2018. november 1., csütörtök

SÍROK


KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2018.11.01.



Sírok. Az édesapámért. A testvéremért. A nagyszüleimért: az életet művészien játszó Vendelért, az életét eljátszó Ignácért; az alig ismert Mariskáért, a madárcsontú Juliskáért. A barátaimért: Juditért, Ciliért, Feriért, Gáborért. A kezeim között megtöpörödött Irma néniért.

Sírunk. A művészekért, a sportolókért, az írókért, a zenészekért, a popkirályokért. A figyelmes szomszédokért; a halálba vert kisgyermekekért; az utakon veszőkért, a kórtól korai távozókért; a hóban fagyottakért, a bányász hősökért. Mi a hőseinkért, ők a hőseikért.

Sírunk-sírtok. Auschwitz (Konzentrationslager Auschwitz-Birkenau) és a Gulág (Glavnoje upravlenyije iszpravityelno-trudovih lagerej) miatt. A vagonokban elhurcoltakért – múltunk földbe zárt áldozataiért. A sikoly nem zene, a dirigens őrült. A németekért, az oroszokért. Magyarjainkért. A romáinkért, a zsidóinkért; katonáinkért, a másokért. Soha meg nem szépült nőkért, görcsbe rángott férfiakért, beteg kisfiúkért, kislányokért. Eltávozott szerelmeinkért.

Sírok. Díszesek és hivalkodóak. Gaztengeresek. Spicces módra megdőlt fejfák. Nap égette, jég meglyukasztotta feliratok. Egyszer valaki voltál. Elhagyottak és elhanyagoltak. Merre jár a szerettetek? Sírok fából, kőből, gránitból, műkőből, márványból. Emitt egyszemélyes, kétszemélyes; amott nyugszik az egész család(od). Gazdagoké és szegényeké. Senkié és mindenkié.

Sírok. Cserjék, örökzöldek, virágok ölelésében. Illatosak, színesek. Őrzik békességed krizantémok, őszirózsák, szegfűk. Ha elalszik a gyertyád, zsebkendődbe áztattad emlékeid könnyeit, átélted újra a szép szavakat, simogatásokat, csókokat, bohóckodásokat, akkor menj. Mennünk kell tovább. Tenni a dolgunkat. Élni.


TÍZ KÉP - A KEREPESI TEMETŐ MŰVÉSZSÍRJAI

CARUSO BLOG
Szerző: caruso
2018.11.01.


A Kerepesi temető - hivatalos nevén a Fiumei úti sírkert - több mint 150 éve hazánk egyik legfontosabb kegyhelye, az ország nagyjainak végső nyughelye. A politika és a tudomány meghatározó szereplői mellett a zenei élet egykori nagyságainak sírjai is szépszámmal megtalálhatók itt:...

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

HALHATATLANNAK HISSZÜK MAGUNKAT

INDEX
Szerző: PRESINSZKI JUDIT, JOÓB SÁNDOR
2018.11.01.


Mit mondjunk haldokló szerettünknek a végső időszakban? És miről hallgassunk? Mit bánunk meg utólag a leginkább, hogy nem fejeztük ki, amíg lehetett? Nem kéne nehéznek lennie annak, hogy egy szerettünkkel nyíltan és őszintén beszéljünk, mégis, a búcsú napjaiban sokan nem tudnak mit mondani. Pedig a megfelelő búcsú a gyászmunka szempontjából iszonyatosan fontos.

"Apám végstádiumban volt, tudtam, hogy valószínűleg ez az utolsó találkozásunk. A sok morfiumtól akkor már elég ködösen érzékelte csak a világot, de azt hiszem, ő is tudta. Ekkor már napok óta nem tudott beszélni.

Mindig sok kételye volt, hogy elég jó apa-e, mert az érzéseit nehezen mutatta ki, és emiatt sokszor kevéssé volt elérhető, viszont ahogy általában az érzelmeiről, erről se igazán tudott beszélni. El akartam búcsúzni tőle, és ahogy odaültem az ágy szélére, gondolkodás nélkül kezdtem mondani, hogy mindig éreztem, hogy szeret, és hogy én is szeretem, és ne aggódjon, mert nagyon jó apa volt.

Aztán eszembe jutott, hogy múlt időben beszéltem róla, mintha már meg is halt volna, és hogy igazából ezzel búcsúztam el tőle. A fejemet a mellkasára hajtottam, megsimogatott. Így voltunk pár percig, aztán felültem, láttam, hogy könnyezik. Rám mosolygott, becsukta a szemét, és ahogy visszacsúszott a morfiumos kábulatba, lassan eltompultak a vonásai. Aznap éjjel halt meg
."

Gábor azt mondja, bár már tizenöt éve elveszítette az apját, máig örül annak, hogy akkor el tudta neki mondani azt, amit akart, így pedig a halálára is könnyebb szívvel gondol.

Félünk tőle, ezért aztán nem is beszélünk róla

Az, hogy miként tekintünk a halálra, elég nagy változáson ment keresztül. Pár évszázada teljesen természetes volt, hogy a haldoklóról otthon gondoskodtak, a rokonok körbevették. Az orvostudomány és az egészségügyi intézmények fejlődésével a súlyos betegek kezelése a XX. században mindinkább áttevődött a kórházakba, a halálra pedig már inkább a gyógyítás kudarcaként tekintünk, mint az élet természetes lezárásaként. Ezzel párhuzamosan, a társadalom átalakulása miatt kevés olyan család van, ahol valaki kimaradhat a munkából, hogy a haldoklót ápolhassa.

Zana Ágnes antropológus és családterápiás szakember régóta foglalkozik súlyos betegekkel és családjukkal, szerinte a magyarokra jellemző, hogy nehezen néznek szembe valamilyen szempontból ijesztő témákkal.

A HALÁL PEDIG A TABULISTA TETEJÉN ÁLL, FŐLEG, MIVEL GYAKRAN NEM LÁTJUK TESTKÖZELBŐL A TERMÉSZETES HALÁLT.

Kórházakban és idősek otthonában rejtik el azt a szemünk elől, ezért nincs lehetőségünk arra, hogy beszéljünk róla, hogy kialakuljon bennünk az érzelemkezelési technika. Emiatt, na meg a vallásosság háttérbe szorulása miatt a holttestekkel kapcsolatos rítusainkat is elhagytuk valahol útközben. A súlyos beteg ápolása és a halott ellátása, mint a mosdatás, öltöztetés, tehát azok a tevékenységek, amik fizikai kontaktust igényeltek, korábban minden esetben a nő feladatai voltak. A férfiak a gyakorlati részben voltak aktívak, koporsót eszkábáltak, gödröt ástak. A kórházba helyezés miatt viszont megszűnt például a halott felravatalozása, siratása, vallásos embereknél az utolsó kenet feladása. „Az egészségügyi ellátórendszer ma nem sok lehetőséget ad a hagyományok megtartására" – ezt Zana nemrég megjelent Mit mondjak, hogyan mondjam? című könyvében írja...

NEM MARAD MÁS, MINT A LÁZADÁS

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2018.11.01.


A veszélyérzet növekedése erősíti az identitáspolitikát, amely megfordítva, táplálja a veszélyérzetet, hogy ezzel tovább erősítse a pozícióit. A veszélyérzetnek ráadásul objektív alapjai is vannak (migráció, robotizáció, gazdasági versenyképtelenség stb.), amelyek különösen jól jönnek a jobboldali identitáspolitikának. Ez utóbbi alapja az ember kulturális és ma már a biológiai identitásának féltése, visszamenekülése a természetesbe, a kézzelfoghatóba, a habituálisba, a biztosan ismert és ellenőrizhető "sajátba". Ez végső soron egy konzervatív reakció, úgyhogy bármennyire nem szeretem, a mesterséges közösségekkel, a robotizációval, a liberális elvontsággal, az elitekkel, a komplex rendszerekkel kapcsolatos félelmek és az ezeket becsatornázó etnicista élű lázadás része a konzervativizmusnak.

Ami még fontosabb, hogy ez a liberális demokráciát nagyon nehezen teszi újra felvehetővé és stabilizálhatóvá - különösen - a térségünkben, mert a technológiai haladás, a globalizáció nyomán a tágabb Nyugatot érő kihívás és az elitekkel szembeni kritika együtt a politikai agóniát és destabilizációt erősítik. A destabilizációt a végletekig lehet még fokozni, messze nem tartunk még a végén; ez a vezető orosz - és erre akaszkodva a magyar - stratégia, míg a kínai a globális kereskedelmi alapú pozíció- és befolyásszerzés, az amerikai az utolsó pillanatos gazdasági és katonai agresszió - európai stratégia viszont nincs. Ma már nem vagyok annyira meggyőződve róla, mint akárcsak egy éve, hogy a globalizáció ellent tud tartani a centrifugális folyamatoknak és arról még kevésbé, hogy az EU jól fog kijönni az egészből...

