2021. augusztus 16., hétfő

SZABAD SZEMMEL: HIÁBA SZORÍT MEG AZ EU, ORBÁN NEM MÓDOSÍT, HISZ A HATALOMNÁL SEMMI SEM DRÁGÁBB

NÉPSZAVA
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2021.08.16.


Hogy mit ér Biden elnök demokratikus csúcsértekezlete, az jó sokára derül ki.


Süddeutsche Zeitung

A vezető német újság azt sürgeti, hogy az EU legyen kemény az autokrata magyar és lengyel kormánnyal szemben, és nagyon jó, hogy egyelőre nem utalja nekik a milliárdokat a gazdasági újjáépítési csomagból. Merthogy az Európai Bizottságnak aggályai vannak mindkét országgal kapcsolatban, hiszen hiányosságok mutatkoznak a jogállamnál és további lépések szükségesek a korrupció, az alapok elsikkasztásának megakadályozására. Csak ha már ez megvan, akkor akkor kapnak zöld jelzést a nemzeti tervek.

A határozott fellépés nagyon is helyénvaló, és igencsak esedékes. Mert nem szabad megengedni, hogy az olyan tekintélyuralmak, mint Budapest és Varsó, uniós pénzekből szilárdítsák meg hatalmukat és tömjék teli baráti oligarchák zsebét. Bíráktól, ügyészektől és független újságíróktól már nemigen kell tartaniuk, mert az igazságszolgáltatást és a sajtót javarészt megzabolázták, vagy elhallgattatták. Annál fontosabb viszont, hogy Brüsszel nagyító alá vegye a magyar elképzeléseket és ragaszkodjon a források felhasználásának szigorú felügyeletéhez.

A végén persze bizonyosan létrejön a megegyezés, és megindulnak a pénzek, remélhetőleg kellőképpen bebiztosítják az elköltésüket. De nem szabad engedékenynek lenni akkor sem, amikor a hétéves költségvetés forrásairól van szó. Pont erre szolgál az új jogállami mechanizmus. Von der Leyen bizottsági elnök azt ígéri, hogy már az ősszel beélesítik az eljárást, amivel megkésett, de még nincs túl késő.

Természetesen Orbán vagy Morawiecki az anyagi megszorítások hatására nem fog módosítani az autoriter irányvonalon. Bizonyosan sokkal többet számít a szemükben a harc a kritikus vélemények, a civil társadalom, a média és az igazságszolgáltatás ellen, mint az, hogy bizonyos szubvenciók befutnak-e, hiszen a tét a hatalom megőrzése. A botrányos magyar LMBT-törvénynek szintén nem parancsol megálljt a költségvetési szigor. Ami nem jó, de a jogszabály sajnos nem függ össze a korrupcióval.

Arra lehet felkészülni, hogy a két ország csupán annyit enged a bíróságok önállósága és az anyagi visszaélések megelőzése ügyében, ami megakadályozza, hogy a Bizottság további kifogásokat támasszon. De ha minden jól megy, akkor ez pont elég lesz arra, hogy az autokraták kegyencei ne lehessenek kőgazdagok Brüsszel és így a nyugati adófizetők pénzéből.

Washington Post

A szerkesztőségi állásfoglalás úgy értékeli: Biden jól időzített, amikor az év végére hívta össze Washingtonba a demokratikus csúcsértekezletet, igaz, a járvány miatt csupán virtuális lesz a találkozó, de jövőre meg akarják tartani a világ vezető hatalmait képviselő politikusok személyes részvételével is. A tanácskozás azért roppant időszerű, mert sokfelé válságba jutott a jogállam. Belaruszban, Kubában, Oroszországban, Kínában és másutt igen keményen lépnek fel a demokrácia híveivel szemben. Fokozódik az elnyomás, erősödik az illiberális rend.

