2019. február 3., vasárnap

RÁADÁS: ÚJ ÍRÁS, ÚJ FOLYAM, 3. SZÁM, 2019. JANUÁR

ÚJ ÍRÁS 
- IRODALOM, MŰVÉSZET, TÁRSADALOM
Szerző: ÚJ ÍRÁS / ÚJ FOLYAM
2019.



TARTALOMJEGYZÉK

VERSEK

Baranyi Ferenc: Dante 1300-ban; Pygmalion aranylakodalma

Kiss Benedek: Csak az út, fölfelé

Gyimesi László: Fényesül

Benke László: Nem hagyom magam; Nyílik még; A figyelem középpontjában


J'ACCUSE!

KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2019.01.31.


J’accuse!

Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák – kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
de mind-mind pénzre vált reményt;
ki szenet árul, ki szerelmet,
ki pedig ilyen költeményt.

És vígasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy így igaz.
Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét –
mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.

S ha száját tátja a gyerek
és fölnéz rád, vagy pityereg –
ne dőlj be néki, el ne hidd,
hogy elkábítják elveid!
Nézz a furfangos csecsemőre:
bömböl, hogy szánassa magát,
de míg mosolyog az emlőre,
növeszti körmét és fogát.

/József Attila/


Olvastam a 30 tekintélyes ember kiáltványát Európa népeihez. Szeretném, ha nem volna hatástalan, talán nem is lesz az, megírták, közzétették, ennek a szövegnek a puszta léte is számít, senki nem tehet úgy, mintha nem létezne.

Nekem csak egy bajom van vele: a „populizmus” mint legfőbb veszélyforrás emlegetése.

Nagyon szépen kérem, ne tessék. Nem tudom, ki találta ki ezt a baromságot és főképp miért, de szerintem borzalmas károkat okoz az ürességével, a lényeget bagatellizáló mellébeszélésével, mint minden maszatolás. Mi akar ez lenni? Valami a demagógia helyett? Valami, ami annál enyhébb kifejezés? Vagy annál erősebb akart lenni, csak nem sikerült? Miért volna szükség bármire, ami „árnyalja” a demagógia fogalmát? Ami hatszázféleképpen próbálja meghatározni a „népnek tetsző”, „néphez szóló”, latinból áterőszakolt szót pusztán azért, hogy ne kelljen megnevezni a huszadik század végi, huszonegyedik századra felerősödő mentalitást, a patkányemberek fasiszta kommunizmusát, a középkor óta pusztító kereszténység járványához közelítő ideológiát. Itt már régen nem arról van szó, hogy mit akar hallani a nép, még csak nem is arról, hogy csaljuk elő a legalantasabb ösztönöket, azokat korbácsoljuk annál is alantasabbra – a göbbels-i propaganda régen elavult.

Magyarország miniszterelnöke és a hozzá hasonló fasiszta kommunisták olyat tesznek, amire voltaképpen nincs a második jelzőrendszernek (a nyelvnek) használható kifejezése. József Attila jelzős szerkezetét azért vettem kölcsön, mert a csúti primitív jellemzésére meg kellett találnom a lehető legrosszabb, a világtörténelemből ismerhető legkártékonyabb, tömegpusztítást magába foglaló fogalmat, amiből bárki tudhatja, milyen tulajdonságok összességét jelenti. Arra akarom felhívni a figyelmet, hogy ezek a különböző országokban tenyésző lények nem populisták. Hanem keresztény fasiszták, a kommunizmus leggyilkosabb képzeteivel súlyosbítva. Más szóval a három kiemelkedően legtöbb embert kiirtó tömeggyilkos ideológia terjesztői. Imádságos könyvvel hadonászva hirdetik a gyűlöletet, de nem egy másik vallás vagy egy népcsoport ellen, nincs megfogható ellenségkép, csak a gyilkos düh mindenkivel szemben, aki nem én vagyok. Amiből magától értetődően következik a rettegés, a szünet nélküli félelem a megfoghatatlan, megnevezhetetlen ellenségtől, amelyikről nem lehet tudni, mikor és honnan támad. Egy bizonyos, közelről várható a támadás, legvalószínűbben a szomszédból – ezek a magyar miniszterelnökhöz hasonló keresztény fasiszta kommunisták az akol melegét is elvették, mert minden ilyen sorscsapott országban a saját népük az elsőszámú közellenség. Göbbels még a németeket emelte az összes többi náció fölé, a csúti dagadék nyugati kollégáival együtt azokra fenekedik elsősorban, akik nem hódoltak be, akik „bevándorló országot akarnak csinálni a hazájukból”.

Hosszú ideje mind gyakrabban foglalkozom elméletben a büntetőjogi felelősség fogalmával, és mind kevésbé értem a körülöttem lévő szűkebb és tágabb világot. Mostanában Finkelstein és Birnbaum tevékenysége kapcsán kezdtem el ismét morfondírozni: hogyan lehetséges ezeknek az alakoknak a működését különféle pozitív jelzőkkel illetni, és nem azt részletezni, hányféle nemzetközi jogba ütköző bűncselekményt követtek el. Hogyan lehetséges, hogy előbbi nem börtönben halt meg, és hogy a kollégája hozzá hasonlóan szabadlábon, zavartalanul terjesztheti beteges, tömeggyilkos eszméit? És legfőképpen, miért nem folytatták le már régen különféle szintű bíróságok a francia, holland, olasz és más nemzetbeli keresztény fasiszta kommunista prédikátorok büntetőperét, és csukták fegyházakba a csúti kerti törpével együtt? Tényleg muszáj megint megvárni, amíg ezek a köztörvényes bűnözők ismét lángba borítják a Földet, miként Hitler nevezetű példaképük tette? Ne volna sehol a nemzetközi jogban paragrafus, aminek az alapján el lehet ítélni ezeket a kártékony figurákat? Netán úgy vélik a politika és a jog tudós művelői, hogy ezek még nem követtek el elegendő bűncselekményt, amik alapján bilincsben kellene őket a tárgyalóterembe kísérni? A bűncselekmény három alapelemét még azon a szinten is tanítják, amin én mint igazságügyi szakértő vagyok tanfolyami vizsgára kötelezett: tényállás-szerűség (büntetendőség), társadalomra veszélyesség (materiális jogellenesség), bűnösség (szándékosság-gondatlanság) – lehetséges, hogy a jog gyakorlói ezt már elfelejtették? Idéztem tavaly nyáron Primo Levit: „Megtörtént, következésképp ismét megtörténhet.” Az auschwitzi fogoly vegyész a szabadulása, 34 éves kora után lett íróvá, és 42 évvel Auschwitz után lett öngyilkos – mondatának borzalmas egyszerűsége nem elég ahhoz, hogy eljusson a megfelelő emberekhez, hogy felmerüljön bennük a saját büntetőjogi felelősségük? Vagy túl sokan vannak, és így elbújhatnak a névtelenségbe, ők mossák kezeiket, őket senki sem fogja bűnsegédi bűnrészességgel vádolni?

Akkor én most megteszem. J’accuse! Vádolok. Minden vezető politikust az atlanti térségben és minden egyes ország vezető ügyészét és legfelső bíráját, akik azt hiszik, nincs dolguk az emberiségnek ezekkel a mételyeivel. Nincs névtelenség, nem is olyan hosszú a névsor, bármikor lehívható az internetről.

Azt tetszik mondani, naivitás ez a vád, mert nincs valószínűsége, hogy ezeket valaki megbüntesse? A történelem ítélőszékének és az ehhez hasonló ostoba közhelyeknek meg nincs semmi visszatartó ereje, miért tennének bármit?

Lehet. De leírtam, itt van, itt is marad, mostantól nem lehet úgy tenni, mintha ez soha meg nem történt volna, mintha soha senki nem nevezte volna meg azokat, akik rászabadítják az emberiségre a keresztény fasiszta kommunistákat. Ahogyan a 30 tekintélyes ember kiáltványa mostantól jelen van, amivel kapcsolatban többé nem lehet úgy tenni, mintha nem létezne, az én szövegem is jelen van, és hiába nem jegyeznek engem a 30-hoz hasonlóan fontosnak, az írásos dokumentummal nem lehet úgy tenni, mintha nem volna.

