2022. április 24., vasárnap

KÉP A VIDÉKRŐL

A NYOMOR SZÉLE
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2022.04.24.


Azon töprengtem mostanában, miféle kép él a vidékről, és vajon hol lelhető fel valamiféle hiteles áttekintés erről, ebben az érdekvezérelt médiában. És média nélkül is: mindenki csak szeleteket lát, és ebből gyakran általánosítva véleményez mindent. Felszínesen, sokszor nem is konkrét tapasztalatból, hanem hallomásból, vagy emlékekből, és ezt az érdekek még tovább torzítják. Az egyéni érdek szemüvegén át ugyanis sok minden másképp látszik.


De mi is az, hogy “vidék”? Most, a választások után valahogy sikerült egységessé mosni ezt, kihangosodott az ostoba, tájékozódásra képtelen, megvezethető és megvehető vidék és annak a népessége. Voltak, akik tiltakoztak ez ellen, őket aztán ne sorolják egy csoportba azokkal, akikkel csak a földrajzi közeg hozta össze, és egyébként is, a fővárosi lenézéstől mindig is ki voltak akadva, visszautasítják. Voltak, akik nem érezték sértve magukat ezektől a jelzőktől, nem is tiltakoztak, ők csak sodródnak, vagy, mert már rég kiábrándultak, és nem hisznek abban, hogy a választásokba bármi reményt érdemes fektetni, vagy, mert sosem érezték ennek a súlyát, másképp szocializálódtak. És voltak, akik abból sem érzékeltek semmit, hogy őket hibáztatják, mert el sem jutott hozzájuk efféle információ.

A “vidék” ebben az esetben csak ennyit jelentett, hogy nem “fővárosi”, és a regnáló kormányra szavazó.

De az talán világos, hogy a vidék sem általánosítható. Már az sem mindegy, melyik vidékről beszélünk, a nyugat-magyarországiról, vagy épp az északi-keleti-déli megyékről? Aki megfordul a két világ között, markánsan érzi a különbséget. Más a világ a leszakadó vidéknél. És a leszakadás itt sem egyforma. A megyeszékhelyeken kevésbé érzékelhető, és a városokban sem ugyanaz a kép, mint a szolgáltatásait vesztett kis falvakban. Vannak a falvak között is “ékszerdobozok”, turisztikai vonzerővel, generációs szegénységben élő családok nélkül, és vannak olyanok, amelyek szegregálódtak, ahol a lakhatási szegénységben élő, képzelten lakosság meghatározza a település képét, életét és jövőjét is.

Szóval, a falvak között is vannak élhetők, és kevésbé azok. Ami aggasztó, hogy a leszakadó térségekben az élhetőkre is inkább a stagnálás jellemző, vagy a lefelé csúszás. Persze az is fontos, hogy mit, milyen területet nézünk?

Ha visszatekintünk, pl. a szolgáltatások viszonylatában, akkor azt érzékelhetjük, hogy folyamatosan csökkentek. A vállalkozásban üzemeltetett szolgáltatások, mint a fodrász, a varrónő, vagy a hentes eltűntek, a végén már az élelmiszerbolt is, van, ahol a kocsma is. Az ok pedig a fizetőképes kereslet csökkenése volt. Ezzel párhuzamosan felnőtt az illegális szolgáltatások rendszere, a boltocskázás, dohány-, ital-, és minden más feketekereskedelme, a pénzért fuvarozás, és az uzsora. Amiben ők előnyre tettek szert, az a “felírásra” vásárlás lehetősége, ami azonban sok kockázattal bír, de egyelőre még mindig gond nélkül működik a legtöbb helyen. Persze az is világos, hogy nem lehet egyértelműen a fizetőképes kereslet csökkenésére fogni mindent, hiszen a multik, a maguk akcióival, a bolthálózatok, az olcsó kínai termékeket árusító üzletek városi megjelenései is rontották a falusi kisboltok esélyeit. A nagybevásárlásokat már nem a lakóhelyen intézték az emberek, a napi vásárlások pedig egyre nehezebben tartották el a kistelepülési üzleteket.

Ha az állami szolgáltatásokat nézzük, ott is egyre foghíjasabbá vált minden, és mivel ennek nincs meg a feketezónában építkező párja, így ez hiány maradt. Az egészségügyi szolgáltatások sok helyen nem elérhetők, utazni kell mindenért, az orvosi ellátás hézagos, a védőnőit is egyre keservesebb fenntartani a szakemberhiány miatt. Az iskolák egy része megszűnt, sok helyen van még alsó tagozat, de azok is egyre nehezebben tarthatók fenn. Az óvodák tagóvodaként működnek többnyire, és itt is jellemző, hogy a nyugdíjba menő óvónők helyére nem igazán akad senki. Ki szeretne egy szolgáltatáshiányos településre költözni, és olyan gyerekekkel foglalkozni, akik mind plusz pedagógiai munkát igényelnek?

Azok a szülők, akik megengedhetik maguknak, megkeresik a környéken azokat az óvódákat, iskolákat, ahol a tanulósszetételben kicsi, vagy lehetőleg nulla az ilyen gyerekek aránya. Ehhez lehetőséget adnak ma az egyházi iskolák, akik válogathatnak a gyerekek között, és a jobb társadalmi státuszúakat választják, ebből kovácsolnak vonzerőt. Az állami iskolák szegregálódása ma évről évre fokozódik, az iskolák és az állami pedagógia szakszolgálatok szakemberhiányosak, ami nyilván csak növeli az amúgy is súlyos problémát.

Gondolhatnánk, hogy akkor a szociális szolgáltatások aránya biztosan nagyobb ezeken a településeken, de a rendszer erre sem tud hatékony választ adni. Nagy fluktuációval dolgoznak, kijáró szolgáltatásként, hatósági szemlélettel, prevencióra sem idő, sem ember, sem állami szándék nincs ma.

Munkahelyek? A legtöbb helyen csak az állami rendszer szolgáltatásait végzők vannak, és a közmunka. Már ahol van mit csinálni. Az állami támogatással történő foglalkoztatás azonban nem fenntartható. Ha beleszámoljuk az előállított termékek árába az alacsony munkavállalói kompetenciákkal bírók előírt munkabérét, világos, hogy erre így nem lehet építeni. Ezt mi, a társadalmi vállalkozásban minimálbérrel foglalkoztatva a munkavállalókat pontosan érzékeljük.

És akkor nézzük a kommunikált képeket, az érdekek szerinti hangsúlyokkal. Vagy inkább azt, mit nem látni. Pl. hol, mikor készül hiteles és kihangosított tájékoztatás a lakhatási szegénységről? Hol hallunk beszámolókat arról, milyen erőfeszítésekkel juthatnak hozzá, ha egyáltalán hozzájutnak a leszakadó falvakban egy egészségügyi szolgáltatáshoz? Mikor lehetett látni riportot a szegregált iskolákban halmozódó problémákról, a pedagógusok kiégéséről? Hol láthatjuk azt, milyen fejlesztési esélyei vannak egy sajátos nevelési igényű gyereknek ma a szegregált iskolában? Hogy milyen volt itt az online tanulás a karantén idején, milyen továbbhaladás volt, és hogyan pótolták be a kieséseket? Hogy ténylegesen milyen hatékonysággal működik a közmunka? Hogy az átképzések visszakövetése milyen eredményt mutat? Hogy valójában milyen arányú a feketefoglalkoztatás? Milyen arányú a feketezónában felépített túlélési stratégia? Mekkora a behajtócéges tartozással érintettek aránya? Az átképzések milyen hatékonysággal járultak hozzá a munkavállalásokhoz? Ezeket a kérdéseket még hosszan tudnám sorolni….

E helyett- és higgyék el, nem a néphagyományokkal van bajom- van egy igen erősen kihangosított vidék-néphagyományok vonal, ami a külső szemlélőnek azt a képet mutatja, mintha valami idilli kép lenne, és a vidéken élők mindennapjait áthatná ez, holott ebből az egy-egy településen megélők száma elenyésző. Mintha a mindennapjainkat ez határozná meg, a kenyérsütéstől a néptáncig, a népi kismesterségektől a citerazenekarig. Pedig a legtöbb helyen ez is hobbiként van jelen, azoknak, akiknek erre van tudásuk, idejük és lehetőségük is. Épp úgy, mint máshol, a városokban. Valahogy a Dankó Rádió kulturális üzenetét érzem itt, a magyarnóták világával (tudom persze, nemcsak ilyen adásaik vannak), valamiféle idealizált múltba révedéssel, és nem érzékelem a terepen, hogy ez a vidéki mindennapok szerves része lenne. Sem azoknál, akiknél biztos a megélhetés, sem azoknál, akik küzdenek a mindennapokkal.

