2018. április 20., péntek

DRAGOMÁN GYÖRGY: VASGYÚRÓK

QUBIT
Szerző: DRAGOMÁN GYÖRGY
2018.04.19.


Jól van, kezdőkém, köszöntelek a programban. Most csak nézel, hogy mit röhögcsélek, de majd az első műszakod után meglátod te is, hogy mennyire vicces is az első félóra, miután kiszállsz a zúzóriásból.

Hiába na, a jót könnyű megszokni. Adsz egy pofont a betonnak, szakad, mint a papondekli, rátoppantasz a völgyhídra, törik, mint száraz vekni. És így tovább, volt egy szaktárs, aki az őrületbe tudta kergetni az ilyen bökversekkel a fizikoterapeutákat, ment a végtagmasszírozás, hogy rekalibrálják az idegkapcsokat, ő meg csujjogatott, mint aki megbolondult, táncolni is akart hozzá, alig bírták lefogni. Azt mondják az okosok, hogy lassan ürül ki az agyból a harci drog, de igazából nem tudják, miről beszélnek, aki nem emelt fel fél kézzel egy tehervonatot, az el se tudja képzelni, milyen könnyfakasztóan jó érzés az irdatlan, féktelen erő. Ki nem álmodott arról kicsi korában, hogy óriás lesz, aki fákat csavargat ki tövestől, meg ilyenek? Nekünk, zúzóriás-kezelőknek ez nem álom, hanem a színtiszta valóság.

Majd meglátod, megtapasztalod.

Annyira jó, nem is tudom elmondani, hogy mennyire.

Most elvileg a gépkezelés trükkjeit kéne elmondjam neked, de az nem lényeges, arra rájössz magadtól is, megtanít majd szépen az interfész.

Én inkább rendes leszek, és felkészítelek arra is, amit nem mondtak el a tanfolyamon.

Az a helyzet, hogy nem az erőt nehéz kezelni, hanem a gyengeséget. S hogyha meg akarod tartani a képesítésed, akkor fel kell készüljél arra, hogy mikor vége a műszaknak, és elmúlik a röhögcsélés, akkor egyszerre csak nagyon-nagyon gyengének érzi magát az ember. Hetvenezer lóerőből egy lesz, mert egy ember úgy nagyjából annyira képes, na ezt nehéz elviselni. Kinyújtod a kezed, nézed, hogy remeg, nem hiszed el, hogy hozzád tartozik. Vagy elhiszed, és az még sokkal rosszabb...


NEM A POLITIKAI BÁRHOVA-KAPCSOLÓDÁS ERŐSÍTÉSE A CÉLUNK, HANEM AZ EMBEREK, A KÖZÖSSÉGEK FEJLESZTÉSE

ÁTLÁTSZÓ - SZOCIO BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.04.20.


Nos, a választások eredménye nem várt hullámokat vert az adományozással is foglalkozó, segítő civil szervezetek körül is, így körülöttünk is. Sok támogatóban megkérdőjeleződött a munkánk értelme, eredményessége, hiszen az általunk támogatott, szegénységben élők a rendszer megtartására szavaztak, arra a rendszerére, amely nem képes megfelelő lehetőségeket, hatásokat adni az élethelyzetük megváltoztatásához.

Kaptam indulatos leveleket is. Elszomorított, mert azt hittem, ennél jobban meg tudtam értetni az emberekkel a probléma mélységét, összetettségét. És nyilván átgondolásra késztetett a céljainkat illetően is. De a gondolkodás eredménye az lett, hogy tartanunk kell magunkat a korábban lefektetett célokhoz. Nem a politikai bárhova-kapcsolódás erősítése a célunk, hanem az emberek, a közösségek fejlesztése, aminek a végén körvonalazódik a demokratikus részvétel kiteljesedése is.

A fejlesztésben pedig eszköz a krízishelyzetek kezelése is, ezzel indulunk, a megoldhatatlan helyzetek kezelésével, amivel lépésről lépésre húzzuk be az embereket abba a lehetőségrendszerbe, amit az alapítványunk kínál, az élethelyzetek javításáért. Ebben pedig a támogatók adnak segítséget, különféle adományokkal, amit mi egy jól működő, fejlesztő segítségnyújtási rendszerbe csatornázunk be.

Az a félelmetes leszakadás, a tudás-és képességhiány, a függőségben szocializálódott emberek viszonyulásai minket, terepi munkát végzőket még régóta sokkol, ám most úgy tűnik, ezzel a többségi társadalom csak most szembesült, a választások eredményével.

Jöttek persze a szemrehányó levelek mellett javaslatok is. Amiből érdekes elvárások körvonalazódnak. Például, hogy miért nem „dobtuk be” magunkat, és befolyásoltuk mi is azokat az embereket, akiket a kormánypropaganda tűpontosan célzott, tervszerűen, időben is ütemezett módon, a migránsoktól való félelemkeltéssel állított a Fideszre szavazók táborába. Nos, pontosan azért nem, mert mi nem akarjuk manipulálni őket, nem tartjuk etikusnak, mi a hosszabb távú „képessé tevésben” hiszünk. Amihez előbb le kell küzdenünk azokat a hiányokat, amivel ők felnőttek, és amelynek csökkentéséhez sem az iskolarendszer, sem a család, sem a társadalmi-politikai közeg nem adott elég muníciót számukra.

Ez a mi feladatunk, amiben most nem tartunk még ott, hogy a világlátás, az ismeret, kellő politikai rálátást adjon számukra. Ennek a menetét erőszakos, manipulatív módon befolyásolni nem etikus. Az, hogy más használ ilyen módszereket, nem jogosít fel minket is erre. Mert akkor mi lesz a vége?

Persze megtehettük volna, hogy mi is elkezdjük sulykolni, csak akkor segítünk majd nekik, ha nem erre, hanem arra a pártra szavaznak. De ott a másik kérdés, hogy melyikre is? Melyik adna biztosítékot arra, számukra is értelmezhető módon, nem csak a választások idején, hogy sikerrel kezeli a generációs szegénység, vagy a roma integráció kérdését? És hogyan? Melyik tesz meggyőző politikai szándékot a roma integráció mellé?


Vagy lehetett volna ezt rájuk bízni? Alapkészséghiányos emberekről beszélünk, akik abban szocializálódtak, hogy nekik mindig megmondják, mit kell tenni. És megmondták most is. Olyan emberekről beszélünk, akiknek az elsődleges és hiteles információforrás a tv. A „megmondták a tv-ben is, tehát igaz” hite náluk erős. Más pedig nincs. És abban megmondták, öt percenként ismételve, hogy kire kell szavazni, különben jönnek a nőerőszakoló, házfoglaló migránsok.

Persze, javasolták sokan, hogy egyszerű a dolog, meg kell tanítani nekik a tágabb média (amit a facebookon elérhetnek ők is) megfelelő értelmezését. Mintha ez csak egy elhatározáson múlna, mintha ezt eddig nem vettük volna észre… De hogy igazodik most el ebben egy tanulatlan ember? Még a tanultaknak is nehéz, olvasva a cikkeket, az igazságtartam értelmezése. Mert nagyon nem mindegy, hogy valaki a 444-ről, vagy a 888-ról tájékozódik, az index, vagy az origo facebook oldalán olvas valamit, nem beszélve a régi cikkek, vagy a hírcsárda híreinek a felbukkanásáról. Szerintem nincs ember, aki ne ugrott volna be egy-egy fals hírnek. Mégis, most elvárásként fogalmazzák meg jó néhányan a benne való hiteles tájékozódást.

Van még egy másik érdekes vonatkozása is a dolognak. Az Igazgyöngy kapcsolatrendszerében, fő célunknak megfelelően, sokpontú beavatkozásokkal, kríziskezeléssel és fejlesztéssel próbálunk elindulni valamerre, kifelé a gödörből. Sikeresen. Ami azt jelenti, hogy a nyolc évvel ezelőtti állapothoz képest jobban élnek az emberek, akikkel foglalkozunk. Nincs már mennyiségi éhező gyerek körülöttünk, javultak a lakhatási körülmények, van áram, bútor, könnyebb volt a tél, vannak munkahelyek, stb… Mi szégyellnénk a legjobban, ha nem lenne eredménye a munkánknak. Hála a támogatóinknak, miközben folyamatosan stabilizáljuk a családok helyzetét, bővítjük is a kört, egyre több családnál alapozva meg a fejlesztés elindítását.

Cikksorozatunk korábbi részei itt olvashatók

Kezeljük az állam működési hibáit, hiszen közhasznú, állami feladatokat látunk el. Igaz, állami támogatás ezek közül csak egyre van, az iskolánkra. De visszük a többit is, civil és céges adományokból.

Mindebből a szegregátumok lakói azt érzékelik, hogy nekik könnyebb, és van remény. Most az az elvárás, hogy ezt az érzést fejeljük meg azzal, hogy sulykoljuk: mi nem az állami rendszer vagyunk ám, hanem egy pont az állam által listázott, „ellenséges” civil szervezet? Tegyük ezt úgy, hogy közben azon is dolgozunk, hogy beépülve a helyi intézményi struktúrába segítsük azt? Ezt az ellentmondást hogyan lehet áthidalni?! Segíteni egy mélyen a társadalom minden szintjébe beágyazott probléma megoldását csak együttműködésben lehet. A szakpolitikai hibajelzéseink helyben nem gátolják az együttműködést, mert a működési hibákat mindenki érzékeli. Csak az intézményrendszer, a függőségi helyzete folytán nem meri jelezni. Mi ezt értjük, és nem is várjuk el tőlük. Amit tudunk, azt megtesszük, helyettük is.

