A NYUGDÍJASOKON ÉS A FIATALOKON MÚLIK A FIDESZ SORSA 2022-BEN

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2021.01.17.

A rendszerváltás óta még soha nem kezdődött olyan korán a választási kampány, mint most, amikor a 2002-es parlamenti választás előtt állunk majdnem másfél évvel. Ennek elsődleges oka a koronavírus-járvány, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az ellenzék új taktikája is szerepet játszik a korai rajtban. Különlegessé mégis az teszi a mostani helyzetet, hogy a kormánynak egyszerre kéne válságot kezelnie és ígérgetnie. A kettő egyszerre elég abszurd választásnak tűnik, de Orbán Viktort ismerve ez is egy létező forgatókönyv a kormány számára.

A Fidesz jól tudja, alapvetően a fiatalokon és a nyugdíjasokon múlik, hogy meg tudja-e tartani a hatalmát 2022 tavaszán. Mindkét választói csoport számára ígért már valami nagyot a kormány, hiszen előbbieknek adókedvezményt, utóbbiaknak 13. havi nyugdíjat nyújtana. Nem szokatlan választási kampányokban nagy volumenű ígéretekkel bombázni a különböző társadalmi csoportokat, de szokatlan közel másfél évvel a voksolás előtt kijátszani ezeket a lapokat. A legegyértelműbb magyarázat erre az, hogy a koronavírus-járvány minden eddigi szabályt felülírt, ezért a Fidesz most ezekkel az ígéretekkel válaszol a járvány következtében elszenvedett népszerűségvesztésére.

Ha tele lenne az államkassza, nem is találnánk semmi különöset ebben az ígérgetésben, ám a járvány miatti gazdasági krízis kellős közepén meglehetősen furcsán hangzik két olyan ígéret, melyek egyrészt csökkentik a bevételeket, másrészt komoly kiadással járnak mind rövid- mind hosszútávon. A Fideszről tudjuk, hogy folyamatosan szondázza a közhangulatot, ezért különösen nagy hangsúlyt kapnak ezek a pozitív üzeneteknek szánt bejelentések. Az a tény ugyanis, hogy az Orbán-kormány nem megszorít ilyen helyzetekben, hanem inkább a kiadásait szaporítja, amivel azt sugallja, hogy nincs is olyan nagy baj a gazdasággal, ugyanakkor elhiteti sok szavazóval, hogy a visszaesés átmeneti, az idén már komoly gazdasági növekedéssel számolhatunk...

ITT OLVASHATÓ

ÍGY TRÜKKÖZNEK A KIFIZETÉSEKKEL A BIZTOSÍTÓK - A POCSÉK HOZAMBA, A HORRIBILIS KÖLTSÉGEKBE SEM FELTÉTLENÜL KELL BELENYUGODNI

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Azénpénzem
2021.01.18.

Súlyos gondatlanságra, a szerződés megkötésekor még nem létező kifizetési maximumra, sőt hibás számításra, utólag változtatott megállapodási szövegre hivatkozva próbálják a biztosítók elkerülni, hogy kár esetén megfelelő összeget térítsenek. Tallóztunk a Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) eseteiből.

A munkahelyi biztosítással rendelkező férfi egy fűrészgép javítása közben domináns bal kezén súlyos, csonkolásos balesetet szenvedett. A biztosító arra hivatkozva nem akart fizetni, hogy a munkabaleseti jegyzőkönyv szerint ügyfele megsértette a balesetvédelmi rendszabályokat, a tragédia súlyosan gondatlan magatartása miatt következett be. Az érintett nem nyugodott bele a dologba – például azért, mert a hivatkozott jegyzőkönyv is rögzítette, hogy védőfelszerelést és munkavédelmi eszközt is használt – és a PBT-hez fordult...

ITT OLVASHATÓ

A KORMÁNYZATI ELVONÁSOKRÓL ÉS A KÖZMŰVEK FONTOSSÁGÁRÓL INDÍT TÁJÉKOZTATÓ KAMPÁNYT BUDAPEST

AZONNALI
Szerző: PETRÓCZI RAFFAEL
2021.01.18.

Karácsonyék arra kérik a vállalkozókat: ha tehetik, fizessék be az iparűzési adó teljes összegét. A kerületeknél házfelújítások és fejlesztések maradnak el.

Január 14-én ültek le egymással önkormányzati és kormányzati szereplők annak érdekében, hogy egyeztessenek az önkormányzatokat érő bevételkiesésekről, például arról, hogy a 25 ezer fős lélekszám feletti településeken hogyan tervezi a kormányzat pótolni a helyi iparűzési adó megfelezése miatt keletkező költségvetési lukat. (Orbán Viktor ígérete szerint 25 ezer fő alatt a kompenzáció automatikus lesz, ennél nagyobb lakosságszámnál viszont egyéni tárgyalásokon fog eldőlni el a kompenzáció mértéke és mikéntje.)

Ahogy arról Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere az egyeztetést követő sajtótájékoztatón beszámolt: ezekről végül érdemben nem esett szó, csupán egy általános tájékoztatást adtak a kormány államtitkárai az országos költségvetés helyzetéről...

ITT OLVASHATÓ

VÉGJÁTÉK: AZ ÁLLAMI FELSŐOKTATÁS UTOLSÓ ÉVE

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KENESEI ISTVÁN
2021.01.15.

