2020. december 27., vasárnap

RÁADÁS: KERÍTÉSSEL ELVÁLASZTVA (FILMSOROZAT - 16+)

NETFLIX
Szerző: DANIEL ÉCIJA
2020.



Egy család harca a túlélésért a jövőbeli, disztópikus Madridban feltárja az egyenlőtlenségeket két világ közt, amit nemcsak egy kerítés választ el egymástól...

RÁADÁS: PALYA BEA - KARÁCSONYI AKUSZTIK TELJES ADÁS (M2 PETŐFI TV - 2019.12.24.)

M2 PETŐFI TV
Előadó: PALYA BEA
2019.12.24.



Különleges koncerttel ajándékozott meg bennünket Palya Bea az Akusztik színpadán. Dalai egy új és szebb élet reménye, az életigenlés, az átváltozás öröme, a hálaérzet, a közösségi élmény, együttlét és a közelség hívószavai köré épül. Az ünnepi hangulatot Caramel személye teszi még szebbé, aki két különleges dalt is elénekel Beával...

NYÁRY KRISZTIÁN: AZ ANTISZEMITÁKNAK SINCS OLYAN SZERENCSÉJÜK, HOGY ÚJAT KITALÁLJANAK

168 ÓRA
Szerző: M. KISS CSABA
2020.12.27.


A képzelt zsidót könnyen lehetett bármivel azonosítani. Akár a baloldali anarchista-kommunisztikus mozgalommal, vagy épp ellenkezőleg, a nagytőkés pénzemberek figurájával. Voltak az antiszemitizmusnak régies formái, az úri antiszemita hagyomány, amely vallási, kulturális, etnikai türelmetlenségből fakadt. A magyar nemes nem utálta jobban a zsidókat, mint a románokat vagy a szerbeket.


A szocializmus időszakában Magyarországon nem volt jellemző a nyílt antiszemitizmus, a rendszerváltozáskor az irodalmi lapokban mégis meglepően hamar megmutatta az arcát. Jól látom, hogy ez így történt?

Igen, és amilyen hamar történt, az arra enged következtetni, hogy előtte is létezett antiszemitizmus, csak a felszín alatt. A rendszerváltás idején nagyon hamar, szinte hónapok alatt ugyanazok az árkok keresztezték a magyar értelmiség életet, mint amelyek a 1940-es években. Az úgynevezett népi-urbánus vita, amelynek a mélyén sokszor ott van az antiszemitizmus, ott folytatódott, ahol 1945-ben abbamaradt. A szocializmusban pozitív értelemben sem volt szokás a zsidóságról vagy magyar zsidókról beszélni, és így nyilvánvalóan az antiszemiták sem hallathatták a hangjukat. Aztán az első pillanatban, amikor a téma valamelyest előkerülhetett, akkor egyre kevésbé szalonképesen kezdtek beszélni róla. A ’90-es évek legelején Csoóri Sándor Hitelben megjelent híres cikksorozata, a Nappali Hold tulajdonképpen születhetett volna 1939-ben is. Lényegében ugyanazt a diskurzus folytatta, és ugyanazokat a reakciókat váltotta ki, mint a háború előtti megnyilvánulások, és később hasonló politikai tartalmak kapcsolódtak hozzá.

Ez bizonyos értelemben megerősíti, amit a kötet is mond, hogy az antiszemitizmus mindig is jelen volt, csak más-más formákban.

Magyarországon azért volt speciális a zsidóság helyzete, és az antiszemitizmus is, mert nálunk a zsidóság és a modernitás nagyon erősen összekapcsolódott. A modern polgári osztály megjelenése nagyon erősen összefüggött a speciálisan magyar asszimilációval. A legtöbb zsidó, akinek a családja vagy ő maga megtelepült Magyarországon, előbb-utóbb azt az ajánlatot kapta kimondatlanul a magyar államtól, hogy asszimilálódj, válj magyarrá, és ha jó magyar vagy, akkor felőlünk akár a zsidó is lehetsz. Amit kínáltak, az valamiféle polgári életmód volt. Ez jelentheti akár a kulturális polgárságot, amelynek megjelenése az irodalomban és a művészetek szempontjából volt fontos, de akár a tulajdonosi polgárságot is. Akárhogy is, a századfordulóra a városi polgárságban nagyon erősen reprezentálta magát a zsidóság. Olyan zsidó többségű települések jöttek létre az Osztrák-Magyar Monarchiában, mint Máramarossziget, vagy az erős zsidó közösséggel rendelkező Pápa, illetve a budapesti belső kerületek. Terézváros például zsidó többségű volt. A korszakban a polgárságra épült nagyon sok minden, így aztán, akinek baja volt a polgári átalakulással, a modernizációval, az nagyon hamar az ellenségei között találta a zsidót.

A képzelt zsidót persze nagyon könnyen lehetett bármivel azonosítani. Akár a baloldali anarchista-kommunisztikus mozgalommal, ami már a századforduló után jellemző volt az antiszemita diskurzusban, vagy épp ellenkezőleg: a nagytőkés, a valódi értékekkel nem törődő pénzemberek figurája is jól azonosítható volt a zsidóval. És persze voltak az antiszemitizmusnak régies formái, az úri antiszemita hagyomány, de talán ez volt még a legkevésbé veszedelmes. Ez egyszerűen vallási, kulturális, etnikai türelmetlenségből fakadt. A magyar nemes nem utálta jobban a zsidókat, mint a románokat vagy a szerbeket...