Akiknek fontosak a demokratikus értékek, azoknak üdvözölniük kell az amerikai elnök december 9-10-ére meghirdetett kezdeményezését. A diktátorok ugyanis felbátorodtak és nem egyszerűen megtagadják saját népüktől a demokráciát, hanem másutt is aláássák a jogállamot. Megtanulták, miként lehet gazdaggá tenni kleptokrata rezsimjüket. Tudják, miként kell látszatra demokratikus választásokat tartani, kézből etetni a pártokat és a sajtót, miközben csakis saját maguk gyakorolják a hatalmat és elutasítják a valós versenyt. A jogállamot bunkósbotként forgatják, az ellenzéket „idegen ügynöknek” vagy szélsőségesnek minősítik és börtönbe vetik.

Biden azt célozta meg, hogy védekezni kell a tekintélyuralom ellen, egyidejűleg küzdeni kell a korrupcióval szemben és segíteni kell az emberi jogok tiszteletben tartását. A demokráciáknak újra fel kell fedezniük saját versenyelőnyeiket. Így azt, hogy szövetségre lépve növelni tudják saját erejüket. Továbbá sokat profitálhatnak a civilek, a tudomány és oktatás által kínált elméletekből és rugalmasságból, ami nincs meg a félelem által uralt társadalmakban.

Támogatni kell azokat, akik a frontokon harcolnak a szólás és a gyülekezés szabadságáért. Ugyanakkor elkeserítő volt látni, hogy egyes rendszerek milyen gyorsan szétverték az utcai tiltakozásokat. Viszont lelket melengető, ha pillanatok alatt 100 millióan nézik meg Navalnij filmjét Putyin titkos palotájáról. A Biden-féle csúcs feladata, hogy lendületet adjon a demokrácia védelmének, és használható tervekkel rukkoljon ki ilyen célokra.

Financial Times


Az erőteljes amerikai és európai bírálat még elég lehet, hogy Lengyelország visszakozzon az ellentmondásos TV-törvény ügyében, miközben azonban fokozza a támadást a szabad sajtó ellen – mutat rá a lap vezércikke. A Jog és Igazságosság a Lex-TVN-nel új mélypontra jutott a demokratikus normák felszámolásában. A csatorna gyakran kipellengérezi a kormányzat politikáját, és a vele szembeni fellépés nagyban emlékeztet arra, ami Magyarországon történt a populista-nacionalista Orbán Viktor alatt.

A PiS mára puszta propaganda szócsőt csinált az állami médiából. A köztulajdonban lévő olajcég segédletével vásárolt fel helyi orgánumokat. A kormányreklámok a hajlítható szerkesztőségeknek jutnak. A médiahatóság másfél éve nem képes megújítani a TVN24 sugárzási engedélyét, ami sokat mond. Ha a társaságot meg tudná venni valamelyik hatalombarát jelentkező, akkor már csupán a kis Polsat maradna meg független televíziós hírforrásként, miközben két év múlva választások lesznek.

Ám a koalíciós viták folytán a Jog és Igazságosság már nem olyan erős, mint volt. Kisebbik partnerének kiválása miatt nem könnyen tud többséget felmutatni a törvényhozásban. Népszerűsége jócskán esett az abortusztörvény hatására. Az ellenzék még széttagolt, de Tusk révén lendületet kapott.

Így egyáltalán nem tűnik véletlennek, hogy a kormány pont most igyekszik kezesebbé tenni a sajtót. Az EU és az USA azon töri a fejét, miként tudná megakadályozni, hogy Lengyelország elvesszen a liberális demokrácia számára. A nyomásgyakorlás jelenleg csak korlátozott eredménnyel járhat. De Washingtonnak folyamatosan emlékeztetnie kell a Morawiecki-kormányt, hogy ki nyújtja számára a legfontosabb biztonsági garanciákat.

Ám ha a Szenátus ellenállása dacára is átmegy a sajtójogszabály módosítása, az kihathat az ország megítélésére a külföldi befektetők szemében. Majd meglátjuk, mire megy a Discovery a tervezett perrel. De nagy csapás lenne a PiS-nek, ha a beruházók a választások közeledtével fordítanának hátat az országnak.