A cím természetesen túlzás: állami felsőoktatásról továbbra is lehet majd beszélni, de biztos, hogy az már valami egészen más lesz. A tíz éve elkezdődött folyamat a tavalyi roham után idén újabb lendületet vesz, és az év végére csak néhány kivételezett vagy elfelejtett állami intézmény marad majd meg eredeti formájában.

A (szak)munka alapú társadalom terve

Tekintsük végig röviden, mi vezetett el idáig. A Széll Kálmán-terv nagy elvonásait követően 2011-ben elfogadott „Nemzeti” felsőoktatási törvény (Ftv.) már előrevetítette a felülről lefelé megvalósítandó szándékokat, akkor csak a rektorok kinevezésének megváltoztatása révén. A nagy felháborodást keltő és még a Magyar Rektori Konferencia rosszallását is kiváltó debreceni és kecskeméti kinevezések után a kormány visszakozott, és beleegyezett, hogy a szenátusok szavazati sorrendjét tiszteletben fogja tartani. De ez idő tájt már megvolt a recept, hogyan szólhat bele mégis a vezetők kiválasztásába. Először is, miután emlékezett az Alkotmánybíróságnak a Magyar Bálint minisztersége alatti vétójára, amellyel a gazdasági tanácsok létrehozását akadályozta meg az intézményekben, beleíratta a különbejáratú Alaptörvényébe, hogy az egyetemek pénzügyi és gazdasági ügyekben nem autonómak, majd miniszterelnöki rendelkezésekkel kinevezte a kancellárokat, ezzel bevezetve a „kettős hatalmat” minden intézményben: a rektor csak a szigorúan vett akadémiai ügyekért volt felelős, minden mást, beleértve a nem oktatók kinevezését, továbbá minden beszerzést a kancellárok kezébe adott.

A 2010 előtt bevezetett többtényezős finanszírozási normatívát egyetlenegy forrásra redukálták: a hallgatók száma szerint osztott támogatásra. Ugyanakkor kézben tartották a „kapacitások” korlátozását, vagyis azt, hogy adott intézménynek egyrészt mennyi államilag dotált hallgatót adományoznak, másrészt, hogy összesen hány (ösztöndíjas plusz költségtérítéses) hallgató oktatását engedélyezik a meghatározott szakokon, amiben sokszor nem is az illető egyetem realitásai számítottak. Mindezt kiegészítették a folyamatosan érkező EU-támogatások úgymond pályázati elosztásával, amikor is adott határidőre meghatározott paraméterek szerinti jelentkezési csomagokat kellett összeállítani, amelyekre válaszul aztán rapszodikus idő- és összegbeli felbontásban nemegyszer irreális határidőkre elköltendő pénzeket utaltak ki, az egyes periódusok közötti hiátusokkal, nehogy folyamatosan lehessen foglalkoztatni például a poszt- vagy predoktorokat.

Ezekkel a pénzügyi játékszabályokkal sikerült elérniük, hogy ugyan a rektorokat az egyetemek maguk választhatták, de gondosan megsúgták nekik, kiket látna a kormányzat szívesen a vezetői székben. Márpedig ha ilyen önkényesen változtatható játékszabályok között jót akartak maguknak, akkor meg kellett szavazniuk a felülről kinézett jelöltet. Nem egy esetben pedig mire újabb választásra kerülhetett sor, a rektor annyira átalakította a vezetői garnitúrát és vele a szenátus tagságát, hogy már nem kellett lázadástól tartania...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2021/2. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2021/2. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

TITKOSSZOLGÁLATTAL VADÁSZNAK MAJD A HÁLAPÉNZES ORVOSOKRA

HVG
Szerző: DEZSŐ ANDRÁS
2021.01.18.

Több mint félezer ember dolgozik a Nemzeti Védelmi Szolgálatnál, annál a titkosszolgálatnál, amelyen belül egy ötven fős csapat kizárólag a hálapénzt elfogadó orvosokra utazik majd márciustól. Azzal, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló orvosok is bekerülnek ebbe a körbe, több tízezerrel nő az NVSZ “ügyfeleinek” száma. 

A lépés Pintér Sándor belügyminiszter keze nyomát viseli.

Valójában nem rendőrök, hanem a Nemzeti Védelmi Szolgálat munkatársai vadászhatnak majd márciustól azokra az orvosokra, akiknél felmerül a gyanú, hogy hálapénzt fogadnak el vagy kérnek a betegektől (a Büntető törvénykönyv szerint a hálapénzt adó beteg is büntethető, de az NVSZ csak az orvosokat ellenőrzi, azt még nem tudni, hogy a betegekkel szemben ki jár majd el). Azt, hogy márciustól az NVSZ megbízhatósági vizsgálatokat végez majd az orvosok körében, Samu Attila dandártábornok, a Belügyminisztérium sajtófőnöke nyilatkozta az Inforádiónak. Erre az NVSZ-nek joga is lesz, miután az állami szférában dolgozó orvosok egészségügyi szolgálati jogviszonyban állnak majd...

ITT OLVASHATÓ

TÖRZSI KATOLICIZMUS – BESZÉLGETÉS FERENC PÁPA KÖNYVÉRŐL GÁBOR GYÖRGGYEL (1.)

HÍRKLIKK
Szerző: HARKAI PÉTER
2021.01.18.

A népszerű vallástörténész, filozófus a katolikus egyházfő „Álmodjunk együtt – Út egy jobb jövő felé” című interjúkötetét idézve, felvázolja az Orbán-rendszer elsorvadásának egy lehetséges változatát.

