YOUTUBE
Szerző: YANN ARTHUS-BERTRAND
2017.
2018. december 9., vasárnap
RÁADÁS: OTTHONUNK, A FÖLD - EGY UTAZÁS TÖRTÉNETE (FRANCIA DOKUMENTUMFILM MAGYARUL)
YOUTUBE
Szerző: YANN ARTHUS-BERTRAND
2017.
RÁADÁS: A KAMIONOS EGY HETE. ÉLET AZ ÚTON
YOUTUBE
Szerző: ST22LACIKA / DAJKA LÁSZLÓ
2018.12.08.
00:00-- Bevezető
00:28-- Kötelező a hólánc
01:00-- Elindulást segítő hólánc
01:53-- Convoy Truck shop
02:10-- Ünnepi kiadás...
03:03-- Reggeli. Mai munka...
03:41-- Indulás a lerakóra. Bála
04:00-- Én únióznék-e? NEM
07:48-- Benzinkúton nem zuhanyzok...
09:05-- Lerakóra érkezés. Így vár a traktoros
10:17-- Lerakodás. Csodaszép a táj
11:27-- Papírmunka, takarítás
12:00-- Az idióta mikrobuszos. VLOG. Oszkár telekocsi
15:50-- Svájc. Rakodás után. Irány a vám
17:22-- Érkezés a vámra...
19:23-- Irány a spedició és a vám.
20:53-- Határlépés ,teendők
24:10-- Transkona és a magyar irányítás
24:43-- Rengeteg időnk van. Termin.Lerakó.
25:42-- Kiterelnek. Kontroll.
27:24-- Civil autóban a rendőr
28:02-- Miért nincs hang a navigáción?
28:20-- Most 85-el fogok menni. Ráérünk
28:37-- Esti parkoló. Mi az esti program?
31:01-- Parkoló keresés.
32:49-- Hol van a wc?
33:18-- Esti edzés naplementében
34:42-- Útvonaltervezés. Nem megyek Luxemburgba be...Navi:tomtom 6250
36:04-- Indulás előtti teendő
37:10-- Reggelizés Longwy-nél
39:54-- Hol mosogatok és hogyan?
40:35-- Koszos a kamion. Miért?
40:53-- Következő megálló? wc? Másképp eszek?
irány Habay...
43:17-- Na ez finom. Ekkora szopást!!! Ezért jó a tomtom! - nem mernek sokan kerülni!-15 km volt a dugó
46:33-- Térkép , merre lehet kerülni
46:40-- Érkezés a habay kútra. Így rabolnak ki
48:20-- Zuhanyzó
48:38-- Bevásárlás kamionnal. BŐVEBBEN
56:40-- Edzés.
58:00-- Indulás a parkoló felé.
58:40-- Érkezés a fizetős parkolóba - mit fogok csinálni? xbox
1:00:35-- 26 euro volt. Parkoljunk le
1:02:00-- Reggeli kezdés.
01:02:25-- Ennyi, és belefutsz a bírságba.nem kell hozzá nagy tudomány és akár 1000 euro:(
01:05:31-- Érkezés a lerakóra. A navi szívatna...
01:07:49-- Otthoni program? 3 napig Pesten , munka után munka -a tartalom nem jön házhoz, sokat kell menni utána!-
01:13:50-- Rakodás után... A rakodást nem lehetett kamerázni.
01:15:26-- Mehetünk leadni az üres raklapokat(paletta)
01:16:26-- Rámpára tolatás
01:17:17-- Nem vett át egy raklapot. szusza
01:19:03-- Dugó. Így kerülöm el. Hyperlapse felvétel.
01:20:25-- Hyperlapse
01:21:13-- Navi nézet. útvonaltervezés -így kerülgetek-
01:23:47-- 500 km a havi + kilométerem. Ezért is jó vállalkozónak lenni.
01:25:15-- Esti parkolás
01:26:50-- Reggeli teendő. Árurögzítés
01:28:02-- 4h30 vezetés után edzés.
01:28:32-- Edzés a Dunaparton
01:30:21-- Edzés után. Ismét dugó. Kerüljük:))
01:31:23-- Miért nem készül több videó? Mi is történt a héten? Vállalkozás előny-hátránya
01:35:18-- Vlog. Ezért kaptam dislike-ot. -megverném a rendőrt- ???
01:39:12-- Érkezés a lerakóra. nehéz videózni?
01:43:00-- Lerakodás Timelapse. Két oldalról rakodás. szopás.
01:45:34-- Felrakóra érkezés. Vlog a régi melómról. coca cola
01:47:47-- Így jutott vissza hozzá a drón
01:49:40-- Rakodás. Ismét két oldalról. Szopás.
01:51:20-- Tükörből tolatás. Tükör nézet
01:52:25-- Mond el a véleményed.
ITT NÉZHETŐ MEG
Szerző: ST22LACIKA / DAJKA LÁSZLÓ
2018.12.08.
ITT NÉZHETŐ MEG
IVÁNYI GÁBOR: RÁNK FOG DŐLNI EZ AZ ORSZÁG
MAGYAR HANG
Szerző: TOMPOS ÁDÁM
2018.12.09.
A hajléktalanok ügyében nem született megoldás, a fedél nélkül élők inkább csak elbújtak valahol, külvárosokban, erdőkben húzták meg magukat – mondta a Magyar Hangnak adott interjújában Iványi Gábor. Az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke szerint a kriminalizálással csak felgyorsították emberi elmúlásukat, miközben tömegeket fenyeget most is az utcára kerülés réme. A lelkésznek lenne mondanivalója a miniszterelnöknek, ha meghallgatná.
– Lehet a hajléktalanokkal választást nyerni?
– Igen, pontosan úgy, ahogy migránsozással is. A narratíva és a „megoldás” persze megint csak fikció, de sajnos éppen azért működhet. Csak azt nem értem, hogyhogy nem fáradtunk bele ebbe az örökös harcba, az állandó ellenségkeresésbe. Először jött az IMF, aztán a kirekesztett egyházak, a pedagógusok, majd jött Soros és a menekültek, az újságok, és most a hajléktalanoknál tartunk.
– A Guardiannek nyilatkozva nevezte a hajléktalanokat új migránsoknak, a kormány új bűnbakjainak. Mi a közös bennük – már azon felül, hogy célkeresztbe kerültek?
– A hajléktalanok éppúgy láthatóak és védtelenek, miként a menekültek voltak. És az ő ügyük, ellátásuk is terhekkel jár, mert a szeretet bizony ilyen: el kell fogadnunk, hogy nem mindig mi vagyunk a kedvezményezettjei. Áldozatot hozunk valamiért, valakiért vagy valakikért. A szolidaritás éppen arról szól, hogy vállaljuk ezt a terhet...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: TOMPOS ÁDÁM
2018.12.09.
– Lehet a hajléktalanokkal választást nyerni?
– Igen, pontosan úgy, ahogy migránsozással is. A narratíva és a „megoldás” persze megint csak fikció, de sajnos éppen azért működhet. Csak azt nem értem, hogyhogy nem fáradtunk bele ebbe az örökös harcba, az állandó ellenségkeresésbe. Először jött az IMF, aztán a kirekesztett egyházak, a pedagógusok, majd jött Soros és a menekültek, az újságok, és most a hajléktalanoknál tartunk.
– A Guardiannek nyilatkozva nevezte a hajléktalanokat új migránsoknak, a kormány új bűnbakjainak. Mi a közös bennük – már azon felül, hogy célkeresztbe kerültek?
– A hajléktalanok éppúgy láthatóak és védtelenek, miként a menekültek voltak. És az ő ügyük, ellátásuk is terhekkel jár, mert a szeretet bizony ilyen: el kell fogadnunk, hogy nem mindig mi vagyunk a kedvezményezettjei. Áldozatot hozunk valamiért, valakiért vagy valakikért. A szolidaritás éppen arról szól, hogy vállaljuk ezt a terhet...
ITT OLVASHATÓ
MINDENT FELFAL A GÖMBÖC: EGYETEMET, SAJTÓT, MUNKÁSOKAT
HVG ONLINE
Szerző: T.R.
2018.12.09.
A magyar közélet idei egyik legintenzívebb hete van mögöttünk. A CEU Bécsbe költözik, egyetlen masszív tömbbé állt össze a fideszes média, a kormány pénzelvonással büntetné az MTA-t, miközben 400 órára emelnék a túlórát. Ez a hvg.hu heti belpolitikai összefoglalója.
„Biberkopf többet akart az élettől egy vajas kenyérnél.”
(A Berlin, Alexanderplatz c. színdarab egyik nyitómondata)
A magyar társadalom megvillantotta immunrendszere állapotát. Nagyjából negyven ember tüntetett hétfő este, miután kiderült, Bécsbe költözik a CEU. „A CEU-t kiszorították, elűzték, ez példátlan. A kormány méltánytalanul járt el saját állampolgáraival szemben is” – mondta hétfői sajtótájékoztatóján Michael Ignatieff rektor. Erre válaszul mutatta meg a tömeg, mekkora ellenálló képességet tud felmutatni ott, ahol egy egyetemnek költöznie kell, mert Soros György alapította.
Semekkorát.
Bécs polgármestere büszke arra, hogy hozzájuk költözik az egyetem, Tarlós István szerint Budapestnek nem veszteség a költözés, a főváros költségvetésébe egy fillért nem fizetnek be – mondta a lapunknak adott interjújában cinikusan. Manfred Weber, az Európai Néppárt csúcsjelöltje csalódott, de Orbán Viktor megmutatta: bármit megtehet.
Lezárult a Fidesz-média totális központosítása is. Az eddig szétaprózott médiumok egy kézbe, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványhoz kerülnek. Az alapítvány közleménye szerint 10 kiadóvállalat már csatlakozott, a többi között a HírTv, a Lokál a Ripost a 888 a Figyelő kiadója, de felajánlkozott az Origo, a Magyar Idők, az ECHO Tv, és a Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő Opus Press. Egy plusz lépéssel Puch László volt szocialista pártpénztárnok sajtójának egy része is a fideszes birodalomban találta magát.
Ezzel „nagyon komoly szintet ugrott a Fidesz”, ahogy korábban Urbán Ágnes médiakutató fogalmazott, ráadásul Orbán Viktor volt olyan kedves, hogy nem hozta kellemetlen helyzetbe a GVH-t, ugyanis a versenyhivatalnak nem kellett megvizsgálnia, torzul-e ezzel a lépéssel a médiapiac. Józan ésszel belegondolva: igen, innentől kezdve központi irányítással megy a tartalomszolgáltatás a Fidesz-médiában, de miután egy Orbán Viktor kézjegyével ellátott kormányrendelet nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítette az ügyletet, a GVH (és a Médiatanács) nem vizsgálódhat.
A kormány szerint a print médiakultúra megmentése érdekében kellett átminősíteni a fideszes médiabirodalmat, mondták ezt akkor, amikor néhány éve egyik pillanatról a másikra ellehetetlenült a Népszabadság, és akkor, amikor április 8-a után a Magyar Nemzet is megszűnt. Két tradicionális print lap. (Szombaton pedig megjelent az utolsó Vasárnapi Hírek, a lap beleolvad a Népszavába.)
A felálló halálcsillag feje Liszkay Gábor, a lapszöktető, akiről portrénkban két éve azt írtuk, középszerű intellektus, érdektelen személyiség, de van egy specialitása, amit Révai József óta ő tud a legjobban: pártlapot készíteni. Sokan mesélik, hogy 2006-ban, az elveszített választások után Orbán Viktor meglátogatta a Magyar Nemzet szerkesztőségét, hogy lelket öntsön a csüggedt újságírókba. Nagyjából ezzel egy időben hangzott el Liszkay Gábortól (aki tizenöt évig volt a Magyar Nemzet tulajdonos-főszerkesztője) az a jó tanács, hogy fel fejjel: "ellenzékben sokkal jobb újságot csinálni"....