ÉS AKKOR EZT LÁTJUK LEGSZÍVESEBBEN, AMIKOR VISSZATEKINTÜNK AZ ÉVRE

HVG.HU
Szerző: hvg.hu
2020.12.27.


A komolytól a kis színesig számtalan cikk jelent meg a hvg.hu gazdaság rovatától idén, most a szerzők tekintették át saját alkotásaikat, hogy kiválasszák, amely – bármely okból – a legkedvesebb volt a szívüknek.


Több mint hétezer cikk – ennyi volt a hvg.hu gazdaság és vállalkozás rovatának idei termése. Ebbe természetesen minden beletartozik: az ügyészségi közleménytől, a benzináron át a komoly, nagyobb lélegzetű anyagokig.

Mindez napi 20 cikket jelent, így érhető, hogy nem volt könnyű feladat, amikor azt kértük a szerzőinktől, válasszák ki a szívükhöz legközelebb álló anyagot. Ennek megfelelően a végeredmény is elég színes lett: van itt elemzés a gazdaságvédelmi akciótervről, korrupcióról, van, aki koronavírus divatiparra tett hatásait emelte ki, ahogy néhány könnyedebb hangvételű cikk is bekerült az éves válogatásba.

Emlékezzenek vissza velünk a minden szempontból rendhagyó 2020-ra!

VAN-E A TÖRTÉNELEMNEK „GYORSÍTÓSÁVJA”?

NÉPSZAVA
Szerző: MAROSÁN GYÖRGY
2020.12.27.


...A „szűk folyosó” modellje mindenki számára megszívelendő iránymutatást kínál. Felrajzolja azt a történelmi „autópályát”, amin - ha nem is könnyen - de biztosan, a veszélyeket elkerülve előre lehet jutni. Aki azonban úgy dönt, hogy a döcögős, „alsóbbrendű” fejlődéspályáról becsatlakozik a gyorsabb haladást biztosító „jövőpályára”, annak az erre érvényes közlekedési szabályokat kell betartania. Aki ezeket áthágná, és erőszakkal nekivezeti közösségét a „szűk folyosó” falának, az úgy jár, mint aki az autópálya szalagkorlátjának vezeti gépkocsiját. Aki a „történelmi autópályán” rendre átlépi a „záróvonalat” vagy a „sebességkorlátot” - mint Orbán Viktor, amikor autokrata rendszerré torzította az országot vagy az EU-t fenyegeti költségvetési vétójával –, annak lehet szerencséje egy ideig, de hosszú távon, bizonyosan, katasztrófát idéz elő. A miniszterelnök EU-nak küldött válaszlevelei a közismert, morbid viccre emlékeztetnek: „A rádió figyelmezteti az autópályán hazatérőket: vigyázat, egy őrült szemben megy a forgalommal. Egy autós felsóhajt: még hogy egy? De hiszen mindenki szembe halad!” A XXI. században a legtöbb társadalom igyekszik felcsatlakozni a gyorsabb haladást biztosító történelmi autópályára. Aki azonban ebben a helyzetben szemben halad a forgalommal – akár felelőtlenségből, akár mert úgy véli, joga van csak saját szabályait követni –, arra, s ami még rosszabb, a vele együtt utazókra is, szomorú jövő vár.

RÁADÁS: BRÓDY: A KLUBRÁDIÓ AZ EGYETLEN HANG, AMELY NEM A FELÜLRŐL VEZÉNYELT NÓTÁT FÚJJA

KLUBRÁDIÓ / ÖRÖMZENE
Szerző: ÁMON BETTI
2020.09.22.



Úgy tűnik, a Klubrádió az egyetlen olyan hang az éterben, amelyik nem azt a nótát fújja, amit felülről vezényelnek, és talán az egyetlen rádió, ahol a dalai elhangozhatnak – mondta Bródy János. Az énekes-dalszerzővel Gáz van, babám! című új lemezéről, társadalomkritikáról, agymosó propagandáról, visszataszító hatalmi arroganciáról, és ennek kapcsán a Színművészetiről, Klubrádióról és általában a szabadságról, a demokráciáról beszélgettünk az Örömzenében.


Az Örömzene legutóbbi vendége Bródy János énekes, dalszerző volt, akinek nemrég jelent meg Gáz van, babám! című új lemeze, 12 dallal. Azzal kezdte: szövegcentrikusak a dalai, a szövegekhez leginkább illő zenei megfogalmazást keresi. Ennek a műfajnak alapja a dal, az énekelt, ritmusos szöveg. A dal szerkezetét otthon összerakja, és elküldi Kirschner Péter zenész-hangmérnök barátjának.

Vele a Ráadás című albumnál dolgozott először, és ez a lemez is csak egy újabb ráadás az életében. Megfordul a fejében minden egyes koncertre készülve, hogy hátha ez lesz az utolsó, de amíg van még ereje és van rá igény, van felkérés, addig folytatja. Azt érzi, hogy jelentős közönség tart ki mellette, fontos számukra az a közérzet, üzenet, amelyet kifejeznek a dalai. Bródy gondosan állítja össze a lemezt, a dalok egy gondolati íven kapcsolódnak egymáshoz, bár tudja, hogy a számok önállóan is életképesek. A támogatói, szponzorai azok az emberek, akik megveszik a lemezeket, a koncertjegyeket, „ők tartják igazából életben”.