Ehhez jönnek még a megvalósuló beruházások hírei, a rendszer működésének pozitív megerősítései, mellyel megint nem lenne semmi baj, ha mellette szó esne valahol arról is, ami probléma. Ami megoldásért kiállt. A leszakadás, amiben sok minden értelmezhetővé válhatna azok számára is, akik nem látják, és így nem is érthetik a generációs szegénység összetettségét, a felelősségeket, és a küzdelmeket sem. Ennek hiányában általánosítanak, ítélkeznek, lenéznek és hibáztatnak.

Közel kellene jönni a vidékhez…és legyűrni ezt a “minden pozitív, sikeres, csodálatos” attitűdöt. És a “minden rossz, minden hazugság, minden szándékoltan gonosz” viszonyulást is. No meg azt is, hogy “csak azon lehet segíteni, aki maga is akar”, vagy a “nincs jogotok odamenni, ha nekik így is jó, ha ez a kultúrájuk” vélekedéseket is.

A vidék is összetett, sokféle. Van, ahol a turisztika fenntartja a néphagyományt. Van, ahol új turisztikai beruházásokkal aknázzák ki a táj adottságait, és adnak megélhetést az ott élőknek. Van, ahova a városi léttől megcsömörlöttek költöznek ki, és alakítanak önfenntartó közösséget. Van, ahol a generációk óta jelenlevő terület, pl. a szőlészet-borászat ad megélhetést, stabilan, ma is. Vannak falvak, ahol a kulturális fesztiválok hagyományát teremtik meg, és ez ad bevételt az ott élőknek.

És vannak olyanok is, amelyeknek a kedvezőtlen társadalmi-történelmi-politikai folyamatokban csak a nyomorúság jutott.

Ha nem veszünk tudomást róluk, akkor is ott vannak, és egyre több helyen folyamatosan nő azoknak az aránya, akik leszakadnak a stabil, tervezhető élettől. Akik nem mobilizálhatók. Akiket látnunk kell, akkor is, ha ez a látvány sérti a komfortzónákat, vagy mást mutat, mint amit a sikerkommunikáció előír. Ők is a vidék részei.

Meg kellene ismerni őket. Nem túltolva, hanem hitelesen. Hogy értsük a miérteket. És ne akarjunk sem többet, sem kevesebbet beléjük látni, mint ami van. E nélkül egy torz világ épül. Ami nem lesz fenntartható, és kihat mindannyiunkra.

EXIT POLL: MACRON NYERI A FRANCIA ELNÖKVÁLASZTÁST LE PENNEL SZEMBEN

TELEX
Szerző: IVÁN ANDRÁS
2022.04.24.


Emmanuel Macron elnök 58,2 százalékot, míg szélsőjobboldali kihívója, Marine Le Pen 41,8 százalékot érhet el az Ipsos-Sopra Steria első becslései szerint a francia elnökválasztás vasárnap tartott második fordulójában. Az Ifop becslései nagyon hasonló végeredményt vetítenek előre, náluk Macron 58, Le Pen 42 százalékra számíthat.

Így a centrista Macron az első elnök lehet 2002 óta, akit újraválasztanak Franciaországban.

Az április 10-i első fordulóból Macron 27,84, Le Pen 23,15 százalékkal jutott tovább, és bár ez azonos felállás volt, mint az előző, 2017-es elnökválasztás idején, az első fordulós eredmények és exit pollok, valamint a második fordulóra vonatkozó közvélemény-kutatások alapján két hete szorosnak ígérkezett a második forduló, ellentétben az öt évvel ezelőttivel. Akkor Macron 66,1 százalékot elérve győzte le a 33,9 százalékon végző Le Pent.

Két hete több közvélemény-kutatás már-már hibahatáron belülre mérte a két jelöltet, olyan felmérés is volt, amely csupán 51-49-es Macron győzelmet jósolt. Azóta az olló valamelyest kinyílt köztük, és a szavazás előtti legutolsó felmérések adatainak összesítése alapján Macron tíz százalékpontos, 55-45 arányú előnyben volt Le Pennel szemben. Éppen ezért Macron újraválasztása volt előzetesen is a valószínű, és ha a becsléseknek megfelelő lesz a végeredmény, akkor még növelni is tudta az előnyét...

ITT AZ ELŐREJELZÉS, EMMANUEL MACRON MEGNYERTE A FRANCIA ELNÖKVÁLASZTÁST MARINE LE PEN ELLEN

NÉPSZAVA
Szerző: RT, ÁZ
2022.04.24.


Az urnazáráskor, vagyis vasárnap este 8 órakor kiadott előrejelzés tanúsága szerint a hivatalban lévő francia elnök, Emmanuel Macron a szavazatok 58,2 százalékával nyerte a meg az elnökválasztás második fordulóját Franciaországban. Ez azt jelenti, hogy még öt éven át 2027-ig ő vezeti Európa második legnagyobb gazdasági erővel rendelkező országát. Ellenfele, a most utoljára induló szélsőjobboldali Marine Le Pen 41,8 százaléknyi voksot szerzett az Ipsos-Sopra Steria felmérése szerint.

Ez az előrejelzés hivatalosan nem exit poll, hanem úgy készült, hogy néhány kiválasztott szavazókörben még urnazárás előtt összeszámolták a leadott voksok egy részét és az eredményt kivetítették az elnökválasztás egészére. Bár kézenfekvő lenne, hogy olyan szavazóköröket válasszanak ki, amelyek eredménye hűen tükrözi, hogyan szavaz egész Franciaország, nem szükségszerűen erről volt szó, olyan szavazókörök eredményeit összesítik egy előrejelzésben, ahol az emberek hagyományosan megméretésről megméretésre hasonlóan szavaztak...

EXIT POLL: BRUTÁLIS VERESÉGET MÉRTEK ORBÁN VIKTOR SZLOVÉN SZÖVETSÉGESÉRE

NÉPSZAVA
Szerző: Á. Z.
2022.04.24.


A hivatalban lévő jobboldali miniszterelnök, a magyar kormányfő jó barátjának számító Janez Jansa bukását vetíti előre a Mediana közvélemény-kutató első exit pollja a szlovén parlamenti választáson...

ÁGH ATTILA: MÁR KÉSZEK A TERVEK AZ ELTE ÉS A MARADÉK ÁLLAMI EGYETEMEK FÖLFALÁSÁRA

HÍRKLIKK
Riporter: MILLEI ILONA
2022.04.24.


...Vannak, akik úgy gondolják – többek közt Török Gábor –, hogy csak le kellene másolni a Fidesz módszerét, azt, ahogy a legkisebb parlamenti frakcióból céltudatossággal és következetes munkával felépítette előbb a jobboldal, majd az egész ország legerősebb pártját. Ez valóban járható út lenne az ellenzék számára?

Ez a vélemény súlyos szakmai hiba, mert az egészet úgy képzeli el, mint egy politikai folyamatot, amelyben egy bölcs vezető szervezésével politikai tárgyalások folytak. Holott a Fidesz-modell ennek pontosan az ellenkezője. A Fidesz-modell egy gazdasági-társadalmi függési modell. Orbán a politikai csoportokat nem politikai bölcselkedéssel, rábeszéléssel és jó szervezéssel egyesítette, hanem az ő segédjeként Simicska Lajos fölépített egy átfogó, országos korrupciós rendszert. Az egyes csoportok vezetői mind bekerültek egy érdekeltségi, anyagi rendszerbe. Társadalmi csoportok jöttek létre, oligarchák képződtek. Vagyis az egyesítési folyamat alapvetően egy korrupt rendszer kiépítésével, az uniós források felhasználásában az emberek nagy csoportjainak érdekeltté tételével játszódott le. A szakma nagyon sokat írt arról, hogyan épült egymásra a gazdasági és a politikai társadalom, milyen informális érdekláncolatok alakultak ki, amikben nagyon komoly szervezettség és irányításos rendszer működött. Azok az emberek, akik ebbe a láncolatba belekerültek, kétségtelenül a társadalom nyertesei közé tartoznak. Ennek a politikai szerkezetnek épp a „politikai értelme” változott meg, mert lassan egy belső parancsuralmi rendszer lett belőle, amit úgy nevezünk, hogy Gólem-párt. Egy óriási párttá vált, ami mindenkit megtámad, lenyel, mindenkit ural, mert a gazdaságot és a politikát egyszerre kontrollálja. Orbán 2015 körül már kiadta a programot, 2017-ben már meg is fogalmazta, hogy a kultúrát is meg kell hódítani, a kultúra világát is alá kell vetni. Az ott lévők közül sokakat érdekeltté kell tenni a kultúra alávetetett területté fordításában. Ennek a csúcspontja már megvolt, az egyetemeknek az „elrablása”. Vagyis ez az egész egy komplex, lépegető folyamat, egy tökéletes autokratikus rendszer. A társadalom minden szférájára kiterjed, mindenkit, a legnagyobb áldozatait is érdekeltté teszi a rendszer fönntartásában. Erről szól például a vidék. A legjobban kizsákmányolt, a legjobban visszaszorított, elszegényített ember számára is a biztonságot, a létfenntartáshoz kellő minimumot a Fidesz biztosítja, tehát a legnagyobb áldozatai szavaznak a legtartósabban és a legbiztosabban rá. Akiket a Fidesz nem egyesített, vont magába, ugyanúgy eszközei, ugyanúgy engedelmeskednek az utasításainak. Orbán ugyanis az itthoni „pávatáncával” mozgatni tudta a formálisan nem integrált politikai szervezeteket is. Vagy úgy, hogy a jelszavaikat felhasználta, vagy kontrasztként használta őket, mint tette azt a ’10-es években a Jobbikkal. Majd maga is létrehozott ilyen szervezeteket. Emögött pedig masszívan ott van a gazdaság és a politika egyesítése, ennek a folyamatnak Simicska Lajos a „hőse”, aztán fokozatosan a többi társadalmi szféra fölfalása. Ez zárult le bizonyos értelemben az Akadémia szétverésével, és az egyetemek nagy részének elfoglalásával, kvázi fideszes magántulajdonná változtatásával. Egyébként úgy hallottam, már készek a tervek az ELTE és a maradék állami egyetemek fölfalására is. Ebben megint nem politikai meggyőzési folyamatok vannak. A különböző csoportok különböző érdekeltségi rendszerekben szerepelnek. Nem elméleti meggyőzési folyamatok és politikai kompromisszumok vannak a Fidesz meg más pártok, csoportok között, hanem belerendezése annak a csoportnak egy társadalmi függési rendszerbe, ami egyben gazdaságilag is érdekeltté teszi őket...

