2020. szeptember 13., vasárnap

GYILKOS MANIPULÁCIÓ

NÉPSZAVA
Szerző: BÓTA GÁBOR
2020.09.13.


Gyilkosságot cserélni eszelős ötlet. Márpedig Patricia Highsmith ezt eszelte ki a regényében, ami a feszültségteremtés mesterének, Alfred Hitchcocknak annyira tetszett, hogy alapul használta fel az Idegenek a vonaton című filmjéhez. Craig Warner pedig darabot írt a témából. Amit nálunk a Rózsavölgyi Szalon, a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és a Szentendrei Teátrum koprodukciójában mutattak be.


A filmben a nagy rendező megvillantotta oroszlánkörmeit. Úgy tudott kamerájával közelíteni például egy pisztolyra, hogy attól az ember megdermedt. Mert pokolian lassú lenni. Az éjszakai behatolás fegyverrel egy házba, nem villámgyors, ajtófeltörő berontás, hanem hosszú-hosszú, már már komótos, és éppen ezért sokkal idegölőbb folyamat, mint a letámadás. A rejtelmes árnyékokkal teli házban csaknem valamennyi lépcsőfokot megmutatja, amin a váratlan vendég felmegy. Van nagy darab, morgó kutya is a lépcsőfordulóban, de simogatásra elhallgat. Persze vannak félelmetes neszek, zajok. Meg újabb ráközelítés a fegyvert tartó kézre, a magára fegyelmezettséget rákényszerítő, de mégis meg-megrángó arcra és a határozottan előrelépő lábakra. Mesteri. És ez csupán egyetlen jelenet. Remek példája annak, hogy nem kell erőszakoltan felpörgetni a tempót ahhoz, hogy valami hátborzongató legyen. 

A Rózsavölgyi színpadán persze ilyen rafináltan zseniális filmes megoldások nem használhatók. Technikai lehetőségekben sem lehet tobzódni, a díszlet is elenyésző, Szarka János rendezői ötletei sem sorjáznak, így a színészekre marad minden. Bennük kell bízni. Meghálálják, némileg magukra hagyottságukban is, vagy tán éppen ezért. Fokozottan koncentrálnak. Elregélnek egy hihetetlen, de az emberi lélekre mégis fölöttébb jellemző históriát. 

A kiindulópont, két férfi egy kupéba összezárva zötykölődik a vonaton. Guy ellenne magában, elmélyülten olvasna, Charles azonban nem hagyja. Ismerkednek, körülbelül azonos korúak, de igencsak eltérő személyiségek, mégis furcsa áramkör alakul ki köztük. Guy építész, hatalmas tervei vannak a szakmájában, egyszer már nagyot bizonyított, fényes karrier áll előtte. Charles hamar kiböki, hogy ő soha nem szokott olvasni, feltehetően inkább teng-leng a világban. Mohón tudakozódik, hogy nincs-e olyasvalaki az utastársa életében, akitől szívesen megszabadulna. Kiderül, hogy a felesége, akivel már szakítottak, de mégis felbukkan lépten-nyomon, nem hagyja békén, akár még flörtölne is vele, miközben ő már mással él együtt. A Józan László által megformált Charles pedig elmondja, hogy ő az apját gyűlöli régóta, nem bírja elviselni, kirázza a hideg tőle. Borzasztóan örülne, ha nem lenne. Azt javasolja, hogy Guy ölje meg az apját, ő viszont cserébe meggyilkolja a feleségét. Mert ha eltitkolják, hogy ők ismerik egymást, a rendőrség egyiküknél sem talál majd indítékot...

MOST AKKOR TÉNYLEG IGAZUK VOLT A SVÉDEKNEK?

444.HU
Szerző: SZUROVECZ ILLÉS
2020.09.13.


- Bezuhant a svéd járványgörbe, szeptember elején alig terjed a vírus. Hát mégis jól döntöttek, amikor tavasszal nem a teljes lezárást választották?

- Nehéz megmondani. Most éppen tényleg jól állnak, de 150 éve nem haltak meg annyian az országban, mint idén az első fél évben.

- Ez főleg az idősotthonokat érintette. A kormány hamar beismerte, hogy „megbukott az idősellátás”, és 75 milliárd forintnak megfelelő összeget szán a fejlesztésére.

- A védekezés vezetői kitartanak a stratégiájuk mellett, de elismerték, hogy szigorítani kellene. Viszont nem világos, pontosan hogyan.

„Svédország, amikor szembesült a koronavírusjárvánnyal, nem volt tökéletes állapotban. Ott voltak az idősellátás hiányosságai, a klímaváltozás, ami meghatározza a gyerekeink jövőjét, valamint a repedések a jóléti rendszeren, aminek garantálnia kellene az emberek biztonságát. Ezért nem fogunk visszatérni a járvány előtti Svédországhoz. Annál jobbat fogunk építeni”– fogadkozott Stefan Löfven miniszterelnök, amikor kedden megnyitotta az őszi parlamenti ülésszakot. Ha lenézett a pulpitusról, foghíjas sorokat látott: hiányzott a kormánytagok fele, a 349 képviselőből pedig csak 190-en voltak jelen...

SZÁZEZRES TÜNTETÉS ZAJLIK MINSZKBEN, A RENDŐRSÉG BRUTÁLISAN LÉP FEL, TÖBB HELYEN KATONÁK ÁLLNAK SORFALAT

MÉRCE
Szerző: BERNÁTH LACZKÓ
2020.09.13.



Vasárnap ismét jelentős tömegeket megmozgató demonstrációkra lehet számítani Belarusz-szerte, az immár hagyománnyá vált, Lukasenka azonnali távozását követelő vasárnapi összellenzéki megmozdulások előtt azonban a belarusz diktátor komoly ellenlépéseket tett.

A Tut.by belarusz hírportál birtokába jutott felvételen jól látható, hogy a fővárosban az ország hadseregét jelentős számban mozgósították, a város központja (vélhetően többek közt az elnöki palota) felé egy komplett hadoszlop tart...

GYEREKNEVELÉS FRANCIA MÓDRA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2020.09.13.


Három alapelv alapján nevelik gyermekeiket a franciák, de tényleg annyira jól csinálják, mint amennyire elterjedt róluk? A válaszok persze sokfélék, saját személyes múltunktól, a minket körülvevő társadalomtól, kultúrától is függnek.

Különösen érdekes az, amikor két annyira eltérő kultúra találkozik, mint a francia és az amerikai, ráadásul erre rácsatlakozik egy magyar is – mindez Luxemburgban. Vera kismamaként ott olvasta el Pamela Druckerman Párizsban élő amerikai újságíró könyvét (aminek nagyon röviden összefoglalva három legfőbb pontja, hogy nem az anyaság az élet értelme; az első pillanattól emberszámba kell venni a gyereket; és hagyni kell a saját ütemében fejlődni), aztán reflektált rá.

