2023. november 28., kedd

VAJDA MIHÁLY INTERÚ 1-2. RÉSZ: MIT TUDOM ÉN?! - MAGA IGEN, DE ÉN MÁR NEM

LITERA
INTERJÚ / JÁNOSSY LAJOS
2017.12.26.


1. RÉSZ:

Arra a pillanatra emlékszem, amikor apám hazajött a kórházból, és bejelentette nekem, hogy megszületett a húgom. Hét évvel volt fiatalabb nálam. Reggel volt, én még az ágyban voltam, úgy emlékszem, hogy még a rácsos ágyban. Nem biztos, hogy reggel volt! – A Szög a zsákból című memoárkötetéről és annak kapcsán Vajda Mihállyal Jánossy Lajos beszélgetett. Az első részt olvashatják...



2. RÉSZ

Persze! Hát mi az, hogy nem kell a marxizmus? Semmiféle izmus nem kell! Nem kell valami dogma, aminek a határait nem szabad átlépni! De miért ne lehetne Marxot olvasni? Mindenkit lehet olvasni, csak tessék odafigyelni, hogy ebből mit tudsz elfogadni. – Szög a zsákból című memoárkötetéről és annak kapcsán Vajda Mihállyal beszélgetett Jánossy Lajos. A második részt olvashatják...

TV13 / MAGÁNBESZÉLGETÉS: VAJDA MIHÁLY

TV13 / MAGÁNBESZÉLGETÉS
Műsorvezető: JUSZT LÁSZLÓ
2019



Juszt László vendége 2019-ben Vajda Mihály volt. 

ATV INTERJÚ 5 ÉVVEL EZELŐTTRŐL VAJDA MIHÁLLYAL

EGYENES BESZÉD / ATV
Szerző: ATV MAGYARORSZÁG
2018



Kultúráról, az akadémiai intézetekről, a "szófogadatlan" humán tudományokról, a politikáról és a jobbágy mentalitásról...



FUGA MIKROKOZMOSZ 261: VAJDA MIHÁLY

FUGA BUDAPEST
Szerző: FUGA
2021



Vajda Mihály az építészetről, a kultúráról...



VAJDA MIHÁLY: TÚL A FILOZÓFIÁN (BEVEZETŐ + TARTALOMJEGYZÉK)

TYPOTEK KIADÓ
Szerző: VAJDA MIHÁLY
2013


Filozófián innen, filozófián túl
… Csak filozófia ne legyen. Mármint szakfilozófia. Mert az unalmas. S még akkor is, ha a leghatározottabban tisztában van azzal, hogy kérdései megválaszolhatatlanok, végül is olyan szövegeket állít elő, amelyek elfedik ezt a megválaszolhatatlanságot. Nos, ha most azt állítanám, hogy ilyen, a kérdéseinek megválaszolhatatlanságát szégyenlősen elfedő szöveget soha nem írtam, akkor hazudnék. Írtam, némelykor még ma is írok. Azt azonban merem állítani, hogy ebben a kötetben nem talál ilyeneket az Olvasó, s – ha nem szakfilozófus – remélhetőleg nem fog unatkozni. Mert én, a szakfilozófusok legnagyobb bosszúságára, játszani hívom. Néha olyan gondolatokkal fogunk játszani, amelyek a filozofálás látszatát keltik, úgy tűnik majd – csak néha, ígérem –, mintha becsapnám az Olvasót, s mégis a „szakmámnál” maradnék, ez azonban nem igaz. Csak egy szempontból, ez a szempont azonban reményeim szerint nem teszi unalmassá a szövegeket. Ez a szempont pedig a másként gondolás szempontja. Azt hiszem, hogy ez a dolgok másként gondolására való törekvés az, ami sokakat bosszant, sőt, sokakból olykor dühöt vált ki. Miért hiszik ezek, hogy ők mindent jobban tudnak?! Hát, nem hiszik. Egyáltalában nem hiszik. Csak egy dolgot hisznek: lehet a dolgokat másképp is látni, mint az a bizonyos heideggeri das Man látja. Heidegger talán azt hitte, hogy kilépvén az átlagos mindennapiság világából autentikusabban látunk és cselekszünk. Én ezt nem hiszem, s itt persze nem bocsátkozom vitába a filozófussal – azzal megszegném ígéretemet. Ígértem valamit? Igen. Azt ugyanis, hogy az itt következő, tartalmukat illetően nagyon is különböző szövegek nem úgy mutatják majd fel a dolgokat, mint ahogy azokat a „szakemberek”, közöttük a „szakfilozófusok” látják. Arra szeretném rávenni Olvasóimat, hogy bármiről legyen is szó, mindig tegyék fel velem a kérdést: „Nem lehetne ezt a dolgot másképpen, valahonnan máshonnan megközelíteni, mint ahogy azt a »common sense« teszi?” – De hát mi köze a szakhölgyek és szakférfiak látásmódjának ehhez a bizonyos „common sens”-hez? Nem válaszolom meg a kérdést. Az Olvasó vagy belátja ezt, vagy semmiképpen nem tudnám meggyőzni róla, hogy így áll a dolog. 
Előre vettem egy szöveget, amely… amely azt bizonyítja, hogy hülyéskedés közben is lehet, amúgy csak érintőlegesen, feltenni komoly kérdéseket

TARTALOMJEGYZÉK 

Viola vendégkönyvébe 9 

G., a vadász 
(W. G. Sebald: Szédület. Érzés)                                                         1

Kedves Amanda, mondja, lehetek ma komoly?                             24 

„Kicsit mindig sekélyebb a kéj” 
(Elfriede Jelinek: Kéj)                                                                          42 

Isten nyomokban…?                                                                         52 

Alkony/Nightfall/Dämmerung 
– Götterdämmerung                                                                            59 

„Jöjj el szabadság, te szülj nékem rendet”                                     62 

Kristallnacht                                                                                     106 

Megőrizni a tartást 
(Victor Klemperer Naplója kapcsán)                                                  111 

A semmiből egy új világot épít… 
(Helen Epstein: Anyám nyomában)                                                   122 

„Túl akartuk élni” 
(Laurence Rees: Auschwitz. 
A nácik és a „végső megoldás”)                                                         128 

Megváltoztak-e a németek? 
(Michael Stürmer: A Német Birodalom)                                              135 