Foreign Policy

Krekó Péter arra figyelmeztet az amerikai szaklapban megjelent elemzésében, hogy mostanság a tekintélyelvű politikusok meglehetősen sikeresek, amikor befolyásukat a ténylegesnél nagyobbnak tüntetik fel. A Political Capital igazgatója Navalnijra hivatkozik, aki szerint a Kreml el tudta hitetni: képes manipulálni a Nyugatot, ám az már más kérdés, hogy milyen mértékben.

A geopolitikai rend átalakulóban van, a demokráciák világszerte teret vesztenek. Csak ennek érzete gyakran rosszabb, mint a tényleges helyzet. Kína és a többi autokrácia jól el tudja adni, hogy mekkora erőt jelent gazdaságilag, politikailag, katonailag. És hogy mennyire képesek beleszólni más országok ügyeibe. Függetlenül attól, hogy állításuk mennyire állja ki a valóság próbáját.

Bizonyítja ezt a világjárvány, hiszen például Oroszország nem győzte dicsérni a Szputnyik V-t, és a földkerekség megmentőjeként lépett fel, ám annyi volt odahaza a halott, hogy összeroppant alatta az egészségügyi rendszer. Ám hogy a vakcina mennyire segített a világon, az ügyben erősen túlzóak a moszkvai sikerjelentések, akárcsak Kína esetében.

De hogy a propaganda milyen eredményes, azt bizonyítja Szerbia, ahol a lakosság 40 %-a szerint Pekingből érkezett a legnagyobb támogatás. Hogyne: 56 millió eurót ígért, ebből írd és mondd: 6,6 milliót utalt át, az EU-tól viszont tavaly 1,8 milliárd érkezett. Vucsics elnök mégis Kínát ajnározta és annak ösztönzésére olyan programokat fogadott el, amelyek veszélyeztethetik az ország uniós tagságát.

Téveszmék vannak forgalomban az autokráciák katonai ütőerejéről is. A magyarok jó kétharmad úgy véli, hogy Oroszország többet költ a hadseregére, mint az Egyesült Államok vagy Kína, ám igazából utóbbi két ország javára billen a mérleg, tízszer, illetve négyszer akkora kiadással.

Az autoriter rezsimekről alkotott kép eltorzításában lényeges szerepet töltenek be a demokráciákban az elitellenes, illetve euroszkeptikus politikusok. Orbán Viktor pl. jócskán eltúlozta, hogy Magyarországnak mekkora veszteségeket okoztak az oroszellenes európai szankciók. Ezáltal jócskán felnagyította Moszkva gazdasági súlyát. Ugyanakkor a torz benyomás egyes vezetőket Oroszország és Kína felé terelhet, ami csak ráerősít arra a hitre, hogy azok mennyire jelentősek. Így ördögi kör jön létre.

A hatást úgy lehet ellensúlyozni, hogy egyfelől el kell ismerni a tekintélyuralmi befolyás veszélyeit, másfelől viszont nem szabad a szenzációhajhászás bűnébe esni. Többet kell foglalkozni az orosz és a kínai modell gyengeségeivel is. Meg kell erősíteni az emberek hitét a liberális demokráciában, különben csak nő az autokrácia kockázata. De semmiképpen sem szabad segíteni, hogy ez ilyen kormányok felfújják a saját jelentőségüket, ugyanakkor leszólják a jogállam állapotát és a tekintélyelvű felemelkedést hirdessék.

VÉGE LEHET A VADROMANTIKÁNAK A KISOROSZI SZIGETCSÚCSON, TÖBB SZÁZ MILLIÓS FEJLESZTÉS INDUL

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: ZIMRE ZSUZSA
2021.08.16.