Műsorvezetőnk, Ámon Betti megjegyezte: a mostani dalaiban is felfedezhető a társadalomkritika, támaszkodik a történelemre, és vannak reménysugarak is, hogy nem tart örökké az, ami nem tetszik a jelenlegi közéletben. Elmondta, nagyon nagy élményt jelentett neki a lemez címadó dalát ihlető Tűz van, babám című, 1967-es Milos Forman-film. Abban hangzik el a híres mondat, amikor a tombolára kitett tárgyaknak lába kel, hogy „akik nem loptak, azok nem nyertek”. Ez nagyon jellemző volt arra a társadalmi helyzetre, és ma is aktuális. Bródy János szerint a mostani kormányzat a közös vagyonunkat, az állam vagyonát is szégyen nélkül viszi haza, az Isten, haza, család jelszó úgy módosul: Isten bizony, hazaviszem a családnak! De nehogy már ez legyen az elfogadható erkölcsi mérce! – tette hozzá.

A dalok a világjárvány kitörése előtt készültek, így csak néhány sorban jelenik meg a pandémia az albumon, de szerinte még a vírusnál is veszélyesebb az a propaganda, amit az emberek agyába tolnak. Azt mondta: „amióta az eszemet tudom, polgári demokrata vagyok, mindenfajta totális rendszerrel és hatalmi erőszakoskodással szemben ellenérzéssel viseltetem, és ennek a dalokban hangot is adok”.

Rákérdeztünk arra a sokat vitatott találkozóra is, amikor Szörényi Leventével elfogadták a könnyűzene „társadalmasításával” is megbízott Petőfi Irodalmi Múzeum-igazgató, a kormánypárti elkötelezettségére büszke Demeter Szilárd meghívását. Bródy azt mondta: valamikor a '60-as évek közepén Szörényivel ők írták az első magyar nyelvű rockdalokat, ilyen értelemben ők honosították meg ezt a műfajt a magyar kultúrában. Ezért minden kormány amelyik kezdeni akart valamit ezzel a műfajjal, őket mindig megkérdezte. Ezt nem utasította el most sem, mert ugyan most már nincs a szakma sűrűjében, de sokáig szakmai szervezeteknek volt tagja, amelyekben zenészek érdekeit képviselte.

A miniszteri biztossal közös fotóról (amely miatt sok kritikát kapott) azt mondta: váratlan volt a dolog. Úgy folytatta: a közönség egy részének hihetetlen szembenállását rosszul viseli, bár ez a szembenállás talán már Koppány és István király története óta jelen van az ország történelmében. Tragédiához vezet, ha a hazaért érzett aggodalom és a progresszivitás iránti vágy nem tud együttműködni, hanem egymás ellen harcol, és ez a mai magyar közéletben is sokszor így van.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem ügyéről azt mondta, a hatalom birtokosa nem együttműködő, rá akarja erőszakolni az akaratát a másik félre, ami természetesen ellenállást szül. Holott lehetett volna más megoldás, a MOME-n sikerült, bár ott éveken át készítették elő, volt párbeszéd. Ez a „visszataszító hatalmi arrogancia”, azt jelzi, hogy akik hatalmi helyzetben vannak, tévesen értelmezik még az alaptörvényt is. Szerinte nem jogszerűen lépnek fel és morálisan elfogadhatatlan, amit tesznek.

Szóba került, hogy jelen állás szerint elveszik a Klubrádió frekvenciáját február 14-től. Bródy János azt mondta: ez durva visszaélés a joggal és tulajdonképpen Magyarország történelmével is, hiszen már 1848-ban a márciusi ifjú „libernyákok”, azaz Petőfiék 12 pontjában a legfontosabb, első követelmény a sajtó szabadsága, a cenzúra eltörlése volt. Úgy érzi, ma mindenfajta szabadságot el akarnak vonni, hogy csak az a hang szóljon az emberekhez, amit a hatalmi szerkezet jónak talál, maga számára kedvezőnek tart. Ez pedig eltorzult valóságérzékeléshez vezet. Az alaptörvénnyel pedig azért ellentétes, mert aszerint is biztosítani kell a sokszínű tájékoztatást – vélekedett. „Úgy tűnik, a Klubrádió az egyetlen olyan hang az éterben, amelyik nem azt a nótát fújja, amit felülről vezényelnek” – mondta Bródy János. Talán az egyetlen rádió, ahol a dalaim elhangoznak, a közmédiában nem vagyok túl népszerű – tette hozzá.

VÍZUM AZ EU-BA, NINCS TÖBBÉ ERASMUS, MAGASABB ROAMINGDÍJAK: EGYRE TÖBB RÉSZLET DERÜL KI ARRÓL, MIT HOZ MAGÁVAL A BREXIT-MEGÁLLAPODÁS

444.HU
Szerző: HORVÁTH BENCE
2020.12.27.


Ugyan december 24-én eldőlt, hogy nem alku nélkül lépnek ki a britek az Európai Unióból, és született egy megállapodás, ennek részletei csak fokozatosan kerülnek napvilágra, hiszen egy 1200 oldalas dokumentumról van szó.

