2019. május 12., vasárnap

VILÁGBOTRÁNY ORBÁN FOGADÁSA A FEHÉR HÁZBAN

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2019.05.12.


Nem is az a legkínosabb, hogy Orbán a 23. európai politikusként (gyakorlatilag utolsóként) kapott meghívást a Fehér Házba, és erre a meghívásra is gyakorlatilag befizetett: az adófizetők egymilliárd dollárját költi Orbán arra, hogy végre megjelenhessen a Fehér Házban és valakinek érezhesse magát.

Miközben a szélsőjobboldali, illiberális és rasszista Trump megválasztása után azt remélték, hogy “két illiberális jó barát” alapon, Orbán az elsők között masírozik majd be a Fehér Házba, mint az illiberális világforradalom európai “vezetője”, aki az amerikai fehér keresztény felsőbbrendűség vezetőjével találkozik. Ebből nem lett semmi, de még ennél is szégyenteljesebb, hogy az Egyesült Államok mindkét politikai irányzata tiltakozik a meghívás ellen, a világsajtó Orbánt szélsőségesnek és diktátornak nevezi, akinek nincs ott helye.

"Ezért szó nincs arról, hogy Orbán valamiféle tekintélyként vagy elfogadott politikai vezetőként lesz vendég a Fehér Házban. Orbán nem az amerikai demokrácia elismeréseként lesz Trump vendége. Sem az amerikai, sem a világsajtó nem tekinti Orbán érdemeinek a látogatás tényét, hanem inkább Amerika szégyenének látják, hogy beteheti a lábát a Fehér Házba. Ezért követelték, hogy Trump mondja le a meghívást, vagy ha nem teszi, legalább tegye szóvá a jogállam felszámolását, a zsarnoki önkényuralmat."

Nem beszélve arról, hogy Orbán Amerika és az amerikai értékek ellenfele, aki Amerika ellenségeivel építi a kapcsolatait Washington érdekei ellen, miközben a NATO tagja. A NATO biztonságát veszélyezteti Orbán NATO tagsága, mert az Egyesült Államok és a NATO titkai cseppet sincsenek Orbánnál megbízható és jó kezekben. Orbán eladta magát és Magyarországot az oroszoknak és a kínaiaknak korrupciós ügyletekkel, és minden bizonnyal Putyin zsebében van. Pompeó legutóbbi budapesti látogatása ezt kívánta érzékeltetni. Azzal, hogy Orbán feleslegesen egymilliárd dollárért amerikai hadi eszközöket, fegyvert vásárol, csak látszólag jelent hűségnyilatkozatot. Ez inkább a pávatánc része, a Fehér Ház-i meghívás kierőszakolása, és a környező országoknak szóló fenyegetés és fegyverkezés.

Az amerikai mértékadó sajtó Orbánt kivétel nélkül szélsőségesnek, diktátornak, a legjobb esetben autokratának nevezte, rendszeréről nemhogy kritikusan, de a legnagyobb megvetéssel írt. Mintha egy “büdös zoknit” tartanának a kezükben, s be kellene fogni az orrukat, amíg a szennyesbe dobják. Ezzel összhangban republikánus és demokrata szenátorok írásban tiltakoztak Orbán meghívása ellen, illetve követelték azt, hogy Trump a találkozó nyomán vesse fel a jogállamiság elpusztításával kapcsolatos amerikai véleményt, a szabad és egyenlő választások megszüntetését, a sajtószabadság brutális korlátozását, a hazug propagandát, az igazságszolgáltatás függetlenségének megszüntetését, a tanszabadság eltörlését, a tudományos élet elleni szélsőjobboldali támadást, az MTA megszüntetését, a CEU elüldözését, stb....

BARTUS LÁSZLÓ: AZ ORBÁN-MÍTOSZ VÉGE

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2019.05.12.


Sokáig tartotta magát a hiedelem, hogy Orbán egy tehetséges politikus, nagy stratéga, megfoghatatlan manipulátor, ügyes taktikus. Nagy “államférfinek” mindig csak korlátolt emberek tartották, vagy azok, akik felszínes emberismerettel rendelkeznek, és csak azt látják, ami a szemük előtt van. De kétségtelenül élt egy mítosz, hogy Orbán tehetséges ember, ügyes politikus, amit ellenfelei és kritikusai is elismertek. Ezt a véleményt mi soha nem osztottuk, ezt a képességet mi nem ügyességnek és tehetségnek, hanem gátlástalanságnak nevezzük. A skizofrén paranoiások ösztönös megérzéseinek és hatalomvágyának.

De örömmel jelenthetjük, hogy ez a hamis mítosz szertefoszlott. Orbán eltaktikázta, elfuserálta, és mára kinyírta magát. Ez nem azt jelenti, hogy a vidéki magyar embereket ne tudná még sokáig bolondítani, de a nemzetközi tekintélye, az európai befolyása, a világra szóló tervei romba dőltek. Márpedig nem az volt nagy teljesítmény, hogy a roskadozó magyar demokráciát felszámolta, hanem az lett volna teljesítmény, ha a jogállam felszámolása mellett fenn tudja tartani a demokrácia hamis látszatát, és a liberális demokráciákkal szembeni alternatíva lehetőségét. Márpedig erre minden lehetősége megvolt.

Orbán nagy előnye a többi diktátorral és fasisztával szemben a liberális múltja, neveltetése, hogy értette és beszélte a liberális demokraták nyelvét. Ezért sokáig képes volt arra, hogy leplezze valódi szándékait, és lépései törvénytelen, antidemokratikus és önkényuralmi jellegét. A pávatánc lényege az volt, hogy másképp beszélt, mint ahogy cselekedett, és ha meg tudja őrizni a szalonképességét, iszonyatos veszélyt jelentett volna a liberális demokráciákra, a szabadságra és az egész világra. Ha megtartja a látszatot, hogy olyan, mint közülünk egy, csak másképp lát bizonyos kérdéseket, más megoldásokat használ azokra a problémákra, akkor megfertőzhette volna az egész világot. Amíg tanakodnak a világ “bölcsei”, hogy mi ez valójában, addig ő fasizálta volna az egész világot. Ha ezt megteszi, tehetséges és ügyes politikus.

Ez volt Orbán titka, hogy úgy beszélt, mint egy liberális demokrata, és úgy cselekedett, mint egy fasiszta. De becsomagolta a legtörvénytelenebb aljasságait is, mintha az a jogállamiság keretein belül történne. Mérget csomagolt cukrospapírba. Az első hibát azzal követte el, amikor ő maga elárulta, hogy ez méreg: az “illiberális demokrácia” fából vaskarika. Illiberális demokrácia nem létezik. Ebből már tudni lehetett, hogy itt a disznószart csomagolták selyembe. Bármennyire igyekezett demokráciának álcázni ezt, és baloldali bunkósbotnak láttatni a “fasisztázást”, ha valaki felismerte a tartalmat. Orbán saját szempontjából sajnálatosan szorosan követte Mussolini, Horthy és Hitler mintáját, ami felismerhetővé tette őt. A törvénytelen és illegitim alaptörvényében megmutatta a “magot”, amit elvet, és akinek van szeme, abból azonnal látta, hogy ez a “kereszténység” neve alá bújtatott fasiszta diktatúra lesz.

De ezt sokan még ma sem látják, mert nem látják egy jelenség gyökere és ága közötti összefüggéseket. Nem tudják, hogy minden “mag” a maga gyümölcsét termi. Szilvamagból szilva lesz, soha nem körte. A rosszul alkalmazott fenomenológiai, jelenségszintű megismerés, amely csak a láthatót látja (de a láthatatlant, amiből a látható létrejött, nem), alkalmatlan társadalmi folyamatok megismerésére, azonosítására. Aki mindig csak annyit tud egy jelenségről, amit lát, az a népirtást csak akkor fedezi fel és ismeri el, ha már megtörtént, és a halottakat szedik ki a tömegsírokból. Aki tudja, hogy semmi nem véletlen és semmi nem magától lesz, hanem annak van egy “magja”, amit elvetettek, az tudja, hogy a népirtás már a “magban” benne volt, és kezdettől népirtó rendszerről beszél, holott még sehol nincs a népirtás. Vadállatnak nevezi a kedves pici tigriskölyköt, mert tudja, hogy a kölyök egyszer felnő, és a benne levő program alapján belőle egy vadállat lesz.

