2020. január 19., vasárnap

GONOSZ SZELLEMET SZABADÍTOTT ORBÁN MAGYARORSZÁGRA

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2020.01.19.


Szintet lépett az Orbán-kormány a magyarországi jogállam lebontásában. Magyarország miniszterelnöke úgy viselkedik, mint egy afrikai törzsfőnök, vagy egy középkori kényúr: a jog csak abban az esetben érvényes számára, ha az ő érdekeit szolgálja.

Korábban, ha Orbánnak és a Fidesznek nem tetszett valamilyen törvény, vagy ítélet, legalább a látszatra adott. Sunyi módon ugyan – antidemokratikus és hazug módszerekkel –, de úgy tettek, mintha tudomásul vennék, hogy egy európai országban élnek. Ilyenkor egyéni képviselői indítványként, vagyis a szakmai és társadalmi viták mellőzésével, többnyire éjszaka, vagy a hajnali órákban nyújtottak be törvényjavaslatokat, amelyeket aztán a parlament kormánypárti többsége elfogadott.

Ez is szemen köpése volt a demokráciának, ám az októberi önkormányzati választáson elszenvedett vereség után, Orbán és a Fidesz a maradék tisztánlátását is elveszítette. Már a látszatra sem adnak, ha egy törvény, vagy annak alapján meghozott ítélet nem tetszik nekik, egyszerűen nem veszik figyelembe,. Így történt ez legutóbb, a gyöngyöspatai romáknak megítélt kártérítés, valamint az elítélteknek járó kártérítések kapcsán is. (Ez utóbbit az esetek döntő többségében nem a bűnelkövetők, hanem az áldozatok illetve családtagjaik kapják meg, utóbbiaknak gyakorlatilag ez az egyetlen lehetőségük arra, hogy a bíróság által megítélt sérelemdíjukhoz hozzájussanak.)...

VISZONYULÁSOK A FOGLALKOZTATÁSHOZ

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2020.01.19.


A heti megtapasztalások, meg a tegnapi beszélgetés Beer Miklós püspök úr alapítványnál elgondolkoztatott a munka, a foglalkoztatás kapcsán. Mert nagyon érdekes, hogy mennyire másképp látják, látjuk ugyanazt a problémát, és mennyire mások ennek megfelelően az elvárások, melyek a megoldáshoz kapcsolódnak.

A probléma nyilván abból adódik, hogy miközben munkaerőhiány van, közmunkában vegetálnak emberek, a munkabéreket teljesen összezavarta a minimálbéremelés (lásd előző blogbejegyzésem), és a szakemberhiány. Amit még megfejel a feketemunka tobzódása. No és ne felejtsük el a behajtócéges tartozásokat sem, ami igencsak fontos tényező, és szintén gátja a legális munkavállalásnak. Az oktatás helyzetét, felelősségét most nem is teszem ide.

A vállalkozók jó, megbízható munkaerőt akarnak. Őket már nem érdekli a papír, az igazolás a tanfolyamok elvégzéséről, a fontos, hogy jól dolgozzon. Hogy tudjanak számítani rá. Betanítják ők, adnak szállást is, fizetik a hazautazást, csak menjenek hozzájuk dolgozni.

Kár, hogy nem kezdtem el strigulázni, hányan kerestek meg az elmúlt években álláslehetőséggel, hogy segítsek, közvetítsek, mert nekik nagyon kell a munkaerő. El is jöttek sokan, tájékoztatókat tartottak, szépen ívelő pályát, emelkedő fizetéseket vázoltak a sok esetben teljesen képzetlen embereknek. Az elején volt is némi mozgás, még költözés is, de aztán elmaradt. Maradtak itthon, a közmunkában, időnként megszakítva, és munkaszervezőkkel átmenetileg valahol munkát vállalva. Aztán visszatérve újra, és várva, hogy “behívják”.

Végül, hiába vannak körülöttünk sokan, már nem maradt, akit jó érzéssel ajánlani tudtam volna, hiszen közben mi is elindítottuk a társadalmi vállalkozásunkat, foglalkoztatni kezdtük őket, így a közvetlen megtapasztalás bennem is árnyalta a dolgokat. Hogy a “dolgozni akarok, de nem vesznek fel sehova” nem ilyen egyoldalú történet. Sorban mondtak fel nálunk, cirkuszoltak az elvárások miatt, vagy egymással veszekedtek, behozták a családon belüli konfliktusokat, elvitték a szerszámokat, hanyagul bántak mindennel. Semmi nem felelt meg nekik, és folyton megsértődtek, ha vázoltuk a munkaidő munkával történő kitöltését. Azt hiszem, mindent megtapasztaltam ebben, amit lehetett. Megismertem a hihetetlenül alacsony munkavállalói kompetenciákat, a kitartás és a figyelemkoncentráció hiányát, a családi problémákat, a behajtócéges tartozásokat, a fizikai állóképességet, a pszichés terheltségeket, az összeférhetetlenséget, a szociális készségek-, az alkalmazkodóképesség-, vagy a szabálytartás hiányát, az egymásban is erősített negatívumokat, ami elhúzza őket attól a moráltól, amit elvárnak egy munkahelyen.

Ne hagyjam ki, hogy ebben nagy szerepe volt a közmunkának, ami teljesen ellenünk dolgozott akkor is. Úgyhogy nekem a “vezessük vissza őket a munka világába” hamar értelmezhetetlenné vált a közmunkával összefüggésben.

Megértettem, hogy velük, így, nem lehet. Nem azért, mert, mint sokan mondják “semmirekellők, és nem akarnak dolgozni”, hanem azért, mert az életük, oktatásuk, családjuk, szocializációjuk nem adott nekik elég tudást ehhez. Számukra ez a természetes, nem ismernek mást, és ez az egész ezer szállal függ össze mindennel az életükben, a lakhatási szegénységgel, azzal, hogy az iskola érintetlenül hagyja őket, hogy a pénzügyi tudatosságuk olyan, amilyen, vagy, hogy a feketegazdaság, vagy a bűnözés számukra teljesen természetes túlélési lehetőségeire építenek.

Szóval, ha az ember foglalkoztatja őket, és nem közfoglalkoztatásban, hanem rendes munkaviszonyban, akkor más megtapasztalásokat szerez, és máshogy is fog az egészhez. Megérti, hogy ide sokpontos beavatkozás, fejlesztő foglalkoztatás kell, amiben a szakmai tudások átadása mellett ugyanilyen, ha nem fontosabb, a szociális készségek fejlesztése.

Így teszünk hát mi, az Igazgyöngyben, és minden nehézség ellenére, haladunk. Néha cserélődik nálunk is a csapat egy része, de van már egy állandó létszámunk. Dolgozunk velük, nagy türelemmel, egyéni és közösségi fejlesztésekkel, átfogva az életüket, segítve a változást mindenben, amiben tudjuk. Így lehet. Másképp, meggyőződésem, nem lesz változás.

Ezt persze csinálhatja így egy társadalmi vállalkozás, amelynek ez a célja. De sosem fogja bevállalni egy profitra törekvő bármilyen más cég, még akkor sem, ha szociálisan érzékeny. Keres munkaerőt egy olyan társadalmi csoportban, akik ennél jobb helyzetben vannak, volt már legális munkaviszonyban munkatapasztalatuk, ha nem talál, elszív munkaerőt mástól, alkalmaz feketén, átáll a mindig változó alkalmazottakra, akik mellé felügyelőt tesz. Vagy felveszi minimálbérért, de zsebbe ad neki még egyszer annyit, vagy többet. Mondjuk ez már legalább szürke zóna.

Közben pedig kúsznak a bérek, a napszám is, felfele. Amikor pedig egy családban valaki feketén (alkalmi foglalkoztatásnak álcázva) napi tízezer forint felett kap, ott ez a kereseti elvárás, nincs motiváció a minimálbérért dolgozni…”Nem. Annyiért nem megyek. Akkor inkább maradok közmunkán. Ott legalább nem kell dolgozni.”

Szóval, ez akkora munka, a fejlesztő foglalkoztatás, ezzel az egész probléma-halmazzal, amit nem lehet elvárni, támogatás nélkül egy vállalkozótól. “Meg kell nyerni őket.”-mondják sokan, akik rózsaszínben látnak, és elvárnák, hogy ezt vállalja be egy cég. De nem fogja. Mára már kikoptunk azokból, akiket megérte támogatással felvenni. Csináltuk mi is…és nem győztünk szabadkozni, a programból való kilépésük miatt. Csak az adminisztrációs terheinket növeltük vele. Meg a hivatalét is.

Aztán most hallottam, hogy valaki így közelítette meg a problémát, egy másik véglet felől, civil segítő szemlélettel: “az a baj, hogy nem kérdezik meg őket, hogy mit szeretnének dolgozni. Hanem rájuk nyomnak egy olyan munkát, pl. kubikoljanak, amit nem szeretnek csinálni, amit a hátuk közepére kívánnak. Hát hogy várhatjuk el, hogy dolgozzanak? Ki szeretne így dolgozni?”