A menekülő költő 
(Krasznahorkai László: Nem kérdez, nem válaszol 
[Huszonöt beszélgetés, ugyanarról])                                                  144 

„…a démon ránktette a kezét”                                                         163 

Mozart a változó világban                                                                 190 

Hét perc a vasorrú bábáról                                                               213 

A humaniorák helye (rekapituláció, egyetértés és provokáció)     219 

Röhögünk Heideggeren, de vele együtt nekirontunk                 229 

Para(noid)jelenségek                                                                          243 

Old Amsterdam avagy az Alte Monarchie                                         252 

Feltámadás                                                                                           263 

Napló és önéletírás – filozófia az irodalom határán                          280 

TETBEN SZEREPLŐ ÍRÁSOK EREDETI MEGJELENÉSI HELYEI 303



VAJDA MIHÁLY: MESÉK NAPNYUGATRÓL

GOND-CURA ALAPÍTVÁNY
 – PALATINUS KIADÓ
Szerző: VAJDA MIHÁLY
2003


Hogyan lett végül az „igazi világ” – mese 
Egy tévedés története 


1. Az igazi világ elérhetõ a bölcsnek, a buzgó hívõnek, az erényesnek – benne él õ, az õ. (Az eszme legrégebbi formája, viszonylag okos, szimpla, meggyõzõ. Körülírja azt a tételt, hogy „én vagyok Platón, én vagyok az igazság”.) 

2. Az igazi világ, persze, most elérhetetlen, de mint ígéret létezik: a bölcsnek, a buzgó hívõnek, az erényesnek („s a bûnbánatot tévõ bûnösnek”). (Az eszme továbbfejlesztése: finomítódik, becsalibb lesz, átfogóbb – nõvé lesz, keresztényivé válik…) 

3. Az igazi világ, bár elérhetetlen, bizonyíthatatlan, megígérhetetlen, de már gondolata is vigasz, elkötelezõdés, imperatívusz. (Alapjában a régi égi Nap, de már a szkepszis ködén át; az eszme szublimálódott, sápadt lett, északias, königsbergi.) 

4. Az igazi világ – elérhetetlen? Ugyan, csak még nem értük el. S mint ilyen, persze, ismeretlen is. Következésképp nem is vigaszos, nem megváltó, nem elkötelezõ: mire kötelezne el bennünket bármi ismeretlen…? (Rosszkedvû reggel. Az ész elsõ ásítása. A pozitivizmus kakasszava.) 

5. Az „igazi világ” – eszme, amely már semmire se jó, már nem is elkötelezõ –, haszontalan, feleslegessé vált eszme, következésképp megcáfolt eszme: hajítsuk el! (Napvilág; sugaras reggelizés; visszatér a bon sens és a derû; Platón belepirul szégyenébe; a szabad szellemek pokoli lármája.) 

6. Az igazi világot lapátra tettük; miféle világ maradt meg? A látszatvilág netán…? De nem! az igazi világgal a látszatvilágot is felszámoltuk! (Dél; ilyenkor a legrövidebbek az árnyak; vége a hosszú tévedésnek; az emberiség csúcspontja-delelõje; INCIPIT ZARATHUSTRA.)
Nietzsche 

Értelme ennek a bolond életnek nincsen, s ilyet látszólag megkonstruálni csak akkor tudunk, ha rengeteg új ostobaságot fûzünk a régiekhez. Minden, amit tehetünk, hogy meséket mondunk, hogy ezzel magunkat és másokat ideig-óráig elszórakoztassunk. Néha egy-két napig hiszünk ezekben a mesékben, mint ahogy a színész belefeledkezik szerepébe, de sohasem annyira, hogy azt higgyük, a „valóságra” találtunk. 
Feyerabend

...Tizenöt mese. Alapjában véve állat- meg embermesék. S mind a nyúlról és a vadászról. A nyúlról? Igen. Arról a nyúlról, amelyet mi, a napnyugati kultúra gyermekei naphosszat kergetünk… „Akik pedig adják a filozófust, s azt hiszik, hogy embertársaik oktalanok, mert naphosszat hajszolják a nyulat, melyet eszükbe sem jutott volna pénzért megvenni, nem sokat tudnak az emberi természetrõl. Mert az a nyúl nem jelentene számukra védelmet a halál és nyomorúságaink gondolata ellen, a vadászat azonban – amely eltereli róla figyelmünket – védelmet nyújt ellene.” (Pascal). Mesék tehát a nyúlról, melynek szüntelen kergetése védelmet nyújt számunkra a halál és nyomorúságaink gondolata ellen. 

Descartes nem vette észre, hogy az embert arra biztatván, hogy a természet urává és birtokosává legyen, egy olyan tradíció racionális megalapozását nyújtja, amely eredetileg nem az észre, hanem a hitre épített. „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá.” Megeshet persze, hogy észrevette. S éppen az volt neki a fontos, hogy hit és ésszerûség egybeessék. Azt azonban biztosan nem érzékelte, talán nem is érzékelhette, hogy ha és amint a hit elvész, ha és amint az ember megöli Istent s a földet többé már nem Isten dicsõségére hajtja birodalma alá, akkor egyre inkább csupán a puszta hatalom akarását fogja megtestesíteni. A végén nem marad más az egészbõl, mint az akarat akarása egy rémesen sivár világban. Az ember nem a nyulat akarja már, csupán a nyúl akarását. Persze úgy igaz, ahogy Pascal mondotta: a nyúl akarásának akarása mégiscsak ésszerû: védelmet nyújtszámunkra a halál és nyomorúságaink gondolata ellen. 

A nyugati kultúra embere egyre vadabbul kergeti a nyulat (elképzelem magamnak az emberek milliárdjait, ahogy csaholva futnak a nyúl után!), s letaszítja az útról azt, aki naiv módon adja a filozófust, s odakiáltja az igyekvõknek: „De hiszen nektek nem is kell az a nyúl!” Letaszítja az útról ezeket a kultúrkritikusokat, akik ellentétben Nietzschével, Heideggerrel, Arendttel vagy Foucault-val nem tudják megérteni: önmagában a nyúl feleslegességének belátása sohasem fogja eltéríteni a nyugati embert a nyúl hajszolásának akarásától, melynek ma éppenséggel globalizáció a neve, s abban különbözik az eddigi stratégiáktól, hogy mindenkit, azokat is rákényszerít nyulat vadászni, akik – más kultúrák gyermekei – másképpen akartak védelmet találni a halál és nyomorúságaik gondolata ellen. „Hogy jönnek ezek ahhoz, hogy tudjanak valamit, amit mi nem tudunk!” S a napnyugati (vadnyugati) ember az erõsebb: a nyúlvadászat láthatóan edzi az ésszel azonosított szellemet. 