Mert mi az ügyet, a generációs szegénységben élő gyerekek ügyét vállaltuk fel. Valaki azt írta: „Ezzel a választási eredménnyel a segítőiket köpték szembe.” De lehet ezt így értelmezni?

Talán, ha az adományozók a fentiek értelmében átgondolják ezt az egészet, átgondolják a hibáztatás vádját is. Mert nem a vidéken élő, szegény, nagy létszámban cigány emberek a hibásak. A megoldáson pedig együtt kell dolgoznunk. Ki-ki a maga céljai, lehetőségei szerint.

Az adományozás nem lehet politikai döntés. Alapjaiban amortizálja le a jelentőségét, ha azzá tesszük
.

ITT OLVASHATÓ

ÍME A BIZONYÍTÉK: A FIDESZ OKTATÁSPOLITIKÁJA IS CSAK ORBÁNÉK HATALOMBAN MARADÁSÁT SZOLGÁLJA

MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2018.04.20.


...2010 óta a kormány szisztematikusan veri szét az oktatási rendszert. A tankötelezettségi korhatár 16 éves korra történt lecsökkentése rengeteg fiataltól vette el az érettségi lehetőségét is, a szakképzés kivéreztetése jelenleg olcsó, képzetlen munkaerő termelésére van beállva. Továbbra is lexikális (felesleges) tudás átadására van berendezkedve a rendszer, ami egyáltalán nem segíti a diákokat abban, hogy felkészüljenek a 21. század kihívásaira. A szegregáció, a rossz minőségű állami tankönyvek, a túlterheltség, a fejlesztőpedagógusok hiánya – lehetne még sorolni jócskán a nehezítő körülményeket.

Az esélyegyenlőtlenség a jelenlegi oktatási rendszerben hatványozottan érvényesül: jellemzően azok a gyerekek nem jutnak el az érettségiig, akik eleve hátrányos helyzetből indultak, az iskola pedig nem hogy nem segít kiegyenlíteni, de tovább fokozza ezeket a hátrányokat.

Az elmúlt 8 év oktatásp
olitikája egyetlen dologra volt jó: hogy bebetonozzon egy olyan rendszert, amely szándékosan nehezíti a hátrányos helyzetű fiatalok kitörési lehetőségeit, elveszi tőlük a továbbtanulás esélyét is, és így a jövőt is.

Az eredmények pedig önmagukért beszélnek: ha 2018-ban így alakultak a választások – mire számítsunk legközelebb?

SOROS ALAPÍTVÁNYA MEGÉRTETTE ORBÁN ÜZENETÉT, A VESZTES MAGYARORSZÁG LESZ

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BÍRÓ MARIANNA
2018.04.20.


Mivel Orbán Viktor ismét egyértelművé tette, hogy nem fog leállni a sorosozással, a filantróp megvédi embereit. Súlyos veszteség érheti Magyarországot.

„Az újraválasztott kormányoldal világossá tette, hogy első és szimbolikus intézkedése az új, május 8-án megalakuló magyar Országgyűlésnek az lesz, hogy elfogadja a Stop Soros törvénycsomagot" – mondta a 168 Órának Csontos Csaba. A Nyílt társadalom alapítványok magyarországi szóvivője ezzel válaszolt a szervezet Berlinbe költözését érintő kérdésünkre, úgy folytatva: „a benyújtott törvényszövegből világos kiderül a kormányzati cél, pontosabban az, hogy ez a törvény a magyar civil szférát ellehetetlenítse, megfojtsa, s kizárólagos jogalkotói és jogalkalmazói hatáskörbe utalva azt, hogy lényegében mely civil szervezetek működhetnek Magyarországon. A szándék világos, az Orbán-kormány el kívánja hallgattatni a neki valamiért nem tetszőket, nyilván elsősorban az intézkedéseivel szemben kritikát megfogalmazni képeseket" – mondta Csontos Csaba. A szóvivő arról is beszélt, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványok 30 éve nyújt támogatást a magyar embereknek, harcol az emberi jogokért és ösztönzi a kritikus gondolkodást. A Soros György által alapított szervezet ráadásul mára több mint 400 millió dollárral támogatta a magyar embereket.

Ezt nem adhatjuk fel, a Nyílt Társadalom alapítványok továbbra is elkötelezett a magyar emberekért, továbbra is segíteni akarja őket, s így azokat a civil szervezeteket is, amelyek a magyar emberek jogait védik, jogérvényesítésüket segítik."

Kérdésünkre, igaz-e tehát a költözésről szóló hír, Csontos Csaba azt mondta: „jelenleg vizsgáljuk azokat a lehetőségeket, amelyek e törvénycsomag elfogadása után is lehetőséget biztosítanak a Nyílt Társadalom Alapítványok, továbbá az általunk támogatott civil szervezetek számára a munkájuk folytatására." Kérdésünkre, hogy mindezt Berlinből kívánják-e folytatni, Csontos sokat sejtetően csupán annyit kívánt mondani:

Berlin a nyitott és befogadó Európa szimbólumává vált, szemben tragikus módon Magyarországgal, amely politikai vezetése miatt egyre zártabb, elzárkózóbb társadalmi rendszerűvé, a demokráciától egyre távolodó hellyé válik."...

POLT MEGRÁNGATTA PÉTERFALVI PÓRÁZÁT: ÍGY FALAZNAK A HATÓSÁGOK ELIOS-ÜGYBEN ORBÁNÉKNAK

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: Mr Flynn Rider
2018.04.20.


Kínos az egész Elios-ügy, nyakig benne van Tiborcz István, Orbán Viktor veje. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság vezetője, Péterfalvi Attila pedig láthatóan falaz Orbánéknak.

Pétefalvi Attila hivatala homlokegyenest ellenkező álláspontra jutott a 4-es metró OLAF-jelentésének, és az Elios-ügy OLAF-jelentésének nyilvánosságra hozataláról.

Míg 2017 februárjában, amikor a kormány feljelentést tett a 4-es metró ügyében, majd nyilvánosságra is hozta az arról szóló OLAF-jelentést, Péterfalvi Attilának semmi gondja nem volt ezzel. Pétefalvi akkor azt mondta:

"a jelentés az első betűtől az utolsóig a nyilvánosságra tartozik, mert abban a 4-es metró beruházásánál elköltött magyar és uniós közpénzekről van szó."

Míg a négyes metró esetében nem volt probléma a nyilvánosság, az Elios-ügyben viszont nem hozható nyilvánosságra Tiborcz István egykori cégének közvilágítási projektjeit vizsgáló OLAF-jelentés – szögezte le Péterfali Attila. (Pedig itt is a beruházásnál elköltött magyar és uniós közpénzekről van szó.)

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság csak azután kezdte vizsgálni, hogy egyáltalán miért nem nyilvános az Elios-botrányt feltáró jelentés, hogy Tényi István, a “legnagyobb magyar feljelentő” bejelentést tett.

Az adatvédelmi biztos hivatala szerint az Elios-ügyben megfogalmazott OLAF-ajánlás a büntetőeljárásban feljelentésnek minősül, így az adatvédelmi biztos szerint annak megismerésére a vonatkozó jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni. Érvelésük szerint
a büntetőeljárás ezen rendelkezése nem ad arra felhatalmazást, hogy a nyomozás iratait vagy annak meghatározott részét közérdekből lehessen megismerni, mint ahogyan arra sincs jogi lehetőség, hogy annak másolatait kiadják.

Hogy miért értelmezi a jogszabályokat ilyen kreatívan az adatvédelmi biztos, annak hátterét az Átlátszó tárta fel:...

LÁZÁRT FOGJUK MÉG KORMÁNYBAN LÁTNI, CSAK ANNAK VEZETŐJÉT NEM ORBÁNNAK FOGJÁK HÍVNI

VÁROSI KURÍR - BLOG ZÓNA
Szerző: ALEX FÜZESY
2018.04.20.


Sokáig úgy tekintettünk Lázár Jánosra, mint aki egyszer Orbán kihívója lesz majd a Fideszben. A magam részéről most is kiváló politikusnak gondolom, meg is okolom miért, sőt azt is, hogy szerintem miért vonul ki a kormányból.

A Lázár

Lázárra mindig úgy tekintettem, mint a Fideszen belüli új hullámra, aki képes arra, hogy megtörje Orbán hatalmát.
Lázár, noha miniszteri szerepet töltött be Orbán mellett, mégsem jutott el arra a szintre, mint sok Fideszes politikus, akik ész nélkül fogadták el a rezsim minden törekvését.

Lázárban végig ott volt a lázadó, lehetett látni ezt sokszor a megnyilvánulásaiban is, a félmosolyokban, afféle kikacsintásokban, amikor jelezte, hogy tudom, hogy tudjátok, hogy hazudok.

Lázár lemondása, egy okos politikus döntése, aki jól megélt a Fideszből, de ami most jön, ehhez már nem kíván asszisztálni.

Lázár kilépése tulajdonképpen ugyanazt jelenti, mint amikor Simicska gecinek nevezte Orbánt, csak Lázár politikus, és nyíltan nem kíván szembefordulni Orbánnal.

Biztos vagyok benne, hogy Lázárt fogjuk még kormányban látni, csak annak vezetőjét nem Orbánnak fogják hívni!

ÉBRESZTŐ!

PILLANATNYIGONDOLATOK BLOG
Szerző: svedomie
2018.08.20.


Kedves Fideszes barátaim!

