2021. június 28., hétfő

A SZTORIK KOCKÁZATAI

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2021.06.27.


Ha valaki az elejétől olvassa ezt a blogot, azt érzékelheti, hogy mondjuk az első öt évben sokkal több egyéni történet volt benne, gyakran csak egy-egy ilyen esetleírás volt az egész blogposzt, aztán folyamatosan lett magyarázóbb jellegű. Bár arra mindig igyekeztem törekedni, hogy konkrét jelenségek, történések kapcsán írjak, de ahogy egyre többet értettem meg ebből az egészből, változott az arány. Mert sokkal inkább ráláttam az esetek mögötti “miértekre”, azokra a bizonyos okokra, melyek csak részben sorolhatók az egyéni felelősség körébe, nagyobbrészt a rendszer működési elégtelensége és hibái miatt alakultak ki.

No meg azt is megtanultam, hogy a történetek sosem fekete-fehérek. Egy-egy eset értelmezéséhez nem elégséges csak egy szereplőt meghallgatni. Az egészet a társadalmi beágyazottságában kell értelmezni, hogy hiteles képet kaphassunk. És fontos az időbeliség is. Mert egy kiragadott pillanat nem biztos, hogy megfelelő a történet megértéséhez.

Sokszor leszek mérges, ha olyan cikket olvasok, amiben egy konkrét esetről számolnak be, érezni már a címből, a legfontosabb az, hogy rákattintsanak, minél többen. Ezekben többnyire a sértett fél szemszögéből hallhatjuk meg a történetet, amelynek az üzenete az elnyomás, a lelketlen hivatalnokok, akik embertelenül bánnak az elesettekkel. Szerintem az ilyen típusú cikkek nem segítenek a helyzetek megoldásában, inkább arra jók, hogy az árkot ássák még mélyebbre, miközben az már így is túl mély.

Nem tisztem védeni a rendszert, a benne dolgozókat, hiszen pontosan látom én is a viszonyulásokat, és azt is tudom, vannak olyan szinten kiégett, vagy arra a munkára alkalmatlan emberek, akik ellen tényleg eljárás indulhatna az alapjogok megsértéséért, hatalommal való visszaélésért. Ám a rendszer nem attól rossz, hogy milyen emberek dolgoznak benne, hanem attól, hogy nem megfelelőek az eszközök, módszerek, működések. Nem “gonosz” emberek azok, akik az intézményrendszerben az elesettekkel foglalkoznak. Csak eszköztelenek, kiégettek, alulfizetettek, túlterheltek, akik felőrlődnek maguk is azokban a problémákban, melyeknek megoldásán dolgozniuk kell.

Én megoldáskereső attitűddel dolgozok, együttműködéspártian, és nagyon hiszek az emberekben. Nemcsak azokban, akik végletesen leszakadtak a társadalomban, hanem azokban is, akik dolgoznak értük, a terepen. Ám a leszakadókat hibáztató és az áldozatképet erősítő megközelítések szerintem egyformán károsak, és nem visznek előre a megoldáskeresésben.

Amikor egy család körül valami olyan mélységű probléma alakul ki, aminek híre túlmegy a településen, arról egyszeri látogatással nem lehet képbe kerülni. Ha olvasok, vagy a tv-ben látok ilyet, már az első mondatokból felismerem, hol csúsznak el az információk, amelyek nem attól lesznek hitelesek, hogy a pillanatnyi helyzetben megszólaltatják az érintettet. Mert annak a helyzetnek voltak előzményei, de mivel egy áldozati viszonyulásra gyúr a riport, így ezeket nem firtatja senki. Mikor egy szomszéd azt mondja pl., hogy neki semmi baja sincs az illető családdal, abban benne lehet a következő konfliktusoktól való félelem is. Szóval, ezek a nyilvánosság elé kerülő, sok esetben rémes esetek nem egyszerre, váratlanul alakulnak ki, hanem hosszú időn át fejlődnek problémássá. Egy olyan folyamatban, amiben a legfontosabb befolyásoló elem az eszköztelenség. És amiben benne van egy egész problémahalmaz, többnyire már az indulat is.

