2018. december 4., kedd

KERTÉSZ ÁKOS: ÉN A SZÜRKEFARKASSAL VAGYOK

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KERTÉSZ ÁKOS
2018.12.04. 


Sebestyén Balázs rádióbemondó dühbe gurult, amiért valaki kilőtte a védett szürkefarkast, és ronda dolgokat mondott a vadászokról, akik privátim is, és szervezetten is, azonnal tiltakoztak. Sebestyén haragjában csakugyan mondott egy-két butaságot, ami profi rádióshoz nem illik, de amúgy én egyetértek vele. Én is mindig az áldozattal vagyok. Nem azzal, aki lő, azzal, akire lőnek.

Én tudom, hogy ők, a négylábúak is éreznek, mint én, örülnek, mint én, fájnak, mint én, félnek, mint én; ehhez ragaszkodnak, amazt kerülik, ebben megbíznak, attól menekülnek – pont úgy, mint én.

És szörnyű lelkifurdalást érezve azt is tudom, hogy sokat közülük az én fajtám legyilkol, fölzabál, és magam is eszem a húsukból, és nem mentség, hogy más embertársam gyilkol helyettem.

A világot nem én teremtettem, nem én vagyok felelős azért, hogy a földön az élőlényeket a táplálkozás láncolata köti össze. Tudomásul veszem, de nem örülök neki igazán.

Annak viszont örülök, hogy ma már elég sok állatkertben van „állatsimogató”, ahol a kisgyerekek gondos szakmai felügyelet mellett megsimogathatják, megölelgethetik a szelíd őzikét, a kecskegidát a báránykát, a kölyök-kengurut, összebújhatnak a jó kutyussal, ölbe vehetik a kiscicát, a nyulacskát, a kiskacsát… Megtapasztalhatják, hogy az állat ugyanolyan hús-vér élőlény, mint ők és a többi ember, a testvéreik, szüleik, óvodás társaik… – jó, ez pedagógia; melegvérű állatokat válogatunk ki, emlősöket, madarakat, de azért, hogy a gyerek megtanulja: ember és állat egy bolyból való, mind testvér. Biztos, hogy az ilyen gyerekben embertársai iránt is több lesz a szeretet.

Bizony ambivalensen viszonyulunk mi ehhez az egészhez! Egy hazugságot nevelünk a gyerekbe. Eltitkoljuk, hogy az élet, a biológiai lét a földön körkörös gyilkosságra épül, mert erre a tényre nem lehet erkölcsi rendet alapozni. Ezt a tényt Jézus, a názáreti rabbi, a tanító is elhallgatta, aki az emberi morált a legpontosabban fogalmazta meg, mondván, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat, hogy minden ember a felebarátod, még az ellenséged is (most ne ragozzuk, milliószor leírták már, ezerszer legalább én magam is, tudjuk, miről van szó), de a többi élőlényről ő sem beszélt. (A Biblia viszont beszél erről, és ezt a jelenséget romlasnak tartja, a bűnbeesés következményének, és éppen a Messias birodalmaban múlik ez el, ahol együtt legel majd a kecske és az oroszlan – A Szerk.)
Az egymást fölfaló földi élőlények között, ember és állat között, a küzdelem valamikor sokkal kiegyensúlyozottabb és tisztességesebb volt, mint most. A Homo Sapiens megjelenése idején arányaiban még legalább annyi állat falt föl embert, ahány állatot az ember evett meg. Később az ember esze és társadalom-alkotó képessége révén megerősödött, és a tápláléklánc csúcsára került, de ez nem cáfolja, hogy minden élőlény egyetlen entitás; ha az ember egy állatfaj, akkor minden állat egy-egy emberfaj – a különbség közöttünk tehát nem lényegi, hanem fokozati. Tessék föllapozni Darwint...

VAN OLYAN, AKI FELÜLKEREKEDIK, DE ALULMARAD

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: SZÉL BERNADETT
2018.12.04.


Részemről tettek után a szavak következnek, mert ma esetemben egy másfél éves aktív küzdelem ért véget. De tartom, amit érzek: a rezsim csatákat nyerhet, de a háborút nem. Mert nem figyel az emberekre, mert nincs benne semmi erkölcs és mert az idő nem neki dolgozik.

Anno 2017. április 4-én tárgyalta a parlament azt a törvénymódosítást, ami a CEU vegzálásának kezdetét jelentette. Pechemre a KDNP után szólaltam fel, az a Hoffman Rózsa kért minket búgó hangon, hogy ne legyünk már agresszívek, aki ma az Egyenes beszédben is megkísérelte elbagatellizálni az egyetem ügyét. Akkor sem viseltem jól ezt a hozzáállást és ma sem jobb a helyzet. Mert a kettészakadt Magyarországon két mozit lehetett nézni.

Az ő filmük arról szólt, hogy a CEU-ügye oktatási kérdés, oktatási szakemberek foglalkoznak vele a kormánynál és ők szerényen csak annyit kérnek, legyen szíves az egyetem feleljen meg azoknak az egyszerű kis kívánalmaknak, aminek minden más külföldi egyetem megfelel ebben az országban: legyen kampusza otthon és írjanak alá egy megállapodást a magyar kormánnyal. Csak ennyi, semmi extra.

A mi mozink viszont 3D-s volt: bemutattuk, hogy putyini módra a szentpétervári Európa Egyetem mintájára estek neki a CEU-nak, emlékszünk rá, hogy előbb jött a törvény és utána álltak szóba az érintettekkel, bebizonyítottuk, hogy nincs olyan oktatási szakember, aki ezzel az üggyel foglalkozna a kormányban, és hogy az Oktatási Hivatal sem vizsgál semmit, „kulipintyó”-ügyben meg rámutattunk, hogy maga Rétvári államtitkár mondta azt, hogy mindenben elfogadják a New York-i oktatási hivatal álláspontját aztán mégse – magyarul minden létező eszközzel feltártuk a CEU-val kapcsolatos kormányzati hazudozást, megteremtettük az ellenzéki egységet ahhoz, hogy Alkotmánybíróságra vigyük az ügyet, ombudsmanhoz fordultunk, tüntettünk és demonstráltunk. Azt minimum sejteni lehetett, hogy ezekkel az eszközökkel önmagukban nem fogunk romba dönteni egy Soros-ellenes trippen nyomuló illiberális miniszterelnököt, de ellenzéki képviselőnek egyrészt ez a kötelessége, illetve ha a jelenlegi pozícióból nem is tudunk megfejteni egy Orbán-Trump-Putyin_Tudjukki meccset, azt kellő alapossággal feltártuk, hogy Orbán játszmája minden szempontból végtelenül tisztességtelen, sértette a jogállamiságot, az oktatás és kutatás szabadságát pedig kompletten semmibe vette.

Tudjuk: Orbán vörös vonalakat lép át és addig megy, amíg erős és stabil ellenállást nem lát. A megvezetettség és megosztottság, a propagandamédia, a külpolitikai helyzet, a tudósok vs propagandisták lehetetlen felállás — ezek a vektorok mind egy irányba mutattak és az nem a győzelem iránya volt. És mégis, rengeteg ember kőkeményen végigküzdötte ezt a másfél évet, például annak az iskolának a teljes közössége, amiről beszélünk. Nagyon, nagyon kicsi esélyünk volt ez a meccset megnyerni — de meg kellett próbálni és mivel a tét hatalmas, minden eszközzel és erővel meg kellett próbálni...

GOMPERZ: CEU - A HARANG ÉRTÜNK SZÓL

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: GOMPERZ TAMÁS
2018.12.04.


A CEU elment. Ki következik? És melyik izmus is ez?

Itt állunk megrendülten, méltósággal viselt, hosszú szenvedés után.

Végül megtörtént, amiről sokan nem gondolták volna, hogy megtörténhet, bár az elmúlt évek tapasztalatai után az el nem képzelhető dolgok köre még annál is apróbb területre zsugorodott össze, mint amekkora zugot az irgalom érzésének rendezett be keresztény miniszterelnökünk a szívében. A gyorsvonat négy órán belül eljut Pécsre, egy leváltott fideszes képviselő állami gondoskodás nélkül boldogul, a nemzet veje fél napig nem lop el semmit, talán ennyi maradt az emberi képzelet határán túl. Bármi más előfordulhat. A CEU távozása is csupán azért tűnt hihetetlennek, mert annyira értelmetlen az egész.

Ennél nincs lejjebb, mondogatjuk napról napra eggyel lejjebb, a NER ügyel arra, hogy mélységi rekord ne maradjon fent tartósan. A CEU kipipálva, az átmeneti csend a túloldalon nem a megnyugvás jele, mindössze újratöltik a tárat. A szotyis zacskóból kiemelkedő ujj köröz a terepasztal fölött, rábök valakire, azután jön a következő attak a korábbinál durvább módszerekkel; igaz, ma arról nem hisszük el, hogy egyszer megtörténhet. Pedig meg fog. Az egyre lejjebbek és a nem gondoltuk volnák fásult beletörődéssé tompulnak.