Mondjuk, azt nem fejtette ki, hogy ki vinne kívánságlistára épülő munkalehetőségeket egy szegregátumba, miből teremtenék meg ezeknek az infrastrukturális feltételeit, és arra is kíváncsi lennék, erre miféle üzleti tervet készítene bárki. De jól hangzik. Illik a megvalósítás felelőssége nélküli ötletelések sorába, amiből nekünk is bőven jut azoktól, akik sosem próbálták, de tudják, jobban csinálnák, mint mi. Elméleti síkon.

Aztán hallottam még más megközelítést is: pl. hogy azért nem szeretnek a cégek romát alkalmazni, mert szándékosan okoznak maguknak munkahelyi balesetet, hogy utána kártérítésre kötelezzék a munkáltatót. Én még ilyet nem láttam. Szerintem ez is olyan, mint annak idején a hasukat gumikalapáccsal verő roma nők sztorija, akik a hírt terjesztő szerint így akarnak emelt családi pótlékot kapni a gyerekeikre. Én sosem tapasztaltam ilyet, de elég jól lehetett ezzel is hergelni a társadalmat a cigányok ellen. Mint most is.

Azt hiszem, a vállalkozók szociális érzékenységére építeni egy ekkora társadalmi problémát nem lehet. Mondjuk a nagy cégeknél ez eleve nincs meg, onnan mehet, aki nem nyújt megfelelő teljesítményt. A kis- és középvállalkozók pedig, főleg a leszakadó térségekben örülnek, ha fenn tudják még tartani magukat. No, és ne feledjük, van egy csomó település, ahol nincs vállalkozás sem, ami foglalkoztatni tudna.

Én továbbra sem látok más lehetőséget, csak a közmunka helyett egy speciális, erre a társadalmi csoportra (az egyszerűség kedvééért, akik ma közfoglalkoztatottak) irányuló fejlesztő foglalkoztatási formát, amit az államnak kellene finanszírozni. Türelemmel, hosszú távon megállítható üzleti tervekkel. Amibe bizony, pénzt kell tolni. Sokat. Legalább annyit, amennyit elmulasztottak velük kapcsolatban az oktatásban, az egészségügyben, a családgondozásban…Ami mind elmaradt, és most ennyi tudással és ilyen munkavállalói készségekkel állnak sorba reggelente aláírni a jelenléti ívet a közmunkában. Ki névvel, ki két kereszttel.

Állami felelősség. Ennek az igazságosságát is értelmezni kellene, ha már annyira sérti az igazságérzetet a kártérítés.

A SEMMITTEVÉS FORRADALMA

444.HU
Szerző: HORVÁTH BENCE
2020.01.18.


„SEMMI NEM NEHEZEBB, MINT NEM TENNI SEMMIT.”

– ebből a felismerésből indul ki Jenny Odell tavaly megjelent Hogyan csináljunk semmit (How to do nothing) című könyve, ami egy radikális újragondolása annak, hogy hogyan lehet emberként élni az internet és a közösségi oldalak korában.

Jenny Odell egy fiatal kaliforniai digitális művész, sokat foglalkozik az internet elfelejtett régióival, és könyve egy rendkívül sikeres blogposztból született: ugyanezzel a címmel 2017-ben adott elő egy techkonferencián, előadásának leiratát pedig felrakta a blogjára, a szöveg pedig rövid időn rendkívül népszerű lett.

Ezt a szöveget bővítette ki aztán a könyvében, amely egyrészt egy rendkívül személyes tépelődés az énünk és az internet kapcsolatáról, másrészt viszont egy elég radikális politikai kiáltvány is. Hogy a How to do Nothing mondanivalója mennyire jól reagált a 2019-es közhangulatra, azt talán jelzi az is, hogy Odell könyvét egy rakás kritikus az év legjobb könyvei közé választotta, és Barack Obama is beválogatta a tavalyi kedvenc könyvei közé...

A ROMA ÉS A MAGYAR IS CSAK EGYMÁS TÜKRÉBEN ÉRTELMEZHETŐ

HVG ONLINE / KULT
Szerző: BÍRÓ PÉTER
2020.01.19.


A 2000-es évek első évtizedében alig beszélhettünk olyan színdarabról, amely a cigányság problémáit vagy színpadi megjelenítését hitelesen prezentálni tudta volna. Most a Cigány magyar című produkció tesz kísérletet erre. És közben rengeteg kérdéssel szembesít, mégpedig úgy, hogy kénytelenek vagyunk végre elismerni: soha nem fogunk választ találni ezekre.

A romák integrációjának problémája szinte folyamatosan napirenden van Magyarországon, hol felerősíti, hol némileg elnyomja az önös politikai szándék. Feltűnő, hogy a szórakoztatás mellett a társadalmi problémákra is reflektálni hivatott film- vagy színházművészet mennyire nem tud/akar hozzányúlni a kérdéshez, vagy ha mégis, többnyire csak megelégszik a sztereotípiák kényelmes felrajzolásával. A romák és a problémáik valódi és ábrázolása mintha mindennél kényesebb téma lenne. Pedig van itt néhány válaszra érdemes kérdés.

"Létezik-e a döntés szabadsága, ha éhes a húgod? Hogyan sminkel egy hajléktalan? Milyen az íze a készenlétis bakancsának? A szivargyújtó okozta sebhely örökre megmarad-e nemi erőszak esetén?"

A fiatal roma művészekből alakult Tudás Hatalom csoport és a Mentőcsónak Egység produkciója ilyen kérdések mentén gyűjtötte egybe egy előadás formájában a színészek saját emlékeit. Ahogy nevezik: a Cigány magyar című előadás csapatépítő tréning magyar állampolgároknak. A Horváth Kristóf, azaz „Színész Bob” szövegéből, Császi Ádám rendezésében létrejött darab egyfajta viszonyítási pont lett, ahonnan végre el lehet rugaszkodni, ahonnan ténylegesen észre lehet venni a romákat a színpadon...

MOST A CIGÁNYSÁG ÉS A FOGVATARTOTTAK, AZTÁN KI KÖVETKEZIK?

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2020.01.19.


Orbán Viktor parancsba adta, ezért az Igazságügyi Minisztérium lépett, és azonnali hatállyal felfüggesztette a börtönkártérítések kifizetését. Ez a döntés precedens értékű, hiszen végső soron Orbán egyszerűen úgy döntött, hogy kormányzatilag nem veszik figyelembe a jogerős bírósági döntéseket, mivel úgy gondolják, azok megítélése a joggal való visszaélés kérdését veti fel. Vagyis nem tömegesen gondolták ezt így, hanem maga Orbán Viktor, aki még pénteki reggeli rádiós beszédében mondta el, véleménye szerint teljességgel elfogadhatatlan az, hogy elítélt bűnözők – noha ott vannak olyanok is bőven, akiket még nem ítéltek el – kártérítést kapjanak az államtól. Hasonlóképpen döntett el az is, hogy a gyöngyöspatai romáknak megítélt kártérítés is jogtalan, ezért azt sem fogják kifizetni.
Azt persze eddig is lehetett tudni, hogy a tényleges döntéseket maga Orbán hozza meg, nem pedig az egyes miniszterek vagy minisztériumok, ennek ennyire egyértelmű jelét azonban eddig nem adta. Olyat, hogy az egyik nap valamit elmondjon a közrádióban, ami nem tetszik neki és az másnap meg is valósuljon, példa nélküli. Ez pedig a hazai körülményeket nézve meglepő, hiszen ki gondolta volna, hogy van még olyasmi, amivel Orbán újat mutathat? De ez nem volt elég Orbánnak, emellé még a fideszes médiát és a különböző intézményeket is a cigányság, valamint a fogvatartottak ellen hergelte azzal, hogy minimum megkérdőjelezhető felméréseket készítettek a témában.
A Hír TV által indított, a kormány álláspontjától semennyire nem független, tendenciózusan csúsztató felmérést a gyöngyöspatai kártérítéssel kapcsolatban a szintén nem függetlenségéről híres köztévé hírként tálalta a tegnapi napon, ezzel is teljesen nevetségessé téve az egészet. A legszomorúbb az egészben az lesz, ha a magyar társadalom többsége valóban a cigányság, valamint a fogvatartottak ellen fordul, és jogosnak érzi majd azt, hogy Orbán személyes döntése alapján a nekik megítélt, jogerős bírósági ítéletet semmibe vehetik. Mert ha ez így lesz, úgy bármilyen hasonló esetben úgy dönthet Orbán, hogy neki bizony nem tetszik az ítélet, ezért annak megtagadására szólítja valamelyik szolgáját, aki majd jól helyreteszi a dolgokat. Milyen elcseszett kormány az, amelyik lényegében királyi jogokat biztosít Orbánnak? Egyszerűen felfoghatatlan az, hogy valóban csak egy szavába kerül a miniszterek elnökének, és akár egy jogerős bírósági ítéletet is semmissé tesznek az ő kedvéért...