A technika lényegével, ami maga egyáltalán nem technikai, jámbor szándékú vagy harcra elszánt kultúrkritikusok nem szállhatnak sikerrel szembe. „Ha a technika lényege, a kényszerítõ keret (Ge-stell) mint a létben bennerejlõ veszély, nem más mint maga a lét, akkor a technikát sem pozitív, sem negatív értelemben nem uralhatja sohasem valami pusztán önmagára állított emberi cselekvés. A technikát, melynek lényege maga a lét, az ember soha nem gyõzheti le. Az ugyanis azt jelentené, hogy az ember a lét ura.” – mondotta Martin Heidegger 1949-es brémai elõadásaiban. 

Szóval mesék a nyúlról meg a nyúlvadászokról, akik közül egyik-másik tudja már, hogy meglenne nyúlpaprikás nélkül, de tisztában van azzal is, hogy mi sem változik azáltal, ha õ titokban csakis és kizárólag füvet eszik. MINT A NYÚL. S rájön: a legjobb, amit tehet, ha megpróbálja valamiképpen ismét varázslatossá tenni a maga világát.



A JOBBÁGYOK TÁRSADALMA – INTERJÚ VAJDA MIHÁLY FILOZÓFUSSAL

VASÁRNAPI HÍREK
Szerző: RÁCZ PÉTER
2017.09.23.



(Részlet)

Valami megroppant - Az örökölt és fenntartott jobbágymentalitás az egyik legfőbb oka annak, hogy a magyar társadalom nem tud és nem akar alternatívát az illiberális demokráciával szemben – mondja Vajda Mihály filozófus, akit Szög a zsákból című, személyes gondolkodástörténeti könyve októberi megjelenésének apropóján kérdeztünk...

...– A tanítást már jó évtizede maga mögött hagyta, és a körülöttünk lévő világ is folyamatosan változni látszik. Azóta sem tapasztalta, hogy a filozófusokban megnő a kedv a korábban jelen lévő társadalomreformáló gondolatok iránt

– Vannak olyan történeti periódusok, amikor vagy szeretik a fennálló társadalmi rendszert, vagy nem, vagy hívei annak, vagy szemben állnak vele, de különösebb alternatívákat nem látnak. Nálunk ráadásul olyannyira bebetonozódott a politikai hatalom, hogy nehezen tudjuk elképzelni, miként lehet kiakolbólítani a pozíciójából, és az ilyen kérdések ezért irrelevánsak. Mert hiszen az alternatíva már megvan régóta: a nyugati liberális demokrácia. Most akinek baja van ezzel az állítólagos demokráciával – nekem van –, ami kimondva is illiberálisnak tekinti magát, annak egyszerű a gondolati elhelyezkedés: szemben áll vele. Én ugyanis azt szeretem, ha a legkülönbözőbb gondolatokat és elképzeléseket ütköztetjük egymással. Ennél fogva erről nincs túl sok beszélnivaló, hiszen politikai szituációban hangoztathatom ugyan, hogy én a liberális demokráciát szeretem, de gondolatilag se nem új, se nem izgalmas, vagy olyasmi, amin együtt lehet gondolkodni.

Akkor min töpreng inkább szívesen, hagyva a teóriát másra, és a filozófiát tevékenységként, állandó kérdezésként művelve?

– Például azon, mi eredményezte azt, hogy a számomra kezdetben szimpatikus modernitás, mely a tradicionális társadalmakkal szembehelyezkedett, így elfajult. Olyan tömegtársadalommá vált, ahol erodálódnak az értékek, az embereket csakis az érdekli, hogy előrébb jussanak, gazdagabbá váljanak. Úgy látom, az első világháború táján valami megroppant – erről szívesen gondolkodom és írok.

Én pedig mindenképpen elolvasom majd, és elgondolkodom rajta. Ahogy tette ön is Sacha Batthyány És nekem mi közöm ehhez? című könyve kapcsán, melyben az 1945-ös rohonci mészárlás, s benne a nagynagynéni, Batthyány-Tyssen Margit felelősségének jár utána a leszármazott. Az ön konklúziója szerint nálunk a jobbágymentalitás uralja a magyar társadalmat.

– Az említett könyvben az arisztokrata hölgy egy megjegyzésében az akkori magyar társadalmat háromkomponensűként írja le: vannak egyrészt az országot birtokló arisztokraták, amely réteghez ő is tartozott, másrészt a nyugatias, többségében zsidó, fővárosi értelmiségiek – és mindezeken kívül egy hatalmas paraszti tömeg. Ezt gondoltam tovább. Egész Kelet-Európában, így Magyarországon is igen későn következett be a jobbágyság felszabadítása, amit aztán nem kísért földreform, a volt jobbágyoknak jobb esetben is csak nagyon kicsi parcellával kellett beérniük. Nem jött létre olyanfajta, polgárosodó parasztság, mint mondjuk Hollandiában, Dániában vagy Németország északi részén. Ebből az következik, hogy ez a paraszti tömeg, ami a szocializmusban tökéletesen ki lett semmizve a termelőszövetkezetekkel, ma sem lát maga előtt más perspektívát, mint lehetőleg mindent elfogadni, amit a hatalom kíván, mert akkor a hatalom talán jól bánik vele, és valamit kap tőle. Ezt nevezem jobbágymentalitásnak, és ez az a mentalitás, ami a Fidesz hatalmát is fenntartja, és fenntartani képes.

Ellenben Németországban?