Ugyanígy nevezhetjük Orbán rendszerét 2010-től diktatúrának, mert a megválasztása estéjén elmondott, fülkeforradalomról szóló beszédében a diktatúra magvát vetette el. De akinek ebből még nem esett le semmi, legkésőbb 2011-ben ezt már tudnia kellett (volna). Orbán kezdeti sikereinek titka az volt, hogy a látszatot fenn tudta tartani, a jelenség szintjén nem volt egyértelműen beazonosítható és megfogható. A nyelv birtoklásával a fasiszta diktatúrát demokráciának láttatta, és ha nem követi el azt a hibát, hogy rendszere “illiberális” magváról beszél, és nem ragaszkodik ahhoz, hogy a “keresztény-nemzeti” identitást feltámassza, és ezzel az ideológiával azonosítsa magát, akkor a jogállam lebontását az üres keretek fenntartásával és a liberális nyelvezettel sikeresen leplezhette volna. Azzal, hogy magát a szélsőjobboldali maggal azonosította, az antiszemita gyökereket feltárta, a “szoknyáját felhúzta”, és meglátszott a mezítelenségének rútsága, már vesztes pályára helyezte magát. Mert a szélsőjobbot nem lehet szélsőjobbként eladni. Hibás rögeszme volt az is, hogy a rendszerrel való azonosuláshoz kell adni egy hamis nemzeti identitást. Az emberek praktikus alapon is azonosultak volna, kimondatlanul, az önleleplezés nélkül.

Az például kilenc éve nem zavar Magyarországon senkit, hogy a Fidesz szélsőjobboldali párt, Orbán pedig egy antiszemita, aki fasiszta államot épít. Ezt nemcsak azért fogadják el, mert “kereszténynek” nevezi a magyarokat. Ezzel előhívhat antiszemita érzelmeket, de ezek megvannak enélkül is. Viszont leleplezi önmagát az állami álkeresztény dumával. Az nálunk mindig antiszemitát és fasizmust jelent...

RÁADÁS: A NAGY JÁTÉKOS

DR SZÜDI JÁNOS BLOGJA
Szerző: Dr. SZÜDI JÁNOS
2019.03.18.



Játékszerek lettünk. A hatalom játékszerei. A macska-egér játékban az egér. A játék lényege közismert: a macska hagyja az egeret rémülten futkározni, elkapja, elengedi, belelógatja a szájába a farkánál fogva, aztán leteszi, meneküljön az ostoba. A játék közben az egér adrenalin szintje megemelkedik, s ettől jobb lesz az íze. Végül, szép komótosan megrágják, megforgatják a szájüregben, s lenyelik. Ez a sors vár mindenkire, aki nem érti meg a budai várból érkező üzenetet, az Úr hangját: „Mindenki annyit ér, amennyire beárazom. Aki okos, az tudja, mit kell tennie, hogy növekedjen az ázsiója.”

Kevés ember mondhatja el magáról, minden gyermekkori álma teljesült. Népmesei hősként, szegény pártitkár fiaként küzdötte fel magát magasabbra, egyre magasabbra. A pártelnöki székbe. A parlamenti padsorba, majd patkó első sorának közepébe. Végül az ország mindenható urává. Ma már nem mesebeli hős. Illik rá a költő szava: „Hasa, hája, kéknadrága…/Minden kész e méltóságra:” Bajusza nincs, bár lehetne, de viseli azt helyette a két cimbora, akiknek odaadta az ország két legmagasabb méltóságát, mindaddig, ameddig meg nem oldja e pozíciók összevonását és sajátkézbe vételét. Megtehet mindent. Őt választotta a nép. Zsinórban háromszor.

Jó dolog a hatalom annak, aki tud bánni vele. Hát még, ha ez a hatalom korlátlan és ellenőrizetlen. Ilyen hatalom birtokában nincsenek skrupulusok. A hatalomhoz jár a saját focicsapat, a saját kúria, a saját kisvasút, a családi szőlőbirtok, a családi bánya. Papíron ma is szegény ember. Vagyona nincs. Mindez formaság. Minek a papír? Sajátjaként bánik mindennel, az országgal, annak vagyonával, pénzével. Mit akarhatna még? Fogas kérdés, de nem annak, aki kibulizta, hogy felköltözhessen a várba. Ez a költözés alig került többe huszonötmilliárd forintnál, de megérte, hiszen ez az összeg magába foglalja nemcsak egy új erkély kialakítását a műemléki épületben, nemcsak a dolgozószobájára fordított négymilliárdot, hanem a kolostor falait elcsúfító, kettőszázharminc éves freskók lemázolását is. Nem baj, ha führer lesz, akkor sem kidobott ez a pénz. Majd felváltva használja a karmelita kolostort és a mellette lévő Sándor-palotát, ahová eredetileg költözni akart, csak az ármánykodó szoc-lib kormány kiutalta a köztársasági elnöknek. Visszatérve a kérdéshez: megmutatni Európának, nélküle, ellenére nem jut messzire. Hunyadi megállította a török hadsereget, ő megállítja Európát.

Közismert, a szíve arany. Bőven osztogatja a pénzt, mondhatni két kézzel szórja. Igaz, nem a nép közé. Annál bölcsebb! Annál takarékosabb! Csak, aki megérdemli, annak jut a pénzesőből. Mit sem ront az arany ragyogásán, hogy ez a pénz nem a sajátja, hanem éppenséggel azoké, akiknek nem jut belőle. Sajátjaként bánik a közpénzzel is. Minden fillér jó helyre megy. Jut egyházaknak, jut sportegyesületeknek határon innen, határon túl. A legfontosabb azonban, hogy azoknak jusson, akikre támaszkodni lehet, a hűbéreseknek. Az adományozás nagyságából érzékelhető, kinek, hol a helye az osztogatás révén kialakult új uralkodó osztályban...



RÁADÁS: ZAVAROS IDŐKET ÉLÜNK

DR. SZÜDI JÁNOS BLOGJA
Szerző: Dr. SZÜDI JÁNOS
2019.04.15.



Zavaros időket élünk! Sokan, sokszor gondolták, remélték, hogy az Orbán-rezsim a végnapjai felé közeledik. A vágyak mindeddig vágyak maradtak. Ez a hatalom nem akar megrendülni. Vérszívóként egyre erősebben tapad a társadalom véredényeire. Mindig talál friss nedveket, amelyek megerősítik testileg, lelkileg.

Zavaros időket élünk! Hazánk modernkori történetének jellemzője, eddig egyetlen élősködő hatalom sem a kiszipolyozottak csapásai alatt múlt ki. A Horthy-rendszer – folytatva a magyar hagyományokat – rossz lóra tett, a vesztesek mellett fejezte be a háborút. Ez lett a végzete. A Kádár-rendszer nem jutott el az „egypárti” piacgazdaság felépítéséig. Vezetői jobbnak látták a politikai hatalmat felcserélni a gazdasági hatalommal. Ez lett a végzete.

Zavaros időket élünk! A hatalom mai gyakorlói rájöttek, semmi baj az „egypárti” piacgazdasággal, ha ők irányítják azt az egy pártot. Erről a bölcsességről mélyen hallgatva kerültek uralomra 2010-ben. Azt mondják, ez a hatalom a két háború közötti rendszert építi vissza. Azt is mondják, ez a hatalom a Kádár-rendszert restaurálja. Ezek az állítások azonban nem igazak! Ez a hatalom sokkal rosszabb elődeinél. Míg a Horthy-rendszerben úgy, ahogy működött a Parlament, volt földosztás, oktatási és egészségügyi reform, a gazdagok szerettek adakozni a népnek, addig ma a parlamentben (szándékosan így írva) már a látszatra sem adnak. Egyetlen nap alatt, vita és feltehetően elolvasás nélkül kreálnak törvényt. Az ellenzékre még a díszlet szerepét sem osztják. A ma hatalmasai a legszegényebbektől elveszik még az utcán alvás lehetőségét is. A Kádár-korszak elitcserét hajtott végre. A cselédek, a napszámosok, a munkások és gyermekeik eljuthattak a csúcsokig. Az alacsonyan tartott árak és a munkakényszer megélhetési minimumot garantált mindenkinek. A háromforintos olcsó könyvtár könyvei, a hatvanfilléres Esti Hírlap, a mozijegy, az uszodai belépő kifizethető volt a legszegényebbeknek is.