Én szóltam.


EZ VAN, SZOKJÁTOK MEG

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2019.02.03.


...Kicsi kormányhű művészkék! A tehetség nem pártfüggő. Semennyi közpénz sem lesz elég ahhoz, hogy elérjétek a vágyva vágyott elismertséget és a közönség szeretetét. Az a helyzet, hogy kevesen vagytok és az a kurvegyszerű igazság, hogy a szektához tartozók nem fognak a vállukra emelni benneteket. Ők ugyanis nem olvasnak, nem járnak színházba, sem kiállításra. Nincs rá igényük. A gazdátok pontosan ezért őket célozta meg, éppen ezért erre a rétegre építette fel a stabilnak látszó, ám valójában ingatag hatalmát. Nektek, önjelölt zseniknek a saját szektásaitokat kellene megnyernetek, de ahhoz nem tovább hülyíteni kellene az alapjáraton sem nagyeszűeket, hanem tanítani kellene őket. Nem fog segíteni, ha még jobban a trágyába tapossátok a szektások fejét, mert éppen ki kellene onnan emelni őket. De az nem fog menni, hiszen éppen az a kormányzati célkitűzés, hogy el ne kezdjenek gondolkodni ezek az emberek.

Szóval sakk-matt van drága meg nem értett nemzeti zsenik. Le lehet nyúlni megint pár milliárdot, ki lehet adni akárhány könyvet, verseskötetet, lemezt, színdarabot, bármit. A közönséget nem lehet megvenni, az olvasókat, nézőket, hallgatókat nem lehet legyártani igény szerint. Ebben a kreált kultúrharcban nem lehet győzni, mert tétje sincs, de főleg nincs ellenfél. Ti kisbogárkák egymással csatáztok a lenyúlható pénzért. Nem kell itt ordas hazugságokkal tömni az országot, ennyire egyszerű ez a történet. Egymással csatáztok, hogy ki keveredik közelebb a vályúhoz. Csináljátok csak bátran. Akár Adyt is próbáljátok lerántani a mocsokba, semmi sem fog változni. Semmi. Az érték érték marad, a szar pedig szar. Ezt senki, még a gazdátok sem képes megváltoztatni. Mert ez pont nem pénz kérdése. Ez van, szokjátok meg.

SZÉLES GÁBORHOZ ÉS BECSÓÉKHOZ IS JUTOTT TURISZTIKAI TÁMOGATÁS, A SZÁZADVÉGÉ LEHET AZ MTA-INTÉZETEK PÉNZE - AZ ÁTLÁTSZÓ HETI LAPSZEMLÉJE

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: RÁDI ANTÓNIA
2019.02.03.


Napi: Fidesz-közelbe folyik a Magyar Turisztikai Ügynökség támogatása

Nem csak Mészáros Lőrinc ötcsillagos szállodája kapott a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) által indított, összesen 300 milliárd forintos Kisfaludy hotel- és panziófejlesztési program vissza nem térítendő pályázati forrásaiból támogatást, hanem Széles Gábor zalacsányi kastélyszállója is – derül ki az MTÜ honlapján lévő adatbázisból. A támogatói okirattal rendelkező pályázatok listája szerint az SGHTHERMÁL Ingatlan Üzemeltető és Fejlesztő Kft. 101 millió forintot kapott a zalacsányi Batthányi Kúria és kastélyszálló fejlesztésére. A cég tulajdonosa pedig az SGH Vagyonkezelő Kft. közbeiktatásával Széles Gábor. A támogatói okirattal rendelkező pályázatok listájából kiderült: a Vertical Art Kft. is kapott 60 millió forintot panziója fejlesztésére. Cégadatbázisok alapján pedig a vállalkozás Becsó Károly és Becsó Zsolt fideszes országgyűlési képviselők tulajdonában van.

24: a Századvégnél köthet ki az MTA-intézetek pénze

Palkovics László minisztériuma belecsempészte az új tudományfinanszírozási tervezetbe, hogy kutatási tevékenységet végző alapítványok is részesülhetnek az akadémiai intézeteknek és az egyetemeknek ígért összegből. A tét: 27 milliárd forint. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium a honlapján tette közzé legfrissebb javaslatát a kutatásfinanszírozási rendszer megreformálására. Akadémiai források szerint a Palkovics-féle minisztérium ezzel az egyébként is milliárdos kormányzati megbízásokkal rendelkező Századvég Alapítványt igyekezhet helyzetbe hozni.

24: új üzletbe fogott Kósa Lajos nemstróman édesanyja

Gabonatermesztő céget alapított és az agráriumban terjeszkedik az a mezőgazdasági társaság, amely Kósa Lajos, a Fidesz országgyűlési képviselője 83 éves édesanyjának tulajdonában áll. A frissen alapított mátészalkai Bászna Gabona Kft.-t tavaly év végén jegyezte be a bíróság. A társaság tulajdonosai közt van Kósa Lajosné sertéstenyésztő cége, annak két társtulajdonosa, illetve Kósa Lajos testvére, aki orvos. Emlékezetes, hogy Kósa Lajos édesanyjának cége, a Méker Kft. 123 millió forint vissza nem térítendő európai uniós forrást nyert egy sertéstelepek korszerűsítését támogató pályázaton. A kormánypárti politikus minderről annyit mondott, hogy magánemberek magánügyleteiről nem nyilatkozik. Ugyanakkor hangsúlyozta: „édesanyám nem strómanja senkinek sem”.

G7: magyar gázerőmű Ghánában 20 milliárdért

Hetven millió dolláros (19,5 milliárd forintos) beruházással száll be Magyarország egy ghánai gázerőmű felépítésébe – jelentette be a ghánai magyar nagykövet, Szabó András kedden az afrikai országban több helyi újság beszámolója szerint. A külügyminisztérium szerint állami forrás nem lesz a beruházásban, viszont az állami tulajdonú Eximbank „minden olyan exportügyletben, amely megfelel a nemzetközi és hazai szabályozásnak, szívesen megvizsgálja a hitelnyújtási lehetőséget”.

Index: tűzoltók égtek meg a silány védőruha miatt

Két mátészalkai tűzoltó másodfokú égési sérüléseket szenvedett munka közben, mert – tűzoltói vélemények szerint legalábbis – nem volt megfelelő a ruházatuk anyaga. Még szilveszter napján történt az eset Győrteleken. A szolgálatparancsnok égett meg legsúlyosabban, egyértelműen a rossz, új R13-as ruha miatt. Be volt öltözve, ennek ellenére a keze égett meg úgy, hogy hetekig táppénzen volt. Ez a forrás úgy tudja, két másik tűzoltó enyhébb, bőrpírszerű sérülést szenvedett. Hogy baj van az új tűzoltóruhákkal, az nem újdonság. De most a vezetők állítólag megfenyegették a dolgozókat, hogy ha valaki kiszivárogtatja a hírt, akkor ki fogják nyomozni, hogy ki volt, és az illetőt kirúgják.

AMERIKÁBÓL IS LÁTSZIK BUDAPEST OROSZBARÁT FORDULATA, TOVÁBBI MŰKINCSEK ORBÁN IRODÁJÁBAN - AZ ÁTLÁTSZÓ HETI MUTYIMONDÓJA

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: RÁDI ANTÓNIA
2019.02.03.


A The Wall Street Journal riportereivel közös munka volt cikkünk, amelyben azt mutattuk be, hogy az amerikai kormány magas rangú diplomatái egyre jobban aggódnak Orbán Viktor határozott oroszbarát külpolitikája miatt. Ismét adatokat kértünk és kaptunk arról, hogy mi minden közkincs került a Miniszterelnökség budai várbeli új irodájába: Barabás Miklós és Székely Bertalan alkotta festményeket is „kölcsönöztek” Orbánék.



A magyar kormány nem hajlandó aláírni a védelmi együttműködési megállapodást az amerikaiakkal

Az amerikai kormány magas rangú diplomatái egyre jobban aggódnak amiatt, hogy Orbán Viktor egyre határozottabban Oroszország felé irányítja Magyarországot, és hogy próbálja hazánkat fokozatosan függetleníteni az amerikai szövetségesi kapcsolatoktól. Az Átlátszó munkatársa e cikk angol változatán együtt dolgozott a The Wall Street Journal riportereivel.

