2016. december 31., szombat

MERT EGYSZER KELLENI FOG AZ A PARÁZS IS AHHOZ, HOGY TÜZET GYÚJTHASSUNK

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2016.12.31.



Éva: „Tényleg nagy követője vagyok ennek az újságnak. Most mégis megkérdezem, attól, hogy ti ezeket megírjátok, attól, hogy nekem, az én igazságérzetemen elégtételt vesztek, attól mi változik.
Írhattok bármit, bármeddig, semmi nem történik.
Én magam is próbáltam ugyan ilyen konkrét ügyekkel újságírókat keresni, senki nem vállalta. Úgy általánosságban igen.
Szóval mondhattok bármit, amig csak addig a szintig jut el a nép, hogy csak olvassa, adfig nem történik semmi. Ha erre nem reagálsz, te Szalonna, akkor meg pláne !


Nem újság, soha nem is volt az. Ahhoz több ember, mégpedig jó újságírók kellenek, pénz – nem kevés pénz – kapcsolatok. A Szalonna nem több, de nem is kevesebb, mint egy véleményportál. Hírekre, eseményekre reagálunk, véleményt mondunk, összerkosgatjuk a szétszóródott mozaikokat, hogy érthetőbb, tisztább legyen a kép, vagy éppen nehezen átlátható, bonyolult dolgokat igyekszünk korrekt és jól érthető (plusz ráadásul lehetőleg szórakoztató, olvasmányos) formába önteni. Ezt vállaltuk, erre elég, amink van, ezt csináljuk.

Soha nem jutna eszünkbe bárkinek az igazságérzetén elégtételt venni. Mi elmondjuk, amit gondolunk. Bár sok emberhez eljutnak az írásaink, de elsősorban önmagunk miatt csináljuk. Hogy holnap is legyen arcunk a tükörben. Mert hiszünk abban, hogy aki bármi keveset tehet azért, hogy jó irányba változzanak a dolgok, annak kutya kötelessége megtenni azt a keveset. Mi ezt tudjuk tenni, hogy újra és újra elmondjuk, szerintünk mi a baj.

Az olvasók jó része természetesnek vesz olyan dolgokat is, amelyek nem természetesek, vagy nem annyira maguktól értetődőek. Hogy érthető legyen: amikor egy, kettő, öt olvasó egészen felháborodott levelekkel bombázza a szerkesztőséget, hogy például azonnal vegyük le a felugró adomány ablakot, mert az őt irritálja, akkor az az olvasó senki másra nem gondol, csak önmagára. Eszébe sem jut, hogy rajta kívül van közel másfél millió olvasó, akit nem zavar és aki megérti, hogy valahogyan fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az ő hozzájárulása nélkül nem tud életben maradni az oldal. Nekünk nincs reklámbevételünk, nincs szponzorunk, nem kapunk támogatást a világon senkitől, csak az olvasóktól. Aki megteheti és érdemesnek tart minket a támogatására, az használja az adománygombot, aki nem tud, vagy nem akar támogatni minket, vagy éppen már megtette, az egyszerűen bezárja a felugró ablakot. És nem háborodik fel, nem ír dühös levelet, mert felfogja, hogy rajta kívül másoknak fontos lehet a munkánk.

Én magam is próbáltam ugyan ilyen konkrét ügyekkel újságírókat keresni, senki nem vállalta. Úgy általánosságban igen.” Át kell gondolni, hogy az az ügy, amivel megkeres az ember egy újságot, valóban számot tarthat-e sokak érdeklődésére. Mert ugyan rendkívül fontosnak tűnhet például az, hogy én nem tudok leparkolni a lakásom előtt, mert a szomszéd állandóan oda parkol, de ez csak nekem fontos és érdekes, senki másnak. A másik, amit át kell gondolni és tudomásul kell venni: a sajtó éppen úgy, mint az ilyen véleményportálok, pengeélen táncolnak. Nagyon vékony az a jég, amin megpróbálunk a felszínen maradni. Lehet egy adott téma valóban érdekes és sokak számra fontos, de amennyiben nincsenek olyan konkrét bizonyítékok, amelyek megállják a helyüket a bíróságon és/vagy nincs pénze egy lapnak, weboldalnak nagyon felkészült ügyvédekre, akkor egy nem megfelelően átgondolt, nem kellően alátámasztott cikk a lap/weboldal/véleményportál végét jelenti.

A kormány mindent megtesz azért, hogy minden ellenzéki hangot megfojtson. Amelyik lapot/portált nem tudja felvásárolni, lefizetni, megfenyegetni, azt megpróbálja lejáratni a saját propagandagépezetén keresztül és ha ez sem működik, akkor marad az, hogy lesik, mikor hibázik valaki. Elég egyetlen hiba és vége van. Egy bírság akár több tízmillióra rúghat és ez akár több éves költségvetést is jelenthet. Igen, ez van. Aki még talpon van, az igyekszik életben maradni. Ha nem ezt tesszük, akkor holnap még ennyien sem leszünk, holnapután pedig senki nem marad, aki elmondhatná az igazságot. Nem hinném, hogy ez gyávaság.

Hogy semmi sem változik, hiába írjuk le újra és újra? Ha ez így van, vajon miért olyan fontos a hatalom számára felvásárolni, megszüntetni, tönkretenni, lejáratni ezeket az oldalakat/lapokat? Miért önti a kormány számolatlanul a milliárdokat a saját propagandagépezetébe? Miért hoz létre és tart fenn számtalan oldalt, miért hozott létre kormányhű blogokat, miért tartja életben azt a hozzá lojális médiát, amelyet igen kevesen olvasnak? Megmondom. Azért, mert fontos. Mert súlya van minden szónak, minden leírt mondatnak...

DÉVÉNYI ANNA: HÁLÁT ADOK A MAGASSÁGOSNAK!

DIVÁNY.HU
Szerző: Divány.hu
2016.12.31.


Alig van ma Magyarországon olyan kisgyermekes anya, aki ne hallott volna a Dévény módszerről. Sok csecsemőnek ugyanis ez a kezelés jelentette és jelenti talán az egyetlen esélyt a normál mozgásra, a normál életre.

Bár a Dévény módszer a szülési problémákkal küzdő csecsemők gyógyítása révén vált ismertté, a mozgássérülések valamennyi területén - például a baleseti utókezeléseknél is- rendkívül eredményes.

Dévény Anna

Dévény Anna 1936-ban született, Budapesten.

Gyermekfejjel élte át Budapest bombázását, és kilencéves volt, amikor elveszítette édesanyját. 1954-ben érettségizett, majd gyógytornász képzésben vett részt. A diploma megszerzése után a pesti idegklinikára került, ahol tíz évig dolgozott. Ezt követően a Tétényi úti kórház neurológiai osztályára került. Közben elvégezte a Testnevelési Főiskola művészi torna edzői szakát.

Évtizedek óta koraszülöttek, sérült gyerekek és felnőttek mozgásrehabilitációjával foglalkozik. Az általa kidolgozott módszer felhasználja a művészi torna alapjait is, ugyanakkor a sérült izmokat, inakat speciális manuális technikával regenerálja. 1996 óta speciális tréningeket tart a Magyar Állami Operaház balettegyüttese számára. Forrás és forrás

Dévény Annával, a módszer (amelynek hivatalos neve DSGM-Dévény Speciális manuális technika-Gimnasztika Módszer) létrehozójával beszélgettünk az eredményekről és a nehézségekről.

Miben tér el a Dévény-módszer a mozgásrehabilitációban korábban alkalmazottaktól?

Mindenben. Elméletében és gyakorlatában egyaránt. Módszerem komplex rendszer. Benne két különböző „szakma”, a gyógyítás és az analitikus testképzés ötvöződik.