KARSAI LÁSZLÓ: A SORSOK HÁZA ÉS AKIK GRÜNDOLJÁK

24.HU / POSZT-ITT
Szerző: KARSAI LÁSZLÓ
2018.10.31.


Lapunk Gerő András történész A holokauszt története és a gonosz mibenléte című írásával vitát kezdeményezett az elmúlt évek talán legfontosabb, jelentős részben napi politikai játszmák részévé is váló emlékezetpolitikai kísérlete, a Sorsok Háza tervezett megnyitása kapcsán. Utána Gábor György és Vörös Kata szövegét közöltük. Az alábbi vélemenyénycikk Karsai László történész válasza az első szövegre. A szerző elsősorban Schmidt Mária személyét és eddigi történészi munkásságát látja annak akadályaként, hogy a Sorsok Háza tervezett formájában betölthesse küldetését.

Pelle János és Gerő András alig győzi szusszal a lelkesedést a Sorsok Háza hétpecsétes titokként őrzött koncepciójáért. Nekik egy bíráló szavuk nem volt 2013-ban, amikor a 2014-es holokauszt-emlékév hivatalos „nyitányaként” Lázár János bejelentette, hogy a Józsefvárosi pályaudvaron 7 milliárd forintért fel fog épülni egy új holokauszt múzeum és oktatási központ. Ők is jól tudták és tudják, hogy kicsoda Schmidt Mária, és mit művelt eddig a magyar holokauszt történetével, mennyit tett a holokauszt áldozatai emlékének meggyalázásért. Mindez őket az elmúlt fél évtizedben és ma sem zavarja. 2013-ban Schmidt egyik fő történész szakértője Haraszti György, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (ORZSE) tanszékvezetője volt. 2014. január 27-én a Páva utcai holokauszt Emlékközpontban tudományosnak nevezett emlékülést tartottak. A kormányt Rétvári Bence képviselte, akit, a hivatalos programot jócskán megzavarva, Gulyás Márton, a Krétakör vezetője arra szólított fel, hogy a kormány azzal is demonstrálja, elismeri a magyar állam felelősségét a holokausztban, hogy nem avatják fel a Szabadság téren a német megszállási emlékművet. Botos János, aki Haraszti mellett a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány (HDKE) egyik vezetője volt akkoriban, erélyesen kiutasította a teremből Gulyást. Akire a szintén jelenlévő Schmidt Mária indulatosan rátámadt, többek között azt kiabálva, hogy „Szégyellje magát! ..
.

ITT OLVASHATÓ

A RENDSZER HALOTTAINAK NAPJA

MÉRCE
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2018.11.01.


Halottak napján mindenki emlékezik a szeretteire, azokra az emberekre, akik már nincsenek vele. De a halottak napján nem csak ezekre az egyéni veszteségekre fontos emlékezni, főként azért nem, mert ezeknek az egyéni veszteségeknek a sora nagyon gyakran a rendszer hibáinak a következménye.

Kedden volt 7 éve, hogy Stiaszni Éva metróvezető dolgozó kiugrott az ablakon, mert nem bírta elviselni, hogy tönkreteszi az életét az igazságtalan banki hitel.

A Szociális Fórum így emlékezett rá:

Az 51 éves Stiaszni Éva nem tudta fizetni devizahiteles törlesztő részleteit. Voltak hónapok, amikor egyetlen fillért sem kapott kézhez a fizetéséből, mert egész járandóságát levonták tartozás címén. Három munkát vállalt, mégsem keresett annyit, hogy törleszteni tudja 2006-ban felvett 4,8 millió forintos tartozását, melyet 2007-ben kiváltott egy svájci frank alapú 5,5 millió forintos hitellel. A Raiffeisen Bank felmondta a szerződését. A földhivatali tulajdoni lap szerint tartozása 134.618 forint főkövetelésből és járulékaiból állt. Soha, senkinek sem panaszkodott, és nem is kért segítséget – mesélte édesanyja és lánya. Lányának küldött utolsó SMS-üzenete így szólt: „Nagyon szeretlek, de már nem bírom ezt az igazságtalanságot. Bocsáss meg nekem!

De nem csak ő lett a rendszer áldozata. Ott van a rokkantnyugdíjas tűzoltó esete, aki azt hitte, rendben intézi a gondozója a számláit, de az elsikkasztotta a pénzt, amit ő már csak akkor tudott meg, amikor jöttek kilakoltatni. Ezt nem várta meg, felkötötte magát.

És persze nem csak önkezükkel vetnek véget életüknek a rendszer áldozatai, akiket támogatással, szociális munkával, segítséggel, egy igazságos, az embert értékként kezelő társadalommal meg lehetne menteni. Ott vannak az utcán vagy otthonukban megfagyók, a kórházi fertőzések áldozatai, a kilakoltatások miatt lassú halálra ítéltek, a munkanélküliségből kiverekedni nem tudók, a depresszió, a pénztelenség áldozatai.

Őket mind-mind meg tudná menteni az állam, a társadalom, ha lenne erre szándék, akarat és tett...

A BALATONT MÁR ELVITTE A NER, MOST A FERTŐ TÓ KÖVETKEZIK

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: BALLA GYÖRGYI
2018.10.31.


Az állam 325 milliárd forintot ad Sopronnak. Útépítésre, belvárosi épületek felújítására, ipari, gazdasági övezet kialakítására lehet költeni. És jut belőle a Fertő tóra is, ahol már látszik is, ki fog jól járni.

A Fertő tó magyarországi szakaszán csípősen fúj a szél, és bár a nap is süt még, hiába futnak ki kétóránként a sétahajók, a tó körül kevés a turista, bizonytalanul lézengnek a stégeken. A vízből csupaszon kiálló betonoszlopok utalnak arra, hogy itt is nádtetős cölöpházak sorakoztak még korábban.

A világörökségi területen lévő huszonegy nádtetős házból tavaly nyáron égett porig tíz. A lángok felújítás közben, az egyik cölöpházban csaptak fel, és az erős szél miatt gyorsan terjedtek tovább. „Életveszélyes! Belépni tilos!” – olvasható még mindig a figyelmeztetés, amelyet rajzszöggel tűztek ki az egyik stég végére. Azóta a leégett cölöpházak közül egyetlenegyet sem építettek újra, és egy önkormányzati rendelet módosításának köszönhetően már nem is fognak.

A soproni közgyűlés még 2017-ben fogadta el a Fertői Vízitelep fejlesztését lehetővé tevő Szabályozási Tervet és Helyi Építési Szabályzatot, és mondta ki, hogy a Modern Városok Program keretében, a Fertő tó partján...

A MAGYAROK LEMONDTAK ARRÓL, HOGY TEGYENEK VALAMIT A JÖVŐJÜKÉRT

TÉNYGYÁR
Szerző: Ténygyár
2018.11.01.



- Politikai részvételt vizsgált a Pew Research 14 országban, csaknem 15 ezer résztvevővel
- A magyar társadalom mélyen depolitizált: szavazunk, de semmi mást nem vagyunk hajlandók tenni azért, hogy számunkra pozitív irányba változzon a politika
- Nem veszünk részt rendezvényeken, tüntetéseken, nem vagyunk hajlandóak megkeresni képviselőket az ügyeinkért, és általában: nem állunk ki magunkért
A politikai részvétel az egészséges demokrácia velejárója. Minél többen vállalnak szerepet különböző formában a politika és közélet alakításában, annál nagyobb az esélye annak, hogy meghallják a döntéshozók az „átlagember” hangját – írja a Pew Research Center, amely 14 országban (Magyarország mellett: Argentína, Brazília, Dél-Afrikai Köztársaság, Fülöp-szigetek, Görögország, Indonézia, Izrael, Kenya, Lengyelország, Mexikó, Nigéria, Olaszország, Tunézia) végzett felmérést a témában összesen 14875 ember megkérdezésével. A kutatásból kiderül: a magyarok hihetetlen módon eltávolodtak a politikától, szavazni hajlandóak vagyunk, de a túlnyomó többségünk semmilyen más formában nem vesz részt a közéletben. Márpedig ez, függetlenül attól, hogy mit gondolunk a kormányról, igen súlyos probléma; azt jelzi, hogy a magyarok lényegében lemondtak arról, hogy aktív cselekvéssel változtassanak a jövőjükön.

Magyarország a politikai részvétel lényegében minden formáját tekintve a legutolsó a felmért országok közül. Ez alól a szavazás kivétel: hazánk fiainak és lányainak 72%-a mondta, hogy részt vett az elmúlt évben valamely voksoláson (a 2018-as országgyűlési választáson 70%-os volt a szavazók aránya, ennek hibahatáron belül megfelel a válasz). Ellenben például a tüntetésen való részvételben utolsók vagyunk a 14 felmért állam közül: 2016-ban és idén is a magyarok mindössze 2 százaléka vallotta, hogy részt vett bármilyen politikai cél érdekében folytatott tüntetésen, és csupán 12 százalék mondta azt, hogy az elmúlt évben nem tett ugyan ilyet, de bizonyos esetben elképzelhetőnek tartaná ezt. A felmért 14 ország közül a nyílt diktatúrába forduló, a saját kezűleg elkövetett gyilkosságokkal kérkedő Rodrigo Duterte által irányított Fülöp-szigeteket kivéve a magyarok tiltakozási hajlandósága a legalacsonyabb. Míg a magyarok 80%-a utasította el, hogy akár a múltban részt vett, akár a jövőben részt venne politikai jellegű tiltakozáson, a lengyeleknek csupán 60, a görögöknek 47, az olaszoknak 51 százaléka.

