KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Suha Nikolett
2016.09.18.
Ez itt kérem, már komoly helyzet. Nem csupán szócséplés, bájolgás, utalgatás. Ami kormányzati retorika címén folyik, azt úgy hívják: közösség elleni uszítás. Nincs véletlen egybeesés, ez valóban egy Btk-beli tényállás, amelynek legfőbb eleme, hogy valaki nagy nyilvánosság előtt gyűlöletre buzdítson másokat meghatározott védett tulajdonsággal rendelkező csoport(ok) ellen.
Kedd délután Kövér László házelnök és Pócs János országgyűlési képviselő mellett Szabó Tamás jászberényi polgármester is olyan gondolatokat fogalmazott meg egy több száz fős lakossági fórumon, amelyek a fenti tényállást bőven kimerítik. Több online oldal is tapintható részletességgel hozta le az eseményt, ropogósan, egyenesen a rendezvényházból. Aki egy kicsit is logikus vagy netalán kritikus nézőpontból értelmezi az ott elhangzottakat, annak nem nehéz rájönnie, hogy a vezetők beszédei nem egy releváns politikai kampány érvrendszerének nyílt platformon történő magyarázataként születtek, hanem egyetlen céljuk az volt, hogy szubjektív tartalmukkal befolyásolják a jászberényi polgárokat, félelmet és ellenséges hangulatot keltsenek, majd magukra hagyják őket, felhevülten, ingerültséggel a fejükben és a szívükben.
Akkor hányan is jönnek? És ebből hányat telepítenek Jászberénybe? Mind terrorista, mind meg fogunk halni? Ránk erőszakolják a Koránt meg a fejkendőt (mind az 1294-en)? Most akkor sok pénzük van, vagy a miénket fogják elvenni? Kitűnő táptalaj ez a fajta bizonytalanság az utálkozásnak, sőt gyűlölködésnek, és annak is, hogy október 2-án a NEM válasz mellé kerüljön majd az a bizonyos x. Nyilván, aki maga is rászorul a segítségre, nem szívesen tartana el még nálánál is szerencsétlenebbeket az adóforintjaiból, ahogy azt sem szeretné senki, hogy online vagy offline zaklassák a leánygyermekeit kétes (de leginkább barnás) kinézetű férfiak.
A fórum jó alkalomnak mutatkozott arra, hogy előhúzzák a jól ismert, utolsó kártyát a mozgósításra és Szabó Tamás megszólította végre személyesen a roma választópolgárokat.
Azokat a roma választópolgárokat, akiket koloncként, teherként, költségvetési sorban
elkülönített összegek igénylésére az önkormányzat épülete előtt hosszú sorokban ácsorgóként látnak ugyanezen politikai vezetőink. Más napokon.
Most is ebből a szerepkörből indultak ki, de Szabó ezúttal a menekültek betelepítésének pénzügyi áldozataként definiálta a cigányságot, előrevetítve a befogadottak eltartásának financiális problémáját. Szabó szerint, ha a kvóta szerinti betelepítésre sor kerül, az anyagi forrásokat a romáknak nyújtott segélyekből fogják fedezni. És ezt persze a cigányok sem akarhatják, tehát jobb, ha elmennek és NEM-mel szavaznak, ő szólt.
Azt ugyan nem értem, hogy milyen segélyről beszélt a polgármester úr, hiszen rendszeres szociális segélyt a 2015-ben bevezetett változtatások óta nem lehet igényelni, minden más típusú segélyt, támogatást pedig az ellátásra szoruló egészségi állapotától, ill. munkaerőpiaci helyzetétől, jövedelmétől tesznek függővé. Épp csak egy kicsit feltűnő, hogy a nem roma jászberényiekhez nem szólt ilyen érvvel egyik politikus sem. Ez azt jelentheti, hogy nem romák egyáltalán nem részesülnek például aktív korúak ellátásában, ápolási díjban, egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatásban, netán közgyógyellátásban? Rejtélyes.
Már magam is unom, hogy folyton azt kell magyaráznom, hol érhető tetten az internalizált rasszizmus, rosszul vagyok a kormányzat szavazatgyűjtő technikájától, amely mostohagyerekként ide-oda pakolgatja a magyarországi romákat, gumicsontnak sem illő indokokkal alátámasztva azt, hogy miért érdemli meg a támogatásukat.
Hazugság, ámítás, szélhámosság és rosszindulat.
