KOLOZSVÁRI SZALONNA - DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2016.09.10.
A cikk első része ITT olvasható.
Az Orbán-kormány eleinte udvarolt. A szebbik, nyájas arcát mutatta a meghódítani kívánt áldozatnak. Az országnak. Amikor a kiszemelt a kezét nyújtotta, amikor már megvolt, akkor a kormány (mint minden bántalmazó) elkezdte felszámolni a külső kapcsolatokat. Igyekezett szembefordítani barátokkal, rokonokkal, szomszédokkal, ismerősökkel.
Ellenség lett az Unió, az USA és minden szomszédos ország. Állandó védelemre szoruló, minden irányból támadott szegény kis ország lettünk, akit csak és kizárólagosan Orbán Viktor képes megvédeni ebben a durva és kegyetlen környezetben. A kontraszelektált minisztériumok lelkes segédletével sikeresen szigetelődtünk el a külkapcsolatainktól. Belül megszakadtak a családi kapcsolatok, megszűnt az Alkotmánybíróság, a jogalkalmazás, a szakszervezetek védelme. Az Alkotmány eltörlésével és személyre szabott Alaptörvény létrehozásával, a visszamenőleges hatályú törvények legalizálásával, a Munka Törvénykönyvének átírásával, az Alkotmánybíróság jogköreinek megvonásával, a bírói testület bedarálásával, a civil szervezetek folyamatos támadásával és ellehetetlenítésével, az ellenzéki sajtó kivéreztetésével szabadon üthető, kiszolgáltatott és magányos lett minden polgár. Egyedül maradtunk, egyesével.
Második lépés az önbizalom lerombolása, az akarat megtörése, az önálló gondolkodásnak csírájában való eltaposása. Az azt csinálok veled, amit akarok bizonyosságával a kormány többé nem ismert akadályt. Nyíltan, minden szégyenérzet nélkül vitte, amit csak megkívánt. Bányákat, szőlőket, földeket, bankokat, szolgáltatási ágakat, piacokat, trafikokat, színházakat, múzeumokat, kaszinókat. Elvette a szülők döntési jogát az óvodába adás időpontjáról, a vallás, a hitélet szabadon és nem nyilvánosan való vállalásától. Hiszen képzeljük el azt a 30 fős osztályt, ahol egy gyermek kér zsidó hitoktatást. Ezt nagyon kevesen fogják megtenni. A vallási hovatartozás az ellenőrzőben, bizonyítványban nyomon követhető az általános iskolától kezdve.
Az iskolák és a felsőoktatás önállósága megszűnt. Az önkormányzatok önállósága megszűnt. A kórházak központi irányítás alá kerültek. A szakszervezetek megszűntek, vagy vegetálnak. A civil szervezetek folyamatos nyomás alatt igyekeznek talpon maradni. A kormány minden létező területen és minden létező módon benyomult a közéletbe, a magánéletbe. Mindenhová. A média a kormány szócsövévé vált, a független, nem kormánypropagandát szajkózó online felületek, nyomtatott sajtó, rádió, televízió a reklámok kormányzati elosztása következtében lehetetlen helyzetbe került. Még azt is a kormány dönti el: mit jelent a család fogalma, vagy melyik gyülekezet kaphat egyházi státuszt.
A harmadik lépés: teljes függőség kialakítása. A megvont támogatások, a segélyezési rendszer szétverése, a rokkant ellátások átminősítése (érdemes itt megemlékezni az ebben szerepet vállaló orvosokról is), a közmunkához jutás elbírálásának módja, az adóhatóság, a rendőrség, ügyészség, bíróság, TEK fegyverként való alkalmazása tökéletesen védtelenné tesz mindenkit.
A bántalmazó elérte a célját. Sokszor a bántalmazott közvetlen környezete sincs tisztában azzal, ami történik. Kívülről másnak tűnik az, ami belülről vegytiszta erőszak. A szociopata nagyon kedves a szomszédasszonnyal, virágot visz az anyósnak, kutyát simogat az utcán. Külső szemlélő talán el sem hinné a valóságot, ahogyan sok régebben külföldre költözött, vagy más országban született magyar sem hiszi el. Onnan, távolról másnak látszik minden.
Itt tartunk most. Pontosabban ezen léptünk át most. Túl vagyunk a kötelező biztosan én vagyok a hibás önvádaskodáson. Most dől el, hogy tűrünk halálunkig, vagy szembefordulunk a bántalmazóval. Én az utóbbira tippelek. Ennek jelei láthatóak. Az ébredező média, az, hogy egyre több disznóság bukik ki és egyre többen, egyre többször beszélünk erről – jó jelek. Kell beszélni a korrupcióról, a hatalommal való visszaélésről, a megnyomorított emberi sorsokról...
ITT OLVASHATÓ
2016. szeptember 10., szombat
NEM CSOKIÉRT, NEM KIMENŐÉRT, NEM ZSEBPÉNZÉRT, HANEM FÉLELEMBŐL - ERŐSZAK A NEVELŐOTTHONBAN
KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Cserháti Éva
2016.09.10.
A TEGYESZ Alföldi utcai nevelőotthonában történtekről egyre több cikk jelenik meg a médiában. Az áldozatok beszámolóinak megkérdőjelezése már folyik, a bosszúhadjáratnak minősített történetben az igazi áldozatok a nevelők. Szexuális erőszak esetében a megvádolt személy vagy intézmény részéről szinte mindig felmerül, hogy az áldozat tulajdonképpen hazudik, és csak bosszút akar állni. A statisztika szerint ennek valószínűsége 2 százalék. Jelen írásban mégsem a megtörténtek valószínűségét szeretném latolgatni, és nem is a törvényszerűen felmerülő "bosszú-narratíva" jelenségét veszem górcső alá, hanem az áldozathibáztatás jelenségét vizsgálom.
A sajtónak ugyanis vélemény- és attitűdformáló szerepe van attól függetlenül, hogy a bántalmazás megtörtént-e vagy sem. A megjelent cikkek szinte kivétel nélkül megerősítik a gyerekkori szexuális abúzus áldozatairól elterjedt tévhiteket. „Szexet kértek a nagyobb zsebpénzért a magyar nevelőotthonban”, írja a Bors. „…szexet várnak a gyerekektől játékért”, mondja a Magyar Nemzet. „… játékot és édességet, a nagyobbaknak pénzt és kimenőt ajánlottak szexért cserébe”, állítja a HVG.
Ilyen higgadt, tárgyilagos hangnemben folytatnám az írást, ha nem fojtogatna a felháborodás, hogy hányszor kell még elmondani: a szexuálisan bántalmazott gyerekektől a szexet nem „kérik”, nem pusztán „elvárják”, hanem erőszakot követnek el ellenük. A gyerekeknek nincs választási lehetőségük, nem egy „ajánlattal” élnek vagy utasítják el.
Tegye fel a kezét, aki tényleg elhiszi, hogy két egyenlő fél között született bizniszről van szó, amelyben az üzlet tárgya a gyerek teste zsebpénzért, kimenőért, édességért cserébe. Nyilván ezt egyetlen újságíró sem gondolta így, aki a témában megnyilatkozott. Annak felemlegetése, hogy az erőszak áldozata milyen vélt vagy valós előnyökhöz jut a bántalmazás során, áldozathibáztatás. Vigyázzunk, mit írunk, hogy ne ismételjük meg az elkövető szavait! „Te is akartad, mert elfogadtad érte a csokit, kimenőt, zsebpénzt…”.
A bántalmazott gyerekeket egészen biztosan akkor is erőszak érte volna, ha nem fogadják el a zsebpénzt vagy a csokoládét. Ezeknek a látszólagos jutalmaknak, ugyanis nem a kompenzáció a szerepe, mint ahogy azt az eddig megjelent cikkek sugallják. Hanem egy manipulációs eszköz, melynek célja, hogy az elkövető bűntudatot keltsen az áldozatban és őt tegye felelőssé a történtekért. Ezzel biztosítja magának azt is, hogyha esetleg kiderül a bántalmazás, mondhassa azt, hogy a gyerek „hálátlan, árulkodik, még több zsebpénzt akar vagy még hosszabb kimenőt”. A bántalmazásra általában, de a gyerekkori szexuális erőszakra különösen jellemző, hogy az elkövető kettős kötésben tartja az áldozatot: az erőszakot időnként a „gondoskodás” váltja fel.
Gondoljunk csak a Sipos-ügyre, vagy a pannonhalmi botrányra. Az Alföldi utcai nevelőintézetben történtek ugyanazt a mintázatot követik, mint ez a két nagy port kavart ügy...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Cserháti Éva
2016.09.10.
A TEGYESZ Alföldi utcai nevelőotthonában történtekről egyre több cikk jelenik meg a médiában. Az áldozatok beszámolóinak megkérdőjelezése már folyik, a bosszúhadjáratnak minősített történetben az igazi áldozatok a nevelők. Szexuális erőszak esetében a megvádolt személy vagy intézmény részéről szinte mindig felmerül, hogy az áldozat tulajdonképpen hazudik, és csak bosszút akar állni. A statisztika szerint ennek valószínűsége 2 százalék. Jelen írásban mégsem a megtörténtek valószínűségét szeretném latolgatni, és nem is a törvényszerűen felmerülő "bosszú-narratíva" jelenségét veszem górcső alá, hanem az áldozathibáztatás jelenségét vizsgálom.
A sajtónak ugyanis vélemény- és attitűdformáló szerepe van attól függetlenül, hogy a bántalmazás megtörtént-e vagy sem. A megjelent cikkek szinte kivétel nélkül megerősítik a gyerekkori szexuális abúzus áldozatairól elterjedt tévhiteket. „Szexet kértek a nagyobb zsebpénzért a magyar nevelőotthonban”, írja a Bors. „…szexet várnak a gyerekektől játékért”, mondja a Magyar Nemzet. „… játékot és édességet, a nagyobbaknak pénzt és kimenőt ajánlottak szexért cserébe”, állítja a HVG.
Ilyen higgadt, tárgyilagos hangnemben folytatnám az írást, ha nem fojtogatna a felháborodás, hogy hányszor kell még elmondani: a szexuálisan bántalmazott gyerekektől a szexet nem „kérik”, nem pusztán „elvárják”, hanem erőszakot követnek el ellenük. A gyerekeknek nincs választási lehetőségük, nem egy „ajánlattal” élnek vagy utasítják el.
Tegye fel a kezét, aki tényleg elhiszi, hogy két egyenlő fél között született bizniszről van szó, amelyben az üzlet tárgya a gyerek teste zsebpénzért, kimenőért, édességért cserébe. Nyilván ezt egyetlen újságíró sem gondolta így, aki a témában megnyilatkozott. Annak felemlegetése, hogy az erőszak áldozata milyen vélt vagy valós előnyökhöz jut a bántalmazás során, áldozathibáztatás. Vigyázzunk, mit írunk, hogy ne ismételjük meg az elkövető szavait! „Te is akartad, mert elfogadtad érte a csokit, kimenőt, zsebpénzt…”.
A bántalmazott gyerekeket egészen biztosan akkor is erőszak érte volna, ha nem fogadják el a zsebpénzt vagy a csokoládét. Ezeknek a látszólagos jutalmaknak, ugyanis nem a kompenzáció a szerepe, mint ahogy azt az eddig megjelent cikkek sugallják. Hanem egy manipulációs eszköz, melynek célja, hogy az elkövető bűntudatot keltsen az áldozatban és őt tegye felelőssé a történtekért. Ezzel biztosítja magának azt is, hogyha esetleg kiderül a bántalmazás, mondhassa azt, hogy a gyerek „hálátlan, árulkodik, még több zsebpénzt akar vagy még hosszabb kimenőt”. A bántalmazásra általában, de a gyerekkori szexuális erőszakra különösen jellemző, hogy az elkövető kettős kötésben tartja az áldozatot: az erőszakot időnként a „gondoskodás” váltja fel.
Gondoljunk csak a Sipos-ügyre, vagy a pannonhalmi botrányra. Az Alföldi utcai nevelőintézetben történtek ugyanazt a mintázatot követik, mint ez a két nagy port kavart ügy...
ITT OLVASHATÓ
KICSIT HAZUDÓS, KICSIT TERHES, NAGYON MOHÓ
KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.09.10.
Kicsit hazudni nem lehet, ahogy kicsit terhesnek lenni sem. A hazugság az hazugság. A hétköznapi hazugságoknál súlyosabb az, amikor politikusok hazudnak a megbízóiknak, tehát a társadalomnak. Akkor is undorító, ha ellenzéki és akkor is, ha kormánypárti politikusokról beszélünk.