Mindkét elnyomó rendszer vérben gázolva, választási manipulációval jutott hatalomra. A Horthy-korszak – miután konzerválta a születési előjogokra épülő társadalmi viszonyokat – füstölgő romokat, halottak százezreit hagyta maga után. A Kádár-korszak – miután felépítette a háborús romokat, kiépített egy működésképtelen gazdaságot, hitelekből fedezte a jóléti intézkedéseit – hatalmas államadósságot hagyott maga után. A hatalom és az ellenzék megállapodása alapján jöhetett létre az a többpárti politikai berendezkedésre és a piacgazdaságra épülő hatalmi rendszer, amelyik csirájában magában hordozta a társadalmi jóléthez elvezető nyitott és befogadó társadalom felépítésének lehetőségét. Az egymást váltó kormányok azonban nem tudták elérni a célt, sőt az odavezető útról le-letévedtek.

Zavaros időket élünk! Rendszerek jöttek, rendszerek mentek. Az itt élők mindig cseberből vederbe jutottak. Ennek egyik oka, hogy hazánk fiai ritkán jutnak el a cselekvésig. Többnyire úsznak az árral. Kívülről, némán szemlélik az eseményeket. Kivárnak, túlélésre rendezkednek be. Sokan az eseményeket nem értik, nem is akarják megérteni. Várják a Messiást, aki cselekszik helyettük, ő értük. Ez történt 1989-1990-ben is. Az első szabad választás résztvevői azt hitték, elég elűzni a kommunistákat, kinyílik a bőségszaru. Áldozatot hozni nem sokan akartak. Változtatni kevesen mertek. Ki többet ígért, az nyerte a választásokat. Ez lett a harmadik Magyar Köztársaság végzete...

TRUMP CSAK SZERETNE OLYAN LENNI, MINT ORBÁN”, AKIT KÖZBEN SZTÁLINHOZ HASONLÍTANAK

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: T.R.
2019.05.12.



Néppárti bakugrások után a Fehér Házban köt ki Orbán Viktor, valóra válik egy régi álma, elkészül az a bizonyos fotó a kézfogásról. A magyar miniszterelnök közben számol, mit nyer és mit veszít azzal, hogy hátat fordított pártcsaládjának és az európai szélsőségesek klubjába tervez belépni. 


Ez a hvg.hu heti belpolitikai összefoglalója.

SZLOVÁKIA ÉLTANULÓ LETT, MAGYARORSZÁG MÁR CSAK A HÁTÁT LÁTJA

168 ÓRA
Szerző: HEGYI GYULA
2019.05.12.


Ma már elképzelni is nehéz, hogy amikor hazánkat 1999-ben felvették a NATO-ba, Szlovákiát még kihagyták a bővítésből a Meciar-kormány antidemokratikus jellege miatt. A kilencvenes években Magyarország a rendszerváltó országok mintagyerekének számított, a frissen önállóvá vált Szlovákiát viszont a kormányzati szintű nacionalizmus, a korrupció és a gazdasági elmaradottság jellemezte. Szívszorító belegondolni abba, hogy mára mennyire megváltozott ez a helyzet a mi rovásunkra.

A nemzetközi statisztikák száraz nyelvén az egy főre jutó bruttó hazai termék, a GDP Szlovákiában húsz százalékkal magasabb, mint Magyarországon. Északi szomszédaink átlagosan egy évvel tovább élnek, mint mi. Szlovákiában, ha szerény mértékben is, de évről évre növekszik az ország lakossága, míg nálunk megállíthatatlanul csökken. A londoni Economist Intelligence Unit úgynevezett demokráciaindexén Szlovákia a 44., Magyarország pedig az 57.

Ugyancsak elkeserítő számunkra a sajtószabadság helyzetének összevetése a Riporterek Határok Nélkül legutóbbi felmérése alapján. Északi szomszédunk a 35., míg Magyarország a szégyenletes 87. helyet kapta. Vagyis Szlovákia nagyjából az Egyesült Királyság, hazánk pedig nagyjából Sierra Leone szintjén áll. Ez utóbbi felmérést cáfolandó a Fidesz-média arra hivatkozott, hogy Szlovákiában tavaly meggyilkolták Jan Kuciak tényfeltáró újságírót, Magyarországon viszont egyetlen újságírót sem öltek meg a hivatásának gyakorlása miatt. Ez szerencsére igaz. De a Kuciak-gyilkosság több szempontból is fordulópontot jelentett a szlovák demokrácia megerősödésében.

Először is Jan Kuciak kitartóan és olyan mélységben tárta fel a hazai és nemzetközi maffia, valamint egyes kormányzati körök bűnös összefonódását, amelyre a magyar oknyomozó újságírásban nemigen van példa. És amikor a menyasszonyával együtt brutálisan meggyilkolták, akkor a gaztett földrengésszerű változásokat hozott a szlovák politikai életben. Bár a sokáig „teflonpolitikusként”, leválthatatlan vezetőként ismert Robert Fico minisztelnök személyes felelősségét senki sem bizonyította be, a közhangulat nyomására le kellett mondania. Egy demokratikus országban ugyanis a miniszterelnököt felelősség terheli azért, ami az országában és az általa vezetett kormánypárt környékén történik. Az egész Szlovákiát megrázó tüntetéseknek és Fico lemondásának is része volt abban, hogy új politikai erő jelent meg a porondon, és fiatal, rokonszenves vezetőjét, Zuzana Čaputovát egy évvel később meg is választották az ország első női köztársasági elnökének...

KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS KÍVÜLRŐL, BELÜLRŐL

NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2019.05.12.


Az világos volt, már az elején, hogy a közösség nem értelmezhető a szegregátumokban. Legalábbis nem azon a módon, ahogy azt elképzeljük.

Inkább egy azonos helyen élő csoport ez, akiket a lehetőségeik és tudásuk ott tart, együtt, szegénységben, és ahol mindenki próbál valami utat keresni a másnaphoz. Ám ebben az útkeresésben a pozíciók folyton ütköznek egymással, ami konfliktusokhoz, majd azok állandósulásával egy magas agressziószinthez vezet. Ez jellemző lesz felnőttre, gyerekre. A konfliktusok kezelésére sincs tudás, az vagy a tettlegességig, vagy a “rád hívom a rendőröket” szintig megy.

Ezt tapasztalva kezdtük mi is a munkát, tíz éve. A gyakori családok közötti, vagy nagycsaládon belüli cirkuszokkal, rendőrségi jelenléttel. Aztán ez lassan csökkenni kezdett, ami persze nem jelenti azt, hogy nincsenek, csak egyrészt nagyságrendileg kevesebb van belőlük, másrészt a megoldásokba sem vonják már be a rendőrséget minden esetben. Ha hallom, hogy valakik összebalhéztak egymással, az első kérdésem ez: volt kint a rendőrség is? És megnyugtató számomra, ha azt mondják, nem. Mert ez azt jelenti, hogy haladunk.

Tulajdonképpen ez a rendőrségi dolog is mutat valamit. Azt, hogy ez, a konfliktuskezelés is áldozatául esett a “tanult tehetetlenségnek”. Hogy kívülről várnak megoldást mindenre. Összeszólalkoznak, többnyire valami csekélységen, pl. egy gyerekek közötti konfliktuson, amit a szülőknek el kellene tudni rendezni, de indulatból kezelve ezt is, mint mindent, egymásnak ugranak, majd hívják a rendőrséget, hogy tegyen igazságot. De ebben nincs tanulás, előrelépés, hogy legközelebb nem így lesz, vannak családok, akiknél ez teljesen beépült, és nyilván ezt a megoldási módot adják tovább a gyerekeiknek is.

Amikor elkezdtük a munkát, tőlünk is ezt várták. Amiben szocializálódtak, vagyis, hogy oldja meg más a bajokat, adjon azt, amiben szükséget szenvednek, intézzen ügyeket, indoknak pedig ott volt a “én nem tudom”, vagy a “nekem jár, hisz szegény vagyok”. Iszonyatosan nehéz ezt megtörni, és valami más üzenetet is bevinni ide, pl. hogy “meg lehet tanulni”, vagy “tegyünk valamit azért, hogy jobb legyen”. Nem beszélve a “segíthetnénk egymásnak is” történetről.

Nyilván innen indultunk mi is, a kívülről jövő segítséggel, hiszen mi kijárunk a szegregátumba, kintről viszünk segítséget egy olyan helyre, ahol maguk nem tudnak pozitív változásokat elindítani, mert nincs közöttük olyan ember, aki ezt elindíthatná, végigvihetné.