Oly korban élünk itt e földön, amikor a kormány úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel adja át Magyarország regionális versenytársának (lásd még: labancok) azt az egyetemet, amely máshol nemzeti kincsnek számítana (lásd még: hazaárulás). Most áthangszereljük az előbbi mondatot oly módon, hogy az egyszeri békemenetelő is megértse: ha valakinek a legszínvonalasabb és az államnak rengeteg adóbevételt termelő budapesti egyetem nem minősül nemzeti kincsnek, akkor fogja fel úgy, hogy a gyerekeink elnevezéséhez, a lakásunk berendezéséhez vagy a kedvenc szexuális pózunk megválasztásához hasonlóan a tudományos kutatás is olyan tevékenység, amelyet szabadon lehet gyakorolni anélkül, hogy a kormány – a választók negyedével (felével, összességével, mindegy) a háta mögött – belepofázna...

MI KÖZE A DEPRESSZIÓNAK AZ ÚJ TÚLÓRATÖRVÉNYHEZ?

MÉRCE
Szerző: FEHÉR TIBOR DÁNIEL
2018.12.04.


„Elfogadhatatlan”. „Kizsigerelné”. „Túlhajszolás”. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének 2018. november 25-én megtartott Kongresszusa ezekkel a szavakkal utasította el határozatában[1] az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban foglalkoztatottakat sújtó, régi-új módosító javaslatot. A határozat mellett a szakszervezet a jelen írással is szolidaritást vállal, és tiltakozásra hív mindenkit, hiszen a módosítás azon kívül, hogy nem tudja beteljesíteni az indoklásban meghatározott céljait, még kifejezetten káros is a dolgozók egészségére.

Az olyan magától értődőnek tűnő szóösszetétel, mint „munkavédelem” vagy „munkavédelmi oktatás” –minden, csak nem magától értetődő. Az 1870-es, ’80-as években e szóösszetételek helyén a „rendőrségi ügy”, illetve az „izgatás” állt, lévén a Tisza-kormány a munkakörülmények miatti tiltakozásokról nem mint politikai ügyről beszélt, hanem a rendvédelem nyelvén. Azonban a későbbi, már az századforduló körül elfogadott pozitívabb törvények ellenére is azt mondhatjuk, hogy „a munkaidő, a munkafeltételek, […] kérdéseinek megválaszolása a munkásság szervezeteire hárult”[2].

Dolgozói érdekvédelmi szervezetként ma ugyanezeket a kérdéseket tehetjük fel a törvényjavaslat szövegével kapcsolatban. Milyen problémát definiál törvényjavaslatában a döntéshozó? Hogyan helyezi ezt el egy politikai programban? Hogyan jelennek meg a lehetséges alternatív megoldások? Megjelennek-e egyáltalán? Milyen hatásokra számít az adott politikai dokumentum?

Az általános indoklásban a következő problémameghatározás szerepel: „a kollektív megállapodások szerepe a hazai munkaerőpiac alakításában továbbra is viszonylag korlátozott maradt”. Később teszi hozzá a célt: igazodni a nemzetközi gazdasági környezetben munkát szervező hazai vállalkozások igényeihez. A problémára a lehetséges opciók közül a rugalmas szabályozást választja. Teszi ezt elsősorban a kereslethez igazodó termelés elősegítésének érdekében.

A politikai program, melybe illeszkedik a módosítás, a munka törvénykönyvének értelmezési kerete, azaz a piacgazdaság viszonyainak megfelelő, új munkajogi rendszer kialakítása. A szöveg várt hatásként azt jelöli meg, hogy mindezzel támogatja a munkaidő-szervezés megfelelő kialakítását. A „megfelelő” szó jelentését, és egyben a politikai szereplők mozgásterét (itt: munkavállalók [szervezetei], munkáltatók) pedig a következőként fogalmazza meg: „12 hónap átlagában a heti munkaidő a rendkívüli munkavégzést is beleszámítva nem haladhatja meg a 48 órát”. Majd a szöveg ezen a ponton két cél említésével zárul: (i) munkavállalók védelme, (ii) minimálbér és a garantált bérminimum kifizetésének biztosítása...

FÁBIÁN ANDRÁS: ÜZENET ANNAK, AKI ÉRTEM JÖN, HA ELJÖN AZ IDEJE

HUPPA
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2018.12.02.


Ez nem egy nyílt levél. Nyílt levelet elvből nem írok, és nem olvasok. Ugyanis minden nyílt levélnek van egy virtuális címzettje. A szerző (mármint a nyílt levél szerzője) úgy gondolja, hogy az ő szavai majd eljutnak az érintetthez. Pláne, ha nevesíti is azt az illetőt. Rossz hír, hogy az az illető bármi mást el fog olvasni, kivéve a nyílt levelet. Az ugyanis általában vádirat, s ha elolvasná, azzal csupán megbolygatná az ő lelkiismeret hiányos világát, ha egyáltalán. Ha a címzettet nem érdekli, akkor nekem mi közöm hozzá? Szóval ez nem egy nyílt levél.

Azt szokta mondani a mama, amikor egy-egy írásomat elolvassa, hogy addig írogatsz te itten, amíg érted nem jön a nagy fekete autó. Akkor aztán visznek a dutyiba és jól megnézheted magadat. Nevetek csak rajta. Nem azért, mert nem érdekel, hanem mert úgy érzem, az az idő nem jöhet el az én hazámban.

Tiszteletre méltó kortársam, Janisch Attila, kinek véleményére mindig odafigyelek, most hasonló aggodalmának adott hangot a Magyar narancs hasábjain. Nem ijesztget, racionálisan, bölcsen és hideg fejjel sorolja érveit. Ezeket az érveket persze mindannyian ismerjük, tudjuk, hordozzuk magunkban. Van, hogy kimondani félünk, mert él bennünk az ősi babonaság: ha kimondod – valóra válik. Ne adj ötleteket, intenek higgadt óvatosak. Mintha bizony a kígyónak ötletekre volna szüksége, mielőtt lecsap az áldozatára. Tudja az, mikor kell harapni, mikor s hová kell a mérges fogait belemélyeszteni az áldozatába.

Azt írja Janisch Attila: „Egyelőre még csak szavakban teljesítenek a mindig készséggel és gerinc nélkül teljesítők. De a tendenciákat figyelve nem sok kétségünk lehet: hamarosan a tettek következnek. Talán már nincs messze az ellenségnek kikiáltott, napi rutinnal nyilvánosan megvádolt emberek bebörtönzése, olyanoké, akiknek semmi más vétkük nincs, csupán annyi, hogy nem fogadják el Orbán egyeduralmát.”

Nem csak azokról van szó, és elsősorban nem azokról van szó, akik szolgai módon végrehajtják a gazda parancsát: csá, Bodri, keríts! Fordulj! Megy a nyáj, mert aki lemarad, annak Bodri megmarja a horgasinát, aztán sántíthat napokig, vagy belőle lesz holnap a birkapörkölt. A szolga az szolga, nem gondolkodik. Nem arra tartják. A kutyának gazdája van, a számadó, s annak a gazdája a tulaj. Ő méri a bért attól függően, milyen eredménnyel dolgozik a juhász. Nem véletlen a birka-hasonlat.

Abban azért bízom, hogy a diktátor akasztatni nem fog, egyelőre még nincs halálbüntetés Magyarországon. Egyelőre még európai törvények szerint élünk. Nagy vonalakban, mert a „jogászok” méricskélik a határokat, és ahol lehet, ott kitörnek, oszt jónapot. De egyelőre halálbüntetés még nincsen. Mivel a társadalmi önvédelmi reflexeket olyan mértékben lenyomták és elhallgattatták, hogy esély sincsen immár arra, hogy az elnyomottak és megnyomorítottak saját kezükbe vegyék a dolgok alakítását, könnyen valóra válhat a félig vicces, félig komoly jóslat. Odagördül a nagy fekete autó a városszéli ház elé, s talán ismertetik a letartóztatási parancsot is. Nincs jelentősége. A tárgyalás, ha lesz tárgyalás, az is csak pro forma lesz. Vádirat helyett mindjárt az ítéletet veszik elő, mint a Tanúban. Tudjuk: a statuálás a lényeg. Sok az ügy, sietni kell. Minden késlekedés azzal a veszéllyel járhat, hogy mégiscsak kitörnek a zavargások. Szóval ítélet, aztán mehetsz a börtönbe, Recskre, valami frissen összeütött koncentrációs táborba. Hideg, büdös, zsúfoltság. Üres krumplileves, levél havonta egyszer. Ha visszapofázol, sötétzárka.

