Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2018.01.06.
Félig tele van a pohár, biztatta karácsony előtt az ellenzék híveit Molnár Gyula, az MSZP és a DK közötti egyéni kerületi megállapodásra célozva. A közös listát elutasító Gyurcsány Ferenc szerint a koordináltan indított jelöltek támogatása és a külön állított listák melletti saját pártkampány menni fog, mint a karikacsapás. Ha igaza lesz, akkor beteljesül Kunhalmi Ágnes várakozása, miszerint el lehet zavarni a kormányt, mint a huzat. A szocialisták budapesti elnökére amúgy is fontos szerep vár, hiszen az MSZP reménybeli miniszterelnök-jelöltje, Karácsony Gergely alig várja, hogy felszántsa Kunhalmival együtt az országot. Szél Bernadett szintén szívesen használja ezt a fordulatot: ha gondos figyelemmel követjük megszólalásait, akkor tapasztalhatjuk, hogy máris felszántotta és egyidejűleg ismét felszántani készül e választókerületekre szabdalt hazát. Mindeközben az Állami Számvevőszék által szorongatott Vona Gábor két kutyasimogatás közben az egyedüli kihívó öntudatával készül a kormányváltásra.
A kétségkívül rendkívül aktív ellenzéki politikusok szerint az elégedetlenek többsége, a még párt nélküli több százezer szavazó aktivizálódása a győzelem biztosítéka. Akárcsak négy évvel ezelőtt, amikor ugyanerre számítottak.
Mindeközben a pártot választani tudó állampolgárok több mint fele a kormánypártot támogatja. A teljes, szavazókorú népesség körében a Fidesz támogatottsága az egyes intézeteknél háromszor-négyszer akkora, mint az őt követő nagyobbacska pártoké. Bár a Fidesz „felülmérése” afféle kutatói közhelynek számít, azzal sem vagyunk kint a vízből, ha a Fidesz végül csak a 2014-es fölényét tudja megismételni. E fölény valószínűleg nem optikai csalódás, az előző ciklusban a Fidesz szintén a választást megelőző évben növelte támogatottságát.
Az akkori helyzethez képest a Jobbik mutatói most valamivel jobbak, de az utóbbi hónapokban romlanak a számai. Az LMP is erősebb, mint négy éve, ami azt jelenti, hogy biztosan a bejutási küszöb fölött tudhatja magát. Az egykori közös listás ellenzék pártjai közül egyedül a DK erősödött, a többiek állapota jelentékenyen rosszabb.
Az összkép kedvezőtlenebb startpozíciót jelez a demokratikus pártoknak a négy évvel ezelőtti választáshoz képest – amit ugyebár a baloldali-liberális ellenzék elvesztett.
Nem kizárt, hogy 2018 elején véglegessé válik valamiféle megegyezés a szövetségben egyáltalán gondolkodni kész pártok között. Ám a reményeit rendületlenül ebbe a politikai oldalba helyező választópolgárt aligha nyugtatja meg, amikor Karácsony Gergely optimizmusa abban fejeződik ki, hogy akár még februárban is létrejöhet a végleges együttműködési konstrukció...