2022. június 26., vasárnap

RÁADÁS: KISFALUDY ANDRÁS (2017): ELHALLGATOTT ZENEKAROK

YOUTUBE
Szerző: KISFALUDY ANDRÁS
2017



1968 és 1975 között létezett néhány zenekar, akiknek minden fellépése, Budapesten és vidéken egyaránt komoly tömegeket mozgatott meg. Ezeknek a zenekaroknak az akkori jelenléte, fellépései, a zenéje, koncertjei, magukban hordozták a szabadság eszméjét. Az akkori pártvezetés mindent megtett azért, hogy megállítsa ezeknek az együtteseknek egyre növekvő népszerűségét. A dokumentumfilm az NMHH és a Magyar Média Mecenatúra Program keretében jött létre. rendező: Kisfaludy András operatőr: Balog Gábor, Körtési Béla, Varjasi Tibor vágó: Esztári Beáta producer: Fabók István gyártó: Dokufilm Kft.

HARAGUDOTT AZ EGÉSZ VILÁGRA, A MAGA MÓDJÁN JOBBÁ AKARTA TENNI – EMLÉKFOSZLÁNYOK EGY (NAGY) MAGYAR ÍRÓRÓL - MI (KI) AZ, HOGY (A) MOLDOVA?

NÉPSZAVA
Szerző: BORSI-KÁLMÁN BÉLA
2022.06.26.


„Nem lehet boldog ember, aki mindig elégedetlen önmagával, s nem lehet jó író, aki elégedett azzal, amit elért. A logika szerin tehát író boldog ember nem lehet.” (Szále László)


Moldova Györgyöt 1975 július végén vagy augusztus elején ismertem meg személyesen, ráadásul, ahogy mondani szokás, „testközelből”: néhai Rigó Béla (1942–2017) kommendálására azokban a napokban jelentem meg a SAJTÓ SK, alias SZOCREÁL egyik keddi vagy csütörtöki tréningjén a Naphegy utcai „háromnegyedes” (kis)füves pályán.

A gyakorlás, mint az amatőr egyesületek esetében általában, szolid kiskapuzásból, szakmai zsargonban „pulykázásból” állt, vagyis természetes közegükben vehettem szemügyre újdonsült játékostársaimat. Mármint azt, hogy miként „bánnak” a világ legnépszerűbb sportjának elengedhetetlen kellékével, mi több, „főszereplőjével”: a futball-labdával. A csapatban több jobb sorsra érdemes labdarúgó is volt: Módos István emlékezetem szerint a Honvéd-ifiben nevelkedett, a jobbszélső, Horváth Jancsi, úgy rémlik, a kisebbik székesfehérvári csapatban, a MÁV Előrében pallérozódott. Ugyanott, ahol mintegy másfél évtizeddel később a következő történelmi korszak leendő névadója… Ő volt Moldova Gyuri egyik kedvence, a „nagy lövése van” tiszteletet parancsoló fajtájából. A „ráckevei különítmény” – Szále László és Skultéty Tamás – pedig abszolút mércével mérve is tehetséges volt. (Szále szombathelyi főiskolás korában eljutott a Haladás tartalékcsapatáig, Skultéty viszont, ha csak egy kicsit is csipkedi magát, szinte bármelyik akkori NB I-es együttes szűkített keretébe „befért” volna: jó felépítésű, dinamikus és gyors játékos volt, kitűnően szerelt, nagyszerűen indított, jobb külsővel is bombaerősen lőtt, s alig emlékszem olyan mérkőzésre, amikor nem „köszönt be” a portásoknak: lábbal, fejjel egyaránt…)

Egy csapat, bármely csapat, így a Real Madrid és a SZOCREÁL is egyre megy, persze nem csupa zsonglőrökből áll: mindenhova kellenek a vízhordók és zongoracipelők, akik illő alázattal a „fazonszabászok” és a gólvágók keze (lába) alá dolgoznak: űzik-hajtják az ellenfelet, hátul kőkeményen ütköznek, csúsznak-másznak, hogy a labdát megszerezzék, s aztán, lehetőleg pontosan, odaadják az arra illetékesebbeknek. A SAJTÓ SK-ban is több ilyen rendkívül hasznos bekk és mezőnymunkás volt, ám az ő nevüket helytakarékosságból most nem sorolom fel (pedig megérdemelnék), mert az emlékezés nem róluk, hanem valamennyiünk teljhatalmú főnökéről, Moldova Györgyről, a csapatkapitányról szól…