– Ott ez a mentalitás – „hogy jövök én ahhoz, hogy gondolkozzam, hogy ötleteim legyenek, kisember vagyok ehhez!” – eltűnt. Ott akárki vagyok, éppen úgy jogom van beleszólni a dolgokba, mint a politikacsinálóknak. Nem véletlen, hogy Magyarország sajátos viszonyban van a rendszerváltásnak nevezett micsodával. Az az érzésem, az ország lakosságának többsége pusztán tudomásul vette – elmennek az oroszok, hát elmennek –, de nem volt különösebben lelkes tőle, mert nem érezte, hogy valamit kap, amit eddig nem kapott meg. A Kádár-rendszer idején viszonylag jól érezték magukat, mert beleszólni akkor sem kívántak semmibe, nagy külföldi utazásokra akkor sem vágytak, csak biztonságot akartak meg azt, hogy hagyják őket békében, ne kelljen pártszemináriumra járni meg Szabad Nép-félórára. Nem éheztek, elfogadható volt, megvoltak vele. A szabadság hiánya sose tűnt fel, mert azt sem tudták, mi lenne az. És ez nem változott. A magát kisembernek tartó magyar ma is azt mondja: „én ehhez nem értek, nem szólok bele”, nincs benne vállalkozói hajlam, nincs benne kezdeményező készség, csak azt várja, hogy felülről jobban bánjanak vele.

– Az arisztokratákat elvesztettük, a városi értelmiség többsége sem zsidó már, elvándoroltak, kiirtották őket, ki maradt még Magyarországon a „kisemberek” mellett?

– Egyfelől a megmaradt városi értelmiség, amely ma is nyitott a Nyugatra. Másfelől van egy újgazdag réteg, akiket nem lehet beállítódás tekintetében polgárnak nevezni, mert a régi burzsoáziától eltérően a gazdagodás érdekében nincsenek morális skrupulusaik: mások becsapása a saját érdekemben teljesen megengedhető, ők így tudják, sőt nem is értelmezhető számukra ennek kifogásolása.

Akkor valóban nincs alternatíva, hiszen egy ilyen összetételű magyar társadalomra illuzórikus liberális demokráciát építeni.

– Pontosan, épp ez a problémám a rendszerváltás óta. Akkor kétféle ellenzék próbálta kezébe venni a hatalmat: az MDF-be szerveződő népnemzeti és az SZDSZ-be tömörülő liberális demokrata. Már akkor úgy láttam, és ki is fejtettem, hogy az egymásnak feszülés helyett az együtt gondolkodásra, a kiegyezésre kellene koncentrálniuk, mert történelmi feladat jutott osztályrészükül. Egy, a szocializmus nevében tökéletesen lepusztított társadalmat kellett volna kimozdítaniuk a tespedt, mindig mindent felülről váró állapotból. És ha ezt nem sikerül megoldaniuk, katasztrófa lesz.

Sajnos igaza lett. A hatalmi „restaurációnak” e szerint viszonylag könnyű dolga volt.

– Lehet, mások is látták a mentalitás változatlanságát, de egyedül Orbán Viktor használta ki. Kell egy kis nacionalizmus meg egy kis ijesztgetés – ezzel meg is tudta szilárdítani a hatalmát.

Ehhez a mentalitáshoz köthető az idegengyűlölet is?

– A másfajtával óvatosan próbál bánni az emberi közösség mindenütt. De az egészen nevetséges, ahogy ezt az egész migránsügyi propagandát ennyire beveszik az emberek, holott itt Pesten már főleg kínaiakat látok, azokkal pedig semmi bajunk nincs. Elhiszik, hogy 1294 menekült elveszi a munkahelyeiket és megerőszakol 5 millió magyar nőt – a racionalitás minimumát is nélkülöző érveléssel nehéz vitatkozni. Pár hete voltunk a családdal Kőszegen, és a nagykapun olvasható, teljesen érthetetlen feliraton csodálkoztunk, miszerint mivel Jurisics megvédte a Nyugatot a török inváziótól, ezért meghagyták nekünk a várost… Egy teljesen jól szituált asszony pedig helyeslően csatlakozott hozzánk, hogy igen, mi mindig megvédjük a Nyugatot, most is a migráncsoktól, aztán mit kapunk érte?!

A Soros-plakátok ugyanakkor összekapcsolják az idegeneket a zsidósággal…

– Pedig az antiszemitizmus és az idegengyűlölet nem ugyanaz. Az antiszemitizmus céltáblája az asszimilálódott zsidó, akit föl sem ismerek, mert azt a nyelvet beszéli, amit én, de valahol a háttérben valami gyanúsat csinál. Az idegengyűlölet a kinézetre is másokra fókuszál, akik nem tudják a nyelvünket, esetleg nem is akarják megtanulni, és nem is tudjuk, mit tesznek, de az biztos, hogy valami nekünk rosszat. Az idegennel szembeni magatartások hol ilyenek, hol olyanok, attól függően, éppen milyennek írjuk le az idegent. Az biztos, egyetlen országot ismerek Európában, ahol szégyen antiszemitának lenni, szégyen idegengyűlölőnek lenni, ellenben büszkék, hogy százezreket fogadnak be, s ez Németország. Ők úgy érzik, a második világháború után nem engedhetik meg maguknak az ettől eltérő viselkedést.

Ez a legfiatalabb generációra is igaz lenne?

– A ’68-as nemzedék ideológiája, mely számon kérte a szülőkön és nagyszülőkön a nácizmus rémtetteit, ma is hat. Ám emellett a német társadalom különleges abból a szempontból, hogy a múlttal való szembenézés csak az ország nyugati felében történt meg, az újraegyesítés előtti keleti blokkban nem, az ottaniak szerint a háború, a holokauszt a nyugatnémetek bűne volt. Tehát az idegenellenesség beállítódásként jelen van, ahogy a fiatalabb generációban is. A feleségem német, és tart is az AfD-től (Alternative für Deutschland, idegenellenes német párt – a szerk.). Én meg azt mondom, hogy bár itthon is csak tíz százalék körüli lenne a hasonló nézetűek aránya, mint amilyen az ő népszerűségük odakint.

A VÉTÓJOG MIATT ZSAROLÓ FASISZTÁK JÁTÉKSZERE AZ EU

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLIN E
Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2023.11.27.


Már az is mindent elmond a képtelen helyzetről, hogy Charles Michel, az Európai Tanács elnöke zártközű tárgyalásra Budapestre utazott, hogy a nyilvánosság kizárásával próbáljon Orbánnal valamilyen alkut kötni az Európai Unió demokratikus országai számára fontos döntésekről, amelyek az EU integritását és működőképességét érintik.

A Canossa-járás pontosan mutatja, hogy az uniós vétójog zsarolásra alkalmas fegyverré vált a fasiszta Magyarország oroszpárti diktátorának kezében, akivel szemben semmiféle szankció nem tarthaó fenn tartósan a jogállam totális felszámolása miatt, mert a vétójog feljogosítja arra, hogy cserébe megbénítsa az egész Európai Uniót.

