2023. január 22., vasárnap

HA AZ UNIÓ TÉNYLEG MEGELÉGELTE ORBÁN KÉTKULACSOSSÁGÁT, TARTSON IS KI EMELLETT

HÍRKLIKK
Szerző: NVZS
2023.01.22.


Inotai András szerint ma már valós a veszély, hogy Orbán kivinné Magyarországot az EU-ból, hiszen ha a pénz miatt bevezetik és alkalmazzák az elvárt jogállamisági változásokat, akkor összeomlik a diktatórikus rendszere, miután alkalmatlan alapvető demokratikus szabályok átvételére és betartására. A közgazdász professzorral a magyar miniszterek jövő héten esedékes brüsszeli tárgyalásainak hátteréről és hatásairól beszélgettünk. Úgy vélte – bár nincsenek erre vonatkozó értesülései –, hogy Orbán tudatta Navracsics Tiborral, ha nem ér el semmit, akkor kirúgja; ezért is küldte ki Varga Juditot még Navracsics előtt Brüsszelbe. Azon pedig mélységesen felháborodott, hogy Varga Judit szerint elvégezték a vállalásokkal kapcsolatos kodifikációt, s a szöveget társadalmi egyeztetésre bocsátották. „Hol, mikor, kivel? Ez a hazudozás teteje” – mondta.

Igazi magyar nagyhét lesz a jövő héten Brüsszelben: egymásnak adják a kilincset Orbán miniszterei, hogy különféle területek kapcsán, de ugyanarról, a pénzről, az uniós támogatásokról tárgyaljanak. Varga Judit igazságügyi miniszter a jogállamisági feltételességi eljárás miatt elfogadott törvénycsomagról egyeztet hétfőn és kedden az „EU fővárosában”, majd szerdán és csütörtökön Navracsics Tibor elvben területfejlesztési miniszter, ám elsősorban Orbán „jó rendőre” tárgyal a többi között az Erasmus és Horizont programokról. Navracsics a Partizánnak adott interjújában kijelentette, hogy egyelőre nem számít érdemi eredményekre, majd csak március végi határidőre kellene megegyezniük. Ám hozzátette: ha neki felróható okokból nem sikerül a megegyezés – azaz a pénz megszerzése –, akkor a korábbi ígéretéhez híven lemond.

Ám miközben sorra szaladgálnak ki kuncsorogni Brüsszelbe Orbán miniszterei, a magyar kormány újfent kekeckedik a szankciókkal: kiderült ugyanis, hogy levetetnének kilenc putyinista oligarchát a szankciós listáról. Hogyan gondolhatja Orbán, hogy sikerülhet neki meggyőznie az EU-t akkor, amikor ismét élesen szembefordul az összes többi tagállam által vallott értékekkel, s a közös érdekkel? 12 évig el tudott lavírozni, de a lufi – szemmel láthatóan – kipukkadt, s az EU besokallt. Miben bízik Orbán? Inotai Andrást kérdeztük...

AZ ERASMUSSZAL KIESŐ KUTATÁSI PÉNZEK MIATT SÖTÉT A MAGYAR TUDOMÁNY LÁTÓHATÁRA - EZ A PÉNZ BAROMIRA FOG HIÁNYOZNI

MAGYAR NARANCS
Szerző: BOD PÉTER
2023.01.22.


A hazai közbeszédben terjedőben az a nézet, hogy a magyarországi egyetemek alapítványi működésbe szervezésének egyik legfőbb kiváltó oka lehetett, hogy a korábbiaknál is nagyobb összeget állított be az Európai Unió az alapvetően kutatási és fejlesztési pályázatok finanszírozását szolgáló Horizont Europába. Valójában mi a helyzet? Ezt vázoljuk.


Az Európai Bizottság tavaly december közepén hozott döntése értelmében a magyarországi alapítványi formában működő egyetemeket kizárta a Horizont Európa mellett az Erasmus+ diákcsere-programból, mert azok gazdálkodását átláthatatlannak ítélte kuratóriumainak átpolitizáltsága miatt. Minderről január 9-én szerzett tudomást a közvélemény.

Tény, hogy a korábbi uniós költségvetési ciklusban – 2014-2020 között – erre a célra 76,4 milliárd eurós pályázati összeg állt rendelkezésre. Az is tény, hogy jelentősen, közel 30 százalékkal megemelve a most futó uniós költségvetési ciklusban 95,5 milliárd euróra emelték fel a Horizont Európa pályázataira szánt keretösszeget. Csak összehasonlításként: Magyarország GDP-je 2021-ben 153 milliárd euró volt.

Ez volna az újabb pénzcsatorna?

A közel 100 milliárd eurós összeg elvben alátámaszthatná azt a feltételezést, hogy a sebtében lezajlott magyarországi felsőoktatási átalakítás egyik indoka éppen az lehetett, hogy ebből a hatalmasra növelt „mézesbödönből” minél nagyobb összeget nyerjenek el az erőteljes politikai irányítás alatt álló hazai alapítványi egyetemek, ezzel biztosítva újabb jelentős pénzcsapot és -csatornát a NER-oligarcháinak. Persze a jelzett összeg huszonhét ország pénzügyi kerete, és hét évre szól. De itt még a töredék is hatalmas summa.