„Altatás

A franciák módszere az ún. szünet, ami az az idő, amennyit várnak, miután meghallják, hogy a kisbaba felsír vagy bármilyen hangot ad alvásidőben.

Először várnak, aztán odamennek megnézni, és attól függően reagálnak, hogy a gyereknek nyitva van-e egyáltalán a szeme (!), illetve hogy mennyire kitartóan sír (sír-e egyáltalán, vagy csak nyikorog), és ezeknek megfelelően reagálnak, the point being, hogy nem kapják ki az esetleg félálomban levő vagy alvó gyereket azonnal az ágyból minden nyikkanásra, ezzel valójában fölébresztve.

Pamela Druckerman szerint az amerikai szülők itt rontják el, hogy mihelyt a baba hangot ad, rohannak és kikapják az ágyból, pedig simán visszaaludt volna, így viszont hamar hozzászokik, hogy ilyenkor tényleg fölébredjen, és akkor aztán szenved az anya, hogy 2-3 óránként valóban kelni kell a gyerekhez, rossz esetben akár egyéves koráig vagy még tovább is.

Azt csak én teszem hozzá, hogy ez azért nem feltétlenül a szülők saját ötlete, mert itt is a kórházban föl kellett (volna) kelteni a babát 3 óránként éjjel, pedig ő aludt volna - marha nehéz egy szakembernek nemet mondani, főleg ha az ember tapasztalatlan, első gyerekes anyuka, frissen szült, küzd a hormonokkal meg a mindennel is, azt se tudja, fiú-e vagy lány, szóval nagyon kiszolgáltatott helyzet, amiben nehéz a saját álláspontunkat képviselni, de ha követjük a kórházi protokollt és fölébresztjük a babát, és aztán ezt otthon is folytatjuk, hát akkor valóban, az a baba gyorsan meg fogja tanulni, hogy háromóránként kelés van.

Ennél a fejezetnél óriásiakat bólogattam - józan ész. A könyv olvasása előtt nem tudtam, hogy ez egy módszer, ösztönből így csináltam: először megfigyelem, mi újság azzal a kedves kisbabával, mielőtt azonnal kikapom az ágyból.

Nyilván nem várom meg, hogy keservesen sírni kezdjen, satöbbi, nem hagyom szenvedni egy pillanatig se, de például van egy nagyon jellegzetes fölsírása, amit kizárólag álmában csinál, és pár másodpercig tart, előtte-utána mélyen alszik, mintha mi se történt volna. De ahhoz, hogy ezt most már biztosan tudjam, kellett az, hogy az első hetekben várjak és megfigyeljem.

Pont, ahogy ezek szerint a francia szülők is teszik. És 10 hetes korára Dani átalussza az éjszakát (legalábbis az elmúlt három éjszakát átaludta ✌) - aktívan, sokat mozog közben, néha kicsit nyüszög is, de mihelyt megtalálja a hüvelykujját és sikeresen beilleszti a szájába, vissza is altatja magát.

Az altatás helyszínéről nem szól a fáma, de hozzáteszem: Dani a kezdetektől a saját ágyában alszik, és csak a legritkább esetben alszik el rajtunk, többnyire még ébren tesszük le...

ROCKSZTÁRBÓL LETT SZTÁRFIZIKUS BRIAN COX, AKIT DAVID ATTENBOROUGH AZ UTÓDJÁNAK JELÖLT

QUBIT
Szerző: BODNÁR ZSOLT
2020.09.13.


Amikor David Attenborough 2013-ban a tévés karrierjének 60. évében járt, egy a tiszteletére rendezett eseményen kijelentette, hogy „ha lenne egy stafétabotom, azt Brian Coxnak adnám át.” Cox, aki a 2010-es évek elején a Naprendszer csodái és az Univerzum csodái című BBC2-dokumentumfilm-sorozataival vált a tudomány fiatal arcává a brit köztévén, így felelt: „David nem áll készen arra, hogy átadja a stafétabotot. Biztos vagyok benne, hogy még rengeteg sorozatot készít. De megtiszteltetés. Nem találom a szavakat, pedig velem ez ritkán fordul elő.”

Mint tudjuk, Attenborough azóta is féktelenül ontja a legkorszerűbb technikákat alkalmazó természetfilm-sorozatokat, ráadásul 93 éves korára a BBC-n túl a Netflixet is meghódította.

Az elmúlt évtizedben azonban – elsősorban a közösségi média térhódításának köszönhetően – új iskola alakult ki a tudományos ismeretterjesztésben, amelynek már Nagy-Britanniában sem a BBC, hanem a Youtube, a Facebook, a Twitter és a különböző mémplatformok az első számú csatornái. Ennek a világnak sokáig Neil deGrasse Tyson amerikai asztrofizikus volt a kulcsfigurája, de az előző években mintha átvette volna a szerepét brit barátja, Brian Cox, aki empátiával, jó pedagógusként magyaráz komplex jelenségekről, szemben a szupersztárrá vált, így néha egy kicsit magas lóról beszélő Tysonnal...

HOGYAN ADÓZTASSUK MEG A SZUPERGAZDAGOKAT?

NÉPSZAVA
Szerző: POGÁTSA ZOLTÁN
2020.09.12.


Ez a réteg a neoliberalizmus előtt sokkal vékonyabb volt. Akkor mindenki gazdagodott, kivéve a szétadóztatott szupergazdagokat, ám a neoliberalizmus alatt utóbbiak nagyon gyorsan gazdagodtak, miközben a többség szegényedett.


Az elmúlt évben jelent meg Emmanuel Saez és Gabriel Zucman Az igazságtalanság győzelme – Hogyan kerülik el a gazdagok az adókat, és hogyan lehetne őket mégis megadóztatni? című kötete (The Triumph of Injustice – How the Rich Dodge Taxes and How to Make them Pay. W. W. Norton. 2019). A könyv bemutatja azt az átalakulást a nemzetközi pénzügyi és adórendszerben, amely lehetővé tette a szupergazdag réteg kialakulását a világ különböző országaiban.