Szerző: T.R.
2018.12.09.
„Biberkopf többet akart az élettől egy vajas kenyérnél.”
(A Berlin, Alexanderplatz c. színdarab egyik nyitómondata)
A magyar társadalom megvillantotta immunrendszere állapotát. Nagyjából negyven ember tüntetett hétfő este, miután kiderült, Bécsbe költözik a CEU. „A CEU-t kiszorították, elűzték, ez példátlan. A kormány méltánytalanul járt el saját állampolgáraival szemben is” – mondta hétfői sajtótájékoztatóján Michael Ignatieff rektor. Erre válaszul mutatta meg a tömeg, mekkora ellenálló képességet tud felmutatni ott, ahol egy egyetemnek költöznie kell, mert Soros György alapította.
Semekkorát.
Bécs polgármestere büszke arra, hogy hozzájuk költözik az egyetem, Tarlós István szerint Budapestnek nem veszteség a költözés, a főváros költségvetésébe egy fillért nem fizetnek be – mondta a lapunknak adott interjújában cinikusan. Manfred Weber, az Európai Néppárt csúcsjelöltje csalódott, de Orbán Viktor megmutatta: bármit megtehet.
Lezárult a Fidesz-média totális központosítása is. Az eddig szétaprózott médiumok egy kézbe, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványhoz kerülnek. Az alapítvány közleménye szerint 10 kiadóvállalat már csatlakozott, a többi között a HírTv, a Lokál a Ripost a 888 a Figyelő kiadója, de felajánlkozott az Origo, a Magyar Idők, az ECHO Tv, és a Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő Opus Press. Egy plusz lépéssel Puch László volt szocialista pártpénztárnok sajtójának egy része is a fideszes birodalomban találta magát.
Ezzel „nagyon komoly szintet ugrott a Fidesz”, ahogy korábban Urbán Ágnes médiakutató fogalmazott, ráadásul Orbán Viktor volt olyan kedves, hogy nem hozta kellemetlen helyzetbe a GVH-t, ugyanis a versenyhivatalnak nem kellett megvizsgálnia, torzul-e ezzel a lépéssel a médiapiac. Józan ésszel belegondolva: igen, innentől kezdve központi irányítással megy a tartalomszolgáltatás a Fidesz-médiában, de miután egy Orbán Viktor kézjegyével ellátott kormányrendelet nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítette az ügyletet, a GVH (és a Médiatanács) nem vizsgálódhat.
A kormány szerint a print médiakultúra megmentése érdekében kellett átminősíteni a fideszes médiabirodalmat, mondták ezt akkor, amikor néhány éve egyik pillanatról a másikra ellehetetlenült a Népszabadság, és akkor, amikor április 8-a után a Magyar Nemzet is megszűnt. Két tradicionális print lap. (Szombaton pedig megjelent az utolsó Vasárnapi Hírek, a lap beleolvad a Népszavába.)
A felálló halálcsillag feje Liszkay Gábor, a lapszöktető, akiről portrénkban két éve azt írtuk, középszerű intellektus, érdektelen személyiség, de van egy specialitása, amit Révai József óta ő tud a legjobban: pártlapot készíteni. Sokan mesélik, hogy 2006-ban, az elveszített választások után Orbán Viktor meglátogatta a Magyar Nemzet szerkesztőségét, hogy lelket öntsön a csüggedt újságírókba. Nagyjából ezzel egy időben hangzott el Liszkay Gábortól (aki tizenöt évig volt a Magyar Nemzet tulajdonos-főszerkesztője) az a jó tanács, hogy fel fejjel: "ellenzékben sokkal jobb újságot csinálni"....
A "KÖZSZOLGÁLATI" TELEVÍZIÓ PROPAGANDÁJA ÉS ELHALLGATÁSAI ELLEN TÜNTETTEK HADHÁZYÉK TÉVÉSZÉKHÁZ ELŐTT
MÉRCE
Szerző: BERNÁTH LACKÓ
2018.12.09.
...„A demokrácia és a korrupció elleni küzdelem összefügg”
– mondta Nagy-Navarro, aki ironikusan „nemzetstratégiai érdekűnek” nyilvánította a rendezvényt.
A felszólalók, köztük a volt MTV-dolgozó Dömsödi Gábor, egybehangzóan „hazugsággyárnak” illetve „trágyahegynek” nevezték a jelenlegi közmédiát. Előbbi kitért rá, hogy annak idején még fideszesek is felháborodtak a közmédiás leépítéseken. A későbbiekben a felszólalók kitértek rá, hogy a kormányzat a saját kezében összpontosítja jelenleg az általuk birtokolt és „Rogán Antal irányítása alatt álló” összes médiaterméket.
„Az emberek nem hülyék, ha tudják hogy mi van, ha húsz csatornán ugyanazt hallják, akkor nem fogják azokat bevenni”
–mondta egy pont a mikrofont visszaszerző Nagy-Navarro Balázs.
„Szabadságot akarunk, nyugalmat akarunk, boldog Magyarországot akarunk”
– tette hozzá.
Ezek után Hajnal Miklós, a Momentum Párt szóvivője szólalt fel, aki megkérte a jelenlevőket, hogy „integessenek a tetőn álló propagandistáknak”.
Hajnal szerint a kormány fél a közvéleménytől, és ezért akarja ennyire uralni a médiát. Hozzátette, Orbán Vikor
„rákosista propagandát épít”.
A szóvivő felhívta rá a figyelmet, hogy a kormánypárt csak kétharmadot szerzett áprilisban, úgyhogy legyen szívesek „legalább egyharmadnyi műsoridőt adni nekünk”.
Hajnal után Hadházy Ákos szólalt fel, aki szerint ez a kormány „olyan, mint a rák, mindent átsző, mindent behálóz”. Ezt nem csak a propagandagyárak kiépítésére mondta, hanem belevette a CEU-ügyet, illetve a Polt Péter által vezetett ügyészséget. Hadházy közölte, hogy az emberek azért gyűjtik az aláírásokat, hogy visszavegyék a közszolgálatot.
A közmédia visszaszerzését tartotta a legfontosabbnak, mert annak visszaszerzése nélkül „olyanok vagyunk, mint a bárányok, akik csak bégetnek, amikor viszik őket a vágóhídra”.
A volt pártelnök szerint a kormány, ha tehetné, bezárná a HVG-t és a 444-et, illetve minden ellenzéki médiát. Szerinte ezért kell cselekednie az állampolgároknak.
Hadházy Ákos petíciót nyújtott át a tüntetés végén az MTVA vezetőségének, melyben tisztességes, nem propagandisztikus közmédiát követel, valamint azt, hogy számoljanak be az aláírásgyűjtésükről. A demonstráció a Himnusz eléneklésével zárult.
ITT OLVASHATÓ
Szerző: BERNÁTH LACKÓ
2018.12.09.
– mondta Nagy-Navarro, aki ironikusan „nemzetstratégiai érdekűnek” nyilvánította a rendezvényt.
A felszólalók, köztük a volt MTV-dolgozó Dömsödi Gábor, egybehangzóan „hazugsággyárnak” illetve „trágyahegynek” nevezték a jelenlegi közmédiát. Előbbi kitért rá, hogy annak idején még fideszesek is felháborodtak a közmédiás leépítéseken. A későbbiekben a felszólalók kitértek rá, hogy a kormányzat a saját kezében összpontosítja jelenleg az általuk birtokolt és „Rogán Antal irányítása alatt álló” összes médiaterméket.
„Az emberek nem hülyék, ha tudják hogy mi van, ha húsz csatornán ugyanazt hallják, akkor nem fogják azokat bevenni”
–mondta egy pont a mikrofont visszaszerző Nagy-Navarro Balázs.
„Szabadságot akarunk, nyugalmat akarunk, boldog Magyarországot akarunk”
– tette hozzá.
Ezek után Hajnal Miklós, a Momentum Párt szóvivője szólalt fel, aki megkérte a jelenlevőket, hogy „integessenek a tetőn álló propagandistáknak”.
Hajnal szerint a kormány fél a közvéleménytől, és ezért akarja ennyire uralni a médiát. Hozzátette, Orbán Vikor
„rákosista propagandát épít”.
A szóvivő felhívta rá a figyelmet, hogy a kormánypárt csak kétharmadot szerzett áprilisban, úgyhogy legyen szívesek „legalább egyharmadnyi műsoridőt adni nekünk”.
Hajnal után Hadházy Ákos szólalt fel, aki szerint ez a kormány „olyan, mint a rák, mindent átsző, mindent behálóz”. Ezt nem csak a propagandagyárak kiépítésére mondta, hanem belevette a CEU-ügyet, illetve a Polt Péter által vezetett ügyészséget. Hadházy közölte, hogy az emberek azért gyűjtik az aláírásokat, hogy visszavegyék a közszolgálatot.
A közmédia visszaszerzését tartotta a legfontosabbnak, mert annak visszaszerzése nélkül „olyanok vagyunk, mint a bárányok, akik csak bégetnek, amikor viszik őket a vágóhídra”.
A volt pártelnök szerint a kormány, ha tehetné, bezárná a HVG-t és a 444-et, illetve minden ellenzéki médiát. Szerinte ezért kell cselekednie az állampolgároknak.
Hadházy Ákos petíciót nyújtott át a tüntetés végén az MTVA vezetőségének, melyben tisztességes, nem propagandisztikus közmédiát követel, valamint azt, hogy számoljanak be az aláírásgyűjtésükről. A demonstráció a Himnusz eléneklésével zárult.
ITT OLVASHATÓ
EGYRE NEHEZEBB MAGYARORSZÁGON A MEGÉLHETÉS - SEGÍTSÉG HELYETT BÖRTÖNBE ZÁRJÁK A HAJLÉKTALANOKAT
VÁROSI KURÍR
Szerző: Városi Kurír
2018.12.09.
A Párbeszéd továbbra is tiltakozik az Orbán-kormány hajléktalanokat sújtó intézkedése ellen –mondta a párt társelnöke a Párbeszéd ételosztási akcióját beharangozó vasárnapi sajtótájékoztatón.
Az állam helyett segítenek
Szabó Tímea emlékeztetett arra, hogy hétfőn tartják világszerte az emberi jogok világnapját, szerinte azonban Magyarországon nincs ok az ünneplésre.
Az ellenzéki politikus az elmúlt hetek legelkeserítőbb intézkedésének nevezte a hajléktalanokat sújtó rendeletet. Kijelentette, hogy Párbeszéd már ötödik esztendeje az állam helyett nyújt segítséget a fedél nélkülieknek. Minden évben az emberi jogok világnapjától kezdve tavaszig hetente egyszer minden hétvégén a párt aktivistái több száz adag meleg ételt osztanak ki a rászorulók között.
Szerző: Városi Kurír
2018.12.09.
Az állam helyett segítenek
Szabó Tímea emlékeztetett arra, hogy hétfőn tartják világszerte az emberi jogok világnapját, szerinte azonban Magyarországon nincs ok az ünneplésre.
Az ellenzéki politikus az elmúlt hetek legelkeserítőbb intézkedésének nevezte a hajléktalanokat sújtó rendeletet. Kijelentette, hogy Párbeszéd már ötödik esztendeje az állam helyett nyújt segítséget a fedél nélkülieknek. Minden évben az emberi jogok világnapjától kezdve tavaszig hetente egyszer minden hétvégén a párt aktivistái több száz adag meleg ételt osztanak ki a rászorulók között.