Persze ezeken a családok-intézményrendszer közötti konfliktusokon kívül rengeteg történettel találkozik az ember, ami megborzongatja, elkeseríti, felháborítja, vagy éppen büszkeséggel tölti el. Ezek kihangosítása könnyedén megmozgatná a szociálisan érzékeny embereket, de vannak nagy csapdái is.

Az emberek zöme igényli a személyes pontokat, az “általános” támogatástól sokan elzárkóznak. Egyszerűen szeretik tudni, kit segítenek. De óvatosnak kell lennünk. És nem annyira a GDPR miatt.

A nélkülözés kihangosítása ugyanis érzékeny dolog, miközben nélkülözhetetlen, különben nem fognak tudni róla az emberek, és nem érhetünk el segítő kezeket sem. Az elején én sem éreztem még, mennyi veszélyt rejt magában. Ha az ember a nyilvánosság elé visz egy konkrét helyzetet, pl. egy mélyszegénységben élő gyerek vágyát, könnyen elindulhat feléjük egy extra figyelem, adakozás. Ugyanez történik, ha egy szegény család sikeres erőfeszítéseiről beszélünk, amivel próbálják az életüket fenntartani. Sokan úgy érzik, őket segíteni kell.

És akkor elindul a segítségnyújtás a konkrét gyerek, család felé. Pl. karácsonyra 15-20 csomagot is kapnak. Mi pedig odaadunk mindent, ami nekik érkezik, hiszen így korrekt, küldjük a visszacsatolásokat. Ők boldogok… de a szomszédok nem értik, ide miért jön annyi minden, nekik meg alig. Próbáljuk megmagyarázni, de nem érzik igazságosnak. Róluk is lehetne ilyet írni, úgy vélik. Támadni kezdik azokat, akik a kedvezményezettek. Mindent elkövetnek, hogy bebizonyítsák, akik kapnak, érdemtelenek a segítségre. Így fordul át a segítség egy konfliktushelyzetbe, amit aztán nagyon nehéz stabilizálni. Jó szándék volt benne mindenki részéről, mégsem jól sikerült.

A másik kockázat, mikor valaki vállalja adott, nehézségekkel teli életszakaszában a nyilvánosságot. Mert tudja, megértette, ha az emberek nem tudnak a nehézségeiről, nem fogják elérni a segítségadások. Kérünk hát segítséget, az ő történetével, beleegyezésével, aztán egy idő múlva stabilizálódik, jobb ívbe fordul az élete, és már nem érzi magáénak a korábbi képet, ami a szegénységét mutatta. Azt gondolja, az internet világában, hogy az egyszeri történet volt, és követeli, tüntessük el a róla megjelent képeket, videókat. De a megosztásokban, felhasználásokban ez már önálló életet él…

A gyerekcsoportokban, osztályokban sem egyszerű a történet. Nem teremthetünk semmilyen olyan helyzetet, amiben az egyik gyerek a szegénysége miatt kaphat valamit, míg a másik, aki jobb társadalmi státuszú, az nem. Erre nagyon kell vigyázni…. és még így is vannak nehéz helyzetek. Sosem felejtem el azt a gyereket, aki folyton csúfolta a többit: “mi van, neked “nórikás” táskád, ruhád, cipőd van? Nem tudnak venni neked a szüleid, mi? Csóró vagy… neked mindent az Igazgyöngy ad.” Holott őt is, a családját is támogatta az alapítvány, de nekik “kifele” nagyon fontos volt azt mutatni, hogy nem rászorulók, ezzel pozícionálta magát a család a közösségben, és nyilván, mivel a gyerek is ezt hallotta, ezt vitte tovább az iskolába. Nem egyszeri volt ez sem, azóta is előfordul. A gyerekek nagyon tudják bántani egymást.

És persze nemcsak akkor van baj, ha konkrétan tudja, felismeri magát az illető egy történetben, vagy a jóváhagyásával kerül ki a nyilvánosság elé a problémája, hanem akkor is, ha túl általános a megfogalmazás. Ebbe többnyire nem akkor szaladunk bele, ha a szegénységről van szó, bár volt már erre is példa. Inkább akkor, mikor a problémákról beszélünk, és ebben magukra ismernek ők is. Ám ez egy olyan részére mutat az életüknek, amit nagyon nem akarnak hallani. Sérti őket. Ekkor jön a “leszégyenít minket” történet, amibe aztán nagyon gyorsan becsatornázódik minden sérelem, és a segítőből pillanatok alatt bűnös lesz az ő szemükben. Mert a szegénységben mindenkinek van sérelme, és ez gyorsan képes támadásba kovácsolni az embereket.

