2020. május 17., vasárnap

SZABAD SZEMMEL - ORBÁN TUDATOSAN KIAKNÁZZA AZ UNIÓ GYENGESÉGEIT - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.05.17.



Die Presse 

Már megint Orbán Viktor nevet a végén, mivel tudatosan kiaknázza az unió gyengeségeit. Erre figyelmeztet Közép-Európa egyik legjobb amerikai elemzője, hozzátéve, hogy a magyar tekintélyelvű rendszer kialakulásához jócskán hozzájárult az Unió is. Daniel R. Kelemen, a New Jersey államban lévő Rutgers Egyetem politológia professzora azután nyilatkozott, hogy egyrészt az Európai Parlamentben sok pátosszal teletűzdelt vita zajlott Magyarországról a felhatalmazási törvény miatt, másrészt pedig a kormányfő Belgrádban bejelentette, hogy valószínűleg a hónap végén lemond különleges jogköréről. A szakértő számára ez utóbbi fordulat egyáltalán nem meglepetés, mert mint mondja, Orbán mindig is igen ravasz volt. Rendszerint úgy lép fel, mint aki ragaszkodik a törvényhez. Lehet ezt akár tekintélyelvű legalizmusnak is nevezni. Vagyis úgy tesz, mintha komolyan venné a bírálatokat. Egy pár dolgon változtat is, de a végén mégiscsak eléri a célját, mert eljátssza, hogy engedelmeskedik. A Bizottság nem tudja, mit kezdjen ezzel a taktikával, mert általában megelégszik azzal, ha a másik oldal legalább látszatra belemegy a dolgokba. A szakértő szerint Magyarországon, Lengyelországban, Bulgáriában három tényező segít stabilizálni az autoriter egyensúlyt: először is, az európai pártok rendszere egyszerre fejlett és nem eléggé fejlett. Főleg az EPP-re áll, hogy annak tagszervezetei fedezik egymást, ám a polgárok nemigen látják át ezeket a viszonyokat. Ezért van az, hogy az osztrák konzervatívok védik ugyan a Fideszt, mégsem látják kárát saját szavazóik körében. Másodszor, a támogatásokon keresztül az EU finanszírozza ezeket a rezsimeket. Harmadszor, az unión belüli szabad mozgásnak fura következménye, hogy aki nincs megelégedve a rendszerrel, az kivándorol, ám a hazautalt pénzekkel mégis támogatja annak gazdaságát. Orbán esetében döntő, hogy az Európai Néppárt továbbra is kiáll mellette. Ám az elemző azt kérdezi, hogy a kereszténydemokraták nem ismerik a történelmet? Szerencsére napjainkban egyetlen Hitler sincs a színen, viszont nagyon sok von Papen akad. Mint ismeretes, ő volt az a kancellár, aki végzetesen téves politikai számításból lehetővé tette a vezér felemelkedését. Kelemen nem gondolja, hogy az unió ki tud szabadulni ebből a tekintélyelvű egyensúlyból. A 7-es paragrafus teljesen használhatatlan, legfeljebb arra jó, hogy egy rendszer ne csukja le tömegesen az ellenzékieket. Azaz teljes, brutális diktatúra nem alakulhat ki. De az új „demokratúrák” eleve más logika szerint működnek. A szakember úgy összegzi a helyzetet, hogy mindent egybevéve Brüsszelnek lenne eszköze az ilyen rendszerek megrendszabályozására, csak éppen a bátorság hiányzik hozzá.

A magyar miniszterelnök arra készül, hogy két hét múlva megválik nagy vihart kavart különleges meghatalmazásától. A nacionalista politikus ellen az a vád, hogy a járvány ürügyén saját hatalmát erősíti, miután jogot kapott arra, hogy tetszése szerint, meghatározatlan ideig dekrétumokkal irányítsa országát. Hogy mikor van vége a vészhelyzetnek, az a kormány mondja ki. Egyébként azt is Orbán szemére hányják, hogy még jobban meggyengíti a demokráciát, amely már amúgy is törékennyé vált a Fidesz 10 évnyi uralkodás alatt. A Bizottság a héten kinyilvánította azt a kívánságát, hogy térjen vissza a demokratikus közösségbe Magyarország, amely ellen csaknem két éve jogállami eljárás folyik. Nemzetközi szervezetek immár 10 éve kifogásolják a magyar tekintélyuralmi rendszert. Legutóbb a Freedom House már átsorolta az országot a demokráciákból a hibrid rezsimek sorába. Budapest mindannyiszor erőteljesen visszautasította a bírálatokat. Most pedig azt bizonygatta, hogy a rendkívüli állapot csupán a járvány végéig tart – emlékeztet a francia konzervatív lap.

FT 

Orbán Viktor megpendítette: nem tartja magára nézve kötelezőnek, hogy az unió legfelsőbb bírósága szerint Magyarország megsértette a közösségi jogot azzal, ahogyan a tranzitövezetekben bánt a menedékkérőkkel. Az ítélet értelmében jogellenes az érintettek fogvatartása. Pardavi Márta szerint a kormányfő mostani reakciója azt mutatja, hogy a politikus kész mérlegelni, miként tud szembeszállni az EUB-vel. A Helsinki Bizottság társelnöke szerint a magyar állam szempontjából tanácsosabb a magyar Alkotmánybírósághoz fordulni, semmint nyíltan elutasítani a luxemburgi ítéletet. Egyébiránt a luxemburgi testület az idén még több magyar ügyben is határozatot hoz. Egy hónap múlva várható a verdikt arról a törvényről, amely kötelezi a külföldi támogatással működő civil szervezeteket, hogy idegen ügynökként tüntessék fel magukat. Utána valamikor pedig az kerül terítékre, hogy volt-e a magyar államnak joga elűzni a CEU-t. Bírálók szerint az évek során Orbán engedelmességre kényszerített egy sor demokratikus intézményt, köztük az Alkotmánybíróságot. Továbbá a kétharmadot arra használta, hogy módosítsa az alaptörvényt, ha a vonatkozó szabályozást előzőleg megkérdőjelezte valamelyik bíró.

Az Európai Bíróság elmarasztaló ítéletet hozott a két tranzitövezet kapcsán a magyar menekültpolitikáról, úgy hogy Orbán Viktor azonnal utalt is a német Alkotmánybíróság legutóbbi ítéletére, amely kéltségbe vonta az uniós jog elsőbbségét. Ennél fogva várhatóan Magyarországon is még inkább fel fog merülni, amikor a kompetencia a tét, hogy kié a végső szó: az EU-é avagy a nemzetállamoké. Annál is inkább, mert a miniszterelnök úgy érzi, országát jogtalanul állították pellengérre. Így bőven belefér, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyja a luxemburgi döntést. Viszont aki ismeri, hogy milyen viszonyok vannak a két létesítményben Röszkénél és Tompánál, az nem lepődhet meg az EUB állásfoglalásán. Hiszen Magyarország menedékpolitikája évek óta a bezárkózásra és az elrettentésre épít, és ha a kormányfőn múlik, akkor ez így marad a jövőben is. Az európai bírák azonban nem fogadták el azt az érvelést, hogy az érintettek önként vannak a két táborban, pedig a magyar igazságügyi miniszter még két napja is ezzel érvelt.

Az új szélsőjobb aligha jut hatalomra egyik pillanatról a másikra, inkább attól kell tartani, hogy lopakodva szerzi meg az uralmat, miután lassan elhal a liberális demokrácia. Erre figyelmeztet Andreas Audretsch, aki a Haladó Központ nevű német agytrösztnél politológus. Közös interjút adott, amelyen társa, a történész Claudia Gatzka azzal támasztja alá félelmeiket, hogy a vírus és a korlátozások után most hatalmas gazdasági válság közeleg és a radikálisok ujjal mutogathatnak a kormányokra, mármint hogy mindezért azok a felelősek. És látszik, hogy a jogok szűkítése miatt máris sokan szembefordulnak a demokratikusan megválasztott vezetéssel, a liberális pártoktól, amit alátámasztanak a sorozatos németországi tüntetések. A két szerző nemrég jelentette meg könyvét, ’Lopakodva a hatalomba” címmel. Emlékeztetnek arra, hogy a rasszista mozgalmak gyakran meglovagolták a járványokat és mindig is igényt tartottak arra, hogy utat mutassanak a jövő felé. Most is vastagon jelen vannak a szigorítások feloldását sürgető megmozdulásokon, ideértve a neonácikat és az összeesküvés elméletek híveit is. Szabadságharcosoknak állítják be magukat, és azzal vádolják a kormányt, hogy az diktatórikus eszközökkel él, mert még azt is megmondja, mikor hagyhatják el az emberek az otthonaikat. Az elején még arra hivatkoztak, hogy a bajt a multikulturális gondolkodásmód okozza, amit a globalista elit kényszerít ki. Ám ez nem más, mint a járvány rasszista, völkisch értelmezése. Magja a homogén nép. De ezek a nézetek igen széles skálán mozognak. Kezdve onnan, hogy nincs is vírus, egészen odáig, hogy a veszély Kínából jön és csakis fehér bőrű nemzetként, zárt határokkal védekezhetünk ellene. De pl. Trump egyszerre képviseli a kettőt, úgy hogy a két megközelítés között nincs is olyan nagy különbség. Amúgy pedig az ilyen ellentmondások nem szokták zavarni ezeket az irányzatokat. Egyébként már a nemzeti szocialisták is egészséges és fajilag homogén néptestet hirdettek. Részben a járványokra hivatkozva fogadtatták el a lakossággal, hogy ki kell közösíteni a zsidókat. Ez az elem azután most előjön a migráció kapcsán. Orbán jelenleg is azt hangoztatja, hogy kétfrontos harcot kell vívni: az egyiket a vírus, a másikat az illegális bevándorlók ellen. Kaczynski pedig azt állította, hogy az idegenek parazitákat és baktériumokat visznek be Lengyelországba. Az elemzők arra is kitértek, hogy a mai szélsőjobb sok mindent átvett a kommunista Gramscitól, aki azt hirdette, hogy a társadalom fölötti uralom elképzelhetetlen a kultúrában betöltött központi szerep nélkül. Sok szélsőséges párt pontosan ezért igyekszik átírni a történelmet, hiszen annak révén új világképet tud kialakítani. De a legtöbbször a lényeg, hogy legitimálják a homogén nemzetet.