Ő ugyanis egyik halmazba sem tartozott: „dekázni” talán hármat-négyet, ha képes lett volna, labdát vezetni, pláne cselezni nem tudott, robbanékonysága nagyjából az éticsiga szintjén mozgott, fordulékonysága olyan volt, akár a csuklós buszé, passzai akciórádiusza körülbelül öt-hat méter lehetett. Már csak azért is, mert krónikus lúdtalpa miatt csupán jobb belsővel volt képes a lasztit továbbítani: nem rúgta, hanem „tolta” a bőrgolyót… Egy magasról lehulló labda légstoppal való megszelídítése pedig a mission impossible kategóriájába tartozott nála…


Summa summarum: Moldova György maga volt a megtestesült antifutballista. S mégis, jóllehet mindnyájan nap mint nap a saját szemünkkel láttuk, hogy a „király meztelen”, senkiben egyetlen pillanatra sem merülhetett fel, hogy nem ő itt a team leader, a megkérdőjelezhetetlen tekintélyű patron, a csapatkapitány, az abszolút autoritás. Zokszó nélkül teljesítettük taktikai utasításait, amelyek többsége alig volt árnyaltabb a „Hajtsatok b…meg!” szintjénél, ő állította össze a csapatot, ő szabta meg ki, hol (melyik) poszton s főként mennyit játszik, ha becseréli egyáltalán. (Becserélte, nagyon vigyázott a paritásra, s figyelt játékostársai emberi érzékenységére!)

Most, e sorok fogalmazásakor döbbenek rá, s csupán szorongva merem leírni: egy személyben testesítette meg, egyszersmind mindhalálig rendületlenül képviselte is a Kádár-kori (kismagyar) kontraszelekciót… A futballban egészen biztosan, ám nagyon valószínű, hogy – természetesen áttételesen s jóval elvontabb szinten – szélesebb s mélyebb összefüggésrendszerben is:

ő volt/lett a homo kadaricus egyik (intellektuális) őstípusa. Valamiféle képzeletbeli lakmusz-papír, amelynek elszíneződése – az impozáns Moldova-oeuvre – félreérthetetlenül jelezte az 1944/45 utáni és még inkább az 1956–1990 közötti magyar történelem és társadalomfejlődés valamennyi anomáliáját. Mert azt még ellenségei is elismerik, hogy bár a labdával való „viszonya” Kaján Tibor (akiről szintén kiadott egy könyvet: Történelemóra. Párbeszéd Kaján Tiborral. Budapest. 2002, Urbis) legendás karikatúráinak állandó témája lehetett volna, írni tudott. Jól – és főként sokat. Nem a gólokat „ontotta”, hanem a sikerkönyveket. Ő minden idők egyik legolvasottabb magyar írója, az „átkos” Kádár-érában mindenképpen. Mintha ezzel (is) kompenzálta volna, hogy ott, ahol a futballtalentumot osztogatták, bizony nagyon hátul ácsorgott a sorban…

Ha ez igaz, máris megtaláltuk hihetetlen népszerűségének, írásai kétségbevonhatatlan vonzóerejének és mindmáig létező – noha a „rendszerváltás” után sokak által leginkább politikai okokból megkérdőjelezett –, tagadhatatlanul markáns hatásmechanizmusának egyik kulcsát… Azt, hogy noha szociográfiái, riportkönyvei elvileg a bolsevik típusú szovjet-orosz társadalom-átfazonírozás és „gyorsítás” pannon változatát „építő” (kádárista) „dolgozók” igényszintjét és értékvilágát vették célba, valójában a magyar polgári átalakulás bibói zsákutcáját, a „magyar alkat” eltorzulását jelenítették meg: a szocialista kispolgárosodást, közelebbről annak törvényszerű buktatóit, mégpedig, ismétlem, tehetségesen és autentikusan. Moldova tömegekhez szólt, szólhatott, mert 1920 után a magyar társadalom kényszerből letért korábbi – 1914/18-ig érvényes – pályájáról, és még az is feledésbe merült, sőt, különféle címkézések révén gyanússá vált, ami pedig jó, értékes, érvényes s főként maradandó volt benne… Mármint a polgárinak mondott, valójában legalább annyira nemesi, rendies jellegű magyar modernizációs kísérletben. Moldova műveiben azért ismerhetett magára rengeteg olvasó, mert minden magyarnak született férfi és nő társas és függelmi viszonyrendszerébe, modorába, beidegződéseibe, ösztönvilágába, szófordulataiba több száz év óta olyannyira beivódott, valósággal beleégett ez a hierarchikus-rendies, a dualizmus évadján dzsentrisre torzult vonás, hogy már-már genetikailag kódolható, csak és kizárólag ránk, magyarokra jellemző viselkedési és tudatformákká merevedett. Kiirthatatlanná, mondhatni, objektív törvényszerűséggé vált. Azzá, amit Marc Bloch, a francia Annales iskola legkarakteresebb alakja caractères originaux néven emleget a francia agrártársadalom alig változtatható sajátosságairól, s megrögzött, állandóan visszatérő jegyeiről értekezve…