Most nagyon örültök. Örültök a győzelmeteknek. Pedig nem kéne.
Éreznetek kéne,hogy 2/3-os többség a parlamentben az nektek sem jó.
Éreznetek kéne,hogy ahol nincsenek fékek és ellensúlyok az az ország
előbb utóbb élhetetlen lesz számotokra is. Benneteket is érint,hogy előbb
utóbb már nem lesz orvos,nővér,tanár,nem lesz lakatos, hegesztő, építőmunkás,
a gyárak is kiüresednek,folytathatnám....
Mert kik vagytok ti Fidesz szavazó barátaim? Ahogy mondtátok ránk az öröm mámorában,
"egyszerűen senkik vagytok,senkik vagytok" Higgyétek el ti is azok vagytok a regnáló
hatalom szemében! + 1 szavazat vagytok. Az ország egy pár maffiózó kezében van. 
Leosztotta a kártyákat a felső tízezer részére ( se ) Kis téteknél még hagyja is őket győzni egy kicsit, de a legnagyobb téteknél mindig nála van az ász! És kik vagytok ti? Néha nektek is dob egy kis koloncot a javakból, hogy érezzétek a "törődést" Na persze ezt sem sokáig már,attól függ melyik kasztjához tartoztok.

Mert hát a javak fogynak.Fogynak ahogy a népünk is fogy. Beláthatjátok közületek sem fog már mindenkinek jutni. Ahogy fogy a népünk, úgy lehet fogy az ellenzék. És eljön az idő,hogy ti lesztek egymás ellenzékei,mert nem marad más. De akkor már lehet késő,mert nem marad más csak egy páran a lebutított népből és ti.Nem lesz aki kiszolgáljon benneteket Se.

Nektek kellene ébredni,ráébredni,hogy nem jó ez így. Talán a békemenet helyett oda kellene állnotok a hétvégi tüntetők mellé és követelni többek között egy igazságos választási rendszert, hogy soha többé ne lehessen egyetlen pártnak sem kétharmada a parlamentben,hisz ez senkinek sem jó!
Ha nem teszitek akkor tényleg nem vagytok mások,csak " léhűtő hitványok,haszonlesők" Vagy mondhatnám a szavaitokkal " egyszerűen senkik vagytok"

Ébresztő!


AHOL ISKOLÁZOTTABB A NÉPESSÉG, OTT KEVESEBBEN SZAVAZTAK A FIDESZRE

G7
Szerző: RIGÓ ANITA
2018.04.20.


Ahogyan a népesség jövedelmi viszonyai, úgy az iskolázottsága is nagyban befolyásolja, hogy mekkora arányú támogatottságot szerzett a Fidesz egy adott járásban az áprilisi országgyűlési választáson.

Megvizsgáltuk az iskolázottság és Fidesz-támogatottság kapcsolatát területi, járási szinten úgy, hogy összevetettük az összesen 197 járásban és fővárosi kerületben a legalább érettségivel rendelkező nagykorú lakosság arányát, illetve a Fideszre leadott listás szavazatok arányát (az érvényes szavazatokra vetítve).

Az érettségizettek és a Fidesz-szavazatok aránya között egyértelműen erős a negatív irányú kapcsolat, ami azt jelenti, hogy minél nagyobb az egyik értéke, annál kisebb a másiké...

...A két változó közötti korreláció – egy 0 és 1 közötti pozitív vagy negatív előjelű szám, ami azt mutatja meg, hogy a két változó mennyire függ lineárisan egymástól – nagyon erős. Amikor a korreláció nullához közelít, akkor a két tényező nem függ egymástól, amikor pedig az 1 felé, akkor teljesen együtt mozognak. A legalább érettségivel rendelkezők aránya és a Fidesz szavazataránya között -0,7 ez a statisztikai mérőszám, ami azt jelzi, hogy erős a kapcsolat, és minél iskolázottabb egy járás népessége, annál kisebb arányban szavaztak a megjelentek a Fideszre.

Ez az összefüggés akkor is erős, ha külön régiónként nézzük meg járási szinten az iskolázottság és a Fidesz-szavazatok kapcsolatát. Egyedül a dél-dunántúli régióban nem érvényesül erősen ez a hatás, ahol több olyan járás is van, ahol a szavazók kevesebb mint 40 százalékának van érettségije, a többség mégsem a Fidesz-KDNP-re szavazott (Komlói, Szigetvári, Nagyatádi, Barcsi járások).

Ugyan Nyugat-Magyarország járásaira is érvényes, hogy az iskolázottság növekedésével csökken a Fidesz-támogatottsága, ez a régió némileg kilóg a sorból, mivel itt a legképzettebb népességgel rendelkező járásokban is 50 százalék felett volt a Fidesz-szavazatok aránya...

GAZDASÁGI EXODUS: ÚJRATÖLTVE

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2018.04.19.


A választás eredményének közismerté válását követően röppent fel a hír, hogy az egyik legkeresettebb szóvá a „kivándorlás” vált az interneten. Néhányan erre rácsodálkoztak. Magam pedig a rácsodálkozókon csodálkozom. Legalább annyira, mint azokra, akik most veszik észre, hogy hatalmas bajok lesznek, lehetnek ebből.

A hirtelen megugrás sok szempontból természetes, ami a kivándorlás felvetődését illeti. Azt is mondhatnánk, hogy normális reakció, és önmagában talán nem is lenne komolyabb jelentősége. Az teljesen normális, hogy csalódás esetén megindulnak a kompenzációs mechanizmusok. Ilyen a politikai csalódás is. A túlzott várakozásokkal, illetve a rég megszokott mechanizmusokkal való szakítás kényszerei. Mely utóbbira is bőven volt példa az elmúlt évtizedekben. Még akkor is, ha valószínűleg sosem fogjuk megtudni, hogy hányan kaptak nyombél-fekélyt a személyi jövedelemadó bevezetésétől, vagy a rendszerváltásnak nevezett politikai aktustól. Mely utóbbiról éppen az utóbbi Orbán-kormányok bizonyították be a legélesebben, hogy a gazdasági struktúraváltások dacára, alig jelentett politikai szakítást a jó öreg, és kipróbált bolsevizmussal.

Könnyen lehet tehát, hogy amennyiben a Fideszt leváltják a hatalomból, akkor is a „kivándorlás” lett volna az egyik legkeresettebb szó az interneten. Ha mégsem, akkor legfeljebb a szavazóközösségek eltérései miatt. A potenciális kivándorlók többsége ugyanis általában nem az átlagos képzettségben elmaradó régiókból szokott verbuválódni. Alkalmasint igazolva azt, amit korábban egyszer már leírtam: a Fidesz oktatás és szakképzés-politikája komoly részt kap a kivándorlás elleni küzdelemben. Amennyiben a képzetlenség, a nyelvtudás hiánya komoly gát lehet. Miközben könnyebben manipulálható tömeget is eredményez. De ettől függetlenül sem zárható ki, hogy egy kormányváltás komoly csalódási hullámot indított volna el. Talán mégis a kivándorlás irányába.

Mert a kivándorlás kérdése jó ideje a „levegőben van”. Amikor tehát valaki a megélt, vagy várható politikai környezettel érez érzelmi, illetve egzisztenciális konfliktust, akkor könnyebben kerül elő alternatív megoldásként. Miközben tudjuk: a hirtelen felindulásra sokszor alszunk rá egyet. Az emberek esetleg rákerestek a szóra, aztán maradnak. Mert a családi kötelezettségek, a járulékos macera, a kinti lehetőségek racionális felmérése, illetve a várható személyes veszteségek felmérése után mégsem vándorol ki az illető. Marad. Egy internetes keresőszó-statisztikának tehát nem tulajdonítanék túl nagy jelentőséget...

NYÍLT TÁRSADALOM HELYETT ZÁRTOSZTÁLY

VÁROSI KURÍR - BLOGZÓNA
Szerző: Föld S. Péter
2018.04.20.


Magyarországot megszállták a tálibok. Maguk is meglepődtek, hogy milyen gyorsan és könnyen foglalhatták el az országot, alig volt ellenállás.

Mára szinte minden az ő uralmuk alatt áll.

Elfoglalták a középületeket, az országgyűlést, a minisztériumokat, a parlamentet, bekebelezték a rendőrséget, az ügyészséget, megfegyelmezték a kezdetben még renitens alkotmánybíróságot. Övék a törvény, akire rámutatnak, bűnös. Övék a kultúra, a tájékoztatás, a hatalom.

Azért lehetett ezt velünk megtenni, mert…

gyanútlanok voltunk, és elhittük, hogy a XXI. században, az Európai Unió egyik országában ez nem történhet meg.

Megint a saját kárunkon tanultuk meg a leckét: hogy ami megtörténhet, az többnyire meg is történik. Még 2010 elején is voltak olyan, a tálibokkal amúgy nem rokonszenvező politikai elemzők és más értelmiségiek, akik okos dolgozataikban arról értekeztek, hogy nem is baj, ha a tálibok kétharmadot kapnak. Legalább lesz végre egy erő, mondták, amelyik zavartalanul végrehajthatja a programját.

Csakhogy, a táliboknak nem volt programjuk.

Lehetett volna, mert volt rá nyolc évük (az elmúlt nyolc év), hogy kitalálják, mit is akarnak kezdeni a gazdasággal, az oktatással, az egészségüggyel, a sporttal, a kultúrával. Röviden: Magyarországgal. Ám ők ehelyett csak azon agyaltak, miként lehet a hatalmat megszerezni, majd megtartani – az idők végezetéig, s ha lehet, még azon is túl...

BEZÁRJA BUDAPESTI IRODÁJÁT A SOROS GYÖRGY ÁLTAL ALAPÍTOTT NYÍLT TÁRSADALOM INTÉZETE - NEMZETKÖZI SAJTÓTÜKÖR

KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz
Szerző: Klubrádió / Kárpáti János
2018.04.20.