Emberek millióit döntik nyomorba
Szerinte az Orbán-kormány az elmúlt kilenc évben folyamatosan bontja le a jogállamot és dönti nyomorba a magyar emberek millióinak életét. Úgy látja, hogy egyre nehezebb Magyarországon a megélhetés, a kormány pedig nem segít a lecsúszottakon, inkább olyan jogszabályokat érvényesít, amellyel segítség helyett börtönbe zárják a hajléktalanokat.
Hangsúlyozta: a kormány az elmúlt években meghozott intézkedéseivel – köztük az egykulcsos adó bevezetésével – a vagyonosokat részesítette előnyben. Kiemelte, hogy a mostani intézkedései során pedig a munkavállalók kerültek sorra. Elvették a cafeteriát, csökkentik az éves szabadságnapok számát, és be akarják vezetni a 400 órás túlóra éves keretet is, amellyel heti plusz egy nap ingyen munkára kényszerítik a magyar munkavállalókat – mondta.
„A Párbeszéd a legmesszebb menőkig tiltakozik ez ellen a bánásmód ellen, és nem hagyja, hogy egyre többen éljenek szegénységben és olyan kilátástalan helyzetben, amelyben az államra nem számíthatnak” – tette hozzá.A Párbeszéd továbbra is tiltakozik az Orbán-kormány hajléktalanokat sújtó intézkedése ellen –mondta a párt társelnöke a Párbeszéd ételosztási akcióját beharangozó vasárnapi sajtótájékoztatón.
Szerinte az Orbán-kormány az elmúlt kilenc évben folyamatosan bontja le a jogállamot és dönti nyomorba a magyar emberek millióinak életét. Úgy látja, hogy egyre nehezebb Magyarországon a megélhetés, a kormány pedig nem segít a lecsúszottakon, inkább olyan jogszabályokat érvényesít, amellyel segítség helyett börtönbe zárják a hajléktalanokat.
Hangsúlyozta: a kormány az elmúlt években meghozott intézkedéseivel – köztük az egykulcsos adó bevezetésével – a vagyonosokat részesítette előnyben. Kiemelte, hogy a mostani intézkedései során pedig a munkavállalók kerültek sorra. Elvették a cafeteriát, csökkentik az éves szabadságnapok számát, és be akarják vezetni a 400 órás túlóra éves keretet is, amellyel heti plusz egy nap ingyen munkára kényszerítik a magyar munkavállalókat – mondta.
„A Párbeszéd a legmesszebb menőkig tiltakozik ez ellen a bánásmód ellen, és nem hagyja, hogy egyre többen éljenek szegénységben és olyan kilátástalan helyzetben, amelyben az államra nem számíthatnak” – tette hozzá.A Párbeszéd továbbra is tiltakozik az Orbán-kormány hajléktalanokat sújtó intézkedése ellen –mondta a párt társelnöke a Párbeszéd ételosztási akcióját beharangozó vasárnapi sajtótájékoztatón.
ZÖLD-SÉGEK
KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: RÁTESI MARGIT
2018.12.08.
...Úgy látom, a környezet védelmét jelenleg két eszközzel igyekszünk megoldani: tiltással és büntetéssel. A két legeredménytelenebb – ráadásul drága, és könnyen kijátszható módszerrel. Nem kevésbé káros az ún. „vissza a természethez” felfogás, amelynek sok híve van, hiszen sokan nyomatják – no nem dobjelzéssel, vagy futár útján. Hanem az egyébként igen sok hulladékot termelő médiában. (A hulladékot itt a konkrét szemétre értve.) Pár éve hallottam egy tudóstól: ha elutasítva az energiatermelést, visszatérnénk a tűzhöz, azonnal megfulladnánk a füstben, ha a ma élők csak egyetlen csésze vizet akarnának nyílt tűzön felforralni.
Nem vagyok tudós értője az ügynek, ezért két földhözragadt példával illusztrálnám, mire gondolok. Mindkét példa magyar ugyan – de ahogy látom, másutt is hasonlóan zajlanak a környezetvédelem dolgai.
Az egyik ellenzéki párt azt javasolja, hogy a környezetszennyező vállalatokat sújtsuk nagyobb büntetéssel, és az utolsó ismert szervezet legyen felelős a bírság befizetéséért. Ismert taktika, hogy egy cég – nem utolsósorban a környezetvédelmi szabályok áthágásából – tetemes haszonra tesz szert, majd amikor kiderül a turpisság, a vállalkozás villámgyorsan „tönkremegy” – és más cégér alatt folytatja, hátrahagyva az addig termelt szemetet, meg a bírság megfizetését is. Na most: az utolsó ismert felelős a tönkrement cég. Hogyan tetszik behajtani a bírságot egy mínuszos vállalattól? Legyen a vállalkozás vezetőinek személyes tulajdona is a kártérítés alapja? Nem célravezető. Egyrészt a személyes tulajdon többnyire csak a kárérték töredékének kompenzálására alkalmas, viszont elbizonytalaníthat mindenkit a vállalkozástól. Hiszen a legtöbb esetben nagyon nehéz megállapítani is, nemhogy bizonyítani, hogy a környezeti kár pontosan kinek a hibájából következett be, és milyen mértékű. Még az olyan esetekben is, amikor egy pár fős szippantós csapat „költségkímélő” módon valamelyik patakba üríti a tartályok tartalmát, ahelyett, hogy megfizetné a szennyvízkezelőnek a tisztítás díját. Hát még egy bonyolultabb esetben? Egy vegyigyár mikor szennyez jobban? Ha minél tartósabb nylonzacskókat gyárt, hogy kevesebbet kelljen eldobni, nyilván hosszú idő alatt elbomló anyagra van szüksége. Vagy gyártson gyorsabban bomló anyagokból? Akkor meg gyakrabban kell eldobni a zacskót: nagyobb lesz a szemétdomb. A büntetés és a tiltás tehát nehézkes, a kárt sem elkerülni, sem semlegesíteni nem képes. (Arról már nem is beszélve, ha a büntetés és a tiltás nem normatív, akár zsarolási eszközül is használható.)
A másik példa még ennél is egyszerűbb. Változatlanul nagy gond a levegő szennyezettsége – főként a városokban, közöttük is a fővárosban. Változott viszont a szennyezés okozója. Korábban főképp a füstök és gázok okoztak nehéz légzést. Az ipari kibocsátás jelentősen csökkent – jórészt a termelés megszűnésének következtében. A közlekedés is javult: évek óta tilos a kétütemű járművek forgalma, és a személyautósokat is keményen szorítják a kíméletesebb motorok használatára. (Más kérdés, hogy közben a tömegközlekedésben miféle buszok okádják a füstöt, és a használtan beszerzett „új” járművek sem a csúcstechnológia termékei.)
Mindezek következtében ma a magyar városok légszennyezettségének fő oka a kisszemcséjű finom por, ami szintén károsítja a tüdőt: a fővárosban ma már szinte állandó a különböző fokozatú riasztás. Az egyik ellenzéki párt azt ajánlja, hogy legyen alacsonyabb a határérték, amikor már kötelező a riasztás. OK., fontos a figyelmeztetés – de akkor mi van? Ne menjek az utcára? Vagy ne vegyek levegőt? Egyik lehetőség sem optimális. Arról nem is beszélve, hogy az a finom por a lakásba is beszűrődik, még nyitott ablak sem kell hozzá.
Viszont. Mindenki – de tényleg mindenki – tudja, hogy ha egy helyiséget lezár, és nem takarít, söpör benne, akkor pár hét alatt belepi ez a bizonyos finom por.
Szerző: RÁTESI MARGIT
2018.12.08.
Nem vagyok tudós értője az ügynek, ezért két földhözragadt példával illusztrálnám, mire gondolok. Mindkét példa magyar ugyan – de ahogy látom, másutt is hasonlóan zajlanak a környezetvédelem dolgai.
Az egyik ellenzéki párt azt javasolja, hogy a környezetszennyező vállalatokat sújtsuk nagyobb büntetéssel, és az utolsó ismert szervezet legyen felelős a bírság befizetéséért. Ismert taktika, hogy egy cég – nem utolsósorban a környezetvédelmi szabályok áthágásából – tetemes haszonra tesz szert, majd amikor kiderül a turpisság, a vállalkozás villámgyorsan „tönkremegy” – és más cégér alatt folytatja, hátrahagyva az addig termelt szemetet, meg a bírság megfizetését is. Na most: az utolsó ismert felelős a tönkrement cég. Hogyan tetszik behajtani a bírságot egy mínuszos vállalattól? Legyen a vállalkozás vezetőinek személyes tulajdona is a kártérítés alapja? Nem célravezető. Egyrészt a személyes tulajdon többnyire csak a kárérték töredékének kompenzálására alkalmas, viszont elbizonytalaníthat mindenkit a vállalkozástól. Hiszen a legtöbb esetben nagyon nehéz megállapítani is, nemhogy bizonyítani, hogy a környezeti kár pontosan kinek a hibájából következett be, és milyen mértékű. Még az olyan esetekben is, amikor egy pár fős szippantós csapat „költségkímélő” módon valamelyik patakba üríti a tartályok tartalmát, ahelyett, hogy megfizetné a szennyvízkezelőnek a tisztítás díját. Hát még egy bonyolultabb esetben? Egy vegyigyár mikor szennyez jobban? Ha minél tartósabb nylonzacskókat gyárt, hogy kevesebbet kelljen eldobni, nyilván hosszú idő alatt elbomló anyagra van szüksége. Vagy gyártson gyorsabban bomló anyagokból? Akkor meg gyakrabban kell eldobni a zacskót: nagyobb lesz a szemétdomb. A büntetés és a tiltás tehát nehézkes, a kárt sem elkerülni, sem semlegesíteni nem képes. (Arról már nem is beszélve, ha a büntetés és a tiltás nem normatív, akár zsarolási eszközül is használható.)
A másik példa még ennél is egyszerűbb. Változatlanul nagy gond a levegő szennyezettsége – főként a városokban, közöttük is a fővárosban. Változott viszont a szennyezés okozója. Korábban főképp a füstök és gázok okoztak nehéz légzést. Az ipari kibocsátás jelentősen csökkent – jórészt a termelés megszűnésének következtében. A közlekedés is javult: évek óta tilos a kétütemű járművek forgalma, és a személyautósokat is keményen szorítják a kíméletesebb motorok használatára. (Más kérdés, hogy közben a tömegközlekedésben miféle buszok okádják a füstöt, és a használtan beszerzett „új” járművek sem a csúcstechnológia termékei.)
Mindezek következtében ma a magyar városok légszennyezettségének fő oka a kisszemcséjű finom por, ami szintén károsítja a tüdőt: a fővárosban ma már szinte állandó a különböző fokozatú riasztás. Az egyik ellenzéki párt azt ajánlja, hogy legyen alacsonyabb a határérték, amikor már kötelező a riasztás. OK., fontos a figyelmeztetés – de akkor mi van? Ne menjek az utcára? Vagy ne vegyek levegőt? Egyik lehetőség sem optimális. Arról nem is beszélve, hogy az a finom por a lakásba is beszűrődik, még nyitott ablak sem kell hozzá.
Viszont. Mindenki – de tényleg mindenki – tudja, hogy ha egy helyiséget lezár, és nem takarít, söpör benne, akkor pár hét alatt belepi ez a bizonyos finom por.