– A globalizációval szembeni dac és provinciális ellenállás lehet az a váratlan fordulat, ami eddig fel nem vetődött alternatívaként prognosztizálhatja Orbánék váratlan és elkerülhetetlen bukását – áttételesen ez is kiolvasható a Ferenc pápa jövőképét összegző kötetből. Jómagam csak szemelvényeket futottam át a könyvből, Ön viszont „szakmai” szemmel végigolvasta és eddigi szenvedélyes megnyilatkozásaihoz képest is – rendhagyó módon – fellelkesült a kötet mondandójától. Mindennek ellenére, Ön szerint vajon miért nincs a kötet tartalmi súlyához méltó visszhangja a hazai sajtóban, szakrecenziókban a pápai gondolatoknak?

– Kellemetlen lesz erre a válaszom. Nem fogom simogatni sem a hatalmon lévőket, sem az egész magyar intellektuális közéletet. A válaszommal egyet hátrébb lépnék: az elmúlt 30 évben, tehát lényegében a rendszerváltást követően, a magyar szellemi élet és politikai gondolkozás – és ez pártsemlegesen igaz – a vallási, valláspolitikai, politikai teológiai kérdésekkel egyszerűen semmit sem tudott érdemben mit kezdeni. Vagy azt láttuk, hogy az egyik oldal a saját politikai céljaira hasznosítja és instrumentalizálja az egyházakat, ehhez minden eszközt, pénzt, paripát, fegyvert felkínálva, amit az egyházak boldogan elfogadtak, hogy aztán a benyújtott számlák mentén, akár hitük és hagyományaik alapelveit és értékeit látványosan felfüggesztve vagy szerényen zárójelbe helyezve, lojális politikai szereplőként ellenszolgáltassanak – kizárólag a hatalmi elvárásoknak megfelelően. A politikai élet másik oldalán pedig az volt érzékelhető, hogy vagy a történelmileg kialakult rossz lelkiismeretet próbálták valamilyen módon, de legtöbbször elvtelenül, átgondolatlanul és következetlenül kompenzálni – lásd például a Horn-féle vatikáni megállapodásként elhíresült eszmei és jogalkotói nívótlanságot és politikai értelmetlenséget –, vagy mint a liberálisok esetében, egyszerűen nem volt fülük az egészhez...

ITT OLVASHATÓ

BUDAPESTNEK SZÜKSÉGE VAN HIDAKRA

TELEX
Szerző: SCHNELLER ISTVÁN
2021.01.18.

Hídra szüksége van Budapestnek, de nem mindegy, hogyan. Az új hidak legyenek városi hidak, amelyek hídfői nem nagy kiterjedésű közlekedési csomópontok, hanem – ahol csak lehetséges – valódi városi terek. Ugyanez persze vonatkozzon a meglévő hidak, például az Árpád híd, az Erzsébet híd és a Petőfi híd hídfő tereire is. Schneller István építész-urbanista írása a Telexen kibontakozó társadalmi hídvita részeként.

A folyók hídjai, így a Duna-hidak is nem pusztán közlekedési kapacitással rendelkező útpályák, műszaki objektumok, hanem önálló helyek, sőt egyéb helyeket maguk köré szervező helyek. Ez a szerepük: az érintett városrészek funkcióit, beépített területeit, átfogó értelemben vett szerkezetét formálják. Martin Heidegger – az egzisztenciális térelméletek megalapozója – egyenesen a tér, a terek létrehívásának alapesetét látja bennük. „A híd ”könnyedén és erőteljesen„ lebeg a folyó felett. Nem csak a már meglévő partokat köti össze. Akkor válnak először partokká a partok, amikor a hidat átvezetik. A híd teszi azokat különösképpen egymással szembenivé… A híd egymással kölcsönösen szomszédossá teszi a folyót, a partot és a tájat.” – írja egyik, e tekintetben meghatározó írásában, az Építés, lakozás, gondolkodás címűben. Az urbanisztika nyelvén szólva a hidaknak, a közlekedésben játszott szerepük mellett, terület- és településfejlesztő hatásuk van...

ITT OLVASHATÓ 

LEGFRISSEBB HÍREK A TELEXEN

EGY IGAZI OROSZ HŐS

444.HU
Szerző: BEDE MÁRTON
2021.01.18.

Jó reggelt! Talán 2021 leghidegebb napja lesz a mai, viszont a hét végére kifejezetten meleg lesz. Most Budapest belvárosában -5, az agglomerációban -10, az ország leghidegebb vidékein pedig -15 fok van. De éjjel a Bakonyban volt -20 is.

4 legfontosabb cikkünk most

- Letartóztatták a hazatérő Alekszej Navalnijt

- Egyelőre 50 ezer embert is csak egy hét alatt tudunk beoltani

- Kiverte a biztosítékot az ENSZ diplomatáinál, ahogyan a kormány védte a szexuális kisebbségeket kirekesztő törvénymódosításait

- A dezinformáció évszázada

Küldd bátran tovább a Reggel 4-et ismerőseidnek. Itt tudnak feliratkozni rá, ha tetszik...

ITT OLVASHATÓ

KÉTPÓ A BOLDOG-KORSZAK UTÁN: FELJELENTÉSEK, ELTŰNT IRATOK, ÚGY HAGYOTT TÍZMILLIÓS JURTÁK

24.HU
Szerző: NAGY GERGELY MIKÓS
2021.01.18.