A BBC összeszedte azokat a főbb pontokat, amiket most már biztosan ki lehet jelenteni a január elsejével hatályos megállapodásról. (feltéve persze, hogy majd a brit parlament, illetve az európai parlament és a tagállamok parlamentjei is rábólintanak az egyezségre)...

BÖDŐCSÖLÉS, AVAGY A FANYALGÁS ESZTÉTIKÁJA

24.HU
Szerző: KÁCSOR ZSOLT
2020.12.26.


Kácsor Zsolt írásában elmagyarázza a Bödőcs Tibor nevéből alkotott fogalmának lényegét, egyúttal tudatja: a járvány után hatkor találkoznak a humoristával a kocsmában, hogy közösen igyák el szerzőnk egyik honoráriumát.


Eszembe sem jutott volna, hogy Bödőcs Tibor író-humorista eddigi irodalmi munkásságának kritikai fogadtatása alapján a közjó érdekében, továbbá az emberiség hasznára és boldogulására megalkossam a fanyalgás esztétikájának elemeit, ha pár héttel ezelőtt nem szembesülök egy meghökkentő felismeréssel. Azzal, hogy az Élet és Irodalomban Bödőcs Tiborral készített Állandó figurales című interjúmra jóval több visszajelzést kaptam, mint az ÉS-ben eddig megjelent írásaimra összesen. Pedig nem most kezdtem: 2021-ben lesz harminc éve, hogy az első írásom az Élet és Irodalomban megjelent.

Tízpercenként jött egy sms vagy egy e-mail, ismerősök és ismeretlenek gratuláltak a cikkhez, holott az az interjú nem az én érdemem volt, hanem Bödőcs Tiboré. (Ez az oka annak, hogy a honort is közösen fogjuk elinni: abban egyeztünk meg, hogy a kocsmában járvány után hatkor találkozunk.)


Beszélgetés közben igazán elemében volt: sziporkázott és brillírozott, úgyhogy az egy órásra tervezett találkozó csaknem három órásra sikeredett, s közben néha úgy röhögtem, hogy majdnem leestem a székről. Pár nappal később, amikor egy társaságban elmeséltem, hogy mennyi ideig volt alkalmam egyszemélyes közönségként Bödőcs poénjait hallgatni, egy multicégnél dolgozó nőtől megtudtam: ők valamiféle céges rendezvényre akarták meghívni a humoristát, de azt hallották, hogy fél órára elkér 250 ezret. Ha az én három órás szórakoztatásomat beszorozzuk, akkor igen jól jártam – feltéve, ha Bödőcs tényleg elkér 250 ezret egy céges fellépésért.

Az ÉS-interjú után tapasztalt visszajelzés-cunamiból két következtetést vontam le: egyrészt azt, hogy Bödőcs elementáris erejű népszerűségével és közismertségével lényegében minden cikket el lehet adni, talán még egy olyat is, ami azt a különös címet viseli, hogy „Bödőcsölés, avagy a fanyalgás esztétikája”; másrészt pedig azt, hogy egy kortárs magyar regénynek, amely a kortárs magyar világban játszódik, nem csak az olvasókért kell megküzdenie, hanem egyúttal a Rosszindulat, a Gyanakvás és az Irodalmi Sznobéria ellen is.

Ezt a három nagybetűs érzemény-jelenséget egészen közelről pillantottam meg akkoriban, amikor Bödőcs Meg se kínáltak című, 2019-ben megjelent, második könyvéről először hallottam. Az első kötetét, amelyben klasszikusokat parodizált – Addig se iszik, Helikon, 2017 – egyszerűen csak imádtam, Karinthy Frigyes Így írtok ti című remekművéhez hasonlítottam, s Cserna-Szabó Andrással sörözések közben együtt lelkendeztünk érte.

Az első kötet kritikai fogadtatása szinte teljes egészében pozitív volt, így hát eléggé meglepődtem, amikor a második kötet megjelent. Az kihozta többekből a Rosszindulat, a Gyanakvás és az Irodalmi Sznobéria első csíráit...

BARANYI FERENC: HA LESZ MÉG ARCUK, AKKOR CSÓKOLTATOM ŐKET

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2020.12.26.


Több mint nyolc évtizedes élettapasztalat, több mint nyolcvan kötet, versek, műfordítások, zenés színpadi művek, operák, tévéműsorok, rádióműsorok külföldön megjelent kötetek, róla és a munkáiról szóló könyvek, majd’ negyven díj, köztük a József Attila-, az Ada Negri- és a Kossuth-díj. Dióhéjban ez Baranyi Ferenc. Ám valójában ennél jóval több! Mert ő maga a humánum, a kultúra, a költészet, az emberség. Bizonyíték erre, hogy a Facebookon mindennap egyre több verse tűnik fel, alattuk hálás kommentekkel arról, hogy a versei egy-egy nehéz helyzetben milyen sokat segítettek. Arról, hogy változtathat-e a költő bármin is, és ment-e előbbre a világ a versek által, Baranyi Ferenccel beszélgettünk.


Ebben az egyre gépimádóbb, a mesterséges intelligenciára fókuszáló világban szinte nincs olyan nap, hogy ha valaki kinyitja a Facebookot, ne találkozna egy olyan Baranyi Ferenc verssel, amelyik az igazságtalanságra, vagy valamilyen sorskérdésre válaszol. Hogyan érinti ez önt?