NEMZETI ZÁSZLÓT A DISZNÓKRA

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2020.01.16.


Van valami abszurd áthallása annak, hogy nemzeti zászlót kell kitűzni a magyar disznók fejére. Mármint a hentesboltokban, hogy jelezzék a disznó származási helyét. Hogy miért csak a disznóknál kell tudni, hogy nemzeti származású vagy nem, azt nem nagyon értjük, mert egyre több a nemzeti marha, papagáj, tyúk, sőt liba is, némelyik még dekázni is tud, a szamarakról, a bakkecskékről nem beszélve. Igaz, őket nem árulják a hentesek. Valamiért az fontos, hogy honnan való a disznó. Nem igazán világos, hogy ez most minőséget jelent, vagy a magyar nemzeti disznók elsőbbségét: “Támogasd a magyar disznót!”

A magam részéről már azzal is elégedett lettem volna, ha a disznókat megjelölik, hogy ne nézze őket senki szelíd báránynak. Az, hogy a disznót nemzeti zászlóval kell megjelölni, logikus, mert a nemzeti zászlót ők maguk sajátították ki maguknak. Volt idő, amikor felszólították egymást, hogy mindenki, aki disznó, tegye ki a kokárdát magára. Ezzel mutassa, hogy a nemzet a disznókkal azonos. Ez okozott némi kavarodást, mert a nem disznók, akik más tartalmat adnak a nemzeti zászlónak, éppen ezért nem disznók, csak azértis szintén kitették a kokárdát, és akkor már végképp nem lehetett tudni, ki a disznó, ki nem.

Állítólag nemcsak azt jelölik majd meg nemzeti zászlóval, hogy valami disznó, hanem azt is, hogy milyen nemzetiségű disznó. Ki kell tűzni ennek megfelelően az olasz disznókra, a lengyel disznókra, a szlovák disznókra stb. a saját nemzeti zászlójukat. Mint amikor március 15-én a lengyel disznók lengyel zászlókkal éltetik a magyar vezér disznót. Mivel zászló csak disznóra kerül, ezért a zászló nemcsak a származási helyet jelöli, hanem azt is, hogy a megjelölt állat egy disznó. Ezt nagyon jó tudni. Azt pedig megérdemlik, hogy nemzeti alapon megkülönböztessék őket, mert ők így szeretik. Mindegyik disznó, de nekik az fontos, melyik magyar disznó, melyik nem.

A disznók szeretik egymást. Röfit szeretik megvakarni. Szeretik szaporítani, hízlalni, egymást is, magukat is. Általában moslékot zabálnak, és belefürdenek a sárba. Tudományos akadémiát, tudományt, oktatást, kultúrát nem nagyon szeretik. A pénzt viszont nagyon. A magyar disznó büszke fajta, más disznóknál is különbnek tartja magát, és noha ez minden disznó sajátja, saját felsőbbrendűségét hirdeti, és vezető szerepre tör a disznók között. Amikor a disznók az állatfarmon átveszik az uralmat, a vezér disznó Napóleonnak képzeli magát, és korlátlan hatalomra tesz szert. A többi disznóba beleneveli a félelmet, az engedelmességet. Aki nem engedelmeskedik, arra ráereszti a kutyáit...

SZABAD SZEMMEL - MAGYARORSZÁG MEGINT A HÍREK ÉLÉN - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.01.19.


Euronews 

Magyarország már megint a hírek élére került, mert mind erősebb a gyanú, hogy a politikai elit tagjai és a hozzájuk kapcsolódó oligarchák a széles körben kiépült urambátyám-rendszer, illetve a földek felvásárlása révén megfejik az unió agrártámogatási rendszerét. Azzal vádolják őket, hogy visszaélnek hatalmukkal és az EU pénzéből a saját zsebeiket tömik tele. Horn Gabi, az Átlátszó munkatársa a rendszert a hatvanpusztai majorságon mutatja be, amely sok más mellett szintén az Orbán-família tulajdona. A kérdés, ami itt felmerül, hogy miből fedezik az ottani, nagy fejlesztéseket és miért pont a kormánytagok barátai és rokonai kerülnek helyzetbe? De ugyanezt tudakolják sokan Mészáros Lőrinc vagyonosodása kapcsán is. Egyesek szerint ő Orbán strómanja és valójában a politikus hatalmas vagyonának egy részét igazgatja. Állítólag igen sokrétű üzleti kapcsolat köti össze a két embert, beleértve a földtulajdont is. A már említett újságíró azt mondja, könnyű kijátszani a termőterületek megszerzését korlátozó törvényt, mert te is veszel földet, meg a családtagjaid is, és akkor már feljebb is nyomtad a hivatalos plafont. Sok oligarcha mesés vagyonhoz jutott a közbeszerzések útján, mivel jó viszony fűzi a Fideszhez, vagy magához a miniszterelnökhöz – teszi hozzá. Orbán Viktor nem győzi támadni az EU-t, de boldogan elveszi a kiadós agrárszubvenciókat. Raskó György volt mezőgazdasági miniszter arra a következtetésre jutott, hogy a gazdák nettó jövedelmének 80 %-a uniós forrásokból származik. Továbbá, hogy a kormányfő barátai előnyt élveztek, amikor a földek bérletéről határoztak az illetékes bizottságok. Ténynek nevezi, hogy Magyarországon érvényesül a protekcionizmus, így Orbán barátai simán hozzájutnak EU-s alapokhoz. A hatalom ezzel szemben teljesen törvényesnek tartja a földek újraelosztását, mert fel kell építeni az ágazatot, hogy az versenyképes legyen a Nyugattal. Ám ebbe több termelő is belenyomorodik az ország keleti felén. Ők hoppon maradnak, míg álgazdák vásárolják fel a földeket, noha egyáltalán nem értenek a szakmához. Az új tulajdonosok azután sokszor kiszorítják legelőikről a helyi tenyésztőket, nem érdekli őket, hogy mi lesz azoknak az állataival.

FAZ 

Az európaiak 25 %-a táplál ellenséges érzelmeket a zsidókkal szemben, Magyarországon viszont 42 %, amint azt egy nemrégen készült felmérés tanúsítja. A szélsőjobbos Orbán-kormány tudatosan uszít, a romák, a melegek, a kisebbségek ellen. A konzervatív lap mindezt annak kapcsán idézi fel, hogy bemutatja a Budapest zsidó negyedében működő emlékboltot, a Judapestet, amely tavaly augusztus óta kóser, illetve zsidó régiségüzletek között működik, egy lepukkant Wesselényi utcai ház földszintjén. Nevét onnan kapta, hogy a nemzeti szocialisták egykor így gúnyolták a magyar fővárost. Vezetője, Schon Edina azt mondja, a zsidóság idáig nem került a miniszterelnök célkeresztjébe, de azért ő fél, hogy a politika az ő közösségüket is utoléri. Budapesten a háború előtt nagyjából 800 ezer zsidó élt, most úgy 100 ezer. Schon Edina nagymamája is aközött a sok százezer áldozat között volt, akit a háború végén Auschwitzba hurcoltak. A szörnyűségekre szeretne emlékeztetni a bolttal, mert attól tart, hogy sokan már elfelejtették azokat. A nagy zsinagógánál viszont ott a Shoában elpusztult emberek emlékhelye, így ott nem lehet hátat fordítani az európai történelemnek. Egyébként Schon Edina csak nevet arra a kérdésre, vajon megfelelő válasz-e az országban uralkodó reakciós hangulatra egy ilyen, tematikus üzlet.

„A Putyin, a halhatatlan” címmel közölt vezércikk arra figyelmeztet: a Nyugat számára az a fontos tanulság adódik az orosz elnök által beharangozott alkotmányos változásokból, hogy 2024-ig nem módosul az orosz politika, de utána is csak igen csekély mértékben. Függetlenül attól, hogy mik az államfő szándékai, hiszen megvan hozzá a hatalma és népszerűsége, hogy különösebb ellenállás nélkül keresztül nyomjon egy népszavazást. Sőt, még ideje is van, hogy kiforralja a következő lépést. Merthogy az autokraták ritkán mondanak le, és általában nem is tűnnek el szép lassan a színről. Az orosz vezető nem szeret babrálni a meglévő renden, így amikor az ország helyzetéről szóló beszédben megpendítette a nagyszabású reformot, a szakértők azt feltételezték, hogy hozzálát a machinációkhoz, mert négy év múlva kész helyzetet akar, mármint hogy kiterjessze uralmát, noha 2024-ben elvileg lejár a mandátuma. A felmerült opciók közül az a legvalószínűbb, hogy Putyin továbbra is kézben tartja a gyeplőt az Államtanácson keresztül, de immár a színfalak mögül. Ily módon a kormányfőt okolhatja bármiféle hiányosságért, illetve a Parlamentet, amiért az egy ilyen embert nevezett ki. Egyben kevesebbet kell dolgoznia és jobban élvezheti a megszerzett milliárdjait...

