2018. január 21., vasárnap

BIRKÁK LEGYÜNK VAGY SZABADOK?

KOLOZSVÁRI SZALONNA - VENDÉG
Szerző: ANDOR MIHÁLY
2018.01.20.



Ez a kérdés, és választottunk. Sokszor.

Most legutóbb 2018. január 19-én a diáktüntetésen. A kormánypropaganda szócsövei 1500-2000 tüntetőről írnak. Közel járhatnak a valósághoz, mert az ellenzéki sajtó nem mer megkockáztatni még 3000-t sem, hanem szemérmesen (és egyöntetűen) azt írja, hogy „több ezer”. Most ne gondoljunk arra, hogy – állítólag – vidékről is vártak diákokat, számoljunk csak azzal, hogy Budapesten körülbelül 100 000 nappali tagozatos középiskolás van. Akkor mennyien is tüntettek? Megmondom: 2 százalék.

De nem először választottuk szabadság helyett a birkaságot.

Orbán Viktor újbóli hatalomra kerülésekor az egyik első lépés volt 2010-ben a sztrájktörvény módosítása, és ezzel gyakorlatilag lehetetlenné tették a sztrájkot. Az egyetlen fegyvert vették ki munkavállalók millióinak kezéből, amellyel érdekeiket hatékonyan védeni tudják. Nem tiltakoztak tömegek, nem volt sztrájk. Akkor sem, amikor a törvény még csak tervezet volt, tehát a sztrájk nem lett volna törvénytelen.

2011-ben több millió ember magánnyugdíjpénztári megtakarítását lopták el, és senki nem tüntetett.

2012-ben megváltoztatták a munka törvénykönyvét, teljesen kiszolgáltatott helyzetbe hozva több millió munkavállalót. Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke a törvénytervezet ismeretében utcai demonstrációkat, sztrájkokat, útlezárásokat vizionált. Aztán a Fidesz-szavazógép megszavazta a milliókat hátrányosan érintő törvényt, és a Nemzetgazdasági Minisztérium előtt tartott száz fős flashmobon kívül semmilyen demonstráció sem említhető.

A továbbtanulást nehezítő rendelkezéscsomag elleni 2012-es „diákforradalomban” 40–50 teremfoglaló és néhány száz tüntető vett részt. Hol volt a negyedmillió nappali tagozatos főiskolás és egyetemista? Hol volt a közel félmillió nappali tagozatos középiskolás?

2013-ban az új köznevelési törvény ellen (iskolaköteles kor leszállítása, iskolarendőrség, kötelező óraszámok felemelése, fölösleges bentlét az iskolában stb.) pár százan tüntettek. Hol volt a százötvenezer pedagógus? A több százezer szülőről nem is beszélve!

A 2013-as trafikmutyival negyvenezer ember megélhetését vették el. A tüntetésre 100 ember ment el.

2013-ban az oktatási kiadások csökkentésének álcázására bevezették a pedagógusok minősítési rendszerét. A pedagógusok nagy része addigi pályája során komoly befektetéseket eszközölt szakmai tudásába azzal a reménnyel, hogy mint a befektetések általában, ez is meg fog térülni, és anyagi hasznot is fog hozni. Sokan különféle továbbképzéseken vettek részt, második, harmadik diplomát, tudományos fokozatot szereztek. Erre pénzt, szabadidőt, energiát áldoztak.

A kormány ezt a befektetést egy törvénnyel lenullázta, amikor minden pedagógust a legalacsonyabb – és a legkisebb fizetéssel járó – „Pedagógus I.” fantázianevű kategóriába sorolt, és egy értelmetlen portfólióhoz kötötte nemcsak a fizetésemelést, hanem a pályán maradást is. Ötvenkét öntudatos tanár nyilvánosan közölte, hogy bojkottálja a portfóliót. Követték őket a pedagógusok tízezrei? Nem. Miközben morgolódtak és panaszkodtak, önként igába hajtották fejüket. Tüntetésről, pláne sztrájkról szó sem esett.

2014-ben végleg elvették a tűzoltók, a rendőrök, a buszsofőrök, a mozdonyvezetők, sőt a különösen egészségkárosító munkakörökben dolgozók korengedményes nyugdíját, és még egy tüntetés sem volt – sztrájkról nem is beszélve. Az érintett körülbelül százezer ember belenyugodott.

Az „emútnyócévben” egyetlen nagyszabású és sikeres tüntetés volt, az úgynevezett internetes tüntetés. Mindebből az tűnik ki, hogy ha valaki közvetlenül és már holnap akar a magyarok zsebébe nyúlni, akkor felhorgadnak. De ha úgy kotorászik a zsebünkben, hogy a hatás majd csak évek múlva, az ország lepusztulásában jelentkezik, akkor nem törődünk vele. Békésen legelészünk tovább.


ÚGY TŰNIK, A TÖBBSÉG SZERET SZARUL ÉLNI

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.01.21.



Néha azon gondolkodom, hogy mi a francért csinálom ezt. Mi értelme van naponta felkelni, megmarkolni az ócska, hasadozott fa kardot és nekifeszülni a szélmalomnak? Évek óta csinálom. Évek óta ugyanazt hajtogatom. Mesében és káromkodva, egyszerűen, bonyolultan, suttogva és üvöltve. Ugyanazt.

Aki meglop valakit, az tolvaj. Ha sok valakit lop meg, ha egy országnak okoz kárt, akkor is tolvaj. Bűnöző. Börtönben a helye.

Aki hazudik, az gerinctelen. Aki gerinctelen, abban nem szabad bízni, azt el kell zavarni a francba.

Diktatúrában élni nem jó. Szabadon jó élni.

Nem elfogadható, hogy ebben az országban létezik nyomor, szegénység. Nem elfogadható, hogy emberek éheznek, fáznak.

Nem szabad eltűrni, hogy kiraboljanak, becsapjanak, ketrecbe zárjanak.

Évek óta mondom, hogy szarul élünk, de nem kellene így élnünk.

Évek óta mondom, hogy rajtunk múlik. Mindenkin. Egyenként.

Évek óta mondom, hogy jogunk van változtatni és erőnk is van változtatni.

De úgy tűnik, a többség szeret szarul élni. Szeret fázni, éhezni, félni. A többség szereti, ha nincsenek jogai, sem lehetősége. A többségnek jó, hogy a fiatalok elmennek ebből az országból, a középkorúak elviselhetetlen terheket cipelnek, az idősek, betegek nyomorognak. Sokaknak megfelel a közmunka kilátástalansága, a becsületes megélhetés helyett az ingyen ebéd a gyereknek, a felszerelt kórházak helyett a külföldre talicskázott pénzek hűlt helye, a minőségi oktatás helyett az egyház beépülése a mindennapokba.

A többségnek a szeme sem rebben attól, hogy minden más országban börtönbe kerülne az a politikus, akinek a rokona csak egy fillér közpénzhez is hozzányúl. A többség nem érti, mi a baj Tiborcz István gazdagodásával és a többség bólogat akkor, amikor Lázár János belevigyorog a pofájába és azt mondja: csak nem hiszi valaki, hogy azért nem indulhat egy vállalkozó közbeszerzésen, mert egy vezető politikus rokona?

Pedig de, bazdmeg. Ezt gondolom. Mert ez a normális. Nem indulhat, mert ha indul, azt korrupciónak hívják. Bűncselekménynek nevezik. A banánköztársaságokban, diktatúrákban nem, de a normálisan működő demokráciákban igen...


NYOMTASS TE IS! - FÉLBEHAJTOTT A4-ES LAPPAL A MINDENT BETERÍTŐ KORMÁNYPROPAGANDA ELLEN

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: SIPOS ZOLTÁN
2018.01.20.



A megyei napilapok tavalyi felvásárlása után széles rétegek nem tudnak hozzáférni a kormánnyal szemben kritikus hírekhez. A Nyomtass te is! mozgalom a független sajtóban megjelenő cikkeket juttatja el azokhoz, akik egyébként csak a kormánypropagandát fogyasztanák. Interjú L. László Jánossal, a Nyomtass te is! mozgalom ötletgazdájával, a lapot kiadó eDemokrácia Műhely Egyesület elnökével.

Honnan jött a “Nyomtass te is!” ötlete? És mikor indult a projekt?


László János: Orbán Viktor külföldi újságírók előtt rendszeresen azzal szokott érvelni, hogy Magyarországon mindent meg lehet írni, tehát sajtószabadság van. Jóllehet, a sajtószabadság azt is jelenti, hogy az állampolgároknak a közügyekben való tájékozódásához széleskörű, sokoldalú és egyszerű lehetőséget kell biztosítani. Ezt elméletben az alaptörvény is garantálja. Magyarországon ez a lehetőséget ma mégsem biztosítják a vidéken élők nagy részének. A Nyomtass te is! projektet azért indítottuk el, hogy egy olcsó és egyszerű eszközzel elérjük azokat a milliókat, akik kényszerűségből, vagy megszokásból csak az M1 televíziót nézik, a Kossuth rádiót hallgatják, a fideszes polgármesterek által kiadott helyi újságokat, és a kormány által elfoglalt megyei lapokat olvassák. Noha az ötlet egy ideje már megvolt, a végső lökést az adta, amikor a fideszhez köthető üzleti körök a nyáron felvásárolták a megyei lapokat.