HURRÁ, UTAZUNK! ÖSSZESZEDTÜK, MIRE KELL FIGYELNI - BUDAPEST FELKERÜLT A LEGOLCSÓBB VÁROSOK KÖZÉ

AZ ÉN PÉNZEM
Szerző: Azénpénzem
2022.06.24.


Már igazán kitört a nyár, így egyre többen kelnek útra. A határainkon túlra is. Az Azénpénzem.hu összeállításában számba vette az egészségügyi korlátozásokat, az adószabályokat és néhány árat is.


Szokás szerint az idén is kiadott egy részletes tájékoztatót az adóhatóság arról, milyen szabályokat kell nyaraláskor betartani. Mint hangsúlyozzák, nem mindegy, hogy hová megyünk. Az Európai Unió határain belüli, illetve azon kívüli utazásokra ugyanis más-más szabályok vonatkoznak (a részletes tájékoztató itt található, de a kérdésekre lehet választ kapni a 1819 NAV Infóvonalon is).

Az EU-n belül a jövedéki termékek (alkohol, cigaretta, üzemanyag) szállításához nem szükséges engedély, de mennyiségi korlátozások vonatkoznak rájuk. Magánszemély, nem gazdasági célra adómentesen csak a kereskedelmi mennyiség alatti jövedéki terméket szállíthat. Kereskedelmi mennyiségnek számít például már 800 szál cigaretta, 200 szivar, 110 liter sör, vagy például 90 liter bor és pezsgő. Behozható és kivihető a magángépjárművek és motorkerékpárok gyári üzemanyagtartályaiban lévő üzemanyagon felül kannában járművenként legfeljebb 10 liter üzemanyag.

Unión kívülről Magyarországra – 17 éves kor felett – légi úton például 200 szál, egyéb módon 40 szál cigaretta, 16 liter sör, 4 liter bor hozható be vám- és adómentesen. Alkohol- és dohánytermék kivételével különféle áruk légi úton 430 euró, egyéb módon 300 euró értékben hozhatók be vám- és adómentesen. 15 év alatti utasoknál – az utazás módjától függetlenül – 150 euró ez az értékhatár.

Tavaly megváltoztak a készpénzre vonatkozó szabályok, amelyek szigorúbb ellenőrzéssel jártak. A készpénzre is figyelni kell: minden olyan, az Európai Unió külső határait átlépő utas, akinél 10 000 euró vagy ennél több készpénz – akár különböző pénznemekben – vagy ennek megfelelő összértékű, készpénz-helyettesítő eszköz van, köteles ezt írásban bejelenteni annál a vámhatóságnál, ahol az unió területére be- vagy onnan kilép. Az értékpapír, kötvény, részvény, utazási csekk mellett idén nyártól a legalább 90 százalékos aranytartalmú aranyérmék és a legalább 99,5 százalékos aranytartalmú aranyrudak, aranyrögök, aranyszemcsék is beleszámítanak az értékbe...

LENGYEL LÁSZLÓ: A HÁBORÚNAK SOSINCS VÉGE

NÉPSZAVA
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2022.06.25.


A magyar társadalom húsz éve hideg polgárháborúban él. Politikai kasztjai az ezredforduló óta háborúba hívják. Értékei és érdekei háborús értékek és érdekek. A túlélők értékrendje. A győztes kivételezetteké és a vesztes közösségé. „Köztudomású, hogy senki sem kész erkölcsi normákkal születik, mindenki maga építi fel őket útja során, vagy saját tapasztalatai alapján, vagy mások példáján okulva; ennélfogva az egyes ember erkölcsi világa az illető által megélt tapasztalatok összességével azonosítható, tehát amolyan kivonatos életrajznak felel meg.” – írta Primo Levi.