NEM IS ÚGY VAN AZ A CÁPÁZÁS

KLUBRÁDIÓ / Y GENERÁCIÓ
Szerző: GALAVITS PATRIK
2020.01.19.


Hiába a 20 ezer betöltetlen álláshely az informatikában, a cégek nem rabolják le gátlástalanul a tehetségeket az egyetemekről. Első a diploma. Erről és a közoktatás hiányosságait kihasználó magániskolákról volt szó a csütörtöki Y-ban.

Bill Gates, Michael Dell és Mark Zuckerberg. Csak három név azok közül, akik félbehagyták egyetemi tanulmányaikat, mert már tanulmányaik alatt sikeres vállalkozásba fogtak.

Magyarországon a statisztikák szerint a felsőoktatásban tanulók 40 százaléka szakítja meg egy ponton tanulmányait – ez jelenthet időszakos szünetet, passziváltatást, szakváltást, de akár végleges szakítást is a tanulmányokkal.

Az Y csütörtöki vendégei közül Tóth Mária, a DXC szoftverfejlesztési igazgatója elsősorban az informatikai szakmát ért kihívásokról beszélt. Elmondta: bár az ő területükön is hatalmas a munkaerőhiány, nem jellemző, hogy a cégek felelőtlenül "cápáznák" a tehetséges egyetemistákat.

Természetesen gyakori, hogy valakiket már a tanulmányaik alatt alkalmaznak, de az ő gyakorlatuk szerint teljes állásról csak a diploma megszerzése után lehet szó. Erre motiválják a náluk munkát vállaló fiatalokat, mert az egyetemen nélkülözhetetlen alapokat kaphatnak meg.

Igaz lehetne ez a közoktatásra is, amely azonban még a felsőoktatásnál is komolyabb kihívásokkal néz szembe. A hatalmas tanárhiány azonban a piacnak lehetőségeket is rejt magában: a budapesti Funside School is egy ilyen űrt próbál betölteni.

Kittka András, az iskola alapítója arról beszélt, hogy náluk informatikát és nyelvet tanulhatnak a gyerekek, akik valamiért nem elégszenek meg a közoktatásban kapott tudással. De nem különítik el magukat feltétlenül a közoktatástól: van már budapesti iskola, amelybe meghívták őket és rendszeresen tartanak ott órákat.

A piaci szereplők megjelenése az oktatásban persze sok kérdést felvet, térségek, de akár egyes osztályokban szegényebb és gazdagabb diákok között is növelheti az egyenlőtlenségeket.

LÓVICC

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: PANDULA DEZSŐ
2020.01.19.


Tavaly tavasz óta borzolja a sörényeket annak a tápiószentmártoni lovas központnak az ügye, amely iskolásoknak és szakembereknek épült, de – hogy, hogynem – végül Czerván György akkori és jelenlegi fideszes képviselő, (+ akkori államtitkár) veje, ifj. Galbács Ferenc és családja használta, sajátjaként. 

– Hát ez meg hogy a lópikulába* lehetséges? – kérdezném álnaivan, ha nem lenne annyira köztudott hogy a különösen nagy értékre elkövetett költségvetési csalások tipikus esete az, amikor az uniós támogatásokból felépülhet valami közcélra – a vadgazdálkodást hatékonyító vadászház, falusi turizmust elősegítő vendégház, miegymás – , de miután a szándék falakat és tetőt öltött, a nyertes pályázó vagy valamelyik rokona költözik be, kutyástul-macskástul. (*Másodjelentésében: cintányér.) A közcél elveszítette közcél jellegét, így járt, vigyázott volna jobban magára!

De nem csak arról van szó, hogy pereputtyilag kisajátították annak a lovardás oktatóbázisnak a használati jogát, amelyet 45. 493. 074 forint uniós és állami támogatásból kifejezetten szakemberek képzésére, általános iskolások oktatására és sportolására hoztak létre. A munkálatokkal együtt a lenyúlások is elkezdődtek. id. Bozsik József fogathajtó bajnok, az egyik ötletgazda szerint súlyos visszaélések is történhettek a létesítmény kialakítása során. Konkrétan megnevezett olyan berendezéseket, felszereléseket, amelyek valójában mások tulajdonát képezték, de kölcsönkérték, hogy a 2016-os átadási ünnepségen meglegyenek a papírforma szerint oda vásárolt dolgok. Példaként említette a kiadós tételnek számító lószoláriumot (ló-fényágyat?), amivel a lovakat melegítik futtatás után, nehogy megfázzanak. A programból időközben kiszorított Bozsik úr és fia szerint a szerkezetet egy kecskeméti lovardából kérték kölcsön, majd miután lezajlott az átadás, visszavitték, ahogy illik. Akadt, amit használtan szereztek be, majd lepapírozták új vásárlásként. Így például egy használt háztartási porszívóra fogták rá, hogy speciális lóporszívó. Feltételezem, Rowenta márkájú lehetett a masina, csak épp a R betűt egy L-vel ragasztották le. A lovettát meg lenyúlták, de látszatra minden megvolt, Fazekas Sándor akkori agrárminiszter is megmondhatja, aki szintén ott boklászott, bokázott és parolázott Czerván Györggyel a pazar megnyitón.

Volt rendes nyomozás is, hogyne lett volna – hisz’ többek között a feljelentéseiről hírhedt Tényi István is tollat ragadott, felhívandó a figyelmet! Maga a nyomozást lezáró határozat is megállapította, hogy az eljárás során az összes lehetséges és szükséges nyomozati cselekményt rendesen végrehajtották, szó nem érheti a ház elejét. Sajnos azonban hiába volt a sok fáradozás, meddőnek bizonyult a körültekintő igyekezet: nem találtak bizonyítékot visszaélésre, lopásra. Se sokat, se eleget. Apelláta lehetséges, de minek?!…

ÍME, A MAGYAR VERSAILLES – MÖGÖTT A VALÓSÁG

MAGYAR HANG ONLINE
Szerző: DÉVÉNYI ISTVÁN
2020.01.19.


  A magyar Versailles. Micsoda kihagyhatatlan 
  lehetőség, és a kastély valóban gyönyörű, 
  hát persze, hogy sokan veszik az irányt 
  Acsaújlak felé. Hogy merre? Hát Acsa 
  külterületére, ezért hívják Újlaknak. De 
  milyen Acsa? Jaj, már, észak-kelet Pest 
  megye, már Nógrád határában. Nem 
  vagyunk előrébb, igaz? Pedig pompás tájon 
  kanyarog az út, s amikor le kell térni a 
  bekötőre, még szebbé válik minden. És már 
  meg is jöttünk, előttünk a birtok nagyszabású 
  kovácsoltvas kapuja, ideje továbbállni.

  Micsoda, hogy ennek így semmi értelme? 

  Márpedig ott, a díszes kerítés mögött kezdődik a való világ, az ötven évvel ezelőtt fénykorát élő, nyüzsgő szakadvány, mit magára hagyott a történelem. Romok, pusztulat, de élet is: talán tucatnyi ház, a ritka látogatót jelző házról-házra ugatás, távolabbról szüremkedő fűrészzúgás. Tanulság nincs, ide tényleg a madár se jár. És igazából nincs is miért, de így, a kastély tövében elgondolkodtató a XXI. századi erős, büszke, nagyon európai Magyarország képe.

Mégiscsak van tanulság
.

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

UNGVÁRY RUDOLF: „NEM AKARTAM A KOMMUNISTÁKKAL BESZÉLGETNI”

KLUBRÁDIÓ / SZABADSÁG ELVTÁRSAK
Szerző: SZÉNÁSI SÁNDOR
2020.01.17.



  A Szabadság, elvtársak! műsorában a 
  rendszerváltás kezdeteiről és az azóta 
  eltelt évtizedekről beszélgetünk egy-egy 
  fontos szereplő emlékeinek felidézésével. 
  Ezúttal Ungváry Rudolf író, újságíró, 
  mérnök volt Szénási Sándor vendége.

  „Nem akartam a kommunistákkal   

  beszélgetni, borzadtam a gondolkodásuktól, 
  ezek az emberek fetrengtek egy olyan 
  bűnben, aminek én az áldozata voltam” - 
  idézi fel a nyolcvanas éveket Ungváry 
  Rudolf, aki szerint a hatalmi embereknek 
  valamennyire hinniük kellett a rendszerben.

Mint mondja, egy művészeti undergroundban élt, vigyáznia kellett, hogy este meddig marad az utcán, de hálás volt azoknak a barátainak, akik segítettek neki munkát szerezni, pedig az apjuk kommunista volt.