Milyen szempontok szerint válogatják a szemlézendő cikkeket?


Elsődleges szempontunk, hogy a kormányhoz közel álló sajtótermékekben, televíziókban és rádiókban elhallgatott legfontosabb híreket eljuttassuk az emberekhez. Maradt még ugyanis néhány független újság és hírportál Magyarországon, amelyek tisztességesen végzik a munkájukat, csakhogy ők nem jutnak el elég emberhez. A cél tehát az, hogy ne csak az elfogult, gátlástalan propagandának legyenek kitéve a (főleg vidéken élő) állampolgárok, de más vélemények is elérjenek hozzájuk. Hetente szemlézzük a független sajtót, és az innen kiválogatott, rövidített, közérthetővé tett cikkeink elsősorban a szegénységről, a korrupcióról, az egészségügy, illetve az oktatás állapotáról szólnak. A Nyomtass te is! megyei változataiban pedig a helyieket érintő ügyekről számolnak be. (A megyék a lap negyedik oldalát kapják meg, ahová a helyi aktivisták, ott élő újságírók javasolnak híreket.)

Hány lapszámot nyomtatnak jelenleg?

Mivel sokan egyszerűen csak kinyomtatják, és saját maguk terjesztik a Nyomtass te is! aktuális számait – anélkül, hogy nekünk szólnának erről – nehéz pontos kimutatásokat szereznünk (az újság a mozgalom weboldaláról, valamint a Facebook-oldaláról is letölthető). Az mindenesetre biztos, hogy például Miskolcon heti 3500 példányt nyomtatnak ki, vagy Tótkomlóson 1200-at, de akadnak helyek ahol csak pár tucatnyit. Becslésünk szerint 5-10 ezer körül nyomtatunk hetente. De ez a szám folyamatosan növekszik.
Hány településen terjesztik?

Ahogy az a honlapunkon megtalálható térképen is jól látszik, már több mint ötven településen vagyunk jelen. A cél ugyanakkor az, hogy a megyeszékhelyekről kiindulva előbb-utóbb a legkisebb falvakba is eljuttassuk a Nyomtass te is! aktuális számait. Január közepére már 18 megyében lesznek független médiapartnereink (internetes portálok) és helyi aktivistáink.
Vannak megyei lapszámaik: minek az alapján dől el, hogy egy-egy megyében indítanak egy ilyen megyei számot?

Első körben azokkal a megyékkel vettük fel a kapcsolatot, ahol az alapítóknak, illetve az aktivistáinknak a rokonság és a barátok révén nagyobb beágyazottsága volt. Január 19-ig azonban már minden megyében szeretnénk ott lenni. Miért pont eddig? Azért, mert az amerikai külügyminisztérium még november elején kiírt egy pályázatot Az objektív média támogatása Magyarországon címmel, aminek ez a határideje, és amin természetesen mi is szeretnénk indulni. Egy ilyen volumenű pályázat elnyeréséhez ugyanakkor az egész országban jelen kell lennünk. Az építkezés nem áll rosszul, ezen a héten például Kecskeméten és Csongrádban is sikerült olyan helyi internetes portálokat találnunk, amelyek partnerként szívesen részt vennének a Nyomtass te is megyei verzióinak elkészítésében és terjesztésében...

SPIRÓ GYÖRGY: MAGYARORSZÁGON A SZÓ VALÓDI ÉRTELMÉBEN NEM LÉTEZIK KÖZÉLET

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SÁNDOR ZSUZSA
2018.01.21.



Nemrég jelent meg a Kossuth-díjas író új könyve, a Kőbéka. A kalandos történet a közeljövőben, Magyarországon kezdődik, egy kis faluban, Zápon megszületik a főhős. A szegény és tanulatlan Kálmánkából villanyszerelő-segéd lesz, s mivel őt tartják a faluban a leghülyébbnek, megválasztják ispánnak. Később bejárja a világot, sőt a 20. századi magyar történelmi múltba is vissza tud menni. S bár a szerző hangsúlyozza, hogy ez csak mese, a főhőssel együtt az olvasó a saját életét is körbeutazhatja. A mű azzal is szembesít, hogy az újfeudalizmus kora már elkezdődött.

Ha abszurd író lennék, úgy érezném: veszélyben van a műfajom. A mai magyar valóság annyira abszurd, olyan elképesztő dolgok történnek nap mint nap, hogy nem lehet könnyű ezt írói fantáziával felülmúlni.

– Az egész 20. század felfogható az abszurditások gyűjteményének, e tekintetben nem látok különbséget az elmúlt évtizedek között. Az irodalmi ábrázolás az író látásmódjától függ, és nem attól, hogy éppen mi zajlik a világban. Shakespeare tragédiájában Hamlet azt mondja, Dánia börtön. „Úgy az egész világ is az” – feleli Rosencrantz. Mire Hamlet: „Nincs a világon se jó, se rossz: gondolkozás teszi azzá. Nekem börtön.” Szemlélet kérdése tehát, mit gondolunk a számunkra adatott világról. Az író mindig nézőpontokkal kísérletezik és formákkal játszik.

A Kőbéka meséje a közeljövőben játszódik: Magyarországon újra királyság van, a velejéig korrupt kormánypárt és a kormánypárti ellenzék vívja egymással látszatküzdelmét. A jelenünkkel való áthallásokat nem nehéz kihallani.

– Minden mesének van valamennyi valóságalapja, és az olvasó szembesülhet a saját életével. Az írói szándék része ez is. De ha az lett volna a célom, hogy leleplezzem a mai magyar politikai helyzetet, cikket írtam volna, és nem regényt. A sekélyes politikai felszínnél a műalkotás mélyebbre megy, összetettebben ábrázolja a világot. A sajtóban mégis mindenki a „közéleti” mondanivalóra koncentrál. Fölöslegesen. Magyarországon a szó valódi értelmében nem létezik közélet.

Hogy érti ezt?

– Hol nyilvánulhat meg a „köz”? Nem működnek a nyilvános párbeszéd fórumai. Az egyénnek semmiféle közéleti cselekvési tere nincs. Nem jó jel, ha a művekből kizárólag a politikai tartalmat akarják kiolvasni, polgárháborús viszonyokra utal. A regény kapcsán készült már velem interjú, gondosan fogalmaztam, írásban kijavítottam, hogy pontos legyen, aztán az interneten úgy adták tovább a névtelen portálok, hogy kiemelték a címbe az egyik félmondatomat, meghamisítva, hozzáfűzték a saját mondatukat, mintha én mondtam volna, és máris ordas uszítás lett belőle. Valakiket nyilván ezért fizetnek valakik. Arra gondolok: ilyen körülmények között abba kellene hagyni a nyilatkozgatást. Lehet, hogy maga az utolsó újságíró, akinek mondok valamit. A könyvek kizárólagosan politikai olvasata – és szándéktalan vagy szándékos félreolvasata – miatt a szerzőket aszerint értékelik, hogy melyik úgynevezett oldalon áll. Művészeti szempontokról szó sem eshet...


ADÓSSÁGOK BÉKLYÓJÁBAN

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.01.21.



Az ember gondol mindenfélét a szegénységben élők esélyeiről, azt reméli, a lehetőségek nyújtása és az azok elfogadására orientálás sikerre vezet abban, hogy változtatni tudjanak az életükön. És abban is bízik, hogy a változások majd kihatnak mindenre, szemléletre, önbecsülésre, egymás támogatására.

Ha ez ennyire egyszerű lenne, azt hiszem, már most kimondhatnám az Igazgyöngy modelljéről, hogy sikeres, kész, már nyolc év elég volt a biztos változáshoz. De nem így van. A probléma összetettségében ugyanis mindig felbukkannak olyan tényezők, események, melyek új megvilágításba helyezik az egészet, és jelzik, naiv ábránd volt azt hinni, hogy innen már megy simán a dolog a maga útján. Ezért nem igazán tudok hinni azoknak, akik nem abban a komplex hatásrendszerben dolgoznak, mint mi, és azt kommunikálják, hogy nekik megy, sikeresen, egyetlen terület befolyásolásával is. Ha pedig mégis megy, akkor a kiindulópont nem ugyanaz volt, nem a legmélyebben levőkről szól a modell, hanem olyanokról, akiknél valamelyik terület, legyen az közösség (akár vallási), vagy tudásszint, vagy korábbi, megfelelő munkatapasztalat alapot adott ehhez.

Ahol azonban ez nincs meg, és meggyőződésem, hogy a generációs szegénységben élő családok többsége ilyen, ott a leamortizáló negatív, és a fejlesztő pozitív hatások küzdelméről szól a dolog, és csak a sokpontú, folyamatos beavatkozások hathatnak.

