2019. május 25., szombat

VÁLASZTÁS

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2019.05.25.


Holnap újra itt egy választás. Fontos nap lesz, készült rá minden párt. Remélem, sokan elmennek majd a szavazóhelyiségekbe. Én biztosan.

Már előre sejtem, megint lesznek, akik a fejemre olvassák a szegények döntéseit, bármi legyen az, mint legutóbb. Ezért most előre elmondom, most sem tettük ezt a témát központi helyre a fejlesztő munkánkban. Nem azért, mert nem tartjuk fontosnak, hanem azért, mert nem tartunk még itt. A részvételi demokrácia kiteljesedése a generációs szegénységben élők körében tisztességesen csak távlati cél lehet. Hangsúlyozom: tisztességesen.

Mert manipulálni én is, mi is tudnánk őket. De nem akarjuk. Mi nem ezeket az eszközöket használjuk. Folyamatosan dolgozunk azonban a közösségi médiahasználaton, a hírek, álhírek témáján, fejlesztjük a szövegértést, beszélünk jogokról és kötelességekről, próbáljuk elérni, hogy kérdések fogalmazódjanak meg bennük, és azokat tegyék is fel, küzdünk azon, hogy ne az egyetlen motiváló dolog az “én” legyen, a hozzájutás valamihez, hanem beemelődjenek más szempontok is. Hogy a szavazás jelentőségét értsék, és ne a “mit kapok”, “mit ígérnek”, vagy épp a döntést támogatására megszervezett “buli” döntsön.

De a tudatos, megalapozott döntésektől még messze vagyunk. Sok dolognak meg kellett előznie ezt, és még mindig sok teendő van előttünk. A többséget nem is érdeklik a választások, ezt a mostanit meg végképp nem értik. Talán az önkormányzatiakat ősszel, ahhoz már máshogy viszonyulnak. Az egyik napról a másikra élés nem sok motivációt ad a világ jelenségeinek értelmezésére. És tudáshiány is van, ami összefügg az alapkészségek hiányával, meg a tanult tehetetlenséggel, hogy “majd úgyis eldöntik ezt, én nem értek hozzá, nem is tudom”, no meg a “hallottam a tv-ben”, mint egy biztos pont, ami segít az eligazodásban, mert megmondja, mit kell tenni.

A közösségi média sem segít. Hogyan tudná egy alapkészséghiányos ember, aki több sor elolvasásának neki sem fut, követni, hogy melyik média kihez tartozik, melyik oldalé épp hova kerül, honnan várhat olyan hiteles információt, ami alapján dönthet?

Ma a manipulálások korát éljük, ez lett az eszköz (szerintem elég méltatlanul) a célok eléréséhez. A reklámok biztosan mintát adtak ehhez. A szegénységben élők is azt akarják, amit a reklám mutat, lépésről lépésre vált az élet részévé, hogy a jólét attribútumai lettek a reklámokban látott termékek, amit akar mindenki. A reklám pedig a profitszerzést szolgálja, nyilván így logikusnak tűnik, hogy nincsenek reklámok pl. a többször használható textil bevásárlózacskókra, vagy a menstruációs kehelyre, ezek ha nem is egyszeri, de ritkábban megvásárolandó termékek, mást kell eladni, amiből sok kell, amit újra meg kell venni, ami hasznot hoz. Mindenkihez eljutó reklámra pedig annak lesz pénze, akinek már van. Ördögi kör, úgy tűnik, megtörhetetlen. Azt hiszem, a klímaválság ügyében is főleg az üzleti világ a hunyó. Mert még a Föld pusztulása sem írja fölül az üzleti haszon mindenek-felettiségét.

Felröppen néha, hogy “ne szavazzon, akinek nincs meg a nyolc osztálya”. Nos, nyilván, akik ebből indulnak ki, azt gondolják, hogy az általános iskola elvégzése alapműveltséget ad. De nem így van. A nyolc osztályt elvégzettek között is van, aki hangoztatja, Orbán Viktorra szavaz, és egészen meg van lepődve, mikor a többiek azt mondják neki, ő a Fideszhez tartozik. No meg ott van, mikor az ember (én legalábbis) nem érti, hogy egy diplomás hogyan kapcsolódhat a legszélsőségesebb megnyilvánulásokhoz? Nem hiszem, hogy iskolai végzettséghez lehet ezt kötni. Máshoz pedig? Nos, szerintem nem lehet. Viszont dolgozni kell azon, hogy az emberek felelős állampolgárok legyenek.

A döntések náluk nagyon kis dolgokon múlnak. Minden további nélkül egyetért pl. egy szélsőségesebb párttal az a cigány, aki valami miatt épp megharagudott a többire, és el tudja fogadni, az erősen kirekesztő, korlátozó elveket. Mert csak a bosszú mozgatja. Az, hogy esetleg később ennek ő maga is áldozatul eshet, eszébe sem jut.

A szegénységben a mindennapok megtapasztalása a legerősebb üzenet. Ma azt gondolom, azok a családok, akik az alapítványunk kapcsolatrendszerében élnek, működnek, jobban, könnyebben élnek. Ha nem így lenne, értelmetlen lenne a munkánk. De arra még nem elég a tudás, hogy megértsék, mi az a civil szervezet, és értsék, ez nem az állami rendszer része. Pont azért vagyunk, mert a rendszer működési hibáit szeretnénk betölteni. Ők csak azt látják, azt értik, ott vagyunk, és ha kell, segítünk.Tehát ők most, a korábbiakhoz viszonyítva jobban élnek. De ez leginkább annak a munkának köszönhető, amit mi, civilek végzünk, azoknak az embereknek a támogatása segítségével, akik, hozzánk hasonlóan nem bírják elviselni a gyerekszegénységet, a társadalom kettészakadását. Ebben dolgozunk, de nem az a legfontosabb cél, hogy lássák, mi azért vagyunk, mert az állam nem tudja betölteni a funkcióját. Hanem az, hogy alapjaiban biztonságossá tegyük az életüket, amiben majd egy másfajta jövő körvonalazódhat. Amiben ők is értik, mire van hatásuk. Ezeket nem lehet felcserélni… csak lépésenként lehet haladni benne.

Most dolgozunk pl. egy olyan közösségfejlesztő projektben, amiben próbáljuk egy, a számukra is értelmezhető, érthető “szociális szótár” létrehozását, feldolgozását. Mert nagyon nem tiszta a kép. Nemrég a kiemelésről, és a gyermekbántalmazásról beszélgettek. Ketten most döbbentek rá, hogy ők gyermekként milyen súlyos bántalmazásnak voltak kitéve. És, hogy nem ez a normális, nem természetes, hogy ezt el kell viselni. Az ember ilyenkor látja, micsoda hiányok voltak és vannak a családokban, oktatásban, magában a rendszerben. Érintetlenül hagynak embereket, aztán elvárják, hogy tudatos állampolgárok legyenek.

Hat tehát az óriásplakátok vizualitással megerősített tömör üzenete, meg a “TV mondta”, a “rádióban hallottuk”, a sok ismétléssel megerősített információ beépülése. Hol, mennyit fognak fel belőle. Persze ez sem biztos. A héten hallottam, egy serdülő gyerek mondatát: “én biztos nem szavaznék Orbán Viktorra, mert behozta a migránsokat.” Hát igen. Neki, nekik, ennyi ment át. Olyan, mint a “kabát-ügy”, a példabeszédben.

Sokat töröm a fejem, hogy hol van ebben az egészben az IQ, hol a megszerzett tudás, és mit határoz meg az EQ, vagyis az érzelmi intelligencia. Egyre inkább azt gondolom, ez utóbbi az, amivel a legtöbb baj van. Minden társadalmi csoportban. Mert szerintem ez nagyon alacsony szinten van ma. Ez pedig mindent meghatároz. És azt hiszem, meg is magyaráz sok mindent. Azt, hogy hova jutottunk ma kommunikációban, manipulációban, hitben, szolidaritásban, hitelességben, tisztességben, nos, ezeket mindenképp.

Többen kérdezték most is tőlem: ugye próbáltunk hatni rájuk, terelgettük őket, magyaráztuk nekik, stb… De a tudás, a világlátás még mindig annyi, hogy csak manipulálni tudnánk őket. És mi nem fogjuk ezt tenni. De továbbra is dolgozunk azon, hogy felelős állampolgárként, a részvételi demokrácia lehetőségeivel élve, a saját akaratuknak megfelelően szavazzanak. Talán a következő generációval eljutunk ide.

Biztosan tudom, összeérnek egyszer a szálak. De nagyon messziről indultunk. És mi civilként, tisztességes eszközökkel szeretnénk a megkezdett úton tovább haladni. Velük, értük, nagy türelemmel.

MÁJUS 26. TÉTJEI

MÉRCE
Szerző: DOROSZ DÁVID
2019.05.25.


Most vasárnap európai parlamenti választások lesznek. A hazai eredmény lefutott: a Fidesz nagy győzelmet fog aratni, elviszi a 21 mandátum többségét. De sem Magyarország, sem Európa jövője szempontjából nem mindegy, hogy ebből mi és hogyan következik a jövő héttől.