Végülis két legyet ütöttek egy csapásra. A jelek szerint sikeresen uszították a romákat a menekültek ellen és a nem romákat a menekültek és a romák ellen. Mert azt ugye mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kormány gyűlöletbeszéde nyíltan állította: a cigányok segélyből élnek. Lám, milyen hamar beérett a gyűlöletgyümölcs, tegnap már arra ébredtünk, hogy Lakatos Attila cigányvajda (sic!) európai összefogásra szólítja fel a romákat, hogy megvédjék lányaikat, asszonyaikat, unokáikat az erőszakos migránsoktól és közmunkához való hozzáférésüket a hozzájuk hasonló tanulatlan tömegektől...
ITT OLVASHATÓ
2016. szeptember 18., vasárnap
TÁLLYA ISTENE, KISKIRÁLY TÁVOLFALVÁN - 1. RÉSZ
GÉPNARANCS - BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Karakó Tamás
2016.09.18.
Osika József pont az a kedves úr, akiért a kis település, a festői Tállya minden lelkes polgárának apró szíve dobog bátran, megadva és megalapozva gránittömb szilárdságú hatalmát. Mindent elérő, és bárkit ellehetetlenítő keze jól csap és odavág, ahová akarja. Egy ügye alapján Nyizsalovszky László azzal vádolta 2005-ben, hogy bedózeroltatta gyümölcsösét, sőt két hölggyel is verekedésbe keveredett, ezeket azonban a rendőrségnek álcázott szerv elsikálta. A két hölgy – mivel visszaütött – egyből hatósági személy elleni erőszakot követett el, Nyizsalovszky úr ügye bejárt minden fórumot, igazát nem tudta bizonyítani.
Mostanság egy panzió körüli munkálatok borzolták fel a helyi királyisten kis kedélyét. Minden végzés, okirat nélkül leállíttatott egy bontási munkálatot, a rá jellemző, határozott, az erősebb kutya közösül modorban. Két amerikai befektető hitte azt, hogy tényleg kapitalizmust és jogállamot játszunk 1990-óta. Igen, ezt hazudjuk a világnak. Ezért úgy gondolták, belevágnak a turisztikai és borbizniszbe errefelé. A kezdetben kedélyes polgármester elsőre talán pénzgyárnak tekintette a befektetőket, hisz még királyságában is végigvezette őket, bemutatva, hogy mások pénzéből a fia miket épített ott a borok és mámor vidékén. Aztán jött a nagy arculcsapás, mégsem fia lett a fővállalkozó egy panzió körüli munkálatoknál. Osika úr elzavarta a másik cég munkásait, akik egy épület bontását végezték, kocsijával behajtott, majd elzavart mindenkit. Először rendőri segédlettel, királyhoz méltón. Igaz, hangfelvétel is bizonyítja a vulgáris ordibálást a kivitelező munkásaival, semmi okirat, semmilyen tiltás nem vonatkozott a megkezdett munkálatokra. Sem jegyző, sem építési hatóság nem adott ki még ilyen dokumentumot...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Karakó Tamás
2016.09.18.
Osika József pont az a kedves úr, akiért a kis település, a festői Tállya minden lelkes polgárának apró szíve dobog bátran, megadva és megalapozva gránittömb szilárdságú hatalmát. Mindent elérő, és bárkit ellehetetlenítő keze jól csap és odavág, ahová akarja. Egy ügye alapján Nyizsalovszky László azzal vádolta 2005-ben, hogy bedózeroltatta gyümölcsösét, sőt két hölggyel is verekedésbe keveredett, ezeket azonban a rendőrségnek álcázott szerv elsikálta. A két hölgy – mivel visszaütött – egyből hatósági személy elleni erőszakot követett el, Nyizsalovszky úr ügye bejárt minden fórumot, igazát nem tudta bizonyítani.
Mostanság egy panzió körüli munkálatok borzolták fel a helyi királyisten kis kedélyét. Minden végzés, okirat nélkül leállíttatott egy bontási munkálatot, a rá jellemző, határozott, az erősebb kutya közösül modorban. Két amerikai befektető hitte azt, hogy tényleg kapitalizmust és jogállamot játszunk 1990-óta. Igen, ezt hazudjuk a világnak. Ezért úgy gondolták, belevágnak a turisztikai és borbizniszbe errefelé. A kezdetben kedélyes polgármester elsőre talán pénzgyárnak tekintette a befektetőket, hisz még királyságában is végigvezette őket, bemutatva, hogy mások pénzéből a fia miket épített ott a borok és mámor vidékén. Aztán jött a nagy arculcsapás, mégsem fia lett a fővállalkozó egy panzió körüli munkálatoknál. Osika úr elzavarta a másik cég munkásait, akik egy épület bontását végezték, kocsijával behajtott, majd elzavart mindenkit. Először rendőri segédlettel, királyhoz méltón. Igaz, hangfelvétel is bizonyítja a vulgáris ordibálást a kivitelező munkásaival, semmi okirat, semmilyen tiltás nem vonatkozott a megkezdett munkálatokra. Sem jegyző, sem építési hatóság nem adott ki még ilyen dokumentumot...
