2019. szeptember 1., vasárnap

SZEX, DROG, ALKOHOL, CSERNOBIL

MA IS TANULTAM VALAMIT
Szerző: HANULA ZSOLT
2019.09.01.

Öt év, 1825 cikk, három könyv, több millió olvasó: ez a Ma is tanultam valamit születésnapi mérlege. A rovat 2014-ben, szeptember elsején, az iskolakezdésre időzítve indult el, és azóta minden áldott reggel jelentkezett új tanulnivalóval, hétköznap és hétvégén, újévtől szilveszterig is. Az évforduló alkalmából fejest ugrottunk a statisztikába, és kigyűjtöttük minden évből a legtöbb, és a legkevesebb olvasót vonzó cikket. Utóbbiakat azért, mert igazán megérdemelnek még egy esélyt: kattintsanak rájuk nyugodtan, tök érdekesek, és a számok szerint ezeket elég nagy eséllyel kihagyták akkor, amikor megjelentek:...

HAZUGSÁGGÁTLÓ

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BÓTA GÁBOR
2019.09.01.


Fütyül a rangra, a hatalmasságokra, a szokásjogra, az etikettre Lionel Logue beszédtanár. Nem esik hasra attól, hogy királyi sarjat, később a belőle lett királyt tanítja. Kínosnak tartott kérdéseket tesz fel neki, csakúgy csípőből, a világ legtermészetesebb módján. Szlengszavakat használ, trágárságokat ereget. Az illendőségnek megfelelően nem hajlandó a palotába menni a kezelésekre, ő bizony a rendelőjében folytatja a terápiát, ha törik, ha szakad, akárki fiáról, borjáról legyen is szó. 

A négy Oscar-díjat nyert, kultikussá vált, 2010-ben készült Tom Hooper film, A király beszéde, színpadi változatát látjuk. Amit egyébként a forgatókönyv írója, David Seidler eredetileg színdarabnak szánt. Az izgalmas téma persze hamarosan a színházakban is jókora sikert aratott. Nálunk például Funtek Frigyes rendezte érdekfeszítő előadásban Kaposváron. A tavalyi évadban a kecskeméti Katona József Színház tűzte műsorára, Béres Attila rendezésében. Ez aratott most kitörő sikert a Vidor Fesztiválon, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. 

A megtörtént eseményeken alapuló história szerint Albert herceg, V. György király második fia, kórosan dadog, ami fölöttébb kínos akkor, ha nagy nyilvánosság előtt beszédet kell mondania. Így történt ez például a Wembley Stadionban 1925-ben, a Brit Birodalmi Kiállítás záróbeszédének megtartásakor is. Igencsak rosszul sült el a dolog. Látjuk, ahogy Zayzon Zsolt hercegként, amikor már meg kellene szólalnia, még hosszasan és hosszasan áll, oda sem mer lépni a mikrofonhoz. Arcán totális kétségbeesés tükröződik, szája ahelyett, hogy kinyílna, görcsbe szorul. Majd kényszeredetten, fájdalommal telien, pokoli szaggatottsággal, belefog a mondandójába. Lerí róla a szenvedés, a megszégyenülés. Zayzon pazarul érzékelteti, hogy legszívesebben elsüllyedne. Hiába a beszédtanárok sora, nincs eredmény. Felesége unszolására, utolsó még egyáltalán adódó lehetőségként ekkor köt ki Lionel Logue-nál. Lehet ugyan róla tudni, hogy roppant különc, meglehetősen sajátos módszerei vannak, de hát már nincs mit veszteni, illetve elképesztően sokat lehet veszíteni, akár a királyságot is, ha ez az esély nem jön be. És nagyon úgy látszik, hogy nem jön be. A két ember ugyanis tűz és víz. Albert kenetteljes, szó szerint öt lépés távolságot vár el, azon nyomban követelné magának a kivételezett helyzetet, Lionel viszont végtelenül lezser, akár a vécéből kiált ki vidáman, hogy még nincs kész, és a hátpaskolástól sem riad vissza, Bertieként, a becenevén szólítja, totálisan közvetlen ettől elborzadó betegével. Rögtön érződik a robbanás szele, pillanatokon belül összecsapnak egymással. A hercegnek villámló a tekintete és erősen megemeli a hangját, kezével hárító mozdulatokat tesz. A beszédtanár lazán, poénosan válaszolgat, flegmán néz, az rí le róla, hogy neki aztán mindegy, de itt rang és cím nem számít, itt ő diktál, ő az úr. Ha ez nem tetszik, hát akkor fel is út, le is út. Albert persze sértetten elrohan - többször is. Aztán még királyként is vissza somfordál...

SUNDAY TIMES: ORBÁN VIKTORT HASZNÁLHATJA A BRIT MINISZTERELNÖK, HOGY MEGVÉTÓZZA A BREXIT ELHALASZTÁSÁT

MÉRCE
Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2019.09.01.


Egy rangidős brit kormányzati forrásra hivatkozva a konzervatív Sunday Times hetilap arról ír, hogy Boris Johnson valamelyik szövetségesét, például Orbán Viktort használhatja arra, hogy az október 17-18-ra időzített uniós csúcstalálkozón megvétózza Nagy-Britannia kilépési határidejének további halasztását, és ezzel még valószínűbbé tegye az alku nélküli kilépés forgatókönyvét.

A hír kontextusát az adja, hogy folyik a szervezkedés a megállapodás nélküli kilépés, vagyis a no-deal Brexit megakadályozására Johnson ellenzékének körében. Miután a brit miniszterelnök múlt héten bejelentette, szeptember második hetétől öt hétre felfüggeszti a brit parlamentet, az ellenzéki pártok, illetve a megállapodás nélküli brexit konzervatív ellenzői azt tervezik, hogy
a rendelkezésükre álló szűk egy hétben olyan törvényt fogadnak el, amely kötelezi a kormányt a no-deal brexit minden áron való elkerülésére.

A jelenlegi helyzetben ez csak úgy kivitelezhető, ha az október közepi EU-csúcson Johnson kéri a jelenleg október 31-re időzített kilépési határidő elhalasztását. Johnson azonban ezt nem szeretné megtenni, egész programja arra épül, hogy Halloweenkor, ha törik, ha szakad, végre akarja hajtani a brexitet.

Persze, a megállapodás nélküli brexit úgyis elkerülhető lenne, ha BoJónak sikerülne egy olyan új megállapodást kötnie Brüsszellel, amely számára és a brit parlament többsége számára is elfogadható. A jelenlegi alkut, amelyet Johnson elődje, Theresa May hozott tető alá, többszöri nekifutásra sem sikerült elfogadtatni a londoni törvényhozásban, részben pont Johnson aknamunkájának köszönhetően...

GYARMATI ANDREA: ADDIG TEKERTEM, MÍG ELÁJULTAM

24.HU / POSZT-ITT
Szerző: GYARMATI ANDREA
2019.09.01.


A bicikliergométer a bűnös.

1954-ben születtem, két olimpia között, olyan időpontban, mely épp megfelelt édesanyám olimpiai felkészülése szempontjából. Akkoriban a mai értelemben vett családtervezésről szó sem volt, de anyu ezt sem bízta a véletlenre:kitalálták, mikor a legalkalmasabb az érkezésem, hogy minél kevesebb essen ki az edzésekből.

A szüleim mindketten gyerekre vágytak, és én valószínűleg már akkor is szerettem a kedvükbe járni, úgyhogy teljesítettem az elvártat, ahogy később is oly sokszor, mindenki legnagyobb megelégedésére: megérkeztem, és két év múlva mindkét felmenőm ereje teljében ott volt a harmadik olimpiáján.