MIT TEHETNEK AZ ELLENZÉKI KÉPVISELŐK, HOGY NE AZT A SZEREPET JÁTSSZÁK, AMIT A KORMÁNY SZÁN NEKIK?

ATASZJELENTI.444.HU
Szerző: Társaság a Szabadságjogokért
2022.04.22.


...Az utóbbi évek parlamenti ciklusai megmutatták, hogy az országgyűlési munka kiüresedett, és egyre többször hangzik el a felvetés, hogy a képviselők akkor tudnák igazán megvalósítani a kampányukban ígért célokat, ha kilépnének a rendszer logikájából és hangsúlyosabbá válna a parlamenten kívül politizálás a részükről. A rendezvény célja az volt, hogy kérdéseket tegyünk fel frissen megválasztott politikusoknak arról, milyen terveik vannak a következő években a parlamenti munka mellett – vagy adott esetben helyett – és közösen gondolkodjunk a rendszeren kívüli politizálás lehetőségeiről.

Az április 20-án megtartott rendezvényt szakmai igazgatónk, Szabó Máté vitaindítója vezette fel, aki a jogvédők és a képviselők helyzete közötti párhuzamokra mutatott rá. A jogvédők munkájának értelme az, hogy a hatalmat ellenőrizzék és a jogot az emberek szolgálatába állítsák, ennek lehetőségei azonban az elmúlt bő évtizedben drámai módon megváltoztak Magyarországon. A TASZ-nak is sorra kellett lemondania a jogvédelem klasszikus, jogászi útjairól. Újra és újra meg kellett találnunk a módját annak, hogy a megszokott eszközök mellett vagy helyett hatékonyabbakat keressünk.

Ahogy a hagyományos jogvédelemnek, úgy a hagyományos ellenzéki politizálásnak sem nagyon termett babér az elmúlt parlamenti ciklusokban. De

a kormányzati túlhatalmat ellensúlyozni, a hatalmi túlkapásokat láthatóvá tenni akkor is szükséges, ha ez a szokásos módon nem lehetséges. 

Ahogy a civileknek, úgy az ellenzéki politikusoknak is fel kell tenniük maguknak a kérdést: hogyan tudnak a polgárok elvárásainak a leginkább megfelelni, úgy, hogy közben nem azt a szerepet játsszák, amit a hatalmon lévők szánnak nekik.

Szabó Máté ezzel kapcsolatban hat alapvető állítást fogalmazott meg.

1. Aminek biztosan nincs értelme, arra nem szabad energiát fordítani csak a látszat kedvéért. A látszat ugyanis a hatalmon lévők céljait szolgálja, ráadásul el is veszi az időt és energiát hasznosabb tevékenységektől.

Az ellenzéki politikusok ma Magyarországon nem tudják érdemben befolyásolni sem a törvényhozást, sem pedig azt, hogy kik kerülnek a parlamenti intézmények élére. Egy interpelláció vagy egy soha fel nem állított vizsgálóbizottság felállításának a kezdeményezése általában mit sem ér. Az ellenőrzésnek azonban vannak olyan fórumai, amelyekre érdemes odafigyelni, ezek azok, amelyekkel egy-egy hatalmi visszaélés politikai ára megemelhető.

2. Az ellenzéki politikusoknak reális célokat kell kitűzniük maguk elé.

Ha a reális cél adott esetben csak annyi, hogy egy-egy hatalmi visszaélés ne láthatatlanul és nyom nélkül történjen meg, akkor azért kell dolgozni, hogy a nyilvánosság értesülhessen ezekről a visszaélésekről.

3. A képviselői jogállás még mindig együtt jár olyan jogosítványokkal, amelyekkel egy átlagos polgár nem élhet. A képviselők dolga ezeket felkutatni és kreatívan használni.

A képviselőket tágabb körű információkérési jog illeti meg és még mindig beléphetnek bizonyos közintézményekbe, még ha ennek jelentősen szűkítették is a feltételeit. Ezekkel a jogosítványokkal több mindent feltárhatnak, mint egy átlagos polgár.

4. A képviselői eszköztár messze gazdagabb annál, mint ami a képviselői jogállásból következik, kiegészíthető a civilek és az újságírók rendelkezésére álló eszközökkel is.

A képviselő is élhet olyan, mindenki számára rendelkezésre álló eszközökkel, mint a közérdekű adatigénylés vagy a tiltakozások szervezése, esetleg a közvéleményhez fordulás. Szervezhetnek fórumokat, meghallgathatják a polgárok igényeit és a tevékenységüket ehhez igazíthatják. A polgárok segítése, az őket érdeklő ügyek felkarolása megfelelő bizalmat épít, és segít bővíteni a túl szűknek bizonyuló támogatói buborékot.

5. A képviselők együttműködhetnek civil szervezetekkel.

A civil szervezetek és az ellenzéki politikusok hosszú távú céljai egészen mások, de időről-időre vannak közös érdekek, és ilyenkor ki kell használni az ebben rejlő lehetőségeket. A jogvédők rendszeresen nyújtanak jogi képviseletet politikusok számára, ha politikai szabadságjogok érvényesítése a cél. A jogvédőkön kívül más civilek munkájának eredményei is érdemesek lehetnek a politikusok figyelmére, hiszen a civil szervezetek által feltárt társadalmi problémák sokszor jó kiindulópontot jelenthetnek a politikusok számára. A témák felkarolása, illetve nyilvános képviselete pedig mindkét fél számára előnyös lehet.

6. Azzal az eszközzel, amit az állampolgárok esetében polgári engedetlenségnek nevezünk, az autokrácia ellenzéke is élhet.

A polgári engedetlenség olyan eszköz, amellyel óvatosan kell bánni, és csak indokolt esetben használható, de autokráciában ott kell lennie az ellenzéki képviselők eszköztárában is...

Szabó Máté után Udvarhelyi Tessza, A Város Mindenkié egyik alapítója, a VIII. kerületi önkormányzat Közösségi Részvételi Irodájának vezetője beszélt arról, hogy a képviselőknek tudatos stratégiát kell felépíteniük. Nemcsak akciókban és taktikákban, hanem hosszútávú tervekben kell gondolkozniuk. Ki kell használniuk az országgyűlési képviselőségből fakadó lehetőségeket, ugyanakkor ezt szervesen hozzá kell kapcsolniuk a parlamenten kívüli munkához. Udvarhelyi Tessza arra figyelmezetett, hogy

bajt jelez, ha valaki túl sokat ül egy irodában, mert a közösség- és bázisépítés kulcsfontosságú. 

Azt javasolta a képviselőknek, hogy mutassák meg milyen lenne a valódi demokrácia: vigyenek érintetteket a bizottságokba, döntéshozói terekbe.

ITT OLVASHATÓ

NAGYOT ESHETNEK A LAKÁSÁRAK, DE NEM ÚGY, AHOGY AZT KORÁBBAN ELKÉPZELTÜK

PORTFOLIO
Szerző: FUTÓ PÉTER
2022.04.24.