Márpedig én nyolc éve nem láttam utcaseprőt a környéken. (Mellékesen a kánikulai napokban sem láttam locsolóautót.) Korábban sem gyakran: de egy évben legalább kétszer végigtolták a söprűs emberek a talicskát. Ősszel összeszedve az úttestre hullott avart, hóolvadás után meg felsöpörve az útszélen megtapadt sarat-port. Nálunk akár takarítógéppel is jöhetnének – falusias utcában lakom, ahol az autók a telken-garázsban állnak. Forgalmasabb helyeken viszont az utcaseprő nélkülözhetetlen lenne, ahol az autók a házak előtt állnak. Nehézkes lenne az autót az ötödikre felvinni. Ezeken a helyeken csak kézi erővel lehetne összeszedni az útszéli szmötyit, amiből az a bizonyos finoman szálló por keletkezik, amint megmozdul egy jármű vagy gyalogos. Félreértés ne essék: nem a házak előtti járdáról beszélek: tiszta sor, hogy azt a házak tulajdonosainak kell rendben – tisztán, pormentesen – tartaniuk.
Egészen biztos vagyok abban, ha rendszeresen felsöpörnék a városok útjait, jelentősen csökkenne a porszenny. Nem kéne több pénzt költeni mérő-riasztó rendszerekre...
Egészen biztos vagyok abban, ha rendszeresen felsöpörnék a városok útjait, jelentősen csökkenne a porszenny. Nem kéne több pénzt költeni mérő-riasztó rendszerekre...
HITLER FŐHADISZÁLLÁSA TERVEZÉS NÉLKÜL, MÉGIS REKORDIDŐ ALATT ÉPÜLT FEL
MA IS TANULTAM VALAMIT BLOG
Szerző: HEGYESHALMI RICHÁRD
2018.12.09.
A náci vezérkar tőrőlmetszett pszichopatái és fanatikus őrültjei között nem kevés zseni akadt, de közülük is magasan kiemelkedett Albert Speer, a Harmadik Birodalom főépítésze és későbbi fegyverkezési minisztere.
Speer mindkét területen maradandót alkotott: egy év alatt megtervezett és fölépített egy olyan épületet, aminek normális számítások szerint nem szabadott volna ilyen gyorsan elkészülnie; és az is neki köszönhető, hogy még azután is stabilan működtetni tudta a náci hadigépezetet, hogy a szövetségesek már porrá bombázták Németországot.
Hitler nagyon kedvelte Speert, aki a legbizalmasabb belső köréhez tartozott. Talán azért, mert Speer egyszerre volt mérnök és művész, és Hitler egykor maga is művész akart lenni. Kettejük bizalmas kapcsolatáról sokat elárul, hogy Speer volt az egyetlen a náci vezérkarból, akit Hitler szalutálással és „Heil Speer” köszöntéssel üdvözölt; ezt a tiszteletet senki másnak nem adta meg.
„HA HITLERNEK LETTEK VOLNA BARÁTAI, ÉN BIZONYÁRA AZ EGYIK LEGKÖZELEBBI BARÁTJA LETTEM VOLNA”
– mondta Speer a bírák előtt a nürnbergi perben, ahol 20 év börtönre ítélték. A vádlottak közül ő volt az egyetlen, aki egy percig sem tagadta vagy próbálta jobb fényben feltüntetni a saját bűnösségét.
Speer egy náci nagygyűlésen látta beszélni Hitlert, és azonnal a hatása alá került. A csöndes, visszahúzódó, de zseniális mérnök hamarosan Hitler bizalmasai közé került. Miután 1934-ben meghalt Paul Troost, a Reich főépítésze, Hitler Speert tette meg az utódjának. Órákat, napokat töltöttek vázlatrajzok és makettek fölött, és közösen határozták meg a Birodalom esztétikáját.
Speer vezette be a náci nagygyűléseken használt hatalmas, függesztett lobogókat, rajtuk a horogkeresztes emblémával. Ő tervezte a Fénykatedrálist (Lichtdom), a Nürnberg közelében található birodalmi felvonulási tér (Reichsparteitagsgelände) díszkivilágítását, amit 130, egymástól 12 méter távolságban elhelyezett légvédelmi keresőfény kombinálásával ért el. A párt nagygyűlésein az égbolt felé törő fényoszlopok láttán mindenkinek elállt a lélegzete.
Hitlert annyira lenyűgözte Speer zsenije, hogy őt bízta meg az Új Birodalmi Kancellária (Neue Reichskanzlei) épületének tervezésével. Felelős megbízatás volt ez, hiszen az épület nemcsak demonstrációs célokat szolgált, hanem a Führer otthona is volt. Speernek gyakorlatilag egy olyan épületet kellett megterveznie, ami ugyanazt a szerepet tölti be a Harmadik Birodalomban, mint az Egyesült Államokban a Fehér Ház – azzal a különbséggel, hogy a Fehér Ház nyolc éven át épült, de Speer nem kapott ennyi időt.
Hitler elégedetlen volt vele, hogy bár öt éve hatalmon volt, a Kancellária akkori épülete inkább emlékeztetett egy szappangyárra. Egy monumentális épületet akart, ami egy-másfél év alatt elkészülhet...
Szerző: HEGYESHALMI RICHÁRD
2018.12.09.
Speer mindkét területen maradandót alkotott: egy év alatt megtervezett és fölépített egy olyan épületet, aminek normális számítások szerint nem szabadott volna ilyen gyorsan elkészülnie; és az is neki köszönhető, hogy még azután is stabilan működtetni tudta a náci hadigépezetet, hogy a szövetségesek már porrá bombázták Németországot.
Hitler nagyon kedvelte Speert, aki a legbizalmasabb belső köréhez tartozott. Talán azért, mert Speer egyszerre volt mérnök és művész, és Hitler egykor maga is művész akart lenni. Kettejük bizalmas kapcsolatáról sokat elárul, hogy Speer volt az egyetlen a náci vezérkarból, akit Hitler szalutálással és „Heil Speer” köszöntéssel üdvözölt; ezt a tiszteletet senki másnak nem adta meg.
„HA HITLERNEK LETTEK VOLNA BARÁTAI, ÉN BIZONYÁRA AZ EGYIK LEGKÖZELEBBI BARÁTJA LETTEM VOLNA”
– mondta Speer a bírák előtt a nürnbergi perben, ahol 20 év börtönre ítélték. A vádlottak közül ő volt az egyetlen, aki egy percig sem tagadta vagy próbálta jobb fényben feltüntetni a saját bűnösségét.
Speer egy náci nagygyűlésen látta beszélni Hitlert, és azonnal a hatása alá került. A csöndes, visszahúzódó, de zseniális mérnök hamarosan Hitler bizalmasai közé került. Miután 1934-ben meghalt Paul Troost, a Reich főépítésze, Hitler Speert tette meg az utódjának. Órákat, napokat töltöttek vázlatrajzok és makettek fölött, és közösen határozták meg a Birodalom esztétikáját.
Speer vezette be a náci nagygyűléseken használt hatalmas, függesztett lobogókat, rajtuk a horogkeresztes emblémával. Ő tervezte a Fénykatedrálist (Lichtdom), a Nürnberg közelében található birodalmi felvonulási tér (Reichsparteitagsgelände) díszkivilágítását, amit 130, egymástól 12 méter távolságban elhelyezett légvédelmi keresőfény kombinálásával ért el. A párt nagygyűlésein az égbolt felé törő fényoszlopok láttán mindenkinek elállt a lélegzete.
Hitlert annyira lenyűgözte Speer zsenije, hogy őt bízta meg az Új Birodalmi Kancellária (Neue Reichskanzlei) épületének tervezésével. Felelős megbízatás volt ez, hiszen az épület nemcsak demonstrációs célokat szolgált, hanem a Führer otthona is volt. Speernek gyakorlatilag egy olyan épületet kellett megterveznie, ami ugyanazt a szerepet tölti be a Harmadik Birodalomban, mint az Egyesült Államokban a Fehér Ház – azzal a különbséggel, hogy a Fehér Ház nyolc éven át épült, de Speer nem kapott ennyi időt.
Hitler elégedetlen volt vele, hogy bár öt éve hatalmon volt, a Kancellária akkori épülete inkább emlékeztetett egy szappangyárra. Egy monumentális épületet akart, ami egy-másfél év alatt elkészülhet...
POLITIKAI HATALOM ÉS A DOLGOS NEMZET NEM ISMERIK EGYMÁST!
CIVILHETES BLOG
Szerző: Prof. Dr. Lakatos Gyula
2018.12.08.
A nagyhatalmi gyámság megszűnésével előkerültek, hasonló helyzetben (volt néhány ilyen az elmúlt 150 évben) a telivér magyar sarjak, hogy távolabbi példát hozzak, Tisza István, akik abból a gyakorlatias fajtából származnak, akik tudják jól, megtanulták azt az egy tudományt, hogyan kell valamilyen döntést „keresztülverni” a taggyűléseken, kaszinókban, vagy a kormányüléseken és a Parlamentben. A magyar dzsentri erőteljes típusa ők, akikről a szocialista rendszernek nevezett államiság idején azt gondoltuk volna, régen kiveszett a magyar kultúrából, mint az ukránokból a sovinizmus, a szovjet időkben. De visszaköszönt, Isten a megmondhatója, miért?
A gondnokságtól megszabadult és megszabadított politikusok egyike sem volt messzire látó, nincsenek elméletei, ami gondolatuk volt, bizonyos józansággal, a hétköznapi szükséges tennivalókból szűrődtek le. Apróbb, nem éppen hosszabb távra tekintő, egyszerűbb társadalmi viszonyokból általában elfogadható következtetéseket tudtak levonni, majdnem hasonló intelligenciával, mint a saját munkájában a magyar paraszt!
Pártpolitikai ügyekben ügyességre tettek szert, de teljesen vaknak bizonyultak minden iránt, ami ezen a látóhatáron kívülre esik.
Vakok voltak a szociális ügyek igazgatásában, vagy nem is akartak ebben tájékozottnak lenni! Nagy szociális problémák tekintetében alig hangzott el tőlük egyetlen értelmes gondolat és főleg cselekvés!
Pártos taktikai dolgokban jártasak voltak, amennyire ebben éles megfigyelők voltak, annyira elkerülte őket minden, ami egy ország, egy nemzet életében, fejlődésében, jövőjében fontos lehet! Nehéz lenne ráfogni a magyar politikai elitre, hogy ennek vagy annak a fejlődésbeli áramlatnak, ami a világ fontosabb, meghatározó részein már folyamatban volt, a kifejezője akart volna lenni.
Többnyire a kedvenc szórakozásuk a gazdaságtan területére korlátozódott, de ez is csak amolyan passzióként, mint másoknak, a versenylovakhoz, vagy a fajtakutya tenyésztéséhez való vonzódás!
Valamilyen érthetetlen oknál fogva kedvelték a közgazdasági „istálló szagát”! Ebben is legfeljebb a műkedvelő amatőr szinten gondolkodtak, egy-egy gazdasági, felületes spekuláció iránti vonzódásuk tartotta fogva őket. Az már távolabb állt tőlük, hogy egy-egy gazdaságpolitikai gondolat, netán terv szociális következményeit mérlegeljék, ahogyan ma sem szokás, beleértve az ökológiai szemlélet hiányát!
A mi, gyámság alól felszabadított politikusaink, intellektuálisan és erkölcsileg olyan messze voltak ettől az összefüggéstől, mint összehasonlításképpen, Széchenyi Istvántól a versenylovak menedzserei, istállómesterek, akiket ő alkalmazott!
Szerző: Prof. Dr. Lakatos Gyula
2018.12.08.
A gondnokságtól megszabadult és megszabadított politikusok egyike sem volt messzire látó, nincsenek elméletei, ami gondolatuk volt, bizonyos józansággal, a hétköznapi szükséges tennivalókból szűrődtek le. Apróbb, nem éppen hosszabb távra tekintő, egyszerűbb társadalmi viszonyokból általában elfogadható következtetéseket tudtak levonni, majdnem hasonló intelligenciával, mint a saját munkájában a magyar paraszt!