Kicsivel több mint egy éve arról írtam cikket a közelgő parlamenti választások kapcsán, hogy az egyetlen érdemi kérdés nem a Fidesz győzelme, hanem, hogy meglesz-e Orbán Viktornak újra a kétharmad. Mert ha igen, akkor már kevés dolog állja majd a miniszterelnök útját a következő évtizedekben. Meglett, és ennek következtében az politikai helyzet sok szempontból bőven rosszabb mint egy éve.

De még mindig nem reménytelen: a most vasárnap arról szól, hogy ez a kicsike remény még életben tud-e maradni.
Hazai tétek

A most vasárnapi eredmények kapcsán nem az a lényeg, hogy pontosan hogyan fognak alakulni az ellenzéki mandátumszámok, hanem hogy hogyan fognak az összességében erős Fidesz-győzelemre az ellenzéki oldal szereplői és főleg szavazói reagálni. Mert ne felejtsük, közel 5 hónap múlva önkormányzati választások.

Az októberi választásokkal kapcsolatban pedig egy nagyon erős lélektani hangulat kezd kialakulni: sok politika iránt még érdeklődő szavazó úgy tekint az önkormányzati megmérettetésre és azon belül is a budapesti és nagyvárosi eredményekre, mint az utolsó esélyre, hogy a Fidesz több évtizedes hatalmi bebetonozodását megakadályozzák...

ORBÁN BEVÁNDORLÁSÜGYBEN AZ EU ELLEN KÜZD, MIKÖZBEN AZ EU AZT CSINÁLTA, AMIT ORBÁN AKART

24.HU
Szerző: KÁLMÁN ATTILA
2019.05.25.


Mást se nagyon hallani az EP-választás előtt Magyarországon, mint azt, hogy a bevándorlásellenes erők csapnak össze a bevándorláspártiakkal. Ezúttal elegánsan lendüljünk túl azon a kérdésen, valóban egyetlen kérdésben különböznek-e össze az uniós tagállamok pártjai, és koncentráljunk arra, hogyan is áll jelenleg az EU a bevándorlással.

A migráció Orbán Viktornak és a Fidesznek köszönhetően 2015 nyara óta napirenden van Magyarországon. Megépült a déli kerítés, egy sor jogszabály és az alaptörvény is módosult, nemzeti konzultációkat, népszavazást is tartottak az ügyről, a fideszesek pedig soha véget nem érő háborút indítottak Brüsszel ellen. Arról viszont keveset hallani, hogy mit akar az EU a bevándorlókkal, és mi történt 2015 óta.

A menekültválságnak vége, de tönkretette az uniós rendszert

2015-ben 1,2 millió menekültkérelmet nyújtottak be az Európai Unióban, ami durván a duplája a 2014-es adatnak, háromszorosa a 2013-asnak, és ötszöröse a 2012-esnek. A közös európai menekültügyi rendszer – amit dublini rendszernek hívnak – látványosan összeomlott a migrációs nyomás alatt. Hiába zuhant meredeken 2015 után a benyújtott menekültkérelmek száma, egyértelművé vált, hogy az EU-nak kell valamit kezdenie a helyzettel. És kezdett is, minek nyomán csökkentek a számok...

Az európai uniós menekültügyi és bevándorlási rendszer kis túlzással kipörögte a maga illiberális fordulatát:

hiába hadakozik ellene a mai napig az Orbán-kormány, a kvótaötlet elbukott, az EU pedig kiszervezte a problémát Európa határain kívülre.

A dublini szabályok szerint a menedékkérelmet abban az országban kell elbírálni, ahol a kérelmező belépett az EU-ba. A szabályok megalkotásakor azonban nem volt cél, hogy a felelősség megfelelő és igazságos elosztását is garantálják a tagállamok között, így amikor 2015-ben az előző évekhez képest sokkal több menekült és menedékkérő érkezett Európába, a határokon lévő Görögországra és Olaszországra aránytalanul nagy teher hárult és a rendszer összeomlott – látta be az Európai Parlament is.

A dublini rendszer reformjára tett javaslatot jegyző Cecilia Wikström, svéd liberális EP-képviselő így foglalta össze ennek javaslatait:
- a tagállamoknak közösen kell felelősséget vállalniuk a menedékkérőkért,
- a külső határokkal rendelkező tagországok – amelyek a legtöbb menekült számára az első érkezési helyet jelentik Európában – vállalják az összes érkező nyilvántartásba vételét és védjék az EU külső határait,
- a nemzetközi védelemre szorulók a jelenleginél sokkal gyorsabban jussanak védelemhez, míg azokat, akiket nem illet meg a menedékjog, gyorsan és a jogaikat tiszteletben tartva küldjék vissza származási országukba.

A reform döcögősen megy, főleg az első pont miatt, ugyanis az uniós intézmények a kvótánál nem találtak ki jobbat, azt viszont egy sor ország ellenezte, így nem ment át a rendszeren. A kvótarendszer lényege, hogy minden tagállam egy meghatározott százalékban vesz át menedékkérőket azoktól a tagállamoktól, ahová a menedékkérők érkeznek, ezzel biztosították volna a közös felelősségvállalást a tagállamok között. Tehát a közös EU-s megoldásra, ami az uniós dokumentumok, jelentések szerint megoldás lenne, nem sok esély látszik, és az EP-választás után sem változik majd a helyzet...

FÜLKE: AZ ORBÁN-REZSIMET MÁR NEM NEVEZHETJÜK DEMOKRATIKUSNAK

HVG ONLINE / FÜLKE
Szerző: TÓTH RICHÁRD
2019.05.25.


Az EP-választás előtt megpróbáltuk leírni, mi az, amiben élünk és miért gondolják sokan sorsfordítónak az előttünk álló voksolást. 

Ez a Fülke, a hvg.hu közéleti podcastja.

A legújabb adásban arról lesz szó, hogy:
- Hol állunk most? Demokrácia? Autokrácia?
- Megtörténik-e a populista áttörés Európában?
- Mi várhat a magyar ellenzékre a Fidesz-győzelem után?

A Fülke vendége Antal Attila, az ELTE-ÁJK adjunktusa és a Politikatörténeti Intézet munkatársa.

A DILIVONATON NINCSEN FÉK - ELKÉPESZTŐI DÖNTÉSEK VÁLASZTÁSI ÜGYEKBEN III.

A TASZ JELENTI
Szerző: TASNÁDI KATA
2019.05.25.


Már hetek óta figyeljük a saját és mások ügyeiben a választási bizottságok és a bíróságok választással kapcsolatos döntéseit. Néha vicces, máskor sötét kép rajzolódik ki. Most újabb döntéseket találtunk, amelyekben a józan ész nem feltétlenül érvényesül. Reméljük, hogy mindenki jól szórakozik, de más érzelmi reakciók is teljesen érthetőek.


A Fidesz reklámját leadni nem lesz baj

Bár a Nemzeti Választási Bizottság elmarasztalta a közszolgálati M4 csatornát, amiért hírként beállítva szinte egy az egyben leadták a Fidesz reklámfilmjét, a Kúria más döntésre jutott és úgy látta: nem történt jogsértés. Ezt ezzel indokolták:

(...) jelen ügyben érdemi tartalmi szerkesztésnek volt tekinthető az eredeti hangsáv helyett narrátor alkalmazása, a kampányfilm üzenetének további tömörítése annak kevésbé lényeges elemeinek kivágásával, mely változtatások ugyan még inkább felerősítették az ismertetett kampányfilm üzenetét, azonban a szerkesztett hír jellegére tekintettel azon csak a kiegyensúlyozottsági követelmények (...) lettek volna számon kérhetők.

Lefordítjuk: az valóban gond lenne, ha hírnek álcázva adnák le a kampányfilm egészét és nem módosítanának rajta semmit. Mivel azonban egy bemondó kommentálta a videót és kivágtak belőle bizonyos (“kevésbé lényeges”) részeket, így az már szerkesztett tartalomnak minősül, és mint ilyen, nem jogsértő. Igen, jól értitek: ha egy minimális megjegyzést fűznek az egyébként a “kevésbé lényeges” részektől megtisztított, tehát még hatásosabb videóhoz, akkor az már elfogadható. Valahogy olyan érzésünk van, hogy ezzel viszonylag könnyű visszaélni.

Az is jogsértő azonban, ha egy műsorban csak az egyik pártot tolják és a többi indulóval nem foglalkoznak. Mielőtt illúziókba ringatnánk magunkat: ezt a kaput is gyorsan becsukta a Kúria.

Az érvelés lényege szerint egy perc túl rövid ahhoz, hogy abban kiegyensúlyozottan lehessen tájékoztatni (tehát több álláspontot is bemutassanak), csak sok műsorszám összevetésével lehet megállapítani, hogy valóban megsértették-e a kiegyensúlyozottsági követelményeket. Amúgy jut eszünkbe: esetleg nem lehetne úgy szerkeszteni a műsorszámokat, különösen a közszolgálati híradókat, hogy azok tartalma akár a rövid műsoridőn belül is megfeleljen a kiegyensúlyozottsági követelményeknek?

A kegyelemdöfés azonban csak ezután jön: a Kúria szerint sérülne a szabad tájékoztatáshoz való jog, ha minden, pártokkal foglalkozó tudósítást politikai reklámnak tekintenénk, mert akkor ezeket nem lehetne bemutatni. Igen ám, de jelen esetben konkrétan egy minimálisan módosított, politikai reklámnak készült felvételt “adtak el” tudósításként, tájékoztató műsorszámként, nem pedig egy érdemi, eredeti műsorszámot...

