2018. április 9., hétfő

ILYEN ORSZÁGBAN ÉLÜNK

INDEX
Szerző: KÁRPÁTI MÁRTON
2018.04.09.


A választók többségét nem zavarja Mészáros Lőrinc, Semjén Zsolt, Németh Szilárd, Habony Árpád vagy Matolcsy György.

Az ország felét nem zavarja, hogy mutyikkal és haveroknak mennek a súlyos milliárdok, hogy több miniszter és vezető (illetve rokonsága) nem tud rendesen elszámolni a vagyonával és egyéb bizniszeivel.

Az ország nagy részét nem érdeklik a tények, az ország nagy részének elég az a totálisan fals alapokra felhúzott üzenet, hogy gyűlöljünk és állítsunk meg mindenkit, akinek más színű a bőre, és akinek amúgy esze ágában sincs Magyarországon élni.

Az ország elsöprő többségét nem zavarja, hogy a kórházakban órákat kell arra is várni, hogy az emberhez szóljanak, hogy ugyanott a legalapvetőbb szükségletek (szappan, vécépapír, gyógyszerek, működő lift) sincsenek biztosítva.

Nem gond az sem, hogy az állami iskolák nagy részében a gyerekeik nem kapnak a jövőbeli boldoguláshoz megfelelő tudást.

Leszarják, hogy a miniszterelnök kattanása miatt teleszórták stadionokkal az országot, és nem jelent gondot az sem, hogy a sajtó nagy része a kormány szolgálatába lett állítva.

A szavazók többsége szerint a nőnek a konyhában a helye.

A választóknak tök oké, hogy van olyan miniszter, akit egy szélhámos meg tud vezetni, és aki a nyilvánvaló szélhámosság ellenére is százmilliókat akar "az édesanyjának" kicsikarni.

A választóknak tetszik, hogy a kormány Putyinnal barátkozik, miközben az EU ellen hangolja a népet.

Tegnap kiderült, hogy ilyen országban élünk.

ÉS AKKOR MOST ORBÁN VIKTOR MEGVÉDI AZ ORSZÁGOT. MAGÁNAK!

BANDITAPOLITIKA BLOG
Szerző: BANDITA
2018.04.09.


Sétáltam a gyönyörű napsütésben. A határon feltűnt migráns hordák békésen legelésztek a kerítés tövében. Egy sem mert belépni az országba, az tegnap úgy meg lett védve, hogy csak na. 
Mindenki derűs nyugalommal végezte a munkáját, hisz azt már nem kell félteni a menekültektől. A nagymamák, és a gyerekek is kimerészkedtek a nap alá, mától nem eszi meg őket senki, már nekik sem kell félni. A szomszédom is megnyugodott, nem fog egy menekült sem beköltözni a helyemre, és nekem sem lesz menekült szomszédom. Minden marad a régiben, meg vagyunk oltalmazva az ENSZ országának az akaratától.
Továbbra is jönnek a csekkek, de végül is drága rezsicsökkentés nem nagy ár akkor, ha már nem kell félni a burkás muszlimok zaklatásától.
A kórházakban tovább pereg a vakolat, a sor hosszú a vizsgálatra, a személyzet száma egyre csökken. Viszont lehet készülni Orbán Viktor várba költözésére. Az ünnepség majd elfelejteti a nehézséget a betegnek. De addig is a stadionok gyepe fűtve lesz a hárommilliárdos kazánházból.
Mészáros Lőrinc, Andy Vajna, Rogán Antal, Lázár János, és a többi tolvaj megkönnyebbült sóhajától keletkezett fuvallat járja be az országot, hoz enyhülést a nagy melegben. Télen majd ráérünk fagyoskodni a fűtetlen lakásban. Hiszen biztonságban vagyunk, és ez mindennél fontosabb.
Az oktatásban nagy változások következnek majd be. Kréta nem lesz továbbra sem, de Orbán Viktor ország védő tevékenysége érettségi tétel lesz, miután napi nyolc órában el lett mélyítve a gyerekek fejében mint tananyag. A maradék időben Kósa Lajos mondatait elemzik.
És a kétezer soros zsoldos is ott fog lógni a lámpavason, mert őket aztán nem fogja megvédeni senki. Meg a civilek is, meg akinek nem lesz a házában Orbán kép, és aki nem hallgatja Németh Szilárd beszédeit.
A jegybank a letelepedési kötvény, a saját lábon álló Orbán család további kastélyokat fog vásárolni, lesz elég közpénz számukra. Az adók nem csökkennek, a minimálbér továbbra is kétszámjeggyel adózik, a közmunkás megél havi ötvenháromezerből, és nem fog elmenni lopni.
De ha nem jönnek a menekültek, a józan észnek kell majd továbbállni innen. ha nem akarja, hogy őt is megvédjék. A többi biztonságban van, Orbán Viktor megvédi majd attól akitől nem is kell félni, mert nincs.
Szóval semmi új nincs a nap alatt, semmi sem változott, és ez azért aggasztó elmeállapot.

SÚLYOS PROBLÉMÁKAT ÉS VISSZAÉLÉSEKET NEVEZTEK MEG AZ EBESZ VÁLASZTÁSI MEGFIGYELŐI

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BÍRÓ MARIANNA
2018.04.09.


A kormány és Fidesz kampánya nemcsak anyagi, hanem tartalmi értelemben is összefolyt, ami szemben áll Magyarország EBESZ-vállalásaival. És ez csak egy a választási megfigyelők megállapításiból.

Március 5. óta tartózkodik és dolgozik Magyarországon az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ). Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) választási megfigyelő csoportja annak érdekében, hogy megértse és kiértékelje a magyar választási rendszert, a választás folyamatát, és tisztaságát – számolt be Douglas Wake, a delegáció vezetője, aki megtiszteltetésnek nevezte, hogy ő irányíthatta ezt a csoportot.

Elmondta azt is, 16 EBESZ-tagállamból érkeztek megfigyelő pártatlan és objektív módon vizsgálják a magyar választási folyamatot, megfigyeléseik alapján pedig az EBESZ ODHIR végül összegző jelentést készít majd arról, hogy vajon megfelelt-e a demokratikus jogállamiság legfőbb kritériumának, azaz hogy szabad volt-e a választás.

A megfigyelők legfőbb megállapításai:
  • Az állam- és kormánypártok jelentős anyagi túlsúlya határozta meg a kampányt, nem volt egyenlő a pártverseny.
  • A választóknak ugyan volt választási lehetősége, de a gyűlöletkampány elvitte a figyelmet az érdemi vitákról.
  • A választások technikai kivitelezése szakszerű és átálátható volt.
  • Az információhoz való hozzáférés korlátozott, nemcsak a választási szabályok, lehetőségek, hanem a pártverseny, azaz a jelöltek versengését illetően is.
  • A választási folyamat demokratikus joggyakorlás volt, de több esetben és módon csorbult a magyar állampolgárok választáshoz fűződő joga.
  • A magyar választási törvények alapelvei ugyan megfelelnek a demokratikus választás megrendezését érintő kritériumoknak, de a legutóbbi jogi változtatások megalkotásakor nem vették figyelembe sem a társadalmi nyilvánossághoz fűződő, sem pedig az EBESZ ODIHR által javasolt követelményeket.
  • A választási szervek vezetőinek és tagjainak kinevezési mechanizmusa rendben lévő, ám a megválasztásuk módja, s a jelöltek pártatlansága megkérdőjelezhető volt.
  • Több ponton sérülhetett a választójog egyenlőségének az elve. Itt a delegációvezető a határon túliak és külföldön élő magyar állampolgárok közötti különbségtételt emelte ki.
  • Összesen 1796 jelölt, 23 lista, 1643 egyéni jelölt indult ugyan a választáson, ám az összes jelölt mintegy 30 százaléka volt nő, azaz roppant alulreprezentáltak.
  • Bár sokan indultak, sokan nem is fejtettek ki érdemi erőfeszítéseket a szavazók megnyerésére, így fennáll a gyanú, hogy csak a kampánypénzért indultak.
  • A kampány élénk volt, de a gyűlöletkampány korlátozta a valódi vita és az érdemi információhoz való állampolgári hozzáférés terét és lehetőségeit, ami vélhetően csökkentette az érdeklődést.
  • A kormány és Fidesz kampánya nemcsak anyagi, hanem tartalmi értelemben is összefolyt, ami szembenáll Magyarország EBESZ-vállalásaival.
  • Az egyenlő esélyeket jelentősen rontották a kormánykampányok hatalmas költségei, amelyek a kormánypártot, azaz a Fidesz-KDNP kampányát is gazdagították.
  • Az állampolgárok a kampány – kampányfinanszírozás kérdéseiben is meg voltak fosztva a valódi tájékoztatástól, így nem szerezhettek arról pontos információkat, hogy bizonyos jelöltek csupán az állami támogatások érdekében szálltak versenybe.
  • Súlyos problémás területként említette a tájékoztatás lehetőségeit és hiányosságait. A kötévé ugyanis – ellentétben a nemzetközi sztenderdekkel – roppant elfogult a kormánnyal minden hírműsorában, az ellenzék valódi üzeneteinek pedig csupán a törvényi kötelezettségei minimumán adott teret.
  • Mivel a rágalmazás bűncselekmény, megfigyelhető volt az újságírókra gyakorolt nyomás az egész kampány során.
  • További problémás terület a nők alulreprezentáltsága és a romák lealacsonyító kampánytémaként való feltűnése, miközben kiszolgáltatottak a választási csaláskísérleteknek.
  • Nem engedélyezik, hogy állampolgárok megfigyeljék a választásokat, holott ez is EBESZ-vállalás. Csak nemzetközi megfigyelők vehettek részt a magyar választáson.
  • A delegáció szerint a jogvitákat gyorsan és törvény szerint vizsgáltak meg, de sok probléma volt az eljárásokkal, mert azok nem szolgáltatna igazi jogorvoslatot, miután a Nemzeti Választási Bizottság csak formai okokra hivatkozva sorra utasította el a panaszokat.
  • A választás napján történteket, noha viszonylagos rendben zajlottak a választási események, még vizsgálni kell.
Minden szót alaposan mérlegeltünk ezek közül a megállapítások közül, s vállaljuk érte a felelősséget – fogalmazott Wake. Ezután arról beszélt, hogy mi következik most. Még maradnak, s megvárják a választási folyamatok „maradékát”, továbbá a kampány lezárulta utáni közállapotokat. Ezután jelentésüket átadják az EBESZ ODIHR megfelelő testületeinek, amelyeknek lépnie kell, vizsgálódni, majd pedig elfogadni a 2018-as magyarországi országgyűlési választásról szóló jelentését.