ITT OLVASHATÓ
SZEPTEMBERI SAJNÁLATOS ESEMÉNYEK - ESTI SRÁCOK
MOST & ITT BLOG
Szerző: Föld S. Péter
2016.09.18.
Az esti srácok nagyobb tömegekben hétfőn este kezdtek gyülekezni a Magyar Televízió székháza előtt, és többen közülük nem csupán hazafiasan, de igen demokratikusan viselkedtek. Volt olyan pesti srác, aki társaival együtt betört a televízió büféjébe, ott tört és zúzott, majd, ideológiai alapon, egy karton cigarettával, üdítőkkel, és csokoládéval távozott. Békeidőkben az ilyet a szakirodalom betörésnek, rablásnak, és garázdaságnak nevezi,
ám amikor a haza a sorsa a tét, akkor a tényállás más megítélés alá esik.
Más pesti srácok nem elégedtek meg azzal, hogy kreativitásukat a büfé kifosztására pazarolják. Ők betörték az épület ablakait, a találékonyabbak pedig gépkocsikat gyújtottak fel. Nem volt könnyű dolguk, igen ötletesnek kellett lenniük, hogy elegendő számú autót fel tudjanak gyújtani.
Sokat gyújtottak fel, de nem eleget.
A legtöbb ember ugyanis, ellentétben a hétfő esti pesti srácokkal, ha politikai tüntetésre megy, hiába köt csomót a zsebkendőjére, rendszerint elfelejt benzines palackot magával vinni. Vagy ha van nála, akkor esetleg a gyufát, az öngyújtót hagyja otthon. Innen is látszik, hogy a pesti srácok eszén nem könnyű túljárni, ha valamelyikük úgy dönt, hogy felgyújt egy autót, akkor ide a rozsdás bökőt, hogy meg is teszi.
Szabad szemmel is jól kivehető volt, amint a pesti srácok egy csoportja hősies csata után elfoglalt és felgyújtott egy, a téren lévő rendőrautót. Hogy ez mennyire bátor tett volt, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az autóban egy rendőr is bennrekedt. Amikor a jármű már nagyon égett, pesti srácok egy csoportja megpróbálta eloltani, ám más pesti srácok ezzel párhuzamosan újabb égő rongyokkal és más rekvizitekkel tartották életben a tüzet. Idővel már nagyon úgy nézett ki, hogy a kocsiban ülő közeg elevenen benn ég, ám ekkor a pesti srácok megmutatták, hogy minden látszat ellenére, nem közönséges garázdák ők. Ellenkezőleg: nemcsak karjuk van, amivel dobálni és gyújtogatni tudnak, de a szívük sincs kockakőből. Ezt onnan lehet tudni, hogy végül kiengedték a szerencsétlen bennrekedt rendőrt, és amikor kijött, még csak agyon sem verték! Voltak pesti srácok, akik valójában nem is srácok voltak, hanem lányok.
Ők is a demokráciáért harcoltak hétfő éjjel, és ennek szerintük az volt a legjobb módja, hogy szó szerint szétszedték az utcát. Azaz, a mások által járásra és közlekedésre használt kockaköveket és betondarabokat felszedték, a nagyobb, súlyosabb darabokat pedig a rendőrök közé dobták. Ezek a pesti lányok valószínűleg úgy lettek szocializálva, hogyha meglátnak egy betondarabot, azzal nyolc napon belül, vagy túl gyógyuló sérüléseket okozzanak a normális emberek által, és az ő védelmükben fizetett egyenruhásoknak. A pesti srácok által kezdeményezett csatározásokban legjobb tudomásunk szerint még nem halt meg senki, mindössze alig több mint másfélszázan sebesültek meg, közülük minden második rendőr, de csak egy volt közülük életveszélyes állapotban, szerencsére, már ő is túl van a nehezén.
Az egyik, a magyar függetlenségért síkra szálló pesti srác a Magyar Televízió épületének emeleti ablakában mutatta magát, s miközben egy árpádsávos zászlóval járkált föl, s alá, bőszen lengette is azt. Ez is igen hősies és a helyszínen megjelenteknek tetsző cselekedet volt. A zászlólengető pesti srácot még az sem riasztotta vissza, hogy viselkedése nem mindenki számára volt szimpatikus, sőt, néhányan élnek még azok közül, akikben ez a tevékenység bizonyos ordas eszméket idéz fel. Olyan időket, amelyeket a köznyelv leginkább vészkorszaknak szoktak nevezni...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Föld S. Péter
2016.09.18.