Az első években szóba sem került, hogy én is versenyző legyek, ugyanis sokat betegeskedtem. Úgy kezdődött, hogy elkezdtem csúnyán köhögni. Hiába az akkori gyógyszerek, a dolog nem akart javulni, pedig elvittek az összes olyanhoz, aki akkoriban köhögésügyben szakembernek számított.

Végül meglett a diagnózis: a gyerek asztmás. Addigra már minden éjjel fulladtam, és napközben is nehezen kaptam levegőt. Ma, ennyi év múltán is vannak emlékeim arról, hogy

hiába próbálom kifújni a levegőt, nem úgy működik a szervezetem, ahogy kellene.

Nem mehettem a társaimmal, szóba sem kerülhetett a sport, csak a kímélés, a mindentől való tiltás, nehogy meghűljek és az újabb rohamot provokáljon.

Tilos volt fagylaltozni, folyton kontrollálták, mit veszek fel, lesték, jól vagyok-e. Így amikor amúgy jól voltam, akkor sem voltam igazán jól emiatt. Aztán az életkorom előrehaladása és egy doktor bácsi csodaszere meggyógyított, lényegében kinőttem a betegségemet.

A kór pozitív hozadékai jóval később tudatosultak bennem.

Amikor egy-egy edzésen az oxigénhiány legmélyebb bugyraiban jártam, nem volt már se ismeretlen, se félelmetes az érzés.

Sőt, úszástól sose fulladtam sem edzésen, sem versenyzés közben annyira, mint a betegségem idején. Jó, elismerem, ennek oka az is, hogy úszás közben célja volt a légszomjnak: a vágy a minél jobb eredményre. Az átlagnál jóval tovább bírtam levegő nélkül, ami részben edzettség kérdése, részben a tudatosságé.

Hadd mesélek el egy történetet:...

VÉDJÉTEK MEG AZ ORSZÁGOT, SANYI

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2019.09.01.


...A kormány azt tesz ebben az országban, amit csak akar. A törvényeket teljes mértékben figyelmenkívül hagyhatja, hiszen nem létezik már semmiféle fék vagy ellensúly a rendszerben. Noha a törvényeket gond nélkül megszeghetik, mégis a legtöbb esetben biztos, ami biztos alapon a kétharmados többség adta hatalmuknál fogva egyszerűen a törvénytelenségeikhez igazítják az ország törvényeit. Így tehetik azt meg, hogy szétlopják az országot, halálra ítélik az időseket és betegeket, valamint közellenségnek állítják be a hajléktalanokat, mégsem szegik meg a törvény betűjét. Ezzel is tökéletesen bizonyítják azt, hogy nem minden törvényes, még akkor sem, ha a törvény betűjét követi.

Elég csak a hitleri Németországra gondolni, ott sem volt törvénytelen az, amit tettek, ma mégsem kérdőjelezi azt meg senki, hogy népirtás folyt az országban. Lehet, hogy a módszerek változtak a második világháború óta, azonban az, ami ma Magyarországon folyik, végső soron emberek tízezreinek halálát jelenti. Nem golyó által, még csak nem is valamelyik szibériai munkatáborban, hanem egy kórházi szobában, vagy egy fűtetlen lakás hálószobájában. A tudatosság sem kérdőjelezhető meg, hiszen szisztematikusan építik le – a finanszírozás megvonásával – az egészségügyet és a szociális ellátórendszert. Csak a módszerek változtak, a halottak azonban maradtak.

Lehet, hogy a válsághelyzet indokolatlan fenntartása nem okozza úgy emberek ezreinek halálát, mint a korábban felsoroltak, azonban szükséges ahhoz, hogy hatalmon maradhassanak. Válsághelyzet nélkül nehéz migránsokkal riogatni és nehéz a határkerítés meglétét is megmagyarázni. Ha nincsen kitől rettegni – hiszen a CEU elköltözött, ezzel pedig Soros György háttérbe szorult, a Gyurcsányozásba pedig már sokan beleuntak –, akkor nincs is kitől megvédeni minket. Hogy maradhat akkor hős Orbán Viktor? Brüsszel sem akar az istennek sem ránk támadni, ott a választások már rég véget értek. Persze a finnek még tervezik a mindent elsöprő támadásukat a magyar nép ellen, de ez egyelőre még várat magára, addig is kell valami, hiszen az októberi választások egyre csak közelednek.

Nem más ez, mint egyszerű kampányfogás, amivel szinte mindenki tisztában van azok közül, akik soha nem hittek a nevetséges Soros-terv létezésében. A másik fél, a Fidesz szavazóbázisának egy része számára pedig teljesen mindegy, hogy ki mit beszél a válsághelyzet meghosszabbításáról, nekik annyi is elég, hogy jönnek a migránsok. Nem kell semmit sem magyarázni. Jönnek, de Orbán Viktor megvédi őket, ezért – meg egy pár kiló krumpliért – tudják hova ikszeljenek majd, amikor eljön az idő. Őket hitükben megingatni nem lehet. A propagandagépezet dolgozik tovább, nincs megállás.

AZÉ A FÖLD?

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: HONT ANDRÁS
2019.09.01.


Mi köze az amazonasi égő erdőknek a budapesti bulinegyedhez? Kiderül, ha globálisan és lokálisan is gondolkodunk. Vélemény.

Több gondolat bánt engemet, de mostanában különösen kettő foglalkoztat. Látszólag semmi közük egymáshoz, de a hátterükben nagyon hasonló probléma húzódik meg. Az egyik téma globális, a másik lokális.

Egyfelől az Amazonas égő fái kötik le a gondolataimat, és az a jelenség, ahogy a kormánytrollok próbálják bagatellizálni az ügyet. Megannyi tévé-, rádióműsor és újságcikk igyekszik kimutatni, hogy hiszti az egész, és csak Bolsonaro elnök lejáratására szolgál. Míg a normál médiában is megjelentek azok a hangok, amelyek azzal igyekeznek nyugtatni, hogy az amazonasi esőerdők oxigéntermelés-egyenlege gyakorlatilag nulla.

A vita néhány éve már lezajlott. Az egyik klímacsúcs elé időzítve a Yale kutatója egy írást tett közzé a The New York Timesban arról, hogy az erdők növelik a szén-dioxid-kibocsátást. Azonnal elhangzottak az ellenérvek is: igaz, hogy éjjel nincs fotoszintézis, de a két napszak hosszúsága sem azonos. Hogy a fák – mivel nőnek – egyre több szén-dioxidot kötnek meg, lassú elpusztulásuk meg korántsem szabadít föl annyit, mint az ember általi kiirtásuk és utána a talaj forgatása. A konklúzió az volt, hogy az erdők igenis hozzájárulnak az üvegházhatású gázok elnyeléséhez.

Az igaz, hogy a légkör összetételén az egész Amazonas-vidék szerény mértékben változtat, ám hogy ez ránk nézve mit jelent, az már korántsem egyértelmű. Egyes számítások szerint az oxigéntartalom egyszázalékos csökkenése olyan a légzésünk szempontjából, mintha az egész emberiségnek föl kéne költöznie tengerszint fölötti háromezer méterre – igen kellemetlen volna. Nyilván a természet nem fog megszűnni, alkalmazkodni fog a legdrasztikusabb változásokhoz is. Lesznek állat- és növényfajok, de baktériumok biztosan. Erről szól Tóta W. Árpád hetek óta folytatásokban közölt klímaregénye, hogy aggódni nem a Föld miatt kell, hanem magunk miatt.