A Nemzeti Múzeumból 14 festményt kölcsönöztek ki a Karmelitába a Miniszterelnökségnek

A Várgondnokság Nonprofit Kft. 2023. november végéig kölcsönzött ki a Várban lévő új miniszterelnöki irodába 14 műtárgyat a Magyar Nemzeti Múzeumból. A Karmelitába kikölcsönzött alkotások között van Barabás Miklós alkotása Baross Gáborról, és Székely Bertalan Gróf Andrássy Gyulát ábrázoló festménye is – derült ki a közadat-igénylésünkre adott válaszból.

A héten emellett:

megpróbáltuk megfejteni, vajon miért mosódik össze újabban Közép-Európában a hazafiság a militarizmussal,
kapkodtuk a fejünket a forgóajtó-jelenség iskolapéldáját szemlélve: közjegyző lett a volt igazságügyi helyettes államtitkár, majd kisvártatva ismét a szaktárcánál bukkant fel,
összeszámoltuk, hogy lassan eléri az egymilliárd forintot, amennyivel az adófizetők megsegítették Lévai Anikó erdélyi barátait,
regisztráltuk, hogy újabb 8,8 milliárdos munkát bíztak Mészárosékra: Zalaegerszegen ennyiért épül majd új uszoda,
bemutattuk, miért süllyedt nyomorba Venezuela, miközben a kiváltságosok kitömték a zsebeiket,
meglepődtünk, hogy máris hatalmas korrupciós botrányba keveredett Brazília nemrég beiktatott elnöke, Orbán Viktor egyik példaképe, a szélsőjobbos Jair Bolsonaro családja.

ÉLET ÉS IRODALOM LXIII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: Élet és Irodalom
2019.02.01.


I N T E R J Ú

Lapis József: A művészet nem kötelező - Beszélgetés feLugossy Lászlóval


F E U I L L E T O N

Schüttler Tamás: A csendről és a némaságról - Eötvös József A karthauzi című regénye ürügyén

K R I T I K A / K Ö N Y V



Károlyi Csaba: „Igyekszünk megfeledkezni”
Mesterházy Balázs: Gesztenye placc. Novellaregény. Kalligram Kiadó, Budapest, 2018, 230 oldal, 3500 Ft

A kulcsszereplőt Bébének hívják, Ottlik regényéből lépett át ide, leginkább tán az ő szemével látunk, rajta keresztül érzékeljük a dolgokat, bár több elbeszélő van, átjátszik egyik elbeszélés a másikba. Átkerült ide az iskola és a kollégium is Kőszegről, de most kevésbé vagyunk az iskolában bent, inkább mellette, körülötte, az iskolai társak az iskolán kívüli kalandokban élik meg a nagy barátságokat, szerelmeket, élik meg az „iskolát”, élik át nevelődésük legfontosabb epizódjait (nemcsak a kocsmában meg a falu szélén, hanem mondjuk egy franciaországi nyaraláson). Mindenesetre ez a „novellaregény” egyszerre faluregény, kocsmaregény, iskolaregény, nevelődési regény és kamaszregény. Sőt, retró multikulti történetfüzér, és még a határhelyzetek történetfüzére is, a falusiak és a fővárosiak, a magyarok, svábok, szintók (német cigányok), meg a külföldi német, amerikai tanárok érintkezéseinek, keveredéseinek megéneklése, mi több, a rendszerváltás előtti és utáni világ határhelyzeteinek számbavétele. Ottlik és Tar mellett ott hallom Illyést, Hrabalt és García Márquezt, kicsit Kosztolányit (Esterházyt nem hallom, pedig tőle is szerepel idézet a szövegben). A rezignált, dezillúziós hangvétel pedig nekem mindenek előtt Flaubert Érzelmek iskolája című remekművét idézi föl. Annak lezárása akár mottója is lehetne ennek a könyvnek.


A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Bacsó Béla: Ex libris

Hévizi Ottó: A liget, a sétány, a csarnok és a kert
Oliver Primavesi–Christof Rapp: Arisztotelész
Maurice Halbwachs: Az emlékezet társadalmi keretei
Cseke Ákos: Nem halhatsz meg

Domány András: „Itt nem lesz szolid a Rita!”
Szentirmay László: POLVAX – Egy politikai klub a Kádár- és az Orbán-korban. Ir-ma Szamizdat Kiadó, Budapest 2018, 272 oldal, ár nélkül

Szentirmay László feltérképezte a politikai hátteret. A KISZ-en belüli lázongásokról és a KISZ-től függetlenedni próbáló törekvésekről több egykori részvevő, ma ismert társadalomkutató beszélt. Megismerhetjük a meglepően nagy besúgóhálózatot (és a tartótiszteket is!), amelynek tagjai megdöbbentő gátlástalansággal ártottak diáktársaiknak. Egyáltalán nem csak megzsaroltak, kényszerhelyzetben lévők tették ezt. Mások viszont láthatóan kerülni próbálták, hogy érdemi információt adjanak, vagy eleve elutasították a belügyes közeledést. A tanárok között is volt ügynök, mások beosztásuknál fogva számítottak társadalmi kapcsolatnak, de ott is ki buzgó volt, ki inkább kibújni igyekezett.

Svébis Bence: Nincs magyarázat
Kemény Zsófi–Kondor Vilmos: Értetek teszem. Libri Kiadó, Bu­da­pest, 2018, 528 oldal, 3999 Ft

Valahol a 115. oldal környékén veszítettem el minden lelkesedésemet. Itt ugyanis az történik, hogy egy frissen megtalált holttest zsebében rábukkannak a forradalmi Budapesten garázdálkodó sorozatgyilkos manifesztumára. Kinyomtatva egy on­line blogról, de úgy, hogy még az aktuális kommentek, megosztások és like-ok száma is ott virít a papíron. Állítólag maga a gyilkos tette oda, hogy mindenképp megtalálják, hiszen a káosz szélén balanszírozó országban jobbára nincs internet, még a rendőrségen se. Akkor viszont – kérdem én, naiv és kíváncsi krimiolvasó –, hogy lehet a manifesztumon 322 like és 51 megosztás? Ez sajnos egyáltalán nincs megmagyarázva, ahogy sok minden más sem ebben a négykezes bűnügyi történetben.

Nagy Levente: A család értékei
Család – Érték – Nevelés. Szerkesztette: Karikó Sándor. Szegedi Egyetemi Kiadó, Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged, 2018, 240 oldal, 2500 Ft

A könyvnek a témaválasztás időszerűségén túl számos más értéke is van. Sokoldalú elemzést ad a különböző tudományok területéről: látjuk a család lényegét a filozófia, a szociológia, és több más terület szemszögéből. További nagy erénye, hogy szervesen illeszkedik az Alkalmazott Filozófiai Társaság korábbi köteteihez.

Forgách András: „A megvesztegethetetlen link”

Ketten egy új könyvről – Petri György: Összegyűjtött versek. A versek szövegét gondozta és az utószót írta Várady Szabolcs. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 782 oldal, 5999 Ft

Ami pedig a klasszicizálódást illeti, Petri könnyedén veszi ezt az akadályt a Hogy elérjek a napsütötte sávig című, a rendszerváltás tájékán egy halálközeli élmény után született nagy versével, amelynek révén egy beszédmód, egy tartás, vagyis egy alkat, hogy Nádastól is kölcsönözzek egy szót, és egyáltalán, a Petri-jelenség, azaz a Petri-paradigma belopta magát a legfiatalabbak szívébe, és ez tudományosan bizonyítható, például felvételire viszik a Színművészetire, vagy ha megkérdezi huszonévesektől az ember, hallottak-e már Petriről, ezt a verset idézik, harsány jókedvvel és leplezetlen csodálattal. Ez a vers kultikus lett. És ez jó. És egyáltalán nem véletlen.