Többségünk (78%) nem ment és nem is menne el soha politikai kampányrendezvényre vagy beszédre, ez messze a legalacsonyabb szám a felmért országok közül. Csupán a magyarok 4%-a állítja, hogy az elmúlt évben részt vett ilyenen – míg például a kenyaiak 46%-a, a dél-afrikaiak 21%-a, a brazilok 15%-a, az olaszok 7%-a válaszolta erre a kérdésre, hogy politikai rendezvényt szervezett vagy annak résztvevője volt. A lengyel és görög válaszadók csupán 2%-a mondta, hogy politikai beszéden vagy rendezvényen volt múlt évben. Persze ezt a trendet a választási ciklusok is befolyásolhatják: Lengyelországban például a múlt héten rendeztek helyhatósági és regionális választásokat, ami nyilvánvalóan megdobta volna ezt a számot – csak hát az adatfelvétel tavasszal zajlott.

A magyarok négyötöde kizárja, hogy politikai vagy társadalmi kérdésekben véleményt nyilvánítson, vagy akár kommentet írjon a közösségi médiában, e tekintetben Magyarország szintén utolsó a felmért államok közül. Egészen meglepőnek tűnhet, hogy mindössze a magyarok 5%-a nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt évben posztolt vagy kommentelt politikával kapcsolatban. Ez az arány Izraelben 14%, Olaszországban 13%, Brazíliában 19% – csupán Lengyelország (6%) és Görögország (5%) produkált a magyarokéhoz hasonló alacsony arányokat. Ezek után aligha meglepő, hogy legutolsók vagyunk önkéntességben is: hazánk csupán 4 százaléka állította, hogy 2017-ben önkéntesen részt vett valamely politikai, vallási vagy jótékonysági szervezet munkájában. A világ 13 másik országában ez az arány sehol sem csökkent 5% alá, de még a gyengébb számokat produkáló lengyelek és olaszok is 10% fölött válaszoltak igennel a kérdésre. Adakozásban (3%) is rosszak vagyunk, bár e tekintetben a Fülöp-szigetek, Indonézia (2%) és Mexikó (3%) sem büszkélkedhet – érdekes viszont, hogy a dúsgazdagnak aligha nevezhető Kenyában az emberek 14%-a, Nigériában pedig 13%-a mondta, hogy az elmúlt évben pénzt adott jótékony célra...

AZ OKOSKODÓ, NYAFIZÓ, SZEMÜVEGES LIBERÁLISOKRÓL

ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2018.10.31.


Az élet soha nem igazságos biztonságos válaszolta piszchotapa badvarom (drága jogi képviselőnk, ez most itt az utolsó ajánlat) Palkovics arra a kérdésre, hogy mi lesz ha tudományos kutatók fogják elhagyni az országot a bizonytalanság miatt. Sok mást is mondott ez a piszchotapa badvarom, a piszchotapa badvarmok ugyanis ritkán hagyják abba maguktól. Palkovics úgy gondolja, hogy neki ugyan semmi félnivalója sincs az okoskodó, nyafizó, szemüveges liberálisoktól. Ha a Gazda eltávozik, így vagy úgy, a legrosszabb, ami történhet, hogy egy időre vissza kell egy kicsit vennie a nagy arcából. 

És a Palkovicsnak igaza van.

Egyáltalán nem kell tartania tőlünk, okoskodó, nyafizó, szemüveges liberálisoktól. Jó lenne ha ironizálnék, de sajnos ez az igazság. Ha nem elég rózsaszín a jogállamiság köténykéje, megyünk sírni a mamához. Mi még álmodozni sem merünk arról a hűvös, őszi hajnalról. Mi anyagunkban vagyunk bénácskák, mi tényleg megérdemeltük ezt a bazsalygó KISZ-titkár Ferit is. Mi a saját hangunkat szeretjük hallgatni, a csinos kis jelzős szerkezeteinket szeretjük pattogtatni, hogy így maffiaállam, úgy posztprefasisztoid szemidiktatúra, vagy inkább mégis state capture (mert mi angolul szeretünk okoskodni és nyafizni), sőt hibridilliberálispszeudoetnicizmus és így tovább. Egy Facebook lájkért futni hagynánk Palkovicsot...

PÁRTJÁBAN ERŐS MARAD MERKEL, DE A KOALÍCIÓ KÖNNYEN MAGÁVAL RÁNTHATJA

444
Szerző: CZINKÓCZI SÁNDOR
2018.11.01.


- A rossz választási eredmények miatt Angela Merkel lemondott a CDU pártelnökségéről, de 2021-ig maradna kancellár. 

- Pártjában megőrizheti befolyását, ha az eddigi főtitkár Annegret Kramp-Karrenbauer lesz az elnök, de mozgolódik a konzervatív szárny is, hogy visszahozzák a régi irányvonalat.
- Koalíciós partnerei, a CSU és az SPD viszont nagy nyomás alá kerültek, hogy leváltsák vezetőiket, és ez megrengetheti a kormányt is.
- Ha összeomlik a nagykoalíció, Merkelnek alighanem idő előtt mennie kell.

Európát és Németországot is váratlanul érte Angela Merkel visszavonulása. A kontinens elmúlt 13 évének legbefolyásosabb politikusa hétfőn sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a decemberben esedékes hamburgi pártkongresszuson nem jelölteti magát elnöknek, és maximum 2021-ig marad kancellár. Elismerte, hogy a pártelnöki pozíció átadása rejt kockázatokat a kormányzásra nézve, de azt mondta, ezt a rizikót vállalnia kell...

AKKOR MEGHOSSZABBÍTJUK BICSKÉIG...

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.11.01.


Lefordítom: tovább öntjük a közpénzt az egyházak zsebébe és akinek ez nem tetszik, az bátran bekaphatja.

Hitéleti és közösségi célú programok támogatása

Az elmúlt években számos templom, plébánia, parókia, közösségi ház újult meg, illetve épült, valamint több ezer egyházi közösségi program valósult meg Magyarországon és a határon túli magyar területeken. Magyarország Kormánya 2019-ben is folytatja az egyházi jogi személyek hitéleti, illetve közösségi célú beruházásainak, épület-felújításainak, valamint programjainak támogatását.
A támogatási igényt elektronikus úton lehet benyújtani az Elektronikus Pályázatkezelési és Együttműködési Rendszerben (EPER). Az internetes felület a Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit ZRt. honlapján az EPER belépési ponton keresztül érhető el.
A támogatási igény elektronikus benyújtásának határideje: 2018. november 30. (MTI-OS)

A BÉRTOLLNOK

FARKASVONÍTÁS
Szerző: Tarski
2018.10.31.


Az emberi species megkülönböztető sajátossága más élőlényekhez képest a fogalmi gondolkodás és az ehhez társuló tagolt beszéd. Ez utóbbi kezdetben csupán a fontos információk átadására szolgált, és az volt az alapvető biológiai funkciója, hogy az emberek között jelentéstartalmakat közvetítsenek. A társadalmi lét fejlődése során ezek a jelentéstartalmak is differenciálódtak: míg korábban csupán a létfenntartás céljait szolgálták, később már a társadalmi differenciálódás, a munkamegosztás eszközévé vált. S ahogyan gyorsuló ütemben fejlődtek a politikai rendszerek, úgy vált külön a politika más társadalmi létformáktól, és kezdett önálló életet élni. A politikai tevékenység világosan megkülönböztethetővé, ha úgy tetszik, egy külön szakmává vált, amit az arra felkészült emberek végeztek. A jelölteket külön iskolákban készítették fel, ahol nem csupán a kor tudományos ismereteiket kellett elsajátítaniuk, hanem a politikai munkához szükséges jártasságokat is, mint például a retorika. Ehhez a tevékenységhez csatlakozhatott a bértollnok, akinek az volt a feladata, hogy az illető politikus személyiségéből bálványt, más szóval eszményképet faragjon, akiről sokan elhiszik azt, hogy kizárólag ő alkalmas arra, hogy az adott közösséget vezesse.