A francia Gabriel Zucman a UC Berkeley közgazdász professzora, a világ első számú offshore kutatója, a nagy francia közgazdász, Thomas Piketty barátja. Széles körben 2015-ös könyvével, „A nemzetek rejtett gazdaságával” (The Hidden Wealth of Nations: The Scourge of Tax Havens. University of Chicago Press.) lett ismert, amely az eddigi legakadémikusabb tárgyalása az offshore adóelkerülés világának. A spanyol-francia-amerikai Emannuel Saez szintén a UC Berkeley közgazdász professzora, a világ egyik vezető egyenlőtlenségi szakértője. Pár éve a Rajk Szakkollégium is meghívta Budapestre, sőt, kitüntette, ahogy Mariana Mazzucato-t is. Meglepő, hogy ezek a balos közgazdászok érdeklik a rajkosokat. Amiket Saez és Mazzucato írnak, az egyáltalán nem az a piaci fundamentalizmus, amit a Rajk képviselt a magyar közéletben. Magyarország fura ország. De lépjünk túl a hazai vonatkozásokon...

ORBÁN MONDOTT IS VALAMIT A JÁRVÁNYRÓL, MEG NEM IS

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2020.09.13.


Valamit nagyon komolyan kéne vennie a miniszterelnöknek: A koronavírus elleni védekezést nem lehet az emberek vágyaihoz igazítani. Magyarán, a járvány elleni harc nem kívánságműsor. Orbán Viktor olyan területen kívánja felmutatni a demokratikus értékeket, ahol az a határozott központi akarat lehet hatékony, melyet a szakemberek irányítanak. A kormányfő szombat esti beszéde 

egyszerre szólt a kétségbeesésről és a felszínes magabiztosságról.

Nem először használja saját döntéseinek utólagos igazolására a nemzeti konzultációt a Fidesz. Ezúttal azonban komolyabb a tét, mint korábban, amikor például a rezsiharcot kellett támogatni, vagy a Soros Györggyel kapcsolatos fóbia felépítését irányozták elő a kollektív népbutítással a NER kommunikációs szakemberei. Ezúttal azonban kifejezetten a népakaratra hivatkozik a kormányfő, amikor a járvány második hullámának kezelését körvonalazta.

„A nyári nemzeti konzultáció eredményei alapján a kormány tudja, hogy az emberek mit szeretnének, illetve azzal is tisztában van, hogy hogyan irányítsa a védekezést" – fejtegette Orbán az M1 nevű, közszolgálatinak titulált televíziós csatornán közvetített beszélgetésben. Régóta játssza a kormányfő ezt a bújócskát a magyar polgárokkal. Rendszeresen tálalja ugyanis úgy a saját döntéseit, mintha azt a köz kényszerítette volna ki belőle.

Ezzel egyrészt a saját népszerűségét igyekszik tartósítani, másrészt át is hárítja a felelősség java részét azokra, akik végül elszenvedik ezeknek a döntéseknek a következményeit. Lefordítva ez a mostani helyzetre annyit jelent, hogy amennyiben nem lesznek komolyabb megszorító intézkedések a járvány második hullámára reagálva, az azért történik, mert az emberek nem szeretnének újra olyan szigorításokat, mint amilyenek tavasszal voltak...

AKINÉL A PÉNZ, ANNÁL A FELELŐSSÉG!

FACEBOOK
Szerző: KARÁCSONY GERGELY
2020.09.13.


Gyerekkoromban én is szerettem a számháborút, de most más időket élünk. Legyen világos: a fővárosnak nincs pénze arra, hogy a kormány feladatait átvegye. Nincs szabad 100 milliárdunk, 150 milliárdos mínuszban vagyunk. A járvány és gazdasági visszesés hatásain túl, ebben tetemes rész tesznek ki a kormányzati megszorítások. Márpedig akinél a pénz, annál a felelősség. Javaslom, az EU helyreállítási alap csillagászati összegeinek felét a kormány adja tovább lakosságarányosan az önkormányztatoknak, akik - pártállástól függetlenül - sokkal hasznosabban fogják ezt felhasználni, mint a kormány.

SZABAD SZEMMEL: AZ UNIÓS ÉRTÉKEK IS ODALETTEK A LEÉGETT LESZBOSZI MENEKÜLTTÁBORBAN - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.09.13.


Reuters

Az osztrák kancellár megerősítette, hogy egyetlen menekültet sem hajlandó befogadni a teljesen kiégett leszboszi táborból, ezt azonban még a koalícióban kormányzó zöldek is kifogásolják, nem beszélve a szociáldemokrata ellenzékről. Kurz álláspontját viszont osztja Magyarország és Lengyelország, miközben Görögországban a katasztrófa miatt 12 ezer ember a szabad ég alatt várja sorsa jobbrafordulását. De a német és a francia kormány is csupán annyit ígért meg, hogy átvesz nagyjából 400 gyereket.

Az osztrák miniszterelnök arra hivatkozik, hogy a Moria táborban kialakult helyzet olyan, mint 5 éve a budapesti Keleti pályaudvar előtt. Mint mondta, az akkori rettenetes képek késztettek több politikust is arra, hogy engedjen a nyomásnak és felnyissa a határokat. Hozzátette, hogy ezúttal nem szabad elkövetni a korábbi hibát, mert különben hamis reményeket keltenek. Azzal érvelt, hogy itt összeurópai megoldást kell találni, a jelképes lépések teljesen feleslegesek. Erre a szociáldemokraták elnöke úgy reagált, hogy az sosem szimbolikus, ha emberéleteket mentenek meg.

A zöldek vezetője, Kogler, aki egyben alkancellár, ugyanakkor arra hivatkozott, hogy még Kurz saját pártján belül is mind többen támogatják a befogadást. A Püspökkari konferencia szintén arra szólította fel a kabinetet, hogy adjon menedéket a szerencsétlenek egy részének.

Süddeutsche Zeitung

A kommentár rámutat, hogy a görög táborban nem csupán sátrak és a menekültek személyes tárgyai lettek oda, hanem az uniós értékek is. Azok, amelyeket az alapszerződés 2. cikkelye tartalmaz: szabadság, demokrácia, jogállamiság, pluralizmus, türelem, igazságosság és a szolidaritás. A tragédia bekövetkeztét előre lehetett látni, ám most szinte egész Európa csupán áll és a vállait vonogatja. Pedig ha az említett értékek mögött nincs konkrét tett, akkor oda az EU hitele. Nem csupán saját polgárai szemében, hanem az orosz és a kínai rendszerrel vívott versenyben is.

Csakhogy beleszólnak a dologba a tagállamok érdekei és a keleti nyitás óta csak még nagyobbak lettek a kormányok közti véleménykülönbségek. Látszik ez azon, hogy miként járjon el a közösség Kínával vagy Belarusszal, de ott is megmutatkozik, hogy a brüsszeli támogatásokért cserében megköveteljék-e a jogállami elvek betartását.