Képzeljük magunk elé a magyar rendszerváltozás tizennyolc éves lány vagy fiú hősét. Kiszámíthatatlan és érthetetlen módon megjött a szabadság. Nem számított rá senki, nem igazán tett érte senki. Az egyszerű cél: éljünk úgy, mint Ausztriában. Apa és anya erre hajtottak és spóroltak. Megnézték együtt. Tetszett. Ezután szülei közül az egyik vagy mind a kettő elveszítette az állását. Nem segített senki, nincs barát, kapcsolat, nem övék az utca, se a város. A felnőtt élet azzal kezdődött, hogy egyik napról a másikra nem ért semmit a korábbi felhalmozott tudás, tapasztalat, életről alkotott felfogás: a szüleim és a nagyszüleim vesztesek. A biztos jövő lefolyt a csatornán. A „férfimunka” egyszerre szűnt meg a gyárral, a „férfibarátság” a brigádtagok kölcsönös árulásával és cserbenhagyásával, a reggeli gyári dudaszóra egy város nem kelt fel, egy lakótelepnyi férfi bámulta délben a falat. Az „apa, mit ér a diplomám, ha nincs munkával” semmivé lett a „tanulj, mert így lesz ember belőled” és az „amíg az én kenyeremet eszed...”. A háziasszonyi beosztás csatát veszített az áremelkedésekkel, a szorgos gyűjtögetés az inflációban elolvadt megtakarítással. A munka és a tanulás normájának fala leomlott a sors, a végzet kockavetésével szemben. A szegényedés és a gazdagodás immár nem ezektől, hanem a túlélő üzemmódra átállástól, a jókor jó helyen lesben állástól, az organizálástól, vagy egyszerűen a véletlentől és a szerencsétől függött.

Az apák rendje véget ért: egyedül vagy, csak magadra számíthatsz, ember embernek farkasa. Az élet brutális vastörvénye a versengés, a 0-összegű játék, a vagy ő, vagy én, ahol azzal jutsz előre, ha a másik lemarad. Ez a vastörvény nem a jó tanuló vagy rossz tanuló, jó munkás vagy rossz munkás, hanem az erősebb vagy a gyengébb, a harcosabb vagy a gyámoltalanabb, szerencsés vagy szerencsétlen, egyszóval a győztes vagy a vesztes megkülönböztetésének áthághatatlan szabálya. Ezt diktálta a transzformációs válság, majd a Bokros-csomag keserű valósága. Aki túlélte, nyertes, aki gazdaságilag-társadalmilag belerokkant, az vesztes. És mire a társadalomban megérett volna a tudás és a tapasztalat, hogy nemcsak a háborúnak van vége, hanem a rideg háborús vastörvényeknek is, lehet végre a béke és a biztonság keretei közt megállapodásokat, kisebb-nagyobb társadalmi békeszerződéseket kötni, az ezredfordulótól a politikai osztály és a hozzájuk tapadó gazdasági, szellemi és médiaelitek nyilatkoztatják ki: a háborúnak sosincs vége...

OSVÁRT ANDREA: BUDAPESTEN NINCS HAGYOMÁNYA ANNAK, HOGY MEGVÉDJÜK SAJÁT LAKÓKÖRNYEZETÜNKET

QUBIT
Riporter: ÉDES BALÁZS
2022.06.25.


Budapest tele van olyan társasházakkal, amelyek lakóközössége nem működik élő közösségként, ahol a belső fórumok panganak, vagy bosszantó konfliktusoktól terheltek, miközben az épületek állapota műszaki és esztétikai szempontból egyaránt rossz. Miért van, hogy ezzel a problémával nem igazán sikerül dűlőre jutni, mi kellene ahhoz, hogy megváltozzon a helyzet? Első lépésként érdemes végiggondolni, mi lenne, ha nem mástól várnánk a megoldást, hanem magunk kezdünk a dolgok végére járni. Hogyan kezd valaki színészként társasházi ügyekkel foglalkozni, és mire lehet jutni néhány év alatt?

Városi, építészeti, közlekedési témákkal foglalkozó podcastsorozatunk újabb epizódjában Osvárt Andrea színésznővel beszélget Édes Balázs urbanista, közlekedésgazdász.

KAKI, FUTTATÓK, KUTYANEVELÉS – MEGNÉZTÜK, MIT LEHETNE KEZDENI A VÁROSI KUTYATARTÁSSAL

TELEX
Szerző: BOZZAY BALÁZS
2022.06.25.