Van miért. A pánikot árnyalni igyekvő megszólalások is elismerik, hogy az Amazonas-vidéki erdők esetleges pusztulásának léteznek egyértelműen káros következményei. Megváltozna a csapadékképződés, megszenvedné a biodiverzitás, és még az oxigéntermelés mindenki által elismert tényezőire is lenne közvetett hatása: eltűnnének az Amazonas torkolatánál lévő algatelepek. Szóval egyetlen drámai kijelentés sem tekinthető túlzásnak. S hogy e drámai megszólalásokban az „Amazonas a Föld tüdeje” jellemzés megállja-e a helyét? Elárulok egy titkot: ez nem tudományos meghatározás, hanem költői kép. Nem az ökológiához tartozik, hanem az irodalomhoz, s csak azt hivatott kifejezni, hogy ami az Amazonas mentén történik, az csöppet sem brazil belügy...

HA ITT A FIDESZ BUKIK, A JELENLEGI DRÁMAI HELYZET ELLENÉRE A JÖVŐ NEM REMÉNYTELEN

HÍRKLIKK
Szerző: LOVÁSZ PÉTER
2019.09.01.


A KSH népmozgalomról kiadott legutóbbi jelentése szerint Magyarországon „Az ország jelenlegi területén a legmagasabb népességszámot 1981. január 1-jén regisztrálták, 10 millió 713 ezer fővel. Az 1981-ben megindult természetes fogyás – változó ütemben – harmincnyolc éve folyamatos. 1981 és 2019 között a születések és a halálozások számának negatív egyenlegeként több mint 1 millió fővel fogyott a lakosság. A legnagyobb ütemű természetes fogyás 1999-ben következett be, amikor egy év alatt csaknem 48,6 ezer fővel zsugorodott a népesség.“

Pártunk és kormányunk e kedvezőtlen folyamat mérlegelése és alapos megfontolás után családvédelmi intézkedések sorozatát foganatosította, amelyek július elején léptek életbe. Hatásuk máris érezhető, amennyiben - amint Novák Katalin államtitkár asszony közölte a nyilvánossággal -, két hónap alatt több mint 36 ezren folyamodtak a babaváró hitelért, a CSOK-ért, az autóvásárlási támogatásért és a családosok lakáshitel-visszafizetési támogatásáért. Legalább egy két esztendőt ugyan még várni kell a népmozgalmi fordulatra, de a jövő nyilván reményteljes, ámbár az idei első félévi adatok még meglehetősen borúsak: 2019. január–június között 41 902 gyermek született, 1201-gyel, 2,8 százalékkal kevesebb mint 2018. első félévében. A teljes termékenységi arányszám egy szülőképes korú nőre számított becsült értéke tavaly az első félévben 1,43 volt, az idénre 1,41-re csökkent. Ugyanakkor 67 741-en távoztak közülünk, 1,0 százalékkal, 691-gyel többen, mint az előző év azonos időszakában. (KSH)

Ha ez így megy tovább, hamarosan „összeroppan a magyar társadalom“ - írta a Portfolió friss elemzésében. Ugyanis növekszik az eltartott népesség aránya az aktív népességhez képest, vagyis hatásos népesedéspolitikai lépések nélkül a nemzeti össztermék (nemzeti jövedelem) előállításában részes dolgozók mind több fogyasztót lesznek kénytelenek ellátni, miközben természetesen meg kell termelniük önmaguk (gyarapodó) ellátásának fedezetét is. Az úgynevezett eltartottsági ráta értéke a KSH szerint 2062-ben érheti el maximumát, 79%-os értékkel, azaz ezer eltartó (15-64 éves aktív személy) 790 eltartott (14 éves és annál fiatalabb, valamint a 65 éves és annál idősebb) személy ellátásáról gondoskodik majd...


ITT OLVASHATÓ

A TÖRÖK ELNÖK ELINDÍTANÁ A HÁBORÚT, DE MÁR A DEMAGÓG NACIONALIZMUSBAN SEM BÍZHAT

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BILLAY GÁBOR
2019.09.01.


Oroszország és a Nyugat évek óta próbálkozik azzal, hogy tárgyalóasztalhoz ültesse a már nyolcadik éve tartó szíriai polgárháború érintettjeit, érdemi előrelépést azonban még egyik találkozó sem hozott. Most úgy néz ki, a török ellenzék is ki akarja venni részét a béketárgyalásokból, és Szíria-konferenciára Törökországba invitálja a harcoló feleket. A meghívottak listája, illetve az ellenzék motivációja azonban igencsak különös.

A szíriai konfliktus kezdete óta szinte minden évben volt valahol egy olyan tanácskozás, ahová a harcban álló feleket meghívták. Csakhogy eddig még egyetlen olyan találkozót sem sikerült rendezni, amelyen a konfliktus valamennyi résztvevője megjelent volna. A 2016-ban Asztanában tartott tanácskozásra a szíriai rezsim képviselői például azért nem voltak hajlandók elmenni, mert oda az ellenzéket is meghívták. S valóban, a találkozók érzékeny pontja mindig az, hogy ki kit hív meg: az oroszok általában mellőzik az ellenzéket, míg Recep Tayyip Erdoğan elnök és köre azért lobbizik, hogy a kurd YPG fegyveres szervezet maradjon ki a tárgyalásokból. A térségben a kurd szervezetek két blokkra oszthatók: az iraki kurd kormányra és a Törökország támogatását élvező jobboldali politikai pártokra és milíciákra, illetve a baloldali kurd szervezetekre, amelyeket leginkább a Nyugat támogat.

Ankara célja, hogy tovább ossza a térség legnagyobb kisebbségét, és a saját maga által támogatott szervezeteket tünteti föl a kurd kisebbség legitim képviselőiként. E bábszervezetek egyike aKurd Nemzeti Kongresszus (ENKS), amelynek milicistáit Törökország képezte ki és fegyverezte fel az YPG ellen. Nem véletlen, hogy tavaly, amikor a török hadsereg kiszorította az YPG-t a szíriai Afrin tartományból, az ENKS volt az egyetlen kurd szervezet, amely üdvözölte a török megszállást...

1989-BEN RÁCSODÁLKOZTUNK AZ NDK-SOK TÖMEGES MENEKÜLÉSÉRE, PEDIG EZ ZAJLOTT 1949 ÓTA, CSAK NEM RAJTUNK ÁT

HVG ONLINE
Szerzők: BEDŐ IVÁN, BERNÁT GYÖRGY
2019.09.01.


Németország kettészakadása óta kisebb-nagyobb hullámokban, de állandóan tömegek települtek át az NDK-ból az NSZK-ba. A berlini fal 1961-es felépítése óta az egyik legnagyobb áttelepülési hullám volt az 1989-es. A korabeli HVG-ben Bernát György Bonnból és Bedő Iván Berlinből ismertette az NDK-ból való ki-, és az NSZK-ba való betelepülés körülményeit. A cikk 30 éve, 1989 szeptember elején jelent meg, egy héttel azelőtt, hogy a magyar kormány végleg megnyitotta a magyar-osztrák határt a keletnémet menekültek előtt.

Az NDK történetében nem a mostani menekülési hullám az első. A háború végétől a berlini fal 1961-es felépítéséig becslések szerint több mint hárommillió volt a szovjet övezet, illetve az NDK „embervesztesége”, azóta pedig az idei év júliusáig valószínűleg a 600 ezer főt is meghaladta. Igaz, főleg eleinte, néhány tízezren odaátról is áttelepültek a keleti zónába.

Körülbelül félmillióan már az első években a három nyugati övezet valamelyikébe költöztek. Az NDK 1949. évi megalakulása után évente egy-kétszázezer körül volt az áttelepülők száma. Az első igazán nagy hullám 1952-ben és 1953 első felében volt. Az emberek alighanem az 1952 júliusi pártkonferencia után gondolták meg magukat, akkor határozták el ugyanis a szocializmus építésének felgyorsítását. Ez a hullám némileg lecsillapodott Sztálin halála és az 1953. június 13-ai sztrájkok nyomán, amikor visszavonták az életszínvonal-csökkentő intézkedéseket...