De még így is nagyon nehéz valamit kezdeni azokkal a történésekkel, amelyek a munkánk kezdete előtt voltak, ám olyan helyzetet teremtettek, ami, akár egy életre meghatározza a későbbieket. Sok minden tartozik ide, a „miért nem tanult?”, miért szült olyan korán?”, „miért a bűnözés útjára lépett?”, stb… és az is, hogy „miért vett fel kölcsönt, ha nem volt biztos jövedelme?”, vagy „miért hagyott akkora közüzemi, vagy más tartozást felhalmozni?”

Mert ezek a lezáratlan ügyek ott vannak, ott maradnak rajtuk. Előbb a felszólításokban, amelyekkel épp úgy nem törődnek, mint a pénz felvételekor a visszafizetés szabályaival, vagy az igénybevett, ám sosem fizetett szemétszállítással, villannyal, vagy esetleg a valamilyen esetért kirótt pénzbeli büntetéssel. Később pedig ez behajtócégekhez kerül, és ha el is tudna indulni az illető egy másfajta életúton, amiben tisztességes, bejelentett munka van, legálisan szerzett, tervezhető jövedelemmel, a tartozások olyan béklyóban tartják, amitől nem tud megszabadulni.

Eddig is tudtam ezt, hiszen alig van olyan család a kapcsolatrendszerünkben, akiknek ne lenne valamilyen tartozása, de az, hogy ez mennyire ellenünk dolgozik, és milyen sok munkaviszony felmondása mögött húzódik okként, főleg meg, hogy mennyire visszahat ez mindenre, és milyen mértékben amortizálja le a pozitív hatásokat, nos, ez, ezen a héten világosodott meg előttem.

Mert most, egy eset kapcsán több tartozást és reakciót értelmezhettem, ami még visszamenőleg is választ adott kérdésekre. És érdekes túlélési stratégiát is körvonalazott, ami persze nem a jobb életminőséget körvonalazó jövő felé mutat.

Az alapvető probléma az, hogy a fogyasztói világ hatása nagyon erős, a „nekem is kell”, az „attól vagyok valaki, ha nekem is a birtokomban van a jólétet, gazdagságot jelképező dolog” ott lebeg gyerekben, felnőttben egyaránt. És ez nem párosul azzal, amit mi, akik más hatások között nőttünk fel megértünk: előbb tervezek, erre vagy arra nem telik most, spórolok valamennyit, aztán majd utána megveszem, stb.. Jelzem, ezt azért csak ott lehet gyakorolni, ahol van miből összespórolni. Ahol nincs, ott viszont a vágy még erősebben hat, a reménytelen vágyakozás ereje legyűri a következményekben való gondolkodás csíráit is. És nehezen érti meg a nem ebben a helyzetben élő ember, hogyha a hét tagú családnál nincs bevezetve a víz, miért a plazma tv a fontos beszerzendő árucikk, vagy minek a gyereknek tabletet venni karácsonyra, mikor napról napra gyűjtik a rőzsét a napi fűtés biztosításához. És nem érthető így számunkra a drága mobiltelefon hitelre történő megvásárlása sem, amiből a legmodernebb kell, miközben a digitális térben levő léthez nincs tudás, hiszen nem használja másra, mint játékokra és a facebookhoz, mert nincs miért pl. a naptárfunkciót üzemeltetni, vagy akár az ébresztőt, hogy a google keresőfunkcióit, vagy a különböző digitális eszközök összekapcsolását ne is említsem a millió más funkció között.

A felvett kölcsönök pedig rendre fizetetlenek maradnak, a tárgyakat többnyire eladják hamar, tartozással együtt, persze csak úgy, szóban megegyezve erről, ami aztán nem fizetődik az új tulajdonosnál, az eredetinél pedig kezd felhalmozódni, a felszólításokat figyelmen kívül hagyja, aztán, mikor, ha dolgozik, a munkabéréből kerül levonása, akkor a megoldási stratégia az, hogy felmond. Hogy ne tudják vonni tőle. Ijesztő, hogy hány felmondás mögött húzódik ez indokként.

Mert az egyszeri tartozás 33%-os levonását még elviselik. De a kétszeri 50% már sok. A minimálbér feléért már nem éri meg dolgozni nekik. Mert nem tudnak megélni a maradékból. A kamatokkal hamar egy-kétmillióra rugó tartozásból pedig a minimálbérhez igazodó levonások beláthatatlan időre tolják a tehertől való megszabadulás határidejét. Akkor inkább legyen a közmunka, pár hónapig, amíg oda is el nem ér a behajtó keze, addig a bére ugyanannyi, mint amit a levonások után a „rendes” munkában kapna. Ráadásul azért a bérért még meg sem kell igazán dolgozni. Ha ott is utolérik, akkor ott is felmond. Így lesz aztán végül kifizetődőbb a feketemunka, ahol nincs behajtócég, ahol zsebbe megy a napi fizetés, ha nem is sok, de legalább az tisztán az övé.

És hiába értük el, hogy mióta dolgozunk velük, már nem vesznek fel kölcsönt, ami előtte volt, az nem eltörölhető, értik, hogy az az „ő saruk”, de nem bírnak vele, viszik magukkal, megöröklik a gyerekeik, eltörölhetetlenül, a kamatokkal halmozódva elképzelhetetlen összegekig.

Mit lehetne hát tenni? Megoldást találni már nagyon nehéz. A legnagyobb gond, hogy két világ van itt is. Az egyiknek a célja a fogyasztás növelése, a fétissé váló tárgyak folyamatos reklámozásával, az ennek elérése lehetőséget adó banki rendszer, ahol a cél a minél több kölcsönfelvétel, és a szintén erre rátelepült ág, a zálogháztól a behajtó cégekig. Ezek az érdekek pedig nem egy homogén társadalmi közegben keresnek maguknak beteljesülést, hanem egy olyanban, ahol egy egyre nagyobb társadalmi réteg szinte öntudatlanul vonódik ez alá, tudás nélkül, a következményekkel nem gondolva.

Az pedig, hogy felnőtt ember, ő dönt, miért teszi, már nem lehet megnyugtató álláspont. Láthattuk az utóbbi években, hány család (nem is generációs szegény) ment bele az államba vetett biztos bizalom érzésével a hitelek, befektetések lehetőségeibe, és vált az addig biztos élete egy pillanat alatt kilátástalanná. A megoldás talán egy összehangolt, felelősség-tudatosság állapot kialakításában lenne. Amiben az oktatásnak kulcsszerepet kellene játszania. De szükségesek lennének hozzá a bankok is, a média, főleg a reklámjaival (vagy legalább a társadalmi célú hirdetésekkel), és a közösség befolyásolása is… Sok mindenki, aki akar és képes figyelni arra, hogy milyen helyzetben, milyen tudással élnek ma emberek az országban. A baj óriásivá nőtt. Hagytuk. Nem figyeltünk rá. A következmények pedig generációk életét határozzák meg...


HA EGYSZER GÉPKEZELŐ LETTÉL, AZ IS MARADSZ

INDEX
Szerző: E. F.
2018.01.21.


A foglalkozások összetétele minden dinamikus gazdaságban folyamatosan változik, új foglalkozások jelennek meg, miközben a régebbi foglalkozások egy része eltűnik, akár egy egyén aktív évei alatti időszakban is. Épp ezért fontos, és egyre fontosabb lesz az alkalmazkodóképesség, a mobilitás a munkaerőpiacon, Magyarországon pedig ezzel igen rosszul állunk, ami hozzájárul a munkaerőhiányhoz is – derül ki a Munkaerőpiaci tükör 2016 vonatkozó tanulmányából.

A foglalkozások közti váltás egyik előfeltétele, hogy a munkavállalók készségei, ismeretei transzferálható legyen a különböző munkák között, ezért az oktatási rendszer és az élethosszig tartó tanulást érintő szakpolitika nagy hatással van a foglalkozási mobilitás alakulására, írja Varga Júlia a kötetben.

Azokban az országokban (mint például Magyarország), amelyekben a közoktatásban a foglalkozásspecifikus ismeretekre helyezik a hangsúlyt, rendszerint kisebb a foglalkozási mobilitás. Ez fokozhatja a munkaerőhiányt, mivel lassítja a hanyatló ágazatokból a növekvőkbe irányuló munkaerő-áramlást...

"A FIDESZ AZ ELLOPOTT PÉNZT MÁR FELÉLTE"

24.HU
Szerző: TAMÁSNÉ SZABÓ ZSUZSANNA
2018.01.21.


A 3000 milliárd forintos magánnyugdíjpénztári vagyon államosítása a mai napig heves indulatokat gerjeszt, az ellenzék időről időre előveszi a kormányoldalt az einstand miatt, sőt a szocialisták a napokban feljelentést is tettek. Képviselők rendszeresen feszegetik, mikor fizeti meg az állam a tartozást az egykori pénztártagoknak, hiszen a jegybank kimutatásában máig kötelezettségként tartják nyilván az összeget. Bokros Lajos volt pénzügyminiszter pedig nemrég azt vezette le, hogy az elkobzott vagyon nem is lehetne Matolcsyéknál: ha adósságtörlesztésre fordították, akkor nem jelenhetne meg sehol, ha nem, akkor pedig az állami vagyonmérleg egyik tételeként kellene szerepelnie a 3000 milliárdnak.

