ÉLET ÉS IRODALOM / PRÓZA
- SZABADPOLC
Szerző: ORAVECZ IMRE
2017.10.27.
(35.) Úgy lett, ahogy remélték. Mihály, Fáni hallgatott, és Georgie sem kotyogta ki, Csillagékat sikerült titokban tartani. Ott laktak velük, egy fedél alatt, részt vettek az életükben, életüknek a házban zajló részében. Hogy jelen vannak, abból a külső szemlélő mit sem észlelt. Ha a közelben szántott, vetett, szüretelt, vagy az úton ment valaki kocsival, vagy gyalog valamelyik irányban, csak azt láthatta, amit addig: Steve és háza népe éli mindennapi életét, kijönnek, bemennek, teszik a dolgukat az udvaron, a szérűn, a kertben. Semmi olyat nem műveltek tehát, ami eltért a szokásostól. Egyet kivéve. Bunkert, lefedhető gödröt ástak a kertben óvóhelynek. Ezzel viszont nem keltettek feltűnést. Úgyszólván mindenki ezt csinálta a faluban, noha nem ért többet egy lövészároknál, de abban a hitben ringatták magukat, hogy szükség esetén megvédi őket. Vagyis készültek, várták a frontot, amely még az Alföldön volt ugyan, ám bármikor ideérhetett, hiszen az oroszok már bevették Debrecent, és közeledtek a Tiszához.
Persze, ha lett volna valaki, aki gyanút fog, és módszeres megfigyelés alá vonja a tanyát, előbb-utóbb rájött volna a turpisságra, ilyen azonban szerencsére nem akadt.
A háború a maga tárgyi valóságában egyelőre csak az égen mutatkozott. Nap mint nap amerikai, angol bombázórajok húztak rajta kelet felé. Éjjel csak a hangjukat, morajukat lehetett hallani, de nappal nagy, fénylő, ezüstös testük is látható volt. Gyilkos terhükkel Eger, Miskolc vagy Kassa ellen mentek, de így, hogy békésen repültek át a Tarna-völgy, Alsó-Rácfalu felett, szépnek, szinte szerethetőnek tetszettek. A falvakat nem bombázták, de a városokban nagy pusztításokat vittek véghez, és sok volt a civil halott. Steve az udvaron ügyködvén valahányszor megpillantotta őket, megcsóválta a fejét, óhatatlanul és angolul kiszaladt a száján:
– Boys, if it’s got to be done, drop them on military objective points, not on residential areas or hospitals as you did over Eger in October.1
Ez az állapot december elejéig tartott. Akkor hirtelen, egyik napról a másikra megváltozott. Egy reggel ágyúdörgésre ébredtek. A falu felől hallatszott, és mintha a lövedékek felettük süvítettek volna el. Azt hitték, ide ért a front, és két tűz közé kerültek, bár kelet felől, Darnón túlról nem viszonozták a tüzet. Némi élelmet és vizet magukhoz véve gyorsan a bunkerba vonultak. Csillagékat is magukkal vitték, de előtte meggyőződtek róla, hogy senki sincs a környéken, aki látná, amint átszaladnak velük az udvaron. Magukra húzták a nádfedelet, és várták a folytatást.
Nem volt folytatás, kézi vagy egyéb fegyverzaj, ami gyalogság közeledésére vallott volna. Jó fél óra múltán az ágyúzás is megszűnt...