Magyarországra mi vár? Az már nem rajtunk áll, de az EBESZ-en a sor, ahogy más nemzetközi szerveken is, hogy kikényszerítsék Magyarország nemzetközi kötelezettségeinek betartását

– fogalmazott. Úgy vélte, az EBESZ-nek ki kell kényszeríteni, hogy a mindenkori hatalom biztosítsa: Magyarország olan állam, ahol a választópolgárok élhetnek demokratikus jogukkal anélkül, hogy meg lennének félemlítve vagy át lennének verve.

EGY 22 ÉVES LÁNY HIHETETLEN BEJEGYZÉST TETT KÖZÉ A FIDESZ GYŐZELME UTÁN - MEGHÖKKENTÜNK

ELLENSZÉL BLOG
Szerző: JABRONKA RICHÁRD
2018.04.09.


Egy 22 éves egy nem mindennapi bejegyzést tett közzé a Facebook oldalán. Pár óra alatt több ezer megosztásnál jár a bejegyzése amit a szomorú magyar valóságról osztott meg, bejegyzését változtatás nélkül közöljük.

Íme a teljes bejegyzés:

Nem szoktam ilyeneket kiírni. Sőt, még semmit nem írtam ki Facebookra. Soha. Azt sem tudom, mi a franc értelme van, hogy kiírom most, de ma egyszerűen kikívánkozott belőlem. Szóval egy Luca féle kora reggeli poszt következik.

22 éves vagyok.
A húgom 14 évesen már megmondta, hogy elmegy innen. Ennek 5 éve. Jövőhéten Skóciába megy megnézni az iskolát, ahova kapott ajánlatot. Szeretnénk támogatni ebben, de a szívünk szakad bele, hogy elmegy.

22 éves vagyok.
Anyukám óvónő, méghozzá kiváló. Egyedül nevelt fel minket. Rohadt keveset keres, de ebbe beletartozik a családi pótlék. Aki nem tapasztalta, fogalma nincsen, hogy az egyik legkeményebb munkával keres ennyit. Májustól csökken a fizetése 13.000 forinttal, mert a húgom is leérettségizik. Elveszti a családi pótlékot.

Mikor azt kell mondania a nagyobbik lányának, hogy májustól nem tudja támogatni őt, emiatt a potom 13.000 forint kiesés miatt, mert ő is csak tengődik, mindig látom rajta, hogy kicsit összetörik a szíve.

22 éves vagyok.
Két hónap, és megkapom a diplomámat. Óvó néni leszek én is. Az állam, (HA kaptam) 8000-el támogatta a tanulásomat/félév. 8000 forinttal. Ha minden jegyem kitűnő lett volna, 20.000 forint a maximum, amit kaphattam volna. Sok külföldi barátom van, akiknek, mikor ezt elmondom, ráfagy a mosoly a képükre. Sajnos nem hiszik el. Igazából én sem.

22 éves vagyok.
Szeretnék óvónő lenni, minden nyűgével, és az államnak köszönhető szivatásával együtt, szeretnék az lenni. Csodálatos szakma, és szeretném szeretni: de nem fogom tudni.

22 éves vagyok.
Szeptembertől, gyakornokként, 2 évig, 120.000 forintot fogok keresni. Budapesten ez egy szoba ára. De én nem szeretném a 100%-át oda adni a fizetésemnek azért, hogy legyen tető a fejem fölött. Végül is, ennem is kéne. Vagy valami.

22 éves vagyok.
Szeretnék egy lakást. Nem nagyot, mindig a kis lakásokat szerettem, a 30nm tökéletes lenne. Azt hiszem, nem kérek sokat. Ha szeretném, hogy felnőttként saját tető legyen a fejem felett, 22 évesen fel kell hitelt vennem, ami 40 éves koromig a nyakamon lesz. Jobb esetben. És a 120.000-ből majd a 160.000-ből kéne fizetnem a törlesztőjét.

Én ezt nem akarom. Meg nem is tudom.

22 éves vagyok.
Kinéztem egy kávéfőzőt egy hónapja, de nem tudtam megvenni magamnak. Mondom egy kávéfőzőt. Nem autót, nem gyémántékszert, nem egy 26. táskát: egy kávéfőzőt.
Szóljatok, ha sokat akartam.

22 éves vagyok.
Terveznem kéne a jövőmet.
De nem tudom. Mert itt nincs olyanom. Nem látom magam előtt, sosem láttam. Ez pedig megijeszt. De nagyon.

22 éves vagyok.
Pár év, és szeretnék családot. Imádom a gyerekeket, mindig is akartam családot.
Hogy itthon-e? Szeretnék, ez a hazám, ezt a nyelvet beszélem. De nem fog megtörténni.

22 éves vagyok.
Terveznem kellene, alakítanom az életem, fixálni a jövőmet, emellett pedig élveznem az élet egyik legjobb időszakát.
DE NEM TUDOM.

22 évesen ugyanis nem látom a jövőm.

Mert az én hazámban, itt, Magyarországon, nincs jövőképe egy 22 évesnek, aki nemsokára megkapja a diplomáját a kezébe. Ami manapság semmit sem ér itthon.
Mert az én hazámban napról-napra él azaz ember, aki becsülettel dolgozik.
Mert az én hazámban vegetálunk.
Mert az én hazámban a 2 felnőtt csak úgy tudja magát eltartani, ha egymásra támaszkodik. Ha nincs egy párod, haverod, akárkid, akivel közösen osztozol a költségeken; 22 évesen mehetsz vissza anyádhoz: aki már szintén nem tud eltartani, mert önmagának is alig jut.
Mert az én hazámban egy friss diplomás nem akar elhelyezkedni a saját végzettségében, amit ő választott anno, hiszen ezt szerette volna csinálni. Nem akar családot. Nem akar: JÖVŐT.

Mert az én hazámban, egy kávéfőzőről csak álmodni lehet.

Remélem, külföldön majd vehetek egyet.

JUHÁSZ PÉTER: VISZIK MINDENÜNKET ÉS MÉG 30 ÉVIG TÖRLESZTHETÜNK

ZOOM.HU
Szerző: LENGYEL TIBOR
2018.04.09.


Az Együtt ötfős elnökségnek kellene visszafizetni azt az összesen mintegy 190 millió forintnyi kampánytámogatást, amit a költségvetésből kaptak, de mivel a párt listás eredménye nem érte el az 1 százalékot – a várakozásokat jóval alulmúlva csak 0,64 százalék volt – a törvény szerint a pénzt vissza kell adni az államnak, hiába költötték el már a kampányra. (Sőt: az Együtt még 25 milliós bankhitelt is felvett tavaly szeptemberben a kampányra, hamarosan ezt is vissza kell fizetni.)

“Ez majdnem kétszáz millió forint, ennyi pénze ötünknek sincs összesen” – mondta a Zoom.hu-nak Juhász Péter lemondott pártelnök, aki úgy magyarázta az eljárást, hogy mind az ötükkel szemben a teljes összegre megindítják a végrehajtást, és ha egyiküknél a rá eső 40 milliónál nagyobb értékű vagyont hajtanának be, akkor ő a polgári perben követelhetne “hozzájárulást” a többiektől. Hozzátette:

“mivel az összvagyonunk nincs ennyi, nemcsak a házunkat, lakásunkat veszítjük el, hanem a maradékot adók módjára behajthatják rajtunk, így a fizetésünkből vonogatják még 20-30 évig.”

Juhász emlékeztetett: senki nem számított arra az Együttben, hogy még az 1 százalékot sem érik el – ő maga a párt kampányzáróján még 6-12 mandátumot várt, ebből végül egy lett: Szabó Szabolcs szerzett egyéni mandátumot Csepelen, ahol 2014 után ismét legyőzte a fideszes Németh Szilárdot.

Juhász mellett teljes vagyonával felel a visszafizetendő összegért Szigetvári Viktor, Hajdu Nóra, Szabó Szabolcs és Pataki Márton.

Mint ahogy az idei a kampánytámogatásokról részletesen beszámoló Zoom.hu összeállításból is kiderült, az Együtt csak a 106 egyéni körzet kevesebb, mint a felében tudott egyéni jelöltet állítani, majd közülük is tucatnyit visszaléptetett az ellenzéki siker reményében, így 35 állva maradt jelöltjük után összesen 189 millió forintot kaptak csak – ezt kell most visszafizetniük...

