2016. október 9., vasárnap

ÁDER JÁNOS, AKI OTT SEM VOLT, TEVŐLEGESEN IS FELELŐS AZÉRT, AHOVÁ MÁRA ELJUTOTT EZ A DEMOKRÁCIÁNAK INDULT , MÁRA DIKTATÚRÁBA FORDULT ORSZÁG

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.10.09.


Nem mondhatjuk, hogy csupa egyhangú, unalmas nap sorakozik az évben és a napi tennivalóinkon kívül más dolgunk sincs, mint leülni egy kellemes családi vacsora mellé.

Forr, pezseg és háborog az ország, egyik sarkától a másikig. Szinte mindenki figyeli az eseményeket és vagy sír, vagy röhög. Attól függ, miről mit gondol.

Egyetlen egy ember van ebben az országban, aki semmire nem reagál, akinek arcizma sem rándul sem az alaptákolmány hetvenkettedik átírásától, sem a sajtószabadság bedarálásától. Ez az egy ember a nem létező köztársaság elnöke: Áder János.

Ő aztán nagy ívben tesz mindenre. Nincs szava, nincs véleménye, mondanivalója. Csak az újévi köszöntője biztos, amikor egymáshoz fércelt szóvirágok és hullaszürke szólamok sokaságát szedi csokorba és önti a nép asztalára. Nesztek, parasztok!

A nem létező köztársaság elnöke, akit kizárólag a globális problémák érdekelnek, aki küzd az őserdőkért, a felmelegedés ellen, a mamutok megmentéséért, a pingvinek szexuális szabadságáért és mindenért, amiért nyugodtan küzdhetne greenpeaces aktivistaként ingyen, nem pedig túlfizetett köztársasági elnökként a mi pénzünkből.

Áder az az ember, aki ott sincs. Soha, sehol. Semmi mást nem akar, mint megúszni. Erről szól az egész hivatali ideje. A megúszásról. Semmi más nem érdekli a klímavédelmen és a horgászáson kívül, mint az, hogy legyen már túl ezen az elnökösködésen, hadd vonuljon vissza a francba és hadd horgásszon félrészegen reggeltől estig. Élete végéig tartó elnöki fizetéssel, ingyen biztosított rezidenciával, autóval, sofőrrel. Megszolgálja, nem is erről van szó.

De rossz helyen szolgál. Neki a magyar polgárokat, Magyarországot kellene szolgálnia, nem az Orbán Viktor nevű embert. Mert a fizetését sem az Orbán Viktor nevű adja, hanem a polgárok. Esküt sem Orbánra tett, hanem az ország képviseletére, a nép szolgálatára.

Áder, a csornai Charles Bronson szemrebbenés nélkül nézi végig mindazt, ami az országban és az országgal történik. Nincs véleménye. Sem a szétrabolt földekről, sem a kisemmizett polgárokról, sem a korrupcióról, sem a demokrácia leépítéséről, sem a sajtószabadság eltiprásáról. Nincs véleménye az érvénytelen népszavazásról, az érvénytelen népszavazásra hivatkozva az alaptákolmányt átíró Orbán nevűről, de nincs véleménye a Népszabadság legyilkolásáról sem. Sem kis-, sem nagybetűvel.

Ádernek semmiről nincs mondanivalója, csak a globális felmelegedésről, a betűrt gatyaszárral való kerékpározásról és a horgászatról. Áder János lényegében nem is létezik. Nincs. Csak a fizetési papírja van.

Nem tudom, hány embernek tűnt fel, hogy az Orbán nevű bejelentette: az érvénytelen, ám dicsőséges 98 százalékot felmutató, 3,3 millió magyart Orbán csizmája alá hajtó népszavazás arra ösztönzi a fővezért, hogy saját kezűleg nyújtsa be az alaptákolmány módosítására tett javaslatait. Mégpedig négy területet érint a módosítás, ezek közül az egyik: Magyarország államformája...


ITT OLVASHATÓ

TGM: A NÉPSZABADSÁG-ÜGY

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Tamás Gáspár Miklós
2016.10.09.


Az interneten az olvasók egy része arról vitatkozik, hogy milyen lap volt a Népszabadság. Még azt is olvastam egy kommentben, hogy a „népszabadság” szó bolsevista, mesterkélt agyszülemény, holott persze 1848-ból származik, Petőfi is, Táncsics Mihály is használta.

Mindez közömbös. Azt írják többen, hogy a Népszabadság az utóbbi évtizedekben nem volt baloldali lap. Ez igaz. (Mint ahogyan a „baloldali” ellenzék se baloldali. Ez is igaz. Ma a sajtónyelvben azt nevezik „baloldalinak”, aki szembenáll Orbánnal. Ezek gyerekes értelmetlenségek.) Mindennek nincs köze a fölmerült problémához. Nemcsak baloldali médiákért vagy kulturális folyóiratokért kár, hanem minden helyért, ahol némi elevenség tapasztalható.

A probléma veleje az, hogy a kormányzó jobboldal lassacskán fölszámol – vagy pusztulni hagy – minden független intézményt. És evvel tönkreteszi azt a kevés pozitívumot, ami a rendszerváltás miatti – vagy a rendszerváltással időben egybeeső – válság még meghagyott.

Itt nem a demokrácia kérdéséről van szó. A demokrácia azt jelenti – amit itt negyedszázada elhallgatnak vagy elfelejtenek – , hogy megkérdezzük: az „alsóbb néposztályok” társadalmon belüli relatív súlya növekszik-e, hogy kivergődnek-e gazdaságilag és politikailag függő helyzetükből, hogy nő-e a jólétük, emelkedik-e az életszínvonaluk és átlagéletkoruk, javul-e az egészségük, kivívják-e, hogy ne vessék meg őket, élvezik-e a vertikális mobilitás áldásait, műveltebbek-e, mint korábban, szándékaikat és ízlésüket kénytelenek-e elismerni a náluk gazdagabbak, hatalmasabbak, tájékozottabbak, beleszólhatnak-e az államügyek irányításába, van-e saját politikájuk és világnézetük. És ha mindezekre (és még sok hasonló kérdésre) igennel válaszolhatunk, akkor kezd értelme lenni a demokráciáról való beszédnek.

A sajtószabadság nem a demokrácia kérdése, hanem a demokrácia előföltételeinek a kérdése. A lapokban és egyéb médiákban nem a nép vitatkozik, még az interaktív és/vagy közösségi médiákban meg a többé-kevésbé autonóm blogoszférában se. Nem a nép, hanem újságírók, publicisták, aktivisták, elkötelezett emberek, ráérő különcök cserélnek eszmét, sajátos életformájukkal és az életformájukból következő különösségeikkel és előítéleteikkel. A médiák fontos része egyszerűen üzleti vállalkozás, és rombolja a közerkölcsöt
...

ITT OLVASHATÓ

RETTEGŐ, PRIMITÍV ÉS BOSSZÚÁLLÓ HATALOM SZÜNTETTE MEG A NÉPSZABADSÁGOT

CSEPELIEK ÚJSÁGA BLOG
Szerző: csú
2016.10.09.


A Népszabadság megszüntetése nem racionális gazdasági döntés volt, hanem egy fokozatosan egyre autoriterebb, minden ellenvéleménytől rettegő, primitív és bosszúálló hatalom legújabb húzása. Egyben újabb súlyos csapás az egyébként is egyre szűkebb sarokba szoruló magyar sajtószabadságnak.

Az, hogy a Népszabadság, akárcsak a világ szinte valamennyi nyomtatott napilapja súlyos gazdasági és egzisztenciális gondokkal küzd évek óta, nem kérdés. Mint ahogy az sem, hogy akármilyen gondok is vannak egy gazdasági vállalkozásnál, ha a tulajdonos annak bezárása mellett dönt, azt nem úgy teszi, ahogy most a Népszabadsággal tették: puccsszerűen, az alkalmazottakat becsapva, irodájukból és levelezésükből kizárva. És persze civilizált országban egy lap olvasóival sem így bánnak.

Hogy ezt a gyalázatos puccsot ki vezényelte le, még nem tudjuk. A magyar gazdaság, különösen pedig a magyar sajtó tulajdonosi szerkezete olyan, hogy soha nem tudni, valójában kinek a kezében futnak össze a szálak. Ez a jellegezetesen magyar strómangazdaság. A Népszabadság tulajdonosa papíron a Mediaworks nevű cég, amely mögött egy rejtélyes osztrák üzletember, Heinrich Pecina áll. Hogy őt ki irányítja, arról az évek során egészen különböző elméletek születtek, de ezek valójában mind ugyanabba az irányba mutattak: Pecinának az parancsol, aki éppen a legtöbbet fizeti.

Ma Magyarországon nem kérdés, hogy ki tud a legtöbbet fizetni. Az az Orbán Viktor által vezetett, elég szűk politikai-gazdasági-szellemi kör, amely már csak Magyarország egészen kis darabjai felett nem gyakorol totális politikai, gazdasági és szellemi kontrollt. Kétség sem férhet ahhoz, hogy a Népszabadság kurta-furcsa megszüntetése ennek a körnek a parancsára történt...

ITT OLVASHATÓ

MERRE TOVÁBB? 2. - KORÁN FELNŐNI. DE ÍGY?

OFOE BLOG
Szerző: Gyulai Zsuzsa
2016.10.08.



Az utóbbi évben néhány halmozottan hátrányos helyzetű fiúval találkoztam rendszeresen. Cigány fiúk, 15-16 évesek. A fiam révén kerültem velük kapcsolatba, és lassan kialakult, hogy egyre többet beszélgettek velem. Végül kettejükkel maradt meg a kapcsolatom.

Beszélgettem a nagydarab (185 cm, 110 kg), iskolaréme gyerekkel a szerelemről, udvarlásról és a szexről, védekezésről. Sírta el magát előttem, mert összeveszett a barátnőjével, vagy félreértettek egy puszit, amit a haverja barátnőjének adott. Vagy, hogy mennyire szégyelli magát, mert már megint „köcsög” volt az anyjával. Meg, hogy dühös az apjára, aki feléje sem néz már mióta, mindig csak ígérget.

