2017. november 11., szombat

RADÓ PÉTER: "SZULTÁNI LEVÉL" NÉLKÜL NINCS ISKOLAKUTATÁS

NÉPSZAVA ONLINE - BELFÖLD
Szerző: Népszava
2017.11.11.


Az egész iskolarendszer újragondolására lenne szükség - állítja Radó Péter oktatáskutató, a nemrégiben megjelent Az iskola jövője című könyv szerzője.

- Egy magyarországi, állami általános vagy középiskolába belépni egyre inkább felér egy a múltba tett időutazással. Hogyan gondolkodhatunk így a jövőről?

- Határozott jövőkép és annak megértése nélkül, hogy az oktatási rendszerek hogyan alkalmazkodnak a hihetetlen mennyiségű gazdasági, technológiai, demográfiai, kulturális változásokhoz, valóban nem lehet értelmesen gondolkodni arról, hogy a fősodortól való távolodás helyett min kellene változtatni. Nyilvánvalóan semmi sem vehető át változtatás nélkül abból, amit mondjuk Hollandia, Finnország, Észtország, Kanada vagy Ausztrália vitt véghez. Kell, hogy legyen hosszú távú vízió, amely a magyar viszonyok között alkalmazható. Amikor azzal szórakoztatom magam, hogy a pártok oktatási programjait olvasom, azt látom, hogy általában két dologból állnak össze. Az egyik, hogy megpróbálnak reflektálni azokra a problémákra, amiket a magyar közoktatás évtizedek óta görget maga előtt. Ilyen például az egyenlőtlenség, a szelekció, a szegregáció, a hatalmas teljesítmény-szakadékok. A válaszok pedig nagyjából a XX. század végi vagy ezredfordulós minták alapján szerveződnek. Másrészt megpróbálják azokat a problémákat megoldani, amelyeket a jelenlegi kormányzat generált. Úgy látom, hogy az oktatáspolitika és a szakma összességében sajnos a '70-es, '80-as évek háborúit vívja újra.

- Nincs valódi jövőkép a pártok programjai mögött.

- Ez nemcsak azért van, mert nincsenek meghatározott célok. Leépülőben van Magyarországon az a tudás, ami 15 évvel korábban még jelen volt. Arról szólt, milyen alternatívákat lehet megfontolni a tartalmi szabályozásban, az irányítási rendszerekben, a tudásháttér biztosításában. A magyar oktatási szakma 15 évvel ezelőtt nagyjából a nemzetközi fősodorhoz illeszkedő diskurzust folytatott, ám ez elhalt. Ebben közrejátszik, hogy a kormányzat nem nagyon működtet ilyen diskurzust, sőt megszüntette azokat az intézeteket és intézményeket, amelyeknek az volt a dolguk, hogy nemzetközileg beágyazott szakpolitikai és szakmai diskurzust generáljanak. Nagyon sok kutató fél is. Nem nagyon beszél, nem fogalmaz meg alternatívákat. Közalkalmazotti állások múlhatnak azon, ha valaki kritizálja a kormányt.

- Pedig a politika terepén elég sokat beszélnek az oktatásról.

- A kormány hétköznapi, buta utcai politizálás szintjén foglalkozik olyan bonyolult közszolgáltatási rendszerekkel, mint például az oktatás. A szélesebb körű politikai diskurzus is ennek megfelelő. A szakma számára pedig nagy baj, hogy a magyar közoktatás nem kutatható. Ha készülnek is olykor kutatások, az eredmények nyilvános megvitatása elmarad, az adatok jelentős része egyre inkább elérhetetlenné válik, bizonyos adatokat pedig kozmetikáznak. Az információ- és tudásháttere is leépült annak, hogy valóban lehessen reflektálni az oktatás minőségére, eredményességére. 2013 óta csak az állami iskolafenntartó, a Klik engedéllyel lehet kutatni az iskolákban. A szakmában ezt úgy nevezik, független kutatók "szultáni levél nélkül" nem mehetnek be az iskolákba empirikus kutatásokat végezni. Akik nem a kormány megbízásából kutatnak, sok esetben nem kapnak engedélyt...

LESZÁMOLÁS A STADIONBAN

MAGYAR NEMZET ONLINE
Szerző: AMBRUS VILMOS
2017.11.11.


Normális országban ilyen nincs – szoktuk mondani, amikor képtelen hazai viszonyainkról beszélünk. Normális országban nem történhet meg, hogy egy focimeccs szünetében embereket késelnek. Normális országban nem történhet meg, hogy egy stadion biztonsági szolgálata nem lép közbe, amikor lincselés folyik a lelátók alatt. Ha egy normális országban mégis hasonló történik, akkor az érintett klubot olyan büntetésekkel sújtják, mint: pontlevonás, stadionbezárás vagy akár kitiltás a ligából.

A múlt hétvégi Ferencváros–Debrecen mérkőzés szünetében történt eseményekről beszélek. Ezek széles körben ismertek: egy, a klub elnökéhez, Kubatov Gáborhoz köthető „szurkolót” rohantak le a stadionba az ezen a találkozón visszatért ultrák, mire a Bonyha néven ismert férfi kést használt. Kis híján agyonverték. Biztonsági szolgálat sehol, csak az akció végén tűntek fel páran, de nem léptek közbe. Az ultrák egyébként a meccs alatt pirotechnikai eszközöket is használtak nagy mennyiségben. Ezért, a késelésért és a verekedésért hárommillió forintra, valamint a szurkolótábornak helyet adó szektorok három mérkőzésre szóló bezárására büntette a Ferencvárost a Magyar Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottsága.

Máris felvetődik az első probléma. A fegyelmi bizottság más klubok esetében aránytalanabb döntéseket hoz. Újpesten a múlt hét előtti fordulóban berepült egy vécédeszka a pályára, illetve a szurkolók egy része szidta az ellenfelet, huhogott. Ez az MLSZ-nél két zárt kapus mérkőzést és kilencszázezer forintos büntetést ért. A Diósgyőr szurkolói tavaly egy hazai meccsen szexista szövegeket kiabáltak a partjelzőnőnek – utána három szektort kellett bezárni a szövetség döntése értelmében, noha a klub utólag hivatalosan elnézést kért a történtek miatt. Lehetetlen nem érzékelni, hogy a büntetések mértéke attól (is) függhet az MLSZ-nél, hogy mely csapatok tartoznak baráti politikusokhoz, és melyek nem...

CIRCULUS VITIOSUS

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2017.11.11.


...A múltkor már mondtam, nem az a demokrácia, ha a könyvelő beledumál a vegyész dolgába, és nem az a szabadság fokmérője, hogy mindenkinek mindenről lehet véleménye, amit kötelezően rá is akar tukmálni arra, akit ezek a vélemények nem különösebben érdekelnek.

Az újságírás szakma, az úgynevezett tömegkommunikáció többi ágát is egyetemeken tanítják olyan országokban, amiknek van oktatási rendszerük. A színházművészet, a szobrászat, az építészet is szakma, fejlettebb országokban filmet sem olyanok rendeznek, akik jól mentek férjhez, hanem olyanok, akik ezt tanulták.
Újságot írni, rádió- és televízióműsort készíteni elvileg olyanoknak kellene, akik ezt tanulták - sőt, hogy még kellemetlenebbet mondjak, akik bizonyították a tehetségüket, rátermettségüket. A ma divatos "műsorvezetők" (nem tudom, mi az) 99 százalékának fogalma sincs arról, mit kellene csinálnia a mikrofonnál vagy a kamera előtt, már mérce sincs, követelményrendszer sincs, mert olyan sincs, aki meg tudná mondani, mi a szakmai minimum. Celebek vannak, akiknek a gyakorló iskolája a valóságsó, igazodási pontja pedig a netre beírt "komment". A közönség önmagát szórakoztatja. Van erre a jelenségre egy latin kifejezés (ezeknek a rómaiaknak mindenre volt valamilyen alapigazságuk): circulus vitiosus. Ami szó szerinti fordításban "gonosz kör"-t jelent. Az önmagába visszatérő, sehová sem vezető tekervényt - a fejlődés lehetősége kizárva. A kommentelők alapeleme a nivellálás - azonos szintre simítani egy felületet úgy lehet, hogy letaroljuk a kiemelkedő részeket. Aminek az eredménye semmi más nem lehet, csak a teljes elbutulás.