NYOLC PERC ALATT 9 MILLIÁRDOT HOZOTT MÉSZÁROSNAK A FIDESZ KÉTHARMADA

G7 BLOG
Szerző: JANDÓ ZOLTÁN
2018.04.09. 


Minden Mészáros Lőrinchez köthető tőzsdei cég részvényárfolyama kilőtt hétfőn. Az Opus, a Konzum, az Appeninn és a CIG Pannónia is napi limittel emelkedik*.

A tavaly hihetetlen ütemben dráguló részvények az elmúlt hetekben önmagukhoz képest kifejezetten gyengén teljesítettek . Volt, hogy néhány napon belül 10-15 százalékkal gyengültek, a Mészáros csoport két legfontosabb cégének, az Opusnak és a Konzumnak a papírjai pedig pénteken jóval az év eleji szint alatt zártak.

Az ok teljesen egyértelműen a politikai helyzet teremtette bizonytalanság volt. Ezeknek a cégeknek a sikere ugyanis nagyban kötődik a Fidesz kormányzásához, a választások közeledtével pedig a piac szép lassan elkezdett beárazni egy esetleges gyengébb szereplést, vagy vereséget is. A vasárnapi országgyűlési választáson azonban a kormánypártok ismét kétharmados többséget szereztek a parlamentben, így a politikai kockázat egy pillanat alatt elillant.

Ennek megfelelően reagáltak az árfolyamok, ami tízmilliárdokkal értékelte fel a teljes csoportot, és milliárdokkal Mészáros Lőrinc részvénycsomagját is. A felcsúti polgármesternek közvetlen tulajdonrésze csak az Opusban és a Konzumban van, előbbiben 23,7, utóbbiban szűk 20 százalék. Ez a pakett most nagyjából 9 milliárd forinttal ér többet, mint a reggel kilenc órai tőzsdenyitás előtt. A 77 millió Opus részvény 7,16, a közel 4,1 millió Konzum pedig 1,8 milliárd forinttal értékelődött fel. Ráadásul mindezt néhány perc alatt, hiszen 9:08-kor már mindkét részvény árfolyama napi limittel emelkedett*.

A választási siker azonban még ennél is sokkal nagyobb vagyongyarapodást hozott Mészáros Lőrincnek. Egyrészt a felcsúti vállalkozónak az említettnél egész biztosan nagyobb részesedése van a cégekben, csak ezt a komplex kereszttulajdonlások miatt elég nehéz (lényegében lehetetlen) számszerűsíteni. Másrészt az Opus nagyjából másfél hónapja jelentette be, hogy bekebelezi Mészáros Lőrinc közbeszerzési milliárdokkal és állami támogatásokkal kitömött cégeit, amiért cserébe a felcsúti polgármester meglévő 77 millió részvénye mellé további 100-130 milliót kap...

NEM, NEM A NÉP A HIBÁS

1000 A MI HAZÁNK 
Szerző: HaFr
2018.04.09.


Hanem a züllött, fantáziátlan ellenzéki pártok, a tehetségtelen vezéreik, a kritikátlan holdudvaruk és a "toleranciára" nevelt választóik, akik képtelenek megérteni,. hogy a világ plurális, nincs "helyes" világnézet, legföljebb alkalmasabb és kevésbé alkalmas. Azt, hogy az övék alkalmasabb, viszont 30 év alatt nem tanulták meg elmondani. Tehát politikailag némák.

Máris elkezdődött a vereség relativizálása a rettenetes ellenzék soraiban, miközben Orbán Viktor arról beszél, hogy évtizedekre eldőlt az ország sorsa. A kötelező mechanikus lemondási reakción túl változatlanul nem értik a felelősségüket se a történtek kapcsán, se a jövőt illetően, nem értik az okokat és -- ne legyenek illúzióink -- természetesen fogalmuk sincs a "hogyan tovább"-ról. Nem egyszerűen alkalmatlanok ellenzéknek, hanem silányak embernek (leszámítva a kötelező kivételeket, akik kapcsán Hadházy, Márki-Zay, Mellár neve ugrik be először, és ha ez ember megnézi a produktumukat, igazolva látja ezt, azaz van az a karakter, amelyik győztes lehet a NER körülményei között is). Öt éve mondom ugyanazt, amit minden szilárd erkölcsi mércével, legalább középszerű politikai képzelőerővel és szakmai hozzáértéssel rendelkező embernek tudnia kellett. Nem tudtuk kritikus számban, viszont a politikához hasonló felelősséggel rendelkező sajtóban lyukat beszélhettek a hasunkba ugyanazok a silányak.

Most itt tartunk, és elégtételt fog venni a jövő az elszalasztott múltért. Tudhatnék most okosabbat mondani? Nem tudok.

FELADJUK, VAGY SZÍVJUK FEL MAGUNKAT ÉS MÉG NAGYOBB ELSZÁNTSÁGGAL TEGYÜK A DOLGUNKAT

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: FORGÁCS ERZSÉBET
2018.04.09.


Dermedtek vagyunk. Ahogy az ország fele is dermedt most. Mindegy, hogy hány és mekkora arányú csalás fog kiderülni ezután. A választásnak vége, a végeredményen már semmi nem fog változtatni. Nem fog, mert nincsenek nyomozó hatóságok, nincsen rendőrség, sem ügyészség, nincs kihez, nincs hová fordulni jogorvoslatért. A diktatúra ki fog teljesedni.

Aztán meg fog bukni. Minden diktatúra megbukik. Nem tudjuk mikor, nem tudjuk, hogyan, nem tudjuk, mi fogja elindítani és nem tudjuk, milyen áldozatokkal fog járni. Az erózió már megindult. Ez független attól, hány idióta hitte el, hogy a Fidesz fogja megvédeni az ezermilliárd migránstól. Ez független mindentől. Össze fog omlani, mégpedig ocsmány módon fog összeomlani. Nem hiszem, hogy még négy évet kihúznak így kereszténykonzervatívék, de biztosat persze nem tudok mondani.

Dermedt vagyok, ahogy sokan mások is. Mind dermedtek vagyunk most a szerkesztőségben. Most le kell ülnünk és meg kell beszélnünk, hogyan tovább. El kell döntenünk, hogy van-e értelme folytatni és hogy akarjuk-e folytatni, egyáltalán, hogy szükségetek van-e még ránk. Érdekel-e még valakit, amit leírunk, amit elmondunk. Kell-e valakinek a munkánk, vagy annyira elég volt mindenkinek, hogy nincs tovább igény az írásainkra.

Azt is át kell gondolnunk, hogy mi magunk akarjuk-e folytatni, van-e mondanivalónk. Hogy érdemes-e küzdeni, van-e miért harcolni. Szívem szerint azt mondanám, most kell igazán összefogni, most kell összekapaszkodni, most kell küzdeni. Szívem szerint azt mondanám, árulás lenne feladni, becstelenség lenne éppen most elhallgatni. Ezt mondanám, de a szívem dermedt, az agyam üresen kattog. Nem tudom, ezt minek lehet nevezni. Gyász? El fog múlni, vagy ebből nem lehet egyhamar kivergődni?

Tudom, hogy most nagyon sokak fejében ugyanezek a gondolatok keringenek. Elárultnak, becsapottnak érezzük magunkat több millióan és még nem látjuk a kivezető utat, csak a reménytelen sötétséget. Biztos, hogy sokan töprengenek azon, hogy ki kell vonulni, be kell csapni az ajtót, nem törődni semmivel, csak a családdal, az egyéni boldogulással. Ez így vonzó és érthető alternatíva, vagyis annak tűnik. De nem tudom, hogy működhet-e hosszú távon. Nem tudom, ki lehet-e vonulni a világból, ki lehet-e zárni az országot az életünkből, lehet-e vakon és süketen élni. Talán lehet, nem tudom.

Mi most leülünk egymással a szerkesztőségben és igyekszünk értelmes válaszokat találni a kérdéseinkre. Nem lesz könnyű, nem lesz gyors és főleg nem lesz fájdalommentes. De jó lenne tudni, hogy ti mit gondoltok erről? Mit szeretnétek? Hogy érzitek? Szükség van még ránk? Vagy nincs? Vagy most van szükség igazán? Feladjuk, vagy szívjuk fel magunkat és még nagyobb elszántsággal tegyük a dolgunkat?

Gondolkodjatok el ezen és segítsetek nekünk is gondolkodni. Nekünk szükségünk van rátok. A kérdés az, nektek szükségetek van-e ránk.

TÓTA W.: ÍRÁS A FALON

HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: TÓTA W. ÁRPÁD
2018.04.09.


Fájdalmunkban nem vagyunk egyedül. Tudunk egymásról, és meg kell védenünk egymást. Vélemény.

United we stand, divided we fall.

Milliók süppednek vigasztalanságba. A depresszió, ami amúgy is népbetegség, most egy fél országot fenyeget. Szinte pontosan ugyanannyi szavazó áll a Fidesz elsöprő győzelme és az ellenzék megalázó veresége mögött. A hatalom pedig előre bejelentette, hogy leszámol mindenkivel, aki nem ő.

És a kudarcból talán az következik, hogy sohasem sikerülhet. Minél több munkát nulláz le az eredmény, annál mélyebb lesz a keserűség. Azok kapták a legnagyobb ütést, akik végigdolgozták a változásért az elmúlt éveket. A gyászmunka sok időt, lelkierőt és simogatást kíván.