Keresztesi József: Hosszú árnyék
Ketten egy új könyvről – Petri György: Összegyűjtött versek. A versek szövegét gondozta és az utószót írta Várady Szabolcs. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 782 oldal, 5999 Ft

Az újonnan megjelent szövegek közt találhatunk korai és kései szerelmes verseket, pikírt hangütésű sírverset, játékos filozófiai költeményt (az Ebédmintha A hagyma szól kései appendixe lenne), vérbő politikai szatírát csakúgy, mint játékos episztolát vagy éppen ötvenhatos verset. Különösen érdekes Az üzemközi sztrájkbizottságnak című, 1980-ban, tehát a szamizdatkorszakban született költemény. Ez a csípős hangon szóló, veretes és hatásos szöveg talán azért maradt publikálatlan, mert túlságosan is veretes és hatásos: amellett, hogy már-már nyílt felszólítás a zendülésre, Petri olyasfajta pátosszal szövi át, amelyet talán ő maga is soknak érezhetett a publikált versek kontextusában.

K R I T I K A / M Ű V É S Z E T

Széplaky Gerda: Kimozdított szakralitás
(DUNART.COM VI–VIII., MAMŰ Galéria, megtekinthető február 8-ig.)

Sinkó István: A szellemkép szimulákrum
(Göbölyös Luca Árnyékutazó Shanghaiban című kiállítása február 8-ig látható a 2B Galériában.)

György Péter: Kockázat és bizonyosság
(Rónai Éva Szeresd felebarátodat című kiállítása a Józsefvárosi Galériában február 4-ig látható.)

Stőhr Lóránt: Férfias játékok
(Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál)

Ahol nem dúl a háború, mint szerencsére mifelénk, Közép-Európában, ott is találni férfiakat, akik a harcra készülődnek. A Daliborek szerint a világ címszereplője, a minden etnikai és nemi másságot gyűlölő, munkásosztálybeli férfi az örök kiskamaszkorban fixálódva éli életét egy sivár cseh kisvárosban. A kigyúrt ipari festő anyjával lakik egy lakásban, gyermeteg horrorfilmeket készít, és gyűlölettől vagy önsajnálattól fröcsögő death metal dalokat hörög fel az internetre, és csak anyja váratlan szerelmi kapcsolatán érzett féltékenysége veszi rá, hogy egy társkereső oldalon összeszedje élete első barátnőjét. Vít Klusák a cseh filmek groteszk-humoros hagyományát folytató filmjében meggyőzően fejti fel, hogyan függenek össze a gyerekkori fájdalmak, a szegényes kisvárosi környezet a mélységes frusztrációval és gyávasággal, amit a főhős mindenfajta ijesztő másság iránti dühbe fordít át.

Csengery Kristóf: Szolgálatban
(Yuja Wang: The Berlin Recital. Deut­sche Grammophon)

A Kínában született, Kanadában nevelkedett, de New Yorkban élő, harminckét éves Yuja Wang a világ legtöbb nagyvárosában otthon érzi magát, de kiváltképp szereti Berlint, ahová előszeretettel jár vissza, hogy koncerteket adjon a Filharmónia nagytermében. 2018 nyarán lezajlott hangversenye nemrég hanglemezen is megjelent. Hajmeresztően igényes programot szólaltatott meg ezen a júniusi estén a zongorista: a műsor egyetlen száma sem kínált pihenőt, minden egyes darabban folyamatosan felsőfokon kellett működtetnie pianisztikus készenlétét.

Molnár Zsófia: Béla, a sárkány
(PBEST: Jubileumi Beszélgetések, Fészek Művészklub, január 16.)

A függetlenség egyrészről áldás, (szólás)szabadságot ad, fenntarthatóvá teszi a közös örömszínház-csinálás szenvedélyét, másrészről átok, főleg ha valami – nem példa nélkül – az intézményrendszeren kívül ennyire intézményesült, mert ott a bizonytalanság, a várakozás, hogy mikor lesz/lehet új bemutató, a százfelé osztódás, az egyeztetés nehézsége és így tovább. De ahhoz, hogy a Társulat Tortájában húsz év munka után ne legyen az a „keserű íz”, egyvalamit talán nem árt eldönteni: mi Pintér Béla vágyainak titokzatos tárgya? Az elismerés vagy a népszerűség, a szűk szakma méltatása vagy a széles közönség szeretete? Mindenkinek nem lehet megfelelni.

Fáy Miklós: Harold házhoz jön
(A Nemzeti Filharmonikusok koncertje – Müpa, január 24.)

Ez persze nem a szürkeség apoteózisa, kacsintgat ránk a Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Mert azt épp ők képviselik, az örömtelenséget, de nem is tudom, minek kellene örülniük Sylvain Cambreling vezényletével. Van egy karmesterük, rutinos róka koma, tudja, hogy nem érdemes itt senkinek sem megkeseríteni az életét, az előadás lemegy, ő másnap hazautazik, kár volna belerokkanni egy Berliozba.

Grecsó Krisztián: A gyűlölet teste
(Élet 250 kg felett, TLC)

Az adások naturális látószöge, végletes „realitása”, őszinteségnek álcázott kegyetlenkedése is azt a célt szolgálja, hogy a narrált figurát őszintén lehessen utálni. A kövér ember sokba kerül a társadalomnak, tucatnyi ember kénytelen hurcolni, törölni a seggét, és még hisztis is. Érdemes megnézni a műsor „rajongóinak” önfeledt kommentjeit, hogy az amerikai mélyrétegben, periférián élő, legtöbbször színes bőrű emberekről miket írnak, és miközben órákat, heteket szánnak arra, hogy kövessék, mi történik ezekkel az ismeretlen, jobb sorsra érdemes, extrémen túlsúlyos emberekkel, közben hogyan habzik, fröcsög, forr bennük a gyűlölet.

Torma Tamás: Tíz év óta most van
(A váci református templom a Csányi körút mellett)

Ma már persze mindegy, hogyan végződött a templomalapító elleni egyházi per, az épület szempontjából az adott és hiányzó pénzek, az MSZP és a Jobbik is irreleváns, az is csak szomorú, korfestő érdekesség, hogy a templomterveket készítő mindkét építész (Boczkó Ákos és Mohai Zsuzsanna) külön-külön Nyugaton dolgozik. A templom áll a főút mellett, amibe több mint 200 hívő fér be. Lemaradt végül az urnatemető, nem lett semmi a zarándokvonzó katonahősök emléktábláiból sem, és az a bizonyos összekulcsolt kéz sem úgy valósult meg statikailag.

I R O D A L O M

Németh Gábor: A véglegesítő – II.

A Nemzeti Számonkérő Szék épületét az egykori Nemzeti Színház majd’ egy évszázada kihűlt hejére építették. Talán egy évtizeddel K. születése előtt ugyanis városrendészeti okokból fölrobbantották a Nemzetit, és az azt követő évtizedek, mintha csak bosszúból tennék, az eggyel korábbi átkosban még Blaha Lujza nevét viselő teret a város bűzös köldökévé változtatták. Ezt a méltatlan állapotot a Közbiztonsági Fordulat számolta fel, a húszas évek elején. Eltűntek az életvitelszerűen ott tartózkodó hajléktalanok, és velük a térre jellemző, mindennapos csetepaték, megszűnt a tisztességes állampolgárok szűnni nem akaró zaklatása. Véget vetettek a gyanús forrásokból fenntartott civilszervezetek ingyenkonyhájának is – „Róbert bácsit hazaküldtük”, ahogy a Magyar Igazságvezértollnoka fogalmazott. K.-nak ezért tűnhetett föl az épület közelében létesített gesztenyesütő. Amikor elhaladt a bécsi konfliskocsisok ruházatára emlékeztető jelmezbe öltözött árus mellett, a férfi ránézett. Szürke a szeme, mint a mesterlövészeknek, állapította meg K., és azonnal eszébe jutott, hogy ma délben a Gróf Tisza István körúton hajt végig nyitott Csajkáján Kazahsztán uralkodója.

Szécsi Noémi: A Földikutya Éve
(állatmese a Rohadt állatok ciklusból) – My European Story –

A Vakond egy hatalmas U betű alsó hajlatában fészkelődött, vigyázva, hogy bele ne szoruljon. Az O betűbe pontosan ezért nem mert volna beleülni, a még szűkebb G-be pedig végképp nem. Fekete bársonyt viselt, mint mindig, öltözete nem az emlékév ünnepélyes megnyitójának szólt. Ásólábát igyekezett könnyedén nekiérinteni a telefon monitorjának, ami már így is tele volt karcolásokkal. Kedvenc social media oldala úgy nyílt meg, hogy rögtön a főnökét ábrázoló, lehető legelőnytelenebb, politikai ellenfelei által előszeretettel használt fénykép töltötte be a képernyőt. A dugig tömött pofazacskójú Hörcsög szájából vetőmag csurgott, alatta pedig ez a főcím volt olvasható:

A Hörcsög az anyját is meg...

