2024. január 1., hétfő

С НОВЫМ ГОДОМ, ВЕНГРЫ!

AMERIKAI NÉPSZAVA
Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2024.01.01.


Jóleső érzéssel nyugtázhattuk az év végén, hogy megérkezett a Kreml üdvözlő távirata, amelyben méltatta az orosz politikai és katonai blokkhoz tartozó Magyarország lojalitását és hűségét, amit Putyin elnök az orosz-magyar kapcsolatok pozitív dinamikájának nevezett.

A távirat további részét russzológusok alig bújtatott fenyegetésként értékelték, miszerint „az orosz elnök megerősítette elkötelezettségét a konstruktív, pragmatikus interakció folytatása mellett, amely lehetővé teszi fontos közös gazdasági projektek megvalósítását, amely teljes mértékben megfelel az orosz és a magyar nép érdekeinek”.

Azt tudjuk, mit jelent, amikor Moszkvában tudják, mi a magyar nép érdeke, s az egybeesik az orosz nép érdekeivel. Ez egész konkrétan egy meg nem nevezett, jövőben bekövetkező orosz megszállást jelent, amelyet Виктор Орбан már előkészített és elkerülhetetlenné tett. Ha Orbán rendszere nem szűnik meg, Magyarország orosz megszállása elkerülhetetlen, ami megnyugtató.

Mert ez esik egybe a magyar (és az orosz) nép érdekeivel. Szerencsére a közös történelem sok szép emléket őriz azokból az időkből, amikor ezek az érdekek egybeestek, s találkoztak Záhonynál, s virágoztak, sok szép orosz laktanyát teremtek Magyarország földjén, az Oroszország anyácska nyugati régiójában. Elvégre mindig is hozzájuk tartoztunk, csak elvándoroltunk nyugatra.

Magyarország már visszatért az orosz keresztény állam kebelébe. Moszkva megbocsátott, és hazánk csatlakozott az ázsiai (türk-orosz-kipcsak) szövetséghez. Megtaláltuk helyünket, miután a Kreml egy olyan kiváló vezetőt állított a magyar tagköztársaság élére, mint a mi Виктор Орбан kormányzónk, aki megszabadított minket Brüsszel, Washington és a Nyugat rabságából. Már csak az ukrán árulók választanak el minket egymástól, nem sokáig.

Ezt az évet már úgy kezdhetjük, hogy megalakul az orosz államvédelmi hivatal magyar részlege FSZB SZVH néven. Putyin elnök üdvözlete megnyugtathat minden magyar embert, hogy Oroszország anyácska megvédi a szuverenitásunkat, ami kifejeződik abban is, hogy közös hadseregünk orosz hadtestjei bevonulnak majd Sopronba, hogy megvédjenek minket.

Magyarország valódi elnöke Vlagyimir Putyin, ezért az ő újévi üdvözletét közöljük, nem a báb szerepét betöltő Novák Katalinét. Mi is köszöntsük az új évet és egymást immár úgy, ahogy az orosz fennhatóság alá visszatért szuverén országokban illik: С Новым годом, венгры!

Reméljük, még senki nem felejtette el az orosz nyelvet, már csak azért sem, mert az hamarosan törvénysértés lesz. Itt olvasható elnökünk, Vlagyimir Putyin, újévi üzenete:...

GÁBOR GYÖRGY FACEBOOK BEJEGYZÉSE

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2024.01.01.


Leonard Bernstein, akit mostanában LMBTQ-hőssé farigcsált át a moziipar, zenészi mivoltáról és zsidóságáról úgyszólván teljesen elfeledkezve (pedig számára e kettőnek volt igazán jelentősége), sokat beszélt és írt a zenei humorról. Úgy tartotta, hogy a zenei humor két olyan dolgot tesz össze, melyek nem összetartozóak, nem egybevágóak. Ahogy Gershwin Egy amerikai Párizsban c. művében megszólalnak az autódudák; ahogy Kodály Háry János szvitjének elején elhangzik egy hatalmas és hosszan tartó zenei tüsszentés; ahogy Rameau csembaló-darabjában megszólal a kakas és ahogy a tyúk kotkodácsol; ahogy Haydn 102. szimfóniájában egymást váltogatják a hirtelen szünetek, vagy a váratlanul hangossá majd halkká váló részek; ahogy Prokofjev a Klasszikus szimfóniában Haydnt utánozza és eltúlozza a hirtelen erős és halk hatásokat, és ahogy oda nem illő hangokat tesz bele a műbe, vagy ahogy a harmadik tételben a gavotte-ban váltogatja a hangnemeket; amikor Mahler I. szimfóniája harmadik tételének jól ismert boldog dallama, a Frère Jacques (János bácsi, János bácsi, keljen fel…) komor és szomorú gyászinduló tempóban szólal meg és így tovább.

Nos annak az évnek a végén, amelyben előfordulhatott – csak találomra egy példa –, hogy az ország miniszterelnöke egy lovat ajándékozott annak a török elnöknek, aki Netanjahut rosszabbnak tartja Hitlernél, aki arról szónokolt, hogy a holokausztban a hatmillió zsidó elpusztítása kevésbé volt rossz, mint Izrael háborúja a Hamász ellen, aki a Hamászt nem terrorista szervezetnek, hanem hős szabadságharcosoknak nevezi, s akinek az országában az üzletek bejáratán ismét megjelent a régi figyelmeztetés, miszerint zsidókat nem szolgálnak ki, nos egy ilyen évet követően és a szuverenitásvédelemtől izmosodó jövő évet megelőzően boldog új évet kívánni voltaképpen azonos Rameau csembaló-darabjának kotkodácsolásával, vagy tán még inkább a János bácsi, János bácsi, keljen fel dalocska gyászindulóvá történő átlényegülésével.

Én most mégis, csak azért is, mert szeretem a humort, s a zeneit kiváltképpen!

És ajánlom az alábbi remek gyűjteményt, Gidon Kremernek és barátainak álláspontját a zenei humorról.

https://open.spotify.com/album/5fd6EhIPxiD35CIFWQ2zXc...