Egészséges társadalomban minimum felháborodást keltene, ha egyenesen a miniszterek elnöke lódít nagyokat, akár arról, hogy audencián fogadta őt a pápa, amikor erről nem volt szó, akár arról, hogy az Európai Unió kötelezővé akarja tenni a migránsok befogadását – egyrészt csak menekültekről volt szó mindig, gazdasági bevándorlókról soha, egy percig sem, valamint nem kötelező – és ezzel a hazugsággal kampányol.
A soha nem voltam vagyonos ember, most sem vagyok az és nem is leszek kijelentés még az elszánt, de nem fanatikus híveket is röhögésre készteti. Az lehetséges, hogy Orbán Viktor nevén közvetlenül nem szerepelnek vagyontárgyak, ezzel szemben a felesége, lánya, veje, apja, testvére, szomszédja ész nélkül gazdagodnak és többnyire a közpénz körüli – és konkurencia nélküli – sertepertélésnek köszönhetően.
Azt is nagyon nehezen értem meg, hogyan írhatja felül a józan ész hangját a vakhit, de azt főleg nehéz megemésztenem, hogy az Európai Unió miért nézi tétlenül ezt a rombolást? Nem elsősorban az ország szétlopásáról beszélek, mert az magyar ügy. Ha nekünk megfelel, ha mi nem teszünk ellene semmit, az a mi bajunk. Senkinek semmi köze hozzá.
Az uniós források pacallá korrumpálása azonban nem magyar belügy, hiszen a tagállamok adófizetőinek pénzéről van szó. Az egy dolog, hogy a fejlesztési források az országba érve azon nyomban elveszítik minden létező jellegüket és fejlődést legfeljebb a húsosfazék körül köröző néhány családnál figyelhetünk meg, de ott legalább látványosan...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.09.10.
Kicsit hazudni nem lehet, ahogy kicsit terhesnek lenni sem. A hazugság az hazugság. A hétköznapi hazugságoknál súlyosabb az, amikor politikusok hazudnak a megbízóiknak, tehát a társadalomnak. Akkor is undorító, ha ellenzéki és akkor is, ha kormánypárti politikusokról beszélünk.
Egészséges társadalomban minimum felháborodást keltene, ha egyenesen a miniszterek elnöke lódít nagyokat, akár arról, hogy audencián fogadta őt a pápa, amikor erről nem volt szó, akár arról, hogy az Európai Unió kötelezővé akarja tenni a migránsok befogadását – egyrészt csak menekültekről volt szó mindig, gazdasági bevándorlókról soha, egy percig sem, valamint nem kötelező – és ezzel a hazugsággal kampányol.
A soha nem voltam vagyonos ember, most sem vagyok az és nem is leszek kijelentés még az elszánt, de nem fanatikus híveket is röhögésre készteti. Az lehetséges, hogy Orbán Viktor nevén közvetlenül nem szerepelnek vagyontárgyak, ezzel szemben a felesége, lánya, veje, apja, testvére, szomszédja ész nélkül gazdagodnak és többnyire a közpénz körüli – és konkurencia nélküli – sertepertélésnek köszönhetően.
Azt is nagyon nehezen értem meg, hogyan írhatja felül a józan ész hangját a vakhit, de azt főleg nehéz megemésztenem, hogy az Európai Unió miért nézi tétlenül ezt a rombolást? Nem elsősorban az ország szétlopásáról beszélek, mert az magyar ügy. Ha nekünk megfelel, ha mi nem teszünk ellene semmit, az a mi bajunk. Senkinek semmi köze hozzá.
Az uniós források pacallá korrumpálása azonban nem magyar belügy, hiszen a tagállamok adófizetőinek pénzéről van szó. Az egy dolog, hogy a fejlesztési források az országba érve azon nyomban elveszítik minden létező jellegüket és fejlődést legfeljebb a húsosfazék körül köröző néhány családnál figyelhetünk meg, de ott legalább látványosan...
ITT OLVASHATÓ
HA KELL, OROSZ CSALÓVAL IS ÜZLETELNEK ORBÁNÉK
ÁTLÁTSZÓ - MUTYIMONDÓ BLOG
Szerző: mutyimondo
2016.09.10.
Bizarr biciklis objektum épült a Zagyva partjára egymilliárdnyi uniós pénzből
A milliárdos veszteséget termelő MNKH tovább terjeszkedikÚjabb százmilliókat költ az ’56-os emlékév külföldi reklámozására a kormány
Szerző: mutyimondo
2016.09.10.
Heti Top 5 – Átlátszó:
Kétéves az EU-támogatással összebénázott négyes metróMagyar fegyverkereskedő elkóborolt afrikai szállítmányát foglalták le Bizarr biciklis objektum épült a Zagyva partjára egymilliárdnyi uniós pénzből
A milliárdos veszteséget termelő MNKH tovább terjeszkedikÚjabb százmilliókat költ az ’56-os emlékév külföldi reklámozására a kormány
Heti Top 5 – magyar sajtó:
Miközben Orbán az EU-t támadja, a testvére pénzt kap Brüsszeltől (Direkt36)
Egyszerűen szétlopták a Jeremie-alapokat (444)
Újabb hatalmas ingatlanbizniszt bonyolítottak le az MNB-alapítványok (NOL)
Kötvénybiznisz: orosz csalóval is üzletelt a kormány (MNO)
Magyar letelepedési kötvénnyel üzletel a bahreini konzul (Index)
Egyszerűen szétlopták a Jeremie-alapokat (444)
Újabb hatalmas ingatlanbizniszt bonyolítottak le az MNB-alapítványok (NOL)
Kötvénybiznisz: orosz csalóval is üzletelt a kormány (MNO)
Magyar letelepedési kötvénnyel üzletel a bahreini konzul (Index)
Legjobb rádiós anyagaink:
SZAVAZZ ÉRVÉNYTELENÜL!
ÉLET ÉS IRODALOM ONLINE
Szerző: Szüdi János
2016.09.09.
Szerző: Szüdi János
2016.09.09.
Nem kárhoztatható az, aki nem tudja a megoldást, a választ arra a kérdésre, mi a helyes döntés, a helyes cselekedet október 2-án, a kormány által meghirdetett referendum napján. Problémájuk persze csak azoknak van, akik úgy érzik, a segítséget kérőknek segítő kezet illik, segítő kezet kell nyújtani. Problémájuk persze csak azoknak van, akik úgy érzik, Magyarország címerállata nem lehet a levágott és kerítéskaróra tűzött disznófej. (A történeti alkotmány vívmányaiból kiindulva egyébként is a kerítésoszlopokat levágott törökfejekkel kellene felékesíteni.) Nem lenne csoda, ha azoknak, akik tanácstalanok, az agyukban éjjel-nappal dübörögne a Bikini-dal refrénje: „Uram isten, mibe keveredtél velünk. A ruhánk szakad le rólunk, nem a szégyenünk.” Van oka a szégyenkezésre annak, aki magyar. Van oka, akkor is, ha ártatlan abban, hogy a szögesdrót pengékkel ellátva a legdinamikusabban fejlődő építmény abban az országban, ahová született, ahol él. Van oka, hiszen olyan közösségnek a tagja, amelyiket gyűlölet kovácsol össze és félelem tart egyben. Olyan közösségnek a tagja, amelyik kevesebb mint hetven évvel ezelőtt segítséget nyújtott hétszázezer honfitársunk elhurcolásához, akiknek többsége soha többé nem tért vissza. A visszatérőket pedig elhurcolásuk és fogva tartásuk ideje alatt az itthon maradtak minden ingó és ingatlan vagyonukból kiforgattak. Olyan közösség tagja, amelyik éppen most készül bizonyítani: Európa a bajban nem számíthat ránk. Ebből a közösségből nem lehet kilépni. Ez a tagsági viszony nem adható vissza, ez nem kitüntetés. Ez a tagsági viszony akkor is fennmarad, ha hazát cserél valaki. Sőt akkor is, ha lemond az állampolgárságáról. A „nem” diadala a józan ész felett aratott győzelem. Szegénységi bizonyítvány egy nemzetről. Szégyenfolt örök időkre a nemzet minden tagján.
Egyszerű a helyzet – hirdeti több ellenzéki párt: nem kell elmenni szavazni. A távolmaradók száma bizonyítja majd, hogy a magyar együtt érző nép. Aki elmegy szavazni – szól az intés részükről –, az a kormány szekerét tolja, akkor is, ha az „akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését” kérdésre az „igen” választ adja. A helyzet azonban mégsem ilyen egyszerű. Az alacsony lélekszámú településen élőknek nehéz kimaradniuk ebből a cirkuszból. Nehéz, hiszen mindenki figyel mindenkit, a hatalom meg különösen. Így a népszavazástól való távolmaradás egyenlő lehet a helyi közösségből való kirekesztődéssel, a közmunkából történő kizárással. Ennek a közel hatszázezer szavazónak érdemes lenne tanácsot adni, mihez kezdjen a szavazófülkében, ha mást gondol, mint amit az olimpiai közvetítés során e témakörben sugalltak neki. Mellesleg a nagy településen és a határainkon túl élő szavazópolgároknak is érdemes lenne segítséget adni az eligazodáshoz, a gondolkodáshoz, az igazság megismeréséhez. Tény, hogy a kormány csúfot űz a népszavazásból. Tény, hogy a feltett kérdésnek se füle, se farka, s nem lehet jó választ adni rá. Tény, hogy a népszavazás – bármi lesz a végeredmény – nem kötelez senkit semmire. Mégis ezeknek a tényeknek az elmondása kevés. Ezt az ügyet nem lenne szabad leszűkíteni hatalomtechnikai kérdéssé. Ferenc pápa szavai meggyőzőek: „Az irgalmas szív képes megosztani a kenyeret az éhezővel, és nyitott arra is, hogy befogadja a menekülteket és a bevándorlókat.” Ennek az intelemnek az elolvasása és megértése után – akár hívő valaki, akár nem – nehéz otthon maradni és drukkolni azért, hogy kevesen menjenek el, és érvénytelen legyen a népszavazás.
A távolmaradás helyett sokkal jobb megoldás az érvénytelen szavazat leadása. Ennek előállítása egyszerű: mindkét választ „be kell X-elni”. A hatalomban lévők beleestek saját vermükbe. Nem véletlenül, megnehezítették az eredményes népszavazás elérésének feltételeit. Az alkotmány rendelkezései szerint az ügydöntő országos népszavazás eredményességének a kritériuma az volt, hogy az érvényesen szavazó állampolgárok több mint a fele, de legalább az összes választópolgár több mint egynegyede azonos választ adjon a feltett kérdésre. Jelen esetben – az egyszerűség kedvéért nyolcmillió választópolgárral számolva – kétmillió-egy érvényesen leadott „nem” szavazattal sikeres lenne a népszavazás. Ennek eléréséhez nem szükséges az sem, hogy ennél több érvényes szavazatot adjanak le. Az Alaptörvény rendelkezései szerint azonban az országos népszavazás csak akkor érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott, és csak akkor lesz eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott. Vagyis – maradva a nyolcmillió választópolgárnál – négymillió-egy érvényes szavazatra van szükség ahhoz, hogy kétmillió-egy „nem” szavazattal eredményes legyen a népszavazás.
Az októberi népszavazáshoz javasolt megoldás: el kell menni szavazni, de a leadott szavazat legyen érvénytelen. Az érvénytelen szavazat nem járul hozzá a népszavazás érvényességéhez. A felhasznált szavazólapokkal pedig nem lehet visszaélni, nem adnak lehetőséget arra, hogy illetéktelenül kitöltsék. Az érvénytelen szavazatokat összeszámolják és számukat nyilvánosságra hozzák. Több százezer érvénytelen szavazat nemcsak világos üzenet, hanem alkalmas lehet arra is, hogy lemossuk a gyalázatot.
Az nem világos viszont, hogy ezt a megoldást miért nem ismerték fel, miért nem támogatják a távolmaradásra buzdítók, holott Tóth Zoltán választási szakértő mindezeket a kérdéseket már korábban világossá tette.
MITŐL FOSIK, MIT TITKOL ÉS MIÉRT HAZUDIK A NYITOTT KÖNYVRŐL ORBÁN VIKTOR?
KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2016.09.10.
Csütörtökön közönséges szeptemberi nap volt Magyarországon. Amikor kiderült, hogy nemcsak Gyurcsányt fogadják gyanakvással és kapával a felcsúti királyságban. Hanem.
Hadházy Ákos, az LMP nyáron megválasztott társelnöke – és hétfőtől parlamenti képviselője – próbálkozott meg a német RTL stábját körbekísérni Felcsúton, és megmutatni, milyen csodálatos létesítmények borítják a miniszterek elnökének divatszülőfaluját. Vagy mi az. Az üresen zötykölődő felcsúti játékvasutat és az Orbán kecójára vetülő Pancho Aréna árnyékát például...