Egyre többen panaszkodnak amiatt, hogy már a családtámogatásokkal együtt sem tudnak nagyobb lakásba költözni, ugyanis annyira szűk a kínálat, hogy a jó minőségű, jó elhelyezkedésű, megfelelő méretű lakásokat villámgyorsan elkapkodják a vevők. Legalábbis Budapesten, ahol a háromgyerekes családok számára kényelmes méretű lakások ára egyre gyakrabban közelíti meg, vagy lépi át a 100 millió forintos szintet. Önmagában ez természetesen még nem indokolja, hogy az árak esni kezdjenek, viszont megnézve az elmúlt 30 év lakáspiaci folyamatait és a nemzetközi események hatásait, minden esély megvan az eddigi trendek változására.


A nagyobb keresőportálok kínálatában a felújított, jó állapotú, legalább 3 hálószobás budapesti lakások 99 százaléka drágább 50 millió forintnál, a szélesebb kínálat azonban – főként a budai kerületekben – inkább a 100 millió forintot közelíti. Elsőre tehát rendkívül drágának tűnnek ma a minőségi lakások, ami az elmúlt évek folyamatai alapján egyáltalán nem meglepő. A 2013 utáni időszakot tartós konjunktúra követte, ami a munkaerőpiacon – a foglalkoztatottsági számokban és a jövedelmek emelkedésében – is megmutatkozott. Ehhez adódtak hozzá a különböző állami, elsősorban a családokat segítő támogatások és az olcsó hitelek, miközben az új lakások kínálati oldala a kedvezményes lakásáfán keresztül kapott lendületet. Ezek együttesen – kiegészítve az olyan jövedelmező befektetési elemekkel, mint az Airbnb - nagyon hamar berobbantották a keresletet, a megelőző évek csökkenő árai pedig villámgyorsan csaptak át jelentős mértékű emelkedésbe...

EGYRE TÖBB LAKÁSPIACON VESZÉLYESEN MAGASAK AZ ÁRAK, A MAGYAR SEM KIVÉTEL

G7.HU
Szerző: NAGY ZSOLT
2022.04.24.


Az ingatlanárak 2014 óta kitartóan emelkednek nemcsak idehaza, de sok más országban is rekordok dőlnek meg. A lakásárak mellett a bérleti díjak is elszálltak.

2021 negyedik negyedévében az Európai Unió statisztikai központjának számítása szerint az egy évvel korábbihoz képest 10 százalékkal emelkedtek az árak az ingatlanpiacon. Az Eurostat 2005 óta figyeli és rendszerezi ezeket az adatokat, de még őket is meglepte az eredmény, mert az indulásuk óta eltelt több mint 25 évben nem volt példa arra, hogy ilyen tempóban dráguljanak az ingatlanok.

A legjobban Csehországban ugrottak meg az árak, ott tavalyhoz képest 25,8 százalékkal kell többet fizetni egy lakásért, mögöttük Észtországot találjuk 20,4 százalékkal, és Litvánia is csak kicsit maradt le a maga 19,8 százalékával. A magyar piacon a jelek szerint 2020-ban csak átmenetileg torpant meg a korábbi dinamika...

GYILKOSSÁG-E AZ ABORTUSZ?

PARTIZÁN  / KÖZGYŰLÉS 7.
Szerző: Partizán
2022.04.23.



Magyarország messze elmarad az EU átlagtól a nemek közti egyenlőség tekintetében. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) uniós tudásközpont által kifejlesztett mutató alapján Magyarország 4 éve folyamatosan a második legrosszabbul teljesítő ország a nemek közti egyenlőség tekintetében. Az EIGE 2021-es riportja azt is kiemeli, hogy Magyarország volt az egyetlen uniós tagország, amely a járvány alatt felfüggesztette a műtéti abortusz lehetőségét. Az abortusz erősen megosztó kérdés. Szabad-e államilag korlátozni a nő szexuális és reproduktív egészséghez való jogát? Lehet-e úgy életvédelemről beszélni, hogy közben az anyák életét nem veszik figyelembe? A magzati élet védelme mikor és hogyan lehet szempont a terhességmegszakítás szempontjából? Kinek van joga dönteni erről a kérdésről? A Közgyűlés újabb része a művi terhességmegszakításról, a reprodukciós jogokról, a női önrendelkezésről szól!

ELTITKOLT KÖZMEGHALLGATÁS, GYANÚS TELEKELADÁS, ÓVODABEZÁRÁSOK - AZ ÁTLÁTSZÓ VIDÉKI LAPSZEMLÉJE

ÁTLÁTSZÓ / VIDÉKI LAPSZEMLE
Szerző: KATUS ESZTER
2022.04.24.


Debreciner.hu: Meglepetésszerű közmeghallgatást tartott a debreceni önkormányzat – Nem is szólalt fel senki

Az eseményt a 2020-as és a 2021-es közmeghallgatástól eltérő időpontban tartották, a város honlapjának hírei között, Debrecen közösségi oldalán és az önkormányzati média online felületén sem tájékoztattak erről senkit. A Debreciner levélben intézett kérdéseket a város jegyzőjéhez, illetve – egyelőre – jogi állásfoglalást kér a TASZ-tól az esettel kapcsolatban.

Kapost.hu: Százmillióval kevesebb lett, maradhat? Valaki nagyon jól járt a Dési Huber utcai telekeladásnál…

A Dési Huber utca 4. szám alatti üres telket tavaly adta el az önkormányzat, most „luxus-társasház” épül rajta harminc lakással, amelyek négyzetmétere 850 ezer forintért lesz megkapható. „A tranzakcióban mindössze az különös, hogy tizenöt éve, 2007-ben szinte pontosan annyiért akarták eladni, amennyiért nemrég elkelt: akkor nettó 64,8 millió forintért, most nettó 64,5-ért” – írja a Kapos-T. A lap szerint az eredeti területet ráadásul megnövelték, így a számítások szerint nettó 230 milliót érhet a telek.

Nyugat.hu: Átlagosan 30 százalékkal emelik a szombathelyi önkormányzati cégek és intézmények vezetőinek bérét

Az ezzel kapcsolatos előterjesztésben a béremelést azzal indokolják, hogy a KSH adatai szerint a bruttó átlagkereset átlépte az 500 ezer forintot. A kormányhivatali vezetők havi bruttó 400 ezer és 1 millió 300 ezer forint között keresnek, a polgármesteri hivatalban az iroda- és osztályvezetők átlagbére jelenleg havi bruttó 761 ezer 154 forint. Az előterjesztésről a napokban dönt a képviselő-testület.

7300.hu: Első fokú ítélet született a több mint 200 millió forintot sikkasztó komlói közös képviselő ügyében

Három év tíz hónap börtönre, 800.000 forint pénzbüntetésre, valamint öt évi közügyektől eltiltásra ítélte a Komlói Járásbíróság a sikkasztó közös képviselőt, továbbá 78.571.972 forint erejéig vagyonelkobzást rendeltek el ellene, illetve kötelezték két társasház magánfél részére összesen 10.055.565 forint kártérítés megfizetésére. A nőt 251 rendbeli sikkasztás bűntettében, 28 rendbeli sikkasztás vétségében, 2 rendbeli hűtlen kezelés bűntettében, 2 rendbeli hűtlen kezelés vétségében és 170 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétségében találták bűnösnek. Az ítélet nem jogerős.

Szegeder.hu: Szigorúan hallgat az önkormányzat arról, hogy lesznek-e Szegeden óvodabezárások

Április 10-én röppent fel a hír, hogy Szegeden három óvodát is be fognak zárni. A Szegedi Óvodák Igazgatóságának vezetője a Szegedernek azt mondta, 30 fő óvodapedagógus hiányzik a szegedi közoktatásból, és a kedvezőtlen bértábla az ok, ami miatt a pályakezdők gyakran rövid időn belül felmondanak, vagy egyáltalán el sem kezdik a munkát és más pályát választanak. A másik ok pedig az, hogy a minimálisan elvárt gyermeklétszám nincs meg ezekben az óvodákban. Ennek az intézményvezető szerint demográfiai okai vannak, ugyanis egyre többen hagyják el az országot családjukkal együtt, illetve nagyon sokan vannak, akik a belvárosból kertvárosba vagy kisebb falvakba vándorolnak, így a gyermekeket is átiratják az új lakóhelyhez legközelebb eső intézménybe.

PUTYIN NAGYON KEMÉNY FÁBA VÁGTA A FEJSZÉJÉT, UKRAJNA ÚJABB OROSZ TÁBORNOKOKAT ÖLHETETT MEG - ITT VANNAK A LEGFONTOSABB HÍREK VASÁRNAP

PORTFOLIO
Szerző: PORTFOLIO
2022.04.24.