A hazai felsőoktatás politikai megszállást jól példázza az Európai Bizottság tavaly júniusban kiadott újabb jogállamisági jelentése Magyarországról, amelynek Fékek és ellensúlyok egyéb intézményi problémái című fejezetében az szerepel, hogy az alapítványi egyetemek kuratóriumi tagjainak – összesen 106 vannak – 70 százaléka a kormányhoz köthető. Így például miniszterek, államtitkárok és parlamenti képviselők. A jelentés azt is hozzáteszi, hogy a „huszonegy modellváltó egyetem közül tizenkilenc kuratóriumának többségében kormányközeli tagok ülnek”...


ÍGY KERÜL ORBÁN VIKTOR EGYRE TÁVOLABB EURÓPÁTÓL

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2023.01.22.


A semlegesség álcáját kihasználva igyekszik politikai és gazdasági előnyökhöz jutni Orbán Viktor. Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban ezt már szinte mindenki tényként kezeli az Európai Unióban, de még a NATO-ban is gyanakodva figyelik azt, amit Magyarország tesz. Ez nem jelenti azt, hogy a nehéz időkben való nyerészkedés ismeretlen jelenség volna a nemzetközi diplomácia világában, ám most olyan kiélezett a helyzet, hogy árulásnak minősül, ha valaki a saját pecsenyéjét sütögeti akkor, amikor emberek millió menekülnek el hazájukból, és mindkét oldalon katonák és civilek tízezrei válnak a konfliktus áldozataivá. Orbán azonban hajthatatlan, mert számára a jelenlegi status quo megváltoztatása a fő célkitűzés.


Ismét slágertéma lett idehaza és külföldön is Magyarország EU-s tagsága. Amikor egy nagy amerikai tévétársaság riportere azt kérdezi Szijjártó Pétertől, hogy meddig marad hazánk az EU tagja, ne legyenek kétségeink afelől, hogy a nyugati országokban ezt az eshetőséget már igen komolyan veszik. De Orbán Viktor legutóbbi világpolitikai fejtegetései is arra engednek következtetni, hogy a miniszterelnök nem riadna vissza egy ilyen radikális lépéstől sem, amennyiben úgy ítélné meg, hogy az érdekeit ez szolgálja leginkább.

A magyar kormány kifarolása a nyugati szövetségi rendszerekből főleg az oroszok ukrajnai inváziójának megkezdése után vált látványossá. A jól ismert orbáni kettős beszéd ugyanis ezúttal sokkal komolyabb következményekkel járt, mint amikor a miniszterelnök eljárta szokásos pávatáncát, hogy pénzekhez jusson, vagy hogy belpolitikai tőkét kovácsoljon magának nemzetközi szerepléseivel. Ezúttal ugyanis a háború menetét erősen meghatározó döntéseknek feküdt keresztbe, és a szankciók folyamatos blokkolásával segítette Moszkva törekvéseit.

A magyar kormányfő soha nem mondta ki nyíltan, de nyilatkozataiból egyértelműen kirajzolódik, hogy olyan békében látna szívesen a felek között, amelynek eredményeként Oroszország területeket csatol el Ukrajnától, és erre a nyugati országok áldásukat adják. Ez egyrészt igazolná kétkulacsos politikáját, másrészt megerősítené Moszkva keleti pozícióit, így erősebb befolyásra tenne szert a Balkánon, ahol egyre puskaporosabb a levegő. Ez felértékelné Orbán nemzetközi szerepét, hiszen már régóta munkálkodik egy „alternatív EU” összehozásán, amely egykori szovjet köztársaságokat és az unió kapuján már régóta eredménytelenül kopogtató balkáni országokat egyesítene.

Ugyanez a veszély fenyeget, amennyiben most Ukrajna egy részét dobják oda koncként Putyinnak, hiszen az orosz elnök győztesnek érezhetné magát, ráadásul azt kommunikálná, hogy a Nyugatot is legyőzte, nem csupán az ukránokat...

SOK KATONATISZTET ELTÁVOLÍTANAK, EGYESEK NATO-MENTESÍTÉST, MÁSOK ÉSZSZERŰ REFORMOT LÁTNAK

TELEX
Szerző: BOZZAY BALÁZS
2023.01.22.


Egy új kormányrendelet lehetővé tette, hogy Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter egyoldalú döntéssel, kéthavi felmentési idővel felmondhassa a szolgálati viszonyát egyes katonáknak azok közül, akik betöltötték 45. életévüket, és legalább 25 év tényleges szolgálati viszonnyal rendelkeznek.

A Telexhez az elmúlt napokban sok információ futott be felmentett ezredesek, tábornokok sokaságáról. A kiszivárgó hírek szerint eddig 100-200 magas rangú katonával közölhették, hogy távoznia kell, de ez a szám várhatóan tovább emelkedik majd, egyesek szerint akár a többszörösére is.