A közös menedékpolitika enyhítene a görögök és az olaszok terhein, Magyarország és Lengyelország viszont semmi hasznát nem látná a készülő új rendszernek, mert az eddigiben sem vett részt. Ami persze igazságtalan és nem is szolidáris. De el kell fogadni, már ha a szervezet keresztül akarja vinni a menedékpolitika reformját. Úgy hogy meg kell barátkozni az Európa erőd gondolatával.

Ha a 27-ek nem csinálnak semmit valamely ügyben, akkor az általában azért van, mert nem látják értelmét a közös cselekvésnek, illetve nem akarják megfizetni az árát. De ennek semmiképpen sem eshet áldozatul az emberi méltóság és jogok tisztelete, ami kijár a menekülteknek is. Ennélfogva azonnal méltó körülményeket kell teremteni Moria földönfutói számára. Ugyanez vonatkozik a Földközi-tenger hajótörötteire is, akik a megmentésük után nem egyszer hetekig apró hajókon kénytelenek vesztegelni, míg végre valamelyik kikötőbe beengedik őket.

Sok mindent tisztázni kell még a tagok között, és olyan megoldást kell találni, amely mindegyikük számára elfogadható. Viszont ha nem sikerül, akkor megint csak az lesz, mint a múlt héten a leszboszi táborban.

Süddeutsche Zeitung

A legolvasottabb német lap szerint a kormányoknak fel van adva a lecke, hogy miként mozgósítsák a lakosságot a járvány ellen, de jobb, ha a közösségi érzésre apellálnak, semmint hogy félelmet keltsenek, ahogyan az Trump csinálja. Merthogy az elnök a riogatást fontos fegyverként veti be a választási kampányban, szinte megszállottan bujtogat, miközben hozzá nem értő és önző politikája idáig már több mint 190 ezer emberéletbe került. Egyáltalán nem kívánja csillapítani a riadalmat a társadalomban, pedig az elején még igencsak lekicsinyellte a veszélyt. De az nem vált be, hiába akarta ily módon lendületben tartani a gazdaságot.

Egyáltalán nem szembesítette az országot a feladat nagyságával, így nem is öntött bátorságot az emberekbe a baj leküzdéséhez. A kudarc annál kínosabb, mert az USA-ban sokkal jobbak a feltételek a fertőzés feltartóztatásához, mint a világ szegényebb részein. De minden állam számára fogas kérdés, miképpen ösztönözze összefogásra a társadalmat. A módszer persze politikai kultúra dolga is. Németországban szerencsére senki sem hirdetett háborút a vírus ellen, nem úgy, mint másutt.

Ám az biztos, hogy a világméretű fertőzés nem támasztotta alá az autokraták és populisták állítását, miszerint ők jobban tudják kezelni a válságot, mint az elbizonytalanodott demokráciák. Olyannyira, hogy a brazil elnök addig tagadta a bajt, míg nem ő maga is megkapta a betegséget. Ugyancsak lelepleződött Kína, amely először eltitkolta a ragály kitörését, majd arra használta a kórokozót, hogy még szigorúbban ellenőrizze a népet.

A nyugati populistákról, Trumpról, Johnsonról, Salviniról kiderült, hogy meztelen a király, mert ígéreteik sokat vesztettek varázserejükből a Covid-19 során. Vagyis igaza volt Rooseveltnek, aki 1933-as beiktatásakor a közösségi érzésre hivatkozott, miközben tetőzött a világgazdasági válság, Hitler pedig már megszerezte a hatalmat.

ÚT A POKOLBA

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2020.09.13.


Jaj, dehogyis, nem lehet ezt a társadalmat még jobban megosztani, édes fiam! – hajolt le az ördög a kisemberhez. – Ha jobban figyeltél volna rám, már rég miszlikbe apríthattad volna! Keresztbe is, hosszába is! Pedig milyen jól előkészítettem neked! Emlékezz csak vissza azoknak a huszonegy-két éves filmeknek a tömkelegére a televízióban, amikkel tanítottalak! Mindegyik arról szólt, ha valami újat akarsz felépíteni, a régit először darabokra kell törnöd, legyen az futball csapat vagy mazsorett csoport. Vagy bármi más. Mondjuk a társadalom. A lényeg a megosztás! A régi vezetőket, gondolatvezéreket, az értelmiséget hiteltelenítsd el, és rúgd ki, akkor nem lesz, aki ellenálljon. Aztán az egészet nevezd fejlődésnek, és ne felejtsd el hirdetni, hogy mindenkiért tetted, és egyedül csak te vagy az igazság letéteményese! De hát ezt egyszer már elmagyaráztam, nem?!


Jó, az elején ügyes voltál, amikor egyik pillanatról a másikra kidobtad a liberálisnak tűnő világnézetedet, hogy száznyolcvan fokos fordulattal illiberálisra cseréld. Belátom, kicsit molyrágta és dohos, amit újnak választottál, de legalább honffy-szaggal bőven átitatott! Jó, hát egy kis vérrel is, de azt – amiért igen, látom – nagyon szorgalmasan igyekszel kitörölni a történelemből. Hát persze, hogy a még élő, több mint negyven évig a sötétben lapuló hívei kitörő örömmel fogadtak. Rögtön melléd is álltak! Elismerem, azért köztük is volt egy-két ügyes, aki még vezető pozíciót is kiharcolt magának az alatt a bizonyos negyven év alatt, mert vizet prédikált és bort ivott. Mondd csak, titokban nem ezek a köpönyegforgatók irányítottak? Mert, nem tűröm ám a konkurenciát!

Ne válaszolj, ha nem akarsz, én tudom, amit tudok...

EGY ŐRSZEM AZ SZFE ERESZÉN: POGÁNY JUDIT

KLUBRÁDIÓ / ÖTÖS / KULTÚRCSÜTÖRTÖK
Szerző: WARHOLIK ZOLTÁN
2020.09.13.


Idén 55 éve van a színi pályán, jóllehet nem szerzett egyetemi diplomát. Mégis fontosnak tartotta, hogy múlt héten ő is őrszemként demonstráljon a Színház- és Filmművészeti Egyetem ereszén. Rendíthetetlen igazságérzetről, börtönbéli vendégjátékokról és otthoni, négygenerációs süncsaládról is egyaránt beszélgettünk a Kossuth-díjas Pogány Judittal, éppen 76. születésnapján. Mellette Mr. Cselló, azaz Kalmus Felicián is az Ötös vendége volt...



MINEK VESZ ENNYI FEGYVERT MAGYARORSZÁG? TÖBB SÚLYOS INDOK IS MEGHÚZÓDIK A HÁTTÉRBEN

PORTFOLIO
Szerző: HUSZÁK DÁNIEL
2020.09.13.