Az író, mérnök elmondja, hogy miért tartja a bolsevista rendszereket humánusabbnak a nácibb rendszereknél. A Szabadság, elvtársak! 43. adásában Ungváry Rudolf elmeséli, hogyan kereste magát degeszre a hatvanas években, miért érezte magát életveszélyben, és miért mondja mégis, hogy isten a tenyerén hordozta.

A rendszerváltás történetét bemutató műsorsorozatunk adásai a Klubrádió YouTube csatornáján is elérhetők. Iratkozzon fel rá!


JÓZSEFVÁROS LEGIZGALMASABB KEZDEMÉNYEZÉSE: A RÉSZVÉTELI KÖLTSÉGVETÉS

MÉRCE
Szerző: MAGOSÁN ÁRPÁD
2020.01.18.


Január harmadikán Pikó András, a VIII. kerület polgármestere megtartotta szokásosnak szánt beszámolóját. Persze, a polgármester olyan, mint a nátha: mindenkinek van, senkit sem érdekel a másé, és előbb-utóbb elmúlik.

Pikó azonban most olyat mondott, amit magyar polgármester szájából még nemigen hallottunk. Bejelentette, és ezzel elindította a részvételi költségvetési folyamatot – amire eddig csupán Kispesten és Budafok-Tétényben került sor az országban.

Mi az a részvételi költségvetés?

Amint a neve is sugallja, ez egy olyan folyamat, amelyben a polgárok döntik el, hogy az önkormányzat mire fordítsa a költségvetést, vagy annak egy részét. A részvételi költségvetés a részvételi demokráciának a leginkább kézzelfogható formája: olyan kérdésekről szól – hol legyenek felújítások, milyen intézményeket kell megerősíteni – amelyek az egyszerű emberek számára is érthetőek, direkt módon hatnak a helyben lakók életére, és általában egy-két éven belül jól érzékelhető hatással járnak.
Ráadásul a költségvetés mindenre hatással van, ezért annak örvén a közösséget érintő összes fontosabb téma megvitatásra fog kerülni: az emberek – és a politikusok – pontosan tisztában lesznek azzal, hogy milyen konszenzusok alakultak ki a lakosság körében. És mivel a konszenzusok nyilvánvalóak, az emberek sokkal könnyebben érik el, hogy az önkormányzat intézkedései tükrözzék azokat...

SPIRÓ GYÖRGY: AZ EMBEREK FRUSZTRÁLTAK ÉS IDEGBETEGEK (2.)

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.01.19.



Előzmény:
Spiró György: Szinte már egy értelmiségünk sincs (1.)

„A magyar kultúrát folyamatosan meggyalázzák és megalázzák. Ma már ott tartunk, hogy a legnagyobb magyar alapkönyvtár van veszélyben. Ha azt szétbombázzák, a magyar emlékezetet szüntetik meg vele” – fogalmazott Spiró György Kossuth-díjas író a Hírklikknek adott interjúja második részében. Azt is mondja, hogy mára állandósult a szegénység, és sikerült a Horthy-rendszernél is igazságtalanabbat alkotni.

Azt mondtad a beszélgetésünk első részének végén, hogy egy értelmiségünk van, miközben azt látjuk, hogy jobb- és baloldal szerint akarják felosztani például a kultúra világát is

– 1945 óta, sőt, 1919 óta állandóan ez folyik. Mindig le akarják váltani az előző rendszer értelmiségét, de soha nem sikerült – maximum kiirtani. A szellemi őrségváltás nem szokott sikerülni. Az infrastruktúrát azonban végleg tönkre lehet tenni. Ezért engem a működési feltételek rongálása érdekel. Érdekel, megtanítják-e egyáltalán olvasni azokat, akik az olvasóim lehetnének. De a személyzeti politika nem érdekel, még akkor sem, ha engem is érint.

Nem mondod, hogy megint arra készülsz, hogy elhallgattatnak?

– Az se baj, ha így lesz, kibírom. Az szórakoztat, hogy megírjam, ami még bennem van, a többi nem érdekel. De az ország szempontjából rettentően nem mindegy, hogy az infrastruktúra tönkremegy-e, vagy megőrződik, netalán fejlődik is valamelyest. Úgy látom, a rendszerváltás óta folyamatosan és egyre inkább annyira avatatlan kézzel nyúlnak bele a kulturális meg az oktatási infrastruktúrába, ami katasztrofális eredménnyel jár.

Mit értesz infrastruktúra alatt? Az intézményeket?

– Persze; az iskolarendszert, az egyetemi rendszert, a könyvtárakat, a színházakat, a mozikat, a televíziót, a rádiót, a nyomtatott sajtót, tehát mindazt, ami az oktatási, kulturális lehetőségek szempontjából fontos, és ami a lelkiséget emeli – és aminek a hiánya végzetes és kőkorszaki viszonyokat eredményez. Magyarországon a reformkor eleje, azaz a pesti Nemzeti Színház megalapítása óta, állami színházat nem szüntettek meg egészen addig, amíg egy tollvonással kinyírták a Budapesti Kamaraszínházat 2012-ben. Azóta is ott áll a Tivoli üresen, a kutyának sem kell. Semmi értelme nem volt megszüntetni azt a színházat. Mellesleg ott mutatták be először a Honderű című darabomat, amit most a Pesti Színház játszik. De nem ezért vagyok felháborodva, hanem, hogy a szakma nem tiltakozott a megszüntetés ellen, sőt, olyan vélemény is megjelent, hogy úgyis szar színház volt, hadd dögöljön meg. Tisztán állami finanszírozású színház volt, és az első a reformkor óta, amit megszüntettek. Korszakhatár. Ez a szemlélet persze már akkor működésbe lépett, amikor a rendszerváltás idején, sorozatban szüntették meg a fiókkönyvtárakat és az üzemek könyvtárait, és kidobták az utcára a remekművek tömegét. Volt persze közöttük Lenin, meg Sztálin, meg mindenféle ócskaság, de remekművek is voltak. A magyar kultúrát azóta is folyamatosan meggyalázzák és megalázzák. Ma már ott tartunk, hogy a legnagyobb magyar alapkönyvtár van veszélyben. Ha azt szétbombázzák, a magyar emlékezetet szüntetik meg vele. Két éve nem lehet rendesen használni az Országos Levéltárat, és ez ellen egyetlenegy tiltakozást olvastam összesen. Azóta penészes helyeken őrzik a kiadatlan magyar emlékezetet. Ezt nem kenhetjük sem a németekre, sem az oroszokra. Egy nemzetállamnak egyik elsőrendű feladata, hogy a nemzeti kincseket óvja, és a szabad hozzáférést lehetővé tegye. Másik elsőrendű feladata az állampolgár épségének óvása. Ez az egészsége megőrzését, a lakhatása és a megélhetése minimumának biztosítását is jelenti. Mindegy, kapitalizmus van-e éppen vagy szocializmus. Egyáltalán nem kigazdálkodhatatlan összegekről beszélünk...


ŐRÜLT MENNYISÉGBEN ÖMLIK AZ EU-PÉNZ BUDAPESTRE – ÍME A MEGDÖBBENTŐ LISTA

PORTFOLIO
Szerző: Portfolio
2020.01.19.


A héten az az alaptalan hír röppent fel, hogy a következő uniós költségvetésből szinte semennyi forrást nem kap majd Budapest, így megnéztük azt, hogy a mostani ciklusban egyáltalán mennyit kap. Megdöbbentően nagy, közel 700 milliárd forintos szám jött ki csupán a legnagyobb projektek összesítésével. Igaz rögtön hozzátesszük, hogy ezek nagy részét nem maga a főváros kapja és sok olyan projektet is bemutatunk, amelyek budapesti "kötődésűek", de országos kihatásúak.

Íme az összesítés

683 milliárd forint – ez a hatalmas, a 7 éves országkeret közel 8%-át kitevő összeg jött ki, miután kigyűjtöttük a különböző Operatív Programok legfrissebb pályázati menetrendjéből a nevesített kiemelt projekteket. Vizsgálatunkban csak a 10 milliárd forint körüli, vagy annál nagyobb projektekre koncentráltunk, így sok olyan projektet eleve kihagytunk az összesítésből, amelyek néhány milliárd forintosak. Közben viszont számos olyan fejlesztés felkerült a listánkra, amelynek jó része eleve nem Budapesten, hanem akár országos kihatással valósul meg (pl. digitális infrastruktúra fejlesztés állami szerveknél). A budapesti EU-források jövőjéről született friss anyagaink:...

A SZABADSÁG MEGMARAD?

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: CSILLAG ISTVÁN
2020.01.17.


...néhány év múlva – már a Fidesz elnökeként – kissé kapatosan az elfogyasztott néhány pohárnyitól és büszkén az akkori közvélemény-kutatás eredményeitől, az újságírók 1992-es bálján kottyantotta ki a krédóját, felelve a neki feltett kérdésre, mit is akar elérni, mondván: „Én akarok Magyarország miniszterelnöke, leggazdagabb embere lenni, és európai jelentőségű politikus.” Az ambíciói akkor sem voltak kicsik.