"SOK GYEREK CSAK AKKOR ESZIK, HA ÓVODÁBAN VAGY ISKOLÁBAN VAN, MOST, HOGY NEM JÁRNAK, VAN, AKI ALIG JUT ENNIVALÓHOZ”

NÉPSZAVA
Szerző: KRAUSZ VIKTÓRIA
2020.05.17.



A legoptimistább várakozásokat is túlteljesítette az az adománygyűjtés, amelyet három civil szervezet indított Még egy falat címen. Magánszemélyektől érkező kisadományokból több mint 20 millió forint gyűlt össze, amit a leghátrányosabb 12 település rászorultjai között osztanak szét – tisztítószer és tartós élelmiszer formájában.

„Azt tanultam ebből a kampányból, hogy nem szabad szégyellni, ha nincs, hanem segítséget kell kérni, akár a nyilvánosságtól is. Csodálatos, hogy ennyi pénzt adományoztak az emberek, nagyon hálásak vagyunk. Nyolcvan család, összesen 557 ember kapott tartós élelmiszert, a telepen élők majdnem felének, a legrászorultabb családoknak jutott a konzervből, tartós tejből, olajból, lisztből, cukorból, rizsből, sóból és pirospaprikából álló csomagból. De ha ez elfogy, nem tudjuk, mi lesz” – mondja Balogh Zsanett, a Civil Kollégium Alapítvány (CKA) közösségszervezője, aki Nagykálló egyik romatelepén él férjével és 4 és fél hónapos kisfiával. „Egy szegénytelepen máról holnapra élnek az emberek, napszámba járnak, alkalmi munkákból gyűjtenek össze napi néhány ezer forintot, amin sokszor 6-8-10-en »osztoznak«. Ezek a munkák a járvány miatt azonnal megszűntek, és ezeknek az embereknek sem megtakarításuk, sem vésztartalékjuk nincs. Itt tényleg üresek a spájzpolcok és a hűtők. Sok gyerek csak akkor eszik, ha óvodában vagy iskolában van, most, hogy nem járnak közösségbe, van, aki alig jut ennivalóhoz” – magyarázza az óvodapedagógus-diplomával rendelkező Zsanett, aki születése óta él a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, 10 ezres Nagykállón és 18 éves kora óta foglalkozik a legszegényebb romák problémáival. „Az emberek egészségi állapota igen rossz, ami persze nem meglepő: nincs pénzük gyümölcsre, zöldségre, húsra, legtöbbjük sosem szedett még vitamint. Annyira számítanak ránk ebben a nagyon nehéz helyzetben, hogy nincs más választásom: segítenem kell.” 


Nagykállón összefogtak a romák és nem romák: egy hölgy varrt maszkokat, az anyagot egy 10 ezer forintos, szintén helyből érkező felajánlásból vették, így 120 maszkot tudtak kiosztani. „Az olasz példából indultam ki, hiszen a mentalitásunk hasonló, ha betörne a telepre a járvány, futótűzként terjedne, ezért nagyon sokszor elmondtam mindenkinek, hogy mossanak kezet és maradjanak otthon. Amikor láttam, hogy a szappan és a kézfertőtlenítő milyen drága lett, akkor egy másik kampány keretében 50 családnak tudtunk adni kézmosókat” – meséli Zsanett...

MEGKEZDŐDÖTT VÉSZTÖRVÉNYSZÉK FARAGÁS, EGYELŐRE KÍSÉRLETI JELLEGGEL

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Mikes Mirtill
2020.05.17.



Tárgy: szék

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba


Nagyon viccesnek tetszik lenni ottan a jó módban! Migránsként. Mi meg, bennszülöttek, itthon folyvást csak szűkölünk, mint a kutya, amelyiknek ajtóhoz csukták a farkát, írja kend. Szememre hányja, amiért a szomorkodni valókat sorolom. Mintha direkt én csinálnám az ország pusztítást, hogy a kend hazajövő kedvit rontsam.

Ejnye-bejnye! Hát ki vagyok én itt? Senki! Meg velem együtt úgy négymilliónyi bennszülött is senki. Akikről kend sehol nem hall, nem olvas egy vakkantást se. Soha. Elvétve, néha szó esik a cselédségről. Azok némák. Néha digitálisan kézcsókra járulnak a gazdához, megkapják a nyugtatójukat, de semmi nyunyóka. Lábhoz. Térdel. Fekszik. Kel. Szolgál.

Azt tudja, hogy most éppen a Horthy dílerek a Trianon nevű anyagot terítik Európának ebben a szegregátumában? Ütős szer. Euróval dúsítva nyomatják. Még a románok is beindulnak tőle. Ezért Erdélyben gyenge magyar forinttal hígítják az udvari szavazatszállítók.

Úgyhogy nagyon szépen kérem a Kelemen bácsit ne írjon, ne kérdezzen, és főleg ne prédikáljon nekem, mert elnézek/elkattintok valamit és ijedtemben úgy ellaposodok, mint a pandémia-görbe a várurunk homlokráncolására. Mint legutóbb is 34–et írtam 32 helyett és még kendnek állt feljebb, pedig kend zavar mindig össze.

Százszor leírtam már, de csak nem érti kend. Én a saját szememmel nem látom, csekély értelmemmel fel nem fogom mi és hogyan van itten. Írom, amit hallok. Ahogy hallom. Legfeljebb rövidítem, ha tudom, mert hosszú. Gondolom nem mindig sikeres a kurtítás, mert nyafog néha kend. Nyafogni nekem illik. Elvárás, mióta kedvező testhelyzetből, térdelő rajttal elindult a magyar nép Európába cselédnek, és a nőneműeket lefokozták ketteseknek. Tudom. Illiberális vívmányként már itthon is karriernek számít a cselédsors. Csak a javadalmazása nem zárkózott még fel Európához.

Most is, ni. Azt mondja a néni, azért kell a maszk az öregek szája elé, mert sok a fogatlan. Látványuk rontja a fogturisták előtt az udvari kirurgus renoméját, márpedig sikeres országként nekünk ló wellnessre is telik. És nem az Andokban vagyunk, ahol kedvezmény, ha fogatlan vénasszonyok által rágott chichat adnak a vendégnek...


A MINISZTERELNÖK, KEZÉBEN KALAPÁCCSAL – (SZÖGEK VAGYUNK MI IS) I. RÉSZ

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.05.17.


Apró módosítás Orbán Viktor szombati bejelentéséhez: nem fényesen megnyerte, sokkal inkább fényesen elveszítette a koronavírus elleni első csatát ő maga és a magyar kormány, vagy az operatív törzs. Ez persze egyet jelent a miniszterelnökkel. Természetesen tudom, hogy az orbáni mondat alapvetően propaganda célokat szolgál, és nyilván ráfogható ez a meghatározás az én kijelentésemre is. de összességében a tények – február közepe, március eleje óta elkövetett hibák – nehezen sorolhatók a siker kategóriájába. De, hogy ezúttal a legendás kommunikációs képessége is cserben hagyta Orbánt, azt épp a hétvégi, a vírus elleni küzdelem első szakaszának megnyilatkozásai mutatták – maradjunk az ő kifejezésénél – a legfényesebben.

Ígérem: ezekre még visszatérünk, ám valóban itt az ideje, hogy áttekintsük ezt a nagyjából három hónapo –, ha nem is teljes körű, de egyfajta számvetést készítsünk a vírussal eddig eltöltött-életünkről.