Csak becslések vannak arról, hogy mennyi kutya van az országban és ezen belül Budapesten. Az szinte biztos, hogy a fővárosban megtöbbszöröződött a számuk az elmúlt évtizedekben, manapság 600-700 ezer kutya élhet a fővárosban. Mindennapos konfliktusforrás a kutyaszar, kutyapisi. Mi lehet a megoldás? Kinek kellene takarítani a járdákat? Van elegendő kutyafuttató? Vagy ez nem lényeges, mert nem jó elszeparálni az emberektől a kutyákat? Egyáltalán, minek tartanak kutyát a belvárosban? Tanfolyamhoz, engedélyhez kellene kötni a kutyatartást? Hogyan látja a kutyák és gazdáik viselkedését egy kutató? Jó módszerekkel neveljük a kutyákat, vagy már nem ezeket kellene alkalmazni?

Pontosan nem lehet tudni, hogy mennyi kutya van Magyarországon. Az egyik fő probléma, hogy a csippelést korábban ugyan kötelezővé tették, a regisztrációt azonban nem. Ezért sok olyan kutyába is került csip, ami aztán az adatbázisba nem került be.

Aztán módosították az előírásokat, de azóta is sokszor előfordul, hogy fontosabb adatok hiányoznak, mert az állatorvos nem végzi el az adminisztrációt. És persze vannak bőven olyan kutyák is, akikben nincs csip, és oltásokat se kaptak.

Pontos szám tehát nincs arról sem, hogy például Budapesten mennyi kutya van. Elvben létezik az ebösszeírás fogalma, de ezzel az önkormányzatok többsége nem nagyon foglalkozik. Kötelező meghirdetni háromévente, de nincs komolyan véve, nincs valódi ellenőrzés – mondta a Telexnek Hirbek Edina, a ZöldEb kutyás érdekvédelmi egyesület elnöke.

Idén januárban adott ki egy tanulmányt az Állatorvostudományi Egyetem, amiben arra jutottak, hogy országosan a lakóingatlanok mintegy 50 százalékában van legalább egy kutya. A pandémia és az azzal járó bezártság sokak kedvét meghozhatta a kutyatartáshoz, mert a 2018-ban készült országos reprezentatív kutatás szerint még csak a háztartások 36 százalékában volt kutya, ez a szám ment fel 2021-re 50 százalékra.

Az idén publikált kutatás egyebek mellett a következő eredményeket hozta:

- A gazdás kutyákszáma 2,8 millió felett van. Ha ehhez hozzáadjuk a gazdátlan egyedeket, feltételezhető, hogy Magyarországon a kutyák száma jócskán meghaladja a 3 milliót.

- Viszonylag kevés a menhelyekről, gyepmesteri telepekről örökbe fogadott ebek aránya (14,5 százalék).

- A gazdák nagy része nem egy átgondolt kiválasztási folyamat révén jutott állatához, hanem ismerőstől fogadta be (22 százalék), ajándékba kapta (22 százalék), az utcáról fogadta be (7 százalék), vagy örökölte (2 százalék).

- Sokan véletlenszerűen jutnak a kutyájukhoz, nem mérik fel annak valós igényeit, ami később állatvédelmi problémák forrása is lehet.

Budapesten kb. 600-700 ezer kutya élhet. Hirbek Edina szerint szakértői becslések alapján Budapesten a kutyák nagyjából 20 százaléka valószínűleg nincs se csippelve, se oltva...


MERJÜNK FÉLNI AZ ISPÁNOKTÓL, A RENDSZER PEDIG ELŐZZE MEG A GYILKOSSÁGOKAT!

MÉRCE
Szerző: MÉRCE
2022.06.25.


E heti szubjektív összeállításunkban vitatkozunk Szijjártó Péterrel és a Momentum új elnökével, elgondolkodtat minket Jávor Benedek, és feldühít az aszódi tragédiát megelőzni nem tudó Budakörnyéki Járásbíróság.


Vármegyék és főispánok: nem tudhatjuk, hogy mi ez, és ez a legnagyobb baj

Bogatin Bence

„Számos vélekedéssel ellentétben nem gondolom, hogy a főispán és vármegye elnevezés jogszabályba foglalása csupán gumicsont az ellenzék elé dobva, majd ezen elrágódunk, és nem foglalkozunk a gazdasági és megélhetési válsággal. Sokkal inkább úgy vélem, hogy ez egy átfogó, centralizációs célú önkormányzati reform első tesztfázisa, szokja a nép a főispánokat, aztán ha megszokta, már nem lesz felháborodás a tartalmi átalakítással, a hatáskörök újraosztásával kapcsolatban.”

Vannak, akik kiröhögik, vannak, akik felháborodnak rajta, vannak, akik kétségbeesnek miatta, megint mások legyintenek a Fidesznek a héten salátatörvény-javaslatba gyömöszölt döntésére a vármegye- és főispáni elnevezések újbóli bevezetéséről. Sokan sokféleképp próbálták megfejteni a kormányzati szándékot a kétharmados törvénygyár legújabb innovációja mögött.