EP-VÁLASZTÁSI KÖRINTERJÚ A VÉGHAJRÁBAN – KICSIT MÁSKÉNT

MAGYAR HANG ONLINE
Szerző: GYÖRGY ZSOMBOR
2019.05.25.


Európai Ügyészség, nyelvtanulás, álhírek, jogállamiságezek az EP-választási kampány slágertémái. A XXI. századi pártok jelöltjeit most nem csak ezekről kérdeztük, szóba került a disznóvágás és az avarégetés éppúgy, mint a kórházi menü és az irodalom. 

Körinterjú a véghajrában – kicsit másként:....





UTOLSÓ NAPJÁHOZ ÉRT A MAGYAR EP-KAMPÁNY, A CSEHEK, A SZLOVÁKOK, A LETTEK ÉS A MÁLTAIAK MÁR SZAVAZNAK – PERCRŐL PERCRE A MÉRCÉN

MÉRCE
Szerző: Mérce
2019.05.25.


Harmadik napjához érkezett a csütörtökön elindult EP-választási folyamat. Ma Szlovákiában, Lettországban és Máltán szavaznak, és Csehországban is ma van a voksolás második napja. Itt reggel 8-tól délután 2-ig vannak még nyitva az urnák. A tegnapi nap eseményeit itt olvashatjátok.

HOGYAN ALAKULT A VERSENY ERŐSSÉGE A MAGYAR KÖZBESZERZÉSI PIACON?

PÉNZ BESZÉL BLOG
Szerző: TÓTH ISTVÁN JÁNOS
2019.05.25.


Nemcsak egy-egy ország jellemzője lehet az, hogy a közbeszerzési szerződések megkötését milyen erős verseny előzi meg, hanem azoké az intézményeké is, amelyek ezeket a közbeszerzéseket kiírják. Ez aztán módot ad arra, hogy megvizsgáljuk: ezen intézmények mennyire képesek ténylegesen és nemcsak a percepció, illetve az önértékelés szempontjaiból kontrollálni a korrupciós kockázatokat? Egy piacgazdaság keretei között mennyire érvényesítik működésük során a verseny szempontjait? Hogyan változott az ezzel kapcsolatos magatartásuk az évek során?

Azt gondoljuk, hogy a közbeszerzéseknek sem szabadna eltérnie a magáncégek által lebonyolított beszerzésektől legalább is a következő értelemben: a magánvállalatok esetében a tulajdonosok, a részvényesek érdekét szolgálja az, hogy a beszerzéseket a piaci verseny elveinek szem előtt tartásával, piaci szempontok alapján bonyolítsák le. Olyan áron, mennyiségben és minőségben vásároljanak termékeket és szolgáltatásokat, amelyek leginkább szolgálják a vállalat, és ezen keresztül a tulajdonosok érdekeit. Nem lehet ez másként a közbeszerzéseknél sem. Csak itt, akiknek a szempontjait, a jólétét figyelembe kell venni, azok nem a tulajdonosok, hanem az adófizetők, az állam polgárai. E téren is verseny van az egyes országok között: melyik ország intézményei, intézményrendszere képes inkább érvényt szerezni a piaci elveknek és ezzel együtt kontrollálni a korrupciós kockázatokat, és mely országok azok, amelyek rendre alulmaradnak ebben a versenyben? Továbbá, mennyiben tér el egy ország intézményrendszerén belül az egyes intézmények magatartása e téren? Milyen tendenciák figyelhetők meg e szempontból? Mi jellemzi Magyarországot, a magyar állami intézményeket? Az alábbiakban ezekről a kérdésekről lesz szó.

A CRCB régóta dolgozik a magyar és az európai közbeszerzési adatok statisztikai elemzésén. Jelenleg is folyó, legújabb kutatásunkban, amelynek pénzügyi alapját közösségi finanszírozásból teremtettük meg (a kutatást magyar állampolgárok adományai támogatják), a 2005-2018 közötti magyar közbeszerzési adatokat (szám szerint 214.667 szerződés adatát), valamint az Európai Unió által közzétett 2006-2017 közötti közbeszerzési szerződések adatait (összesen 3.190.848 szerződés adatát) vizsgáljuk matematikai-statisztikai módszerekkel. Az alábbiakban, e kutatás első eredményei közül hét ábrát mutatunk be, és a bemutatott eredmények alapján két következtetést fogalmazunk meg.

A közbeszerzések korrupciós kockázatainak elemzésében nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a szerződés megkötését megelőzte-e verseny vagy sem. Azaz, egy vagy több ajánlattevő jelentkezett-e annak a terméknek a szállítására, vagy szolgáltatásnak nyújtására, illetve arra az építési projektre, amelyet az ajánlatkérő a közbeszerzés során meghirdetett. E kérdés vizsgálatánál az Európai Unió által is követett módszertani elvek szerint járunk el. Az elemzést szerződésenként, nem pedig az eljárások szintjén végezzük el. Egy közbeszerzési eljárás során ugyanis több szerződés megkötésére is sor kerülhet, amelyek különböző szolgáltatások és termékek beszerzését célozzák, és amelyekre történő jelentkezés egymástól függetlenül is történhet. Ebből következően az ajánlattevők számát, és így a verseny mértékét, vagy hiányát is szerződésenként vizsgáljuk: az adott szerződés elnyeréséért volt-e verseny, több ajánlattevő adott-e be érvényes ajánlatot, vagy csak egy.


Ha az utóbbi következett be, ha csak egy ajánlat volt, akkor természetesen csak az nyerhette meg a szerződést, aki egyedül elindult érte. Ez a helyzet egyben a korrupciós kockázatok magas szintjét is jelenti, hiszen a verseny hiánya, egy induló, az egyik legkedvezőbb helyzet a korrupt szereplők számára. A közbeszerzési korrupció ekkor a legkönnyebben lebonyolítható („Csak X-et, vagy csak Y-t hívjuk meg, oszt jónapot!”). Ekkor legkisebb a korrupció tranzakciós költsége, és – amit a korrupcióval foglalkozó mikroökonómai irodalom hangsúlyoz – a lebukás valószínűsége is, mivel ekkor nem kell beavatni más szereplőket a korrupt tranzakció rejtelmeibe. Elég, ha az ajánlatkérő, és a későbbi nyertes tud a dologról. Természetesen nem minden egy ajánlat mellett megvalósult közbeszerzés korrupt is egyben: a piaci sajátosságok, a vásárolni kívánt termék / szolgáltatás egyedisége sokszor nem is tesz lehetővé más megoldást, csak azt, hogy egy jelentkező legyen. De ha a verseny nélkül elnyert szerződések aránya magas, ha ez a megoldás rendszeres, ha gyakran előfordul egy-egy országban, egy-egy intézménynél, az már arra utal, hogy gyenge az adott országban, illetve az adott intézményben a közbeszerzési korrupciót korlátozó képesség. Ennek megfelelően

A VERSENY NÉLKÜLI KÖZBESZERZÉSEK ARÁNYÁNAK MÉRÉSE ARRÓL IS TUDÓSÍT, HOGY MENNYIRE TUDNAK AZ INTÉZMÉNYEK ELLENÁLLNI A KORRUPCIÓS KOCKÁZATOKNAK...

BILINCS NÉLKÜL

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2019.05.25.



Népünk bölcs, puritán, őszinte és bátor vezére szerint Soros György liberális maffiája uralja a világot, nyugaton cenzúra van és minden olyan ország vezetője, ahol nem szélsőjobbos kormány van, migránsokat akar betelepíteni a gyanútlan polgárok hálószobájába. A magyar sajtó Európában egyedüliként szabad és kiegyensúlyozott, itt boldogság, béke és nyugalom van, de ezért meg kell küzdeni. Heinz-Christian Strache lebukott ugyan, de nem az a valami, hogy orosz pénzből akart olyan médiabirodalmat magának, amilyen Orbán Viktornak van. A valami az, hogy a lebukást is a rohadék liberálisok szervezték, hogy el tudják foglalni Ausztriát és felzabálják az osztrákok kultúráját és vallását.

Mindenki menjen el szavazni vasárnap és vigyen magával még tíz embert. Ha nem a Fidesz győz az EP választáson, Európának vége van. Jönnek a terroristák, felrobbantanak mindenkit, aki nem robbant fel, azt megerőszakolják – utána robbantják fel – betiltják a keresztény vallást, a nőket betekerik egy lepedőbe, a férfiakat kiirtják. Ettől csak Orbán Viktor tudja megvédeni a magyarokat. Hamarosan egy kicsiny keresztény sziget leszünk a muszlimok tengerében, csak itt lesz béke, nyugalom, kereszténység és biztonság. A Fideszen kívül minden párt, politikus, civil szervezet, közszereplő, MINDENKI el akarja adni a drága magyar anyaföldet, csak Orbán Viktor képes megvédeni azt, hogy száz év múlva is úgy élhessünk, ahogy nyolcszáz évvel ezelőtt éltek az őseink. Pontosan azon a színvonalon.