Aztán a legnagyobb szerelemről beszél, amit átélt, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a nyílt utcán alázza meg a barátnőjét. Sokat beszéltem neki, hogy ha lenézi a nőket, akkor az anyját, vagy engem is lenéz. Azon elgondolkodott, hogy az életében az érte ténylegesen tevő emberek mind asszonyok voltak. A férfiak meg több bajt okoztak, mint nem. Persze ettől nem fog megváltozni a férfi-női szerepekről alkotott felfogása, de talán eszébe majd egyszer, amiről beszéltünk.

Amúgy meg meglehetősen agresszív, vad fiú, nehezen fékezhető, képtelen megragadni egy iskolában, bár talán idén végre meglesz a nyolcadik osztálya. De alig várja már, hogy dolgozhasson végre valahol. De vajon lesz e kitartása hozzá?

Ki tudja mi lesz a sorsa, nem sok jó van neki kilátásban, pedig van benne sok-sok érzelem, amire építeni lehetne, ha lenne, lett volna valaki...

 
 

TIPPEK A HOLLANDIAI LAKÁSKÉRDÉSHEZ

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2016.10.09.


Hollandiában lakást találni (pláne megfelelő áron és környéken) nagyon nem könnyű. Érdemes tehát elolvasni a Hollandokk tanácsait, mert elég érdekes rendszerről van szó.

„Legális szállásra, bejelentett lakcímre a következő öt módon tehetünk szert: ha lakást vásárolunk; ingatlanközvetítőtől; magánszemélytől bérelve; szociális lakást igényelve, amennyiben jogosultak vagyunk; és „antikraak” lehetőséget keresve.

A lakcímbejelentést csakis te intézheted, ne hidd el, ha valaki azt mondja, hogy bejelentett, nem lehetséges. A következő két módon lehet bejelentkezni egy lakcímre: személyesen a helyi önkormányzatra besétálva egy lakásbérleti szerződéssel; illetve online, a DigiD kóddal bejelentkezve a bérleti szerződést digitálisan elküldve/oldalra feltöltve.

Lakásvásárlást a bankodon keresztül tudsz intézni, de szigorúak a feltételek. Ideiglenes munkaszerződésre nem adnak hitelt, csak ha határozatlan idejű szerződésed, vast contract-od van. Természetesen a bevétel nagysága sem mindegy, ez alapján határozzák meg a havi törlesztőrészletet.

Az ingatlanközvetítőt alapesetben a havi bevétel nagysága érdekli, illetve, hogy milyen munkaszerződésünk van, mennyire stabil a helyzetünk. A havi bérleti díj 5-600 eurónál kezdődik és akár 1500-ig vagy feljebb is mehet rezsi nélkül. Persze nyilván több tényező játszik szerepet, például a lakás mérete, hogy bútorozott-e, milyen környéken van, stb.

Némely közvetítővel meg lehet egyezni munkaszerződés nélkül is, ha van elég pénzünk letenni a kauciót, esetleg előre további 2-3 havi lakbért. Az ingatlanközvetítő makelaar hollandul, ha a városod nevével ezt beírod a Google-be, lesz bőven találat, amiből válogathatsz. A regisztráció általában 20-25 euró körül mozog.

Magánszemélytől való bérlésre ismerősökön és hirdetéseken keresztül tehet szert. (...)

Szociális lakásra a helyi önkormányzatnál adhatunk be kérvényt online, szintén DigiD kódot használva. Azonban a várakozási idő az egy évet is meghaladhatja. Az igénylési feltételekről bővebben a linken olvashattok.

Jellemző az, hogy hetente két lakásra lehet jelentkezni. Ha ezt tényleg minden héten megteszed, azzal növeled az esélyeidet és rövidül a várakozási idő, hiszen egyre feljebb kerülsz a listán. A kiosztásnál, odaítélésnél a legfontosabb szempontjaik, hogy milyen régóta beregisztrált a jelentkező és mennyire aktívan jelentkezik a felajánlott lakásokra. Az ilyen lakások bérleti díja 350-550 között mozog, rezsi nélkül. (...)

Attól függetlenül, hogy kitől bérelsz, törvény szabályozza, hogy a jövedelmeddel arányosan maximum mennyiért bérelhetsz lakást. A felső határ az összbevételed harmada, ez vonatkozik a vásárolt lakás havi törlesztőrészletére is.

Végül, de nem utolsó sorban a legolcsóbb verzió az „antikraak”. A befoglalás ellen jött létre, ami például Angilában is nagy divat, hogy az üresen álló lakásokat önkényesen elfoglalják.

Ennek és persze a hajléktalanság visszaszorítására találták ki. Törvényben meghatározott, hogy ha egy adott ideig üresen áll egy lakás, ki kell adni olcsón: ez az ún „leegstandwet”.

Vannak különböző cégek, akiknek a profiljuk az, hogy ezeket kiadják. A bérleti díj 150-200 euró között van, rezsi nélkül. Azonban a bérleti szerződés, amit tőlük kapsz, csak ideiglenes és határozatlan időre szól, egy hónapos felmondási idővel.”

A teljes cikket sok hasznos tanáccsal
itt találjátok...

ITT OLVASHATÓ

BARTUS LÁSZLÓ: FELKÉSZÜL A 168 ÓRA, A KLUBRÁDIÓ ÉS A NÉPSZAVA

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Bartus László
2016.10.09.


Budapest csendes, továbbra is csendes, el sem kezdődtek forradalmai. Orbán máris megúszta az eddigi talán legnagyobb aljasságát, ha egyáltalán lehet fajsúlyozni azt a mérhetetlen mocsokságot, amit ez az ember a nemzete ellen tesz. A magyarok többsége hallgat, mintha mi sem történt volna.

A Népszabadság Magyarország legnagyobb napilapja, még akkor is, ha a hirdetési piac manipulálásával a tiszavirág életű kurzuslapok nagyobb példányszámban fogynak, és a beléjük öntött közpénzekből biztosabb alapon állnak. Hogy Orbán ezt meg merte csinálni, az mindent elmond az aljasságáról és a gátlástalanságáról.

Mivel az érvénytelen népszavazás érvényessé nyilvánítása semmiféle ellenállásba nem ütközött, eredeti tervei szerint járt el, mintha a népszavazás sikeres lett volna. Ezt a lépést a mindent elsöprő győzelem eufóriájában tervezte meglépni, de neki a bukás is győzelem, mivel bármit megtehet, ezért kivégezte Magyarország legnagyobb napilapját.

A Népszabadság megszüntetése után senkinek nem lehetnek illúziói, hogy ez az ember ismer határokat, s hogy a Népszabadság felszámolása elszigetelt jelenség marad. Ez az első lépés, amit követ a többi. A modell látható, hogyan működik. Nem két rendőrt küld, mint Csurka szerette volna, hanem baráti tulajdonosok kezébe kerül a még szabad vagy ellenzéki sajtó, akik aztán gazdasági okok miatt bezárják azokat.

Okos ember ilyenkor körülnéz, hol áll készen ugyanez a felállás. Szembetűnő a Brit Media által megszerzett 168 Óra és a Klubrádió helyzete. Egyedül így nyerne értelmet, miért van szüksége New Yorkban élő haszid ortodox zsidóknak arra, hogy a nehezen megkeresett pénzüket könnyelműen szórják el veszteséges magyar médiumokra.

Ráadásul úgy, hogy a helyi képviseletet jelentő Köves Slomó nem a demokrácia híve, hanem Orbán elkötelezettje. Orbán antiszemita rendszerének díszzsidója, aki igazolja a világ felé, hogy Magyarországon nincs antiszemitizmus, és ezért nem kevés pénzt kap. Másrészt a fideszes antiszemita szélsőjobbnak más zsidó képet ad, amely szemben áll a neológ és asszimilált vallástalan zsidókkal, igazolva a velük szembeni antiszemita indulatokat. Ők a"rendes" zsidók, akik ugyanúgy nem szeretik emezeket, mint az antiszemiták.

Magyarán, a Brit Media nem azért vásárolta fel a magyar liberalizmus két emblematikus médiumát, a 168 Órát és a Klubrádiót, mert segíteni akarja a Orbán-rendszer elleni harcot. Hiszen minden pénzt, kedvezményt és lehetőséget az Orbán-rendszerrel való jó kapcsolattól remél. Emellett a háttérben álló New York-i befektetőknek magyarországi anyagi érdekeltségeik vannak, amelyekhez az Orbánnal való jó kapcsolat szükséges.

Mindez együtt nem sok jót ígér az álmoskönyvek szerint. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a 168 Óra munkatársai Mester Ákos távozása óta először szembesültek azzal, hogy nem kapják meg időben a fizetésüket, vagyis a Brit Media máris kezdi érzékeltetni, hogy anyagi nehézségei vannak, ez könnyen elvezethet ugyanahhoz a hivatkozáshoz, amivel a Népszabadságot megszüntették
...

ITT OLVASHATÓ

"KIKÜLDTEK A HÍDRA ÉS RÁNK ROBBANTOTTÁK A KÉT OLDALÁT" - ÍGY TÜNTETTEK A NÉPSZABADSÁGÉRT

ÁTLÁTSZÓ BLOG
Szerző: halar
2016.10.09.


Teljesen váratlanul, a szerkesztőség költözése előtti éjjel felfüggesztették a Népszabadság működését. A szombati lap még megjelent, a nol.hu internetes kiadás viszont elérhetetlenné vált. A mit sem sejtő újságírókat futárral kiküldött levélben értesítették délelőtt arról, miért nem tudnak belépni a levelezésükbe, a szerkesztőségbe és a netes felületekre. A Média 2.0 blog spontán demonstrációt hirdetett meg tegnap estére, melyen az újság dolgozói és mintegy 1500 szimpatizáns, olvasó jelent meg.

