2018. június 11., hétfő

EGYSZER HASZNÁLATOS MAGYAR MUNKÁS - SZILÁGYI JÁNOS: A JÓ MUNKAERŐ MÁR ELMENT AZ ORSZÁGBÓL, A KÖZMUNKÁSSAL MEG NEM LEHET MIT KEZDENI

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2018.06.11. 


Az Orbán-kormány az egymillió munkahely ígérete után gyors sikert akart, ezért úgy növelték a foglalkoztatást, hogy bármi áron szakmát adnak a gyerekek kezébe. Hogyan lehet funkcionális analfabéta gyerekeknek szakmát adni? Úgy, hogy csinálnak egy lebutított szakképzést – mondja Szilágyi János, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara korábbi képzési és oktatási igazgatója, aki 2016-ban mondott fel. Ma már ő is sok mindent másképp csinálna.

Orbán Viktor 2010-ben megkötötte azt a megállapodást, amely az iparkamara fennhatósága alá helyezte a szakképzést. Akkoriban a gazdaság szereplői közül sokan örömmel nyugtázták, hogy visszaáll a szocializmusból ismert 8+3 éves szakmunkásképzés, végre a gyakorlat dominálja a képzést, amiből kikerül az értelmetlen „közismeret”. Oktatáskutatók már akkor jelezték, ez nem jó irány. Ön akkoriban hogyan vélekedett?

– Akkoriban sok baj volt a szakképzéssel. Jó volt ugyan az irány, hogy a nyolcadik osztály után ne egyből kerüljenek a gyerekek a szakképzésbe, hanem két évig legyen egy szakmai-orientációs képzésük, és csak ezután kezdjék el a szakmatanulást. Ez volt a 8+2+2 szerkezet, amit később 2+3-ra hosszabbítottak, a tankötelezettséget pedig 18 évre emelték. Ez mind összhangban állt a nemzetközi trendekkel, az uniós csatlakozási követelményekkel. A törekvés jó volt, csak gyártásilag hibás.

Ez a 2008-ig tartó korszak. A gazdasági szereplők nyomására Hiller István akkori oktatási miniszter rövidítette a szakképzés alapozó szakaszát, ezt 2010 szeptemberében vezették be 86 szakmában.

– A változtatások irányáról Kiss Péter munkaügyi miniszteri időszaka alatt született döntés. A problémák ugyanis addigra már kiütköztek. Megnövelték ugyan a képzési időt, felemelték a tankötelezettségi korhatárt, de a tanulók tudása, teljesítménye és alapkészségei nem fejlődtek. Szerintem az volt az egyik hiba, hogy a szakiskolából kisgimnáziumot akartak csinálni. Nem vették figyelembe, hogy ide olyan gyerekek érkeznek, akik alapvető írás-olvasási-számolási nehézségekkel küszködnek. Sokkal jobban el kellett volna vinni a képzést az alapkészségek megerősítésének irányába. És ami a legfontosabb tanulság: a tanárokat sem tudták az oktatásirányítók megnyerni maguknak. A kisgimnáziumi tananyagot nem lehetett olyan gyerekeknek nyomni, akik nem akartak egész nap a padban ülni...

BALOG ZOLTÁN AZ OSZTRÁK ÉJSZAKÁBAN

ÁTLÁTSZÓ - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TAMÁS RÓBERT
2018.06.11.


Nem tehetek róla, de nekem a kormánypárt bármelyik megszólalója azt a szituációt juttatja eszembe, amikor egy bűnöző tojik a törvényekre, lop, csal, hazudik, gyilkol, amikor végül elkapják, akkor azonnal a saját jogaira és a törvényre hivatkozik. Amit egészen odáig ívesen. Igazán megkérdezhette volna valaki Balogot, hogy a Fidesz miért nem tiszteli országon belül az eltérő véleményeket? Sőt, miért nem tartja tiszteletben azt a sokmillió embert, aki nem fideszes? A tisztelet csak nekik jár? Nevetséges.

Sőt, azt is meg lehetett volna kérdezni őokosságától, hogy miért fekszik a kormány keresztbe minden uniós törekvés elé? Az egyértelmű, hogy a menekültválságot csak közösen lehet kezelni, a magyar csirkeháló nem fogja megállítani se a menekülteket, se a migránsokat, se a terroristákat. Jó, értem én, hogy a Fidesz hatalma a beszaratott magyar polgárok további hergelésén múlik, ezért nem céljuk, sőt, ellenérdekeltek a helyzet hatékony kezelésében. A többi tagország meg nem igazán érdekli őket, ahogy a szektán kívüli magyarok sem fontosak.

Annak azonban igazán örülök, hogy ha már magyar újságírók elől elfutnak a fideszesek, legalább külföldön még be mernek menni egy stúdióba...

ORBÁN ELLENFELEINEK LÉTRE KELL HOZNIUK A SAJÁT NER-ÜKET

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2018.06.11.


A mai parlamenti ellenzék tagjainak növekvő részéről sejtjük, hogy közvetve vagy közvetlenül a Fidesz érdekei szerint politizál, ami lehetetlenné teszi akár a parlamenti pártokon belüli hatékony politikai egyeztetést (eleve nincs hozzá bizalom), akár az egymással összehangolt hatékony ellenzéki fellépést. Ezért ha az ellenzékiség benne ragad ebben a logikában, semmi esélye nincs a jövőben. A mai felállás alternatívája egy "ellenzéki NER" lehet, amelyet a posztkommunista balos pártok kivételével a parlamenti ellenzéknek először a parlamenten kívül kisebb és mikropártokkal, blogokkal, érdekképviseletekkel, a nyilvánosság egyéb tényezőivel és finanszírozókkal kell kialakítani, világos céllal és működési renddel. Kevesen is elkezdhetik és fokozatosan többen fognak csatlakozni, mert a magyar ellenzéki nyilvánosságot ismerve rövid időn belül ez válhat a legautentikusabb ellenzéki intézményrendszerré, ahonnan előbb-utóbb hiba lesz kimaradnia valamirevaló ellenzéki erőnek.

Ez egy olyan blueprint, ami elkerüli az eddigiek buktatóit, mert sokkal alacsonyabb bizalmi küszöböt feltételez, mint akár Bokros 500 napos javaslata, fideszes ügynökök kis eséllyel fognak helyet találni benne, mert hamar kiderül, ha az alapküldetése ellen fordulnak, ill. mivel a nyilvánosság és a választók megszervezéséről szól, nem is nagyon tudnának részt venni benne. Nem mellesleg nem kényszerít senkit a fizetett (parlamenti) helye feladására, ellenben igen produktív "játéknak" bizonyulhat, amit -- ismétlem -- kevesek is el tudnak kezdeni, ha szisztematikusan tudják csinálni...

"AZ ENYÉM ALATT OTT VOLT AZ ELHUNYT FÉRJEM ALÁÍRÁSA IS" - ORSZÁGOSAN 111 BÜNTETŐELJÁRÁS INDULT A VÁLASZTÁSI AJÁNLÁSOK HAMISÍTÁSA MIATT

ÁTLÁTSZÓ - VÁLASZTÁSI KAMPÁNY
Szerző: CSIKÁSZ BRIGITTA
2018.06.11.


Miközben a GDPR miatt most magyar vállalkozások tízezrei pánikolnak, és naponta kérdezgetik az alkalmazottaikat, hogy “ugye semmilyen ügyfél személyes adatát nem tárolod az íróasztalodon?!”, addig a kamupártok még néhány héttel ezelőtt is úgy adták-vették a választók személyes adatait, mintha csak egy kiló kenyérért mentek volna le a boltba. Az Országos Rendőrfőkapitányság (ORFK) tájékoztatása szerint rengeteg csalás történhetett, országszerte összesen 111 büntetőeljárás indult emiatt. Megtudtuk azt is, hogy kik csalhattak, köztük van például az Iránytű Párt, a Kell az Összefogás Párt, valamint a Rend és Elszámoltatás Párt. De még az LMP-s Ungár Péter ajánlása miatt is feljelentést tett valaki a rendőrségen.

Egészen idáig csak sejteni lehetett, hogy mekkora mértékű csalások történtek az országban a választási ajánlások összegyűjtésekor, ma már viszont hivatalos adatok is vannak arról, hogy a jelenség nem csak néhány embert, illetve választókerületet érintett.

A kamupártok célja az aláírások másolásával az volt, hogy valós támogatók híján is képesek legyenek egyéni jelölteket állítani, hiszen ezt az állam busásan megfizeti: egy képviselő-jelölt után 1 millió forint járt, ráadásul, ha sikerült 27 jelöltet összecsalni legalább 9 megyében és egy budapesti választókörzetben, akkor már országos listát is állíthattak, ami még több ingyen pénzt jelent, ebben az esetben további 153 millió forintot kaptak kampányolni.

A trükközés annyira széleskörű volt, hogy áprilisban a választók méteres hosszúságú szavazólapokon voltak kénytelenek kikeresni azt az egy valódi pártot, akire le akarták adni a szavazatunkat. A voksolás előtt csak az Átlátszónak több mint 30 ovasónk jelezte, hogy lemásolták a személyes adatait: hiába csak egy (valódi) pártnak írt alá, a szignója (a címével és az anyja nevével együtt) számtalan más ajánlóíven is szerepelt.