Az előző nap legfontosabb magyar vonatkozású híre a külföldi médiában kétségkívül a bécsi Die Pressének már többször ismertetett jelentése volt arról, hogy a bezárja budapesti irodáját a Soros György által alapított Nyílt Társadalom Intézete, amely Bécsben is fenntart egy irodát, valamint jelen van Európán belül Brüsszelben, Párizsban és Londonban.

Az intézet a budapesti helyett Berlinben nyit irodát - tájékoztat a Die Presse.

A Der Standard című bécsi lap az APA osztrák hírügynökség jelentését közli a témában. Eszerint „gyanítható”, hogy a döntés oka a magyar választási kampányban Orbán Viktor miniszterelnök által Soros ellen folytatott kampány, valamint az volt, hogy a támadások április nyolcadika után is folytatódtak, mégpedig a Figyelő című hetilap által az úgynevezett „Soros-zsoldosokról” közzétett listával. Az APA jelentését ismertető Der Standard megjegyzi, hogy a Figyelő listáján szerepel Anton Pelinka osztrák politikatudós is, aki a CEU-n oktat.

A New York Times a Reuters hírügynökség beszámolóját vette át, amely kitér arra: Orbán, az általa „illiberális demokráciának” nevezett berendezkedés sajátos stílusú bajnoka régóta ellentétben áll a Soros által támogatott nem kormányzati szervezetek hálózatával, amelyek világszerte a liberális értékrendet hirdetik. A cikk megemlíti, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet megállapítása szerint a magyar parlamenti választást az idegengyűlölő és megfélemlítő üzenetek jellemezték.

Die Presse mai száma abban az értelemben is foglalkozik Magyarországgal, hogy „vendégkommentár” címszó alatt közli Perényi János bécsi magyar nagykövet véleménycikkét arról, hogy „honnan származik az Orbán Viktorral szembeni médiagyűlölet”. A válasz Perényi nagykövet szerint egyszerű: onnan, hogy 2010-es választási győzelme után a Fidesz új alkotmányt fogadott el (a magyar diplomata által kommunistának minősített, addig érvényben voltalkotmánnyal szemben), és ebben az új alkotmányban utalt Magyarország keresztény gyökereire, valamint férfi és nő kapcsolataként szólt a házasságról. Orbánt azért is gyűlölik – egészítette ki eszmefuttatását Perényi János -, mert 2015-ben az európai kormányfők közül egyedül neki volt bátorsága ténylegesen érvényesíteni a Dublin-III néven emlegetett menekültügyi előírásokat, és ezzel úgymond megvédte mind Magyarországot, mind Európát...

A TÖRTÉNELEM VÉGE ÉS AZ UTOLSÓ ELNÖKÖK

HVG ONLINE
Szerző: TÓTA W. ÁRPÁD
2018.04.20.


Utolsó vezetőiket választják meg az ellenzéki pártok.

Vert hadak vonulnak el odvaikba ezekben a hetekben, hogy lecseréljék a bukásba navigáló vezetőiket, és kifundálják a túlélés receptjét.

Azok, akik most pártjaik élére állnak, e szervezetek utolsó elnökei lesznek. Vagy azért, mert végleg beszippantja őket a NER, vagy mert megértik a kijavítva visszakapott matekdogát, és a közös ellenzéki flottába kormányozzák a pártot.

Az első megoldás a könnyebb. Ezt akarja tőlük a rezsim; ezt fogja segíteni médiafelülettel, pénzzel és kesztyűs kézzel. És ide süppednek saját tehetetlenségüknél fogva. Nem kell persze kimondani kereken, hogy elvtársak, innentől kollaborálunk. Elég megtartani ezeket a pártokat a mostani pályájukon. Biztosítani, hogy továbbra is létezzenek külön-külön, játsszák egymással kisded meccseiket, és méricskéljék szakadatlan, mekkora különbség van sötét rózsaszín és halványpiros között – függetlenül a fekete penésztől, ami az országra borul. Akkor megbízhatóan szállítható az eddigi eredmény, vagyis a Fidesz kétharmada, cserébe a párttagság is megmaradhat a maga aklában. Kerül alájuk széna, friss abrak, lehet kényelmesen, félálomban szuszogni az idők végezetéig.

A kormány majdani megdöntéséhez, a hatalom megragadásához és a következő magyar rendszerváltáshoz nyilván nem ez az út vezet. Sőt, ami oda vezet, az nem is út, hanem függőleges sziklafal, kevés kapaszkodóval, viszont keselyűkkel és mérges pókokkal, golyózáporban...

BÁNDY SÁNDOR: MI TÖRTÉNIK VELÜNK (V.)

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: BÁNDY SÁNDOR
2018.04.14.


Egy nagymama panaszkodik orvosának: "Csoda, hogy kivan a szívem?! Az uram nyilas volt, a fiam ávós, az unokám fideszes." Lehoczki István (Leho) jól rátudott tapintani társadalmi bajainkra - mint tette az egykori Ludas Matyiban (1988. XI. 9.) Az akarnok "világmegváltók" veszélyére való felhívást látom e karikatúrában. Más idők, más taktikák, de valami azonos: hatalmuk érdekében gátlástalanul keltenek félelmet.

Sorozatom első részében egy ellenzéki összefogást reméltem, beleértve a Jobbikot, mert a jogállamiság visszaállításához kétharmados győzelem szükségeltetik. "E cél érdekében a pártok megállapodnának egy közérthető minimumprogramban, aminek fő célja a legfontosabb problémák orvoslása lenne, továbbá összeállítanának egy szakértői kormányt, mely kétéves terminusra kérne felhatalmazást." Ismert okok miatt ez nem így történt. A bejutott ellenzékiek a rendszer biodíszletei lesznek és e bidi-képviselőkre lehet majd mutogatni, ha netán Brüsszel megfogalmaz valami kritikát. Pedig komoly feladat vár az ellenzéki pártokra. Egy diktatúra nem lehet demokratikus, de tudjuk, hogy egy demokrácia lehet diktatórikus. Ez új stratégiát követel.

Szektaélet

"Ennyire buták lennének az emberek?" - kérdik sokan. A tudatlanság, az információhiány, a lebutítás nem az egyén hibája. Az oktatásügy, a média, és a politikusok magatartása sokat tehetne ellene. 1990 előtt ismert okok miatt ez nem történt meg, de 1990 után sem. A Fidesz médiafölénye tagadhatatlan; elgondolkodtató, hogy azok közül, akik már hallottak a kormányzati korrupcióról, sokan el sem hiszik. Pedig maga Orbán Viktor teszi egyértelművé e vádak igazát. Tételezzük fel, hogy nem tudja, mit csinálnak emberei. Ha így lenne, a legelső korrupciós hír hallatán azonnal vizsgálatot rendelne el, nehogy kormánya gyanúba keveredjen.

Gyanítom, a Fidesz szektaszerűen működik és mint ilyen, gyűlöl mindenkit, aki nem ismeri el az "igaz utat" és a Vezért, mert ezzel megkérdőjelezi a szekta önképét. A kampány alatt egy közismert fideszes újságíró tette egyértelművé, hogy igaz, amit az ellenzék állít pártjáról. Kiakadt Mesterházy Balázs evangélikus esperes húsvéti igehirdetésén, melyben óvott mindenkit a gyűlöletbeszédtől és a rasszizmustól. Az illető szerint a lelkész ezzel a kormányt bírálta, ezért bejelentette: elhagyja az evangélikus egyházat és átigazol a katolikusokhoz. Nem tudja, hogy mindkét vallási közösség ugyanazt a Szentírást hirdeti, ami szerint egy keresztény nem vesz részt gyűlölködésben, félelem-keltésben, hazudozásban, korrupcióban, és zsarolásban.

Ilyen a szektaélet. Vannak karizmatikus egyének, s köztük olyan, aki visszaél adottságával; Orbán ezek közé sorolandó. Mi, emberek elképesztő helyzetekhez tudunk alkalmazkodni a túlélés reményében. Legyen ez egy házasságon belül, egy munkahelyen, egy társadalomban, békeidőben vagy háborúban. Van, aki csak lapul, és van, aki valami előnyt keres és él a lehetőséggel. Az önámítás a végtelennel vetekszik. Van aki a helyzethez idomul, megtagadva korábbi önmagát: ez az ún. Stockholm-szindróma, amikor a túsz nem tud szembesülni helyzetével, ezért azonosul fogva tartójával - vagyis ez egy önvédelmi alkalmazkodás.

Ahogy Orbán araszolt jobbra a 90-es években, elnyerte egy barátom szimpátiáját a "polgári, keresztény Magyarország" meghirdetésévél. Mikor megkérdőjeleztem elfogultságát, jött a "Te nem itt nőttél fel, ezt nem érted", és sajnos elhidegültünk egymástól. Később, a 2014-es választások előtt kezdett kritikus lenni, de úgy vélte, Orbán biztos nem tud a jogállamiságot sértő lépésekről. Rossz néven vette, amikor azt mondtam, sokan ugyanígy védték Rákosit. És itt nem arról van szó, hogy egy kalap alá venném e két figurát, de hívőik lelkülete bizony azonos. Kívülállók iránti utálatuk következetes: hogyhogy nem lehet érteni, hogy az imádott személy védi a hazát! Barátom kiábrándulása idővel mélyült, leveleiben saját hiszékenységével viaskodott. Ez egy lényeges részlet, mert aki meg van győződve valamiről, annak komoly konfliktusa támad önismeretével és énképével, amint kételkedni kezd...