Ez a mozgásrehabilitáció gyökeresen új megközelítése, amelyben először különül el a gyógyítás és a fejlesztés. A gyógyítás jelenti a működés beindítását, vagyis a normál mozgásra képessé tevést; a fejlesztés a már helyesen működő további finomítását, erősítését. A sorrend nem felcserélhető, mert ami nem működik, azon nincs mit fejleszteni. A nem működő erőltetése képessé tevés nélkül nem gyógyítás, hanem kínzás.

De ez szembe megy az eddig elfogadott mozgásrehabilitációval. Azzal, amit jómagam is 20 évig csináltam neurológiai betegekkel...

CSAK EGY SZOBOR A NAPPALIBAN

TABUNYITOGATÓ BLOG
Szerző: Tabunyitogató
2016.12.31.


A toleráns gondolkodás kiment a divatból.
Vele együtt távozott a köztudatból a gyermekközpontú gondolkodás is.
Az okok szerteágazók, az efféle gondolkodás kifejlődését, térhódítását és fenntartását a nemek identitás-uralomra való törekvése alapozza meg, és fejleszti ki, a média pedig felerősíti azzal, hogy társadalmilag elfogadottá, majd elvárttá teszi a tolerancia teljes hiányát az emberi értékek tekintetében. Az egó térnyerésével ugyanis háttérbe szorul, nem marad hely a másokra való odafigyelés képességének. Ezt a folyamatot hívhatjuk a toleranciára való hajlam először részleges, majd teljes elvesztésének.
Az örökbefogadás témakörén belül írtam a tolerancia hiányáról, hiszen ebben a folyamatban a legszembetűnőbb ez a jelenség. Annak a toleranciának a hiánya, amely nélkül gyermeknevelés elképzelhetetlen. Hiszen a gyermekre való odafigyelés, a gyermeki személyiség felnőtté érését jelentő, évekig tartó folyamatban elengedhetetlen a tolerancia ahhoz, hogy a gyermekből egészséges lelkületű felnőtt fejlődhessen.
Az említett írásra a legmeghatározóbb reakció a felháborodás volt, mondván: Már miért ne válogathatna a szülő?
Természetesen „válogathat” – tárgyakat. De gyermekeket? … Akik nemcsak, hogy élnek, de éreznek is? …
A fogyatékkal élő gyermekek is élnek, és éreznek, és örökbe fogadhatónak vannak nyilvánítva.
Szinte senkinek sem kellenek...

HARMINCHÁROM 2016-OS CSÚCSTELJESÍTMÉNY, MELYEK MELLETT NEM MEHETÜNK EL SZÓ NÉLKÜL

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: Trombitás Alfréd
2016.12.31.



A finoman szólva is ellentmondásos 2016-os esztendő végén érdemes egy kis számvetést készítenünk arról, milyen kategóriákban érdemes díjat osztanunk a közélet szereplői között. A választék igen színes, ami azt mutatja, hogy nem unatkoztak azok, akiket valamennyire érdekel még, mi történik ma Magyarországon a politikában. Rövid értékelésként csak annyit az év utolsó napján: Még egy ilyen év, és nem marad egy szemernyi humorérzékünk sem. 

Most azonban még van:

NEM EGYKULCSOS, HANEM OKOS ADÓRENDSZER KELL

INDEX.HU
Szerző: CSURGÓ DÉNES
2016.12.31.



Richard Blundell 2015 egyik legtöbbet hivatkozott közgazdásza, akit a Reuters a közgazdasági Nobel-díjra is esélyesnek tartott. A University College London professzora leginkább a jóléti rendszer, a munkaerőpiac és az adórendszer összefüggéseit vizsgálja, tudományos pályafutása mellett a befolyásos Institute for Fiscal Policy nevű londoni agytröszt kutatási vezetője is. Blundell decemberben a Széchenyi István Szakkollégium Munkagazdaságtantól a szakpolitikákig című konferenciájának fő előadója volt, az előadása után pedig arról beszélgettünk vele, hogy hogyan nézne ki egy okos adórendszer, hogy mit kell tennie a jóléti államnak és hogy tényleg túl sok ember jár-e egyetemre.


A konferencia, amin előadott, azzal foglalkozott, hogy hogyan lehet alapos adatokkal megágyazni a kormányzati döntéseknek. Az ön kutatásai hogy kapcsolódnak ehhez a témához?

Én mikroökonómiai közpolitikai elemzéssel foglalkozom, vagyis azt vizsgálom, hogy az egyének vagy családok hogyan hozzák meg a döntéseiket, különösen ami a munkaerőpiacot illeti. Azt elemzem, hogy hogyan döntenek arról, hogy milyen munkát válasszanak, mit tanuljanak és hogy ennek hatására hogyan alakul a keresetük. Emellett pedig azt is vizsgálom, hogy milyen közpolitikai lépésekkel lehet segíteni az embereket, amikor valamilyen nehézséggel kell szembenézniük, elvesztik a munkájukat, megbetegszenek, vagy valami hasonló történik velük.


Ezek nagyon praktikus, gyakorlatias közpolitikai kérdések, de hogy jó válaszokat tudjunk rájuk adni, ahhoz alaposan ki kell elemezni az elérhető adatokat. Ehhez mi leginkább paneladatokat elemzünk, olyan adatsorokat, amelyekben emberek egész életét követik és adatokat gyűjtenek róluk, ebből próbáljuk megérteni, hogy mikor miért hoztak bizonyos döntéseket...

FOGOM AZ INTERJÚDAT, FŐHAZUG EFFENDI, ÉS FASZÁN BELERONDÍTOK

KOLOZSVÁRI SZALONNA BLOG 
- VENDÉGCIKK
Szerző: Boda András
2016.12.31.


Beleírtak a miniszterelnök karácsonyi interjújába, mely a Fejér Megyei Hírlapban jelent meg.

És na tessék. Erre már itt is van. A Baj. Nyilván mindent tudtok, ezért csak vázlatosan: valaki megjelenés előtt, nagyjából az utolsó fázisban betolt négy mondatdarabocskát a Karácsonyi Interjúba, amelynek keretében Ő üzen nekünk. A Legújabb, Meg Váltó. Értékes gondolatokat tenne az állampolgárok karácsonyfája alá, nem kettőt, nem hármat, erre tessék, mi történik? Valaki orvul beleszarkaszt a pártközelibe is: négy félmondatot. Egyébiránt, az ügy egészétől némiképp elvonatkoztatva, viszonylag igaz félmondatokat – na, ezek aztán elég alaposan elütnek a szöveg egészétől, mi tagadás.

A botrány pillanatok alatt felfúvódik, az érezhetően kissé beszarikázott Pannon Lapok Társasága nyugtatónak szánt közleményeket ad közre, s természetesen megindul az össznépi találgatás, poénkolódás – aztán pár nappal később a belső vizsgálat. És feljelentés, ismeretlen tettes ellen. Addig is, amíg ő meglesz, azonnal megválnak a veszprémi Napló főszerkesztőjétől és digitális menedzserétől, a Fejér Megyei Hírlaptól kirúgnak három kollégát (csak zárójelben: kettejükkel úgy bő húsz évet egy nagyobb alomban, például a PLT kötelékében is töltöttünk), hitelrontás és vétkes hanyagság miatt. Egyiküknek például felróják, hogy nem vette észre a hekkelést, azaz a módosításokat, holott korábban belső utasításban kifejezetten megtiltották, hogy bárki érdemben hozzányúljon a központilag készített „nagy” anyagokhoz, az „exkluzív” interjúkhoz és hasonló cikkekhez.

A „szabotázs”, ahogyan több helyen is említik a múlt heti történést, egyébként nem bizonyult valami jó viccnek: pláne azok számára, akiket egy könnyed kézmozdulattal eltávolítottak a sakktábláról. Aki beleírt az interjúba, bármilyen pajzánnak is gondolja magát, nagyot vétett a szakma alapszabályai ellen. Ahogy az egyik kirúgott kollégám fogalmazott: „Tisztességes újságíró nem ad az interjúalany szájába el nem hangzott mondatokat.”. Úgy van: és ez még akkor is úgy van, ha köztudott, hogy a kedves interjúalany nem tisztességes, sőt, akkor is, ha nagyon nem. Mi több, még akkor is, ha ő maga Ali baba...