Magyarország, mondják – ismerjük el –, nem tartozott a legrosszabbul teljesítő országok közé. Ennek egyik magyarázata feltehetően az, hogy a régiót elkerülte a járvány súlyosabb formája; ennek semmi köze a kormányhoz. Tekinthetjük objektív adottságnak, amelynek megfejtését még eddig nem tudta sehol senki megadni. Így történt, így alakult, örüljünk neki. Mi nem fizettünk olyan árat a hibákért, mint Olaszország, Spanyolország, Kína, vagy az Egyesült Államok. Még akkor sem, hogy egyelőre érthetetlenül magas nálunk a fertőzöttséghez mért halálozási arány; egyszer nyilván meglesz ennek is a pontos magyarázata. Összességében – és ennek ellenére – itthon nem alakultak ki válságos övezetek, nem volt káosz, ami annak is köszönhető, hogy az emberek látták a bergamói képeket, tudatosult bennük, hogy milyen veszélynek vannak kitéve, miáltal sokkal fegyelmezettebbek voltak, mit azt várni lehetett. Annak ellenére, hogy Orbán a kezdetben – még február közepén – abszolút lebecsülte a járványt, az „országértékelő” beszédében ki sem tért az előttünk álló veszedelemre, másnap a parlament nyitóülésére be sem ment. Kásler Miklóst bízta meg, hogy adjon tájékoztatót a koronavírusról az országgyűlésnek, és a rádiónyilatkozatában is előbbre helyezte a migráns-ügyet a járványnál. Amikor pedig már cáfolhatatlanul betoppant Magyarországra a fertőzés, és az ellenzék – valamint a szakma – az iskolabezárásokat követelte, ő még – külföldi utazásai közepette – az oktatás folytatását követelte, olyannyira, hogy meg is fenyegette azokat, akik szembe mernének menni akaratával...

A JÁRVÁNY ELHOZHATJA A TOTÁLIS MEGFIGYELÉS KORSZAKÁ

24.HU
Szerző: OROSZ R. ZOLTÁN
2020.05.17.


Két hónapja új világban élünk. Bár sokan remélik, hogy előbb-utóbb minden visszatér majd a régi kerékvágásba, biztosan nem így lesz. A járvány máris komoly változásokat indított be, és olyan folyamatokat gyorsított fel, amelyeket régóta halogatunk. Rab Árpád trendkutató szerint a jövő sok szempontból veszélyes, de bízik benne, hogy mégsem lesz túl sötét.

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) január 9-én adott ki először figyelmeztetést egy influenzaszerű járványról, amely valószínűleg egy állatpiacról szabadult el, és tüdőgyulladásos megbetegedések soráért felel a kínai Vuhan városban. Az amerikai járványügyi hivatal (CDC) néhány nappal korábban, január 6-án adta ki ugyanezt a figyelmeztetést. A legkorábban egy BlueDot nevű, kanadai mesterséges intelligencia jelezte, hogy mi készülődik: már 2019. december 31-én.

Kéthavi bezárkózás és pánik után már tudjuk, hogy egy-másfél hétnyi előny rengeteget jelenthet a védekezésben és a felkészülésben. Már ha odafigyelünk a riasztásra. Bár a jelenleg – és valószínűleg még legalább a jövő év elejéig hullámokban – dúló világjárvány elszabadulásakor ezt senki nem tette meg, a koronavírus remélhetőleg elég kemény leckét ad ahhoz, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő még egyszer. A BlueDot és a hozzá hasonló mesterséges intelligenciák a jövőben biztosan kulcsszerepet játszanak majd a védekezésben, de a világjárvány más területeken is gyökeresen alakítja majd át a technológiához fűződő viszonyunkat.

"Az egészségvédelem nevében jön majd az emberek totális megfigyelése, de az élet mégsem lesz annyira szörnyű, mint Orwell 1984 című regényében"

– mondta a 24.hu-nak dr. Rab Árpád szociológus, trendkutató, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, az NKE Információs Társadalom Kutatóintézetének főmunkatársa...

VAN ÉRTELME KÉT HÉTRE KINYITNI AZ ISKOLÁKAT? ÉS MI LESZ NYÁRON A GYEREKKEL?

HVG ONLINE / ITTHON
Szerzők: BALLA ISTVÁN, JOÓ HAJNALKA
2020.05.16. 


A járványhelyzet miatt a korábbi éveknél is nagyobb fejtörést okozhat idén a szülőknek, hogy oldják meg gyerekeik nyári felügyeletét, hiszen az éves szabadságuk nagy részét sokan - kényszerből vagy önként - már mostanra kivették, pedig még véget sem ért a tanév. A kormány korábban halvány ígéretet tett rá, hogy keres valamilyen megoldást a nyári gyerekfelügyeletre. Sokaknak viszont nemcsak a szünidőre, hanem már most szüksége lenne valami alternatívára a jelenlegi, nem túl vonzó ügyeleti csoportok helyett. Újranyitnak-e még júniusban az iskolák? Jövő hétre eldőlhet.

"Azt mondták, azért nem nyitják ki újra az iskolákat, mert nincs rá tömeges igény. Hát, az én tömegem nagyon is igényli!" – fakadt ki a minap egy zárt, szülői Facebook-csoportban egy anyuka. A posztja nyomán indult hozzászólás-özönben viszont erősen megoszlottak a vélemények arról, hogy jó, illetve felelős döntés lenne-e visszaengedni a gyerekeket az iskolapadba.

Az újraindítás mellett érvelők többségét a jelek szerint nem csak a nyolcadik hete tartó összezártság frusztrációja hajta, illetve az elegük van a digitális oktatással járó küszködésből. Sokan azt mondják, a gyerekeik lassan beleőrülnek abba, hogy hiányoznak a társaik (akad, akinek a tanár néni is), az életükből pedig a rendszeresség...

„MAGYARORSZÁG AZ ISMÉTLÉS POKLA" - KRUSOVSZKY DÉNES INTERJÚJA NEMES Z. MÁRIÓVAL

MAGYAR NARANCS / SORKÖZ
Szerző: KRUSOVSZKY DÉNES
2020.05.16.


Tavaly jelent meg Barokk Femina című verses naplója, ami egyszerre lírai időutazás 2006-ba, és horrorisztikus vízió a jelenről, sőt a jövőről is. A hungarofuturizmus vezéralakjával beszélgettünk költészet és járvány viszonyáról, a Fidesz és a FIDESZ közti különbségről, és még a ROHADÓ is szóba került.

Magyar Narancs: Valószínűleg nem először kapod meg ezt a kérdést, de talán nem felesleges ezt itt sem tisztázni: mi a hungarofuturista álláspont a vírushelyzettel kapcsolatban? Ez már a jövő, vagy még/már a múlt? Egyáltalán hol vagyunk?

Nemes Z. Márió: Ha abból indulunk ki, hogy a hungarofuturistákat a jövőből küldték vissza, hogy kiborgvírusként kódolják újra magyar történelmet, akkor drukkolhatunk a nyájimmunitásnak, mely végső soron a magyarság mutációjának egyik újabb fokozataként is értelmezhető. Ha már mind posztmagyarokká változunk, akkor többé egy magyar se betegíthet meg egy másik magyart, miközben az összmagyarság a világot hungarizáló győzedelmes betegség, a pandémia pedig az Új Honfoglalás. Vagyis minden a legnagyobb rendben.

MN: Oké, mindenesetre a világban krízis van, és ugyan a te köteted még a járvány kirobbanása előtt jelent meg, és korábbi kríziseket dolgoz fel, alapvetően mégis ráolvasható erre a mai helyzetre is sok szempontból. Mit jelent az, hogy krízisirodalom? A költészet krízisirodalom volt-e már ezt megelőzően is?


NZM: Szimpatikus az utóbbi megközelítés. A számomra izgalmas költészet nem egyszerűen valamilyen krízisről számol be, hanem maga is állandóan krízisben van. Ez azt jelentené, hogy a nyelvet olyan szükségállapotba kell hozni, vagy engedni, hogy addig hajtsa magát, mely a versről vallott elképzeléseink újrafogalmazására kényszerít. Ebben az összefüggésben egy általunk nem kontrollálható, de kényszerítő erővel szembeni radikális nyitottság elérése a fontos. Reza Negarestani iráni filozófus írja, éppen a járványokkal összefüggésben, hogy nyitottnak kell lenni, mégpedig a kalkulálhatatlanság módján, nyitottnak arra, hogy kinyissanak, feltárjanak, kibelezzenek vagy határtalanítsanak. A költészet számomra a nyelv virális eseménye, olyan határtalanítás, mely felszámolja az autonóm szubjektum karanténját, miközben az, hogy mi a vers, és miként az, ami, kalkulálhatatlan marad.

MN: A kötettel kapcsolatos interjúid egyik visszatérő fogalma a túlazonosulási esztétika, ahogy mondod, ez lenne a kulcsa a személyességnek és a személyesség meghaladásának is, vagy legalábbis annak, hogy ne váljon komikussá a személyes pozíció ideológiai rögzítettsége. Vagy rosszul értem?

NZM: Talán túl sokszor emlegettem már ezt a dolgot, miközben a fogalom használata maga is túlhasználássá vált, de ez nemcsak a kioltódás, hanem valami új megszületésének a lehetőségét is magában rejti. Gondoljunk csak a szakócára. Valamit addig pattintunk, amíg valami más nem lesz belőle. De vissza a kérdéshez. A túlazonosulás a hungarofuturista gondolatkörben tűnt fel, mint a nacionalista beszédmódok kisajátításának és túlhajtásának egyik lehetősége, mely a rögzített pozíciójú ironikus distanciával szemben képes beépülni, beszivárogni és fertőzni, egyúttal radikálisan megnyílni a Másik fertőzésének. Ezáltal azonos és nem-azonos között létrejön egy lokalizálhatatlan köztesség, a kísérteties hasonlóságok örvénylő rendszere, mely aztán szükségállapotig fokozódik. Kicsit A dolog (1982) című klasszikus sci-fi űrlényének működésére emlékeztet a stratégia, hiszen a „lény” nem egyszerűen úgy tesz, „mintha” ember lenne, vagyis nem csak utánoz, hanem asszimilál, tehát ténylegesen „azzá” is lesz, amit (re)produkál. Előzzünk jobbról, ha már jobbak vagyunk a jobbnál. Ugyanakkor ettől általában a jobb, meg a bal is összezavarodik, és már kész is a karambol. De művészileg ez általában előnyös, és nem is csak a rombolásról szól. Egy karambol végkimenetele nem kalkulálható, legyünk nyitottak, az abszurditási versenyből, a túlhasználásból, meg a túlhajtásból akár egy új szakóca is kipattanhat...

