2015. október 13., kedd

Szerethető-e a magyar válogatott?

A kérdésnek normális üzemmenetben nem lenne értelme. Magyarok vagyunk, vagy mi a szösz? Ki mást szeretnénk, ha nem a saját aranylábúinkat?
Csakhogy mifelénk már régóta nincs normális üzemmenet. Ebben az országban semmi nem az, aminek látszik, hanem az, aminek mondják. A szavak mást jelentenek, mint néhány évvel korábban.
Úgyhogy a kérdés mégiscsak jogos.

AZ UTOLSÓ “FÖLDÖNKÍVÜLI” MAJD KAPCSOLJA LE A VILLANYT!

Műkörmös földtulajdonosok boldog országa - Fotó: greenr.blog.huEzennel szintet lépünk: nehogy már kárba vesszen a haszonbérleti korrupciós harc minden kínkeservének eredménye. Öntsük hát betonba! Mert igaz, hogy csak a gaz nő majd azokon a földeken, de ki az a marha, aki nagyvonalúan lemond arról a csinos területalapú támogatásról? Semmi másról nincs szó itt. A trafik-, kaszinó- és egyéb mutyik csak kezdő szintjét képezték ennek az immár tökéletessé fejlesztett rendszernek.

GŐZT A HAJÓKÜRTRE

Ha kevés a gőz a kazánban, a kapitány súlyos dilemma elé kerül, hogyan tudja megoldani, hogy bár a dugattyúk egyre lasabban mozognak, mégis a haladás látszatát keltse.
Ilyenkor szokta kiadni a parancsot: Gőzt a hajókürtre!
A ködkürt pedig bánatosan belebőg a hideg, párás levegőbe, melyben a látótávolság ötszáz méter, a hajó pedig a jelenlegi sebessége mellett egy kilométeren belül nem képes megállni.

Így bolyonguk mi a világpolitika Bermuda-háromszögének vízein, a kapitányi hídon a Látnokkal, kinek nem kell sem kompasz, sem térkép, aki távcsövét fordítva illeszti a szeméhez, így vakon bízik benne, hogy a sziklák még nagyon messze vannak, pedig a hajó feneke már recseg-ropog a zátonyon...
Természetesen ez még nem az úgynevezett Hende féle távolbalátási kísérlet, de nem sokkal jobb ez sem...


http://www.pupublogja.hu/2015/10/gozt-hajokurtre.html