A kommentelőknek egy része (érdekes módon - azt hiszem - ez a kisebb rész) nyilván azt hiszi, engem zavarnak a kommentek. Nem azért nem zavarnak, mert nem olvasom őket, akkor sem zavarnának, ha olvasnám őket. Engem a fent leírt jelenség zavar, a kártékonysága "a szabad véleménynyilvánítás"-nak, az a tévhit, hogy ez a "jog" mindenkit megillet, mert itt demokrácia van és ez egy szabad ország. Ez nem jog, ez nulla, itt már nagyon régen ismét nincs demokrácia és szabadság (szerintem 1990. után is csak néhány hónapig volt), ez egy ostobaságból fakadó és ostobaságot szító szelep, aminek a felkínálásával a buta emberekben azt az illúziót lehet kelteni, hogy ők milyen lazán formálhatnak véleményt mindenről, holott csak egymást gyilkolják. A dühöngő szocializmusban is szabad volt "beírni az újságba, rádióba, televízióba", csak akkor a kisebb, szűkebb felületen kisebb közönség olvasta, akkor is voltak fröcsögő (bocsánatot kérek) kutyapicsázók, csak azt a cenzúra nem engedte át, azaz nem kaptak nagy nyilvánosságot, az én asszisztensem például egyenesen a szemétkosárba dobta ezeket a "kommenteket". Az hamar meg is telt.

Én különben az ilyet direkt szeretem. Mindig örültem, ha megátalkodott fafejű került a mikrofonom vagy a jegyzetfüzetem elé, konfliktus nélkül nincs drámai mű, az újság, a rádió és a televízió meghal a drámának valamilyen formája nélkül - mint ahogyan most az látható is. Ostoba bunkókra mindig szükség volt, azt bőséggel szállítja a mindenkori politika. Ha meg tanulni akarok, mindig tudom, kivel kell beszélgetnem. Sosem tartottam magam valami sokra, ahogy öregszem, úgy növekszik a tudatlanságom tudata, úgy szembesülök egyre gyakrabban azzal, mennyit tévedek.

Nem akarok mindenáron küzdeni, arra ott van a csúti tömeggyilkos gazember, a nagy szabadságharcos, aki minden csatáját megnyeri - mindaddig, amíg egyszer szembekerül egy valóságos, létező ellenféllel, akitől nem tudják megóvni a pribékjei. Sosem kerestem olyat, akibe bele lehet kötni, olyan helyen nőttem fel, ahol erre nem volt szükség, mindig akadt olyan, aki kínálta magát. A gyerekkoromat nem "kommentelők" között töltöttem, hanem a főváros legsötétebb zugában, ahol minden nap ünnepnek számított, amikor nem vertek véresre, vagy legalább nem repedt a csontom, mindaddig, amíg el nem értem a százkilencven centit és a kilencven kilót. De még akkor is akadt olyan, aki nem volt képes felmérni az erőviszonyokat, és nekem jött. Mondom, én az ilyet direkt szeretem, mondhatnám, szinte lételemem.

Csak nem örülök ennek a fajta "demokráciának". A csúti gonosztevő gerjesztette gyűlöletnek és az amúgy fundamentálisan üzemelő önismeret hiánynak. Sokan vannak ugyanis még mindig, akikről nem pereg le a szitokokádék, amivel a "kommentelők" szennyezik a levegőt. Circulus vitiosus. Ördögi kör.

Ugye tudják, nem azokról beszélek, akikben él a közlésvágy, akiknek valami az eszükbe jut arról, amit olvastak, és a puszta pedagógiai izgatottság viszi őket, hogy megosszák másokkal az olvasott, látott, hallott holmi kiváltotta gondolataikat. Ezeket (ha velem kapcsolatosak) valaki mindig elküldi nekem valahogyan, ezeket szeretem, örülök nekik, tanulok belőlük, ha hülyeséget írtam, és felhívják rá a figyelmemet, rögtön javítom az eredeti szöveget, a korrigáló forrás megjelölésével. De ezt nem "kommentnek" nevezem, hanem eszmecserének, dialógusnak, emberek egymással való közlekedésének.

Befejezés: pontosan tudom, hogy a fentiekkel nem megyek semmire. A hajdani diákjaimmal, hallgatóimmal, olvasóimmal ugyanúgy folytatódik a "beszélgetésem", ahogyan eddig is zajlott, a kötekedő fejhúsok meg ezután is az anyámat fogják szidni, mint eddig, és az engem pontosan annyira fog érdekelni, mint eddig.

Azaz megint egyszer jót beszélgettünk az antialkoholisták klubjában, mi, antialkoholisták. A többiek meg továbbra is eljárnak verekedni, gyilkolni.
Ez van.

KI KELLENE MÁR HÚZNI A FEJÜNKET A SEGGÜNKBŐL, DRÁGA ELVTÉVEDT FÉRFITÁRSAIM

SZTÁRKLIKK BLOG
Szerző: KONOK PÉTER
2017.11.11.


Olvasom a különféle véleményeket és kommenteket, mind azt járják körül ostobább szavakkal, vagy intellektuálisabban megközelítve (ez utóbbiak a kínosabbak, mert maguk is érzik, hogy kínos, amit leírnak, de mégis), hogy a nők csak "anyagi biztonságot akarnak", szexszel fizetnek a férfiaknak, alapvetően a férfiaktól függő lények, és hát "ez biológiai törvényszerűség", mert már ősapánk is szaftos cubákkal fizetett ősanyánknak a barlangban, és különben is, a hím pávának szebb a faroktolla.

Marhaság, feleim.

Ócska, beijedt kis macsó önigazolás, fütyörészés a szellem sötétjében. Régen megcáfolt kocsmapszichológia (ami egyébként már Freud és Jung idejében is az aggódó hímek szorongásának "tudományosítása" volt), buta kis szociáldarwinista érvek. Meg persze egy rakás vallási kölönc (mindegy is, melyik vallás: ami mára fennmaradt, az lényegében mind patriarchális)...

A JOBBOLDAL LEGÚJABB KONTEÓJA: NAGYON LERÁNTOTTÁK A LEPLET A ZAKLATÁSOS BOTRÁNYOK MÖGÖTTI MESTERTERVEKRŐL

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: nickgrabowszki
2017.11.11.


Mi a közös Donald Trumpban és Schilling Ápádban? Hát, hogy ők állnak a dolog mögött. De persze belekeveredik a Moszad is.

A jobboldalon (globálisan, de már halad a trenddel a magyar is) olyan nincs, hogy valami ne legyen megmagyarázva, hogy a dolgok esetleg csak úgy történjenek, ne legyen mögötte akarat, szándék, kimunkált terv. Vagy ha nincs, akkor gyorsan ki kell találni egyet, mert ha nem, akkor más teszi meg, és határozza meg azzal a napirendet.
Továbbá - ellentétben a baloldallal, ahol vak társadalmi erők ütköznek (úgymint osztályok vagy nemek) - a jobboldalon a világ úgy jelenik meg mint akarat és képzet, ami tudatos cselekvőket feltételez, nem személytelen csoportokat és erőket. Onnan nézve a világ voluntarista, a mindent legyőző akarat mozgatja, a szereplők antropomorfizált, tudatos cselekvők.
Innen nézve nagyon zavaró lehetett, hogy jobbról nem sikerült keretbe helyezni az utóbbi egy hónap szexuális zaklatásos bortányait.
  • Egyrészt azért, mert tényleg úgy tűnhetett, hogy itt nők (illetve férfiak) tiltakoznak nyilvánosan az őket ért szexuális abúzus ellen.
  • Másfelől meg azért, mert úgy tűnik, hogy a vádlókban és a vádlottakban egyaránt közös, hogy a politikai térfél baloldalán helyezkednek el.
A jobboldal pedig mintha csak tétlenül szemlélné, mi történik. A női szavazók miatt nem állhat ki nyilvánosan a védendő rassz preferált csoport, heteroszexuális, fehér, keresztény férfiak mellett (pláne, hogy nem is mindegyikük keresztény vagy heteroszexuális), de nem is támadhatta őket, mert az meg a többi szavazójuk erőszakos ösztöneivel ellenkezett volna.
Gyorsan ki kellett találni valami magyarázatot. Lehetőleg olyat, ami mindent magyaráz, de lehetetlen ellenőrizni. Le kell küzdeni az ismerethiányt, a fehér foltot, mert az nem lehet, hogy itt egyes emberek csak úgy bűnöznek, az áldozatok tiltakoznak ellene, a nézők-olvasók szeretik az ilyet, így hát a média foglalkozik a dologgal. Többnek kell emögött lenn, valami nagyobb történetnek. (Például a vallások is remekül elvannak ezzel a stratégiával, amit mindközönségesen csak összeesküvés-elméletnek neveznek.)...