Szegénynek nem jó lenni. Szegénynek nem jó látszani. A szegénységgel nem jó szembesülni sem.

Nagyon sokat tanultam már erről. Megtanultam természetesen viselkedni olyan szituációkban, amiben legszívesebben ordítanék. Megtanultam türelmesen elviselni az indulatot, a meggondolatlan mondatokat, megértettem, hogy valahol mindenkinek “ki kell engedni a gőzt”. Az intézményrendszeren belül épp úgy, mint a szegregátumokban. Megtanultam, hogy az emberi méltóság minden helyzetben fontos. De mindenkinél, nemcsak annál, aki bajban van, kirekesztettnek érzi magát, hanem annál is, aki a megoldáson dolgozik. Nincs olyan, hogy az emberi méltóság csak az egyik oldalon fontos, csak az egyik oldalnak “jár”.

De azt is tudom, hogy mindez nem jelentheti azt, hogy nem nézünk szembe a problémákkal, és hazudunk, csúsztatunk, hamis képet festünk a helyzetekről. Persze ez a könnyebb út. Csak nem vezet sehova, még akkor sem, ha annyira akarunk benne hinni, hogy végül valóságosnak érezzük.

Nagyon nehéz ezt értelmezni. Hajszálvékony mezsgyén kell lépkedni.

Ettől is olyan bonyolult az egész. Mert hiába látom, látjuk ezt az egészet, meg is kell tudni értetni. Minden szereplővel, aki kapcsolódik ehhez.

FONTOS HELYEN ESETT SZÉT A FIDESZ

444.HU
Szerző: BEDE MÁRTON
2021.06.28.


Jó reggelt! Szerdáig folyamatosan melegszik az idő, utána jön a hidegfront.

4 legfontosabb cikkünk most

Pont abban a kerületben került padlóra a Fidesz, ami Orbánéknak most a legfontosabb

Orbán Viktor kínos vacsorái - homofóbia és magyarázkodás

Megváltoztatják a Kéktúra útvonalát, így nem zavarja a NER-közeli, Oszkó Péter kezelésében álló balatonhenyei luxusbirtok terjeszkedését

- Elfogták a német szurkolólányokat leköpő két magyar férfit

Küldd bátran tovább a Reggel 4-et ismerőseidnek! Itt tudnak feliratkozni rá, ha tetszik.

SZABAD SZEMMEL: KIÁLLT ORBÁNÉRT A NÉMET SZÉLSŐJOBB, A TÖBBIEK SZELETELÉSSEL VÁDOLJÁK - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2021.06.27.


A magyar miniszterelnök kénytelen megtapasztalni, hogy milyen az átélni az általa annyira kedvelt egész pályás letámadást.


Frankfurter Rundschau

Már a német uniópártok frakcióvezetőjének is elege van a magyar kormányból, de annyira hogy már kétli: egyáltalán van-e helye még az országnak Európában. Ralph Brinkhaus kifejtette, akkora gondról van szó, hogy a CDU-CSU részéről felvetődik az egész tagság kérdése. Neki magának pedig nagy-nagy problémát jelent, hogy ha Budapest búcsút mond az egész európai értékkánonnak.

Kijelentette: Magyarországnak el kell döntenie, hogy benn akar-e maradni az értékközösségben. Az nem járja, hogy kimazsolázza a jót, az előnyöket, de a közös elvekből nem kér. Előzőleg, az uniós csúcson Merkel kancellár igen súlyos problémának nevezte az EU jövőjéről alkotott magyar elképzeléseket.

Ezzel szemben a szélsőjobbos AfD parlamenti csoportjának első embere azt fejtegette, hogy aránytalan módon beleártotta magát a magyarok dolgaiba a holland miniszterelnök, amikor arról beszélt Brüsszelben a múlt csütörtökön, hogy ha magyarok nem tartják magukat a közös normákhoz, akkor nyugodtan követhetik a brit példát. Gauland szerint az ilyesmi teljesen elfogadhatatlan, mert az nem tartozik a hollandokra, miként irányítja az országot a demokratikus megválasztott magyar vezetés.