EZÉRT VOLT 2016 "FUCK 2016"

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: JÁMBORANDÁS
2016.12.31.


Bár tényleg történtek jó dolgok is 2016-ban, nehéz volna tagadni, hogy ez az év azért nem úgy marad meg majd az emlékezetünkben, mint a 21. század legcsodásabb éve. Fájdalmas veszteségekkel, politikai földrengésekkel és botrányokkal teltek el az év napjai. Mi összegyűjtöttük a legfontosabbakat, ti pedig a cikk végén szavazzatok: szerintetek melyik volt 2016 legborzasztóbb eseménye.



Trump

November 8. volt az a nap, amitől kezdve a #fuck2016 tag mindent elsöprő lendülettel indult el világ körüli útjára. Trump lett az év embere a Time szerint, és nem érdemtelenül. Bár inkább azt mondhatnánk, hogy az elnökválasztást a végül jóval több szavazatot kapó Hillary Clinton és a demokraták vesztették el, nem pedig a republikánusok nyerték meg, de Trump olyan hatással lesz a következő időszak világpolitikájára, és nem csak elnöksége nyomán, amit ma fel sem tudunk még fogni. A jelek pedig nem pozitív hatásokat vetítenek előre. Kormányában Putyin-párti, klímaváltozás-tagadó milliárdosok sora ül. Thank you turnéján pedig azt is kifejtette, hogy nem fogja betartani az elit megzabolázására tett “lecsapoljuk a mocsarat”-típusú ígéreteit. Tehát nem nagyon tudnánk olyat mondani, ami miatt örülni lehet Trumpnak, olyat viszont ezret, amiért nem.

Aleppó

Az a pokol, ami Aleppóban alakult ki a szíriai háborúban, sokáig beszédtéma lesz még, elsősorban mint a nemzetközi közösség tehetetlenségének példája. Előbb arról érkeztek hírek, hogy milyen brutális éhínség van Aleppóban, majd a lebombázott segélyszállítmányokról, aztán a módszeresen lerombolt kórházakról, végül pedig a gyógyszer, élelem nélkül a városban rekedt civil lakosság szenvedéseinek képeit nézhette az egész világ, hogy aztán hírt kapjunk a bevonuló kormánypártok öldökléseiről, kegyetlenségeiről. És ezt az egészet a világ vezető hatalmai lényegében mindenfajta cselekvés nélkül nézték végig.

Brexit

Az ember lefeküdt a biztos tudatban, hogy a britek úgyse szavazzák meg az Únióból való kilépést, aztán felkelt és látta, hogy megszavazták. Nem látjuk még, mi lesz a folyamat vége, de az már a népszavazás másnapján világos volt, hogy a rasszista leave-kampány kiengedte e szellemet a palackból. A kinti magyaroknak nem csak bevándorló-ellenes hangulatot kell elviselniük, de arról sem tudhatunk semmi megnyugtatót, hogy mi lesz velük a kilépés után. Sokan, sokszor fogják elemezni még a 2016-os évet, de a Brexit és Trump győzelme nem csak ezt az évet, hanem a közeljövőt is nagyban meghatározza. A 2008-as válság után növekvő egyenlőtlenségek, és a politika kiüresedése 2016-ot forradalmi évvé tette. A populista jobboldal forradalmáévá.

Terrotámadások

Brüsszel, Berlin, Nizza, Isztanbul, az ISIS és más fundamentalista szervezetek iraqi, szíriai, fülöp-szigeteki, afganisztáni stb. merényletei... És akkor nem is említettük még Joe Cox brit munkáspárti képviselő meggyilkolását, vagy az orlandoi melegbár megtámadását. Úgy tűnik, a - legalábbis Európában - békében eltöltött évtizedek után egyre inkább a világ mindennapjainak része lesz a terror, és valószínűleg 2017-ben sem lesz ez másképp....

AHMAD DOKTOR DOLGOZNI AKAR - A NÉMETEKNEK MEGÉRI A SZÍRIAI MENEKÜLT ORVOSOK BEFOGADÁSA

ÁTLÁTSZÓ - VILÁGTÉRKÉP BLOG
Szerző: Rajacic Ágnes
2016.12.31.


2015 szeptemberében, tunéziai barátnőmmel, hirtelen elhatározással elindultunk Törökországba, hogy szír menekültekkel találkozzunk. A saját szemünkkel akartuk látni, hogyan kelnek át a tengeren Európa felé. Akikkel akkor találkoztunk, azóta mindannyian eljutottak Németország különböző részeire. Másfél év után elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy meglátogassuk őket. Hannoverben egy szíriai sebészorvost kerestünk fel.


Előzmények

Berlin hisz a szabadságban, nem hajlandó rettegni és gyűlölködni

“Nem hallottuk meg a törökök figyelmeztetéseit” – törökországi tudósítónk a menekülthullám forrásvidékéről

Orvosok mindenhol kellenek. Ahmad Awad Sulaiman, Idleb-i sebészorvos sorsa, bár kivételes a tavaly Németországba érkezett bevándorlók között, mégis elég viszontagságos volt. Hannoverbe utaztunk, hogy meglátogassuk.

A kétezres években ide érkező orosz orvosok közül azok lettek sikeresek, akik a rendelőjüket nem csak az orosz anyanyelvűek, de mindenki számára vonzóvá tették, mondta még az utazás előtt Zita, aki három, Berlinben született gyermeke miatt jól ismeri a német egészségügyet. A kulturális nyitottság kulcsfontosságú lesz az új bevándorlóknál is.

Ahmaddal és unokaöccsével az Antakyából Izmirbe tartó buszon ismerkedtünk meg 2015 szeptemberében. Akkor azt éppen nem lehetett mondani rájuk, hogy nyitottak lennének a beszélgetésre. De amit közöltek velünk, az igaznak bizonyult.

Világot járt sebészorvos, két praxisa, többszintes háza volt Szíriában. A törökországi Antaljába járt pihenni a családjával. Most pedig táborban él Hannoverben, az unokaöccsével és egy informatikus sráccal egy helységben...

KERTÉSZ BLOG BEST 2016

MEGYERI SZABOLCS KERTÉSZ BLOGJA 
Szerző: Megyeri Szabolcs
2016.12.31.



Az év utolsó napjai mindig visszatekintésre, számvetésre sarkallják az embert, és ez nincs másképp egy blog esetében sem, így én is átnéztem a 2016-os év termését, újraolvastam jópár idei bejegyzésemet, és egyrészt a magam örömére, másrészt rendszeres és alkalmi olvasóim kedvére összeválogattam a 2016 legjobb, legizgalmasabb, vagy akármilyen szempontból leg-posztjait. Tartsanak velem egy kis múltidézésre, szemezgessenek, olvasgassanak ezévi poszt-termésemből!

Februárban jelent meg az alábbi írásom, melyben az akkor rendkívül aktuális CSOK-téma kapcsán próbáltam praktikus tanácsokat adni az építkezésbe belevágóknak, mégpedig abból a megfontolásból, hogy az építkezés alatt a legtöbben magának az épületnek a felhúzását értik, holott a kert kitalálása, megtervezése, megépítése legalább olyan fontos, mint a ház elkészülte. Ha Ön is építkezés előtt áll, CSOK-kal, vagy anélkül, most is:

NÁDAS PÉTER 80 PERCBEN A 30 ÉVES EMLÉKIRATOK KÖNYVÉRŐL


KÖNYVESBLOG
Szerző: valuska
2016.12.31.