Persze vannak akik uralják a terepet. De ez nem tudáshoz, tisztelethez kapcsolódik, hanem többnyire erőszakkal fenntartott tekintélyhez, no meg a pénzhez, ami a tanulatlan emberek esetében nem lehet legális jövedelemszerzés, és e miatt rájuk, mint a közösségek irányítóira, nem lehet és nem is szabad számítani. Ez csak egy torz hierarchizálódáshoz vezetne, és a bűnözés támogatásához.

Logikus lépés volt tehát, hogy egyrészt kívülről kell elindítani egy közösségfejlesztést, másrészt belülről helyzetbe hozni a közösségből olyan embereket, akik onnan tehetik ugyanezt. Kívülről mindig annyit kell segíteni, ami biztosítja a “helyzetbe hozását” azoknak, akik belül vannak. Őket kell képezni, képessé tenni arra, hogy a közösségi szabályok kidolgozói és működtetői legyenek.

Ami nehézzé teszi ezt, hogy közben változik a közösség. És erre is figyelnünk kell, a közösség dinamikájára. Mert a családok pozíciója, helyzete folyamatosan változik, lesznek, akik előbbre törnek, miközben másokat nyomnak le. Folyamatosan figyelni kell a változásokra, helyzetekre, reakciókra, hogy a “helyzetbe hozással” segítsük a közösség fejlődését. Sokáig azt hittem, személyekhez kell ragaszkodnom. Ma már tudom, a folyamatokat kell néznem ebben is, és arra építeni, ami pozitív, előremutató. Persze a folyamatokban is személyek működnek, de ha erre teszem a hangsúlyt, akkor a folyamatokhoz keresek személyeket, nem pedig beleerőltetem őket abba a tevékenységbe, amiben (még) nem tudnak működni. Nagy tanulási folyamat ez is nekem, és hihetetlenül izgalmas.

A közösség dinamikája rengeteget változott ez az alatt a tíz év alatt. Az asszonyközösségnél a sok önállóan lebonyolított esemény után már a második olyan egész éven át tartó projektet kezdtük el, amely nem teljesen “kívülről”, vagyis tőlünk induló szervezés, hanem a közösség tagjai, mint ötletadók és szervezők vannak benne jelen. Óriási eredmény ez, mutatja, hogy a “képessé tevés” működőképes stratégia. Ám miközben nagyon kell segítenünk őket, figyelni kell a többiek reakcióit is. Mert a régi beidegződések még mindig nagyon erősek. Az információk pedig, amelyek eljutnak hozzánk, nos, azokat mindig nagyon körültekintően kell kezelni. Mert azok szinte mindig a hatalmi játszmák eszközei. Hiszen a “helyzetbe hozott” személy rögtön kiváltja mások ellenszenvét, akik szerint ez nem volt jó döntés, inkább őket kellett volna kiválasztani, mert ők érzik magukat erre kompetensnek. Persze ez többnyire nem így van, a hatalom, az irányítás vágya a fontos nekik. Vagy, legalább annyit szeretnének elérni, hogy a másiknak ne sikerüljön.

Így aztán elindulnak, álhíreket gyártanak, összefognak, aztán átcsapnak hamar agresszióba, fenyegetőznek, feljelentenek, aztán alulmaradnak, bocsánatot kérnek, újrakezdést kezdeményeznek. Nagyon sokszor átéltük már ezt, és átéljük még ma is. Nehéz folyamat, nem könnyű benne a sikerélményt megtalálni. Ám ezekben a folyamatokban lassan formálódik valami más értékrend szerint szerveződő közösség. Ahol meg lehet beszélni a konfliktusokat, ahol a hazudozás, gáncsoskodás mindig kiderül, és ezzel az illető a közösség előtt szembesíthető, ahol tanuljuk az elhatárolódás és a kompromisszumok meghozásának folyamatát. Gyakoroljuk a türelmet is. Mert ez is nagyon fontos. Meg azt, hogy ne az váltson ki örömöt, ha a másiknak rossz érzést, vagy kárt okozunk. Mert korábban leginkább ez vezérelte őket, hiszen mindenkinek rossz volt, és a másik boldogulása csak fokozta a keserűséget. Ez működtette ezt a közösségnek nem nevezhető valamit, és még ma is sokakban erős a vágy erre.

Szóval, nem egyszerű ez a terület sem. Közösségfejlesztés, közben erősen figyelve a csoportdinamikára. Mindig azt segíteni, helyzetbe hozni, aki előre viheti az ügyet. Ám közben figyelni mindenkire, mert mindenki hat, így vagy úgy a közösségre, a nehezen körvonalazódó jövőképet pedig nem szabad elengednünk.

A legbiztosabb talán ebben vagyok. Hogy a közösségfejlesztés nélkülözhetetlen. És közben mindig azon gondolkodom, vajon ez a terület az állami rendszerben miért nincs jelen?

CSAK MINDEN ÖTÖDIK MAGYARNAK VAN MEG AZ ÖSSZES FOGA – HOGYAN LEHETNE MÁSKÉPP?


QUBIT
Szerző: DRAJKÓ ZSOMBOR
2019.05.12.


Van egy betegség, amelyet a 2001-es Guinness Rekordok Könyve az emberiség “leghétköznapibb” betegségeként emleget. Egy betegség, amely a Center for Disease Control and Prevention szerint az USA felnőtt lakosságának közel felét érinti, és a felnőttkori fogelvesztések leggyakoribb oka a fejlett országokban. Pedig könnyen karbantartható és kezelhető lenne, és fele ennyi problémát sem okozna, ha a betegséggel küzdők időben ellátást kapnának.

Ez a betegség a fogágybetegség, amiről most a legaktuálisabb beszélni, mivel az Európai Parodontológiai Szövetség május 12-én tartja a European Gum Health Day nevű prevenciós napot, ami Magyarországon egészséges íny napjaként fut. Az idei téma a fogágybetegségek kapcsolata más általános megbetegedésekkel, az erről szóló prevenciós kampány kidolgozásában a Magyar Parodontológiai Társaság tagjaként én is részt vettem.

A fogágybetegség vagy parodontitisz a fog anatómiai tartószerkezetének pusztulásával járó betegség, amely hosszú távon a fogak elvesztéséhez vezethet. Igazi lassú gyilkos, sok esetben csak akkor ismerik fel, amikor a fogak stabilitása már annyira meggyengült, hogy nem marad más hátra, mint a foghúzás. A fogágy szöveteinek pusztulásáért a szájüregben normálisan is megtalálható baktériumok tehetők felelőssé, mégsem minden emberben alakul ki a betegség: az egyéni tényezők, genetikai megbetegedések mellett a fogágybetegség kialakulását segíti a rossz szájhigiéné, a dohányzás vagy például a cukorbetegség is.

Nem csak a fogak betegsége

A fogágybetegséggel kapcsolatban az egyik leggyakoribb tévhit, hogy kizárólag a fogak megbetegedése. Ez az állítás egyszerűen nem igaz: bár maga a parodontitisz definíció szerint a fogak tartószerkezetét érinti elsődlegesen, a szervezeten belül egy sor másik megbetegedés vagy tünet megjelenésében lehet közvetlen vagy közvetett szerepe.

A cukorbetegséggel való kapcsolata például kettős. Egyrészt nem megfelelően kezelt és kontrollált cukorbetegeknél közel háromszoros a fogágybetegség kialakulásának rizikója, de a meglévő fogágybetegség maga is negatívan befolyásolja a cukorbetegség lefolyását: a szájüregi gyulladás jelenlétében nehezebb a vércukorszint kontrollja, nehezebb uralni és irányítás alatt tartani a diabéteszt.

A várandósok esetében különösen fontos, hogy felismerjék a fogágybetegséget. Meglévő parodontitisz esetében ugyanis megnövekszik a koraszülés, az alacsony születési súly és a preeklampszia (terhesség 20. hete után fellépő magasvérnyomás és proteinürítés) kockázata. A terhességgel összefüggő hormonális változások pedig a cukorbetegséghez hasonlóan visszahatnak a szájüregre is: várandósok esetén sokkal súlyosabbá válnak a fogágybetegség tünetei és az ínygyulladás, valamint felgyorsulhat a fogak körüli csontvesztés is.

A szív- és érrendszeri megbetegedések sem teljesen függetlenek a fogágybetegségtől. Kezeletlen fogágybeteség esetén akár két-háromszor is nagyobb lehet a szívinfarktus vagy az agyi érkatasztrófa kockázata, ami egyáltalán nem elhanyagolható.