És Brüsszel veszélyes vizekre téved, amikor megpróbálja megszabni egy tag belső berendezkedését, ugyanakkor büntetné azokat, akik szerinte erre nem hajlandóak. A politikus rámutatott, hogy ez az út végzetes, mert a központosított államhoz vezet.

Die Welt

A német szabaddemokraták frakcióvezetője úgy ítéli meg, hogy Orbán Viktor ezúttal túl messzire ment a melegek és a transz neműek diszkriminálásával, vagyis megint megsértette az uniós értékeket, ám azzal nem számolt, hogy immár más idők járnak és Brüsszelben besokalltak tőle. Merthogy amit csinál, azt ugyan konzervatív politikának nevezi, ám az valójában demokrácia ellenes – mutat rá Alexander Graf von Lambsdorff, akinek az apja annak idején pátyolgatta a Fideszt a Liberális Internacionáléban.

A konzervatív lapban megjelent kommentárban az FDP vezetője rámutat, hogy Orbán olyan forgatókönyvet alkalmaz, ami Oroszországból és Törökországból ismert. Szeletenként számolja fel a demokráciát. Az egyes lépések nem tűnnek veszélyesnek, ám az összkép teljesen egyértelmű. Így lehet 40 százalékkal kétharmadot szerezni. Ezért voltak Budapest utcáin a náci uszító lapot, a Der Stürmert idéző antiszemita plakátok. Ezért ostorozták a „Soros-zsoldosokat”, ezért paterolták ki a CEU-t.

Az új törvény hibátlanul illeszkedik a tekintélyuralmi irányvonalba. Ám a helyzet mégis más, mint idáig, hiszen egyrészt a Fideszt végre kihajították a kereszténydemokrata pártcsaládból. Másrészt a földrészen előbbre léptek a társadalmak, nyíltabbak, sokfélébbek lettek. A magyar párt melléfogott, amikor azt hitte, hogy a nagy többség elfogadja a nyílt diszkriminációt. Harmadrészt egyes kormányfők, mint a holland és a luxemburgi, személyesen is érintettnek érezték magukat a vitában.

Természetesen azonnal jött a panasz Budapestről, hogy az EU beleüti az orrát a magyarok dolgába. De pont nem ez történt. Rutte, Bettel és von der Leyen azt állapították meg, hogy bizonyos szabályokat be kell tartani. Az unió nem szövetségi állam, nem birodalom és nem is a népek börtöne, amely Brüsszelből irányítja és nyomja el a nemzeteket.

Önkéntes szervezet, de akinek nem tetszik, az mehet isten hírével. Egyébiránt értékközösség is, amelynek tagjai kötelezték magukat az emberi méltóság, a szabadság és a demokrácia tiszteletben tartására. Az intézményeinek pedig ügyelniük kell az alapnormák betartatására.

Az igazi reményt ebben a helyzet a magyarok jelentik saját maguk számára, mert vannak közöttük elszánt demokraták. Az ellenzék most Izraelre veti vigyázó tekintetét, miután ott összefogással sikerült kipiszkálni a hatalomból Netanjahut. Graf von Lambsdorff emlékeztet arra, hogy Németország igencsak sokat köszönhet a magyar nép szabadságvágyának, márpedig jó jel, hogy ez a vágy továbbra is él. És ha bizakodhatnak a magyar demokraták, akkor van remény Európa számára is.

Frankfurter Rundschau

A német zöldek kancellárjelöltje úgy látja, hogy nem szabad kirakni Magyarországot az unióból, inkább fokozni kell a nyomást az Orbán-kormányra, hogy tartsa be az alapjogokat. Baerbock hozzátette, hogy Németországnak ugyanakkor végre követelnie kell a Bizottság aktív fellépését, tehát hogy az vesse be a rendelkezésére álló eszközöket. Merthogy a politikus szerint Berlin sokáig hallgatott a magyar demokrácia leépítése láttán. Tágra nyílt szemekkel vette tudomásul, ahogy a jogállamot egyre újabb és újabb negatív hatások érték.

Ám most folytatni kell a megkezdett kötelezettségszegési eljárásokat, pl. a felsőoktatási törvény ügyében. Ennek részeként Brüsszelnek haladéktalanul kezdeményeznie kell, hogy az Európai Bíróság vessen ki büntetést a magyar vezetésre.