Bértollnokok már az ókorban is voltak, akik sokszor versben fogalmazták meg a politikust jellemző pozitív személyiségjegyeket. Ezek az emberek a politikus, általában egy arisztokrata alkalmazásában álltak, és kifejezetten arra a célra alkalmazták, hogy segítse a politikus meggyőző munkáját. Bértollnoknak tehát az tekinthető, aki pénzért, vagy más fizetségért kifejezetten az illető politikus bálvánnyá formálását segítette elő. Ebből az alaptételből következnek a bértollnok sajátos ismertető jegyei is. Ezek közül első és legfontosabb az, hogy mindig, minden körülmények között feltétlenül lojális legyen a megbízójához, azt semmiképpen se árulja el, még közvetett formában sem. Ennek érdekében a megbízójának mindig azt a pozitív oldalát kellett favorizálni, ami elősegíthette az arisztokrata sikerét. Minden más rossz tulajdonságát háttérbe kellett szorítani. S ha ez utóbbiakból néhányat az ellenérdekelt pártból, vagy közösségből negatívumként felsorakoztatnak, akkor azt legyen képes megvédeni, tehát megmagyarázni oly módon, hogy ezek a negatívumok semmiképpen sem gátolják a politikusi munkájában. Egy igazán kiváló bértollnok még azt is képes bebizonyítani, hogy mindezek a negatív tulajdonságok még a politikus hasznára is válnak a reá váró kifejezetten nehéz munkája során.

A bértollnok következő fontos tulajdonsága az, hogy az ellenérdekelt pártok politikusait rossz színben tüntesse fel. Ez egy nagyon fontos dolog, mert ezzel alapvetően kétpólusúvá teszi a politikai mezőnyt, aminek nyomán emelkedhet ki az átlagból és tehet szert vezető szerepre a bártollnok által preferált politikus és válhat a nemzet bálványává. Ennek elérése érdekében a konkurens párt politikusainak mindazokat a negatív tulajdonságait, viselt dolgait felszínre kell hozni, és közzé kell tenni, amit szembeállíthatnak a támogatott politikus személyiségjegyeivel. Mindezt úgy kell csinálni, hogy ezek bemutatásával azt kell világossá tenni, hogy ezek a rossz személyiségjegyek ab ovo lehetetlenné teszik a politikus sikeres tevékenységét. Ez egy óriási szellemi munkát igényel a bértollnoktól, aki, ha jól csinálja a munkáját, ezzel elérheti azt, hogy a közösségnek nincs és nem is lehet más választása, mint az, hogy az illető politikust támogassa. Ennek a kényszerpályának a bemutatása alapvető jelentőségű lehet egy politikai küzdelemben...

KÖZMUNKA: KIPUKKANT A KISGÖMBÖC

SZTÁRKLIKK
Szerző: NVZS
2018.11.01.


November elsejétől az eddigi összeg dupláját, havi 45 600 forintot kap az a közfoglalkoztatott, aki sikeresen elhelyezkedett a versenyszférában. A kormány a korábbiakkal ellentétben ma már folyamatosan igyekszik csökkenteni a közmunkások számát. „Most kipukkan a kisgömböc” – jellemzi a közmunkás-helyzetet Kiss Ambrus, a Policy Agenda ügyvezetője.

A Belügyminisztérium adatai szerint 2016-ban 223 ezer ember dolgozott közmunkásként, míg az idén augusztusban a havi átlagos szám 122 899 fő volt, amely 30,7 százalékkal elmarad az előző év augusztusi adattól (A Belügyminiszter által készített a legfrissebb statisztika itt található). A csökkenésnek több alapvető oka van Kiss Ambrus szerint: egyrészt, mert egyre nehezebb közmunkásokat találni, miután a nyílt munkaerőpiac elszippantja őket, másrészt az állam is kevesebb forrást biztosít erre a célra.

Ez utóbbit az is alátámasztja, hogy ha területileg vizsgáljuk meg a közmunkáslétszám csökkenését, akkor az látszik, hogy ott is nyomon követhető ez a csökkenés, ahol azt nem indokolják a munkaerőpiaci folyamatok – tette hozzá...

A NEMZET JÖVŐJE MIATT IGAZÁN FÖLÖSLEGES AGGODALMAT SZÍNLELNI. ANNAK MÁR RÉGEN A NYAKÁRA TETSZETTEK LÉPNI

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.11.01.


Jó reggelt, madárfüttyöt, beköszöntött a november! Attól tartok, hogy a szemetek szemétkáosz sorsát nem oldja meg az sem, hogy mindenszentek napja van. Senki ne dőljön be annak, hogy miután hagyták elfajulni a helyzetet, most 26,4 milliárd forintot injektáltak a szemétszállításba (tudjuk, hogy az MSZP-től az LMP-ig és a kormányt zsaroló cégekig mindenki tehet arról, hogy ebből a palacsintából is a szar folyik, csak a kormány nem), hogy úgy tűnjön, a szeméttől is csak az egyélőisten fog megvédeni. Meg a katasztrófavédelem. Egyáltalán egy mondatban emlegetni a szemétszállítást a katasztrófavédelemmel, több mint katasztrófa, de legalább ezzel is beismerték az elvtársak, hogy nem a Zöld Híd zsarolta a kormányt a maga 2,5 milliárdos hiányával, a rendszerből sokkal masszívabban hiányzik a pénz, vagyis rendszerszinten kúrták el ezt a területet is. Kommunikálni persze lehet közben milliárdok árán, csak attól nem oldódnak meg a problémák, és a szemetet sem viszi el a kutya se. Remélem, most sürgősen belenyomnak pár raklap közpénzt abba is, hogy elmeséljék, ők oldották meg a szemétügyet is, mert csakafidesz. Jó.

A fenti mizériára tökéletesen rímel Orbán tegnapi Tisza Istvánra emlékező ünnepi fröcsögésére: rossz európai döntések sorozata sodort minket a világháborúba. Vagyis mi ott sem voltunk. Mi soha sehol. És ha ott is voltunk, nem voltunk olyan helyzetben, hogy bármibe is beleszólhassunk. Valóban. De akkor ezek szerint most is pont így van, tudatrepedt Viktorom! Nagy troll vagy te, a legnagyobb troll! Hogy azt mondod: Tisza István ízig-vérig nemzeti politikus volt, aki nem osztályok, nem úri klikkek, ideológiák vagy pénzügyi csoportok, hanem a teljes magyar nemzet érdekét tartotta szem előtt. Az lehet, barátom. Kár, hogy Putyin végbelében tenyészve te nem mondhatod el magadról ugyanezt. De a legjobban mégis ez tetszett a soros valósághajlításodból: ma is hódítanak veszélyes eszmék, és nincs hiány a másnapi címlap horizontján gondolkodó európai vezetőkből sem; a magyaroknak ma is ébernek kell maradniuk, mert az egész haza rámehet, ha az ország kiengedi kezéből saját sorsának irányítását. Viktorovics! Nincs nálad veszélyesebb eszme. A mindenkit gyűlölő, minden európaisággal háborúban álló, ázsiai diktátorokra ellenben irigységgel tekintő kisemberi elfuseráltságod. Te kilencedik éve a tegnapi, a mai és a holnapi propanda címlapjainak farigcsálásából és a valóság kozmetikázásából élsz, ezért igen szánalmas másokra mutogatnod. Ja, a nemzet miatt meg már teljesen fölösleges álaggódni: annak Lölövel ti már a nyakára léptetek. Igaz, egy részük akkor is lemondott volna saját magáról a ti javatokra (=kiengedte kezéből saját sorsa irányítását), ha a családtagjaikat zabáltátok volna fel főműsoridőben a valamelyik tévétekben. Mi lenne, ha néha meg sem szólalnál?

Gondolom, azt sem tőlem tudja meg az elvetélt futballista, hogy kinek jut a megtiszteltetés, hogy az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti szakaszát villamosítsa/felújítsa, mert mindenhez is kurvára ért? Na kinek? A mangalicaszerelőnek és páratlanul tehetséges vejének. Véletlenül. Mert senki más nem ért semmihez ebben az istenverte országban, csak akit Mészárosnak hívnak és Orbán haverja. A bűvös szám ezúttal: 23. Milliárd. Nettó. Félek, kevés lesz ez a pénz arra az 55 kilométeres szakaszra, meg még 4 állomás akadálymentesítésére, és egyebekre. Nem baj, majd dudál Lölö, ha nem éri a széle a hosszát, és nyílik a közpénzcsap, a látványos kivitelezési munkálatok amúgy is csak 2019 őszén kezdődhetnek meg, a teljes fejlesztés körülbelül meg 2,5 év múlva készül el. Mi meg már azt sem tudjuk követni, hogy tegnap mit loptak el. És akkor az üresen álló, néhol furcsa tulajdonosi hátterű vadászkastélyok és vadászkúriák kormányközeli kezekbe juttatásáról, vagyis az ágazat (vadászati törvény mögé bújtatott) Mészárosok-Tiborczok általi bekebelezéséről még nem is szóltam...

MÁR SENKIT NEM ZAVAR A KAMUPÁRTOK LOPÁSA

ÁTLÁTSZÓ / PC BLOG
Szerző: LÁSZLÓ RÓBERT
2018.10.31.