Noha hivatalosan 2014-ig tartott Boldog István regnálása Kétpón, 2019-ig egy hozzá lojális fideszes polgármester vezette a falut, aki a helyiek szerint „nagyon követte” a nemrég megvádolt politikus „iránymutatását”. Amióta azonban független vezetője van a településnek, egyre több furcsaság derül ki a korábbi évekből. A helyszínen jártunk.

Virágné Lukács Gabriella 2019 októberében lett Kétpó független polgármestere, miután szoros versenyben, 18 szavazattal legyőzte a Fidesz jelöltjét, Keresztes Péter Pált, az addig regnáló faluvezetőt. Virágné 2006-ban kezdett helyben politizálni, akkor még Boldog István oldalán, a Fidesz színeiben, sőt, még 2014-ben is fideszesként került a helyi testületbe. Ezután azonban nemcsak saját, de környezete elégedetlensége is nőtt a 800 fős alföldi faluban, főképp Boldog Istvánnal szemben, így került sor a kenyértörésre 2019-ben. Keresztes ugyanis mindenki szerint Boldog „embere” volt, állítólag kérdéses helyzetekben gyakran vágta ki azzal magát, hogy azt mondta: „várjunk kicsit, megkérdezem erről a Pistát!”...

ITT OLVASHATÓ

LEGKEVÉSBÉ AZ ÉLET SZÁMÍT

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2021.01.18.

„Minden élet számít” – hirdeti immár hetek, talán hónapok óta a kormány, ki tudja mennyi pénzt költve erre a kampányra. A mondatnak semmilyen informatív értéke sincs, szerintem értelme sem, ha csak a gondoskodó állam képét nem akarja vele sugallni. Csakhogy, miközben a minden élet számít, szlogenjét lökik az arcunkba, szinte minden lépésünket kísérve, valójában sikerült teljes bizonytalanságot teremteni. Ma már végképp nem tudja senki, hogy mivel oltassa be magát, ha egyáltalán… Sikerült ugyanis elérni, hogy a többség számára egyértelművé váljon: sok mindenre képes ez a kormány, csak arra nem, hogy minden életet megmentsen. Ez ugyanis kizárólag az óriásplakáton fontos számára, egyébként pedig arra koncentrál, hogy kimentse magát a saját hibáiból, mindent Brüsszelre és a baloldalra kenjen, miközben megint nem látható módon üzletel.

Nincs e téren nemzetközi kitekintésem, de nem hinném, hogy lenne még egy ország Európában, ahol a járvány kezelése szinte teljes mértékben politikai háborúvá vált. A rezsim már az első perctől – már amikortól Orbán komolyan vette a Covid 19-et – a hatalma megerősítését (rendkívüli felhatalmazás), és az üzleti lehetőségeket (lélegeztető gép világbajnoki cím), valamint az ellenzék lejáratását látta meg a pandémiában. Értelmetlen kampányokra koncentrált, nem pedig a lakosság tisztességes és átfogó tájékoztatására. A közel egy év tartó járványidőszak alatt az Operatív Törzsnek csak azt sikerült bizonyítania, hogy a kormányzat bábjaként működik, a legfőbb tiszti orvosból mém-bajnokot fabrikáltak, olyat, aki képes volt még a déli határkerítésnél is tájékozatóra odaállni, hogy jelenlétével a migráns-veszélyt erősítse. A kabinet valódi és a Törzs valódi tájékoztatás helyett csak blöfföl, vagy terel, sőt, kénye-kedve szerint válogat a kérdésekben; a Hírklikk például, majd’ egy év alatt egyetlen kérdésre sem kapott választ.

A „minden élet számít”, valamit a mindenkit meggyógyítunk (Orbán Viktor) mondata mögött valójában azt láthattuk, hogy Magyarország a halálozási számban a legrosszabbak között szerepel, hogy ténylegesen, a kommunikáción kívül, semmi nincs megszervezve. Illetve az sem: sokszor egymásnak ellentmondó nyilatkozatokkal állt elő a hatalom, végig a már fentebb említett célokat szem előtt tartva, azaz a baloldal támadását, és a Gyurcsányozást. Az elkésett intézkedéseket, a nyári, kormányzati lazításokat persze nehéz az ellenzékre fogni, de sebaj – hiszi a hatalmi kommunikációs gépezet – az emberek többsége úgy is csak az ő interpretációjukkal találkozik. Például azzal, hogy most, amikor már létezik oltóanyag, ők felkészülten fogadják a társadalmat; tökéletes oltási tervvel rendelkeznek. Van sorrend, mondják, mindenki tudhatja, mikor kerül sorra. Pedig hát ezt szinte senki nem tudja, mint ahogy azt sem tudta, hogy miért is kell regisztrálni az oltáshoz...

ITT OLVASHATÓ

BIZALOMMAL, BIZALOM NÉLKÜL

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2021.01.17.

Nagyon tanulságos ez a munka, amit 11 éve kezdtünk. Elképesztően mást gondoltam az egész problémáról, akkor, mikor csupán a jószándéktól vezérelve belevágtam ebbe az egészbe. Nagyon sok csalódáson vagyok, vagyunk már túl. De ezek kellettek, hogy eltűnjön a rózsaszín köd, és lassan kibontakozzon ennek az egésznek a bonyolultsága. Azzal együtt, hogy ettől kezdett izgalmas lenni ez az egész. Mert a naiv képet bennem lassan felváltotta a kihívás érzése…az a fajta, ami nem hagyja nyugodni az embert. Kényszerré válik, hogy keresse a megoldást.