Harminc évvel ezlőtt, 1986-ban jelent meg Nádas Péter zseniális regénye, az Emlékiratok könyve. Az őszi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron önálló esten foglalkoztunk a könyvvel: Forgách András kérdezte Nádas Pétert. A beszélgetést felvettük, most megmutatjuk. Nyolcvan perc Nádas Péterrel és az Emlékiratokkal. 

(A beszélgetésről bővebben itt írtunk.)



Pár infó a beszélgetésről: 
  1. Heiligendammban Nádas még nem tudta, hogy az Emlékiratok monstrummá dagad, ő mindig filigrán könyveket akart írni, amiket az ember magával vihet az ágyba. 
  2. Nádas nem akart monstrumokat írni, harcolt is mesterével, Mészöllyel a terjedelmet illetően, párharcuk speciális és korszakos volt. Mészöly (és Pilinszky és Vajda Lajos és Kurtág és Camus) szerint egy olyan világkatasztrófa után, mint a II. világháború, semmi fölösleg nem megengedett, minden fölösleget ki kell húzni, el kell távolítani, tanúként és túlélőként a sűrítményét kell adni a történteknek. Nádas ezzel nem értett egyet, nem befolyásolta a katasztrófa utáni modernitás kényszere, ráadásul az egyszerű magyarázatoktól is irtózik. 
  3. Forgách felidézi a regény megjelenése körüli kaján felhangokat, amelyek szerint jó, hogy Németországban ilyen sikere lett, mert németül van ez, még ha magyarul is. Arra is emlékszik, hogy Nádas egyszer Nyugat-Berlinből küldött neki levelet, hogy lehúzza Vitellius című drámáját, levélpapírul pedig a kézirat egyik sikertelen fénymásolatát használta. 
  4. Nádas szerint még mindig nemzeti irodalomban gondolkodunk, nemzeti irodalmat írunk, pedig ezen már rég túl van a világ. Minden könyvének pontos európai tipográfiája van, a kulturális áthallások rendszere működik, Magyarország logikai és gondolkodásrendszere a német nyelvterülethez kötődik, csak sokan nem veszik észre az átfedéseket: nem saját itt semmi, se a szociális, se az iskolarendszer, de még az antiszemitizmus sem.
  5. Nádas úgy döntött, hogy az Emlékiratokban nem használ idegen szavakat, mert az értelmiségi nyelvvel senkit nem akart kirekeszteni.
  6. Minden könyvének pontos európai tipográfiája van, a kulturális áthallások rendszere működik, Magyarország logikai és gondolkodásrendszere a német nyelvterülethez kötődik, csak sokan nem veszik észre az átfedéseket: nem saját itt semmi, se a szociális, se az iskolarendszer, de még az antiszemitizmus sem.

"ARANYOSKÁM, SZÉGYELLEM, HOGY ÉHES VAGYOK"

KOLOZSVÁRI SZALONNA BLOG 
- VENDÉGCIKK 
Szerző: Budácsik Lajos
2016.12.30.



Nem magamért sírok én: testvérem van millió és a legtöbb oly szegény, oly szegény, még álmából sem ismeri ami jó.” /Babits Mihály: Cigány a siralomházban/

Elmúlt karácsony, a „kötelező” szeretet ünnepe. Szenteste előtti napokban öntötte ránk a lakájmédia minden lehetséges módon, hogy hazánk milyen fantasztikus lehetőségek országa, aki itt él, az szinte már a Kánaánban érezheti magát. Bődületes számokat hallottunk, kapkodtuk csak a fejünket; hinnye, akkor ez már a földi mennyország? Nap, mint nap ontotta a média a kormány fizetett hirdetését arról, hogy „Magyarország erősödik”. Csak halkan merem megkérdezni, ha tényleg olyan jól élünk, akkor mi a fenének kell reklámokra a Pasa-parki cimboráknak, netán a nemzet második focicsapata egyik – tűzhöz közelálló – vezetője cégébe milliárdokat pumpálni? Ismerjük mind a közmondást: „jó bornak, nem kell cégér”. Vagy úgy gondolják a Habony-művekben, hogy amit sokszor hallanak az emberek, azt előbb-utóbb még el is hiszik? Arra meg végképpen nem gondolok, hogy netán a közpénz magánosításának egyik legalizált formáját „játsszák” el így előttünk.

Karácsony másnapján egyik vidéki nagyvárosban osztottunk ételt azoknak a felebarátainknak, akiknek a karácsony csak azt jelenti, hogy nincs mit enniük. Ők nem vágynak csillogó fenyőfára, díszesen csomagolt ajándékokra. Számukra akkor van ünnep, amikor nem kell éhesen lefeküdniük. Az előző évekhez hasonlóan most is sokan várták az „ünnepi” ebédet. A körülöttünk sétálók között valahogy figyelmes lettem egy, a hetvenes évei közepén járó hölgyre. Először nem is tűnt fel, de mikor harmadszor sétált el félszegen előttünk, akkor már éreztem, hogy nem csak azért sétálgat a néni, mert ráér, nincs jobb dolga. Udvariasan megszólítottam, megkérdeztem, hogy ne haragudjon, ebédelni szeretne? Csöndesen rám nézett, szemeiben könny csillogott. Másodpercekig némán álltunk. Szinte hallani lehetett a csöndet. Nem tudom, mi játszódhatott le a fejében, mire gondolhatott. Nem mertem megszólalni, de nem is tudtam volna, mit is mondjak. A szemét néztem, ahol csak a mérhetetlen szomorúságot, keserűséget láttam. Talán egy perc után a hölgy megszólalt. „Aranyoskám, szégyellem hogy éhes vagyok, restellem, hogy ide jutottam”.

Nem mertem faggatni, így nem tudom, milyen élete lehetett a kopottas ruhájú vendégünknek. Valószínűleg egykor jobb napokat látott, talán volt családja, de élete derekán magára maradt. Kisnyugdíjasként tengeti életét, megbékélve a sorssal. Nem tudtam mivel vigasztalni. Csak annyit mondtam elszoruló torokkal, hogy mi tiszta szívvel adjuk, fogadja el, fogyassza egészséggel az ebédet. Így is történt. Békésen elfogyasztotta az ételt, megette a bejglit is, majd elköszönt. Amilyen csendesen jött, úgy is távozott. Észrevétlenül, némán, kiszolgáltatottan.

A szívem azóta is háborog. Vajon tényleg neki kell szégyellnie azt, hogy nem tudja magát eltartani, hogy még karácsonykor sincs mit ennie? Rendjén van az, hogy egy élet fáradságos munkájának az a „jutalma”, hogy számára az ünnep is csak egy nap a sok közül? Vajon hányan élhetnek így hazánkban? A karácsonyi ételosztásokon hányan álltak be így, félszegen, szégyellősen, éhesen a sorba, félve, hogy jaj csak egy ismerős meg ne lássa őket? Valószínűleg nagyon sokan. Számukra nem vigasz, hogy az ünnep előtt a kormánypárt szolgalelkű – magukat kereszténynek mondó – megmondóemberei azt harsogták, „óriási mértékben csökkent a szegénység Magyarországon”, kevesebben élnek mélyszegénységben, mind több ember van anyagi biztonságban.