Kötter Tamás: Százados úr ha felül a lovára

A lehajtható padokon szorosan összepréselve kuporgó utasok a hirtelen fékezéstől krumpliszsákként dőltek egymásra; sebesültek üvöltöttek fájdalmukban. A ponyva alatt büdös, állott volt a levegő. A mosdatlan testek avas kipárolgása összekeveredett a fertőtlenítőszer sebesültek kötései alól áradó szagával. De mindenekelőtt hideg volt, a hőmérséklet nappal sem emelkedett mínusz harminc fok fölé.

Leállt a motor. Mindenki lélegzetvisszafojtva várta, mi történik.

– Oroszok? – törte meg valaki remegő hangon a csendet.

– Nem tudom – hallatszott a kocsi mélyéről, a sötétből.

– Van valakinél fehér zászló? – így egy harmadik. – Ki kell tűzni a fehér zászlót, különben ezek lőni fognak.

– Ne lőjenek! Kérem, ne lőjenek! – kiabálta egy kétségbeesett hang.


V E R S

Csillik Kristóf: Belesimul

Csillik Kristóf: Férfimunka

Csillik Kristóf: Tiszafát ültetünk
Jász Attila: Pislákoló villanykörte

Várady Szabolcs: Pók a párnán

ÉLET ÉS IRODALOM LXIII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: Élet és Irodalom
2019.02.01.




P U B L I C I S Z T I K A

Kovács Zoltán: Az asszonyt meg kell keresni

Nézzünk szét, mi történt a politikusi képmutatás és hazugság ócskapiacán a múlt héten. Orbán Viktor például ellátogatott a leégett Ráday utcai kollégium maradványaihoz, s miközben üszökről üszökre lépkedve hallgatta a beszámolókat a szakszerű tűzoltásról, mintha saját magát dicsérte volna, jelentőségteljesen körbenézett, és kijelentette: „A tűzoltóink helytálltak, ezek szerint.”

Ezek szerint igen. Gyorsan kiérkeztek, hamar eloltották a tüzet. Egy ember nem állt csak helyt, az pedig a kormányfő maga, mert míg az egész családi és komasági környezete gennyesre gazdagodja magát olykor korrupciógyanús pályázati elbírálásokkal, és baráti köre már nem tudja, mit kezdjen a pénzével, addig egy vonuló tűzoltó havi illetménye nettó százhatvanezer forint. Ez is a tűzoltás része: hogy kellőképp munkára fogható emberek legyenek bevethető állapotban. Csakhogy ezek fizikailag és lelkileg a végletekig igénybe vett emberek. De a kormányfő esze nem azon jár, hogyan javíthatna a fizetésükön, hanem azon mesterkedik hűséges táskahordozójával, Semjén Zsolttal, miként lehetne megduplázni a magyar futballisták havi jövedelmét. Hát úgy, hogy benyújtanak egy törvényjavaslatot, amely a magyar első osztályban futballozók számára megduplázza a kedvező adózás hatálya alá eső jövedelem felső határát. Másfél éven belül másodszor duplázódik meg a kedvezményes adózás sportolókra vonatkozó limitje: 2017 nyarán emelték évi 250 millió forintra, most pedig 500 millió forintra nő. Ez könnyebben megy, mint a tűzoltóknál, amint látható.

Markó Béla: Ami nem hangzott el Bukarestben (Románia az EU soros elnöke)


Gadó Gábor: Kifutó modell

Váncsa István: Békén történő hagyás

Földi Bence: Brexit-káosz

Elsőre nem hinnénk, mekkora kavarodást tud okozni egy felelőtlen politikai trükk, a rá következő túlzott választási győzelem, majd az íratlan szabályok túlságosan hű követése. A Brexit esetében azonban éppen erről van szó, David Cameron és Theresa May tettei révén némi betekintést nyerhetünk a brit politikai kultúrába. Ami ez esetben nem feltétlenül példaértékű.

Kenesei István: Az Akadémia végórái


Gömöri György: Egy lengyel folyóirat megszűnésére

Vásárhelyi Júlia: Rajk 70 - Szabad ember, szabad művész

Mellár Tamás: Parlamenti színes (5.)

Horváth Aladár: A száműzött utcák története

Harminc éve, 1989. február 2-án alakult meg a Miskolci Gettóellenes Ideiglenes Bizottság, amely Horváth Aladár miskolci tanító vezetésével Európa első roma polgárjogi mozgalmaként sikerrel akadályozta meg a város szélére tervezett cigánygettó felépítését. Ebből az alkalomból közöljük a polgárjogi harcos írását a 2010-es évek legdrámaibb kitelepítési akciójáról, a számozott utcákban élt miskolci romák elüldözéséről.

Zelei Dávid: A venezuelai helyzet - Meddig tart a szocialista szappanopera?

Mesterházi Márton: Hercegnő, én ott voltam benne... - Cenzúra („támogatás, tűrés, tiltás”) a Rádiószínházban 1965–90


VISSZHANG

Bauer Tamás: Luciferként mondom

Veleméri János: Történelmi leckék

Szalai Kálmán: Ragaszkodunk a tényekhez


P Á R A T L A N

(avar): FINNUGRISTÁK

-átkai: VÁLASZTÉK

Lázár György: SÍRUHÁK DENVERBŐL

msz: SARJADÁS

Róna György: BRAVÚR

Lévai Júlia: MÉRICSKÉLÉS

-hg-: ULTI

Veleméri János: MAKI

celebrálta: Nyerges András): HETI TEXTUS
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ

MI A BAJ A PIACGAZDASÁGGAL? I. PIAC ÉS ÁRUVÁ VÁLÁS

MÉRCE
Szerző: KAPELNER ZSOLT
2019.02.03.


A szabadpiaci verseny sokak szerint a szabad társadalom sarokköve; a piaci verseny szabadsága a társadalom szabadságának egyik, ha nem legfontosabb fokmérője. A baloldal azonban általában gyanakvó a megkötések nélkül működő piacgazdasággal szemben. A baloldali liberalizmus, a szociáldemokrácia és a piaci szocializmus a szigorúan szabályozott piacokat, míg a radikálisabb, antikapitalista baloldal esetében (beleértve a nem piaci szocialistákat, kommunistákat és anarchistákat) a nem piaci alapon működő gazdaságot pártolja.

Ez a kérdés Magyarországon az elmúlt időszakban olyan kérdésekkel kapcsolatban merült fel, mint a felsőoktatás vagy az egészségügy bizonyos szegmenseinek privatizálása, piaci alapokra helyezése. Sokan – különösen a liberális politikai és közgazdászi szcéna tagjai – tették szóvá, hogy a kormány erre irányuló terveit „nem tartják ördögtől valónak”. Úgy vélik, még ha annak indítékai problémásak is, maga a piacosítás gondolata – a piacgazdaság kiterjesztése és az állam kivonása az élet minél több területéről – támogatandó.

A (többé vagy kevésbé szabad) piacgazdaság melletti és elleni érvek sokszor gyakorlati természetűek: arra vonatkoznak, hogy a jelenlegi globális vagy lokális helyzetben a társadalmi élet és a gazdaság bizonyos szektorainak vagy egészének piacosítása kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb hatással jár-e.

Ám az, hogy ez igaz-e, attól függ, hogy mit értünk „kedvezőn” és „kedvezőtlenen”. Ez egy társadalomelméleti, társadalomfilozófiai kérdés, amelynek vizsgálata túlontúl gyakran elmarad a piacok szerepéről szóló vitákban. A következőkben ezt a filozófiai kérdést szeretném mélyebben áttekinteni...

FUKUYAMA: A NAGY VESZÉLYT ORBÁN JELENTI A DEMOKRÁCIA SZÁMÁRA - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2019.02.03.