De nem azért megy a savazás, mert az ellenzéki pártok olyan jónak tartanák a korábbi magánnyugdíjpénztári rendszert. A lopást, beszántást utasítják el abban a formában, ahogyan történt – derült ki körkérdésünkből, amelyben azt tudakoltuk, mi a tervük a megszüntetett magánnyugdíjpénztári rendszerrel.

Az LMP így foglalta össze a lényeget:

2010-ben a jelentős és szükséges módosítások helyett bezúzták a magánnyugdíjpénztári rendszert: 3 millió ember megtakarítását ellopták, és hazugsággal, zsarolással kényszerítették vissza az embereket az állami rendszerbe. Ezek a pénzek nagyon fognak hiányozni, amikor az érintettek majd nyugdíjba mennek.
„A Fidesz az ellopott pénzt már felélte”

A magánnyugdíjpénztári rendszer visszaállítását firtató kérdésünkre a kormánypártok (Fidesz, illetve KDNP) nem válaszoltak, de feltételezzük, nekik ez nem szándékuk. Rajtuk kívül a Jobbik volt még vállaltan a magánnyugdíjpénztárak megszüntetése mellett, de ők sem úgy képzelték a dolgot, ahogy a kormány végrehajtotta. És a válaszoló ellenzéki pártok egyike sem tarja vállalhatónak, amit a Fidesz meglépett. A MoMa kivételével azonban mégsem állítanák vissza a magánnyugdíjpénztárakat. Mert szerintük ez nem lehetséges és nem is volt jó a modell.

A Fidesz az ellopott pénzt már felélte, és most minden forintra szükség lenne az oktatás rendbetételéhez, az egészségügy megmentéséhez és a béremeléshez – véli az LMP. Az Együtt szerint is irreális terhet jelentene a 3000 milliárd forint visszaadása a magyar társadalomnak, a munkavállalóknak, az adófizetőknek. Ők a megmaradt magánpénztári tagoknak felkínálnák, hogy önkéntes nyugdíjpénztárba, nyugdíj-előtakarékossági számlára vagy nyugdíjbiztosítási termékbe vihessék át magánnyugdíjpénztári megtakarításukat. A kis létszámú tagság miatt ugyanis kérdésesnek tartják, fenntartható lesz-e a még talpon maradt négy pénztár.

A Párbeszéd viszont a tagok által kiválasztott önkéntes nyugdíjpénztárakba mentené át a még meglévő magánpénztári megtakarításokat. Nem adottak a helyreállítás feltételei, hiszen sem a pénz, sem a pénztárak nagy része nincs már meg – tették hozzá...

BRUCK ANDRÁS: TANULJ FIAM!

CIVILHETES
Szerző: Híres ember
2018.01.21.


A pénteki diáktüntetés, a tüntetők 12 pontja ezúttal az utcán hívta fel a figyelmet a magyar iskolarendszer egyre romló, mondhatni, katasztrofális állapotára. 

Az Orbán-Parragh módszer tehát várakozáson felül jól működik.
Eközben a világ a finn oktatási módszer hatékonyságától hangos, egyre több ország igyekszik versenyezni vele.
Magyarország magától értetődően nem tartozik közéjük.
A finnek kormányzati és össztársadalmi álláspontja, hogy egy olyan kis országban, mint amilyen az övék, az oktatásnak kiemelkedő a fontossága.
Az Orbán-Parragh módszer lényege viszont ekképp foglalható össze: minél kevesebben tanuljanak, minél rövidebb ideig, minél korszerűtlenebb, életidegen tananyagot. A két jeles oktatási szakember azt tekinti sikernek, ha egy fiatal minél korábban, lehetőleg már 16 éves korában kikerül az iskolából, és utána rögtön a nemzetgyarapító köz- és szakmunka felé fordul...

TÓTH ZOLTÁN SZÉLLEL SZEMBEN

VÁROSI KURÍR - VOKS2018
Szerző: ADORJÁN GYÖRGY
2018.01.21.


Silány illiberális bagázs indul újabb négy esztendőre is. És ott vannak a percemberkék is, akik magabiztosak a szavazatok nagyságától és azt hiszik, hogy számukra most jött el a Kánaán. Velük ellentétben Tóth Zoltán tudja a helyes sorrendet, előbb ember, csak utána magyar!

Bolondok ezek mind egy szálig

Közöttük bújnak meg a nyilasok ivadékai, ötvenhatos lódenkabátos kalauzok leszármazottjai, zsidókat a Dunába, Gyurcsányt meg utána félnótás béközepes esze mentjei, Rábaparti cigányok, ba@@tok az anyátok magyar kultúrharcosai. Díszpéldányai a pitypangos Magyar Krónikának, ezt írjátok meg! Jobboldali populista unortodoxok által kitermelt, mélymagyar bayerista csökevények által békemenetté toborzott jöttmentek, mind, mind a felsoroltakkal együtt, most boldogok, mert anno Tóth Zoltán óraadását is kiherélték.
Ezek taccsra akarták tenni a filozófia európai Nagyasszonyát, Hellert, távol tartják a világhírű virtuóz billentyűst Schiffet, aki szerint idehaza “nagyon kevés a civil kurázsi, az emberek félnek attól, hogy felemeljék szavukat”. És elüldözték Kertész Ákost, aki vén fejjel úgy döntött elhagyja hazáját, de szerinte „..ezt a fájdalmas döntést nem a magyarság ellen hoztam, amellyel eszmélésem óta sorsközösséget vállaltam; erre a lépésre az ország alig megszületett demokráciáját elpusztítani akaró jelenlegi politikai hatalom kényszerített.” Folytathatnám a sort napestig. A pitiáner populizátorok Tóth Zoltán nemzetközi hírű választási szakértőt is kipécézték, és rúgták ki páros lábbal az ELTE-ről. Helyére Mráz Ágoston került. Mondvacsinált okokra hivatkoztak, költségvetési problémákra, meg effélékre, a világ minden kincséért se vállalták volna, hogy másként gondolkodása miatt váltak meg tőle. Bolondok ezek mind egy szálig...

GYŰLJETEK ÖSSZE, DIÁKOK, FERENC PÁPA IS JAVASOLJA!

MÉRCE
Szerző: LIPUSZ BALÁZS
2018.01.21.


Miközben a kormányzat és lakájmédiája erőforrásait arra pazarolja, hogy hiteltelenítse és érdektelenségbe taszítsa a diákok véleményformálását, követeléseit, Ferenc pápa Chileben járt és január 17-én a fiatalsághoz intézett beszédet. Pártunk és kormányunk fennen hirdeti saját(os) keresztény mivoltát, de jómagam is vizsgálandónak tartom a jelenlegi pápa munkásságát.

A pápa szerdai chilei beszédből – melynek fordításáért köszönet a Magyar Kurírt illeti – fogok idézni (dőlt betűvel szedve) a magyarországi történések kapcsán, kiegészítve saját gondolataimmal.

Nagyon sok jó gondolat van a fiatalok szívében és elméjében. Tényleg igaz: ti törekvők, keresők, idealisták vagytok. […] Nem éritek be kevesebbel, nem engeditek, hogy megvegyenek két »garasért«, ez nem éretté válás. Ezért, amikor mi, felnőttek így gondolkodunk, ne törődjetek vele!

Hanem legyetek erősek, a jövő a ti kezetekben van, megérdemlitek a szót, még ha nincsenek is meg a mélyebb körvonalai a gondolataitok magvának. Nem kell az alternatívát, a megoldást tálcán nyújtani ahhoz, hogy kritizálhassatok valamit; nem kell védekeznetek azért, mert ti mást szeretnétek.

Védekezzenek a rendszer fenntartói, a reakciósok, a változás, megújulás ellenzői. Hogy miért nem akarnak változtatni akaratotok szerint. Ne hallgassatok azokra – ahogy Ferenc pápa is javasolja – akik azt mondják

„»Minek változtatnánk, mindig is így mentek a dolgok, mindig is így csináltuk?!« Ez a megromlás, ez a korrupció. Az éretté válás, az igazi érettség azt jelenti, hogy viszitek tovább álmaitokat, vágyaitokat, együtt, szembenézve egymással, megvitatva egymás között, de mindig előretekintve, nem érni be kevesebbel, nem eladni ezeket a törekvéseket, nem feladni ezeket a dolgokat!