– Én ugyan nem találkozom velük, mert nincs számítógépem, és továbbra is az NDK gyártmányú Erika írógépemen, vagy kézzel írok, ha írok, de egyre több embertől hallom, hogy „annyi versed kereng a Facebookon”. Ez kicsit visszahozza az alkotókedvemet. Pedig kezdett eltűnni belőlem, mert Popper Péter szavaival élve, egyre inkább úgy éreztem, hogy ebben a kétségbeejtő, színtelen, érzéketlen, pénzimádó és áhítat nélküli korszakban már nincs kedvem élni, és isten mentsen, hogy legyen reinkarnáció, mert már nincs kedvem visszajönni se egy ilyen szarrá ment világba. Így nem sok értelmét láttam már verset írni. Mivel pedig az irodalmi életben is régóta a tiporva érvényesülők agresszív köre köré szervezett szép új világban élünk, már a tülekedésben sincs kedvem részt venni. Már azon voltam, hogy szépen a pályáról is lelépek. De, amikor azt hallom, hogy valamiféle új reneszánsza van a költészetnek, a költészetemnek, és ezt olyanok mondják, akiknek igen sokat adok a szavára, akkor úgy érzem, nagyon lecsökkent munkaerővel is kutya kötelességem a pályán maradni. Mert az az igazság, hogy amíg mások bélyeget gyűjtenek, én nyavalyákat, és az időigényes dolog, sok időmet elveszi. De ha képes vagyok akár csak két épkézláb sort is létrehozni, akkor nekem dolgozni kell...

SZERETTEM VOLNA KIHAGYNI AZ ÜNNEPEKET, DE ORBÁN MÉRHETETLEN FALÁNKSÁGA ÉS A TOTÁLISAN ELBORULT ELMÉJE NEM HAGYTA.

FACEBOOK
Szerző: JUSZT LÁSZLÓ
2020.12.26.


Szerettem volna kihagyni az ünnepeket, de Orbán mérhetetlen falánksága és a totálisan elborult elméje nem hagyta. Arra még soha sem volt példa, hogy december 24-én jelent volna meg a hivatalos közlöny. Most ez is megtörtént, mert sürgős költekezni való akadt. 

94,5 milliárd forintot adott az Orbán-kormány a Mathias Corvinus Collegium (MCC) vagyonát kezelő Tihanyi Alapítványnak. Annak az oktatási intézményrendszerre szerte a Kárpát medencében.

2020 áprilisában a Mol- és a Richter-részvények 10-10 százalékos részvénycsomagját kapta, úgy 300 milliárd forint értékben, plusz több nagy értékű ingatlant, köztük a pécsi tiszti kaszinót, illetve a révfülöpi kikötőt.

Karácsony napján - miközben Önök a fát díszítették - a Vasasnak jutott az év végi gigantikus, 860 milliárdos kormányzati pénzszórásból 350 millió, a Ferencvárosnak három milliárd a Groupama stadion korszerűsítésére. Emlékeztetőül: hat évvel ezelőtt 15 milliárdba került. 

Egy milliárd 380 millió a fideszes városoknak a kieső iparűzési adó pótlására, 49 milliárd a külképviseleteknek, s hogy kusban maradjon mindenki, a teljes összeg 5 százaléka, 44,5 milliárd ment az egészségügynek is adósságrendezésre.

Nem tudom kommentálni. Erre már nincsenek szavak. Ez már nem rablás! Ez egyszerűen hazaárulás, a nép totális kisemmizése! S közben ne feledjem, a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint, a válság kezelésére létrehozott Gazdaságvédelmi alapból - év közben - már kiloptak 450 milliárdot sportra, turisztikára, határon túlra, belgrádi vasútra. Te meg, pusztulj magyar!

SZABAD SZEMMEL: HA A POLITIKA BELESZÓL A SZAKMAI KÉRDÉSEKBE, AZ FOKOZHATJA A VAKCINÁKKAL SZEMBENI ELLENÉRZÉSEKET - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA
SZELESTEY LAJOS
2020.12.27.


Politico


Magyarországon a politika hatja át a vírus elleni védekezést. A bírálók szerint a kormánynak arra kellett volna összpontosítania, hogy felkészítse a közvéleményt az ellenanyag beadására. Orbán Viktor hónapok óta azt sulykolta, hogy Magyarország más tagállamoknál keményebben dolgozik a vakcina beszerzésén, majd a többiek elé vágva látott neki az oltásoknak. Hogy simán túltette magát a Bizottság tervén, az alighanem úgy minősül, hogy megpróbálta aláásni az EU stratégiáját. A politikus előzőleg arra panaszkodott, hogy az uniós illetékesek túl sokáig vacillálnak, amíg engedélyezik az adott szert.

Egyben az állította, hogy országa a földrészen elsőként használja majd az oroszok, illetve kínaiak által kidolgozott készítményt. Utóbbinak azonban egyelőre híre-hamva sincs. Az ellenzék szerint az egész csak arra volt jó, hogy megrendítse a bizalmat az egész védekezésben. A legutóbbi felmérés azt hozta ki, hogy a lakosságnak csupán 15 %-a hajlandó beadatni magának az oltást. Falus Ferenc szerint azonban a magyar kormány sem vonhatja ki magát az uniós döntések alól.