Bár a magyar honvédelmi képesség korszerűsítése 2014 óta zajlik, az elmúlt néhány hónapban igencsak felgyorsultak a dolgok: a kormány sorra jelenti be a rekordösszegű, több milliárd eurós, dolláros fegyverbeszerzéseket. Az ügy kapcsán sokszor kapunk a beszerzések szükségességét firtató kérdéseket, gyakran találkozunk kifejezetten azzal a kérdéssel, hogy „mégis kivel akar háborúzni Magyarország?” A rövid válasz az, hogy senkivel, a magyar védelmi képesség fejlesztése zajlik, melyre az eszközök elavultsága és a gyorsan változó európai biztonsági helyzet miatt égető szükség van. Ennél azért persze egy kicsit komplikáltabb a helyzet, megpróbáljuk röviden összeszedni a haderőfejlesztés főbb indokait...

ÉS AKKOR NEM CSAK AZ INFLÁCIÓBAN, A CSALÁSBAN IS EURÓPA ÉLÉRE TÖRTÜNK - A HVG HETI GAZDASÁGI ÖSSZEFOGLALÓJA

HVG
Szerző: hvg.hu
2020.09.13.


A kormány amennyire csak lehet, próbálja megúszni a gazdaság leállítását; nagyot nőtt az infláció; az OLAF közzétette, hogy nálunk csalják el az uniós pénzek legnagyobb hányadát. Ez a hvg.hu heti gazdasági összefoglalója.


Itt van a járvány második hulláma: annyi koronavírus-fertőzöttet diagnosztizáltak a héten minden egyes napon, amennyit a tavasz legrosszabb napjain egyszer sem. A kormány azonban, úgy tűnik, nem akar a tavaszihoz hasonló korlátozásokat, egyelőre megelégszik a határ részleges lezárásával.

Hogy ennek milyen hatása lehet, azt szektoronként néztük át. A jegybank eközben elkezdte felkészíteni a bankokat, mi lenne a dolguk, ha a kormány újabb nyitvatartási korlátozásokat vezetne be.

A kormány a járvány elleni védekezéssel indokolja azt, hogy az államháztartás éves hiánya már 2261 milliárd forint - ez az indoklásuk részben igaz. Az MNB pedig azt tette közzé: kevésbé pénzeli a lakosság az államot, pedig most nagy szükség lenne rá. A KSH arról is beszámolt, hogy az ipari termelést az autóipar húzza le - egyelőre oda sikerült visszatérni, ahol a járvány első néhány hete után álltunk -, a külföldi turisták még júliusban sem nagyon akartak ide jönni, amikor pedig lehetett, de a magyarok sem annyira szívesen nyaraltak, a külkereskedelmünk talpra állása pedig megtört...

MÉLYREPÜLÉSBEN

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: PETSCHNIG MÁRIA ZITA
2020.09.11.


Bekerültünk az unió első öt országába. Igaz, nem akkor és nem úgy, ahogy Orbán Viktor tavaly februárban vizionálta, hogy ti. 2030‑ban Magyarország az unió öt legversenyképesebb és legjobban élhető országa lesz. Az ötöst merőben más dimenzióban értük el: ez év második negyedévében a magyar gazdaság volt az unión belül az ötödik legnagyobb visszaeső. A hivatalos értékelés persze most is talált sikerágat, nevezetesen, hogy még mindig tartani tudtuk az előnyünket az unió átlagához képest. Hm. Igen, kérem szépen, kb. fél százalékponttal kevésbé zuhantunk, mint az unió, aminek adatát a nagy spanyol, olasz, francia, belga bedőlések turbósították fel – persze a magyar 13,5 százalékos eséssel együtt.

Hazai összevetésben ekkora teljesítménycsökkenést az 1995 után mért GDP-ben egyszer sem szenvedtünk még el, sőt – éves összevetésben – a transzformációs válság során sem, pedig akkor, a rendszerváltás hajnalán nagy cégösszeomlások történtek.

A visszaesés területei

Ágazati bontásban tekintve a pénzügyi, biztosítási területeken kívül mindenütt visszaesett a bruttó hazai termék. Legkevésbé a főként természeti folyamatoktól függő mezőgazdaságban, legnagyobb mértékben a szórakoztatóiparban és a szállítmányozási, raktározási cégeknél. Persze, mert bezárt az ország. Ám arra nincs magyarázat, miért csökkent a szolgáltatások átlagos mértékénél jobban a közigazgatásban, társadalombiztosításban és a védelmi területeken dolgozók teljesítménye – ha csak nem a kormányzati létszámleépítéseknek betudhatóan. Az ipar és ezen belül a feldolgozóipar több mint húszszázalékos zuhanásában meghatározó szerepe lehetett annak a termelési szerkezetnek, amelyet az autóipari egy lábra állás miatt már oly sokan elmarasztaltak, ám aminek a további támogatását az Orbán-kabinet kiemelkedően fontosnak tartja.

A GDP-termelést keresleti oldalról húzó valamennyi tényező bedőlt, a belső fogyasztás, felhalmozás és a külső piacok is. A háztartások vásárlásai több mint nyolc százalékkal zuhantak, ami azért volt különösen éles fordulat, mert a megelőző több mint négy éven át a lakosság pénzkiadásai közel öt százalékkal emelkedtek, meghaladva a GDP termelését. Nem beszélve arról, hogy még ez év első negyedében is tartotta magát ez a polgároknak szimpatikus ütem. A második negyedévi fogyasztászuhanás értékeléséhez csak két adat: még a Bokros-csomag sem váltott ki ekkora mélyrepülést, hasonló mértékű zsugorodást pedig csak a globális válság 2009. évi mélypontján élhettünk meg az elmúlt harminc évben.

A felhalmozás csak öt százalékkal fogyatkozott, noha az annak zömét jelentő állóeszköz-fejlesztések ennek közel a háromszorosával estek vissza. A feltűnő különbségre – mint rendesen – a KSH most sem ad magyarázatot. Feltételezésem szerint a termelés leállása és a piacok befagyása miatt rendkívüli mértékben felhalmozódhattak a készletek – ezek felszívódásában csak reménykedni lehet.

Az export nagyobb mértékben zuhant, mint a tíz évvel ezelőtti világgazdasági válság mélypontján, az import viszont ennél kevésbé, aminek következtében a nettó export nemcsak a GDP-t rontotta, de kb. kilencszázmillió euróval rosszabb külkereskedelmimérleg-egyenleget is hozott létre a félév folyamán, az előző évihez képest.

A visszaesés okai
...

MEGFÉKEZHETI AZ ISKOLAI ERŐSZAKOT A GUMIBOT, A BILINCS VAGY A GÁZSPRAY?

24.HU
Szerző: PÁL MÓNIKA
2020.09.13.