A leggyakoribb konklúzió az ellenzéki politikusok és véleményvezérek részéről vagy az, hogy terelésről, szemfényvesztésről, népszerű kifejezéssel élve „gumicsontról” van szó. Hiszen mindeközben nőnek a kisemberek adóterhei, újraindulnak a kilakoltatások, látható méretű tömeg mondott fel a rendőrségnél egy hét alatt, és a jó ég tudja, hány tanár marad a köznevelésben szeptemberre. Arról nem is beszélve, hogy semmiféle fény nem látszik még az inflációs alagút végén.

Aztán van olyan elemzés is, amely szerint a törvénymódosítás szimbolikus gesztus, amelyet afféle simogatásnak szánt a Fidesz saját tábora részére, az eljövendő cudar idők előtt. Mások szerint pedig a társadalmi hierarchia kőbe vésésére szolgálhat.

Jávor Benedek párbeszédes politikus kiselemzése saját Facebook-oldalán azért emelkedik ki ezek közül az értelmezések közül, mert gyakorlatilag egyedül állítja azt, hogy igenis lehet gyakorlati jelentősége a meghökkentő javaslatnak.

Mégpedig azért, mert az ellenzéket maradék hatalmi pozícióiban eljelentéktelenítő és az emberek mindennapjait komolyan meghatározó közigazgatási reform előszele lehet. Ezért pedig igenis foglalkozni kell vele, reagálni kell rá.

Hogy kinek van igaza, én őszintén nem tudom: fogalmam sincs, hogy mire lesz jó a főispánozás, miközben mindkét típusú érvelésben látok rációt. Éppen ezért gondolom, hogy Jávor eszmefuttatása az általa leírtaknál még súlyosabb és aggasztóbb dologra mutat rá: mégpedig arra,

hogy az országban egy-két döntéshozón kívül senkinek fogalma sincsen, hogy pontosan miért készül egy-egy törvény. Ahogyan arról sem győződhet meg senki semmilyen megnyugtató módon, hogy kell-e vele akár gondolkodás, akár cselekvés szintjén foglalkoznia. Vagy törődjön inkább az egyébként is számos, mindennapi problémáival.


Ebből pedig az következik, hogy a vármegyék és főispánok, valamint az elmúlt 12 évben nem egyszer látott salátatörvény-zuhatag és látszólagos zagyvaságdömping semmiképpen sem gumicsont, hanem sokkal inkább zaj.

Játék a nyilvánosságot figyelő állampolgárok ingerküszöbével, kíméletlen csiki-csuki a gazdasági bizonytalansággal és a jövőt alapvetően meghatározó nyitott kérdésekkel elfoglalt átlagmagyar figyelmével és türelmével. A napszámos- és csipaszódótól kezdve a kata lehetséges reformjáig hosszan sorolhatnánk a példákat.

Nem az a helyzet tehát, hogy vannak hülye és komoly törvények, hanem az, hogy rengeteg, a képviseleti demokráciától teljesen idegen módon meghozott, de igenis húsbavágó döntés lebeg egyszerre az emberek feje felett, amit képtelenség egyidejűleg követni és értelmezni.

A salátatörvényekből itt, ott, amott kibukkanó, potenciálisan fájdalmas döntésektől való félelem pedig nem paranoia, hanem teljesen racionális reakció a többedik kétharmadnak való kiszolgáltatottság helyzetében.

Ebben a versenyben mi csak veszíthetünk, ezért kell a globális minimumadó...

TÖRTÉNELMI KATASZTRÓFÁT KÉSZÜL MEGISMÉTELNI OROSZORSZÁG? – IJESZTŐEN ISMERŐS FORGATÓKÖNYVET KÖVET PUTYIN

PORTFOLIO
Szerző: KISS CSABA
2022.06.26.


Oroszország ukrajnai inváziója kapcsán gyakran kerül elő a Szovjetunió utolsó nagy háborúja, az 1979 és 1989 közötti afganisztáni háború. A két esemény között valóban feltűnőek a hasonlóságok, és sokak szerint az ukrajnai invázió ugyanúgy Vlagyimir Putyin nemezise lehet, ahogy az afganisztáni háború hozzájárult a szovjet birodalom összeomlásához. Eközben a négy évtizeddel ezelőtti véres események ma már idős veteránjai és a rajtuk élősködő szervezetek a Kreml fontos támogatóivá váltak az ukrajnai invázióban.