SZINTEK ÉS TUDÁSOK

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2019.09.01.


Nem is igazán jó így ez a cím… Mert van még egy fontos elem benne, amit nem tudok röviden, a címben megfogalmazni. Mert mondhatnám, hogy megoldások, de ez nem fedi jól, mert ezt meg befolyásolja a megfelelés, a hierarchizálódás, és nagyon sok emberi tényező, amit mindig boncolgatok, vagy itt, e blogban, vagy a facebookon, mint legutóbb, a külső és belső kontroll viszonyán gondolkodva. 

Persze nehéz téma ez most, a választások előtt azért is, mert számomra érthetetlen módon telítődik indulattal ez egész. A “ha nem velem vagy, akkor…” mentén lépnek át a kirekesztés és a gyűlölködés olyan szintjére emberek, akár a közösségi médiában, akár a településeken, hogy az elképesztő. Olyan erőbedobással állnak az egyik, vagy másik oldal mellé, mintha október után a másik rögtön el is tűnne a föld színéről. Pedig nem tűnik el, a megosztottságban is élnünk kell tovább, működtetni az intézményrendszert, munkahelyeken maradni, hivatalos ügyeket intézni, stb. Furcsa nekem, hogy sok helyen olyan “vadászat” átérzése van ennek az egésznek, amiben csak a legyőzésig látnak emberek, tisztelet a kivételnek. Pedig, akkor is a szemébe kell majd nézni a másiknak a településeken, ha lezárul ez a szakasz is, és túl leszünk az önkormányzati választásokon. Bár azt is látom, sokaknak nem gond az újrapozicionálás sem, gyakorlatot szereztek már benne.

Na, de most nem is erről szeretnék írni, bár összefügg vele, hanem arról, hogy szegregátumokban, a társadalmi leszakadás problémájában dolgozva hol látok folytonossági hiányt a megoldásokhoz vezető úton.

Mi a problémát érzékeljük és értelmezzük a családok, települési közösségek szintjén. Ebben dolgozunk tíz éve (előtte még tíz évet inkább csak a gyerekekre, oktatásra fókuszálva, de fontos tanulás volt ez is). Azt hiszem, minden olyan problémával találkoztunk már, ami gátolja azt, hogy a generációs szegénységben élő családok elmozduljanak a gödör fenekéről. Olyan tudás ez, amit nem lehet csak a napi terepi gyakorlatban megszerezni, a napi konfliktusokban küzdve. Amihez nem elég kutatásokban időszakosan interjúzni, hétvégente, vagy havonta egyszer elmenni, és adományt, vagy ebédet osztani. És nem olyan, mint amit az intézményrendszer részeként, hatósági megtámogatással szerezhet meg az ember, az ügyintézések alkalmával.

Azok a hatások, amelyek működtetik ezt az egész problémarendszert, azok csak úgy érthetők meg, ha az ember naponta, a családok életében találkozik velük. Tudom, furcsa azt mondani, hogy “működtetik” a mélyszegénységet, mert úgy hangozhat, mint valami gonosz által irányított valami lenne, de így van. A túlélés adja az indítást, és a stratégiakeresésben minden ott van: az átörökített szocializáció, a bűnözés, a 21.századi fogyasztói társadalom, a digitális világ, a politikai helyzet, a manipulálás, és még hosszan tudnám folytatni, mi minden. Ráadásul ezek a hatások állandóan változnak, folyamatos újratervezésre késztetve az embert.

Hamar érthetővé vált számomra az is, hogy nem lehet csak ezen a szinten maradni, ha az ember változást szeretne. A családok, a problémáikkal együtt be vannak ágyazódva abba az intézményrendszerbe, amit azért működtet az állam, hogy bevonja őket, orvosolja problémáikat. Csak akkor tudunk jól segíteni, ha ezt, a következő szintet is értjük, ismerjük, sőt, összedolgozunk vele. Sokféle tudás kell ehhez is a részünkről, egyrészt jogszabályi, hogy az ember értse, milyen lehetőségek, protokoll mentén működnek az intézmények, másrészt külön módszertana van annak is, hogy lehet civilként partneri viszonyban dolgozni velük. Erre sincs sehol leírás, ajánlás…ez is csak a napi munkában fejleszthető. Az ember itt is állandó problémákba botlik, amelynek egy része a rendszerből adódik, más része emberi tényező, bár a működési nehézségeket látva az is világos, hogy a kettő szorosan összefügg.

Nagyképűség lenne azt mondani, hogy az eltelt évek alatt mindent tudunk az oktatás, egészségügy, gyermekvédelem, rendvédelem, közfoglalkoztatás, jegyzői munka, stb. összes működéséről, de sok területen képben vagyunk, és főleg megvan az a kapcsolatrendszer, amiben ez a tudás folyamatosan bővül, tanuljuk minden nap. De, míg az első szinten magabiztosan mondom, hogy elég alapos a tudásunk, itt már kevesebb, de még mindig lehet építeni rá.

És ott a harmadik szint, a döntéshozói szint. Ami ugye meghatározza a második szint működését, és hatni akar ezen keresztül az első szintre, a családok, közösségek szintjére. Ez is egy speciális tudás. Rendszerépítés, stratégiai tudás, közgazdasági, jogi ismeretek óriási halmaza. Nyilván, valamennyit képesek vagyunk ebből mi is értelmezni, de ehhez egy másfajta tudás, képzés kell, mint amit mi tudunk. Na, és szerintem itt van egy nagy probléma.

Mert a döntési szintről szerveződő munka (és most hagyjuk a felkészültséget, ami tovább árnyalhatja a képet) a saját intézményrendszerén keresztül szerez információkat, eddig lát le a problémában. Mondhatnánk úgy is, eddig a szintig van tudása, ezt tanulta, hogy szándékai és a rendelkezésére álló információi alapján megtervezzen és kivitelezzen folyamatokat. De nem látja a legalsó szintet, nem látja a problémát, amit meg kellene oldania, vagyis, csak az intézményrendszer szűrőjén keresztül van erről információja. Ám ők ettől a szinttől függenek, és ez a függés arra készteti őket, hogy kiszolgálják azt, hiszen magukat is így tudják a felettük levő vezetésnek megfelelő színben feltüntetni.

Ez lehet az oka annak, hogy rosszak a beavatkozási pontok. Na, jó, nyilván, ha akarná a rendszer, akkor tenne róla. De nem akarja, mostanra különösen felerősödött a kettős világ, ami értelmezhetetlen együtt, így bizonytalanná teszi az embereket. És ezért bezárkózóvá is.

Szóval, az a baj, hogy míg pl. mi a terepről más képet közvetítünk, hiszen erről van tudásunk, maximum az intézményrendszerig tudjuk ezt érvényesíteni. Ezt is keservesen persze, mert nyíltan ma a rendszerben nehezen vállalható az álláspontunkkal való azonosulás. Mert hogy adja az ki magát, hogy nyíltan vállalja bárki a rendszeren belülről, hogy csakugyan, van igazság abban, amit kritikaként megtapasztalunk, és jelzünk is? Aki ezt mondja, az ma kockázatot vállal, gyanús lesz, és azt nem szereti senki. És így van ez azt hiszem ma mindenhol, minden problémajelzéssel. Ami aztán óhatatlanul elszigetelődéshez is vezet, folyamatosan csökkentve a problémajelzők számát.