Hétvégén, az oroszok és az ukránok által is ünnepelt ortodox húsvét idején sincs fegyvernyugvás, a leghevesebb szárazföldi összecsapások Donyeck és Luhanszk megyében zajlanak, utóbbi 80 százaléka már orosz kézen van. Oroszország ugyan jelentős erőket csoportosított át Kelet-Ukrajnába és érdemben növelte a katonai aktivitását a térségben, látványos eredményeket nem tud felmutatni, mivel az ukrán ellentámadások továbbra is akadályozzák a tervei elérésében. Az orosz csapatok nehéz helyzetét jól mutatja, hogy az ukrán védelmi minisztérium legfrissebb beszámolója szerint újabb két tábornokot öltek meg, amikor csapást mértek a 49. orosz hadsereg herszoni parancsnokságára.

Az elmúlt órák legfontosabb hírei:

1. Oroszország bejelentette, ősszel vethetik be az új szuperfegyverüket.

2. Vlagyimir Putyin változtatott tervén, az orosz csapatok újraindították
légicsapásokat és megpróbálták lerohanni az Azovsztal acélművet.

3. Christian Lindner német pénzügyminiszter figyelmeztette a világot: a stagfláció veszélye reális.

4. Volodimir Zelenszkij bejelentette, Ukrajna kivonulhat a béketárgyalásokról.

5. Az ukrán védelmi minisztérium állítása szerint újabb két orosz tábornokot öltek meg...

TUDÓSOKAT MOCSKOLTAK ÉS TUDATOSAN HAZUDTÁK, HOGY NINCS BIZONYÍTÉK AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSRA

G7.HU
Szerző: KOLOZSI ÁDÁM
2022.04.24.


A globális éghajlatváltozás témája Magyarországon, de más országokban is látszólag váratlanul tört be átütő erővel a főáramú nyilvánosságba a 2018-as IPCC-jelentést követően. Az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testületének ötödik jelentése óriási médiavisszhangot váltott ki. Ez komoly hatást gyakorolt a globális közvéleményre: egy 50 országra kiterjedő 2021-es nemzetközi felmérésben a válaszolók közel kétharmada vélekedett úgy, hogy a klímaváltozás vészhelyzetet jelent.

A klímavészhelyzet témájának konjunktúráját sokan a Greta-jelenséggel azonosították, ami valóban széles körben láthatóvá tette az ügyet. A probléma mediatizálása kapcsán főleg a politikai jobboldalon gyakran beszélnek klímahisztériáról, és azt hajlamosak ideológiai divatjelenségnek tekinteni. A klímatéma ugyan egyáltalán nem annyira új, mint amilyennek mostanában tűnhet, de hogy annak tűnik, az legalábbis részben a klímaszkeptikus nézeteket terjesztő ipari-politikai ellenlobbinak köszönhető. Ennek működéséről és intézményesüléséről a keleti parti Brown Egyetemen kutató Robert Brulle közölt az Environmental Politics folyóiratban friss tanulmányt. Bár alapvetően a kilencvenes évekre fókuszál, a klímaellenes (ál)tudomány gazdasági-politikai háttere nemcsak történeti szempontból érdekes. Az érvek a mai (ál)vitákból is ismerősek lehetnek, és a mező is részben hasonlóan működik.

Brown azt rekonstruálja részben korábban nem nyilvános dokumentumok és interjúk segítségével, hogy miként és milyen pénzekből szerveződött meg vagy három évtizeddel ezelőtt az amerikai klímaellenes front. Mint bemutatja: a klímaügyet módszeresen letekerni próbáló iparági szervezetek kommunikációs hadjáratának döntő szerepe van abban, hogy az ember okozta éghajlatváltozás egyre erősebb tudományos bizonyítékai ellenére meglehetősen sokáig nem történtek érdemi politikai lépések a probléma kezelésére, és közben a valódi tudománnyal szemben a közvéleményben szkeptikus nézetek nyertek teret.

Annak ellenére is, hogy a szén-dioxid és az éghajlat közötti kapcsolat már másfél évszázada ismert. Az ír John Tyndall a 19. század közepén fedezte fel, hogy a szén-dioxid üvegházhatású gáz, az 1900-as évek elején pedig Svante Arrhenius svéd geokémikus azt is felismerte, hogy az elégetett üzemanyagok révén a légkörbe kibocsátott szén-dioxid megváltoztathatja a földi éghajlatot. A hatvanas években kezdték amerikai kutatók a veszélyekre figyelmeztetni a döntéshozókat, de a szén-dioxid problémája csak a nyolcvanas években kezdett igazán tudatosulni. 1988-ban megalakult az IPCC, és ugyanebben az évben az amerikai közvéleményben is nagyot szólt James E. Hansen, a Goddard Institute klímamodellekkel foglalkozó igazgatójának figyelmeztetése: a globális felmelegedés nem valamiféle távoli lehetőség, a folyamat már kimutathatóan elkezdődött. Miután Hansen a New York Times és más lapok címlapjára került, kapásból ő lett a „valamit csinálni kell” jellegű figyelmeztetések arca – a korabeli Greta Thunberg, mondhatni, de személyes tudományos renoméval...

RADÓ PÉTER: A PEDAGÓGUSOK ELLENÁLLÁSA MUNKAHELYI LÁZADÁS, ÉS NEM EGY SZERVEZETT SZAKMA AKCIÓJA VOLT

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2022.04.24.


„Nem véletlen, hogy a későn jött 2016-os pedagógus-ellenállás és a hat évvel későbbi polgári engedetlenségi mozgalom is munkahelyi lázadások, s nem egy szervezett szakma szervezett ellenállásai voltak.” Ezt Radó Péter, a CEU Demokrácia Intézet oktatáskutatója mondta a Magyartanárok Egyesülete 25. születésnapjára szervezett konferencián. A pedagógus szakmai szervezetek történetén keresztül mutatta be, hová vezetett az oktatásban a 2010 előtti nyitott, sokszereplős oktatás
politika felszámolása, a 2010-es cezúra után gyorsan kiépülő autokratikus rendszerben.

Radó Péter oktatáskutató szerint a pedagógus szakmai szervezetek ma nem támaszkodhatnak a kormány által elindított oktatáspolitikai kezdeményezésekre és fejlesztésekre, mert a kabinet éppen az ellenkezőjén dolgozik. Nekik is, ahogy a pedagógus szakszervezeteknek is, az elmúlt évtizedekben felhalmozott tudásukra és saját pedagógus tagjaikra kell számítaniuk

Úgy véli, „2010 előtt a pedagógus szakmai szervezetek tevékenységének fókusza a különböző modernizációs kezdeményezések támogatása volt. Az ezekbe a modernizációs hullámokba való bekapcsolódás önkéntes volt, a pedagógusok személyes hajlandóságán és az iskolájuk által biztosított intézményi környezeten múlt.” ...


ILYEN VOLT A RENDSZERVÁLTÁS A SZÍNHÁZBÓL NÉZVE - ARCHÍV BESZÉLGETÉS HUSZTI PÉTERREL ÉS PIROS ILDIKÓVAL

SZABAD EURÓPA
Szerző: SZER
2022.04.24.


Visszatérhet-e a hit és alázat a művészi világba, amikor a bevétel diktál? - ezekre is válaszol a Szabad Európának adott 1990-es interjúban a művész házaspár. Az archív felvételen szóba kerül a rendezőcentrikus színház, a társadalmi tükör szerepe és a műfaj jövője.

AZOKNAK LESZ VALAMIVEL KÖNNYEBB, AKIK MÉG A HÁBORÚ ELEJÉN EL TUDTAK MENEKÜLNI

24.HU
Szerző: BODNÁR JUDIT LOLA
2022.04.23.


Minél később szabadul ki a folyamatos fenyegetettségből valaki, mondjuk, egy ukrán ember a bombázások elől, annál valószínűbb, hogy a vele történt trauma hosszú távon is nyomot hagy a pszichéjén. De van egy pszichoterápiás módszer, amely meglepően gyorsan adhat enyhülést. Steinberg Johanna klinikai szakpszichológussal, EMDR terapeutával járványtraumákról, háborúról és traumafókuszú terápiákról beszélgettünk.


Háború van a szomszédban, ami eléggé felülírta az alapvető biztonságról alkotott elképzeléseinket – de az utóbbi években egyébként is volt épp alkalmunk traumatizálódni egyénileg és kollektíven is. Mint a traumák kezelésében járatos szakember, hogy látta ezt a mögöttünk álló időszakot?

A pandémia és a háborús események között van egy fontos párhuzam: mindkettőnek van egy olyan kezdeti szakasza, amely mindenkinek borzasztó nagy bizonytalanságot, bizonyos értelemben sokkot okozott, másrészt pedig mindkét esetben társadalmi szintű traumatizációról van szó, az egyéni mellett. Ilyenkor természetes, hogy az emberek fenyegetve érzik magukat, persze az változó, hogy mennyire. A traumatikus élmény definíció szerint olyan halállal vagy fizikai sérüléssel fenyegető esemény, amit valaki vagy átélt vagy pedig tanúja volt és ami meghaladja a megküzdési kapacitásainkat, erős rémülettel, valamint – ez fontos – tehetetlenséggel jár együtt. Ez a definíció abszolút vonatkozik a pandémia elejére éppúgy, mint a háború elejére. Aztán pedig vannak a hosszabb távon jelentkező hatások, a pandémiában jól láttuk ezt:

a családi élet egyensúlyának megbomlása, a home office, a munkahelyek elvesztése, szeretteink elvesztése, a bizonytalanságnak, fenyegetettségnek, életveszélynek való kitettség néhányunknál szelídült, de bizony sok embernél folytatólagosan megjelent, anélkül, hogy tenni tudott volna ellene.