NEM LESZ BOJKOTT, NEM FÉLEK ORBÁNTÓL - INTERJÚ SZÉL BERNADETTEL, AZ LMP TÁRSELNÖKÉVEL

INDEX
Szerző: DULL SZABOLCS
2018.04.20.


- Nem fog szétszakadni az LMP, Szél Bernadett biztos ebben. Szerinte csak annak látjuk a lenyomatát, hogy mindenkit meggyötört a NER.

- Sallai Róbert Benedek fellépését Hadházy Ákos ellen elfogadhatatlannak tartja. 
Személyesen ő indította meg a fegyelmi eljárást Sallai ellen, jövő héten tárgyalják.
- Nem ért azzal egyet, hogy a visszalépő LMP-seket megbüntesse a párt. Az LMP-t most becsmérlő Schiffer András ellen sem kezdeményez semmilyen eljárást.
- Indul az LMP társelnöki posztjáért, és a frakcióvezetést is vállalja.
- Másfajta parlamenti munkát javasol az LMP-nek, de a bojkottot nem tartja a legjobb módszernek. Szerinte nem kell félni Orbántól, vitatkozni kell vele.
- Az LMP stratégiáján is változtatna, szerinte nyitni kell az új pólus pártjai felé. „A 
Momentum, a Kétfarkú Kutya Párt és az Együtt egyes politikusai tartoznak jelenleg ebbe a körbe.”
- A kampányban a fő hiba az volt, hogy a koordináció vált a fő témává. Személyesen nagy hibának tartja, hogy túl gyorsan elfogadta, hogy nem lehet megcsinálni a teljes koordinációt a baloldal és a Jobbik között.
- A baloldal szerint nyomás alá helyezte az LMP-t, hogy lépegessen vissza, de közben elfogadhatatlan ajánlatot kapott a szocialistáktól. Ráadásul az MSZP-sek és a DK-sok „a rossz jelöltjeiket akarták rákényszeríteni az összes ellenzéki szavazóra”.
- Miközben szövetkezni akartak vele a baloldali pártok, „komplett, pártokon átívelő LMP-ellenes kampány” folyt, amelyben Gyurcsány Ferenc és Juhász Péter is részt vett. Ez szintén hozzájárult a kétharmadhoz.

Szakadni fog az LMP?

Biztos vagyok benne, hogy nem lesz szakadás.

Ez a pártvezető reménye vagy tudása?


Morpheus valahogy úgy mondta a Mátrixban, hogy „tudom, hogy győzni fogtok, de nem azért, mert ismerem a jövőt, hanem mert ismerem a múltat”. Ismerem az LMP múltját, ez egy összetartó közösség. Persze mindenkit meggyötört a NER1 és a NER2, ennek látni most némi lenyomatát a sajtóban is.

Ennek az összetartásnak nem nagyon láttuk nyomát szombaton, amikor Sallai Róbert Benedek puszta kézzel ment neki Hadházy Ákosnak. Vizsgálja, hogy fajult idáig a helyzet?

Nyilván elfogadhatatlan, hogy valaki így rendezze a konfliktusait. Életem első fegyelmi beadványát írtam meg ezért Sallai Róbert Benedek ellen.

Ön személyesen nem volt ott ennél a jelenetnél. Sikerült rekonstruálnia, mi történt? Mert ebben sincs egyetértés.

Több jelenlévővel beszéltem. A fegyelmi bizottság már jövő héten foglalkozik ezzel, az ő feladatuk pontosan rekonstruálni a történteket. A megítélésem szerint Sallai viselkedése bőven túlmutat azon, ami belefér bármilyen jogi vagy politikai keretbe.

Sallai azt mondta nem hajlandó távozni a pártból, és szerinte Hadházy reagálta túl a dolgot. Van eszköze bizonyítani az ökölharcot?

Tartom magam ahhoz, hogy a fegyelmi bizottság előtt érvelek az álláspontom mellett.

Személyes düh is motiválja, hogy Sallait ki akarja tenni? Hiszen a távozó képviselő önbe is beleszállt, méregdrága fodrász- és ruhaszámlákat emlegetve, amelyeket a párt fizetett.

Két dolgot mondanék erre. Ebben a kampányban nekem jellemzően reggel 6-tól éjszaka 11-ig médiaképesnek kellett lennem. Ehhez valóban kaptam segítséget a párttól. De ezek nem aránytalan rongyrázások voltak. Másrészt miért nők kapják meg mindig ezeket a kérdéseket? Férfi politikusok ruhaszámláit miért nem boncolgatják soha? 2014-ben is költöttünk a jelöltek megjelenésére, csak akkor kétségtelenül nem volt a pártnak női miniszterelnök-jelöltje...

KI TARTSA EL A PÁRTOKAT?

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2018.04.20.



A kérdés alapvetően úgy fogalmazódik meg, hogy ki tartsa el a pártokat: akik a pártokat alkotják (akiket a pártok képviselnek) vagy az állam? Rábízhatja-e magát a társadalom olyan ellenzéki pártokra, akiknek létezése az állami pártfinanszírozástól függ? A válasz: nem.

A pártok funkciója az, hogy megjelenítsék a társadalmi véleménykülönbségeket. Feladatuk, hogy ezeket képviseljék, kifejezésre juttassák, s e nézetek támogatottságát megjelenítsék. Ez mutatja meg, mely vélemény és ideológia mögött áll a társadalom többsége. Ez dönti el, kik irányítsák az államot.

A pártok így kapcsolják össze az állampolgárt az állammal. Mindez csak akkor működik, és csak akkor demokratikus, ha a rendszer alulról épül fel, ha a választói akarat alulról megy felfelé. A pártok azonban csak akkor képviselik a szavazóikat, ha a létezésük tőlük függ, és nem az államtól, ha nem az állam tart fenn pártokat, hanem a polgárok.

A 20. század végén alakult ki az a pártmodell, amit kartellpártnak neveznek, melyek létének alapja az állami finanszírozás. Ez elszakadás a társadalomtól, attól a rétegtől, amelynek érdekeit képviselik. Ez ellentéte annak, ahogyan a pártok kialakultak.

Ennek következménye, hogy létrejönnek társadalom fölötti pártok, amelyek senkit nem képviselnek, de az állami finanszírozás miatt mégsem szűnnek meg. Nem lehet őket sem leváltani, sem mellőzni, sem legyőzni. Így jönnek létre olyan ellenzéki pártok, amelyek a társadalmi akarat útjában állnak. Mint Magyarországon.

Nem képviselnek senkit, mégsem szűnnek meg. Az állami pártfinanszírozás életben tartja őket, egyben megakadályozza, hogy szervesen alulról felépülő pártok létrejöjjenek, s őket leváltsák. Muszáj rájuk szavazni, de ezek már csak saját érdekeiket képviselik, nem a rájuk szavazókét. Ezek a pártok annak lesznek a foglyai, akitől a pártfinanszírozást kapják.

Az államot kisajátító párt nemcsak az állam, hanem az ellenzéki pártok fölött is abszolút hatalmat szerez, mert a létük az Orbán kezében levő állami pénztől függ. A döntéseiket a pénzügyi érdekeik határozzák meg, mert ha nem ezt teszik, akkor a létezésük alapja szűnik meg.

A kartellpártok az állami finanszírozás révén az állam részévé válnak, elszakadnak attól a társadalomtól, amelynek érdekeit kellene képviselniük. Tagság nélkül is boldogulnak, mert az állam tartja el őket, nem a tagok, nem a társadalmi réteg, akiket képviselnek. Ebben a helyzetben Orbán eltartottjai, és a pénzért Orbán érdekeit képviselok, legitimálják a NER-t.

Ezért a kartell-modell a legveszélyesebb támadás a demokrácia ellen, még akkor is, ha az államhatalom nem egy diktátor kezében van, de ez a folyamat szükségszerűen odavezet. Ha most a NER-en kívüli társadalom tartaná el az ellenzéki pártokat, a szabad sajtót, Orbán nem tudna a demokrácia hamis látszata alatt egy diktatúrát működtetni.

Ha az ellenzéki pártok létezése nem azon múlna, hogy esküt tesznek-e Orbánra és az ő törvénytelen, illegitim alaptörvényére, akkor nem tennének esküt, bojkottálnák a hazug rendszert, az álparlamentet. De nem így van, az ellenzéki pártok senkitől nem függnek, csak Orbántól, akinek a kezében van a létezésük alapját jelentő pénz. Ő az állam.

Ezért fontos a demokrácia szempontjából a független civil társadalom, és ezért fontos Orbánnak az, hogy a maradék civiltársadalmat, amely nem függ az államtól, amely nincs a kontrollja alatt, felszámolja. A sorozás mögötti gyűlölet annak szól, hogy ezek a civilek a külső forrásokból, leginkább a Soros alapítványoktól, megkapják a függetlenségükhöz és az önállóságukhoz szükséges pénzt.

Ezért van az, hogy Orbán az állami pártfinanszírozásból élő ellenzéki pártoktól nem fél, de a civilektől igen. Ezért akarják betiltani, hogy ezeken a pártokon kívül bárki politizálhasson, noha ez minden ember alapvető joga. Ezért, miután szembenéz Magyarország azzal, hogy a kígyó körbefonta, és nem tud szabadulni, alulról kell kezdeni felépíteni az ellenzékiséget...


A MAGYARSÁGOM FELÜLÍRJA A TÚLÉLŐÖSZTÖNÖM

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Juci
2018.04.20.