MINDENKI az ellenségünk. A Facebook Soros György kezében van és egyfaszt (hupsz, elütöttem) korlátozza a nyolcaskát a kibontakozásban. Három világháború volt eddig, mindhármat mi nyertük meg. Horthy Miklós jó ember volt, Hitler is egyre szimpatikusabb, csak eddig félreismertük. Erdogan nagyszerű, demokratikus vezető, a kínaiak nem akarják elözönleni Európát, de mi segítünk nekik ebben. Putyin egy félisten, becsületes, bölcs, nagylelkű és imádja a magyarokat. Csak a javunkat akarja.

MINDEN nyugati ország a liberális világmaffia áldozata, aki kritikát mer megfogalmazni a magyar kormányról vagy Orbánról, az megtámadja a magyar embereket. A gazdaság szárnyal, a fizetések az egekben, a bűnözés megszűnt, az oktatás világszínvonalú, az egészségügy egy kicsit meghaladja a világszínvonalat. Napról napra közeledik az a pillanat, amikor ismét nagy lesz Magyarország, Európa vezető hatalma, ahogy az mindig is volt és ahogy azt érdemeljük.

Mondjam tovább? Jó ezeket olvasni? Igaz mindez? Akkor jó.

Drágáink! Változatlanul úgy véljük, hogy kötelességünk felforgatni a hazudozás nyirkos köveit és elmondani, milyen is az a másik oldal, amit látunk. Úgy véljük, ha üvölt a hazugság, nem hallgathatunk mi sem és egyetlen független portál, újság, írni tudó ember sem. A fideszes harci gépezettel szemben semmi más nincs, csak a még talpon lévő lapok és portálok. Ha nem akarjuk, hogy ne maradjon más, mint a fideszes egyenhazugságok, ha azt akarjuk, hogy legyen, aki legalább dokumentálja azokat a bűntetteket, melyeket napról napra elkövetnek ellenünk, ha azt szeretnénk, hogy a gyerekünk, unokánk ne vághassa az arcunkba, hogy semmit nem tettünk akkor, amikor elrabolták, elpusztították azt az országot, ahol ő élni szeretett volna, akkor bizony kinek-kinek lehetőségei szerint küzdenie kell. Senki más nem fogja megtenni helyettünk.

Ki kell mondani minden egyes napon, hogy hazudnak, lopnak, rombolnak. Ha nem mondjuk ki, akkor egyre többen elfogadják azt, hogy ez így természetes, a korrupció nem bűn, hanem kormánypolitika, Putyin csak jót akar nekünk, háború van, a szegények maguk tehetnek a nyomorukról, melegnek lenni önkéntes választás és bűn, Mészáros Lőrinc okosabb, mint Zuckerberg és nincs kiút ebből, csak az Orbánok, Mészárosok, Rogánok, Tiborczok vannak mindörökkön örökké
...


A MAGYAR JEGYBANK VALÓDI ARCA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: BOKROS LAJOS
2019.05.24.


...Az MNB nincs könnyű helyzetben, mert Magyarország – amíg az EU tagja – nem akadályozhatja a nemzetközi tőkeáramlást, és nem függesztheti föl a forint teljes konvertibilitását. Az MNB tudja, hogy a nála százszor tőkeerősebb külföldi devizapiacok esetleges támadásai ellen a falatnyi devizatartalék mit sem ér. Ezért – helyesen – nincs meghirdetett árfolyamcélja, és jórészt nem pazarolja el devizatartalékait eleve kilátástalannak tekinthető devizapiaci beavatkozásokra.

Viszont az MNB nem akar magas kamatokat sem, mert az egész Fidesz-rezsim a növekedés mindenáron való ösztönzésének és gyorsításának bűvöletében él. Meghirdette azt, hogy 2030-ra elérjük az osztrákokat legalább az egy főre jutó bruttó hazai termék tekintetében. (Nem fogjuk elérni, ez kockázatmentesen borítékolható, de jelen témánk szempontjából ez mellékes.) Van tehát az immár három éve 0,9 százalékon álló jegybanki alapkamat és a növekedési hitelprogramok, amik erősen ösztönzik a magyarországi kereskedelmi bankokat arra, hogy minél többet hitelezzenek. Minél több a hitel, annál gyorsabb a növekedés – ez mind a kormány, mind az MNB nyíltan meghirdetett és erőteljesen követett stratégiája. (Hogy a lakosság és a vállalatok túlzott eladósodása milyen veszélyeket rejt magában, azt láttuk a tíz évvel korábbi hitelválság nyomán.)

Igen ám, de a növekedéshez versenyképes gazdaság és társadalom kellene, ami a magyarországiról nehezen mondható el. Korábban többször írtam már e lap hasábjain arról, hogy a mértékadó nemzetközi rangsorokban hazánk sokáig csúszott lefelé, és az elmúlt két évben is csak alig lépett előre. Figyelemre méltó, hogy az Európai Unió tagországainak mezőnyében mindig leghátul kullogunk, a huszonnyolcból legalább húsz rendre megelőz bennünket. Közöttük az összes balti és visegrádi ország, amelyeket nemcsak a hazánkat uraló zárt oligarchia, hanem a magyar társadalom is mércének tekint. Nehezen fogadják el, fogadjuk el, hogy Magyarország versenytársai immár nem Szlovákia vagy Lengyelország, hanem Románia, Bulgária, sőt újabban Szerbia és Ukrajna. A civilizációs válság merevíti mind a gazdaság, mind a társadalom szerkezetét, ami nem ösztönzi a piaci kezdeményezésű, hatékony beruházásokat. A gúzsba kötött, államosított gazdaság, a sikeres vállalkozók piaci helyett politikai alapú kiválogatása nem ösztönzi a felzárkózást, nem ad alapot a fenntartható gazdasági növekedésnek. Ez utóbbit tehát mesterséges pótlékokkal, szaporodó állami beavatkozással, növekvő pénzügyi támogatásokkal kell serkenteni.

A hazai önkényuralom gazdaságpolitikája mély ellentmondásokkal terhes. Keresletösztönző gazdaságpolitikát folytatni olyankor, amikor a gazdaság amúgy is képes gyorsan növekedni, hosszabb távon bizonyosan nem fenntartható. Minél inkább cikluserősítő (prociklikus) gazdaságpolitikát folytat a kormány, annál nagyobb lesz a visszaesés a következő válságban. A mai mesterségesen felpörgetett, erőltetett növekedés eredményeinek jó része biztosan elvész majd, mert alapjai gyengék, hatékonysága kétséges, állami támogatások folyósítása nélkül nem versenyképes. A politikai ihletésű, korrupcióval átitatott pénzügyi támogatási rendszer elsősorban a fogyasztást, nem a beruházásokat ösztönzi. Az élősdi kegyenc is tudja, hogy holnap kieshet a pikszisből, hiszen az önkényúr személyi uralmát elsősorban éppen azzal igyekszik fenntartani, hogy egyeseket felemel, majd később elejt – nehogy bárki túlságosan a fejére nőjön, nehogy bárki túlzott biztonságban érezhesse magát. Teret nyer a máról holnapra élés, megerősödik a rövid távú szemlélet. Nem fejlesztünk, nem ruházunk be, hacsak az állam nem ad hozzá támogatást. Ez a torz, jövőfelélő szemlélet és magatartás immár a külföldi vállalatokra is jellemző; szinte nincs egyetlen olyan komolyabb működőtőke-beruházás, amihez a szónoklataiban multiellenes kormány ne adna elképesztő mértékű pénzügyi támogatást. (Lásd legutóbb BMW – Debrecen.)

Roppant jellemző, hogy az önkényuralmi kormány sikermutatónak tekinti a költségvetési támogatások mértékét, holott ez a gazdaság gyengeségének jele. Ha a magyar gazdaság önmagában erős, nemzetközileg versenyképes lenne, akkor csak kivételes esetekben, mértékben és területeken lenne szükség erre. De a pénzügyi támogatásokról a kormány nem mondhat le. Ezekre nemcsak az önkényuralom által millió intézkedéssel szétrombolt versenyképesség részleges helyreállítása, némi javítása miatt van szüksége, hanem azért is, hogy függésben tartsa a vállalkozókat, gyámoltalan alattvalókká süllyessze az állampolgárokat. Hasonló szerepet töltenek be az EU támogatásai is – egyrészt megolajozzák a magyar gazdaság rozsdás gépezetét, másrészt alátámasztják és fenntartják a kegyosztó önkényuralmi rendszert, harmadrészt rendkívül torz kultúrát szülnek. Az állami beavatkozás és gondoskodás utáni vágyakozást és törekvést erősítik az önálló kezdeményezés, kockázat- és felelősségvállalás helyett.

Az MNB az önkényuralom szolgálóleánya


Hogyan illik bele ebbe a képbe az MNB? Legalább három vonatkozásban. Egyrészt az utóbbi időben Magyarországon gyors ütemben nőttek a bérek. Több területen a névleges bérek emelkedése messze meghaladta a termelékenység növekedési ütemét. Ez a termékegységre jutó bérköltség (unit labor cost) növekedését eredményezte, ami erős tényezője a versenyképesség romlásának. A magyar nemzeti valutának az értelmetlenül alacsonyan hagyott MNB-kamatok által előidézett érzékelhető értékvesztése arra szolgál, hogy a gazdaságnak a túlzott béremelésből keletkezett jelentős versenyképességi romlását legalább az exportőrök számára részlegesen ellensúlyozza. (Közben a nép nagy része nem veszi észre, hogy hiába nőttek a névleges bérek, ennek felét visszaveszi az állam a nemzeti valuta értékvesztésével, másik felét az infláció felpörgésével.)