Az ellátórendszer leterheltsége a pszichoterápiás és a mentálhigiénés segítségnyújtás terén ebben az időben kezdett el nagyon megnövekedni, ami a mai napig tart. A fenti folyamatokat tapasztalhatjuk a háború kitörése kapcsán is: az elején ért minket egy nagy megrázkódtatás, amikor mi magunk sem tudtuk, hogy mennyire érezhetjük magunkat biztonságban, illetve a háborúnak közvetlenül kitett emberek menekülni kezdtek, és vannak olyanok is sajnos, akik nem tudtak a háború kitörése után elmenekülni, és hosszan ki vannak téve életveszélynek. Arra is lehet számítani, hogy lesznek olyan pszichés következmények is, amelyek valamivel lassabban válnak láthatóvá – szorongás, depresszió, akut stresszreakció, poszttraumás stressz-zavar vagy akár komplex poszttraumás stressz zavar...

A MAGYAROK NEM HISZNEK A SZANKCIÓKBAN ÉS NEMHOGY KATONÁKAT, DE FEGYVEREKET SEM KÜLDENÉNEK AZ UKRÁNOK MEGSEGÍTÉSÉRE

444.HU
Szerző: SZILY LÁSZLÓ
2022.04.23.


Mit gondol a világ az orosz-ukrán háború néhány alapkérdéséről? Erre keresett választ az Ipsos frissen elkészült, globális közvéleménykutatása, aminek keretében a világ 27 országában kérdeztek meg 500-1000 helyi lakost. Nálunk 500 fős volt a minta.

Jöjjenek a legérdekesebb megállapítások:

A magyarok elsöprő többsége, pontosan háromnegyede támogatja, hogy befogadjuk a háború elől menekülőket, ami majdnem pontosan megfelel a világátlagnak.

Bár a világon mindenütt azt gondolja a túlnyomó többség - 72 százalék - hogy az országának katonai értelemben ki kell maradnia a konfliktusból, ez az arány nálunk ennél is sokkal magasabb, 90 százalék. Ez a vizsgált 27 országot tekintve világrekord.


Azzal az általános jellegű kijelentéssel, hogy “A hazámnak támogatnia kell bármilyen független országot, ha azt megtámadja egy másik” az összes megkérdezett 70 százaléka értett egyet, ráadásul ebben minimális volt az ingadozás a különböző országok között. Kivéve egy négyes csoportot, aminek a tagjai sokkal kevésbé szolidárisak, mint szinte mindeki más a világon. A magyar megkérdezetteknek ugyanis csak 53 százaléka értett egyet ezzel, ami a második legbarátságtalanabb hozzállás az egész világon. Nálunk kevésbé csak az 52 százalékos Mexikó együttérző a megtámadottakkal és hasonló a hozzáállás Brazíliában (54%) és Izraelben (55%).

Az orosz propaganda hatása is jól érezhető nálunk. Azzal a megállapítással, hogy “Ha nem csinálunk semmit Ukrajnában, az arra bátorítja Oroszországot, hogy további katonai akciókat hajtson végre Európában és Ázsiában”, globálisan az emberek erős kétharmada, 68 százaléka értett egyet.

Nálunk mindössze 47 százalék, ami az egész világon a legalacsonyabb érték
...

MACRON A FRANCIA ELNÖKVÁLASZTÁS ESÉLYESE, DE LE PEN ÖT ÉV ALATT NAGYON FELJÖTT

TELEX
Szerző: MÉSZÁROS R. TAMÁS
2022.04.24.


Két hete, a francia elnökválasztás első fordulója után úgy tűnt, hogy április 24-én rendkívül szoros második forduló jöhet a két legtöbb szavazatot szerzett jelölt, a centrista Emmanuel Macron elnök és a szélsőjobboldali kihívó, Marine Le Pen között. Akkortájt a közvélemény-kutatások – amelyek az első fordulót illetően magyar szemmel egészen pontosak voltak – már-már hibahatáron belülre mérték a két jelöltet, olyan felmérés is volt, amely csupán 51-49-es Macron győzelmet jósolt.

Azóta az olló valamelyest kinyílt köztük, és a legfrissebb adatok összesítése alapján Macron tíz százalékpontos, 55-45 arányú előnyben van Le Pennel szemben.

Az Economist (ennél valamivel bonyolultabb) modellje 95 százalékos esélyt ad Macron, és 5 százalékos esélyt Le Pen győzelmére, azaz teljesen nem kizárható a szélsőjobb győzelme, de nem valószínű a meglepetés.

Ugyanakkor még Macron esetleges győzelme sem feltétlenül megnyugtató az európai integrációban, a NATO-ban és általában véve a klasszikus köztársasági értékekben hívő európai lakosok számára.

Az Európai Unió kormányaként funkcionáló Európai Bizottság eltörlését, a belső uniós határok visszaállítását, a francia EU-hozzájárulás radikális csökkentését, a NATO katonai szárnyának elhagyását, a „francia érdekek” előtérbe helyezését hirdető, bevándorlás- és iszlámellenes Le Pen jelentősen növelte táborát a legutóbbi, 2017-es elnökválasztás óta, amikor sima és súlyos, 66-34 arányú vereséget szenvedett a második fordulóban. Tehát önmagában már az is súlyos fejlemény, hogy kicsit is izgalmas a voksolás.

Le Pen kampányát a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó MKB bank hitelezte, ami jelzi, hogy a magyar kormány melyik jelöltre tesz – bár a lépés bölcsessége a voksolás eredményétől függetlenül minimum megkérdőjelezhető...


EGY RÉGES-RÉGI TÁSKA PÉNZ MESÉJE

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2022.04.23.


...Mi, magyarok tehát sokat tudunk magunkról, ha nem is szívesen valljuk be ezt a sok mindent – de lássuk, mi az, amit még nem tudunk? Mi az a többlet, amivel a Meduza írásától okosabbak leszünk?

Van ilyen, nagyon is van. A riport második felében találjuk, de inkább idézem.

Putyin barátja

Melyik a rosszabb: Brüsszel vagy Moszkva?” – a magyar újságírók kérdésére Orbán Viktor támogatói egyöntetűen azt válaszolják: Brüsszel.

Bár 15 évvel ezelőtt maga Orbán is keményen bírálta Oroszországot: az akkori szocialisták döntését, hogy támogatták a Déli Áramlat projektet, az ország elárulásának nevezte, más európai kormányokat pedig „Putyin bábjainak”.

„A minket támogató fiatal generáció nem engedheti, hogy Magyarország a Gazprom legvidámabb barakkjává váljon!” – mondta Orbán 2007-ben, egy szovjet viccet parafrazálva, miszerint Magyarország a legvidámabb barakk a szocialista táborban.

Mindez 2009 novemberében változott meg, amikor Orbán Viktor Szentpétervárra érkezett az Egységes Oroszország Párt kongresszusára, és találkozott Vlagyimir Putyinnal. Ezt az ismeretséget Orbán az orosz elnökkel való hivatalos találkozónak nevezte a Magyarországra visszatért újságíróknak – idézte fel Nyilas Gergely újságíró, aki akkoriban Moszkvában dolgozott a Népszabadságnak.”

Tessék? 2009-ben? És erről miért nem szóltak a hírek? Mert eltitkolták.

Erre a találkozóra hivatalosan nem került sor. Ezt személyesen tudom Putyin sajtótitkárától, Dmitrij Peszkovtól – állítja az újságíró a Meduzával folytatott beszélgetésben.

Nyilas szerint, amikor az Orbán és Putyin találkozójáról kérdezték, a sajtótitkár sokáig nem válaszolt, és többször kérte, hogy hívja vissza később. Végül Peszkov, Nyilas szerint, megerősítette, hogy Orbán és Putyin „rövid, nem hivatalos találkozót tartott, vagyis nem tárgyaltak”.

Az újságírónak az Egységes Oroszországból származó beszélgetőpartnerei azonban nem tudtak erről, pedig közöttük volt Konsztantyin Koszacsov, a párt Legfelsőbb Tanácsának tagja is. A Kommerszant tudósítója, Andrej Kolesznyikov, aki az elnöki csapatnak dolgozik, szintén nem. „Ő (vagyis Kolesznyikov) felvetette, hogy talán összefutottak a folyosón, és váltottak néhány szót” – mondta Nyilas.