A „nem tehetős” miniszterelnök szerint „azt a valótlan állítást, hogy a szegénység nőtt volna, nem fogadjuk el, a valóság ezzel ellentétes.” Úgy vélte, csak üres kitaláció az, „mintha 2010 óta Magyarországon nőtt volna a szegénység”. Megtoldotta ezt azzal, hogy szerinte az egyik baloldali párt törzstagjait leszámítva „nincs ember ebben az országban……aki ezt elhiszi”. Mielőtt folytatnám, még egy egyszerű, hétköznapi történet. A fentebb már említett ételosztáson a környező fákra, padokra sálakat, kesztyűket kötöttünk. Először csak nézegették az ebédre érkezők a meleg holmikat. Mikor elmondtuk, hogy bárki elviheti bármelyiket, percek alatt minden gazdára talált. Egy hatvanas éveiben járó hölgy a sapkákat próbálgatta. Második, harmadik próbálás után megkérdezte, ugyan mondjam már meg, melyik áll neki a legjobban, lévén tükör nem volt a téren. Elszorult a szívem, amikor hozzátette, „uram, nem tudom, elhiszi-e, de nekem még sohasem volt olyan sapkám amit télen hordhattam volna”. Közösen sikerült a leginkább kedvére való fejre valót kiválasztani. Nem tudom, szabad-e írnom – de tényleg így volt – úgy örült a meleg sapkának, mint egy gyermek.

Bizony, ma Magyarországon sok millióan már annak is örülnek, ha télen, a hidegben használt, de meleg holmijuk van, ha nem fagy meg a kezük, a lábuk. Ők nem álmodoznak milliós ékszerekről, nem élhetnek úgy, mint a nemzet kaszinósának becses neje, nekik nem telik elegáns órákra, méregdrága táskákra, az ő gyermekeik nevén nincsenek luxuslakások, szőlőbirtokok. Nekik a szélfútta házukon, a kopott bútoraikon, az üres hűtőn kívül semmijük sincs. Tízezrek számára pedig csak az utca maradt, nincs még fedél sem a fejük felett. Nem vágyhatnak másra, csak arra, hogy ebben a mai, embertelen világban egyszer ők is embernek érezhessék magukat. Az országot uraló elit úgy tesz, mintha az lenne a valóság amiben ők, illetve a vazallusaik élnek, dőzsölnek. Két kézzel osztogatják a közpénzt, kegyként, mintha a sajátjuk lenne. Milliárdokat szórnak ki stadionok építésére, olimpiáról és ahhoz köthető közpénz lenyúlásról ábrándoznak, a Várba költözés költségeit 30 évre titkosítanák, milliárdokkal tömik meg az uralkodó párthoz közelálló, abból élő csókosok pénztárcáját.

Gyermekeik – maguk mondták – saját lábon állnak, élik az újgazdagok nagyvilági életét. A nemzet gázszerelője – azt mégsem írhatom, hogy a „nemzeti stróman” – az elmúlt évben, a vagyonbevallása szerint óránként úgy 93 ezer forintot keresett. A magát plebejusnak és kereszténynek mondó kormány nem a népet szolgája, s nincs tekintettel Jézus tanításaira sem. Hazug, cinikus, álszent világot hoztak létre, ahol csak alattvalókra van szükség. Napjainkban hazánk a közmunkások és a népkonyhák országa lett! Erre olyan büszke a mai hatalom? A fügefalevél alig takarja el, hogy bizony a király a valóságban meztelen. Ha az ország hatalmasságai vennék a bátorságot és saját két, úri kezecskéjükkel osztanák az ételt, akkor talán még ők is rájönnének: hazugság mindaz, amivel az országot kábítják. Találkozhatnának a növekvő nyomorral, a tönkretett életekkel, a kilátástalan helyzetben levő kisnyugdíjasokkal, talajvesztett fiatalokkal, a még kecskét tartani sem tudó „keményen dolgozó kisemberekkel”.

Szembesülnének a mérhetetlen nyomorral...

MINDEN VÉG KEZDET IS EGYBEN

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2016.12.31.



És ez igaz a naptári évekre is.
Befejeződik 2016, még néhány óra és eljön 2017, az új év.
Új év, új problémák, új kihívások, de nagyon jó lenne, ha új megoldások is jönnének a régi problémákra.
Nem sorolom 2016 bajait, nem taglalom Orbán Viktor bűneit, nincs értelme.
Elolvastam Debreczeni József könyvét, melynek címe A szürke dominanciás.
Sokan azt tartják, hogy a könyv Simicska Lajosról, Orbán tettestársáról szól, de tévednek, ez a könyv a mai, viruló magyar diktatúráról íródott.
Olvastam egy-két kritikát, mely a könyv jelentőségét próbálta csökkenteni azzal, hogy nemigen van benne új ismeret, amiről a szerző ír - azokat a tényeket túlnyomó többségükben ismerjük, sehol semmi nóvum.
Majdnem igazuk van, mint ahogy azoknak is, akik elé odaborítanak egy-két köbméter öntvényt, csapágyat, fogaskereket, elektromos vezetéket, rézcsövet, aztán kijelentik, hogy ezeket mind-mind látták már.
Csak úgy vannak vele, mint Iván, a szmolenszki babakocsigyár munkása, akinek a gyárból hazalopott alkatrészekből, mikor összerakta, mindig egy harckocsi jött ki - ők is értetlenül szemlélik, hogy a sok kisebb-nagyobb disznóságból, szabadságunk ellopott elemeiből hogyan lett itt igen rövid idő alatt virtigli kis diktatúra.
Pedig akár érthetnék is, ha történelemórán nem a légy hallásvizsgálatával lettek volna elfoglalva, hiszen 1933 és 1939 között sem telt el több idő, mint 2010 és 2016 között.
A diktatúrák általában hatékonyak, a nép pedig az erőszakosságot az erővel, a diktatúrát a határozott politizálással igen nagyon szereti összetéveszteni, főleg, ha löknek is neki időnként kis alamizsnát, melyet természetesen tőle lopnak el, és közben csiklandozzák a nemzeti öntudatát.

A mi diktatúrácskánknak még annyi mentsége sincs, mint a megelőző korok diktátorainak lehetett, akik legalább valamiféle ideológia mentén boldogították népüket, még akkor is, ha ez az ideológia hamis volt, vagy utópisztikus, de a társadalomról szóltak.
Egy. a hirdetője számára kívánatos társadalmi modellt kívántak elérni erőszakos eszközökkel.
A mi diktátoraink is ilyenek voltak a múltban, megspékelve azzal, hogy ideológiájuk mögött egy-egy világhatalom ereje és hol kimondatlan, hol erőszakos kényszere állt.
Ma nincs ideológia, legfeljebb letűnt korok avítt és poros eszméinek visszaböfögése folyik, miközben a hatalomgyakorlás szimbolikája egy jelmezbál hangulatát idézi - a liba hattyúnak öltözik, és fene elégedett magával...
A mai hatalom a hősi időket idézi, amikor egy vesztett háború után egy másik vesztett háború felé masíroztunk, előkészítve néhányszázezer magyar baka és zsidó halálba küldését, az ország porig rombolását, utat nyitva Szálasinak és Rákosinak.
A legfájóbb pont a mai helyzetben az, hogy ezek - beleértve a köpcös kis haspókot is - a mieink, ezekből a suttyókból egy se nevelkedett polgári miliőben, ezeket be lehetne vonni aranyfüsttel, az se segítene rajtuk, hiszen számukra idegen közegben mozognak, idegen mintákat követnek, úgy mutatnak a Sándor-palota aranyozott stukkói között, mint kutyaszar a meisseni tálban.
Ezekből a megtagadott rendszer nevelt elsőgenerációs értelmiséget, de elfelejtették, hogy honnan jöttek, még akkor sem jut eszükbe, amikor nyakukban a szalvétával hagymát esznek hagymával - kanállal...
De ezt még túl lehetne élni, hiszen a jó ízlés isteni adomány, vagy van, vagy nincs, ami viszont vérfagyasztó, az az ideológia abszolút hiánya, hacsak a rablást nem tekintjük ideológiának.
Ezt a problémát járja körül Debreczeni könyve, bemutatva, hogy hogyan áll össze alkotóelemeiből a diktatúra, és megmagyarázva azt, hogy miért téved, aki azt gondolja, hogy ez ad hoc lépések sorozata, a Viktátor improvizál, vagy megtévesztették szegényt.
Nem így van.
Ez jól felépített, logikus lépések sorozatának következményeként beállt helyzet, az állam foglyul ejtése, egy bűnszervezet létrehozása, működtetése, az ország leigázása...