Sokan vannak. Pártpolitikusok, civilek, értelmiségiek, aktivisták, újságírók, papok. Köztük tiszták és becsületesek, kompromisszumok robotosai, és számos hibával meg korláttal küzdő emberek. Sokáig, sokan hitték, hogy pótolhatók, hogy bárki jobban csinálná, ha lehetőséget kapna. Sokadszor derült ki, hogy ez nem ilyen egyszerű. A választásoknak csak egy nagyobb vesztese van a parlamenti ellenzéknél: azok, akik azt hitték, hogy helyből jobbak náluk. Beleértve kölcsönösen és egyenként a parlamenti ellenzék pártjait.

Ma nagyon egyedül érezzük magunkat. Hiábavalónak tűnik minden. Mintha a semmiért öregedtünk volna négy vagy nyolc évet.

De ez nem igaz.

Ahhoz kevés volt, hogy a testreszabott, ipari csalással, manipulációval, gyűlölettel, törvénytelenséggel és erőszakkal körbebástyázott rendszert megdöntse. Az ezernyi interpelláció, tüntetés, újságcikk, színielőadás és mém nem volt elég. De elég volt ahhoz, hogy tudjunk egymásról. Arról, hogy nem, nem vagyunk egyedül. És még csak kevesen sem.

Csak éppen szétszaladtunk ötfelé szavazni. Ez a dilink. A Fideszben örömmel szagolja egymást a cigányozással puncsoló félnáci, az ezoterikus sámánista és az Ibizán kokszolgató konjunktúralovag, és a képzelt érdekközösségük is kellően összetartja őket. Ehhez a kihíváshoz az ellenzék nem tudott alkalmazkodni: jóval kevesebb különbségtől is felhúzzák az orrukat. Önmegvalósítást keresnek ott, ahol pedig praktikus eszközt kellene keresni ahhoz, hogy az önmegvalósítás szabad és sokféle lehessen.

Nagyjából azonos tömeg áll Orbán mellett és vele szemben – ha egyáltalán elhisszük a választás eredményét. De az ellenzék gyenge még a választási folyamat ellenőrzéséhez is. Márpedig soha olyan szükség nem volt erőre, mint most. Mindenki, aki a hatalommal szemben áll, áldozattá válhat, és egyedül nem tudja megvédeni magát.

Az ellenzék úgy viselkedett, mint egy rakás hülyegyerek, aki a dolgozat utolsó öt percében értette meg a szöveges feladatot, és pánikban próbál összeadni egyjegyű számokat. Elkésett. Nem kérdés már, hogy csak egy kicsit kevesebb finnyázás elegendő lett volna a kétharmad megakadályozásához. Hajmeresztő érveléseket láttunk; értelmetlen habogást irreleváns sérelmekről, és végül mutogatást a szavazókra, hogy ők úgysem fogadnák el az együttműködést.

Az eredmény jól olvasható. Ott az írás a falon. Szánalmasan alulteljesítő Jobbik, a küszöbön tántorgó MSZP és DK, árulóként is nyomorgó LMP, és a parlamenten kívül, tágra nyílt sebként tátongó nagy arcok. Együtt sír velük a megmaradt független sajtó, a civil szervezetek, egyházak, az oktatásért vagy a kórházakért tüntető polgárok, akik ugyanezt a hibát követték el: nem ismerték fel sem a szövetségeseiket, sem a szövetség szükségességét.

Mindegyikre ugyanaz a sors vár: megadás vagy halál. Kivándorlás, visszavonulás, lemondás, kollaboráció – Magyarország a legjobbjaiból veszít el újabb ezreket. Azokból, akik még ki mertek állni, vállalták a karaktergyilkosságokat, a zaklatást, a gyűlöletet és az egyre sötétebb fenyegetést. Sokat hibáztak, tévedtek és manővereztek. De százszor tudtak bátrak lenni, amikor más nem tudott, vagy nem ért rá.

Most százegyedszer is kell. Ehhez Orbánnál is nagyobb zsarnokot kell legyőzni: mindenkinek saját magát.

Nincs más út, mint összekapaszkodni minden megszomorítottnak. Most még nem a kormányváltásért, hanem a megmaradásért. Megalapítani sok zászlóból a másik tábort, amely nem hagyja magát – és nem hagyja a másik áldozatot sem. Olyan tábort, ahol helye van Magyarország minden színének, amelyet maga alá gyűrni igyekszik a nagy, pohos, löttyedt narancssárga segg. Olyat, ahol rovásírással véssük a falra, hogy te is más vagy.

Nevezhetjük nyugodtan nemzeti oldalnak. Mert a nemzet sokkal több, mint a Fidesz.

HOLNAP IS LESZ DOLGUNK

MÉRCE
DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2018.04.09.


Persze, keressük meg a felelősöket. Nézegessük a számokat, matekoljunk, mutogassunk azokra, akik szerintünk elkúrták, aztán csomagoljunk össze, és húzzunk innen el, mert itt élni nem lehet.

Ez is egy megoldás.

És mindenkinek, aki így érzi, akinek erre van szüksége ahhoz, hogy jobban érezze magát, ezt kell tennie. Mert rohadtul mindenkinek csak egy élete van, jól kell beosztani.

Én nem ezt fogom csinálni, és persze, hogy alig néhány órával azután borzasztóan bizonytalan vagyok, hogy jól teszem-e. De nekem is csak egy életem van, megpróbálom jól beosztani.

Tudtuk, hogy bármi is legyen a végeredmény, attól még április 9-én is fel fog kelni a nap. Persze, szívfájdító, hogy ilyen gyönyörű napsütés van, amikor a hangulat gyászos. De talán ma ahelyett, hogy minden bokorban felelősöket keresünk, ezzel is megpróbálva enyhíteni a bennünk lévő dühöt, szorongást és félelmet, próbáljuk meg élvezni ezt a napsütést.

És pihenni. Iszonyatosan elfáradtunk, 8 év nem tréfadolog, a második 4 különösen nem volt az, az utolsó másfél évet meg gyakorlatilag teljes menetfelszerelésben kúsztuk végig. Nyilván tegnapig láttunk csak előre, mindent erre az egy napra tettünk fel, hittünk abban, hogy az eddigi munkánk eredménye tegnap megszületik. És óriásit tévedtünk, akkorát, hogy ma is nehéz felfogni egyáltalán.

De ez már a tegnap. Ma egy teljesen új helyzet van, és holnaptól újra kell tanulnunk mindent, amit erről az országról, a magyar társadalomról, vagy éppen ezen belül saját magunkról gondoltunk.

A legrosszabb dolog amit tehetünk most az, hogy egymás torkának ugrunk. Hogy magunk közül próbálunk felelősöket találni, akikre rákenhetjük ezt az egészet. Biztos, hogy nagyon sok mindent nem csináltunk jól. Nem mi találtuk ki a NER-t, nem mi írtuk a játékszabályokat, nem mi változtattuk őket folyamatosan. Szóval természetesen hibáztunk, amikor megpróbáltunk ezek között a keretek között játszani.

De legalább megpróbáltuk.

Körülbelül egy hete azt írtam, hogy azért megyek el szavazni, mert hiszek abban, hogy Magyarország lehet szolidáris, befogadó, elfogadó ország. Hogy van dolgunk és felelősségünk abban, hogy ez így legyen, és hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy azokat az embereket, akiket elnyom, kizsigerel, megfélemlít a hatalom, segítsük.

Most is hiszek ebben.

De azt is gondolom, hogy valahol óriási önteltség, vagy még inkább hübrisz azt gondolni, hogy mi tudjuk, hogy a magyar társadalomnak mire lenne szüksége, hogy mi látjuk igazán az elnyomottak és megfélemlítettek problémáit, és nekünk vannak egyedüli válaszaink arra, hogy hogyan kéne ezt jól csinálni.

Ha a tegnapból bármilyen következtetést le kéne vonnom, azt mondanám, hogy fogalmunk sincs arról, hogy hogyan él az a több millió ember, akikért hitünk szerint dolgoztunk, és akik tegnap mégis a jelenlegi rezsim mellett tették le a voksukat.

El kell gondolkodnunk azon, hogy mit rontottunk el, és meg kell próbálnunk közösen kitalálni azt, hogy hogyan tovább. És persze hinnünk kell abban, hogy a szolidaritás nem kiüresedett fogalom, hogy az igazságosságnak van még értelme ebben a rendszerben, és hogy tudunk fejlődni, csak akarni kell...

HONT: MÉGIS MAGYARNAK SZÁMKIVETVE

HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: HONT ANDRÁS
2018.04.09.


Az ellenzék nyolc év alatt milliószor mondta el, hogy szüksége van ránk, pontosabban a szavazatunkra. Nekünk most van szükségünk ellenzékre.


Azt állítottam, hogy a Fidesz a saját rendszerében nem győzhető le.

Azt is állítottam, hogy mindemellett a Fidesz valós támogatottságát jelentősen túlmérik.

Az elsőben igazam volt, a másodikban nem. Azt is utálom, amikor igazam van, azt is, amikor nem. Most az utóbbit egy kicsit jobban utálom, azt, hogy látszólag minden visszaélés nélkül, a választási rendszer átalakítása által adott előnyöket figyelmen kívül hagyva, a propaganda erejét is leszámítva a Fidesz-KDNP-nek elsöprő többsége lesz a magyar országgyűlésben, gyakorlatilag többségi fölhatalmazást kapott a magyar társadalomtól. Látszólag? Sajnálom, de én kételkedem.

Mutatok valami.