„Csak Orbán és Putyin érti az akkor történteket” – mondja Rácz András politológus. – „Sokan kérdezik tőlem, hogy mi történt. De hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ez nem számít. Csak az számít, hogy mihez vezetett.” Orbán Viktor az orosz politika lelkes bírálójából annak támogatójává vált.”

A mozzanat izgalmas. Ugyanis az akkor még nem kormányfő, csupán arra aspiráló Orbán Viktor igazából nem lett volna miért eltitkolja ezt a találkozót: a választói szemében még valószínűleg növelte is volna az ázsióját, ha kiderült, hogy vele tárgyalt az Oroszországi Föderáció akkori miniszterelnöke (2009-ben vagyunk, akkor egy ciklus erejéig az orosz alkotmány előírásai miatt egy cikluson át Dmitrij Medvegyev volt az elnök). Mi történhetett abban a kurta néhány percben, amitől az eredendően oroszellenes, egyébként is gyanakvó Orbán Viktor hirtelen oroszbaráttá vált?

Nem tudjuk, és ha tudnánk, sem volnánk képesek bizonyítani...

De van ennél még egy fokkal veszélyesebb fordulat is a Meduza írásában. Ha az igaz, akkor tudjuk mától, mivel tartják sakkban a magyar miniszterelnököt.

„Több népszerű elmélet is létezik Orbán Viktor ilyen oroszbarát politikára való átállásának magyarázatára. Az első szerint az orosz hatóságok zsarolhatják a magyar miniszterelnököt: 2017-ben a The Insider feltárta a kapcsolatát Szemjon Mogiljevics orosz és ukrán keresztapával, bűnözőfőnökkel, aki az 1990-es években Budapesten élt, és 2008-ban Moszkvában vették őrizetbe (később szabadon engedték). Orbán 1994-ben, a parlamenti választások előtt kaphatott egy bőröndöt egymillió német márkával Mogiljevicstől; az orosz hatóságok állítólag birtokában van egy videofelvétel, amely ezt igazolja.”

Ejha. Hogy is van ez, hol az az Insider-írás? Itt. Van ebben még durvább is. Megszólalt annak idején az Insidernek Dietmar Clodo is, aki Pintér Sándorról azt mondta, a kilencvenes években havi tízezer német márkát kapott Mogiljevicstől, hogy a magyar rendőrség ne okvetetlenkedjen feleslegesen.

„Clodo vádjait könnyű figyelmen kívül hagyni, mert ő egy olyan ember, akinek finoman szólva sem feddhetetlen a hírneve. Más a helyzet, ha a vádak dokumentáltak. És Mogiljevics pontosan az a fajta ember, aki ezt a megerősítést megkaphatja. A valódi ok, amiért a borítékokat Clodo otthonában kellett átadni a magyar politikusoknak, és nem az utcán, nem az volt, hogy féltette a pénz biztonságát. A pénz átadásának folyamatát Clodo otthonában egy rejtett kamera „biztosításként” lefilmezte, és a felvételeket átadták Mogilevichnek.”

Akkor már érthető néhány eddig homályos mozzanat 1998-ból, De menjünk tovább.

„Mogiljevicset még 2008-ban letartóztatták Moszkvában, adócsalás gyanújával. Mogilevics másfél évet töltött előzetes letartóztatásban, majd 2009 júliusában szabadlábra helyezték, és az ellene indított eljárást „bizonyítékok hiányában” hamarosan megszüntették. Dietmar Clodo szerint Mogilevicsnek a szabaduláshoz meg kellett válnia bizonyos vagyontárgyaktól, és a Kremlnek is szívességet tett azzal, hogy kompromittáló bizonyítékokat szolgáltatott Orbán Viktorról.

„Sajnálatos módon Orbán mostanra bábuvá vált, aki Putyin parancsait követi” – mondta Clodo a The Insidernek. Az üzletember meg van győződve arról, hogy Mogiljevics a szabadságáért cserébe átadhatta a kompromittáló felvételeket Nyikolaj Patrusevnek. Mindenesetre Orbánt váratlanul meghívták Moszkvába, közvetlenül Mogiljevics letartóztatása után, és ekkor Orbán álláspontja éles fordulatot vett.”

Hát, ezt bizony nem tudtuk, pedig az Insider írása 2017. február másodika óta olvasható, nyilvánosan, bárki elérheti. Csak hát – nem magyarul írták. Eddig pontosan 5145 ember olvasta, ami még egy kisebb és magyar lapnál is erősen közepes eredmény lenne… De vajon igaz-e?

Ennek nem vagyok a megmondhatója. Nem vagyok sem Clodo, sem Mogiljevics, legkevésbé Orbán. A dolgok történhettek így és történhettek másként is: azonban ha és amennyiben így történtek, az egyszerű magyarázatot ad Orbán 2009-es pálfordulására.

A Meduza írása szomorkásan idézi fel a választási vereséget, azt, hogy sikerült az ellenzéket „háborúpártinak” aposztrofálni a köztudatban, majd dr. Győrffy Dóra közgazdászt idézi Orbán Viktor Zelenszkijt támadó beszédéről:

„Ez szégyen az egész magyar nemzet számára. Tudom, hogy ön oroszként megérti, hogy mit érzünk most. Mi is megértjük önöket.”


Ért itt már mindenki mindenkit. Ellenzéki magyar az ellenzéki oroszt, kormánypárti magyar a kormánypárti oroszt.

Csak azt nem hittem volna, hogy ennyire és ilyen mélyen értjük mi egymást.

Ismétlem: az Insider írása már több, mint öt éve jelent meg.

Hogy nem vettük észre?

Ezért érdemes oroszul olvasni...

MINDEN NYUGDÍJTAKARÉKOSSÁGI SZABÁLY MEGDŐLNI LÁTSZIK - EGYRE MAGASABB BEFIZETÉST VÁRNAK EL A PÉNZTÁRAK

AZ ÉN PÉNZEM
Szerző: B. VARGA JUDIT
2022.04.22.


Az idős korukra takarékoskodók számára mindenki a nyugdíjba vonuláshoz hátralevő idő alapján ajánl befektetési palettát. Mostanában azonban ez a régebben határozottan bevált szisztéma alaposan megdőlni látszik. A felpörgő infláció mellett alighanem ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárak egyre magasabb havi befizetést várnak el.

A biztosítók rendre azt tanácsolják ügyfeleiknek, hogy befizetéseiket az infláció mértékével növeljék. Ez a szokás az önkéntes nyugdíjpénztáraknál még nem látható, de az tény, hogy a havonta félretett összegekbe mostanában alaposan belecsíp a pénzromlás. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az úgynevezett minimális tagdíj (ekkora befizetést várnak el havonta a pénztárak) egyre nő.

A legalacsonyabb tagdíj összege az idén emelkedett az Aegon és az Allianz, a Generali pénztárakban is (mindenütt egy ezressel). Az Erste ennek háromszorosát emelte, így ott a minimális tagdíj már 10 ezer forint. A Gyöngyház tavaly is emelt, most pedig egy kicsit ismét lépett. A legalacsonyabb tagdíj a korábbi 4,5 ezer forint helyett 5 ezer forint lett április elsejétől. A Pannóniában 4000-ről 6000 forintra emelkedett a minimum...

A NYUGDÍJRENDSZER GORDIUSZI CSOMÓJA

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: SIMONOVITS ANDRÁS
2022.04.22.


Ebben az írásban áttekintem a Fidesz 12 éves nyugdíjpolitikáját, és vázolok egy észszerű programot, amely a gordiuszi csomót kibontaná.


Előhang

Az elmúlt fél évben kiváló szakemberekkel együtt sokat dolgoztam az egyesült ellenzék nyugdíjprogramján. Bár a választási vereség után ez a munka most megszakad, idővel folytatni kell, mert a nyugdíjbomba ketyeg tovább. Írásomban irányokat szeretnék mutatni a folytatáshoz. Előre is elnézést kérek az Olvasótól, hogy nem tudom egy csapással átvágni a magyar nyugdíjrendszer gordiuszi csomóját, helyette megpróbálom kibogozni az összegabalyodott szálakat.

Mielőtt belemennék a részletekbe, leszögezem, hogy minden sikere ellenére a Fidesz önkényes nyugdíjpolitikája egyáltalán nem észszerű. A nyugdíjasok zöme jobban járna, ha az ellenzéki nyugdíjprogram alapján reformálnák meg a nyugdíjrendszert. Félek, hogy visszaélve túlhatalmával a Fidesz most sem veszi majd a fáradságot, hogy javítson a nyugdíjrendszer működésén. Talán csak egy gazdasági válság (mint amilyet a 2020-as világjárvány okozott) kényszeríti reformra, leginkább egy újabb csodafegyver bevetésére (mint amit a 13. havi nyugdíj feltámasztása jelentett). A gazdasági kilátások persze borúsak, de a következő évekre a költségvetés nyugdíjproblémáját enyhíti, hogy nagyon kis létszámú évjáratok mennek nyugdíjba, és a halandóság javulása is megállni látszik.