MOST AKKOR ÖSSZEFOGÁS, EGYÜTTMŰKÖDÉS, KOORDINÁCIÓ VAGY EGYIK SEM KELL?

MÉRCE
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2017.11.11.


Rendet vágunk a lehetséges forgatókönyvek közt.

Két dolgot hallhatunk a magyar választópolgártól: “nekem mindegy, csak fogjanak már össze végre”, vagy pont az ellenkezőjét, “nem szabad az általam favorizált pártnak összefognia másokkal”. Pedig a pártok közötti választási együttműködések lehetősége ennél sokkal tágabb. A pártok sok különféle lehetőségről beszélnek a 2018-as választási együttműködés kapcsán. Most ezek között vágunk rendet.


Sokszor hallottuk bizonyos pártoktól, hogy minden egyéni körzetben egy ellenzéki jelöltnek kell szemben állnia a Fidesz jelöltjével. De miért mondják ezt?

A 2018-as választásokat is a választási törvény fogja meghatározni. Ennek alapján 199 képviselői mandátumot osztanak ki a választásokon leadott szavazatok alapján. Ebből 106 mandátumot úgynevezett egyéni körzetekben osztanak ki, míg 93-at a listás szavazatok alapján. Mindenkinek ehhez két szavazata is van. Egyrészt szavazhat az egyéni képviselőjelöltekre a saját egyéni választó körzetében (EVK), másrészt pedig bármelyik párt listájára. Az egyéni körzetekben a győztes mindent visz, aki megkapja a legtöbb szavazatot, az lesz a képviselő, a többiek pedig kiesnek. Listán pedig egy bonyolult matematikai művelet, de nagyrészt a leadott szavazatok alapján, arányában (illetve ezt más szavazatok befolyásolják, lásd lent) osztják ki a mandátumoka
t...

ITT OLVASHATÓ

SEBESTYÉN ESZTER: AMIKOR AZ ÁLLAM DIKTÁLJA AZ ERŐSZAKOT, AZ DIKTATÚRA - LIGET- ÉS JOGÁLLAM-VÉDŐK (1. RÉSZ)

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SEBESTYÉN ESZTER
2017.11.11.


Békés tüntetők 30 fős csoportjára 300 rendőrt vezényeltek ki 2016. július 6-án, olyan feszültséget okozva ezzel, hogy tömegek jelentek meg a kis csoport mellett. Amikor a rendőrség akciója olyan reakciót váltott ki a megrémült,és így– később – dühödt tömegből, hogy viselkedésük, amit a mindennapi életben talán kirívónak lehetne tartani, de törvénytelen karhatalmi presszióra adott reakcióként, bejelentett tüntetésen teljesen természetesnek mondható. A tömegből fél év – bírói engedélyhez kötött – adatgyűjtés után, kiizzadtak 9 bűnelkövetőt, majd egy év után vádat is emeltek e Ligetvédők ellen.

Az elmúlt 7 évben szándékosan nem használtam a diktatúra kifejezést, mi több, meg is kritizáltam azokat, akik így tettek. Egyrészt, hogy ne hiteltelenítse az érdemi mondanivalót, másrészt, hogy ha az valóban bekövetkezik, ne legyen rá érzéketlen a befogadói idegrendszer. Hozzáállásom akkor változott meg, amikor két közigazgatási alkalmazottat be nem következett, feltételezett károkozásért ítélt el 2,5, ill. 3 év letöltendőre a Kúria.

A 9 Ligetvédő ügye azonban talán ennél is súlyosabb: születik egy feljelentés, majd – gombhoz kabátot – a vádirat szerint lett egy bírósági engedélyhez kötött adatgyűjtés, és a tömegből utólag kiválasztott 9 fő, akiket meggyanúsítanak kihívóan közösségellenes magatartással (bűncselekménnyel), később meg is vádolnak. Egy szinttel feljebb kerültünk a nem demokratikus skálán. Itt már nem az igazságszolgáltatás, hanem az erőszakszervezet és az őt felügyelő szerv kreált ügyet. Ez azt jelenti, hogy míg a két köztisztviselő esetében az igazságszolgáltatás autonómiája sérült, addig a 9 civil esetében a nyomozóhatóságé. Előbbi esetben még elemzői ízlés kérdése, hogy beszélhetünk-e diktatúráról. Utóbbi esetben azonban a karhatalom szintjén következett be az erőszak és a papírok erőből lenyomás eszközével történő „legyártása”. Amikor pedig az erőszakszervezet függetlensége sérül, az, ha még nem is diktatúra, mindenképpen annak entrée-ja...

SZÓLJON MÁR VALAKI ANNAK A NYAVALYÁS CSÚTI GAZEMBERNEK

KOLOZSVÁRI SZALONNA BLOG
- VENDÉG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2017.11.11.


Tegnap dolgom volt a fővárosban, hazafelé rám dudált egy autó vezetője. Közel került a két autó egymáshoz, mindketten a két sáv széléhez húztunk. Hatvan éve vezetek (korengedménnyel kaptam jogosítványt), voltaképpen az autóval együtt nőttem fel, öt évig versenyeztem, egyetemista koromban taxiztam – van némi fogalmam a dologról, nyilván koptak már a reflexeim, de azért még elboldogulok a forgalomban. Nem foglalkoztam a dudálóval, bár még mindig begurulok az ilyen fürgekürtös sofőrökön, de már nem adom tanújelét, hogy észrevettem. Kicsit később az illető mellém ért, letekerte az ablakot, és beszélt hozzám. Rámosolyogtam, ettől még idegesebb lett, sütött belőle a gyűlölet.

Néhány hete a budai körúton a vállamnak ütközött egy férfiembernek látszó alak, az is gyűlölt, nekem is jött volna, ha nem pattan le rólam, és nem nyilvánvaló, hogy egy tettlegességbe forduló konfliktus esetén nem lenne sok keresnivalója. Mindketten magyarok voltak, valószínűleg magyar állampolgárok, úgy is mondhatnám, hazámfiai. Nem éreztem irántuk testvéri szeretetet. Gyűlöletet sem, arra nem vagyok képes, azt valahogy kifelejtették belőlem, de ha választanom kell, kinek a társaságában kell eltöltenem bizonyos időt, ők ketten nem lettek volna a jelöltek között.

Próbáltam én győzködni magam, hogy hiszen ezek az én honfitársaim, véreim, magyarok, de valahogy mégsem tudtak igazán közel kerülni a szívemhez. Egy-két éve rendszeresen néztem a televízióban egy sorozatot, ami – bármilyen szerencsétlen is a címe (Gasztroangyal) -, egy remekül megcsinált műsor, az egész minden részletében úgy jó, ahogy van. Romániában járt a szerkesztő, ottani magyaroknál. Sajnos a nevükre nem emlékszem, a vendéglátó egy hihetetlenül rokonszenves ifjú ember volt egy még nála is rokonszenvesebb feleséggel együtt, medvelesre vitték Borbás Marcsit, főztek együtt, forrásvizet ittak, vendégségbe mentek másokhoz, azok is nagyon helyes emberek voltak. Magyarok. Onnan tudom, hogy magyarul beszéltek, ez a szempont különben a legkevésbé sem volt fontos, szeretnivaló, helyes embereket ismertem meg, akikkel bármikor szívesen töltenék együtt bármennyi időt...

CIVIL BESZÉD - TÖRÖK MULTI MEGVÁGTA...

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gépnarancs
2017.11.11.


Azért ez a gyerekdal korszerűsítésre szorul. Török gyerek helyett ma már török multimilliárdost kell szerepeltetni benne, aki nem a gólya-gólya-gilicét, hanem a magyar államot vágta meg. Az állam vezetőinek aktív segédletével. De nem kell félni, nem ment el az eszük. Nemcsak úgy a semmibe szórják ki a közpénzt: jó helyre megy az.