Reuters

A nem éppen diplomatikus fellépéseiről híres cseh elnök gusztustalannak nevezte a transz nemű embereket, amikor az LMBT-ellenes magyar törvényről beszélt, és egyben védelmébe vette a magyar jogszabályt. Mint emlékezetes, a múlt heti uniós csúcstalálkozón a részvevők nagy többsége egészen másként ítélte meg a szabályozást, de Zeman szerint ők ily módon beleavatkoztak a magyar belügyekbe.

Azzal érvelt, hogy Orbán Viktor nem a melegek ellen van, de azt nem fogadja el, hogy a nem felvilágosítás során manipulálják nem csupán a szülőket, hanem a gyerekeket is. Ezért ő a maga részéről nem lát okot, hogy ne értsen egyet a magyar politikussal, annál is inkább, mivel már tele van a hócipője a női egyenjogúság harcosaival, a „Me Too”-mozgalommal és a prágai Büszkeség menetével. A jelentés ugyanakkor felidézi, hogy a Bizottság az Európai Bíróság elé akarja vinni a homofób magyar jogszabályt.

Financial Times

„Aki tényleg keresztény, az tisztában van azzal, milyen fontos erény a tolerancia”. Ezt olvasták Orbán Viktor fejére a brüsszeli EU-csúcson, de a magyar vezető kapott más kritikákat is. Olasz kollégája, valamint a Bizottság első embere elmagyarázta neki, hogy az új, LMBT-ellenes jogszabály nem felel meg a keresztény erkölcsnek. Macron francia elnök úgy foglalt állást, hogy itt alapkérdésről van szó, miután a magyar, lengyel és szlovén vezetés alapvető kérdésekben megy szembe a közös értékekkel.

Diplomaták elmesélték, hogy ilyet még nem láttak: egyre csak zúdultak a vádak, mindenki hangot adott a sok-sok éven át felhalmozódott keserűségnek, úgy hogy Orbán igencsak nyalogathatja sebeit, miután teljesen elszigetelődött. Csak Lengyelország és Szlovénia fogta a pártját. De hatalmas a szakadék Magyarország és a többiek között, sőt, csak tovább mélyül.

Az illiberális demokrácia és a hagyományos keresztény értékek önjelölt zászlóvivője a végén jóformán kegyelemért könyörgött, amikor elárasztották a panaszok. Azt kérte, hogy a jelenlévők próbálják meg átélni a helyzetét, miután mindenhonnan csak támadások érik. De a többieknek elegük van belőle, a többi közt a jogállam leépítése, a sajtószabadság és a kisebbségi jogok visszaszorítása miatt. És most már nem védte meg Merkel sem.

Ráadásul a múlt héten már az Európai Parlament feloszlatását szorgalmazta és azt mondta, hogy az unió mind jobban emlékeztet a szovjet birodalomra. A Bizottság viszont új kötelezettségszegési eljárást kíván indítani a homofób jogszabály miatt, bár az sokáig tart, amíg lesz belőle valami.

A másik oldal ugyanakkor reméli, hogy az anyagi megtorló intézkedések majd jobb belátásra bírják Orbánt. Brüsszel leállíthatja a pénzeket, ha Magyarország nem tesz eleget a gazdasági reformokra tett ígéretének, továbbá be lehet vetni a jogállami mechanizmust is.

Politico

Covidos lett a luxemburgi miniszterelnök, két nappal azután, hogy hazatért a brüsszeli EU-találkozóról. Bettel, akinek hozzászólását többen megkönnyezték, miután elmesélte, milyen nehéz elfogadtatnia magát melegként még a saját családján belül is, ugyanakkor keményen bírálta Orbán Viktort, most 10 napra önkéntes karanténba vonul. De otthonról tovább dolgozik.

Tünetei enyhék: láz és fejfájás jelentkezik nála, de hivatala szerint a többi állam- és kormányfőt nem fenyegeti veszély, mert egyrészt maszkot viseltek az összejövetelen, másrészt ügyeltek a távolságtartásra. A politikus különben idáig egy oltást kapott: AstraZenecát.