A VAN MÉG LEJJEBB CSAK EZUTÁN KEZDŐDIK

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- DÜHÖNGŐ, HACSAKNEM BLOG
Szerző: H. A.
2016.12.30.



Nem mondom, hogy nem szórakoztam remekül azon a híren, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság magyarázatot vár Szijjártó Péter külügyminiszterként jegyzett szellemi kakadutól, amiért leőrültkommunistadiktátorozta Észak-Korea minden kétséget kizáróan őrült kommunista diktátor vezetőjét.

Nem mondom, hogy nem röhejes, amikor a mindenkori magyar diplomácia mindenkori legmélyebb vakondtúrása bárkiről-bármiről olyan összefüggésben beszél, hogy közben Magyarország európai uniós tagságát használja hivatkozási alapul, miközben nincs egyetlen olyan országvezetés az Unióban, amely olyan elemi erővel és olyan kitartóan pocskondiázná az európai szövetséget, mint éppen Magyarország demokratikusan megválasztott kormánya.

Amely kormány képviseletében Szijjártó Petike futsalos korszakos zseni adott hangot abbéli aggodalmának még december közepén, miszerint a hatalmas gyötrelmeket okozó elnyomó politikai rendszer Észak-Koreában több millió állampolgár életét keseríti meg. Természetesen Szijjártónak tökéletesen igaza van jelen esetben – ilyet se sűrűn szoktam leírni -, bár azt sem volna haszontalan kideríteni neki, mi a helyzet azzal a politikai rendszerrel, amely Magyarországon sanyargatja a néptömegeket.

Nem mondom, hogy nem szórakoztató, mert de. Phenjan ugyanazt csinálja, amit Szijjártó is szokott Budapesten. Megsértődik, toporzékol, kikéri magának és a gazdájának. Akkor is mókás ez, ha – még egyszer mondom – Peti szolga jól beszélt amikor azt nyilatkozta bátran, hogy az Iszlám Állam mellett az jelenti a legnagyobb biztonsági fenyegetést a világra, ha az észak-koreai diktátor atomfegyver kifejlesztésére vonatkozó tervei sikeresek lesznek.

Nem mondom, hogy nem vicces, hogy a fél világot már kioktató közleményekkel elárasztó, mindenkit bekérető, a magyar diplomácia kommunikációját a kocsmai hőzöngések szintjére süllyesztő Szijjártót most éppen Kim Dzsong Un népi és demokratikus köztársasága vonja felelősségre. Nem mondom, hogy nem tragikomikus, mert az: a frizurabajnok már azokkal is összebalhézik – és egyáltalán nem fodrászati kérdéseken megy a vita -, akik még szóbaállnak vele. Igen, a megfelelő iróniával érdemes kezelni ez utóbbi megállapítást. Mindössze azt akartam közölni, hogy annál morbidabb diplomáciai kiszólást nem tudok elképzelni, mint amikor az orosz, kínai, török, azeri, kazah és egyéb kommunisták első számú seggnyalói bőszen diktátoroznak és kommunistáznak.

De lássuk be azért, hogy ezen túlmenően is merő sikertörténetek sorozata a magyar külügy teljes munkássága, és hála legyen, de inkább ne legyen, ez a szélrózsa minden irányára érvényes. A migrációs kérdésben kioktatott, vagy szőnyegre citált országoknak címzett több tíz közlemény (augusztusig hatvan, azóta közelíthet a 100-hoz), az övön aluli primitív duhajkodásra emlékeztető beszólások (lásd román nemzeti ünnep), a sértődött csakazértis típusú keménykedések, az állandó háborúzás, és a következmények nélkül maradt teljesen nyilvánvaló hazudozások azt mutatják, hogy Szijjártó és teremfocistákból verbuvált tárcája annyi, amennyinek látszik. Semmit nem ért, semmiből nem tanul. Egy szánalmasan harsány, konfrontatív és elképesztően dilettáns bagázs, amelynek élén a szolgalelkű nemzeti kakadu viszi a fényestekintetű személyiségzavar tépett zászlaját...

REJTÉLYES TÁRSASÁG VESZI ÁT A HATALMAT WASHINGTONBAN?

KAPITALIZMUS BLOG
Szerző: neocohn
2016.12.30.


Bármennyira aggódtunk is, a baj megtörtént, de még az is lehet, hogy jól jövünk ki belőle: Donald Trump leendő elnökségében az a legjobb, hogy addig sem Hillary Clinton igazgat. Igen, rosszul voltunk a lehetőségtől, hogy egy nagyhangú, kiszámíthatatlan, protekcionista demagóg és crony kapitalista költözik a Fehér Házba, de azért lássuk be, nem rossz hír, hogy elbukott egy kínos ügyektől roskadozó, patetikus hazudozó, aki végig érzékeltette, hogy neki kvázi jár ez a job. Hát, nem.
Ráadásul Trump eddig látható döntései vegyes képet mutatnak, vannak aggasztó és reményt keltő lépései is, a katasztrófa mindenesetre még nem látszik. Rossz hír, hogy az Exxon-főnök Rex Tillerson személyében kifejezetten Putyin-közeli figura kerül a külügy élére, ahogy szintén Putyin-barátnak tartják Michael Flynn-t, az új elnök nemzetbiztonsági tanácsadóját (arról már nem is szólva, mennyire kínos, hogy stratégiai főtanácsadónak az alt-rightos Steve Bannon-t választotta). Rossz hír, hogy komolyan veszi saját kereskedelem-ellenes kampányát, és 45 %-os vámmal “védekezne” a kínai dömping ellen.
Jó hír, hogy Trump mégsem vonulna vissza az izolacionizmus sáncai mögé, keménykezű külpolitikára készül, hadd gondolkodjanak kicsit Amerika iszlamista, kommunista és egyéb ellenségei. A tengerészgyalogos-kormány azt üzeni a világ maradékának, hogy Washington – az előző nyolc évhez képest – ismét az erőben érdekelt. Jó hír, hogy Trump beszólt a fanatikusan Izrael-gyűlölő ENSZ-nek, és jó, hogy átköltöztetné végre az amerikai nagykövetséget Tel Avivból Jeruzsálembe, mégiscsak az Izrael fővárosa. Jó hír, hogy nem dől be a nyomasztó klímahisztériának, és bár sose állította, hogy nincs globális felmelegedés (az igazán nagy kérdés az, hogy az ember okozza-e, és van-e értelme pl. a párizsi megállapodásnak), azért nem éppen meggyőző, ill. vitatott tények alapján még nem hajlandó beáldozni a termelést, az ipart, a prosperitást.
Az pedig egyenesen remek hír, hogy az oktatási tárca várományosa, Betsy DeVos a “köz”oktatás helyett a minél privátabbat részesíti előnyben, így a Friedman-féle iskolai vouchereket, a szabad iskolaválasztást, a gyerekek felszabadítását az állami agymosás alól...

HOFI GÉZA MEGELŐZTE ORBÁN VIKTORT

CSEPELIEK ÚJSÁGA BLOG
Szerző: csú
2016.12.31. 


Mennyi minden múlik egy ékezeten?! - kimondva, kimondatlanul, de főként dalolva, ha Hofi Géza énekli: "Lázítani, próbálj meg lázítani, nem győzlek tanítani, hogyan csináld! Van néhány államszünet, mely árt sok mindenkinek. Fúrd meg és megint mehet minden tovább!"
Orbán Viktor szerint 2017. a lázadás éve lesz - akármit is jelentsen a kormányfő jövendölése. A baj csak az, hogy Orbán már megint lemaradt vagy - ami még borzasztóbb  - idegen tollakkal ékeskedik. Hofi Géza megelőzte, és van egy gyanúnk, Hofi mondandója kevésbé veszélyes mint Orbáné, és
tovább is fog élni....Szilveszter tiszteletére, a lazítás napján, a lázítás évének küszöbén mi most olvasóinknak megmutatjuk az eredeti, a tiszta forrást, milliók kedvencét, a 15 éve elhunyt Hofi Gézát...