Mindezek mellett pedig a parodontitisz az egyik leggyakoribb fogászati gócként képes a szervezet szájüregtől távolabbi területeire is baktériumokat és azok toxinjait szórni, és ezáltal ott tüneteket kiváltani. Könnyen előfordulhat például, hogy a fokozott hajhullás vagy ízületi gyulladás hátterében a fogágybetegség húzódik meg...

B TERV NÉLKÜL A KÜLHONI MAGYARSÁG

NÉPSZAVA ONLINE / SZÉP SZÓ
Szerző: GÁL MÁRIA
2019.05.12.


Magyarország abban a kényelmes helyzetben van, hogy kulturális, nyelvi integrációs nehézségek nélkül tudja – legalábbis részben – pótolni fogyatkozó, elöregedő népességét. Csakhogy meddig? A szomszédos országok magyar kisebbségei rohamtempóban fogynak, minden választás és népszámlálás jelzi, hogy igen nagy a baj.

A közelgő európai parlamenti választás vízválasztó lehet a Kárpát-medencei, kisebbségi magyarság számára. Első alkalommal történhet meg, hogy egy, az ország 9 százalékát kitevő népcsoport, a szlovákiai magyar közösség parlamenti képviselet nélkül marad. Ezúttal Brüsszelben, de jövőre parlamenti választások lesznek Szlovákiában. És jön majd a következő román, szerb, ukrán parlamenti választás, s az évek óta rezegő léc előbb-utóbb átléphetetlen akadállyá válik az etnikai alapon szerveződő magyar formációk számára. A politikai képviselet hiánya pedig kegyelemdöféssé válhat a természetes fogyás, a helyenként erőltetett, de mindenhol létező természetes asszimiláció, az értelmiségi elvándorlás, az anyaország és a Nyugat agy-, illetve munkaerő-elszívó hatásától amúgy is sújtott kisebbségi magyarság számára.

Az 1989-es rendszerváltás után minden, Magyarországgal szomszédos országban etnikai alapon kezdett szerveződni a magyarság, tulajdonképpen az egyetlen, addig használt és ismert modellhez nyúlt vissza, ahhoz, amit Kós Károly indított útnak Trianon után Erdélyben. A sikerek mellett hamar megmutatkoztak a szépséghibák is. Ekkor fogalmazódott meg először a kérdés: felülírhat-e mindent az úgynevezett „megmaradás parancsolata”, indokolja-e azt, hogy demokratikus jogállamban, többpártrendszerben egy közösség önként vállalja az egypártrendszert, annak minden hátulütőjével együtt? Egyre láthatóbban ütötte fel a fejét az igény az ideológiai alapú voksolásra, mégis, mindmáig a kisebbség többsége akkor is „a magyar pártra” szavaz, ha elégedetlen vele, pusztán azért, mert magyar. Ez a többség azonban apad. Növekedett, bár nem látványosan a román, magyar, szerb, ukrán pártokra szavazó magyarok száma, mint ahogy az etnikai alapú képviselettel szembeni elégedetlenkedőké is. 

Valós alternatíva máig nincs. A többségi (román, szlovák stb.) pártok vagy azért, mert léteznek a magyar képviseletek, amelyek úgyis elszívják a magyar választók zömét, vagy azért, mert nem érdekli őket, vagy mert tényleg ellenségesek, meg sem próbálják felkarolni a nemzeti kisebbségek sajátos problémáit. Most még minden valószínűség szerint bejut az EP-be az RMDSZ, és még egy-két romániai választással is megmérkőzik. Ám ha más tényezővel nem is számolunk, csak a népességfogyással, akkor is belátható távolságba került a vég. Szlovákiában azonban kritikusabb a helyzet. 

ovább kellene lépni, de hogyan? Ha 30 év alatt nem sikerült a magyar pártoknak többségi szavazókat szerezniük, ezután sem fognak. Van kiút? Egyáltalán, kell önálló képviselet, vagy be kell tagolódni ideológiai alapon a többségi pártok mellé?

Eddig egyetlen, a Kós Károly-i úttól eltérő kísérlet született, ám az is kifulladni látszik. Szlovákiában, a Felvidéken 2009-ben a Híd–Most magyar–szlovák vegyes párt létrehozásával megtették az első lépést a nagy ismeretlenbe. 2010-ben a Híd bejutott a pozsonyi parlamentbe, az addig domináns Magyar Koalíció – ma Közösség – Pártja (MKP) pedig nem tudta átlépni a parlamenti küszöböt. Jelenleg mindkét párt 4,5 százalék körül mozog, a Híd mögül pedig kikoptak a szlovák támogatók...

NEM ELÉG, HA EGY CIVIL SZERVEZETET A SZÍVE VISZ ELŐRE

ABCÚG BLOG
Szerző: MIZSUR ANDRÁS
2019.05.10.


Komoly problémát jelent a civil szervezeteknek, hogy nehezen tudnak pénzt szerezni a működési költségeikre, ezért kevesen engedhetik meg maguknak, hogy például irodát tartsanak fenn. Ezen változtatna az egy éve indult Appy, ami abban különbözik más közösségi irodáktól, hogy beteg és hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó civil szervezeteknek ad otthont. Az ingyenes irodahasználat mellett célzott fejlesztést is kapnak a befogadott szervezetek, hogy hosszú távon is minél stabilabban és hatékonyabban tudjanak dolgozni. Ebbe az is beletartozik, hogy legyenek fizetett alkalmazottaik, akik csak abból élnek, hogy jó célokért dolgoznak.

Az Appy irodájába belépve olyan érzésünk lehet, mintha egy menő informatikai startupnál járnánk: a Nyugati térre nyíló panorámát és a laptoppal az ölükben beszélgető fiatalokat látva az lenne az utolsó gondolatunk, hogy a közösségi iroda beteg és hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó civil szervezeteknek ad otthont. Nem véletlen a startup világot idéző miliő, azt szeretnék ezzel kifejezni, hogy ezek a szervezetek fontos célokért küzdenek, ezért ugyanolyan körülmények között kell dolgozniuk, mint bármelyik for-profit vállalatnak, – mondta Schranc Tünde, az Appy társalapítója, miközben körbe vezetett minket. “Ha már van egy iroda, amit használhatnak, miért ne legyen az olyan, ami impozáns, frekventált helyen van, ahová jószívvel tudják elhívni a partnereiket.” Hat szervezet dolgozik az Appy-ban: a Mosoly Alapítvány, az InDaHouse Hungary, az Amigos A Gyerekekért Alapítvány, a Szurikáta Alapítvány, a Kompánia Alapítvány és a Gólyahír Alapítvány...

A REZSIMMEL EGYÜTT SÜLLYED EL AZ ORSZÁG

1000 LEÜTÉS BLOG
Szerző: HaFr
2019.05.12.


...Minden évvel jobban megérdemeljük a sorsunkat. A nemzet Orbánékkal együtt óhajt elsüllyedni. Meglesz.

MIÉRT NEM VITÁZIK A VIKTOR?

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2019.05.12.


...A Viktor, ha látná értelmét a vitának, vitatkozna bárkivel. Ha a Viktor egy vitának nem látja értelmét, akkor annak a vitának nincs értelme. Annak pedig végképp nincs értelme, hogy sokadjára is kiderüljön, ami egyébként vitán felül áll: hogy a Viktor mindenkinél mindent jobban tud, és mindig neki van igaza.

Ez éppen olyan, mint amikor azzal vádolják a Viktort, hogy gyáva, és ezért megy mindenhova tucatnyi testőr kíséretében. Ami persze nem igaz, a Viktor senkitől sem fél, a tucatnyi testőr azért van körülötte, mert vigyáz rájuk.

Így van a Viktor a vitával is: amiről vele vitázni szeretnének, azokban a kérdésekben nincs vita. Ha volna, akkor vitázna bárkivel, de miután nem vitázik senkivel, tudható, hogy ezekben a kérdésekben a vita már régen eldőlt.

A Viktor nyitott a vélemények ütköztetésére. Nincs neki baja azzal, ha mások vitatkoznak, csupán azt szeretné, hogy őt, mármint a Viktort, hagyják ki ebből. A Viktort nem zavarja, ha másnak más a véleménye, mint neki, csak annyit kér, hogy az illető a véleményét tartsa meg magának..