Ezt a célratörő alkatot vette észre Sólyom András, amikor Lázár Ervin csodaszép mesetörténetét, a Szegény Dzsoni és Árnikát megfilmesítve Orbánra osztotta Ipiapacsnak, a hírhedett rablónak a rablócsapatában a legjobban cselező rabló szerepét, akiből azután a könyv, illetve a film szerint a Világhírű SC focicsapat világverő centere lesz. Az 1983-ban bemutatott filmben az akkor alig húszéves Orbán még fordított metamorfózison esik át ahhoz képest, mint ahogy az a valóságban vele történt. A filmben rablóból lesz focista. Ezért is írtam az egyik napilapba az ezredfordulón, ha a valóság is másolta volna a filmet, ma nem itt tartanánk.

Az Ipiapacs rablócsapatában 1983-ban focistaként statisztáló Orbán 1985-ben már elkezdte a felkészülést, mégpedig a hozzá méltó fortélyos módon élete legnagyobb vállalkozására: Magyarország meghódítására, az ország javainak a megszerzésére, amiről azután 1992-ben már meglehetős nyíltsággal beszélt. Orbán Magyarország miniszterelnökeként az ország javát úgy gondolja szolgálni, ha javait jó kézbe juttatja: a sajátjába meg családjának, vejének, lányának, a hozzá közelállóknak az általa felügyelt rendelkezésébe. Nyilván fizikából az energiamegmaradás törvényét tanulta meg elég jól, nevezetesen azt, hogy az energia nem vész el, csak átalakul, ahogy ezt alkalmazva jobbkeze, nagy mágusa megfogalmazta, a Nemzeti Bank pénze elveszti (ugyan) közpénz jellegét, de azért pénzként Orbán és társai zsebében hasznosan kamatozik. Irodalomból meg talán A fülemile című vers egyik sorára emlékszik, miszerint – ha miniszterelnökként mindenkinek a bírája lesz, akkor – bal felől is nekem fütyöl, meg jobb felől is nekem fütyöl.

Orbán azt hiszi, hogy az energiamegmaradás törvényéhez hasonlóan létezik a szabadságmegmaradás törvénye is: nem vész el attól a szabadság, ha abból – másoktól elorozva azt – nagyobb darabot a saját zsebébe gyűr. Ettől fogva azonban már nem szabad ember, hiszen az elvett szabadságot féltve egyre kevésbé cselekedhet szabadon, nincs más választás, őriznie kell a másoktól elrabolt szabadságot, bezárta magát saját zsarnoksága börtönébe. Ha elveszi mások szabadságát, attól az ő szabadsága nem nő, éppen fordítva: kénytelen lesz a másoktól elrabolt szabadságot a saját maga által (magának) épített börtönében őrizni, amíg a rettegés – hogy egyszer visszaveszik tőle – nemcsak paranoiássá teszi, de valóságosan is zárt intézetbe kerül. Mert a szabadságmegmaradás törvénye fordított: attól nő a sajátunk is, ha többet adunk másoknak.


MERT JOGÁLLAMOKBAN EZ A NORMÁLIS ÜGYMENET

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2020.01.19.



...Ha egyszer majd valamikor újabb 100 év nemzeti kesergés, köpködés, utálkozás után esetleg megfogalmazódik valamiféle igény arra, hogy a dicső múlt kémlelésétől elzsibbadt nyakkal, egymás eltaposása és kiirtása helyett hasznosabb dolgokkal is megtölthetnénk az életünket. Ahelyett, hogy nehézsúlyú maffiózók és politikai szélhámosok aljas uszításainak engedve folyton az ellenséget keressük a másik emberben. A nagy közös magyar nyomorúság asztalánál.

Nem áltatom magam azzal, hogy ez a fajta lealjasodás kizárólag a napos oldalon sütkérezők sajátja, azt viszont állítom, hogy ahol tíz éven keresztül a kormányzás a közvélemény napi szondáztatásához, a néplélek legprimitívebb rezdüléseihez, az emberek legsötétebb ösztöneinek felkorbácsolásához igazodik, és folyamatosan ezekre rezonálnak a kormányzati kommunikációs halálhörgések, ott előbb-utóbb nem lehet betemetni a társadalmi árkokat.

Ahol közvélemény irányított szondáztatása kizárólag a „kormányzati kommunikációs stratégia megalapozását”, vagyis az éppen aktuális démonok és kollektív ellenségek beazonosítását szolgálja, egy idő után már nem árkok, hanem feneketlen szakadékok keletkeznek a társadalomban.

Ahol a miniszterelnök azért kezd el – a propagandagyár hátszelében – ordenáré módon cigányozni, a rabok, balliberális ügyvédek, bíróságok, jogvédő szervezetek (a sor végtelen a migránsok, melegek, Soros-bérencek, fogyatékkal élők, hajléktalanok, liberálisok tengelyen) ellen uszítani, mert a Századvég és egyéb közpénzből finanszírozott gittegyletek megmérték, hogy van rá kereslet, ott – bármilyen hihetetlen még mindig – előbb-utóbb mindenkire rákerül a következő célkereszt, bárkire megadhatják a következő kilövési engedélyt. Mert az állampárt abból a hatalmas felismerésből él, hogy ócska, lebutított kommunikációs hadviseléssel sokkal könnyebb hatalmon maradni, mint értelmes, a közjót szolgáló, az országnak perspektívát nyújtó intézkedésekkel. A már most is látható/beláthatatlan következmények meg okozzanak másoknak fejfájást, hol érdekli ez őket.

Ezért van az most éppen, hogy „börtönbizniszről” óbégatva (Völner Pál: súlyos bűnözők is milliókat tesznek zsebre dörzsölt ügyvédek segítségével, mindenféle mondvacsinált ürüggyel indított perek révén), sorosozva, már össze is fércelték azt a kormányhatározatot, amely azonnali hatállyal felfüggeszti a börtönkártérítések kifizetését. Orbán péntek reggel beleásította az elfideszesített rádiója mikrofonállványának kipirult orcájába a hergelő kinyilatkoztatásait, szombatra pedig már kormányhatározatba is foglaltatott az igéje. Mert jogállamokban ez a normális ügymenet. Egyetlen apróság maradt ki a miniszterelnök fröcsögő hazudozásából, meg az államtitkár elvtárséból is. A rossz körülmények miatt kifizetett kártérítésekkel a magyar állam jogerős bírósági ítéletet (!!!) hajt végre, olyan hatályos magyar jogszabályok alapján (!!!), amelyeket ő maga hozott (!!!). 2016-ban, a második kétharmad dübörgése idején.

Eltekintve attól, hogy ezzel a silány, értelmezhetetlen, gyalázatos jogászkodó sufnimunkával éppen a nagypályás bűnözők áldozatait szívatják meg a legjobban (lásd: az Olaszliszkán meggyilkolt tanár, Szögi Lajos ügyét; éljen és virágozzék Varga Judit, valamint a hazugság igazsgágügyi minisztérium áldozatsegítésének éve), még csak nem is az a szóra érdemes ebben, hogy máról tegnapra írják át a jogszabályokat. Hát hiszen az eddig sem jelentett problémát nekik. Szerintem a lényeg az, hogy ezután még halovány elvárás se legyen, hogy legalább a saját törvényeiket tartsák már be. Az a lényeg, hogy ha bármilyen ügyben van elég ökölbe szorult kéz és agy, amely felsorakoztatható a kormány tetszőleges társadalmi csoportot vegzálni hivatott gazembersége mellett, akkor lehessen arra hivatkozni, amire most is hivatkoznak. Ha ahhoz gyávák és gerinctelen is, hogy kimondják: ki nem szarja le a törvényeket, a jogszabályokat, az emberi jogi handabandákat, ha a magyar emberek igazságérzete sérül és a magyar nép lelkén horzsolások keletkeznek amiatt, hogy 60 szerencsétlen szegregált roma fiatal családja javára döntött a bíróság...


MIÉRT NEM ÁLLNAK KI A ZSIDÓK A CIGÁNYOK MELLETT (ÉS MÁS TÖRTÉNETEK)

1000 LEÜTÉS BLOG
Szerző: HaFr
2020.01.19.


Magyarország: a szolidaritás számára felperzselt föld. Többször beszéltem már ezen a blogon arról, hogy a magyarok politikai nyelvének (tudásának) messze legfejlettebb rétegévé az utóbbi százötven év során az etnicizmus vált: olyan nyelvvé, amely meghatározza a gondolkodást, de ami még fontosabb, a gondolkodás előtti érzelmeket, reflexeket. A magyarok nemzeti identitása etnicista (nem pedig politikai-patrióta, alkotmányos vagy nyelvi-kulturális; ezekre mind vannak példák főleg a nyugati polgári társadalmakból, ahol persze szintén jelen van az etnicizmus, de hála Istennek, nem tud domináns erővé válni, és megfordítva, nálunk is jelen vannak az iméntiek, de kritikus pillanatokban mindig háttérbe szorulnak a közösségi cselekvésben). Az etnicizmus: archaikus-premodern vérségi, leszármazási mítoszon -- magyarán: túlnyomórészt hazugságokon -- alapuló nacionalizmus, amelyből egyenesen következik (kritikus tömegben) az idegenektől való félelem, az idegengyűlölet, a külső és belső (!) ellenségekkel szembeni folyamatos készlenlét, végső esetben akár az önpusztítás (és mi már ebben az utolsó fázisba is belekóstolunk azzal, hogy megtűrjük a nemzetet szegényítő, kizsigerelő kormányzó klikket).