Ha el kell mennem, hogy a gyerekeimet fel tudjam nevelni, akkor elmegyek” – írja posztjában az elvált, gyerekeit egyedül nevelő Juci, aki ápolónő volt Magyarországon, amikor egy komoly műtét előtt a fia arra kérte: költözzenek hozzá Angliába. Eldönteni persze könnyebb volt, mint megvalósítani, de az a pozitív hozzáállás, ami írásából sugárzik, szerintem sokunknak példa lehet. A poszt az első időszakot követi nyomon, reményeim szerint jönnek majd a következő részek is.

„Nemrégen beszélgettem Heni nővérrel. Ő adta az ötletet, hogy írjam le, milyen itt az életem. Hát elkezdtem, telefonon pötyögtetve.

2015 – az elhatározás

Hétköznapi élet. Elvált, gyerekeit egyedül nevelő nő vagyok. Kórházban ápolónőként dolgoztam. Szerényen, de megéltünk. 2015-ben csípőprotézist kaptam.

A műtét után három hónapig nem állhattam lábra. Szörnyűen hangzik, de valójában jó móka volt, mivel így együtt tölthettem a nyarat a lányaimmal. A fiam már kint élt Angliában. Támogatott minket, így nem volt okom panaszra.

A műtétem előtt a fiam arra kért, hogy költözzek hozzá. Ő nem tervezi, hogy hazajön és jobban szeretné, ha a közelében lennék. A két lányom előtt is kinyílna a világ.

Nehéz döntés volt. Érvek-ellenérvek....

Mellette: a fiam mellett lehetek, a lányok és én is új nyelvet tanulhatunk. Kaland, esetleg jobb anyagi körülmények... meg egyébként is miért ne?

Ellene: Benőhetne már a fejed lágya Juci. 47 évesen bottal új országba költözni? Más ellenérv nem volt.

Szóval sokat nem rágódtam rajta. A válaszom: költözünk.

Repülőjegyek megvéve és kórházba be. Az operáló orvosnak mondtam, hogy úgy igyekezzen, hogy sokat kell még ezen a lábon talpalnom. Minden simán ment. Anyukám és a lányok ápoltak.

Közben lázasan készülődtünk, csomagoltunk. A lakást béreltük, azzal így nem volt gond. A dolgainkat szortíroztuk. Volt, amit a húgomhoz küldtem. A játékaikat a lányok bevitték az oviba. Volt, amit elajándékoztunk.

Csak pár dobozba csomagoltunk olyan dolgokat, amitől nem válnánk meg szívesen és kihozatnánk Angliába (azóta is mama őrzi ezeket a dobozokat). Az összes családi fotót beszkenneltem és külső merevlemezre töltöttem. Összes fontos irat összeszedve. Pár váltó ruha és készen álltunk.

Készen álltunk? A lányok fel sem fogták mi történik és mi vár rájuk. A fiam sem. :) Én gondoltam, hogy nem lesz egyszerű, mivel éltem már külföldön.

Szeptember utolsó hetén mentem kontrollra, hogy ráállhatok-e a lábamra. Természetesen ráállhattam, más fel sem merült bennem, ugyanis két hét maradt az indulásig. Anyun és a testvéremen kívül senki nem tudta mi a tervünk. A műtét miatt babonából nem reklámoztam.

Bebicegtem a kórházba és felmondtam. Szintén az iskolába bejelentettem a költözést.

Október közepe. Hűvös szombat reggel. Mama sírdogál. Mi izgatottak vagyunk. Elindultunk az új otthonunk felé"...

CSAK AZ ERŐSZAKOS, ELSZÁNT KLIENSEK BOLDOGULNAK - A HÁZIÁPOLÁS JÁRNA, DE...

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: DANÓ ANNA
2018.04.20.


Ezer sebből vérzik az otthoni szakápolás, és a végstádiumú daganatos betegek ellátása - hangzott a helyzetértékelés egy szakmai konferencián.

Miközben elvben az ország bármely pontján elérhető a lehetőség, hogy házhoz menjen a nővér és az összes segítő szakember, a gyakorlatban csak a rászorulók töredéke jut ezekhez a szolgáltatásokhoz – derült ki a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) fórumán. Az okok közt éppúgy szerepel a rossz finanszírozás, mint az információhiány. Ezeket az ellátási formákat a háziorvosok írhatják fel, ám közülük sokan maguk sem ismerik saját és betegeik lehetőségeit.

„Egyik napról a másikra derült ki, hogy a férjemnek hasnyálmirigy rákja van” - írta levelében egy fővárosi olvasónk. „Az orvos nem hitegetett, megmondta néhány hete, legfeljebb két hónapja van. A férjem hallani sem akart a kórházról, otthon akarta tölteni a még megmaradt időt. A háziorvos fölírta a házi hospice szolgáltatást, gyorsan jelentkeztek, úgy tűnt, minden rendben, míg ki nem derült, hogy a busztól a házig másfél kilométert kell sétálni. Ezt a gyalogutat egyetlen nővér sem vállalta, míg fel nem ajánlottam, hogy állom a taxiköltséget. Ám ettől még péntektől hétfőig ápolónő nélkül maradtunk, mert hétvégén szünetelt a szolgáltatás, miközben kétnaponta volt szükség az infúzió bekötésére. A következő akadály a fájdalomcsillapító injekció lett. A hospice szolgálat, és a háziorvos is úgy tudta: kórházon kívül nincs lehetőség kábító-fájdalom csillapításra. Addig mentem, kutakodtam míg egy másik háziorvos kikereste az idevonatkozó jogszabályt és fölírta a gyógyszert.” Az asszony szerint ezen a terepen csak a nagyon erőszakos, elszánt kliensek boldogulnak, mert maguk a rendszer szereplői sem nagyon tudják, hogy pontosan kinek, mi és hogyan jár.”

Az, hogy olvasónk kálváriája nem egyedi, kiderült a META fórumon előadók, a terepen dolgozó szolgáltatók képviselőinek szavaiból...

AKKOR TESSÉK CSAK VITATKOZNI ORBÁNNAL, AZ EDDIG IS NAGYON BEJÖTT

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.04.20.


Jó reggelt, szépséges napot kívánok, péntek van, mi kell még? Hát ennek a kérdésnek a megválaszolására most inkább nem vállalkozom. Viszont ragadjuk meg onnan a ma reggelt, hogy még tegnap reggel olvastam egy többé és kevésbé korrekt választási elemzést (a politológus természetesen mindig okosabb, mint én), amelyből idézni szeretnék, mert fontos:

"Amit április 8-ról el lehet mondani: iszonyúan rosszul volt megszervezve, rengeteg ügyetlenséget láttunk, és semmi kétségem afelől, hogy volt csalás helyi kezdeményezésre azokban a körzetekben, ahol nem voltak ellenzéki szavazatszámlálók. Az ellenzék hibájából ezeken a helyeken a fideszesek lelkiismeretére volt bízva, mennyire lesznek pofátlanok. De ez nem tudott tömeges lenni, így az eredményt érdemben nem befolyásolhatta – igaz, a kétharmadot talán igen."

Hogy tessék, mi van, meg lehetne ismételni? Van ennél fontosabb kérdés? Tényleg azt állítjuk, hogy tökmindegy, hogy kétharmad vagy nem kétharmad? Nekem a pofám leszakad ezektől a politikailag korrekt, bagatellizáló, a választási csalást debilkretének összeesküvéseként definiáló okoskodásoktól. Jó, csaltak, persze, de nem volt rendszerszintű, legfeljebb a kétharmadot befolyásolta, és akkor mi van?

Az van például, hogy a kétharmados választási győzelemmel a zsebében – ahogy azt már ezerszer leírtuk -, az állampárt valószínűleg befejezi Orbán Viktor illiberális életművét. Az igazságszolgáltatásban. Ahol sajnálatos módon nyolc éves kitartó politikai aknamunka ellenére is még mindig születtek a központi politikai akaratot figyelmen kívül hagyó döntések. Úgyhogy most az lesz – legalábbis sajtóforrások szerint -, hogy megszűnhet az Országos Bírósági Hivatal és tulajdonképpen minisztériumi irányítás alá kerülhet az igazságszolgáltatás. Hogy az OBH megszüntetése és az igazgatási feladatok átszervezése az Igazságügyi Minisztérium mennyire egyértelműen növelné a kormány befolyását a bíróságokon, azt bizonyára nem kell ecsetelni. Remélhetőleg akkor végre a Fidesz vonyító szócsövei is befejezik a rinyálást: a balliberális bíróságok nem hoznak már nekik nem tetsző döntéseket és a helyére kerül az összes maradék kocka is a NER-ben...

NEM DIKTATÚRA VAN, HANEM MAGYARORSZÁG - BALOS ÖNGYILKOS HANGULATTAL

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2018.04.20.


Magyarországot 1914-re legyőzte a nacionalizmus -- úgy is, mint nemzetiségi és úgy is mint magyar etnicizmus. Azóta Magyarország jobboldali a nacionalista értelmében: az volt a szocializmus évei alatt is és az ma is. Ezzel a mai 70-80%-os nemzeti (a szocializmusra is éhes radikálistól a polgári miliőig terjedő) tömeggel áll szemben a nagyvárosi progresszívok kb. 20%-is tábora, amely városokban koncentráltan élvén mozgékonyabb és adott esetben könnyebben szervez tüntetéseket is (bár éppen nem jellemző rá ez se). A progresszívok sajátos látásmódjából kireked a 70-80%, ami -- hogy mekkora hiba -- rendre megmutatkozik a választásokon. Utána átkozódás, gyász, majd kezdik újra elölről. 