Az infláció gyorsulásának (immár 4 százalék fölötti fogyasztóiár-emelkedés) egyéb hatása is van. Itt jön be a képbe a második tényező. Kereskedelmi bankjaink ma egyáltalán nem fizetnek kamatot a rövid lejáratú betétekre. A lekötöttekre is jóval kevesebbet, mint amennyi az infláció és a forint belső-külső értékvesztése. Államunk hasonlóképpen cselekszik kötvényeinek túlnyomó többsége esetén. (Ráadásul ez utóbbit – mesterségesen, versenyellenesen és törvényellenesen – kedvezményezi a szabályozás úgy, hogy az állampapírok hozama után nem kell fizetni forrásadót.) A pénzügyi megtakarítások reálértéke látványosan romlik. Ezt a több tízmilliárd forintra rúgó veszteséget az állampolgárok ama része viseli, akinek van érdemi megtakarítása. Ez egyértelműen káros, jövőfelélő politika. Éppen ellenkezőleg kellene cselekedni. A hazai pénzügyi megtakarításokat azok megsarcolása helyett ösztönözni kellene, hiszen ezek képezik a beruházások jóval kevésbé sebezhető (külföldi adósságot nem növelő) tartós forrását.

Harmadik tényezőként nem feledkezhetünk meg az MNB alapítványairólsem. Ki kell mondani, hogy ezek létrehozása eleve törvénytelen volt, működésük pedig súlyosan sérti mind az Alaptörvényt, mind pedig az államháztartási törvényt. Az alapítványok vásárlásai ugyanis állami fiskális költekezést testesítenek meg, márpedig költségvetési jellegű kiadásokról az Alaptörvény és az államháztartási törvény értelmében kizárólag az Országgyűlés dönthet. Az alapítványok sötét és átláthatatlan gazdálkodása visszaélés azzal, hogy a jegybank mint monopólium a semmiből és költségmentesen képes teremteni jegybanki pénzt. Ebből aztán állampapírt vásárol, aminek hozamát átengedi olyan költekezés céljaira, amit az alapítványok kivonnak a parlament ellenőrzése alól. A társadalom nyilvános ellenőrzését nélkülöző alapítványok egyfajta második költségvetéstképeznek, amelyek kiadásai elfogyasztják az MNB nyereségének egy részét. Nem arról van szó tehát, hogy a magyar jegybank nyeresége túl nagy, hanem túl kicsi. Ha nem lennének ezek az alapítványok, akkor az MNB nyeresége – minden egyéb tényezőt változatlannak tekintve – még több kellene hogy legyen. Ennek a többletnek pedig még az önkényuralom által súlyosan eltorzított jogrend szerint is a nemzet költségvetésében lenne a helye.

Az, hogy az MNB – hasonlóan a hazai önkényuralom sok más intézményéhez – lényegében bűnszövetkezetként működik, kitűnően jelzi, hogy nem független intézményről van szó. Ha a költségvetés durva kijátszásában korrupt bűntárs, akkor nem meglepő, hogy pénzpolitikája sem önálló. Mint elemzésemből kiderült, elsődleges célja nem az árstabilitás védelme, ahogy a törvény előírja, hanem a magyar nemzeti valuta értékének fokozatos rontása a gazdaság folyamatos versenyképességi romlásának részleges ellensúlyozása végett. Fontos azonban felismerni, hogy ezt az ördögi kört széttörni csak akkor leszünk képesek, ha a demokrácia helyreáll Magyarországon.

Mint látható, a magyar jegybank valódi arca elég ronda, hűen visszatükrözi az önkényuralom torz vigyorát.


NÉGY NAGY ERŐCSOPORT ALAKULHAT AZ EURÓPAI PARLAMENTBEN

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: NAGY GÁBOR
2019.05.25.


A néppárti és szocialista frakció elveszítheti együttes többségét, a liberálisok Emmanuel Macron mozgalmának magukhoz kötésével erősödhetnek, és tényezővé válhatnak a populisták az Európai Parlamentben, ahol így a mostani választás az erőviszonyok átrendeződését hozhatja.


Heinz-Christian Strache osztrák alkancellár látványos bukásával máris lezárult az az út, amit Orbán Viktor magyar miniszterelnök nem is olyan régen, a Kleine Zeitungnak adott interjújában javasolt, miszerint a jobbközép Európai Néppárt (EPP) kövesse az osztrák példát, és az Európai Parlamentben (EP) kössön koalíciót a Matteo Salvini olasz belügyminiszter fémjelezte jobboldallal.

Nem mintha a Néppárt, illetve a csúcsjelöltjének megtett bajor Manfred Weber valaha is komolyan vette volna a pártcsaládból kilépés vagy kisodródás szélére került Orbán ötletét, ám az előrejelzések szerint azzal számot kell vetniük, hogy az EP működését két évtizede a jobbközép vezető szerepével meghatározó erőviszonyok alaposan megváltozhatnak.

Az uniós intézmények néppárti dominanciájához vezető utat – emlékeztetett elemzésében a londoni Financial Times gazdasági napilap – Helmut Kohl akkori német kancellár nyitotta meg, amikor az 1990-es évek második felében kinyitotta az 1976-ban eredetileg kereszténydemokrata pártok létrehozta EPP kapuit a görög, a francia, a spanyol, a brit és a dán konzervatív erők előtt, és befogadta a jobboldali populizmust képviselő Silvio Berlusconi vezette Forza Italiát. Legkisebb politikai közös többszörösként már elég volt a szocializmus elvetése, valamint az EU integrációjának támogatása. A tábor bővítésére indokként Kohl – akit a Kleine Zeitungban tanítómesterének nevezett Orbán – a beszámolók szerint azt hozta fel: a kereszténydemokraták nem azért építették újra Európát, hogy aztán tálcán kínálják azt a szocialistáknak.

Az eredmény meg is lett, az 1999-es EP-választáson a kibővült jobbközép pártcsalád két évtized után a szocialistáktól megszerezte a relatív többséget, amit azóta sem engedett ki a kezéből. Másfél évtizede az EPP adja az Európai Bizottság (EB) elnökét, onnan került ki az Európai Tanács eddigi két elnöke, a belga Herman Van Rompuy, illetve a jelenleg hivatalban lévő lengyel Donald Tusk, s e pártcsalád kezdeményezésére nevezték ki az Európai Központi Bank élére az olasz Mario Draghit...

VÁLASZT6

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2019.05.25. 


Vége a kampánynak, éppen olyan lett, mint várható volt, semmilyen.
Ez természetesen objektív dolog, nem is szeretném a pártok nyakába varrni a felelősséget, ha az embernek hátrakötik a kezeit, meglehetősen nehezen tud tapsolni.
Nem egy öröm, de tudomásul kell venni - a mi kis mocskos diktatúrácskánkban korlátozottak a lehetőségek, ergo csak korlátozott eredmények várhatók.
És ez csak az egyik fele a történetnek, a másik - és meghatározóbb fele - a társadalom állapota.

A magyar társadalom sajnálatos módon ma egy nyálcsorgató debil képét mutatja, sikerült teljesen hülyét csinálni belőle, és erre még büszke is.
Normálisabb országokban az olyan szélhámost, mint amilyen a mi szeretett vezérünk már régen felakasztották volna a kamu-kerítésére, hadd riogassa ott a migránsokat, vagy - csak neki - újranyitották volna a Hárshegyi Mosolygóst, ami számára egyébként is az egyetlen reális menekülési lehetőség a felelősségrevonás elől.
Persze ez nem egy normális ország, itt az emberek elhiszik, hogy a kád lefolyóját be lehet dugaszolni egy gyűszűvel, és akkor öröklétig fürödhetünk a boldogságban.
Mi itt szeretünk rettegni, és még szerencsénk is van, hogy a köpcös nem a rézfaszú bagóval kezdett ijesztgetni, hanem a migránssal, aki ellen elég, ha Juliska néni szögesdróttal háromszor körbetekeri a muffot, és a bal vállán keresztül leköpi Soros plakátját.

Bárki bármit is mond, ez a választás roppant hasznos, hiszen nem lehet tovább sunnyogni, ki kell állni, már a politika szintjén, és nyíltan kell beszélni.
Nem lehet tovább folytatni a pávatáncot, ki kell mondani, hogy mit is akar az a bűnöző, akit mi lányos zavarunkban politikusnak hívunk.
Természetesen nem könnyű ez, hiszen a helyzet napról napra változik, ehhez alkalmazkodni még az olyan gyakorlott figura sem tud, mint Vezérünk, aki politikai viselkedését tekintve olyan, mint a sikló egy vödör takonyban, már elnézést gyengébb gyomrú olvasóimtól...
Most éppen az osztrák botrány nyomán került elő Orbán szerepe a média bekebelezésében, és nem vagyok annyira naiv, hogy azt várjam, hogy holnap bilincsben viszik el.
Ráérünk másfél év múlva is, végtére is a Watergate botránynál is kellett ennyi idő a fekély felfakadásához.
Akármi is lesz ennek a vége, az biztos, hogy tisztul a kép, még ha a Nagy Kombinátor neki is látott most visszatáncolni pártcsaládjához, melynek vezetőinek felettébb ostobának kellene lenniük, hogy visszafogadják...