Pártpolitikai ügyekben ügyességre tettek szert, de teljesen vaknak bizonyultak minden iránt, ami ezen a látóhatáron kívülre esik.
Vakok voltak a szociális ügyek igazgatásában, vagy nem is akartak ebben tájékozottnak lenni! Nagy szociális problémák tekintetében alig hangzott el tőlük egyetlen értelmes gondolat és főleg cselekvés!
Pártos taktikai dolgokban jártasak voltak, amennyire ebben éles megfigyelők voltak, annyira elkerülte őket minden, ami egy ország, egy nemzet életében, fejlődésében, jövőjében fontos lehet! Nehéz lenne ráfogni a magyar politikai elitre, hogy ennek vagy annak a fejlődésbeli áramlatnak, ami a világ fontosabb, meghatározó részein már folyamatban volt, a kifejezője akart volna lenni.
Többnyire a kedvenc szórakozásuk a gazdaságtan területére korlátozódott, de ez is csak amolyan passzióként, mint másoknak, a versenylovakhoz, vagy a fajtakutya tenyésztéséhez való vonzódás!
Valamilyen érthetetlen oknál fogva kedvelték a közgazdasági „istálló szagát”! Ebben is legfeljebb a műkedvelő amatőr szinten gondolkodtak, egy-egy gazdasági, felületes spekuláció iránti vonzódásuk tartotta fogva őket. Az már távolabb állt tőlük, hogy egy-egy gazdaságpolitikai gondolat, netán terv szociális következményeit mérlegeljék, ahogyan ma sem szokás, beleértve az ökológiai szemlélet hiányát!
A mi, gyámság alól felszabadított politikusaink, intellektuálisan és erkölcsileg olyan messze voltak ettől az összefüggéstől, mint összehasonlításképpen, Széchenyi Istvántól a versenylovak menedzserei, istállómesterek, akiket ő alkalmazott!
...
TÜNTETNEK HADHÁZYÉK A NÉPHÜLYÍTÉS ÉS A PROPAGANDA ELLEN
ZOOM
Szerző: LENGYEL TIBOR
2018.12.09.
Több oka is van annak, hogy vasárnap tüntetést hirdetett az exLMP-s Hadházy Ákos a közmédia székháza elé, Óbudára: szerinte elhallgatja a “közszolgálati” média az Európai Ügyészséghez csatlakozást kikényszeríteni kívánó aláírásgyűjtését, ráadásul “ez csak egy példa a néphülyítő kormánypropaganda bűnös kiszolgálására”.
Szerző: LENGYEL TIBOR
2018.12.09.
TÍZEZRES TÖMEG ÉS TÉRFOGLALÁS KÉPEKBEN - EZEK VOLTAK A SZOMBATI TÜNTETÉS LEGFONTOSABB PILLANATAI
MÉRCE
Szerző: BOGATIN BENCE
2018.12.08.
A mintegy tízezres szombati túlóratörvény elleni tüntetés valószínűleg a néhány száz demonstráló Kossuth téri betöréséről marad emlékezetes, ám ezen kívül is szép számmal akadtak felidézésére méltó pillanatai a megmozdulásnak. Íme képes-videós összefoglalónk az áprilisi „Mi vagyunk többség!”-demonstrációk óta a legnagyobb tömeget mozgósító tiltakozásról:...
Szerző: BOGATIN BENCE
2018.12.08.
ÚJRA EGYÜTT - KÖZELEG A KÜLFÖLDÖN ÉLŐK KARÁCSONYI LÁTOGATÁSA
LELKIZÓNA
Szerző: SzabóElvira
2018.12.06.
Karácsonykor sok külföldön élő rokonunk tér vissza Magyarországra és látogat haza. Repesve várjuk, hogy újra magunkhoz öleljük idegenbe tévedt fiunkat és lányunkat („mit főzzek? mivel kényeztessem?”), hogy híreket halljunk külföldön élő unokánkról, hogy a vacsoraasztalnál külhonban élő testvérünk szórakoztasson minket idegenbeli sztorijaival. Vajon milyen lesz a viszontlátás?
…Alighanem ilyesmik járnak sokunk fejében, nekünk, akik Magyarországon élünk. Szűcs Nóra külföldön élési tanácsadó évek óta Bécsben él, és a háta mögött jó néhány karácsonyi hazalátogatással csokorba gyűjtött néhány fontos szempontot a „nagy újratalálkozás” kapcsán. Az ő vendégcikke következik…
Természestes, hogy felderül előttünk a legutóbbi három, hat, tizenkét hónappal ezelőtti találkozás képe, amikor külföldön élő rokonunk viszontlátására gondolunk, és önkéntelenül is újraéljük a legutóbbi emlékeket. Milyen volt akkor a frizurája, milyen volt akkor az illata, milyen témák és gondok foglalkoztatták őt, és milyenek, nem, milyen zenét és ételt szeretett, és milyet nem, hogyan jött ki a munkáltatójával, és hogyan nem? Gondolatban ezt a (fény)képet másoljuk át a jelenbe, 2016 decemberére is. Mintha a köztes, kimaradt időszak meg sem történt volna...
Szerző: SzabóElvira
2018.12.06.
Mire figyeljünk, hogy felhőtlen legyen az együttlét? – vendégposzt
Karácsonykor sok külföldön élő rokonunk tér vissza Magyarországra és látogat haza. Repesve várjuk, hogy újra magunkhoz öleljük idegenbe tévedt fiunkat és lányunkat („mit főzzek? mivel kényeztessem?”), hogy híreket halljunk külföldön élő unokánkról, hogy a vacsoraasztalnál külhonban élő testvérünk szórakoztasson minket idegenbeli sztorijaival. Vajon milyen lesz a viszontlátás?
…Alighanem ilyesmik járnak sokunk fejében, nekünk, akik Magyarországon élünk. Szűcs Nóra külföldön élési tanácsadó évek óta Bécsben él, és a háta mögött jó néhány karácsonyi hazalátogatással csokorba gyűjtött néhány fontos szempontot a „nagy újratalálkozás” kapcsán. Az ő vendégcikke következik…
SZIKORA RÓBERT: A MŰVÉSZEK MA NEM ÉRZIK AZT, HOGY FONTOSAK
24.HU
Szerző: INKEI BENCE
2018.12.09.
Megalakulása 35. évfordulóját ünnepli az R-GO, és az együttes „az évszázad Csikidam partyját" ígéri 2018. december 18-án a Budapest Arénában. Ennek alkalmából beszélgettünk Szikora Róberttel, akit az R-GO mellett azért a hungáriás időkről, a Beatles-rajongásáról és arról is kérdeztünk, mit tanult az X-Faktorbeli mentorkodásából. Sőt, mesélt a punk korszakáról és azt is elmondta, miért gondolja, hogy ma értékválságban élünk.
Több régi énekesnővel készült interjúban is előjött mostanában az édesapja, Szikora Jenő neve, aki táncdalénekesként és szervezőként is dolgozott a hatvanas-hetvenes években. Az ő hatása volt a döntő abban, hogy zenész lett?
Persze! Az ember öntudatlanul is érezte a két életpálya, édesanyámé és az édesapámé közötti különbséget. Már igen hamar rájöttem, hogy nem akarom azt csinálni, mint édesanyám, aki a vasútnál dolgozott irodavezetőként, fél hatkor kelt, aztán elment és aztán holtfáradtan hazajött. Szemben apámmal, aki felkelt, amikor akart, belenézett a tükörbe, elkezdett skálázni, majd egyszer csak csöngettek, és bejött három „művészke”, akik letettek egy magnót, és hallgatták, hogy énekelnek az amerikai énekesek. Még el se mentek, jött egy dobtanár, majd ebéd után jött egy sztepptanár, és így telt a napja, nekem pedig ez imponált. Mint ahogy az is tetszett, hogy a hétvégén elvitt a fellépéseire, és bekerült abba a körbe, ahol a Kovács Erzsi, Németh Lehel énekeltek, és az emberek pedig rajongtak értük, vittek nekik virágot. Sőt, felnőtt, gyönyörű nők hoztak apámnak csokit. Ez volt az indíttatás szerintem. Ráadásul a keresztapám is jazzgitáros volt, szóval nem is igen tudtam volna mást választani.
Csak a jó oldalát látta a pályának akkor?
Láttam azt is, hogy az apám egy helyben ül, és várja, hogy valaki hívja fellépni, édesanyám pedig ment mindenhová, hogy hívják már a Jenőt énekelni. Én meg arra gondoltam, hogy elég tehetséges vagyok, hogy nekem ilyeneket ne kelljen csinálnom, én berúgom az ajtót, ha kell. A mi életünk ezért arról szólt, hogy mindig egy kicsit jobb zenekarba próbáltál kerülni. Főleg a külvárosban, ahol én laktam, Rákospalotán, mert akkor belváros és külváros között még elég nagy különbség volt, és amikor megjelent egy koncertünkön fiatalkoromban valami fura figura, hogy egy meg nem nevezett belvárosi zenekar megbízásából figyeli, ahogy dobolok, az egy óriási dolognak tűnt. De ez létező ellentét volt: mi Rákospalotán soha nem éreztük, hogy pestiek vagyunk, hanem egy odacsatolt rész, és valójában vidéknek tekintettük. Szerettem ott lakni, és már az ükapám is tervezett oda házakat, amelyek ma is állnak, úgyhogy nehezen is költöztem el onnan...
Szerző: INKEI BENCE
2018.12.09.
Több régi énekesnővel készült interjúban is előjött mostanában az édesapja, Szikora Jenő neve, aki táncdalénekesként és szervezőként is dolgozott a hatvanas-hetvenes években. Az ő hatása volt a döntő abban, hogy zenész lett?
Persze! Az ember öntudatlanul is érezte a két életpálya, édesanyámé és az édesapámé közötti különbséget. Már igen hamar rájöttem, hogy nem akarom azt csinálni, mint édesanyám, aki a vasútnál dolgozott irodavezetőként, fél hatkor kelt, aztán elment és aztán holtfáradtan hazajött. Szemben apámmal, aki felkelt, amikor akart, belenézett a tükörbe, elkezdett skálázni, majd egyszer csak csöngettek, és bejött három „művészke”, akik letettek egy magnót, és hallgatták, hogy énekelnek az amerikai énekesek. Még el se mentek, jött egy dobtanár, majd ebéd után jött egy sztepptanár, és így telt a napja, nekem pedig ez imponált. Mint ahogy az is tetszett, hogy a hétvégén elvitt a fellépéseire, és bekerült abba a körbe, ahol a Kovács Erzsi, Németh Lehel énekeltek, és az emberek pedig rajongtak értük, vittek nekik virágot. Sőt, felnőtt, gyönyörű nők hoztak apámnak csokit. Ez volt az indíttatás szerintem. Ráadásul a keresztapám is jazzgitáros volt, szóval nem is igen tudtam volna mást választani.
Csak a jó oldalát látta a pályának akkor?