..Persze foglaltak már le drónokat is rendőri ügybuzgóság eredményeként Felcsúton, de ezúttal jó esély van arra, hogy az egyélőisten paranoiájának köszönhetően ezzel az igazoltatásos-motozásos megmagyarázhatatlan baromsággal kerüljünk be a világsajtóba. Ugyanis ez pontosan az, aminek látszik: 2016-ban egy közönséges rendőr német tévések zsebében kotorászik azért, mert felvételeket készít azon az alig 2000 fős településen, amelyet a magyar és európai polgárok az adójuk jelentős részével támogatnak. Anélkül, hogy megkérdezték volna róla őket: szeretnék-e vállvetve valóra váltani (hehh, de szépen alliterál) a személyiségzavaros, gyerekszoba híján eszelősen frusztrálttá és gátlástalanná fejlődött Viktorka lázálmait.
A felelőtlen korrupcióból szárba szökkent felcsúti nevezetességek tövében, különös tekintettel a semmiből semmibe zötykölődő játékvonatra, közterületen nem szabad felvételeket készíteni, mert tömeges bevándorlásból adódó válság- és vészhelyzetet hirdettek az egész országra, ami természetesen fokozott közúti ellenőrzéssel jár. Igaz, hogy a tömeges bevándorlásnak ugyan se híre, se hamva, de az arra egyébként a madár se jár jellegű Felcsúton nem lehet csak úgy, szőke német tévésnek álcázva megtéveszteni a a rend őreit.
De fordítsuk komolyra: mióta tilos a fotózás, filmezés közterületen? És ha esetleg tarajos gőtére vadásznék Felcsút határában, azért lelőnek? Milyen titkot őriz ez a hajdani és jelenlegi porfészek, amit nem lehet megörökíteni? A deklaráltan nyitott könyv életű Orbán Viktor valójában mitől fosik, mit titkol és miért hazudott a nyitott könyvről? Mikortól kell külön útlevél és vízum ahhoz, hogy betegyük a lábunkat a faluba? Mióta magántulajdon a kisvasút és a stadion, amiről nem lehet felvételeket készíteni? És ha esetleg mégis lehet felvételeket készíteni, milyen alapon kotorászik egy közönséges járőr egy kamerázó újságíró zsebében? Ha ez a település zabálja fel a magyar GDP nem elhanyagolható részét, akkor miért nincs joga ott bárkinek bámészkodni, filmezni, érdeklődést tanusítani?
Ahelyett, hogy készült volna egy önmagán túl nem mutató riportocska arról, hogy egy kelet-európai bomlott elme milyen Disneyland-et épített maga köré, készült valószínűleg egy ennél is súlyosabb, országimázsfilm: ami normális, demokratikus országokban bevett gyakorlat (tudniillik, hogy tévéstáb akkor forgat közterületen, amikor akar), az legalább egy rendőrségi motozást jelent egy kelet-európai nyomorult kisállamban...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Molnár Bálint
2016.09.10.
Csütörtökön közönséges szeptemberi nap volt Magyarországon. Amikor kiderült, hogy nemcsak Gyurcsányt fogadják gyanakvással és kapával a felcsúti királyságban. Hanem.
Hadházy Ákos, az LMP nyáron megválasztott társelnöke – és hétfőtől parlamenti képviselője – próbálkozott meg a német RTL stábját körbekísérni Felcsúton, és megmutatni, milyen csodálatos létesítmények borítják a miniszterek elnökének divatszülőfaluját. Vagy mi az. Az üresen zötykölődő felcsúti játékvasutat és az Orbán kecójára vetülő Pancho Aréna árnyékát például...
..Persze foglaltak már le drónokat is rendőri ügybuzgóság eredményeként Felcsúton, de ezúttal jó esély van arra, hogy az egyélőisten paranoiájának köszönhetően ezzel az igazoltatásos-motozásos megmagyarázhatatlan baromsággal kerüljünk be a világsajtóba. Ugyanis ez pontosan az, aminek látszik: 2016-ban egy közönséges rendőr német tévések zsebében kotorászik azért, mert felvételeket készít azon az alig 2000 fős településen, amelyet a magyar és európai polgárok az adójuk jelentős részével támogatnak. Anélkül, hogy megkérdezték volna róla őket: szeretnék-e vállvetve valóra váltani (hehh, de szépen alliterál) a személyiségzavaros, gyerekszoba híján eszelősen frusztrálttá és gátlástalanná fejlődött Viktorka lázálmait.
A felelőtlen korrupcióból szárba szökkent felcsúti nevezetességek tövében, különös tekintettel a semmiből semmibe zötykölődő játékvonatra, közterületen nem szabad felvételeket készíteni, mert tömeges bevándorlásból adódó válság- és vészhelyzetet hirdettek az egész országra, ami természetesen fokozott közúti ellenőrzéssel jár. Igaz, hogy a tömeges bevándorlásnak ugyan se híre, se hamva, de az arra egyébként a madár se jár jellegű Felcsúton nem lehet csak úgy, szőke német tévésnek álcázva megtéveszteni a a rend őreit.
De fordítsuk komolyra: mióta tilos a fotózás, filmezés közterületen? És ha esetleg tarajos gőtére vadásznék Felcsút határában, azért lelőnek? Milyen titkot őriz ez a hajdani és jelenlegi porfészek, amit nem lehet megörökíteni? A deklaráltan nyitott könyv életű Orbán Viktor valójában mitől fosik, mit titkol és miért hazudott a nyitott könyvről? Mikortól kell külön útlevél és vízum ahhoz, hogy betegyük a lábunkat a faluba? Mióta magántulajdon a kisvasút és a stadion, amiről nem lehet felvételeket készíteni? És ha esetleg mégis lehet felvételeket készíteni, milyen alapon kotorászik egy közönséges járőr egy kamerázó újságíró zsebében? Ha ez a település zabálja fel a magyar GDP nem elhanyagolható részét, akkor miért nincs joga ott bárkinek bámészkodni, filmezni, érdeklődést tanusítani?
Ahelyett, hogy készült volna egy önmagán túl nem mutató riportocska arról, hogy egy kelet-európai bomlott elme milyen Disneyland-et épített maga köré, készült valószínűleg egy ennél is súlyosabb, országimázsfilm: ami normális, demokratikus országokban bevett gyakorlat (tudniillik, hogy tévéstáb akkor forgat közterületen, amikor akar), az legalább egy rendőrségi motozást jelent egy kelet-európai nyomorult kisállamban...
ITT OLVASHATÓ
SIMICSKA LAJOS BOSSZÚJA
24 HU - POSZT ITT BLOG
Szerző: Zsolt Péter
2016.09.09.
A Közgép az összes versenytársához képest (Hódút Aszfalt, Colas Hungária stb.) 25 milliárddal olcsóbban építene meg egy 27 km-nyi autópálya szakaszt. Az M4-es ennyivel olcsóbban érne el a magyar-román határig. Ez a hír megint csak Simicskára, mint magyar vállalkozóra, és Orbán Viktorra, mint miniszterelnökre, azaz az oligarcha-politikus konfliktusukra általában, valamint a barátságok, összeveszések, bosszúk lélektanára irányíthatja a figyelmünk. Az egyik szociológiai, a másik pszichológiai kérdés, így együtt pedig szociálpszichológiai.
A szociológiai kérdés az volna, hogy általában milyen mintázatai vannak a gazdag cégtulajdonosoknak az állammal, hogyan szoktak kijönni egymással a tőkések és a politikusok. Marxnak nyilván voltak erről elképzelései, de törődjünk bele, hogy nem csak összefogott kizsákmányolás létezik: a két elit viszonya lehet kiegyensúlyozott, kérdésként merülhet fel, hogy melyikük van kiszolgáltatva a másiknak. Ha pedig a viszony komplexebb, akkor fontos már azt is tudnunk, hogy az adott helyen miképp zajlik a lobbizás, mennyire átláthatók ezek, hol vannak a határok.
A demokráciákban az elitek konfliktusán virágzik a média, mely aztán ezeket a játszmákat jó esetben sikeresen tereli abba az irányba, hogy az elit a társadalom számára tisztességes játékot folytasson, rossz esetben viszont a média tényfeltárása csak olaj a tűzre, és a közönség vagy a vállalkozó oldalán, vagy a politikus mellett vonul az utcára. (Amúgy mindkettőnek szintén meg lehet a maga médiája is.)
Előbbi esetben, tehát olyankor, amikor a nép az oligarchának drukkol – a vállalkozó nem ritkán maga alá gyűri a politikát, és olyan döntések születnek, ami neki kedvez, hovatovább saját embereit ülteti be az állami székekbe, és elfoglalja a fontosabb kommunikációs csomópontokat is. Ez az állam foglyul ejtésének esete (state capture). Tiszta formában nem szokott megvalósulni, mert ha már eddig eljut a történet, a menedzser átváltozik politikussá. Ám a politikusok vállaltok általi megvásárlása nem ritka eset. Példa erre legutóbb Brazília, ahol aztán a népharag megbuktatta a történetesen női elnököt, Dilma Roussefet. (Ámbár az utcán kinn voltak a hívei is, tehát volt némi polgárháborús hangulat, noha a korrupció evidens volt.) Nem jó történet az ilyen, és láthatjuk, hogy Brazília még összehozta valahogy az olimpiát, de gazdaságilag zuhanórepülésben van, a középosztálya is szegényedik.
De nem jó történet a másik sem, ahol pedig a politikus leszámol az oligarchákkal. Közben ugyanis nagy valószínűség szerint maga is roncsolja a piaci verseny logikáját, a korábbi oligarchák helyett újakat teremt, strómanhálózatot épít ki, esetleg maga is oligarchává válik. Erre lehet példa Putyin.
Hogy miképp lehet elkerülni a putyinizációt vagy a „roussefinizációt”, ez minden nemzet kérdése és jól felfogott érdeke. Pusztán azért, mert a média végzi a dolgát, a Wikileaks kiszivárogtat, az ellenzéki politikusok verik a dobot, a civilek – különösen a Nyugatról pénzeltek – pedig pereket indítnak, még nem biztos, hogy szerencsés irányba mennek a dolgok. Kell még talán a véletlen is, ami Simicska esetében, mint személyes bosszúvágy ragadható meg...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Zsolt Péter
2016.09.09.
A Közgép az összes versenytársához képest (Hódút Aszfalt, Colas Hungária stb.) 25 milliárddal olcsóbban építene meg egy 27 km-nyi autópálya szakaszt. Az M4-es ennyivel olcsóbban érne el a magyar-román határig. Ez a hír megint csak Simicskára, mint magyar vállalkozóra, és Orbán Viktorra, mint miniszterelnökre, azaz az oligarcha-politikus konfliktusukra általában, valamint a barátságok, összeveszések, bosszúk lélektanára irányíthatja a figyelmünk. Az egyik szociológiai, a másik pszichológiai kérdés, így együtt pedig szociálpszichológiai.
A szociológiai kérdés az volna, hogy általában milyen mintázatai vannak a gazdag cégtulajdonosoknak az állammal, hogyan szoktak kijönni egymással a tőkések és a politikusok. Marxnak nyilván voltak erről elképzelései, de törődjünk bele, hogy nem csak összefogott kizsákmányolás létezik: a két elit viszonya lehet kiegyensúlyozott, kérdésként merülhet fel, hogy melyikük van kiszolgáltatva a másiknak. Ha pedig a viszony komplexebb, akkor fontos már azt is tudnunk, hogy az adott helyen miképp zajlik a lobbizás, mennyire átláthatók ezek, hol vannak a határok.
A demokráciákban az elitek konfliktusán virágzik a média, mely aztán ezeket a játszmákat jó esetben sikeresen tereli abba az irányba, hogy az elit a társadalom számára tisztességes játékot folytasson, rossz esetben viszont a média tényfeltárása csak olaj a tűzre, és a közönség vagy a vállalkozó oldalán, vagy a politikus mellett vonul az utcára. (Amúgy mindkettőnek szintén meg lehet a maga médiája is.)
Előbbi esetben, tehát olyankor, amikor a nép az oligarchának drukkol – a vállalkozó nem ritkán maga alá gyűri a politikát, és olyan döntések születnek, ami neki kedvez, hovatovább saját embereit ülteti be az állami székekbe, és elfoglalja a fontosabb kommunikációs csomópontokat is. Ez az állam foglyul ejtésének esete (state capture). Tiszta formában nem szokott megvalósulni, mert ha már eddig eljut a történet, a menedzser átváltozik politikussá. Ám a politikusok vállaltok általi megvásárlása nem ritka eset. Példa erre legutóbb Brazília, ahol aztán a népharag megbuktatta a történetesen női elnököt, Dilma Roussefet. (Ámbár az utcán kinn voltak a hívei is, tehát volt némi polgárháborús hangulat, noha a korrupció evidens volt.) Nem jó történet az ilyen, és láthatjuk, hogy Brazília még összehozta valahogy az olimpiát, de gazdaságilag zuhanórepülésben van, a középosztálya is szegényedik.