Nemcsak a török multi gazdagszik belőle, hanem a nemzet első emberének családja is. Mondhatni: a nagybetűs CSALÁD és kegyeltjei. A miniszterelnök be is jelentette egyik útján: „A török tanulság az, hogy a családokat támogatni kell.” Kit Erzsébet-utalvánnyal, kit tűzifa-segéllyel, kit keleti nyitással.

Utóbbit ugyan nem kifejezetten családtámogatási céllal hirdették meg, de később ez a járulékos haszna is világossá vált.

A dolog úgy megy, hogy egy dörzsölt keleti oligarchát magyarországi üzletekkel kínálnak meg, lehetőleg a nagybetűs CSALÁD-ot érdeklő területeken: ingatlanbizniszben, kastélyvásárlásban, idegenforgalomban. (Felmerülhetett, hogy Mészáros Lőrinc sertéstelepét is érdemes volna bevonni a buliba, de sajnos a szemellenzős muszlimok idegenkednek a disznóhústól. Ide vezet az európai kultúra hiánya!) A sokat tapasztalt török vagy arab milliárdos magától is rájön – néhány közös kávézással rá is lehet vezetni -, kivel érdemes nálunk együtt üzletelnie. Nem lesz szűkmarkú a magyar partnerrel, hiszen az állam busás kárpótlással fejezi ki háláját: jövedelmező szerepet ad neki a magyar kereskedőházak működtetésében. Így mindenki jól jár. A közös kassza azért nem annyira, mert ezek a kereskedőházak irdatlan veszteséget produkálnak, de ennyit megér az új barátság...

KORNIS MIHÁLY: HOSSZABB TÁVON JÓL FOG JÖNNI NEKEM, HOGY EZ A MAI VILÁG ENGEM KIKÖPÖTT

HVG ONLINE - KULT
Szerző: RÉVÉSZ SÁNDOR
2017.11.11.


A magyar szamizdat, a szabad nyilvánosság első hosszabb távú vállalkozását, a Naplót negyven éve, 1977. november 15-én indította el Kornis Mihály. Az íróval az évforduló alkalmából készített interjút a HVG.

HVG: „Azért akarok író lenni, és semmi más, mert szeretnék olyan szabad lenni, mint Petri György” – mondta egy 2006-os előadásában. A hetvenes évek elején, amikor a pályáját meghatározó kapcsolata Petrivel elkezdődött, ő kilépőben volt a hivatalos nyilvánosságból. Ön pedig a nem hivatalosba lépett be.

Kornis Mihály: Úgy éreztem akkor, hogy úgy lehetek hiteles író és Petri barátja, ha én is lemondok arról, hogy az állami nyilvánosságban megjelenjek. Diktatúrában élünk, ne tegyünk úgy, mintha nem abban élnénk. Ez a lemondás, amíg ment az írás, semmi problémát nem jelentett. Felolvastam, amiket írtam, a végtelenül kedves és mindenkiről gondoskodó meseíró, Mosonyi Alíz lakásán, a Pala utcában, amely olyan volt, mint egy pályaudvar, állandóan tele ellenzéki, margón élő emberekkel. Petri, Sulyok Miklós, Fodor Géza, Bence György, a Forgáchok, Jeles András, Várady Szabolcs, Kovács Mari, Kőszeg Ferenc. Úgy gyűltünk ott össze, mint az állatok, egymás melegében. Hívott fölolvasni a lakására Kenedi János. Meg volt ilyen máshol is.

HVG: Ön híresen jó felolvasó.

K. M.: Az vagyok. Volt közönségem és sikerem, igazán tetszett, amiket írtam, sokaknak. Mészöly Miklós, Nádas Péter, Csalog Zsolt, Lengyel Péter, sokan eljöttek.

HVG: És jött a szamizdat. Kenedi János úttörő vállalkozásában, a politikai okokból kiadhatatlan írásokból szerkesztett Profilban benne volt a novellája, a Civil a pályán, amelyben egy pesti homokozóból feltámad egy orosz katona. Pár hónappal később pedig kitalálta a Naplót.

K. M.: Ez része volt annak a neurózisnak, amikor valaki fölháborodásában amiatt, amiben él, keresi az összeütközést a hatalommal, amely viszont nem akarja az összeütközést. Csináljunk egy szabad lapféleséget, amelyben nem hírek vannak, hanem a mi személyes életünk és gondolkodásunk dokumentumai. Ki miből él, mit csinál egész nap, miről mit gondol, mit ad hozzá a magyar kultúrához? Hogy lehetséges, hogy én még gyerekdarabokat, misimókusokat rendezek a rádióban, miközben a „legveszélyesebb” emberekkel vagyok együtt? Maradjon nyomunk, nyoma a másik világnak, a láthatatlannak. Ami nélkül nem fogják érteni azt a kort. Légszomjban éltem, mint szinte minden értelmes ember, aki kultúrát akart csinálni Magyarországon. Azt is reméltem, hogy a Napló segít majd nekem újra elkezdeni írni. Nem segített...

BANDÓ - LÁZÁR SZEMÉRMETLENÜL FALAZ ORBÁNNAK

24.HU - POSZT ITT
Szerző: NAGY BANDÓ ANDRÁS
2017.11.11.


És még úgy is tesz, és úgy is beszél, mint aki mindezt el is hiszi.Ezt mondtam magamban, amikor láttam és hallottam Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter Szilágyi György jobbikos képviselőnek adott válaszát a parlamentben.

Szilágyi arról azonnalizott, hogy Orbán Viktor veje, Tiborcz István hogyan lett néhány év alatt Magyarország egyik leggazdagabb embere.
Így fogalmazott:

"Nagyon úgy néz ki, hogy Orbán Viktor saját családjának a meggazdagodására használja fel a miniszterelnöki pozíciót."

Lázár meg jól fölhúzta magát, és nagy hévvel igyekezett védeni a védhetetlent:

"Mi fáj önnek képviselő úr? Az, hogy ön sikertelen? Hogy önök sikertelenek? Ez fáj önnek képviselő úr? Ez semmi más, mint szimpla irigység."

Nem új ez a hang, emlékezhetünk rá például akkorról, amikor Orbán tök indokolatlanul leteremtette Hadházy Ákost a defibrillátor tenderrel kapcsolatban. Tudjuk, legjobb védekezés a támadás. Most éppen itt tartunk. Pedig hát Lázár is pontosan érti, milyen módon jutott brutálisan jól fizető pályázatokhoz ez a kormány(fő)-közelinek bizton mondható sikerember. Ahol egy jó kis utcai villanyszerelés tervei megszülettek, ott már írták is a pályázat szövegét,na, jó, a Tiborcz név nem volt beleszerkesztve, de csak az nem, egyébként minden,ami csakis rá, vagyis az ő feszültséggel teli cégéhez, az azóta maga mögött hagyott Elioshoz passzolt...

VONA GÁBOR: ORBÁN VIKTOR EGY KIÉGETT, MENTÁLISAN MEGBILLENT EMBER, EL AKARJUK SZÁMOLTATNI

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÁGOSTON ZOLTÁN
2017.11.11.


A Jobbik elnöke a Magyar Nemzet szombati számának adott egy hosszú interjút. Szerinte a pártja néppárti fordulata olyan siker, amelyet politológushallgatóknak taníthatnak majd az egyetemen. Arról, hogy számszerűsíthetően milyen sikerről van szó, nem árul el részleteket – ez majd kiderül a 2018-as választásokon –, de ettől függetlenül úgy érzi, hogy hogy sokkal alkalmasabb ma Magyarország vezetésére Orbán Viktornál. A jelenlegi miniszterelnöknek – fűzi hozzá – nagyobb a politikai tapasztalata és rutinja,

de mára felelőtlen, kiégett, mentálisan megbillent ember lett belőle. A miniszterelnök feladata az, hogy az országot jó célok mentén egyesíteni tudja. Orbán ellenben ma már mást sem csinál, mint a Fidesz szavazóinak politizál. Én minden magyarnak fogok.”

Vona az interjúban elárulja azt is, hogy bár nagyon lesújtó véleménye van Orbánról, még mindig miniszterelnök úrnak szólítja. Ez a tiszteletet – jegyzi meg Orbán azonban nem viszonozza, az ő lejáratását és a családja zaklatását a fideszes médiára bízza. „A tudást és a kitartást tisztelem a kormányfőben, az aljasságot és a korrupciót nem. Egyúttal amit jól csinált, nem fogom csak azért megváltoztatni, mert ellenfelek vagyunk.” Ezen túl Vona elszámoltatást ígér:

Az elmúlt hét évben bőven van miért elszámolni, még akkor is, ha a fideszes többség az Országgyűlésben hozott olyan törvényeket, amelyek legálissá tettek korábban korruptnak számító folyamatokat. Orbánt is el akarjuk számoltatni, aki ennek az egész pókhálónak a közepén áll. (...) Szerintem a magyarországi korrupció mögött Orbán áll. ” – hívja fel a figyelmet.