A héten volt egy beszélgetésünk egy külföldi kutatóval, őt az integráció kapcsán leginkább a bizalom építése érdekelte. A végén, mikor minden felvetésére (amit csak olyan ember kérdezhet, aki nem ismeri ennek az egésznek a társadalmi beágyazottságát) jeleztem, hogy a megoldásnak milyen gátjai vannak, azt kérdezte tőlem: akkor én reménytelennek látom a helyzetet? Azt válaszoltam, nem, dehogy. Csak nagyon nehéznek.

Talán a legtöbb kudarcot a társadalmi vállalkozásunk adja. Nyolc éve már, hogy próbáljuk a munkahelyteremtést, ezt a fejlesztő foglalkoztatást, legálisan, munkaviszonyban, olyan embereknek, akik még nem dolgoztak így, mert vagy főállású anyák voltak, vagy a közmunka volt az egyetlen legális munkatapasztalatuk, egyébként alkalmi- és feketemunkán szocializálódtak. Képzetlenek, alapkészséghiányosak. Több mint negyvenen fordultak már meg nálunk ennyi idő alatt, és egy esetben volt csak, hogy mi mondtunk fel, az összes többiben ők döntöttek úgy, hogy nem vállalják nálunk a munkát.

Hogy mennyire naivan kezdtem, azt jól jelzi az első elképzelésem….. Mert abban a hitben terveztem ezt, hogy viszünk egy munkahelyet egy olyan faluba, ahol a közmunkán kívül más foglalkoztató nincsen, és majd szépen felkészítjük őket arra, hogy ezt a vállalkozást ők vegyék majd át tőlünk, és az ő vállalkozásuk lehessen majd ez a társadalmi vállalkozás.

Jó kis terv, ugye? Megteremtettük lassan a feltételeket, képeztük őket, bevontuk a tervezésbe, kulcsszerepbe, helyzetbe hoztuk… mindig reméltük, hogy akit újonnan felveszünk, vagy visszaveszünk, majd ők működni fognak. Szerveztünk varrótanfolyamot, képzést az asztalosgépek használatához, megtanultak lekvárt főzni a HCCP betartásával, textilt festeni, batikolni, üvegikont készíteni…annyi mindent…volt, aki traktorvezetői vizsgát tett nálunk. Közben mindig kiemelten segítettük a nálunk dolgozókat, adósságrendezésben, lakhatási körülményekben, kölcsönnel, adományokkal, hogy legyen az az üzenet a faluban: aki legális munkát vállal, annak tervezhetően és jobban alakul az élete. Hogy a “gyöngyösök” jobban boldogulnak.

Volt, hogy valaki évekig megmaradt, annál nagyobb volt a csalódás, mikor kiderült, mégsem működik. Más pár hónapig bírta. Többnyire indulatos cirkusszal mondtak fel. Mielőtt bárki azt hiszi, valami embertelen hajtásba kényszerítettük őket, elmondom, hogy nem így van. Nyilván, a közmunkához viszonyítva vannak elvárásaink, a munkaidő kitöltése, a teljesítmény, és a minőség tekintetében, de sosem a munka mennyisége volt az, ami miatt felmondtak.

Hanem az egyéb cirkuszok. Egymással is, meg velünk is. Egymással leginkább a pletykák, családi és családok közötti cirkuszok behozása a munkahelyre, beszólások, kigúnyolások, összemérése egymásnak, ki, mennyit csinál, mennyi ideig cigizik, stb., ami aztán összevesznek. No meg a kívülről behozott bomlasztó aknamunka. Hogy nem jó itt semmi.

Velünk pedig abból, ha szembesítjük őket bármivel, aminek nem lenne helye egy munkahelyen. Pl. hogy megloptak minket. Vagy, hogy amikor nincs jelen a munkát irányító, a munkában velük dolgozó személy, akkor nem dolgoznak. Vagy, később jönnek és hamarabb mennek el, mint amit a munkaidő előír. Ellógnak haza. Vagy, annyira nem figyelnek az eszközökre, munkára, hogy anyagi kárt okoznak vele. Ha ezt jelezzük, szembesítjük, bizonyítjuk, a reakció mindig egy nem indulatmentes megsértődés és felmondás.

Rengeteget gondolkodtunk már, annyi mindent kipróbáltunk, hogy mi működne. Még arra is adunk lehetőséget, hogy valaki visszajöjjön. Kivéve, ha meglopott minket, vagy annyira összeférhetetlen volt, hogy nem látunk biztosítékot arra, hogy nem ugyanez lenne most is.

Aztán a héten nagyon elgondolkodtam, ezen a bizalom kérdésen ebben a vonatkozásban is. Azt már régen tudom, hogy senkiben nem tudunk úgy megbízni, mint ahogy én azt a kezdetekben reméltem, mert a pillanatnyi érdek, haszon mindig felülírja azt a viszonyulást, amiről azt hisszük, hogy már stabil, építeni lehet rá. Azt is látjuk, hogy egymásban sem bíznak, minden további nélkül beáldozzák egymást, ha az érdekük úgy kívánja, a testvér is feljelenti a másikat, kihasználja, manipulálja, ebből nem csinálnak ügyet. A közmunkán is ez megy, a családban is. “Rádhívom a rendőrt”, “feljelentelek”, “kihívom a munkafelügyelőt”, no meg az RTL-t.