MAGYARORSZÁG, ÁLOMORSZÁG

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Föld S. Péter
2016.12.31.


Csak álmodjuk ezt a nyögvenyelős, rosszkedvű, leharcolt vidéket, ahol élünk. Nehéz, egészségtelen ételeket ettünk lefekvés előtt, túl sok Orwell-t olvastunk. Kafka sem javallott, mert az embernek mindenféle kényszerképzete keletkezik.

Mert Magyarország valójában nem ilyen.

Nálunk, Magyarországon ilyen nem lehetne. Európa közepén, a XXI. században. Mert mi, magyarok, alapvetően normálisak vagyunk. Nem kell nekünk megmondani, hogy mi a jó, és mi a rossz, tudjuk mi azt magunktól.

Hogy mikor vagyunk jó magyarok. Jó polgárok, apák, anyák, gyerekek.

Mikor vagyunk jó fiatalok, idősek. Kismamák, nagymamák.

Magyarország nem olyan lehangoló, kiábrándító hely, mint amilyennek mostanában látszik.

Elmondom, hogy milyen Magyarország.

Magyarország szép és jó hely. Okos emberek gyülekezete. Ebben az országban nincs kirekesztés, mi magyarok szolidárisak vagyunk másokkal. Azokkal, akik nálunk is szegényebbek, elesettebbek, üldözöttebbek.

Magyarországon jogrend van, ami azt jelenti, hogy a bűnös bűnhődik, és a jó elnyeri jutalmát.

Verseny van, és nem harc, nem ellenségek, hanem ellenfelek vannak. Magyarország nem vív ostoba, sehova sem vezető, a nemzetnek ártó, ezért hazaáruló szabadságharcot. Ebben az országban olyan ember nem kerülhet vezető pozícióba, aki a más szerszámával veri a csalánt.

Ez nem egy befelé forduló, önmaga démonaival harcoló, múltjával és jelenével megbékélni nem tudó ország.

Mi magyarok nem követeljük a tiszteletet, hanem kiérdemeljük.

Magyarország nem a besúgók, a nyilas házmesterek országa, nem a feljelentő, önkéntes menekültvadászok játszóhelye.

A mi országunk olyan hely, ahol nem a csókosok és az ügyeskedők boldogulnak, hanem tehetséggel és tisztességes munkával lehet előbbre jutni.

Magyarország egy rendes, normális, boldog ország.

Jöjjön el a mi országunk!

IDIÓTA, ELMEHÁBORODOTT, IMBECIL, FRUSZTRÁLT KOMMENTELŐK PERVERZ HAJLAMAI

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2016.12.30.


Hát akkor legyen úgy, hogy adok még egyet a bulvármocsár pofájára ebben az évben. Nem mintha ez lenne a kedvenc szórakozásom, de amikor a minősíthetetlen szájú bulvárceleb kreatúrák véresen komoly dolgokból hangos PR-akciókat generálnak, majd útszéli stílusban szállnak bele mindazokba, akiknek ez annyira nem jön be, akkor felforr az agyvizem nekem.

A hányingert keltő történet főszereplője ezúttal az ex-Habonyné-ex-szépségkirálynő-színésznő-műsorvezető-szárnyait bontogató lakberendező, nem utolsó sorban állatbarát Kapócs Zsóka, akinek – bevallom – kétségtelen tehetségéről és önmagán is túlmutató karrierjéről eddig körülbelül semmit nem tudtam (most se tudok). A Wikipédia szerint még mindig ő Habony Árpád felesége, kizárólag ezért kevertem ide a munkanélküli divatdiktátort, az állampárti kommunikáció hasbarúgóbajnokát. Nincs köze semmihez, csak annyi, hogy már egyáltalán nem csodálkozom, hogy a szóbanforgó nőneműnek lehetett hozzá köze.

A lényeg: Kapócs Zsóka, aki – közösségi oldalát elnézve – egy félanalfabéta sekélyes bunkó (nőkről semmilyen körülmények között nem beszélünk így, sőt, senkiről nem beszélünk így, hacsak nem érdemli meg messzemenően az illető) úgy döntött, hogy vérbeli állatbarátként (ami egy nagyon is tiszteletreméltó tulajdonság) megmenti a megkötözött lábú, Rudolf nevű lovat, akit valami embernek alig nevezhető kretén megcsonkított, megkínzott.

Kapócs Zsóka, aki bősz állatbarátként a Csillagszem Alapítvány szóvivője még december 14-én kért segítséget az alapítvány bankszámlájára és közölte, hogy örökbe akarja fogadni a lovacskát. Azt viszont nagyvonalúan elfelejtette közölni, hogy Rudi a Gyöm­­rői Kutyamentsvár Alapítványnál van, ők mentették meg és finanszírozzák az orvosi ellátását...

A FIDESZ ERDÉLYBEN IS BEZÁRATOTT EGY FÜGGETLEN LAPOT?

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Pap Szilárd István
2016.12.31.



14 év működés után megszűnik az Erdélyi Riport, a független magyar nyelvű sajtó egyik utolsó erdélyi bástyája – legalábbis ez derül ki a lap szerkesztősége által kiadott közleményből. Ebben az áll, hogy az egykori hetilapból portállá alakult Erdélyi Riportot kiadó Progress Alapítvány karácsony után bejelentette, január elsejétől „anyagi okok miatt határozatlan időre szünetelteti” a kiadást. Két, a laphoz közel álló forrásunk is tudni véli azonban, hogy többről van itt szó, mint puszta „anyagi okokról”: az erdélyi magyar nyilvánosság narancsosításának újabb lépéséről.

A magyarországi olvasóközönség számára ismerősen hangozhat a „gazdasági” indokra való hivatkozás, a nemrégiben kivéreztetett Népszabadság bezárását is ezzel magyarázta a kiadó. Persze hamar világossá vált, hogy szó sincs erről, és a bezárás mögött kemény pártpolitikai érdekek álltak. Szóval innen nézve kicsit már gyanakvók lehetünk, amikor az Erdélyi Riport kiadójának indoklását olvassuk, és ha hozzátesszük, hogy az lap egy olyan médiaműhely volt, ahol független, vállaltan liberális és baloldali újságírók dolgoztak, akkor a gyanúnk tovább fokozódhat.

De mégis mi okunk van azt hinni, hogy egy Romániában kiadott lap bezárásának körülményei bármilyen módon is kapcsolódnának a Népszabadság beszántásának körülményeihez? Vagy miért kellene egyből a Fidesz ténykedésére gyanakodnunk?

A laphoz közel álló két forrásunk is röviden így magyarázta az Erdélyi Riport bezárását: a Fidesz leszólt a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek – amely a kolozsvári székhelyű Progress Alapítvány mögött áll -, hogy legyen már vége az ilyen független sajtó dolognak, meg liberáliskodásnak, mire az RMDSZ lépett is. Nyilván, konkrét bizonyítékok nincsenek ennek alátámasztására, ahogyan arra sincsenek, hogy ki és mikor szólt oda a Mediaworks tulajdonosának: ideje lenne már bezárni azt a Népszabadságot. De hogy az állítás mégsem olyan légből kapott, azt az erdélyi magyar sajtó és politika körülményeinek ismerete alátámasztja.