Láttam azt is, hogy az apám egy helyben ül, és várja, hogy valaki hívja fellépni, édesanyám pedig ment mindenhová, hogy hívják már a Jenőt énekelni. Én meg arra gondoltam, hogy elég tehetséges vagyok, hogy nekem ilyeneket ne kelljen csinálnom, én berúgom az ajtót, ha kell. A mi életünk ezért arról szólt, hogy mindig egy kicsit jobb zenekarba próbáltál kerülni. Főleg a külvárosban, ahol én laktam, Rákospalotán, mert akkor belváros és külváros között még elég nagy különbség volt, és amikor megjelent egy koncertünkön fiatalkoromban valami fura figura, hogy egy meg nem nevezett belvárosi zenekar megbízásából figyeli, ahogy dobolok, az egy óriási dolognak tűnt. De ez létező ellentét volt: mi Rákospalotán soha nem éreztük, hogy pestiek vagyunk, hanem egy odacsatolt rész, és valójában vidéknek tekintettük. Szerettem ott lakni, és már az ükapám is tervezett oda házakat, amelyek ma is állnak, úgyhogy nehezen is költöztem el onnan...
PUTYIN ERŐT MUTAT, DE EGYRE JOBBAN FÁJ NEKI
HVG ONLINE
Szerző: NÉMETH ANDRÁS
2018.12.09.
Az Ukrajnához tartozó Krím 2014-es elfoglalása, majd az amerikai elnökválasztásba való állítólagos beavatkozás és a márciusi dél-angliai Szkripal-merénylet miatt a Nyugat sorra lépteti életbe az Oroszország elleni szankciókat. Bár a hétköznapokban – legalábbis a nagyvárosokban – alig lehet észrevenni a büntetőintézkedések hatását, hosszabb távon sokba kerülhetnek Vlagyimir Putyin országának.
„Miféle szankciók? A múlt héten is jártak nálam a külföldi barátaim, s látták, ugyanúgy ott vannak a boltokban a francia sajtok, az olasz borok és a brit csokoládék, mint a szankciók előtt. Persze annyi különbség van, hogy a külföldi áruk jó része Fehéroroszországon keresztül érkezik, ám még azt sem lehet mondani, hogy ez komoly áremelkedést okozna” – mesélte a HVG-nek egy tősgyökeres moszkvai. Szerinte a büntetőintézkedések, illetve az azokra adott orosz válaszlépések – például az EU-ból érkezett élelmiszeripari cikkek importtilalma – egyes szektorokban, például a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, még használtak is: a konkurencia meggyengülése miatt nőtt az orosz termékek iránti kereslet.
A felszín
A legfontosabb gazdasági adatok is azt mutatják, hogy a leginkább az energiaipart, a pénzügyi szektort, valamint a hadiipart érintő szankciók ellenére Oroszország megőrizte stabilitását. A valutatartalékok, amelyek jelentősen megcsappantak a büntetőintézkedésektől még független, 2013-2014-es válság idején, újra nőnek, s 350 milliárd dollárról őszre 500 milliárd közelébe emelkedtek. A munkanélküliségi mutatók is javulnak, jelenleg az orosz állampolgárok 4,7 százalékának nincs állása, ami a legjobb eredmény a Szovjetunió 1991-es szétesése óta. Az inflációs adatok is jobbak, 2015 márciusában – akkor már a szankciók első hulláma, valamint a legfőbb exportcikknek számító olajár összeomlása miatt – 17 százalékra emelkedett a pénzromlás éves üteme, mára ez három százalék közelébe esett...
Szerző: NÉMETH ANDRÁS
2018.12.09.
„Miféle szankciók? A múlt héten is jártak nálam a külföldi barátaim, s látták, ugyanúgy ott vannak a boltokban a francia sajtok, az olasz borok és a brit csokoládék, mint a szankciók előtt. Persze annyi különbség van, hogy a külföldi áruk jó része Fehéroroszországon keresztül érkezik, ám még azt sem lehet mondani, hogy ez komoly áremelkedést okozna” – mesélte a HVG-nek egy tősgyökeres moszkvai. Szerinte a büntetőintézkedések, illetve az azokra adott orosz válaszlépések – például az EU-ból érkezett élelmiszeripari cikkek importtilalma – egyes szektorokban, például a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, még használtak is: a konkurencia meggyengülése miatt nőtt az orosz termékek iránti kereslet.
A felszín
A legfontosabb gazdasági adatok is azt mutatják, hogy a leginkább az energiaipart, a pénzügyi szektort, valamint a hadiipart érintő szankciók ellenére Oroszország megőrizte stabilitását. A valutatartalékok, amelyek jelentősen megcsappantak a büntetőintézkedésektől még független, 2013-2014-es válság idején, újra nőnek, s 350 milliárd dollárról őszre 500 milliárd közelébe emelkedtek. A munkanélküliségi mutatók is javulnak, jelenleg az orosz állampolgárok 4,7 százalékának nincs állása, ami a legjobb eredmény a Szovjetunió 1991-es szétesése óta. Az inflációs adatok is jobbak, 2015 márciusában – akkor már a szankciók első hulláma, valamint a legfőbb exportcikknek számító olajár összeomlása miatt – 17 százalékra emelkedett a pénzromlás éves üteme, mára ez három százalék közelébe esett...
VÁGYAKOZÓ GYEREKEK, ESÉLYTELEN PÁROK
NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KUSLITS SZONJA, VASÁRNAPI HÍREK
2018.12.09.
Keményen helyt kell állnia annak, aki örökbe szeretne fogadni egy csöppséget.
Vannak, akik az interneten keresnek olyan anyákat, akik örökbe adnák a gyermeküket, de egészséges, az elképzeléseknek megfelelő adottságokkal rendelkező babához jutni szinte lehetetlen. Pedig a legtöbben erre vágynak, mikor megfogalmazódik bennük az örökbefogadás gondolata. Ennek tükrében csodával határos eset, amit lapunknak egy fiatal nő mesélt, aki párjával négy éve szeretett volna babát. Két lombikbébi-kezelésen is részt vettek, sikertelenül. Az örökbefogadási várólistára másfél éve kerültek fel, aztán egyszer csak az interneten egy várandós anyuka őket választotta. „A babám vér szerinti anyjának már öt gyermeke van, fogamzásgátlás mellett lett várandós, és mivel nagyon rossz anyagi helyzetben van a család – a férj kéthetente jár haza a munkája miatt –, az asszonynak pedig nincs segítsége, nem tudták vállalni a hatodik babát. Épphogy megélnek” – mondja az anyuka.
Szerző: KUSLITS SZONJA, VASÁRNAPI HÍREK
2018.12.09.
Vannak, akik az interneten keresnek olyan anyákat, akik örökbe adnák a gyermeküket, de egészséges, az elképzeléseknek megfelelő adottságokkal rendelkező babához jutni szinte lehetetlen. Pedig a legtöbben erre vágynak, mikor megfogalmazódik bennük az örökbefogadás gondolata. Ennek tükrében csodával határos eset, amit lapunknak egy fiatal nő mesélt, aki párjával négy éve szeretett volna babát. Két lombikbébi-kezelésen is részt vettek, sikertelenül. Az örökbefogadási várólistára másfél éve kerültek fel, aztán egyszer csak az interneten egy várandós anyuka őket választotta. „A babám vér szerinti anyjának már öt gyermeke van, fogamzásgátlás mellett lett várandós, és mivel nagyon rossz anyagi helyzetben van a család – a férj kéthetente jár haza a munkája miatt –, az asszonynak pedig nincs segítsége, nem tudták vállalni a hatodik babát. Épphogy megélnek” – mondja az anyuka.
Van, aki milliókat fizetne
Esetükben nyílt örökbefogadás történt, együtt jártak a várandós asszonnyal a kórházba és az örökbefogadás után is jó kapcsolatot ápolnak vele, rendszeresen látogatják a családot, próbálnak segíteni nekik. Az újdonsült anyukától megtudtuk: az interneten több olyan honlap is van, ahol meg lehet keresni azokat a nőket, akik örökbe adnák a babájukat. Ez a módszer azonban súrolja a gyermekkereskedelem határát, hiszen nagyon gyakori, hogy a leendő szülők akár milliókat is fizetnek azért, hogy megkaphassák a gyermeket. Év elején például óriási felháborodást keltett az RTL Klub riportja, amelyben rejtett kamerával buktattak le egy párt, ugyanis ötmillió forintért akarták eladni még meg nem született gyermeküket. Ilyen esetben mindkét fél három év börtönbüntetésre is ítélhető. A rendőrség több hasonló esetben nyomoz.
„Nekem egy ismerősöm ajánlotta azt az oldalt (a nevét nem reklámozzuk), ahol egymásra találtunk az örökbe adókkal. Mint kiderült, körülbelül 300-an írtak a gyermekem vér szerinti anyjának. Szerencsém volt, hogy én szimpatikus voltam neki. Nyílt örökbefogadás volt, minden hivatalos, bár a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál nem szeretik, ha interneten ismerkednek össze a szülők. Azt hiszik, hogy pénz van a dologban. Mi nem fizettünk a kisbabánkért, szimpátia alapján döntöttek. De miután kérte, hogy ne írjanak neki többen, mert megtalálta a leendő szülőket, voltak, akik felajánlották, hogy több millió forintot is adnának a kicsiért. Ők azonban, akármilyen nehéz helyzetben vannak, ezt nem akarták. Nem eladni szerették volna a gyermeküket, hanem olyan szülőket találni neki, akik a legszimpatikusabbak a számukra. Szegénységben élnek ugyan, de nagy szeretetben, minden este imádkoznak a gyerekek is” – mondja a fiatal nő.
A jelenlegi szabályok szerint, ha az örökbe adó és fogadó együttesen megjelenik a hivatalban, és jelzi, hogy szeretné örökbe adni, illetve fogadni a gyermeket, a nyílt örökbefogadás adminisztrációs részét elintézik a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat munkatársai. Ilyenkor azonban nem lehet tudni, hogy kaphatott-e pénzt a vér szerinti anya, mégis legálissá válik a folyamat. Úgyis, hogy valójában nem a szakszolgálat volt a közvetítő...
VAN EGY EMBER, AKIRŐL BESZÉLNÜNK KELLENE
KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: Tiszi
2018.12.09.
Beszélnünk kellene egy olyan emberről…
Aki nem fél lehajolni és átölelni azokat, kiktől mások elfordulnak.
Aki nem szégyelli az utolsókat, akik önhibájukon kívül lemaradtak.
Aki megérti a végek sikolyát, amit mások már nem hallanak.
Aki hitet tud adni a hitetleneknek, akik már önmagukban sem bíznak.
Aki nem fél bemenni a putriba, kiutat mutatni a pokolban.
Aki esélyt ad a gyerekeknek, kikről már születésükkor lemondtak. Munkát ad képzetlen szüleiknek, hogy más morált biztosíthassanak.
Aki tehetséget keres, hátrányt kompenzál és készségeket fejleszt.
Aki utána fut a sokadszorra is rossz útra térőknek.
Akinél mindig marad egy utolsó esély az újrakezdéshez.
Aki akkor is segít, ha az már lehetetlen.
Aki kapcsolatokat épít és fejleszt rendületlenül.
Aki elveinek egyre több és több embert nyer meg.
Aki minden volt már, csak tétlen nem.
Akinek a szolidaritás az élet lényege.
Akinek nem kell majd szégyellnie magát, ha vége lesz.
Akit ha kiraknak az ajtón, az ablakon mászik be.
Aki nem fél beszélni, és írni is egy országról, mely akkor is létezik, ha az nem látható.
Akinek a szakmai tudása, erkölcsi hozzáállása, teherbírása és kitartása példakép sokak számára.
Aki reményt és hitet ad a hétköznapokban.
Egyre több olyan ember van, akik hozzá hasonlóan gondolkodnak. Most ez a sok ember bebizonyította, hogy aki szeretet adni tud, az a szeretetet visszakapja. S hogy a szeretet ereje nem ismer akadályokat.
Gratulálok L. Ritók Nórának a Prima Primissima közönségdíjához.