A honvédség köreiből – részben érthető, nemzetbiztonsági okokból – mindig nagyon nehezen jutnak ki információk, mi most mégis megpróbáltunk körbekérdezni, hogy tisztábban lássuk a magyar hadsereg tiszti karának jelentős részének eltávolításával járó ügyben.

Több olyan elismert szakértővel beszéltünk, akik rálátnak a honvédségben zajló folyamatokra. A vezérkarhoz szinte lehetetlen közel jutni, hiszen ezek az emberek az esetek többségében minisztériumi engedély nélkül nem beszélhetnek a sajtóval. Ráadásul sokuk már tizenéves korától katonai képzést kapott, úgy szocializálódtak, hogy a feletteseiktől érkező parancsokat be kell tartaniuk, és még ha esetleg igazságtalannak is tartanak egyes döntéseket, nem kritizálhatják azokat, pláne nem a nyilvánosság előtt.

Forrásaink azt is említették, a honvédségnél „ki van adva”, hogy a szabadon működő médiumok, így a Telex is „ellenségnek” számítanak, nekik végképp nem lehet nyilatkozni.

Ráadásul a magas rangú katonák elbocsátásuk után egészen a nyugdíjkorhatár eléréséig továbbra is kapni fogják eddigi juttatásuk egy részét. Ennek elvesztését sem akarják kockáztatni azzal, hogy szivárogtatnak a sajtónak, elképzelhető, hogy titoktartási szerződéseket is alá kell írniuk. A leszerelésük utáni állami javadalmazás egyébként teljesen indokolt, egy 25-35 éve, lényegében egész életében csak a katonaságnál szolgáló embernek nem könnyű egyik pillanatról a másikra elhelyezkednie a munkaerőpiacon...


NAVRACSICS TIBOR SZERINT SOKASODNAK AZ ÉRVEK, HOGY AZ ELTE, A BME, A KÉPZŐMŰVÉSZETI EGYETEM ÉS A ZENEAKADÉMIA IS MODELLT VÁLTSON -EZ GYAKORLATILAG FIDESZES IRÁNYÍTÁST JELENT

NÉPSZAVA
Szerző: Á.Z.
2023.01.20.


Ez egy sikeres modellváltás volt, az eredmények egyértelműen igazolják, akár a kiválásági rangsorokat, akár a nemzetköziesítési mutatókat, a külföldi hallgatók arányát nézzük. Úgy gondolom, ez még nagyon sok előnyt tartogat a jövőre vonatkozóan most még hagyományos formában működő egyetemek számára – pendítette meg Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter a Fiala Jánosnak adott interjújában pénteken.


A politikust az elsőként a Népszava által feltárt Erasmus-ügyről kérdezték, vagyis arról, hogy 2022. december 15-i hatállyal az Európai Bizottság befagyasztotta az az Európai Unió által finanszírozott Erasmus+ együttműködési és oktatási csereprogramból, valamint a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogramból azok a magyarországi oktatási intézmények, amelyek közérdekű vagyonkezelő alapítványi formában működnek vagy amelyeket ilyen alapítványok tartanak fenn. Ez gyakorlatilag fideszes irányítást jelet, az alapítványi kuratóriumokban ugyanis kormánypárti politikusok ülnek, az Európai Bizottság pedig összeférhetetlenség miatt döntött a támogatás felfüggesztése mellett.

Bár az Orbán-kormány sietve jelezte, hajlandó a változtatásra, Navracsics Tibor szerint „sokasodnak az érvek” az ELTE, a BME, a Képzőművészeti Egyetem vagy a Zeneakadémia átalakulása mellett, és bár

„nem biztos, hogy mindegyiknek lenne értelme”,

neki van tudomása arról, hogy „fontolgatják” az alapítványi átalakulást, hiszen sokkal több forrást kaptak az utóbbi időben, mint a magyar felsőoktatás 1990 óta bármikor...

PAPA A MAGASBAN

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.01.22.


OV nagyméltóságú úr tegnapi szíves közlése szerint mini kormányülést tartott a várában, amiről képeket is kaptunk általános megolvadós elalélásunkra. E képek tanúsága szerint nem ülték körbe az asztalt mindenféle emberek, pintérek, rogánok és más hasonszőrűek, ahogyan azt megszokhattuk, amikor a négyszögletes asztal lovagjairól kapunk felvételeket, ahogyan csüngenek OV nagyméltóságú úr ajkain, mint gyümölcs a fán. Hanem egy kisonoka bújt nagy, kerek szemekkel hősünkhöz annak húsos lábait átölelve, azaz, nem átallott politikai pedofíliát elkövetni a saját vérével sem. Bajaink vannak a hellyel és a kisonokával is.