A felháborodásra a Mediaworks közleményével egyező tartalmú kommunikációval reagált a Fidesz is, melynek lényege, hogy a piac nem tud eltartani egy veszteséges újságot, felfüggesztése ésszerű gazdasági döntés.

A kormány piactorzító, pártközeli médiumok közpénzen való fenntartására építő médiapolitikájának tükrében nehezen értelmezhető hozzáállást árnyalja, hogy Németh Szilárd Fidesz alelnök szerint “épp itt volt az ideje” az ellenzéki lap bezárásának.

A Népszabadság dolgozói szerint szó sincs gazdasági indokokról, sőt a cég sok pénzt tett bele nemrég a lap fejlesztésébe. A közelmúltban Matolcsyhoz és Rogánhoz kapcsolódó botrányokat robbantó újság politikai megrendelésre történő elhallgattatásáról beszélnek a legtöbben.

Az Átlátszó kapcsolódó cikkei:

Publikációs felületet és közösségi adománygyűjtő kampányt ajánlunk a Népszabadság szerkesztőségének

“Nagy mesterterv volt” – így nyírták ki a Népszabadságot

A pályámon még nem ütköztem ilyen akadályba – Máriás Leonárd újságíró

A pártalapítvány esete a kiürített kiadóval: a Népszabadság nehéz napjai

Pecina-Vitézy biznisz? Mediaworks-jelzálog a Helyi Téma védjegyein

Máris cenzúráz a Mediaworks? Pedig még ott sincs Mészáros

Megy a bruszt a Népszabi kiadójáért, de még nem ütötték nyélbe az üzletet

Mészáros Lőrinc hatalmas médiabirodalomra tenyerelhet

ITT OLVASHATÓ

FÖLDES PÉTER: SAJTÓ MORTALE

HUPPA BLOG
Szerző: Föld S. Péter
2016.10.08.


Nem tudom, lesz-e még olyan hely Magyarországon, ahová írhatok.
Vagy olyan, ahova írni szeretnék.

Most, hogy a Népszabadságot puccsszerűen elfoglalták, azért ezt még megírom. Hogy volt már ilyen az életemben.

1991 és 1998 között a Kurírnál dolgoztam. Annak a lapnak úgy lett vége, hogy 1998. szeptember 30-án megjelent a szerkesztőségben a lap tulajdonosának, a Postabanknak egy főosztályvezetője és közölte velünk, hogy másnaptól nem jelenik meg a Kurír.

Előzmény persze ott is volt. A lap címoldalán aznap egy Pintér Sándorról cikk volt olvasható. Pintér már az első kormányban is belügyminiszter volt, és a (tervezett) cikksorozat a Clodo nevű, bombagyárosként elhíresült német illető kapcsolatáról szólt.
Az első írás megjelent, a többi már nem.

A lapgazda Postabank állami tulajdonban volt, a miniszterelnököt Orbán Viktornak hívták.

Most a Népszabadság szűnt meg.
Nem tudom, írhatok-e még a mai Magyarországon, lesz-e olyan újság, amely közli a cikkeimet. De ezt a történetet még el szerettem volna mondani. Hogy senki ne érezze magát biztonságban. Ne higgye azt, hogyha behúzza fülét-farkát, akkor megúszhatja.

Ami ma a Népszabadsággal történt, az mindenkivel megtörténhet
.

ITT OLVASHATÓ

NÉPSZABADSÁG

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2016.10.08.


Így szokott ez lenni.
Mindenkit kirúgnak, nem törődik senki azzal, hogy etikailag mi helyes, mi nem, belehazudnak egy marha nagyot a dolgozók képébe és a te pofádba.
Kifizetik, amit ki kell fizetni, a Párt Arca (Németh Szilárd, a tartalom és forma megtestesült egysége) sajnálkozik egy sort az újságírók sanyarú sorsán, de leszögezi: legfőbb ideje volt a Szabad Nép megszüntetésnek - ő itt akadt el a magyar sajtótörténetben.
Jelzem, az újságot nem csak az újságírók csinálják, a történet az erdőben kezdődik, ahol kivágják a fát, melyből a papír készül, és rengeteg embernek ad munkát, míg csak utol nem éri sorsa abban az erdőben, melyben téged vezetgetnek fel-alá sorsod fonalának új egységbe forrt párkái, óh, nyájas olvasó

Mert olvasni kell, márpedig ezt az újságot te nem fogod olvasni, majd olvasol helyette mást, például Magyar Idők magyar dalait, új időknek új dalait, hogy hadd ne cizelláljam tovább...
Aztán két lehetőség van: vagy örökké felfüggesztve marad a lap megjelentetése, olcsóbb lehet újat csinálni, mint ezt kivakarni a libsibolsi koszból - hadd lógjon, míg csak az olvasói is sorra nem kerülnek.
Vagy ismét megjelenik.
Új főszerkesztő (nem Péter), új beszállítók, új újságírók, új tartalom (migráncsok megerőszakolták Orbán Viktor Nárcisz névre hallgató kuvaszát, Vajna Timi kimért a boltjában százhúsz karát gyémántot a jordán koronaherceg hitvesének, papírstanicliba, Sarka Kata sarka repedt volt, de használtak neki a cseppek, Putyin szeretőjének három melle van és brummog... ) - viszik majd, mint a cukrot!

Anno a Kurírt is egyik napról a másikra nyírták ki, a módszer kipróbált, bevált, hatékony.
Vagy száz újságíró került az utcára, ők majd egy-két évig próbálkoznak itt-ott, de egyre kevesebb helyen fizetnek azért, mert tudja valaki az ABC-t úgy összerendezni, hogy valamiféle szöveg kerekedjen ki belőle, ami esetleg még az olvasót is érdekelheti.
Egyre nehezebb lesz a létfenntartásuk, a családjuk helyzete, ezért egy részük megnézi neves elődje, a hajdani Pártélet-rovat munkatársának képét nyalka huszárként, megszokásból leköpi, mint teve a hajcsárt, majd megvonja a vállát és megpróbál eladni egy vadonatúj, kettő az egyben újságírót, aki kétszázezerért mindent megír, négyszázért meg az ellenkezőjét is.
Merthogy élni kell, a gyerek nem él meg a proletár öntudatból, az önérzet meg felesleges luxus, mint libának a propeller.

Állítólag új gazdája van a lapnak, a régi elvégzi a piszkos munkát, aztán majd a renegátok újjászervezik a lapot, jöhetnek az állami hirdetések most már ide is, ez a világ rendje.
Aztán ez a disznóság is elalszik, mint a többi ezer, megszokjuk, hogy nálunk az ellenzéki lapokat is a kormány szerkeszti, tulajdonképpen egy is elég lenne, de a kockázatporlasztás elve fontos, a csókosból is több van egynél, nem kell mindent egy ember orrára kötni, még ha megbízható sem.

A társadalom meg hőbörög, demokráciáról beszél, meg Horn Gyulát emlegeti, aki a bajban levő Magyar Nemzetet megmentette némi tőkeinjekcióval, gondolván, hogy a nagyvonalúság nagyvonalúságot és korrektséget szül, de nem nézte meg gondosan a mama szerepére számításba jöhető politikusokat.
Most ilyesmire nem számíthatunk, Orbán és bandája kispályás, bosszúszomjas és bosszúálló, mindemellett retteg, mert tudja, ha egyszer vége a hatalmuknak, akkor akár nehéz napok is jöhetnek - van, amikor még a pénz sem segít
...

ITT OLVASHATÓ

HANGULATOS HAPPENINGEN TEMETTE A FŐVÁROSI ÉRTELMISÉG A NÉPSZABADSÁGOT

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Zsebesi Zsolt
2016.10.08.


A budapesti Kossuth téren szombaton este családi körben, mintegy 2,5-3 ezer budapesti vezető értelmiségi és néhány olvasó vidám happeningen, nevetgélés és jókedvű beszólások közepette búcsúztatta az éppen 60 évet megélt Népszabadságot, amelynek kiadását a Mediaworks Zrt, a lap új tulajdonosa szombaton reggel puccsszerűen felfüggesztette, az újságírókat a munka alól felmentette.

A legnagyobb ellenzéki napilap szellemi mécsesének kioltása láthatóan nem kavarta fel annyira a tömeget, hogy a tüntetésen résztvevő, egymást szinte kivétel nélkül személyesen ismerő közönség elveszítse a szombat estének tartogatott kellemes hangulatát, még kevésbé, hogy bármi atrocitásra ragadtassa magát a magyar szabad sajtó egyik utolsó, legnagyobb bástyájának ledöntése alkalmával...
 
...Ha Puch elvtársat nyilvánosan a Kossuth téren egy nyomdagép alá vetnék, már az sem menthetné meg a magyar baloldali-liberális sajtót, így aztán a haja szála sem fog görbülni senkinek sem. Az olvasókon és a magyar demokrácián kívül csak a baloldali lapok munkatársai fognak jobban szívni, de ez sem igen fogja önvizsgálatra késztetni sem az MSZP-ét sem más olyan politikai erőt (SZDSZ) vagy politikai vezetőt (Gyurcsány Ferenc) akiknek van bűne demokratikus sajtó mai helyzetének létrejöttében. Nehéz elhinni, hogy miközben az egyszerű fradista kemény mag szurkolói is tudják, hogy a hatalom megszerzéséhez a tévé székházát kell megostromolni, addig a baloldal hagyja nem csak a tévét, de az egész sajtójelenlélét egy puskalövés nélkül elveszíteni.
 

1 MONDATBA SŰRÍTETTÜK A NÉPSZABADSÁG-BOTRÁNY LÉNYEGÉT - KORMÁNYPÁRTI LAP LETT A VEZETŐ ELLENZÉKI LAP (EGYELŐRE CSAK TÖRÖKORSZÁGBAN)

MAGYAR NARANCS
- VILLÁMNARANCS BLOG
Szerző: narancs.hu
2016.10.08.


Ha csak a legfontosabbra kíváncsi, és pillanatnyilag nincs kedve hosszú cikkeket olvasni, akkor jöjjön, elmagyarázzuk gyorsan, miért kellett a Népszabadságot bezárni.