Hódmezővásárhelyen a február végi, időközi polgármester-választásra tíz körömmel kaparták össze a Fidesz-szavazóit. Ott is voltak az urnáknál szinte teljes létszámban. Többen, mint a korábbi általános helyhatósági választás idején, és majdnem annyian, mint a fölényesen megnyert legutóbbi parlamenti választáskor a településen. Mégsem volt elég semmire, nagyon kikaptak, most viszont Lázár János simán behúzta a várost. Nem csak az egész körzetet falvastul, de a várost is. „Jó, de egy önkormányzati választás más, ott előfordulhat, hogy elegük van a kiskirályból, elzavarják, azután az országoson máshogy tesznek” – hangozhat az öngyőzködő, a teljes megőrüléstől óvni szándékozó típusválasz. Tényleg? A vásárhelyi fideszeseknek is tele a töke a helyi Döbrögivel, ezért nem támogatják a kesztyűbábját, majd

több mint háromezerrel többen

elmennek szavazni magára Döbrögire. Értem. Csak éppen ellentmond az összes tapasztalatnak, józan számításnak, a győzteshez húzás attitűdjének, a hangulatnak, mindennek, amit a mozgósítás hagyományos (és nem túl szép) formáiról tudunk. Másfél hónap alatt Hódmezővásárhelyen harmadával nőtt meg a Fidesz-szavazók száma.

Honnan? Nem tudom.

„Te gondolod, hogy még ebbe is belenyúlnak?” – jön a hitetlenkedő kérdés. Igen, gondolom. Miért ne gondolnám? Mennyi mindenre mondtuk, hogy „ááá, azt nem lehet”, „azt azért nem merik megcsinálni”. Azután lehetett, meg merték. Csak a Fidesz számára oly’ kedves területnél, a médiánál maradva: hittük volna akárcsak öt évvel ezelőtt is, hogy egyszer majd így fog kinézni a ””””””””””közszolgálati”””””””””” híradó? Úgy, ahogy évtizedekkel korábban, már a késő Kádár-korban sem? Hogy a monopolhelyzetben lévő megyei lapok klónpéldányokkal jelennek meg, ontva a hatalmi propagandát, mint legutoljára a Rákosi-érában? Hogy az elvben magán- (vagyis lopott) pénzből működő, de a korábban az állam által kiválasztott, és ””””””””””közszolgálati”””””””””” műsorokra kötelezett amúgy meg változatlanul az állam által hirdetésekből eltartott országos tévécsatorna hírolvasói a szakma elemi szabályait széthugyozva jelentik be kampányfilmecskéjükben, hogy ők biza’ Orbán Viktorra szavaznak? Megjegyzem, ez is mind csalás. Ahogy az is, hogy a hatalom különítményeket tart fönn – egyelőre csak a riválisok plakátjainak megrongálására. Nem hinném, hogy meredek föltételezés volna, hogyha érdekük úgy diktálja, a szavazást is manipulálják.

Hogyan? Nem tudom.

Azt tudom, hogy egész egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy a hatalom kicsússzon a kezük közül...

ÍGY SZAVAZTOK TI

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.04.09.


Tucatnyi országból írtátok meg, hogyan zajlott a vasárnapi parlamenti választás. A határátkelők rendkívül aktívak voltak, nagyjából kétszer annyian mentek (mentetek) el voksolni, mint négy évvel ezelőtt. Volt olyan hely, ahol a Nemzeti Választási Iroda tájékoztatása szerint 88 százalékos volt a részvételi arány.

Voltak, ahol hatalmas sorok alakultak ki (például Londonban) és volt, ahol simán ment a szavazás. Az alábbiakban következzen egy rövid válogatás abból, hogyan éltétek meg a voksolást, hol mekkora sor volt – mindez a ti szavaitokkal a Határátkelő Facebook-oldalára érkezett kommentekből szemezgetve.

Nagy-Britannia

London

Hol máshol is kezdhetnénk, mint Londonban, ahol rengeteg magyar él, ami senkit nem lep meg, kivéve talán a választás lebonyolításával megbízottakat, legalábbis nehéz másra következtetni abból, hogy elég komoly sorok alakultak ki a brit fővárosban.

Majd egyszer valaki magyarázza meg, hogy miért kellett ezt így… Nem csak nekem jutott ez az eszembe, hanem Mónikának is, aki azt írta: „Gondolom, ismertek az adatok, hogy hány magyar él Londonban! A korrekt az lett volna, ha ennek arányában határozzák meg a szavazóbizottság és a fülkék számát.”

Csilla szerint amikor ők voltak szavazni, akkor a megyei sorok gyorsan haladtak, a budapesti kerületeknél volt sor: „Az iskola udvarán már hívták előre a megyei szavazókat. Bent volt egy kis torlódás a szavazófülkékhez való sorbaálláshoz, ahol a sor keresztezte a regisztrációs sorokat, de akkor még nem volt vészes. Mondjuk ez reggel 9 körül volt.”

Tibor két órát állt sorba, ennek ellenére „elég jónak” ítélte a szervezést. „Nagyon sokan voltunk” – tette hozzá.

Csabáék valamivel dél előtt álltak be a sorba: „110 perc volt a szavazás végéig. Mire kijöttünk, úgy 3 órásra duzzadhatott a sor”.

Annamária is két órát állt sorban „az esős, de annál jobb hangulatú Londonban”. Niki viszont korán kelt, és nem aranyat, hanem összesen 10 perc várakozást nyert...

AZ ELLENZÉK MEGÉRDEMELTE A BUKÁSÁT

24.HU - POSZT ITT
Szerző: BALAVÁNY GYÖRGY
2018.04.09.


Mi viszont megérdemlünk egy igazságosabb országot. Akkor most az van, hogy meg kell küzdenünk a szabadságért. Vélemény.

Hát igen. Két és félmillió manipulált, hírvakságban élő polgártársunk dőlt be a kormány gyűlöletpropagandájának. A Fidesznek voltak tartalékai. Az eredményeket látva a demokrácia hívei azt kérdezgetik: jaj, mi lesz itt, hogyan történhetett? És sokan latolgatják, merre és hogyan kéne elmenekülni az újra teljes legitimációt nyert diktatúra elől.

Pedig nincs semmi meglepő az eredményben. Hiába szavazott több polgártársunk a Fidesz ellen, mint mellette, ha egyszer
Most akkor az van, hogy a Fidesz kétharmados kormányt alakítva megcsinálja a mérgező, eladósító és életveszélyes Paksot, végképp átalakítja az országot a maga képére és hasonlatosságára, bevezeti a rendeleti kormányzást, amiről Kövér már évek óta álmodozik, az egészségügy maradékát is szétveri, a közpénz maradékát is ellopja, az önbecsülésünk maradékát is ledarálja, a demokrácia maradékát is felszámolja, és akkor nem beszéltünk arról, hogy előveszi azt a bizonyos kétezres listát, és szó szerint leszámol mindenkivel, aki nem fúj vele egy követ.

Már ha hagyjuk...

EZ A VÁLASZTÁSI OSZTOGATÁS: 871 MILLIÁRD FORINT HIÁNY - HÁROM HÓNAP ALATT

VÁROSI KURÍR - VOKS
Szerző: hvg.hu
2018.04.09.


Diadalmámor és totális összeomlás – ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Középút sincs senkinek. Magyarország tehát egyrészt olyan maradt, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. 


Úgy tűnik, az államháztartási hiány nem érdekli a kormányt

Az államháztartás központi alrendszere 871,9 milliárd forint hiánnyal zárta az év első három hónapját – közölte a Nemzetgazdasági Minisztérium. Csak márciusban 345,3 milliárd forint lett a havi hiány.

Egy negyedévvel korábban, 2017 utolsó három hónapjában 651 milliárd forint volt a hiány, és már ez a szám is annyit jelentett, hogy elszállt a hiány az állam költekezése miatt.

Január-márciusban a központi költségvetés hiánya 882,8 milliárd forint volt, az elkülönített állami pénzalapok 16,3 milliárd forintos deficittel zártak, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai pedig 27,2 milliárd forintos többletet értek el.

KEDVES BERNADETT! TÉNYLEG KÖSZI A KÉTHARMADOT! ÖLELLEK, VIKTOR!

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: ashwood
2018.04.09.


...A részletes adatok ismerete nélkül is szembetűnő, hogy az ellenzéket lényegében megsemmisítő vereséget követően Szél és Gyurcsány az egyetlenek, akik nem néztek szembe saját tetteik következményeivel, saját felelősségükkel – és nem távoztak azonnal pártbéli posztjukról. Azt azonban – ha nem is jó szívvel –, A DK vezetőjének számlájára kell írnunk, hogy az első volt azon pártok sorában, amelyek belátták: balellenzéki megegyezés, összefogás, koordináció nélkül semmi esély a Fidesz túlhatalmának megkarcolására sem. Ezt Szél Bernadettnek nem sikerült megugrania.

Budapestet – minden ellenkező híresztelés ellenére – letarolta a baloldali ellenzék. Sőt, az adatok ismeretében kijelenthető: mindössze egyetlen egy egyéni mandátumot szerzett volna a fővárosban a Fidesz, ha… Ha az LMP érdemi módon vesz részt a koordinációban, ha nem saját – vagy a Fidesz – vélt vagy valós érdekeit tartja szem előtt. Ha nem gondolja magát – totális szereptévesztésben – a Szél-kormány leendő bázispártjának, hanem annak, ami: a parlamenti bejutás határán billegő, marginális kispárt, amelynek legfontosabb érdeke a kormányváltás és saját befolyásának növelése.