Majdnem 400 millióból fejlesztik a részben Natura 2000-es területen fekvő Kisoroszi Szigetcsúcsot. A tervek között szerepel többek között az utak leaszfaltozása, de az illemhelyek számának növelése is. A természetet féltők tiltakoznak, sokan a terület nomád jellegének elvesztésétől félnek, míg a helyiek megosztottak az ügyben. A kivitelező egy NER-közeli cég, amely egyedül pályázott. Az illetékes kormányhivatal csak 71 ezer forintért adná ki az előzetes hatástanulmányokat, az önkormányzaton pedig – a polgármester távollétében – senki sem hajlandó nyilatkozni.


Sátrazás, naplemente, Duna, romantika. Talán ezért is szeretik az emberek annyira a Kisoroszi szigetspiccet, a Szentendrei-sziget tetején elhelyezkedő nomád táborhelyet. Nyaranta évről-évre többen érkeznek a kempingbe autóval, biciklin és folyón át. Nem véletlen a rajongás: a spiccről az egész Dunakanyart belátni, nincs messze Budapest, és adott a vadregényes hangulat.

Az önkormányzat tulajdonolta, részben Natura 2000-es területen, a Duna-Ipoly Nemzeti Park fennhatósága alá tartozó területen évtizedek óta működik a kemping, amely 2018-ban váltott üzemeltetőt. A pályázatot az RF-JBM Kft nyerte el, 1+2 évre, információink szerint ezt hosszabbították meg idén. A cég akkori vezetője, Balla Máté már a pályázatában szerepeltette az illemhelyek színvonalának és számának növelését, a parkoló korszerűsítését, az út kátyúzását és az informatikai fejlesztést. Tette ezt talán azért, mert még 2017-ben kiemelt turisztikai térségbe sorolta a kormány a Dunakanyart, amelynek keretében strandfejlesztésre különítettek el pénzt. A polgármester, Molnár Csaba már 2018-ban elkészítette a település fejlesztési koncepcióját, egy évvel később pedig elkészült a pályázat is...

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGHOZ FORDUL AZ ALKOTMÁNYELLENES NYUGDÍJMINIMUM MIATT A JOGVÉDŐ CIVILSZERVEZET

HÍRKLIKK
Szerző: HARKAI PÉTER
2021.08.16.


Alkotmánybírósághoz fordult az Utcajogász Egyesület az öregségi nyugdíjminimum összegének emelése érdekében. A szervezet szerint az öregségi nyugdíj legkisebb havi összege nem biztosítja a havi megélhetést. A KSH adatai alapján 2020-ban reálértéken 40 221,5 forint felelne meg a 2008-ban megállapított 28500 forintnak.

A hajléktalan és lakhatási nehézséggel küzdő embereknek tizenegy éve ingyenes jogi segítséget nyújtó szervezet szerint 2008. január 1-jén határozták meg a 28 500 forintos összeget, ami azóta sem változott.

Az Utcajogász Egyesület az Alkotmánybíróságnak küldött beadványában azt írta, hogy a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján, a családok havi megélhetési költsége az elmúlt 13 év alatt legalább 40 százalékkal emelkedett. Az öregségi nyugdíj minimuma képezi az alapját a legtöbb szociális ellátás összegének, valamint annak a jövedelemhatárnak is, amely a jogalkotó szerint biztosítja a megélhetést, ezért nem szükséges állami támogatást nyújtani. Azzal, hogy a jogalkotó nem emelte a minimális összeget, a rászorulók széles rétegét zárja ki az állami ellátás igénybevételének lehetőségéből – állítja az egyesület...

MUNKÁLTATÓI SZEMMEL

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2021.08.15.


Magamon is le tudom mérni a viszonyulásom/tudásom változását a bérekhez. Mert teljesen másképp viszonyul az ember, ha kapja, és máshogy, ha adja. Mikor az állami iskolában megkaptam az első fizetésem (ami akkor 3 ezer Ft körül volt) nem nagyon érdekelt, hogy a járulékok be vannak-e fizetve, vagy milyen kötelezettségeim vannak a fizetésért. Nem tettem mérlegre, hogy mennyire éri meg magam odatenni ezért a bérért, nem ez volt a fontos (akkor sem), hanem a hivatás, amit akkor sem értelmeztem munkabér-munkaidő-energia viszonylatban.