Nem vagyok már fiatal gyerek, a mai rendszer ette meg a kenyerem javát. Akit féltenem kellene, az már az életét megoldotta, tud vigyázni magára. Ketten vagyunk a mamával, csak egymástól tudnak minket elszakítani. Fizikailag. Ostobák...

MIÉRT OLYAN BORZALMAS ÉRZÉS A KIALVATLANSÁG?

MA IS TANULTAM VALAMIT BLOG
Szerző: HEGYESHALMI RICHÁRD
2018.12.04.



Egy átvirrasztott éjszaka után mindenki szörnyen érzi magát. Lehet, hogy nem azonnal; még az is előfordulhat, hogy a kora reggeli órákban frissnek, tettre késznek érezzük magunkat, szemben azokkal, akik éppen akkor ébredtek föl. De legkésőbb kora délutánra ez semmivé foszlik, fáradtak, ingerlékenyek, gyöngék leszünk. És akkor a külsőnkről még nem is beszéltünk.

Bármi okozza a kialvatlanságunkat, az utóhatásai erősen emlékeztetnek a másnaposságra: fejfájás, hányinger, végtagfájdalmak, általános levertség. A szervezet ez ellen csak alvással tud védekezni. Ezt pontosan tudjuk, még ha azt nem is, hogy a szervezetünknek egyáltalán mi szüksége van alvásra. Hogy mi szükségünk van evésre vagy szexre, azt már évszázadok óta tudjuk, de az alvásigény oka máig rejtély előttünk. Pedig evolúciós szempontból az alvás komoly hátrány: az életünk egyharmadát alvással töltjük, és ilyenkor sebezhetők vagyunk. Mi értelme van az alvásnak? Erre van egy prózai válasz: az, hogy

HA NEM ALSZUNK, AKKOR AZ ALVÁSHIÁNYBA FOGUNK BELEHALNI. AZ ALVÁS NÉLKÜLÖZHETETLEN AZ ANYAGCSERE-FOLYAMATOKHOZ, AZ PEDIG AZ ÉLETHEZ – AZ ALVÁSHIÁNY TEHÁT, HA KÖZVETVE IS, DE A HALÁL ELŐSZOBÁJA...


AHOL ABBÓL IS PROPAGANDÁT LEHET CSINÁLNI, HOGY HAMARABB ÉRKEZIK A NYUGDÍJ

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. Andrea
2018.12.04.


Jó reggelt kívánok! Most, hogy hivatalosan is révbe ért a magyar kormány elvetemült erőpolitizálásának szimbóluma, a CEU (vagy ahogy ők mondják: a Soros-egyetem) eltakarítása, most hogy nem maradt illúzió sem arra vonatkozóan, hogy talán van, amit még az Orbán-kormány sem mer megtenni, saját magamra fogok hivatkozni. Amikor tavaly áprilisban a lex CEU parlamenti szavazása kapcsán Ürge-Vorsatz Diána, a CEU oktatója, a Nobel-békedíjas Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) mérsékléssel foglalkozó munkacsoportjának alelnöke, hétgyermekes, mindenkori Fidesz-szavazó arról írt, hogy nem érdemli meg őt ez az ország, hogy 40 év kemény munkáját köpték szembe, hogy miként lett egyik napról a másikra egy törvényszegő, külföldi érdekeket képviselő és Magyarország belügyeibe beleavatkozó intézet része, akitől elfordulnak a kollégák, a barátok, leírtam amit erről gondolok. Meg is kaptam a magamét az eltartott kisujjal, mimózalélekkel modoroskodó-moralizáló neves sajtómunkások egyikétől-másikától, hogy micsoda borzalom, amit művelek. Most, hogy túl vagyunk már minden árkon és bokron, és visszafordíthatatlanul kiderült, hogy ennek a kormánynak semmit nem jelent évtizedek verejtékes munkája csak azért, mert valaki egész életében a Fideszre szavazott és nemzeti-keresztény értékek mentén éli az életét, kíváncsi lennék, meddig lehet még felmentéseket keresni azok számára, akik az elmúlt években elfordították a fejüket, amikor mások lába alól húzták ki a talajt, amikor a másokét vitték, amikor mások egzisztenciáját taposták el ugyanazok?

Megint az van, hogy a konkrét történés tragikumánál csak az arra érkező reakciók a felfoghatatlanabbak és elkeserítőbbek. Manfred Weber csalódott, az Egyesült Államok kormánya csalódott, Orbán volt gazdasági minisztere nem hitte volna, Navracsics Tibor meg onnan a távoli rothadó Nyugatról azt szeretné, ha Magyarország nem az egyetem körüli vitáról lenne ismert a világban. Mindenki úgy tesz, mintha a szándék nem lett volna egyértelmű első perctől, és mintha nem lett volna evidencia az elmúlt 20 hónapban, hogy a tudás nemzetikeresztény ellenségeinek eszük ágában nincs megegyezésre jutni. Az időhúzás, a csuklóztatás, a lejáratás teljes arzenálját felvonultatva, habzó szájjal sorosoztak, listáztak, mocskolódtak és most a közvélemény, az érintettek, a nem érintettek úgy tesznek, mintha valamiféle meglepetéssel állnának szemben, miközben ők utolsó percig reménykedtek abban, hogy talán mégsem az történik, amit látunk.

Ilyen értelemben ez az ügy nem kizárólag a CEU-ról szól, és nem is Magyarország különbejáratú szégyene. Még akkor sem, ha ez a szégyen és nettó veszteség egyáltalán nem üti át az ingerküszöböt egy olyan országban, ahol abból is propagandát lehet csinálni, hogy hamarabb érkezik a nyugdíj. Ahol a csatasorba állított propagandakommandó egy emberként üvölti a kilóra felvásárolt fideszes médiában, hogy az egyetem Bécsbe költözése mindössze Soros-féle politikai blöff, és hagyjuk már a dagadt ruhát másra. Ahol az egész csúfos, szégyenteljes akció megkoronázásaként előkerül a sifonérból a magyar oktatási rendszer szétverésének felejthetetlen élharcosa, Hoffmann Rózsa egykori köznevelési államtitkár – aki nem érzi bűnösnek magát mindazért, amit abban a minőségében parancsra levezényelt – és belenyögi a kamerába, hogy nem a kormány űzte el az egyetemet, hanem az intézmény döntött úgy, hogy az amerikai diplomát adó képzéseiket kiviszik az országból. Különben bár emberileg megérti az egyetem vezetőinek elkeseredettségét, de Bécs nincs a világ végén. Emberileg… ez a szó egy fideszkádéenpés szájból ma úgy hangzik, mint egy öblös káromkodás...

TOTÁLIS MEGFIGYELÉS: VAN OK AZ AGGODALOMRA

HÍRKLIKK
Szerző: NAGY ANDRÁS
2018.12.03.


Nem az a kérdés, hogy időszerű lenne-e egy központi térfigyelő-kamerarendszer kiépítése, hanem az, hogy ezt ki és mire tudná még felhasználni – nyilatkozta Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő a Hírklikknek a kormány legújabb terve kapcsán.

Az adatvédelmi biztos szerint aggályos a kormány új megfigyelőrendszere, a Pintér Sándor nevével fémjelzett javaslat ugyanis komoly visszaélésekre adna lehetőséget. Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő szerint is van ok az aggodalomra, viszont az, hogy egy központi rendszerbe csatornáznák az összes térfigyelő kamera felvételeit, önmagában nem rossz elképzelés.

Európa számos nagyvárosában, Londontól Párizsig alkalmaznak már hasonló rendszert – tájékoztatott Tarjányi. Nem véletlenül: ha például Budapest is rendelkezne olyan szintű fejlett, a város teljes területét lefedő kamerarendszerrel, amilyet a nyugat-európai metropoliszokban már bő 15 éve alkalmaznak, az nem csak a terrorizmus elleni küzdelmet segítené, de a köztörvényes bűnözés elleni fellépést is...

SZERENCSÉS EMBER VAGYOK?!

LELKIZÓNA
Szerző: SzEGy
2018.12.03.


Mostanában valahogy nem gondoltam erre, viszont ahogyan és amikor ezt állította rólam, az nagyon fura érzéseket kavart fel.

A szerencsének ez az olvasata, nem egy eldöntendő kérdés. Nem igen, vagy nem. Sokkal inkább egy széles sáv, ami az egészen nagyon csekély szerencsésségtől a rettenetesen nagymértékűig terjed.

Azért lennék szerencsés, mert vannak nálam sokkal kevésbé szerencsések? Lehet benne egy kis igazság.