Mostanában a "le a vidékre" mozgalom éled fel ismét (volt már ilyen a '30-as, az '50-es és a '70-es években is), ami vélhetően úgy fog elhalni, ahogy az LMP hasonló felismerése 2014 után. A Budapestről szervezett pártok és az értelmiség "országjárása" (már a szó is olyan, mintha valami bédekkerből ollózták volna: Orbán sosem mondja, hogy járja az országot, ő az országban van, otthon mindenhol), aztán esténkénti -- nagy megkönnyebbüléssel való -- visszatérése a fővárosba, alapvető szemléleti hibáról árulkodik: arról, hogy bár Londont, Berlint és Brooklynt valójában közelebb érzik magukhoz, mint Kiskunfélegyházát, Rátótot és Csíket, mégis választást akarnak nyerni az utóbbi helyeken (is). De minek, könyörgöm? Miért akarnak?

Ha nem megy, nem megy. Unalmas ez a kritika közhelynek is, de attól még igaz. Más szóval, szerintem is jó lesz a tünti a hétvégén, de nemcsak az a kizárt, hogy távlati politikai haszna legyen, de ahogy olvasom a sajtót, az is, hogy megindítson valami komolyabban vehető önreflexiót.

A progresszívoknak tudomásul kellene venniük tehát, hogy vékony kisebbségben vannak, amit lehet hogy az illiberális politikai rendszer tovább súlyosbított az autokratikus módszereivel, de attól még a kisebbség eredendően is vékony. Először is ezzel az eredendőséggel kellene valamit kezdeniük, lásd feljebb. Másodszor biztos vagyok benne, hogyha eljutnak addig, hogy kezdjenek valamit vele, rájönnek majd, hogy a kiegyenlítettebb választási eredményekhez a modernizációs jobboldalon át vezet az útjuk, amelynek a perspektívája nemzeti, ha tetszik, széchenyista-antallista (picit csengeysta, ha valaki még emlékszik: "Európába, de mindannyian!"). Nem radikális, ideologikus, külsődleges, elitista, mert ez visszaüt, nem hoz fenntartható változást, qed. SzívszorítóBosszantó nézni, ahogy rögtön a választások harmadnapján a progresszív értelmiség visszatalált ugyanazokhoz a klisékhez, akaratokhoz, módszerekhez, amelyek vereséget szenvedtek és amivel csak azt éri el, hogy a saját 20%-án belül ismét legyőzze majd önmagát. (Nota bene, ami szavazati arányt elértek, annak vélhetően a nagyobbik része a fideszes korrupcióval szembeni protestszavazat volt, nem a saját érdemeik elismerése, tehát a tényleges kisebbségük még mellbevágóbb.)...

LAUDÁCIÓ SZALAY ERZSÉBET SZÜLETÉSNAPJÁRA

MÉRCE
Szerző: ERŐS FERENC
2018.04.19.


Kedves Barátaim, tisztelt jelenlévők, kedves Ünnepelt,

Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek, és megnyithatom ezt az ünnepi konferenciát, amely Szalai Erzsi barátai és tanítványai kezdeményezésére jött létre. „Közösség és autonómia” – ez a két hívószó alkotja a konferencia címét, és mindkettő Erzsi munkásságának és személyiségének legfontosabb jellemzőire utal: a közösség, az elnyomottak, kizsákmányoltak, a szenvedők iránt érzett szolidaritására, és gondolkodásának függetlenségére, következetességére. Ehhez a két fontos tulajdonsághoz – szolidaritás és függetlenség – hozzátennék még egy harmadikat is, amit a „jó ember” fogalmával lehetne körülírni. Erzsi egyik írásában foglalkozik ezzel a kérdéssel Erich Fromm nyomán, aki szerint a „jó embernél” az igazi szolidaritás elválaszthatatlan az egyes ember iránti konkrét szeretettől. Idézem Erzsi egyik tanulmányát:

A jó ember a legszélsőségesebb körülmények hatására születik. Meleg, elfogadó nevelés, egy boldog szerelem, egy igaz barátság éppúgy elindítói lehetnek, mint a küzdelmes gyerekkor, egy szerelmi csalódás, egy szeretett személy elvesztése, vagy egy mély identitásválság… De mint Dosztojevszkijtől tudjuk, talán gyakoribb az, hogy azért alakul ki az egyénben a jó iránti vonzódás, mert saját megrázkódtatásai megértővé teszik mások szenvedései iránt.

Erzsi a jó embereknek ebbe az utóbbi csoportjába tartozik, a „pokoljárók” közé. Ezt másként úgy mondanám, hogy szenvedélyesség, az igazság kíméletlen keresése személyes életében, érzelmeiben éppúgy jelen van, mint a környező világról és a társadalomról való gondolkodásában. Igazságkeresése azonban sohasem társult önhittséggel, sohasem gondolta, hogy övé az egyetlen igazság, tévedéseit mindig őszintén beismerte.

Ilyen rendkívüli embernek ismertem meg őt 40 évvel ezelőtt, 1978-ban, s a jelenlévők közül én vagyok az, aki a legrégebben ismerem őt. Én már akkor is a MTA Pszichológiai Intézetében dolgoztam, a mai Nádor, az akkori Münnich Ferenc utcában, és néha átjártam a szomszédos Pénzügyminisztérium ebédlőjébe, ahová egyik kolléganőm révén kerültem, akinek a férje a minisztériumban dolgozott. Itt, a minisztériumi étkezdében találkoztam először a pénzügykutatósok kiváló társaságával, köztük Erzsivel is, akivel hamarosan összebarátkoztunk.

Abban az időben, hogy nosztalgiázzak is egy kicsit, nagyon intenzív társasági élet folyt Budapesten, sok házibulival, mindenféle rendezvénnyel, hivatalossal és nem hivatalossal egyaránt. A szórakozás mellett persze rengeteg politikai vitával, amelyeknek kimenetelét, a tíz-tizenkét évvel később történteket még aligha lehetett előre látni. Akkor még nagyon fiatalok, a mostani korunkhoz képest szinte gyerekek voltunk.

A mi nemzedékünk, az úgynevezett „nagy generáció” számára a nyolcvanas évek, a Kádár-korszak utolsó évtizede jelentette a felnőtté válást, ebben az időszakban alakultak ki azok a személyes és csoport-identitások, politikai, társadalmi és erkölcsi értékrendek, elköteleződések, amelyek a továbbiakban is meghatároztak bennünket. Ebben az időszakban bontakozott ki Erzsi szakmai tevékenysége, amely a gazdasági és a politikai mechanizmus összefüggéseinek feltárására irányult.

Ugyanakkor aktív résztvevője lett a demokratikus ellenzék tevékenységének, cikkei jelentek meg, Kovács Eszter álnéven, a Beszélőben, aláírásokat gyűjtött, részt vett a hétfői szabadegyetemeken, és szamizdatokat terjesztett munkahelyén. Egyik kezdeményezője volt 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának (amelyről nemrégiben hosszabb, a Facebookon is olvasható cikket publikált a Népszavában).

1983 tavaszán, éppen 35 évvel ezelőtt döntő elhatározásra jutott, kilépett az MSZMP-ből. (Engem három évvel korábban a Charta-nyilatkozat aláírása miatt zártak ki.) Ez bátor lépés, valódi sorsesemény volt Erzsi életében, és nehéz helyzetek, konfliktusok, identitásválságok sorozatához vezetett. Ezt azért említem itt, mert ő maga számolt életének erről a szakaszáról ugyancsak nemrégiben, egy Facebook-bejegyzésben.

Ez az időszak barátságunk próbája is volt, amit, azt gondolom, jól álltam ki, mert ebben a bejegyzésben engem is azon kevés barátai közé sorol, akik a nehéz időben is kiálltak mellette.

Nemzedékünk felnőttként, munkára és örömre képes korban élte meg a rendszerváltást, annak eufóriáját és depresszióit, illúzióit és csalódásait. A nagy változások, kiélezve a szabadság valamitől és a szabadság valamire kérdését, generációnk valamennyi tagját közvetlenül is érintették, magán- és közéletünkben éppúgy, mint életpályánk, társadalmi és kulturális attitűdjeink alakulása szempontjából.

Erzsi az elsők közé tartozott, akik a rendszerváltás folyamatát és társadalmi-gazdasági, valamint szociálpszichológiai hatásait, következményeit mélyreható tudományos vizsgálatnak vetette alá. Nemzetközileg is elismert műveiben részletesen elemezte a késő-kádári technokrácia, a gazdasági és politikai elitek átalakulását, a liberális reform-értelmiség szerepét és az új elitek létrejöttét, a magyarországi újkapitalizmus jellegzetességeit, a nemzetközi folyamatokkal, a globalizációval összefüggésben. Elméleti elemzései mindig empirikus tényeken, objektív adatokon, gazdasági vezetőkkel, fiatal értelmiségiekkel, munkástanácsi aktivistákkal és másokkal készült narratív interjúkon alapultak, de Erzsi sohasem titkolta el baloldali, marxista, szociáldemokrata, humanista és antikapitalista értékrendszerét, a szabadság és az egyenlőség ügye melletti elkötelezettségét. Éppen ezért kompromisszumokat sem kötött, nem csatlakozott egyetlen politikai csoportosuláshoz vagy párthoz sem, akár kormányon volt, akár ellenzékben. Függetlenségét megőrizve ugyanakkor nem titkolta el politikai szimpátiát és kritikus véleményeit sem. Már akkor figyelmeztetett a szélsőjobboldal térhódításának és hatalomra jutásának lehetőségére, amikor a politikusok és az értelmiségiek nagy része még nem ismerte fel e veszély fenyegető súlyosságát...