VERHOFSTADT: HA NEM LÉP FEL ORBÁNNAL SZEMBEN, AKKOR VÉGE AZ EURÓPAI UNIÓNAK

24.HU
Szerző: KÁLMÁN ATTILA, KERNER ZSOLT
2019.05.25. 


Guy Verhofstadt a harmadik legnagyobb frakció vezetőjeként kormányzati szerepre készül az Európai Parlamentben. Négy évtized után megszűnhet a két nagy pártcsalád többsége, azért a liberálisokra is szükség lehet a többséghez. A volt belga miniszterelnök azért jött Budapestre, hogy a Momentum mellett kampányoljon. Orbán Viktorról, uniós pénzekről és arról beszélgettünk, hogy most nem létezik az Európai Unió.

Mostanában Magyarország nagyon fontos helynek tűnik a liberálisok számára, az ALDE két legismertebb embere is itt járt. Ezt a Momentumnak vagy Orbán Viktornak köszönhetjük?

Európai politikus vagyok, ha európai választások vannak, mindenhova elmegyek. Ezt csináltam 2014-ben is, és ezt csinálom most is. A szomorú ebben az, hogy idejövök, és az emberek nem szavazhatnak rám, mert nincsenek transznacionális listák.

Vasárnaptól egységesebb vagy megosztottabb Európát láthatunk majd?

Nem lesznek új frakciók, azt hiszem. Annak a klasszikus Európának pedig vége lesz, ami arról szólt, hogy a szociáldemokraták és a konzervatívok döntenek, és mellettük van néhány apró csoportocska. Ez volt 1979 óta. A két nagy pártcsaládnak nem lesz többsége. Mi azon dolgozunk, hogy létrehozzunk egy új Európa-párti közepet, amely nélkül nem lehet többséget alkotni.

Pedro Sanchez spanyol szociáldemokratái és a portugál szocialisták csatlakoznak önökhöz? Voltak erről pletykák korábban.

Nem hiszem, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk velük együttműködni. Szükség is lesz rá, hogy együttműködjünk, mert egyetlen pártnak sem lesz többsége.

Azt mondta, nem lesznek új pártcsaládok. Még Salvinié sem?

Az nem új párt, hanem az eddig is létező Nemzet és Szabadság Európája-frakció, csak hozzátoldanak egy új betűt. Ugyanazok fognak benne ülni, ettől még nem lesz más. Lesz egy vagy két populista és nacionalista frakció. De mi az új frakciónkba olyan Európa-párti reformer erőket szeretnénk összegyűjteni, amelyek alternatívái lehetnek a populistáknak. Ebben a képviselőcsoportban helye lenne Macronnak és a Momentumnak, de a román antikorrupciós pártnak is...

ÉLETEM EGYIK LEGBOLDOGABB NAPJA! - PAUL LENDVAI A STRACHE-ÜGYRŐL

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: HORVÁTH GÁBOR
2019.05.25.


A Strache-ügy Ausztriának ajándék, gyógyító válság, de nem lesz hatása Orbán rendszerére. Magyarország még mindig az ábrándok országa - nyilatkozta a Népszavának Paul Lendvai.

Mekkora a veszélye a nacionalista populizmus áttörésének Európában? 

Ezt nem lehet kiszámítani, a veszély minden országban más. Úgy érzem, hogy Németországban nem olyan nagy, de Franciaországban a "sárgamellényesek" miatt megcsappant Macron tekintélye, Olaszországban pedig a kormányon belül van válság. Ugyanakkor majdnem mindenütt látja az ember azt, amit Ausztriában és Magyarországon is, hogy a nacionalista-populista pártok és a korrupció elválaszthatatlanok egymástól. Nemrégiben jártam Vicenzában Sir András Schiff fesztiválján, s mint mindig, megvettem a helyi lapokat, akkor is, ha nem értem a nyelvet. Azt láttam, hogy Salvini neve mellett mindenhol feltűnt még egy: Armando Siri. Kiderült, hogy ő Salvini államtitkára, aki kenőpénzeket kapott megrendelésekért. Nietschét idézve: az igazságot nem akkor nehéz képviselni, amikor bátorság kell hozzá, hanem amikor unalmas. Az emberek megszokták, hogy itt van ez az Európai Unió, oda utazol, ahová akarsz, egy pénzzel fizetsz, tanulhatsz az egyetemeken, letelepedhetsz. Ha arról kérdeznénk az embereket, akarják-e, hogy újra legyen vízumkényszer és pénzváltás, mindenki nemmel válaszolna. Európának van vonzereje, de ezt nehéz mozgósítani. 

Magyarország már régen elesett. Melyik a következő dominó? 

A legnagyobb veszélyt Olaszországban látom, ahol még ott lebeg Mussolini árnyéka, gazdasági-pénzügyi válság és két egymással vetélkedő nacionalista-populista csoport van. 

Bécsi újságíróként meglepte Strache esete a titokzatos orosz szőkeséggel? 

Életem egyik legszebb napja volt! Legszebb és legmeglepőbb. Megerősítette azt, amit a könyveimben írtam, hogy a történelemben, a politikában semmit sem lehet előre megmondani. Rengeteg olyan történt, amire senki sem számított. Például a Tito-Sztálin konfliktus, vagy hogy egy Trump nevű erkölcstelen, gusztustalan, jellemtelen fickó a világ legnagyobb hatalmának az elnöke lesz. Strache botránya gyógyító válságot robbantott ki Ausztriában. Ez egy ajándék. A politikában lebecsülik a személyiség szerepét, pedig enélkül nem lehet semmit megérteni. Ausztriában a remény most elsősorban a 75 éves köztársasági elnöknek, Alexander Van der Bellennek köszönhető, aki önmagában is példázza az ország pozitív oldalait: orosz-észt származású családja a Vörös Hadsereg elől menekült el, ő már Bécsben született, egyetemi tanár lett, a Zöld párt elnöke és megnyerte az elnökválasztást a szélsőjobboldali jelölttel szemben. Most ott ül a Hofburgban és egy válságos helyzetben nyugalmat, stabilitást, okosságot és mérsékletet áraszt magából. 

Régebben alighanem a magyar kormány is belebukott volna egy ilyen, hazai vonatozásokkal is bíró ausztriai botrányba, most viszont ez nem fenyeget. Csak a sajtóviszonyokon múlik? 

Strache bukása elsősorban a sajtószabadságon múlott. Az osztrák közszolgálati tévé kilenc órán keresztül közvetített interjúkat, beszélgetéseket a jobb- és a baloldalról mindenkivel. Minden részletről szó esett és azóta is mindenről beszámolnak. A Fidesz összes funkcionáriusát, különösen a Soros ösztöndíjnak köszönhetően angolul kiválóan beszélő Kovács Zoltán kormányszóvivőt elküldeném Ausztriába, megnézni, hogyan számol be a tévé az eseményekről. Jefferson amerikai elnök mondta, hogy ha választania kellene a szabad sajtó és a Kongresszus között, akkor a sajtót választaná. Aztán persze, amikor leleplezték, hogy viszonya volt egy fekete nővel, megharagudott a sajtóra. Ilyenek a politikusok. Én nem találkoztam eggyel sem, aki szerette volna a sajtót. Legfeljebb addig, amíg dicsérték. A Kronen Zeitung azzal a címlappal jelent meg, hogy "Vége a Szabadságpártnak". A videón ugye arról is szó volt, hogy az állítólagos orosz milliomosnő vegye meg és állítsa át a Kronen Zeitungot, mert akkor felmegy a Szabadságpárt támogatottsága. A feladatra pedig alkalmazzák azt a spekulánst, Heinrich Pecinát, aki a magyar sajtót átjátszotta Orbán Viktor kezére. Ha a magyar állami tévét nézed, onnan nem derül ki, hogy miért tört ki a botrány, csak az, hogy Strache buta volt. Szóval a médiának döntő szerepe van...

MEDDIG SZÁRNYALNAK A LAKÁSÁRAK? HOL ÉRDEMES INGATLANT VÁSÁROLNI? - VIDEÓ


PORTFOLIO
Szerző: Portfolio
2019.05.25.


Évek óta száguldanak az ingatlanárak, Budapest több területén 170%-os emelkedés sem volt ritka 2014-óta. Meddig repülnek még az árak, hol célszerű befektetési céllal lakóingatlant keresgélni? Milyen valós alternatívái vannak a klasszikus ingatlanbefektetésnek? A videóból megtudod a részleteket.

AZ EURÓPA-ELLENES HAZUDOZÁSNAK NINCS HATÁRA - TOMBOL AZ ELSZABADULT ŐRÜLET, VAGY MONDJUK FINOMABBAN ÍGY: A TÉNYEKTŐL MEGSZABADÍTOTT SZABAD GONDOLKODÁS

KLUBRÁDIÓ / AZ IGAZSÁG PILLANATA
Szerző: KLUBRÁDIÓ / BOLGÁR GYÖRGY
2019.05.25.


Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója szerint a balliberális oldal a valóságot eltagadva számol, vagy éppen nem számol be a közélet eseményeiről, pusztán azért, mert a valóságosan történő dolgok valakinek vagy valakiknek az érzékenységét sértik, mondja ő. Érdekes. Nem a Magyar Nemzet meg az összes többi kormánypárti médiatermék, beleértve a közszolgálatinak csúfolt médiát is, volt az, amely elfelejtett beszámolni arról, hogy az ibizai videóval le- és megbuktatott szélsőjobboldali osztrák alkancellár miért és hogyan hivatkozott Orbánra és a magyar média általa végrehajtott bekebelezésére? Csak talán nem a magyar hierarchia csúcsán ülő végső tekintély érzékenységét sértették volna vele? Akárhogy és akármiért történt is így, ilyen pofátlanul hírt elhallgatni legutóbb a pártállami időkben lehetett, akarom mondani, kellett. És úgy látszik, most is kell.

A szokásos hazudozások ehhez képest a megszokott keretekben és mederben folytak tovább. A Fidesz egymás után állította ki embereit a sajtótájékoztatókra és olvastatta fel velük, kivel jobban, kivel rosszabbul, ugyanazt a propagandaszöveget. Mint például a már rég nem látott és hallott Kósa Lajossal, aki ezzel visszatért hosszabb kényszerpihenőjéről.

A Fidesz propagandafőnökség természetesen mindenkinek kiosztotta a kötelezően elmondandó süket szöveget. Például a Magyar Nemzetnek nyilatkozó Varga Juditnak is, pedig ő az európai uniós ügyekért felelős államtitkár a Miniszterelnökségen.

„A magyar pártok között csak a Fidesz– KDNP bevándorlásellenes, minden ellenzéki párt kiszolgálja a brüsszeli bevándorláspárti politika érdekeit.”

Na, ugye, milyen jól működik a Fideszben a sokszorosító gép. Csak nem Sorostól kapták még az ántivilágban?

De Varga Judit államtitkárnak azért volt még egy másik jó kis mondata, ami azért egy uniós ügyekkel foglalkozó szakembertől nem akármi.

„A brüsszeli elit nem hisz semmiben, egyetlen hatalomtechnikai vezérelvük van csupán: többség minden áron.”

Na, kérem. Hogy mi az a brüsszeli elit, az nehezen meghatározható, de ha a többség és a választások felől közelítjük meg, akkor nyilván az európai pártokra gondolhatunk, őket pedig a 28 tagországban éppen most választják meg, és ebbe az elitbe tartozik a Fidesz is. Amelynek, ugye, az a vezérelve, hogy többség, mindenáron. Ebben hisz és reménykedik. De a lényeg az, hogy az európai parlament többségét is a választók teremtik meg, és aztán az Európai Bizottság vezetését pedig a parlament meg a miniszterelnökökből álló Európai Tanács választja meg, úgyhogy a brüsszeli elit választásokkal kerül valamilyen pozícióba, ha tetszik, többségbe. Ha aztán a Fidesz belekerülne ebbe a többségbe, akkor nyilván az elit megszűnne elit lenni, ha viszont nem, akkor marad továbbra is mocskos, romlott elit. Ez a Fidesz-logika.

Nemcsak abszurd, de különösen gusztustalan is

Tombol az elszabadult őrület, vagy mondjuk finomabban így: a tényektől megszabadított szabad gondolkodás. De hát ugyancsak a Magyar Nemzet rovatvezetője, Orbán János Dénes szerint a másik Orbán-féle magyar licenc kiállta a próbát...

A MEGYEI NAPILAPOK TELJES BEDARÁLÁSRA KÉSZÜLHETNEK - MÁR MOST IS ERŐSEN KÖZPONTOSÍTOTTÁK A TARTALMAT, DE MÉG EZT IS TUDJÁK FOKOZNI

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Népszava
2019.05.25.


Felszámolnák a már ma is csak papíron önálló megyei lapszerkesztőségeket, a folyamat eredményeként pedig akár a teljes vidéki napilaphálózat is megszűnhet a jelenlegi formájában – erről beszélt több érintett lap munkatársa, vezetője is a Népszavának. Az erős központosítás miatt a szerkesztőségekben már jelenleg is abszurd esetek játszódnak le, az egyik alkalmazott elmondása szerint például, amikor az egyik női mosdóban elromlott a villany, ki kellett volna hívni egy szerelőt, de a lapvezetés napokig nem tett semmit, mert azt mondták, még nem kapták meg „föntről” a hozzájárulást.

Mint ismert, 2016 őszén a megyei napilapok többsége Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került, majd a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) létrehozásával minden helyi kiadvány a kormányközeli szervezet tulajdonává vált.

Lapunk több megyei napilap munkatársánál és vezetőjénél informálódott, abban pedig mindenki egyetértett, hogy további központosításra számítanak. Ez a folyamat egyébként már jó ideje tart: az újságoknál már csak a helyi híreket dolgozzák fel önállóan (természetesen ezt is alapvetően a kormánypártra hangolva, az ellenzéki megszólalásoknak minimális teret adva), de a politikai és sport oldalakat már egy központi szerkesztőség látja el anyagokkal. Igaz, egyelőre elég nagy a szórás: a Komárom-Esztergom Megyei 24 ÓRÁ-ban általában hat oldalt (plusz a címlap felét), a szomszédos Fejér Megyei Hírlap munkatársai tizenkettőt készíthetnek maguk, a Somogyi Hírlapnál viszont tíz oldalt írnak helyben.

Információink szerint már folyik a kormányzati médiabirodalomhoz csak később csatlakozott lapok, például a Győr-Sopron megyei Kisalföld „KESMÁ-sítása”. Ezek a médiumok új, a többi laphoz hasonló arculatot kapnak hamarosan, emiatt más szerkesztőségekből is küldtek át munkatársakat, hogy megtanítsák a tördelő szoftverek, az online szerkesztőségi rendszer használatát. Persze lehet, hogy ezt már fölöslegesen teszik: többen is azt mondták,

olyan hírek keringenek a szerkesztőségekben, hogy az önkormányzati választások után, de legkésőbb 2020 elején teljesen megszűnnének a jelenleg működő megyei napilapok, és a helyüket egy központilag szerkesztett újság venné át...

A KLÍMAVÁLTOZÁS ÉS A GMO-ELLENESSÉG IS FENYEGETI AZ EMBERISÉG ÉLELEMELLÁTÁSÁT AZ MTA KUTATÓI SZERINT

QUBIT
Szerző: BALÁZS ZSUZSANNA
2019.05.25.

Miközben a Fridays for Future (FFF) magyar tagozata szervezésében több ezer diák és szimpatizáns tüntetett május 24-én országszerte és Budapesten, hogy a figyelmet a klímaváltozás veszélyeire és az azonnali cselekvés szükségességére fordítsa, a felvonulóktól két saroknyira a magyar növénykutatók krémje is épp ezzel a témával foglalkozott.

Növények, klímaváltozás, agrárium című rendezvényükön az MTA agrártudományok osztályának kutatói azokat a tudományos eszközöket vették sorra, amelyekkel például
- gyorsan és hatékonyan növelhető a gabonák és takarmánynövények terméshozama,
- jelentősen javítható a világ lakosságának élelmezésében kulcsszerepet játszó növények 
környezeti hatásokkal szembeni ellenálló képessége
- és a fás szárú növények szén-dioxid-megkötő képessége.

Mindegy, hogy a jelenlegi éghajlati viszonyokat klímaváltozásként vagy periodikusan ismétlődő, elkerülhetetlen rendszerként értelmezzük-e, mert a következményeit így is, úgy is viselnünk kell – mondta Németh Tamás akadémikus, az MTA Agrártudományok Osztályának elnöke. Ezeket a következményeket ráadásul az emberek egyre növekvő tömegének kell elviselnie. Miközben Afrika népessége évente 100 millióval nő, a problémát tovább tetézi, hogy 2025-re várhatóan 60 olyan gigapolisz lesz a bolygón, amelynek a lakossága meghaladja majd a 10 milliót. A termőterületek arányának a csökkenésére, az ivóvíz-gazdálkodás válságára és a klímaváltozás hatásainak az ellensúlyozására egyaránt a biotechnológia, a növénynemesítés és a vízgazdálkodás forradalmasítása jelentheti a megoldást. 

Mit adhatnak nekünk a növények? Mindent...


JÓZANUL A JUNCKER-KORSZAKRÓL: VISSZASÍRJUK MÉG AZ ELMÚLT ÖT ÉVET

VÁLASZ ONLINE
Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2019.05.24. 


...Az elmúlt öt év ...sok területen előrelépést és gazdasági fejlődést hozott az EU-ban. S hogy mit hoz a jövő?

Először is a politikai döntéshozatalban fordulhatnak rosszabbra a dolgok – mind a nemzeti kormányok, mind az Európai Parlament szintjén. Minden ellenkező híresztelés ellenére az Európai Unió politikáját ugyanis alapvetően a tagállamok határozzák meg. Noha a jogszabály-kezdeményezés az Európai Bizottság („Brüsszel”) monopóliuma, a testület 95 százalékban az állam- és kormányfők iránymutatása alapján javasolja az uniós „törvényeket.” Ezekre még rá kell bólintania a tagállamok tárcavezetőiből álló Miniszterek Tanácsának, illetve az emberek által választott Európai Parlamentnek.

Ha a nemzeti kormányok gyengébbek, koalíciókból állnak, akkor jelentősen megnehezül az uniós szintű érdekegyeztetés – egy politikailag instabil kabinet óvatosabb az alkuk megkötésében, fél az otthoni politikai következményektől.