De nem jó történet a másik sem, ahol pedig a politikus leszámol az oligarchákkal. Közben ugyanis nagy valószínűség szerint maga is roncsolja a piaci verseny logikáját, a korábbi oligarchák helyett újakat teremt, strómanhálózatot épít ki, esetleg maga is oligarchává válik. Erre lehet példa Putyin.
Hogy miképp lehet elkerülni a putyinizációt vagy a „roussefinizációt”, ez minden nemzet kérdése és jól felfogott érdeke. Pusztán azért, mert a média végzi a dolgát, a Wikileaks kiszivárogtat, az ellenzéki politikusok verik a dobot, a civilek – különösen a Nyugatról pénzeltek – pedig pereket indítnak, még nem biztos, hogy szerencsés irányba mennek a dolgok. Kell még talán a véletlen is, ami Simicska esetében, mint személyes bosszúvágy ragadható meg...
ITT OLVASHATÓ
"MEGTANULUNK EGYÜTT LENNI AZZAL, AMI ÉPPEN VAN" - INTERJÚ TAKÁCS JÓZSEF MINDFULNESS TANÁRRAL
LELKIZÓNA BLOG
Szerző: ur_anita
2016.09.10.
ITT OLVASHATÓ
Szerző: ur_anita
2016.09.10.
Sokat hallani mostanában a mindfulness-ről. Egyáltalán nem újkeletű a módszer, hiszen több évtizedes múltra tekint vissza, komoly tudományos háttere, szakirodalma és tapasztalati bázisa van külföldön, nálunk mégis az utóbbi egy-két évben kezd a módszer ismertté válni.
Mi is a mindfulness és mit lehet megtanulni egy mindfulness tanfolyamon?
Mivel coachként szakmailag, magánemberként pedig különösen érdekelt a mindfulness, ezért a nyár folyamán magam is részt vettem egy nyolchetes mindfulness tanfolyamon (MBCT - Mindfulness Based Cognitive Therapy), amelynek már most érzem, hogy nagy hozadéka van a mindennapjaimban. A tanfolyam vezetőjét, Takács József mindfulness tanárt kérdeztem a módszerről, alkalmazási területeiről, és arról, miért érdemes elsajátítanunk és hogyan teheti teljesebbé a mindennapjainkat.
Mit takar maga a kifejezés, hogyan határoznád meg: mi a mindfulness?
Megfigyelni azt, ami épp van, anélkül hogy épp a bevásárláson, vagy a tegnapi munkahelyi vitán gondolkodnánk, vagy azon, hogy mitől lehetne most épp jobb. A tudatos jelenlét képességét pedig könnyen fejleszthetjük néhány egyszerű gyakorlattal, és némi elszántsággal.
Gyakran hallom, hogy a mindfulness-t egyfajta meditatív technikaként azonosítják. Ez valóban egy meditációs technika vagy valami másról van szó?
Egy szemléletmód, melynek elválaszthatatlan része a meditáció. A meditáció segítségével fejlődik a képességünk, hogy jelen legyünk, és biztonságban érezzük magunk még tajtékzó hullámok közepette is. De nyilván több, mint egyszerű relaxációs technika. A szemléletmód, mely jellemzi, ugyanolyan fontos a jól-létünk szempontjából, mint az, hogy a testünk és az elménk képes legyen pihenni. A nyitottság, az elfogadás vagy az önmagunk iránti együttérzés, ami sajátja a mindfulness-nek, önmagában is transzformatív és gyógyító erejű. Az is fontos, hogy ez egy szekuláris módszer, mentes a dogmáktól, a füstölőszagtól, és nem kell buddhistává sem válnunk, hogy gyakorolhassuk vagy élvezzük a hatását.
A módszer alapító atyja, Jon Kabat-Zinn a kilencvenes évek elején dolgozta ki a módszert, azóta számos követője és továbbfejlesztője dolgozott tovább a módszer széleskörűvé tételén. Milyen területen használták eredetileg a mindfulness-t és azóta hogyan bővült a kör?
Kabat Zinn-nel egyidőben, a hetvenes-nyolcvanas években már mások is dolgoztak a tudatos jelenlét és a nyugati orvoslás integrációján, akkoriban jött létre a Dialektikus Viselkedés Terápia (DBT – Linehan és mtsai) és az Elfogadás és Elköteleződés Terápia (ACT – Hayes és mtsai), majd követte őket a Tudatos Jelenléten Alapuló Kognitív Terápia (MBCT- Segal és mtsai). Kabat-Zinn eredetileg sejtbiológus, aki a bőrbetegségek gyógyítása felől közelített, a többiek pedig pszichológusok, terapeuták, akik kimondottan valamilyen pszichés-lelki problémára (depresszió, szorongás, borderline személyiségzavar, stb.) kerestek hatékony segítséget, ami alternatívája a gyógyszeres vagy más beszélgetős terápiáknak. Ez a kör azóta már hatalmassá bővült, százas nagyságrendű a mindfulness-en alapuló terápiák száma, az evészavaroktól a problémás droghasználatig. Az elmúlt 10 évben egyre inkább elterjedt a mindfulness valamilyen pszichoterápiával kombinált használata, leginkább a kognitív terápiákkal, hiszen mindkettő hasonlóságot mutat abban, hogy azáltal segít rajtunk, hogy felismerjük az irracionális, káros és haszontalan gondolatainkat. Ennek nagyon fontos szerepe van a testi és pszichés egészségünk megőrzésében.
A tudatos jelenlét gyakorlása olyannyira elterjedt, hogy mára már kilépett a betegség-gyógyítás dimenzióiból, és alkalmazzák például a gyermeknevelés vagy a munkahelyi kreativitás fejlesztésében is. A testre és elmére kifejtett és bizonyított pozitív hatások miatt olyan munkáltatók is alkalmazzák már az egészségmegőrzés eszközeként, mint az amerikai hadsereg vagy a Google.
ITT OLVASHATÓ
AZ ANTANT (TITKOS) SZERZŐDÉSEI AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ALATT
NAPI TÖRTÉNELMI FORRÁS BLOG
Szerző: Kloska Tamás
2016.09.09.
A román hadüzenet margójára
Románia 1916. augusztus 17-én a bukaresti titkos szerződéssel csatlakozott az antanthoz, tíz nappal később, augusztus 27-én pedig elrendelték a román hadsereg mozgósítását és még aznap megérkezett a hadüzenet is. Bár a világháború kitörésekor Románia még a hármasszövetség tagja volt, 1916-ig azonban semleges államként kimaradt az addigi csatározásokból. Milyen ígéretekkel rántotta be az antant a háborúba az országot, és milyen további szerződéseket kötött a világégés során? Mit tartott be ezekből az 1919–1920-as párizsi békekonferencia idején? Mai cikkünkből kiderül.
Kicsivel több mint 100 éve, 1916 augusztusának végén a románok szakítva az addigi semlegességgel az Osztrák–Magyar Monarchia megtámadása mellett döntöttek. A cikk ennek az eseménynek az apropójából született, ezért kronológiailag visszafelé haladva vizsgáljuk meg az antant titkos szerződéseit (a teljesség igénye nélkül). A téma komplexitása miatt a kérdéskör részletesebb bemutatására jelen keretek között nincs mód, a témakör iránt érdeklődök számos szakirodalmi munkában informálódhatnak. Elöljáróban meg kell még említeni, hogy az első világégés elején az antanthatalmak vezető politikusainak még nem volt célja az Osztrák–Magyar Monarchia feldarabolása, a britek például az európai erőegyensúly egyik biztosítékát látták a Habsburg Monarchiában...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Kloska Tamás
2016.09.09.
A román hadüzenet margójára
Románia 1916. augusztus 17-én a bukaresti titkos szerződéssel csatlakozott az antanthoz, tíz nappal később, augusztus 27-én pedig elrendelték a román hadsereg mozgósítását és még aznap megérkezett a hadüzenet is. Bár a világháború kitörésekor Románia még a hármasszövetség tagja volt, 1916-ig azonban semleges államként kimaradt az addigi csatározásokból. Milyen ígéretekkel rántotta be az antant a háborúba az országot, és milyen további szerződéseket kötött a világégés során? Mit tartott be ezekből az 1919–1920-as párizsi békekonferencia idején? Mai cikkünkből kiderül.
Kicsivel több mint 100 éve, 1916 augusztusának végén a románok szakítva az addigi semlegességgel az Osztrák–Magyar Monarchia megtámadása mellett döntöttek. A cikk ennek az eseménynek az apropójából született, ezért kronológiailag visszafelé haladva vizsgáljuk meg az antant titkos szerződéseit (a teljesség igénye nélkül). A téma komplexitása miatt a kérdéskör részletesebb bemutatására jelen keretek között nincs mód, a témakör iránt érdeklődök számos szakirodalmi munkában informálódhatnak. Elöljáróban meg kell még említeni, hogy az első világégés elején az antanthatalmak vezető politikusainak még nem volt célja az Osztrák–Magyar Monarchia feldarabolása, a britek például az európai erőegyensúly egyik biztosítékát látták a Habsburg Monarchiában...
ITT OLVASHATÓ
RENDSZERBÁTORÍTOTTA PEDOFILIA?
GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2016.09.09.
A gyermekek akkor is kiszolgáltatottak, ha csak a „normális” hétköznapok rendszere igyekszik a bedarálásukra. De különösen kiszolgáltatottak akkor, ha a szülő nincs abban a helyzetben, hogy megvédje. Amikor a közösségi szolidaritásra, a közösségi intézményrendszerre szorulnak. Ezért hatványozottan felháborítóak az olyan hírek, amelyek az ezen gyermekek helyzetével való visszaélést mutatják be.
Legutóbbi ilyen hír az volt, hogy orális szexre kényszerítettek gyermek-, és kiskorúakat egy nevelőotthonban. S ezen a ponton, azt hiszem, villámgyorsan le kell szögezni egy alapvetést. Azt, hogy a gyermek nem dönt a saját születésének sem helyéről, sem körülményeiről. A szüleiről pedig a legkevésbé. Aki tehát bármilyen előítéletét a gyermekek rovására gondolja kiélni, az keressen magának egy sötét sarkot, és szégyenét a falnak ugassa el. Nem mintha az előítéletesség különben egy dicséretes viselkedési minta lenne. De a védekezni képtelen gyermekkel szemben különösen szemét dolog. Amiért különben ezt érdemes leszögezni, az az, hogy nem egyszer olvasni olyan véleményeket, hogy a nevelőotthonokban úgyis csak „azok” gyermekei vannak. Mintha ezzel automatikusan felmentenék az ottani gyermekek helyzetével, érzelmi bizonytalanságaival visszaélőket. Amely visszaéléseknek csak a legszélsőségesebb formái a szexuális visszaélések.
Nem egyszer kapcsolódva az egyéb visszaélésekhez. Melyek sajnos, talán nem is annyira kirívóak. Például, egy 2011-es, ugyancsak botrányt kavaró „csomag” mára oktatási jogeset lett. Amely feldolgozásból egy gondolatot külön kiemelnék. Azt, hogy „Külön pszichikai alkalmassági vizsgálat intézményi szinten nincs, az alkalmasság előfeltétele (a munkáltató által kért szempontok alapján végzett) általános orvosi vizsgálat”. Mely kitétel az ombudsman akkori kérdésére adott válasz részeként is érthető. De amely állapottól, különösen, ha az ma is így áll a gyermekotthonokban, akkor elmondhatjuk: megáll az ész, és ácsorog. Ez ugyanis azt is jelentheti a gyakorlatban, hogy aki emberileg már szinte semmi másra nem alkalmas, az még mindig elmehet pszichológiai vámpírnak egy gyermekotthonba. Így nagyon szeretném remélni, hogy ma már nagyon komoly pszichológiai, és általános alkalmassági vizsgálatokon szűrik meg a nevelőotthonok, gyermekotthonok személyzetét. A teljes személyzetét. Mindenkit, aki bármikor kapcsolatba kerülhet a gyermekekkel. Aztán jön egy újabb „intézeti gyermekek” kárára elkövetett pedofil botrány, és ez a remény erősen megrendül...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Andrew_s
2016.09.09.
A gyermekek akkor is kiszolgáltatottak, ha csak a „normális” hétköznapok rendszere igyekszik a bedarálásukra. De különösen kiszolgáltatottak akkor, ha a szülő nincs abban a helyzetben, hogy megvédje. Amikor a közösségi szolidaritásra, a közösségi intézményrendszerre szorulnak. Ezért hatványozottan felháborítóak az olyan hírek, amelyek az ezen gyermekek helyzetével való visszaélést mutatják be.