Mondjuk ebben mi is előbb-utóbb megtudunk mindent, mert nekünk is visszacsorgatnak minden valós vagy vélt információt. Elég valami sérelem, és rögvest oda a barátság, rokonság. Ami ugyanilyen gyorsan vissza is rendeződik, és aki az egyik nap még teljes mellszélességgel kiállt mellettünk, másnap buzgón csatlakozik a minket támadókhoz. Akit egyik nap közösen megvertek, másnap már csak “bohóckodásnak” titulálnak, és teljes a béke. Egy darabig.

Szóval, azt próbáltam most megérteni, hogy miért alakul úgy, hogy a kívülről bomlasztóknak mindig sikeresebb átmeneti bizalmat építeni maguknak, mint nekünk a hosszú távút. Hogy nem bennünk bíznak, hanem azokban, akik bomlasztani akarnak. Mert elkezdi valaki (többnyire persze ugyanazok), hogy mi rájuk “hívjuk le a támogatást’, tehát belőlük élünk. És persze mi nem dolgozunk. Csak ők. Ráadásul azt akarjuk, hogy dolgozzanak többet. Próbáljuk megmagyarázni, hogy milyen támogatásról beszélnek? Ez nem közmunka, amit az állam támogat… de nyilván nem megy át. A másik, hogy munkának ők csak a fizikai munkát tekintik, nyilván, mert nincs tudásuk másról. Tehát, aki nem azt csinálja, az nyilván nem csinál semmit, csak felveszi a “jó pénzt”. Ehhez jön még az a minden szinten élő korrupciós megtapasztalás, amiből nekik világos: mindenki, mindenhol lenyúlja, ellopja a pénzt.

Hosszasan tudnám sorolni, mennyi ponton jön elő a tájékozatlanságba ágyazott gyanúsítás. Pl. akinek kiadtuk a bennlevő szabadságát, mert nem vihető át az új évre, azzal “kivételezünk”. Hiába magyarázzuk el, újra és újra, és tűnik úgy, hogy megértik. Aztán otthon, a szomszédokkal, no meg azokkal, akiknek sértjük az érdekeit azzal, hogy itt egy legális munkahelyen kiszámítható jövedelemhez jutnak a többiek, újra duruzsolják, ki tudja, miért engedtük el szabadságra, hiszen mi dolgozunk törvénytelenül, nyúljuk le a pénzeket, kihasználjuk őket. Aztán úgy jön be a munkahelyre, hogy “kirúgatja” a munkavezetőt, vagy épp a másikat, akivel valami miatt összezördült. Mert olyat tud, “amivel fel lehet jelenteni.”

Közben pedig látjuk azt is, hogy nemcsak nálunk nem működnek, a közmunkán is állandó a cirkusz, ha elmennek máshova dolgozni, nagyon rövid ideig bírják, otthagyják. Ami stabilan jövedelemhez juttatja őket, az zömében nem legális, a feketezónához kötődik. Ez adja a magabiztosságot, a pénzt, a hierarchiát ez határozza meg, ebből piszkálják a többit, gerjesztik a konfliktusokat újra és újra.

Az is egy durva megtapasztalásunk, ahogy a nagyon erősen hierarchizált viszonylatban viszont működnek. Aki dolgoztatja a másikat, “csicskáztatja” közülük, beszélhet vele úgy, mint a kutyával, meg is verheti, ott nincs morgás, megcsinálnak mindent a fenyegetettségben. Sőt, természetesnek veszik, és elfogadják, mint valami eleve elrendelt dolgot. Mi viszont emberi hangon beszélünk, meghagyjuk nekik a döntéseket, bevonjuk, partnernek tekintjük őket, nem kényszerítünk senkit semmire, mi csak lehetőségként vagyunk, szelíd következetességgel próbálva terelni őket. Ebben viszont nem működnek, vagy csak ideig óráig.

Persze világos miért, hiszen a tudások, készségek hiánya, no meg a nem az integráció irányába mutató túlélési stratégiák, az ebben való szocializálódás hozza mindezt.

Szóval már elengedtem, hogy a mostani felnőtt generáció vállalkozása lehet majd az, amit mi megteremtettünk. Talán majd a gyerekek között tudunk párat olyan tudáshoz segíteni, ami elég lesz ehhez, no meg ahhoz is, hogy megtanuljanak egymást tisztelve, nem bántva, nem pletykálva, nem fenyegetve, közös célok mentén legálisan dolgozni. Persze ehhez jó lenne, ha a feketegazdaság visszaszorulna. Mert amíg a túlélésre az lehetőséget ad, addig nem lesz vonzó nekik egyetlen más út sem.

Talán lesz majd egy olyan generáció, ami bízik. Magában, a másikban, egymásban. Ezen kell dolgozzunk. Persze ehhez tudás is kell. Ezért mondom mindig, hogy mi az Igazgyöngyben a következő generációért dolgozunk, de a mostanival. Akármilyen kínkeserves is…nincs más út.

Muszáj, hogy menjen. Az én optimizmusom és bizalmam ebben még mindig szilárd.

ITT OLVASHATÓ

SZABAD SZEMMEL - TUSK: NAGYOBB HATÁROZOTTSÁG KELL A MAGYAR NACIONALIZMUSSAL SZEMBEN - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2021.01.18.