MEGSZERVEZHETŐ-E AZ ELLENZÉK A MÉG AGRESSZÍVABB ORBÁNNAL SZEMBEN?

168 ÓRA ONLINE
Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2018.04.20.


A listás szavazatok csaknem 50 százalékát szerezte meg a Fidesz április 8-án a végleges adatok szerint, az pedig már a választás éjszakáján kiderült, hogy az egyéni választókerületek majdnem felében abszolút többséggel győzött a kormánypárti jelölt.

Az európai országokban példátlanul magas szavazatarány a Fidesz által 2011-ben bevezetett választási rendszer közreműködésével ismét kétharmados többséggé dagadt a parlamentben. Történt mindez magas, 70 százalék körüli részvétel mellett, csak belföldön több mint 2,6 millió választópolgár támogatásával, a külhoniakkal együtt pedig a Fidesz több voksot szerzett, mint 2010-ben.

Ha egy párt három, egymást követő választáson parlamenti többséghez jut, akkor úgynevezett predomináns pártrendszer jön létre. Úgy tűnik, 2018 Magyarországán teljesül a tankönyvi definíció minden kritériuma. Giovanni Sartori olasz politikatudós pártrendszer-tipológiája azonban azt is kiköti, hogy ennek a helyzetnek tiszta versenyben kell előállnia, amikor a politikai folyamatok egyszerűen úgy alakulnak, hogy ugyanaz a párt újra és újra nyer. Arra az esetre, ha nincsenek fair viszonyok, a szereplők nem azonos szabályok szerint küzdenek, Sartori egy másik fogalmat vezetett be, a hegemón pártrendszert, amelyet a nem versengő párttípusok közé sorolt. Ha nem is akarunk definíciós vitákba bonyolódni, annyit azért rögzíthetünk, hogy láthatóan elmozdultunk a hegemón pártrendszer felé...

A RENDSZER MAGA A CSALÁS

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁSÁRHELYI MÁRIA
2018.04.20.


Április 8. óta az ellenzéki pártok egy része és választópolgárok sokasága a választás napján elkövetett választási csalásról beszél. Az informatikai rendszer működésképtelensége, a Választási Iroda honlapjának elérhetetlensége, a párhuzamosan futtatott szoftverek, az urnazárástól az eredmények ismertetéséig eltelt három és fél órás üresjárat, az ellenzéki pártokra leadott eltűnt szavazatok, a nemzetiségi lista körüli anomáliák mind-mind okot adnak arra, hogy gyanakodjunk, ám ezek együttvéve sem támasztják alá a központilag, tudatosan szervezett választási csalás vádját.

Ahhoz azonban, hogy kijelentsük, a 2018-as választásokat a kormánypártok elcsalták, nincs szükség a választás napján regisztrált svindlik, szabálytalanságok, csalások számbavételére. Magyarországon a választásokat 2014-ben és 2018‑ban akkor is elcsalták, ha éppen a választás napján minden a legnagyobb rendben zajlott volna. Hiszen a legnagyobb csalás maga a választási rendszer, amelynek minden eleme igazságtalan, egyenlőtlen és korrupt. Éppen ezért az ellenzéki pártoknak nem a szavazatok újraszámolását, hanem a választási rendszer teljes átalakítását kellene követelniük.

A demokratikus és szabad választás sírját a kétharmados fideszes parlamenti többség már a választási törvény 2011-es megalkotásával és elfogadásának körülményeivel megásta. Hiszen egy demokratikus jogállamban elképzelhetetlen, hogy a rendszer fundamentumát jelentő jogszabály úgy szülessen meg, hogy arról a beterjesztő kormánypárt egyetlen ellenzéki párttal sem egyeztet, és az csupán egyetlen parlamenti párt akaratát képviseli. Ebben a politikai és választási rendszerben nem egyszerűen a „kormánypártok felé lejt a pálya”, hanem teljesen egyenlőtlen versenyfeltételeket teremt a választásokon induló pártok számára, elfogadhatatlan mértékben korlátozza a kormánypártok leválthatóságát, és intézményesíti a választási csalás lehetőségét.

A „gerrymandering”, vagyis a választókerületeknek a többségben lévő párt érdekei szerint történő átrajzolása évszázados hagyományokra tekinthet vissza, nem fideszes találmány. Célja minden esetben a választások végeredményének manipulálása oly módon, hogy egy-egy hagyományosan ellenzéki körzetbe minél több szavazót sűrítsenek, vagyis egy-egy ellenzéki mandátum minél több ellenzéki szavazót „szívjon fel”, az elsősorban a városokra jellemző billegő körzetekhez pedig annyi kormánypárti kistelepülést csapjanak hozzá, hogy az átbillentse az eredményt a kormánypártok javára. A Fidesznek 2011-ben ezt a manipulatív eljárást olyannyira sikerült csúcsra járatnia, hogy szakértők számítása szerint1 az ellenzéknek 300 ezerrel (!) több szavazatot kell kapnia ahhoz, hogy ezt mandátumokra váltva a parlamentben többséghez jusson.

A csalárd rendszer eleme az egyfordulós választási rendszer is. Ilyen választások természetesen más országokban is vannak, de csak olyanokban, amelyekben lényegileg kétpártrendszer van, mindkét politikai oldalt egy-egy párt dominálja. Nálunk azonban az ellenzéki oldal meglehetősen tagolt, szétszabdalt, és a Fidesz azért hozta létre az egyfordulós rendszert, hogy az ellenzéki pártok, az első forduló után, az eredmények ismeretében, ne tudjanak szövetséget kötni egymással. Jól lehet, korábban maga a Fidesz volt a kétfordulós rendszer legnagyobb haszonélvezője; 1998-ban nem nyerte volna meg a választásokat, ha a két forduló között Torgyán József nem lépteti vissza 82 jelöltjét a Fidesz javára. Magyarországon a pártrendszer struktúrája még közel sem szilárd és letisztult, így nálunk egyértelműen a kétfordulós rendszer lenne indokolt.

Nemcsak a választási, hanem a politikai rendszer is lehetetlenné teszi a szabad és fair választásokat. Az a tény, hogy a közpénzekből fenntartott médiumok ma már kizárólag a kormánypártok hazug és gyűlöletkeltő propagandáját sugározzák, hogy a kormányközeli oligarchák közpénzekből felvásárolt vagy létrehozott és ugyanebből a forrásból fenntartott orgánumai ugyancsak a kormánypárti agymosás eszközeiként funkcionálnak, önmagában illuzórikussá teszik, hogy a szükséges információkhoz szabadon hozzáférő állampolgárok döntsenek arról, a versenyben induló pártok közül melyikre adják voksukat. Ma Magyarországon a média működése nemcsak a választási és médiatörvényt, hanem az állampolgárok alkotmányos alapjogait is sérti. A magyar lakosság 60 százaléka ma kizárólag a kormánypropagandát sulykoló orgánumokból tájékozódik, és a közéleti médiapiac 85 százaléka a kormánypártok oligarcháinak kezében van.

Ugyancsak a politikai berendezkedésből következő csalárdság a kormánypárt, a kormány és az állam teljes összeolvadása. Ez nemcsak a közpénzek és a pártpénzek teljes egybemosódásában jelenik meg, hanem abban is, hogy az állammal egzisztenciális kapcsolatban álló, többnyire a legkiszolgáltatottabb rétegekhez tartozók nem egy politikai párttal, hanem az állammal – és így saját egzisztenciális érdekeikkel – kerülnek szembe, ha nem a kormánypártok szája íze szerint szavaznak. Számos település lakosai meséltek az elmúlt hetekben arról, hogy a helyi polgármester a kormánymegbízottal járt házról házra és fenyegette a közmunka vagy a segély elvesztésével az embereket abban az esetben, ha nem a kormánypártokra szavaznak. És ezt bizonyítják az adatok is. A leghátrányosabb helyzetű régiókban, a legkisebb településeken élők körében az átlagosnál sokkal magasabb volt a kormánypártok támogatottsága: 85–90 százalékuk szavazatott a Fidesz–KDNP pártszövetségre. Volt olyan kistelepülés is, ahol a szavazatok 100 százalékát a kormánypártok kapták. Akármilyen megrendítő is, a Fideszt éppen azok a legkiszolgáltatottabb, mélyszegénységben élő rétegek tagjai segítették kétharmados többséghez, akiket ez a kormány nemcsak mélyen megvet, hanem akiktől megvonja az emberhez méltó élet és a társadalmi integráció megteremtésének elemi esélyét is.

Nemcsak a pártok, hanem a polgárok közötti egyenlőséget sem biztosítja a jelenlegi rendszer. Míg a magyarországi állandó bejelentett lakcímmel nem rendelkező kettős állampolgárok levélben is szavazhatnak, a külföldön munkát vállaló, állandó magyarországi lakhellyel rendelkező és itt adót fizető állampolgárok csak személyesen adhatják le voksukat. Míg egy „külhoni” kettős állampolgárnak – akik döntő többsége a tapasztalatok szerint a Fideszre szavaz – csupán néhány utcát, addig a külföldön dolgozó magyar állampolgároknak – akiknek többsége nem a kormánypártok támogatója – esetenként sok száz kilométert kell utazniuk, és órákig kell sorban állniuk, ha élni akarnak szavazati jogukkal. Így van ez akkor is, ha a mostani választáson a kormánypártok egyetlen igazi csalódását a külhoni magyarok „hálátlansága” jelentheti. Az immár több mint egymillió szavazati joggal rendelkező külhoni magyar állampolgár alig 15 százaléka adott le érvényes szavazatot, ami a remélt három-négy helyett egyetlenegy mandátumot sem hozott a kormánypártoknak...