Azt pontosan tudjuk: ha az LMP racionálisan, pontosabban a kormányváltást előmozdító módon viselkedik a kampányban, a Fidesz akkor is stabil, megyőző fölényre tett volna szert az új országgyűlésben. Csak épp kétharmadra nem. 5 egyéni választókerületet happolhatott volna el a narancsos jelöltek elől el a balellenzék bármelyik pártja. Hogy mennyire bármelyik, azt a más kerületekben megvalósuló koordináció eredményei mutatják igazán. Az LMP egyetlen egy egyéni mandátumát annak köszönheti, hogy az amúgy esélyesebb szocialista aspiráns önként, egyeztetés és ellentételezés nélkül visszalépett a javára. De így lett az Együtt-nek is egy helye a parlamentben, miközben maga a párt nemhogy az 5 százalékos küszöböt, de még az 1 százalékot sem érte el a voksoláson.

Az LMP sikeresen elérte, hogy fővárosi mandátumhoz jusson:

– Gulyás Gergely, aki kétezer szavazattal verte Bauer Tamást. Láss csodát, az LMP indulója 3497-et kapott. Hogy mire ment vele? Semmire. De a mandátum a Fideszé.

– Simicskó István, aki 900 szavazattal verte Gy. Németh Erzsébetet. Az LMP itt 3138 voksot gyűjtött be. Hogy mire ment vele? Semmire. De a mandátum a Fideszé.

– Varga Mihály, aki 2500 szavazattal győzte le Niedermüller Pétert. LMP: 3383 voks. Hogy mire ment vele? Semmire. De a mandátum a Fideszé.

– Szatmáry Kristóf, aki 800 szavazattal győzte le Vajda Zoltánt. LMP: 3823 szavazat. Hogy mire ment vele? Semmire. De a mandátum a Fideszé.

– Dunai Mónika, aki 2200 szavazattal diadalmaskodott Lukoczki Károly előtt. LMP: 2694 voks. Hogy mire ment vele? Semmire. De a mandátum a Fideszé.

Szél Bernadett és az LMP így sikeresen kicsavart 5 egyéni mandátumot az ellenzék kezéből. Az eredmény ismert: éppen 133 kormánypárti képviselő ülhet a parlamentben. Pontosan kétharmadnyian. Véletlenül sem 128.

Köszönjük, Bernadett! Köszönjük a racionális helyzetfelmérést, amelynek következtében azt tudta mondani a sosem látott bukta pillanatában, hogy sem a programjukon, sem a politikájukon nem kell változtatni, mert mindkettő roppant sikeres, csupán a kommunikációjukkal van még némi probléma.

A vasárnap esti csalódottság és keserűség mondatja velünk: valóban, gond lehet Szél Bernadett kommunikációjával. Ugyanis még mindig beszél.

A PARLAMENTI MELEGEDŐBE BEVERGŐDÖTT, A KÖZÖSBŐL BŐVEN OSZTOTT PÉNZÉRT A KÖVETKEZŐ NÉGY ÉVBEN FÉLGŐZZEL ELBOHÓCKODÓ ÁLLÍTÓLAGOS ELLENZÉKI URAK ÉS HÖLGYEK ELMEHETNEK A PICSÁBA

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.04.09.


Azt már tegnap érezni, tudni lehetett, hogy ez az ország ma már nem ugyanaz lesz, ami tegnap volt. Bármi is történik, nem lesz ugyanaz.

A Fidesz rommá verte az országot. Hiába mentünk el rekordmagas számban szavazni. Hiába utaztunk sokszáz kilométert. Hiába álltunk sorba órákon át. Hiába voltunk többen olyanok, akik egy demokratikus országban akarunk élni. Hiába kapott a Fidesz kevesebb szavazatot, mint az ellenzéki pártok, mert a változást akarók szavazatai megoszlottak, a Fidesz pedig egy tömböt alkot.

Nem, nem lett több a Fidesz tábora. A külhoni szavazatokkal, a megfenyegetett, szervezetten szállított kiszolgáltatottak szavazataival, az Ukrajnából importált bérszavazókkal lett több, nem az ország lakói álltak többen melléjük.

De ez mindegy. A választási törvények ismertek voltak, az ellenzéki pártok tudták, mivel kell szembenézniük. Tudták, mit kell legyőzniük és annak mi a módja. Semmit nem tettek a rendszerváltás érdekében. Évek álltak rendelkezésükre ahhoz, hogy megpróbálják ellensúlyozni a Fidesz pusztító médiatúlsúlyát. Mert ez a médiatúlsúly nem csupán a közpénzből zabáltatott köztévében mutatkozik meg, hanem a vidéki lapoknál is. Az ellenzéki pártok a világon semmit nem tettek azért, hogy a vidéken élőket, akik kizárólag a fideszes tévécsatornákból és a fideszes újságokból tájékozódnak, megpróbálják valahogy elérni. A néhány valóban független portál és pár, még talpon maradt lap próbálta meg elvégezni azt a munkát, amit az ellenzéki pártok ívesen leszartak, mert úgy gondolták, ők arra sem időt, sem – főleg – pénzt nem áldoznak. Civilek, a Nyomtass Te is! mozgalom próbált versenyre kelni Mészáros-Vajna-Habony hazugságokat terjesztő lapjaival. Nem sikerült, nem sikerülhetett.

Civilek és független portálok feszültek meg azért, hogy megpróbálják koordinálni az ellenzéki szavazókat, de ez nem sikerült, nem sikerülhetett. Az utolsó percre hagyott visszalépések nem voltak kommunikálhatóak, néhány nap alatt képtelenség a választókhoz eljuttatni az üzenetet.

Mi mindent megtettünk. A független média és a változást akaró választópolgárok mindent megtettek. A fiatalok rekordszámban mentek el szavazni. Tisztelet és köszönet mindenkinek, akinek eléggé fontos volt az ország jövője ahhoz, hogy tegyen érte.

Nem a Fidesz győzött. Az ellenzéki pártok buktak el. Egyenként és személyenként is. A néhány százalékos pártocskák, akik tegnap még kormányt akartak alakítani. Egyenként. A senkivel összefogni nem hajlandó ostobák, kollaboránsok, önző, csak a saját pecsenyéjüket sütögetni akaró önjelölt nemzetmentők hada bukott el.

Vona azt mondta, de a Jobbik lett a második. És? Itt a második helyezésért nem jár jutalom. A parlamenti melegedőbe bevergődött, a közösből bőven osztott pénzért a következő négy évben félgőzzel elbohóckodó állítólagos ellenzéki urak és hölgyek elmehetnek a picsába. A közpénzből százmilliós támogatást hasító pártjaikkal együtt. A többiekkel összefogni, együttműködni képtelen Szél Bernadett-féle brigád éppen úgy, mint az elsöprő győzelemre gyúró Jobbik, a 130 milliós párttámogatás megtartása érdekében visszalépni nem hajlandó Kétfarkú, de sorolhatnám tételesen az összeset.

Nem mi, választópolgárok buktunk meg. Az ellenzéki pártok és az ellenzéki politikusok buktak meg. Tisztelet a néhány kivételes politikusnak, akik valóban erőn felül teljesítettek. Őket a két kezemen meg tudom számolni. De lehet, hogy egy kéz is elég hozzá.

Az ellenzéki pártok évek óta tudják, mivel kell megküzdeniük. Ebben az aránytalan és igazságtalan rendszerben is le lehetett volna váltani a Fideszt, ebben a rendszerben is ki lehetett volna csikarni a rendszerváltást. Ha együttműködnek. Aztán – miután az új kormány visszaállította a demokratikus alapjogokat, kialakította az igazságos választási rendszert – ki lehetett volna írni egy új választást, ahol megmérethették volna magukat a pártok. Nem ezt választották, mindegyik a maga pecsenyéjét igyekezett sütögetni. Ennek most az ország issza meg a levét. Mi, polgárok isszuk meg a levét.

Az ellenzéki pártok pontosan tudják, amit én is tudok, mindenki tud. Ebben az országban stabilan van nagyjából másfél millió hülye. Tudatlan, tájékozatlan, félanalfabéta, aki azt hiszi, hogy Soros György indul a választáson, aki halálosan retteg a soha nem látott migránsoktól, akinek mindegy, mennyit lopnak a politikai bűnözők, csak az ő tyúkszaros életét védjék meg a kreált ellenségtől. Az ellenzéki pártok pontosan tudhatták, hogy ezeket az embereket kellene elérni, elvinni hozzájuk a valóságot, tanítani kellene őket. Nem tették.

És most majd biztosan jönnek a felháborodottak és ide fossák a cikk alá, hogy ez a magyar átok, elkezdjük egymást hibáztatni, én is elkezdek másokat hibáztatni. Igen. Jogom van hozzá, mert hibáztak. Nem, nem hibáztak. Bűnösök. Akár azért, mert már régen megvette őket a Fidesz, akár azért, mert a saját, jól fizető, biztos állásuk előbbrevaló volt minden másnál, akár azért, mert pont olyan sötét barmok, mint azok, akiket tanítaniuk kellett volna, hogy ne legyenek olyan sötét barmok.

Az egyetlen becsületes lépés az lenne, ha az összes Parlamentbe jutott párt és képviselő visszalépne a faszba. És nem kell megmagyarázni, hogy akkor a Fidesznek teljhatalma lesz és senki nem lesz, aki harcoljon ellenük. Eddig sem volt senki, most sem lesz senki. Akkor sem, ha még négy évig elbohóckodnak a jó kis extra fizetésükért, amiért mi dolgozunk meg.

A Fidesz szavazói, de főleg az ellenzéki pártok vezetői, élükön Szél Bernadettel, remélhetőleg látták tegnap este Orbán Viktor győzelmi beszédét. Remélem, jól látták a leplezhetetlenül elhatalmasodó betegséget, a kényszeres nyelvcsapkodás mellé társuló görcsös pislogást, önkéntelen grimaszolást. Ez az ember fog dönteni a jövőnkről, múltunkról, gyermekeink sorsáról, mert majd a Jobbik és az LMP külön-külön és egyedül leveri a Fideszt, mint vak a poharat.