Egyébként ez kényelmes is volt, hiszen a felelősség a bérrel kapcsolatosan a munkáltatót terhelte. Mikor az alapítvány munkája elindult, 2000-ben, akkor még kiszámítható, az inflációt követő normatívával, amiből fenn lehetett tartani az iskolát, jövőképpel, számomra, bár már intézményvezető voltam, még az is egy nyugis időszak volt. Mert minden hónapban megérkezett a támogatás, és a bérek, járulékok utalásán kívül ezen a téren nem volt sok gond.

Aztán, ahogy az állami támogatás csökkent, egyre inkább éreztem a munkáltató felelősségét ebben is. Emlékszem, minden költségvetési törvény elfogadását milyen félelemmel vártam, mert a fenntartó alapítványt az állam kötelezi a tanév végigvitelére, és ebbe nem volt bekalkulálva, hogy januárban csökkentenek-e vagy sem. Lassan tűnt el előlem a jövőkép, már csak egy-egy évre terveztem. A nehézséget nálunk mindig az adta, hogy a hiányt nem tudtuk a szülőkre hárítani, a hátrányos helyzetű gyerekek aránya nálunk mindig 70% körül mozgott.

Nagy segítség volt, mikor lehetőséget kaptunk a közoktatási megállapodás megpályázására, ami bepótolta a hiányt. 2006-tól, minden évben. Amikor tavaly elvonták a felét, 8,5 milliót, és megírták, hogy a következő tanévben már nem számíthatunk erre egyáltalán, megint megingatott minket. Az összeg, amit így elvontak tőlünk, egy évre 17 millió forint. Indoklásként a pandémia okozta helyzetre hivatkoztak, ami ugye megnehezítette az oktatást, és kell a pénz az államnak a digitális eszközökre. No meg azzal is indokolták, hogy az Igazgyöngynek jó a fundraising-je, úgy hallják, jók vagyunk adománygyűjtésben.

Mindkettő különösen rosszul esett, egyrészt, mert ennél jóval többet fordítottunk a gyerekek és családjaik támogatására a pandémia alatt, külön figyelve arra is, hogy az általános és középiskoláikhoz a kapcsolódást támogassuk. És egyébként is, sokat dolgozunk azért, hogy a leszakadó családok gyerekei sikeresen folytathassák a tanulmányaikat. Azokért nyúlunk le, akikért egyébként az intézményrendszer nem igazán tud. A komplex munka, amit az esélyteremtésért végzünk, mind adományból megy, az öt közhasznú feladatból csak ezt támogatja (részben) az állam. A közhasznú feladatok állami feladatok, amelyet az államnak kellene megoldania, nem pedig adományokból, civileknek.

Az elvonás bejelentése után indult összefogás és gyűjtés az előttünk álló tanévre megoldotta a problémát, de már kezdek aggódni a következő tanéven. Legalább egy évet szeretek előre látni. És persze aggódok Iványi Gáborékért, meg az Ámbédkarért is, akikkel együtt kerültünk ebbe a helyzetbe.

Szóval, a bérek előteremtésének feladata, a munkatársak iránti felelősség úgy nőtt, ahogy az Igazgyöngy tevékenységei nőttek. Az oktatás bővült a tanodával, az ösztöndíjprogrammal, az iskolaszer-, gyerekgyógyszer- és szemüvegtámogatással, a gyerekekre irányuló egyéb, fejlesztő programokkal. Amihez szakemberek kellenek, mert folyamatos, kiszámítható fejlesztést, olyat, ami kapcsolódik a rendszerbe állított beavatkozásokhoz, csak így lehet adni. Az önkéntesek is csak a munkatársak koordinálásával csatornázhatók be. Ezek a beavatkozások folyamatosan bővültek, már nem csak a gyerekeket érintették, hanem a családokat is.