Ezért azt javaslom, gyűljetek össze. Nem kell több tízezren lennetek, pár ezren sem, mint ahogy a minap összegyűltetek. Elegek vagytok ketten-hárman is – hogy hű maradjak a kontextushoz, Jézus is azt mondja a kersztények szerint,

Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” [1]

–, a fő, hogy beszéljetek, gondolkozzatok, szerveződjetek. Higgyetek abban, hogy sikerülhet, ahogy magatokban és társaitokban is. Együtt tehettek a rendszer ellen, lebonthatjátok és saját kedvetekre formálhatjátok, olyan formában adhatjátok át a titeket követőknek, ahogy azt gondoljátok. És ők is olyanra formálhatják aztán, amilyenre szeretnék. Vidéken, és Budapesten egyaránt lehetőségetek van erre, máshol is vannak hasonló sorsú-helyzetű diákok; Szegeden is volt tüntetés
.

MÉSZÁROS LŐRINC, HA SZARBA TENYEREL, AKKOR IS ARANYAT TALÁL?

VÁROSI KURÍR 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: bl
2018.01.21.


Baromi nagy mázlija van Mészáros Lőrincnek. Amihez nyúl, az szinte azonnal arannyá változik. Az utóbbi években felvásárolt –maga sem tudja mennyi–rengeteg csőd szélén álló céget, rövid időn belül már dőltek is a megrendelések. Talán még Lőrinc barát keze is elfáradt, a sok szerződés aláírásától

Semmit sem adnak “ingyért”


Még annak sem, akinek ilyen jó szimata van az üzlethez. Ne tartsanak rosszmájúnak, de azért, aki még akkor is kincsre lelhet, ha szarba tenyerel, az már tudhat valamit.

Zseniális húzásainak biztos van,legalább egy család ebben a honban, aki örül, kik elégedettek lehetnek az intéző munkájával. Persze marad neki is, de a hasznot – legalábbis a városi legendák szerint – más fölözi le.

Nemzeti milliárdosunk, aki keserves munkával felküzdötte magát az ország legtehetősebb oligarchái közé, most ismét jó üzletet hozott a tető alá.

Mindig eszembe jut valami, amikor a “tehetős” szót pötyögtetem. Az ország legkedvesebb vezetője, aki talán maga a haza, a tornyos házban hozta nemrégen a nyilvánosság tudomására, hogy nem volt sohasem tehetős ember, most sem az, és a jövőben sem szándékszik azzá válni. Mert minékünk ugye ilyen szerény urunk van, aki nem gyűjtött vagyont, pénze is alig van a számláján. Mit is mondhatnánk arra a politikusra, aki a diplomája megszerzése óta szinte kizárólag a politikából él, mindig a köz pénzéből tartotta el – szerényen – nagycsaládját. Bár egyre könnyebb dolguk lesz az asszonykájával, hiszen a lányaik közül ketten már kirepültek a családi fészekből. Persze a kelengye sok pénzét emésztheti fel a famíliának.

De azért is fogához kell a családnak a garast vernie, hiszen semmi megtakarításuk sincs.

A családfő, tavaly év eleji vagyonnyilatkozata szerint nejével közös bankszámláján 742 ezer forintjuk volt. Ebből még zsíros kenyérre sem igen telik, családi támogatásra szorulhat a kormányfő családja. De segíthetnek baráti kölcsönök is, láttuk bevált ez a ki tudja közszereplő- e Habony Árpádnál, de sok más fideszes politikus is úszik az adósságban.

Már megint elragadott a fránya hév, az őszinte sajnálat, ha látnák, könnyes szemmel írtam a fenti sorokat, olyan megható: egy ember, aki mindig igazat mond, aki olyan csóró mint jómagam. Ráadásul tökös legény, akitől fél az ellen. Nyugodtan alhatom, tudom, megvéd engemet!

No, de térjünk vissza, Lőrinc testvérre:...

KARAFIÁTH: NEM JÓ ÉRZÉS, HA ÉPP KIOKÁDNAK EGY ABLAKBÓL FELETTED

24.HU - POSZT ITT
Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2018.01.21.


Egy hónap van a bulinegyedes szavazásig. Mindenki azzal járna a legjobban, ha érvénytelen lenne az erzsébetvárosi referendum.

Sosem felejtem el, amikor leslagoztak minket az ablakból, alig múlt tíz óra. Szerintem a felpaprikázott hölgy már várta, hogy átlendüljön a mutató a bűvös ponton,


és zutty, már ömlött is a jeges víz.

Egy pillanatra valóban csend lett a döbbenettől.

Hát most Erzsébetváros is bekészítette a hideg vizet, kérdés, valóban a nyakakba zuttyantja-e, vagy megelégszik a vezetés azzal, hogy egy igen költséges módszerrel lecsendesíti a hangosan protestálókat. Amíg a szavazásra lehet várni, meg az eredményre, meg arra, hogy valóban végrehajtják-e, amit a voksok alapján kellene, addig sem lesz utcára vonulás, nem lesz zargatva az önkormányzat, nem lesz megkérdőjelezve a benne ülő fejek alkalmassága.

Meg amúgy is, nálunk a népszavazás a joker. Imádunk népszavazni, legalább annyira, mint nemzetileg konzultálni. Úgy szavazgatunk, mintha nem lenne holnap. Mintha tényleg kormányzati hobbi lenne feleslegesen kilapátolni az ablakon egy valag pénzt. Persze propagandaszempontból dehogy feleslegesek ezek a bulik. Nyilván a látszat megtartása,

az, hogy mi veletek együtt kormányozunk, értetek csináljuk az egészet, minden pénzt megér.

Ennyi az értelme, semmi több, még, ha látszólag nagyon is a kerületiekért érzett aggodalom vezérli a kerületi politikusokat. Egyfelől tehát az egy hónap múlva esedékes kerületi szavazás a bulinegyed sorsáról ugyanarról szól, mint a legutóbbi hacacárék. Másfelől a helyzet kicsit (sokkal) szomorúbb is. Mutatja a kerület vezetőinek tehetetlenségét, hogy akkor jó, mi feladjuk, tiétek a döntés...

ORBÁN VIKTOR ELTÖKÉLT, ÉS SOK SZEMPONTBÓL KEGYETLEN - FREEDOM HOUSE

KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz
Szerző: Klubrádió / GALAVITS PATRIK
2018.01.21.


Tovább romlott a magyar demokrácia helyzete 2017-ben az amerikai Freedom House szokásos éves elemzése szerint. A kormány egyből hitelteleníteni próbálta a szervezetet, Kovács Zoltán kormányszóvivő szerint a jelentés politikailag motivált és Soros György áll mögötte. Az elemzés egyik készítőjével, Arch Puddingtonnal Galavits Patrik beszélgetett.
A Freedom House évről évre elkészíti Freedom in the World c. elemzését a demokrácia helyzetéről, amelyben minden országot egy száz pontos skálán értékelnek. Magyarország évek óta folyamatosan romló értékelést kap, ezúttal 72 pontot. Ez az EU tagállamai között a legalacsonyabb, ami nem sok büszkélkedésre ad okot. A magyar kormány persze egyből sorosozással válaszolt a jelentésre, de a szervezet egyik elemzője, Arch Puddington elmondása alapján kellően sok helyről gyűjtenek információkat jelentésük elkészítéséhez.

A.P.: Egy-egy országgal kapcsolatban nagy tudással rendelkező elemzőkkel szerződünk. Aztán a tanácsadóink, akik hasonlóan jól ismerik az országot, megnézik az értékelést, ők is elmondják a véleményüket, az eredményt pedig ez alapján számítjuk. A végső értékelés kialakításakor figyelembe vesszük még a Freedom House-zal kapcsolatban álló helyiek gondolatait is, illetve rendszeresen találkozunk kormányzati szereplőkkel. Magyarország esetében Kovács Zoltán kormányszóvivővel, illetve a Külügyminisztérium és a Miniszterelnökség képviselőivel is többször találkoztunk.

Nem lehet tehát azt állítani, hogy az értékelés egyoldalú információszerzés alapján valósul meg. De vajon hogy kell elképzelni egy találkozót a Fidesz által Soros-ügynöknek bélyegzett Freedom House és, mondjuk a kormányszóvivő között?

A.P.: Kovács Zoltán rendszerint fenyegető hangnemet üt meg. Felrója nekünk, hogy nem értjük Orbán Viktor politikájának lényegét és szerinte fogalmunk sincs, igazából mi történik Magyarországon. Erre válaszul megpróbáljuk elmagyarázni, mi alapján értékeljük az országokat. De az igazság az, hogy Kovács Zoltán nem hagy túl sok esélyt a megszólalásra, amikor éppen nála van a szó.

A Freedom House értékelése tehát elsősorban azt mutatja meg, a világ kormányai milyen jogokat biztosítanak a polgáraiknak. A Magyarországon azonban sokszor tapasztalható teljes apátia nem segíti a szabadságjogok és a demokrácia érvényesülését. Ennek ellenére Arch Puddington azt mondja, a társadalom politikai aktivitása nem befolyásolja az értékelésüket.