Őket most újra megkerestük, hogy megtudjuk, mi lett a feljelentésük sorsa. Mindannyian arról számoltak be, hogy a rendőrség már meghallgatta őket az ügyben...

HÁROM LENGYEL VÁROSBAN FOGLALTAK EGYETEMET A FELSŐOKTATÁSI REFORM ELLEN TILTAKOZÓ HALLGATÓK

MÉRCE
Szerző: PAPP GÁSPÁR
2018.06.11.


Múlt hétfő óta három lengyel egyetemen foglaltak el részlegeket hallgatók, több egyetemi város pedig szolidaritási megmozdulásokkal csatlakozott a foglalókhoz a lengyel kormánypárt átfogó felsőoktatási reformtervének benyújtását követően. A Jog és Igazságosság (PiS) reformja a kritikusok szerint csökkentené az egyetemek autonómiáját és az intézmények demokratikus jellegét, valamint még inkább elzárná az utat a vidéki és a szegényebb hallgatók előtt.

A Jarosław Gowin tudomány- és felsőoktatási miniszter és miniszterelnök-helyettes által jegyzett felsőoktatási reformról a héten szavaz a Szejm, ahol a kormánypárt kényelmes többséggel rendelkezik. Az oko.press összefoglalója szerint a törvény elsősorban az egyetemek autonómiáját és belső demokratikus modelljét csorbítaná jelentősen, és váltaná fel egy politikai kinevezett által vezetett, központi irányítású modellre. A lengyel egyetemek élén álló rektorokat hagyományosan a dékánok választják, akiket pedig az alsóbb szervezeti egységek választják meg.

A PiS által javasolt struktúrában a rektort az egyetemi polgárok helyett egy újonnan létrehozott intézmény, a többségében külső tagokból álló Egyetemi Tanács nevenzé ki, miközben például a dolgozói érdekképviseletet megfosztanák a súlyától.

A 2.0-s törvényként emlegetett reform egyben számos kisebb, regionális jelentőségű egyetem lefokozásával is járna. A kis egyetemek nagy részében ezen túl csak oktatást végeznének, a kutatási büdzsét elvennék tőlük, és doktori képzéseket sem tarthatnának.

A törvény ellen tiltakozó hallgatók egy csoportja hétfőn elfoglalta a varsói egyetem egyik reprezentatív részlegét, ahol a rektor irodája is található. A 30-50 diák azóta is foglalás alatt tartja a területet, éjszaka bent alszanak, nappal előadásokat, a foglalást támogató oktatók részvételével vitákat szerveznek az egyetem (kívánatos) működéséről.

A varsói hallgatókhoz a hét folyamán más városok egyetemi polgárai is csatlakoztak: Krakkóban és Łódźban szintén egyetemi részlegeket foglaltak el, Białystokban, Poznańban, Wrocławban, Szczecinben és Rzeszówban pedig szolidaritási tüntetéseket tartottak...

DRAGOMÁN GYÖRGY: HA AZ EMBER IGAZAT MOND, ÉS ABBÓL BAJA LEHET, AKKOR AZ DIKTATÚRA KEZD LENNI

24.HU
Szerző: BODNÁR JUDIT LOLA
2018.06.10.


Hatalom versus önvizsgálat, írás mint a legsötétebb depresszió versus szabad, boldog élet, ramen és rántott hús. Az egyik legnépszerűbb kortárs magyar íróval, Dragomán Györggyel beszélgettünk.

Most jött haza New Yorkból. Munka volt vagy nyaralás?

Családi kirándulás. Persze találkoznom kellett az ügynökömmel meg a szerkesztőmmel, mert úgy tűnik, hogy jövő tavasszal végre Amerikában is megjelenik a Máglya, úgyhogy ezért sem ártott kimenni, de alapvetően ez egy magánjellegű családi kirándulás volt. Szeretem azt a várost, többször jártam ott, jól érzem ott magam. De a fő cél nem az volt, hogy én jól érezzem magam, hanem a gyerekeim megtanultak angolul, és a nagy fiam felsőfokú nyelvvizsgát tett, és ez volt a jutalom, hogy el tudtuk vinni őket.

Mi az New Yorkban, amit szívesen hazahozna onnan, s amit jó lenne, ha megtanulna Budapest?

Nagyon élhető város. Teljesen más típusú zsúfoltság van ott, nem lehet összehasonlítani. De Pest is nagyon vagány város, csak máshogy működik, emberibb, New York meg vadabb. De például csináltak egy Elevated Walkway nevű helyet, ami egy sétálópark a régi metrósíneken, ott kanyarog a városban. Egy ilyet biztos csinálhatnánk, nem tudom, hol, de ez egy nagyon jól működő urbánus tér.

Egy könyv külföldi kiadása általában honnan indul, min múlik?

New Yorkban van egy ügynökségem, amely már tíz éve képvisel, és próbálja különböző kiadók kezébe juttatni a könyvet. De fordítva is működik: a kiadók, akik ismernek, hallottak rólam, néha megkeresik az ügynökséget, vagy például egy skandináv országban egy szerkesztő, aki annak idején A fehér királyt kiadta, most felfigyelt a Máglyára. Néha fordítók találnak kiadót, néha én találkozom olyan emberekkel, ez a folyamat sokfelől indulhat, a kiadótól, az ügynökségtől, a szerzőtől, a fordítótól, egy szerkesztőtől, néha még olvasótól is, tudok olyat, aki szerette volna, ha a férje el tudja olvasni a könyvet, és ismert valakit, és így tovább, ez összeért. A szerző néha nem is tudja meg, hogy ez hogy kezdődött...

VERSENYHELYZET KÜLFÖLDÖN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Margit
2018.06.11.


Határátkelőként a versenyhelyzet talán még keményebb, mint Magyarországon élve, hiszen külföldön kell bizonyítani, adott esetben helyi munkavállaló mellett, párjaként dolgozva. Erről írt most Margit, akinek korábbi írásai a svájci idősgondozásról és a külföldi párkapcsolatról szóltak

„A váltótársak kapcsolatáról, egymás közötti versengésről, a váltással járó problémákról szeretnék írni.

A legfőbb problémának tartom, ha a váltótársak között versengés alakul ki. Mindenki a saját szokásaira, életvitelére, tapasztalataira esküszik. Gyakran csak az egók mérkőznek és elvész a lényeg; az ápolt személy csak egy eszköz lesz a konkurenciaharcban, és nem pedig a közös cél, a hosszú távú munkakapcsolat alanya.

Németországban egy házaspárt kellett gondoznom, a bácsi demens volt, a néni volt fizikailag betegebb, lassan, nehezen mozgott, rollátorral közlekedett. A néni meglehetősen elkényeztetett volt a család részéről, így ráadásul őt megkülönböztetett módon kellett gondozni, kezelni.

Nem vasalunk

Váltótársam a cégvezető ex-felesége volt. Érkezésem után, a munkakör átadásánál határozott hangon közölte velem, hogy mi nem vasalunk. Mosás után csak kisimítjuk a ruhákat.

Az idős 86 éves néni egész életében vasalta a bácsi ingeit, az ágyneműket, konyharuhákat. Váltótársam képes volt vasalatlan ágyneműt felhúzni nekik, a házaspár csak forgolódott a szokatlan ágyban, sehogy sem találta a helyét.

A néninek el kellett viselnie, hogy mennyire rendetlenül van felöltöztetve a férje, minden reggel vasalatlan inget kapott. Természetesen nem értettem egyet a már kialakított rendszerrel, és öntörvényűen kivasaltam mindent, ami szükséges volt.

Nem tetszett a váltótársamnak, de én kimagyaráztam magam, hogy az időmbe belefér és különben is szeretek vasalni. Remélem, nem tilos vasalnom? Erre nem tudott, mit válaszolni kolleganőm"...

MEDDIG GARÁZDÁLKODHATNAK A BEHAJTÓK?

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2018.06.11.


Tömegével adtak át bankok problémás hiteleket követeléskezelőknek. Esetenként azután a behajtók úgy viselkedtek, mintha rájuk semmilyen korábbi megállapodás sem vonatkozna. Talán ettől sem független, hogy – mint az Azénpénzem.hu megtudta – a jegybank az adósok számára átláthatóbb folyamatok érdekében új felügyeleti ajánlást ad majd ki.

A bankok tömegével adják át a hiteleket a követeléskezelőknek, az eljárásba pedig időnként hiba csúszik (valahogy sohasem az adós javára). Egy ilyen esetben döntött a hiteles mellett a Pénzügyi Békéltető Testület (PBT). A hátralékos folyószámlahitelnél a bank a tőketartozáson felüli részt elengedte, a fennmaradó kölcsönre pedig 24 havi kamatmentes részletfizetési kedvezményt nyújtott. A megállapodásban szereplő összeget az adós rendben fizette, elmaradása egyáltalán nem volt. Ezt a PBT kérésére a bank is megerősítette.