Süddeutsche Zeitung

Az Európai Néppárt elnöke arra ösztökélte a német kereszténydemokratákat, hogy végre mondják ki: meg kell szabadulni a Fidesztől az EPP-ben, ám Tusk nem sok fogadókészségre talált az új pártelnök részéről. A CDU szombati, digitális kongresszusán a lengyel politikus azt üzente Gdanskból, hogy nagyobb határozottságot kell tanúsítani a magyar nacionalizmussal szemben.

Mint mondta, javarészt a német párt érdeme, hogy Európában a szabadság, a tisztesség, az átláthatóság, az igazság és a józan ész nem maradt alul a tekintélyelvűséggel, a korrupcióval, a hazugsággal és a populizmussal vívott harcban. Hangsúlyozta, hogy a német delegáltak részéről állhatatosságra van szükség, amikor a pártcsalád soraiban kell küzdeni a demokráciáért. Úgy fogalmazott, hogy kemény döntéseket kell meghozni a közös érdekek védelmében. Amivel arra utalt, hogy még mindig nem dőlt el, mi legyen a Fidesszel, amelynek EPP-tagságát lassan két éve felfüggesztették. Perdöntő lenne a kérdésben, miként foglal állást a CDU, ezért aranyat ér, ha a párt végre leteszi a garast – próbált a küldöttek lelkére beszélni Tusk.

Csakhogy Laschet a jelek szerint nem kíván azon változtatni, hogy a két uniópárt, és főként Merkel védőernyőt tart Orbán feje fölé. Egy tévébeszélgetésben nehéz ügynek nevezte a Fidesz sorsát, és nem is titkolta: azért, mert mind Magyarországra, mind Lengyelországra szükség van az EU-ban. És nem lenne jó, ha bármelyik is jobboldali-radikális irányba sodródna. Hozzáfűzte, hogy a Néppárt világos feltételeket támasztott és ő ezt a maga részéről számon is fogja kérni a magyar kormányfőtől.

A lap megjegyzi, hogy a völkisch-nacionalista Fidesz ügye egyre inkább szakadással fenyegeti az európai kereszténydemokratákat és alighanem az első külpolitikai próbakő lesz Laschet számára. Hiszen Tusk meglehetősen egyértelműen fogalmazott. Orbán ugyanakkor nemigen aggódik a néppárti kikötések miatt. Nemrégiben ismét a Szovjetunióhoz hasonlította Brüsszelt, Webert pedig azzal vádolta meg, hogy az másodrendű tagként kezeli Magyarországot.

Spiegel

Hiába tiltotta meg az Európai Bíróság, hogy Magyarország minden eljárás nélkül menekülteket toloncoljon vissza a határövezetből Szerbiába, az Orbán-kormány kitart a jogsértő gyakorlat mellett. A Helsinki-Bizottság néhány napon belül már a 2. sajtótájékoztatót tartotta ez ügyben és adataiból az derült ki, hogy az érintettek száma 2300-ról 3 ezer fölé nőtt. Az érintettek nem nyújthatnak be menedékkérelmet, holott ez ellentétes mind az európai mind a nemzetközi joggal, amit Léderer András a civil szervezet részéről egyszerűen rettenetesnek minősített.

Az EUB december 17-én adott helyt a Bizottság keresetének, ám azóta is az van, hogy ha a magyar rendőrség elfog egy-egy illegális határátlépőt, akkor simán átteszi a kerítés túloldalára, a senki földjére, ahol a világon semmi sincs. Ily módon a migránsoknak nincs más választásuk, mint hogy visszamenjenek szerb területre. Ez azonban kitoloncolással ér fel, noha az unió azt írja elő, hogy ilyen esetekben – bizonyos garanciák mellett – le kell folytatni a megfelelő eljárást.

FT

Nem sok jót ígérnek az euroövezetben a statisztikai gyorsadatok az év első pár napja alapján, mert az derül ki belőlük, hogy újabb visszaesés közeleg a járvány miatt elrendelt újabb korlátozások miatt. A gazdasági tevékenység erősen lelassult, az utazástól a kiskereskedelemig, a vendéglátástól a munkahelyek megőrzéséig, a fogyasztói bizalmi indextől a magánvásárlásokig, egyre romlanak a mutatók, ezért félő, hogy a múlt tavasz után újabb recesszió üt be. Csak mint az ING vezető európai közgazdásza mondja, ezúttal arra kell felkészülni, hogy nem egyszerre jön a sokk, hanem elhúzódik, ami várhatóan azzal jár, hogy hosszú időn át jelentkeznek a csődök, hacsak nem maradnak érvényben a nagyvonalú kormányzati és jegybanki támogatások.

A legutóbbi negyedévben 1,8-2,3 % közötti gazdasági hanyatlással számolnak a szakértők, és ha ehhez újabb lanyhulás jön a mostani három hónapban, amire bőven lehet számítani Németországban és Olaszországban is, akkor az már hivatalosan is 2. recessziót jelenti nem egészen két éven belül. A német fogyasztói index januárban 25 %-kal volt alacsonyabb, mint egy éve. Az Oxford Economics egyik elemzője ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a járványhelyzet előreláthatólag tovább romlik, hiszen gyorsan elharapózhat az új törzs, amely az eddiginél könnyebben terjed át emberről emberre.