Akármennyi iskolaőrt is vezényel a kormány az iskolákba, amíg a társadalomnak a családon belüli erőszakhoz, gyerekbántalmazáshoz való hozzáállása nem változik, addig az iskolai erőszak sem fog csökkenni.


A szeptemberi iskolakezdés nemcsak a koronavírussal kapcsolatos szabályok betartása, hanem egy régóta létező probléma, az iskolai erőszak miatt is komoly kihívást jelent a tanároknak. Nyilvánvaló, hogy a diákok egymással vagy tanárokkal szembeni agresszív viselkedését kezelni kell, és ezt csak komoly szakmai együttműködéssel, átgondolt prevencióval, segítségnyújtással lehet megtenni. A kormány viszont e helyett szeptembertől iskolaőröket alkalmaz, akiknek a házirend betartása a feladatuk, és nyomatékul akár gumibotot, bilincset, valamint gázspray-t is használhatnak.

Komoly oka van annak, ha egy gyerek agresszív az iskolában

Tévhit, hogy ma a gyerekek erőszakosabbak, mint régen, mert otthon mindent megengednek nekik, és lazult az általános fegyelem. Az iskolai agresszió elkövetői elsősorban azok a gyerekek, akiknek a szülei fizikailag vagy érzelmileg bántalmazók, elhanyagolók. Persze a média hatása sem hagyható figyelmen kívül, de sokkal fontosabb, hogy a gyerek mit lát a családban, hogyan viszonyulnak hozzá a szülei, miként bánnak egymással. A bántalmazás beépül: akinek veréssel, megfélemlítéssel, szeretetmegvonással, az igényei semmibe vételével rombolják az önbizalmát, az hajlamos lesz másoknak ellenséges szándékot tulajdonítani és támadni.

A gyerekek agresszív viselkedését e mellett az is kiválthatja vagy fokozhatja, ha az iskolában azt tapasztalják, hogy a tanár megalázza, bántja őket.

Az erőszakos gyerekektől kortársaik gyakran elfordulnak, de vannak köztük olyanok, akik népszerűek lesznek. Kutatások szerint az agresszió eszkalálódásában nagy szerepük van a társas normáknak. Azokban a csoportokban, ahol több gyerek viselkedik agresszívan, normalizálódhat az erőszak, ez válik elfogadottá, és senki sem lesz motivált, hogy más eszközöket találjon a konfliktusok megoldására. Az erőszak spiráljából nehéz kiszállni, hiszen amikor a diákok jelentős része erőszakos, a tanár is nehezebben alakít ki pozitív kapcsolatot az osztállyal, e helyett korlátozó, büntető módszereket használ, ami fokozza az agressziót. A tantermi légkör gyakran sokkal inkább befolyásolja a gyerekek viselkedését, mint egyéb iskolai tényezők.

Sokan gondolják, hogy a szegényebb, társadalmilag és gazdaságilag hátrányosabb helyzetű szülők gyerekei agresszívabban viselkednek, mint azok, akik jó körülmények között élnek. Mivel előbbiek életében potenciálisan gyakoribb a stresszhelyzet, a diszkrimináció, és sokszor a közösségekben is bántják őket, az önértékelésük alacsonyabb lehet, és van esélye az erőszakossá válásnak. Kutatások szerint az énhatékonyság (az a képesség, hogy valaki bízik abban, hogy ki tud tűzni célokat és meg is tudja azokat valósítani) alacsonyabb foka gyakoribb agresszív viselkedéssel járhat együtt.

Ugyanakkor nem igaz, hogy azért lesz valaki erőszakos, mert a szülei szegények vagy kisebbségi csoporthoz tartoznak, ezek a körülmények több tényezőn keresztül hatnak.

A bántalmazás nem fordul elő nagyobb eséllyel azokban a családokban, ahol egyik vagy mindkét szülő alacsony társadalmi státuszú, iskolai végzettségű. A NANE kiadványa szerint például a gyerekek elleni szexuális erőszak (az abúzus legsúlyosabb formája) bárhol jelen lehet, viszont az elismert, hatalommal vagy vagyonnal rendelkező emberekről ritkábban derül ki. Nekik több eszközük van, amivel eltitkolhatják, hogyan bánnak a gyerekeikkel, és sokan nem is hiszik el róluk, hogy bántalmazók.

Gyerekkori szexuális bántalmazás a WHO becslése szerint világszerte a nők 20, a férfiak 5–10 százalékát érinti, de ennél sokkal több gyereket bántanak (elsősorban a szülők) fizikailag, még többet érzelmileg. Valójában nem tudjuk, hány bántalmazott gyerek él a világon, mert egyrészt az se mindig egyértelmű, hogy mit nevezünk bántásnak, másrészt az esetek jelentős része rejtve marad. A gyerekek szégyellik, ami velük történik, félnek a szülőktől, a családok gyakran elszigeteltek, a társadalom pedig nem akar beleavatkozni a szülők „belügyeibe”...

SZFE: NYÍLT VASÁRNAP A ZÁRT EGYETEMEN

NÉPSZAVA
Szerző: nepszava.hu
2020.09.12.


Az érdeklődők tiszteletbeli hallgatóvá válhatnak a demonstráción. Eközben özönlenek a támogató bejegyzések a színművészetisekhez.


Nyílt nap a Titkos Egyetemen címmel tart szeptember 13-án vasárnap délelőtt tíz óra és délután három óra között demonstrációt a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) Hallgatói Önkormányzata (HÖK) – jelezték az eseményt Facebook-oldalukon.

„Azt állítják rólunk, hogy egy zárt közösség vagyunk – szeretnénk meghívni egy nyílt napra, és ezzel a Titkos Egyetem tiszteletbeli hallgatójává avatni minden érdeklődőt”

– írta a hallgatói önkormányzat.

Hozzáfűzték: továbbra sem kaptak érdemi reakciót a két héttel ezelőtt kihirdetett követeléseikre az illetékes minisztériumtól. Leszögezték:

„az antidemokratikus módon kinevezett kuratórium tagjai viszont gőzerővel folytatják az ellenünk indított lejáratókampányt”.


Éppen ezért szervez a HÖK nyílt napot, amelynek ideje alatt ugyan az SZFE épületébe továbbra is csak az egyetemi polgárok léphetnek be, az előadások és kurzusok azonban néhány óra erejéig kiköltöznek a Vas utcába és környékére. A szervezők arra kérnek mindenkit, hogy a demonstráción feltétlenül viseljen maszkot, és a távolságot, a lehetőségekhez mérten, tartsa...

EGY ÖSSZ-EGYETEMI SZTRÁJK LEHETŐSÉGE NYÍLT MEG

KLIKKTV
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.09.10.