Ahogy az Átlátszó Erdély alapítója, Sipos Zoltán egy októberi interjújában elmondta, „Erdélyben két-három nagy médiaérdekeltség van jelen. Az egyik konkrétan a magyar kormány sajtótrösztje, a Székelyhon csoport, amely egy sor napilapot és egy hírportált ad ki, ami tudomásom szerint már a legnézettebb erdélyi magyar portál. Ezt a Határon Túli Magyar Sajtóért Alapítvány finanszírozza, nagyrészt a Szerencsejáték Zrt. pénzéből. A másik nagy médiatulajdonos az RMDSZ a hozzá köthető kiadók és civil szervezetek által. Példaként megemlíthetjük a maszol.ro portált, melynek a kiadója a Progress Alapítvány, amely egy RMDSZ-hez közel álló alapítvány. A harmadik fontos médiaorgánum a már említett Transindex, ez sokáig Kelemen Hunor RMDSZ-elnök többségi tulajdonában állt (Kelemen azóta lemondott a részesedéséről). Emellett természetesen van még a közmédia, ám itt is látni kell, hogy minden, vezető beosztásban lévő személy valamilyen módon kapcsolódik az RMDSZ-hez.”...

KAMPEC DOLORES XLI. - MELANKÓLIA

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2016.12.31.



Alig húzták be maguk után a templom ajtaját, a rend rögvest helyreállott, mintha semmi sem történt volna, és úgy, hogy sem a bádogbános, de még a duplagyűrűsök sem emlékeztek arra, hogy egy perccel előbb egy hatalmasan mosolygó Buddha rombolta le az oltárt. A mise folyt tovább a maga kitaposott, avítt útján, a dohszagból újra remegő hangok szálltak a magasba, majd visszapattantak a boltívekről, így alkotva sajátos burkot a fura-kalapos öregasszonyok feje körött, mint valami glória.

Ez védte meg őket évszázadok óta a valóságtól, tulajdonképpen ez tartotta életben ezt a szerencsétlen hordát a rónaságon, miután uruk itt hagyta az evilágot halványuló emlékké válva, de annyira azért mégis, hogy legyen erejük naponta kikelni a dunnák alól, és göcsörtös ujjaikkal, hajlott hátukkal neki tudjanak látni elvégezni azt a feladatot, amit életnek neveznek. A fröccsök ura és Béla szótlanul battyogtak a kocsma felé, olyan hosszan, hogy a közmunkások ámulva nézték a kettőket, mert nem volt világos, hogy előre haladnak, vagy hátrafelé.

Karácsony előtt indultak el a rövid pörformanszra a templomba, s amikor lebegve, remegve, káprázatok közepette visszaérkeztek az ivóhoz a száz méteres kimerítő túra után, már szilveszter napja volt. Haladtuk közben háromszor áztatta őket az eső, háromszor eredt el a hó, és háromszor söpört végig szélvihar a téren, miközben a Nap őrülten bukott le és kelt föl, ahogy száguldozott a falu körül. A kocsmáros látta, úgy iramlik az idő, mintha versenyezne velük, és már azt is tudta, miként lehet megállítani, vagy játszani vele. Csak a megfelelő italt kell Bélába tölteni, és úgy mászkálhat a múltban meg a jövőben, mintha képeskönyvet lapozgatna....

4 MILLIÁRDOT KÖLT SZÉKHÁZÁRA A FEKETE GYÖRGY-FÉLE MŰVÉSZETI AKADÉMIA

ÁTLÁTSZÓ BLOG
Szerző: Erdélyi Katalin
2016.12.30.



A közbeszerzést egyedüli ajánlattevőként a Laki Épületszobrász Zrt. nyerte.

A Fekete György által vezetett Magyar Művészeti Akadémia (MMA) még 2014 novemberében vette meg az Andrássy út 101. szám alatt található Schanzer-villát, amely 2006-ig a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) székháza volt.

Egy 2015 októberében kelt kormányrendelet nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította az MMA székházának kialakítását. A székház az Andrássy út 101. sz. és az azzal szomszédos, Bajza utca 31. sz. alatt található ingatlanban (Freund-villa) kerül kialakításra.

A székház tervezésére gyorsított eljárásban 140 milliót költött az MMA, most pedig elkezdődik a megvalósítás is.

Az uniós közbeszerzési értesítő december 30-i számában megjelent tájékoztató szerint a kivitelezésre még októberben kiírt nyílt tendert egyedüli pályázóként a Laki Épületszobrász Zrt. nyerte nettó 3,98 milliárd forintos ajánlattal...

NE AGGÓDJON, JÖVŐRE MÉG GAZDAGABBAK LESZÜNK

24.HU
Szerző: Ember Zoltán
2016.12.31.



A kormány sikerpropagandáját elnézve Magyarország a legeslegek országává vált 2016-ban. Béremelések, adó- és járulékcsökkentések, otthonteremtési támogatás, bürokráciacsökkentés, javuló munkaerőpiaci helyzet, államháztartási egyenleg javulása, felminősítések – hogy csak a fontosabbakat említsük...

...Az árnyoldalak

Egy demokratikus ország gazdasági fejlettségét nemcsak a kemény makroadatok mutatják, hanem az úgynevezett puha tényezők is. Ilyenek például az egészségügyi szolgáltatások, az oktatási színvonala, az üzleti bizalom, a közigazgatás hatékonysága, a jogállam működése, a média függetlensége, a középosztály helyzete, a versenyképesség vagy a korrupció mértéke.

Ebben a tényezőcsoportban Magyarország egyre rosszabbul teljesít.

A legfájóbb pont az államosított korrupció, bár Orbán Viktor erről nemrégiben azt mondta: korrupció nem létezik, azt csak a politikai ellenfelei terjesztik. Aki kételkedik abban, hogy milyen mértékű mutyik zajlanak a színfalak mögött a közigazgatás segítségével, annak elég csak annyit mondani: Mészáros Lőrinc, Garancsi István. Illetve a budapesti olimpia és a paksi bővítés körüli ügyek, valamint az összes nagyobb, túlárazott, pénzszóró állami beruházás az elmúlt hat évben.

A jogállammal kapcsolatban elég csak arra utalni, hogy a kormány 2010-től szisztematikusan leépítette a jogállam összes, klasszikus ismérvét. Kiüresítették az Alkotmányt, az Alkotmánybíróságot. A sajtószabadságot jogi és gazdasági eszközökkel korlátozták. Átírták a választójogi törvényt. Adminisztratív eszközökkel korlátozták a parlamenti ellenzéki pártok munkáját, lehetőségeit a parlamentben. A civil társadalom ellen összehangolt kormányzati kampányt folytattak, hogy gyengítsék őket. A pedagógusokat megfélemlítették, elvették az iskolák autonómiáját.

Összefoglaló néven azt mondják erre a szakértők, hogy öles léptekkel haladunk az autokrácia felé.

Választási kampány

Mindez azt jelenti, hogy az Orbán-kormányok 2010 óta valamennyire rendbe tették a gazdaságot, ám a demokratikus jogállamot tervszerűen leépítették (bár egyikből se érzékel sokat a magyarok többsége). A kettő nem feltétlenül jár együtt, gondoljunk csak a diktatórikus Szingapúrra, a világ egyik pénzügyi központjára. Sőt, a versenyképesség és a gazdagság sem jár együtt, erre példa néhány arab állam.

Magyarország azonban uniós tagállam, amelynek egyik alapértéke a demokratikus jogállam.

Egy autoriter populista kormányzás egészen sokáig életképes maradhat kapitalista környezetben. A nemzetközi vállalatoknak a stabil kormányzás a fontos, és az, hogy kapjanak elég támogatást a beruházásaikhoz. Az viszont, hogy a miniszterelnök személyéhez kötött kormányzás ne tudjon autokrata rendszerré szilárdulni a következő években Magyarországon, elsősorban a magyar választókon múlik. Nem lesz könnyű dolgunk, hiszen az autoriter kormányzás az új választójogi törvénnyel, az állami propaganda szolgálatába állított médiagépezettel, a választások előtti pénzszórással mindent meg fog tenni, hogy újra hatalmon maradjon.