2022. március 6., vasárnap

EMELTE A TÉTET A KREML - ÖSSZEFOGLALÓNK A HÁBORÚ 11. NAPJÁRÓL

NÉPSZAVA
Szerző: GÁL MÁRIA
2022.03.06.


Diplomácia A harcok beszüntetéséért közbenjáró külföldi politikusok egyelőre semmit sem értek el, de megtudhatták, hogy Putyin ártatlan bárány, akit a hazájukat védő ukránok folyton provokálnak.


Hétvégén sem hallgattak el a fegyverek Ukrajnában, az orosz hadsereg folytatta polgári célpontok bombázását is. A napok óta ostromlott Mariupolban a második evakuálási kísérlet is meghiúsult a humanitárius folyósokat érő orosz támadások folytán. Pedig a menekülőutak biztosítása volt az egyetlen eredménye a múlt heti második közvetlen ukrán-orosz tárgyalásnak. Vlagyimir Putyin és az orosz katonai vezetés egyre fenyegetőbb kijelentéseket tesz a nyugati országok irányába is, a lerohant Ukrajnában pedig egyre elképesztőbb dolgokat hajt végre. Már nem csak lakóházakat, iskolákat, kórházakat bombáz a megszálló hadsereg, hanem ukrán sajtójelentések szerint, robbanószerkezeteket helyeztek el Európa legnagyobb atomerőműve körül, a múlt héten elfoglalt Zaporizsjánál, így próbálva nyomást gyakorolni a 11 napja ellenálló Ukrajnára és zsarolni az ukrán néppel szolidáris Nyugatot...

ÉRDEMES LENNE EGYSZER VALAKINEK VÉGIGGONDOLNI, HOGY MIT JELEN PUTYIN SZÁMÁRA A „CIVILIZÁCIÓ” ÉS A „KONZERVATIVIZMUS” FOGALMA

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2022.03.06.


Nem először, s feltételezhetően nem utoljára idézem Faludy György Klasszikus műveltség című rettenetesen fontos írását. Az egyre barbarizálódó világ tendenciáival szemben Faludy a klasszikus műveltség, a latin és a görög nyelvek és a történelmi múlt ismerete mellett érvelve az alábbi – első pillantásra talán döbbenetes – példát hozza fel: „…a latin és görög klasszikusok kimaradtak a nevelésből és az ember nem egykönnyen lát racionális okot, amiért ezen változtatni kellene. Valami baj közben mégis történt. Először a jeles irodalomtörténész, F. L. Lucas egyik tanulmányában olvastam erről. Lucas 1938-ban a cambridge-i egyetemen aláírásokat gyűjtött Chamberlain miniszterelnök ellen, amiért Münchenben kapitulált Hitler előtt, és ezzel nem elkerülte, hanem közelebb hozta a háborút. Lucas elmondja, hogy kiáltványát Cambridge középkori és klasszika-filológia professzorai mind aláírták, míg a természettudósok jelentős hányada megtagadta az aláírást. Nem azért, mintha féltek volna Chamberlaintől, hanem mert azt hitték: igaza van. Vagyis a klasszicisták és a középkor tanárai valamit tudtak, amire a természettudósok nagy része még nem jött rá.”
Miért idézem most újra ezeket a – legalábbis számomra – oly fontos és megvilágító erejű sorokat?
A béljóslást szakmányban űző politikai és biztonságpolitikai elemzők helyett szeretném felhívni a figyelmet egy meglehetősen tradicionális szakmára, jelesül a történészekére. Ők nem a csillagok állásából próbálják kifürkészni a jövőt, ilyen-olyan hangulati-szenzitív elemekből táplálkozó megérzésekből, még azt is tudni vélve, hogy X vagy Y politikus éppen mire gondolt, és mi az, amit nem mondott ki, de az elemzőnek hála, tőle most értesülhetünk mindenről, hanem a múlt forráskritikára, s legkevésbé a gondolatolvasásra támaszkodó feltárását végzik. Tudom, jóval nagyobb munka, mint a monitor előtt hallgatni a különböző elemzők legkülönfélébb futurológiai ötleteit, mégis azt javaslom, olvassunk figyelmesen történeti műveket, a múlttal bíbelődő, s szabad idejükben különféle romkocsmákban merengő bölcsészek történeti munkáit (történelemről, társadalmakról, civilizációkról, művészetekről, irodalomról, eszme- és vallástörténetről és így tovább), s az a vaskos meglepetés érhet bennünket, hogy a történeti művek olvastán a fenti elemzőknél pontosabban látjuk a jelent. Mi több, tán még a jövő szemérmesen rejtőzködő fátylát is képesek lehetünk egy parányit fellibbenteni, s – tükör által, homályosan – valamit persze, ha nem is meglátni, inkább csak megsejteni, esetleg rálelni egy összefüggésre.
Mindezt csak azért mondom, mert érdemes lenne egyszer valakinek végiggondolni, hogy mit jelen Putyin számára a „civilizáció” és a „konzervativizmus” fogalma: például a 2021-es Valdai International Discussion Club ülésén Bergyajev és Ivan Iljin nyomán – beszélt „egészséges konzervativizmusról” és „optimista konzervativizmusról”, a „status quo elvi konzervativizmusáról” és így tovább. (Az eszmetörténész pontosan tudja, kik a fent említett urak.)
Putyin ugyancsak híve Alekszandr Dugin Eurázsianizmus-elméletének, egy illiberális, totalitárius birodalom megvalósításának, amelybe beletartozik – többek között – az annektált Finnország is, s az Orosz Birodalom eszmeiségén és ideológiáján visszaállított Szovjetunió, vagyis a cári Oroszország és a Szovjetunió utáni „Harmadik Birodalom”: az Óceániával is kiegészülő három kontinensnyi szuperhatalom. A legtradicionálisabb ortodoxia kiegészül a megtisztító erejű és az orosz talajban gyökerező nacionalista neopogánysággal, az új életre kelt szláv és pánszláv mozgalmakkal. (Jut eszembe, pénteken Belgrádban több ezres tüntetés harsogta Putyin és az Ukrajnát lerohanó orosz hadsereg iránti mély és elkötelezett szolidaritását.)
Ám mostanában gyakran hozza szóba Putyin a „passzionarnoszty”-ot, Lev Gumiljov antiszemita szovjet történésznek az elméletét. „Hiszek a passzionarnoszty-ban. A természetben és a társadalomban egyaránt van fejlődés, csúcspont és hanyatlás. Oroszország még nem érte el legmagasabb pontját. De úton vagyunk.” Putyin úgy véli, hogy „Oroszország magában hordozza a fiatalok erejét és lehetőségeit… Végtelen genetikai kóddal rendelkezünk.”
Speciel engem nem lelkesít, ha egy politikus népének genetikai kódjáról értekezik, s közben felsejlik előtte a bűnös, rothadó, züllött, dekadens, Krisztus útjáról letért, a fejlődés csúcspontját elhagyó nyugati világ, s annak elfáradt genetikai kóddal rendelkező valamennyi népe.
Az még rejtély számomra, hogy a magyar nép genetikai kódja Putyin vonatkozó Mengyelejev-táblázatán vajon hová kerül.