Vona láthatóan szeretné, ha az emberek elfelejtenék, hogy a Jobbik szélsőjobboldali párt, amelynek az egyik képviselője, Kulcsár Gergely beleköpött a holokausztnak emléket állító Duna-parti vascipőkbe, Gyöngyösi Márton pedig 2012-ben még listázni akarta a zsidó származású országgyűlési képviselőket, szerinte legalábbis már nem az számít, ki milyen ideológiai háttérrel érkezik, hanem az, hogy kivel tudják építeni az országot, ő már kilépett a XX. századra jellemző koordináta-rendszerből. „Az új pártok érzik, hogy erre van szükség, nem őrlődhetünk a szüleink és nagyszüleink megosztottságában. Elismerem, hogy egy olyan embertől, akit megnyomorított a fasizmus vagy a kommunizmus, nagyon nehéz a továbblépést kérni, de azt ajánlom a magyar társadalomnak, hogy próbáljunk meg a jövő felé nézni” – kockáztatja meg. Cuki, nem?...

TOTEM ÉS TRAUMA

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: KŐBÁNYAI JÁNOS
2017.11.11.


Ha valaki Magyarországon nem olvas újságot, nem kapcsolja be a televíziót, remekül él - állítja mesterem és barátom (Heller Ágnes). Példáját szülőhelyünkről és életterünkről veszi: Budapestről. A város gyönyörű, tömegközlekedése mindenhova elvisz (a BKK hajójárata különleges ajándék), lépten-nyomon jó kávézókba és vendéglőkbe térhetünk be, s mindenekelőtt: se szeri, se száma a jó tárlatoknak, hangversenyeknek, színházi előadásoknak. (Mivel Ágnes az utóbbi évtizedeket New Yorkban töltötte, s a mai napig visszajár, látlelete igen elismerő.) (Új zárójelet nyitva: e közösségi terekben a médiából áradó acsarkodás mindegyik tábora megfordul, s talán épp a kultúra közvetlenségének köszönhetően udvariasan elviseli egymást.)

Jómagam is mesterem receptje szerint élek, miután 15 évnyi jeruzsálemi távollét után visszatértem, nemcsak szülővárosomba, de szülőkerületembe, a XI.-be (újabban: Újbudára), a távollétem alatt pulzáló kulturális ütőérré változott Bartók Béla út környékére, ahol - az internetnek is köszönhetően - nem sokat kellett változtatnom élet- és munkaritmusomon, mióta nem a Júdeai-sivatagra néző Abu Tor-i otthonomból szemlélem a világot. Fenntarthattam az elmélyültebb munkához szükséges távolságtartást. (Mivel nem újságírással és szociográfiával foglalkozom, mely műfajok szerintem csak meghatározott életkorig művelhetőek.)

Kollektív szégyen
Ezen a derűs életmódon változtattak drasztikusan a Soros-plakátok. Nyári föltűnésüket szezonális – persze trauma-nyomot hagyó – hányingerkeltésnek gondoltam, amelyet eltűnni véltem a vizes vb-vel és a Netanyahu-látogatással, hiszen ilyen nyilvános kitárulkozást még a berlini olimpiát rendező Németország is szégyellt a külföldiek előtt a baljós korszak szárba szökkenésekor, 1936-ban. (Heveny rosszullétemet két cikkel is kompenzáltam, írónak ez a terápia.)

Azonban ma, bármely villamos- vagy autóbuszvonalon közlekedem, vagy ha csak gyalog sétálok át a karneválosan fiatalos Szabadság hídon a Nagycsarnokba vagy a Bálna kávéházaiba, beleütközöm e kollektív szégyenbélyegekbe. (S ha lekapom a szemem a villamosablakból, akkor az utastér lesz ezzel teli, hála a Lokál mindenütt zizegő kolumnáinak.)

Hogy kerülhetek ilyen helyzetbe? Ki gátolhat meg abban, hogy élvezzem a szülővárosom nyújtotta „mindennapi” örömöket, akár a zavartalan lélegzést? Miért nyúlhat utánam – belém! –, a legbensőbb magánszférámba ez a szégyen? A pártfüggetlen, kollektív szégyen, bármennyire is vétlen vagyok benne, az enyém is. (Járnak ide külföldiek is nagy számban, akiknek a kérdéseire felelni, széttárt karokkal magyarázkodni kell.)

Miért hoz ki béketűrésemből ez a – látszólag – a közelgő választási harchoz tartozó plakát, mely évadhoz – ez a demokrácia sajátja, kellemetlen mellékterméke – hozzátartozik a másik tábor iránti gyűlölet szítása, a kölcsönös befeketítés misztériumjátéka. Mert mindegyik tábor „a cél szentesi az eszközt” alapon ettől várja a (fel)hatalma(zás)t: az eszközt, amellyel intézményesíti az általa definiált jó valóra váltását – csak át kell esni a kellemetlen aktuson, s még szagtalanító körbepermetezésre is számíthatunk majd a győzelmet ünneplő választási banketten.

Egyáltalán: miért kell kérdéseket feltenni magamnak? Miért ne élvezhetném zavartalanul a város lángolón „zöld-sárgába”, rőtbe borult színeit? Miért nem gyönyörködhetem a Gellért téri villamosmegálló minden jókedvet lefagyasztó Soros-plakát szégyen-bizonyítványa után a feltáruló Duna és a Várdomb színpompás látványában, miért térdepeltetnek le a kisszerűség, öngyalázás szúrós borsószemeire? Kik? És milyen jogon, milyen megfontolásból? Ugyanis ez nem a hatalom megszerzésének ideiglenes eszköze. A hatalom egyik vagy a másik tábor kezébe kerülése nekem is elvileg (sajna, csak teoretikusan) felelős érdekem Magyarország polgáraként, s ezért nem bújhatok el előle affektálva, pökhendi ürüggyel, hogy én csak a magyar kultúrának vagyok elkötelezett.

De hát éppen erről van szó!
...

FANTOMMIGRÁNSOKTÓL RETTEG AZ ORSZÁG

ÁTLÁTSZÓ - VASTAGBŐR BLOG
Szerző: Katona Fruzsina
2017.11.10.


Beérett a két éve tartó kormányzati gyűlöletkampány, Magyarország gőzerővel robog a tömeghisztéria felé. 16 abszurd hír az elmúlt két évből...

...A legabszurdabb hírek az elmúlt két évből, amik bemutatják, hogy az “Oszd meg és uralkodj” c. ősrégi elv mentén vezérelt agymosás mennyire működik:



1, Menekültnek nézték a közmunkásokat a földmérők, és viszont

2, Menekültnek nézték őket, tojással dobálták az indiai tehénfejők házát Sarudon

3, Migránsnak hitték a cibakházaiak az ott forgató filmeseket, azonnal bejelentést tettek

4, Lovas migránst vizionáltak a falusiak Baranyában

5, Megvertek egy egyetemista lányt, mert bevándorlónak nézték a barátját

6, Migránsnak nézték és leszedték a buszról a népligeti pályaudvaron

7, Migránsnak hitték, megöltek egy férfit Tiszakécskén

8, Menekültnek nézték a diákokat, rendőrt hívtak rájuk

9, Székely férfit néztek bevándorlónak Budapesten

10, Angolul szólalt meg a pizzás a Kálvin téren, a migránsgyűlölő magyar vendég azonnal megtámadta

11, Migránsnak nézték a mexikói munkásokat Szügyön

12, Azt hitte, megszállta az anyját egy migráns, ezért többször megszúrta

13, Kiránduló közmunkásokat néztek migránsoknak

14, Kocsigumikat szurkáltak ki a falusiak, annyira nem akarják a menekülteket

15, Félelem és reszketés Kömlőn: migránsnak hitték a mindenszentekre látogatóba érkező magyarokat

16, Megcibálták a vak zongoraművészt, mert nem töltötte ki a konzultációs ívet

Azt persze ne felejtsük el, hogy a kormány szándékosan gerjeszti ezt a hangulatot: a Kálvin téri eset mögött Németh Szilárd Sorost sejtette, Orbán Viktor pedig azt mondta az őcsényi őrületről, hogy „nagyon helyes, hogy [a magyar emberek] határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki a véleményüket.”