KÖZMUNKA, TOVÁBB

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2020.05.17.


Bővítik a közmunka lehetőségeit. Annyiból nyilván jó, hogy akik elvesztették a munkájukat, annak helyben lesz valami. Valami, ami azonban szerintem nem igazi munka, az én megtapasztalásaimban legalábbis nem az.

Egy része mögött biztos van munka. Mindig van, aki bizonygatja. Mert akiket becsatornáztak az intézményekbe, takarítóként, óvodai vagy konyhai kisegítőnek, karbantartónak, ők dolgoznak, és nyilván az érettségizettek is, több helyen. A munkájuk hasznos és fontos, nekem csak az a bökkenő ebben, hogy korábban ezeket a munkaköröket nem a közmunkabéres fizetésekhez kötötték. És én ebben visszalépésnek tartom azt, hogy ezeket az állásokat ma így töltik be. Még akkor is, ha sokak szerint szívesen végzik, még akkor is, ha nagyon fontosak az intézmények fenntartása szempontjából.

A másik nagyobb réteget érint, de számomra ott sem pozitív a kép. Vannak önkormányzatok, ahol mezőgazdasági tevékenységet végeznek, vagy asztalosműhelyük van, esetleg térkövet gyártanak. Mindig érdekelt, miféle üzleti tervek lehetnek a sikeresnek mondott közmunka-programok mögött. Meg az is, hogy lehet 54 ezer forintért megfelelő teljesítményre motiválni az embereket. Vajon hány órát dolgoznak megfelelő munkamorállal? Motiváltan, mert érzik, hogy van előrelépés. Pénzben nincs. De akkor miben lehet? Értékteremtésben? Nos, ennyi pénzért nagyon magas szinten kellene lennie az önbecsülésnek, hogy valaki azt érezze, érdemes húzni. Pontosan látom a különbséget, hiszen mi is veszünk át évek óta a közmunka-programból embereket a társadalmi vállalkozásunkba. Saját megtapasztalásból tudom, mennyire nehéz egy másfajta munkához szoktatni őket.

Ha tehetem, mindenhol megnézem a kézművestermékeket, amelyek közmunkában készülnek. Sosem láttam nyilvános kimutatást abból, mennyit értékesítenek ezekből, milyen piaca van. A rongyszőnyegeknek, kosaraknak, papírfonásoknak, gyékénymunkáknak, az internetről letöltött, hasznavehetetetlen “dekorációs tárgyaknak”, amelyeket készítenek.

Az élelmiszereknek, tésztáknak, lekvároknak sem egyszerű piacot szerezni. Nem hiszem, hogy kitermeli a munkabéreket, járulékokat. A minőségi ínyenc kézműves élelmiszerek piaca azoknál van, akik ezeket meg tudják fizetni. Egy falu közmunkaprogamjából ezek elérhetetelenek. Ezt a piaci rést már rég megtalálták azok, akik meg tudták mellé teremteni a legkorszerűbb technológiát, elérték a legkülönlegesebb recepteket, fűszereket is. A tömegtermékek gépestése, pl. a zöldségfeldolgozásoké meg nem igazán értelmezhető a kis falvak szintjén. A háziasszonyi technológia ezekkel a gépesített nagyüzemekkel szemben versenyképtelen.

Látom, sok helyen szétosztják, amit termelnek, a településeken. Hasznosul így is, persze, és nagyon jó. Csak éppen fenntarthatatlan. És sok esetben ellenére megy az önfenntartási képességek fejlesztésének. Mert minek műveljen valaki kertet, ha a közmunkában megtermelik a krumplit, zöldséget, és onnan megkapja? Az önfenntartó falvak, bár minden értékükkel tudok azonosulni, szerintem utópisztikus elképzelések. Akik elindulnak e felé, kilépve a városi, értelmiségi létből, ők nem azok, akik a szegregátumokban élnek, önfenntartási képességek nélkül. Akik nem tudnak és nem is akarnak kertet művelni, hogy csak egy elemet emeljek ki.

Persze lehetne településfejlesztésre is használni a közmunkát. De ez nem megy túl megint a fűnyírás, parkgondozás, szemétszedés vonalán, amiről még mindig azt gondolom, hogy korábban ezt normális fizetésért végezte a települések nagyságához viszonyítva pár ember, gépekkel, és jobban rendben voltak az utcaképek, mint most, mikor ötvenszer többen “dolgoznak” benne, kézi erővel. Kőművesmunkákat, felújításokat, esetleg építeseket meg csak szakértelemmel bírók tudnak végezni. Akinek meg megfelelő szakértelme van, ők nem a közmunkában dolgoznak, hanem a szakmában, sokszorosáért.

Akik bennragadtak a közmunkában, azok nem tudnak ebből kilépni. Mert helyhez kötöttek, nem mobilisak, alapkészséghiányosak, nincs szakképestésük, fejletlenek a munkavállalói kompetenciáik. És nekik hiába jön a következő mondvacsinált közmunkához kötődő képzés, ahol csak a jelenlét a fontos, nem fog az élethelyzetükön változtatni, sem a helyhez kötöttségükön, sem a munkához való viszonyukon, sőt ez a rendszer a szaktudásukon sem.

És akkor még nem beszéltem a behajtócéges tartozásokról, amelyek mellett nem éri meg legális munkát vállalniuk, mert felét kapják meg csak a bérüknek. Jobb nekik a feketegazdaságban dolgozni. Ott jól fizetnek, zsebbe, sokkal jobban, mint a minimálbér, a közmunkabérről nem is beszélve. Ez nagyon erős érv a motivációban, nemcsak a közmunkabérrel szemben, hanem még a minimálbéres foglalkoztatással szemben is.

Szerintem ez a közfoglalkoztatás most inkább olyan, mint egy szociális juttatás a helyben maradóknak, egyfajta mímelt közösségi mozgatással. A munka világába történő visszavezetésről nem beszélhetünk. Nincs benne továbblépés, motiváció, fenntarthatóság. Talmi ragyogás a statisztikában, valós megoldások nélkül.

Azt hiszem, az is nagy gond, hogy nincsenek az önkormányzatoknál olyan szakemberek, akik megfelelő szaktudással rendelkeznének, akik fejlesztik az embereket, fejlesztik a termékeket, kidolgozzák a marketinget stb. A munkaszervezés önmagában nem elég. Ennél sokkal összetettebb ez az egész.

Talán, ha nem a mindenáron való foglalkoztatás oldaláról fognánk meg, hanem a fenntarthatóság szempontjából. Ha belátnánk, hogy ez a felnőtt generáció, akinek csak a közmunka megoldás, egy oktatási-szociális-foglalkoztatási kudarc eredménye. Akkor talán megértenénk, hogy azzal a pénzügyi tudatossággal, alkalmi- és feketemunkán szocializálódva, totálisan eladósodva, másfél túlélési stratégiákat építettek. Ez pedig nem a közmunkában boldogan, hatékonyan és elkötelezetten dolgozók útja lesz. Sosem.

Lehet, meg kellene vizsgálni a szociális szövetkezeteket, társadalmi vállalkozásokat. Az ő tapasztalatukból kiindulva átgondolni, mit lehet tenni ezzel a társadalmi csoporttal. Mert ott, ahol ezt nem a közmunkára építik, ott lennie kell valós üzleti tervezésnek. Ez pedig szerintem minden gazdaságot érintő folyamatban nélkülözhetetlen lenne. Ha pedig a közmunka nem ide tartozik, hanem a szociális területhez, akkor meg ne hívjuk munkahelyteremtésnek. Akkor hívjuk szociális támogatásnak. De akkor oda egy másfajta stratégia kellene. Esetleg meg lehetne próbálni összekapcsolni a két dolgot. Valamit kellene tenni… mielőtt megint megdicsőülünk, hogy mennyi munkahely keletkezett, miközben a családok élethelyzetében semmiféle változás nem következik be. 

MI LESZ VELED, BALATON? A CIVILEK IS BESZÁLLNAK A HARCBA

HÍRKLIKK
Szerző: NVZS
2020.05.17.


Közelíti a 75 ezret a Stop Balaton-törvény nevet viselő petíció aláíróinak száma. A civilek által indított akcióhoz csatlakozók részletes társadalmi egyeztetést követelnek a kormánytól, hangsúlyozva: „a Balaton mindenkié, számít a véleményünk”! A petíciót februárban indították útjára, s az utóbbi napokban kezdték tömegesen aláírni, vélhetően amiatt, mert a BAHART közforgalmú kikötő eladási tervei ismét ráirányították a figyelmet arra, hogy mit kavar a kormány mindannyiunk Balatonja körül. A szakértők maffiamódszert emlegetnek a fideszes települések által is ellenzett terv kapcsán, több érintett település pedig saját kézbe venné át a kikötőket.