Égjen advent második gyertyája érte, és a hozzá hasonló névtelen hősökért. Kik erejüket megfeszítve küzdenek a szegényekért, betegekért, elesettekért. Hogy világot gyújthassanak a fejekben, hogy remény járhassa át a szívüket, lelküket.
Szerző: Tiszi
2018.12.09.
Aki nem fél lehajolni és átölelni azokat, kiktől mások elfordulnak.
Aki nem szégyelli az utolsókat, akik önhibájukon kívül lemaradtak.
Aki megérti a végek sikolyát, amit mások már nem hallanak.
Aki hitet tud adni a hitetleneknek, akik már önmagukban sem bíznak.
Aki nem fél bemenni a putriba, kiutat mutatni a pokolban.
Aki esélyt ad a gyerekeknek, kikről már születésükkor lemondtak. Munkát ad képzetlen szüleiknek, hogy más morált biztosíthassanak.
Aki tehetséget keres, hátrányt kompenzál és készségeket fejleszt.
Aki utána fut a sokadszorra is rossz útra térőknek.
Akinél mindig marad egy utolsó esély az újrakezdéshez.
Aki akkor is segít, ha az már lehetetlen.
Aki kapcsolatokat épít és fejleszt rendületlenül.
Aki elveinek egyre több és több embert nyer meg.
Aki minden volt már, csak tétlen nem.
Akinek a szolidaritás az élet lényege.
Akinek nem kell majd szégyellnie magát, ha vége lesz.
Akit ha kiraknak az ajtón, az ablakon mászik be.
Aki nem fél beszélni, és írni is egy országról, mely akkor is létezik, ha az nem látható.
Akinek a szakmai tudása, erkölcsi hozzáállása, teherbírása és kitartása példakép sokak számára.
Aki reményt és hitet ad a hétköznapokban.
Egyre több olyan ember van, akik hozzá hasonlóan gondolkodnak. Most ez a sok ember bebizonyította, hogy aki szeretet adni tud, az a szeretetet visszakapja. S hogy a szeretet ereje nem ismer akadályokat.
Gratulálok L. Ritók Nórának a Prima Primissima közönségdíjához.
Égjen advent második gyertyája érte, és a hozzá hasonló névtelen hősökért. Kik erejüket megfeszítve küzdenek a szegényekért, betegekért, elesettekért. Hogy világot gyújthassanak a fejekben, hogy remény járhassa át a szívüket, lelküket.
PRIMA PRIMISSIMA
A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.12.09.
Elismerések szempontjából azt hiszem, engem elkényeztetett az élet. A munkám során szakmai elismeréseket kaptam, állami kitüntetést is, címeket, és hát ott van a nemzetközi Ashoka-tagság is. Mind fontos és megerősítő hatású volt a munkám során.
Aztán jött a Príma Primissima jelölés…Amikor felhívtak, nem is hittem… aztán, mikor megérkezett emailben a hivatalos értesítő, már nem kételkedhettem. Persze egy ilyen jelölésnél a mai világban azonnal felmerül, hogy benne van-e a politika keze ebben, vagy nincs. Milyen szomorú ez különben… Hogy már mindenben ezt keressük. Tőlem is kérdezték: hogy hagyhatták, hogy téged jelöljenek? És nyilván valami hátsó szándékot, titkos összefonódást sejtető mosollyal hagyták nyitva a kérdést. No meg „jó magyar szokás” szerint hozott ez az egész pár irigykedőt is. Mert a munkát nálunk sosem irigyli senki…de az eredményeket elég gyakran.
Amikor a szavazás kezdődött, örültem, mert sokan írtak, gratuláltak, jelezték, hogy szavaznak. A facebook nagy birodalmában megosztások vitték tovább a hírt, én pedig hetente egyszer feltettem valamit az oldalamra, leginkább a PP facebook oldaláról. Készültek még riportok, posztok, amelyek új embereket értek el…szóval, terjedt a híre, terjesztették a követők, velünk szimpatizálók.
Pénteken pedig a MÜPA-ban megtörtént az eredmény kihirdetése. Nem mondom, hogy nem izgultam… Hihetetlen nagy nevek, szakmai életművek, népszerű emberek között lehettem. Sok mindenkiért izgultam, de leginkább Fischer Ádámért, akivel, mint „sorosbérencek”, ezen a téren büszkén vállalt sorstársak is vagyunk. Amikor a kategóriájában őt hirdették ki Príma Primissimának, különös boldogságot éreztem, és biztossá vált számomra, hogy a kuratóriumi döntések nem a politikának szólnak.
Én az oktatás-köznevelés kategóriában kaptam jelölést. „A zene mindenkié” Egyesülettel, és Prof. Dr. Falus Ivánnal együtt. A Príma Primissima a kuratórium döntése alapján Dr. Falus Iván lett. Őszintén örültem neki, hiszen egy, mindannyiunk számára meghatározó életmű elismerése volt ez.
Aztán, a végén, a legvégén kihirdették a közönségszavazás eredményét is. Nos, ott, akkor, végignézve az egészet, biztos voltam abban, hogy a Vujicsics Együttes lesz a befutó. Legutóbb a nyáron láttam legutóbb őket a Művészetek Völgyében…elképesztő tehetség-halmozódás van ott.
De nem így történt. Az én nevem hangzott el. Nagyon feltolult bennem minden, akkor már csak arra volt erőm, hogy arra vigyázzak, ne nagyon sírjak az örömtől. Ne nagyon…csak egy kicsit…
A színpadon talán, ott, a felém legőszintébben forduló ember, Demján Sándor özvegye adta át a díjat. Annyi szeretettel, olyan boldogsággal, amennyi csak beleférhet két, egymásról tudó, de először találkozó ember között, egy ünnepi pillanatban. És talán azért is, mert Demján Sándor mondata, ami itt is elhangzott, hogy „akinek tele van a zsebe, annak legyen tele a szíve is” azon a területen, amit én képviselek, különösen adekvát volt.
Aztán nekem is mondanom kellett pár köszönő szót. Szerettem volna többet, vigyázva, hogy az ünnepi pillanat fényét ne rontsam, de jelezzem a fontos üzeneteket, melyeket ez a díj jelenthet. Nekem és másoknak is. De nyilván sem az idő, sem a lelki állapotom nem tette ezt lehetővé. Ám most le tudom írni ezt…
Először is az első, hogy a PP-k között 2018-ban ketten lehettünk az oktatás területéről. Ennek is megvan a maga üzenete, az oktatás jelentőségét jelzi. Aztán, ott van, ami sokaknak ad erőt, hogy vidéki pedagógust is érhet ekkora megtiszteltetés. Vagy az, hogy a pedagógus hivatás elismerése mellé egy kicsit a civil szerep is beemelődhetett.
Aztán, azt hiszem, a leghangsúlyosabb üzenete az egésznek az ÜGY, aminek fontosságáról most ilyen sokan szavaztak ebben a formában. És ebben minden benne van, a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése, a generációs nyomorúság, a gyerekszegénység, a roma integráció, és az esélykiegyenlítő oktatás hiánya. Az állam működési hibái, amelyek esélytelenné teszik a leszakadó országrészekben élő, rég az út szélén hagyott társadalmi csoportokat. A hibákat, amelyek mérséklésén az Igazgyöngy Alapítvány dolgozik, támogatói segítséggel, óriási szembeszéllel.
Talán nem túlzó, és nem akarom feltupírozni ezt az egészet, de úgy érzem, az a sok ember, aki szavazatával az én személyemet tisztelte meg, az ÜGY fontossága mellett is voksolt. Mert sokan akarnak egy élhetőbb, igazságosabb társadalmat.
A harmadik, amire egy mondatban tudtam a köszönőbeszédben is utalni, a kritikai hang megerősítése. Nos, azt hiszem, a munka tartalma után ezzel a szereppel azonosultak a szavazataikkal velem a legtöbben. A helyzetemet, erről sokat írtam már ebben a blogban, nagyon nehezíti a problémák nyílt kommunikálása. A folyamatos konfrontáció, amibe beleállok, pl. az egyházi iskolák szegregáló hatása miatt, de tulajdonképpen az élet minden területén, hiszen a munkánkkal átfogjuk azt. Sokszor megkapom, hogy politizálok, nem lenne szabad szembe mennem a hatalommal, lojálisabbnak kellene lennem, stb. Miközben engem nem érdekel a pártpolitika, de a szakpolitika igen. De ma ez nem értelmezhető külön, sajnos, és ez nagyon nehezíti a megoldáskeresést. Sőt a hibák felismerését is.
De most, a szavazatok azt a viszonyulást erősítették meg, mondhatnám úgy is, azt tették példává, hogy igen, nem von le egy ember szakmaiságából, erkölcsi megítéléséből, ha pl. nyíltan jelzi a problémákat, vagy visszaadja a lovagkeresztjét, elmond egy tüntetési beszédet…vagy önként feláll egy szakpolitikai egyeztetésből, ha nem látja értelmét, és ki is hangosítja azt. Azt hiszem, a legtöbb visszajelzést, melyben ez volt: „van még remény!”, ez az érzés táplálta.
És van még valami, amit ott nem tudtam elmondani: bár én kaptam a díjat, nem tudnék dolgozni egy remek csapat és egy támogató család nélkül. Csodálatos kollégáim vannak, akikkel egyként küzdünk. És persze nem tudnánk vinni ezt az egészet Önök nélkül, akik segítenek, támogatnak minket. Azt hiszem, ennek most a legnagyobb, legtömegesebb kinyilatkoztatása volt ez a szavazás.
Fogalmam sincs, hányan, hányszor szavazhattak. A gratulációk még most is ömlenek. A kis videót, amivel másnap reggel megköszöntem eddig már több mint 38 ezren nézték meg.
Próbálom feldolgozni ezt a felém áradó mérhetetlen szeretet, megerősítő, pozitív érzést. Holnap pedig dolgozunk tovább. De talán erősebben, magabiztosabban, mint eddig. Mert érzem, hogy ez az üzenet, amit sokan írtak, pl. így: „L.Ritók Nóra díja a normális Magyarország győzelme.” megsokszorozza az erőnket.
Köszönöm mindenkinek, aki mellém, mellénk állt, és ezeket a megerősítéseket, értékké emeléseket szavazatával megtette. Megtisztelő bizalmukkal dolgozok, dolgozunk tovább, a gyerekszegénység felszámolásáért. Egy élhetőbb társadalomért, a jövőnkért.
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.12.09.
Aztán jött a Príma Primissima jelölés…Amikor felhívtak, nem is hittem… aztán, mikor megérkezett emailben a hivatalos értesítő, már nem kételkedhettem. Persze egy ilyen jelölésnél a mai világban azonnal felmerül, hogy benne van-e a politika keze ebben, vagy nincs. Milyen szomorú ez különben… Hogy már mindenben ezt keressük. Tőlem is kérdezték: hogy hagyhatták, hogy téged jelöljenek? És nyilván valami hátsó szándékot, titkos összefonódást sejtető mosollyal hagyták nyitva a kérdést. No meg „jó magyar szokás” szerint hozott ez az egész pár irigykedőt is. Mert a munkát nálunk sosem irigyli senki…de az eredményeket elég gyakran.
Amikor a szavazás kezdődött, örültem, mert sokan írtak, gratuláltak, jelezték, hogy szavaznak. A facebook nagy birodalmában megosztások vitték tovább a hírt, én pedig hetente egyszer feltettem valamit az oldalamra, leginkább a PP facebook oldaláról. Készültek még riportok, posztok, amelyek új embereket értek el…szóval, terjedt a híre, terjesztették a követők, velünk szimpatizálók.