Ő szegény nem tehet semmiről, de majd, ha egyszer felcseperedik, és forgatja a családi fényképalbumot, nem tudja majd mire vélni a dolgot, mit keresett ott, és miért vált ennek a dagadt bácsinak – aki állítólag a nagyapja – bábjává ő is. A kelléktárban nem egyéb, mint akármely idegen óvodás, akikkel a nagypapa más alkalmakkal fotózkodott, hogy lényének gyengéd oldalt adjon, de ezek balul sültek el. Ahogyan az is, amikor menekült gyerekek kerültek hasonlóan megalázó helyzetbe egy politikai játszmában, aminek a célja szavaztok szerzése. Ezek a képek ilyképp céljukat tekintve egy zacskó krumplival érnek fel.

Láttunk már egyébként nyáridőn a híres várbéli erkélyen méltóságos kisonokát háromkerekű biciklizni is, amiből az egyik aspektus a fenti, hogy azért nem kellene a saját vérét ilyesmire használni. De, amikor eszünkbe jut, hogy OV nagyméltóságú úr ugyane falak között szaladgált már koviubis üveggel, sőt, fotózott – illetve a stáb – piros lábaskát is, amelyben a titokzatos vacsora rejtezett, akkor érünk el oda, hogy a vár, annak erkélye és a nagyméltóságú úr nyüves életének viszonyrendszere jusson eszünkbe, hogy ő bekvártélyozta oda magát, sajátjaként kezeli, tán még házi papucsa is van a nehéz tölgyfa íróasztal alatt.

Holott, és erre emlékezhetünk, az lett meghirdetve, hogy ez egy miniszterelnöki munkahely, az ország legfontosabb irodája és szobái, amiket annak rendje s módja szerint még szenteltvízzel is meghintettek. Ehhöz képest mint valami lakás vagy nyaraló, téli szálláshely funkcionál, amit szőrmentén még lehetne is, ha nem az volna a végeredmény, hogy ez az alak ezt az egészet a sajátjának tekinti, úgy lakja és lakta be hatalmas termetével a tereit, mintha itt született volna, és valami beteges ragaszkodás mutatkozik abban is, amikor magasrangúnak gondolt vendégeit kicipeli a teraszra, és mutogatja nekik a panorámát.

Hogy na, milyen klafa helyen lakok. És ezért szoktak itt, az erkélyen mulatságok is lenni, amikor a rajongó művész urak és hölgyek egy kis Kossuth-díj reményében dalolásznak és hegedálnak ez erkélyen, ami szintén nem egy miniszterelnöki iroda funkciója volna, hanem inkább az otthoni úri szaloné. Olyan azonban nincsen. Itt van, itt érzi otthon magát hősünk, amit mutat az is, hogy szombaton ide jönnek hozzá az onokák vastag lábait ölelgetni, és nem a Cinege utcába vagy a felcsúti dácsába. Valószínűleg a kedves gyermekek sem azt mondják, hogy gyere kicsim, elmegyünk a papa dolgozójába, hanem, hogy meglátogatják őt...

HA MAGYARORSZÁGON FÜGGETLEN ÜGYÉSZSÉG LENNE, ORBÁNNAK MÁR HAT BÖRTÖNVÁLOGATOTTJA IS LEHETNE

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2023.01.21.


Szánalmas, ahogy Orbán elkezdte Trumpot majmolni a Twitteren, és Trump stílusában próbál gúnyolódni – borzalmasan ízléstelenül – a politikai ellenfelein. Nagyon nem áll jól neki, arról nem is beszélve, hogy normális ember még azt is szégyelli, ha Trumpot ismeri, nemhogy utánozni kezdje. Orbán legújabb Twitter-bejegyzésében azon élcelődik, hogy az Európai Parlamentben kirobbant korrupciós botrány miatt két újabb szocialista EP-képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérték a független, jogállami (!) belga igazságügyi hatóságok.

Orbán jobban tenné, ha Mészáros Lőrinccel, Tiborcz Istvánnal és Ráchel lányával (meg a feleségével, a testvérével, az apjával és a többi strómannal, oligarchával) a háttérben korrupciós ügyekben nem nagyon gúnyolódna senkin. Mert olyan állami szintre emelt korrupció, mint amilyen az Orbán-rendszerben van, csak afrikai banánköztársaságokban létezik, sehol máshol. Ő csak azért lehet szabadlábon, mert még a legfőbb ügyész is egy korrupt pártkatona, aki annyi bűnpártolást követett el eddig, hogy ha hat élete lenne, akkor is élete végéig börtönben lenne a helye. Hát még Orbán.

Aztán azért is ízléstelen és kontraproduktív ez a gúnyolódás, mert az EP korrupciós botránya azt mutatja, hogy az Európai Unióban nem tűrik a korrupciót, hanem leleplezik, kinyomozzák és meg is büntetik az elkövetőket. Ilyen Magyarországon nem létezik, kivéve akkor, ha valaki nem az Orbán által szervezett korrupcióban vesz részt, hanem saját szakállára “dolgozik”, amit azért torolnak meg, mert aki önállósítja magát és saját zsebre lop, az Orbánt lopja meg. Orbán pedig egy olyan tolvaj, aki nem tűri a konkurenciát, ráereszti a hatóságot arra, aki őt meglopja.