„A legjobb alkotókat, színészeket, írókat, rendezőket nem lehet elnémítani, ők megtalálják az utat akár itthon, akár külföldön” – mondta februárban Bozóki András, volt kulturális miniszter, politológus. 
A Klikktv-ben szembesülve a hónapokkal ezelőtti mondataival Bozóki ma is egyetért, de hozzátette: „akkor még nem gondoltam, hogy ez lesz belőle, ami most van a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

Véleménye szerint, „mindaddig, amíg botrány nélkül az ilyen antidemokratikus intézkedéseket az érintettek lenyelik, addig nem remélhetünk változást. Idáig jutottunk tíz év alatt. Ezért rendkívül fontos a szolidaritás a társadalmi csoportok között”. A tapasztalatok azt mutatják Bozókinak, hogy „az átalakítás több pénzt hozhat, amire példa a MOME, a volt Iparművészeti Egyetem, amely új épületet kapott és egy eléggé kormánybarát hely lett belőle. Ott nem volt ellenállás, de azt gondolom, ezek a hallgatók az SZFE-n ki fognak tartani.”

A felvétel csütörtökön délután három órakor készült, amikor is az SZFE hallgatói sztrájkot jelentettek be, amelyet a dolgozók kezdeményeztek, s már 85-en csatlakoztak. Bozóki őszinte örömmel az arcán, úgy reagált a friss hírre: „egy össz-egyetemi sztrájk sokat segítene a helyzeten, nem tudnák elszigetelni.

A SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM KERESZTÉNY LEROHANÁSÁNAK MARGÓJÁRA

KOLOZSVÁRI SZALONNA / SZALONNA
Szerző: CSOMA GÁBOR
2020.09.11.


Attól a pillanattól kezdve, hogy Orbán Viktor cárevics megpróbálta lerohanni a színházakat a TAO körüli visszaélések címén, és úgynevezett fenntartóként maga alá is darálta őket – néhány jelentős, gerincét, szuverenitását, autonómiáját megtartó, ahhoz ragaszkodó színház kivételével – magyarán lepénzelte a többit, figyelemmel kísérem a színházi világ körüli hatalmi törekvéseket.

Nem csak azért, mert bizonyos szinten megszólítva érzem magam, akár nézőként, akár más közvetlen és személyes okok miatt, de legfőképpen azért, mert egy olyan világból érkeztem, ahol megtanítottak szeretni és lételemünkké tenni a kultúrát, annak minden formáját, mert ez volt az az egyetlen és utolsó kapocs, amely (akkor nem és most sem gondolkodtunk nemzeti nagyságunkon) hitet, a múlthoz és a jövőhöz kapaszkodót nyújtott. Erdélyben ezért tudtunk fennmaradni, mert egy olyan kultúrát szívtunk magunkba, amely megtanított tisztelni egymást és tolerálni másokat. Ezért tudtunk békében élni egymás mellett – román, magyar, szász, csángó -, mert tiszteltük egymás kultúráját.

Amikor arról olvastam, hogy a kormány az előretolt (gazdasági) kereszténységet hazudó Vidnyánszkyval és egy másodrangú Rátótival – most hadd ne említsem meg azt a személyt, aki az Alapjogokért Központ háborús uszító kampányának egyik guruja, mert ő is a hatalom által kijelölt másik kuratórium tagja – megszólalt a vészcsengő. Hiszen pontosan ugyanezt a technikát és a párbeszéd látszatát keltő, szakmai álca mögé bújtatott hatalmi hablatyot láttam, amivel ez a jöttment kormány szemrebbenés nélkül szétverte a Magyar Tudományos Akadémiát is.

Orbán és hatalma csak az általuk szándékosan lebutított szavazói, a lebutított és szándékosan lerohasztott oktatás, tudomány, egészségügy, kultúra hátán tud megmaradni, mert minden diktatúra ellensége a tudás és a felelős népakarat. A népakaratot már megtörte évekkel ezelőtt, és azóta is folyamatosan ezt teszi: a primitívvé züllesztett MTVA és a megszerzett közel 500 médiafelület révén elénk szórt egymás elleni gyűlöletszítással, korosztályok, hivatások, szakmák, ideológiák egymással szembefordításával. Már mindent tönkretett, ami ezt az országot előrevihette volna a fejlődés útján. Egy valami viszont még akadálynak számít: a kultúra úgy általában is, de a színészképzés különösképpen...

ÁRNYÉKUK ITT MARADT - VÁMOS MIKLÓS KÍNOS TÉMÁKRÓL

NÉPSZAVA
Szerző: RÁCZ I. PÉTER
2020.09.13.


„A mai világ az ellen dolgozik, hogy rendesen átéljük, ami bennünk zajlik, nehezen sikerül mély emberi kapcsolatokat kialakítanunk” – mondja Vámos Miklós, amikor a héten megjelent új regénye, a vészkorszakot és a jelent egy védett ház történetével összekapcsoló Dunapest kapcsán kérdeztük a holokausztról és személyes érintettségéről
.

Elsőként a holokausztdiskurzushoz való kapcsolódását említeném, ami megragadhatóvá teszi számomra a Dunapest című új regényét. Hiányérzete volt e téren és szükségesnek érezte a saját nézőpontjának az ábrázolását? 
 A holokauszt nagyon nehéz téma – mindenkinek. Azoknak is, akik családilag érintettek benne, azoknak is, akik nem. Én ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelynél otthon egysze­rűen soha nem esett szó arról, hogy valaki netán munkaszolgálatban volt, vagy a nagyszülők azért hiányoznak, mert a holokausztban eltűntek. Csak nagyon idős nénik ejtették ki azt a szót a környezetemben, hogy zsidó – de azt is úgy, hogy közben visszafelé szedték a levegőt, óvatosan, finoman, félénken, mert ugye ez titok. E helyett a szó helyett sokszor azt mondták, unser, azaz a mienk. Nem vettem az adást ilyenkor, mert nem tudtam, hogy az én családom is érintett. Anyám azt állította, hogy ők szlávok, és elhittem neki, mert Ribárszkynak hívták. Apám meg egyszerűen nem volt hajlandó sem erről, sem másról mesélni. Ehhez hozzátartozik, hogy ő Rajk László egyik titkára volt, ezt sikerült megúsznia. Előtte munkaszolgálatos volt Tambovban, éppen ott, ahol Örkény István is. De erről gyerekként még nem hallottam. A gimnáziumban tudtam meg, hogy érintett vagyok, addig éppen ugyanúgy zsidóztam, mint a többiek. Az egyik első, Kisfiúk és nagyfiúk című novellámból Juhász Ferenc saját kezűleg akarta kihúzni a zsidó szót, ami megdöbbentett, hiszen az éppen arról szólt, hogy az iskolában az egyik gyereket lezsidózzák. Azt mondta, használjak más szót. Nem értettem, ez hogyan volna lehetséges, de mindenképp erős jel volt számomra, hogy a zsidóság kínos téma. Másodgenerációs érintett vagyok, és a mai napig szenvedem a holokausztot, sokat álmodom róla, szorongok, hogy visznek – erről már írtam is, de még soha nem ilyen mélységben, mint most. Mindig is éreztem, hogy nekem ezzel valami teendőm van, de nem tudtam, hogyan, és egyáltalán, mi lenne az a teendő. A regényírásnál nem úgy megy, hogy elégedetlen vagy valamilyen közéleti párbeszéddel, s akkor írsz arról egy regényt. Az olyan régimódi mesélő, amilyen én vagyok, akkor ír meg valamit, ha úgy érzi, van neki egy története, amibe beleszeretett, és ha azt megírja, akkor a világnak jobb lesz. 