Nem tudom, mi lesz ezek után. Nem tudom, minek van értelme és minek nincsen. Fogalmam sincs, hányan kezdenek csomagolni ezekben a percekben és hányan vannak azok, akik csak keserűen bámulnak maguk elé. Azt sem tudom, én mit fogok csinálni, minek van értelme és minek nincs. Egy dologban vagyok biztos és ebben nem tegnaptól, hanem évek óta, le is írtam nem egy alkalommal. Ahhoz, hogy a bűnözőktől meg lehessen szabadulni, nem csupán a Fideszt, hanem a jelenlegi ellenzéket is le kell váltani, el kell zavarni a búbánatos büdös francba.

Nem tudom, mi lesz. Azt sem, hogy mit fogok csinálni. Bénult vagyok, ahogy nagyon sokan tegnap óta. De azt tudom, hogy bűnözőket, árulókat, élősködőket, erkölcsi és mentális rokkantakat nem fogadok el az ország élén. A magyar parlament mostantól nem más számomra, mint az a hely, ahol a szemét összegyűlt.

BARTUS LÁSZLÓ: NEM DIKTATÚRÁRA SZAVAZTAK A BECSAPOTT MAGYAROK

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2018.04.09.



Magyarországon a 2018-as parlamenti választáson csalás történt. Megtévesztették a választókat. Nem létező veszéllyel keltettek pánikot, hogy szavazatukat Orbánra adják. Ezen kívül is számos gyanús körülmény is felmerül, ami nem zárja ki a közvetlen csalást, az eredmény meghamisítását sem. De ez soha nem fog kiderülni egy olyan országban, ahol a miniszterelnök gázszerelő barátja nevén százmilliárdokat lophat ki az államkasszából. Az megmagyarázhatatlan, hogy egy rekordrészvétel ne a változást akarókat segítse.

Az is meglehetősen furcsa helyzet, amikor választáson dől el, hogy egy miniszterelnök a börtönbe megy vagy a királyi várba. Döbbenetes képek, amikor egy csaló úgy ünnepel egy győzelmet, mintha tiszta körülmények és egyenlő feltételeket között győzött volna. Amikor spiccesen nótázgatva egy illiberális vezér énekli a legnagyobb magyar liberális toborzóját, a Kossuth-nótát. Feje tetejére állított világ.

Magyarország a 21. században odajutott, hogy egy falusi gázszerelő birtokában vannak az ország megyéinek lapjai, ő adagolja a sajtószabadságot, az információt, méghozzá a falusi barátjának, az ország most már leválthatatlan miniszterelnökének utasításai alapján. Majd 74 évvel a holokauszt, a zsidók deportálása után, újra náci propagandával uszítanak faji és vallási alapon embercsoportok ellen, és az idegengyűlölet teremt “nemzeti egységet”.

Orbán becsapta a magyar népet. Hazudott nekik, és elzárta őket a valós információktól. A magyar nép úgy szavazott, hogy elvették tőle a tájékozódás és a szabad informálódás jogát. Ez önmagában is egy választási csalás. Ahogy az is, hogy politikai ellenfeleinek nem biztosított egyenlő feltételeket, őket egzisztenciálisan önfeladásra kényszerítette. Hogyan tud egy ilyen győzelemnek örülni valaki? Micsoda romlottság kell ehhez?

Nincs annál aljasabb ember, aki megfélemlíti az embertársait, hogy félrevezesse őket. Az emberek alapvető biztonságigényével él vissza. Kihasználja az emberek kiszolgáltatottságát és elzárja őket az igazságtól. Szegény emberek hiszékenységével él vissza, kijátssza őket, aljas terveihez felhasználja a bizonytalanságukat, amit ő maga hozott létre. Visszaélés ez a politikai hatalommal, a mgyar nép elárulása és megvetése ez. Rémhíreket terjeszt.

Orbán becsapta a magyarokat azért is, mert nem arra adtak neki felhatalmazást, amire ezt a hatalmat ő használni akarja. A magyarok nem a diktatúrára szavaztak, de azt kapják. Nem azzal bízták meg, hogy felszámolja a civil társadalom önszerveződéseit, a maradék független és szabad sajtót, hogy teljesen eltörölje a sajtószabadságot. A félrevezetett magyarok arra adták neki a voksukat, hogy Magyarország ne fogadjon be bevándorlókat.

Ezt is úgy érte el, hogy a magyar népet megtévesztette, a bevándorlókat, menekülteket, akik egyébként nem is fenyegetik az országot (jellemző, hogy március elejétől áprilisig egy hónap alatt egyetlen “migránst” tartóztatott fel a rendőrség a határon), hamis színben tüntette fel. Idegengyűlöletet szított, nem létező összeesküvés alapján egy idős zsidó filantrópot, akinek csak köszönhet Magyarország, a gyűlölet tárgyává tett.

De Orbán a magyar néptől csalárd módon megszerzett legitimitását diktatúrája építésére használja. Mindent a bevándorlás megelőzésére fog, és erre hivatkozva felszámolja a civil társadalom hatalmat ellenőrző funkcióját és jogait. Már a választás éjszakáján kijelentette a kormányszóvivő, hogy be kell tiltani “a politikába beleszóló szervezeteket”. Csakhogy a civil társadalomnak joga van beleszólni a politikába, kontrollálnia kell a hatalmat.

De Orbán nem tűr semmiféle demokratikus és jogállami kontrollt. Ki fogják találni, hogy a szabad és független sajtó nem a tájékoztatás funkcióját látja el, hanem “politizál”, ami nem megengedhető. Ezért a korábbi terveknek megfelelően létrehozzák majd a “sajtókamarát”, amely szabályozza a sajtó mozgásterét. Ez felszámolja a sajtó kormányzatot is ellenőrző funkcióját. Aki belép, az lemond a sajtószabadságról, aki nem lép be, az nem lehet sajtó.

Ugyanez történik majd az összes szakma képviselőivel. Mussolini fasiszta államának mintájára korporációkba, hivatásrendekbe szervezik a szakmák képviselőit, amelyek felszámolják a kormánykritikát, a szabadságot, amelyekbe úgy lehet belépni, hogy a tagok lemondanak a polgári demokratikus jogaikról és elfogadják a kontroll nélküli hatalmat. A Fidesz támogatói és behódolói kerülhetnek be ezekbe, aki kívül marad, az elvágja magát attól, hogy a szakmájában dolgozhasson. Orbán totális kontrollt épít ki a társadalom fölött.

Aki nem hódol be, az a nemzet ellensége lesz, idegen ügynök, a bevándorlás támogatója. Az ilyenek ellen “törvényesen” fellépnek majd, ezeket üldözik, a propaganda és a gyűlölet ezek ellen irányul. A választási győzelem lendületét és a csalódott demokraták döbbenetét kihasználva gyorsított ütemben végzi ki a civilszervezeteket, a szabad sajtót, a szakmákat, az igazságszolgáltatás maradék függetlenségét. Tervszerű fasizálás veszi kezdetét, mindez természetesen látszólag törvényesen, a parlament által elfogadva, melynek demokratikus látszatát a diktatúra parlamentjében a díszlet szerepét eljátszó ellenzéki pártok adják meg...


NAGYOBB ÚR Ő, MINT AZ ISTEN, ORBÁN LESZ A FEJEDELEM

HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: GERGELY MÁRTON
2018.04.09.


...A hangulatot talán az jellemzi leginkább, ami kritikát Hann Endre kapott négy nappal a voksolás előtt. A Medián épp a HVG hasábjain jelezte, hogy szerintük a kétharmadnak áll a zászló, de mindenkitől csak megfeddést kapott az intézet. Mondván a szavazók kedvét szegi az ilyen információ, ami ellentmond az országban érezhető közhangulatnak. Csak elég sokaknak kell megindulniuk az urnák felé, és akkor fordítható a helyzet. Még a koordináció hiánya sem akkora probléma, mert majd tudni fogja a választó, mit kell tennie. Csak legyen meg a 70 százalék, és akkor majd ég a Medián.

Aztán meglett a 70 százalék, mégis az ellenzék égett le. Úgy tűnt Hódmezővásárhely után, hogy megmozdult valami a magyar politikában. Orbán Viktor viszont tántorítatlan maradt, ment tovább előre a pokol legbelső bugyraiba. Túl sok volt az elemi szintű sorosozás? Akkor legyen több, hosszabbítsuk meg az ENSZ-ig. Nem volt semmi túl nagy kamu, vagy túlságosan gyűlöletkeltő, hogy ne használja fel kampányához. Maximumra tekerte mindazt, amihez már több párttársának sem volt igazából gyomra. Ezzel szép lassan a Fidesz egyetlen arca maradt Orbán. Székesfehérváron úgy zárta a kampányt, hogy az újságírók erőtlenséget éreztek rajta, és magányosnak látták.

Nem volt egy celeb sem mögötte. Nem volt más szónok, csak a vendéglátó fehérváriak. Már nem kell Orbánnak műsorvezető, politikusi kíséret, felvezető párttárs, külföldi vendég, távoli videóüzenet. Még csak tömeg sem kell. Olyan mutatványt tudott ugyanis bemutatni az általa uralt gépezettel, ami minden mást fölöslegessé tett. Visszatekintve a kampány utolsó heteiben kialakult látszat csalt. És valamilyen mértékig csalt a Fidesz is. Hogy ez mennyivel haladta meg a plakáttükrözést és a tiltott kampányfinanszírozást, az óvodások simogatását és az ellenőrizetlen határon túli levélszavazatokat, azt egyelőre nem tudjuk.