MINDTEN NATYON JÓ, MINTEN NATYON SZÉP

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2017.11.11.


Mindennel meg fatyok elegedve, mondá a császár és apostoli király az Osztrák-Magyar Állandó Értekezleten, és a mondá a kirájiparitanuló a Várkert Bazárban, mely az utóbbi időkben kiemelt jelentőségre tett szert, vélhetően biztonsági megfontolásokból.
Talán azért, ha a jövendő király majdan alászáll a karmelita kolostorból a nép közé (szervusz nép), és elhatalmasodik rajta a pánikbetegség, legyen számára egy alagút, melyen menekülni tud, mint hajdan az Operaházból, mikor nagy győzelmét ünnepelte felhőtlenül.
Mindenesetre a Magyar Állandó Értekezleten ez volt az alaphang, és az ember eltöprenkedik, hogy ez vajon a miniszterelnök kissé sajátos belső világának képe mely egyesíti Schmidt Mária és Matolcsy György speciális világlátását, vagy egy más térben és időben létező ember álomvilágának megjelenítése zárt körben, a kilóra megvett kacsák óljában.
Akárhogyan is, de meglehetősen szomorú az ügy, hiszen ezzel kell együttélnünk, hacsak valami csoda nem történik, ami egy újabb stadionhoz vezet, melynek fűtött gyepszőnyege alatt alussza majd örök álmát a Nemzeti Foci Felvirágoztatója.
Nem kívánjuk az eseményt, de hát a tünetek súlyosbodása nem teszi kizárttá, hogy bekövetkezhet a szörnyűség, mely csak a führerbunker udvarán berendezett alkalmi melegedővel, vagy a sztálini dácsa padlóján egy lódoktor szakmai felügyelete mellett abszolvált, kissé elnyúló agóniával mérhető össze.
Szörnyű időszak lesz, de majd csak túljutunk rajta.
A Népstadion lebontása óta tudjuk, hogy minden stadiont a földdel egyenlővé lehet tenni, némelyiket még ki is lehet osztani tüzelőnek a hideg telek előtt...

Szóval, megtudhattuk, hogy idáig a Mi Reménységünk a nemzet egyesítésével volt elfoglalva, míg ezután a fejlett szocia... - nem, a nemzetépítést fogja előtérbe helyezni.
Érdekes, hogy a sikeres munka után bátran elmondhatjuk, hogy a nemzetegyesítés olyan jól sikerült, hogy ma már akár egy családon belül is úgy utálja magyar a magyart, mint eddig még soha, nem is szólva a külhoniakról, akik éppen csak egy göndör szőrszállal vannak lemaradva a senki által nem észlelhető migránsok iránt táplált érzelmektől.
Szerettük volna a kérdésről Bugár Bélát, a szlovákiai magyarok egyik vezetőjét is megkérdezni, de sajnos nem ért rá, mert éppen a miniszterelnök csicskái elől menekült.
Nagy bűnt követett el: a többségi nemzetet nem volt hajlandó ellenségként kezelni, ami a jószomszédi kapcsolatok tekintetében megengedhetetlen.
Csak mondanám: ilyen szar állapotban a nemzet még a kuruc-labanc ellentétek idején sem volt, ami meg az egyesítést illeti, a nemzet egységes volt, míg csak fel nem tűnt a politikai pályán ez a kókler.
Az erdélyi, felvidéki, kárpátalji, vajdasági magyar egészen eddig természetes része volt a nemzetnek, ha a helyi orbánviktorok üldözték, akkor a magyar nép segítséget nyújtott nekik, ha úgy érezték, hogy a helyzetük szülőföldjükön tarthatatlanná vált, akkor menedéket, sőt lakást is nyújtottak nekik - lásd TGM és még sok más migránsunk példáját - ha már a menekült szót törölni kellett a szótárból.
Igaz, akkortájt legfeljebb a nyugatra menekült nyilasok, horthysták és magukat hősnek eladó ötvenhatos disszidensek pofáztak volna bele a dolgainkba, de vevő erre kevés volt, az a pár alkoholista meg maoista idealista nem nagyon számított...
Az persze biztos, hogy a sok aktatáskában kihordott lóvé megtette hatását, a nemzetiségek hajdan gatyából kilógó seggű vezetői ma tehetős emberek, cserébe persze az itthoniaknak is leesett egy-két panziócska, kastélyocska, de hát ugye Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen...
A Nemzet Szabója úgy véli, hogy összefoltozta a nemzet szanaszét hasogatott szövetét, habár kívülről inkább úgy tűnik: elszabta...


NEM A RÁK ÖLTE MEG PABLO NERUDÁT

SZÍNEK ÉS FOLTOK BLOG
Szerző: GÖBÖLYÖS N. LÁSZLÓ
2017.11.11.


A mai napig nem lehet pontosan tudni, hogyan halt meg Pablo Neruda, az azonban biztos, hogy nem a rákbetegség ölte meg – állítja egy szakértő csoport, amely újra megvizsgálta az 1973 szeptemberében, 12 nappal a Pinochet-féle puccs után elhunyt Nobel-díjas chilei költő földi maradványait.

A bejelentést Aurelio Luna, a murciai egyetem professzora tette, aki koordinálta az orvosok munkáját.

Ez az újabb vizsgálat megerősíti Neruda családjának véleményét,amely sohasem fogadta el azt a hivatalos közlést, mely szerint Neruda rákban halt meg. A család kezdettől fogva arra gyanakodott, hogy megmérgezték.

A költő influenzás megbetegedés miatt került kórházba a véres államcsíny utáni napokban. Neruda közeli barátja volt a meggyilkolt elnök Salvador Allendének, közismertek voltak baloldali nézetei.

Nem tudjuk megerősíteni sem a természetes halált, sem a gyilkosságot, de nem tudjuk ez utóbbit kizárni sem – mondta Luna egy sajtókonferencián – egy alapvető konklúzióhoz jutottunk, a halotti bizonyítvány érvénytelenségéhez, mivel Neruda biztosan nem rákban halt meg.”

A szakemberek viszont találtak a maradványaiban nagy mennyiségű patogén baktériumot, amelyeket elképzelhető, hogy egy laboratóriumban tenyésztettek ki. További vizsgálatokra van szükség, amelyek hat hónapig is eltarthatnak.

Luna professzor abban reménykedik, hogy azok végleges eredményt hoznak, annál is inkább, mert a 2013-ban végzett vizsgálatok nem mutatták ki ezeknek a kóros baktériumoknak a jelenlétét, és a család, valamint a barátok tiltakozása ellenére archiváltak azokat a nyomozati dokumentumokat, amelyek a feltételezett mérgezéssel kapcsolatosak.

Sokan gondolják ma is, hogy Neruda halálához köze volt Pinochetnek. A költő ugyanis az 1973. szeptember 11-i puccs után azt tervezte, hogy elhagyja Chilét és külföldről fogja támadni a fasiszta katonai diktatúrát és amerikai cinkosait. Tudjuk azonban, hogy a chilei rezsim külföldön is utolérte ellenfeleit. A leghíresebb eset Carlos Prats tábornok esete volt. A chilei hadsereg volt főparancsnoka Argentinába menekült az államcsíny után, de egy évvel később pokolgépes merénylet áldozata lett Buenos Aires-ben.

Manuel Araya, Neruda sofőrje, tanúvallomásában azt mondta, hogy egy idegen hatolt be a költő kórházi szobájába és injekciót adott neki, a halálát okozta...

A DOKTORNÉNI SZÁJÁBA TOLTA A CUMIJÁT EGY KILENC HÓNAPOS KISFIÚ

24.HU - POSZT ITT
Szerző: Gyarmati Andrea
2017.11.11.


Szuri áll a háttérben. És szeretet.

Imádok olvasni. Elmerülni egy történetben, napokat, olykor heteket tölteni egy-egy szereplővel. Így van ez, mióta meg tudom különböztetni egyik betűt a másiktól. Az olvasás mindig is a kedvenc időtöltéseim közé tartozott, miképpen a főzés is.