- A populizmus aligha tudja magát sokáig tartani, viszont nagy károkat tud okozni a népnek, míg végre megbukik 

- Menekültügyben nem a következetesség a magyar politika legfőbb erénye - diplomáciai ámokfutás Brüsszelben

- Gruevszki legújabban azt állítja, hogy azért szökött Budapestre - az EU- és Nato-tag magyar állam hathatós közreműködésével -, mert odahaza megölték volna, ha bevonul a börtönbe

Der Standard


Fukuyama úgy látja, hogy a nyugati demokráciára nézve a legnagyobb ideológiai kihívást Putyin jelenti, de a fő veszélyt ebből a szempontból Magyarország testesíti meg, bár a Stanfordi Egyetem tanára szerint a liberális rendszereknek igazából nincs alternatívájuk. A 66-éves professzor azt mondja, hogy nagyon sok kedvezőtlen nyugati fejlemény mögött Moszkva áll. A törésvonalak olyan kérdések mentén húzódnak, mint vallás, család, a melegek jogai, ám a demokrácia szempontjából csak akkor válnak veszélyessé, ha ezek ürügyén intézményeket támadnak. Meg akkor, ha kikapcsolják a független sajtót és az igazságszolgáltatást, ahogyan azt Orbán Viktor az erkölcsileg szétesett elitre hivatkozva tette. Ugyanő annyira megváltoztatta a választási törvényt, hogy a Fideszt szinte lehetetlen alkotmányos úton leváltani. Hát, itt kezdődik a fenyegetés.

A beszélgetés apropója az volt, hogy legújabb könyvében Fukuyama kifejti: az identitás kérdése roppant módon megosztja a mai társadalmakat, súlyos nehézségekbe sodorta a liberális demokráciákat, ám ezt a területet semmiképpen sem szabad átengedni a szélsőjobbnak. Mint mondja, Trump a globalizált populizmus legeklatánsabb példája. Az ilyen emberek nem tartják legitimnek a fennálló állapotokat, ezért hatalmas veszélyt jelentenek a jogállamiság, az intézményes szerkezet szempontjából.

A demokrácia számára nem annyira Kína vagy Oroszország a veszedelmes, hanem az, hogy a saját választói fordulnak el tőle. A szakértő ennek ellenére nem látja rossznak a kilátásokat, noha Európában sokféle populista mozgalom van. Ám még léteznek olyan intézményes biztosítékok, amelyek a legrosszabbat megakadályozzák. Arról nem beszélve, hogy a populista politika az embereknek árt, lásd a Brexitet. Fukuyama nem gondolja, hogy ez a hullám sokáig tartana és érdemi alternatívát kínálna. Még akkor sem, ha napjainkban fegyverként él vissza az internettel.

Ugyanakkor van alapja az emberek dühének, mert a Nyugat nagy hibákat követett el, így az Irak elleni támadással, a migrációs válsággal, arról nem is beszélve, hogy a neoliberalizmus túl sok egyenlőtlenséghez vezetett. A populisták bázisát mindenütt a kevésbé képzett, vidéki lakosság adja, az idősebbek és konzertívabbak. A tömegek hihetetlen változásokon mentek keresztül. Ebben a helyzetben egyszerű a demagógok számára kijelenteni, hogy pl. a migránsok a felelősek, amiért széles rétegek csúsztak le. Ráadásul a működési zavarok eléggé elhúzódnak, de szó sincs arról, hogy olyan állapotok alakulnának ki, mint a múlt század 30-as éveiben. A demokratikus intézmények a legtöbb helyen sokkal erősebbek, mint akkor, ezzel párhuzamosan jóval kedvezőbbek a gazdasági feltételek. Szóval nem kell okvetlenül borúlátónak lenni.

A veszély két irányból jön: egyfelől a populisták megpróbálják etnikai alapon meghatározni a nemzeti identitást és a polgáriságot. Ez azonban lehetetlen, mert túl sok embert kirekeszt. A baloldal ezzel szemben egyáltalán nem kíván a nemzeti identitással foglalkozni, mert az a szemében a rasszizmussal egyenértékű. A középút az, hogy a kérdés fontos, mert a demokrácia nem létezhet, ha nincs egyezség az alapértékekről. Csak éppen ezek az értékek nem épülhetnek etnikai vagy vallási alapokra. Úgy is lehetne mondani, hogy nemzetállam kell, nacionalizmus nélkül.
Handelsblatt

Egy szemtanú szerint Magyarország diplomáciai ámokfutásba kezdett, miután a migrációra hivatkozva akadályozza a szorosabb együttműködést az unió és az arab, illetve észak-afrikai államok között. A botrány azért tört ki, mert a magyar képviselők nem járultak hozzá, hogy az EU dokumentumban rögzítse álláspontját az Arab Liga külügyminisztereivel tervezett hétfői találkozó előtt, ahol a kapcsolatok elmélyítése a téma. A magyar hozzáállás éles vitát váltott ki. Egy uniós megbízott úgy értékelte, hogy a magyar fél teljesen elszigetelte magát, mivel ideológiai megfontolásokból még igen messzire mutató kompromisszumos indítványokat is lesöpört az asztalról.

A holnapi egyeztetésen a hónap végére tervezett Sarm-el-sejki csúcskonferenciát készítik elő. Brüsszel abban bízik, hogy a kibővített politikai és gazdasági kooperációt eredményt hoz az illegális bevándorlás elleni küzdelemben is. Egy uniós forrás azt mondta, az Orbán-kormánynak kell eldöntenie, miért jó neki az, ha megnehezíti a közeledést az arab térséghez, hiszen anélkül nem lehet lépni a törvénytelen migráció ellen, amit Magyarország amúgy annyira sürget...


SAJTÓKARNEVÁL

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2019.02.03.


Kérem, három nap múlva feltámadás várható. Ha nem is a testnek feltámadása, de legalább a léleké sem – inkább valami gonosz tréfája a reinkarnációnak, kis pokolcsoda, Durumó meg jókat kuncog, ahogy látja majd a közönség megnyúlt képét. Újraindul a Magyar Nemzet, de nem azért, mert eloszlottak a fellegek a magyar sajtó egéről, sőt, most gomolyognak csak igazán.

Meg nem is a Magyar Nemzet indul újra. Csak ez lesz a neve. De aki lelkesen csapna le szerdán az újságosnál az „új” lapra, annak csalódnia kell majd, mikor belelapoz: ő egy Magyar Időket vett. Igen, ugyanis a Magyar Időket, ezt a kísérleti célokra létrehozott, de sikeresnek bizonyult fejlesztést, ezt a mutáns harci kiborgot nevezik át Magyar Nemzetre.

A hang Jákobé lesz, még ha a kéz Ézsaué is – de ez mire jó?

Azt nem mondanám, hogy nem tudtunk róla. A szándék már hónapok óta ismert volt a szakmában, volt, aki mert róla beszélni, volt, aki nem: egy volt kollégámnak említettem vagy nyolc hete, akit a rossz sors a kormánymédiához sodort, ő csak rejtelmesen hallgatott – már amennyire lehet Messengeren hallgatni, bár persze lehet – de tudtam, hogy tudja, hogy tudom (becsületére váljék: amint a hír nyilvánossá vált és már nem kockáztatta a kiadásával a mindennapi kenyerét, elsőként küldte el nekem, mert rendes ember ő, csak ennie is kell – szerencsére politikamentes területen dolgozik). Szóval, olyan volt az egész mint egy olasz operában a titok. Sok száz ember előtt énekli a hőstenor torka szakadtából a színpad közepén, hogy „Itt senki sem hall engem, senki sem lát”. Segreto di Pulcinella volt ez, a szép olasz kifejezéssel, titok, amit mindenki tud, csak nem beszélünk róla.

Ha a többi bizalmas értesüléseim is ilyen pontosak, cudar egy betyár világ jön, annyit mondhatok – csak éppen nem árulom el, amit tudok, bár szerintem tudják, hogy tudom.

Vagy hogy is van ez.

Egyszóval, szinte mindenki számított erre a nem túl meglepő húzásra. Még a dátumot is ki lehetett ókumlálni. Hát hogyne lehetett volna.

Hiszen február hatodikán nevezik át a lapot, a G-nap évfordulóján.