A „Balaton-törvény” (azaz a Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről címet viselő 2018. évi CXXXIX. törvény felhatalmazása alapján készülő. a Balaton vízparti területeinek közcélú területfelhasználási terve és az új balatoni partvonal-szabályozási terv) értelmében, 44 városban vagy településen érintetlen, többnyire tájvédelmi vagy Natura 2000 minősítéssel ellátott területeket, szabadstrandokat kíván feloldani a tájvédelmi besorolás alól a kormány azért, hogy oda ipari kikötőt, luxushajó kikötőt, szállodakomplexumokat és lakóparkokat építtessen nagybefektetők segítségével. Az önkormányzatok a törvényjavaslatok véleményezésére minden eddiginél rövidebb határidőt kaptak, nincs fellebbezési joguk, vétójoguk. Több százmilliárdos beruházásokat kívánnak végrehajtani úgy, hogy nem kérdezték meg a lakosságot, pedig közvetlen környezetük és életminőségük hosszú távon lesz befolyásolva – szögezi le a petíció, amelynek a címzettje Füleky Zsolt építészeti és építésügyi helyettes államtitkár...

A KORONAVÍRUS ÉS AZ ORBÁN-RENDSZER OSZTÁLYPOLITIKÁJA

MÉRCE
Szerző: ANTAL ATTILA
2020.05.17.


Nem a koronavírus hozta el a fasizálódást veszélyét Magyarországon, hiszen ezek a 
folyamatok már korábban elindultak. A koronavírus által közvetlenül és közvetve okozott egészségügyi katasztrófa, s különösen a nyomában járó gazdasági válság, a munkásosztály tömegeinek ellehetetlenülésével együtt járó társadalmi katasztrófa, és a rá adott neoliberális, tőkevédő intézkedések azonban minden eddiginél jobban kedveznek egy autoriter rendszer mögötti osztálypolitikának. Mindezt súlyosbítja, hogy az Orbán-rendszer a válságban is saját osztálypolitikájának rabja marad, vagyis tudatosan nem a leginkább rászorulókat, hanem a felső középosztályt kívánja megmenteni, és a hatalmi rendszer által kinevezett nemzeti tőkések érdekvédelmén dolgozik. A felhatalmazási törvénnyel pedig immár rendelkezésre áll az eszköz is, amellyel uralni lehet a járvány utáni világot.

Ez a tanulmány eredetileg az Eszmélet folyóirat 125., 2020. tavaszi számában jelent meg. A járványra való tekintettel az egész szám ingyenesen elérhető online...

AMIKOR ELHAGYJA ORBÁNT A DISZNÓSZERENCSE (2.)

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.05.17.


Ott hagytuk abba elemezésünket, hogy a kormány – ígérete szerint – május végén lemond a rendeleti kormányzásról. De már eddig is számos olyan intézkedést hozott, amelyek a sajátjai gyarapodását, illetve a hatalma növelését biztosították. Olyan intézkedésekről beszélünk, amelyeknek valójában semmi közük nem volt a veszélyhelyzethez. Itt és most nem sorolom fel őket, elég, ha csak emlékeztetek az önkormányzatok, vagy a pártok megsarcolására.

A rendkívüli, időkorlát nélküli felhatalmazás azonban – és ezt tudja, vagy rá kellett jönnie Orbánnak – teljesen felesleges volt, feleslegesen váltotta ki a nemzetközi felháborodást. Mégpedig azért, mert a kétharmados felhatalmazásával a miniszterelnök éppenséggel azt tesz, amit akar. Láthattuk, miként hajszolt át törvényeket néhány nap alatt az országgyűlésen.

Vagyis a trükk, hogy az ellenzéket a járvány szolgálólányaként tüntesse fel, mégpedig azzal, hogy a veszélyhelyzetben is akadályozza a gyors intézkedéseket, egyáltalán nem jött be. És, hogy a külföldről érkező bírálatokat elnémítsa, inkább fenntartatta az országgyűlés ülésezését, miáltal még inkább bebizonyosodott, hogy voltaképpen semmi szükség a rendeleti kormányzásra. Orbán ezt a csatát elveszítette, még akkor is, ha most folyamatosan bocsánatkérésre szólítja fel a magyar jogrendet, és a vég nélküli felhatalmazás, illetve a parlament szüneteltetése miatt felháborodókat.

Túl erős érv volt ez vele szemben most, az Európa Parlament vitáján, és hiába akarta átterelni a diskurzust – Varga Judit delegálásával – abba az irányba, hogy az EP az, amely antidemokratikusan működik, ez a csavar sem jött be neki. Már csak azért sem, mert miközben a járvány elleni védekezés miatt elutasította a brüsszeli meghívást és felszólalást, másnap elutazott Belgrádba, a szerb miniszterelnökhöz...

MAGYAR CELEBEK, NYUGATI FORRADALMÁROK, KELETI PÁRTTITKÁROK

INDEX / FORTEPAN
Szerzők: KOLOZSI ÁDÁM, BARAKONYI SZABOLCS
2020.05.16. 


Kilométeres buszkonvoj indult Pestről 1968 forró nyarán megmutatni a világnak, hogy a magyar fiatalok mekkora békeharcosok, nem félnek beszólni Vietnám miatt Amerikának, és bár tejet isznak alkohol helyett, ízelítőt adnak abból, hogy mulat egy beates magyar úr - természetesen a szocialista erkölcs keretei között. 1968 az ifjúsági lázadás emblematikus éve, de a szovjet érdekektől mi sem állt távolabb, mint a lázadás, a Szófiában tartott Világifjúsági Találkozó így tele volt feloldhatatlan ellentmondásokkal. Komszomolisták, űrhajósók, pópák és magyar celebek: a szófiai VIT Szalay Zoltán 52 évvel ezelőtti képein a Fortepanról...

ORBÁN VIKTOR MÁRIS KIOSZTOTTA MAGÁNAK A NEMZET MEGMENTŐJE CÍMET

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2020.05.17.



Akár arra is használhatná a koronavírus-járvány miatt kialakult rendkívüli helyzetet Orbán Viktor, hogy egységbe kovácsolja nemzetét, békejobbot nyújtson politikai ellenfeleinek, gesztusokat tegyen azoknak a polgároknak, akik nem rá voksoltak a tavaly őszi önkormányzati választáson. Nem okozott azonban kellemes meglepetést ezúttal sem a miniszterelnök, és a helyzetet kihasználva kicsinyes bosszúhadjáratba kezdett, a nemzet különböző csoportjait pedig esze ágában se volt egymáshoz közelebb hozni a nagy közös cél elérése érdekében.

Orbán Viktor március közepén elhatározta, hogy történjék bármi ebben az országban a következő hónapokban, annak politikai hasznát megszerzi magának. Egyszerűbben fogalmazva: a járvány végén mindenképpen ő lesz a megmentő, és nem fog számítani, kik milyen áldozatot hoztak a nehéz időkben, jó vagy rossz döntésekkel rukkoltak elő a meglehetősen zavaros időkben, a védekezés sikeres lesz, és ezt csak neki köszönhetjük majd. Ezért kellett olyan felhatalmazási törvényt elfogadtatnia az övéivel, hogy ennek az előre kijelölt megdicsőülésnek megteremtse a politikai és kommunikációs hátterét.

Egyrészt így biztosíthatta be, hogy a járvány idején hozott döntések kizárólag az ő nevéhez kötődjenek, és ezzel érte el azt is, hogy az elhibázott lépések következményeit áttolhassa másokra, főként politikai ellenfeleire. Másrészt a kommunikációs egyeduralom biztosításával minden olyan újságírót és magyar polgárt el tud hallgattatni (de legalábbis meg tud félemlíteni), akik megkérdőjelezik az intézkedései helyességét, a beosztottjai által közölt adatok hitelességét, valamint felhívják a figyelmet arra, hogy a magyar kormány már régen eljátszotta a szavahihetőségét saját választói előtt...


NEM AMURI, DE PARTIZÁN

NÉPSZAVA / SZÉP SZÓ
Szerző: FORGÁCS IVÁN
2020.05.17.


Nem tudni, hány közéleti operatív törzs örül a hírnek, de a Partizán, Gulyás Márton internetes csatornája néhány hét alatt olyan hatásos anyagokat kombinált össze, amelyek napi adagolásával a hazai progresszív baloldali szellemiséget végre le lehet venni a lélegeztetőgépről. A gyógyulás még odébb van, de alighanem vége az elveszettség korszakának. Az ökölverős, nosztalgikus lázálmoknak, a tudszoc lózung drogozásnak, a dezorganizáló álszerveződések forradalmi holdkórának. Az élet újabb esélyt adott, készülnek a tápszerek, lehet lábadozni. 