Legutóbbi ilyen hír az volt, hogy orális szexre kényszerítettek gyermek-, és kiskorúakat egy nevelőotthonban. S ezen a ponton, azt hiszem, villámgyorsan le kell szögezni egy alapvetést. Azt, hogy a gyermek nem dönt a saját születésének sem helyéről, sem körülményeiről. A szüleiről pedig a legkevésbé. Aki tehát bármilyen előítéletét a gyermekek rovására gondolja kiélni, az keressen magának egy sötét sarkot, és szégyenét a falnak ugassa el. Nem mintha az előítéletesség különben egy dicséretes viselkedési minta lenne. De a védekezni képtelen gyermekkel szemben különösen szemét dolog. Amiért különben ezt érdemes leszögezni, az az, hogy nem egyszer olvasni olyan véleményeket, hogy a nevelőotthonokban úgyis csak „azok” gyermekei vannak. Mintha ezzel automatikusan felmentenék az ottani gyermekek helyzetével, érzelmi bizonytalanságaival visszaélőket. Amely visszaéléseknek csak a legszélsőségesebb formái a szexuális visszaélések.
Nem egyszer kapcsolódva az egyéb visszaélésekhez. Melyek sajnos, talán nem is annyira kirívóak. Például, egy 2011-es, ugyancsak botrányt kavaró „csomag” mára oktatási jogeset lett. Amely feldolgozásból egy gondolatot külön kiemelnék. Azt, hogy „Külön pszichikai alkalmassági vizsgálat intézményi szinten nincs, az alkalmasság előfeltétele (a munkáltató által kért szempontok alapján végzett) általános orvosi vizsgálat”. Mely kitétel az ombudsman akkori kérdésére adott válasz részeként is érthető. De amely állapottól, különösen, ha az ma is így áll a gyermekotthonokban, akkor elmondhatjuk: megáll az ész, és ácsorog. Ez ugyanis azt is jelentheti a gyakorlatban, hogy aki emberileg már szinte semmi másra nem alkalmas, az még mindig elmehet pszichológiai vámpírnak egy gyermekotthonba. Így nagyon szeretném remélni, hogy ma már nagyon komoly pszichológiai, és általános alkalmassági vizsgálatokon szűrik meg a nevelőotthonok, gyermekotthonok személyzetét. A teljes személyzetét. Mindenkit, aki bármikor kapcsolatba kerülhet a gyermekekkel. Aztán jön egy újabb „intézeti gyermekek” kárára elkövetett pedofil botrány, és ez a remény erősen megrendül...
ITT OLVASHATÓ
LESZÜNK-E HÁT ELŐBB-UTÓBB NÁCIK?
1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2016.09.10.
Vannak a -- a Kárpát-medence lehetőségei között -- óriás magyarok. Hogy értelmezhető távolságból citáljam a neveket (kevesen vannak): pl. Széchenyi, Bartók, Bibó. Aztán vannak a -- "csak" -- nagy (szinon. súlyos) magyarok (ezek már többen): Berzsenyi, Kossuth, Petőfi, az aradiak, Deák, Ady, Bethlen, Németh László, József Attila, Nagy Ferenc, (talán) Nagy Imre, (talán) Illyés, Kertész Imre, talán Esterházy, ilyenek, amiből kitetszik (ha eddig nem tetszett volna ki), hogy valamiféle minőségről beszélünk, amely ekként maradt fenn a nemzeti emlékezetben, és a minőség mércéje az, hogy mennyire szolgálja az adott ember a nemzet felemelkedését, önismeretét, mennyit ad vagy "áldoz" magából a közösségnek, ilyesmi, úgysem tudnám pontosan megírni. Az viszont talán világos, hogy a legjobbjaink csaknem kivétel nélkül a nemzet és a "magyarás" heves (ugyanakkor reménytelenül szerető) bírálói voltak (ezt a kettősséget a náci plebsz képtelen megérteni) -- és olyan nincs, hogy a "bírált" (!) nemzet lelkiismeretében helyet kapott volna az olcsó, a talmi, a demagóg, a populista, a náci. Felhívnám a figyelmet erre a fontos momentumra: nem tekinthető elveszettnek az a nemzet, amely a panteonjába jószerivel vagy csak önnön kritikusait, vagy mártírjait engedi be! Működik itt, kérem, valamilyen egészséges kollektív önbírálat, ami a vért és a verejtéket jutalmazza, a hízelgést, az enyves kezet, nem beszélve a nyilvánvaló nemzetellenességről pedig a nemzeti emlékezet fekete lapjaira utalja. A magyar nemzet utólagos értékítélete többé-kevésbé a helyén van. Csak a jelene nincs ott soha.
A magyar nemzeti emlékezet konyhája (a kanonizáció folyamata) összehasonlíthatatlanul szakszerűbben működik, mint a nemzet a legtöbb adott pillanatban. Így van ez most is. Egy ugrásra vagyunk attól, hogy benáculjon a kollektív érzelemvilág (mert értelemről aligha lehet beszélni), és a nemzet megint a legsötétebb korszakai felé vegye az irányt a személyes és polgári szabadságok megtagadása, az intolerancia, az idegengyűlölet, a gondolkodás gleichschaltolásának csúcsra járatásával. Hagytuk eluralkodni magunkon azt a minőséget, amelyet a nemzeti emlékezet később győz majd kitörölni magából, de legalább a történelmünk szégyenletes fejezetei közé utalni. Most, amikor a kormányzati politika pusztán és pőrén a gyűlöletre épít (mert lehetne a kisebb gyűlölködést az alkotó kormányzással is keverni, és akkor nem kértem sokat), amikor megszűnik a sztenderdek iránti tisztelet, és a legparlagibb nacionalizmus elemészti a kereszténységtől a humánumon és az eddig is korlátos szolidaritáson át a civilizált szkepszisig az összes közös értékünket, és újra felbugyborékolhat a nemzetnek a minőség iránti természetes kegyeletből eddig elnyomott zagyja, akkor tudhatnánk: mindössze a nemzeti traumáink újabb fejezete kezdődött el. Mindig így kezdődött, és minden aktuális fejezet csúnyán végződött...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: HaFr
2016.09.10.
Vannak a -- a Kárpát-medence lehetőségei között -- óriás magyarok. Hogy értelmezhető távolságból citáljam a neveket (kevesen vannak): pl. Széchenyi, Bartók, Bibó. Aztán vannak a -- "csak" -- nagy (szinon. súlyos) magyarok (ezek már többen): Berzsenyi, Kossuth, Petőfi, az aradiak, Deák, Ady, Bethlen, Németh László, József Attila, Nagy Ferenc, (talán) Nagy Imre, (talán) Illyés, Kertész Imre, talán Esterházy, ilyenek, amiből kitetszik (ha eddig nem tetszett volna ki), hogy valamiféle minőségről beszélünk, amely ekként maradt fenn a nemzeti emlékezetben, és a minőség mércéje az, hogy mennyire szolgálja az adott ember a nemzet felemelkedését, önismeretét, mennyit ad vagy "áldoz" magából a közösségnek, ilyesmi, úgysem tudnám pontosan megírni. Az viszont talán világos, hogy a legjobbjaink csaknem kivétel nélkül a nemzet és a "magyarás" heves (ugyanakkor reménytelenül szerető) bírálói voltak (ezt a kettősséget a náci plebsz képtelen megérteni) -- és olyan nincs, hogy a "bírált" (!) nemzet lelkiismeretében helyet kapott volna az olcsó, a talmi, a demagóg, a populista, a náci. Felhívnám a figyelmet erre a fontos momentumra: nem tekinthető elveszettnek az a nemzet, amely a panteonjába jószerivel vagy csak önnön kritikusait, vagy mártírjait engedi be! Működik itt, kérem, valamilyen egészséges kollektív önbírálat, ami a vért és a verejtéket jutalmazza, a hízelgést, az enyves kezet, nem beszélve a nyilvánvaló nemzetellenességről pedig a nemzeti emlékezet fekete lapjaira utalja. A magyar nemzet utólagos értékítélete többé-kevésbé a helyén van. Csak a jelene nincs ott soha.
A magyar nemzeti emlékezet konyhája (a kanonizáció folyamata) összehasonlíthatatlanul szakszerűbben működik, mint a nemzet a legtöbb adott pillanatban. Így van ez most is. Egy ugrásra vagyunk attól, hogy benáculjon a kollektív érzelemvilág (mert értelemről aligha lehet beszélni), és a nemzet megint a legsötétebb korszakai felé vegye az irányt a személyes és polgári szabadságok megtagadása, az intolerancia, az idegengyűlölet, a gondolkodás gleichschaltolásának csúcsra járatásával. Hagytuk eluralkodni magunkon azt a minőséget, amelyet a nemzeti emlékezet később győz majd kitörölni magából, de legalább a történelmünk szégyenletes fejezetei közé utalni. Most, amikor a kormányzati politika pusztán és pőrén a gyűlöletre épít (mert lehetne a kisebb gyűlölködést az alkotó kormányzással is keverni, és akkor nem kértem sokat), amikor megszűnik a sztenderdek iránti tisztelet, és a legparlagibb nacionalizmus elemészti a kereszténységtől a humánumon és az eddig is korlátos szolidaritáson át a civilizált szkepszisig az összes közös értékünket, és újra felbugyborékolhat a nemzetnek a minőség iránti természetes kegyeletből eddig elnyomott zagyja, akkor tudhatnánk: mindössze a nemzeti traumáink újabb fejezete kezdődött el. Mindig így kezdődött, és minden aktuális fejezet csúnyán végződött...
ITT OLVASHATÓ
FELEJTSD EL A BREXITET! ORBÁN AZ EGYIK FŐ FENYEGETÉS EU SZÁMÁRA
PORTFOLIO HU
Szerző: Portfolio
2016.09.10.
Tíz olyan eseményt szedett össze a CNBC, melyek a következő hónapokban fenyegetést jelenthetnek Európa számára, és ezek között még nem is szerepel a Brexit, illetve az azzal kapcsolatos félelmek. Számunkra rossz hír, hogy a listára felkerült a magyar kormányfő EU-ellenes retorikája, ami a lap szerint alááshatja a kontinens jövőjét:
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Portfolio
2016.09.10.
Tíz olyan eseményt szedett össze a CNBC, melyek a következő hónapokban fenyegetést jelenthetnek Európa számára, és ezek között még nem is szerepel a Brexit, illetve az azzal kapcsolatos félelmek. Számunkra rossz hír, hogy a listára felkerült a magyar kormányfő EU-ellenes retorikája, ami a lap szerint alááshatja a kontinens jövőjét:
ITT OLVASHATÓ
ORBÁN APOKALIPTIKUS LEVELE A HATÁRÁTKELŐ MAGYAROKNAK
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2016.06.10.
A magyar miniszterelnök a népszavazáson való részvételre buzdítja azokat a magyarokat, akik egyébként nem szavazhatnak levélben, mert a kormány úgy látja jónak. Az írás mindenesetre apokaliptikus víziókat vázol.
A külföldön élő magyarokat is elérte a kvótareferendummal kapcsolatos propaganda, legalábbis elég sokan kaptak közülük levelet Orbán Viktortól, melyben a részvételre buzdít.
A magyar miniszterelnök levele a népszavazási részvétel fontosságára hívja fel a külföldi magyarok figyelmét, miközben egyébként a külföldön lévő, de magyarországi lakcímmel rendelkezőket a jogszabályok inkább elriasztják a voksolástól.
Ők csak a konzulátusokon vagy nagykövetségen szavazhatnak, személyesen. A kormány pedig sajnálja, ha valakinek ehhez száz kilométereket kell utaznia. A csak külföldi címmel rendelkezők, például a külhoni magyarok viszont levélben is leadhatják szavazatukat.
Az Index Svédországban és Hollandiában élő olvasóktól kapott visszajelzést, a Határátkelőnek Ausztriából jelezték, hogy kaptak ilyen levelet. Elvileg csak azokhoz jutott el, akik Magyarországról kijelentkeztek, külföldi állandó lakcímüket pedig bejelentették a népességnyilvántartásnál.
Akadt azonban olyan is, aki lakcímét Magyarországon töröltette, külföldi címet pedig nem adott le. Legalábbis ő így gondolta, a címét ugyanis a követség ismerte. Ott azért adta le, hogy el tudják postázni neki a gyerekének kiállított útlevelet. A címet állítása szerint kizárólag erre a célra adta le.
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Határátkelő
2016.06.10.
A magyar miniszterelnök a népszavazáson való részvételre buzdítja azokat a magyarokat, akik egyébként nem szavazhatnak levélben, mert a kormány úgy látja jónak. Az írás mindenesetre apokaliptikus víziókat vázol.
A külföldön élő magyarokat is elérte a kvótareferendummal kapcsolatos propaganda, legalábbis elég sokan kaptak közülük levelet Orbán Viktortól, melyben a részvételre buzdít.