Íme a Népszabadság-ügy lerövidítve, ahogy ígértük: a Népszabadság mellett számos lapot – így pl. a Nemzeti Sportot is – tulajdonló Mediaworks hamarosan gazdát fog cserélni a nyilvánosság előtt is, az új tulaj pedig minden bizonnyal egy Fidesz-közeli oligarcha (vagy stróman) lesz, aki nagy kéjjel fogja rátenni kezét erre a gazdag médiaportfólióra, és ezt a kéjt csak növelni fogja, hogy már a Mediaworksé egy rakat megyei lap is, szóval vidéken majd szépen lehet tolni a jól kipróbált habonyi–rogáni propagandát, a Népszabadsággal azonban már nem lehet megtenni ezt a 180 fokos fordulatot, ezt tudja az új tulaj is – ő állítólag Mészáros Lőrinc közeléből jön –, ennek következtében ez az ún. „befektető” úgy köthette meg az üzletet a Mediaworks eddigi tulajdonosával, a Vienna Capital Partnerssel, illetve hát inkább annak fejesével, H. Pecina úrral, hogy átveszi az egész boltot, oké, kivéve a Népszabadságot, azt köszöni, nem kéri, azt nagyon zűrös lenne kezelni, nem kell, de ne is értékesítsék, hanem zárják be, lehetőleg minél hamarabb, nehogy kiderüljön újra R. Antalról vagy M. Györgyről valami nagyon kellemetlen, és per pillanat, jelenlegi tudásunk alapján nagyon úgy néz ki, hogy Pecina úr nem is volt szívbajos, már ha tényleg ő adott erre utasítást, de végül is hogy kiadott utasítást arra, hogy ezt a kíméletlen pusztítást levezényeljék, az igazából talán már nem is a szorosan vett lényeghez tartozik, de később azért majd nyilván kiderül – dióhéjban ennyi a lényeg, reméljük, segítettünk.

(Akit mélységében is érdekel az ügy háttere, annak ajánljuk ezt a cikket. Aki a Narancs véleményére kíváncsi, az kattintson ide.)

ITT OLVASHATÓ

ELSÖPRŐ GYŐZELEM, CSIPETNYI KELLEMETLENSÉGGEL

NEMGOGOL BLOG
Szerző: Toadwart66
2016.10.08.


...Mivel a lengyelek komolyan is veszik országuk szabadságát és nem csak ünnepi beszédekben és temetéseken tesznek említést róla, Jarosław Kaczyński-nek jóval szűkebbek a lehetőségei, mint a magyar miniszterelnöknek. A Jog és Igazságosság párt elnökének régóta dédelgetett, radikális abortuszpolitikája ellen kitört tömeges ellenállás azonnal meghátrálásra késztette az elszánt Kaczyńskit. A PiS pártelnöke 2007-ben látványosan bebizonyította, hogy viszonylag rövid idő alatt, könnyedén meg lehet buktatni.

Orbán esetében ez ma elképzelhetetlen. Jelenleg még egy Hilti TE 3000-AVR vésőkalapáccsal sem lehetne kimozdítani a hatalomból. Mindezt - a közhiedelemmel ellentétben - nem lehet kényelmes és elegáns módon teljes mértékben az ilyen-olyan ellenzék nyakába varrni. Orbánt legfőképpen az érdektelenség, önzőség és beletörődés tartja hatalomon. Ezt az inaktív réteget kellene az egyre inkább perifériára szoruló ellenzéknek valamivel felpiszkálnia. Támogatottság nélkül azonban nem sokra mennek. Nem lenne meglepő, ha a 2018-as választások előtt – a magyar nép (lásd. 98 %) lelkes támogatása mellett – hirtelenjében megszüntetnék a pártok finanszírozását. Mindenki főzzön csak abból amije otthon van. A FIDESZ-KDNP-nek például milliárdjai. A kormányzó pártok a legutóbbi 17-20 milliárdba kerülő kampány segítségével is hatalmas összeget zsebelhettek be. A 2018-as választási előkészületekkel sem fognak pénzügyileg rosszul járni.

A magyar miniszterelnök valamikor kijelentette, hogy az ellenfeleit nem legyőzni, hanem konkrétan megsemmisíteni óhajtja. Mivel ezután nem távolították el azonnal a közéletből és nem tiltották el örökre a közügyek gyakorlásától, valamint a közpénzek felhasználásától, napjainkban szép fokozatosan közel kerül ehhez a céljához. Magyarország 2010-ben nagyjából az övé lett. Ez a helyzet mára annyiban változott, hogy jelenleg már nemcsak úgy nagyjából.

A népszavazást Magyarországon a Gazda tehát megnyerte, mivel ez csak nézőpont kérdése. Az ő nézőpontja pedig régóta kizárólagosnak számít ezen a tájon. Nem is érdemes ezen rágódni, vitatkozni. Tökéletesen elegendő lett volna az is, ha csak ő szavaz. Természetesen titkosan, gondosan bezárkózva a hivatalos mellékhelyiségbe.

Legfőbb politikai célja, egy általa kiváltott, a jelenlegi Uniót teljesen elsöprő referendum-cunami azonban csúfosan és megalázó módon megbukott. Az Európai Bizottság (EB) szóvivője, Margarítisz Szkínász kijelentette tiszteletben tartják a magyar emberek demokratikus akaratát, azokét is, akik szavaztak és azokét is, akik nem.

Mivel azok, akik nem szavaztak többségben voltak, Orbán nyugodtan elindulhat csatázni ahova csak szeretne, de nem fényes páncélzatban, hanem csak egy sima zakóban.

A külföldi lapok, szemben a szép jövő hirdetése miatt mártíromságot szenvedett 888-al, nem értékelik fényes győzelemként az értelmetlen és érvénytelen kvótareferendumot. (
A külföldi lapok nem kímélik Orbánt)

A magyar miniszterelnök elképesztő rombolóképességét azonban nem szabad alábecsülni. Ha valamilyen módon kiszabadul az országából, komoly pusztítást végezhet az egész kontinensen. Az Európai Unióra vár az a szép és izgalmas feladat, hogy valamilyen módon megakadályozza őt ezen törekvésében. A német gazdaságnak erre hatékony eszközök állnak a rendelkezésére.

A nyilatkozataiból ítélve szegény Magyarország, a rengeteg szociális problémájával, nyűgével, kínjával Orbán számára egyre kényelmetlenebbé vált. A túlzott önbizalomtól szinte kicsattanó (lásd. mellény) magyar miniszterelnök emiatt egész Európát nézte ki magának.


ITT OLVASHATÓ

NYUGATRÁDIÓ, MEG A NOL

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.10.09.


Nem siratok én már semmit. Azon rég túlvagyok. Ezen a Népszabadságon is, mert minek? Zokog itt mindenki hörögve, hogy áj!, Istenem. Pedig évtizede megy ez, csupán a kedves fővárosba belefeledkezett értelmi ’ségiek nem láttak túl az M nullásnál.

Most oda csapott be a villám, és egyből nagy a baj. Nyolcmilliónyian vidéki barmok vagyunk. Szerettük a Népszabadságot, és szerettük – amíg volt – a helyi ellenzéki hangot. De már nincs, és senki nem önt könnyeket érte. Minket már régen ledaráltak.

Szabadság, ha van, az helyben leledzik. A sparhelten meg a spájzban. A Klubrádióért mekkora vonyítás volt már, most is visszhangzik, aztán senki az elborult fővárosi értelmiségből, senki egy nyamvadt hangot nem hallatott, amikor a Nyugat Rádiót kicsinálták.

Pedig többen hallgatták, mint a megmondósat, na, ki is az, ja, a Bolgár. Itt vagyunk, messzebbre menni fölös kalória-égetés. Persze értve vagyon a buzgalom, hogy adjunk hangot, meg szólaljunk föl. Mi ellen, cseszdmeg? A kutya vonyít, a gazda meg baszik.

Ilyen egyszerű ez. Tetszettek volna forradalmat csinálni. Ezt a tanácsot adta a néhai Antall úr, aki máma egy fél szent jobbal fölér. Nem vagyok én részeg, csak hát igen-igen kába, éppen ezért legyen a gépnek hallelúja. Most vicceltem, haha.

Akkor viszont nem volt ilyen felhőtelen a boldogságom, amikor láttam, hogyan zabálja föl a Fidesz a helyi orgánumokat, egytől egyig, darabra meg pofára. A Népszabadság csak a hab a tortán, a délutáni zsúr. Tüntetnek érte, az is meglesz. Tíz év múlva a friss húsok azt sem tudják, hogy volt valaha. Majd lesz nekik Völkischer Beobachterjük, az elnevezésre pályázatot írnak ki Mészáros Lőrinc címére.

Azt hiszem, többet nincs mit mondanom. Amit lehetett, megtettem, és most Sziddhartha módján fonom össze göcsörtös ujjadványaimat, és mondom, bár hasztalanul: Az Isten legyen irgalmas árva lelkeinknek, barátom, hazám. (Ez valahonnan van, nem tudom honnan, de tök jó. Nem?) És innentől kirielejszon.

ITT OLVASHATÓ

MINDEN AUTORITER, HATALOMVÁGYÓ SZEMÉLY LEGSZEBB ÁLMA...

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: Rátesi Margit
2016.10.09.


...Évtizedek, ha nem évszázadok óta ismerős ez a”fúúúj, politika” szemlélet a magyar közösségben. De most inkább csak az általam is ismert évtizedekről beszélnék. Már az mszmp-s időkben is divatja volt ennek, és ez értékelődött föl méltatlanul a demokrácia évtizedeiben. (Jóvanna, még csak két és fél, de az is többes szám.) Számomra teljesen érthetetlen volt, hogy milyen vehemenciával gyalázzák ugyanazok a pártokat, akik korábban a TÖBBPÁRTRENDSZER mellett tették le a voksukat. Miből gondolták, hogy a több párt ugyanazt vallja értékekről, vagy éppen tennivalókról, azok mikéntjéről, mint ők? A demokrácia nem az, amikor nekem van igazam.