A bank azonban időközben ezt a kölcsönt is behajtóra engedményezte. Az pedig az engedményezett, közel egymillió forintos adósságra 300 ezer forint késedelmi kamatot számolt fel. Azzal érveltek, hogy ugyan valóban tőketartozást vettek át, de a követelésre a felmondást követően felszámítható a késedelmi kamat. Az érzékelhetően egyáltalán nem érdekelte a követeléskezelőt, hogy valóban akadozott-e a törlesztés. Az eljáró tanács azonban megállapította: a követeléskezelő nem hagyhatja figyelmen kívül a jogelőd bank és a kérelmező között létrejött megállapodást. A PBT így végül azt állapította meg, hogy a hitel behajtónak átadásakor a tartozás mindössze héthavi összegre, 278 ezer forintra rúgott. (A követeléskezelő több mint 1,3 millió forintot mutatott ki.)

Mint részletezték: téves a követeléskezelő azon álláspontja, hogy a korábbi megállapodás rá ne terjedne ki. Az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, az engedményezéssel valamennyi jog és kötelezettség átszáll, így a követeléskezelőre, mint a követelés jelenlegi kizárólagos jogosultjára kiterjed a jogelőd jogosult és kötelezett közti megállapodás hatálya is...

ÖTÖDSZÖR IS NEKIVESELKEDHET A KORMÁNY, HOGY EGYBEGYÚRJA A MÁV-OT ÉS A VOLÁNT

HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: hvg.hu
2018.06.11.


Van-e ön szerint még egy ország Európában, ahol állami szereplők közpénzből tartanak fenn egymással versengő – sok tekintetben ellenérdekelt – szolgáltatásokat? Segítünk: nincs. Magyarországon viszont évtizedek óta így működik egymás mellett a Volán és a MÁV. Csak az "elmúltnyolcévben" nagyjából négyszer, négy módon állt neki a kormány az átalakításnak, de a társaságok lobbiharcain eddig mindig elbukott az ügy. A hvg.hu információi szerint ebben a ciklusban újabb nekifutás jöhet.

Újra előkerülhet az új kormányzati ciklusban a MÁV és a Volán-társaságok korábban számtalanszor felvetett összevonása: a fejlesztésitárca-utód Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) környékén információink szerint ugyanis erős a szándék a párhuzamosan és észszerűtlenül működő struktúrák megreformálására.

A MÁV és a Volán ma nemcsak, hogy egymástól teljesen függetlenül, de kifejezetten egymás konkurenseként működik. Ez a gyakorlatban úgy fest, mint Budapest közlekedése ötven éve, a BKV létrejötte előtt, amikor menetrendi és egyéb összehangolás nélkül, egymással versenyezve működött a fővárosban a „kék buszokat” és a „sárga villamosokat” működtető vállalat...

TÓCSÁK ÉS PÁROLGÁSOK

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.06.11.


Éppen akkor, amikor a második vihar lecsapott az utcára, a dörgés majdnem beszakította az ablakot, a villámok pedig olyan fényeket rajzoltak a szoba falára, mint huszadrangú horrorokban szokás, és a víz bokáig érve hömpölygött a flaszteren dinnyehéjat, használt kotont meg döglött verebeket sodorva magával, de föltűnt Noé bárkája is a sarkon, tehát formálódott egy jóképű apokalipszis, nos, a monitoron éppen akkor jelent meg a jövő.

Hogy mi vár rám, az vibrált rajta olyan mélységes melankóliába taszítva, amilyet csak a hozzám hasonló magányos mániákusok érhetnek meg, ahogyan csorog a házfalakon a mocskos eső. Egy homo, aki a politikából és a politikáért él, azt delirálta, hogy az elkövetkezendő négy évben Orbán Viktor Mihály a világgazdasági válság ellen fog küzdeni népe érdekében olyan vehemenciával, mint tette ezt hosszú időkig a migráncsokkal, amelynek már learatta a hasznát, így új tamtamot kell lelnie, és a válság lesz az.

Úgy vélte ez az ember, hogy most 2022-ig ezt fogjuk hallgatni, erről születnek kék plakátok, és erről konzultál majd a népekkel a vezér keblére ölelve mintegy őket, és éppen azért, hogy meglegyen az újabb négy éve neki, amelyben szórakozhatik az országgal, degenerált bárgyúságba taszítva a maradékot is. Hogy ez fog a csapból is folyni, ezt lengette be ez a politikás ember, és én hiszek neki, mert mért ne hinnék. Nem azért mert olyan okos lenne, hanem, mert minden szart el lehet már képzelni itt.

Dörrent még egyet búcsúzóul a mennybolt, és az eső, mintha mindegy volna, el is állt. Most, hogy megtudtam, mit óhajt kínálni nekem magyar hazám, el kellett dönteni, hogy akarom-e, meg, hogy érdemes-e, leginkább ezt. S mindezért nem a lelkem éjfeketeségébe kellett leszállnom, hiszen szünet nélkül abban leledzek, hanem ki kellett nézni a kerek világra, fölmérni mintegy, mivel óhajt ő csábítani, hogy maradjak még benne a csalfaságában.

A vihar elvonulván sarkig tártam az ablakot, és nem hűs fuvallatt akarta kivinni a szobából a cigaretta ingó füstjeit, hanem dögletes hőség esett be rajta olyan sűrű levegővel, amelyben vizisíztek a legyek meg a szúnyogok. Elmesélem hát, milyen az utca, ahol lakok. Most, a vízözön után annak összes mocska ott hömbölög a flaszteren megállva olyan pocsolyákban, amelyekre soha nem süt a Nap, és hetekig úgy maradnak...

A RÓZSADOMBI ÚRIFIÚ, AKI A NER HOLDUDVARÁBÓL VÁLTANÁ LE A FIDESZT

INDEX
Szerző: FÁBIÁN TAMÁS
2018.06.11.


A rendszerváltás utáni politikai-gazdasági elit gyerekeivel nőtt fel, ma a parlament legfiatalabb és legvagyonosabb tagja. Az LMP politikusaként beszélőviszonyban van Csányi Sándorral, de elment Orbán Ráhel esküvőjére is. Az elmúlt években milliárdokat profitál a NER-ből, a pénzét mégis a rendszer lebontására akarja fordítani: azt mondja, nyáron vidéki médiahálózatot indít, hogy ne csak a Fidesznek legyen Budapesten kívül sajtója. Egy házban élnek édesanyjával, a NER egyik főideológusának számító Schmidt Máriával, akivel vannak politikai vitáik, de üzletileg teljes összhangban gyarapodnak. Portré az LMP-s Ungár Péterről.

Budapest egyik legdrágább utcájában lakik Ungár Péter. A lakrésze árnyékos, középpontjában egy hatalmas franciaágy, felette egy hasonló méretű Fehér János-festmény. Könyvespolcán Igor Janke Orbán Viktorról szóló kötete, valamelyik Harry Potter, de van Csurka István is. Kedvencei a Mrs. Dalloway, illetve a Mester és Margarita.

Ungár lakrésze egy olyan 340 négyzetméteres házban található, amelynek negyedrészben tulajdonosa. Itt él édesanyjával, Schmidt Máriával, a NER egyik főideológusával, az ország leggazdagabb nőjével.

"Eleget mondják, pontosan tudom, hogy én nem vagyok a nép egyszerű gyermeke, egy rózsadombi gazdag úrifiú vagyok. Ezért tudom, hol a helyem, mik a korlátaim"

- válaszolta mezítláb és borostásan arra a kérdésre, hogy milyen politikai ambíciói vannak. Miniszterelnökiek nincsenek, de miniszterként el tudja képzelni magát. Utóbbihoz viszont mindenképpen kormányváltás kellene szerinte, Fidesz–LMP-koalíciót nem tud elképzelni a politikában, még ha az üzleti életben, a családi cégükön belül éppen valami ilyesmi a helyzet...

LÁNCFŰRÉSSZEL A BALATON KÖRÜL

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: HARGITAI MIKLÓS
2018.06.11.


A fővárosiak számára már ismerős jelenségek kísérik a kormányközeli elit Balaton-parti térfoglalását és a térségbeli állami beruházásokat.

A Balaton az új Budapest: társadalmi egyeztetés nélküli, tömeges fairtással induló beruházások sokasága zajlik a tó körül, jellemzően NER-közeli cégek kivitelezésében és gyakran kormány(fő)barát oligarchák érdekében. A projektek közös jellemzője – a zöldfelület elpusztításán túl – a hatósági és a civil kontroll teljes hiánya.

Lapunkban is beszámoltunk a balatonszemesi egykori Hunyady-park ledózerolásáról, ahol több tucatnyi egészséges fa kivágása árán teremtettek helyet a vasútfelújítás során keletkező kő- és aszfalttörmeléknek (az inert, vagyis építési hulladék már elkerült a volt parkból, egy részét most a település különböző pontjain, többek között a Nádas utca közelében, a 70-es út mellett tárolják). Időközben kiderült, hogy a jelenség korántsem egyedi, és egy sajátos, a fővárosiak számára már ismerős mintát követ: a beruházás a fák kivágásával kezdődik, és a helyi lakosságnak nincs lehetősége a közbeavatkozásra. A közelmúltban egy Balatonberény térségében élő állampolgár fordult Jávor Benedekhez, a Párbeszéd EP-képviselőjéhez – csokorba gyűjtve az általa észlelt fakivágásokat –, azzal a kérdéssel, hogy lát-e valamilyen lehetőséget a fairtással szembeni fellépésre. Mint levelében leírta, általában három ok miatt – vasútfejlesztés, útépítés és jó politikai kapcsolatokkal bíró emberek által felvásárolt területek átalakítása kapcsán – számolják föl a zöldterületet, legtöbbször a Balatoni Fejlesztési Program keretében, mindenfajta tájékoztatás és egyeztetés nélkül, „erőből”. A levélíró a tavasz folyamán dr. Könczölné Egerszegi Zitát, a Balatoni Integrációs Közhasznú Nonprofit Kft. környezetvédelmi programigazgatóját is megszólította...