Frankfurter Allgemeine Zeitung

Lassan magukra találnak a magyar vállalatok a járvány után, a növekedési ütem tart a korábbi szint felé, csak Orbán Viktor jelent változatlanul kockázatot. A Bosch távozó igazgatója úgy fogalmaz, hogy a kilátások jók, ám a levegő egyre ritkul. A névleges bérek megugrottak, de persze a forint gyengülése folytán reálértékben már korántsem akkora a javulás. Továbbra is jelentkezik a nyomás a magasabb keresetek érdekében, viszont az infláció lényegesen meghaladja az EU átlagát. Ugyanakkor a külföldi befektetők számára változatlanul vonzóak az alacsony bérek.

Csak a Bosch tavaly 73 milliárd eurót ruházott be, az ország legnagyobb ipari munkáltatójaként. De persze a ragály nála is visszavetette a dolgokat. A magyarok jól állnak az oltásokat tekintve, viszont listavezetők, ha a halottak számát az összlakosságra vetítjük. De pl. az Erste ez évre majdnem 7 százalékos fejlődési tempóval számol.

Viszont a bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlítások Intézete úgy látja, hogy a kormány konfrontatív európai irányvonala fékezheti az előrelépést, miközben nagy pénzeket vár Brüsszeltől.

BANDI, A LÓ

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2021.06.27.


A szerkesztési dolgozóban az a jó, hogy a sajtómunkás közvetlenül érezheti az olvasó nagyközönség törődését. Úgy nagy általánosságban a barmok vagytok, miket irkáltok itt össze metódussal, ha az olvasó nagyközönség nem érti a betűket, ami abból is kitetszik, ha a szerkesztő sajtómunkás odabiggyeszti, hogy a szöveget az MTI szerezte, akkor is azzal vádolják, hogy az ujjából szopta. Sajtómunkás ilyenekből jól ki nem jön, a saját és anyukája életével és tisztességével áldozik a műszaknak, repedt sarkú az egyik, féreg a másik. Az olvasó nagyközönség úgy nagy általában leképezi társadalmunk kognitív és mentális állapotát.

Kiábrándítónak is lenne mondható, ha nem ez lenne az általános, mert mit várjunk egy olyan élettől, amelyben például Kósa Lajos tényező. Régen, még a boldogult print időszakban ez az olvasó-író viszony sokkal bensőségesebb és kidolgozottabb volt, sőt talán meghittnek is mondható így visszatekintve. Mert nem az volt, hogy csak beütötte a telójába a kommentet az olvasó nagyközönség, miszerint hülyék vagytok, az is kár, hogy anyátok megszült. Hanem a print korszakban levélpapírt kellett venni, borítékot, bélyeget, le kellett ülni az asztalhoz, és megfontoltan szidni a sajtómunkás anyukáját. Majd elballagni a postaládához feladni a levelet.

S mindeközben az olvasó nagyközönség permanensen a sajtómunkásra gondolt. Egy ilyen viszonyt ma már szerelemnek neveznek, de minimum házasságnak, amiben a kitartó érzelem ilyen élénken van jelen, ha az az utálat is. Ám most mégsem ez a főfogás, hanem a kilátástalanság, mint magyari népünk mentális kidolgozatlanságának bizonyítéka és szomorú tükre. Tegnap volt hír ugyanis, hogy B-közepes társadalmunk böffenéseként mintegy két német diáklányt a Puskás Arénában, úgy is, mint szentély, leköptek és megütöttek, mert szivárványosra volt föstve az arcuk, ami a karikás ustorok kajla világában főbenjáró vétek.

A kereszténynáci szurkolók természetes reakciója ez, ha szivárványt látnak, köpni kell, pedig nem is szerelmesek, mint az AE Bizottság Tánczenekar abból a korszakból, amikor azt hittük, Magyarországból még lehet valami. Aztán meg nem lett, mint kitetszik. Erre a hírre viszont, hogy a kereszténynácik leköptek és megütöttek két lányt, mintha villamoson utaztak volna SZFE-s maszkban, szóval erre is érkeztek reakciók a nyájas olvasóközönségtől, a cselekedet elítélésén kívül nagy számban olyan metódussal, hogy a két lány miért provokálta a kereszténynácikat, ne csodálkozzanak, ha pofán vágták őket nevelési szándékkal...