A magát jobboldalinak tételező halmazattal nem foglalkoznék: az általuk mantrázott egység, sőt, nemzeti, sőt ÚJ egység semmi mást nem jelent, minthogy úgy vélik: sikerült kilúgozni a gondolkodás, kételkedés képességét a jobb híján magyarnak hívott tömeg jó részéből. Az eddigiek alapján úgy látszik, van okuk az örömre, hiszen csak egy elenyésző kisebbség gondolja úgy, hogy köze van a közügyekhez. Nem véletlen, hogy Magyarország jelenlegi első szolgájának beszédeiből szinte sose hiányzik a „pártpolitika”, a „politikusok” lenézése, sőt a „spekulálás” – ezzel a „spekulálók”, vagyis gondolkodók – elutálása. De ez legyen a valóban konzervatív, jobboldali értékeket vallók gondja.

A szabadon gondolkodók – legyenek akár istenhívők, akár ateisták, akár a hagyományok erejére támaszkodók, akár minden újdonságot lelkesen felkapók, – viszont most szembesülnek a következményekkel. Számos veszélyes, kártékony következménye van ennek az általános társadalmi közömbösségnek – sőt utálatnak – a politika, vagyis közös dolgaink iránt. Nézzük most csak a legutóbbit konkrétan.

A Népszabadság ügyét. Az már jónéhány évtizede világos minden erről spekuláló számára, hogy tömegdemokráciában a közügyek irányítására tett ajánlat egyetlen módon, a tömegkommunikáció közvetítésével juthat el a reménybeli támogatókhoz, vagyis szavazókhoz. Ezek eszközeinek – tévéknek, rádióknak, lapoknak – a birtoklása létkérdés. A mai kormányfő csapata ezt jól tudta, és miközben az ellenoldal apologétái a sajtó „függetlenségéről”, meg a pártpolitika elutálásáról szóltak, szép csöndben, mintegy 15 év alatt uralmuk alá hajtották az egészet. Cakk-pakk, szerkesztőségestül, stúdióstul, hullámsávostul. Erre költötték a legtöbbet, mert tudják, miért kell hatvanszor jobban megfizetni azt, aki el tudja adni a terméket (pl. a „polgárit”), mint azt, aki reszelgeti, tervezgeti, szállítgatja a portékát.

Eközben a helyzet is változott: mi pl. a hetvenes-nyolcvanas években átlagos jövedelmű családként két napilapnak, öt hetilapnak és két havi folyóiratnak voltunk előfizetői. Ma elvétve veszek újságot. (Ezért is jó, ha a pórnépnek épp annyi pénze van, hogy egyen, lakjon – nem kell mindenféle betűvel megzavarni a fejét.) Akár általánosítható is ez a trend, ami a többi között a Népszabadságot is sújtja – a valaha 800 ezer példányban elkelt lapért ma jó, ha százezren adnak pénzt. Ezzel persze számolnak az üzleti hirdetők is – az esetleges kormányzati nyomás nem is kell ahhoz, hogy elforduljanak. Épp ezért Magyarországon rendkívüli jelentősége van annak, hogy a kormányzati hirdetések melyik lapba (tévéprogramba, rádióműsorba) kerülnek. De ezek evidenciák, mint ahogy az is, hogy magántőke nem képes tartósan finanszírozni veszteséges termékeket – se újságot, se Túrórudit, se lépegető exkavátort. Nem azért, mert gonosz, hanem azért, mert elfogy. Megszűnik a tőke, ha nem pótolják. Például előfizetők, újságolvasók.

A Klubrádiót (aminek neve abból ered, hogy eredetileg a Magyar Autóklub kapta meg a frekvenciát, ezért köteles a mai napig félóránként közlekedési híreket is adni) azért nem sikerült megszüntetni, mert tízezrek adták – és adják ma is a pénzecskéjüket a rádiónak, havi rendszerességgel. Igen, azok a lesajnált politizálók, akik között sok idős, banyatankos nénike van, olyan, mint én. Akik fontosnak tartják, hogy hallassák a hangjukat a velük hasonló nézeten lévők. Az ATV-nek már nem volt ilyen szerencséje: ahhoz, hogy ne lehetetlenítsék teljesen el – a tulajdonos szektával együtt – egy szokatlanul nagy tömegű tüntetés kellett. A rasszizmus ellen szólt állítólag, és a jelenlegi kormány is bemutathatta antirasszista szólamait – ráadásul a kormány szónoka* sem helikopteren érkezett (akkor még). De az az ötvenezernyi POLITIZÁLÓ ember elég volt ahhoz, hogy a gyülekezet megkaphassa a törvényhozók többségétől a bevett egyház rangját, az ehhez járó tekintélyes summákkal együtt. (Az mondjuk szintén egy kérdés, hogy miért a törvényhozás többsége dönti el, melyik csoport lehet egyház, és melyik csak szekta a deklarált vallásszabadság idején – de ez egy másik polémia tárgya lehetne.)

De a másik oldalról is van példa. Amikor a jelenlegi Párt (a néhai Fiatal Demokraták Szövetsége) tömeggyűlésén 100 forintot kértek a jelenlévőktől, tekintélyes summa gyűlt össze. Teljesen mindegy, hogy 10, 100 vagy ezer milliót adtak össze a POLITIZÁLÓ tömegek – állítom, hogy semmiféle székházbiznisz, ügyes gázszerelő, spórolós trafikos nem tudott volna olyan biztos tőkét adni a ma regnálók alá, mint az a papírdobozokba gyűlt összeg.

Őszintén szólva, fogalmam sincs, miért tartja magát olyan erősen az a hit milliókban, hogyha nem törődnek a közösség ügyeivel, akkor jobb emberek, tisztességesebb polgárok.

Miközben e sorokat írom, a rádió szerint a legnagyobb ellenzéki párt közleményében kiáll a Népszabadság munkatársaink POLITIKAMENTES tiltakozása mellett. Egy politikai napilap munkatársainak politikamentes akciója van! Ennél már csak az impotens nemi erőszaktevő a jobb…

És még egy utolsó megjegyzés. Hová menekültek a politika elől? A sportba? Hászen a tévé előtt ültek, nem sportoltak! (Az olimpiai közvetítések közé nyomták a „Tudja” rémségeket.) Annak az élsport nevű prostituálódott, korrupt mutatványnak a csúcsgáláját bámulták, ami a legtöbb pénzt tudja manapság néhány ezer idomár (sportdiplomata) zsebébe csorgatni.


ITT OLVASHATÓ

A JOBBIK HALÁLOS MÉREG

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2016.10.08.


Az ellenzéki kollaboráció és hazudozás olyan kétségbe esett javaslatokra indítanak tisztességes embereket is, mint például Kőszeg Ferenc, hogy Orbán leváltása érdekében akár a náci Jobbikkal is össze kell fogni. Orbán demokratikus úton való leváltásánál nincs fontosabb szempont, a hivatkozás szerint.

Orbán eltakarításánál valóban semmi nem fontosabb, de az áldozatkészséget nem a nácikkal való összefogással kellene kezdeni, hanem az egzisztenciális szempontokról való lemondással. Az álellenzék kollaborációjával megszerezhető évi 100 millió forintról kellene lemondani, nem a további elvszerűségről. Ebbe a helyzetbe ugyanis éppen az ilyen elvtelen megalkuvások vezettek.

Azzal kellene szembenézni, hogy Orbánt demokratikus úton nem lehet leváltani. Sem a Jobbikkal, sem a Jobbik nélkül. Ha ez eddig kérdés lehetett, akkor a népszavazás után ez már nem lehet kérdés. Orbán a népszavazás eredményét sem ismerte el. Nem fogja megengedni azt sem, hogy leváltsák demokratikusan. Nem teszi ki magát még egyszer egy ilyen bukás kockázatának.

Az ellenzék azért sem győzhet, mert éppen az elvtelenségével és a kollaborációjával hiteltelenné vált. A Jobbikkal való választási összefogás nem javítana, hanem rontana a maradék hitelén is. Ennek üzenete az, amit már amúgy is tudunk, hogy ezeknek a megélhetési kollaboránsoknak semmi gerincük, jellemük nincs, elvtelenek.

A Jobbikkal való összefogás eredménye az lenne, hogy a választásokat ugyan nem nyernék meg, viszont a Jobbikot a magukat liberális demokratának nevező pártok tennék végérvényesen szalonképessé. Ez akkora bűn lenne, hogy semmivel fel nem mérhető rombolást és pusztítást okozna.

A Jobbik taktikai okokból hangot váltott, megértették Vonával, hogy a nyílt antiszemita és rasszista, náci propaganda elzárja örökre a lehetőségektől. Orbán ugyanolyan náci, fasiszta és antiszemita, mint ő, csak ezt nem hirdeti nyíltan, ezért a Jobbik propgramját sikeresen megvalósíthatja, míg a nyílt nácizmussal nem juthat a hatalom közelébe.

Simicska igyekszik felhasználni a Jobbikot Orbán ellen, s ez cseppet sem tekinthető demokratikus szándéknak. Másik oldalról Németh Sándor és a Hit Gyülekezete akarja a Jobbikot megszerezni, és próbálja szalonképessé tenni. Erre utal a Vonával készült propagandaműsor, és Németh nyilatkozata is, hogy meg lehet bocsátani annak is, aki antiszemita volt, és ma már nem az.

Csakhogy Vona semmit nem változott, csak taktikát váltott. Nem megbánta, elismerte és bocsánatot kért, hanem letagadta. Ez nem "megtérés". De Németh Sándor azzal a hazugsággal próbálja elfogadtatni a Jobbikkal való összefonódást, hogy ezzel a Jobbik majd nem lesz antiszemita párt és ezért ez egy hasznos szövetség lesz...


ITT OLVASHATÓ

HÁBORODJATOK MÁR VÉGRE FEL!

KETTŐS MÉRCE BLOG
Vedégszerző: Kalmár Szilárd
2016.10.08.