Mármint, hogy biztosan van, aki mindenét odaadná azonnal, hogy az én helyzetembe kerülhessen. Mintha ez csak így menne, hogy hopp, na, most meg lépést váltunk és helycsere.

Mindig, bárhogyan padlót fogok is a saját véleményem és érzésem szerint, lesznek a világon olyanok milliónyian, bocsánat, nyilván sokkal többen, legalább 3, de inkább 5 milliárd ember[ii], akik több szempontból, persze leginkább egzisztenciálisan és financiálisan sokkal nehezebb helyzetben vannak nálam.

Lássuk csak, ott vannak Afrika éhezői, Ázsia szegényei, Latin-Amerika nincstelenjei, és akkor még szóba sem kerültek Európa földönfutói, így aztán valószínűleg még kevesebbet is mondtam a valós becsült adatoknál.

Ahhoz, hogy tisztán lássunk, néha elég megváltoztatnunk a nézőpontunkat”.[i]

Van munkám és képes vagyok, az általános és az aktuális egészségi állapotom, valamint a jelenlegi élethelyzetem alapján, eljutni a munkahelyemre, tehát tudok dolgozni. A munkám ellenértékéből (lehet, hogy csak alapszinten, de) fenn tudom tartani magam. Ez aztán a nagy szerencse. Hát, ha csak úgy nem.

Nem kaphatnék egy másik sorsjegyet, amin inkább az van, hogy szerepelek a Forbes listáján a világ leggazdagabb emberei közt?
...

A NŐK ELLENI ERŐSZAK EGY GAZDASÁGI RENDSZER LEKÉPEZŐDÉSE IS

MÉRCE
Szerző: GREGOR ANIKÓ
2018.12.03.


„Szomorú az, hogy egy ponton túl nem erőszaknak számít.
És csodálkozom, hogy a barátnőm még mindig ugyanabban a
kapcsolatban van benne. És sorolja, miért:
hitel, gyerek, hova menjen, szakma nincsen.”
(Részlet egy dombóvári női fókuszcsoportos beszélgetésből
a Nőügyek 2018 kutatásban 2017 októberében.)


Közhely, hogy a nők elleni erőszak összetett jelenség. Nem csupán a férfi fizikai és/vagy gazdasági fölényével való visszaélés, és benne nem egyszerűen a férfi és a nő közti egyenlőtlen viszony képeződik le, hanem egy komplett társadalmi rendszer, ami a nők és férfiak csoportja közti viszonyokat különféle szinteken és különböző közvetítő szereplők és intézmények segítségével alakítja.

Éppen ezért, ha az a szándékunk, hogy felszámoljuk a nők elleni erőszak jelenségét, csak félig járjuk be a sikerhez vezető utat akkor, ha azt az egyének érzékenyítésétől, okításától vagy tudatosságuk növelésétől várjuk, legyenek ők akár hétköznapi szemlélők, az elkövetők maguk, vagy éppen az esettel találkozó szakemberek.

Azok az okok, amelyek létrehozzák az erővel és hatalommal való visszaélés lehetőségét, túlmutatnak az egyéneken, a vélekedéseiken vagy a köztük lévő kapcsolatokon, interakciókon...

NEM A POLITIKUSOKNAK VAN HATALMUK, HANEM NEKÜNK, ERRE KÉNE RÁJÖNNÜNK

INDEX
Szerző: ROVÓ ATTILA
2018.12.04.


Pávits János egy vita után sajátos eszközökkel, például beintő kézt ábrázoló poszterrel, útlezárásokkal, saját nyomozásokkal indított háborút a település vezetője ellen. Feltárta például a polgármester panziójához épült aszfaltút, vagy egy falupénzből fogadott magánügyvéd ködös sztoriját. Azt mondja, ez a harc nem róla szól, hanem arról, hogy az országban minden hivatal, hatóság és politikus egymást védi, így nincs valódi jogbiztonság. Egy magányos hős csatája, vagy egy, a falu működését ellehetetlenítő ember vagdalkozása, ami Nemesvitán folyik?

"És akkor most nézzenek le a földre, hopp, itt egy érdekes felirat". Sárga esőkabátos útikalauzunk büszkén, komisz mosollyal húzza ki magát a mellékútra fújt betűk mellett állva.

EZ AZ ÚT PÁLYÁZATI CSALÁSBÓL KÉSZÜLT,

olvasható fehérrel a fekete aszfalton.

Pávits János egy Balaton-felvidéki település, Nemesvita lakója már három évtizede, és pár éve háborúban áll a polgármesterrel. Nem is akármilyenben, van itt gigantikus beintő kéztől a saját gyártású újságon, aszfaltra fújt feliraton át a jogászkodós nyomozásig minden. Ő úgy fogalmaz, a már Mikszáth és Móricz által is leírt, de mostanában egyre erősödő urambátyám-rendszer, a vidéki hatalmaskodások ellen szállt harcba.

Szerinte egyébként ennek - mármint, hogy nem félünk egy polgármestertől - alapvetésnek kellene lennie, így kellene működnie a dolognak mindenhol. Azt mondjuk ő is elismeri, hogy annyiból neki könnyebb dolga van, hogy Magyarországhoz és a faluhoz semmi nem köti egzisztenciálisan...

HÉTVÉGÉTŐL VÁLTOZNAK A VONATOZÁSI SZABÁLYOK - BETEG KUTYA MÁR NEM LESZ SZÁLLÍTHATÓ

AZ ÉN PÉNZEM 
Szerző: Az Én Pénzem
2018.12.04.


Karácsony előtt megújítja – részben szigorítja – utazási feltételeit a MÁV. A szokásos ünnepi családlátogatásra, hazalátogatásra készülőknek érdemes átgondolniuk, mikor veszik meg jegyüket. Figyelembe kell persze azt is venni, az ünnepek környékén miként járnak a vonatok. Az új rendszer a decemberi 
menetrendváltozással lép életbe.

Szokás szerint az év végére változik a MÁV menetrendje. Ezúttal azonban egyúttal az utazási szabályzatot is átalakítják. A legfontosabb újdonság, ami a decemberi menetrendváltozással, december 8-ától életbe lép, hogy az eddigieknél rövidebb ideig, mindössze 4 óráig lesznek érvényesek a 100 kilométernél rövidebb utazásra szóló jegyek. A módosítást a MÁV azzal indokolja, hogy az ilyen utakon a kalauzok nem tudják minden esetben kezelni a jegyeket. Emiatt elterjedt a bliccelés egy sajátos formája.

Sokan az ilyen rövidebb utakon igyekeznek kicselezni a kalauzt, majd kezeletlen jegyüket visszaváltják azzal, hogy nem használták fel. Mint a MÁV honlapján megjelent közleményében írja, ez különösen a budapesti elővárosokban és a Budapest–Vác–Szob vonalon, főleg nyaranta pedig a Budapest–Székesfehérvár vonalon öltött már egyre aggasztóbb méreteket.

A vasúttársaság előzetes felmérése szerint a módosítás a tipikus utazások esetében nem okoz különösebb kényelmetlenséget: például a reggel 7 órakor vett, 100 kilométernél rövidebb útra szóló jegy 11 óráig felhasználható, viszont az utas délután – munkából, iskolából – visszatérve még akkor sem tudja visszakérni a jegy árát, ha sikerült a kalauzt ügyesen elkerülnie. A legtöbben ugyanis – különösen az ilyen rövid távolságokon – közvetlenül utazás előtt veszik meg a jegyüket, de azoknak sem okozhat gondot az utazási időpont pontosabb megjelölése, akik elővételben vásárolnak...

AZ IGAZI KARIBI HANGULAT

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.12.04.


Tulajdonképpen egy különkiadás következik ma, hiszen a Bemutatom a városom sorozat (a korábbi részeket itt találod) keretében ezúttal nem egyetlen településre látogatunk, hanem egy egész szigetre vagy megyébe, kinek hogyan tetszik jobban. A helyszín Guadeloupe, kalauzunk pedig Kriszta, aki természetesen fotókat is küldött.

Melyik az a hely, ahová először elviszed a városodba látogató ismerősöket?


A Gosier városáról elnevezett kis lakatlan szigetre, Ilet du Gosierba. Nagyon hangulatos már a kiinduló hely is, egyszerűen és gyorsan oda lehet érni kishajóval és a szigeten igazi karibi feelinget élhet át az ember.

A kis szigeten összesen egy világítótorony és egy étterem van, elég hamar be lehet járni. Vannak kis fedett piknikező illetve sütögető helyek, ahol hétvégente baráti társaságok vagy családok szoktak összejönni egy kis közös együttlétre.