A.P.: Két dolgot vizsgálunk: a kormány teljesítményét a demokráciával kapcsolatban és azt, az országban élők valóban érzékelik-e, hogy szabad országban élnek. Van-e sajtószabadság, mennyire kiterjedt a gyülekezési jog, a bíróságok függetlensége garantálva van-e és még folytathatnám. Ha az emberek nem akarnak élni a politikai jogaikkal, az persze probléma, de nekünk nem ezt kell vizsgálni. Inkább azt kutatjuk, megvan-e a lehetőség például új párt alapítására vagy, hogy a polgárok hallathatják-e a hangjukat a politikával kapcsolatban. Ha ezeket a jogokat biztosítja egy ország, az meglátszik az értékelésében is. Azonban úgy látjuk, Magyarországon a kormány évről évre szűkíti az állampolgárok lehetőségeit.

Ennek megfelelően a Freedom House értékelései az utóbbi időben folyamatosan romló tendenciát mutatnak Magyarországon. Habár a szervezet skálája szerint még mindig „szabad” országnak számítunk, nem elképzelhetetlen, hogy jövőre már csak a „részben szabad” kategóriába esünk bele. Összehasonlításképp: az EU-ban jelenleg egy ország sincs ebben a státusban, világszerte pedig olyan államok szerepelnek benne, mint az etnikai konfliktusokkal terhelt Bosznia-Hercegovina, a szakadárjaival és Oroszországgal küzdő Ukrajna, az erdoganista Törökország, vagy a Panama-papírok által lebuktatott, gyanús vagyonnal rendelkező Navaz Sarif miniszterelnök Pakisztánja. A Freedom House elemzője szerint a Magyarországon kialakult helyzetért nem csak a kormány tehető felelőssé...

IGAZI, KAFKAI VILÁGBAN ÉLÜNK: MŰKÖDÉSBEN AZ ILLIBERÁLIS MAGYAR ÁLLAM

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: ashwood
2018.01.21.


A demokrácia, a szabad választás alapja az egyenlő pályák, egyenlő esélyek. Ma Magyarországon ez nem csupán nem érvényesül, de már a látszatra sem ad a hatalom.

A jogállam alapja a törvény előtti egyenlőség. Ennek jegyében a Jobbikot ellehetetlenítette az Állami Számvevőszék, merthogy a piaci árnál jelentősen olcsóbban vett plakáthelyeket Simicska Lajostól 2017-ben. A Fideszt, amelyik még a Jobbiknak adott, kedvezményes árnál is sokkalta olcsóbban jutott plakáthelyekhez Simicska Lajostól 2014-ben, még csak nem is vizsgálta az Állami Számvevőszék.

Az Állami Számvevőszék azért rótt ki pénzbüntetést az Együttre, mert a párt adományként könyvelt el 62 ezer forintot, pedig az ÁSZ szerint az tagdíjbefizetés volt. Azt a mai napig nem tudni, honnan tudja az Állami Számvevőszék, hogy ki az Együtt tagja...

GUGGOLÓS POLITIKA

HUPPA BLOG
Szerző: SZELE TAMÁS
2018.01.21.


Kérem, ez egy röhejes, de kellemetlen írás lesz. Mítoszok fognak megdőlni, sőt, beledőlni a pöcegödörbe, mindkét politikai oldal mítoszai, szóval aki sértődékeny, itt hagyja abba az olvasást. És akinek kényes az ízlése, az is: ugyanis egy nyilvános illemhelyről lesz szó, ráadásul guggolósról. És nem, nem lesz igaza a végén senkinek. Szóval, csak az olvassa, aki ezek után nem retten vissza.

A hír egyszerű, jómagam a 444-en találkoztam vele (https://444.hu/2018/01/19/magyar-kormanyzati-tamogatassal-epitettek-guggolos-vecet-karpataljan-aztan-jottek-a-csodas-kommentelok): „Magyar állami támogatással építettek pottyantós budit Kárpátalján”. Mármost, ha túl vagyunk a röhögésen, a köhögésen, a félrenyelt kávé nem végzett velünk és a monitort is lepucoltuk, lássuk be, erre két anyaországi válasz létezik, úgymint „Büdös szemétládák, eladták a voksaikat!” balról és „Tojjatok csak, drága véreink, váljék egészségetekre!” jobbról. Az hogy le se sz.rjuk, a mai, hisztérikus Magyarországon elképzelhetetlen. Pedig az lenne a helyes reakció, csak hát gyűlölködni vagy rajongani kell nálunk manapság, még akkor is, ha a viharzó érzelmek tárgya az a matéria, mely a pöcegödröt tölti ki.

Viszont a hírrel így, ilyen formában jobb vigyázni. Ugyanis csak egy autentikus forrása van, éspedig Mezőgecse polgármesterének, Mester Andrásnak a Facebook-oldala. Onnan vette át az információt előbb a bizony nem makulátlan hátterű Kárpáthír (http://karpathir.com/2018/01/18/magyar-allami-tamogatassal-epitettek-pottyantos-budit-karpataljan/), tőlük meg a 444.

Akkor viszont lássuk az igazat is, ne csak a valódit. (https://www.facebook.com/andras.mester1/posts/2023556087671516?pnref=story)

„Tisztelt Mezőgecseiek!

Örömmel értesítem Önöket, hogy elkészült az új illemhely a mezőgecsei rendezvényközpontban, a focipálya mellett. Szeretném megköszönni a Magyar Kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap támogatását. Az illemhely felépítéséhez anyagilag hozzájárultak továbbá Czegle Tibor és dr. Bártfai Endre barátaink Magyarországról. A fizikai megvalósításban a következő mezőgecsei lakosoknak köszönöm a segítséget, közreműködést és támogatást: id. Fazekas Gyula, Jancsi Sándor, id. Tóth Zsolt, ifj. Tóth Zsolt, Illés Bandi, Jancsi István, Asztalos Tibor, Illés Pál, Balogh István.
Tisztelettel:
Mester András
Mezőgecse polgármestere”

Tessék elképzelni, ahogy a kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap támogatja az illemhelyet, magánszemélyekkel karöltve.

Épületes látvány.

A kommentek viszont tanulságosak: megtudjuk belőlük, hogy a társadalomhigiéniai műintézet vízöblítéses lesz ugyan, ámde guggolós. Mellőzzük az ősi vitát, hogy nagydolgunk céljára mely testhelyzet a kényelmesebb és melyik az egészségesebb, én magam kerülni fogom ezt az intézményt, még ha arra járnék is, mert az én igényeimnek nem felel meg, de hát ez megszokás kérdése. Érdekesek azonban a reakciók...

ELDORÁDÓ (1988)

SMOKING BARRELS BLOG
Szerző: FilmBaráth
2018.01.20.


Kőkemény sorsdráma, amelyből gyerekszemmel ismerhetjük meg az 1945-1956 közötti korszakot

Az arany lehet, hogy különbséget jelent ember és ember között, de életet menteni nem tud, pontosabban csak az arra alkalmas ember kezében képes erre. Monori nagypapa vissza tudta hozni a halálból az unokáját egy rúd arannyal, de élete végén szembesülnie kellett azzal, hogy a pénz nem megoldás mindenre, vannak ennél fontosabb dolgok is, de akkor már késő. Bereményi Géza megrendítő erejű drámája nagyapjának állít emléket, de ezen túl egy történelmi tablót is kapunk az 1945-1956 közötti időszakból, gyerekszempontból nézve. Túl fiatal voltam, amikor először láttam ezt az alkotást, természetesen egyetlen szót sem értettem belőle, most felnőtt fejjel már rá tudtam csodálkozni arra, hogy milyen zseniálisan mutatta be az író/rendező azokat a viharos éveket, milyen erős egyéniség volt Sanyi bácsi, a piac királya, akit vérbeli kereskedőként csak a pénz érdekelt, a családját is a tulajdonának tekintette, és azt hitte, elég, ha anyagiakban megad nekik mindent, nem kell törődnie az érzelmeikkel. Kőkemény sorsdráma, amelyhez a történelem egyáltalán nem asszisztál, hiszen Monorinak túl kellett élnie mindent, hiába remélte, hogy a háború után jobb világ jön, a helyzet egyre rosszabbodott, túlfutottak rajta az események, már nem ő volt az élet császára, a pénzével együtt az önbecsülése is egyre fogyott, és már túl későn látta be, hogy a család mindennél fontosabb. Eperjes Károly nagyon fiatalon játszotta el a főszerepet, mégis meg tudta mutatni a karakter minden árnyalatát, kiváló alakítást nyújtott. Nincs benne semmi romantika, ugyanakkor shakespeare-i mélységű tragédia zajlik az évek során a piac egykori királya életében, nem jó nézni a filmet, mégsem tudjuk levenni a szemünket a képsorokról, amelyeken lírától mentesen bontakozik ki előttünk egy korszak.

Monori Sanyi bácsi (Eperjes Károly) a háború után bizakodva tekint a jövőbe, véget értek a borzalmak, pénze is van, a lánya is hazatért Bécsből, és az unokája is megszületett. Miután a vőjét eltávolítja a család közeléből, a saját fiának tekinti az unokáját, akit lenyűgöz nagyapja erős egyénisége. Azonban az évek telnek, a lánya (Eszenyi Enikő) újra férjhez megy és magához veszi a gyereket, amit Sanyi bácsi nem visel túl jól. Aztán 1956-ban kitör a forradalom, ő pedig előkeresi az utolsó aranyakat, hogy biztosítsa velük a család jövőjét...