Minden nap azt gondoljuk, hogy a nemzeti kultúrsokk már nem tartogathat számunkra újabb meglepetéseket. Aztán néhány óra múlva megkapjuk az újabb dózist, idegesen pörgetjük végig a híreket, nem hiszünk a szemünknek, hüledezünk, megosztunk kettőspont és nagy Ó kíséretében. Mintha külön cég lenne arra, miként van is, hogy minket naponta letaglózzon. Nálunk nem a tömegek lumpenizálódnak, hanem az elit, amit nem nevezhetünk sem arisztokráciának, sem burzsoáziának, mert pusztán műveletlen és műveletlenségükre kendőzetlenül büszke tahók szórják a pénzt két kézzel, és élnek vissza minden nap a rájuk bízott hatalommal.

A minap a szürke és középszerűnek is csak nehezen nevezhető Rogán Antal és a hozzá mindenben illő Cecília helikopterrel ment egy szappanopera mellékszereplőjének esküvőjére. Nem a menő politikust és nejét játszották el, hanem egy közepesen menő ukrán oligarchát, aki tízévente egyszer megenged magának mások pénzéből egy ilyen luxust.

Az új nemzeti elit, amelynek díszpéldánya Rogán, mérhetetlen mértékben gagyi. Giccsre és primitív örömökre fogékony emberek, akik láthatóan képtelenek elhinni, hogy azzá lettek, amivé lettek. Ha elhinnék, nem látnánk a beteges pótcselekvéseiket. Nem érezne Habony Árpád indíttatást arra, hogy a múzeumból hazavigyen képeket, és arra sem érezne indíttatást, hogy a világ egyik „legmenőbb”, egyben leggázabb helyén üsse ki magát, és pislogjon öntudatlanul a világba.

Ha Schmidt Mária elhinné, hogy ő tényleg lehet valaki ebben az országban, akkor nem pakolná tele az országot beteg lelkületének kivetüléseivel, a Józsefvárosi pályaudvarhoz hasonló szörnyszüleményekkel. Ha ő képes lenne kulturálisan is eljutni arra a szintre, ahová a pénz és a hatalom juttatta, akkor nem gagyi amerikai, ráadásul korábban már eladott popslágerrel emlékezne 1956-ra. Nagyjából ugyanez igaz Matolcsy Györgyre, aki a Nemzeti Bankot kezeli csajozós házikasszaként és Orbán Viktorra, aki képes volt egy tisztes faluból világröhejt faragni kisvasúttal, stadionnal. 

Ez az ostoba despotizmus minősíti azt, aki elköveti, de azt is, aki eltűri. Mert ez nem egy olajsejkség, ahol jön a pénz, és bármire el lehet azt költeni. Ez egy mérhetetlenül szegény ország, ahol tízmillió ember jelentős hányada nyomorog vagy tengődik egyik napról másikra. Egy olyan országban szórják a pénzt a gazemberek, ahonnan szociális okokból elmenekült félmillió ember.

Egy olyan országban építenek hatalmas stadionokat, ahol gyermekek százezrei éhesen mennek iskolába a fűtetlen lakásokból. Egy olyan országban tömheti a zsebét milliárdokkal egy amerikai filmes ripacs, ahol luxus a saját otthon, az albérlet pedig megfizethetetlen.

Meddig lehet ezt eltűrni? Meddig nézhet le ránk Rogán Antal helikopterből? Meddig oktathat ki mindenkit félvigyorral Lázár János? Meddig hisszük el Orbánnak, hogy nyertesei egy elbukott népszavazásnak? Morális kötelességünk felállni és rájuk borítani az asztalt! Minden nap, amit a hatalomban töltenek, egyel közelebb viszik ezt az országot a reménytelen pusztuláshoz...

ITT OLVASHATÓ

TGM: A MAGYAR NÉP VEZETŐI JELENLEG A MAGYAR NÉP ELLENSÉGEI

YOUTUBE.COM
Szerző: TGM
2016.10.08.


Tamás Gáspár Miklós filozófus beszéde a Népszabadság megszüntetése miatti tüntetésen 2016. október 8-án Budapesten.


ITT NÉZHETŐ MEG


A NÉPSZABADSÁG - IMMÁR KURVÁRA NEM JELKÉPESEN , HANEM KIS KEZDŐBETŰVEL ÉS KÜLÖN IS - ELBUKOTT

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2016.10.08.


Példátlan. Ilyen még soha nem volt. Újabb szintet lépett a kormány. Ez most fordult elő először Magyarországon.

Hát a jó büdös francot most először. Emlékszik valaki a Kurír című lapra? Az első Orbán-kormány egyik napról a másikra taposta el. Origó? VS.hu? Soroljam tovább?

De mondhatok mást is. A munka törvénykönyvének átírása. A sztrájkjog szűkítése, lényegében betiltása. A bírák kényszernyugdíjazása. Az iskolai autonómia megszüntetése. Az önkormányzatok önrendelkezésének elvétele. A sajtótörvény átírása, ezzel párhuzamosan a média szabadságának jelentős korlátozása. A közérdekű adatokhoz való hozzáférés majdnem tökéletes ellehetetlenítése. Visszamenőleges törvénykezés. Az Alkotmány megszüntetése.

Folytatódott a média megszállása is és nem most kezdődött. Andy Vajnától kezdve az összes neves és névtelen stróman csorgó nyállal, lihegve ugrott Orbán parancsára.

Az Orbán nevű ember egyik első húzása volt a reklámpiac teljes letarolása. Évek óta haldoklik az ellenzéki média és nem azért, mert az állami támogatásra ácsingóznak. Azért, mert így lehet veszteségessé tenni a lapokat, weboldalakat. Aztán bedönteni, vagy felvásárolni. Senkinek egy percnyi kétsége se legyen, ez még nem a vége. Sorra kerül mindenki. Most az Átlátszó és a 444.hu következik. Németh Szilárd fenyegetőzése nem volt alaptalan. Orbán rászabadítja a titkosszolgálatot és a teljes államapparátust a sajtóra. És minden az ő kezükben van, a legfőbb ügyésztől a rendőrségen át az adóhatóságig. Szó szerint a kezükben.

Most itt tartunk. A Népszabadság – immár kurvára nem jelképesen, hanem kis kezdőbetűvel és külön is – elbukott. Ezt egészen nyugodtan vegye mindenki magára. Mert az ő szabadsága is elbukott. Lépésenként. A fideszeseké is.

Hiába dörzsöli a markát a közpénzből médiakurvának állt seggnyalók hada. Bármit kommunikálnak, legbelül ők is tudják, hogy naponta térdelnek a gazda elé és teszik a dolgukat, kényeztetik a kenyéradójukat. Leírhatják a hazugságokat, a Népszabadság kiadójának veszteségeit, ez nem erről szól. Ők is tudják, mi is tudjuk. Ők – közpénzből – mondják, amit kiadtak nekik és nevelik a maguk kis férgeit...


ITT OLVASHATÓ

A NÉPSZABADSÁG-ÜGY

MAGYAR NARANCS - NARANCSBLOG
Szerző: narancs.hu
2016.10.08.


...A Népszabadság fölszámolása hamisítatlanul orbánista manőver volt: ügyelni kellett a látszatra. Ez nem véletlen: a demokratikus berendezkedés romjain kiépülő diktatúrák a kezdeti szakaszban hol szemérmesen, hol kevésbé leplezetten, de rejtegetni igyekeznek valódi természetüket. Orbánéknak számos ok miatt – elsősorban a gazdasági kitettség okán – egyelőre fontos (bár egyre kevésbé fontos) a Nyugat véleménye. Például ezért nem rendőrökkel, hanem irreguláris kopasz verőemberekkel akadályoztatták meg februárban az ellenzéki népszavazási kezdeményezést. Éppen ezért a Népszabadságot még azelőtt kellett elhallgattatni, hogy a lap de facto tulajdonoscégének, a Mediaworksnek a kormányközeli bekebelezése (eddig Habony Árpádról, újabban Mészáros Lőrincről hallani) megkezdődne. A Népszabadságot tehát a tranzakció előtt megfojtották: a kormánypárti vevők számára így egy gonddal kevesebb, úgy juthatnak hozzá majd a cég megyei napilapokat is tartalmazó portfóliójához, hogy a politikai jellegű problémát megoldotta már az eladó.

De a látszat már nem látszat, hat év múltán elnyűtt a paraván, és nem takar többé semmit. Ha egy vesztes népszavazás után Orbán soha nem látott történelmi győzelemről beszél, és arról, hogy az érvénytelenségnek semmiféle következménye nincs rá nézve, akkor azt immmár csak egyféleképpen lehet értelmezni: az egyetlen akarat vitán felül álló érvényesülésének. Orbán az ő álláspontját támogató új egységről beszél, arról, hogy ő ezentúl ennek a „közösségnek” az érdekeit képviseli. Ebből következően mindaz, ami ezen kívül van, számára többé nem a nemzet része (amúgy rég nem az, ezt most csak újólag megerősítette), sőt szemben áll az „igazi” nemzettel. Következésképp az abba a halmazba tartozókkal szemben minden megengedett.

Az orbánizmus a maga pőre valóságában áll előttünk: és nem látunk mást, csak mindent elsöpörni kész akarnokságot, soha nem csillapodó szerzésvágyat, vegytiszta erőszakosságot.

A Népszabadság utóbbi időkbeli hányattatása is jól mutatja ezt: kiadója élén strómanok jelentek meg, különböző tranzakciók árán egy előbb NER-kompatibilis, majd a NER kegyeiből kihullott oligarcha – Spéder Zoltán – érdekeltségébe került, hogy aztán a napilap egyelőre nem ismert alkuk eredményeként bevégezze pályáját.

