Kiadó: Humán Platform
2022.
Ez a kötet folytatása a 2019 őszén lezárt, majd 2020 januárjában megjelent Háttal Európának című jelentésnek, amelyet „független magyar értelmiségiek állítottak össze, hogy tájékoztassák a hazai és a nemzetközi közvéleményt, valamint az európai intézményeket arról, milyen súlyos károkat okozo Magyarországon a 2010 óta regnáló Orbán‐rendszer az oktatás, a tudomány, a kultúra és a média területén.”¹
Munkánk folytatását az indokolja, hogy a magyarországi helyzet időközben tovább súlyosbodo: az Orbán‐rezsim tekintélyelvű vonásai tovább erősödtek, a jogállam leépítése folytatódo, a kultúra területén magasabb fokozatra váltó és egyre nagyobb rombolást visz végbe a kormányzat „kulturális hadviselése”. Közös tapasztalatunk, hogy Magyarországon az Európai Unió forrásainak felhasználásával kiépült egy nyíltan Európa‐ellenes, 21. századi autokrácia, ami foglyul ejtee az államot, leépítése a jogállam működéséhez nélkülözhetetlen fékeket és egyensúlyokat, kiüresítése a demokratikus intézmények működését, megszállta a médiát, és rendszerszintűvé téve a korrupciót.
Az Orbán‐rendszer ugyanakkor az utóbbi időben az erózió jeleit mutatja. A Fidesz elszigetelődő az Európai Unión belül, és az időközben magához tért hazai ellenzék is szorongatja. A közeledő 2022‐es parlamenti választások az előrejelzések szerint szoros küzdelmet ígérnek, ami a kormányt egyre gátlástalanabb és egyre felelőtlenebb lépésekre sarkallja. Az utóbbi két év talán legfontosabb történése, hogy a Fidesz kiépített egy „párhuzamos államot”, ami választási vereség esetén is lehetővé teszi számára egyes területek irányítását. A hatalom átmentésének legfontosabb eszközei azok az új pusú – közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő – alapítványok, amelyekbe elképesztő mennyiségű közpénzt és közvagyont helyez ki a kormány. Ugyancsak a hatalom elvesztésétől való félelem motiválhatja a kormánypropaganda egyre militánsabb retorikáját, az ellenzék titkosszolgála eszközökkel való megfigyelését és besározását koholt korrupciós vádakkal.
Jelentésünk második kötetében egyfelől az elmúlt két évben történtek összefoglalására teszünk kísérletet, másfelől korábbi munkánkat kiegészítettük olyan területek bemutatásával, amelyekre eddig nem terjedt ki elemzésünk. Így egy külön gender‐fejezetben foglalkozunk az Orbán‐rendszer nőpolitikájával és az LMBTQI emberek helyzetének drámai romlásával, az állam és az egyház újra‐összefonódására utaló jelenségekkel, illetve önálló fejezetben mutatjuk be a Covid‐járvány kormányzati kezelésének ellentmondásait is. Az oktatásról szóló részben a közoktatás és a felsőoktatás utolsó két évének változásai melle ezúal áekintjük a szakképzésben és a felnőttoktatásban 2010 óta végbement folyamatokat is, a tudományról szóló fejezetünk pedig kitér az innováció kérdésére is. Természetesen most sem törekszünk teljességre, megpróbáljuk a folyamatokat összefoglalóan ábrázolni, a lényegi mozzanatokra összpontosítani.
Ezt a jelentést, ahogy az előzőt is, az érintett területeken dolgozó kutatók, oktatók, szakemberek készítették, akik közül sokan civil szervezetek munkájában is közreműködnek. A vállalkozásban fontos részt vállalt az Akadémiai Dolgozók Fóruma, a Civil Közoktatási Plaorm, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a Freeszfe Egyesület, a Mérték Médiaelemző Műhely, a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete, a Stádium 28 Kör és a Szépírók Társasága. A munkát az Oktatói Hálózat² kezdeményezte és fogta össze.
Ezúton is köszönetet mondunk azoknak a magánszemélyeknek, akik adományaikkal segíteék a kötet megjelenését. Külön köszönjük a Marion Dönnhof Alapítványnak, hogy két szerzőnk munkáját ösztöndíjjal támogatta.
Az első kötet letölthető innen (pdf-ben):
.jpg)