A magyar miniszterelnök levele a népszavazási részvétel fontosságára hívja fel a külföldi magyarok figyelmét, miközben egyébként a külföldön lévő, de magyarországi lakcímmel rendelkezőket a jogszabályok inkább elriasztják a voksolástól.
Ők csak a konzulátusokon vagy nagykövetségen szavazhatnak, személyesen. A kormány pedig sajnálja, ha valakinek ehhez száz kilométereket kell utaznia. A csak külföldi címmel rendelkezők, például a külhoni magyarok viszont levélben is leadhatják szavazatukat.
Az Index Svédországban és Hollandiában élő olvasóktól kapott visszajelzést, a Határátkelőnek Ausztriából jelezték, hogy kaptak ilyen levelet. Elvileg csak azokhoz jutott el, akik Magyarországról kijelentkeztek, külföldi állandó lakcímüket pedig bejelentették a népességnyilvántartásnál.
Akadt azonban olyan is, aki lakcímét Magyarországon töröltette, külföldi címet pedig nem adott le. Legalábbis ő így gondolta, a címét ugyanis a követség ismerte. Ott azért adta le, hogy el tudják postázni neki a gyerekének kiállított útlevelet. A címet állítása szerint kizárólag erre a célra adta le.
ITT OLVASHATÓ
A KÉPTELENSÉG NÉPE
CSEPELIEK ÚJSÁGA BLOG
Szerző: Nagy B. György
2016.09.10.
Nagy B. György Interjúja Csepeli György szociálpszichológussal
Nem tolja túl a kormány a kvótaellenes kampányt, a migránsozás sem kontraproduktív – de így is csőd lesz a vége - Az ellenzéknek gátlástalanul kellene politizálnia és tömegbázist építenie. Csak épp hiányzik a gondolat és az akarat - Interjú Csepeli György szociálpszichológussal az „előnyöket szerző áldozatok” országáról.
– A korrupciókutatások szerint a társadalom mutyistának tartja a politikusok zömét, ám ez a társadalmat láthatóan nem zavarja. Mi ez a közöny: érdektelenség vagy menekülés? Előfordulhat, hogy mivel a rezsim működése szembe megy az emberek szocializációjával, ethoszaival (miszerint a politika mégiscsak valami közösségépítés), így annak érdekében, hogy én- és társadalomképe ne törjön össze, az átlagpolgár inkább homokba dugja a fejét?
– A kérdés helytálló lenne, ha a magyar emberek fejében lenne egy morális mérce, mely eligazítaná őket abban, hogy mi a jó és mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen. A magyarok fejében nincs ilyen mérce.
– Mióta?
– Gyakorlatilag 1944 óta, amikor egy brutális folyamat betetőződéseként 600 ezer magyar állampolgárt kiforgattak minden vagyonából, halálra ítéltek és el is pusztítottak. A háború vége után sem állt helyre az erkölcsi rend, folytatódott a megbélyegzés, az uszítás, az emberek ellehetetlenítése, meggyilkolása – csak immáron nem faji, hanem osztályalapon. A mindenkori hatalom hozzászoktatta a társadalmat, hogy a kérdésben felvetett morális-jogi kritériumok voltaképpen nem léteznek. És ennek isszuk a levét. Mert hiába mondjuk, hogy korrupció vagy gyilkosság: ezek a fogalmak csak azok számára visszataszítóak, akikben van tisztaság, van idealizmus. A magyarokban nincs.
– Ez nem egy nép megbélyegzése?
– Nem! Nemzetközi összehasonlító szociológiai vizsgálatok eredményei szerint Európában a magyarok bíznak legkevésbé egymásban, az intézményekben, egyházakban, s hiszik leginkább, hogy minden probléma megoldására van egy kiskapu, amit csak ők ismernek. Az anómia országa vagyunk, a közösségi normák nem rögzültek bennünk. A külön út a mi utunk. A fő szabály az, hogy nincs szabály – ez 2010 óta rendszerszintű elvvé vált. Igaz, csak azért alakulhatott így, mert korábban is létezett ez az alapelv, csak nem volt ennyire általános.
– De ha a kiskapu a főszabály, akkor mi szükség bűnbakképzésre?
– Hogy érti?
– Minek egy kinevezett ellenségre mutogatni, hogy amiatt nem tehet ezt meg azt a kormány, hiszen társadalmi támogatottsággal oldhatna meg mindent „okosban”?
– Mert ez a fajta kiskapuzás és szabálynemkövetés többnyire kudarcokat eredményez. A kudarc okait pedig a kudarcot valló nyilván nem magában keresi, hanem másban...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Nagy B. György
2016.09.10.
Nagy B. György Interjúja Csepeli György szociálpszichológussal
Nem tolja túl a kormány a kvótaellenes kampányt, a migránsozás sem kontraproduktív – de így is csőd lesz a vége - Az ellenzéknek gátlástalanul kellene politizálnia és tömegbázist építenie. Csak épp hiányzik a gondolat és az akarat - Interjú Csepeli György szociálpszichológussal az „előnyöket szerző áldozatok” országáról.
– A korrupciókutatások szerint a társadalom mutyistának tartja a politikusok zömét, ám ez a társadalmat láthatóan nem zavarja. Mi ez a közöny: érdektelenség vagy menekülés? Előfordulhat, hogy mivel a rezsim működése szembe megy az emberek szocializációjával, ethoszaival (miszerint a politika mégiscsak valami közösségépítés), így annak érdekében, hogy én- és társadalomképe ne törjön össze, az átlagpolgár inkább homokba dugja a fejét?
– A kérdés helytálló lenne, ha a magyar emberek fejében lenne egy morális mérce, mely eligazítaná őket abban, hogy mi a jó és mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen. A magyarok fejében nincs ilyen mérce.
– Mióta?
– Gyakorlatilag 1944 óta, amikor egy brutális folyamat betetőződéseként 600 ezer magyar állampolgárt kiforgattak minden vagyonából, halálra ítéltek és el is pusztítottak. A háború vége után sem állt helyre az erkölcsi rend, folytatódott a megbélyegzés, az uszítás, az emberek ellehetetlenítése, meggyilkolása – csak immáron nem faji, hanem osztályalapon. A mindenkori hatalom hozzászoktatta a társadalmat, hogy a kérdésben felvetett morális-jogi kritériumok voltaképpen nem léteznek. És ennek isszuk a levét. Mert hiába mondjuk, hogy korrupció vagy gyilkosság: ezek a fogalmak csak azok számára visszataszítóak, akikben van tisztaság, van idealizmus. A magyarokban nincs.
– Ez nem egy nép megbélyegzése?
– Nem! Nemzetközi összehasonlító szociológiai vizsgálatok eredményei szerint Európában a magyarok bíznak legkevésbé egymásban, az intézményekben, egyházakban, s hiszik leginkább, hogy minden probléma megoldására van egy kiskapu, amit csak ők ismernek. Az anómia országa vagyunk, a közösségi normák nem rögzültek bennünk. A külön út a mi utunk. A fő szabály az, hogy nincs szabály – ez 2010 óta rendszerszintű elvvé vált. Igaz, csak azért alakulhatott így, mert korábban is létezett ez az alapelv, csak nem volt ennyire általános.
– De ha a kiskapu a főszabály, akkor mi szükség bűnbakképzésre?
– Hogy érti?
– Minek egy kinevezett ellenségre mutogatni, hogy amiatt nem tehet ezt meg azt a kormány, hiszen társadalmi támogatottsággal oldhatna meg mindent „okosban”?
– Mert ez a fajta kiskapuzás és szabálynemkövetés többnyire kudarcokat eredményez. A kudarc okait pedig a kudarcot valló nyilván nem magában keresi, hanem másban...
ITT OLVASHATÓ
BELEPTE A MIGRÁNCSOZÁS BŰNE AZ ORSZÁGOT
GÉPNARANCS - BANÁNKÖZTÁRSASÁG
Szerző: Gusztos István
2016.09.10.
A migráncsozás megbocsáthatatlan bűn. Megbocsáthatatlan és el nem évülő, mert aljas indítékból, előre kitervelten, folytatólagosan, bűnszervezetben követnek el – más, egészen közönséges bűncselekmények fedezésének szándékával – emberiesség és nemzet elleni cselekményeket. A mai magyar hatalom tettei és szavai egyaránt mocskosak.
S nem menekülhetsz, nincs hová bújnod: az uszítás, a cinikus hazudozás, az emberi voltodból kivetkőztető akarat mindenhol utolér: ahogy a fideszes tradíció megkívánja, a családokba is be akarják juttatni a mérget. Természetesen nemzetre meg gyermekeink, unokáink jövőjére hivatkoznak, a szervezetet emberemlékezet óta jellemző teljes amoralitással.
Kétségtelen, hogy a közpénzből, óriási apparátussal folytatott nemzetzüllesztés ellen az emberségnek manapság kevés eszköze van a hatékony fellépéshez.
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Gusztos István
2016.09.10.
A migráncsozás megbocsáthatatlan bűn. Megbocsáthatatlan és el nem évülő, mert aljas indítékból, előre kitervelten, folytatólagosan, bűnszervezetben követnek el – más, egészen közönséges bűncselekmények fedezésének szándékával – emberiesség és nemzet elleni cselekményeket. A mai magyar hatalom tettei és szavai egyaránt mocskosak.
S nem menekülhetsz, nincs hová bújnod: az uszítás, a cinikus hazudozás, az emberi voltodból kivetkőztető akarat mindenhol utolér: ahogy a fideszes tradíció megkívánja, a családokba is be akarják juttatni a mérget. Természetesen nemzetre meg gyermekeink, unokáink jövőjére hivatkoznak, a szervezetet emberemlékezet óta jellemző teljes amoralitással.
A fideszes hatalommal nem lehet ártatlanul, nem lehet tisztességben együtt élni – megbecstelenít mindent és mindenkit. Nemzetet és kereszténységet emlegetnek, nemzetzüllesztőn, kereszténységet gyalázón. Valljuk be, félelmetesen sikeres a szervezet – megjósolhatatlan, hogyan s mikor lesz képes az ország kimosakodni.
Kétségtelen, hogy a közpénzből, óriási apparátussal folytatott nemzetzüllesztés ellen az emberségnek manapság kevés eszköze van a hatékony fellépéshez.
- A migráncsozásban összegződik a Fidesz minden korábbi gátlástalansága, néphülyítésben, -vadításban szerzett tapasztalata – a profi nemzetzüllesztés új, félelmetes minőségét teremtve meg. Hazánkban ilyen szemérmetlenül nagyon régóta nem ösztönözték elvadulásra, elaljasodásra az embereket. Tudjuk, a magyar történelemben csak a 20. században is voltak a mainál összehasonlíthatatlanul szörnyűbb korszakok, de egy szempontból ez a mai hátrányára különbözik minden korábbitól: ilyen tartósan és ilyen kíméletlen, hidegvérű szakszerűséggel és amoralitással a magyar társadalmat talán még sosem züllesztette hatalom. A számára fontos témákat előre eltervezetten kiemeli valóságos összefüggéseiből, elérve, hogy azokról ebben az országban belátható ideig ne lehessen értelmesen, tisztességesen vitatkozni; megszólalni se nagyon.
- Nincs ép értelmű és erkölcsű, hatékony politikai ellenzék; szakszervezetek sehol, a „civilek” hatóköre szűk. A mai aljas hatalom szinte bármit megengedhet magának: nem tud olyan alávaló lenni, hogy a demokratikus ellenzék megértse: a rezsim mielőbbi megbuktatásának kell alárendelni minden érdeket, minden akaratot. Ha valamikor, hát manapság volna szükség egyetlen közös hangra, egyetlen közös üzenetre és közös szereplésre…
ITT OLVASHATÓ
KALANDOK A FELTÉTLEN SZERETET ORSZÁGÁBAN
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Tivadar
2016.09.10.
Éppenséggel Iránról sok minden eszébe jut az embernek manapság, de a feltétlen szeretet nem feltétlenül. És mekkorát tévedünk, legalábbis Tivadar szerint, aki a saját bőrén tapasztalta meg, milyen is a helyiek vendégszeretete. Hát nem átlagos, az biztos! Úgyhogy következzen egy kis iráni kiruccanás!
Miután eldöntöttem, hogy a kiwik hazájából (Új-Zéland) a rétes hazájába (nem segítek) tartó utamat megszakításokkal teszem meg, többek közt az „arab világ” újbóli felkeresését tűztem ki részcélul a nyárra.
Nem figyelembe véve a laikusok véleményét a térségről, valamint kihasználva a tényt, hogy EU-s állampolgárok a reptéren is kapnak vízumot, úgy döntöttem, hogy Iránba látogatok.