Orbán már nem csak az üzenet, az ígéret és a program egy személyben, de csak ő ismeri a knowhow-t, és üzemelteti hozzá a gépezetet. Ő tudja, hogyan jött össze a 70 százalékos részvétel mellett a hajszál híján 50 százalékos Fidesz. A győzelem mértéke ugyanis arra enged következtetni, hogy itt a gépház minden fogaskereke ezen dolgozott, és vasárnap estig a tömítéssel sem volt semmi baj.

Ahogy telnek az évek Orbán Viktor alatt, úgy válik a kormányfő egyre magányosabbá a csúcson. Ez 2018-ban kiteljesedett. Most már a párt is inkább visszahúzta, mint segítette. Hozzá van bekötve az egész gépezet. Mostantól feltétel nélküli hűséget várhat el és követelhet meg azoktól, akik valaha autonóm személyiségük maradékát őrizték. Maholnap felköltözik a várba, a rezsim presztízsberuházásai pedig megépülnek, a kétharmad emlékműveivé válnak. Az ellenzék által lassan 20 éve láttatott képletes koronázás közel van. Mégsem viccelődhet ezzel senki, aki korábban tette. Ahhoz az ellenzék eljátszotta a lehetőségét ezen a választáson, értelmiségi holdudvara felsült, és a sajtó is kellemetlen kérdéseket lesz kénytelen feltenni magának.

A kétharmad nem enged más következtetést, mint hogy az elégtétel a küszöbön áll. Nem lesz benne pardon...

ORBÁN ÚJRAVÁLASZTÁSA TÚL NAGY TÉT, HOGY EURÓPA TOVÁBB LAPÍTSON - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.04.09.


- Nagyon lejtett a pálya Fidesznek, de most reszkethet az ellenzék, a civil szféra, az igazságszolgáltatás, a sajtó maradék független része és a CEU

- Le Pen üdvözölte Orbán Viktor győzelmét, Európa azonban attól fél, hogy most fognak csak igazán elmélyülni a viszályok Magyarországgal


- Minden tekintélyelvű rendszer megbukik egyszer, addig azonban: szegény magyarok!

New York Times

A jelek szerint kétharmadot szerzett Orbán Viktor, aki azon van, hogy az országot eleven demokráciából egyetlen párt ellenőrzése alatt álló, fél-tekintélyuralmi rendszerré alakítsa át. Így most a politikusnak megvan a lehetősége, hogy megváltoztassa az alaptörvényt és a dolgokat a maga akaratához igazítsa. Az ellenzék megosztottsága, illetve az egyenlőtlen feltételek miatt az eredmény nem váratlan. Ám riadóztatják a nyugati vezetőket, akik szerint az orbáni kormányzás fenyegetést jelent az olyan értékekkel szemben, mint a jogállam és a szabad sajtó. A győzelem várhatóan felbátorít olyan politikusokat, akik hasonló forgatókönyvből játszanak, így Lengyelországban, ahol a hatalmon lévő párt nyíltan másolja a taktikát. Orbán arra építette a kampányt, hogy ellenséges, multikulturális erőként ostorozza a Nyugatot, ahol teljesen elvadultak a muzulmán bevándorlók, és ahol a hagyományos családi értékek állandó támadásnak vannak kitéve.

Nem Franciaországtól vagy Németországtól merített ihletet, hanem igen melegen nyilatkozott az autokrata Törökországról és Oroszországról. Ám Magyarország az EU tagja és erősen függ a közösségi támogatásokkal. Csak éppen Brüsszel képtelen volt rávenni, hogy módosítsa irányvonalát. Vasárnap itt lett volna a lehetőség, hogy a szavazók hallassák a hangjukat. Hegedűs István az unió részéről ott látja a hibát, hogy az európai vezetők olyan rossz fiúnak tekintették Orbánt, akivel azért lehet tárgyalni, és nem kell félni tőle. Martin József Péter a Transparency International-től azt hangsúlyozza, hogy az egész választási rendszer a Fidesznek kedvezett. Karácsony Gergely úgy értékeli, hogy Orbán nagyrészt már megsemmisítette az alkotmányos rendet.

Zgut Edit/Political Capital azt mondja, hogy a miniszterelnök nagyon hatékonyan tudta meglovagolni az emberek indulatait. A Soros, az ENSZ, illetve az EU elleni támadások célja az volt, hogy egyrészt kiaknázza az elitellenes szavazók felháborodását, másrészt pedig elhitesse: Brüsszel a migránsok érdekében bírálja a magyar kormányt a jogállam meggyengítéséért, még akkor is, ha terjed a korrupció. Mert ha úgy állítja be, hogy az unió az állam ellensége, akkor hívei egy átfogóbb összeesküvés részének tekinthetik a bírálatokat, ideértve, hogy megkérdőjelezik a magyarok szuverén döntéseit. Ezért mondja Orbán egyfolytában, hogy a migrációról szól a vita a Bizottsággal.

Wall Street Journal

Migrációellenes üzenetével negyedszer is győzött Orbán Viktor, a nacionalista európai jobboldal vezéralakja. Az ellenoldal támogatói azt mondták, elegük van egy olyan politikusból, akit az EU és az amerikai Külügyminisztérium is azzal vádol, hogy mind inkább autokrata. A hazai ellenzék pedig korrupciós ügyeket hozott fel ellene, ez azonban nem térítette el a szavazástól a kormányfő híveit. Az eredmény hatalmas siker Orbánnak, aki egykor a nyugati liberálisok hősének számított, mivel segített, hogy az ország búcsút mondjon a szocializmusnak és csatlakozzon a demokráciák klubjához. Napjainkban azonban a lázadó európai nacionalisták ünneplik a bevándorlás ügyében képviselt keményvonalas álláspontja miatt.

Washington Post

A magyar kormány a választási siker birtokában valószínűleg még inkább visszalép a demokrácia területén. Tetszése szerint írhatja át az alkotmányt. A szavazást széles körben úgy tekintették, hogy az a demokrácia és a jogállam állapotáról mond véleményt egy olyan országban, amely évek óta a tekintélyelvűség felé tart. Az eredmény eloszlatott minden reményt az ellenzék szerepét illetően, miután az ország csaknem egy évtizede egypártrendszerben él. A miniszterelnök drámai módon átírta az alaptörvényt, megpróbálja lebontani a fékeket és ellensúlyokat, illetve igyekszik elhallgattatni a bírálóit a sajtóban. A választás megsemmisítő vereség a baloldali ellenzéki vezetőknek. Hogy Orbánt megerősítették a hatalomban, az győzelem az európai szélsőjobb számára. A politikus 3 éve egyhuzamban ördögnek állítja be a migránsokat.

A kampány ezúttal különleges volt, mert a 2. világháború óta először fordult elő, hogy egy hivatalban lévő európai államférfi egy zsidó pénzembert tartott felelősnek a nemzet vélt bajaiért és ezzel nyerni is tudott. Ráadásul olyan nyelvet használt, amely szóról szóra megismételte a régi, antiszemita kliséket. Magyarországon az összeesküvés elmélet továbbra is erőteljesen hat, és elemzők szerint Orbán a mélyben meghúzódó általános gyanakvást használta ki, amikor Sorost tette meg ellenségnek. Szombati Kristóf politológus, aki könyvet ír a mostani jobboldali magyar politikáról, úgy látja, hogy a magyarok szerint sötét figurák mozgatják a történelmi folyamatok szálait. A miniszterelnök pontosan erre játszik rá.

Ahogy nyilvánosságra kerültek az eredmények, a félelem légköre ereszkedett le a civil szervezetekre és liberális személyiségekre. Ők azok, akikkel szemben Orbán elégtételt ígért. Kovács Zoltán meg is erősítette, hogy át akarják nyomni a “Stop, Soros”-csomagot, mert szerinte be kell zárni azokat az NGO-kat, amelyet jogtalanul próbálák befolyásolni a politikát...

ELVESZTETT ILLÚZIÓK

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2018.04.09.


Már megint.
És már megint nem ő nyert - mi vesztettünk.
Ő azt kínálta a választóknak, hogy megvédi őket Sorostól, a migránsoktól, az Európai Uniótól, az ENSZ-től.
Ennél többet csak az ultiban lehet bemondani - az önkormányzati választásokra felkészül Fedák Sári és Blaha Lujza.
És megszórta kampánya tetejét némi porcukorral, Mariska néni kapott Erzsébet-utalványt, gázszámláján jóváírást, meg ígéreteket.
És mit kínáltunk mi?
Szarmaszatolást, merthogy még azt se mertük elmondani a kerítésről, hogy attól várni a menekültkérdés megoldását - sík marhaság, azt pedig, hogy ezek mit loptak, képtelenek voltunk kommunikálni, viszont az utolsó napig öltük egymást.
Gyakorlatilag nem igértünk semmit, amit kifelé mutattunk, az kiábrándító volt.
Megérdemeltük a vereséget, eljátszottunk ismét egy lehetőséget, mert nem a választóval, hanem egymással foglalkoztunk.
A Nagy Választási Guru pártja kiesett a Parlamentből, a többiek se lehetnek büszkék az eredményeikre, kiábrándító.
Mégis, minden közélettel foglalkozó ember próbálja elhinni, hogy a padló arra való, hogy legyen honnan feltápászkodni.
A 2022-es kampány pedig holnap kezdődik.