Katarról nem kell különösebben mesélni, hogy mindenkit megpróbálnak megvesztegetni, akit lehet, elég csak a futvall-világbajnokságra és a végtelenül korrupt FIFA-ra gondolni. Katarnál csak egy ország van, amely szervezettebben és többet költ politikusok megvesztegetésére, ez pedig Oroszország (mint ahogy arról konkrét információk láttak napvilágot). Arról az Oroszországról beszélünk, amelynek legnagyobb védelmezője és lobbistája az Európai Unióban Orbán, méghozzá mindenféle logikus magyarázat nélkül. Az egyetlen logikus magyarázat, hogy az oroszoktól kap valamit.

Ezért Orbán ne jópofáskodjon a lebukott korrupt EP-képviselőkön, mert nála nincs nagyobb ügynöke egyetlen ellenséges országnak sem: ő vétózza meg Ukrajna pénzügyi és katonai támogatását, védelmezi az orosz érdekeket, akadályozza a szankciókat, orosz oligarchákat akar levetetni a szankciós listáról. Vajon kitől és honnan kapja a neveket, hogy ki ne kerüljön fel a szankciós listára? Az illiberális keresztényfasiszta testvériség nem elégséges magyarázat, hogy valaki szembemenjen a világgal, a szövetségeseivel, saját országa és népe elementáris érdekeivel. Mit kap ezért Orbán?

Orbán soha nem lesz az új Trump, erről ne álmodozzon, attól még ő egy senki marad Amerikában és a világban, hogy a Twitteren erőlködik és angolul posztolgat. Trump stílusában adta most elő azt a viccesnek képzelt szöveget, hogy “ha így haladunk, hamarosan annyi korrupt Európai Parlamenti képviselő kerül rács mögé, hogy a börtönben saját focicsapatot alakíthatnak. Ki tudja? Még az Európa-bajnokságra is kijuthatnak. Itt az ideje lecsapolni a mocsarat Brüsszelben!”

Ha Magyarországon jogállami normák lennének, mint az Európai Unióban és az EU más tagországaiban, akkor az elmúlt 12 év rablóhadjárata után annyi fideszes képviselő, stróman, oligarcha és politikus (no meg családtag) kerülne rács mögé, hogy Orbán hat saját focicsapatot is kiállíthatna belőlük, és akkor szerényen számoltunk. Azt nem mondjuk, hogy bármilyen futballtornára bejutna a csapata, mert a focihoz nem ért, de a tolvajok, rablók, csalók és korrupt gazemberek világválogatottjába rajtuk kívül senki nem férne be...

VÉGRENDELET

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: RADNÓTI SÁNDOR
2023.01.20.


MEGHALT TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS

Tamás Gáspár Miklós átjutott a túlsó partra. Elméje roppant kerekei az utolsó lehetséges pillanatig forogtak; gondolkodott és írt, mint egész életében.

Úgy esett, hogy utolsó írása (merce.hu) – amelyről azt remélte, hogy nem lesz az utolsó – szellemi végrendelete lett. Végsőkig lobogó romantikus szenvedélye romhalmaznak látta világunkat, az egyik pólust. A vélekedések katasztrófáját látta maga előtt, a moralitás, a nyilvánosság, a kultúra, a politika intézményi tekintélyének összeomlását, amelyet már nem lehet toldozni-foldozni. S föllendülni látta a totalitárius zsarnokságra nem, de az egyenlőtlenség elvének fennen hirdetésére és a – Tamás Gáspár Miklós szerint eljelentéktelenedő – nemzetállam elfoglalására és kiszervezésére törekvő „posztfasizmust”. Szerencsétlen hazánk ennek csak éllovasa, de korántsem egyedüli példája, s hosszú távon kell vele a világnak együtt élni, mert tömegek állnak mögötte.

Mi ezzel szemben az, amit Tamás Gáspár Miklós a transzcendenciát nem kerülő pontos kifejezéssel túlsó pólusnak nevez? A nép összezavarodott vélelmeivel, a doxával szemben egy még nem ismert, de a felvilágosodás és a humanizmus hagyományával, minden ember egyenlő szabadságával és méltóságával összehangzó új igazság keresése, az arra való fölkészülés, „amely önelemzés/önvizsgálat, szellemi önmegvilágítás segítségével önállóságot kínál az eldologiasodás elől menekülő aktoroknak”. Tamás Gáspár Miklós olyan forradalmár volt, aki tudta: a forradalmak legpusztítóbb jelszava az, hogy nincs szabadság a szabadság ellenségeinek.

A múlt megvédése a múlt eltorzításával szemben, alternatív tekintélyek keresése, beletörődés a permanens konfliktusba, állóháborúba, kis szabadságharcokba, előföltevéseink állandó ellenőrzése és a modern rendi, biopolitikai ranglétrával („a faji, nemi, szociális, kulturális hierarchia naturalizálásával”) szemben az antifasiszta, egalitárius európai eszme emlékéhez való ragaszkodás.