Pénteken pedig a MÜPA-ban megtörtént az eredmény kihirdetése. Nem mondom, hogy nem izgultam… Hihetetlen nagy nevek, szakmai életművek, népszerű emberek között lehettem. Sok mindenkiért izgultam, de leginkább Fischer Ádámért, akivel, mint „sorosbérencek”, ezen a téren büszkén vállalt sorstársak is vagyunk. Amikor a kategóriájában őt hirdették ki Príma Primissimának, különös boldogságot éreztem, és biztossá vált számomra, hogy a kuratóriumi döntések nem a politikának szólnak.
Én az oktatás-köznevelés kategóriában kaptam jelölést. „A zene mindenkié” Egyesülettel, és Prof. Dr. Falus Ivánnal együtt. A Príma Primissima a kuratórium döntése alapján Dr. Falus Iván lett. Őszintén örültem neki, hiszen egy, mindannyiunk számára meghatározó életmű elismerése volt ez.
Aztán, a végén, a legvégén kihirdették a közönségszavazás eredményét is. Nos, ott, akkor, végignézve az egészet, biztos voltam abban, hogy a Vujicsics Együttes lesz a befutó. Legutóbb a nyáron láttam legutóbb őket a Művészetek Völgyében…elképesztő tehetség-halmozódás van ott.
De nem így történt. Az én nevem hangzott el. Nagyon feltolult bennem minden, akkor már csak arra volt erőm, hogy arra vigyázzak, ne nagyon sírjak az örömtől. Ne nagyon…csak egy kicsit…
A színpadon talán, ott, a felém legőszintébben forduló ember, Demján Sándor özvegye adta át a díjat. Annyi szeretettel, olyan boldogsággal, amennyi csak beleférhet két, egymásról tudó, de először találkozó ember között, egy ünnepi pillanatban. És talán azért is, mert Demján Sándor mondata, ami itt is elhangzott, hogy „akinek tele van a zsebe, annak legyen tele a szíve is” azon a területen, amit én képviselek, különösen adekvát volt.
Aztán nekem is mondanom kellett pár köszönő szót. Szerettem volna többet, vigyázva, hogy az ünnepi pillanat fényét ne rontsam, de jelezzem a fontos üzeneteket, melyeket ez a díj jelenthet. Nekem és másoknak is. De nyilván sem az idő, sem a lelki állapotom nem tette ezt lehetővé. Ám most le tudom írni ezt…
Először is az első, hogy a PP-k között 2018-ban ketten lehettünk az oktatás területéről. Ennek is megvan a maga üzenete, az oktatás jelentőségét jelzi. Aztán, ott van, ami sokaknak ad erőt, hogy vidéki pedagógust is érhet ekkora megtiszteltetés. Vagy az, hogy a pedagógus hivatás elismerése mellé egy kicsit a civil szerep is beemelődhetett.
Aztán, azt hiszem, a leghangsúlyosabb üzenete az egésznek az ÜGY, aminek fontosságáról most ilyen sokan szavaztak ebben a formában. És ebben minden benne van, a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése, a generációs nyomorúság, a gyerekszegénység, a roma integráció, és az esélykiegyenlítő oktatás hiánya. Az állam működési hibái, amelyek esélytelenné teszik a leszakadó országrészekben élő, rég az út szélén hagyott társadalmi csoportokat. A hibákat, amelyek mérséklésén az Igazgyöngy Alapítvány dolgozik, támogatói segítséggel, óriási szembeszéllel.
Talán nem túlzó, és nem akarom feltupírozni ezt az egészet, de úgy érzem, az a sok ember, aki szavazatával az én személyemet tisztelte meg, az ÜGY fontossága mellett is voksolt. Mert sokan akarnak egy élhetőbb, igazságosabb társadalmat.
A harmadik, amire egy mondatban tudtam a köszönőbeszédben is utalni, a kritikai hang megerősítése. Nos, azt hiszem, a munka tartalma után ezzel a szereppel azonosultak a szavazataikkal velem a legtöbben. A helyzetemet, erről sokat írtam már ebben a blogban, nagyon nehezíti a problémák nyílt kommunikálása. A folyamatos konfrontáció, amibe beleállok, pl. az egyházi iskolák szegregáló hatása miatt, de tulajdonképpen az élet minden területén, hiszen a munkánkkal átfogjuk azt. Sokszor megkapom, hogy politizálok, nem lenne szabad szembe mennem a hatalommal, lojálisabbnak kellene lennem, stb. Miközben engem nem érdekel a pártpolitika, de a szakpolitika igen. De ma ez nem értelmezhető külön, sajnos, és ez nagyon nehezíti a megoldáskeresést. Sőt a hibák felismerését is.
De most, a szavazatok azt a viszonyulást erősítették meg, mondhatnám úgy is, azt tették példává, hogy igen, nem von le egy ember szakmaiságából, erkölcsi megítéléséből, ha pl. nyíltan jelzi a problémákat, vagy visszaadja a lovagkeresztjét, elmond egy tüntetési beszédet…vagy önként feláll egy szakpolitikai egyeztetésből, ha nem látja értelmét, és ki is hangosítja azt. Azt hiszem, a legtöbb visszajelzést, melyben ez volt: „van még remény!”, ez az érzés táplálta.
És van még valami, amit ott nem tudtam elmondani: bár én kaptam a díjat, nem tudnék dolgozni egy remek csapat és egy támogató család nélkül. Csodálatos kollégáim vannak, akikkel egyként küzdünk. És persze nem tudnánk vinni ezt az egészet Önök nélkül, akik segítenek, támogatnak minket. Azt hiszem, ennek most a legnagyobb, legtömegesebb kinyilatkoztatása volt ez a szavazás.
Fogalmam sincs, hányan, hányszor szavazhattak. A gratulációk még most is ömlenek. A kis videót, amivel másnap reggel megköszöntem eddig már több mint 38 ezren nézték meg.
Próbálom feldolgozni ezt a felém áradó mérhetetlen szeretet, megerősítő, pozitív érzést. Holnap pedig dolgozunk tovább. De talán erősebben, magabiztosabban, mint eddig. Mert érzem, hogy ez az üzenet, amit sokan írtak, pl. így: „L.Ritók Nóra díja a normális Magyarország győzelme.” megsokszorozza az erőnket.
Köszönöm mindenkinek, aki mellém, mellénk állt, és ezeket a megerősítéseket, értékké emeléseket szavazatával megtette. Megtisztelő bizalmukkal dolgozok, dolgozunk tovább, a gyerekszegénység felszámolásáért. Egy élhetőbb társadalomért, a jövőnkért.
ZSEBRE VÁGOTT ORSZÁG - AHOL NEMCSAK MEGTÖRTÉNHET, HANEM MEG IS TÖRTÉNIK MINDEN
NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BALASSA TAMÁS, F. SZABÓ KATA, KUSLITS SZONJA, VASÁRNAPI HÍREK
2018.12.09.
Közérdekből kerüli ki a kormány kézi vezérlésű médiagigászának hatósági ellenőrzését, egyeztetés nélkül dobja oda a munkavállalókat a multicégeknek, belefojtja a szót az ellenzéki képviselőkbe és botcsinálta komikust játszva értetlenkedik a CEU kivonulásán - összegzi írásában a Vasárnapi Hírek az elmúlt hetek nagy vihart kavart történéseit.
Aki konszolidációban bízott a harmadik kétharmad után, annak ismét csalódnia kellett. Orbán Viktor mondott igazat is március 15-én, amikor a választások utánra azt ígérte, „erkölcsi, politikai és jogi elégtételt” fognak venni, bármit is jelentsen ez. Az elmúlt hónapokban történtek – a Stop Soros!-tól a gyülekezési törvényen át a közpénznyelő médiaszörnyig – beilleszthetők e fenyegetésbe. Persze a kormányfő azt is mondta korábban, hét éve egészen pontosan, hogy ne figyeljenek oda arra, amit mond, egyetlen dologra figyeljenek csak, arra, amit cselekszik. Azóta Európa és a nagyvilág a „magyarok cselekedeteit” figyeli, hol hitetlenkedve, hol elképedve, hol felhördülve. Akárcsak azok a honfitársak, akik szerint az országban rossz irányba mennek a dolgok. Ők alaposan szégyellik a miniszterelnöküket. Miközben vagy elmentek már innen, vagy csomagolnak épp, esetleg a kivárás, a sorok között olvasás és az összekacsintás nehéz kenyerét eszik Kádár után majd’ harminc évvel.
Szerző: BALASSA TAMÁS, F. SZABÓ KATA, KUSLITS SZONJA, VASÁRNAPI HÍREK
2018.12.09.
Aki konszolidációban bízott a harmadik kétharmad után, annak ismét csalódnia kellett. Orbán Viktor mondott igazat is március 15-én, amikor a választások utánra azt ígérte, „erkölcsi, politikai és jogi elégtételt” fognak venni, bármit is jelentsen ez. Az elmúlt hónapokban történtek – a Stop Soros!-tól a gyülekezési törvényen át a közpénznyelő médiaszörnyig – beilleszthetők e fenyegetésbe. Persze a kormányfő azt is mondta korábban, hét éve egészen pontosan, hogy ne figyeljenek oda arra, amit mond, egyetlen dologra figyeljenek csak, arra, amit cselekszik. Azóta Európa és a nagyvilág a „magyarok cselekedeteit” figyeli, hol hitetlenkedve, hol elképedve, hol felhördülve. Akárcsak azok a honfitársak, akik szerint az országban rossz irányba mennek a dolgok. Ők alaposan szégyellik a miniszterelnöküket. Miközben vagy elmentek már innen, vagy csomagolnak épp, esetleg a kivárás, a sorok között olvasás és az összekacsintás nehéz kenyerét eszik Kádár után majd’ harminc évvel.
Nyomuló állam
Hét hónap egy szabad ország életében szinte jelentéktelen idő. Az emberek élnek, a választási program alapján megválasztott pártok teszik a dolgukat, jól-rosszul, négy év múlva kiderül. De két választás között elvileg nem tolódhat le a demokráciák térképéről egy ország. Magyarországon ez történik – értékelték a helyzetet a lapunk által megkérdezett elemzők. A negyedik Orbán-kormány belehúzott: elnémítja a kritikus, független hangokat. A kormányfő persze előre megmondta, amikor az idézett ünnepi beszédében magát és híveit a ’48-as szabadságharcosok örököseinek, a vele szemben állókat bevándorláspárti Soros-ügynöknek nevezte. Az április 8-i kormányváltás után komolyra fordult a forradalmi fenyegetés. A miniszterelnök a Magyar Rádió mikrofonjával közölte, név szerint ismerik az ellenfeleiket, a Figyelő című prémium propagandalap pedig közzé is tett egy 2000 neves listát, amely az úgynevezett Soros-ügynököket vette számba. Elhunytakat, konzervatívokat egyaránt. A külföldről támogatott szervezetek 2017-es megbélyegzése után, a Stop Soros! nyári elfogadásával és az ősszel hatályosult bevándorlási különadóval egyenesbe fordult az úthenger. A Nyílt Társadalom Alapítvány Berlinbe, a CEU Bécsbe költözött/költözik, mert kétség ne férjen hozzá, az egyetem elűzése minden hazugság (nem teljesített feltételek) és vérfagyasztó geg (itt sem voltak) ellenére a független szellem elleni támadás. Mindez vezetett (tíz más nehezék, korrupciós és jogállami aggály mellett) a Sargentini-jelentés elfogadásához, amelyet a Fidesz-pártcsalád, az Európai Néppárt is jelentős arányban megszavazott. Először indított uniós tagállam ellen 7-es cikkelyes eljárást az Európai Parlament, amelyet a Fidesz úgy gyaláz, mintha a többsége és vezetése (akárcsak Németországé) nem kereszténydemokrata volna...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)