FAZ

Az orosz vezetés, Putyinnal az élen már jóval a mérgezési kísérlet előtt szájára nem vette Navalnij nevét – olyan volt, mintha az egy varázsszó volna, amit ha kiejtenek, akkor azzal életre keltik a rossz szellemet. Csakhogy a hazatérése körüli felhajtás mutatja, hogy Moszkva nagyon is ideges a politikus miatt. A hivatalos értelmezés az, hogy itt csupán egy jelentéktelen bloggerről van szó, és méltatlan volna a hatalom magas szféráiban vele foglalkozni.

Ám a számára rendezett fogadtatás éppen az ellenkezőjéről tanúskodik. Hiszen jelentős biztonsági erőket mozgósítottak, amelyek azután többeket letartóztattak a Navalnijra várakozó több száz fős tömegből. Ugyanakkor a Németországból érkező gépet Vnukovó helyett máshová irányították, az odavezető utakat ugyanakkor részben lezárták. Arról nem beszélve, hogy azonnal őrizetbe vették az ellenzéki vezért.

Az első pillantásra Putyinnak sok aggódnivalója nincsen, hiszen a másik fél még nagyon messze van attól, hogy többséget tudjon felsorakoztatni maga mellett. Ám képes volt arra, miközben a közmédia agyonhallgatta, hogy helyi hálózatok láncolatának segítségével országosan ismert legyen, miután a korrupció miatt az Achilles-sarkánál támadja a rendszert. Vagyis mára észlelhető alternatívának számít.

A Kremlt igazából azonban az izgatja, hogy az oroszok egyre inkább elégedetlenek. Belátható időn belül ugyan aligha alakul ki olyan mozgalom, mint Belaruszban, de ki gondolta volna egy éve még, hogy Minszkben és másutt ilyen erők lendülnek mozgásba. Azon kívül Habarovszkban ugyan a tél végett vetett a tüntetéseknek, ám Moszkva most már érzékeli, milyen nehéz lehet akár egy helyi tűzfészket is elfojtani, amikor annak nincs látható vezetője.

Navalnij a hazautazással arra kényszerítette a hatalom gazdáit, hogy felértékeljék, amiért természetesen nagy árat fizet. Nagy a veszélye, hogy évekre rács mögé kerül, éspedig annak a kezében, aki öt hónapja megpróbálta megölni.

ITT OLVASHATÓ

A KATONAVISELTSÉG, MINT ERKÖLCSI PRINCÍPIUM

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2021.01.18.

Most képzeljük el, midőn Németh Szilárd a pacalos kanalával, kis köténykéjében nyargalászik, és lobog a haja. Sikerült? Köszönöm. Ilyen látványban lehetne részünk, ha a rezsibiztos honvédő elfogadta volna Fekete-Győr kihívását, amely egy futóversenyre szólt, hogy eldöntsék, ki a macsó. Fekete-Győrnek nem ment el az esze, csak megunta a beszólásokat, amiket azért kapott, mert kifogásolta, hogy a királyfi angol kadétiskoláját Mariska néninek kellett fizetni a milliárdos família helyett. Játszik még a buliban Budai Gyula is, aki önmagában egy erkölcsi orom, de nem tudni, hogyan került a történetbe Orbán Gáspár képzését védeni.

Feltehetőleg, ahogyan a falka csaholt, ösztönösen rákezdett ő is. Az egész ocsmány történet odáig fajult immár, hogy a katonaság, mint olyan játszik, a Fidesz arra a síkra terelte a mutyit, hogy a baloldal most hős katonáinkat bántja, pedig mind a nyolcmillió fel volt mentve tornából és csálén állnak a lábai. Ez a két zseni is – Németh, Budai – azzal ment neki Fekete-Győrnek morális kérdések kapcsán, hogy ők végigcsinálták a katonai kiképzést, amit a nyamvadt momentumos nem tudna, tehát fogja be a pofáját, ha lopnak. Akárha mondjuk én csennék a boltban csirkelábat, és a felhorkanó eladó néninek mondanám, kuss legyen, mert nekem nagyobb a fülem.

Fekete-Győr tehát futóversenyre hívta a két zsenit azt eldöntendő, ki a tökös gyerek. Budai sunyi módon fogathajtást javasolt versenyszámnak, a rezsibiztos viszont egészen egyszerűen elküldte az anyjába. És nehezen érthető módon a katonaélet – kiváltképp a magyari – dicséretét zengte idézve az eskü szövegét azt mondván, hogy azt a momentumos soha el sem mondhatná. És, ha nem is akarja? Ilyennel nem számolt a zsidó-görög kultúrájú pacalszakács, mert kognitív készségeiben ott tart, mindenkinek az a fontos, mint neki. Szerinte, ha valakit megfosztanak attól, hogy magyar baka lehessen, az rögvest elindul, és bánatában fölköti magát.

A rezsibiztos eszménye az a magyar férfiidea, ami amúgy általános ma is, hogy az nem is igazi férfi, aki fogkefével nem pucolt szaros vécét, mint az bevett kiképzési forma volt a hadseregben. És a férfiembereknek ilyenekre oly jó visszamerengeni. Erősen él ez a defekt, mert például, amikor annak idején megírtam, hogyan bújtam ki a kötelező katonaság alól úgy, hogy egy hónapra bevonultam a diliházba, nem dicsértek meg ötletességemért és merészségemért, hanem egészen egyszerűen parancsmegtagadó hazaárulónak neveztek. Ez a felfogás ma is erős, így tehát az ilyen némethszilárdoknak könnyű dolga van a honvédő handabandázásukkal...

ITT OLVASHATÓ