Drámai következtetés. A politikatudós szinte minimális politikát ajánl, „a küzdelem kisszerűségének hősi elviselését”. A baloldali forradalmár egy „alapvetően mégiscsak konzervatív attitűdöt”, a múlt igazságainak és emlékének védelmét. A marxista bölcselő pedig – felfüggesztve a világ alapvető megváltoztatásának belátható időn belül való perspektíváját – azt javasolja, hogy műveljük filozófiai kertjeinket; majdhogynem – egy régi cikkének címével, amely maga is jelentős hagyományra utal – a filozófia vigasztalását kínálja. „És kezdjünk újra tűrni és tanulni” (Vörösmarty). Mélységes gyanúperrel és radikalizmussal az intézményeken kívüli tekintélyeket keresi.

Ebben a végrendeletben – nem tartalmában, hanem gesztusában – Tamás Gáspár Miklós élete summáját is összefoglalta. Mert noha időlegesen pártpolitikus volt (az SZDSZ-ben, a köztársaság mind a mai napig legjobb pártjában), noha egy cikluson keresztül parlamenti képviselő volt, és az első szabad országgyűlés legnagyobb szónoka, noha külföldön és az itthonról kiüldözött CEU-ban vendég- – mindig csak vendég- – professzor volt, mégis, az ő rendkívüli radikalizmusa és az intézmények idegenek voltak egymástól. Ellenállhatatlan tekintélyét az intézményeken kívül építette föl.

Azért használom az ellenállhatatlan szót, mert sokan és sokszor akartak neki ellenállni. Tekintete az időben olyan messziről mérte föl – saját kategóriáival – a „posztfasizmus”, az „etnicizmus” életveszedelmét, olyan efemer jelenségből ismerte föl „szegény náci gyermekeink” megjelenését, hogy sokan elsietett farkassal ijesztgetést láttak felismeréseiben. Pályáját sokáig kísérte egy bizonyos botrányosság: az öncélú eredetieskedés gyanúja, s mivel néhányszor minden érdek nélkül radikálisan és teljes nyíltsággal újragondolta egész bölcseleti pozícióját, megvádolták – mi sem könnyebb – köpönyegfogatással. Az a tény, hogy föllépéseit, megszólalásait ünnepélyesen teatralizálta, semmiképpen sem cáfolta igazságkutatásának őszinteségét.

Sokféle irányból próbálták relativizálni gondolatait. De a gondolat nem engedett. Valahányszor valaki belemélyedt egy-egy szövegébe, filozófiai publicisztikájába, esszéjébe vagy politikai jegyzetébe, az éleselméjűség, a világosság, az eredetiség, az igazságfeltáró munka, a kritikai erő és a magas rendű irodalmi stílus elragadta. Akár vele tartott immár három évtizedes szellemi otthonába, a modern marxizmusba, akár nem. Aki makacsul kitartott a tekintélyét eljelentékteleníteni akaró közhelyeknél, rákényszerült arra, hogy ne olvassa többé. Így aztán ellenségei elmaradoztak, hívei, fontolva követő olvasói szaporodtak. A gyászhír nyilvános hatásában lemérhető a veszteség érzete.

Tamás Gazsi nagy gondolkodó és nagy író volt, nemzedékem egyik, ha nem a legnagyobbja. Nemcsak az eszmetörténetben, hanem az irodalomtörténetben is helye van. Megvesztegethetetlen, bátor ember. Barátomat gyászolom.



NEM SOK JÓRA SZÁMÍTHATNAK AZ OROSZOK AZ IRÁNI SZANKCIÓS TAPASZTALATOK ALAPJÁN

G7.HU / PODCAST
Szerző: BUCSKY PÉTER
2023.01.21.


Irán a világ egyik legrégebb óta és a legtöbb szankcióval sújtott gazdasága, és ha nem is túl magas az életszínvonal, nem sikerült a vezetését megtörni, érdemi változásokat elérni az ország nemzetközi fellépésében.

Az egyes szankciók deklarált céljait számba véve nagyon vegyes ezek hatékonyságának megítélése. A nukleáris fegyverek fejlesztésében nem sikerült érdemi eredményt elérni, alig néhány lépésre vannak egy működő atomfegyver kifejlesztésétől.

Más téren azonban látványos a siker: hiába a világ egyik legnagyobb kőolajvagyonával rendelkezik Irán, a saját belső keresletének kielégítésén túl csak nagyon korlátozott mértékben tud exportálni – emelte ki Dudlák Tamás, az ELTE Orientalisztikai Intézetének tudományos munkatársa a G7 Podcast eheti adásában...

„GYÖNGE ZENE, ZSOLTÁROS JELLEGŰ, SEHOGY SE LELKESÍTŐ S NEM IS MAGYAR”: MA 200 ÉVES A HIMNUSZ

QUBIT
Szerző: BODNÁR ZSOLT
2023.01.22.


A Hymnus című költemény évekig hevert Kölcsey Ferenc fiókjában, és sem a szerző, sem kortársai nem tartották nagyra. Megzenésítése után azonban végigkísérte az ország történelmét: fontos szerepet játszott 1848-ban, a kiegyezésnél, az első világháború után, 1956-ban és 1989-ben is, amikor először vált hivatalosan Magyarország himnuszává.