LÁZÁR ÁPRILISBAN ÚJABB KÉTMILLIÁRD FORINTOT SZÓRT SZÉT AZ EMBEREI KÖZÖTT

24.HU
Szerző: VITÉZ F. IBOLYA
2018.06.11.


A közigazgatásban eddig példátlan összegeket osztottak szét a választások környékén négy minisztériumban, ennek részleteit cikksorozatban mutattuk be. Az azóta leköszönt Lázár János Miniszterelnökségén dolgozóknak összesen 3,3 milliárd forintot fizettek ki rendes bérükön felül – derült ki a kancelláriának a 24.hu közérdekű adatigénylésére adott válaszából.

Mint megírtuk, az uniós támogatások kifizetésének felpörgetéséért járt a plusz pénz, hivatalos nevén céljuttatás, amelynek feltételeit kormányhatározatban rögzítették, a célfeladatokat az érintett tárcák vezetőinek kellett megszabnia. A kormányhatározat munkatervbe foglalta az elérendő számokat, és a maximális teljesítésért akár 24 havi illetmény, munkabér kifizetését tette lehetővé.

A június 30-ig mért teljesítmények utáni kifizetésekre már korábban válaszolt a Miniszterelnökség, eszerint 1,3 milliárd forintot kapott 642 dolgozója. A december végéig elért teljesítményhez kapcsolódó extrajuttatás adatára azonban mostanáig kellett várni:

A 2017 december 31-i mérési pont szerinti teljes céljuttatás-kifizetés a Miniszterelnökségen 2.041.975.483 forint volt. A céljuttatásban összesen 783 fő részesült.

Ezzel együtt, az összesen 3,3 milliárd forint céljuttatás alapján

Lázárék fejenként átlagosan 4,6 millió forint jutalmat osztottak szét búcsúzóul
...

NINCS FELSŐBBRENDŰ TUDÁS - A TANULÁSI FOLYAMAT, MINT A FELSZADULÁS ÚTJA

ÚJ EGYENLŐSÉG
Szerző: DÓSA MARIANN
2018.06.10.


A magukat demokráciának nevező társadalmaknak feladatuk lenne, hogy lehetőséget adjanak mindenkinek azoknak az ismereteknek és készségeknek a megszerzésére, amelyek révén aktív szerepet vállalhatnak a közügyek alakításában. Hogyan válhat a tanulás az elnyomott csoportok felszabadulásának zálogává? Erre mutat egy példát a Közélet Iskolája.

Antonio Gramsci a XX. század elejének meghatározó gondolkodója és az Olaszországi Kommunista Párt alapító tagja volt. Mussolini fasiszta rendszere alatt politikai tevékenysége miatt börtönbe zárták, tizenegy évet töltött elzárásban. Itt foglalta írásba legfontosabb elméleti-politikai gondolatait, ez az esszéfüzér később Börtön jegyzetek címmel jelent meg számos nyelven (de a magyar sajnos nincs ezek között).

Gramsci nagyon szerteágazó politikai kérdésekkel foglalkozott, többek között az oktatás felforgató funkciójával és az értelmiség társadalmi szerepével. Pedagógiai programjának kiindulópontja önmagában radikális (vagyis mélyreható, felforgató): minden ember eredendően művelt, csak fegyelmezetlenül. Pedagógiai reform elképzelései megfogalmazásakor ezért elsősorban arra a kérdésre kereste a választ, hogy a munkásosztály hogyan lehet intellektuálisan autonóm, hiszen csak így tudja betölteni történelmi feladatát: csak így tudja megszervezni és vezetni saját mozgalmát, amely révén uralkodó osztállyá válhat.

Gramsci ezekre a kérdésekre fűzi fel programját, ami szerint a pedagógiának mindig a résztvevők saját helyzetének értelmezésén kell alapulnia. Vagyis a tanulás nem elvont eszmékről szól, nem valamiféle eleve meglévő tudást kell elsajátítanunk, nem adatokat és tényeket kell bemagolnunk, hanem a megértés a cél és a tudatossá válás – a megértett elképzelések, társadalmi folyamatok, élethelyzetek tudatosítása. Innen lehet eljutni az autonóm gondolkodásig. Gramsci számára fontos alapvetés volt, hogy a pedagógia semmiképp nem jelenthet leegyszerűsítést, hiszen a lényeg épp a rendszerek összefüggéseiben rejlik és ezek tudatos lecsupaszítása megkérdőjelezné a tanulók képességeibe vetett hitet.

Ehelyett azt vallja, hogy a munkásosztály tagjainak már fiatal koruktól kemény, fegyelmezett intellektuális felkészítésben kell részesülniük, csak ezen az úton lehet elsajátítani a kritikai gondolkodás képességét és azt a képességet, hogy az ember ki tudja szűrni és értelmezni tudja a lényeges összefüggéseket
.

Gramsci másik fontos pedagógiai alapvetése abban áll, hogy a tanulás a munkásosztály tagjai számára egy lehetőség is arra, hogy – akár csak időlegesen – kiszabaduljanak a bérmunka szűk kényszervilágából. Vagyis a tanulás egyben kizökkenés is – egy nagyon termékeny, izgalmas folyamat, különösen ahhoz a monotóniához képest, amit egy bérmunkás a mindennapi életében és a munkájában gyakran megtapasztal.

Szorosan kapcsolódnak Gramsci pedagógiai programjához az értelmiség szerepével kapcsolatos kritikus és egyben haladó elképzelései. Az egyik legfontosabb mondanivalója ebben a tekintetben az, hogy a munkásosztálynak ki kell termelnie saját értelmiségét. Ezt nevezi ő szerves értelmiségnek. Ebben pedig fontos szerep jut a pedagógiának.

A néhány éve Budapesten működő Közélet Iskolája ennek a pedagógiai folyamatnak a támogatását tűzte ki céljául.

Szerintünk pontosan ez a pedagógia forradalmi, felforgató feladata: előmozdítani, hogy a kiszolgáltatott helyzetű emberek aktív alakítói legyenek a társadalomnak, ne pusztán az elszenvedői. Hogy képessé váljanak arra, hogy alakítsák a maguk körüli valóságot – így az már nem is „maguk körüli” valóság, hanem egy olyan társadalom, aminek ők is szerves részei.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi más lehetne a pedagógia funkciója, de közben látjuk, hogy ami pedagógia címszó alatt történik például Magyarországon, az egyáltalán nem ebbe az irányba mutat. A Közélet Iskolája ezen szeretne változtatni és ehhez a kritikai pedagógia megközelítésére támaszkodunk. Ez a pedagógiai iskola sokat merít Gramsciból, de sok más gondolkodó/pedagógus munkásságára is támaszkodunk: nagyon fontosak számunkra többek között Paulo Freire, Michel Fine és bell hooks (tudatosan kisbetűvel, a szerk.) tanításai...

ÖRÖM ÉS BOLDOGSÁG

OFOE BLOG
Szerző: GYARMATHY ÉVA
2018.06.10.


A boldogság alapértelmezett állapot. A gyerekek boldogok, ha hagyják őket boldognak lenni, és mindannyian tudunk boldogok lenni, ha hagyjuk magunkat boldognak lenni. A boldogságnak igen nagy az egyéni, személyes faktora, amely kisgyerekkorban formálódik, vagyis a boldogság megélése sokkal inkább a belső, mint a külső tényezőktől függ. A boldog és boldogtalan felnőttek abban különböznek, hogy az utóbbiaktól már gyerekkorukban elvették a pozitív érzelmeket megfélemlítéssel, elhanyagolással, büntetéssel, túlzott elvárásokkal, az elfogadás hiányával és sok egyéb a neveléshez sorolt eszközzel. Ezáltal a leglényegesebbtől fosztották meg őket: az önbizalomtól, az önmagukba vetett hittől, amely magas célokat kitűzésére késztet. Ilyenkor védtelenné válik a lélek, és a boldogságot keresve kész bármely eszmét, hitet vakon elfogadni, amellyel környezete megkínálja.

A boldogság két dimenziója

A boldogsághoz vezető út nem írható le egyértelműen, hiszen a boldogság olyan élmény, amelynek egyénenként jellemző mintázata és tartalma van. A szakirodalom szerint a boldogság a pozitív érzelmek jelenléte és a negatív érzelmek hiánya, bár ehhez a megállapításhoz nem kell nagy kutatásokba fogni, ezzel bármely gyermek tisztában van. Ugyanakkor az összetettebb boldogsághoz vezető út nem mindig mentes a negatív érzelmektől.

A szakirodalom is megkülönbözteti a boldogság érzését és a hozzá vezető utat.

A gondolkodók Szókratész és Arisztotelész óta megkülönböztetik a hedonikus, vagyis az érzéki és testi jóléten alapuló boldogságot, valamint az eudaimonikus, az egyéni életút beteljesítésének boldogságát, ami afféle szellemi boldogságot jelent.

