Szerző: Szabó Gergely (Vendég, Pénzriport)
2016.02.13.
A „pénzügyi háború” kifejezés eredeti jelentése, hogy az országok a pénzügyi rendszeren keresztül vívnak háborút egymás ellen. A fogalom Hong Songbing Pénzügyi háborúk című könyvével került Kínában a figyelem középpontjába.
A 2007-ben megjelent könyv szerint Amerika pénzügyi háborút folytat más országok ellen. A támadás fő formája, hogy a kiszemelt országban nyugati bankok igyekeznek minél több dollárhitelt kihelyezni, valamint elérni, hogy a hazai hitelállomány felduzzadjon, s ingatlan és tőzsdei árbuborékok alakuljanak ki. Amikor a hitelpiac telítődik, a nyugati bankok nem hosszabbítják meg a hiteleket, így dollárhiányt idéznek elő. Ezzel párhuzamosan shortolják a helyi pénzt, azaz hitelt vesznek fel helyi pénzben és azt dollárra váltják át, gyengítve ezzel a helyi pénz árfolyamát, így még nehezebbé téve a dollár alapú hitelek fizetését. A pénzügyi pánik, tőzsdei zuhanás és bankrohamok által megtépázott bankok és vállalatok így könnyű prédájává válnak a nyugati bankoknak, amelyek alacsony értéken felvásárolják ezeket. A könyv szerint ezzel a módszerrel milliárdokat vesz el a nyugati pénzügyi elit a világtól.
Ilyen támadás okozta a dél-amerikai országok csődjét az 1980-as években, a japán tőzsdekrachot 1990-ben, valamint a távol-keleti országok devizaválságát 1997-ben. Amerika hasonló módszerrel akarja meggátolni Kína felemelkedését, ezért Kína nem lehet biztonságban addig, amíg a nyugati bankár elit uralmon van. A szerző azt ajánlja a kínai vezetők számára, hogy csak nagyon óvatosan nyissák meg a jüan piacokat a külföldi befektetők előtt, valamint, hogy kerüljék ki a dollár-alapú pénzrendszert.
ITT OLVASHATÓ