Mit szeretek még? Hát például és elsősorban a munkámat, és mindjárt olvasom is az épp aktuálisan kezemben lévő könyvben, hogy bizony nagyon szerencsés ember az, aki szereti a munkáját. Egyetértek, tényleg szerencsés, sőt akár áldott is, aki elmondhatja magáról, hogy megtalálta a hivatását, aki elmondhatja, hogyott vagyok, ahová tartozom,tehetségem, érdeklődésem és szenvedélyem metszéspontjában. Ebből a szempontból is telitalálat a pályaválasztásom, sőt azt is ki merem jelenteni, azok a feladatok (nevezzük akár munkának azokat is), amelyek később megtaláltak, is ilyenek.

Vagyis az írás, újságban, netes felületen, könyvformában, sőt az orvosi tanácsadás a képernyőn mind-mind boldoggá tesz.

Mesélek néhány rendelői történetet. Talán érhetővé teszi nem csökkenő lelkesedésemet, sőt, lehet, kedvet csinál valakinek ehhez a pályához. Jó lenne, ha így lenne.

Nagyon komolyan érkezik oltásra, már hatéves nagyfiú, tehát tudja, nem illik sírni.

Mondja is,ne félj, doktor néni, én bátor vagyok! Biztat engem (miközben persze saját magát is nyilván) .

Bólintok, hogy értem, vettem, elhiszem.

Folytatja: Tudod, amíg kicsi voltam (persze, mert most már igazán nagy vagy), sok baj volt velem.

Tudom, hogyne tudnám, finoman fogalmazva is közelharcot kellett vívni egy-egy vizsgálat vagy toroknézés kapcsán is, nemhogy a szurinál...

HAZAI MÉRLEGHINTA POLITIKA

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2017.11.11.


Azt hiszem, talán nem vagyok egyedül, amikor esetenként a szórványos hírolvasást választom. Mármint akkor, ha a hírek elkezdenek egyoldalúvá válni. Aztán eljön az a pont, amikor az ember úgy érzi: egy-egy hír olyan, mint cseppben a tenger. Esetleg az utolsó csepp, amitől elindulnak a gondolatok. Nem egy esetben a már korábban körbejárt utakon.

Valami ilyesmi érzéssel olvastam, hogy Békesi László korábbi pénzügyminiszter egy nem igazán optimista elemzést írt a jelen állapotokról, illetve a választás kimenetéről. Függetlenül attól, hogy az ATV-ben nyilatkozó politikus írása közel egy hónapja jelent meg. Beleértve azt az óvatosságot is, amellyel a következtetések helyességét a választások fogják igazolni vagy cáfolni. Az óvatosság indokolt, mert könnyedén válhat önmegvalósító jóslattá egy olyan következtetés, amely a Fidesz bebetonozódását sejteti. Akkor is, ha egyet lehet érteni a Békesi által említett tendenciákkal. Ahogy azzal is, amely állapotról a „Függetlenség napja” című film juthat az eszünkbe. Ha emlékszünk, abban van egy olyan jelenet, amikor a megszállást előrevetítő főszereplő olyasmit említ, hogy először a kulcspontokat foglalják el a megszállók.

Békesi „a pénztől kezdve a médiáig, működő infrastruktúrával és szervezetekkel” Fideszt említ. Ami valóban azt jelenti, hogy a kulcspozíciókat már megszállta a kormánypárt. Már csak azért is, mert ehhez hozzátehetjük az informális megfélemlítés olyan rendszerét is, amely a formális lehetőségekkel egütt már évek óta az erőszaktétel technológiáját idézi. Még az előző választások előtti időkből. De ez nyilván csak az egyik gondolati sor, amelyen elindulhatunk, ami felidéződhet. A másik az, ami szintén a korábbi választás korából köszönhet vissza. No, meg a gyarmatbirodalmak korából. Ami nem más, mint minden olyan tendencia formális, illetve informális erősítése, amellyel fokozható az ellenérdekelt felek közti megosztás. Ehhez, sajnos, nem kell hazánkban sok. Bőven elég egy kézfogás ezzel, egy gesztus annak, egy félmondat erősítése ettől, egy látszatmártírrá tétele amannak. Ez, a megfigyelhető kamupárt-képzési aktivizmussal teljesen megfelel a Fidesz populistáinak. Alkalmasint a Jobbiknak is
...

GÖDÖRBŐL GÖDÖRBE

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Ildikó
2017.11.11.


A legnagyobb határátkelés a saját korlátaink átlépése – írja a mai poszt szerzője, Ildikó, és ebben alighanem igaza van. Ők tavaly döntöttek úgy, hogy megpróbálnak másként hozzáállni az életükhöz, és ehhez még csak el sem kellett költözni Magyarországról. Egy, a blogon talán szokatlan poszt következik...

„Nem nagy dolog, tudom. Legalábbis sokaknak nem. Nekünk mégis az volt, amikor 2016-ban felraktunk egy új szemüveget, másként kezdtünk tekinteni az életünkre.

Úgy döntöttünk, hogy a „csak éljük túl ezt a hónapot is” mentalitás helyett ideje merész célokat kitűznünk, és bamba beletörődés helyett nagy álmokat megvalósítanunk… Buta szamár üzemmódból Szerencsés Szamarakra váltottunk. :)

Mennyire nagy álom egy egyhetes görög nyaralás? Nekünk nagyon. Egy fizetésből, két gyerekkel, bedőlt vállalkozással, devizahitel miatt albérletben lakva… Sokaknak ismerős sztori, ami miatt korábban a Balatonra is csak barátoknál lakva jutottunk el. Tengerparti nyaralás még a legmerészebb álmainkban sem szerepelt.

Innen indult a mi sztorink, ami idén életre hívta a Szerencsés Szamarak blogot is, és ami igazolni látszik azt a sok tanítást, hogy minden a gondolatokon, a gondolkodás módunkon múlik.

Ha érdekelnek a változás lépései, nyomon követheted a történetünket a blogon, most azonban inkább azt szeretném elmesélni, micsoda kaland, mennyire gigantikus élmény tud lenni egy igazából teljesen szimpla nyaralás is, ha életedben először tudod a gyerekeidet külföldre vinni.

2016-ban költözött be az életünkbe az Igazi Nyaralás fogalma. Leírhatatlan az a változás, hogy innentől a bizonytalanság, az örökös aggódás gondolatai helyett csak az járt az eszünkben, hogy mennyire szerencsések vagyunk.

Minden időnket kitöltötte a készülődés, a ráhangolódás. Elkezdtünk információkat, képeket, videókat keresni Rodoszról és Görögországról. Utazásban jártas barátainkat faggattuk, próbáltunk felkészülni mindenre, ami egy utazáshoz szükséges lehet.

Fogalmunk sem volt pl. arról, milyen okmányokkal lehet Görögországba utazni, mit kell és mit lehet a bőröndökbe és a kézitáskákba pakolni, milyen klíma vár ránk kint stb. Szóval egészen az alapoktól kezdtük.

Emlékszel még erre az érzésre? Azt hiszem, én sosem fogom elfelejteni. Az aggódás gondolatait felváltotta a boldogság izgalma, a csodavárás öröme.

Na és az első repülés varázsa! (Igaz, én már repültem néhányszor sok-sok évvel korábban, de ez volt az első KÖZÖS, ami különlegessé tette ezt is.)

Emlékszel még arra a bizsergető, fura érzésre, amikor a check-in pultnál a bőröndök felkerülnek a futószalagra, és eltűnnek a szemed elől? Vagy arra a fura belső remegésre, amikor felmorajlik a gép, és ez az óriási vasdarab gurulni kezd, majd a levegőbe emelkedik?...

MEGJELENT A BUDAPEST BÁR ÚJ LEMEZE, ITT MEG IS HALLGATHATJA

HVG ONLINE - KULT
Szerző: hvg.hu
2017.11.11.


A Volume 7 című albumra a klasszikusok mellé a Bár számos énekese írt új dalt, és a lemezen szerepel Presser Gábor is.

"Ősszel pedig jön az új lemez, ami egy régi vágyamból és a Cseh Tamás–Másik János-féle Budapestből indult ki: készítsünk egy lemezt pesti, Budapestről szóló dalokból. A címe is ez lesz: Budapest Bár – Budapest. Többen új dalt írnak, például Tibi is – ez lesz amúgy az a Budapest Bár-lemez, amelyen a legtöbb új dallal találkozhat majd a közönség –, de klasszikusokból is szemezgetünk. Igazából régen ettől is féltünk: nem tudtuk elképzelni, hogyan csináljuk úgy lemezt, hogy azon egy régi dal mellett megszólaljon majd egy új is" - ezt mondta és ígérte nyáron készített interjúnkban Farkas Róbert, a Budapest Bár vezetője. És így is lett.