2013-ban még volt visszhangja annak, amikor a Transparency Internationallel (TI) közösen jeleztük, hogy ha nem változtatnak az akkor friss kampányfinanszírozási törvényen, kamupártok fognak elburjánzani. Így is lett. Öt évvel később, a TI friss adatigényléséből pontosan megtudhattuk, a hatóságok mennyi pénznek ütik épp bottal a nyomát – ma már erre mindenki csak legyint.

A törvény az egyéni jelölt és a pártlista között minden ok nélkül diszkriminál: míg előbbiek kincstári kártyán férnek csak hozzá az egymillió forintjukhoz, utóbbiak bármikor felvehetik készpénzben a 150-600 milliójukat. Értelmes magyarázatot soha egyetlen kormánypárti politikus nem tudott adni erre. Nyilvánvaló, hogy amíg a kamupártot alapító politikai opportunisták dolgát csak könnyen kijátszható szabályok nehezítik a százmilliós nagyságrendű pénzek lenyúlásában, a visszaélések nem fognak megszűnni. Mint már két választáson végignézhettük, ez nemcsak azért aggályos, mert közpénzmilliárdok tűnnek el nyomtalanul, hanem a választási versengést is torzítja.

2015-2016 során tanulmányban, konferencián, nyílt levélben próbáltuk cselekvésre ösztönözni a döntéshozókat, mindhiába. 2017 őszén váratlanul mégis lépett a kormányoldal, és előírta, hogy az 1% alatt teljesítő pártok kötelesek visszafizetni a kampánytámogatást, sőt, azt is elrendelte, hogy a pártvezetők személyes vagyonából hajtsák be azt, amit a pártoktól esetleg nem sikerülne visszaszerezni. Már akkor látszott, hogy bár ez a lépés jó irányba mutat, a kampányokra jellemző közpénzszivattyúnak elzárására önmagában nem alkalmas. 2018 ezt is igazolta, 2014-hez hasonlóan ez a választás során is nagyot ment a kampánykorrupció.

Idén nyáron jött az újabb tessék-lássék intézkedés, az ismert forgatókönyvvel: megjelent egy törvénymódosító javaslat, ami nyomokban előremutató elemet tartalmaz (a beterjesztők kizárólag ezt hangsúlyozzák), de a probléma gyökerét véletlenül sem oldják meg. E szerint nem kaphatnak majd kampánytámogatást azok a pártok és jelöltek, akiknek korábbi választások során visszafizetési kötelezettségük keletkezett, és azokat nem teljesítették. Ez jó, de könnyen kijátszható szigorítás: többségében idén sem azok a kamuformációk indultak a választáson, akik négy éve. Mostantól nemcsak a párt vezető tisztségviselői, hanem a(z egyéni és listás) jelöltjei is felelnek a vissza nem fizetett forintokért, amitől biztos lesznek, akik elrettennek, de ha valaki 150 millió forintra pályázik, ezt a szabályt is könnyen ki tudja játszani (vö. vagyonnyilatkozatok valóságtartalma)...

EGY CLOSTRIDIUM DIFFICILE NAPLÓJÁBÓL

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Az egészségügy Anonymusa
2018.10.31.


Eljön majd az én időm!

Találtam egy alig használt WC papírt. Ráköltöztem. Bőven elférek rajta, alig kell osztoznom néhány E-colival. Nem csípem túlságosan ezt a fajtát, teljesen háziasítva vannak. Ha kaját kapnak az embertől tiszta kezes báránnyá válnak, már csak az kéne, hogy dorombolni kezdjenek, meg a farkukat csóválni. Remélem valaki majd csak kiírtja őket innen valami fájintos antibiotikummal. Mindenki láthatja, hogy ha valaki, akkor én aztán igazában bízom az orvostudományban. Ezek a szerencsétlen hülyék addig hadd vigadozzanak, eljön majd az én időm! Addig meg nekiállok naplót írni. Az emlékirataimból legalább jövőre könnyen összerakják a nosocomiális infekciós jelentést.

Óriási felvonulás a descendens és a szigmabél határán

Lassan itt az év vége, és teljesen tanácstalan vagyok. A hülye E-colik változatlanul itt dorbézolnak mellettem. Ideje lenne lelépnem. Máskor mire megjön a Mikulás már régen készen volt a következő időszakra vonatkozó üzleti tervem. Mindenszentek táján az első fagyos éjszakákon mindig talált a hozzám hasonló előrelátó baktérium egy hidegtől és az alkoholtól legyengült hajléktalant, akibe a talajmenti fagyok elől beköltözhetett az ember. Most meg se hideg, se hajléktalan. Kóborolok az utcán, a pofámon csorog a veríték a 25 fokban – ha ivarosan szaporodnék, akkor biztos tele lenne a tököm ezzel a globális felmelegedéssel. És közben sehol egy utcán éjszakázó kellően leamortizálódott gazdatest. Eltűntek. Kénytelen leszek paradigmát váltani. Pedig egy kellően lerobbant hajléktalan szállón milyen bulit rendezhettünk volna a haverokkal. Hasi görcsökkel, hasfájással, igazi clostridiumos bukét adó hasmenéssel – óriási halloween felvonulást tartottunk volna a colon descendens és a szigmabél határán, még csak töklámpás sem kellett volna. De ennek most lőttek. Na mindegy! Ilyen fiatalon leszek kénytelen idő előtt bevonulni egy öregek otthonába...

NEHÉZ VISSZATÉRÉS A KARIBI VILÁGBA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Kriszta
2018.11.01.


A hazai szalonna íze még az ember szájában van, amikor már a repülőn ül és úton van… hova is? Vissza? Haza? A visszatérés nem mindig könnyű, még akkor sem, ha az ember a karibi térségbe (konkrétna Guadeloupe-re) utazik, mint a mai poszt szerzője, Kriszta.

„Ha sokat utazol könnyebben alkalmazkodsz...!?!? Szerintem tényleg igaz, hogy az utazás mindig az ember hasznára válik, mert megtanul alkalmazkodni, hisz mindig adódhatnak váratlan vagy nem szokványos helyzetek, melyeket kezelni kell tudni.

Egy idő után az ember úgy érzi sokat tapasztalt és jó pár dolgot átélt, ami akkor is hozzátesz az életéhez, ha nem a legpozitívabb élményként élte meg.

Karibi visszautazásom előtti egyik estén egyik kedves régi barátommal ellátogattunk egy remek kis vidéki csárdába és próbáltam a jó magyar ízeket memorizálni a hosszú távú memóriámba. Isteni volt a jó nagy hazai szalonna, a velő, ilyet aztán biztos nem eszek a „Karibon”.

Az utat végigidegeskedtem, mert a 3 óra 15 perc nagyon kevés az átszálláshoz, ha netán egy nagyobb dugó adódik Párizsban. Végül is most hamarabb érkeztem meg Párizsba és Guadeloupe-ra is és simán elértem a csatlakozást, mert épp alig voltak, de a majd 1,5 órás buszutat végigizgultam.

Nagy meglepetésemre egy lengyel táncos barátnőm is pont ugyanazzal a járattal utazott a szigetre, így nagyon jókat beszélgettünk, mert mindketten hasonló cipőben járunk.

Az átállás nehézségei


Az itteni pára sokadjára is szokatlan volt és most annyira fáradt voltam az út után, hogy másnap csak egész nap kóvályogtam, nem voltam arra sem képes, hogy kipakoljak a bőröndből és elrendezkedjek.

Mindent újra meg kellett szokni, az új otthonomat, az új embereket, a szomszédban állandóan hangoskodó gyerekeket, a totál más feelinget, azt, hogy nincs autóm, hogy nem azt eszem, mint otthon és nem azt csinálom, mint Magyarországon.

Mondjuk a finom kreol kajákhoz nem nehéz visszaszokni…

MIT VESZÍTÜNK A LAKÁSTAKARÉKPÉNZTÁRAK TÁMOGATÁSÁNAK MEGVONÁSÁVAL?

MÉRCE
Szerző: HEGEDŰS JÓZSEF
2018.10.31.


A kormány, parlamenti kétharmados többségét felhasználva, két nap alatt felszámolta a több mint 20 éve működő lakástakarékpénztári konstrukciót. Én magam soha nem voltam lelkes híve ennek a támogatási formának, mert azt gondoltam, hogy alapvetően azokat segíti, akiknek vannak megtakarításaik (háztartásfelvételek szerint ez nem több, mint a háztartásoknak 40%-a, és nem feltétlenül járul hozzá a lakáshelyzet javításához (nem vezet lakásberuházáshoz, avagy „luxus”, azaz egy normális lakáspolitika által nem támogatandó lakásfogyasztást támogat.) Egy 20 évvel ezelőtt írt rövid írásban azt is veszélynek láttam, hogy a lakástakarékpénztári konstrukció bebetonozódik, azaz ehhez a támogatási formához erős intézményi és lakossági érdekek fognak kötődni. Ez utóbbiban mélyen tévedtem! A kormány minden habozás nélkül megszüntette a lakástakarékok támogatását, de miért?