Nem vagyok sem politikus, sem reklámszakember. Ebben az írásomban is csak józan (de nem kőszívű) közgazdasági elveket próbálok követni és a nemzetközi tapasztalatokat hasznosítani. Az alábbiakban bírálom a Fidesz nyugdíjpolitikáját, és hasznosítva az ellenzéki programot vázolok egy szabványos, a nemzetközi trendeket követő reformkeretet, amelyben a kidolgozandó részletek elhelyezhetők...


AZ ÉS 2022/16. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

PUTYIN, ORBÁN – KÉT JÓ BARÁT - LENGYEL LÁSZLÓ ÉS SZ. BÍRÓ ZOLTÁN BESZÉLGETÉSE

NÉPSZAVA
Szerzők: LENGYEL LÁSZLÓ, SZ. BÍRÓ ZOLTÁN
2022.04.23.


Lengyel László:
Meglepetésre a kétharmados győzelem és a háború ellenére is kitart a Putyin-Orbán kapcsolat és ez elgondolkodtat a két ország közötti viszony jellegéről. Vajon egy nagyhatalom és csatlós országa, egy birodalmi központ és perifériája közötti politikai, titkosszolgálati és korrupciós hálózati fölé-alárendeltségi viszonnyal van-e dolgunk? És a Putyin-Orbán kapcsolat a birodalmi vezér-tartományi alvezér, patrónus-kliens, vezető-alárendelt, mintaadó-utánzó viszonya? A rideg realista Orbán tudja, hogy a gazdaságban Magyarországot minden Németországhoz és az EU-hoz köti, Oroszországtól nem remélhet semmit, amivel megoldhatja gazdasági problémáit. Mégis Putyint hívja fel először győzelme után. Lehetséges, hogy nem két ország, hanem Putyin-Orbán személyi kapcsolatról van szó, nevezetesen a Magyarországon személyes egyeduralmat gyakorló Orbán Viktor titkosszolgálati vagy korrupciós aktákkal Vlagyimir Putyin kiszolgáltatottja?

Sz. Bíró Zoltán: Nem tudjuk. De, mert nincs olyan világos és egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy miért kell az Ukrajna ellen indított háború után is Putyin mellett kitartani, meglódul az ember fantáziája. Ha a szívélyes személyes kapcsolatnak a háború előtt sem volt a magyar politikai közösség nagy többsége számára semmiféle haszna, és Oroszország olyan kivételes technológia tudás birtokában sincs, ami a feltűnő szívélyességet indokolhatná, vagy legalábbis a háború előtt indokolhatta volna, akkor óhatatlanul felébred a gyanú, hogy a háttérben valamilyen titkolnivaló ok áll. Az is nyilvánvaló, hogy nem az olcsó gázért kell Putyin kegyeit keresni, mert mi sem kapjuk azt olcsóbban nyugati szövetségeseinknél. Egy ideig jóhiszeműen azt gondoltam, hogy az orosz elnök azért lehet fontos Orbánnak, mert abban bízott, hogy elé állva maga is nagyobbnak és erősebbnek tűnhet. Olyannyira nagynak és erősnek, hogy az európai szélsőjobboldal kész lesz a magyar miniszterelnököt, egy relatíve kis ország első emberét vezéreként elfogadni. De ki gondolhatja az Ukrajna ellen indított és semmivel sem igazolható háború után, hogy Putyin elé állva a valóságosnál nagyobbnak tűnhet? Nem tudom, hogy mi lehet az a számítás, ami miatt Orbán továbbra is kitart Putyin mellett. Vagy tényleg lehetséges lenne, hogy nem ő dönt erről? Ha ez lenne a helyzet, az azt jelentené, hogy a miniszterelnök kiszolgáltatottságának következtében Magyarország már egy ideje nem alanya, hanem csupán tárgya a magyar-orosz kapcsolatoknak...

SZÍNES TINTÁKRÓL ÁLMODOTT

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2022.04.24.


Ült a férfi a jászberényi Ferencesek terén a padon, és nézte az emlékmű oldalát, amit megszépített. Olyan szürke volt rajta a csatajelenet, amelyen hajdanvolt magyar hős ütötte a törököt. Szürke volt a kardjuk, szürke volt a pajzsuk és a ruhájuk. Szürke volt a háttér, nem volt kék az ég és zöld a fű, így a férfi képzeletében, ha az emlékmű oldalán lévő csatajelenetre gondolt, a madarak sem csácsogtak, felhők sem szállak az égen, így az sem juthatott eszébe, hogy lehetne ő is kamikázé. Jobbítani kell a dolgokon, vélte a férfi, miután nagyon sokáig nézte a nagy szürkeséget, az élettelen követ, és döntött, hogy ez így nem maradhat, hogy cselekedni kell, mert fölzabálja őt a színtelen világ, a térkövek és emlékművek, a szürke verebek és a még szürkébb galambok.

Elsétált tehát az írószerboltba, ahol ecsetet vett, festéket és színes filctollakat, meg ragasztót is. Hogy ez utóbbit miért, azt még maga sem tudta, de jó, ha van az embernél, erre gondolt, adódhatnak helyzetek, amikor szükség lehet rá. Mindeme készségekkel a zsebében és szép szándékokkal a szívében ballagott vissza aztán az emlékműhöz kifesteni-színezni a török és magyar vitézt, a kardjukat, a pajzsukat és a ruháikat nekik. Gondosan dolgozott, ügyelve, hogy ne folyjon egymásba a festék, tiszták legyenek a vonalak és élesek a kontúrok. A háttér zöld lett, a magyar vitéz haja sárga-szőke, nadrágja piros, mentéje kék, kis piros paszománnyal, csak a melle maradt szürke, de ez más nem lehetett, hiszen páncéling van rajta.

Ütötte a törököt a színes vitéz, vágta a sárga kardjával, a rend és a dicsőség helyreállott, és szép is lett a színezés, mint boldogult úrfikorában, amikor buzdította is arra az óvónéni vagy az anyukája, hogy fössön, színezzen, rajzoljon, de most felnőve és kiábrándulva ilyet nem kér senki már soha tőle. Valljuk meg, gyerek lett az ötvenhárom éves férfi, és nincs ebben semmi csoda vagy különösség, mindannyian gyerekek vagyunk vagy szeretnénk lenni újra, lovagolni fűzfasípot fújva, hogy gyí lovam, gyí betyár, de fölzabál bennünket a szürke élet és az idő. Így ábrándolta vissza magát a férfi valaha volt időkbe, eszébe jutott az Egri csillagok, a regény meg a film. Meg az élete filmje is, úgy ült a kiszínezett csatajelenet előtt, mint sírok közt anyóka.


A LUSTASÁGRA VALÓ JOG

MÉRCE
Szerző: PAUL LAFARGUE
2022.04.22.


...Furcsa őrület tartja fogva azoknak a nemzeteknek a munkásosztályát, ahol a tőkés civilizáció uralkodik. Ez az őrület olyan egyéni és társadalmi bajokat von maga után, amelyek már két évszázada gyötrik a szomorú emberiséget. Ez az őrület a munka szeretete, a munka dühödt szenvedélye, amely egészen odáig megy, hogy kimeríti az egyénnek és ivadékainak életerőit. E szellemi eltévelyedés ellen a papok, a közgazdászok, a moralisták nemcsak hogy nem tiltakoznak, hanem ellenkezőleg, a szentek-szentjévé nyilvánították a munkát.

E vak és korlátolt emberek bölcsebbek akartak lenni istenüknél, e gyönge és megvetendő emberek rehabilitálni akarták azt, amit istenük elátkozott. Én, aki sem kereszténynek, sem közgazdásznak, sem erkölcsösnek nem vallom magamat, én az ő ítéletüktől isten ítéletéhez fellebbezek; az ő vallási, közgazdasági, szabadgondolkodó erkölcsük prédikációitól a munka szörnyű következményeihez a tőkés társadalomban.

A tőkés társadalomban a munka az oka minden szellemi degenerálódásnak, minden szervi elkorcsosulásnak.


Hasonlítsuk csak össze Rothschild lóistállóinak kétkezű szolganépsége által ellátott telivérjeit a normandiai majorság nehézkes igavonójával, mely földet művel, trágyát hord, betakarítja a termést. Csak nézzük meg a nemes vadembert, akit a kereskedelem misszionáriusai és a vallás kereskedői még nem rontottak meg kereszténységgel, szifilisszel és a munka dogmájával, utána pedig nézzük meg a mi nyomorúságos gépkiszolgálóinkat...
[1]...