Az orbánizmussal szembeni kritika tere ismét szűkült. A Népszabadság minőségi lap, számos ma már klasszikusnak számító közleménnyel: 1998-ban onnan értesültünk Kaya Ibrahim egy napjáról, később a Happy End viselt dolgairól, vagy mondjuk a napokban Rogán Antal helikopterezéseiről és Matolcsy György jegybankelnök közérdeklődésre számot tartó szerelmi életéről. Senkinek ne legyenek illúziói, nem a Népszabadság az utolsó célpont, ahogyan az origo de facto lekapcsolása után is csak az volt a kérdés, hogy ki következhet. Vajon a kormánypárti médiában „Soros-hálózatnak” nevezett civil szervezetek és sajtó, köztük például a 444 vagy ez a lap is? A talaj mindenesetre meg van dolgozva, hiszen a harmincas évek zsidó- vagy az ötvenes évek „kulák”-ellenes hecckampányait idéző médiahadjárat már jó ideje tart.

Mindazonáltal nem kell beszarni. Orbán Viktornál gyávább politikust keveset ismer a magyar politikatörténet. Ha kellő erőt lát magával szemben, elbizonytalanodik, zavarttá válik, kapkodni kezd – mint minden olyan ember, aki ereje fitogtatásával éppen az erő, a határozottság hiányát véli elfedni a külvilág előtt. Mi tesszük továbbra is a dolgunkat, és változatlanul rögzítjük az országra telepedett siserehad minden botrányát, és dokumentáljuk a romlást, amelybe az orbánizmus taszította Magyarországot. Ha a Népszabadságnak tényleg vége – és e pillanatban, bármennyire szeretnénk is az ellenkezőjét hinni, nehéz mást gondolni –, akkor helyettük és értük is.


ITT OLVASHATÓ

KIVÉGEZTÉK A NÉPSZABADSÁGOT

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2016.10.08.


Kinyírták Magyarország legnagyobb baloldali újságját, a szimbolikus jelleggel bíró Népszabadságot. Nem kétséges, hogy Orbán megszerezte az újság feletti uralmat, és az ő utasítására szüntették meg puccsszerűen a Népszabadságot.

Az új kiadó által kiadott közlemény minden szava hazugság. Miért vette meg valaki, ha nem tudja finanszírozni a veszteséget? Nem most tudta meg, hogy mibe kerül az újság fenntartása. A közlemény szerint a Népszabadság előfizetőinek azt ajánlották fel, hogy a kiadó másik lapjára fizessenek elő, az előfizetéseket oda irányítják át. Ez bizonyítja, hogy a Népszabadság nem fog újraindulni.

Egy lapot akkor sem állítanak le, ha át akarják alakítani. Az átalakítás és tervezés alatt a lap folyamatosan megjelenik. A rádiónak szólnia kell, a lapnak reggel meg kell jelennie, ez az alapvető sajtómorál része. Az olyan újság, amelyet puccsszerűen leállítanak, azt soha többé nem fogják újraindítani.

Nagyon egyszerű, hogy mi áll a háttérben. Orbán két lépésben szerezte meg a lapot, azzal a szándékkal, hogy kinyírja. A Mediaworks Zrt. "Mészáros Lőrinc", vagyis Orbán Viktor kezébe kerül, de mielőtt ezt formálisan közölnék, nyilván a belső megállapodás értelmében, a Népszabadság kivégzését még a Mediaworks-re bízták. A piszkos munkát végezzék el ők, mielőtt átveszi a tényleges tulajdonos, "Mészáros" valamelyik cége.

Ennek aljasságával lehet összefüggésben, hogy a Népszabadság felszámolásával egyidőben távozik a cégtől a vezérigazgató, akinek talán felfordult a gyomra ettől, és nem volt hajlandó a nevét adni ehhez az aljas eljáráshoz. A Népszabadság kivégzése azt jelenti, hogy Orbán elhatározta a viszonylagos sajtószabadság felszámolását is. A NER szorosabbra vonja a centrális erőteret.

Az ügy politikai része nyilvánvaló, Orban fasiszta diktatúrája felszámolja az ellenzéki hangvételűnek mondható médiát. Korábban megírtuk, hogy megbízható források szerint a nyár elején Orbán utasításba adta, hogy december 31-ig némíttassák el a NER-t kritizáló hangokat és helyezzék teljes kontroll alá az egész magyarországi médiát.

Tudomásunk szerint az Orbán Viktor házi díszzsadajának számító, az Orbán pénzén terjeszkedő Köves Slomó és a nevéhez köthető Brit Media sem fizeti már rendesen a 168 Óra újságíróinak fizetését. Idő kérdése lehet, mikor jelentik be ők is, hogy nem tudják fenntartani az általuk megvett és Orbánnak átjátszott médiumokat. Gazdasági kényszernek és megfontolásnak álcázva számolják fel a tradicionális liberális és baloldali médiumokat.

Orbán és Erdogan között a brutalitásban van csupán különbség, egyelőre. Nem úgy rohanják le a szekesztőségeket, mint Erdogan. Orbán ezt csak a Norvég Alapítvány esetében rendelte el. Megzsarolják a tulajdonosakat, megszerzik és gazdasági okokra hivatkozva megszüntetik az ellenzéki hangokat. Orbán Észak-Koreává teszi a magyar Tündérországot. Az emberek egy mesterséges világot kapnak, aminek köze sincs a valósághoz. A propagandára épülő rendszer a nácizmus találmánya.

A Népszabadság megszüntetése a diktatúra eddigi legdurvább lépése. Nincs esélye a többi ellenzéki médiumnak sem a túlélésre, arra pedig senki nem számíthat, hogy a szabadságszerető magyar nép majd utcára vonul a diktatúra ellen a sajtószabadság miatt. A Népszabadság nem ennivaló. Az értelmiség saját kis projektjeit és a túlélését tartja szem előtt, és asszisztál a fasiszta diktatúra minden aljasságához.

Abba most még bele sem gondolunk, hogy a fasizmuson túl mit jelent ennek a nagy múltú lapnak a bezárása és megszüntetése. Micsoda történelmi múlt, szellemi tőke, érték halmozódott fel ott az elmúlt évtizedek alatt. Minden értesítés nélkül tettek egyik napról a másikra újságírókat az utcára, kollégákat, akiket megszűrnek, és két lépésben szélnek eresztik őket.

"Mészáros Lőrinc" miniszterelnök pedig a megyei lapokon keresztül fogja manipulálni a lakosságot. A Népszabadság megpuccsolása és kivégzése egyértelművé tette a zsarnok szándékait. Ha ezt is szó nélkül tűrik a magyarok, semmi nem állítja meg a felcsúti szörnyeteget a koncepciós perekig és az internáló táborokig. Ez az a pont, amikor nem lehet tovább hazudozni, hanem szembe kell nézni a ténnyel, hogy ez az ember életveszélyessé vált.

Hat éve írjuk, hogy vér fog folyni, mert egy ilyen diktatúra ellen fellázad a nép. Orbán gyilkolni fogja saját népét, a népe pedig őrjöngve fog pusztítani. El kellene ezt kerülni, mindazzal, ami ezzel jár. Ilyen esetekben kell meghúzni a határt, mert aztán késő lesz. Az ellenzéki pártoknak egy ilyen durva akció után megint csak ki kellene vonulniuk a parlamentből, és megszüntetni a kollaborációt. De nekik fontosabb a pénz.

Gyalázat. Nem Orbánnak, mert róla tudható, hogy kicsoda, és az is, hogy még mivé lesz. Azok gyalázata, akik ezt eltűrik. Először az aljas, pénzimádó, korrupt ellenzéket kellene eltakartani és megvonni tőlük minden bizalmat, mert ők azok, akik az országot Orbán kezére játsszák. Üzenjük Bolgár Györgynek is, hogy ez nem diktatúra...


ITT OLVASHATÓ

A NÉPSZABADSÁG-SZTORI MÁR OTT VAN A KÜLFÖLDI CÍMLAPOKON

HVG.HU
Szerző: hvg.hu
2016.10.08.


Lassan az egész világ megtudja, hogy kik állhatnak a legnagyobb példányszámú magyar napilap felfüggesztése mögött.

A tulajdonosok új üzleti modellről, a szerkesztőség viszont puccsról beszél-írja a tekintélyes német
Spiegel honlapja a Népszabadság működésének beszüntetéséről. „A szombati lapszám éppen kikerült az utcára, amikor megjelent a tulajdonos közleménye a döntésről, illetve annak indoklásáról.” A Spiegel emlékeztet arra, a liberális Népszabadság az utóbbi hónapokban feltűnést keltett azzal, hogy alapos kutatások alapján megírt cikkeket közölt azokról a botrányokról, melyek Orbán Viktor miniszterelnök jobboldali-nemzeti kormányának tagjaihoz és kegyeltjeihez kapcsolódnak. A rendszerváltás előtt, 1956-ban megjelenő lap a kommunista párt szócsöve volt. A Spiegel felidézi, hogy a bécsi Der Standard korábbi értesülései szerint a nyáron egy, a Fideszhez közel álló vállalkozás, a Duna Aszfalt szerződést kötött a Mediaworks megvásárlásáról. (Ezt az értesülést augusztus végén a kiadó vezetése cáfolta).

A Népszabadság kimúlása aggályokat vet fel a sajtó sokszínűségét illetően, annak további erózióját, a magyar média átszervezését vetítheti előre a 2018-as választások előtt – írja a
Financial Times. A brit lap emlékeztet arra, hogy a Freedom House sajtószabadság listán Magyarország a legrosszabb pontszámot kapta az unió országok közül, és a mai bejelentés illeszkedik abba, ami Közép- és Kelet-Európában történik, ahol attól lehet tartani, hogy növekszik a médiára, a bíróságokra és a civil csoportokra gyakorolt kormányzati nyomás. A lap kiemelten említi Lengyelországot, amely ellen az Európai Bizottság vizsgálatot indított, mondván, ott aláássák a demokratikus intézményeket. A Financial Times is ír arról, hogy Orbán Viktorhoz közelálló körök készültek megvenni a Népszabadságot. Ráadásul a brit lap nem magyarországi sajtóértesülésekre hivatkozik, hanem a sajátjaiéra. Augusztusban ezt két magyarországi médiavezető is mondta a brit újságnak.