A lakhatási szegénység, a megélhetéshez nem elégséges jövedelem, a pénzügyi tudatosság és az önfenntartási képességek hiánya újabb feladatokat jelölt ki, amelyek megoldásához, még akkor is, ha vannak ehhez önkéntes segítők, újabb szakemberek szükségesek. Újabb bérköltség, a szociális munkára, közösségfejlesztésre, amiben megint kulcsfontosságú a munkavállaló biztonsága, a jövő viszonylagos személyes kiszámíthatósága. Mert egy hosszú távon megtérülő munkát nem lehet úgy végezni, hogy nem tudjuk, mikor szűnik meg az állás, vagyis a bér, ami erre fordítható. És minden megszakított fejlesztő folyamat visszaesést eredményez, itt a folyamatosság kulcsszó.

A fejlesztő munka másféle feladatokat is hozott, pl. az adományok rendszerezése, szortírozása, csomagolása, karbantartás, takarítás, adminisztrációs feladatok. Sokan bele sem gondolnak ebbe, amikor adományt küldenek, mennyi feladat van még a célba juttatásig. A törvényes és átlátható működés is munkát ad, vezetni minden tételt, nyilvántartásokat, statisztikákat, határidőkkel, összehangolva. Külön munkáltatói feladat ennek az egésznek a hatékonyságmérése, a változások, eredmények kimutathatósága. A munkaterületek egymásba érnek, átfedések vannak, állandó figyelmet, újratervezést igényelnek. A pandémia sokban nehezített, bár voltak pozitív hatásai is, pl. a digitális térben erősíteni tudtuk a működéseket, egymáshoz kapcsolódó szálakat.

Aztán, mivel társadalmi vállalkozássá is bővültünk, és belekezdtünk egy, a célcsoportunkat foglalkoztató programelembe, újabb munkabéreket igénylő területhez kellett forrást teremteni. Ez egy minimálbéres foglalkoztatás, szakképzetlen munkaerők fejlesztése a cél. No meg persze az, hogy egyszer majd megálljon az üzleti modell, és képesek legyenek kitermelni a benne dolgozók a bérüket. Az itt az elvégzett munka mérése, a szabályok kialakítása és betartatása, a közmunkával felhígított munkamorállal szemben valami más minőség elérése óriási erőfeszítéseket igényel. Ezt csak az tudja, aki naponta megküzd ezzel. És itt nagyon nagy tükör a minimálbéres foglalkoztatás napi bér- és járulékköltsége.

A furcsa az, hogy úgy gondolhatnánk, egy alapítványnál mi magunk alakíthatjuk a szabályainkat a munkavállalókkal kapcsolatban is. De ez csak részben igaz. A kötelező minimálbér emelés pl. minden évben nagy kihívás elé állít minket. Mert, ha nem próbáljuk meg ehhez igazítani a többiekét, akik a fejlesztéseket végzik, egyszerűen eltűnik a különbség a nyolc osztállyal sem rendelkező és a diplomás munkatárs között. Ez meg nem túl motiváló, ha a tanult munkavállaló szempontjából nézzük.

Szóval, alaposan átalakult a tudásom, gondolkodásom miközben a munkavállalói státuszból munkáltatóiba kerültem. És bizony, ha ezt az ember nem az állami rendszeren belül teszi, amiben a bérek előteremtésének felelőssége nem jelenik meg feladatként, az megint más. Mert akkor nincs az, hogy “van”, akkor takarékosabb és észszerűbb költségvetés szerint kell működni, ráadásul úgy, hogy abban a hatékonyság is kimutatható legyen. Ebben tartalékra is szükség van, éppen a kiszámíthatatlan társadalmi környezet miatt.