Aki meg nem tudja, mi az a G-nap, az az elmúlt négy évet valami thébai barlangban töltötte remeteként, szárított sáskán és pergelt mézen tengetve napjait. Nagyon irigylem az illetőt – de azért elmondom: 2015. február hatodikán választotta le és fordította szembe részben Simicska Lajos médiabirodalmát a kormánypártról. Az akkori eseményeket számosan elemezték már, még számosabban fogják, a jövő történészeinek tömege fogja ebből írni a diplomamunkáját, ideális téma, ugyanis senki sem biztos abban, mi a jófene történt akkor. 
Még én is foglalkoztam volt vele, körülbelül azzal az eredménnyel, miszerint valószínűleg gazdasági érdekek ütközhettek frontálisan politikai érdekekkel.

Orbán gecinek nevezése tényleg csak egy szimbolikus gesztus volt a történetben, gyakorlati jelentősége maximum annyi, hogy „nevet adott a gyereknek”, erről nevezték el az egész jelenséget. Ecsetelhetném, hogy lett a kőkemény és semmiféle eszköztől vissza nem riadó üzletember Simicskából, aki korábban a korrupció és a mutyi jelképe volt a köztudatban egyes egyszerű lelkek számára dacos magyar demokrata Messiás, ellenzéki Krőzus ettől az egy négybetűs szótól, mesélhetnék az alfeléhez járuló zarándokseregről, akik levett kalappal érkeztek hozzá – nem csak a tisztelet okából, hanem azért is, mert azt remélték: tesz valamit abba a kalapba. Nem tett, illetve, akinek tett, az sem járt túl jól vele. A Jobbik épp most vacillál, hogy feloszoljék-e magától vagy megvárja a felszámolóbiztosokat.

De minket most a sajtó érdekel. Simicska médiumainak munkatársai döntés elé kerültek: vagy a kormányt szolgálják a jövőben, vagy a munkaadójukat. Volt, aki felállt, volt, aki maradt. A felállók segítségével kezdett el alakulni az a kormánypárti médiabirodalom, ami mostanság a Közép-európai Sajtó és Média Alapítványban teljesül ki, akkor indították – illetve fél évvel később – a Magyar Időket is, a Napi Gazdaság még füstölgő romjain. A tulajdonos Liszkay Gábor volt, a Magyar Nemzet volt főszerkesztője. 2015. szeptember elsején jelent meg először.

Hát akkor most megint Liszkay lesz a Magyar Nemzet főszerkesztője, kérem. Közben a Nemzet próbált minőségi újságírást űzni az ott maradt munkatársakkal, gyakran sikerült is, bár tudták, hogy az életükért menetelnek, ha a kormány nem bukik meg a választásokon, nekik végük.

A kormány maradt, és Simicska fénysebességgel szüntette meg a lapját. Maga a név, a „Magyar Nemzet” valamiképpen mégis a kormány tulajdonába került, és most lám, fel is használják, a lehető leggazdaságosabb módon: egyszerűen ráírják a Magyar Idők fejlécére, volt egy lapjuk, lett egy lapjuk, semmi több nem történt...

KIS MAGYAR ABSZURD

HUPPA
Szerző: ILLE ISTVÁN
2019.02.03.



Avagy helyzetjelentés Orbanisztánból

Az már régóta ismert, hogy kicsiny hazánkban minden központi döntés mentén működik. Természetesen demokratikus módon. Mármint, irányítottan demokratikusan. Hívhatnánk autokratikusnak, de hát Orbán még véletlenül sem autokrata, csak jobban bízik a saját döntéseiben, mint a szakemberekében. A hozzáértés különben is bolsevik trükk. Ő nem is dicsekszik a hozzáértésével, mindenre kiterjedő egyszemélyes döntéseit nem is az, hanem a mindenhez jobban értés, és a népét a rossz döntésektől való féltés indukálja.

Ráadásul az állandó nyomás rajta: hatalma és politikai fölénye birtokában mi mindent tehetne, de hát ő óvatos, nem tesz, mert hátha rosszul dönt? Már pedig ő a szeretett népének csak jót akar.

Itt van pl. a nemzet felemelkedésének egyik záloga, az oktatás, ami – pedig ahogy gr. Széchenyi istván mondotta volt: „egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik” – valahogy elsatnyult. A nemzet ereje nem zászlóerdőkön, nem melldöngetésen, nem turultollas agyonmagyarkodáson, hanem az emberek tudásán, megújulási képességén és az emberekben rejlő kreativitáson épül fel.

No, de kinek jó a kiművelt, gondolkodni képes fiatalok sokasága? Orbánnak biztos nem. Mert, ha jó lenne, akkor nem silányította volna le az oktatást, nem kényszerítette volna az iskolákat primitív állami egyen tankönyvek használatára, amiket ráadásul konzervatív agyonkeresztény kutyaütők tákoltak össze! Ráadásul ott van a szegregáció, ami eleve kizárja, hogy a szegény, uram bocsá’ hátrányos helyzetű gyerekek kitörhessenek eleve elrendelt sorsukból: közmunkásnak, betanított munkásnak még jó leszel, ott legalább gondolkodnod se kell! Érettségi? Nyelvvizsga? Esetleg egyetem? Na, ne röhögtess, az nem neked való!

No, de ott van a másik abszurd, az orbanisztáni egészségügy. Ha van pénzed, semmi gond, de, ha nincs, tőlük akár meg is pusztulhatsz! Az alapizéjükben ott áll a hazug állítás: „mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez! „ Ja, joga, az van. Csak éppen ezt a jogot nem adják meg. Miért? Amiért a nyugdíj sem kötelező, csak adható. Meg is van rá az alapjuk: ugyanezen alapizé foglalja törvénybe, hogy: „mindenki felelős önmagáért.” Tehát mindenki – valamint Orbanisztán – felelős az egészségünkért. Vagyis, senki. Mert hát, nem felelős sem a kormány, sem az országgyűlés, sem Orbán Viktor.

Ő különösen nem felelős – soha, semmiért nem vállalt felelősséget, miért pont most változtatna ezen a jó szokásán? – pláne nem egy kislány, Noémi egészségéért, aki – gerincsorvadása miatt – lassú és fájdalmas halálnak néz elébe, habár lenne gyógyszer, de számukra megfizethetetlen áron...


GYÓGYÍTÓ SZAVAK - BÁRMIT MEGADUNK, HOGY AZ ORVOSOK FIGYELJENEK RÁNK (FRISS FELMÉRÉS)

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KUSLITS SZONJA, KÖVESDI PÉTER
2019.02.03.


Alapvetően bízunk az orvosokban, de jobban örülnénk, ha többet törődnének velünk. Persze tudjuk, hogy túlterheltek és alulfizetettek, ezért inkább fizetünk nekik, csak figyeljenek oda ránk. Ez derül ki abból a felmérésből, amelyet a Pulzus készített a Visszhang számára.

Egy olvasónk meséli: édesanyja 88 éves, ilyen korban pedig tapasztalatai szerint nem szívesen foglalkoznak már az emberrel a kórházban. „Nagy nehezen sikerült beutalót kérni a háziorvostól egy fővárosi kórház belgyógyászatára. Az orvos azonban gyorsan lebeszélte anyámat a vizsgálatok egy részéről arra hivatkozva, hogy nincs rájuk szüksége. Alá is írattak vele egy papírt arról, hogy a kolonoszkópia egy nagyon megterhelő vizsgálat, és emiatt inkább nem akarja, hogy elvégezzék rajta. Pedig kellett volna tükrözés, kolonoszkópia és egy CT is. Hiába beszéltem az orvosokkal, nem tudtam őket meg­győzni, kiengedték a kórházból. Az állapota nem javult, két héttel később visszakerült az intézménybe, ahol azonnal műteni kellett, mert a vékonybele meg volt csavarodva, a vastagbélben pedig daganat volt. Ha korábban nem beszélik le a vizsgálatokról, és eredményesebb a kommunikáció az orvosokkal, nem életmentő műtétre kell bevinni.” Az idős asszonyt egyébként jelenleg is ugyanabban a kórházban kezelik, ezért olvasónk nem akarja nyilvánosságra hozni a nevét.