Belső ellenségeink azok, akiket az etnicista propagandára berendezkedő uraink éppen kijelölnek nekünk: de tipikusan a kommunisták, a szocik, a zsidók, a cigányok, a kapitalisták. Mindenki, aki rontja a mitikus magyar vér tisztaságát (semmi új nincs ebben természetesen, a XIX. század vége óta ismerjük a biologizáló-rasszista nótát, a szerencsétlen, sikertelen nemzetek utolsó mentsvárát a valósággal való szembenézés előtt). Amivel viszont kevésbé foglalkozunk, hogy a tudásnak ez az etnicista maximuma nemcsak a (belül) többségi magyarságra, hanem a céltáblájául kiszemelt kisebbségi etnikumokra és kulturális csoportokra is jellemző; egy kudarcos nemzetben, amely nem válhatott polgárosult politikai nemzetté az ellenségnek tekintett kisebbségek is törvényszerűen megragadtak - a döntő, politikai értelemben is - etnikai, kulturális egységnek, így ezek éppen annyira nem szolidárisak egymással (elnyomott az elnyomottal, veszélyeztetett a veszélyeztetettel), mint a többség egyenként velük...

HÁZVÁSÁRLÁS NORVÉGIÁBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2020.01.19.


Házat vásárolni sehol sem könnyű, Norvégiában meg aztán pláne olyan árak vannak, hogy a fal adja a másikat. Ráadásul a rendszer is különbözik a magyartól, így aztán igencsak észnél kell lenni, ha valaki ingatlanvásárlásra adja a fejét.

A lakásbérlés időszakának lezárása és a saját otthonba költözés minden határátkelő életében mérföldkő. Nincs ezzel másként a Norvég életünk szerzője és családja sem, akik decemberben költöztek saját házba.

„Biztosan sok hasonlóságot fel lehet fedezni más nyugati országok vásárlási szokásaihoz képest, viszont teljesen más, mint amit otthon megszoktunk. Mi is vettünk és adtunk már el házat Magyarországon, és most már vettünk itt is, tényleg más...

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy többes számban fogom írni (vettük, házunk stb...), mert úgy egyszerűbb, de csak Carmen vette a házat (az ő nevén van, övé a hitel, baj esetén pedig Barnabás az örökös). Fontos, mert érdekes a vásárlási procedúra miatt, meg egyébként is.

Mióta leköltöztünk, márciusban lesz két éve (szalad az idő) éreztük, hogy jó helyen járunk, itt már lenne értelme a sajátnak.

Ha az ember el kezd álmodozni bármi vásárlásáról, akkor felállít paramétereket, és majd kiderül találni-e olyat, vagy engedni kell az igényekből, hiszen nem fér bele a keretbe. (...)

Paraméterek: családi ház, lehetőség szerint minél privátabb környezetben, egyből lakható legyen, Grimstad kommune (Barnabás helye a speciális suliban csak így biztosított), 15% önrész (nem norvég állampolgárként ez a minimum), garázs jó lenne, de legalább valami tároló.

Az önrész és a bank által megadott maximális hitel olyan 2,5 millió koronáig engedett keresgélni. Mivel nekem nem volt még állandó állásom (talán itt is történik változás 2020-ban) így én nem tudtam növelni a felvehető hitelkeretet, hiába dolgozom, még ha csak közvetítőn keresztül is.

Így minden csak Carmenen múlt, és az ő hitelképességén. Ha már norvég állampolgár lenne, jobb kondíciók várnák, pl. 10% önrész, stb.)

Egy-két nagyvárost kivéve (Oslo, Bergen, Trondheim, Tromsø, Stavanger - horror árak), és azok közvetlen vonzáskörzetét (magas árak), megállapítható, hogy viszonylag hasonló árak vannak Norvégia szerte, persze a kisebb falvakban, vagy eldugott helyeken olcsóbban lehet házakat találni...

"HOSSZÚ TÖRTÉNETE VAN MINÁLUNK A CENZÚRÁVAL KAPCSOLATOS KÜZDELEMNEK"

MAGYAR NARANCS ONLINE
Szerző: KÖVES GÁBOR
2020.01.18.


A fiatal felnőtteknek szóló irodalom első számú sztárját is elérte a tévéforradalom, sorozat lett első regényéből: az Alaska nyomában az HBO GO-n látható. Híres utolsó szavak, depresszió, iskolai cenzúra – John Green bestsellerszerzővel telefonon beszélgettünk.

Magyar Narancs: Az Alaska nyomábanból végül tévésorozat lett, de eredetileg játékfilmet terveztek belőle. Sarah Polley (színész, rendező – a szerk.) is írt egy forgatókönyvet a regényből.

John Green: Igen, ő is írt. Az elmúlt 14 évben rengeteg különböző nekirugaszkodás volt. Az első filmverziót Josh Shwartz írta, aki végül megcsinálta a sorozatot. Remek forgatókönyv volt, de a stúdiónak nem kellett. A regény akkoriban nem volt valami sikeres, így nehéz is lett volna győzködni a stúdiót.

Aztán jött Sarah Polley, nagy szeretettel dolgozta át a könyvet, de megint nem történt semmi. Ezt még egy forgatókönyv követte, nekem az is tetszett, abból sem lett film. Végül, 14 évnyi sikertelen próbálkozás után, megkerestek, hogy mit szólnék egy nyolcrészes sorozathoz. Így happy enddel végződött a sztorink, de sok szívfájdalom árán jutottunk el ide.

CSAK HA MÁR VÉR FOLYIK – ERŐSZAK A NÉGY FAL KÖZÖTT

NÉPSZAVA ONLINE
Szerzők: F. SZABÓ KATA, KUSLITS SZONJA
2020.01.19. 


Alig telt el néhány nap az évből, máris többen estek áldozatául a kapcsolati erőszaknak, amely Magyarországon több mint 200 ezer nőt érinthet. A gyerekek hasonlóan sérülékeny és kiszolgáltatott célpontjai a családon belüli erőszaknak, kettejük halála most az Igazságügyi Minisztériumot is cselekvésre sarkallta. Az Isztambuli Egyezmény ratifikálásáról viszont még mindig szó sincs, pedig a szakértők szerint ez jelenthetne igazi előrelépést a probléma kezelésében. Közben a civilek mindenféle állami segítség nélkül küzdenek.

Mélykúton egy férfi több késszúrással meggyilkolta a barátnőjét, majd magukra gyújtotta a házat, de őt a tűzoltók megmentették. Mint utóbb kiderült, a nő néhány órával korábban bement a jánoshalmi rendőrőrsre segítséget kérni. Azt mondta, a férfi többször megfenyegette, ezért szeretné, ha elhagyná a házát. Mivel fizikai bántalmazás addig nem történt, nem tett feljelentést a zaklatás miatt, csak azt szerette volna elérni, hogy a férfi elköltözzön. Nem sokkal később már halott volt. Karácsony előtt egy a börtönből frissen szabadult férfi, aki azért ült, mert korábban baltával támadt a volt feleségére, megölte saját fiát és nevelt lányát, majd magával is végzett – ez az eset váltotta ki a legnagyobb visszhangot. Január negyedik napján egy férfi besétált a Zalaegerszegi Rendőrkapitányságra, hogy bejelentse, megölte élettársát. 

Ez csak néhány kiragadott példa az elmúlt egy hónap esetei közül. 2019-es adatokkal még nem tudtak szolgálni, de 2018-ban 23 olyan emberölést és 837 olyan testi sértést regisztrált a rendőrség, ahol a tettes az áldozat barátja, élettársa, házastársa volt – tudtuk meg az Országos Rendőr-főkapitányságtól. Huszonhárom olyan végzetes tragédia történt, ami akár megelőzhető lett volna. „Most is legalább 220 ezer nőt bántalmaznak Magyarországon fizikailag, és akkor még nem beszéltünk azokról, akiket érzelmileg terrorizálnak” – teszi hozzá Spronz Júlia jogász, a PATENT Egyesület jogsegélyszolgálatának vezetője. Tapasztalatai szerint a legtöbb áldozat, ha kér, sem kap megfelelő támogatást, és a tetteseket sem vonják felelősségre. A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület és a PATENT decemberben rendezett, 25 éves jubileumi szakmai konferenciáján az Országos Kriminológiai Intézet munkatársától elhangzott: a hatóságok gyakran garázdaságként vagy könnyű testi sértésként kezelnek olyan ügyeket, amelyek a jóval szigorúbb büntetéssel járó kapcsolati erőszak kategóriájába tartoznak. A kapcsolati erőszak 2015 és 2018 közötti bejelentéseinek vizsgálatából kiderült: csupán 651 eset került hivatalos útra, pedig a becslések szerint a valós szám évi kétszázezernél is több lehet...