Hedónia: öröm, élvezet és elégedettség, valamint a szorongás hiánya, a szenvedést okozó helyzettől való megszabadulás. Az önellátás, az öngondoskodás és a biztonság érzése, az egyén saját szükségleteinek és vágyainak kielégítése, a személyes szabadság és a testi harmónia elérése ebbe a kategóriába tartozik.

Eudaimónia: az identitás és a hitelesség érzése, a személyes fejlődés, az önmegvalósítás, a kognitív értékek és eszmék követése, a személyes célok elérése, a szellemi növekedés, a kihívások keresése. Magában foglalja a közösség és társadalom érdekében tanúsított kiválóságot, a másokról való gondoskodást, a kapcsolatok ápolását és a magasabb színvonalra törekvést viselkedésben, teljesítményben, erkölcsben...

JÓK VAGY ROSSZAK VAGYUNK? EZEN DILEMMÁZOTT TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS KOLOZSVÁRON

HUPPA
Szerző: KUSTÁN MAGYARI ATTILA
2018.06.10.


Vannak dilemmák, amelyeket újra meg újra át kellene gondolnunk. Ilyen dilemma az is, hogy jónak vagy rossznak születünk, szabadnak vagy sem – fogalmazott Tamás Gáspár Miklós filozófus kolozsvári előadásán, a BBTE Kritikai elmélet és multikulturális tanulmányok mesterképző vendégelőadójaként.

A kereszténység előtt a szabadság mint politikai fogalom nem játszott szerepet. Az antik városállam legfőbb célja nem a szabadság, hanem az aktivitás, a részvétel, az ezzel kapcsolatos erények gyakorlása volt – a szabadság éppen a közügyektől való szabadság volt – hangzott el. A szabadság ma ismert fogalma a kereszténységgel egyidős és az akarat szabadságával függ össze. Azt tartjuk szabad állapotnak, amelyben az akaratunkat nem bénítják külső akadályok – fejetegette az előadó.

A páli kereszténység az ókor kérdésére is válaszolt egyúttal, arra, hogy az akaratszabadságot mint a szabadság legteljesebb, legnemesebb megtestesülését a szuverén ész hatalma alatti lélek területére koncentrálta, ahol a szabadság legmagasztosabb aktusa a megtérés – amelyben a ránk nehezedő külső korlátok úgy távolíthatók el az életünkből, hogy mi távolodunk el a kozmosztól, ahol ezeknek a korlátoknak szerepük van. Ehhez el kell képzelnünk ezt a kozmoszt, amely a lélek területe – mondta a filozófus.

TGM szerint szabadságnak van egy másik, nem politikai aspektusa itt: a szenvedélyek uralmától való megszabadulás, a föléjük való emelkedés egészen a racionális világhoz. Megszabadulni mindattól, ami korlátozza a rációt, ami tulajdonképpen a szabadság..
.

ITT OLVASHATÓ

A RÉGI TÍPUSÚ KERESZTÉNYDEMOKRÁCIA AZ LÉNYEGÉBEN ILLIBERÁLIS DEMIKRÁCIA!

FÜHÜ
Szerző: KARDOS ERNŐ
2018.06.10.


„Mi egy európai hagyományokban gyökerező, régi vágású keresztény-demokrácia felépítésén dolgozunk” – nyilatkozta a közelmúltban Orbán Viktor. A kijelentést össznépi vita követte, mert a társadalom számára nem volt világos, hogy mit jelent a régi vágású kereszténydemokrácia. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Wildmann János közgazdász, teológus szerint a régi típusú kereszténydemokrácia nem lehet más, mint illiberális demokrácia. A Wesley János Lelkészképző Főiskola tanára azt is megindokolja: korábban miért beszélt arról, hogy a püspöki kar elfogadhatónak tartja a tüntetést is, ha balliberális kormány van hatalmon, de mélyen hallgat, ha a jobboldal átírja az alkotmányt, fellazítja a demokráciát.

Mit jelenthet Orbán Viktor kijelentése, mely szerint európai hagyományokra épülő, régi vágású kereszténydemokrácia épül Magyarországon?

Elég sok mindent jelenthet, hisz a kereszténydemokrácia közel százéves múltra tekint vissza, és ezalatt sokat változott. Fejlődésében több fázis megtalálható, bizonyos korszakokban magában foglalhatja a közép-baltól kezdve, a cetrumon keresztül a jobboldali formációkat is. Azt is tudjuk, hogy a hatalom gyakran keres vallási legitimációt, de a kereszténydemokrácia mégsem vallási, hanem alapvetően politikai kategória

Talán fókuszáljunk jobban a „régi vágású” kereszténydemokráciára, ez jelenthet némi fogódzót?

A régi típusú kereszténydemokrácia feltehetően az ötvenes évek európai berendezkedése, amikor a liberális értékek még nem úgy jelentek meg a hatalmi rendszerben, ahogy ma. Abban nagyobb szerepet kapott a közösség, a nemzet, az állam, és háttérbe szorultak az egyéni szabadságjogok. Ebben az értelemben rímel az illiberális demokráciára.

Talán a kereszténydemokrácia elnevezés szebben cseng, de vajon a „régi vágású” jelző miatt nem gondolhatnánk akár a Horthy rendszerre is?

Az semmilyen értelemben nem tekinthető kereszténydemokráciának. Mint említettem, a politikai hatalom gyakran szövetségest keres a vallásban és egyházban, de a Horthy-rendszerre nem voltak jellemzők a kereszténydemokrácia alapértékei, például figyelmen kívül hagyta az egyház szociális tanítását, ahogy azt XIII. Leó és XI. Piusz pápák megfogalmazták. A pápai tanítás ugyanis világosan meghatározta az emberi méltóság, a szabadság, és az önérték fontosságát...

TE IGEN NAGY VÉTKED, BORÓKAI GÁBOR

HVG ONLINE -ITTHON
Szerző: -W-
2018.06.10. 


Kár a Heti Válaszért. És kár azért, amit csinált tizenöt éven át.

Fogy az olvasnivalónk. Fogyatkoznak az újságok, amelyeket reggelente végignézek, vagy utazás előtt összevásárolok. Fogynak a szuverén hangok, a szerzők, akik írtak jót és rosszat, időnként hülyeségeket, de legalább tudhattuk, hogy azt a hülyeséget ők tényleg gondolják, nem pedig lyukkártyán dugta a hátukba a bábmester. Fogynak azok, akik a véleményüket vagy az általuk feltárt információkat kiállva, vitázva vállalták. Ezek közé tartozott a Heti Válasz.

A sors legendás fintora, hogy április óta úgy szívnak a konzervatívok, mintha Biszku Béla szerzett volna itt kétharmadot. Elhullott a Magyar Nemzet, őrlángon a Hír TV, és most kifújt a Heti Válasz is. Simicska kivonulásával szinte megszűnik a vitaképes, sajtóként működő jobboldali média. Marad a feltétel nélkül szolgáló orbánista szolgasereg, és a liberálisok.

A Heti Válasz főszerkesztőjének búcsúlevele elszomorító olvasmány. Amit leír a megfélemlített hirdetőkről, a hatalmi eszközökkel széttaposott piacról, azt persze eddig is tudtuk. Az a legszomorúbb, hogy Borókai Gábor is tudta. Sőt tudta már a G-nap előtt is, hogy lejt a pálya – csak akkor még neki lejtett. És nem is volt ezzel különösebb problémája.

A kormányzás irányát, azt ő támogatta – írja. Voltak kifogásai, részletkérdésekben fel-felszisszent, na de általában az irány, az jó volt neki.

Hát szerkesztő úr, az irány ez volt mindig. A monopólium. Az ellenvélemény, a vita, a kérdések totális tagadása, elnyomása és el nem viselése. Őszintén szólva és minden egyéni sorsot megkönnyezve azt kell mondanom, hogy rém hülyének kellett lenni ahhoz, hogy ez ne tűnjön fel. Sorban ment végig a kombájn a közmédián, az Origón, a TV2-n, a megyei lapokon, félreérthetetlen fenyegetésekkel fordulva rá a maradékra. Fektessük rá erre az időegyenesre az eszmélés folyamatát, aztán írjuk rá a skálát: hülye, hülyébb, leghülyébb, „az irány rendben van.”

Rendben volt megélni kormányzati és önkormányzati kasszákból. Vállvonogatva mosolyogni azon a felvetésen, hogy már miért lenne a Válasz a maga csekélyebb példányszámával kizárólagosan alkalmasabb reklámhordozó a többinél – jaja, ez az irány kényelmes volt, nyilván...

ORBÁNÉK AZ ÉLETÜNKRE TÖRNEK

SZTÁRKLIKK
Szerző: VÁSÁRHELYI MÁRIA
2018.06.10.


...A lényeg, hogy az életünkre törnek. Harapófogóban élünk; Keletről a migránsok, Nyugatról a "tudjukkik" támadnak és akarnak elpusztítani. És a tétet naponta emelni kell, hogy ki ne hunyjon a gyűlölet szikrája. És, hogy rettegve bújjon minden szegény magyar ember Orbán Viktor védő szárnyai alá.