Nem tudom, eljön-e valaha, hogy a munkabérek előteremtésén történő aggódás csökkeni fog bennem. Mindig ez a “fejlesztések folyamatosságának biztosítása” lebeg a szemem előtt. Persze tudom, sokan értik ezt. Sokan értik, és támogatják a munkánkat. Nélkülük nem menne. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki mellettünk van, és hisz bennünk.

Remélem, lesz elég időnk rá, hogy bebizonyítsuk, van út, amin el lehet indulni, sőt, végig is lehet menni. Aminek a végén másfajta tudással és életstratégiával bíró fiatalok lesznek. Akiknek a gyerekei számára már elképzelhetetlen lesz az a nyomorúság, ahonnan a szüleik indultak.

A NEMZETI PRIDE ÉVTIZEDE

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2021.08.16.


Ha Novák Katalin mondja, akkor biztosan úgy is lesz, hogy most a nemzeti büszkeség évtizede következik. Csak azt nem árulta el, pontosan mikortól kell büszkének lennünk, és legfőképpen, hogy mire is. Mivelhogy a Vajdaságban delirált a drága, attól most eltekintek, hogy ez a kor azért jön el, mert a nemzet egyesítésével már végeztek, ugyanis valamit csak kell mondani a bávatagoknak, ha már kivették a naftalinból az ünneplőset. De azért egy kicsit megsértődnék, ha vajdasági magyar volnék, hogy nekem csak egy Novák jut, egy pelenkafelelős, míg a felvidékiekhez meg Kövér járogat, de annyira, hogy a szlovákoknak föláll már a szőr a hátukon a pedellustól.

Visszatérve azonban Novák meghirdetett büszke évtizedére, ami a mai kályhánk, azt kellene tudni, hogy csupán improvizált a drága, vagy ez a hivatalos történelmi irány, mert egyáltalán nem mindegy, magam is úgy alakítom a tudatom. Amikor kölökoromban az énekkarban (vagy karének) erősen harsogtuk, hogy „büszke név az úttörő, viharban edzett drága név, ha hallod a szót úttörő, nevedre százszor büszke légy“, akkor sem dagadt az ember keble, mert büszkének lenni nem úgy megy, hogy, na, legyél már büszke, szorítsad Józsi, míg el nem fehérül a száj is. Büszkének lenni valamire lehet, a semmire lehetetlen, vagy káprázat csupán, délibáb a Hortobágyon.

Hogy Novák Katalin kihirdeti a nemzeti büszkeség évtizedét, attól még ugyanazok a csámpás magyarok maradunk bibircsókkal az orrunkon, nem kellene übermenschet játszani, mert nincs miért. Egyelőre, és amíg Novák Katalin azért mondja, mert ilyen magas hivatalt visel, tehát a NER él és virul, Európában a lator államok közé tartozunk, akik tartják a markukat, de belehugyoznak a zongorába. Koldusok, de ordenáré nagy a pofájuk, trottyos a gatyájuk, mégis divatdiktátoroknak képzelik magukat, és még nem tudom, hányféleképp vagyok képes eufemisztikusan megfogalmazni, milyen porbafingóak vagyunk és agresszíven bunkók. Büszkének lenni erre?

Gusztus dolga, de ha sikerül, akkor az ember átment a fideszista alapvizsgán. Ám, hogy ezt az egészet elhelyezzük a NER téridő kontinuumában, idézzük fel e kedves vezető iránymutatását is, ami szerint az eltelt tíz év a legjobb volt a vérzivataros százból, és máris összeáll a rendszer. Nemzetegyesítés, soha nem volt sikerek és az ebből fakadó dagadó kebel. Voltaképp ezen a ponton körbeér a sztori, a történelem beteljesítette önmagát, Orbán megváltotta a nemzetet, azaz, út nincs már sehová. Fetrengünk csak a büszkeségben, és voltaképp, ha belegondolok, a mostani, több napossá tett augusztus 20., aminek idejére még az oltakozást is leállítják, a permanens happy kezdete lehet...