Amikor új országba látogatok az alapfeltételezés a következő: biztos csodás ország lesz ez is, csakúgy, mint az összes többi; jó étel, szép tájak, érdekes épületek, vicces ruhát viselő emberek.
Az úton töltött évek során egyre inkább a helyi emberekkel való kapcsolat került előtérbe, de sajnos mindig akadályokba ütközök, mivel nem vagyok helyi, nem beszelem a nyelvüket és a közvetlenségemet sem tudják kezelni (kivétel az olaszok :)).
Az érkezés
Csakúgy, mint az elmúlt években mindig, mikor egyedül utaztam/utazom, most is couchsurfing segítségével oldottam meg a szállásomat. Az első vendéglátóm a város központja mellett lakott nem messze és már hajnali 4 óta ébren volt, mert e-mailben üzentem neki, hogy akkor landolok. Mint később kiderül, sok iráni férfihoz hasonlóan egyelőre ő sem tud külföldre utazni.
Ahogy megérkeztem az első kérdése így hangzott: „Aludni, tusolni vagy reggelizni szeretnél?” Hátizsákos utazóhoz híven a reggelire szavazva rögtön el is kezdhettem megtapasztalni az irániak önzetlenségét.
Minden kérdés előtt bocsánatot kért, hogy megkérdezi, de hogy egyáltalán nem kell válaszolnom, ha nem szeretnék. „Megterített” a szőnyegen, majd törökülés és teaszürcsölés közepette sikerült - még ha csak minimálisan is - betekintést nyernünk egymás életébe...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Tivadar
2016.09.10.
Éppenséggel Iránról sok minden eszébe jut az embernek manapság, de a feltétlen szeretet nem feltétlenül. És mekkorát tévedünk, legalábbis Tivadar szerint, aki a saját bőrén tapasztalta meg, milyen is a helyiek vendégszeretete. Hát nem átlagos, az biztos! Úgyhogy következzen egy kis iráni kiruccanás!
Miután eldöntöttem, hogy a kiwik hazájából (Új-Zéland) a rétes hazájába (nem segítek) tartó utamat megszakításokkal teszem meg, többek közt az „arab világ” újbóli felkeresését tűztem ki részcélul a nyárra.
Nem figyelembe véve a laikusok véleményét a térségről, valamint kihasználva a tényt, hogy EU-s állampolgárok a reptéren is kapnak vízumot, úgy döntöttem, hogy Iránba látogatok.
Amikor új országba látogatok az alapfeltételezés a következő: biztos csodás ország lesz ez is, csakúgy, mint az összes többi; jó étel, szép tájak, érdekes épületek, vicces ruhát viselő emberek.
Az úton töltött évek során egyre inkább a helyi emberekkel való kapcsolat került előtérbe, de sajnos mindig akadályokba ütközök, mivel nem vagyok helyi, nem beszelem a nyelvüket és a közvetlenségemet sem tudják kezelni (kivétel az olaszok :)).
Az érkezés
Csakúgy, mint az elmúlt években mindig, mikor egyedül utaztam/utazom, most is couchsurfing segítségével oldottam meg a szállásomat. Az első vendéglátóm a város központja mellett lakott nem messze és már hajnali 4 óta ébren volt, mert e-mailben üzentem neki, hogy akkor landolok. Mint később kiderül, sok iráni férfihoz hasonlóan egyelőre ő sem tud külföldre utazni.
Ahogy megérkeztem az első kérdése így hangzott: „Aludni, tusolni vagy reggelizni szeretnél?” Hátizsákos utazóhoz híven a reggelire szavazva rögtön el is kezdhettem megtapasztalni az irániak önzetlenségét.
Minden kérdés előtt bocsánatot kért, hogy megkérdezi, de hogy egyáltalán nem kell válaszolnom, ha nem szeretnék. „Megterített” a szőnyegen, majd törökülés és teaszürcsölés közepette sikerült - még ha csak minimálisan is - betekintést nyernünk egymás életébe...
ITT OLVASHATÓ
IFJABB BAYER VÉRTANÚSÁGA
TÖRÖK MONIKA BLOGJA
Szerző: törökmonika
2016.09.09.
Tényleg leírhatatlan, mit érez egy szülő, ha a gyerekét bántják.
Tudom, történetesen végigcsináltam már párszor.
Rettenetes.
És hát egészen biztosan számolnia kell szerencsétlen szülőnek azzal is, hogy ilyenkor mindig lesz egy-két jó fej alak, aki majd gúnyosan megkérdi, mégis mit keresett ott a gyerek, egy sör, mi, haha, nahát, majd nem ő vezet, mi, hehehe, mit csodálkozik.
Pedig az erőszakra semmiféle magyarázat nincs.
Az erőszaktevő nem azért ver meg vagy bánt valakit, mert az a valaki kockás ingben volt rossz helyen és rosszkor.
Nem volt rossz helyen és nem volt rosszkor ott. A kockás inge sem számít.
Sőt, még az sem, hogy ifjabb Bayernek hívják.
Na, eddig volt libsi megértős duma.
És akkor innentől picit sarkosabban.
Soha senki egyetlen kibaszott pillanatig nem engedheti meg magának azt, hogy valakit a származása miatt gyalázzon.
Nem.
Se cigányt, se zsidót, se magyart, se senkit.
Ifjabb Bayert nem cigányok verték meg, hanem rossz arc csávók.
Éntőlem bármilyen nemzetiségűek lehetnek, ilyet nem lehet csinálni.
Ez alapvető törvény.
Ifjabb Bayernek mielőbbi jobbulást kívánok - és tisztes távolságot az apjától, aki még az ő legszemélyesebb pofonjait is képes volt náci módon értelmezni.
Én, Bayer Zsolttal ellentétben nem vagyok náci.
Büdös libsibibsi vagyok.
És büdös libsibibsiként hiszem és tudni vélem, hogy ifjabb Bayer életét nem fogja a gyalázatos apja megkeseríteni.
Kívánom neki, hogy gyógyuljon meg minél hamarabb és kezdje el a tanulmányait.
Tanulja meg orvosként - bár szerintem tudja -, hogy az emberek szíve ugyanolyan színű.
És majd évek múlva, amikor felírja a receptet az apjának, kellő megértéssel paskolja meg a vállát.
Ifjabb Bayer még biztosan ismeri a törvényeket. Bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek, amiként mi is...
És tiszteld apádat...
Mert ifjabb Bayeren kívül senki nem fogja.
Ifjabb Bayernek nagyobb gond az apja, mint ami történt...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: törökmonika
2016.09.09.
Tényleg leírhatatlan, mit érez egy szülő, ha a gyerekét bántják.
Tudom, történetesen végigcsináltam már párszor.
Rettenetes.
És hát egészen biztosan számolnia kell szerencsétlen szülőnek azzal is, hogy ilyenkor mindig lesz egy-két jó fej alak, aki majd gúnyosan megkérdi, mégis mit keresett ott a gyerek, egy sör, mi, haha, nahát, majd nem ő vezet, mi, hehehe, mit csodálkozik.
Pedig az erőszakra semmiféle magyarázat nincs.
Az erőszaktevő nem azért ver meg vagy bánt valakit, mert az a valaki kockás ingben volt rossz helyen és rosszkor.
Nem volt rossz helyen és nem volt rosszkor ott. A kockás inge sem számít.
Sőt, még az sem, hogy ifjabb Bayernek hívják.
Na, eddig volt libsi megértős duma.
És akkor innentől picit sarkosabban.
Soha senki egyetlen kibaszott pillanatig nem engedheti meg magának azt, hogy valakit a származása miatt gyalázzon.
Nem.
Se cigányt, se zsidót, se magyart, se senkit.
Ifjabb Bayert nem cigányok verték meg, hanem rossz arc csávók.
Éntőlem bármilyen nemzetiségűek lehetnek, ilyet nem lehet csinálni.
Ez alapvető törvény.
Ifjabb Bayernek mielőbbi jobbulást kívánok - és tisztes távolságot az apjától, aki még az ő legszemélyesebb pofonjait is képes volt náci módon értelmezni.
Én, Bayer Zsolttal ellentétben nem vagyok náci.
Büdös libsibibsi vagyok.
És büdös libsibibsiként hiszem és tudni vélem, hogy ifjabb Bayer életét nem fogja a gyalázatos apja megkeseríteni.
Kívánom neki, hogy gyógyuljon meg minél hamarabb és kezdje el a tanulmányait.
Tanulja meg orvosként - bár szerintem tudja -, hogy az emberek szíve ugyanolyan színű.
És majd évek múlva, amikor felírja a receptet az apjának, kellő megértéssel paskolja meg a vállát.
Ifjabb Bayer még biztosan ismeri a törvényeket. Bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek, amiként mi is...
És tiszteld apádat...
Mert ifjabb Bayeren kívül senki nem fogja.
Ifjabb Bayernek nagyobb gond az apja, mint ami történt...
ITT OLVASHATÓ
A MENEKÜLTEK NEMCSAK ARRA JÓK, HOGY RIOGASSANAK VELÜK, KERESNI LEHET RAJTUK - RENGETEGET
MAGYAR NARANCS - VILLÁMNARANCS BLOG
Szerző: narancs.hu
2016.09.10.
Kérdezzék Andy Vajnát! Csak úgy röpködtek a százmilliók.
Miközben mindenhonnan azt hallani, hogy háborúban állunk, Európát védjük, s még távol a győzelem, valójában már van itt győztes. Az atlatszo.hu ugyanis sokadik nekifutásra végül csak megtudta, hogy mennyit költött júniusban a Rogán-féle propagandaminisztérium a népszavazási kampányra. Mely lapok, portálok és tévék voltak e kampány legnagyobb nyertesi.
Nos, ezek szerint egy hónap alatt, vagyis csak júniusban
559 461 882 forint
ment el a kampányra, ebből tévémegjelenésre 254 311 130, rádióra 64 781 792, online 78 354 230, nyomtatottra 81 433 230. Mindez azért érdekes, mert közben a leglátványosabb kampányelem, a plakátolás viszont „csak” 80 581 500-ba került.
Ennél már csak érdekesebb, hogy a tévémegjelenések majdnem 80 százalékát,
202 millió forintot
az Andy Vajna-féle TV2-csoport kapta.
Mi lesz velük, ha vége lesz a kampánynak?
Mi lenne? Jön egy újabb.
ITT OLVASHATÓ
Szerző: narancs.hu
2016.09.10.
Kérdezzék Andy Vajnát! Csak úgy röpködtek a százmilliók.
Miközben mindenhonnan azt hallani, hogy háborúban állunk, Európát védjük, s még távol a győzelem, valójában már van itt győztes. Az atlatszo.hu ugyanis sokadik nekifutásra végül csak megtudta, hogy mennyit költött júniusban a Rogán-féle propagandaminisztérium a népszavazási kampányra. Mely lapok, portálok és tévék voltak e kampány legnagyobb nyertesi.
Nos, ezek szerint egy hónap alatt, vagyis csak júniusban
559 461 882 forint
ment el a kampányra, ebből tévémegjelenésre 254 311 130, rádióra 64 781 792, online 78 354 230, nyomtatottra 81 433 230. Mindez azért érdekes, mert közben a leglátványosabb kampányelem, a plakátolás viszont „csak” 80 581 500-ba került.
Ennél már csak érdekesebb, hogy a tévémegjelenések majdnem 80 százalékát,
202 millió forintot
az Andy Vajna-féle TV2-csoport kapta.
Mi lesz velük, ha vége lesz a kampánynak?
Mi lenne? Jön egy újabb.
ITT OLVASHATÓ
NÉPSZAVAZÁS
SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2016.09.10.
Szerző: Tarski
2016.09.10.
A hét legfontosabb belpolitikai eseményeinek egyike az, hogy megkezdődött az október 2-ra kiírt népszavazás kampánya. Több politikus szólalt meg ezzel kapcsolatban, ki-ki értékelte azt, hogy mi is a jelentősége ennek a demokratikus intézménynek. A kormánypártok képviselői szerint Európában az első a magyar nép, amelyik kinyilváníthatja az ellenkezését arra nézve, hogy nem kérnek a brüsszeli bürokraták diktátumából és elutasítják a kötelező migráns betelepítést. Ezzel szemben az ellenzéki pártok, kivéve a Jobbikot, abszolút felesleges népszavazásnak tartják és vele párhuzamosan kidobott pénznek tekintik az ezzel kapcsolatban felmerülő költségeket. Mindezek ellenére minden ellenzéki párt felvette az eléje dobott kesztyűt, mozgósította az aktivista csoportjait és a Fideszhez hasonlóan ők szintén kampányolnak a népszavazáson való részvétel ellen.