Az albumra Ferenczi György, Frenk, Keleti András, Kiss Tibor, Kollár-Klemencz László, Németh Juci, Rutkai Bori és Szűcs Krisztián írtak új dalt, Presser Gábor pedig Petri György költő Sláger című verséhez írt zenét, s azt összekötötte az LGT Embertelen dal című klasszikusával.

És akkor itt az új lemez teljes egészében:...

ITT HALLGATHATÓ MEG, ITT OLVASHATÓ

NYUGDÍJKORREKCIÓ: TÖBBEKNÉL KISEBB LETT AZ EMELÉS

MAGYAR NEMZET ONLINE
Szerző: MARKOTAY CSABA
2017.11.11.


Alighogy elkezdték tegnap a prémiummal és kiegészítő emeléssel növelt novemberi nyugdíjak kifizetését, több nyugdíjas is jelezte lapunknak, hogy nem azt az összeget kapta, ami járt volna neki. Akiknek bankszámlára érkezik az ellátás, azok tegnap megkapták az emelt összeget, a többieknek a postások november 15-től viszik ki a nyugdíjakat. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, Novák Katalin tegnapi tájékoztatóján arról beszélt, hogy a kifizetés 2,75 millió embert érint. Egy átlagnyugdíjas nagyjából 25 ezer forint pluszpénzt kap. A nyugdíjprémium legfeljebb 12 ezer forint, ezt az összeget mindenki megkapja, akinek legalább 80 ezer forint az ellátása. A prémiumot a 3,5 százalékot meghaladó gazdasági növekedés miatt folyósítják az időseknek. A nyugdíjkorrekció pedig szintén 12 ezer forintot jelent az átlagos, 125 ezer forint körüli nyugdíjak esetében. Ez pedig amiatt jár, mert a kormány az év elején a várható 2,4-2,5 százalék körüli inflációnál kisebb, 1,6 százalékos emelést adott csak az időseknek, előre tudva, hogy ezt majd az év végén kell korrigálni, méghozzá visszamenőleg.

Lapunknak egy egyedül élő, tiszafüredi hölgy számolt be arról, hogy a nyugdíjkorrekciónál – noha ő csak 2,2 százalékos inflációval számolt, azaz ennek és az 1,6 százaléknak a különbözetét vette alapul – mégis kevesebb pénzt kapott. Konkrét összegekkel vezette le, hogy neki az átlagnál magasabb nyugdíja miatt 14 215 forintos emelés járt volna korrekcióként, miközben csak 12 ezer forintot kapott. – A számok nem hazudnak, és nem is elsősorban az alig 2000 forintos eltérés a gond, hanem az, hogy a következő évi emelést így már kisebb bázis alapján fogják majd kiszámítani – tette hozzá. Lapzártánk előtt több más idős ember is jelezte, hogy gond van a nyugdíj kiszámításával. Azt egyelőre nem tudni, hogy a nyugdíjfolyósítónál eddig hányan jelentkeztek emiatt, de mivel a postai kifizetés csak jövő szerdán érkezik, pontos számok csak később várhatók...

A MOMENTUM ÚJABB PIRRUSZI GYŐZELEM FELÉ?

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2017.11.11.


A Momentum Mozgalom első ránézésre újabb lehetőséget kapott az ismertsége bővítésére a civilek szabályozása elleni népszavazással -- a kellő számú aláírás összeszedésére persze aligha, mert az ellenzéki pártok szolidaritása nyilvánvalóan esett az NOlimpia óta az új generációs párt iránt, segíteni valószínűleg nem fognak neki, ahogy -- paradox módon -- a civilek sem fogják szívesen fogadni egy párt fellépését az ügyben, ha az érdekükben történik is. A népszavazási kampány leginkább csak választási kampánynak lesz jó, és a Momentumot teheti ismertebbé, noha nehéz lesz elmagyarázni a választóknak, miért NE legyen "átlátható" a civilszervezetek gazdálkodása.

Személyes véleményem szerint a Momentum jobb híján indulna újra népszavaztatni, mert nem tud mást, amivel reménye lehet a tartós ismertség- és népszerűségnövelésre. Narratívát nem produkált, karizmatikus (leadershipet mutató), szeretett vagy elismert politikusai nincsenek, inkább idegennek, mint újnak hatnak, inkább technokratikusak, mint problémaérzékenyek, inkább elidegenítőek, mint empatikusak. További ismertségre kétségtelenül szüksége van a Momentumnak, de a mostani ügy legfeljebb újabb 1%-ot hozhatna neki a biztos szavazók körében, elsősorban vidékről. Mivel erősen városias, yuppie, fiatalos, racionális aurájú mozgalomról van szó, az extenzív növekedés -- ami a mai kb. 50%-ról ennek még a felével növelheti az ismertségüket -- nem hozza majd a mai arányokat az ismertséghez mért támogatottságban. Magyarul, a biztos választók mai 2-3%-os támogatottságáról elmozdulhatnak 3-4%-ra, ami azonban nyomás alatt -- értem ez alatt az LMP növekedési pályáját, egy lehetséges ellenzéki-posztkommunista összefogást, de a Jobbik centrista mozgását is -- a szavazófülkékben még erodálódhat. Eredmény? Végül is az, de milyen áron? Nem lehetne máshova befektetni a népszavaztatásra fordítandó forrásokat, amelyek így sokkal jobban kamatoznának? Pl. mindjárt gondolkodásba és stratégiai cselekvésbe a szedett-vedett rögtönzés helyett...

A SZÜLŐK ELLENZIK A GIMNÁZIUMBEZÁRÁSOKAT, HIÁBA ERŐLTETI AZ IPARKAMARA

MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2017.11.10.


Emlékszünk még erre?

Ma a szülők meg vannak győződve róla, hogy ha a gyereknek van egy érettségije, minden ajtó nyitva áll előtte. Ez rossz beidegződés.

Ezzel a sarkos véleménnyel próbálta a nyáron Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke indokolni, hogy miért hirdettek háborút a gimnáziumok ellen (igen, mondta azt is, hogy kár, hogy az önkormányzatok félnek a gimnáziumok bezáratásától, pedig…).

Nem meglepő, hogy az Iparkamara elnöke abban érdekelt, hogy minél több gyerek menjen át a szakképzésbe, hiszen a lassan az ajtón kopogtató munkaerő-piaci katasztrófa ésszerű megoldása valóban az lenne, ha jól képzett munkaerőt lenne képes útjára bocsájtani a szakképzés. Ez nem egyik pillanatról a másikra kivitelezhető dolog, ehhez koncepció kéne, az, hogy a szakképzést ne szétverje, hanem újraépítse az oktatási kormányzat. Ez jelenleg nincs így, sőt, épp az ellenkezőjét látjuk.

Talán nem véletlen az sem, amit egyébként szintén Parragh citált elő:

Az elmúlt öt évben 100 ezer gyerek esett ki a középfokú képzésből, ebből 84 ezer a szakképzésből.

Bizony, bizony, a szakképzés jelenleg totális kudarc, egy zsákutca, végzettség nélkül hullanak ki belőle a gyerekek, és még aki végez, annak is komoly problémái lehetnek az elhelyezkedéssel.

Szóval alapvetően nem lenne probléma azzal, ha többen választanák maguknak ezt az életpályát – de őszintén, ki az a hülye, aki ma be akarna ugrani a szakképzésbe?

Biztosan nem megoldás erre a kényszerítés, vagyis a gimnáziumok bezáratása, hiszen nem ettől lesz jobb a szakiskolák, szakgimnáziumok helyzete.

És hát az a helyzet, hogy például a gyerek meg a szülő nem hülye.

A Szülői Hang Közösség online véleményfelmérést készített, több mint 1000 szülő töltötte ki – és bár reprezentatívnak nem tekinthető a kutatás, de minimum beszédes, főleg, mivel rengetegen nem csak ikszeltek, de ki is fejtették véleményüket. Lássuk tehát, mit gondolnak a szülők az Iparkamara elképzeléseiről:...