A Szovjetunió afganisztáni háborúja

A Szovjetunió afganisztáni háborúja az úgynevezett Brezsnyev-doktrína jegyében fogant, melynek értelmében Moszkva akár fegyveresen is „megvédheti” a szocializmust, ha annak fennmaradását veszély fenyegeti a szovjet érdekszférába tartozó országokban. E doktrína alapján vonultak be a Varsói Szerződés országainak csapatai 1968-ban Prágába, hogy ott elfojtsák a „prágai tavasz” néven ismert reformfolyamatot.

Afganisztánban 1973-ban puccsal távolította el az utolsó afgán királyt, Mohammed Zahirt egyik rokona, Mohammed Dhaoud Khan, aki 1978-ig az ország első elnöke volt, egyszemélyi hatalmat építve ki. Hatalmát az afgán kommunista párt, az Afganisztán Népi Demokratikus Pártja döntötte meg ugyancsak államcsínnyel, lemészárolva az elnököt és 18 családtagját. A párt élén álló Nur Muhammad Taraki vette át a hatalmat, de aztán ő is riválist kapott – méghozzá párton belül – Hafizullah Amin személyében, aki meggyilkoltatta elődjét, és brutális uralmat épített ki.

Amin a szovjet pártvezetés szerint az Egyesült Államok felé kezdett kacsintgatni, ezért úgy döntöttek, megdöntik uralmát, és egy hűséges bábot ültetnek a helyébe Babrak Karmal személyében.

A SZPECNAZ ERŐI 1979. DECEMBER 27-ÉN MEGGYILKOLTÁK AMINT, MAJD A SZOVJET CSAPATOK BEVONULTAK AZ ORSZÁGBA, AMIVEL KEZDETÉT VETTE A SZOVJETUNIÓ TÖBB MINT 9 ÉVES AFGANISZTÁNI HÁBORÚJA...

„A KORRUPCIÓ BE VAN EMELVE A MINDENNAPI POLITIKAI GÉPEZETBE” – JANCSICS DÁVID KORRUPCIÓKUTATÓ A NER 12 ÉVÉRŐL

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: BODOKY TAMÁS
2022.06.24.



Jancsics Dávid szociológus ma már az Egyesült Államokban él és dolgozik, korábban viszont számos szakcikket és doktori disszertációt is írt a magyarországi korrupcióról, ugyanakkor rendszeresen ír a témáról a magyar és a nemzetközi sajtóba is. Megjelenés előtt álló könyvéhez anyagot szolgáltató tapasztalatairól az Átlátszó most interjút készített. Válaszaiból kiderül, hogyan változott a magyarországi korrupció percepciója az elmúlt tizenkét évben, és hogy milyen korrupciós kockázatokat rejtett Donald Trump bevándorlóellenes kampánya a mexikói határon.


Több mint egy évtizede kutatod a magyar és a nemzetközi korrupciót. Mik a tapasztalataid, mennyire hozzáférhető ez a téma tudományos szempontból? Hogyan alakult a magyar korrupciós környezet az eltelt hosszú idő alatt?

Kutatói szempontból 2009-ben, az utolsó szocialista kormány végnapjai idején kezdtem el a disszertációmhoz adatokat gyűjteni. Az akkori tapasztalat az volt, hogy az emberek nagyon szívesen leültek velem beszélgetni, persze, persze, nyugodtan vedd fel. Tehát egy elég nyitott környezet volt. Szívesen beszéltek a tapasztalataikról, akár még konkrét korrupciós ügyekről is. Aztán 2010-ben is interjúztam, 2011-ben is, és szép lassan megváltozott ez a hangulat. Egyre kevésbé voltak hajlandók az emberek leülni velem, és aki hajlandó volt leülni, az sem engedte meg, hogy felvegyem a beszélgetést, csak jegyzetelhettem. A NER kiépülésével párhuzamosan egyre inkább bejött ez a para-dolog, tehát a kettő szorosan összefügg. Az emberek egyre kevésbé szívesen beszéltek a korrupcióról nekem...

A MAGYAR JÖVŐ

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2022.06.26.


Bár az iskolák nyárra már becsukták a kapuikat, de az iskola világa nagyon is vibrál. Túlságosan mély ellentétek húzódnak benne ahhoz, hogy megnyugodhasson. Sok minisztériumra szétszórt oktatás, háttérben készülő racionalizálási terv, kamukérdőív, ellehetetlenített sztrájk, június végére elnapolt sztrájkbizottsági tárgyalás, egyik napról a másikra bejelentett iskolabezárások csak egy-egy pillanatfelvétel abból a káoszból és katyvaszból, amivé mára Magyarországon az oktatás világa vált. Így aztán mi sem lehetünk nyugodtak.