“Fentről” viszont nincs tudás arra, mi van ma valójában a leszakadó térségekben, társadalmi csoportokban. Döntéshozói szinten beleteszik abba az értelmezésbe, hogy ezek a problémák mind személyes döntéseken alapulnak. Ennyit ismer el a rendszer, ha nagyon muszáj. De leginkább ezt sem, inkább tagadja a problémát, és pártpolitikai alapon történő alaptalan vádaskodásnak tartja annak az említését is. És még van egy furcsa eleme ennek, amit már több döntéshozónál is olvashattam. Megingathatatlanok abban a kérdésben, hogy nekik biztos tudásuk van erről az egészről, hiszen korábban (ez lehet akár 10, 20 évvel ezelőtt is, de mindenképp a pályájuk kezdetén) ők is dolgoztak telepen, cigányokkal, ők is láttak lakhatási szegénységet, stb. Nyilván nem akarom azt mondani, hogy ez nem ér semmit a probléma értelmezése szempontjából, de egy valamikor megszerzett, ki tudja milyen mértékű személyes megtapasztalás ehhez nem elég tudás. Nem elég az sem, hogy “beszélt egy megbízható polgármesterrel, aki elmondta”. Vagy, hogy “van a családomban olyan, aki ezen a területen dolgozik, így első kézből van információm”. Ráadásul, ahogy fentebb írtam, a hatások változása nagyon gyors. Tíz év alatt is annyi minden változott, hogy az akkori megállapításaimat már igencsak át kell értékelnem. Tuti, hogy pusztán a 10 évvel ezelőtti tapasztalataimra már nem építkeznék.

Szóval, én azt látom, hogy alulról is van tudás, ami, ahogy haladunk a harmadik, a döntéshozó szint felé, folyamatosan csökken, mert más képzettséget, tapasztalatot igényel, de felülről is ugyanez a helyzet, a tudás megáll a középső szinten, és nincs ott az, amit érteni kellene, akikre irányul. Szakadék van, amit nem tagadni kellene, hanem értelmezni, és megkeresni a megoldást. Talán akkor, ha ezt meg tudnánk lépni, akkor tartalommal töltődnének meg azok a mondatok, melyek ma az önkormányzati választásoknál üresen csengenek, pl. “segítem a helyi közösség fejlődését”, “dolgozok a munkahelyteremtésen”, “javítom a közterületek állapotát” stb. Mert akkor azokhoz az emberekhez szólnának, akik ott élnek. És nem abban merülne ki sok helyen a kampány, hogy ki tudja meghazudtolni, megalázni, elhitelteleníteni a másikat. Talán akkor az emberek is mernének kérdezni, és érdekelné újra őket a közélet. Talán akkor nem az ostoba indulat vezérelné ezt az egészet. És talán nem is a hatalomvágy. Hanem egy élhetőbb ország építésének a szándéka.

LÁNGOLÓ AMAZONAS

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.09.01.


Elég nehéz ma úgy megnézni egy híradót, kinyitni egy híroldalt, hogy ne látnánk képeket a lángoló brazíliai esőerdőkről. Megoldás van, hogy lesz-e, az már egy sokkal érdekesebb kérdés.

A helyzet egyre kilátástalanabb, politikusok üzengetnek egymásnak, emberek hashtagelik szét a Facebookot elmormolva egy imát az esőerdőkért, de azok csak égnek, szakadatlanul égnek. Ahogy égett, és talán még mindig ég a tajga Szibériában - írta Endre, aki azért nálunk jóval közelebbről szemléli az eseményeket.

„Az ún. nyugati politikusok bűnösnek kiáltják ki a brazil elnököt, Jair Bolsonarót a most kialakult helyzet miatt. Könnyű szitkozódni, bűnbakot keresni, de az ügy megoldásának labdája sokkal kevésbé pattog Bolsonaro, mint a nyugati civilizáció térfelén, akik túlfogyasztásukkal sokkal nagyobb ökológiai lábnyomot hagytak maguk után az ipari forradalom óta, mint Brazília fog pár ezer négyzetkilométer esőerdő felégetésével.

Az, hogy a mostani erdőtüzek természetes eredetűek vagy előre tervezett irtások, tulajdonképpen mindegy. Az, hogy ez kinek a bűne, még inkább mindegy kéne legyen. Csakhogy nem az, mert ahogy a migránsválságból, úgy ebből is lehet politikai játszmát kreálni.

Jair Bolsonaro a Föld kilencedik legnagyobb gazdaságának az elnöke, aki egyben a jövő zálogának, az oxigénnek is egyeduralkodója. Banális módon azt is mondhatnánk, egy bolsonarói földreform komolyabb pusztítást tud végezni, mint Csernobil és Hiroshima együttvéve.

Populista megnyilvánulásai ráadásul szemet szúrnak a magukat többnek gondoló európai politikusoknak, akik mintha nem tudnának azon a tényen túllépni, hogy a gyarmati időknek vége, nem rendelkeznek más országok erőforrásaival.

A nemzetközi politikai elit legszebb megnyilvánulása az volt, amikor Rafael Correa, egykori ecuadori elnök 2007-ben, miután feltártak egy hatalmas méretű olajmezőt a Yasuni Nemzeti Park alatt, 6,5 millió dollárt kért az ENSZ-től azért cserébe, hogy az olajmezőket ne nyissa meg, mire a szervezet egy hatalmas nemmel felelt.

Correa 13 millió dolláros éves bevételt remélt az olajból, aminek feléről lemondott volna, ha az ENSZ kisegíti. Az ENSZ azonban korrupciót szimatolt, és ahelyett, hogy együttműködést ajánlott volna, elzárkózott a további tárgyalásoktól.

Ecuador pár évre rá megnyitotta a mezőket, a Yasuni Nemzeti Parkban pedig megkezdődött az erdőirtás az ENSZ és az Unesco kvázi jóváhagyásával. Ezek után nem visszás-e az ENSZ felszólítása, hogy Bolsonaro állítsa le az erdők felégetését? (...)

Dilma Rousseff 2016-ban egy ellene folyó korrupciós eljárás hatására távozott az elnöki székből, helyére átmeneti időszakra Michel Temer került, aki azonban a 2018-as választáson nem indult el.

2019. január 1-től Brazília elnöke az a Jair Bolsonaro, aki populista megnyilvánulásaival hamar kivívta a liberális politikai elit nemtetszését. Pedig Bolsonaro nem csinál mást, csak követi a trumpi vonalat: erős, vitatható kijelentéseket tesz, ami az egyszerűbb emberek számára érthető ugyan, de az értelmiséget bosszantja.

Az Egyesült Államok vezetése számára azzal vált vállalhatóvá, hogy Maduróval szemben az általuk támogatott Juan Guaidót fogadta el Venezuela elnökeként, továbbá jó kapcsolatot ápol az argentin elnökkel, Mauricio Macrival, aki véget vetett a szocialista berendezkedésű, Cristina Kirchner által vezetett rezsimnek.

Bolsonaro megújította kapcsolatait az Egyesült Államokkal, és Olaszországgal is jó viszonyt ápol. Szabadabb fegyvertartást, könnyebb földhöz jutást ígér, ami könnyen semmissé teheti Dilma Rousseff vízióját.

Bolsonaro nyíltan vállalja, hogy a néhány tízezer, civil szervezetek által védelmezett őslakossal szemben a földművesek érdekeit fogja képviselni, mert az társadalmilag és gazdaságilag is kifizetődőbb...

EGY OKOSTOJÁS OKOSKODÁSA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: MELLÁR TAMÁS
2019.08.30.