Kétszáz évvel ezelőtt, 1823. január 22-én a 33 éves Kölcsey Ferenc pontot tett „Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból” című költeményének végére. Körülbelül ennyit tudunk biztosan a magyar irodalomtörténet talán legismertebb művének születéséről, mindenesetre a keltezéshez használt dátum 1989 óta a magyar kultúra napjaként él tovább.

A tizenkét éves korára árván maradt, betegségekkel küszködő, a társasági élettől elzárkózó Kölcsey 1823-ban már öt éve visszavonultan élt szatmárcsekei birtokán, ahol öccsével, Ádámmal együtt gondozta a jószágokat, míg fennmaradó idejét szinte kizárólag olvasással, művelődéssel és levelezéssel töltötte – még az írás sem ment neki annyira, volt, hogy egy évig nem született új költeménye. Ebben a magányában vette kézhez a Szépliteraturai Ajándék című folyóirat-melléklet első, 1821-es kiadását, amelyben megjelent négy, tévesen Balassi Bálintnak tulajdonított vers, köztük az „A’ Magyar Nemzetnek romlott állapotjáról” című, amelynek utolsó sorai különösen nagy hatással voltak Kölcseyre:

„Oh kedves Nemzetem Hazám édes felem
Kivel szerelmetes mind tavaszom, telem
Keseregj sírj kiálts Istenedhez velem
Nálad hogy szeretlek, legyen e’ vers jelem.”

A verset követő szerkesztői megjegyzés szerint „költőt vagy költői érzésű embert mindenkor mélyebben hat meg Hazájának szerencséje ’s bal-sorsa ’s igy ennek énekei fenntartják azt a’ hangot, melly különben a’ kiholtakkal egészen kihalt volna”. Az ilyen olvasmányélmények minden bizonnyal hozzájárultak ahhoz, hogy Kölcsey lírájában az 1820-as évekre központi szerepet kapott a hazafiasság eszméje. A Himnusz a költő életrajzírói szerint is szándékosan nemzetnevelő célzattal íródott, Vajda Viktor szerint a vers keletkezésének okai „részben a magyarság közt azidőtájt egyre jobban tapasztalható erkölcsi meghátrálásban” keresendők, amelynek ellensúlyozására „egy erősebb erkölcsi front kiépítése is célja volt Kölcseynek”.

Ehhez képest Kölcsey 1838-ban bekövetkezett haláláig látszólag sem az irodalmi közösségre, sem magára a költőre nem gyakorolt különösebb hatást a vers. Első kiadásáig 1828 decemberéig kellett várni, amikor a Kisfaludy Károly által szerkesztett irodalmi évkönyv, az Aurora 1829-es dátumozású számának 267. oldalán megjelent a vers, még alcím nélkül, egyszerűen Hymnusként. Egyedül Toldy Ferenc számolt be róla a Tudományos Gyűjtemény folyóiratban ugyancsak 1828 decemberében megjelent, az Aurora friss számáról írt recenziójában, de ő is csak harmadsorban említi, az Elválás és a Forrásnál című, elsőrangúnak nevezett Kölcsey-versek méltatása után, mintegy mellékesen...

EZ VOLT AZ EMBERISÉG LEGSZÖRNYŰBB BŰNEINEK EGYIKE, AMI ANNYIRA BORZALMAS, HOGY AZ EMBEREK EL SEM AKARJÁK HINNI, HOGY MEGTÖRTÉNT

444.HU
Szerző: ÁCS DÁNIEL
2023.01.22.


- 2022-ben adta ki újra magyarul a Park Kiadó Timothy Snyder történész 2010-es könyvét, a Véres övezetet. Nem véletlenül. Aktuálissá vált.

- A grandiózus munka azt a területet mutatja be, ahol a német és szovjet tömeggyilkos politika egymással átfedésbe került.

- Az amerikai történész a könyv egyik fejezetében arról ír nagy részletességgel, hogy Sztálin 1932-ben és 1933-ban hogyan éheztetett halálra tervezetten több millió ukrán parasztot.

- Ez a holodomor, az ukrán nép történetének legnagyobb katasztrófája.

A cikk Timothy Snyder írása alapján készült.

Címlapkép: Kiéhezett parasztok holttestei egy harkivi utcán (1933). Alexander Wienerberger fotója Theodor Innitzer bécsi érsek gyűjteményéből.