Bár a pedagógusok nagyon bíztak benne, hogy az új kormány megalakulásával végre napirendre kerül a magyar pedagógustársadalom lesújtó helyzete és főleg javítása, csalatkozniuk kellett. A verbális lejáratáson, majd a tárgyalásnak látszó, de eredményt nem ígérő, ugyanakkor az elmaradt béremelést az Európai Unióra kenő időhúzást kaptak csak. A megalakult Országgyűlés pedig azonnal megszavazta a pedagógussztrájkot ellehetetlenítő törvényt...

JÚNIUSI ÉBREDÉSEK

HÍRKLIKK
Szerző: KÉRI LÁSZLŐ
2022.06.26.


Előző havi krónikánkat azzal a megállapítással fejeztük be, miszerint: „május utolsó néhány napján olyan folyamatok indultak útjukra, amelyek a korábbiakhoz képest alapvető metszetekben módosíthatják idei viszonyainkat. Lesznek egészen komoly és húsbavágóan fájdalmas változások, minden jel szerint olyan mélységű átrendeződések kezdődhetnek, amelyeknek a közvetett következményei egyetlen éven belül százezrek életviszonyait is radikálisan alakíthatják át.” Nos, egy hónappal később már sokkal világosabb képünk lehet eme „komoly és húsbavágó változásokról”, s összehasonlíthatatlanul többet tudhatunk a ránk váró kellemetlenségekről, mint amennyi sejtésünk lehetett mindezekről a tavasz végén. Mindenekelőtt a gazdasági nehézségek természetéről kaphattunk olyan kijózanító leckéket, amelyek árnyékában a korábbi politikai problémák pillanatokon belül válhattak jelentéktelen részletkérdésekké...

LEX HADHÁZY

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2022.06.26.


Ha a fideszfiúkat valami zavarja, ha nem felhőtlen a nyugalmuk, akkor a jogállamban jogukban áll (ugye Varga nacsasszony) törvényt hozni, hogy a világ úgy folyjon tovább, ahogyan ők akarják és szeretnék. Törvényt lehet hozni előre és visszahatóan, azonnalra és krumplikörettel, bárhogyan, ahogyan azt a kedves vendég parancsolni méltóztatik a komfortérzete érdekében. Az ellenzék úgy egy halomban, kinézettől, pártállástól, nemtől, kortól függetlenül már egyáltalán nem tényező, mint a napokban az is kiderült, Kövér pedellus-osztályfőnök elvtársbácsi már oda ülteti őket, ahová csak akarja, akkor és olyat szólhatnak, amit a kazalbajuszos óhajt.

Egyáltalán, mindegy a létezésük. Vannak vagy nincsenek, olyan az csupán, mint a tavaszi szellő gordonkafutammal kísérve. Hanem a Hadházy. Vele nagyok a bajok, ő volt az, aki a nagy fölbuzdulásból megmaradt, és nem tette le az esküt a fideszes léhűtőkkel együtt, sőt, azóta is nyüzsög, mint annak előtte, és egy bulldog szívósságával szinte naponta áll elő egy-egy mutyi, lopás és aljasság leleplezésével. Hadházy már annyi nyomozati anyagot szedett össze, amiből egy ügyészség, bíróság, ha nem a NER-ben működne, évekig üzemelhetne, és szórhatná az ítéleteket. Száz meg ezer éveket számolatlanul, míg csak meg nem unná. Ilyen idilli állapotok azonban nincsenek.

A Fidesz is tudja, sőt, Hadházy is, hogy egyik oldalról áldott, míg a másik fél szemszögéből áldatlan ténykedésének az ég egy világon semmi következménye nem lesz, ez mégis a Fideszt zavarja jobban. Olyan nekik Hadházy mint egy kellemetlen kullancs, akit nem lehet – bár szeretnék erősen – egy pöccintéssel odébb tessékelni. Hadházy zavarja a komfortérzetet, még a lelkiismeretet is birizgálná, ha volna olyanja a fideszistáknak. De tudjuk, hogy nincsen nekik ilyenjük egyáltalán. S ha már elhallgattatni nem is tudják, azért megpróbálják megnehezíteni az életét, s ha másképpen nem megy, fabrikálnak hozzá egy törvényt, amiről messziről bűzlik, hogy rá lett szabva. Le sem tagadhatnák...