A Központi Statisztikai Hivatal azt jelentette a minap, hogy előzetes becslések szerint a 2019-es év második negyedévében a GDP 5,1 százalékkal nőtt. Folytatódott tehát az előző negyedév magas növekedési üteme, amikor is 5,2 százalék volt a bruttó nemzeti termék bővülése. Az öt százalék feletti első féléves növekedés minden bizonnyal az Európai Unió egyik legmagasabb növekedési ütemét jelenti. Ez az örvendetes hír arra ragadtatta az egyik kormánypárti sajtómunkást, hogy a következő címet adja cikkének: Megint eljött az idő, amikor kiröhöghetitek az ellenzéki okostojásokat. A cikk szerzője szerint én is az ellenzéki okostojások közé tartozom, ezért aztán úgy érzem, nem mehetek el szó nélkül e megjegyzés mellett. Annál is inkább fontosnak érzem a megszólalást, mert már a korábbiakban is értek engem (és nyilván más, ellenzékinek mondott szakértő kollégákat is) olyan vádak, hogy nem értünk a gazdasághoz, csak kongatjuk a vészharangot, válságot vizionálunk, miközben a magyar gazdaság remekül teljesít. Sőt még ennél messzebbre is elmentek a kritikusok velem kapcsolatban, egyenesen azt tételezték fel, hogy sértődöttségből, elfogult ellenzékiségből mondom a magam által sem hitt, szakmailag alá nem támasztható, súlyos vádakat.

A rész nem tükrözi az egészet
Mindenekelőtt azt érdemes kiemelni, hogy egy gazdaság állapotát sohasem lehet leírni két-három mutatóval, legalább 15-20 kiemelten fontos mutató van, amely együttesen tudja kielégítően jellemezni az adott gazdaság makrogazdasági állapotát. A makroelemzők jól tudják, hogy a szóba jöhető mutatók közül mindig lehet találni olyanokat, amelyek kedvezően, és természetesen olyanokat is, amelyek rosszul alakultak a vizsgált időszakban. Az elmúlt évek kedvezően alakuló mutatói közé tartozik a GDP növekedési üteme, a foglalkoztatás nagysága, az államháztartási és külkereskedelmi hiány, amelyek kétségkívül fontos mutatók. De ezek még megközelítően sem fejezik ki a magyar gazdaság valóságos helyzetét, nem beszélve a jövőbeli lehetőségekről. Mert nem hagyható ki a számításból a mutatók másik csoportja sem: az alacsony termelékenység, a gyenge versenyképesség, a humán tőke minőségének romlása, az oktatás és egészségügy kétségbeejtő állapota, a középosztály lecsúszása, a szegények számának növekedése. Ezek a kedvezőt­lenül alakuló tényezők már most is érezhetően fejtik ki negatív hatásukat a társadalom nagy részére, de ennél még súlyosabb lesz majd a hatásuk a hosszabb távú növekedésre és fejlődésre.

Az orbáni NER-gazdaságpolitika tudatosan döntött a rövid távú egyensúly és növekedés cél mellett, és áldozta fel ennek oltárán a hosszú távú növekedést és fejlődést. Ennek szellemében használta fel a magánnyugdíj-pénztári vagyont, vett el forrásokat az egészségügytől és az oktatástól, és használta fel az Európai Unió által igen bőkezűen folyósított forrásokat olyan beruházásokra, amelyek rövid távon ugyan felpörgetik a gazdaságot, de nem járulnak hozzá a gazdasági szerkezetváltáshoz, a tőkeállomány technikai–technológiai korszerűsödéséhez, a humán tőke minőségének javításához. És ugyancsak ennek szellemében alakított ki olyan újraelosztási mechanizmusokat, amelyek a középosztály leszakadásához és/vagy külföldre üldözéséhez vezettek, majd hozott létre olyan felső középosztályt és tőkés réteget, amely nem képes ugyan hatékonyan működtetni a gazdaságot, de minden körülmények között lojális az osztó hatalomhoz.

A közgazdasági elemzőnek ennek a sok, egymással többnyire nem kvadráló paraméternek az alapos tanulmányozásából kell kialakítania egy olyan sommás véleményt, amely elfogadásra tarthat igényt a ma olvasójától, s amely egyúttal időtállónak is bizonyul majd. Félreértés ne essék, a makroelemző nem arra vállalkozik, hogy megmondja, mi fog történni a gazdaságban három hónap vagy három év múlva, netán egy évtized múltán. Ennél jóval szerényebb célt kíván teljesíteni: az aktuális egyensúlyi feszültséggócokat próbálja felderíteni, rámutatni a növekedés kockázataira, a fejlődési pálya bezárulására és a gazdasági működés kedvező vagy kedvezőtlen társadalmi hatásaira. Tehát amikor az „ellenzéki okostojás” elemző komoly szakmai kritikával illeti a NER által létrehozott stabilizációt és növekedést, akkor nem azt mondja, hogy ez a makropálya fenntarthatatlan, ezért a gazdaság gyorsan össze fog omlani. Hanem azt, hogy rossz irányba megy a gazdaság, amely egyre inkább ellehetetleníti a felzárkózást, és egyre nagyobb terheket rak a társadalom nagy csoportjai vállára. Amikor az orvos megállapítja, hogy a betege túlsúlyos, és ráadásul erősen dohányzik, akkor tőle senki sem várja el azt, hogy pontosan határozza meg, meddig fog még élni a páciens. Sok olyan példát lehet felsorolni, hogy az ilyen páciensek elég hosszú életűek lesznek. A gazdasági életben is lehet bőségesen példát találni arra, hogy fejlődésre, modernizációra képtelen gazdaságok, súlyos társadalmi feszültségekkel egészen hosszú ideig képesek fennmaradni...


ÉLET ÉS IRODALOM 2019/35. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ZÖTYKÖLŐDIK AZ OLCSÓ BOR AZ ORSZÁGÚTON – ÍGY ÉLNEK VISSZA AZ ÜGYESKEDŐK AZ EU-TÁMOGATÁSSAL

MAGYAR HANG ONLINE
Szerző: FACSINAY KINGA
2019.09.01.


Idén soha nem látott intézkedéssel mentik a magyar bort: ez a zöldszüret, amely a még éretlen állapotban lévő szőlőfürtök teljes eltávolítását jelenti. Ezért uniós kompenzációt – hektáronként 300 ezer–1,1 millió forintot – kapnak azok a gazdák, akik jelentkeztek a programra, körülbelül 5200 hektáron már le is szedték az összes fürtöt. Az agrártárca az európai borpiaci helyzettel indokolta a lépést, ugyanis tavaly a sokéves átlagnál jóval több, 190 millió hektoliter borászati termék készült az Európai Unióban. Mi után még idén is nagy a fölösleg, az unió és hazánk is termeléskorlátozással próbál védőhálót nyújtani a piaci zavarok következményeinek leginkább kitett szőlőtermelők és borászatok számára.

De valójában kiken is segít már megint az uniós támogatás? Jásdi István csopaki borász szerint furcsa anomáliák figyelhetők meg az ágazatban. A hazai szőlőtermő terület igazán nem mondható túl nagynak. Míg a rendszerváltás idején még nagyjából 130-140 ezer hektárba kapaszkodtak a szőlők, tavaly hivatalosan már csak 65,5 ezer hektáron szüreteltek borszőlőt. Folyamatosan csökken tehát a termőterület nagysága, miközben az állományoknak csak kis része újult meg az elmúlt időszakban.

Mégis nagyjából mindig ugyanannyi – az utóbbi évek átlagában 2,7 millió hektoliter – bor készül minden évben. (A sorból kilóg a tavalyi év, amikor kiemelkedő, 3,7 millió hektoliteres volt a hazai bortermelés a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa adatai szerint.) Ez aligha magyarázható pusztán a nagyobb hozamokkal. – Jómagam leginkább az országúton közlekedő tankautókban – amelyekben olcsó bor zötykölődik – látom az okokat – fejtegeti a borász. A rendszerváltás után csaknem 30 évvel még mindig ott tartunk, hogy jobb bornak való szőlőt csak mintegy ötezer hektárról szüretelnek, vagyis a termelés kevesebb mint tíz százaléka képvisel olyan minőséget, amely már nemzetközi szinten is versenyképes.