Erre a kérdésre nem fogom tudni megadni a választ, az azonban biztos, hogy a kormányzatot nem lakáspolitikai megfontolások vezették (ha igen, akkor ezt nagyon sikeresen titkolják). Pedig szép számban fel lehet sorolni azokat a lakáspolitikai okokat, amelyek már régóta indokolták volna az LTP-k szabályozásának felülvizsgálatát. Talán a legfontosabb a megtakarítások LTP-n keresztüli túlzott (30%-os) támogatása, amely torzította a szereplők (mind a háztartások, mind a pénzintézetek) viselkedését.
Nem lett volna túl bonyolult csökkenteni ezeket a támogatásokat, ahogyan azt szinte minden ezzel foglalkozó független szakértői anyag javasolta.

Én magam Balázs Ágnessel és Farkas Jánossal 2002-ben, még az első FIDESZ kormányzat megrendelésére írt lakáspolitikai koncepcióban, majd a Városkutatás Kft. szakértői anyagaiban 2006-ban, 2008-ban stb. (Balázs et al 2002, Hegedüs 2006, Hegedüs et al 2008). De talán a legátfogóbb, szintén figyelmen kívül hagyott elemzés a Versenyhivatal tanulmánya (Versenyhivatal, 2011), amely többek között szintén javasolta a támogatás mértékének csökkentését.

Ha csak egy pillantást vetünk a hasonló konstrukciókat alkalmazó országok gyakorlatára, látszik a különbség. (Lásd 1. tábla) Érthetetlen, hogy az eddigi kormányok miért nem módosították a lakástakarékpénztáron keresztüli megtakarítás támogatásának feltételeit, miközben az európai takarékpénztár-konstrukciók több embert értek el, és kevesebbe kerültek. Feltűnő, hogy a magyar rendszer mennyire nagyvonalú maradt, összehasonlítva a hasonló rendszerekkel:...

MAGYAR ESSZENCIALITÁS - KÉSEI GYÁSZBESZÉD TISZA ISTVÁNRÓL

168 ÓRA ONLINE
Szerző: GERŐ ANDRÁS
2018.11.01.


1918. október 31-én, csütörtökön a Hermina úti Röheim villában délután öt és fél hat között lelőtték-megölték az 57 éves Tisza István grófot. Pénteken felesége részvétlátogatásokat fogadott, majd szombaton délután a villa hálószobájában felravatalozott halottnak egyházi végtisztességet adtak. Itt Petri Elek református püspök mondott imát. Gyászbeszéd nem volt. Szombat este a holttestet Nagyszalontára, majd onnan a család lakóhelyére, Gesztre szállították, és vasárnap délután helyezték a családi kriptában örök nyugalomra. Gyászbeszéd itt sem hangzott el.

Érdekes, hogy Tisza István apja, Kálmán – aki egyébként 15 éven át volt Magyarország miniszterelnöke – esetében is ugyanez a helyzet állt elő. Akkor István kérte, hogy se a gyászháznál, se Geszten ne mondjanak beszédeket, mert a szertartás így hosszúra nyúlna, s ezt az özvegy nehezen viselné. Tisza Kálmánnak is részéül jutott a református ceremonialitás, de gyászbeszéddel őt sem búcsúztatta senki.

Száz év elteltével, az akkori hektikus idők múltával talán megengedhető egy kései gyászbeszéd Tisza Istvánról.
*
Ki volt Tisza István?

Tisza István magyar nacionalista politikus volt.

A kijelentés egyik tagja – a politikus – egyértelmű. 1885-ben lett képviselő. Két ízben volt Magyarország miniszterelnöke, először 1903 és 1905, másodjára pedig 1913 és 1917 között. Egy ízben, 1912–13-ban a képviselőház elnöki tisztét is betöltötte. Képviselőként előbb a Szabadelvű Pártot, utóbb a Nemzeti Munkapártot erősítette. Mindkét alakzat kormánypártként a dualista rendszer fenntartásában volt érdekelt. Tisza akkor is változó nevű pártjainak „erős embere” volt, amikor épp nem töltött be formális hatalmi pozíciót. A politikus minősítés esetében nincs sok ok az értelmezésre.

Annál inkább fontos a magyar és a nacionalista terminus magyarázata.

Tisza apja, Tisza Kálmán Bihar megyei, református vallású nagybirtokos volt. Anyja, Degenfeld-Schomburg Ilona egy Baden-Württembergből származó magyarországi grófi család leszármazottja. Tisza István tehát etnikai értelemben csak részben magyar. Identitásában azonban teljesen az volt. Mit jelenthetett Tiszának a magyar identitás? Nagyjából azt, amit a reformkor e tekintetben örökül hagyott. Magyar az, aki azonosul a magyar nemzeti célokkal, vagy/és magyarul beszél. (Tisza még az általa bírt idegen nyelveken – németül, angolul és franciául – is magyar akcentussal beszélt.)

Tiszának a magyarság elsődlegesen tehát nem etnikai kategóriaként jelent meg, hanem a magyar nemzeti célokkal való azonosulásban.

Éppen ezért – származástól függetlenül – magyarnak tekintett mindenkit, aki magyarnak tartotta magát. Ezért nem volt partnere a politikai antiszemitizmusnak sem. Felfogása a magyart nem kizárásban, hanem befogadásban gondolta el. E tekintetben jelentősen eltért a két háború közti Magyarország hivatalossá váló nemzetfelfogásától, amely a magyar fogalmát etnikai alapú lehatárolásban s így – adott esetben – kitaszításban fogalmazta meg. Tiszának mindenki magyar volt, aki tevékenységével a magyarság életerejét erősítette, növelte.

Nacionalizmusa is magyarázatra szorul:...

EMELKEDŐ PÁLYÁN - LEFELÉ

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2018.10.31.


Kövér László, a haza görcse kétségkívül tud felülmúlhatatlan ökörségeket mondani, és azt hiszem, most is maradandót sikerült kiszuszakolnia magából.
Azt találta mondani ugyanis, hogy "ha a mozgásterünket kihasználjuk, ami Tiszának és kortársainak nem sikerült, akkor Magyarország nem csak elkerülheti a veszélyeket, hanem fennmaradhat az elmúlt 8 év emelkedő pályáján."
Érdekes felvetés, már csak abban nem vagyok túl biztos, hogy az az emelkedő pálya emelkedik-e egyáltalán, másrészt mihez képest emelkedik, harmadrészt meg, hogy pálya-e ez, egyáltalán?
Meg aztán ez a "nyolc éves történelmi távlat" is vicces, nem is szólva a világraszóló eredményekről, melyeken csak röhögni lehet, mint ahogy ezen az egész tolvaj bandán is lehetne, ha nem menne rá az ország, meg a nemzet.

Csak emlékeztetőül: még ha igaz is lenne Kövér álomvilágának emelkedő pályája, akkor sem biztos, hogy amikor éppen felfelé haladást érzékelünk, akkor az út vége nem vezet egy szakadékba, mint ahogy a bécsi döntések utáni helyzet sem a diadalhoz vezetett, hanem a vesztes háború tragédiáihoz, a társadalom elembertelenedéséhez, az ország lerombolásához, a nemzeti vagyon jelentős részének elvesztéséhez, megspékelve deportálásokkal, gázkamrákkal, fosztogatásokkal, kitelepítésekkel, erőszakkal, halállal.
Egymillió ember veszett oda, emellett a történelmi szégyen, mely hozzánk tapadt a deportálások, az ukrajnai megszállás eredményeképpen, nem múlik le erről a népről tán soha.
De azért akkor, amikor Horthy lóháton bevonult Erdélybe, a Felvidékre, a Vajdaságba, akkor nagy volt a diadal, büszkén meneteltünk a dicsőség mezején, hogy aztán a végén határtalan büszkeségünknek végtelen nagy legyen az ára...

EZ NEM JOBBOLDALI FORDULAT

KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz
Szerző: Klubrádió
2018.10.30.


Hallgassa meg

Nem csak a populizmus, annak tökéletes ellentéte is sikeres volt, sőt, a hesseni és bajorországi tartományi választáson. Nem lehet tehát a német társadalom jobbra átjáról beszélni, a folyamat ennél összetettebb. Az AfD-vel szemben, a Zöldek éppen azzal nyertek sokat, hogy Németországban tömegeket riaszt a radikalizálódás. Johannes Hillje német politikai elemző adott interjút a Klubrádiónak.

A hesseni tartományi választásokon is gyengült Angela Merkel német kancellár pártja, a jobbközép CDU – igaz, helyi kormányzati pozícióját megtarthatja. A szövetségi kormány vezetője az újabb gyenge eredmény után bejelentette: nem indul újra pártja elnöki tisztségéért, de kancellári mandátumát kitölti. Közben a Zöldek és a szélsőjobbhoz sorolt AfD is erősödött a hesseni, valamint a bajorországi tartományi választásokon. Johannes Hillje német politikai elemzőt, a fraknkfurti Jövő Intézet (Zukunftsinstitut) munkatársát kérdezte Galavits Patrik a Németországban kialakult helyzetről.