Az pedig végképp nem igaz, hogy a Viktor nem vitaképes. Hogy vele vitatkozni olyan, mint a viccbéli galambbal sakkozni. Mely állat felborítja a bábukat a sakktáblán, odaszarik a táblára, majd büszkén ugrálva közli mindenkivel, hogy ő nyert.

PÉCSEN FOLYTATÓDOTT A PARTIZÁN EP VÁLASZTÁSI VITASOROZATA


MÉRCE
Szerző: PARTIZÁN
2019.05.11.


Május 10-én, péntek este 7 órakor folytatódott a Partizán országjáró EP választási vitasorozata. A második állomás Pécs volt, a Palatinus Hotelben tartott rendezvényen a képviselőjelöltek közül Kóbor József (LMP), Rónai Sándor (DK), Tóth Bertalan (MSZP-P), Gyöngyösi Márton (Jobbik), Nemes Balázs (Momentum) és Victora Zsolt (MKKP) vettek részt, a Fidesz-KDNP ezúttal sem reagált a meghívásra. A vita fő témája az Igazságos Európa volt, a műsort Gulyás Márton vezette.

A képviselőjelöltek az Igazságos Európa témakörén belül főleg a társadalmi egyenlőtlenségekről és a magyarok uniós érdekeiről vitáztak...

HOGYAN VÉDENÉK MEG A MAGÁNSZFÉRÁNKAT AZOK A TECHCÉGEK, AMELYEK SZÜGYIG GÁZOLNAK A TITKAINKBAN?

G7
Szerző: SZEDLÁK ÁDÁM
2019.05.11.


Gyakran mondják, hogy az adat az új olaj, bármennyire rossz analógia is. Például azért, mert az adatot belőlünk, felhasználókból nyerik ki. Ki tud magára kőolajmezőként tekinteni?

Most már minden tech óriáscég és lassan a kutyája is megígérte, bejelentette, felfújta az égre füsttel, hogy a jövő márpedig a privacy-é. Akár örülhetnénk is, ha egyrészt tudnák mi a privacy, másrészt tudnánk, hogy a cégek mit értenek alatta.

Ha történetet nem is lehet az ókori görögöknél kezdeni, de a századelőig érdemes visszamenni.* Ekkor, a rádió és a technológiából következő elektronikus lehallgatás előtt például egy jól belátható mező közepére kisétáló két ember biztos lehetett abban, hogy ha nincs senki hallótávolságra, akkor a beszélgetésük privát marad. Más kérdés, hogy azt meg lehetett figyelni, hogy ők ketten beszélnek illetve, hogy ez meddig tart, ez a metaadat. A beszélgetés tartalmáról azonban ketten tudtak.

Mint ahogy az internet előtt nagyjából az is biztosan kijelenthető volt, hogy amit az ember zárt ajtók mögött csinál otthon, azt nem fogja harmadik fél megtudni. Ezekkel együtt a privacy viszonylag új, alig száz éves fogalom, aminek az egyik legnagyobb baja, hogy igazán frappáns magyar szó soha nem volt rá. Egyfajta magánszférát jelent, annak a garanciáját, hogy senki nem hallgat le, figyel meg akaratunk ellenére...

MIT VÁRHATUNK ORBÁN ÉS TRUMP TALÁLKOZÓJÁTÓL?

24.HU
Szerző: 24.hu
2019.05.12.


...Bár a hétfői találkozó előtt nem számíthatunk részletes információkra a napirendről, a Fehér Ház közleménye is mindössze annyit árult el, hogy a tárgyalások kereskedelmi, energetikai és kiberbiztonsági kérdésekre összpontosítanak majd, irányadó lehet, hogy mi történt Babis és Pellegrini látogatása alkalmával. Trump elnök mellett mindkét találkozón ott volt Mike Pompeo külügyminiszter és John Bolton nemzetbiztonsági főtanácsadó, valamint az energiaügyi miniszter, illetve a gazdaság- és a kereskedelempolitikai vezetői.

Mindkét találkozó alkalmával nyilatkozatot fogadtak el, amely szinte megegyezik: része a NATO-tagság és a transzatlanti kapcsolatok fontosságának hangsúlyozása, a védelmi kiadások 2 százalékra emelése, katonai missziókban való közös részvétel, haditechnikai beszerzések, az energiabiztonság fontossága, Ukrajna helyzete és végül a kölcsönös kereskedelmi kapcsolatok hangsúlyozása. A sajtóhírek pedig általában úgy foglalták össze a megbeszélések témáit, hogy a migráció, a védelmi együttműködés, a gazdasági kapcsolatok, a kiberbiztonság és az Oroszországgal szembeni szankciók jövője került terítékre.

Biztosra vehető, hogy az ukrán helyzet szóba kerül majd Orbán és Trump között, ismerve a magyar kormánynak a NATO és Ukrajna közötti együttműködést blokkoló álláspontját a szomszédunk nyelvtörvénye miatt. Ugyanígy bizonyosan téma lesz – már csak Mike Pompeo februári budapesti látogatásának eredményei miatt is – az amerikai Exxon Mobile által a Fekete-tengeren kitermelt, cseppfolyósítva szállított gáz (LNG) exportja, és legfőképpen azok a haditechnikai beszerzések, amelyekről lapunk is többször írt már.

NEM IS VOLT TÁVIRÁNYÍTÓNK A VILÁGHOZ

ÖSSZKÉP BLOG
Szerző: SZEPESI BALÁZS
2019.05.12.



Teli lett a világ aggodalommal. Ezt nem csak az internetes kommunikáció logikája gerjeszti, hanem az is, hogy a világot alakító változások leszámoltak azzal az illúzióval, hogy a Béke, a Biztonság, a Prosperitás egyértelmű adottság. Mivel töltsük ki az illúziók fájó hiányát?

Lassan hozzászokunk ahhoz, hogy mennyi dologtól félünk. Ezek egyik része régóta velünk él: elvesztünk valakit, betegek leszünk, megszűnik a munkánk, kirabolnak minket… A klasszikusok mellett vannak kortárs félelmeink, amelyek körül a közélet forog. Világnézet, ízlés és érdeklődés kérdése, ki melyiktől tart legjobban.

Sokan mondják, hogy többet aggódunk, mint régen volt szokás. Életünk rész lett az óvatosság: a legkisebb bajjal elfutunk az orvoshoz, olyan dolgoktól is óvjuk gyerekeinket, amiket mi még nyugodtan megtettünk. Hogy ettől lett biztonságosabb a világ, vagy túlaggódjuk a dolgokat, azt nehéz eldönteni.

Az azonban biztos, hogy egyre látványosabb a félnivalók szerepe az életünkben. Jön a válság, jönnek a migránsok. Életünk irányítását vagy a technológiai óriáscégek veszik át, vagy az állam. Összeomlik civilizációnk a globális felmelegedésben, megbénít minket egy cybertámadás… Fortyog a félelem üstje...


"A NEMZET NEM MÁS, MINT IDEGENEK KÖZÖSSÉGE"

KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ
Szerző: KLUBRÁDIÓ / CSERNYÁNSZKY JUDIT
2019.05.11.


A modernkori nacionalista vezető nem fél az idegenektől, nem kelt gyűlöletet, és globalista szemléletű - adta meg a fogalom 21. századi értelmezését Yuval Noah Harari történész. Így jellemezze az Orbán-rendszert.

Az Osztrák- Magyar Monarchiában született, és ott halt meg csaknem az egész családja 75 évvel ezelőtt, az utolsó nagy nacionalista cunami áldozataként – mutatkozott be a CEU-n közönségének Yuval Noah Harari, a világ legfrissebb felfedezettje, mint celeb történész. Harmadik könyvével a hóna alatt járja a világot, amely az első kettő folytatásaként közérthető nyelven beszél a tudományról, a történelemről, s mindhárom a homo sapiens jövőjét fürkészi. Ötven nyelvre fordították le héberből a Jeruzsálem Egyetem történészének könyveit, amelyekben a szerző a múltról csak úgy és olyan aspektusból beszél, hogy a jövőt soha nem téveszti szem elől. Ennek lehettünk szem- és fültanúi, amikor Michael Ignatief rektor vendégeként tartott előadását Budapesten.


A nacionalizmus jó oldala


Ma a nacionalizmus jó oldalának bemutatására szeretnék fókuszálni – ezzel a felütéssel tulajdonképpen azt a nacionalizmust rajzolta fel, ami 10 ezer évvel ezelőtt fogant és az idők homályába veszve egykoron létezhetett is, de – tegyük hozzá - hogy a mai nacionalizmushoz nem sok köze van, legalábbis a mi magyar és európai olvasatunkban, az egészen biztos.