Nagyon kellemes a látvány a szemben lévő La Datcha nevű tengerpart felé, vagy Basse-Terre távoli hegyeit kémlelve. Ha az ember elnyújtózik itt a homokban vagy a függőágyban, garantáltan feltöltődik. A naplemente pedig mindig páratlan élményt nyújt. A szigeten találkozhatunk kacsákkal, kiscsirkékkel, tyúkokkal, a víz pedig kristálytiszta és sznorkelezésre is alkalmas.
..

ITT OLVASHATÓ

ELVESZÍTHETI KÖZPÉNZES JELLEGÉT A "WELLNESSBUNKER"

24.HU
Szerző: SPIRK JÓZSEF
2018.12.04.


A Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány (PAIGEO) eladta egy saját érdekeltsége által alapított kft.-nek a Budai Várban található épületét: 300 millió forinttal drágábban, mint ahogy azt négy éve megvette.

Az Úri utcai 72. szám alatti ház tulajdonosváltása azért különös, mert a megdrágult ingatlan megvásárlásához szükséges 1,13 milliárd forint végső soron éppen a Magyar Nemzeti Bank alapítványától érkezhetett a frissen alapított projektcéghez. Vagyis a PAIGEO úgy csinált nyereséges üzletet az ingatlanon, hogy a kör elején maga is tett MNB-ből származó közpénzt a cégláncba.

A 24.hu írta meg, hogy szeptember végén, hogy Optimum Úri 72. Ingatlanbefektetési Kft. néven új céget alapítottak a Matolcsy György vezette jegybank alapítványainak környékén.

Az Optimum Úri 72. Kft. közvetlen tulajdonosa és alapítója a hasonló nevű Optima Befektetési-, Ingatlanhasznosító Zrt., a Zrt. részvényei pedig az MNB öt alapítványának birtokában vannak. Utóbbiak között természetesen ott van az Úri utcai házban érdekelt Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány is...

JÓL NÉZZE MEG MINDENKI: ÍGY NÉZ KI A TOTÁLIS, MEGSEMMISÍTŐ VERESÉG

444
Szerző: plankog
2018.12.03.


Körülbelül negyven ember gyülekezett hétfő este a Nádor utcában a CEU épületénél, de közülük is nagyjából tíz újságíró lehetett. A Momentum szervezett megemlékezést azért, mert a CEU hivatalosan is bejelentette, szeptembertől Bécsben indulnak el az amerikai akreditációjú képzéseik. Vagyis tényleg elmennek

Különösebb program az eseményen nem volt azon kívül, hogy a résztvevők mécseseket helyeztek el az egyetem épülete elé, de ennél többre valójában nem is volt szükség. Aki ide eljött, az pontosan értette, hogy ez a totális, megsemmisítő vereség beismerése.

Az emberek között az újonnan alakult hallgatói szakszervezet képviselői próbálták élesztgetni a szolidaritást, és meghívót osztogattak a szombati tüntetésre a rabszolgatörvénynek nevezett intézkedések ellen. Volt egy darab magyar, és egy EU-s zászló. Ott volt Tamás Gáspár Miklós, Szél Bernadett, Mécs Imre.

Nem voltak már tízezrek, nem volt techno, nem voltak kreatív táblák, nem volt festékdobálás, nem volt skandálás, nem volt nem hagyjuk...
ITT OLVASHATÓ

A CSEND VOLTAKÉPPEN A ZENE ELŐFELTÉTELE


KÖNYVESBLOG
Szerző: konyvesblog.hu
2018.12.03.


A zene a csendből jön – Schiff András könyve életútinterjú és zenei hitvallás egyszerre. A most megjelent kötetben helyet kaptak a zongoraművész, karmester művészeti és társadalmi témájú esszéi is. 

Kezdetben van a csend, és a zene a csendből jön. Azután következik az a megmagyarázhatatlan csoda, ami a legkülönbözőbb hangzások és struktúrák alkotta folyamatokból összeáll – nyilatkozta Schiff András a Neue Zürcher Zeitung egykori rovatvezetőjének, Martin Meyernek. – Aztán visszatér a csend. A csend voltaképpen a zene előfeltétele. De mindezen túl nekem személyesen természetesen sokkal többet jelent a zene, hiszen az az életem. Soha nem egyszerűsíthető pusztán materiális aspektusokra, még ha ezzel újra és újra próbálkoztak és próbálkoznak is. A zene lényege a szellemhez, a szellemiekhez kapcsolódik.”

A könyv első részét adó beszélgetés érinti a zene és az interpretáció témáját, a „zeneüzem” és a kritika kérdését, foglalkozik a „kamarazene varázsával”, kitér a zene taníthatóságára és tanítására, végigveszi Schiff András életének legfontosabb állomásait. A második rész esszéiben Schiff idegenvezetőként kíséri végig az olvasót a zenetörténet legnagyobb komponistáinak életművén, visszaemlékezik mestereire, és figyelmeztet arra is, hogy egy országnak csak akkor van jövője, ha nem feledkezik meg a múltjáról...

ORBÁN "LEGFŐBB ELLENFELE" 2019 MEGHATÁROZÓ SZEMÉLYISÉGEI KÖZÖTT A POLITICO LISTÁJÁN

HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu
2018.12.04.



A lap korábban a miniszterelnököt, Simicska Lajost és Soros Györgyöt is az Európa sorsát meghatározó emberek közé választotta.

Pardavi Márta is felkerült a Politico brüsszeli kiadásának éves listájára, a a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke a 2019-es osztály „zavarkeltői” között a hetedik helyet foglalja el.

A Politico amerikai kiadásának mintájára kiadott európai listán azokat a személyiségeket veszik sorra, akik befolyásolhatják a kontinens sorsát 2019-ben. A 28-as osztályba 28 országból választottak embereket – politikusokat, üzletembereket, aktivistákat és művészeket egyaránt –, a legmeghatározóbb figura mellett őket három kategóriába sorolták: a cselekvők, a zavarkeltők és az álmodozók.

A listán Matteo Salvini olasz belügyminiszter, volt európai parlamenti képviselő került az első helyre. A lap döntését azzal indokolja, hogy Salvini a 2019-es EP-választásokon az euroszkeptikus erőket egyesítve érhet el komoly eredményeket, ami még akkor is jelentős hatással bír az unió életére, ha a mélyen megosztott szélsőséges pártokat nem sikerül együttműködésre bírni majd. Salvini a Politico hétfő esti brüsszeli gáláján egyébként arról beszélt, ő maga hisz Európában...


"MEGNŐTT A ROSSZ DÖNTÉSEK VALÓSZÍNŰSÉGE" - SEBEZHETŐVÉ TETTE A KÖZPONTOSÍTÁS AZ MNB-T

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Népszava
2018.12.03.


Lejtmenetbe fordult az eurózóna jelenlegi ciklusa Király Júlia, az MNB volt alelnöke szerint. Magyarország jól kezeli a hitelbuborékok problémáját és nincs kitéve devizahitel-válságnak, de hozhat még meglepetéseket a Brexit, vagy épp a kínai gazdaság helyzete.

Küszöbön állhat az eurózóna válsága, és míg a 2008-as válság kezeléséért nemzetközi elismerést is kapott a Magyar Nemzeti Bank (MNB), ma nem biztos, hogy sikerülne elkerülni a katasztrófát - derül ki abból, amit Király Júlia közgazdász, az MNB korábbi elnöke a Millenium Intézetnek (MI) mondott. Király szerint

az egy központból jövő gondolat uralmával megnőtt a rossz döntések kockázata az MNB-nél.

A válság kezelését éppen az tette lehetővé, hogy a Fidesz előtti jegybanknál az együttgondolkodás ethosza dívott Király szerint, aki épp a központosítás miatt hagyta ott alelnöki posztját.

Fordulóponton vagyunk

2008 után sikerült az árnyékbank-rendszert visszaszorítani, de nem szűntek meg kialakulni a hitelbuborékok, mondta el Király. A túlzott eladósodás réme nem csak olyan országok esetében fenyeget, mint Kína, hanem Európában is valós veszély. Ilyen szempontból

Írország, Spanyolország és Magyarország áll a legmesszebb a bajtól az Európai Rendszerkockázati Testület elemzése alapján.

Hogy egy eurózóna-válság lenne kialakulóban, az még nem biztos Király Júlia szerint, ám az igen, hogy a jelenlegi nagyon hosszú ciklus lejtmenetbe fordult. Olyan válsággócok vannak Európában - a kiépülő hitelbuborékon túl -, mint az olasz gazdasági helyzet és a Brexit. Ha bármi nagyobb megrázkódtatás éri a világgazdaságot, az egészen biztosan Magyarországot is eléri...

ANTIFASISZTA FIGYELMEZTETÉST ADTAK KI SPANYOLORSZÁGBAN

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: RÓNAY TAMÁS
2018.12.03.