Ezért Orbánnak mindig csak arra kell várnia, hogy mikor lesz valamilyen fontos döntés az EU-ban, amelyhez egyhangú döntésre van szükség, amellyel kapcsolatban élhet a vétójog lehetőségével, s az EU-nak fontos döntés megszavazásáért cserébe útszéli csavargóként, orosz maffiózóként zsarolhatja az egész Európai Uniót, ha úgy tetszik, egész Európát.

Ez a vétójog teszi gyengévé az Európai Uniót, és növeszti hatalmasra egy kis fasiszta ország moszkovita, Európa-ellenes, demokráciaellenes, antiliberális, antiszemita, náci és nyugatellenes, Amerika-ellenes pitiáner diktátorának erejét. Ettől képzeli magát a törpe „erős embernek”. Az ereje a vétójoggal való visszaélésben, a zsarolás lehetőségében van.

Elkerülhetetlen lenne, hogy az Európai Unió ezt a problémát kezelje, mert ez a működését és az alapvető éredekeit, értékeit és az integritását veszélyezteti. Alvilági zsarolásnak teszi ki az európai közösséget, Orbán terroristaként viselkedik, és egész Európát túszul ejti, arra kényszeríti, hogy egy fasiszta állam zsarolásának engedjen, a követeléseit teljesítse.

Elfogadhatatlan és idejét múlt az európai bürokratikus stílus, amely azt képzeli, hogy az egyeztetések és kompromisszumkeresés a megoldás módja, mert itt nem egyeztetésekről van szó, nem érdekeket kell összehangolni, hanem Európával, az európai értékekkel nyíltan szembenálló, azokat nyíltan tagadó fasiszta diktátor primitív zsarolása zajlik.

Azzal kell szembenézni, hogy a vétójogot a funkciójával ellentétesen használják. Orbánnal nem egy demokratikus európai ország érdekérvényesítéséről folyik a vita, amit figyelembe kell venni, hanem az Európai Unió alapjait tagadó EU-ellenes fasiszta zsarolja az ellenséges orosz érdekek és a fasiszta diktatúra legitimálása és finanszírozása miatt Európa országait.

Ez mindenképpen az EU alapvető reformját követeli meg, amit eleve úgy kell elvégezni, hogy Orbán a vétójogával ne tudja megakadályozni. Nincs mire várni, a helyzet ott tart, hogy Orbán az Oroszország Európa elleni támadásával szembeni védekezést akadályozza, a jogállam megszüntetése miatt szankcionált Orbán akar Európai Biztottsági elnököt állítani.

Ennyi erővel az Európai Unió vétójogot adhatna közvetlenül Putyinnak is. A Kreml mondja meg, hogy mi legyen az Európai Unióban. A Kreml ad engedélyt Európában arra, amire akar. Az orosz mintájú keresztényfasiszta diktatúra szorítja sarokba egész Európát. Orbán idegen test az EU-ban, a pávatánca a színlelést szolgálja, a vétója az igazi énjét mutatja...

ELADÓSODVA, MEGTÖRVE MENTEK EL, PEDIG AZ ÍGÉRET FÖLDJE LETT VOLNA NEKIK MAGYARORSZÁG

VÁLASZ ONLINE
Szerző: MAGYARI PÉTER
2023.11.28.


A Válasz Online megtudta: több mint húsz indonéz vendégmunkás lépett meg az utóbbi hetekben Pápáról, ahol mezőgazdasági idénymunkát végeztek. Mindannyian egy másik közép-európai országban dolgoznak azóta. Sikerült négyükkel közülük kapcsolatba lépnünk és megtudtuk, hogyan és miért jöttek Magyarországra, miért szöktek el innen, és hogy miben reménykednek most.


A Válasz Online eddig két cikkben foglalkozott részletesen a Távol-Keletről érkező vendégmunkásokkal. Az elsőben bemutattuk, milyen konstrukcióval érkeznek egyre többen Indonéziából és a Fülöp-szigetekről, a másodikban pedig leginkább az őket foglalkoztató cégek és munkaerő-kölcsönzők szempontjait vizsgáltuk. Sorozatunk mostani, harmadik részében azt mutatjuk meg, hogy a vendégmunkások mennyire védtelenek a visszaélésekkel szemben.

A lapunknak nyilatkozó négy indonéz vendégmunkás története nem tipikus, maguk is azt mondják, hogy a sorsuk szerencsétlenül alakult, és sok Magyarországon dolgozó honfitársuk helyzete jóval kedvezőbb. A történetük azt mutatja, hogy a rendszerben könnyen megtörténhetnek súlyos visszaélések, mert a vendégmunkások semmilyen védelemre sem számíthatnak Magyarországon az átverésekkel, visszaélésekkel szemben. A munkáltatók többsége nem bántja őket, de nincs garancia, hogy ez ne történhessen meg következmények nélkül.

Mindenkit lehúztak már az indulás előtt

Sorozatunk első részében megírtuk, hogy a távol-keleti vendégmunkások általában eladósodva érkeznek, hiszen jellemzően több mint egymillió forintot fizetnek ki úgynevezett ügynököknek, akik európai munkához segítik őket. Ezért az első évben főképp arra megy el a fizetésük, hogy az ügynökök díjára felvett kölcsönöket visszafizessék.

Akkori cikkünk után több magyar munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozó is jelezte lapunknak: szerintük ez nem lehet általános gyakorlat, hiszen ők a szerződéseikben eleve kikötik, hogy a vendégmunkások nem fizethetnek díjat azért, hogy munkát kapjanak. Csakhogy attól, hogy a magyar munkaadók nem feltétlenül tudnak erről, vagy akár tiltani is próbálják, a gyakorlat az indonéz vendégmunkások esetében teljesen általános, és a Fülöp-szigetekiek esetében sem ritka. Mind a négy interjúalanyunk sok pénzt fizetett azért, hogy Magyarországra jöhessen, és azt mondták, hogy az összes itt dolgozó ismerősük is fizetett. (Az interjúkat külön-külön vettük fel, angolul közvetítő tolmács segítségével.)...

MEGHALT VAJDA MIHÁLY

444.HU
Szerző: KAUFMANN BALÁZS
2023.11.28.