A történet kezdetén Sanyi bácsi a piac királya, a saját szintjén Marlon Brando-i hatékonysággal intézi a felmerülő problémákat, mindenki fél tőle, és szó nélkül végrehatja az utasításait. Még néhány év múlva is képes arra, hogy megmentse az unokája életét eléggé sajátos módszerekkel (elrabol egy orvost, és egy rúd aranyat ígér neki, ha visszahozza a halálból a diftériás gyereket), a sors fintora, hogy sok évvel később ugyanez a rúd arany már nem menti meg az ő életét, mert az unokából hiányzik az ő határozottsága és a forradalom kaotikus napjaiban senki sem ér rá bíbelődni az ő vakbelével. Fantasztikusan erős a zárókép, ahogyan sok más felejthetetlen pillanatot is köszönhetünk a filmnek, a dialógusok is ütősek, a karakterek is nagyon jól meg vannak írva. A legkisebb szereplő is egy külön sors, Sanyi bácsi áll a történet középpontjában, de a mellette megvillanó egyéni tragédiákat is átérezhetjük. A felesége a vallásban keres vigaszt, a lányának nagyon sok harcába kerül, hogy megtalálja a saját boldogságát azok után, hogy az apja átnéz rajta, az unoka legalább kap egy kis szeretetet tőle, de amolyan Sanyi bácsisan, mivel a tulajdonának tekinti, azok után, hogy nézete szerint megvette az apjától. És ez még csak a család, a körülöttük felbukkanó szereplők mindegyike megért volna egy filmet, de ez a történet nem róluk szól, mégsem csak biodíszletek, hanem a korszak egy-egy jellemző karakterét mutatják be, akik az évek során különböző módon jellemfejlődtek.

Eperjes Károly elviszi a hátán a filmet, az ő Sanyi bácsija egy igazi túlélő, akibe rengeteg szenvedély szorult, ösztönlény, aki nem foglalkozik az érzelmekkel, a pénz mindennél fontosabb a számára, azt hiszi, mindent megvehet rajta, a valóban fontos dolgokra csak élete végén jön rá. Pogány Judit szintén nagyon fiatalon játszotta el a nagymamát, ennek ellenére ő is kiváló alakítást nyútjtott, akárcsak Eszenyi Enikő, Andorai Péter, Balkay Géza, Haumann Péter, Hegedűs D. Géza. Gothár Péter és a Padödö is feltűnik a filmben egy epizódszerep erejéig...

HOGYAN LEGYÜNK DIKTÁTOROK EURÓPA KÖZEPÉN? - UNIÓS FORRÁSOK LENYÚLÁSA (ONLINE KÖNYV 10. RÉSZ)

KARVALYOK FÖLDJE BLOG
Szerző: Karvalyok Földje
2018.01.21.


Pénzügyi alapok megteremtése (uniós források, nyersanyag, adó, kiárusítás, stb.)

Előző rész itt.

Hatalomra kerülve óhatatlanul szembesülünk azzal, hogy – legalább részben – teljesíteni kell azt, mit ígértünk. Ki kell találnunk, hogyan tálaljuk azt a gazdaságpolitikát, amelynek látszólagos célja hazánk nálunk legfejlettebb országok csoportjába beejtőernyőzése, gyakorlatilag azonban csakis egyetlen dologról szól, arról, hogyan biztosítjuk be nemcsak rövid, hanem hosszú távon is saját magunk, családunk, rokonaink és haverjaink gazdagodását. Elemi érdekünk, hogy létrehozzunk egy olyan új uralkodó osztályt, amely az elkövetkező 50 évben dominálja az országot, birtokolja a legfőbb javakat, céljuk pedig az, hogy jólétük folyamatosságának biztosítása érdekében az, aki ezt lehetővé teszi számukra hatalmon maradjon. A mi célunk pedig az, hogy az ő feltétlen lojalitásuk irányunkban töretlen és évtizedekig tartó legyen.

A küldetésünk tehát adott, teljesítése érdekében pedig egyrészt találnunk kell olyan látványos gazdasági célokat, amelyek köré felépíthetjük ünnepi beszédeinket és amelyek jól hangzanak, valamint el tudják hitetni a köznéppel, hogy a lehető legjobb úton haladunk az általunk belengetett Kánaán felé.

Célszerű olyan témák gumicsonttá emelése, mint a teljes foglalkoztatottság, az ingyenélők (potyautasok) rendszerből kiszorítása és örök kárhozatra juttatása, legyünk Európa legiparosodottabb országa, le a bankok hatalmával, mi az emberek érdekeit képviseljük, a bevándorlókat nem tűrjük, nemzetünk felemelkedése csakis a nemzetünkön múlik, stb. És a félelem, valamint a közös utálat sem ördögtől való, mégha annak idején Orwellnek más is volt a véleménye.

Adjunk rágódni valót a szkeptikus közgazdászoknak, azoknak, akik mindenáron ki akarják találni, mi vezérel minket és valójában milyen irányba fordítjuk a hajónkat. Hirdessünk hangzatos terveket ezeregy intézkedési ponttal (ez anno a kommunistáknak is bejött) és mutassuk meg, milyen elszántan dolgozunk magasztos céljaink elérése érdekében. Meg azt, hogy egyetlen fő szempontja minden intézkedésünknek a haza hiperfejlődése.

Lesznek gáncsoskodók akik közlik, minden ígéretünket finanszírozni kell valahogy, de ez ne rettentsen minket vissza a realitással köszönő viszonyban sem lévő programjaink nagy nyilvánosság elé tárásától. Az idő mindent megold, felpuhulhatnak a szavak, feledésbe merülnek egyes ígéretek és a tizedes vesszők is arrébb kerülhetnek az ígéretekben, ahogy a határidők is kitolhatók a végletekig.

Ígérjünk be nagyléptékű béremelést a közszolgáknak, aztán ha olcsón meg akarjuk úszni, húzzuk el több évre, tegyük lépcsőzetessé és kössük szinte teljesíthetetlen feltételekhez a maximális összeg realizálódását.

A kiszámíthatóságnak és a megbecsülés értékének számszerűsítése bizonyítékául dolgozzunk ki szektoronként más-más életpályamodellt, mely különböző stációinak teljesítését foglaljuk olyan akadálypályába, amelynek minden állomása felér magának a hétfejű sárkánynak a leküzdésével és megölésével. Fizessük le a legfőbb hangadókat, kamara- és szakszervezeti vezetőket, ezzel szétforgácsoljuk a különböző szakmai szervezetek erejét, plusz ígérgetéseinkkel akár évekre is kifoghatjuk a puffogók vitorlájából a szelet. Ha pedig bármit is számon akarnak kérni rajtunk vágjunk vissza, hogy a tanároknak, vasutasoknak, egészségügyben dolgozóknak, stb. semmi sem elég és míg mások az élet háborgó tengerén gályáznak, addig ők a kikötőben iszogatják a konyakjukat.

Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, így nekünk is el kell döntenünk, milyen forrásokból kívánjuk megoldani rezsimünk zavartalan működését. Tanulmányozzuk figyelmesen a különféle diktatúrák történelmét, jó ötlet bárhonnan származhat – és leginkább arra végkövetkeztetésre fogunk jutni, hogy a hatalom megtartásának legfőbb pénzügyi forrása az esetek döntő többségében mindig valamiféle ásványkincs vagy kurrens mezőgazdasági termék. Ha azonban nincs kőolajunk, földgázunk, gyémántunk, smaragdunk, banánunk vagy kakaóbabunk Európa közepén, akkor kénytelen vagyunk más irányban gondolkodni...

RÁOLVASÁSOS KORMÁNYZÁS: MÚKODJ!

HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: GERGELY MÁRTON-WINDISCH JUDIT
2018.01.21.


Az alternatív valóság magyar változata leginkább az egészségügyben mutatkozik meg. Vélemény.

Innen művészet veszíteni: a gazdaság pörög, a bérek emelkednek. Ami nem működik, arról elég csak az ellenkezőjét állítani.

Ha van valami, amiben Orbán Viktor verhetetlen, akkor az a valóságnak magától a valóságtól független bemutatása, megjelenítése a választók lelki szemei előtt. Az erős és virágzó Magyarország képét sokáig létező tények eltorzításával festette meg a kormányfő és csapata, vagyis felnagyítottak számokat, bevezették az alternatív matematikát, átírták a statisztikai küszöbértékeket, és elhallgattak minden kellemetlent. Donald Trump kegyetlenül hatékony kommunikációja azonban nekik is megmutatta: eltúlozták az erőfeszítéseket. A tényekkel még ennyit sem szabad bíbelődni; csak rá kell fogni valamire – bármire –, hogy az a tény...