A tömeges éhínség Sztálin első, 1928 és 1932 között megvalósított ötéves tervének eredménye volt. A terv két grandiózus politikai projektből állt: iparosítás, kollektivizálás. „A szocializmus építése olyan nagy munka, mintha az óceánt kavarnánk fel” – fogalmazott Sztálin, és 1929 decemberében bejelentette, hogy a kulákságot mint osztályt likvidálni kell. Sztálin programmondatáról plakát is készült, ott virított minden fontos helyen: az egyik kulák egy traktor kereke mögött bújkál meg, a másik majom képében halmozza fel a búzát, a harmadik pedig a szájával szívja ki a tehén tőgyéből a tejet. Azt, hogy ki számít kuláknak, az állam döntötte el. 1930 januárjában az SZKP Politikai Bizottsága megbízta a OGPU-t, hogy az egész Szovjetunió területén szűrjék meg a legnépesebb társadalmi csoportot, a parasztságot. A politikai rendőrség minden helységben háromtagú bizottságot (trojkát) állított fel, ezek döntöttek a parasztság sorsáról. A trojkának, ami az államrendőrség egyik képviselőjéből, egy helyi pártvezetőből és egy ügyészből állt, jogában állt gyors ítéleteket hozni, akár halálos ítéletet is, ami ellen fellebbezni nem lehetett. Csak 1930 első négy hónapjában már 113 637 kuláknak nyilvánított személyt deportáltak Ukrajnából az Urálba, Kazahsztánba vagy Szibériába, börtöntáborokba. Ezáltal a módosabb, befolyásosabb, ellenállásra képes parasztokat kiiktatták, a vidéki embereket megfosztották természetes vezetőiktől. A „szűréssel” párhuzamosan szélsebes kollektivizálásba kezdtek. Az ukrán pártvezetés ígéretet tett, hogy egy éven belül az egész köztársaságot kollektivizálja, de a helyi pártaktivisták igyekeztek ezen is túltenni, 9-12 hét alatt akarták végrehajtani a programot. Fenyegetéssel és gyakran gyilkos erőszakkal kényszerítették a parasztokat, hogy adják át földjeiket, és lépjenek be a kollektív gazdaságokba.

1930 márciusára a Szovjetunió megművelhető földjeinek 71%-át sikerült a kollektív gazdaságokhoz csatolni. Elvben ez azt jelentette, hogy a parasztoknak a továbbiakban nem volt joguk a saját maguk számára termelni. Az állam vagyis a párt vezetői mondták meg, miből, mennyit, mikor termeljenek, tőlük kapták a fizetésüket, az eszközeiket.


Ukrajnában a parasztokat talán még jobban megrémítette a föld elvesztése, mint az orosz parasztokat, akiknél a közösségi gazdálkodásnak voltak hagyományai. Egész történelmük a földesurakkal való küzdelemről szólt, és egy pillanatra úgy tűnhetett, hogy a bolsevik forradalommal végre győzedelmeskedtek. A kollektivizálást viszont második jobbágyságként élték meg. A különbség annyi volt, hogy már nem a földesuraknak, hanem a kommunista pártnak voltak kiszolgáltatva. Az ukrán parasztság lába alól szó szerint kicsúszott a talaj, féltek az éhezéstől, a kivívott függetlenség elvesztésétől, sőt a lelkük üdvét is féltették. Ugyanis az ukrán falusi társadalom még mindig vallásos volt. Sokan közülük az ateista, kommunisták által diktált kollektivizálást az ördöggel kötött szövetségnek tartották. Így aztán az 1930-ban az OGPU csaknem egymillió egyéni ellenállási akciót rögzített. 1930-ban a Szovjetunióban kitört tömeges parasztlázadásoknak csaknem a fele Ukrajnában történt. Ezrével emigráltak Lengyelországba. Volt, hogy egész falvak fogták a templomi zászlót és a feszületet, és elindultak nyugatra.

Sztálin ennek hatására felfüggesztette a kollektivizálást. Feloszlatta a kollektív gazdaságokat. Taktikai visszavonulást hajtott végre. 1930 március 2-án cikket jelentetett meg „Akiknek a siker a fejébe szállt” címmel, amiben azt állította, hogy a kollektivizálók (természetesen nem ő) túlzásokba estek, és helytelenül, erőszakkal léptették be a parasztokat az állami gazdaságokba. 1930-ban az ukránok úgy arattak és úgy vetettek, mintha a föld az övék volna. A nyáron nagyon jó volt az időjárás, az év bő termést hozott.

A párt 1931-ben óvatosabban, lassabb tempóban, de újra nekiveselkedett a mezőgazdaság modellváltásának. Első körben a párt ukrán tagozatának alsó szintjén tisztogatást rendeztek a káderek között. Ők lettek a bűnbakok az 1930-as kudarcért, majd úgy megadóztatták, ellehetetlenítették a független gazdákat, hogy azok számára nem volt más út, mint belépni a kollektív gazdaságokba. Például a kollektív gazdaságok megszavazhatták, hogy elvegyék a függetlenek félretett vetőmagjait, ami gyakorlatilag azonnal kicsinálta a magángazdaságokat. A deportálások is folytatódtak, 32 127 háztartást (!) költöztettek a Gulágra. 1931 végére immár véglegesen és valóban elérte a 70%-ot a kollektivizált ukrán termőföldterület. Sztálin győzött...

GYÁSZ, RAKÉTATÁMADÁS DNYIPRÓBAN ÉS AFGÁN ÓPIUM – HETI MULTIMÉDIÁS TARTALMAINK

SZABAD EURÓPA
Szerző: SZABAD EURÓPA
2023.01.21.


Gyász, rakétatámadás Dnyipróban és afgán ópium – heti multimédiás tartalmaink.