Életének 88. évében elhunyt Vajda Mihály Széchenyi-díjas magyar filozófus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja – írja a Szombat folyóirat. Vajda elsősorban a fenomenológia, a 20. századi német filozófia és a totalitariánus társadalmak elmélete terén dolgozott. 1996 és 2000 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Filozófiai Intézete, 2005 és 2009 között az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatója volt.

1953-ban érettségizett, majd a Lenin Intézetben kezdte meg felsőfokú tanulmányait. 1956-ig tanult ott, azután 1957-től 1960-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának filozófia–német szakára járt és szerzett diplomát. Lukács György tanítványai közé fogadta; a budapesti iskola köréhez tartozott.

Egyetemi tanulmányainak befejeztével általános iskolai tanárként dolgozott, majd 1961-ben a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa lett. 1967-ben védte meg a filozófiai tudományok kandidátusi értekezését. Fokozatosan távolodott el a marxista eszmétől, illetve 1973-ban a budapesti iskolában betöltött szerepe miatt politikai alkalmatlanság címén elbocsátották az intézettől és szabadúszóvá vált: fordítóként, valamint nyelvtanárként dolgozott. 1977-ben Brémában lett vendégprofesszor, egészen 1980-ig tartott előadásokat. Az 1980-as években többször volt New Yorkban vendégprofesszor. 1991–1992-ben Siegenben, 1994-ben Kasselban is tanított.

1989-ben rehabilitálták, majd 1990-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma: Debreceni Egyetem) filozófia tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárává nevezték ki. 1992-ben védte meg akadémiai doktori értekezését. 1994-ben az MTA közgyűlési képviselője, 2000-ben az MTA Filozófiai Bizottsága elnöke lett, majd 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben pedig annak rendes tagjává. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 2005-ben emeritálták. Szintén 2005-ben az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatójává nevezték ki. Az intézetet 2009-ig vezette.

2017-ben, amikor a Debreceni Egyetem szenátusa 90 százalékos többséggel díszpolgárává választotta Vlagyimir Putyint, a lépés ellen Vajda kikelt a Facebook-oldalán, és lemondott a saját professor emeritus-i címéről.

ANNYIRA KEVESET KÖLTÜNK EGÉSZSÉGÜGYRE, HOGY AZ EU SEREGHAJTÓI KÖZÉ KERÜLTÜNK

G7.HU
Szerző: PÁLOS MÁTÉ
2023.11.27.


Előzetes Eurostat-adatok alapján az EU-ban csökkentek a GDP-arányos egészségügyi költések 2021-ről 2022-re. A legnagyobb visszaesést Bulgária után Magyarország produkálta, ahol az EU-átlag duplájával, közel 1 százalékponttal csökkent az adat.

Számok és sorrendek: Az EU-ban így is átlagosan 8 százalék fölött volt a GDP-arányos egészségügyi költés 2022-ben, míg Magyarországon nem érte el az 5 százalékot. Így Magyarország – Litvániával holtversenyben – Bulgáriát és Írországot előzte meg. 

- Ez azt jelenti, hogy Magyarország 2021-ben és 2022-ben is azon országok közé tartozott, amelyek az EU-ban a legkevesebbet költötték egészségügyre. EU-átlagos költés közelében Svédországot, Ausztriát, Szlovéniát, Horvátországot találjuk, míg kiemelkedő arányban fordít erre a célra Franciaország és Németország.

- A magyarnál magasabb a visegrádi országok arányos egészségügyi költése is...



A NAGY VEZÉR MÍTOSZA

ÚJ EGYENLŐSÉG
Moderátor: POGÁTSA ZOLTÁN
2023.11.25.



A beszélgetés célja megcáfolni azt a gondolatot, hogy a sikeres társadalmaknak nagyszerű vezetőkre, egy apafigurára van szükségük. Az egyetlen vezető személyiségén alapuló országvezetés nem működik, és legkésőbb akkor fog összeomlani, amikor a vezető kilép a helyszínről. A sikeres országok alapja a különböző társadalmi entitások és szereplők érdekeinek folyamatos összehangolása, valamint egy olyan „képessé tevő állam”, amely felhatalmazza ezeket a területi, funkcionális, szakmai és civil entitásokat. 

- Bánki György pszichiáter, író, publicista 
- Bokor László pszichiáter, orvosigazgató, MentalPort Pszichoanalitikus Pszichoterápiás Módszertani Intézet 
- Moderátor: Pogátsa Zoltán szociológus-közgazdász, egyetemi docens, az Új Egyenlőség főszerkesztője

SZIJÁRTÓ SPORTCIPŐJE

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.11.28.


Most voltaképp arról kellene írnunk, hogy Magyarországon csökkent az egészségügyre fordított pénz mennyisége, így Európa hátsó felében kullogunk e téren. Lehetne számokat és statisztikákat közölni, ezek azonban semmit sem jelentenek, míg az ember a magyar egészségügy karmai közé nem kerül, és bizonytalanná válik, hazajön-e a kórházból valaha, aki egyszer oda bekerült. A Covid-járvány negyvennyolcezer halottját is elfeledtük már.

Mert úgy működik ez, amíg a halálban vagy a haláltól az ember közvetlenül nem érintett, akkor nem nagyon foglalkozik vele. Ugyanúgy nem érdekli az sem, hogy az MVM hirtelen több mint háromszáz milliárd forint osztalékelőleget fizet az államnak. Nagy valószínűséggel azért, hogy megtámogassa Orbán kisded játékát, ami a reptér megvásárlása, és két nappal ezelőtt még bizonytalan volt, honnan kerül rá pénz, aki sajtó pedig ezen lamentált, az áruló volt.

Viszont mindenképpen meglesz az, ha amúgy beledöglünk is. De erről is hiába írna az ember, mert a magyari népeket nem igazán érdekli, ha a más pénzéről van szó. Legalábbis azt hiszi, ahogyan azt is véli, hogy a szuverenitásvédelmi törvénnyel sincs neki semmi dolga, ami egészen addig így lesz, míg egy komment miatt nem jön érte a nagy fekete autó. Erre figyelmezteti őt Dunja Mijatovic, az ET emberi jogi biztosa, ami azt mutatja, már megint más aggódik értünk.