Pedig az uniós csatlakozás óta volt pénz új szőlőültetvények telepítésére, és az elmúlt 10-15 évben soha nem látott mértékű pincefejlesztések zajlottak Magyarországon...

OLYAN KÜLÖNLEGES TÉRKÖVET RAKTAK LE A BELVÁROSBAN, AMI EGYCSAPÁSRA ÓTVAROS CSÖVESTANYÁVÁ VÁLTOZTATTA A KORÁBBAN JÓL KINÉZŐ UTCÁKAT IS

444.HU
Szerző: SZILY LÁSZLÓ
2019.08.31.


Pár éve gyakorlatilag folyamatos utcafelújítás zajlik a budapesti Belváros legbelső részén: a Petőfi Sándor utca átalakítása után jött a Városháza környéke, a Semmelweis utca, a Gerlóczy és a Kammermayer tér, a napokban adták át a megújított József Nádor teret, miközben még javában folyik a Vörösmarty tér és a Podmaniczky tér arcfelvarrása

Olvasói tippek alapján fogtam magam és végigsétáltam a nemrég megcsinált és a még feltúrt részen, lecsekkolandó, hogy tényleg akkora térkőgányolás folyik-e a főváros régi szívében. Miután körbenéztem a Podmaniczky téren, ami azonban még túlzottan szét van verve ahhoz, hogy az ember bármilyen következtetést levonhasson belőle, az igazi gyalogtúrára a Városháza hátsó sarkától indultam a Gerlóczy utcán, aztán a Semmelweisen és a Vármegye utcán és ki a Városházra, majd a Petőfi Sándor és a Váci utca érintésével át a Vörösmarty téren, el egészen a József Nádorig, ahol az análisan fixált budapestiek instant kedvencénél a Butt Plug Fánál ért véget a kirándulás...

A VÁLASZTÁS, AMELY UTÁN ÚJ KELET-NÉMETORSZÁG SZÜLETHET

24.HU
Szerző: HAJDÚ NÓRA
2019.08.31.


Vasárnap tartományi választást tartanak a kelet-németországi Brandenburgban és Szászországban: a jobboldali populista AfD nyerheti a legtöbbet. A párt erősödése az új Kelet-Németország születését is jelentheti. Egyúttal ítéletet is mondhat az egyesítés harminc évéről, amelyről az adatok is beszélnek. A kelet-német vezetői helyek mindössze 23 százalékát töltik be kelet-német állampolgárok. Egész Németországban pedig a vezetői posztokon mindössze 1.7 százalék a kelet-németek aránya, miközben a kelet-német lakosság aránya az összlakosságon belül 17 százalék...

A VICC HALÁLA, AVAGY KEMÉNYEDIK A KAMPÁNY

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2019.09.01.


Dübörög a kampány, a pártok ráfordultak az október 13-i választásra. Ezt nem csak a nyilatkozatokból lehet tudni, hanem abból is, hogy a mérkőző felek mindenféle érdekes dolgokat mondanak egymásra. A magyar lakosság fogékony a hülyeségekre, hiszékenységért nem kell a szomszédba mennünk, ráadásul nem is új dologról van szó.

Nem szeretnénk tippeket adni, de a tavalyi választás előtt megjelent egy plakát. amelyen a Kétfarkú Kutya Párt azzal viccelődött, hogy a Fővárosi Vízművek bármikor LSD-t keverhetne az ivóvízbe. A vízművek tiltakozott, jogi lépésekkel fenyegetett, a kétfarkúak röhögtek, a publicisták pedig veretes cikkeket írtak arról, hogy a humor gyilkos dolog, nem véletlen, hogy a politikusok úgy félnek tőle, mint ördög a tömjénfüsttől.

Viszont Mari néni a 6-os villamoson megkérdezte a vele utazó barátnőjét, hogy tényleg tesznek-e LSD-t a vízbe? A barátnő még nem halott erről. De egy kalapos úr, aki tőlük néhány méterre állt, igen...

AZ ORSZÁG ELSŐ FUTBALLAKADÉMIÁJÁN VENDÉGMUNKÁSOK LAKNAK

INDEX
Szerző: ÁGHASSI ATTILA
2019.08.31.


Nem nevezték soha akadémiának, de ugyanazt a funkciót töltötte be, mint a jelenlegi bentlakásos futballakadémiák Felcsúttól Debrecenig. Csak nem mostanában, hiszen 1975-ben iskolázták be az első évfolyamot.

Az úttörőnek számító pacsai modell országos hírű lett, a zalai települést feltette a térképre. Az volt a terv, hogy visszaadják a grundot a gyerekeknek. Az alapítók látták az egykor nagy presztízsű Labdarúgás című, havonta megjelenő szaklapban, hogy a Milannak is van egy bázisa közel a városhoz.

A hazai élvonalba 1973-ban feljutó Zalaegerszeg egyik legkomolyabb háttértámaszát a környékbeli falvakban született gyerekek jelentették, ami még inkább erősítette, hogy nagy szükség lesz egy ilyen intézményre.

Komoly felvételi volt, kiválasztás, az edzők járták a falvak pályáit, és kiszúrták a tehetséges gyerekeket. A legszebb években ötven gyerek volt a kollégiumban. Már a délelőtti tanítás előtt volt egy kis mozgás, aztán a tanórák után tanulószoba, majd négy órától jöhetett a futballedzés.

Az intézményből először Halász István jutott el az élvonalig - természetesen ZTE-játékos lett -, a legnagyobb karriert Herczeg Miklós futotta be, a csatár egészen a válogatottságig vitte Győrben, és az 1996-ban olimpiára jutó csapatban is szerepelt. Atlantában a brazilok ellen is futballozott, az egyik leggyorsabb szélsője volt a hazai bajnokságnak és a válogatottnak is...

ÉS AKKOR ELKEZDHETÜNK NOSZTALGIÁZNI, MILYEN VOLT A 330 FORINT ALATTI EURÓ?

HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu
2019.09.01.


Történelmi mélyponton járt a forint; a parlamenti munka felfüggesztésével akadályozná meg Boris Johnson a Brexit megtorpedózását; egy Európa Liga-csoportkör és egy új stadion a magyar foci e heti mérlege. Ez a hvg.hu heti gazdasági összefoglalója

Történelmi mélypontra esett a forint. A hét elején még csak az volt a kérdés, hogy lesz-e tavaly július után újra 330-as euró, aztán csütörtökön már azt figyelhettük, eléri-e az árfolyam az eddigi 330,8-as mélypontot. Elérte: egész pontosan 331,87 forintot kellett csütörtök délután adni egy euróért.

A jegybank gyorsan közölte is: nekik nincs árfolyamcéljuk, így ennél részletesebben nem is kommentálták az árfolyam változását. Az is igaz, hogy a forint elsősorban külső tényezők miatt gyengül, de azért az MNB tartósan laza monetáris politikája sem segíti az erősödést. Épp a héten tartottak kamatdöntő ülést, és ahogy az várható volt, ezúttal sem nyúltak hozzá sem a rekordalacsony alapkamathoz, sem a többi kamatkondícióhoz...

SZABADSÁG SZIGETCSOPORT

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2019.09.01.


Itt az alkalom, hogy a helyi autonómiák felszámolásában gondolkodó és működő Orbán-rendszert helyi lázadásokkal megállítsuk.