70 ezer évvel ezelőtt – ami az evolúciós fogalmaink szerint nem volt régen – a homo sapiens volt az első, amelyik kulturált közösségben és nagy számban tudott együttműködni, s amire egyetlen állatfaj sem volt képes. Ha 10 ezer csimpánzt egy futballstadionba beeresztesz, akkor csak káoszt látsz magad körül. Ha 10 ezer emberrel teszed meg mindezt, akkor azok rögtön elkezdenek egymással kapcsolatot teremteni, együttműködni, közösséget építeni. Ezért kontrollálja az ember a földet és nem más emlős – nyúltunk vissza törzsi időkig. Noha a náció kialakulását 10 ezer évvel ezelőtt a földművelés következtében összefogott közösséggé válás idézte elő. Amikor már nemcsak a rokonság élt kis csoportokban, hanem idegenek is tartoztak közéjük. A nacionalizmus egyik védjegyét Harari ekképp igyekezett megvédeni.

Én még Izrael lakosságának, annak a 8 millió embernek az 1 százalékát, tehát 800 ezer embert sem ismerek. Sőt, Izrael lakosságának 99, 99%-a teljes mértékben idegen a számomra. Még csak nem is találkozom velük. Azzal az 1 század %-kal legfeljebb érintkezem a vasútállomáson, de nem rokona az unokatestvéremnek, és nem barátja a nagynénémnek sem. Idegenek. De ugyanezt elmondhatom a terület ismerete, bejárhatósága tekintetében. Izrael területe 20 ezer négyzetkilométer, Magyarországé 93 ezer, Oroszországé 17 millió, de még a vadászok is csak pár száz négyzetkilométert jártak be. Nemcsak egy orosz lakos, de még én sem ismerem Izrael területét. Tel Avivban is vannak olyan helyek, amelyekről gőzöm sincs. S így jutunk el a modernkori náció fogalmához, ami törzsiségből eredeztethetően idegenek nagy számával bővítve jött létre..
.

ITT HALLGATHATÓ MEG, ITT OLVASHATÓ

A VAGYONOS TIBORCZ TARTJA EL A NINCSTELEN ORBÁNT?

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2019.05.11.


2016-ban szavazta meg a parlament a kötelező szülőtartást, vagyis törvénybe iktatták, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek gondoskodni szüleikről abban az esetben, ha azok önhibájukon kívüli okokból nem képesek saját magukat eltartani. Bár ez a törvény, mint minden olyan jogszabály, amelyet a fideszes többségű parlament elfogadott, közel áll a tökéleteshez, sajnálatos módon néhány részletkérdést nyitva hagyott.

Például azt, hogy milyen mértékig kell gondoskodni a szülőről. Be kell-e őt fizetni svédországi rénszarvasvadászatra, új-zélandi Rolling Stones koncertre, vagy elegendő, ha stadiont építünk a kertje végébe. Mert nem mindegy, hogy egy szülőnek a magánrepülőgépes utazásait fedezi a gyermek, vagy naponta vásárol neki tíz deka párizsit és hozzá két kiflit. Mindez azért is érdekes, merthogy Tiborcz István, aki Orbán Viktornak ugyan nem a fia, csupán a veje, felkerült a magyarországi gazdagok százas listájára, mégpedig rögtön a 32. helyre. Ez igen szép teljesítmény, különös tekintettel arra a körülményre, hogy a miniszterelnöki vő mindössze 32 éves – más források szerint 33 – a vagyona viszont több évei számánál, 35 milliárd forint...

A LOBBIHARCOK VAKREPÜLÉSSÉ TETTÉK A NAGY BUDAPESTI KÓRHÁZREFORMOT

HVG ONLINE
Szerző: GÁTI JÚLIA
2019.05.12.


Erősen felhígult projektet hagy maga után az Egészséges Budapest program leköszönt miniszteri biztosa. Utódjának kívülállóként kellene összefognia a sok száz milliárdos fejlesztést.

Hatmilliós luxusesküvő, álomautó, kényeztetett, mégis lelépő, elszeretett feleség – celebvilági hírek egy pletykalapból, melyeknek csupán mellékszereplője a faképnél hagyott férj, T. Attila üzletember. Így nem is keltett országos feltűnést, hogy a 39 éves fiatalembert Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter január elsejével a központosított közbeszerzések miniszteri biztosává nevezte ki.

A miniszter fiának barátjaként élvezi a bizalmat

Az apparátus tudomásul vette, hogy a takarító, valamint autókereskedő kisvállalkozásait igazgató Tóvizi Attila – a miniszter fiának üzleti partnereként, egyes források szerint jóbarátjaként – a miniszter feltétlen bizalmát élvezi. Most azonban a biztosi stallum mellé átveheti az Egészséges Budapest program (EBP) karmesteri pálcáját is. Kásler ugyanis nem hosszabbította meg Cserháti Péter múlt hónap végén lejárt megbízatását. Cserháti orvos, kórházi főigazgató, de volt helyettes államtitkár is az egészségügyi tárcánál, s 2015 vége óta tartja kézben az EBP menedzselését. Igaz, mostani félreállítása nem volt előzmények nélküli: az EBP-nek máig nincs a kormány által elfogadott szakmai programja. Ez azonban messze nem egyszemélyes kudarc, tucatnyi érdekviszony mentén zilálódott szét az eredeti elképzelés...

ITT OLVASHATÓ

SZABAD SZEMMEL - AZ USA MEGVÉDHETI A MAGYAR JOGÁLLAMISÁGOT - NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.05.12.



Globe Post

Az Amnesty International regionális, illetve magyarországi igazgatója szerint a holnapi Trump-Orbán találkozó esélyt kínál arra, hogy az Egyesült Államok megvédje a magyar jogállamiságot és az emberi jogokat. Közös cikkében Daniel Balson és Víg Dávid rámutat, hogy a magyar kormányfőnek nincs annyira rossz híre a világban, mint Putyinnak, de azért az orosz politikus forgatókönyvéből játszik. Az utóbbi 10 évben fojtogatja a civil társadalmat, elnémította a független sajtót és hatékony megfigyelő rendszert épített ki. Orosz kollégájához hasonlóan van hajlama az elnyomásra, személyes célokból kész eltaposni a szabadságjogokat, de úgy alakította, hogy a bírálatok elhallgattatására ne kelljen olyasfajta erőszakot alkalmaznia, amely nagyobb nemzetközi tiltakozást váltana ki. A Fehér Ház idáig elfogadta ezt a hazardírozást. 

Ám a holnapi megbeszélésen a diplomáciai látványosságon túl az USA védelmébe veheti a sokat szenvedett magyar szabadságjogokat. A magyar civil szervezetek ellen egy sor törvényt hoztak – részben orosz mintára. Az Amnesty International a saját bőrén érezte meg a rémisztő következményeket. Ideértve, hogy rettegni kell a megtorlástól, ha civilek bizonyos politikai rendezvényeken vesznek részt. Azon kívül a szabad sajtó már nem tudja felügyelni a kormányt és objektívan tájékoztatni a közvéleményt. A hatalom a médiapiac csaknem 80 %-át ellenőrzése alatt tartja. Orbánhoz már nem érnek el a bírálatok, illetve a jelentések, hogy milyen kedvezőtlen következményekkel jár a politikája. 