ORBÁN SZEMÜVEGE

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2022.03.06.


Formában volt miniszteres urunk, mi egyetlen örömünk a háború kitörése óta tartott első nyilvános beszédjén az agráristák előtt. Teli pofával migránsozott meg sorosozott, illetve kommunistázott megint. Hogy habzott-e a szája, és fröcsögött-e a mérgező nyála neki, azt csak az első sorokban ülők tudják, hogy mennyit kellett törölközniük, illetve hogy hagyták-e megszáradni a nedveket, mert azt a zakót ki soha nem mossák már, ugyanis rajta van az anyag, őrzi mintegy Európa DNS-ét. Mert ilyen is volt régebben mint emlékezhetünk, és hajjaj, még mennyi minden is történt, olyan rengeteg sok dolog, hogy Dunát lehetne rekeszteni vele, és ezer oldalas vádiratot összerakni.

Amúgy vérzivatar van. Miniszteres urunk azonban feledve ezt összekacsintott a vélt övéivel, és ragaszkodva ahhoz az irányhoz, ami miatt most leginkább egy rosszabb fajta pondrónak nézik szerte a világon, az agráristákat fölszólította, védjék meg Paks2-őt, mert ők aztán értik annak fontosságát, míg a bugris városiak meg nem. Te sem, én nyájasom, nálad disznót sem lehet leipponozni, köszönni neki, hogy hello röfi. Te nem Feri bátyám vagy, akivel fröccsözve lehet mélázni a novemberi nyolcvanról, egyáltalán, a város bűnös, teli van libernyákokkal, akiket már nem bír egyesével elvinni a hátán, az agráristák viszont hordozzák a nemzetet. Nem én mondtam, hanem ő.

Egészen elképesztően mélyre süllyedt Orbán Viktor a MAGOSZ és az Agrárkamara által szervezett kongresszuson, ahol mindezeket előadta, és a széles tartalomból csippentettem csak mintegy in medias res, hogy aztán belevágjunk a dolgok bűzlő közepébe. Háború van, hogy ilyen szikáran jellemezzük a tragédiát, amit az ember, ha emberből van, egy módon bír szemlélni, elborzadva és iszonyodva, míg viszont, mint miniszteres urunk az agráristáknak kifejtette, ő magyar szemüvegen át teszi ezt. Itt a megfejtés, hogy miért látja olyan furán, és a torz tapasztalat miért löki őt aljas hülyeségekbe cselekvései és beszédei során. Nincs misztikum a manusban.

Szemüveg van, ami úgy magyar, hogy Orbáné csakis, és az eltelt tizenkét év kudarcos politikáját takarja, ami akkor esett atomjaira egy szempillantás alatt, amikor miniszteres urunk gazdája a Kremlben úgy határozott, hogy nekilát ukránokat gyilkolászni, amihez jó képet vágni nem komilfó. Tehát ezen a ponton miniszteres urunk meghasonlott, hogy már nem is tud magához térni. Amit most előad a magyar szemüvegével a háború kapcsán, azt az ukrán nagykövet jellemezte egészen húsba vágón, mégpedig így: semmilyen beruházási bank, semmilyen Paks 2, gázügy, rezsicsökkentés vagy orosz vakcina nem igazolhatja ártatlan gyermekek szégyenletes halálát...