Szabad szemmel is láthatóvá vált Andalúziában a szélsőjobboldali mozgalom, a baloldal sorvad.

A Franco-diktatúra óta első ízben fordul elő Spanyolországban, hogy egy szélsőjobboldali párt szerepet játszik az ország politikájában. A Vox nevű tömörülés bekerült az andalúziai parlamentbe a tartományban vasárnap rendezett voksolás során. Az idegengyűlölő politikai erő a 109 képviselői hely közül 12-re tesz szert. A madridi politikát illetően is aggasztó jel, hogy a közvélemény-kutatások előzőleg mindössze öt mandátumot jósoltak a pártnak. Országosan az egyes irodák 1,5-3 százalékot jósoltak a pártnak, a jelek szerint azonban sok rejzőtköző szavazója van, így a következő parlamenti választás során akár be is kerülhet a spanyol törvényhozásba...

A KEZDETEKTŐL A CEU ELZAVARÁSA VOLT A CÉL

INDEX
Szerző: NYG
2018.12.03.


"A Soros-egyetem ügye régi ügye a magyar politikának. Mióta itt vannak, állandó hisztériakeltés van körülöttük" – mondta még novemberben Orbán Viktor a szokásos pénteki kérdezés-felelet formában előadott nyilatkozatában a Kossuth Rádión. Akkor még mindig úgy tett, mintha a Central Uropean University (CEU) ügye egy jogi úton rendezhető vita volna.

A kormányfőnek részben igaza volt a hisztériával: 1990 után hamar megjelentek vádló nyilatkozatok a CEU-ról – bár nem biztos, hogy az egyetem körüli hisztériakeltés kapcsán Orbán erre gondolt –, például az akkor még MDF-es Csurka Istvántól, aki szerint a CEU a Fidesszel és az SZDSZ-szel összeborulva meg akarja dönteni az MDF-kormányt. Aztán – ahogyan az Átlátszó kronológiájából kitűnik – Antall József már lényegében a Soros-egyetem kifejezést is elővette, mondván, az nem is egyetem, csak egy alapítvány. (Hasonló nyilatkozatokat lehetett hallani az orosz, a belarusz, a horvát, a román, a szlovák politikusok részéről is, amelyek lényege, hogy az ellenzéket felhasználva akarja a fennálló kormányt megdönteni a Soros-hálózat.)

Az állandó hisztériának azonban ellentmond, hogy a fenti idézetek után, pár morcos megnyilatkozáson kívül Magyarországon nem vették elő a politikusok olyan sokszor Sorost.

1994 után jó tíz évig nem volt Magyarországon észrevehető politikustól nyilatkozat a CEU-ról...

"NEM VAGYUNK AZ ELIT RÉSZEI"

TETT
Szerző: KISS LILI
2018.12.04.


A Művésznek mentem, idegen lettem című kiállítás a kultúracsinálás társadalmi feltételeire kérdez rá, és ehhez kapcsolódott a megnyitó kerekasztal-beszélgetése is, melyen egy képzőművész, egy író, egy filozófus és egy társadalomtudós vett részt. Közös bennük, hogy mind elsőgenerációs azaz kívülről jött művészként, értelmiségiként boldogulnak, és erre reflektálnak is. „De miért fontos ez egyáltalán?” – hangzott el a kérdés a másfél órás beszélgetést követően a közönség soraiból. „Miért vizsgáljuk egy ponton túl az egyéni habitusokat?” Nos, igen, miért is?

A válasz röviden: az egyéni életutakban megmutatkozó elemek feltűnő hasonlósága miatt. Básthy Ágnes, az est moderátorának szavaival: „Szó volt arról, hogy mi a percepció (…) Az az érdekes ebben, hogy ezek olyan kódok, amelyeket mindenkinek dekódolnia kell, de nem ismerjük a másik valódi származását. Senki nem beszél arról ebben a közegben, hogy ki honnan jön, mintha ez abszolút nem is lenne fontos. A legnagyobb probléma az egésszel az, hogy el [kell] játszani azt, hogy ezek nem fontos dolgok, ez a tabusítás, csak arra alkalmas, hogy újratermelje az egyenlőtlenségeket.” A helyzet tehát úgy áll, hogy nem egyéni sorsok általánosításáról van szó, hanem éppen fordítva – a rendszer működésének az egyénen lecsapódó tipikus elemei köszönnek vissza minden meghívott résztvevő szavaiban – szakmától-hivatástól függetlenül.

Tipikus elem, hogy a nem értelmiségi családból származó fiatalnak első írásait, műveit nincs kinek megmutatnia, és nem tudja, hová forduljon, hogyan induljon el és nagyjából a véletlen, illetve a szerencse sodorja néhány (számos) elvesztegetett év után a startvonalra. „Valahogy meg kell találni az utakat. [az irodalomban] nincsen iskola, nincsen információd arról, hogy ki segíthet ebben (…) ha nem tudod, hogy kik azok az írók, akik nyitottak arra, hogy elvidd hozzájuk a kis kezdeményeidet (…) akkor ez egy egészen magányos ügy, ahol otthon egy békásmegyeri ebédlőben egy piros lambéria mellett ülve fényévekre vagy attól, hogy valaha író legyél.” – mondja Mán-Várhegyi Réka.

Tipikus, hogy a közeg, ahonnan az egyén érkezik, nevetségesnek és feleslegesnek látja azt, amivel az elit, vagy oda tartozni kívánó szülők büszkén teleharsogják a rokonságot. „Én is innen jöttem, vidék, Salgótarjánban születtem (…) egy ilyen világból, aminek például olyan következményei vannak, hogy ha valahová eljutsz, hogy fogalmuk sincs. Az én apám azt se tudta hol tanulok, hallotta már ezt a szót, hogy „filozófia”, de fogalma sincs. Azt, hogy most hol dolgozom, azt nagyjából tudja, hogy ELTE, ez megvan neki, de amúgy semmi.” (Seregi Tamás) A közeg, ahonnan a fiatal érkezik, jobb esetben ignorál, mint Sereginél, rosszabb esetben kaján megjegyzéseket tesz, és folyamatosan kínos magyarázkodásra késztet. Ráadásul ez az évek során nem változik. Az ember nem lesz hős, aki kikupálódva hazatér a sajátjaihoz. Nyilván jól van ez így, talán egészségesebb ez az egó, aki tudja hol a helye, de a tapasztalat ott van és nagyon más: a „támogató közeg” fogalma erőteljesen viszonyítás kérdése lesz. Ráadásul ez a viszony oda-vissza működik: „A legijesztőbb az volt, amikor elkezdtem egzotikusnak, érdekesnek, izgalmasnak látni azt, ahonnan jövök, de már egy teljesen átalakult tudattal… és ezek azért nagyon kimozdítanak, nagyon instabillá tettek ebben az időszakban.” (Trapp)

Tipikus, hogy az elsőgenerációs művész és értelmiségi a mezőbe kerülve „alap” dolgokkal vagdalkozó bennfentesek előtt áll zavartan és szégyenkezve, hogy nem ismeri, nem tudja. Vagy tudja, de nincs hozzá nyelve. Ekkor vagy elhallgat és csendben odébb áll, vagy görcsösen próbálja behozni hiányosságait és igyekszik megfelelni, kitalálni, hogy mi a „szint”: „Sok ilyen mobilizációs pont volt az életemben és nekem az volt mindig a nem is tudatosan kitalált stratégiám, hogy tökéletesen leutánoztam, hogy ott mit csinálnak és úgy viselkedtem. (…) Tökéletesen nyújtottam azt, amit ott normálisnak érzékeltem.” (Mán-Várhegyi) Trapp Dominika szintén próbált alkalmazkodni az éppen aktuális normákhoz. Képzőművészeti kisképzőbe kerülve a saját közegét jellemző tömegkultúra termékei helyett a kortárs művészeti szféra alkotásait fogyasztotta nagy kanállal, de később: „Mikor az egyetemre kerültem, elkezdtem másfajta emberekkel is ismerkedni, más háttérrel rendelkező, budapesti, értelmiségi fiatalokkal, akik ironikus módon fogyasztották a trasht. (…) Elkezdtem nagyon-nagyon furcsán érezni magam. Azok a dolgok, amiket megvetettem lázadó tinédzserként mások számára rendkívül izgalmasak, vagy legalábbis úgy csinálnak mintha az lenne (…) ez egy nagyon furcsa meghasonlás volt számomra.”