És ezért igazán nem nagy ár a védelmi pénz: Magyarország kifosztása. Ezt csinálták a nyilasok, ezt csinálták az un. kommunisták és ezt csinálják Orbánék is.

KARAFIÁTH: ALMÁS PITÉT MINDEN LESZBIKUSNAK!

24.HU - POSZT ITT
Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2018.06.10.


Ezt még a nagyi is tudja, érti.

Döbbenten figyeltem az írói oldalamra érkező reakciókat, miután kitettem: büszke vagyok rá, hogy engem kértek fel az idei megnyitó ünnepség moderátorának.Tényleg büszke vagyok rá, hiszen olyan művésznek és olyan közéleti szereplőnek gondolom magam, akinek mindig is fontos volt szót emelni az emberi jogokért.

Ilyeneket kaptam:

"Arra vagytok büszkék, hogy sorrendbe tudjátok tenni az orált meg az anált? … vajon nem az az inzultus, amikor évenkénti rendszerességgel ruháikból és önmagukból kivetkőzve vonaglanak… miközben gúnyt űznek az őket eltűrő többség vallási-kulturális és társadalmi értékrendjéből?"

Állandó párhuzam az antik Róma végnapjainak felelevenítése és a pusztulás vizionálása.

"A négy fal között csinálják! Más országban ezért kivégeznének!"

Amikor az egyik vitapartner felvetette, hogy ő ateista és mégis mindig néznie kell a templomokat és hallgatnia az álszent szónoklatokat, ráugrottak. Hogy ne már az ilyen párhuzamot! Ez szentségtörő, méltatlan!

Degenáltnak, agyatlannak, gusztustalan állatnak nevezik azokat, akik kiállnak amellett, hogy egyenlőek vagyunk, egyenlő jogok illetnek meg bennünket. Miközben a szexuális orientáció adottság, és mindenkit megillet a jog, hogy szabadon gyakorolhassa. Ezt kellene felfogni alapvetően. És nem, az nem érv, hogy mi vagyunk a többen.

Hány évre van még szükségünk?

Persze mit csodálkozom? Gondoljunk csak arra, micsoda gyűlölethurokba kerültünk, hogyan migránsoznak hörögve, és a me too kapcsán hogy megy az áldozathibáztatás. És mindezt a vezetőink nem csupán eltűrik: éppen ők generálják. A Pride ezért jócskán túlmutat önmagán...

BETEG TUDAT

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: FEKETE GYÖRGY
2018.06.09.


...Vajon mindenképpen az erőszakosnak minősítést kockáztatja Magyarországon a beteg, ha síkra száll érdekeiért, ha szót emel emberi méltóságáért, ha igényli emberséggel támogatását, amikor mozgósítja önsegítő energiáit?

ITT OLVASHATÓ

BÓTA GÁBOR: ISTEN A PSZICHOLÓGUSNÁL

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BÓTA GÁBOR
2018.06.09.


Bátortalanul tébláboló férfi jelenik meg a középkorú pszichológusnőnél. Félszeg. Kezdetben szinte harapófogóval kell belőle kihúzni a szót. Sok problémája van magával. Meg a világgal. Azt kezdi bizonygatni, hogy ő maga az Isten. De nincs klepetusa, se rőt szakálla, nem áll talapzaton, nem mennydörgő a hangja, olyan, mint bárki közülünk. Kálid Artúr tétován félszegnek játssza. Tipródónak. Kételyeivel vívódónak, akinek külső segítségre van szüksége ahhoz, hogy kellően szembenézzen önmagával, 
valamelyest rendbe tegye a dolgait.

A Hatszín Teátrumban - a Zsidó Művészeti Napok égisze alatt - a Gólem Színház mutatta be, a nemrég elhunyt jeles izraeli szerző, Anat Gov, Jaj, Istenem! című darabját. Ami belemenősen boncolgatja azt a kérdést, amit sokan fel sem mernek tenni, ha ennyi baj van a világban, ennyi nélkülözés, embertelenség, kegyetlenség, háború, erőszak, akkor Isten eltolta, amit létrehozott? Netán a saját képére formálta? De akkor ő sem tökéletes? Esetleg nincs is, csak az emberiség próbálja beletáplálni a hitét, muszáj bíznia benne, mint megmentő szalmaszálban? Előfordulhat, hogy most jön csak rá, közel sem tökéletes, amit alkotott? És, ha nem az, akkor lehet-e bízni benne, vagy mégiscsak jobban tesszük, ha magunkra, meg embertársainkra bízzuk, hogy tőlünk telhetően, valamelyest mégiscsak rendbe tegyük, amit csak lehet, mert bármennyire is jó lenne, másra bizony nem számíthatunk?

Kérdések, kérdések hátán, temérdek sorjázik belőlük a Borgula András által rendezett produkcióban. Gyarmati Dóra díszleteként egy szobát látunk, ami egyszerre nappali és rendelő is, itt él Ella, a pszichológusnő, aki egyedül neveli beszélni nem tudó, fogyatékos fiát. Mielőtt betoppan Isten, megszemlélhetjük, milyen meghitten, testben, lélekben összeforrottan, játszanak együtt. Minden bizonnyal igen jó a kapcsolatuk, nagyon szeretik egymást, de hát az is nyilvánvaló, hogy ennek a nőnek az élete közel sem fenékig tejföl. Gryllus Dorka határozott, öntudatos, fölöttébb érzékeny, empatikus embert alakít, aki két lábon áll a földön, de képes kicsit el is emelkedni onnan, iparkodik túllátni szobája falán. Ha létezik még ez a Brecht által annyira keresett kategória, valószínűleg nevezhető jó embernek. Tán ezért is éppen hozzá jön el Isten, ahogy Brecht A szecsuáni jólélek című darabjában is, mint a címe mutatja, jóembert keresnek az istenek. Ahogy Brechtnél, úgy itt sem szükséges, hogy különleges képességei legyenek, nem kell zsenialitást mutatnia semmiben, "csupán" emberségben, a másokhoz való normális viszonyulásban, ami az abnormálissá vált világban már-már egészen kiemelkedő képesség, és ezért sajnos rendhagyónak minősül.

Filozofikusság, költészet is van a darabban, miközben bizonyos mértékig vitadráma is. Ellának és Istennek folyamatosan ütközik az álláspontja, időnként reménytelennek tűnik a közös nevező. Végzetesnek látszó eltávolodások vannak, de azért fokozatosan közelít egymáshoz a két ember, hiszen ebben a felfogásban Isten is az. Lehetőség nyílik remek színészi játékra, és mindketten élnek is a lehetőséggel. Nagy, feszült csendek, beszédes hallgatások vannak, és persze lendületes, vagy éppen elbizonytalanodó riposztok ugyancsak. Hol az egyik fél kerül felül, hol a másik, intenzív a libikóka játék, mire végül kiegyenlítődnek az erőviszonyok. Borgula nem talál ki semmi extra koncepciót, pontos szövegértelmezéssel, biztos helyzetelemzéssel segíti a színészeket és hagyja őket érvényesülni, szárnyalni.

A világ gondjai sajnos nyilvánvalóan megoldatlanok maradnak. Bár Isten távozik, Ella is meg ő is valamennyire magukra találnak. És az eddig csak artikulálatlan hangokat hallató kisfiú pedig értelmes szót ejt ki a száján. Így anya és gyermeke biztosan még inkább egymásra találnak. És tán valamelyest meglelik az útjukat is...

A MUNKA NEHÉZSÉGEI

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.06.10.



Talán a legnehezebb, de a legtöbb tanulsággal járó területe a munkánknak a munkahelyteremtés. No nem maga a megteremtése, bár az sem egyszerű egy gazdasági szempontból teljesen értelmezhetetlen környezetben, ahol semmi sem jósolja bármilyen gazdaságtelepítés sikerét. Hiszen sem humánerőforrásban, sem fizikai feltétekben nem adott semmi, mindenhez forrás és fejlesztés kell, ez utóbbiban nehezített terepen, olyan tényezőkkel is meg kell küzdeni, amire nem is gondol a szegregátumoktól távol élő.

Először is azzal, hogy olyan emberek foglalkoztatásába kezdünk, akiknek a munkatapasztalata vagy nulla, vagy fekete-és alkalmi munkában szerzett. Ami nagyon távol áll attól, amit munkaviszonyos alkalmazásnak tudunk, először is hiányzik belőle a folyamatosság, a felelősség (hiszen legfeljebb másnap nem megy, otthagyja, keres mást), és nincs meg a tervezhetőség biztonságának érzése sem, hogy egy munkaviszonyos alkalmazás hosszabb távú jövedelemszerzést jelenthet. Az egyik napról-másikra élés működik munkaviszony nélkül is, igaz, van, amikor szűkösen, de ha van pénz, akkor meg bőségesen jut. Ebben szocializálódva más kötődések alakulnak ki a pénzhez, a munkához, és a pihenéshez is. És ezt nehéz felváltani egy egyenletes, folyamatos erőfeszítést igénylő életritmussal.