Sajátos jelenségnek vagyunk a szemtanúi, hiszen ennek a népszavazásnak tényleg nincs és nem is lehet semmilyen jelentősége, hiszen a végeredménye semmit sem változtathat a hazai politikai erőviszonyokon, továbbá semmire sem kötelezheti Brüsszelt. Mégis, mint az már ma látható, minden párt teljes erőbedobással küzd azért, hogy minél nagyobb egyéni sikert érjen el. Ez az állapot szerintem a sajátosan hazai viszonyokkal magyarázható, hiszen szinte az egész világon egyedül minden politikai csatát véresen komolyan vesznek, és úgy tekintenek azokra, amelyen áll vagy bukik az adott párt sorsa. Nincs és nem is lehet erről szó, a mai politikai erőviszonyok jó időre megmerevedtek, és azon csak valami nagy-nagy csoda változtathat.
Ennek a népszavazásnak azonban mégis lehet valami hozadéka, mégpedig az, hogy egyfajta főpróba lehet a 2018-as választásokra, és ennek révén bár torzan, de felmérje a kormánypártok és az ellenzék pártjainak a szervezettségét, a felkészültségét, illetve a támogatottságát. Röviden: egyfajta előválasztás is lehet, ami némi információval szolgálhat a következő választásra. Ezek közül talán legfontosabb az az információ, hogy a Fidesznek ismét sikerült megosztani a baloldali és liberális ellenzéki pártokat. Abban ugyanis minden ellenzéki párt egyetért, kivéve persze a Jobbikot, hogy a Fidesz kezdeményezése ellen kell szavazni. De abban már távolról sincs egyetértés, hogy azt miként tegyék meg. A legerősebb álláspont az, hogy a támogatóik közül ne menjen el senki se a népszavazásra, amivel érvénytelenné lehet ne tenni azt. Egy másik javaslat az, hogy menjenek el a voksolásra, de a „nem” szó rubrikájába tegyenek egy ikszet, amivel egyértelműen kinyilváníthatnák az ellenkezésüket. A harmadik javaslat az, hogy tegyék érvénytelenné a szavazatukat úgy, hogy mindkét rubrikába tegyenek ikszet, amivel viszont azt jelezhetik, hogy részt vettek ugyan a népszavazásban, de nem támogatják a Fidesz akaratát. Ezzel a módszerrel kívánják megelőzni azt, hogy a Fidesz utólag módosíthassa, vagyis elcsalja a népszavazást úgy, hogy az számára jó legyen...
Sajátos jelenségnek vagyunk a szemtanúi, hiszen ennek a népszavazásnak tényleg nincs és nem is lehet semmilyen jelentősége, hiszen a végeredménye semmit sem változtathat a hazai politikai erőviszonyokon, továbbá semmire sem kötelezheti Brüsszelt. Mégis, mint az már ma látható, minden párt teljes erőbedobással küzd azért, hogy minél nagyobb egyéni sikert érjen el. Ez az állapot szerintem a sajátosan hazai viszonyokkal magyarázható, hiszen szinte az egész világon egyedül minden politikai csatát véresen komolyan vesznek, és úgy tekintenek azokra, amelyen áll vagy bukik az adott párt sorsa. Nincs és nem is lehet erről szó, a mai politikai erőviszonyok jó időre megmerevedtek, és azon csak valami nagy-nagy csoda változtathat.
Ennek a népszavazásnak azonban mégis lehet valami hozadéka, mégpedig az, hogy egyfajta főpróba lehet a 2018-as választásokra, és ennek révén bár torzan, de felmérje a kormánypártok és az ellenzék pártjainak a szervezettségét, a felkészültségét, illetve a támogatottságát. Röviden: egyfajta előválasztás is lehet, ami némi információval szolgálhat a következő választásra. Ezek közül talán legfontosabb az az információ, hogy a Fidesznek ismét sikerült megosztani a baloldali és liberális ellenzéki pártokat. Abban ugyanis minden ellenzéki párt egyetért, kivéve persze a Jobbikot, hogy a Fidesz kezdeményezése ellen kell szavazni. De abban már távolról sincs egyetértés, hogy azt miként tegyék meg. A legerősebb álláspont az, hogy a támogatóik közül ne menjen el senki se a népszavazásra, amivel érvénytelenné lehet ne tenni azt. Egy másik javaslat az, hogy menjenek el a voksolásra, de a „nem” szó rubrikájába tegyenek egy ikszet, amivel egyértelműen kinyilváníthatnák az ellenkezésüket. A harmadik javaslat az, hogy tegyék érvénytelenné a szavazatukat úgy, hogy mindkét rubrikába tegyenek ikszet, amivel viszont azt jelezhetik, hogy részt vettek ugyan a népszavazásban, de nem támogatják a Fidesz akaratát. Ezzel a módszerrel kívánják megelőzni azt, hogy a Fidesz utólag módosíthassa, vagyis elcsalja a népszavazást úgy, hogy az számára jó legyen...
A KORMÁNYZATI TÁJÉKOZTATÓ KAMPÁNY MILLIÁRDJAI - TITKOLJÁK, HOGY HOVA MEGY A KÖZPÉNZ
ÁTLÁTSZÓ BLOG
Szerző: Ferencz (Zero) Gábor
2016.09.09.
Rogánék nem akarják elárulni, hogy melyik sajtótermékhez mennyi jutott a 3,9 milliárd forintos kampánypénzből, ezért a NAIH-hoz fordultunk. De előtte még egy kafkai iratbetekintési szeánsz alkalmával sikerült betekintenünk az állítólag nem létező teljesítésigazolásokba, és kijegyzetelnünk a június havi költéseket – ezekről infografikákat mutatunk.
A Miniszterelnöki Kabinetiroda tavasszal kötött szerződést az Affiliate Network-kel és a Network 360-al “a Miniszterelnöki Kabinetiroda aktuális kormányzati intézkedésekről szóló lakossági tájékoztató kampányaival kapcsolatos feladatok ellátására”. A szerződés értéke 3.083.553. 000 forint. Három milliárd. A 2 cég Csetényi Csaba tulajdonában van, Csetényi pedig Rogán Antal szomszédja a Pasa Parkban. A Miniszterelnöki Kabinetirodát Rogán Antal vezeti.
Sajnos ez a 3 milliárd forint elfogyott augusztus elején (májusban indult a “tájékoztató” “kampány”), így ki kellett írnia a minisztériumnak egy újabb közbeszerzést, hogy a tényleges kampányidőszakban legyen miből “tájékoztatni” az embereket. Ezt az újabb 800 milliós tendert is a Network 360 Reklámügynökség és az Affiliate Network Kft. nyerte el, így összesen május óta 3,9 milliárd forint megy el a kampányokra...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Ferencz (Zero) Gábor
2016.09.09.
Rogánék nem akarják elárulni, hogy melyik sajtótermékhez mennyi jutott a 3,9 milliárd forintos kampánypénzből, ezért a NAIH-hoz fordultunk. De előtte még egy kafkai iratbetekintési szeánsz alkalmával sikerült betekintenünk az állítólag nem létező teljesítésigazolásokba, és kijegyzetelnünk a június havi költéseket – ezekről infografikákat mutatunk.
A Miniszterelnöki Kabinetiroda tavasszal kötött szerződést az Affiliate Network-kel és a Network 360-al “a Miniszterelnöki Kabinetiroda aktuális kormányzati intézkedésekről szóló lakossági tájékoztató kampányaival kapcsolatos feladatok ellátására”. A szerződés értéke 3.083.553. 000 forint. Három milliárd. A 2 cég Csetényi Csaba tulajdonában van, Csetényi pedig Rogán Antal szomszédja a Pasa Parkban. A Miniszterelnöki Kabinetirodát Rogán Antal vezeti.
Sajnos ez a 3 milliárd forint elfogyott augusztus elején (májusban indult a “tájékoztató” “kampány”), így ki kellett írnia a minisztériumnak egy újabb közbeszerzést, hogy a tényleges kampányidőszakban legyen miből “tájékoztatni” az embereket. Ezt az újabb 800 milliós tendert is a Network 360 Reklámügynökség és az Affiliate Network Kft. nyerte el, így összesen május óta 3,9 milliárd forint megy el a kampányokra...
ITT OLVASHATÓ
HÍRÜNK A VILÁGBAN - FELCSÚT DC
REZEDA VILÁGA
Szerző: rezeda
2016.09.10.
Ha egyszer válsághelyzet van, akkor nincsen mit tenni. Akkor odamegy a szerv az öltönyös manushoz meg a kameráshoz, és végigtaperolja őket, mert csak. Esetleg migráncsot rejtegetnek a szivarzsebükben, vagy tán maguk is azok.
Ugyanis tudvalévő, hogy ezek a gyüttmentek rohadtul dörzsöltek, bármikor képesek egy pillanat alatt magyarul megtanulni, majd öltönyt kapnak még mindig vizes testükre, TV stábnak maszkírozzák magukat, és úgy szivárognak be a szeretett vezér életterébe, amely maga Felcsút.
Így járt hát Hadházy Ákos LMP-s ember, és vendége, a német RTL2 operatőre, akit azzal a szándékkal kalauzolt a kiemelten védett kies vidékre, hogy a stadionról és a bájos kisvasútról meséljen: “Hátha elözönlik szegényt a turisták, mert utas, na, az most sem volt rajta egy sem.”
Ezt állítja, viszont nem kell feltétlenül hinni neki, mivelhogy – mint az közismert – odahagyta a nyájat, következésképp kommunista, más egyéb nem lehet. Meg az operatőr is az, valamint Merkel-fattya, aki máma maga a gonosz, Európa, és benne Felcsút sírjának ásója, mert ez a passziója neki.
Egyébként ez a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet, ami van nekünk, és amelyet elöljáróink permanensen hosszabbítgatnak, csak úgy, mint a Cinege utca hermetizálását, nos, ez úgy van, hogy szokás szerint a saját törvényeiket szegik meg. Mert szintén csak.
A passzus ugyanis így szól: „Tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetnek minősül, ha a Magyarországra érkező elismerést kérők száma egy hónap átlagában a napi ötszáz főt, vagy két egymást követő hét átlagában a napi hétszázötven főt, vagy egy hét átlagában a napi nyolcszáz főt meghaladja.”
Na, ez az, ami nincsen minálunk, viszont erre hivatkozva teszik, amit tesznek. Bármit, a preventív jellegű házkutatások még nem jöttek divatba, de ne legyünk telhetetlenek, ha OV paranoiája fokozódik, eljön még annak is az ideje. Mellesleg Hadházy meg ne ugráljon, örüljön, hogy nem kapott ólmot a seggébe...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: rezeda
2016.09.10.
Ha egyszer válsághelyzet van, akkor nincsen mit tenni. Akkor odamegy a szerv az öltönyös manushoz meg a kameráshoz, és végigtaperolja őket, mert csak. Esetleg migráncsot rejtegetnek a szivarzsebükben, vagy tán maguk is azok.
Ugyanis tudvalévő, hogy ezek a gyüttmentek rohadtul dörzsöltek, bármikor képesek egy pillanat alatt magyarul megtanulni, majd öltönyt kapnak még mindig vizes testükre, TV stábnak maszkírozzák magukat, és úgy szivárognak be a szeretett vezér életterébe, amely maga Felcsút.
Így járt hát Hadházy Ákos LMP-s ember, és vendége, a német RTL2 operatőre, akit azzal a szándékkal kalauzolt a kiemelten védett kies vidékre, hogy a stadionról és a bájos kisvasútról meséljen: “Hátha elözönlik szegényt a turisták, mert utas, na, az most sem volt rajta egy sem.”
Ezt állítja, viszont nem kell feltétlenül hinni neki, mivelhogy – mint az közismert – odahagyta a nyájat, következésképp kommunista, más egyéb nem lehet. Meg az operatőr is az, valamint Merkel-fattya, aki máma maga a gonosz, Európa, és benne Felcsút sírjának ásója, mert ez a passziója neki.
Egyébként ez a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet, ami van nekünk, és amelyet elöljáróink permanensen hosszabbítgatnak, csak úgy, mint a Cinege utca hermetizálását, nos, ez úgy van, hogy szokás szerint a saját törvényeiket szegik meg. Mert szintén csak.
A passzus ugyanis így szól: „Tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetnek minősül, ha a Magyarországra érkező elismerést kérők száma egy hónap átlagában a napi ötszáz főt, vagy két egymást követő hét átlagában a napi hétszázötven főt, vagy egy hét átlagában a napi nyolcszáz főt meghaladja.”
Na, ez az, ami nincsen minálunk, viszont erre hivatkozva teszik, amit tesznek. Bármit, a preventív jellegű házkutatások még nem jöttek divatba, de ne legyünk telhetetlenek, ha OV paranoiája fokozódik, eljön még annak is az ideje. Mellesleg Hadházy meg ne ugráljon, örüljön, hogy nem kapott ólmot a seggébe...
ITT OLVASHATÓ
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)