Galavits Patrik:Hessenben is tovább gyengült a CDU, de megtarthatja a Zöldekkel együtt a vezető pozícióját az ottani Landtagban. Mi a jelentősége az ottani eredményeknek egész Németországra nézve?

Johannes Hillje: Intő jel a szövetségi kormányzatnak. A hesseni kampány legfontosabb témája a Berlinben folyó pozícióharc volt, a pártok pedig ezen a tartományi választáson sem tudtak jelentősen változtatni a hangulaton. A vasárnap, közvetlen a voksolás után készített közvélemény-kutatásokból például kiderült, hogy a CDU-tól elpártolók 73 százaléka azért nem szavazott most a kereszténydemokratákra, mert elégedetlen a kormányzással. A korábbi SPD-szavazók 53 százaléka is ezért választott most magának más pártot. Összességében tehát azt lehet mondani, hogy a hesseni eredményeket a kormányzásról alkotott vélemények határozták meg.

Habár Angela Merkel azt mondta, már nyár előtt eldöntötte, nem indul újra a CDU pártelnökségéért, nehéz elhinni, hogy a párt egyre gyengébb szereplése nem játszott szerepet a háttérbe vonulásában. Mi az ő személyes felelőssége a CDU gyengülésében?

A korábbi kormányok, amelyeket Angela Merkel vezetett, népszerűbbek voltak, mint a mostani, és kancellárként természetesen megkerülhetetlen a felelőssége a koalíció munkájában. Éppen ezért helyes is, hogy ma levonta a megfelelő következtetést. Azt hiszem, okos lépés tőle, hogy lemond a párt vezetéséről, ugyanakkor a kancellári pozícióját megtartja. Tulajdonképpen ezzel megosztotta a hatalmát, hogy továbbra is nyeregben maradjon, hiszen mégiscsak a kancellársága a legfontosabb. Vállalta a felelősséget a hesseni eredményért és az általános elégedetlenségért. Meglátjuk, hogyan folytatódik a történet, de egyelőre kezelni tudta a problémákat. Most elsősorban ez fontos.

Ki követheti a CDU élén Angela Merkelt? Elképzelhető, hogy jobbra tolódik a párt, hogy visszaédesgesse magához az AfD-hez pártolt szavazóit?

Egyrészt itt van a kancellár támogatói közül Annegret Kramp-Karrenbauer, a CDU főtitkára, aki harcban lehet Merkel posztjáért. Ő egyértelműen a kancellár politikáját folytatná. De vannak más jelöltek is: például Jens Spahn, a jelenlegi egészségügyi miniszter, aki korábban gyakran szembement Angela Merkel politikájával. És ott van még Friedrich Merz, akinek a neve hétfőn került szóba lehetséges utódként. Ő régebben már kegyvesztetté vált Merkelnél, és nem hiszem, hogy komolyabb esélyekkel indulna, túl sokáig nem vett részt a kormányzati politikában. Kramp-Karrenbauer és Jens Spahn között fog eldőlni a CDU vezetésének sorsa. Jens Spahn egy konzervatívabb figura, megszólíthat olyan szavazókat, akik az AfD-hez vándoroltak. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az AfD-re voksolók általában berzenkednek az establishment-pártoktól. Személycsere egy ilyen párt élén tehát csak a szavazók egy részét tudná visszahódítani...


POLITIKAI MOCSÁR - MAGYAR HANG-AJÁNLÓ

MAGYAR HANG ONLINE
Szerző: Magyar Hang
2018.11.01.


A Magyar Hang 25. száma jelenik meg november 2-án, pénteken az újságárusoknál (előfizetőink már szerda óta olvashatják). Még több tartalommal, közösségünket megerősítve megyünk tovább. Változatlan áron – négy oldallal vaskosabb újságot adunk! Ízelítő a tartalomból.

– Mindent közpénzből – A magyar kormány annak ellenére változtatná meg a tao rendszerét, hogy az unió kizárólag a 2011 és 2017 közötti változatot engedélyezte

– Csok: a jómódúak járnak jól – A bővítés nem kárpótolja a lakáskasszák veszteseinek tömegét

– Gyanúsított lett a polgármester – Hiába folyik a szennyvíz Álmosdon, ideiglenes engedélyt papíroztak az üzemnek

– Akár harmadával is drágulhat a kenyér – Ötszázalékos áfakörbe tetetnék a pékárut a kereskedők

– „Olyanok, mint a kanári a szénbányában” – Cseke Eszter és S. Takács András a közmédiával való szakításról, a megfigyelésről és hogy a digitális fejlődéssel okosabb lett-e a világ. Interjú

– Aljas indokból elkövetett pihenés – Pénzt adó rendőrök és el nem kért személyik Így néz ki a hajléktalantörvény a valóságban. Riport

– Karaván a politikai mocsárban – A híradásokat nézve zombiapokalipszis rémlik fel, az elnök pedig intézkedik, katonákat küld a határra, de legfőképpen örül, hogy nem az egészségügyi reformról kell beszélnie

– Kelletlen fickók – Van-e esélye egy Trump–Orbán-találkozónak?

– Csöpög-e a nektár Tokajra? Nyoma sincs az ígért álomhajóknak a Bodrog partján – Riport

– Hajrá, Magyarország! Ráday Mihály írása a Lánchíd kiszélesítésének tervéről és az oroszlánokról

– Épp úgy nőtt a fű Amerikában, mint Romániában – Tisztáznunk kell a korábbi rendszerek bűneit, különben csak saját magunkat traumatizáljuk, vallja Dragomán György, akinek Rendszerújra címmel jelent meg legújabb novelláskötete. Interjú

– Kőbe zárt életek. Gaz növi be sok színészóriás nyughelyét

– Oligarchaháború. Csányi Sándor kontra Mészáros Lőrinc: élesedik a harc a Szeged és a Veszprém különversenyében

– Publicisztika: B. Molnár László: A nemzeti kaméleon; Jeszenszky Géza: Nyílt levél Jean-Claude Juncker úrnak; Szerető Szabolcs: Kormányzáspótló történelemórák; Torkos Matild: Vádlottak padján; Misetics Bálint: Fejbe rúgni a földön fekvőt; Hegyi Zoltán: Egy mindenes feljegyzései; Majláth Mikes László: Menetrend; Benedek Szabolcs: Salamon király és a csatár; Gazda Albert: A kézműveskedés korlátai; Puzsér Róbert: Vajna Timi – tettes vagy áldozat?; Marabu rajza

És még sok izgalmas olvasmány!

ANYÓKÁK

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.11.01.



Különös menet haladt az úton a falu határában a dombok alatt, még csak a port sem verték fel, lábuk sem dobogott, csupán mindig előrébb voltak kicsit valahogy, mint egy szélfútta pamacs a vadnyugati filmek ivója előtt, úgy hengergőztek. Aranka volt az, a bozontos a macska, Tádé, a bicegős tacskó és Katica, a bogár. Arankának szerelmi bánata volt, világgá akart menni mindenáron, a bamba Tádé pedig ment utána kacsázva és ringatózva, mert minden után ment, ilyen egyszerű tacskó volt ő. Katica pedig ült Tádé fején, mint hajón viharos tengeren, úgy utazott, őneki meg az volt a baja, hogy otthon mindenkit Katicának hívtak, a fiúkat is, a lányokat, az apját, az anyját, sőt a nagynénjét is, és nem akart egyfolytában Katica lenni, kereste önmagát.

Ezt egy könyvben olvasta ez a Katica, a bogár, ezt az önmagát keresős hadova-hülyeséget, mert megvolt az az előnye például a legyekkel szemben, hogy pöttyös volt a háta, ezért nem akarták mindenáron agyoncsapni, mint azokat. Olvasott és művelt volt ez a bogár, ez a Katica, kedvére rohangászhatott ugyanis könyvek lapjain, számítógépek monitorján, még csak el sem kergették, sőt, csörfös kislányok meglátván őt mindig fölsikítottak, hogy jé, katica. És Katica nem tudta, honnan ismerik őt. Olyan helyre vágyott, ahol udvariasan bemutatkozhat megemelve a kalapját, ezért ült Tádé fejére, és ringott rajta, hogy majdnem tengeribeteg lett, de csak majdnem. Így haladtak tehát ők hárman, mint nagyszobában a porcica, vagy ha nem, hát kisnyúl.