Közegészségügyi szakemberek szerint a miniszterelnök igen értékes időt vesztegetett el azzal, hogy jó pontokat szerezzen Putyinnál a Szputnyik vakcina reklámozásával. Falus azt mondja, hogy inkább szakmai kampányt kellett volna indítani a társadalom meggyőzésére, mármint hogy a kidolgozott szerek biztonságosak és hatékonyak. Sok tanulmány ugyanis azt mutatja, hogy ha a politika beleszól az ilyen kérdésekbe, az fokozhatja a vakcinákkal szembeni ellenérzéseket.

Kökény Mihály, volt egészségügyi miniszter úgy látja, Magyarországon éppen ezért nagyobb az elutasítás a védettséget nyújtó szerrel szemben. A szakember, aki jelenleg a WHO tanácsadója, megjegyzi, hogy az egész tűzijáték egyrészt bizonyította Orbán hűségét az orosz vezető iránt, másrészt pedig a magyar politikus politikai céljait szolgálta Brüsszellel szemben. Ugyanakkor a magyar szóvivő azt közölte, hogy itt nem politikai vagy ideológiai, hanem szakmai kérdésről van szó.

Ehhez képest Krekó Péter úgy ítéli meg, hogy a Szputnyik körüli felhajtás megalapozatlan volt és gyengítette a bizalmat az oltás iránt. Emellett – jegyezte meg a Political Capital igazgatója – Orbánnak igen fontos, hogy úgy tüntesse fel: az EU akadékoskodik, ám ő az, aki megmenti a magyarokat. A politika magyarázza azt is, hogy a beadást nem bízzák rá a háziorvosokra, hanem központi weboldalon kell rá jelentkezni.

Ám ha az emberek nem kérnek az injekcióból, akkor a bírálók szerint az egész stratégia visszahullhat Orbán fejére, miközben a halálozási ráta már így is a legmagasabbak között van a földrészen. Az ellenzék pedig egységesen kíván fellépni a választáson. Krekó arra figyelmeztet, hogy a tét hatalmas, mert ha a hatalom miatt tömegek utasítják el a vakcinát, akkor a politikai következmények a Fideszt sújtják.

Washington Post

A vezércikk szerint Trump amit csak lehetett mindent elfuserált a koronaválság kezelésében. Pedig egy tavalyi felmérés még arra jutott, hogy az USA igen jól áll, ha netán valami fertőzés ütne be, ám jelenleg az a helyzet, hogy azok közt az országok között van, amelyeket a legkeményebben sújtja a ragály. A halottak száma 327 ezer, 18 millióan kapták meg a betegséget, egy főre vetítve a 4. legmagasabb az áldozatok száma és a szenvedéseknek még koránt sincs vége.

A tragikus helyzetért hatalmas felelősség terheli az elnököt, mert értékes időt fecsérelt el, hallgatásra kényszerítette a közegészségügyi szakembereket, a politikának vetette alá az illetékes hatóságokat, az államokra testálta rá a teendőket, ahelyett, hogy a központi szervek intézkedtek volna. Félvállról vette a tesztelést, túl korán feloldotta a korlátozásokat, megtévesztéshez folyamodott, illúziókat terjesztett, aminek a vége olyan zűrzavar lett, hogy az amerikaiak belefáradtak és két táborra szakadtak.

Az egész ott kezdődött, hogy nem figyelmeztette időben a társadalmat, pedig tudta, mekkora a veszély. Inkább a saját újraválasztási kampányával, személyes sérelmeivel, hamis ösztöneivel és bűvös gondolataival foglalkozott. Szándékosan hazudott a köznek a fenyegetés mértékéről. Ezért a hatalmat váratlanul érte, amikor egyszer csak nem lehetett védőfelszerelést beszerezni és ez hónapokon át tartott. Majd megint csak nem a központi intézmények léptek, aminek káosz lett az eredménye. A tesztelés pedig katasztrófának bizonyult.

A Fehér Ház nem engedte, hogy megszólaljon a Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ, amely pedig ilyen helyzetben a legfőbb válságkezelő szerv. De még rosszabb volt, hogy a kormányzat felülírta, amit a tudósok javasoltak az országban, ideértve a szociális távolságtartást. Ugyanakkor Trump elérte, hogy a testület előbb jóváhagyja a hidroxikorokint alkalmazását, noha annak hatékonyságát nem támasztották alá a vizsgálatok. Majd visszavonta az engedélyt. Az elnök ezen felül kigúnyolta azokat, akik maszkot viseltek.

Az USA az évszázad legrosszabb fertőzésének kellős közepén hagyta ott a WHO-t. Ezen kívül olyan tanácsadót szerződtetett Trump mellé, akinek semmilyen tapasztalata nem volt a fertőzések területén és a természetes nyájimmunitás kialakulását szorgalmazta a zárlat helyett, ami kész őrület.

Mindez azért történt, mert az elnök nagy ívben tett a tudományra, nem volt hajlandó szemtől szemben felvenni a küzdelmet a vírussal, ugyanakkor nem volt tisztességes az amerikai néppel. A rengeteg halottnak és szenvedésnek tanulságul kell szolgálnia a jövő nemzedékei számára. Ez volt a legtöbb áldozatot követelő év az Egyesült Államok történetében, de nem szabad, hogy bármikor is megismétlődjön. 