Nincs szaktudás sem, a szakmával rendelkezők megtalálják a boldogulás lehetőségét ma, hiszen mindenhol nagy a munkaerőhiány. Nyolc osztályt, vagy annál kevesebbet végeztek azok, akiket megcéloztunk ezzel a területtel. Így nyilván csak olyan munkákról álmodozhatunk, amire képesek, amire betaníthatók. És az sincs meg, hogy keressünk a közelben egy idősebb, tapasztaltabb „szakit”, és ő majd elirányítja, betanítja a többit, mert aki ilyen, az nem jön el ide, az sokkal többet keres a szakmájával máshol. Aki mégis elérhető, azzal bele sem érdemes fogni, mert emberileg nem képes erre a feladatra, nem tudja elfogadtatni magát, lenézi őket. Nincs türelme ahhoz, hogy fejlesztést végezzen, nem képes a konfliktusokat kezelni, nyilván, mert ez egy más típusú munka, mint amit ő tanult, amire képes.

Akik nálunk betanítanak, nekik a szaktudásuk mellé ez a tudás is meg kell, hogy legyen, a célcsoport speciális szükségleteinek ismerete, mert csak így lehet hatékony a dolog. Ilyen képesítés meg nincs, nekünk kell hát ebben segíteni őket, támogatni, „aládolgozni”, hogy a munkája hatékony legyen. Nekünk erre már van egy jól körülhatárolható tudásunk…. de nekünk meg a szakma hiányzik, a famunka, a varrás, az élelmiszer-feldolgozás, vagy a növénytermesztés ismerete. Szóval, összetett az a fejlesztő munka, ami az egyes területeken végül jól működő munkavállalókat eredményez.

Az egészet nehezíti, hogy a munka itt is, mint mindent munkahelyen, nem „egyemberes”, itt is csapatmunka kell, összefogás, vezető, irányító, szóval kell, hogy legyen hierarchia és együttműködés is. Azt hiszem, ezt a legnehezebb megteremteni. Mert nem azt szeretnénk, hogy akkor dolgozzanak, mikor mi látjuk, hanem, hogy értsék: ez az ő munkahelyük, jövőjük, nem nekünk, hanem maguknak dolgoznak. Ez nagyon nehéz ám… Annyi indulattal telített félreértésen, veszekedésen, cirkuszon vagyunk már túl, hogy felsorolni sem tudnám.

Milyen nehéz volt elfogadtatni pl. a hierarchiát! Mert muszáj, hogy legyenek köztük vezetők, akiket szintén fejleszteni kell, folyamatosan, hiszen vezetői kompetenciáik sincsenek, a szegregátumokban pedig a képességek mellett a közösségi pozíció, a támogatottság is fontos, mikor az ember kiválaszt valakit. Mára ezt sikerült kialakítani, bár még mindig előfordulnak megingások, a nehezebb konfliktushelyzetekben, akkor mindig mondják, hogy feladják, nem csinálják tovább, de még mindig úrrá tudtunk lenni ezeken.

A csapat, a munkavállalók stabil csapata azonban nehezen bővül. Nemcsak azért, mert a termelés még nem fedi le a béreket, és nincs erre elég forrásunk, hanem azért is, mert nagyon nehéz beilleszteni az új embereket. És itt jön be egy új nehezítő tényező, a közmunka. Aki a közmunkából érkezik, azzal találja magát szembe, hogy itt dolgozni kell. Aki nem teszi, azt a többiek kikezdik, konfliktushelyzetek sora jön elő, és a végén közli: felmond, ő nem dolgozik ennyit. Nem bír. Abból a harminc-negyven emberből, aki felmondott nálunk, nagy százaléknak ez volt az indokolta. És nemcsak nálunk gond ez, hanem a legtöbb helyen, mert a nyílt munkaerőpiac elvárásai mások, mint a közmunkán „lassúzó” időtöltés.

És megfigyeltem még valamit. Azok az asszonyok, akik háztartásbeliként, főállású anyaként éltek az iskolapadból való kikerülésük után, és csak később, a gyerekek iskolába kerülésekor próbálnak elkezdeni dolgozni, nem bírják a kettőt együtt. A munkát, és a háztartásvezetést. Mert abban szocializálódtak, hogy nekik annyi a dolguk, amit otthon kell elvégezni. Erre állt be a családi munkamegosztás, a nők dolga minden, ami a háztartáshoz kötődik, és ez náluk, mint az életet kitöltő otthoni munka épül be. Amikor e mellett reggeltől estig dolgozni kell valahol, az már nem megy. Akik nem ebben nőttek fel, hanem az iskolából kikerülve dolgozni kezdtek, és a családalapítás később jött, náluk más a viszonyulás ehhez, más a családé is. Szóval, a főállású anyaságból sem egyszerű átlépni a munka világába, lelkileg-fizikailag sem bírják.

Szóval, ennyi mindennel kell, hogy foglalkozzunk. Nehéz, mégis haladunk. Most már két munkaterületen két helyi vezetővel dolgozunk, őket elfogadják, és a konfliktusokat is egyre rutinosabban kezelik. Nélkülünk is, ami nagy szó, hiszen korábban mindig nekünk kellett kibogozni az igazságot, és hosszú órákat fordítani a megfelelő munkahangulat stabilizálására. A héten is elrendeztek egy durva konfliktust, nélkülünk, „önerőből”, aminek én nagyon örültem. Mert ez is eredmény. És ennek a hozadéka az is, hogy egyre növekszik a termelés, szép a kert, működnek a megbeszélések, a napi munka kitűzése és végrehajtása is. Nyáron nagyobb önállóságot és felelősséget kapnak a roma munkatársaink. Nagyon bizakodó vagyok, hogy működni fog. Hiszen egyre inkább képessé válnak erre a munkára. És ez a célunk. Hogy ők maguk lehessenek a munkaterület gazdái, és mi, az alapítványnál egyre kevésbé irányítsunk.

Hiszek abban, hogy ez a kis közösség képes lesz újra pozitív üzenetekkel megtöltődni. Persze ettől még messze vagyunk. Azt, hogy mi a településért dolgozunk, még mindig nem mindenki látja. Még mindig van, aki úgy véli, vannak a „mi”, meg „ők”. Ezen érthető a kevés „mi, nem cigányok”, és a „mi, nem az Igazgyöngyhöz kapcsolódók” is. Nemrég hallottam a faluban, hogy az utcán a füvet vágó közmunkások a vezetőjüktől azt az utasítást kapták, hogy, bár minden ház előtt rendezik a faluban a terepet, az Igazgyöngy épülete előtt ne vágják le azt a pár métert. Mert az a „Nórikáéké”. Az nem a falué. Azzal nekik nincs dolguk.

Nekünk pedig mindenkivel van. Mindenkivel, aki a faluban él. Mert mi azt szeretnénk, hogy mindenkinek jobb legyen.


A MUNKAERŐHIÁNY MIATT KÖLTÜNK TÖBBET A FIZETŐS EGÉSZSÉGÜGYRE

MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2018.06.10.


Az egyre súlyosbodó munkaerőhiány miatt a munkáltatók „ösztönző eszközként” egyre gyakrabban egészségbiztosítást kínálnak a munkavállalóknak – ami már az egészségbiztosítás keretében igénybe vett szakorvosi ellátások átlagában is meglátszik.

Míg 2016-ban az egészségbiztosítás keretében igénybe vett szakorvosi ellátások átlagára még 17 800 forint volt, tavaly ez az összeg már 19 300 forintra emelkedett, az idei szolgáltatói listaár pedig átlagosan 23 000 forint – írja az MTI az Union Biztosító egyik legutóbbi felmérésére hivatkozva. Az ellátás általában nemcsak egy szakorvosi vizit, hanem ahhoz gyakran társul valamilyen egyszerű diagnosztika – labor, ultrahang, röntgen – is.

A fizetős egészségügy egyébként egyre drágább: ha az egészségügyi szolgáltatást „az utcáról”, azaz nem biztosítás keretében szeretnénk igénybe venni, akkor a vizitek díja eléri a 20-25 000 forintot, ami két év alatt közel 30 százalékos díjemelkedést jelent.

Egy kisebb szűrőcsomag átlagára két év alatt 40 ezerről 50 ezer forint körüli összegre nőtt – közölte a biztosító...

SIRALMAS A HELYZET: ÖSSZEOMLOTT A MAGYAR SZAKKÉPZÉS

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2018.06.10.



Hiába menekítik ki a jómódú szülők a gyerekeiket idejekorán hat-nyolc osztályos gimnáziumokba, egyházi középiskolába, az állami iskolákból és a szegregált szakképző intézményekből kikerülő, írni-olvasni nem tudó tömegek előbb-utóbb feloldhatatlan szociális feszültséget és megoldhatatlan gazdasági problémát okoznak.

Ha az ember Miskolc környékén autózik télen, azt tapasztalja, hogy sűrű, kékesszürkés füst üli meg az utcákat. Büdös és fojtogató, nincs menekvés előle. Még a jobb módban élőket sem kíméli. A füstöt nem érdekli, hol húzódik a szegények lakta utcák határa, hol kezdődnek a gazdagok házai. A füst csak jön, feltartóztathatatlanul. Miskolc közvetlen szomszédságában van ugyanis az ország egyik legnagyobb nyomortelepe, a Lyukóvölgy. Innen ömlik a füst a kidőlt-bedőlt falú házak kéményeiből, mivel Magyarország a 21. században képtelen megoldani azt a nem túl bonyolult feladatot, hogy a szegényeknek téli tüzelőt biztosítson. A rászorulók így azzal fűtenek, amit találnak – leginkább szeméttel. Mivel ilyenkor a részecskeszennyezés brutális mértékű, a városvezetés közömbössége a település jobb módú polgárainak is árt. Miskolc emiatt ugyanis Magyarország egyik legszennyezettebb települése.