A Partizán természetesen nem a semmiből hozta a segítséget. A tudományos életben 1989 után is helyet kaptak a társadalmi folyamatok marxi megközelítését képviselő kutatók. Az Eszmélet folyóirat 125 számot jelentetett meg az elmúlt 30 évben a kapitalizmus elméleti kritikusainak tollából. Az eredményeket azonban nem lehetett tesztelni se a politikában, se a szélesebb nyilvánosság csatornáin. Nem mintha a piacgazdasági eufóriában nagy társadalmi igény lett volna rájuk. 

A 2008-as válság óta azonban olyan látványos repedések keletkeztek a neoliberális rendszerben, elsősorban a szélsőséges egyenlőtlenségek, a centrum-periféria polarizáció, majd a klímaváltozás problémája mentén, amelyeket a korábbi dogmákkal már nem lehetett kezelni. A jobboldali „illiberális” reakciók csak még jobban kidomborították az ellentmondásokat, így várható volt, hogy a civil mozgolódás zöld fényében a baloldal lassan erőre kap. Idehaza is zajlik ez a folyamat, amelyet nem az jelez önmagában, hogy van Új Egyenlőség magazin vagy Mérce hírportál, hanem hogy nő az olvasottságuk, és egyre szélesebb a társadalmi, nemzedéki beágyazottságuk. Publikációikra, szerzőikre nyitottak a demokratikus fórumok, médiacsatornák. És az új politikusnemzedék több tagja is. 

Ám mindmáig hiányzott egy populárisabb közvetítőcsatorna, amelyben mindez összeér, és markáns újbaloldali szellemiségként csapódik le. Ez lett a Partizán. Gulyás Márton váratlan ajándék a közélet gyengén pirosló zónája számára. Szinte már rejtélyes, hogy egy ízig-vérig civil, önjáró, sokoldalú, exhibicionista fiatalembert mi irányít ma ide. Ha hajtja a politikai indulat, miért nem marad a független aktivista szerepében? Hiszen néhány év alatt ismert, igazságot provokáló cirkuszhős lett, sikeres vlogger, aki keményen fricskázza a kormánypártot, de izgalmas dokumentumfilmeket is könnyen összehoz. 

Az értetlenkedés sokat elárul korunkról. Szinte elképzelhetetlennek tartjuk, hogy ma egy fiatalt a szívére, eszére hallgatva megérintsen a baloldaliság. És harsányan a nyilvánosság elé lépjen vele. Miért olyan különös ez? Sokkal izgalmasabb kérdés, hogyan párosult Gulyásban a nyughatatlan aktivista, az izgő-mozgó médiaember a megfontolt, tudatosan cselekvő közéleti szereplővel. Mert ő volt, aki a 2018-as választási vereség sokkja után úgy vélte, se nem fújtatás, se nem depi, hanem önreflexió, tanulás, vizsgálódás, a korszerű baloldaliság újragondolása. És ennek jegyében indította el fél év múlva a Partizánt. 

A kezdés némileg önképző szemináriumokra emlékeztetett. Részben a talkshow műfaj következtében. Gyertek barátaim, tanuljunk, hozok nektek hozzá bölcs embereket! De idővel oldódott a tematika, elkezdődött az aktuális társadalmi jelenségek körbejárása, majd felvillantak a politikai szerepvállalás mezsgyéi is. Közben kiderült, hogy Gulyás remek mediátor, tehetséges, mindig alaposan felkészült, a beszélgetések fonalát biztos kézzel tartó műsorvezető. És el tudja érni, hogy a meghívott közéleti szereplők - köztük politikusok - megnyíljanak, lesöpörjék magukról a napi pengézések sekélyes beszédmódját, és mélyebb összefüggéseket tárjanak fel a problémákkal kapcsolatban, mozgósítva saját személyiségük egyedi erőforrásait is. 

A beszélgetések mellett készültek riportok, élcelődő anyagok is. De Gulyás korábbi vlogjainak nézettségét nem sikerült elérni. A mindenes aktivistát azonban ez nem törte le. Kitartóan partizánkodott tovább. És merész reagálása a járványhelyzetre meghozta az áttörést. Elhagyva a „stúdiót”, saját netes közegébe építve a beszélgetéseket, visszatérve a vlogformához, úgy fel tudta pörgetni a műsorkészítést, hogy lehetővé vált a napi megjelenés. Ami lényegében már egy valódi internetes tévécsatorna működéséhez közelít. Nézhetünk aktuális háttérműsorokat, mélyre hatoló riportokat, dokukat, beszélgetéseket, és még közös, értelmező könyvolvasásra is lehetőségünk van. Felvonul előttünk a progresszív társadalmi-közéleti gondolkozás képviselőinek színe-java. Tartalmat kap és megélhetővé válik a baloldali szemlélet, kiderül, hogy nem kopott fekete autók versenye, hanem eleven, sokarcú, szabad szellemiség, amelyben el lehet merülni, és élvezetet okoz. Igen, jó érzés azon töprengeni, hogyan lehet a világ jobb. Igazságosabb, emberibb – mindenki számára. Gulyás csatornája olyan mikrovilágot teremt, amely a jót hozza ki vendégeiből és nézőiből. A Hét vitája sorozatban hallhattunk kormánypárti fiatalokat is, Békés Mártont, a Kommentár főszerkesztőjét, Vincze Emíliát, a Fidelitas tagját, a Pesti Srácok újságíróját. Mintha egy másik világba érkeztünk volna. Türelmesen végighallgatták vitapartnerüket, Tóth Csaba Tibort a Mércétől, illetve Schultz Nórát a Szabad Budapest aktivista kollektívától, majd nyugodtan, hitelesen kifejtették saját álláspontjukat. El lehetett gondolkozni azon, amit mondtak, mert volt szellemi háttere, mélysége. Jó hangulatú, tartalmas, demokratikus vitafórum. A Partizánban ez is lehetséges.

RAJTUNK MÚLIK, HOGY HŐSSÉ AVATJUK-E

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2020.05.17.


Úgy tűnik – már ha Orbán valóban betartja ígéretét – hogy május végén a miniszterek elnöke nagy kegyesen visszaadja a felhatalmazási törvény által neki megszavazott teljhatalmat, és újra kétharmaddal fogja vezetni az országot. Szép dolog ez Orbántól nem mondom, de azért ennyire nem kellene elragadtatnia magát a polgári oldalnak, hiszen még ha ez így is lesz, az nem fogja semmissé tenni azokat az intézkedéseket, amelyeket a veszélyhelyzet idején hozott a kormány. Az a tény, hogy Orbán visszaadja a túlhatalmát nem tudni minek tudható be pontosan, alapból is ez volt a terv, vagy a külföldi figyelem miatt döntött így. Talán soha nem fog kiderülni, mindenesetre ne higgyük azt, hogy nem volt képes ez idő alatt is komoly károkat okozni az egész országnak.

Itt ne csak a két rabosított állítólagos álhírgyártóra tessenek gondolni, hanem azokra a rendelkezésekre is, amelyek alapjaiban változtathatják meg az önkormányzatiságot Magyarországon. Első körben Semjén adott be egy olyan salátatörvényt, amelynek értelmében lényegében elvették volna a polgármesterek jogköreit a veszélyhelyzetre hivatkozva. Ezt rekord idő alatt, mindössze pár óra alatt visszavonták, aminek okait a mai napig is csak találgatni lehet. De egy biztos, Orbán elment a falig, ahol ellenállásba ütközött, ami azt jelenti, hogy még számára is léteznek olyan határok, amelyeket nem léphet át. De itt nem volt persze vége a történetnek, hiszen Semjént újra megbízták a nemes feladattal, aminek értelmében ezúttal nem a polgármesterek jogköreihez nyúlnak kormányzatilag, hanem az önkormányzatok bevételeihez nyúlva próbálják lehetetlen helyzetbe hozni azokat, akik nem oly kedvesek számukra.

Itt természetesen ellenzéki polgármesterekre kell gondolni, akik Orbán legnagyobb szégyenére győzni tudtak több fontos településen is, és akiknek köszönhetően emberek milliói szembesülhettek azzal, hogy nem feltétlenül van szükség a Fideszre, vagy egy fideszes vezetőre ahhoz, hogy a település működjön. Igen ám, csak ha sikerül pénzügyileg lehetetlen helyzetbe hozni ezeket a településeket, akkor mégis igaz lesz az, hogy az ember vagy jóban van a kormánnyal és akkor fejlődik a város, vagy nem, viszont akkor el kell fogadnia a város lepusztulását. Az, hogy Semjén beadta ezen javaslatát – ő továbbra is csak az eszköz ebben az egészben – azt mutatja, hogy elszánta magát Orbán és megbünteti azon települések lakóit, akik nem a kormánypárt helyi jelöltjére szavaztak...

MEGTANÍTUNK OTTHON KERTÉSZKEDNI!

INDEX / KERTINDEX
Szerzők: SIMOR DÁNIEL, KOLOZSI ÁDÁM, BÓA SAMU, SZILLI TAMÁS
2020.05.17. 


Hogyan lehet házi paradicsomot termelnem? Mi van akkor, ha árnyékos a kertem vagy a balkonom? És mennyi pénzbe kerül, ha igazán nekiállok az otthorni kertészkedésnek? A háromrészes videósorozatunk első részében Dóra Melinda Tünde, a Kertkaland szerzője mutatja meg az alapokat, de a videósorozat egy nagyobb projekt része, ami nem más, mint a KertIndex!