Tipikus a csalódás is. Miután végre sikerül bekerülni az áhított szférába, az elégedettséget – amit vélhetően érez az egyén, bár az est során nem került szóba – nagyon gyorsan az illúzióvesztés stádiumai követik. „Felolvastam a szöveget, ami kicsit militánsra lett véve, a tanácsköztársaságról kár katalógusszöveget írni, szóval militánsabb szöveg lett és amikor befejeztem és körbenéztem akkor azt láttam, hogy most akkor ez vagy nem tetszett senkinek, vagy az egész csak egy játék.” (Böcskei) „Akkor már tanítottam, ültünk valamilyen kocsmaasztalnál neves írókkal, és akkor azt éreztem: b#meg, ezekkel fogom én az életemet…? Akkor kifaroltam… én nem vagyok egy nagyon konfliktusgeneráló ember, és átálltam a filozófiai közegbe és akkor ugyanazt éreztem a filozófusokkal is, hogy én ezekkel fogom…?” (Seregi)

A beszélgetést hallgatva konkréttá és átélhetővé vált az, ami könyvek lapjain olvasva már-már közhelyesen unalmas – hogy a kultúra, a művészet, a tudomány egyaránt saját határait féltékenyen őrző rendszer, aminek a szabályaiban egyesek könnyen, mások vért izzadva ismerik csak ki magukat. De hangsúlyt kapott az is, amin sokan hajlamosak átsiklani, hogy az itt zajló tematizálási-definiálási küzdelmek, engedélyezett és nem engedélyezett diskurzusok alá- és fölérendeltségi viszonyokat teremtenek, minek következtében egy bizonyos megközelítés, egy bizonyos beszédmód valójában nem ízlés, stílus vagy ismeretanyag, hanem pozíció kérdése.

Ezek a pozíciók márpedig politikailag telítettek...

NEM A RENDŐRÖKKEL ÖSSZECSAPÓ TÜNTETŐK, HANEM A BÉKÉSEN TILTAKOZÓ TÍZEZREK JELENTIK A NAGY KIHÍVÁST MACRONNAK

444
Szerző: HORVÁTH BENCE
2018.12.04.


...A tüntetések kezdetben elsősorban az emelkedő üzemanyagárakról szóltak: csak idén a dízel ára 23 százalékkal, a benziné pedig 14 százalékkal drágult az olajár emelkedése miatt, és a kormány jövő év elejétől tovább drágítaná az üzemanyagokat egy környezetvédelmi adó bevezetésével. 

Ez pedig felháborította azokat a franciákat, akik leginkább rá vannak szorulva autóikra, és akiknek költségvetését épp a legérzékenyebben érinti a drágább benzin: azaz a vidéki kisvárosokban élőket. De a benzinre kivetett adó a jelek szerint csak az utolsó csepp volt sokak poharában, és hamar felszínre kerültek egyéb problémák is, melyek mind a vidéki településeken élők megélhetéséhez kapcsolódnak.

A New York Times tudósítója végigjárt olyan településeket, ahonnan a helyiek több száz kilométert utazva Párizsba mentek tiltakozni. Olyan pár ezres és tízezres kisvárosokról van szó, melyek ritkán merülnek fel témaként a francia politikai életben, és ahol a helyiek úgy érzik, senki nem foglalkozik a gondjaikkal.

Pedig gondjuk van bőven, és ezek anyagi természetűek: sokan alig tudnak kijönni hó végéig a pénzükből, választaniuk kell, hogy éppen melyik csekket fizetik be, és melyikkel várnak inkább egy hónapot. Nem mélyszegénység ez, hanem egy állandó, szűnni nem akaró gazdasági kiszolgáltatottság, amely lehetetlenné teszi az előretervezést és akár egy pillanatnyi megnyugvást is.

Nem véletlen, hogy a lapnak nyilatkozó helyiek is leginkább a stressz és a feszültség fogalmai felől írták le, amit megélnek: minden egyes hónap vége annak számolgatásával telik, hogy vajon lesz-e mit enniük az utolsó pár napban.

Ennek a gazdasági bizonytalanságnak a folyamatos megélése az, ami leginkább összeköti a tüntetőket, akik között találni buszsofőrtől rakodómunkáson át egykori közszolgáig, építkezéseken dolgozóktól ápolónőkig gyakorlatilag mindenkit, akiket hagyományosan a kékgalléros foglalkozásokat űzők közé szokás sorolni. A megszólaltatott tüntetők visszatérő állítása, hogy ők sosem vettek részt korábban politikai megmozdulásokon, de most eltört náluk valami.

Ez pedig érezhetően fokozza a zavart az országban, ahol egyáltalán nem számít ritkaságnak a kormány intézkedései elleni komoly fellépés, de ezeket jellemzően pártok és a szakszervezetek szervezték meg.

Elemzők szerint két tényező is akad, ami jelentősen megnehezíti Macron számára, hogy kezelje a helyzetet. Az egyik, hogy az elnöknek nincs igazi politikai bázisa: mozgalma mögött, amely a 2017-es elnökválasztásra állt össze, nincs valós társadalmi beágyazottság, főleg a vidéki, nagyvárosoktól távol eső területeken.

Másrészt pedig a francia gazdaság nem teljesít jól, ami tovább élezi az alsó-középosztály problémáit: a gazdaság ugyan nő, de nagyon lassan, és ennek a növekedésnek jelentős része a városi centrumokba összpontosul. Macron ebben a helyzetben kezdte el megvalósítani reformprogramját, amely többek között megkönnyítette a munkavállalók felvételét és kirúgását, illetve gyengítette a szakszervezeteket.

Ráadásul Macron hivatalba lépése óta több olyan adóváltoztatás is történt, amely a leggazdagabb franciák zsebében hagyott több pénzt, miközben a jóléti kiadások nem növekedtek. Ez pedig csak tovább növelte az amúgy is megugró egyenlőtlenségeket: egy friss kutatás szerint az elmúlt két évtizedben a leggazdagabb franciák vagyona megtízszereződött, míg egy átlagos francia család vásárlóereje 440 euróval lett kevesebb a 2008-as válság óta. Macron így a tüntetők szemében a gazdagok elnöke lett, és a sárga mellényesek ügyének támogatottsága kifejezetten magas, tízből hét francia támogatja őket egy friss felmérés szerint...

ILYEN ELLENFÉLLEL MÉG NEM TALÁLKOZOTT MACRON, HA NAGYON KEMÉNYKEDIK, BELEBUKHAT

HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu
2018.12.04. 


Fél évszázada nem látott Franciaország olyan komoly elégedetlenségi hullámot, mint a jelenlegi, amelyet a franciák többsége az utcai erőszak ellenére támogat.

Egy otthona ablakából kihajoló nyolcvanéves asszony lett a franciaországi „sárgamellényes” tiltakozó akció negyedik halálos áldozata: az asszonyt arcon találta egy könnygázt tartalmazó palack, s sérülése olyan súlyos volt, hogy a műtőasztalon életét vesztette. Az 1968-as diáklázadás óta legkomolyabb franciaországi tiltakozóakció közben tovább terjed: a demonstrációkat az üzemanyagadók emelése miatt tiltakozók kezdték, most viszont már a mentősök és az oktatási reformokat elutasító főiskolások is tüntetnek.

A hivatalos adatok szerint vasárnap országszerte 140 ezren vettek részt a tiltakozásokban. Többségük békésen tüntetett, a sárgamellényesek rendre elzárják a főutakat, illetve a gyárakhoz, üzemanyagraktárakhoz és üzletekhez vezető útszakaszokat. Néhány ezren viszont randalíroztak Párizs belvárosában, a Diadalív környékén, illetve a Champs-Élysées sugárúton: autókat gyújtottak fel, s üzleteket fosztottak ki.

Zavargások voltak a külvárosokban is, ahol a tüntetők utcabútorokat, illetve autókat gyújtottak fel, s Toulouse-ban is összecsaptak a tüntetők és a rendfenntartók. A rendőröknek végül csak könnygáz- és hanggránátok, illetve vízágyúk bevetésével sikerült szétoszlatni a tömeget...

OMERTA

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.12.04.


Maffiáéknál megy ez így, ott hallgatnak veszettül a mocsokról, míg el nem jő a másik család valami lőerejű fegyverrel, lófejjel üzenve, vagy a felügyelő a sarokról, illetőleg a kegyes végelgyengülés, bár ez ritka kincs arrafelé. Neriában sincs ez másként, a kedves vezető és mind a csicskásai összeszorítják a szájukat, hogy csak úgy fehérlik, és a halom szarról, amelyet önerőből kullantottak a szoba közepére, nem vesznek tudomást. Kussolnak róla magyarán, holott az egész redves világ, mind az egész, ami köröttük leledzik, orrbefogva mászkál már, öklendezve, és ennyi elég is a képes beszédből.