Ahogy a füst nem kímél senkit, úgy fog rövid időn belül az egész országra ránehezedni az oktatási szegregáció problémája. Lassan bekúszik mindenhová. Mert hiába menekítik ki a jómódú szülők a gyerekeiket idejekorán hat-nyolc osztályos gimnáziumokba, egyházi középiskolába, az állami iskolákból és a szegregált szakképző intézményekből kikerülő, írni-olvasni nem tudó tömegek előbb-utóbb feloldhatatlan szociális feszültséget és megoldhatatlan gazdasági problémát okoznak. Hosszú távon nem lehet megúszni azt, ha egy ország ilyen tömegben bocsát ki fiatalokat írás-olvasási és számolási készségek nélkül, akik előtt a munkaerőpiac bizonyosan nem nyílik meg.

A borsodi településeket járva az egyik nagyobb város általános iskolájának igazgatójával beszélünk, aki a nyugdíjas éveire készül. Ahhoz, hogy nyilatkozhasson, az állami intézményfenntartó engedélye kellene – amit úgysem kapnánk meg –, ezért a nevét inkább nem írjuk le. Amikor arról kérdezzük, mit tapasztal a felső tagozatosok beiskolázásánál, mi a véleménye a környék szakképző intézményeiről, azt feleli, hogy ez a depressziós világ az ipar összeomlásával van összefüggésben.


Elöregedett a lakosság, csak a cigány családokban vannak iskoláskorú gyermekek – mondja. Az ő vállát pedig aktuális problémák nyomják. Szaktanárhiánnyal küszködnek, jövőre három kolléga is nyugdíjba megy. Az utazó tanárokkal nem lehet megoldani a gondokat, mert ők nem maradnak ebédeltetni, nem beszélgetnek a szülőkkel, a gyerekekkel, „csak leadják az órájukat, de egy tantestületben más feladatok is vannak”. Az igazgató sóhajt: az egyházi iskolák persze ezt is meg tudják oldani. De az államiaknak nincs pénzük sem gázfűtésre, sem eszközökre. De nem sírja vissza azokat az időket sem, amikor az önkormányzat volt a fenntartó.

Valami nagyon megváltozott – mondja. – Én is itt nőttem fel. Negyven éve négy-öt cigány osztálytársam volt. Hozzánk idomultak. Mi voltunk nekik a példa, és jóravaló emberek lettek. Ez később is így volt még, én is ide járattam a gyerekeimet. De most? Ebben az iskolában addig volt jó a cigány gyerekeknek, amíg idejártak a magyar gyerekek is – mondja, hozzátéve, a munkahelyek megszűnésével a családok száma is megfogyatkozott, leginkább a cigányok maradtak. – A hetvenes években öröm volt a putris gyereket tanítani, annyira akartak, annyira motiválhatók voltak. De most nem akarnak tanulni. A szülőknek manapság nem érték, amit mi közvetítünk, nem érték maga a tanulás. Régen törekedtek, akartak, mentek előre. De a rendszerváltáskor első körben ők kerültek lapátra. Annak idején három műszakban jártak innen dolgozni Miskolcra az emberek, a buszok mindig tömöttek voltak. Ma közmunka van. Egyik nap jöttem be az iskolába, és néhány alsós kisgyerek feküdt az iskolaudvaron, nevetgéltek. Mondtam nekik, keljenek fel azonnal, hisz megfáznak. „Közmunkásat játszunk, fekszünk az árok szélén”, ezt felelték. És amikor nógatom őket, hogy tanuljanak, és kimegyek a szülőkhöz, azt mondják nekem, „Hagyjon már annak a gyereknek békét! Majd tolja a furikot hetvenezerért!”

KOVÁCS ZOLTÁN: AZ ÁLLAM MI VAGYUNK! - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.06.11.


- Orbán a Kárpát-medence Trumpja

- Az európai politikai elit nemcsak falazott a populistáknak, hanem jócskán besegített a migránsellenes hangulat kialakításába

- Beigazolódott, amit Orbán Viktor jósolt: a földrészen az történik, ami előzőleg Magyarországon, mint kísérleti laboratóriumban lejátszódik

The Times

Európa már nem bízhat az Egyesült Államokban, annál is kevésbé, mivel a trumpi politika, Steve Bannonnal, mint karvezetővel az élen terjed a kontinensen és gerjeszti a támogatást a szélsőjobbos pártok iránt, lásd Magyarországot. Az elnök egykori főtanácsadója azt írta a minap a Spectator-ben, hogy Orbán Viktor újraírja a demokráciát, és ez igaz, már abban az értelemben, hogy felszámolja azt. Putyinhoz hasonlóan valószínűleg a magyar kormányfőnek sincs szüksége választási csalásra, teljesen értelmetlen szükségtelen ilyen kockázatokat vállalnia. Az EBESZ szerint a választást megfélemlítő és idegengyűlölő hang, a sajtó elfogultsága, homályos finanszírozás, valamint az jellemezte, hogy jelentős átfedés volt az állam és a Fidesz anyagi forrásai között. Ezt úgy is meg lehet ragadni, hogy az orbánizmus a trumpizmust jelenti a Duna partján. A hatalom szóvivője úgy gondolja, hogy amikor meg nem választott emberek vagy szervezetek lobbiznak, vagy felszólalnak a kormány ellen, az az ország ellen irányul. Világos: az állam mi vagyunk.

A washingtoni adminisztráció ellenséges a fennálló európai renddel, annak normáival szemben. Ebből az következik, hogy az Egyesült Államok többé nem megbízható partner. Trumpnak elege van a se íze, se bűze-demokráciából, az erős embereket kedveli. Azaz olyan benyomást kelt, hogy számára kedvesebbek Amerika ellenségei, mint a barátai. Pl. amikor követelte, hogy Oroszország ismét jelen lehessen a G7-es tanácskozásán. Rossz hír, hogy valószínűleg újra fogják választani. Ennél fogva meg kell őrizni a tiszta fejet Londonban, Párizsban és Berlinben. És főként azt kell látni, hogy a tengerentúli vezetők már nem Európa barátai.

Guardian

A migránsok elutasítása már rég nem a politikai margó programja, vezető politikusok jó ideje segítenek terjeszteni a félelmet a „másokkal” szemben, Európa összejátszott, hogy erőd legyen. A szerző a lap kommentátora, aki véleményét a minap egy budapesti előadásban is kifejtette. Rámutat, hogy messze nem csupán a Pegida, vagy Magyarország, illetve Orbán Viktor a bűnös, amiért megfosztják emberi mivoltuktól azokat, akik nem olyanok, mint mi. Amit szélsőjobbos, illetve populista, bevándorlás-ellenes figurák hirdetnek, az nem a semmiből bukkant elő. Ezek az elméletek azért váltak elfogadhatóvá, mert az alapokat lerakták és a nézeteket a politikai fő áramlat politikusai, elemzői hirdetik. A liberálisok szívesen mondják, hogy a bevándorlás ügyében választó vonal van a Nyugat és a Kelet között. Ám a régi tagállamok politikája és hangvétele hozzájárult a keleten hangoztatott ellenségesség legitimálásához.

A politikusok általában véve úgy közelítettek a bevándorlás kérdéséhez, hogy az mára az elfogadhatatlan változás jelképe lett. Hiszen egyrészt elismerik, hogy szükség van az újonnan érkezőkre. Másrészt viszont megvetésüket fejezték ki azokkal szemben, akiket nyugtalanít a jelenség. Sokszor bigottságnak és rasszizmusnak minősítették az aggályokat. Ezek után senki se csodálkozzon azon, hogy sokan miért csapódtak a szélsőjobbhoz. Hiszen maguk is kivették a részüket a migránsok megbélyegzéséből, és abból, hogy a tömegek megvetik a liberális elitet, amiért az figyelmen kívül hagyja a véleményüket. Schengen megvédésének jelszava csak súlyosbította a helyzetet. Mármint hogy meg kell óvni a földrészt az inváziótól.

Az Európa-erőd valósága az, hogy politikusok és hivatalosságok teljesen megszállottak az illegális migráció ügyében és emiatt elvesztették a képességüket, hogy felismerjék: alapvető kötelezettségeik vannak a bajbajutottakkal szemben. Inkább hagyják az embertársaikat odaveszni a tengeren. A hivatalos szintre emelt embertelenség azután átterjed Európán kívülre. Az EU nagy pénzeket fizet azért, hogy a környező térségben feltartóztassák és lecsukják azokat, akik a földrészre igyekeznek. Magyarország kerítést épített, de valójában ugyanezt teszi az unió is, Törökországban, Líbiában, Nigerben és Eritreában. Macron ma azt csinálja, amit Orbán javasolt nagy felháborodás közepette: központokat létesít a földrészen kívül a menedékkérelmek elbírására. És amikor politikusok arról beszélnek, hogy jobban ellenőrizni kívánják a beáramlást, akkor egy követ fújnak a magyar kormányfővel. Utóbbinak nincs kétsége afelől, hogy ő nyerte meg a vitát...