Vonultukban megláttak egy nénit, aki ott ült egy aprócska domb mellett, amelynek a tetején keresztben fák voltak rakva, a dombon virág, meg gyertya lángja, és nézte őt Aranka is, Tádé is, hogy ki ez és mit csinál, de a tudálékos Katica meg sem várta, hogy kérdezzék, anélkül mondta, ő itt Anyóka. Mért Anyóka, mért? – Így suttogott Aranka feledve már a szerelmi bánatát, és Tádé persze, hogy rákontrázott – Mért, na mért? – Katica pedig mint a szenvtelen felfedező, mondta el poros szagú ismereteit, hogy ezek itt sírok, a néni köztük van és sírogat, tehát ő Anyóka. Ez olyan biztos, hogy ne legyen Katica a neve, bár, mint tudjuk, épp azért kelt hosszú és veszélyes útra, hogy ne legyen az. Bár sem Tádé, sem Aranka semmit sem értett, jobb híján elfogadták, hogy a néni Anyóka, és bicegtek, hullámoztak tovább...


ORBÁN A CNN SZERINT IS BŰNRÉSZES A PITTSBURGH-I TÖMEGGYILKOSSÁGBAN - NEM KÉNE ANNYIT SOROSOZNI! - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY 
2018.11.01.


Foreign Policy

A populizmus egyik legfőbb szakértője szerint Angela Merkel kudarcot vallott, mert amikor csak tehette, kitért a politika elől, ám a történelem nem fogja ezért megdicsérni. Jan-Werner Müller, a Princeton-i Egyetem politológia professzora szerint hogy a kancellár annak idején beengedte a menekülteket, az bátorságról és részvétről tanúskodott és a javára fogják írni. Ám visszatekintve minden bizonnyal sokat ront a teljesítményén, hogy milyen hatást gyakorolt a német politikára, illetve hogy képtelen volt tartós építményt alkotni az európai integráció számára. Ami az előbbit illeti, nem miniszterelnökként működött, hanem inkább a köztisztviselők fejeként. Saját pártját szigorúan kézben tartotta, Machiavelli módjára kiszorítva a lehetséges vetélytársakat. Technokrata volt és ezzel Németországban is megágyazott a populizmusnak, mert az joggal állítja, hogy értelmetlen az a demokrácia, amelyben nincs választási lehetőség.

A migránsok befogadásával hozta fel a radikális AfD-t, amelynek azóta egyetlen témája az ellenségesség a bevándorlókkal és más kisebbségekkel szemben. Viszont nem tudta elmagyarázni a döntését, miközben az összes párt támogatta, így valószínűleg felerősítette a populisták által gerjesztett közvélekedést, ti. hogy az elit tagjai egy követ fújnak, minden valószínűség szerint korruptak, vagy legalábbis nem a kis ember érdekét nézik. Sokan még ma sem értik, hogy a határnyitás az EU összeomlását akarta-e megakadályozni, vagy emberségből fakadt.

Jó páran Európában kiütést kapnak, ha az unió készülőben lévő államként kerül szóba, de ettől még tény, hogy fennáll az államiság két feltétele: a közös valuta, illetve határ. Viszont a kancellárnak igencsak meggyűlt a baja, amikor közös irányvonalat szeretett volna a menekültek ügyében, ám Orbán, Kurz, Salvini és sokan mások rájöttek, hogy az idegengyűlölet nagyot lendíthet politikai pályafutásukon. Ettől még egységes EU-t hagyhatott volna hátra a kancellár, ha felzárkózik Macron európai reformterve mellé és tavaly az integráció fejlesztését teszi meg a mostani nagy koalíció fő céljának, ám mindkettőt elmulasztotta. Így még az is kiderülhet: ártott a demokráciának, hogy a kormányfő technokrata közepet hozott létre, miközben széttördelte a pártrendszert. Az viszont biztos, hogy a politikus az alapvető tisztességet testesítette meg és ez nagyon fontos különbség napjaink más vezetőihez képest.

CNN

Az elemzés szerint gusztustalan összefüggés van az antiszemitizmus és a fehér felsőbbrendűség ideológiája között. A szerző, Kate Maltby, akinek a nagyszülei magyarok voltak, sokat járt Kelet-Európában, ennek megfelelően úgy látja, hogy a nemzetközi szélsőjobb támadásai Soros György ellen mentségül szolgálnak a magyar kormány számára, mármint hogy migránsokat börtönözzön be és egyetemeket zárjon be. De azt nem feltételezte volna, hogy az egyik legnevesebb amerikai zsidó emberbaráttal kapcsolatos összeesküvés elméletek, amelyek még Trump környezetében is terjednek, pokolgépes merényletkísérletekhez és tömeggyilkossághoz vezetnek az Egyesült Államokban. A csőbombák gyártója azzal vádolja Sorost, hogy az pénzeli az USA felé tartó migránskaravánt. A pittsburgh-i mészáros azt panaszolta a közösségi hálón, hogy zsidó szervezetek menekülteket segítenek.

Kelet-európaiak számára egyik sem meglepő, mert ha pl. valaki a tavaszi választás idején megfordult Magyarországon, akkor láthatta a Sorost ábrázoló óriásplakátokat. Az országban mély a félelem a muzulmán invázió miatt. A török időkből származik a mítosz, hogy a magyar nemzet feladata Európa határainak védelme az iszlámmal szemben. Ám hogy a képbe belekerül az ország legnevesebb zsidó emigránsa, az már a zsidókkal kapcsolatos szélesebb nemzetközi előítéletekkel függ össze. A szélsőségesek szemében aki nem árja, az eleve mocskos. A legszabadabb folyást a magyar kormány engedte annak az elméletnek, ami a zsidók és a nem fehér migránsok szövetségét hirdeti. Az ezzel kapcsolatos aggályokat Soroshoz kapcsolta, noha jócskán eltúlozta, hogy az üzletember milyen mértékben támogatja a bevándorlást. Persze a fehér felsőbbrendűség minden korban megtalálta a maga zsidó mumusát. Ám Soros esetében előjönnek az évszázados antiszemita klisék. A téma mindennapos a magyar politikában.

A legaggasztóbb az, hogy olyan emberek, akik egymás sarkába érnek a Fehér Házban, összeesküvés elméleteket terjesztenek a többi közt a Breitbarton és kapcsolatokat építenek ki olyan európai kormányokkal, amelyek a hivatalos politika részévé teszik a Sorossal szembeni előítéleteket. Bannon nemrégiben Budapesten az „eredeti Trumpként” üdvözölte Orbánt. Az nem elég, hogy az elnök elítéli a rasszista gyilkosok akcióit. Véget kell vetnie a baráti kapcsolatoknak a rasszista magyar vezetéssel. Ám ha továbbra is testvérként öleli a keblére Orbánt a szélsőjobbos gondolkodók nemzetközi hálózatának tagjaként, akkor a világnak az USA elnökét is felelősségre kell vonnia.

Der Standard

A kommentár elgondolkodik azon, hogy a választók mostanában szinte minden nyugati demokráciában fölöttébb kétes pártok és a politikusoknak adnak esélyt. Pedig érdemes volna hosszabban végignézniük Trump nyilvános szerepléseit, nem elegendő pár pillanatot látni azokból. Itt ugyanis az mutatkozik meg, hogy emberemlékezet óta nem töltötte be az elnöki hivatalt egy ilyen ócska, gátlástalan, nívótlan csepűrágó. De azért a beszédeiből 25-másodperces részletek is leleplezik hogy mekkora sarlatán, aki tele van gyűlölettel. Ahogy kimond egy újabb szimpla hazugságot, valamilyen olcsó közhelyet. Mégis ő lett Amerika elnöke és pár nap múlva a republikánusok megtarthatják a többséget a Kongresszusban. Akkor pedig alighanem megnyílik az út, hogy Trump tekintélyelvű, illiberális demokráciát csináljon az USÁ-ból. De ilyen politikusok mostanság sok más helyen is labdába rúgnak, miközben leváltják az olyan, mérsékelt vezetőket, mint Merkel.

Úgy tűnik, az emberek elfelejtették a történelem tanulságát, ti. hogy az autoriter uralom pusztuláshoz vezet. Salvini szintén a veszélyes bohóc és a rombolás keveréke, de rendkívül népszerű. Hasonló a helyzet Orbánnal és az AfD vezetőivel. Megtapsolják a tekintélyelvű modellt és figyelmen kívül hagyják annak alapvető ostobaságait. Ha ilyenek kerülnek a hatalomra, azt általában azzal magyarázzák, hogy a lakosságnak elege volt, mert úgy érezte, hogy az elit cserben hagyta a globalizáció veszteseként. Meg a menekülthelyzet miatt. Ez persze részben igaz, ám még nem volt olyan régen, amikor az autoriter, sőt diktátori megoldások a romlást hozták el. Vagy már nem ismerik fel, hogy ki a fasiszta?

De lehet, hogy a válasz egyszerűbb: a demokratikus közép politikusai már csak gyengeséget és határozatlanságot árasztanak, teljesen tehetetlennek tűnnek a drámai bajokkal szemben, lásd a migrációt. Ez esetben azután sokan úgy gondolják: a jobboldalra voksolnak, abból nem lehet baj. Lehet, hogy a választók egyszerűen a demokráciát teszik kockára?