SZALAD A SZEKÉR, DE NAGYOKAT DÖCCEN – RASKÓ GYÖRGGYEL BESZÉLGET RAB LÁSZLÓ

MOZGÓ VILÁG
Szerző: RAB LÁSZLÓ
2020.01.13.


Megszoktuk a kritikus véleményét mindenféle helyzetben, annak idején államtitkárként is megtette, vállalkozóként sem jár el másként. Az Orbán-kormány földosztását is ostorozta az ángyáni időkben, aztán pedig hűségnyilatkozatot tett a Momentum mellett. Még anyagi támogatást is adott az új pártnak. Vajon ez csupán fellángolás volt az olimpiai aláírásgyűjtés idején?

Azóta is napi kapcsolatban vagyok velük.

És mire számít?

Arra, hogy a Momentum le fogja váltani a Fideszt. Politikusainak és aktivistáinak gondolkodása erősen hasonlít arra, amikor én fiatal voltam. Piacgazdaság, fair verseny, szoros kapcsolat az unióval, nyugati elkötelezettség. Emellett vannak olyan értékek is, amelyek Magyarországon ma nem számítanak különösebben: demokrácia, jogállam, fékek és ellensúlyok szofisztikált rendszere. Ezért kezdtem őket támogatni, az anyagi segítség mellett stratégiai terveket is készítek nekik. A baloldali pártokról nincs túlságosan jó véleményem. Az MSZP gyakorlatilag leült, a múltjából él, de már nem csinál semmit. Akik benne maradtak, azoktól nem várok semmit. Az innovációra való nyitottság és a Főnix-szerű feltámadás kizárt részükről. A DK sokkal jobb szakmailag, és jól el van eresztve szakpolitikussal, de ott meg ráült a pártra és a döntésekre Gyurcsány Ferenc.

Hozza a szálkás formáját, akkor, gondolom, már csak az LMP van hátra. Velük is összeakasztotta a bajuszt a nagybirtokvita kapcsán.

Az LMP-t a Fidesz találta ki, ezt tudom biztosan, taktikai lépés volt, hogy olyan ellenzékük legyen, akik valójában ők maguk. És a látszat más volt mindvégig, mint a valóság. Az LMP-vel nemcsak ez volt a baj, hanem az is, hogy teljesen amatőr szakpolitikusokkal léptek színre. Az agrárterülethez és a valódi környezetvédelemhez nem értettek. Dilettáns csapat…

Na most az ellenfelei szerint az LMP-re azért orrolt meg, mert napraforgó-termelőként nem támogatta a környezetvédelmi programjukat.

Az LMP egy másodosztályú szakmai társaság, amihez hozzákapcsolódik a kuszált politikai háttér. Beszélhet Schiffer bármit, tudom, hogy milyen célból szervezte egykor az LMP-t. Most már nem számít, végük van, a Momentum elviszi tőlük a környezetvédelem iránt fogékony fiatalokat, akik a zöldprogram miatt keveredtek át erre a térfélre. A Momentum zöldprogramja reális, ez hamarosan látványos előretörést hoz. Az agrárterületen a Momentum fogja képviselni az organikus, hormon- és vegyszermentes termelést. Ami nem azonos a divatos biotermeléssel, az szimpla szélhámosság. Azt a tudásalapú mezőgazdaságot jelenti, aminek lényege a modern ökotársításos szisztéma, például a rovar- és növényvédelem együttes alkalmazása. Felkarolják a nem szintetikus, hanem a természetben található vegyszerek elterjesztését is. Mindez egészen más oktatást tételez föl, ma az egyetemeken nem tanítják. A Momentum programja szakít az iparszerű 20. századi agrártermelési móddal, jön a tudásalapú mezőgazdaság...

MIKÖZBEN BRÜSSZELBEN ÖSSZEÜL AZ EURÓPAI NÉPPÁRT KÖZGYŰLÉSE, ORBÁN VIKTOR RÓMÁBAN EGY KONZERVATÍV KONFERENCIÁN SZÓLAL FEL

MAGYAR HANG
Szerző: Magyar Hang
2020.01.18.


...A hágai székhelyű Edmund Burke Alapítvány szervezésében megrendezésre kerülő konferencián Orbán Viktor mellett Matteo Salvini, volt olasz belügyminiszter, a bevándorlásellenes Liga vezetője; Marion Maréchal, a keményen nacionalista Jean-Marie Le Pen unokája, Marine Le Pen unokahúga, a keményen jobbos Nemzeti Gyűlés francia alsóházi képviselője és Giorgia Meloni, a szélsőjobboldali Olaszország Fivérei – Nemzeti Szövetség pártelnöke lesznek a „sztárvendégek”. A római esemény partnere egyebek mellett az olasz Nazione Futura, a brit The Bow Group, a magyar Danube Institute, az olasz Guerini e Associati, az amerikai Nemzetközi Reagan Thatcher Társaság, és az izraeli The Herzl Institute. (Külön pikáns egyébként, hogy a konferencia programját közlő The European Conservative Facebook-oldalának borítoképe Johann Peter Krafft osztrák festő „idősebb” Zrínyi Miklós 1566-os szigetvári kirohanását ábrázoló 1825-ben készített festménye.)...

ITT OLVAHATÓ

NYOLC VÁROSBAN VÁLASZTANAK MA

24.HU
Szerző: 24.hu
2020.01.19.


Nyolc településen rendeznek ma időközi önkormányzati választást: Inárcson, Gyulajon, Szakonyban és Döröskén polgármestert, a főváros XXII. kerületében, Törökszentmiklóson és Sajószentpéteren egyéni választókerületi képviselőket választanak, Nagybudméron pedig nemzetiségi képviselőket. Az időközi polgármester- és egyéni képviselői választásokra azért kerül sor, mert októberben szavazategyenlőség alakult ki az első helyen végző jelöltek között...

...Szavazni reggel hattól este hét óráig lehet.

„ENNYIT A PÖCEGÖDÖRRŐL” – LÁNYI ANDRÁS VISZONVÁLASZA KORDA BÉLÁNAK A NAGY ZÖLD VITAFOLYAMBAN

VÁLASZ ONLINE
Szerző: LÁNYI ANDRÁS
2020.01.17.


Nem a pöcegödrök korában élünk. A szagtalan komposztvécét jó szívvel ajánlhatom azoknak, akik kertes házban élnek. Magam ötödik emeleti, belvárosi garzonomban nemigen tudnék mit kezdeni a végtermékkel. A katasztrofális vízszennyezést mégsem az én szerény ürülékem okozza, hanem többek között a vegyipar és a nagyüzemi állattartásnak nevezett borzalmas húsgyárak. Aminek a megnövekedett terméshozam köszönhető.

A terméshozam a huszadik század utolsó harmadában a fejlődő országok mezőgazdaságában világszerte megkétszereződött. Csakhogy, részben ennek eredményeként a lakosság is a kétszeresére növekedett. A műtrágyahasználat és az energiaigény pedig a többszörösére. Mindeközben az éhezők száma egyáltalán nem csökkent: nőtt. Azért nőtt, mert a mezőgazdaságból élők többsége ugyanakkor elveszítette a megélhetését. A vidéki települések elnéptelenedtek, a városok elviselhetetlen méretűvé duzzadtak, munkalehetőség és infrastruktúra nélkül.

Az ugrásszerűen megnövekedett energiaigény hozzájárult az éghajlatváltozáshoz. A tömeges vegyszerhasználat és az öntözés eredményeként pusztul el Földünkön egy magyarországnyi termőtalaj évente. Ennek pótlása érdekében kell újabb és újabb erdőket kiirtani. A természetes élőhelyek eltűnése és a mezőgazdaságban használatos vegyszerek fajok pusztulását, a fajokon belüli egyedszám drámai csökkenését okozzák, ezáltal az ökoszisztéma összeomlását siettetik. A mérleg azonban a legszorosabban vett gazdasági értelemben is veszteséges. A kisebb üzemméret a természeti adottságokat jobban kihasználó, változatosabb termékszerkezetet tesz lehetővé. A gazdálkodó több élőmunkával fajlagosan nagyobb hozzáadott értéket állít elő: piaci sikerét jobb minőségű, magasabb tápértékű, egészségesebb kínálattal éri el. Ezzel szemben a nagyüzem a fajlagos költségek leszorításából (és támogatásokból) él, ezért olcsó, gyenge minőségű terméket állít elő hatalmas tömegben. Ennyit a pöcegödörről...