Washingtonból jönnek mostanában a jelek, hogy azért vannak olyanok a kormányzatban, akik nem akarják tétlenül nézni, miként veszélyeztetik Magyarországon az emberi jogokat. Az amerikai Külügyminisztériumnak újra elő kell vennie a szabad magyar sajtó támogatására meghirdetett 700 ezer dolláros támogatási keretet. Újra kell indítani magyar nyelven a Szabad Európát, illetve a Szabadság Rádiót. A helyzet további romlásának megakadályozására a State Departmentnek, illetve az USA Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének anyagilag kell segítenie az átláthatósággal, a jogállamisággal és a kisebbségi jogokkal foglalkozó civil csoportokat. És ha a kormányzat nem lép, akkor a törvényhozásnak kell meghallgatást tartania Orbán Viktor emberi jogi mérlegéről, hogy ráirányuljon a figyelem a visszaélésekre. A szabad sajtó, a civil társadalom és polgárság feladata az, hogy féken tartsa a hatalom túlkapásait. Orbán ezt pontosan tudja, azért igyekszik azt megakadályozni, viszont éppen ezért kell a washingtoni illetékeseknek felkarolniuk ezt az ügyet.
Der Standard
Sok-sok háttértárgyalás után végre eldőlt, hogy a francia elnök új frakciót kíván létrehozni az Európai Parlamentben – a többi közt a Momentummal együtt. Macron teljesen át akarja alakítani az erőviszonyokat a testületben és már csatlakozott hozzá 7 másik liberális tömörülés, így a Momentumon kívül a szociáldemokrata portugál kormánypárt, a holland miniszterelnök VVD-je, Michel belga kormányfő Liberális Pártja, a német FDP, valamint a spanyol Ciudadanos. A Strasbourgban létrejött új összefogás az „Újjászületés az új, haladó Európáért” elnevezést kapta, bár ez még nem végleges. Célja, hogy legalább 100 mandátumot szerezzen, így a Néppárt és a szociáldemokraták mögött a 3 legjelentősebb erő legyen az EP-ben. De alapítói elképzelhetőnek tartják a 2. helyet is. Macron a jelenleg 69 képviselőt számláló liberális frakcióra építi tervét. A vezetést ő venné át mert hírek szerint az eddigi főnök, Verhofstadt szívesen lenne az EP elnöke. Ami Juncker utódlását illeti, elutasítják a csúcsjelölt elvét és ebben támogatja őket Orbán valamint a görög kormányfő is. A francia politikus igyekszik meghiúsítani mind Weber, mind Timmermans ez irányú álmait. Az ő favoritjuk a dán biztos, Vestager, de alternatívaként szóba jön a holland és a belga miniszterelnök is. Ám egyáltalán nem biztos, hogy ehhez partner lesz az összes liberális párt, mert nem mindenki szeretné, ha ezután a franciák diktálnának a pártcsaládon belül. Ezért ha létre is jön az összefogás, nemigen lehet francia a frakcióvezető...

ORBÁN ABSZURD KIJELENTÉSEI III. – VAGY ŐRÜLT VAGY NÁCI A BESZÉD

HÍRKLIKK
Szerző: N. VADÁSZ ZSUZSA
2019.05.11.


Én vagyok a legkeresztényebb, tehát a legeurópaibb az európaiak között. Európa DNS-e vagyok, annak az őrzőjejelentette ki Orbán Viktor a francia filozófussal folytatott beszélgetése során. Gábor György vallásfilozófus szerint ez vagy egy bomlott elme eszmefuttatása vagy egy virtigli náci beszéd...

Ez idáig mindig tartottam magam ahhoz, hogy egy vitát, egy ügyet soha nem szabad és lehet azzal elintézni, hogy a másik felet elmebeteggé nyilvánítom, hiszen nem vagyok pszichiáter, nem tudom megítélni más betegségét, ám most először kezdtem el töprengeni azon, hogy ezek a mondatok egy végképp bomlott elme termékei vagy virtigli náci beszéd” – szögezte le Gábor György. Hozzátette: „Ez egy őrült beszéd, semmi értelme nincs”.

A SZABADSÁG DÁN RECEPTJE


HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Balázs
2019.05.12.


Balázs friss egyetemistaként került Dániába, ahol nem csak az egyetemet végezte el, hanem dolgozni is kezdett. Arról beszélgettem vele, hogy a dánok tényleg a világ legboldogabb népei között vannak-e, megszokható-e az ottani időjárás és egy diákcsereprogram révén milyen volt a sanghaji felhőkarcolók között járni.

Balázs hat éve döntött úgy, hogy Dániában folytatná a BME-n megkezdett tanulmányait. Magyarországon még csak pár hete van (egy kisebb világkörüli út végeztével), így adódott a kérdés, milyen változásokat lát a környezetében.

„Érden végigmentünk az utcán autóval, az utak fel vannak újítva, új épületek vannak, buszmegállók, cukrászda – ezek a legszembetűnőbb változások. A fiatalok között sokan keresik az utukat, a szüleim-nagyszüleim korosztályai pedig kicsit borúsabban látják a jelent, mint mi” – mondta.

Visszatérve a hat évvel ezelőtt történtekre, Dánia úgy jött szóba az életében, hogy egyrészt ingyenes az oktatás, másrészt volt egy barátja, akinek a korábbi barátnője dán volt, így némileg ismerte az országot.

„Az egész nagyon letisztultnak tűnt. Érkezéskor elképesztő szabadságérzésem lett. Leszálltunk Koppenhágában, felszálltunk az északi Aarhusba tartó vonatra. Érdekes volt látni, hogy minden mennyire tiszta, mennyire igényes, milyen sokan bicikliznek – és hogy mennyire rossz az idő, pedig augusztus volt…” – mesélte az első kultúrsokkról.

Az egyetem más volt, mint a magyarországi, kisebb, 30 fős osztályokkal dolgoztak, rengeteg volt a gyakorlati és a csoportmunka, maga az oktatás pedig sokkal inkább gyakorlatorientált volt – az egész a felépítésében sokkal inkább hasonlított egy magyar középiskolára.

Dolgoznia is kellett, hiszen az ösztöndíj egyik feltétele, hogy legalább havi 43 órát kell dolgozni mellette. Balázsék 2013 augusztusában mentek ki, ősztől mosogatóként dolgozott egy belvárosi étteremben. Ezt az állását egyébként az egyetem végéig meg is tartotta.

Tényleg boldogok a dánok?

EP-KAMPÁNY 2019 - MIRE ZIZZENNEK AZ ELLENZÉKI SZAVAZÓK?

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: BÖCSKEI BALÁZS 
2019.05.10.


A politikatudomány nemzetközi szakirodalma visszatérően foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az európai parlamenti választások alkalmával milyen területek és témák azok, amelyek egy-egy választás alkalmával mobilizálják a választókat. Másképpen fogalmazva, úgy is felvetődik a kérdés, hogy az európai tematika domináljon, vagy inkább belpolitikai hangoltságú legyen a kampány. Az EP-voksolás esetében ugyanis úgynevezett másodrendű választásról beszélünk. Ilyen alkalommal például a pártok kevesebb erőforrást mozgósítanak, továbbá magának a választásnak sincs olyan hatása, ami a kormányzati politika korrekciójával járna.

Az EP-választások során általában nem stratégiai módon szavaznak, sokkal inkább az értékpreferenciájuk vagy a szimpátiájuk lehet a döntő, amikor egy párt mellett döntenek. Viszont azáltal, hogy Magyarországon az ellenzékiek az „állítsuk meg Orbánt” jegyében maguk is emelik az EP-választás tétjét, kérdés lehet, hogy az előbbi megállapítás itthon mennyiben is érvényesül. Ha az ellenzéki szavazók ugyanis jelentősebb számban gondolják azt, hogy tényleg Orbán-megállító lehetőségről beszélünk, úgy többen szavazhatnak olyan pártra, amellyel kevéssé szimpatizálnak, de valószínűbben megugorhatja a küszöböt.

Általában is igaz, hogy Európa-szerte nemcsak a populista jobboldal emeli a választás tétjét, hanem az állandósuló európai krízis (vagy vélt egyensúly-átrendeződés) miatt is döntő fontosságú, hogy az egyes pártcsaládok mennyi mandátumra tesznek szert. Emellett a választással nemcsak az egyes, jövőre vonatkozó Európa-koncepciók kerülnek megerősítésre, hanem az eredmények az egyes pártok további – otthoni – (le)építkezésekhez is hozzájárulhatnak...


CSAK A FIDESZ?

MAGYAR HANG
Szerző: SZERETŐ SZABOLCS
2019.05.11.


...Ha a pártelitek nem is, a kormányellenes szavazó még komolyan veheti a küszöbünkön toporgó választást. Nem mindegy ugyanis, mekkora fölénnyel nyer a Fidesz. Ha ellenfelei a kanyarban sem látszanak majd, s könnyedén besöpri a leadott szavazatok többségét – nem sok híja volt, de tavaly áprilisban ez azért nem sikerült –, az még mélyebbre löki az apátia gödrébe az ellenzéki érzelmű polgárokat. Nagy lépést tenne az ország a kvázi egypártrendszer felé, amelyben az ellenzéki pártok szándékuktól függetlenül csak az orbáni díszletdemokrácia kellékei lehetnek. Van mit veszítenünk május 26-án.

ITT OLVASHATÓ

„Amíg a rendszer meg nem bukik…” – Magyar Hang-ajánló