És ön milyen történetbe szeretett bele? 
Nem is egy, hanem egyszerre két történetbe szerettem bele. Engem mindig nagyon érdekelt, hogy az enyémtől különböző életkorúakról vagy neműekről, vagy nemzeti hovatartozásúakról írjak, tehát nálam fiatalabbakról, idősebbekről, nőkről stb. Volt egy nagyon távoli rokon-ismerős, egy Angliában élő francia nő, mint a regényemben Linda, s az ő történetét akartam megírni. Tudtam, hogy a férje annak a híres és népes magyar zsidó családnak a sarja, akik tulajdonképpen bevezették a kapitalizmust Magyarországon, csak ő a szegényebb ághoz tartozott, és kimenekült Angliába feleségestül.

A másik történet, gondolom, a Pozsonyi úti luxusbérház volt, az egybeépített 38–40. számú, ami közül az utóbbi a vészkorszakban svájci védett házként adott menedéket sokaknak. Amikor 1979-ben beköltöztem ebbe a házba, semmit nem tudtam a történetéről, csak azt, hogy az egyik tervezője Hofstätter Béla, mert a neve ki volt írva az előcsarnokban, s ugyan a betűk már lehullottak, de a sötét árnyékuk ott maradt. Valakitől hallottam, hogy itt a ház közelében lőtték be őt is a Dunába. És ez a nyers és vad jelenet mindig izgatta a fantáziámat, hogy valakit odavezetnek a vízhez, ő pedig visszanéz a háta mögé a kedvenc művére. Később véletlensze­rűen­ olvasmányokból megtudtam, hogy nemcsak tervezte a házat, hanem ott is lakott. Ráadásul az én kis lakásom, amit afféle műteremnek használok, a Hofstätter-lakásnak volt a része. Minden valószínűség szerint ugyanazt a parkettát taposom, mint ő annak idején. Ez olyan erősen hatott rám, hogy elhatároztam, ez a ház lesz az egyik főszereplője a regénynek – a két idősík, ’44 és a jelen közötti kapcsolat, ahol az előbbiben Carl Lutz és Raoul Wallenberg embermentő tevékenységét is megírhatom. Mindketten sokkal nagyobb emlékművet érdemelnének a jelenleginél...

NYÁLADZÁS

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.09.13.


Varga Miklós biztosan nagyon szomorú volt szombaton, mert nem énekelhette el a Nélküledet Dunaszerdahelyen. A szebb napokat megélt Nemzeti Sport sírdogált emiatt, az, amelyiken az Alapjogokért hirdette világháborús szuronyokkal, hogy naggyá teszi a Kárpát-medencét, mintha valami lufi volna az, hogy lehessen vele gömböt fújni. Varga Miklós a DAC futballmérkőzésén volt hivatott óbégatni, de közbeszólt a vírus, ezért csupán „virtuálisan lehetett hallani az Emerton-díjas énekest” – hüppögött a Nemzeti Sport.

Ez a lap egy ideje úgy tudósít Dunaszerdahelyről, Csíkszeredáról, Eszékről és más idegenbe szakadt vérű városokban zajló sporteseményekről, mintha csak Lajosmizséről tenné. Az ottani csapatok mi vagyunk, akárha a Fradi vagy a Vasas. A Nemzeti Sport már rég visszafoglalta Erdélyt, főleg, mióta Szöllősi György, Orbán csicskája főszerkeszti. Kár érte, valamikor jó sportújság volt, ma azonban már csak pártlap, és ugyanúgy folyik belőle a takony, mintha Magyar Nemzet vagy Origo volna. Ez utóbbi is nyáladzott tegnap.

„Nyolcvan éve tért vissza Észak-Erdély az anyaországhoz” címmel tett közzé dolgozatot, megemlékezve arról a második bécsi döntésről, amellyel kies hazánk visszavonhatatlanul náci csatlóssá vált. Ilyet is lehet, mért ne lehetne, de mielőtt teljesen elalélnánk, ízlelgessük azt a nyelvezetet, azt a mentalitást, azt a világlátást, amit az Origo használ, és rögtön megértjük Vidnyánszkyt is a bocskaijában, érezzük mindeközben a tömjén illatát naftalinnal elegyest, előttünk áll az a világ, amibe Ady is belehalt, és bele fogunk mi is.

„Nyolcvan éve, 1940. szeptember 11-én délelőtt zászlódíszbe öltözött Erdély fővárosa, Kolozsvár. Az utcákat, sőt, a város határát is ellepte az ünneplő tömeg, megkondultak a harangok, és virágeső záporozott az erdélyi induló ritmusára díszmenetben bevonuló honvédalakulatok katonáinak fejére. A főtéren felállított karzaton személyesen Magyarország kormányzója, Horthy Miklós fogadta a bevonuló csapatok díszszemléjét, akinek az ünnepi köszöntőbeszéd közben elcsuklott a hangja a meghatottságtól.” – így kezdi az Origo a XXI. században.

Hogy ennek milyen ára volt, a II. Magyar Hadsereg kétszázezre a Nemzeti Sport-féle szuronyosokkal, a négyszázezer holokauszt áldozat, meg a többi nyalánkság a csatlósság miatt, az nem derül ki, midőn virágeső záporozik a díszmenetben bevonuló honvédalakulatok fejére. Tudjuk, hogy ma a gödrünkből kinézve és a Nélküledet óbégatva kellene fájni Trianonnak, de mielőtt elsírnánk magunkat, nem árt megjegyezni, hogy az sem történt volna meg az akkori elit nélkül, amely ugyanolyan volt, mint ezek a maiak. Általában mindig az elit volt az, amely az ország vesztét okozta...