Ezt az aggódást majd a Fidesz kikéri magának, másokat meg nem nagyon érdekel, mert nem lehet megenni. Szijjártó sportcipőjét sem lehet elszopogatni, de ez már az a terep, ahol a magyar választőpolgár otthon érezheti magát, és kurvaanyázik vagy tapsol arra a hírre, miszerint az uniós külügyminiszterek rendszeresen szokták elismerésre méltatni a sportcipőket. Ám arról nem esett szó, hogy amúgy elküldték-e már az anyukájába a futsalost.

Minden oka és joga meglett volna erre az uniós külügyminisztereknek, hiszen ezen a sportcipős sajtótájékoztatón – kizárólag a propagandamédia számára, ami szintén megérne egy misét – az is elhangzott, az Unió miatt halnak meg tízezrek az orosz-ukrán háborúban, ami kijelentés miatt Szijjártót pofán kellett volna vágni, s nem a cipőit dicsérgetni, de ezek az összefüggések, hogy a gyilkolászós Unió irigykedik Szijjártó cipőire, már biztosan célba értek.

Ezzel párhuzamosan pedig a Karmelitába érkezett Charles Michel, az ET elnöke is. Összefoglalva azért, hogy Orbán vétózgatásainak elejét vegye, de erről a tárgyalásról még annyit sem tudtunk meg, mint a sportcipősről, ha néznénk emegyet talán valami sikersztorit kapnánk a képünkbe. Csak arról nem beszél senki, ennek a Charles Michelnek befogták-e a szemét a reptéről a várig terjedő útján, hogy ne lássa a fütyülős kék plakátokat.

Amelyek viszont célhoz fognak érni, mert tegnap valami véletlen miatt egy olyan filmcsatornát nézve, amely valószínűleg a TV2 fennhatósága alá tartozik, elibém került az a „társadalmi célú hirdetés”, amelyik a plakát képeivel és ocsmány dumával noszogat a konzultáció kitöltésére olyan tartalmakkal, aminek a tizede elég lenne egy jófajta pörre. De az Unió nem pöröl, hanem idejön a Karmelitába tárgyalni. Lehet majd mutogatni ezt is a bávatagoknak.

Mindeközben persze az is kiderült, hogy a Századvég három évre huszonnégy milliárd adóforintot kap azért, hogy méregesse a közvéleményt, és a kormányt ellássa olyan tanácsokkal, épp mivel a leghasznosabb hülyíteni a népeket. Például Szijjártó cipőjével vagy Gyurcsány orrával, ez az egész grammra ki van számolva, s olykor kiskanállal, máskor, mint most is épp, szívlapáttal adagolva, hogy a népek alig is bírják elnyelni az egészet...

MILLIÁRDOKAT KÖLT FIZETÉSEKRE ÉS JUTTATÁSOKRA A MAGYAR ENERGETIKAI ÉS KÖZMŰSZABÁLYOZÁSI HIVATAL, AMELY A PÉNZE NAGY RÉSZÉT A CSŐD SZÉLÉN ÁLLÓ KÖZMŰCÉGEKTŐL KAPJA

NÉPSZAVA
Szerző: SZALAI ANNA
2023.11.28.


A havi illetmény és munkabér mellett jutalmak, motivációs és szolgálati elismerés, cafeteria, egészségpénztári hozzájárulás, munkába járást, valamint albérleti költségekre fordítható és egyéb szociális juttatások, illetve további „meghatározott pénzbeni és természetbeni” juttatások illetik meg a dolgozókat.


Az eredetileg tervezett 8,4 milliárd helyett csaknem kétszer akkora, 16,4 milliárd forintos bevétellel zárta a tavalyi évet a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (MEKH). A többi között ez derült ki a hivatal elnökének, Juhász Editnek a leveléből, amelyet az Országgyűlés költségvetési bizottsága elnökének, az ellenzéki Vajda Zoltánnak küldött, amelyben elutasította, hogy személyesen jelenjen meg a testület előtt. A bevétel-bővülés érdekessége, hogy ennek a pénznek a döntő többségét (mivel központi költségvetési támogatást nem kap a hivatal) a túlélésért küzdő, az ellátás biztonságot mindenáron biztosítani kívánó közműcégek adták össze. Igaz nem önkéntesen. A szolgáltatókat törvény kötelezi a MEKH bevételeinek nagy többségét kitevő felügyeleti díj megfizetésére. A Fővárosi Vízművek például eddig 4 milliárd forintot fizetett be ezen a címen a hivatal kasszájába.

S hogy mire megy el ez a – sok egyéb mellett a vízszolgáltatás biztonságának erősítésére, a végletekig lepusztult hálózat karbantartására és fejlesztésére is fordítható – pénz?

Juhász Edit elnök levele szerint a MEKH egyrészt támogatta belőle a központi költségvetést 3,9 milliárd forinttal, másrészt 524 milliót költött tavaly a hivatal infrastrukturális fejlesztésre, tanulmányokra, szoftverekre, licencekre, telefonra, gépjármű és irodabútor beszerzésre.

Ennél jóval többet költöttek 2022-ben a hivatal átlagosan 330 fős személyi állományának személyi jellegű kiadásáraira. Nem mondhatjuk, hogy nem becsülik meg a dolgozókat. Az elnöki tájékoztatás szerint a havi illetmény és munkabér mellett jutalmak, motivációs és szolgálati elismerés, cafeteria, egészségpénztári hozzájárulás, munkába járást, valamint albérleti költségekre fordítható és egyéb szociális juttatások, illetve további „meghatározott pénzbeni és természetbeni” juttatások illetik meg a dolgozókat.

A nyilvános beszámolók szerint tavaly az energiaárak elszabadulása miatti többletbevétel nyomán az eredeti 3,9 milliárdos, személyi juttatásokra vonatkozó kiadási előirányzatot kicsivel több mint kétszeresére, valamivel 8 milliárd fölé emelték, amiből végül 6,3 milliárdot fizettek ki.

Így 2022-ben az egy főre eső személyi kiadás 19,1 millió forint volt, ami havi szinten cirka 1,6 millió forint fejenként. A fenti juttatások után 913 millió forint járulékot és szociális hozzájárulási adót fizettek...

MIRE VAN ÉS MIRE NINCS PÉNZ - A 444 NAPINDÍTÓ HÍRLEVELE

444.HU
Szerző: HORVÁTH BENCE
2023.11.28.


Szép reggelt, itt a 444 napindító hírlevele, benne olyan cikkekkel, minthogy:





További hírleveleinkért ide érdemes kattintani.