50 ÉVE NÉGY HIDROGÉNBOMBA HULLOTT GRÖNLANDRA

INDEX 
- MA IS TANULTAM VALAMIT BLOG
Szerző: NAGY ATTILA KÁROLY
2018.01.21. 


1968. január 21-én, egy szép vasárnap délután “HOBO 28”, az amerikai légierő B-52G Stratofortress stratégiai nukleáris bombázója komótosan zabálta a kilométereket a Szovjetunió határáig terjedő járőrútvonalán, a hétfős legénységen kívül négy hidrogénbombát is cipelve gyomrában. A HOBO 28 hidegháborús légi készültség részeként repült a grönlandi légtérben: a titkos Krómkupola kódnevű küldetések során 1960 és 1968 között termonukleáris fegyverekkel fölszerelt B-52-esek járőröztek az USA és Kanada körül, több szakaszon is megközelítve az ellenséges szovjet területeket, átröpülve a Dániához tartozó jeges sziget nyugati csücske fölött. Az atomjárőrözés célja az volt, hogyha netalán szovjet atomcsapás érné az Egyesült Államokat, akkor a folyamatosan levegőben lévő bombázók a legrövidebb időn belül válaszcsapást mérhessenek a kijelölt távol-keleti célpontokra. Hogy miért ért véget 1968. január 22-én a Krómkupola, arra rémálomba illő magyarázat következik.

Hat órával azután, hogy a gép fölszállt a plattsburghi légibázisról, majd a levegőben megtankolt a hosszú útra, Grönland fölött, a thule-i amerikai légibázistól 140 kilométerre az eseménytelen repülés villámgyorsan katasztrófába torkollott. A sarki viszonyok miatt túlterhelt és amúgy is alultervezett fűtésrendszer miatt tűz ütött ki a fedélzeten, az első pilóta pedig vészjelzést adott le és kérte a thule-i bázist, hogy adjanak engedélyt kényszerleszállásra.

A helyzet azonban pár perc alatt végzetessé vált: a gép személyzete nem tudott megbirkózni az egyre terjedő lángokkal, az alsó fedélzeten tomboló tűz elérte a bombázó elektromos rendszereit, a füst pedig elárasztotta a pilótakabint. A B-52-es rövid időn belül irányíthatatlanná vált. John Haug, a gép parancsnoka végül letett a kényszerleszállásról és a repülőgép elhagyása mellett döntött. Amikor a bázis fölé értek, hatan katapultáltak, míg hetedik társuk, Leonard Svitenko, a gép másodpilótája a gép hasán lévő vészkijáraton ugrott ki a gépből. (Csak ő nem élte túl a balesetet, ugrás közben beverte a fejét és sérüléseibe belehalt.)

4×1,1 MT

HOBO 28 rövid ideig még továbbröpült északnak, majd balra dőlve nagy sebességgel zuhanni kezdett és körülbelül 12 kilométerre a légibázistól, viszonylag lapos szögben a jégmezőbe csapódott. Az üresen is 83 tonnás, üzemanyaggal és rakománnyal töltve pedig nagyjából 200 tonnás repülőgépből szinte semmi sem maradt. A négy B28FI típusú, egyenként 1,1 megatonnás, komplett nagyvárosok elpusztítására alkalmas hidrogénbomba közül három egész biztosan megsemmisült: gyújtószerkezetük a fizikai behatás következtében fölrobbant, aminek következtében a bennük lévő plutónium, trícium és urán nagy területen szétszóródott. Az, hogy nem történt nukleáris robbanás, nem a szerencsének köszönhető, hanem a gondos fegyvertervezésnek: szerkezetük úgy lett kialakítva, hogy hasonló balesetek esetén ne lépjen működésbe se az elsődleges (fissziós) se a másodlagos (fúziós) része a bombának. A környezeti kár így is hatalmas volt, ráadásul a helyzetet súlyosbította a száz tonnányi kiömlött, fölrobbant és órákig égő üzemanyag is...

VAKON TELJESÍTI A KORMÁNY A DIÁKOK KÖVETELÉSÉT?

KARVALYOK FÖLDJE BLOG
Szerző: Karvalyok Földje
2018.01.20.


Január 31-ig adtak türelmi időt pénteken a kormányzatnak a diákok, hogy legyenek szívesek és tegyenek már végre valamit a köznevelésben uralkodó tűrhetetlen állapotok miatt. A középiskolások és a Fidesz-KDNP közötti ellentét azonban kibékíthetetlen, így senki sem lepődhet meg, ha a felelős politikusok az ég adta világon semmit sem fognak tenni csak az időt húzzák és reménykednek, kifáradnak a tüntetők.
A kormányzati szándékot igen jól mutatja az elmúlt több mint hét év is. Mert mire volt ez elég annak a kormánynak, amelynek nyolc éve volt a felkészülésre ellenzékben, meg hét és fél éve ténylegesen is tevőképes állapotban? Arra, hogy az oktatásról mint valaha is minőségi ágazattá váló szektorról végképp lemondjon és a köznevelésre, mint irányadó szóhasználatra áttérés sem véletlen nyelvbotlás.
 Mert mi a valódi cél? A Fidesz által folyamatosan támadott demokrácia utolsó védbástyájának, a jövőbeli lehetőségek kincsesbányájának, azaz az oktatásnak a teljes bedarálásaEgy populista, illiberális államot építő kormánypártnak ugyanis a legnagyobb ellensége az okos, önálló gondolkodásra is képes választópolgár, így hát mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy ezekből a lehető legkevesebb legyen az országhatárainkon belül. Akinek van szavazati joga, azt el kell űzni minél messzebb akár tanulás (ha minőséget akar, majd ott megtalálja), akár munkalehetőség címén (ha minőséget akar, majd ott megtalálja), aki meg még nincs 18, annak hallgass a neve, majd a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság megszüntetésével meg az iskolából kicsapás belengetésével minden sneci megtuja, hol a helye és akár még büszke közmunkás is lehet belőlük. A morgolódók helyes pályára terelésének pedig legjobb módszere az, ha heti 40 tanóra végigszenvedése meg minimum 20 órányi otthoni készülés az elvárt magatartás, az iskola összevonásokkal meg az is elintézhető könnyedén, hogy – főleg a fővárosban – akár napi 3-4 órát is ingázzon a szerencsétlenebbje. Végső lökésként rossz érdemjegyekkel meg buktatásokkal meg kell értetni a diákokkal, ha még ezt a „csekély” feladatmennyiséget sem tudják abszolválni, akkor bizony nem érnek semmit, életük értelme nem több mint bármelyik ganajtúróé vagy pondróé.Január 31-ig adtak türelmi időt pénteken a kormányzatnak a diákok, hogy legyenek szívesek és tegyenek már végre valamit a köznevelésben uralkodó tűrhetetlen állapotok miatt. A középiskolások és a Fidesz-KDNP közötti ellentét azonban kibékíthetetlen, így senki sem lepődhet meg, ha a felelős politikusok az ég adta világon semmit sem fognak tenni csak az időt húzzák és reménykednek, kifáradnak a tüntetők.
A kormányzati szándékot igen jól mutatja az elmúlt több mint hét év is. Mert mire volt ez elég annak a kormánynak, amelynek nyolc éve volt a felkészülésre ellenzékben, meg hét és fél éve ténylegesen is tevőképes állapotban? Arra, hogy az oktatásról mint valaha is minőségi ágazattá váló szektorról végképp lemondjon és a köznevelésre, mint irányadó szóhasználatra áttérés sem véletlen nyelvbotlás.
 Mert mi a valódi cél? A Fidesz által folyamatosan támadott demokrácia utolsó védbástyájának, a jövőbeli lehetőségek kincsesbányájának, azaz az oktatásnak a teljes bedarálásaEgy populista, illiberális államot építő kormánypártnak ugyanis a legnagyobb ellensége az okos, önálló gondolkodásra is képes választópolgár, így hát mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy ezekből a lehető legkevesebb legyen az országhatárainkon belül. Akinek van szavazati joga, azt el kell űzni minél messzebb akár tanulás (ha minőséget akar, majd ott megtalálja), akár munkalehetőség címén (ha minőséget akar, majd ott megtalálja), aki meg még nincs 18, annak hallgass a neve, majd a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság megszüntetésével meg az iskolából kicsapás belengetésével minden sneci megtuja, hol a helye és akár még büszke közmunkás is lehet belőlük. A morgolódók helyes pályára terelésének pedig legjobb módszere az, ha heti 40 tanóra végigszenvedése meg minimum 20 órányi otthoni készülés az elvárt magatartás, az iskola összevonásokkal meg az is elintézhető könnyedén, hogy – főleg a fővárosban – akár napi 3-4 órát is ingázzon a szerencsétlenebbje. Végső lökésként rossz érdemjegyekkel meg buktatásokkal meg kell értetni a diákokkal, ha még ezt a „csekély” feladatmennyiséget sem tudják abszolválni, akkor bizony nem érnek semmit, életük értelme nem több mint bármelyik ganajtúróé vagy pondróé...