Az önkormányzati választásokkal létrejöhet a szabadság összefüggő szigetrendszere. Ahol erkölcsös, gerinces, szembenéző, meg nem alkuvó magatartással más légkört lehet teremteni. Öntudatos, európai magyar emberek vagyunk városunkban, kerületünkben, falunkban. Egy másik civilizációban, ahol több a szabadság és az egyenlőség, létezik testvériség és együttérző szolidaritás. Ér valamit a munka, a tehetség, a tudás, a szabad gondolat. Lesz hová hazavárni a gyerekünket és unokánkat. Egy évtized után üzenhetjük Európának és a világnak: van másik Magyarország. Van alternatíva. Itt nem Orbán és rendszere az úr. Lélegzetet lehet venni.

Van-e alternatíva?

Egy rendszer zsarnoksága erősen különbözik a zsarnoki zsarnokságtól. A Kádár-rendszerben, mihelyt végbement a konszolidáció, vagyis rögzültek a tömegek által is elfogadott intézményes hatalmak és szabályok, a hatalom az intézmények és a szabályok, nem pedig Kádár hatalmán nyugodott. Szerepe ezután az erős és alkuképes társadalmi csoportok közötti egyeztetésre és egyensúlyban tartásra korlátozódott. A tömegek uralma, a forint-nacionalizmus a common sense, a józan paraszti ész, a mindennapi valóság, a kézzelfogható tények, a megiható, megehető, lakható, vezethető, de leginkább a megvehető és elfogyasztható dolgok és tárgyak győzelmét jelentette. 

A népi-nemzeti nacionalizmus konstrukciója, amikor a vezető ellopja a népét és nemzetét – ó, nem ez az egyetlen dolog, amit ellop –, felülről építkezik. Hogyan szítsunk lázadást egy képzelt valóság alapján, nemcsak az elit, de a józan paraszti ész ellen? Az uralmi kommunikációs, pénzügyi, logisztikai technika gépezetét működtetik. A nép nem hisz a saját szemének. A nemzet nem hihet az ellenséges idegenek, a távolból intézkedő globalizáció valóságában, amikor van, kell, hogy legyen nemzeti valóság. Annak, és csak annak hiszek, aki felnyitotta a szemem, aki meglátta a népi valóságot, a nemzeti tényeket, aki engem képvisel és véd meg, aki egyesített minket. Nem a forint, nem a közös fogyasztás tart össze, hanem a félelmetesen ellenséges világ, amely tele muszlim terroristákkal és sorosista támogatóikkal. Vagyunk mi és vannak ők. Ellenségeink tesznek azzá, akik vagyunk: fehér, keresztény, magyar, heteroszexuális, családos férfiakká és nőkké. Nem vagyunk színes, muszlim, idegen, homoszexuális, szingli valakik és valamik. Orbán népe és nemzete. 

A homo orbanicus szabadsága, hogy nem kerül idegen zsarnokság alá, otthonát nem dúlja föl, feleségét nem erőszakolja meg színes bőrű, más vallású szörnyeteg. Egyenlősége, hogy az uralkodó és környezetének százmilliárdossá válásával együtt juttatnak neki annyit, amennyi elégedetlenségét csillapítja. Testvérisége, hogy nem kell senki emberfiával, szegényekkel, menekültekkel, gyerekekkel, öregekkel, rokkantakkal szolidaritást vállalnia. 

Orbán korábban számított a tömegek érzelmi azonosulására. Rendszere birtokában, elegendő számára a társadalmi többség önkéntes vagy kényszerű belenyugvása: nincs alternatíva. Az örök életű vezető nélkülözhetetlen és lecserélhetetlen. A világban minden bizonytalan. Az egyetlen biztos pont Orbán Viktor: volt, van és lesz. OVNA=Orbán Viktornak Nincs Alternatívája. Nincs helye az erkölcsi ellenállásnak, nincsenek morális ellenállók. Csak győztesek és vesztesek vannak, s aki ellenszegül, az vesztes. Ugyanakkor az OVNA teszi rendkívül törékennyé a rendszert. Csak OV dönthet a hatalom és a gazdagság elosztásáról és újraelosztásáról. Ő dönt, kinek mihez van joga, ki rendelkezhet tulajdonával, vállalkozásával, sőt, önmagával. OV ötli ki, milyen Magyarország viszonya szomszédaihoz, Európához és a világhoz, ki a barát és ki az ellenség. OV mondja meg, hogy valamely esemény jó vagy rossz, előnyös vagy hátrányos nekünk. Isten kíváncsi, vele mi lesz - van-e vagy nincs, OV dönti el. OV utóda? OV. A rendszer maga döntés- és életképtelen...

KAMPEC DOLORES XCIII. – MÁR ŐSZÜL IS

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2019.09.01.


Battyogott Béla a macskával az oldalán, maguk mögött hagyva a csatateret a halott napraforgókkal és a rajtuk hortyogó győztes sereggel, az egész falu kósza, szegény, szerencsétlen népével, a bánatos szeműekkel, az olajos hajúakkal, a protkósokkal és duplagyűrűsökkel. Ott pihegett mind az összes kimerülve a viadalban, mert a bál tényleg véget ért, és már őszült is. Előttük pókok indultak világjáró utakra ökörnyálakon, migráncs-pókok, kicselezve a kerítést, hogy magyar pókokból mindenféle más pókokká váljanak. Idegenszívű pókokká, hogy számtalan utódjukat majd ne magyarul tanítsák szőni-fonni, legyet fogni, akcentusos pókok legyenek, akik lenézik azt, aki a budiban éli az életét, szarra járó legyekre les, és nem ismeri a tenger sós illatát, mert nem volt mersze az ősszel ökörnyálra pattanni, és nyolc szemét a szélbe meríteni, s csak utazni, utazni, hogy sose legyen vége.

És a pockok, istenem, a pockok is, az ürgék egerek, alagutakon, vájatokon, iramlottak elfele, gyűltek a gólyák, fecskék, mintha nem is ősz jönne, hanem az Armageddon maga, és rajta csücsülne Bruce Willis. De a macska róla még nem hallott, mozit, ha nézett Truffaut-nál alább nem adta, és olykor, ha nem figyelt oda, eltartott kisujjal itta a teáját, mert sznob, falusi macska volt, akire ráfért volna egy kis ökörnyálon repkedés, de nem ment sehová. Szerette Bélát, akit megszelidített, és így felelősséggel tartozott érte. És most, hogy már őszült is, itt hagyni különösképp nem lehetett, mert ki tudja, ki sejtheti, hogy mi következik a csalfa időben, hogy jön a fagy majd, s vele a miniszteri értesítő, üljön át másik kocsmába, jövünk. Így mormogott a kurvaélet a macskában, amit Béla viszont dorombolásnak halott, ettől ellágyult, mint a gyertya viasza, már nyúlós lett a lába, terült szét, hogy a macskának jégért kellett iramodni, különben elpárolgott volna a barátja.

S ahogyan a veszélyek elmúltak, úgy ügetett a páros a falu felé, a Szentháromság térre, a végcélhoz, minden dolgok ősatyjához és újszülött fiához, az ivóba, hogy tegyenek valamit ezzel a melankóliával, ezzel a spleennel, amely a napból szivárgott már vízszintesen és olyan erővel, hogy a pókok feléje fordították ökörnyál hajójukat, és igyekeztek a fénybe. A téren viszont odalett az összes varázslat, meg a ragacsos csönd is mind odaveszett, mert a közmunkások, a tér és idő másik állandó és fix elemei, hogy a fülükhöz kötve a világot ki is lehetne fordítani a sarkaiból, szóval a közmunkások álltak most háborúban, mint a falu népe az előbb a napraforgókkal, ők pedig a záporozó levelekkel. Úgyannyira őszült, hogy gyorsított felvételként sorvadtak, sárgultak, asztak össze a fák, a bokrok és a sors levelei a téren, és bombázták a közmunkásokat, akik úgy úsztak az avarban, eveztek a söprűjükkel, mint a gályarabok az életükért...