Az Indexet inkább Nagykörúton belüliséggel szokták vádolni, nem agrárforradalmi hevülettel, de most elindítunk egy kertészkedős minisorozatot: a járványban felpörgött a kertészkedésmánia, itt az alkalom, hogy az is nekiveselkedjen, akinek legfeljebb egy kis erkélye van. Ebben segítünk néhány videóval és cikkel, az új termelői közösségek bemutatásától a madárbarát kertig, humusztól a városból kitelepült gazdálkodókig. Tabletet a talicskába, jön a Kert-Magyarország.

A projektről és az otthoni kertészkedés alapjairól itt bővebben is lehet olvasni.
...

HORTHY MIKLÓS: POLITIKAILAG ÉS EMBERILEG IS ALKALMATLAN VAGY KÉNYSZERPÁLYÁS HŐS?

24.HU
Szerző: INKEI BENCE
2020.05.17.


Ungváry Krisztián könyvben tárgyalja Horthy Miklós felelősségét a magyar történelem sorsfordító eseményeiben, és le is ült róla vitázni legfőbb szakmai ellenlábasával, Szakály Sándorral. A könyv és a vita ismertetése.

Horthy Miklósról könyvet írni 2020-ban nyilvánvalóan több történészi munkánál:

aki a kormányzó történelmi szerepéről, pláne felelősségéről ír, az automatikusan a politikai térbe is belép egyúttal, függetlenül attól, szeretné ezt vagy sem
.

Ezt pedig nem is lehet száz százalékig a Horthy-korszakot hivatkozási alapként szolgáló jelenlegi kurzus számlájára írni, hiszen a háború után évtizedekig szóba se jöhetett Horthyról érdemi vitát folytatni, azóta pedig kevesen lépik át a szerepe értékelésekor az országot megosztó politikai törésvonalakat. Ungváry Krisztián persze már többször is megnyilvánult aktuálpolitikai kérdésekben, illetve Horthyról sem most mondott véleményt először, mégis van hírértéke annak, ha könyvben tárgyalja nem is annyira a kormányzó életútját vagy a róla elnevezett korszakot, hanem a konkrét felelősségét a legfontosabb történelmi helyzetekben. A könyvben többször is hivatkozik a másik oldalt képviselő legnevesebb történészre, Szakály Sándorra, ezért külön jó volt, hogy a Jaffa kiadó le tudta ültetni a könyvbemutató alkalmával egy asztalhoz a két történészt, a járványra tekintettel csak online (itt nézhető meg a teljes vita).

A vitában nyilván nem lehetett minden vitatott kérdésre kitérni, de azért ad valami pluszt a könyvhöz, ráadásul egyre ritkább manapság, hogy két, ennyire különböző világnézetet és álláspontot képviselő ember le tud ülni egy asztalhoz, és ott tulajdonképpen kulturáltan kifejtik a véleményüket. Szakályt sokan csak a botrányt kavaró kijelentéseiről ismerik, illetve az Orbán-kormány által létrehozott Veritas Történetkutató Intézet vezetőjeként, de ebben a vitában egy-két odaszúró megjegyzéstől eltekintve abszolút szakmai alapon maradt a beszélgetés, noha egyik álláspont sem változott. A végén meg is egyeztek a felek abban, hogy nem lehet fekete vagy fehér a Horthy-kép, Szakály pedig még azt is mondta, ajánlja mindenkinek a könyvet, mert ez alapján mindenki eldöntheti, mit gondol Horthyról.

Ungváry igyekezett hangsúlyozni, hogy próbálta nem az utólag okos történész szemszögéből nézni a vitatott ügyeket, hanem számba venni, milyen konkrét választási lehetőségei voltak az adott helyzetben a kormányzónak, és ez izgalmas gondolatkísérletekre is lehetőséget ad (például a sikertelen kiugrási kísérlet idején meddig tudta volna tartani magát Horthy testőrsége a Budavári Palotában a németekkel szemben és így tovább), de azért viszonylag ritkán keveredünk a „ha” és a „volna” birodalmába. Maga a könyv – a teljes címe: Horthy Miklós – A kormányzó és felelőssége 1920-1944 – nem túl hosszú, Ungváry hangsúlyozottan csak a vitás ügyeket érinti, amelyeknél fel szokott merülni Horthy vélt vagy valós felelőssége. A vita és a könyv alapján lássuk, mit mondanak Horthy politikai és személyi felelősségéről a felek...

ÓRIÁSI FORDULATOT LÁTHATUNK A MAGYAROK VÁNDORLÁSÁBAN

PORTFOLIO
Szerző: Portfolio
2020.05.17.


Tavaly több mint 280 ezren változtattak állandó lakhelyükön és közel 300 ezren ideiglenes lakhelyükön Magyarországon, derült ki a KSH adataiból. Ez a teljes belföldi vándorlásban 4 ezer fős, vagyis 0,7%-os növekedést jelentett az előző évhez viszonyítva. Új jelenség a korábbi évekhez képest, hogy erőteljes volt a városokból való belföldi elvándorlás, mindeközben a községek népességszámát növelte az odavándorlás.

Budapestről elköltöznek az emberek

A korábbi, évek óta tartó tendencia folytatódott Budapest és a községek esetében, azonban a városoknál trendforduló következett be:

- A főváros teljes belföldi vándorlási mérlege 2019-ben is negatív egyenleget mutatott, a vándorlási veszteség 5700 főre nőtt a 2018-as 3117-ről. Budapestről sokan költöztek el, így az állandó lakóhely-változtatások az egy évvel korábbinál nagyobb, 7700 fős veszteséget okoztak, miközben az ideiglenes vándorlásból 2000 fős, de csökkenő nyereség alakult ki. (Ez utóbbi a tartózkodási hely változtatását jelenti.)

A többi városra összességében az elvándorlás lett jellemző 2019-re, ami meglepő lehet, hiszen korábban az volt a jellemző, hogy az emberek a kisebb településekből a városokba költöznek. A városok együttesen 1650 fős vándorlási veszteség könyvelhettek el. A trendforduló elsődlegesen az állandó vándorlások negatív egyenlegével magyarázható, de az ideiglenes vándorlások is mérsékelt veszteséget jelentettek.
- Budapesttel és a többi várossal ellentétben a községi lakosok népességszámát növelte a belföldi vándorlások pozitív mérlege. Az ideiglenes vándorlások okozta 1750 fős veszteséget az állandó vándorlások kiugróan magas, 9100 fős többlete ellensúlyozta, ami együttesen 7350 fős nyereséget jelentett a községeknek.

"A Budapestet jellemző fokozódó elvándorlás, a városok negatív irányba forduló vándorlási különbözete és a községekben élők számának nagymértékű emelkedése egyaránt a szuburbanizációs folyamat erősödését mutatják"

– mutat rá a KSH elemzése. Ennek során a városokban vagy a főváros belső kerületeiben élők a város szélére vagy a környéken lévő kisebb településekre költöznek...

AZ EMBERTELENSÉG A RENDSZER LÉNYEGE - FERGE ZSUZSA ÁLMODOZÓKRÓL ÉS DIKTATÚRÁRÓL

168 ÓRA
Szerző: SÁNDOR ZSUZSANNA
2020.05.17.



A Széchenyi-díjas szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja egész életében a hazai szegénység felszámolásáért küzdött. Társadalomtudósok nemzedékei nőttek fel a tanításain, s mivel baloldali világnézetét mindig is nyíltan vállalta, sokaknak lett a példaképe is. Annak a generációnak a tagja, amelyik még átélte a második világháborút, az ötvenes évek diktatúráját. De vajon mit gondol a jelenlegi világjárványról, s annak hazai következményeiről?

A napokban ünnepelte a nyolcvankilencedik születésnapját, de ez volt az első, amelyet karanténban töltött. Hogy érezte magát?

A gyerekeim megszervezték a közös skype-os köszöntést. Én most a vidéki házunkban vagyok, aki tudott, ide is eljött a kapuhoz, és ötméteres távolságból integettünk egymásnak. Csomó levelet is kaptam. Úgyhogy velem minden rendben van.

Gondolom, most is aktívan él. Min dolgozik?

Most fejeztem be egy angol cikket, anyagokat gyűjtök egy témához. Egyébként olvasok, és nézem a természetet. De szoktam feküdni is, mert már öreg vagyok és fáradt.


Ilyen világméretű járványt az ön generációja sem élt meg. Másként látja most az emberi-társadalmi problémákat?

Olvasom a vitákat arról, hogy a járvány után megújul-e majd a világ. Én a kétkedők közé tartozom. Az emberiség átélt már háborúkat, természeti katasztrófákat, s bár úgy tűnt, hogy tanul ezekből valamit, igazából semmi nem változott. Sőt. Már Vörösmarty Mihály is megírta: „S midőn azt hinnők, hogy tanul/ Nagyobb bűnt forral álnokul/Az emberfaj sárkányfog-vetemény”. És ez azóta is így van. Pedig a jelenlegi koronavírus-járványból is lehetne tanulni, például a környezetvédelem fontosságát, a természettel szembeni alázatot, több szerénységet, de azt gondolom, a gazdasági érdekek megint mindent felül fognak írni. Vagy gondolja, hogy a benzinlobbi önmérsékletet tanúsítva azért fog küzdeni, hogy minél kevesebbet autózzunk, és próbáljunk meg továbbra is otthonról dolgozni? Nem nagyon tudom elképzelni.