Ma délig mindenki a maga módján elsiratja a CEU-t, tegnap is lengtek a fekete lobogók, és zümmögtek a gyászbeszédek, mintha értelme volna annak, aminek egyáltalán nincs. Pártunk-kormányunk ugyanis a Hollik szócsövön keresztül volt kegyes közölni, hogy a CEU távozása politikai blöff, következésképp nem kíván foglalkozni vele. Mint nőügyekkel meg jogi kérdésekkel, különben is, boldog karácsonyt, ugye. Az ilyen aljas habitussal nehéz kezdeni akármit is, mert nem vitatkozik, nem azt mondja a fehérről, hogy fekete, hanem, hogy az nincs is. Ott áll, erre azt mondja, nincs ott. Ilyennel tehetetlen az ember.

Bohókás sorozatokban, mint az Agymenők, ez klafa fordulat, hogy Penny azt mondja a kedveseként fungáló Leonardnak: te jobban hiszel a barátaidnak, a saját szemednek és a saját fülednek, mit nekem? Vagy ugye Virág elvtárs, midőn így fakad ki: “Ezeken lovagol maga? Amit a vaksi szemével lát? A süket fülével hall? A tompa agyával gondol? Azt hiszi, fölér az a mi nagy céljaink igazságához?” – és máris célnál vagyunk, belesüppedtünk a fasiszta-kommunista korba, amely a miénk volt a múlt század bájos ötvenes éveiben és máma úgyszintén. Viszont mégsem erről a boldogságról gondolkozom most, hanem a párhuzamos univerzumokról.

Az is sarkall erre már megint, hogy a szerencsétlen Macedónia is kérte Gruevszki kiadatását. Kék szegélyű kistányéron adta be az igényét a saját külön bejáratú bűnözőjére, de pártunk-kormányunk nem, hogy átnyújtotta volna az inkriminált fejet, hanem nem is válaszolt a kérésre. Szóba sem állt ezekkel a macedónokkal, mint egy kiskölök, aki befogja a szemét, és akkor úgy hiszi, hogy láthatatlan lett, mint ilyen élménye mindenkinek volt már, aki összefutott apróbb emberekkel a nagyvilágban. Oviban ilyet játszani jó, országot vezetni viszont így nem lehet. Nem kicsinyes ez, hanem aljas, hogy lájtos legyen az a jelző...

A VILÁGSAJTÓBAN HATALMAS A FELHÁBORODÁSA CEU MIATT, A POLITIKA A KEZEIT TÖRTELI - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.12.04.


- Átment Ignatieff rektor üzenete: sötét nap ez Magyarország és Európa számára, de a Times szerint kemény ellenlépések kellenek, hogy Orbánt meg lehessen fékezni

- Csupán az eddigi oktatás 20 %-a marad Budapesten, az egyetem vezetői az este már a hogyantovábbról tárgyaltak a bécsi polgármesterrel

- A tekintélyelvű vezetők személyi kultusza az adott ország megsemmisítésének gyáva módja

New York Times

A világ önjelölt autokratáinak egyre nagyobb tábora jól tenné, ha nézné, Orbán Viktor milyen folyamatosan, módszeresen és hajthatatlanul tett lehetetlenné minden kritikát vagy tisztességes beszámolót arról, hogy jobboldali, nacionalista politikája rátelepedett mindenre Magyarországon. Így látja a helyzetet a világlap vezércikke annak kapcsán, hogy a miniszterelnök most éppen a sajtó túlnyomó részét vonta ellenőrzése alá,mint a szerkesztőségi állásfoglalás írja: lélegzetelállító merészséggel. Nyilvánvaló, hogy a több 500 szóban forgó orgánum tulajdonosai nem emberbarátságból adták át a szerkesztőségeket a miniszterelnök hívei által vezetett alapítványnak, hiszen valamennyien hatalom közeli oligarchák és szövetségesek. Sőt, alighanem boldogan tették meg ezt a kis szívességet, főként mivel a rádiók, tévék, újságok, netes portálok az állami hirdetésektől függtek és nem hoztak sok anyagi hasznot.

Ily módon Orbánnak sikerült egyedülállóan hatalmas médiabefolyást szereznie, olyat, ami a kommunista propaganda gépezetre emlékeztet. Különös az érv, hogy a hatalom ily módon csupán a baloldali sajtó ellensúlyát teremti meg, mivel több mint 500 orgánum kormánypárti, míg 3 éve ez a szám mindössze 31 volt. A médiaszabadságot nem kizárólag Magyarországon támadják, de az irányt az illiberális állam nevében a magyar miniszterelnök szabta meg. A szélsőséges ideológiájának terjesztésére szolgáló lépések kiterjedtek a művészetekre, egyetemekre, de még az egyházakra is. Lecsapott a demokráciát támogató intézményekre, valamint a CEU-ra. Utóbbit éppen most kényszerítik Ausztriába, amit a Trump-kormányzat vállvonogatással nyugtáz. Az orbáni vonal láttán az Európai Parlament eljárást indított Magyarország ellen, de ennél sokkal többre lesz szükség ahhoz, hogy Orbán Viktor ne fütyüljön rá simán.

Washington Post

Természetesen Soros György a hibás, mint mindig, csak hogyan jut ennyi minden galádságra ideje? – kérdi ironikusan a kommentár, majd emlékeztet arra, hogy a vádak szerint a ’bűnlajstroma’ szinte végtelen, ideértve, hogy kézben tartja az amerikai Külügyet, a Demokrata Pártot, és a szakszervezeteket, meg akarja buktatni Trumpot, továbbá áskálódik az euróövezet ellen, de nincs biztonságban miatta a török államfő és a Facebook sem. Szabad idejében terroristákat támogat, határokat nyit ki. Azt is mondják róla, hogy gyerekként náci kollaboráns volt, napjainkban viszont antikrisztusként szolgál. Ha normális időket élnénk, még a legmegátalkodottabb szélsőségesek is elismernék, hogy itt a zsidókra aggatott évszázados címkéről van szó, tehát hogy azok titokban manipulálják az eseményeket.

De hát abnormális idők járják, így Trump és csapata nem csupán rábólint az összeesküvés elméletekre, hanem egészen új világuralmi törekvéseket tulajdonít Sorosnak, mintha annak nem lenne éppen elég a rovásán. A következmény az, hogy a befektető levélbombát kapott. A Diszkriminációellenes Liga vezetője ezt úgy fogalmazta meg tegnap, hogy a ’globalisták’ ellen fellépő erők, köztük az elnök, a szélsőjobb jelszavait veszik át, noha azok burkoltan ugyan, de zsidóellenesek.

Az autokrata Orbán Viktor, aki gusztustalan antiszemita kampányt folytat a milliárdos ellen, közben sikerrel piszkálta ki Magyarországról a CEU-t. Bármennyire is hihetetlen, dea budapesti amerikai nagykövet beismerte, hogy sem mézesmadzaggal, sem fenyegetéssel nem próbálta jobb belátásra téríteni magyar barátját. A kinevezési eljárás során Cornstein „büszke amerikai zsidóként” még azt ígérte, hogy fellép a magyarországi antiszemitizmus ellen, de semmi ilyesmit nem tett. Inkább azt állította, hogy nincs gond az emberi jogokkal, az egyetem kiszorítása semmilyen módon nem függ össze a tanszabadsággal. Vagyis Soros a hibás. Nem mindig ez a helyzet?

The Times

A konzervatív lap szerkesztőségi állásfoglalásban mutat rá, hogy Orbán Viktor veszedelmes precedenst teremt a CEU elűzésével. Mélyen nyugtalanító az, amit az egyetemmel művel. Hogy az intézmény most Bécsbe települ át, az egy korszak végét jelzi, a hatóságok kétéves zaklatása után. Az idevágó törvényt egyértelműen az iskola ellen hozták. A kormány megszegi a tanszabadság alapértékét és hiába volt minden európai, illetve amerikai hivatalos figyelmeztetés. Aligha túlzott Ignatieff rektor, amikor kifejtette: idáig még sosem volt példa arra, hogy kiszorítsanak egy amerikai intézmény egy NATO-tagállamból, illetve egy európai intézményt az EU egyik országából.

Sajnos, a lépés beleillik a vonalba, a magyar vezetés újabb csapást mért az oktatás függetlenségére. Orbán szívós hadjáratot folytat Soros ellen. Ahogy pedig az egyetemmel bánt, annak el kell oszlatnia a maradék illúziót is az ügyben, merre tart a magyar demokrácia. Ugyancsak aggasztó, hogy mások követheti a miniszterelnököt. A Soros elleni kirohanásokat már rég átvették a szélsőjobbos populisták, köztük az osztrák FPÖ. Örvendetes ugyanakkor, hogy az intézmény új otthon talált Bécsben, és reméljük, hogy nem fog csalatkozni...