Az
Euronews címlapon hozza a Népszabadság-sztorit. Tényszerűen beszámol a mai történésekről és felidézi, hogy az elmúlt időszakban a lap két a Fidesz számára kellemetlen sztorit tárt fel: Matolcsy György barátnőjének ügyét, illetve Rogán Antal helikopterezését. Az Euronews az előzményeket illetően ír azokról a meg nem erősített médiaértesülésekről, hogy az események mögött egy titkos ügylet áll, amelyet az Orbán Viktor jó barátjához, Mészáros Lőrinchez köthető Duna Aszfalt kötött a Népszabadság tulajdonosával, a Vienna Capital Partnersszel. Az Euronews azt írja, ugyanezen értesülések szerint a Fidesznek nincs szüksége a Népszabadságra, amint a Vienna Capital Partnersnek sem kívánja megtartani, így azt esetleg eladják egy a baloldalhoz kötődő médiatársaságnak. Az Euronews ugyanakkor úgy véli, nagyon valószínűtlen, hogy a lap kiadásának felfüggesztése segíthet csökkenteni a lap kiadójának veszteségeit és megállíthatja az olvasótábor csökkenését.

A cikk szerint a történet az Origóéhoz hasonlít, amikor Lázár János miniszter titkos útjainak feltárása miatt leváltották az akkori főszerkesztőt? Sáling Gergőt, majd nem sokkal később a lapot a Magyar Telekom egy olyan társaságnak adta el, amely Matolcsy György jegybankelnök köreihez köthető, és a portál az óta soha nem kritizálja a kormányt.

A
BBC szűkszavúan, de címlapján előkelő helyen ismerteti a Népszabadság körüli mai fejleményket, az AFP hírügynökség tudósítója pedig már a Kossuth téri tüntetésről számolt be a Twitteren...

ITT OLVASHATÓ

HOLNAP EGYENKÉNT MINDENKIVEL ÍGY FOGNAK LESZÁMOLNI, ÉS NEM MARAD, AKI KIÁLLJON ÉRTÜNK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. Andrea
2016.10.08.


...Ha ma Magyarországon a kormánypárt következmények nélkül kivégezhet egy mértékadó lapot és hírportált csak azért, mert szerepet vállalt mocskos ügyeinek feltárásában, ha visszamenőleg minden írást elérhetetlenné lehet tenni, akkor ma Magyarország nem demokrácia, hanem önkényuralom. Ha az újságírók a sajtóból értesülnek arról, hogy mihez tartsák magukat, ha visszamenőleg le lehet tiltani minden korábbi tartalmat, akkor ez itt az állampárti cenzúra eddigi legmocskosabb húzása. Amiből eddig sem volt kevés.

És ne fárasszon senki, a Mediaworks a legkevésbé se fárasszon azzal, hogy veszteséges a lap, azért kellett bezárni. Magyarországon minden lap veszteséges, amit nem közpénzből tömnek, mert Magyarországon egy elvetemült hatalom irányítja kénye és kedve szerint a médiapiacot. Ez itt már a fal. Innen már megint nincs hova hátrálni. Ma a Népszabadság, de felkészülhet az összes többi még ellenzékinek, vagy függetlennek számító médiaorgánum is egészen nyugodtan. Mert akit nem bírnak más módon elhallgattatni, azt megzsarolják, felvásárolják.

Diktatúrákra jellemző leszámolás ez, ne szépítsünk rajta, semmilyen üzleti, piaci megfontoláshoz nincs köze, kizárólag Orbán Vitkor teljhatalmához van köze. És ha valaki azt hiszi, hogy ez nem ügy, ez nem a mindannyiunk ügye, akkor téved. A 98%-os, fideszes médiakonszolidáció ma ennyiről szól: nálunk a közpénz, bármit megvehetünk, bármit bedönthetünk, bármit megtehetünk. Az adófizetők pénzéből zsírosodó Mészáros Lőrincek most bekebelezték a még szabad sajtó újabb szeletét. A olvasókat meg a saját pénzükből törölik pofán. Mert ezek tényleg azt hiszik, hogy bármit megtehetnek, teljesen mindegy, hogy mit tesznek, ha a sajtón keresztül nem szivárognak át a korrupciós ügyek. Hiszik, hogy elég lesz bedönteni a független magyar médiát és akkor örök életük lesz a hatalomban. Most kellene valami
nagy-nagy tüzet rakni, mert holnap már késő lesz. Holnap egyenként mindenkivel így fognak leszámolni, és nem marad, aki kiálljon, szót emeljen, tiltakozzon értünk.

ITT OLVASHATÓ

A NÉPSZABADSÁG KIVÉGZÉSE - GONDOLATOK KANADÁBÓL

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: KMH
2016.10.08.


Szinte mindent elmond a kortárs Magyarországról az, ami ma történt a hatvanéves Népszabadsággal és annak munkatársaival. Egyik percről a másikra – egy jól kigondolt terv alapján – megszűnt a Népszabadság, eltűnt a lap összes archivált cikke az internetről, lezárták honlapjukat és kirúgták az egész szerkesztőséget úgy, hogy arról futárral kézbesített levélben értesült a sok munkanélkülivé tett újságíró, szerkesztő és dolgozó. A Népszabadság email címei sem működnek, a dolgozók pedig ki vannak zárva a szerkesztőség épületéből. A leggyakrabban ismételt szó ma reggel Magyarországon – újságíró körökben – az, hogy “puccs.” Vasárnapra a MediaWorks nevű cég, amely még jelenleg tulajdonolja a lapot egy céges fogadást hirdetett meg a dolgozóknak. Aztán kegyetlenül trükközve egy nappal korábban az egész lapot felszámolták. A Mediaworks-öt Fideszhez közeli üzleti körök akarják immár hónapok óta megszerezni. Kubatov Gábor Fidesz-alelnök már augusztusban kijelentette: “a Népszabadság a miénk.” Csakhogy a kormánynak nincsen szüksége kormánykritikus médiára és alapvetően is inkább a Népszabadság portfoliója – a megyei lapok – kellenek, mintsem maga a Népszabadság.

A Népszabadság ma már csak a Facebookon él–ott viszont még a dolgozók üzemeltetik a lapot és ott jelezték az olvasóik felé:

“A Népszabadság szerkesztősége a nyilvánossággal egyidőben értesült róla, hogy a lapot azonnali hatállyal bezárták. Első gondolatunk, hogy ez puccs. Hamarosan jelentkezünk…”

Ma reggel elsőként a Népszabadság újságíróira, szerkesztőire és minden dolgozójára gondolunk, akik egyik percről a másikra állás és jövedelem nélkül maradtak. Magyarországon lehet, hogy munkaerőhiány van, de nem éppen a újságírás területén, ahol egyre ritkább a kritikus, ellenzéki sajtó és ahol kevesen vannak akik tudnak és mernek még tényfeltáró, rendszerkritikus újságírást végezni. A blogok írása, a közösségi média felhasználása és az olyan önkéntesmunkára épülő lapok mint a Kanadai Magyar Hírlap, vagy tőlünk délre az Amerikai Népszava, vagy akár Magyarországon a Munkások Újsága mind-mind egy sokszínű és XXI. századi médiapaletta részei. Csakhogy napközben mindannyian más-más területen dolgozunk. Számunkra az újságírás felelősségvállalás és elkötelezettség amit szabadidőnkben, önkéntes alapon igyekszünk végezni–van amikor több, van amikor pedig kevesebb sikerrel.

Szükség van hivatásos újságírókra, akik tehetséggel és elszántsággal végzik munkájukat teljes időben és akik ebből a munkából egy normális életet tudnak teremteni maguknak és családjuk részére. A civil bloggerek és újságírók, illetve az alternatív médiaorgánumok egy egészséges és sokszínű médiavilág fontos részei, de nem tudják (nem tudjuk) pótolni az anyagi háttérrel rendelkező lapokat és az ott dolgozó hivatásos újságírókat.

Magyarország médiavilága már régóta nem egészséges. Sokszor bíráljuk és bírálják többen is a magyarországi sajtót, a tényfeltáró riportok hiányát, illetve a média minőségét. Azt viszont mégsem felejthetjük el, hogy Kanadából könnyen beszélünk. Ez mégis egy olyan ország, ahol az előző konzervatív kormányzás alatt (2006 és 2015 között) megtarthatta kritikus és többnyire liberális profilját a közszolgálati CBC televízió és rádió, valamint a francia nyelvű Radio-Canada. Ez egy olyan ország, ahol a jobboldali National Post című napilap nem csak a liberálisokat és a baloldalt szemléli kritikusan, de a hozzá közelebb álló jobboldali politikusokat is. Ez egy olyan ország, ahol városainkban komoly, hosszú múlltal rendelkező napilapok működnek mai napig, amelyek az önkormányzati és tartományi politikusokat számoltatják el.

Kanada egy olyan ország, ahol még naponta mindig 5,1 millió példányszámban kelnek el a nyomtatott napilapok, hetente pedig több mint 30 millió nyomtatott példány kerül kanadaiak kezébe az ország napi- és hetilapjaiból.

Aki értékeli a független, kritikus médiát, az értékeli és szívén viseli saját országa és társadalma sorsát. Aki pedig legyint arra, amikor a közmédia a kormányon lévő erő nyers pártpropagandáját közli, aki közömbösen figyeli, hogy kormánypárti üzleti érdekek vásárolják fel az egykor még kritikus lapokat, televíziókat és médiaorgánumokat és aki most indifferensen, vagy esetleg örömmel nyugtázza, hogy megszűnt az ország legnagyobb példányszámú ellenzéki napilapja, az egy kegyetlen hatalom további terjeszkedését szolgálja.

Ezt a kegyetlen hatalmat szolgálja mindenki, aki szerint ami ma reggel történt az korrekt, normális és veszélytelen a társadalomra nézve. Ez a hatalom holnap a közömbös magyarokkal fogja pontosan ugyanezt tenni, mint amit ma elkövetett a Népszabadság munkatársai ellen.


ITT OLVASHATÓ