Die Presse

A kommentár arra figyelmeztet, hogy Európa koronaékszere az egységes piac, az EU egy sor olyan feladatot old meg, amire a nemzetállamok képtelenek: védelmet nyújt a nyitottság révén, de ez egyben azt jelenti, hogy a külső határokat fokozottan védeni kell, az agresszív autokratákkal, az ellenséges hackerekkel, az embercsempészekkel, a terroristákkal, a fanatizmussal és a bigottsággal szemben. De vonatkozik ez a klímavédelemre, a kizsákmányoló rablókapitalizmusra, valamint az eltévelyedő szövetségesekre is, akikben már nem lehet megbízni.

Az uniós állampolgárság ennélfogva hatalmas érték, így nem csoda, hogy pl. Ciprus, Málta vagy Bulgária kereskedik az útlevekkel, hiszen azok tulajdonosai bárhová költözhetnek az unión belül. Persze, hogy a négy szabadság elve érvényesüljön a szervezeten belül, ahhoz szűrni kell a fogalmat a külső határokon – a tömeges migráció és a terrorizmus korában. Ezt a funkciót a Covid-19 csak még sürgetőbb tette.

Főleg miután a járvány első időszakában kaotikus viszonyai közepette egy sor ország lezárta a saját határait, csak magára gondolt a védőfelszerelések beszerzésénél. Így Európa vezetői láthatták, hogy nem haltak el a régi nacionalista reflexek, csupán szunnyadoztak. A kontinens gondjait azonban már nem lehet nacionalista keretekben megoldani. Ezt tanúsítja a migrációs válság is, valamint hogy az unió polgárai ugyanabban a sorsban osztoznak, legyen szó a Brextitről, a jogállamiságért vívott harcról, a ragály miatt elrendelt korlátozásokról, vagy a Trumppal folytatott birkózásról. Vagyis terjed az érzés, hogy mindenki egy csónakban evez és közösen küzd az egyre nagyobb vihar ellen, és itt meg lehet említeni az éghajlatváltozást, a migrációs nyomást, az agresszív tekintélyelvű keleti szomszédokat, valamint Kínát.

Egyik sem olyan, ami ellen a nemzetállamok egymaguk sokat tehetnek. Az EU viszont igen, éspedig úgy, hogy belül nyitott marad. Nem véletlen, hogy az integrációval szembenálló idegen hatalmak elsősorban az egységes piacot igyekeznek megbontani. Mert anélkül nincs európai közösség és védelem.

EGY EGÉR NÉZETEI

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.12.27.


Kásler vallási fanatikus misszionárius szerint „az ateisták nem élhetnek emberhez méltó életet, mert ahhoz találkozni kell Istennel”. Egy karácsonyi üdvözlő videóban fejtette ki ebbéli nézeteit, amelyek egy részeges plébános ideáinak megfelelhetnek, az egészségügyért, oktatásért és más efféle – klerikális nézőpontból huszadrangú – cifraságokért felelős miniszter szájából kifolyva a XXI. században röhejesek és lesújtóak. Ha Kásler a koszos körmével, legyalult tudatával az emberhez méltó organizmus mintapéldánya, akkor én mától egér leszek, kicsi kis cincogó jószág, mert nem akarok Kásler-féle ember lenni. Bármely paradoxon is, annál humánusabb vagyok.

Hívjatok hát Tihamérnak, aki egérre nézvést nem kötelezőek a NER emberekre vonatkozó kötelmei. A NER a vallásos buzgalmával, ájtatos aljasságával nem méltó arra, hogy egér-hajlékomba jöjjön. Mert és ugyanis Isten ott lakik velem, nem kell vele randevúzgatnom mindenféle templomokban, együtt pipázgatunk, iddogálunk, de szoktunk bújócskázni is. És a kis huncut igyekszik kifogni rajtam. Olykor Allah, máskor Manitu vagy Jehova alakját ölti, de mutatkozott már Siva, Visnu, urambocsá Zeusz, Jupiter, Osiris vagy Rá köntösében, így az a morfondír, hogy ezek a formák is játszanak-e az emberhez méltóságban, vagy csak Kásler sámán fennakadt szemű vonyítása.

Én lehetek pimasz, mert egér vagyok, és innen, ebből a magasságból meg is kérdem, hogy vajon emberhez méltó-e éhezni, bombázások elől menekülni, hidak alatt élni és más efféle cuki kurvaságok, amelyeket elszenved az ember, de, ha tömjén szaga van, akkor minden rendben állítólag. Nem vagyunk közös állásponton az emberhez méltóság tudományos meghatározásában, de nem az lesz az, amit Orbán bábja annak hatalmi tébolyából kifolyólag ránk akar erőltetni. Egyáltalán emberhez méltó-e lopni és hazudni, s ha már Krisztus születése okán óbégat a sámán – megjegyezve, hogy még véletlenül sem télen jött a világra a megváltója –, akkor legalább az ő vélt igényeinek felelne meg...

KARÁCSONY A LESZAKADÓ TÉRSÉGEKBEN – A LEGELESETTEBBEK TÁMOGATÁSA A CIVILEKRE MARADT

ÁTLÁTSZÓ / SZOCIO
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2020.12.24.