Az elmúlt időszak nemzeti választásai márpedig azt mutatják: a hagyományos szociáldemokrata és kereszténydemokrata pártok meggyengülésével keletkezett űrbe új, gyakran épphogy színre lépett erők nyomulnak be. Mégsem az establishment-ellenes jobboldal – magyar kormány által olyannyira várt – áttörése, sokkal inkább a széttöredezettség jellemző. Az idén tartott négy nemzeti választáson éppenséggel a radikális jobboldallal szemben álló erők nyertek: a spanyol és finn parlamenti választásokon a szociáldemokraták, a szlovák elnökválasztáson pedig a liberális Zuzana Čaputová diadalmaskodott. (Észtországban szintén a liberálisok győztek a parlamenti választáson, de nem alakíthattak kormányt, mert a konzervatívok összefogtak a szélsőjobboldallal.)

Amiképpen nemzeti szinten, úgy az Európai Parlamentben is nehezebb lesz döntésképes koalíciókat összehozni. Az már az urnák vasárnapi felbontása előtt valószínűnek tűnik, hogy az Európai Parlamentet eddig uraló néppárti-szociáldemokrata koalíciónak nem lesz többsége – de az EU-t élesen bíráló erőknek sem.

Az eddiginél is nehézkesebb politikai döntéshozatal mellett az eddig jól teljesítő uniós gazdaság jelenti az új ciklus másik veszélyforrását. Azt már most tudjuk, hogy az előbb-utóbb bekövetkező brit kilépés miatt a 2021-ben induló hétéves költségvetésben kisebb lesz a felosztható torta. Az Európai Bizottság adatai szerint 2014 óta Magyarországon az uniós forrásoknak köszönhetően 100 ezer új munkahely létesült, közel négyezer kilométer közút és 415 kilométer vasút épült vagy vált korszerűbbé. 3,5 millió embernek pedig javult a víz- és szennyvízhálózathoz való hozzáférése. Az új költségvetésre tett bizottsági javaslat alapján Magyarországnak a jövőben négymilliárd euróval, azaz 25 százalékkal kevesebb támogatás járna. Márpedig az uniós támogatás nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte felhajtóereje az ország gazdaságának. (A költségvetésről a végső szót az állam- és kormányfők mondják majd ki. Tervek vannak arra is, hogy az uniós támogatások folyósítását jogállamisági feltételek teljesítéséhez kössék.)

Az EU-pénzek csökkenésénél is komolyabb aggodalomra ad okot a gazdasági szereplők borúlátása: az EU konjunktúraindexe három, a német ipari bizalmi index két és fél évvel ezelőtti szintjére esett. Az előrejelzések szerint idén és az elkövetkező években lassul az Unió növekedése. A számunkra különösen fontos Németország nem húz úgy, ahogy szokott: az előző negyedévben stagnált, 2018 harmadik negyedévében pedig egyenesen csökkent a német GDP. A német hazai össztermék az idei első negyedévben mindössze 0,4 százalékkal növekedett az előző három hónaphoz képest.

Ezen adatok fényében nem véletlen, hogy sem a kormányzat, sem a Magyar Nemzeti Bank szerint nem lesz megismételhető a tavalyi magyar csúcsnövekedés. Kétségtelen, a 3,9-3,8 százalékos prognózis még mindig jó eredmény lenne, a német autóipar azonban tovább ronthat a magyar helyzeten. Noha mind a BMW, mind a Mercedes cáfolta a magyarországi termelésbővítés leállításáról szóló híreket, a két mamutcég a piaci folyamatok miatt költségcsökkenésre kényszerül – s ezek bizony érinthetik magyarországi leányvállalataikat is.

Kevesebb uniós forrás, köhécselő német gazdaság, fékező autóipar – az uniós és különösen a magyar gazdaságot sújtó fejlemények mellett a bontakozó amerikai-kínai gazdasági háború, illetve a még mindig nem tisztázott brit kilépés is veszélyforrás.

Nem véletlen, hogy a magyar kormányzat a hírek szerint az európai választás után „gazdaságvédelmi akciótervet” készül bejelenteni. Miközben tehát folyamatosan az EU válságáról hallunk és beszélünk, könnyen lehet, hogy visszasírjuk még ezt a most záruló ötéves időszakot.

A NEMZETGAZDASÁG ÜGYEIRŐL - NEMZETI ÉS EURÓPAI ALAPÉRTÉKEK

V21
Szerző: BOD PÉTER ÁKOS
2019.05.21.


... Hazánk társadalmi és gazdasági fejlődését nem szolgálja, ha a kormány igen szűk körben, érdemi szakmai vita és az érintettek meghallgatása nélkül dönt, gyakran évtizedekre kiható ügyekben. Szükséges ezért a munkavállalók, a kormánytól független munkaadói és szakmai szervezetek, önkormányzatok, akadémiai műhelyek bevonása a nagy jelentőségű döntésekbe, a társadalmi párbeszéd intézményeinek helyreállítása. 

- Nincs rendjén, hogy hatásvizsgálat nélkül, titkosítva döntenek, sűrűn megkerülve magát a kormányzati szakapparátust is, bizonyíthatóan üzleti lobbik és baráti-üzlettársi figurák befolyásának engedve. Helyes lenne visszaállítani az állam pénzügyeinek gazdájaként a Pénzügyminisztériumot, részeként egyébként egy olyan kormányszerkezeti változtatásnak, amely a mainál jobban illeszkedne az uniós tagállamok közötti szoros együttműködés kialakult rendjéhez.

- A magyar állam a nemzeti jövedelemnek a mi fejlettségi szintünkhöz és térségi versenytársaink mércéjéhez képest túlságosan nagy hányadát vonja el adók, járulékok formájában, és ugyancsak túlságosan nagy arányban osztja újra a jövedelmeket. Önmagában e nagy mértékek növelik a korrupciós kockázatokat, a gazdasági verseny torzításának esélyét.

- Jelenleg e veszélyek ellen nem lép fel a kormányzat, sőt ideológiát gyártat ahhoz, hogy a társadalom az állami beavatkozásban, a nyertesek és kedvezményezettek kijelölésében a magyar érdekek harcos képviseletét lássa. Versenyképes, hatékony és perspektivikus vállalkozói kört azonban nem lehet politikai és személyes szelekció alapján kifejlesztetni, és főként nem európai viszonyok közepette. A ’haverok kapitalizmusa’ nem lehet tartósan sikeres, ráadásul hazánkat igen káros, költséges konfliktusokba sodorja európai partnereinkkel.

- Az elmúlt években kifejlesztett túlzott politikai centralizáció a gazdasági ügyekre is kiterjedt: piacgazdaságban szokatlan mértékű a legfelsőbb politikai kör (klikk) részletekbe menő beavatkozása, a jogszabályok eszközkénti alkalmazása, a gazdasági szereplők kedvelt és ellenséges csoportokra való felosztása. Mindez jogbizonytalanságot okoz, amely egyebek mellett az üzleti beruházások kényszerű visszafogásában is megmutatkozik – ezzel rongálva hazánk növekedési, fejlődési képességét.

- Nemzetgazdasági érdekekkel indokolhatatlan módon volt képes elkötelezni a magyar államot a kormány igen költséges, túlzott méretű és gyaníthatóan ránk nézve előnytelen külföldi finanszírozású beruházások mellett: ezek között a legismertebb a Paks 2 és a kínai vasútprojekt. Feltűnő a korrupt és tekintélyuralmi rezsimekkel való üzleti barátkozási kísérletek gyakorisága: ezekből aligha remélhető kölcsönösen előnyös és tartós üzleti kapcsolat. A kis és közepes méretű vállalkozások (KKV) számára különösen perspektívátlan a keleti rezsimek felé nyitás, mind költség-okok, mind a politikai nexusra utaltság miatt.

- A 2008-as pénzügyi válságban megmutatkozó tényleges aránytalanságokat félremagyarázva olyan újraiparosítási ideológiával állt elő a kormány, amely káros irányba tolhatja a magyar gazdasági szerkezetet, lebutított és idejétmúlt szakképzési irányzatokat preferál. Ez már rövidtávon rontja annak esélyét, hogy hazánk az európai (világméretű) értékláncokba a mainál kedvezőbb módon, nagyobb hozzáadott értékkel kapcsolódhasson be – sőt egyáltalán bekapcsolódhasson, mihelyt az új ipari forradalom normái meghatározóvá válnak partnereinknél.

Leszakadásunk veszélyét növeli az euró-övezetből való kimaradásunk is. Szomszédjainknak, az értékláncokban előttünk és mögöttünk következő partnereinknek döntő hányada az euró-zóna tagja. A nemzeti valutához fűződő potenciális előnyöket túlhangsúlyozó és a nemzetközi sebezhetőségből, kitettségből fakadó veszélyeket elhallgató kormányzati és jegybanki propaganda ellenére a magyar társadalom zöme elismeri a közös európai valuta előnyeit, az üzleti élet pedig gyakorlatilag nagymértékben euroizálva van. Ezért egy új kormányzatnak világos pályát kell felvázolnia a magyar társadalom – valamint nem kevésbé európai partnereink – számára arról, hogy az euró átvételének kötelességét miként és mikor lesz képes teljesíteni hazánk.