Egyszer azt nyilatkozta: „újra és újra felháborodom: ez éltet.” Mostanában mi háborította fel?

Elég belenézni az újságokba, kiket nem szerelnek fel védőeszközökkel, milyen biztonsági körülmények között dolgoznak az orvosok, ápolók vagy a szociális munkások. Elég tréfás az is, hogy Orbán Viktor bejelentette: a járvány szerinte május 3-án tetőzik, majd másnap megtartják az érettségit. El lehetett volna halasztani, vagy az eddigi teljesítmények alapján jegyeket felajánlani, de ilyen helyzetben nem biztos, hogy össze kell ültetni egy teremben az írásbelizőket, és ekkora kockázatnak kitenni őket. Aggaszt más is. Egyelőre kilakoltatási moratóriumot vezettek be, és leálltak az adósok lakásainak árverezésével, de ez meddig lesz érvényben? Az emberek év végén se tudnak majd fizetni, ha nem lesz pénzük és munkájuk. És mivel a munkanélküliség megnő, még többen veszíthetik el a lakhatásukat. Egészen elképesztőnek tartom azt is, hogy a kormány teljesen értelmetlenül, mindenféle racionális indok nélkül úgy döntött: a kórházakból hazaküldik a halálos betegeket, hogy azután otthon szörnyű kínok között haljanak meg. Családok ezreit hozták rettenetes helyzetbe. Én bűncselekménynek tartom ezt. És ezek mögött a miniszterelnök áll, aki jelenleg teljhatalommal irányítja az országot, és úgy tünteti fel magát, mint aki mindent tud, mindenhez ért, mindent el tud dönteni. És ha nem, akkor sem a szakmai szervezetektől kér tanácsot, hanem katonai erőt vet be. Eközben gátlástalanul pénzeket csoportosít át, na nem az egészségügy vagy a szociális ellátórendszer fejlesztésére, hanem újabb stadionépítésekre és a gazdasági érdekkörök beruházásaira.

Miközben azt hangoztatják, hogy Magyarország nem szorul hitelre, most vettek fel kínai hitelt a 780 milliárd forintból épülő, Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Budapest–Belgrád vasútvonalra.

Ehhez képest Európában mi költünk legkevesebbet a felsőoktatásra. Az Orbán-kormány abszolút tudásellenes. Erről szólt korábban a tankötelezettség tizenhat évre csökkentése, és folyamatosan forrásokat vonnak ki a felsőoktatásból, amely leginkább már csak a tehetős rétegnek megfizethető. Nem véletlen, hogy idén húszezer diákkal kevesebben felvételiztek. Holott a járványhelyzet azzal is szembesít, hogy milyen fontos a tudás és az információs technika...


ÉS AKKOR FÉKEZETT A MAGYAR GAZDASÁG, DE MÉG NEM ÁLLÓRA

HVG
Szerző: hvg.hu
2020.05.17.


A magyar gazdaság 2,2 százalékkal nőtt az első negyedévben, az EU GDP-je azonban már zuhanni kezdett, pedig a válságnak csak az első néhány hete esett erre az időszakra; törvényesítik az önkormányzatok kivéreztetésének módszerét; új tulajdonoshoz kerültek a kaszinók, amelyek egykor Andy Vajnáé voltak. Ez a hvg.hu heti gazdasági összefoglalója.

2,2 százalékosra lassult az első negyedévben a magyar gazdaság növekedése – tette közzé a KSH. Az előző negyedévhez képest 0,4 százalékkal esett a GDP. Első ránézésre furcsa lehet, hogy nőtt a gazdaságunk, de fontos arra emlékezni: a vizsgált január-márciusi időszaknak csak az utolsó három hetében volt veszélyhelyzet, és az utolsó négy napjában kijárási korlátozás. Így is nagy kérdés, hogy V, U, W vagy L alakú lesz a válság (vagy épp K) – de ennek a kérdésnek a megválaszolására még várni kell. Ami jó hír: a magyarok sokkal kevésbé látják rossznak az ország helyzetét, mint egy hónapja, de ez így is az elmúlt hét év második legrosszabb hangulatindexe.

A KSH azt is közzétette a héten, hogy a járműgyártás közel ötödével zuhant márciusban, amikor a nagy gyárak leálltak. Az építőipar 3,4 százalékkal esett vissza a harmadik hónapban, éves szinten pedig eddig stagnál, igaz, ennek nagyrészt még nem a járvány volt az oka, hanem az, hogy 2019 utolsó napja óta már nincs kedvezményes áfa a lakásépítésekre...

ÉLTÜNK MI MÁR ILYEN ORSZÁGBAN, HAZUGSÁGRA ÉPÜLT AZ IS

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2020.05.17.



  „Volt már ilyen. Mint nő, arra gondolok, 
  hogy nincs új a nap alatt, és hogy jé 
  magas platformos cipőt is hordtam már 
  tinédzser koromban. Így aztán ez a 
  rendőrautó a ház előtt sem újdonság, 
  ezeket láttuk már, és ezek mind 
  pontosan ugyanolyanok, amilyeneket 
  annak idején távolról figyeltünk.” Ha 
  ismerősek ezek a mondatok az 
  olvasónak, az nem véletlen: tegnap 
  olvashatták őket Koncz Zsuzsa 
  Hírklikknek adott interjújában.

  Igen. Volt már ilyen, éltünk mi már ilyen 

  országban. A miénk volt az is. A szülőföld, 
  amit örökül kaptunk, és az élet, ami nekünk jutott. Egy szót sem szólhattunk, mert mi voltunk a legvidámabb barakk. Jobb dolgunk volt, mint a románoknak, a bolgároknak, a keletnémeteknek, a cseheknél is boldogabbak voltunk, a szovjetekről nem is szólva. Nekünk volt a legdemokratikusabb diktátorunk mind közül...

...És most megint ott vagyunk, ahol egyszer már voltunk. Közben persze volt némi kalandunk a demokráciával, kokettálhattunk a szabadsággal, játszhattunk egy kicsit köztársaságost. De ennek már vége, újabban megint úgy élünk, mint régen. Előkeressük egyszer már bevált régi játékainkat, behúzzuk fülünk, farkunk, hátha ez elég lesz a túléléshez. Abban reménykedünk, hogy ennek a hatalomnak sem kell, hogy szeressék, megelégszik azzal is, ha tartunk tőle. Rászavazunk, vagy valaki másra, végső soron neki az is mindegy, van neki szavazója nélkülünk is, amennyi kell. Kevéssel beéri, már azzal is megelégszik, ha a nyakunkon maradhat örökre.

UTOLSÓ FELVONÁS

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.05.17.


Az Emberi Erőforrások Minisztériuma – haveroknak csak Emmi – háromszázmilliót ad a nemzeti Magyar Teátrumi Társulatnak, hogy fölvásárolhassa a Karinthy Színházat. Amikor először olvastam a hírt, hogy a teátrumosok háromszáz milláért megveszik a Karinthyt, az első kérdés az volt bennem, hogy ezeknek honnan az anyám valagából van ennyi pénzük. Hát innen, nem a tagdíjakból ezek szerint. Mert a nem nemzeti Magyar Színházi Társaságnak például ennyije nincsen, és nem is kap az Emmitől. Nekem sincsen és én sem kapok, pedig ilyen feltételekkel én is megvehetném a Karinthyt, sőt, bárki megvehetné, ha a vágyait az állam közpénzből kielégítené.

Sok aljas dolog van a világon, de ez a módszer mégis a kiemelt mocskosságok közt kap helyet, hogy miszerint a proletár pénzét odaadjuk a cimboráknak, hogy ilyképp ingyen juthassanak tulajdonhoz, és abban a tulajdonban aztán majd a proletár pénzén az ő ideológiai átnevelése zajlik majd. Mert a vétel oka ez. Hiába mondja az Emmi, hogy a színház átvételével az intézmény biztos fennmaradási körülményeit teremti meg, hogy tovább vigye a megteremtett művészi értékeket, hazudik a lelkem. Mért ne hazudna, ez a létformája. Mert ugyanis nekem, az egyszerű parasztgyereknek az jut elsőként az eszembe, mi történt volna, ha egyenesen a színház kapja a pénzt, ha inog. Így is lehetett volna menteni.

De nem, s mindebből az is következik, itt nem a színház megmentése, hanem megszerzése volt a kitűzött cél, ami – lássuk be – nem egészen ugyanaz. Ez a metódus, hogy kivéreztetjük a delikvenst, legyen az színház, újság vagy varroda, s amikor az utolsókat rúgja, fingért-húgyért fölvásároljuk, bevett gyakorlat a NER-ben. Pártunk és kormányunk most is létrehozott egy nagyon sok milliárdos alapot, ahová a NER lovagok kölcsönért járulhatnak, ha látnak valami jó, ámde a járvány miatt legyengült falatot a gazdaságban. A színház azonban egészen más, azt be is lehet záratni, ha már a miénk, mint a Népszabadságot annak idején...