Egy látszólag teljesen más eset arról, hogy az orvosok között sem mindig gördülékeny a kommunikáció, és ennek (is) a betegek látják a kárát. „Nem értettem, hogy miért kell még mindig szednem egy hormongyógyszert, miután a pajzsmirigy-túlműködésemet radiojód-izotópos kezeléssel elméletileg megszüntették – meséli egy 60 éves asszony, akit egy kelet-magyarországi kórházban kezeltek. – A kérdéseimre az osztályon dolgozó fiatal rezidens sem tudott válaszolni, de biztatott, hogy kérdezzem meg a főorvost, akitől jól láthatóan mindenki tartott. Az egyik viziten vettem a bátorságot és feltettem a kérdést, mire a professzor magából kikelve válaszolt, mondván: miért kell neki ezt ezredszer elmagyaráznia? Annyiszor talán mégsem mondhatta el, mert a fiatal rezidens, aki a viziten csak lapított, később hálálkodva köszönte meg, hogy megszólaltam, mert így már legalább ő is tudja a választ.”...

CSABA LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ELVESZTETTE A VONZEREJÉT

MAGYAR HANG
Szerző: HAJDÚ PÉTER
2019.02.02.


Egyre gyanakvóbb szemmel néznek külföldön hazánkra azt követően, hogy harmadszor is felhatalmazást kapott a kormányzásra az illiberális államot építő pártkoalíció. Egyetlen mutatóban sem tudunk kitűnni a régió országai közül, mert alacsony a termelékenység, gyenge a versenyképesség. A növekedés lassulása várható, mert el sem kezdtük a tudás alapú társadalom építését – nyilatkozta a Magyar Hangnak Csaba László közgazdász, akadémikus. 

Ön sok helyen megfordul a világban. Mi a tapasztalata, hogyan látják hazánkat a fejlett világban? 

– Szomorú történet ez. Én úgy nőttem föl, hogy mindig is jó volt magyarnak lenni, bárhová is ment az ember. 1990 előtt mindenki pozitívan fogadta a magyarokat, mert Bécstől Canberráig különbséget tudtak tenni a kommunisták, illetve a kormány, valamint az emberek, a társadalom között. Azt mondták, tudjuk, hogy a magyarok ennél többre hivatottak. A rendszerváltozást követő két évtizedben az éppen regnáló kormánnyal vagy szimpatizáltak, vagy nem, esetleg úgy gondolták, hogy csinálhatnánk jobban, de alapvetően szintén kedvezően nyilatkoztak az országról, annak népéről.

Az elmúlt néhány évben azonban lassan megváltozott ez a hozzáállás. Lassan öt éve lesz, hogy egy varsói konferencián azzal viccelődtek az újságírók, vajon mit fog szólni a magyar vendég a rendezvényen elhangzottakhoz. Akkori vendéglátóm, egy volt miniszter azt találta mondani, „leave him alone, he is not the problem, he would be the solution” (ne bántsátok, nem ő a probléma, ő lehet a megoldás). Ez is azt mutatja, hogy egy ország a kormányától ugyan elválasztható, de csak bizonyos mértékig.

Vagyis Berlinben, Brüsszelben vagy éppen Washingtonban különbséget tudnak tenni a kormány és a nép között, de azért felvetődik bennük, hogy miként lehet a jelenlegi kormány programjával és teljesítményével harmadszor is választást nyerni. Hogy van az, hogy a gazdasági kérdések iránt fogékony magyaroknak nem tűnnek föl a politikai, gazdasági és kulturális teljesítmény gyenge pontjai, és hogy van az, hogy gond nélkül elfogadják az emberek azt az illiberalizmust, ami ellen a nyolcvanas évek óta küzdenek Európában...

SZÁSZ TŰZOLTÓ, NYOLC NAP HALLGATÁS ÉS A KAMASZ HECC

NEMGOGOL BLOG
Szerző: Jogállam 2.0
2019.02.02.


Mi, magyarok borzadva nézzük a nyugati terrortámadásokat, de 165 fő elleni szándékos, kitervelt támadást diákcsínynek nevezünk.

"Derékba tört kamaszkor, diákcsíny, nem akartak ők senkit megölni" - Magyarország egyéni felelősségtudatáról kapunk látleletet ezekből a közösségi oldalon szemezgetett véleményekből.

Január 23-án, múlt szerda éjjel lángbaborult Budapest egyik legkedveltebb, turistáktól nyüzsgő belvárosi sétálóutcájában a Ráday Kollégium többszintes épülete. A tűzeset után nyolc nappal fogták el a szándékos gyújtogatással gyanúsított kamaszokat – egy 16 és két 15 éves fiút – akik heccnek minősítették a tettüket, és állításuk szerint megbánták. Ezt a megbánást a nyolc napig tartó hallgatásuk és akkor is csak a rendőrség által előállításuk igazolná.

"Nem akartak ők senkit megölni"

A Károli Gáspár Református Egyetem mellett több más egyetem összesen 165 diákjának budapesti lakóhelyéről beszélünk, ahol nyilván, a gyújtogató fiúk felmérték, hogy a 165 főből hány diák van hétköznap este az épületben, és ki, hol tartózkodik, milyen útvonalon fog terjedni a tűz. Ha például valaki belelő egy tömegbe, nyilván, ő sem akar senkit megölni. Legalábbis ezt szokták vallani, másik opció a beszámíthatatlanságra hivatkozás, de azzal még egy kényszergyógykezelés is becsúszhat.

A büntetőjogban a szándék nem a vádlott vallomásán alapszik, hanem az objektíven belátható várható eredménnyel és az igazoltan előre felkészüléssel már szándékosnak minősül a tett. A gyújtogatás szándékosságára itt a tárgyi bizonyíték – az acetonos matrac – az igazolás, az emberölési szándékra a zsúfolt épület felgyújtásra kiválasztása igazoló erejű lehet.

A közösségi oldalakon megértő édesanyák és vajszívű édesapák groteszk jelmezébe bújt emberek úgy próbálják győzködni a tragédia felett felocsúdni nem tudó embereket a gyújtogató kamaszok védelmében, hogy "az vesse rájuk az első követ, aki nem vett részt valaha diákcsínyben".

A diákheccnek egyik ordító szépséghibája, hogy otthon régóta terveztek egy gyújtogatást – tehát nem gyufázást, hanem ahol látványosan csapnak fel a lángok – majd erre módszeresen kiválasztottak egy helyszínt, ami nem egy kültelki üres fáskamra, hanem egy belvárosi, zsúfolt diákszálló, hétköznap este.

Volt olyan kommentelő, aki fölényesen azzal érvelt, hogy egy "15-16 éves korlátozottan beszámítható", igaz, azt nem tette hozzá, hogy ugyanezen fiúk korlátozottsága már teherbe ejti akár a kommentelő lányát is. Egy új élet születhet a nem beszámítható fiúcskák egyetlen magömléséből. A közösségi hálón embert próbáló gimnáziumi felvételikről vitáznak, mindeközben állítják, egy 15 éves nem tudja azt belátni, hogy akár kevesen élik túl, ha 165 főre rágyújtanak egy épületet akár álmukban. Ez a belátási képesség feltételezett hiánya inkább a debilség szintjét veti fel, ám egyelőre a fiúk a hecc minősítéssel védekeznek, zavart elmeállapottal még nem.

"A kollégium lakóinak SMS-ben vagy telefonon kellett jelezniük, hogy rendben kijutottak az épületből. Az egyik lány azt mondta az Indexnek, a híresztelésekkel ellentétben nem szólt a tűzjelző, a diákok úgy értesítették kollégiumi társaikat, hogy kiabálva végigrohantak a folyosókon. "

Az elkövetők a nyolc napig nem jelentkező megbánás és a hecc feletti örömködés elegyében úszva, minden bizonnyal a szülők lázas keresése mellett egy-egy ügyvédet megtalálva sikerült azt vallaniuk, hogy egy darab kis üveg acetonnal borítottak le egy matracot, ami nyolc perc alatt akkora tüzet okozott, hogy a kiérkező tűzoltók a legmagasabb készültségi fokozatot rendelték el, kiürítették a fél utcát.

30 tűzoltókocsi 100 tűzoltóval küzdött a lángok ellen órákon át....