Azt hiszem, nincs kiépült rendszere annak, hogy hogyan lehet elérni a leginkább rászorulókat. Talán a családsegítő az egyetlen, ami mentén becsatornázható lenne a karácsonyi adomány, de aki részt vett már ilyen akcióban, pontosan tudja, mennyire konfliktusos terület.


A leszakadó térségekben a karácsony járvány nélkül sem egyszerű időszak, de idén még nehezebb lett minden. Amivel most szerencsénk van, az az időjárás. Inkább október végi-november eleji az idő, és nem decemberi. Így a legtöbb településen a kiosztott szociális tűzifa még kitart. Legalább ez nem nyomasztja tovább a családokat.

A legszegényebb társadalmi csoportok karácsonya mindig szűkös. Egyedüli állami segítség a családi pótlék előre történő utalása. Ami nyilván segítség karácsonyra, de nagyon fog hiányozni januárban a megélhetéshez. A pénzügyi tudatosság híján élőknél elmegy az összes pénz az ünnepen, nincs spórolás januárra. Az pedig a legkeményebb hónap, a hideggel, a megfázásokkal, ami nem előre látható kiadás, ám szinte biztosan megtörténik minden családban. A január vége nagyon sok családban az eladósodásé, amiből aztán nem egyszerű kilábalni senkinek.

Az önkormányzati segítség változó. Van, ahol pénzt, máshol tartós élelmiszerekből álló csomagot adnak. A közösségi média elterjedésével párhuzamosan az önkormányzatok is egyre inkább átteszik a híradást a facebookra, ám ez nemcsak információátadást jelent. Ezt ugyanis nemcsak azok látják, akiket érint, hanem más településen élőkhöz is eljut. A rászorulók pedig nem értik, hogy az egyik önkormányzat hogy tud háztartásonként negyvenezer forintot adni, míg a másik semmit sem ad. Van, ahol hosszú listában sorolják fel, milyen tartós élelmiszerből hány kilogrammot ad az önkormányzat háztartásonként, mely szinte provokálja a többi települést, ahol ilyen mennyiségekre nem futja.

Ennek az egésznek rossz üzenete, olyan rivalizálás-íze van. A legtöbb helyen pedig nincsen szociális tartalma sem, mert nem differenciálnak: aki egyedül él ugyanannyit kap, mint aki tizedmagával, és a jobb társadalmi státuszú, aki nincs rászorulva, ugyanúgy megkapja az adományt, mint az, aki mélyszegénységben él. Persze világos, így egyszerűbb, nem kell magyarázkodni, védhető szempontokat keresni, és nincs más kommunikáció, csak a karácsony üzenete. Pedig egy leszakadó térségben nagyon kellene egy ilyen szempont is. Már csak a karácsony üzenete miatt is.

Így a legelesettebbek támogatása maradt a civilekre. Ami még érdekes tapasztalat volt ebben az időszakban, hogy az egyház sem volt jelen úgy, mint korábban. Akadtak helyek, ahol panaszkodtak, hogy éveken át kaptak egyházi adományt, de idén semmit. Nem volt Mikulásgyár, bár az így összegyűjtött adományok korábban sem értek el a szegregátumok világáig, legalábbis azokhoz a családokhoz sosem, akikkel mi kapcsolatban állunk. Most viszont nem volt központi adományátvétel, helyette áruházlánci gyűjtést szerveztek, és kaptunk tőlük tartós élelmiszert, aminek nagyon örültünk.

Azt hiszem, nincs kiépült rendszere annak, hogy hogyan lehet elérni a leginkább rászorulókat. Talán a családsegítő az egyetlen, ami mentén becsatornázható lenne a karácsonyi adomány, de aki részt vett már ilyen akcióban, pontosan tudja, mennyire konfliktusos terület, így senki sem fogja bevállalni.

Nálunk viszont érdekes volt viszont ez a járvánnyal nehezített karácsonyi adományosztás. Egyszerűen nem bírtunk volna több mint 2000 gyerekhez és a családjukhoz eljutni az önkormányzatok, és más intézmények segítsége nélkül. Mi pedig gyűjtöttük az adományokat: a gyerekeknek cipősdoboz, vagy ajándékzacskós karácsonyi meglepiket, és volt olyan család, ahova e mellé tartós élelmiszerekből álló családi csomag is került, és olyan is, ahová még brikettet is tudtunk adni.

A lebonyolításban mi adtuk meg a szempontokat. Első lépésként a velünk már kapcsolatban lévő családok kaphattak csomagot, ezután azok is, akik a megadott határidőig jelentkeztek, természetesen előzetesen ellenőriztük ezeket a kéréseket. A kiosztásban pedig maximális segítséget kaptunk mindenkitől.

Hogy nekünk ez miért működik így, nagy kérdés. Talán azért, mert mi bevállaljuk a döntést, hogy ki kaphat és ki nem? Merünk differenciálni? Vagy azért, mert mi képesek vagyunk megszerezni az adományt? Nem tudom. De az biztos, hogy a karácsonyi adományozásunk sikeres volt. Összefogással elértük a legrászorulóbb családokat huszonnégy településen, és további negyvenöt faluba tudtunk csomagot küldeni. Mindezt átláthatóan, visszacsatolva.

Annyira jó lenne ezt mindenhova kiterjeszteni, ilyenkor legalább. Akkor mindenhol lehetne karácsony.