Mindennapjaink

Hétfőn Budapesten járt és Orbán Viktorral tárgyalt az EU-tagállam miniszterelnökeit összefogó Európai Tanács elnöke, Charles Michel. Sajtótájékoztató nem kísérte az eseményt, de a Süddeutsche Zeitung információi szerint az Ukrajnának nyújtott támogatások folytatására adott igenjének további feltételeként Orbán állítólag azt is kikötné, hogy az általa gyűlölt jelenlegi uniós bizottsági elnököt, Ursula von der Leyent a 2024 nyarán esedékes európai parlamenti választások után az Európai Tanács ne jelölje újra erre a tisztségre. Írtunk emellett arról is, hogy az európai emberi jogi biztos szerint a szuverenitásvédelmi törvénycsomag fegyver lehet bárki ellen.

A kormány új konzultációs plakátjain látható Alex Soros-fotó nagy valószínűséggel Steve Mack New York-i fotóriporter 2016-ban készített képe. Ha legálisan szerezte meg a kormánypropaganda, akkor feltehetőleg az Alamy nevű fotóügynökségnek fizettek érte. De az eredeti fotón nem látszik Soros jobb keze. Mégis rátették utólag, majd a plakátok kiragasztása után meggondolták magukat és plakátagasztók segítségével kiretusálták. A kormánynak dolgozó kommunikációs cég hallgat az okokról, de lehetséges, hogy a nagyközönség úgy értelmezte, hogy itt nem Orbán, hanem Soros konzultál vele.

Gyűlik közben a pénz a reptérre, az MVM ugyanis hirtelen úgy döntött, hogy 309 milliárd forintot fizetnek be a költségvetésbe. Írtunk emellett arról, hogy rettenetesen keveset költ egészségügyre, az európai sereghajtók között Magyarország, hogy idén már másodszor jön Budapestre Erdogan, és hogy évi 7,5 milliárdért látja el tanácsokkal a kormányt a Századvég.

Az előző tanévig Soroksáron működő Qualitas Gimnáziumban szeptember elején tanóra közben jelent meg rendőri kísérettel a végrehajtó, és ezt mondta a megafonjába: „Tájékoztatok mindenkit, hogy az iskola épületét tavaly októberben elárvereztem, az árverés jogerőre emelkedett”. Az iskola igazgatója a botrány után azt mondta a szülőknek, minden rendben a működési engedéllyel. Csakhogy ez nem igaz, és pár napon belül végleg bezárhat a 300 tanulóval kilakoltatott gimnázium. Hétfőn a Belügyminisztérium is félrevezetéssel és felelőtlenséggel vádolta meg az iskola vezetőjét.

Írtunk emellett arról is, hogy

- a Mészáros család épít rendezvényközpontot annak az alapítványnak, ami összehozta Orbánt és Győzikét,

80 ezer forintra büntettek egy diákot, amiért társaival demonstratív múzeumlátogatásra ment a Néprajzi Múzeumba,

- méterenként 4000-8000 forint közti árakon vehetünk idén fenyőket,

- kapott 382 milliónyi állami támogatást, most penészes falakkal árusítják a becsődölt hévízi hotelt,

- és teljes terjedelemben közöltük Czeglédi Zoltán Facebook-posztját is, nem volt más választásunk.

Halál

Tabuk, félelmek, nehezen megválaszolható morális kérdések, szövevényes jogi értelmezés és országonként eltérő, bonyolult szabályzás lengi körül az aktív életvégi döntést - a köznyelvben: aktív eutanáziát. Eközben dr. Karsai Dániel alkotmányjogász november 28-án, kedden a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán szólal fel azért, hogy maga dönthessen az élete végéről. Hogyan gondolkodik a kérdésről az orvostudomány, a jog, a zsidó-keresztény kultúrkör és a kérelmezők családtagjai? Végrehajtott eseteken és felmerülő kérdéseken keresztül vesszük sorra, miért ilyen bonyolult.

A világ

Hétfő napközben már lehetett hallani híreket erről, és késő délutánra bizonyossá is vált, hogy két nappal meghosszabbítják a tűzszünetet Gázában. Ezt a közvetítési szerepet ellátó katari kormány jelentette be. Estére pedig kiderült az is, hogy újabb 11 túszt engedett szabadon a Hamász. Közben az Egyesült Államokban antiszemita botrányba keveredő Elon Musk Izraelbe ment, ahol aztán Netanjahúval is találkozott, akit biztosított arról, csak Izrael jóváhagyásával kapcsolhatják be a Starlinket a Gázai övezetben. A Lakmusz pedig arról írt, hogy már nemcsak a valós szenvedés képei, hanem már AI-kreálmányok is terjednek a Hamász-izraeli háborúról.

Hollandiában Geert Wilders elismerte, hogy nem indul álomszerűen a kormányalakítás, miután a koalíciós tárgyalások felügyeletére kinevezett tisztviselő csalási vádak miatt lemondott, mielőtt hozzáláthatott volna a rá kiszabott feladathoz.

És írtunk arról is, hogy

újabb határátkelőt vettek blokád alá a lengyel kamionosok és gazdálkodók,

Új-Zéland visszakozna a forradalmi dohányzástilalomból,

már Londonban volt a görög miniszterelnök, amikor Sunak dobta a találkozójukat az egyik legfontosabb műemlék ügyében,

Párizs polgármestere törölte magát az X-ről, mert szerinte egy gigantikus globális szennyvízcsatorna,

belügyi vezetőket rúgtak ki Romániában, miután Magyarországra menekült a magyarellenes nagybányai polgármester,

tömegverekedés volt egy német bajnoki előtt, csak a sérült rendőrök és biztonságiak száma száz fölött van,

- és új utakat keresnek a mentőcsapatok, hogy elérjék a beomlott alagútban rekedt indiai munkásokat.

Festmény

Rippl-Rónai József ikonikus Kalitkás nőjének sokáig ismeretlen verziója 180 millió forintról indul az árverésen. Legutóbb nem sikerült itthon tartani, majdnem húsz év után itt az újabb próbálkozás. Most úgy marketingelik mint a magyar Mona Lisát.

Film

Sorstalanság helyett súlytalanság: kiszámítható, viszont technikailag jól kivitelezett a Semmelweis Ignácról szóló film, és jobb, mint a korábbi, magyar hőstörténeteket bemutató próbálkozások.

ITT OLVASHATÓ