Az esti srácok nagyobb tömegekben hétfőn este kezdtek gyülekezni a Magyar Televízió székháza előtt, és többen közülük nem csupán hazafiasan, de igen demokratikusan viselkedtek. Volt olyan pesti srác, aki társaival együtt betört a televízió büféjébe, ott tört és zúzott, majd, ideológiai alapon, egy karton cigarettával, üdítőkkel, és csokoládéval távozott. Békeidőkben az ilyet a szakirodalom betörésnek, rablásnak, és garázdaságnak nevezi,
ám amikor a haza a sorsa a tét, akkor a tényállás más megítélés alá esik.
Más pesti srácok nem elégedtek meg azzal, hogy kreativitásukat a büfé kifosztására pazarolják. Ők betörték az épület ablakait, a találékonyabbak pedig gépkocsikat gyújtottak fel. Nem volt könnyű dolguk, igen ötletesnek kellett lenniük, hogy elegendő számú autót fel tudjanak gyújtani.
Sokat gyújtottak fel, de nem eleget.
A legtöbb ember ugyanis, ellentétben a hétfő esti pesti srácokkal, ha politikai tüntetésre megy, hiába köt csomót a zsebkendőjére, rendszerint elfelejt benzines palackot magával vinni. Vagy ha van nála, akkor esetleg a gyufát, az öngyújtót hagyja otthon. Innen is látszik, hogy a pesti srácok eszén nem könnyű túljárni, ha valamelyikük úgy dönt, hogy felgyújt egy autót, akkor ide a rozsdás bökőt, hogy meg is teszi.
Szabad szemmel is jól kivehető volt, amint a pesti srácok egy csoportja hősies csata után elfoglalt és felgyújtott egy, a téren lévő rendőrautót. Hogy ez mennyire bátor tett volt, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az autóban egy rendőr is bennrekedt. Amikor a jármű már nagyon égett, pesti srácok egy csoportja megpróbálta eloltani, ám más pesti srácok ezzel párhuzamosan újabb égő rongyokkal és más rekvizitekkel tartották életben a tüzet. Idővel már nagyon úgy nézett ki, hogy a kocsiban ülő közeg elevenen benn ég, ám ekkor a pesti srácok megmutatták, hogy minden látszat ellenére, nem közönséges garázdák ők. Ellenkezőleg: nemcsak karjuk van, amivel dobálni és gyújtogatni tudnak, de a szívük sincs kockakőből. Ezt onnan lehet tudni, hogy végül kiengedték a szerencsétlen bennrekedt rendőrt, és amikor kijött, még csak agyon sem verték! Voltak pesti srácok, akik valójában nem is srácok voltak, hanem lányok.
Ők is a demokráciáért harcoltak hétfő éjjel, és ennek szerintük az volt a legjobb módja, hogy szó szerint szétszedték az utcát. Azaz, a mások által járásra és közlekedésre használt kockaköveket és betondarabokat felszedték, a nagyobb, súlyosabb darabokat pedig a rendőrök közé dobták. Ezek a pesti lányok valószínűleg úgy lettek szocializálva, hogyha meglátnak egy betondarabot, azzal nyolc napon belül, vagy túl gyógyuló sérüléseket okozzanak a normális emberek által, és az ő védelmükben fizetett egyenruhásoknak. A pesti srácok által kezdeményezett csatározásokban legjobb tudomásunk szerint még nem halt meg senki, mindössze alig több mint másfélszázan sebesültek meg, közülük minden második rendőr, de csak egy volt közülük életveszélyes állapotban, szerencsére, már ő is túl van a nehezén.
Az egyik, a magyar függetlenségért síkra szálló pesti srác a Magyar Televízió épületének emeleti ablakában mutatta magát, s miközben egy árpádsávos zászlóval járkált föl, s alá, bőszen lengette is azt. Ez is igen hősies és a helyszínen megjelenteknek tetsző cselekedet volt. A zászlólengető pesti srácot még az sem riasztotta vissza, hogy viselkedése nem mindenki számára volt szimpatikus, sőt, néhányan élnek még azok közül, akikben ez a tevékenység bizonyos ordas eszméket idéz fel. Olyan időket, amelyeket a köznyelv leginkább vészkorszaknak szoktak nevezni...
ITT OLVASHATÓ
KÖVÉR LÁSZLÓ ÉGETT, MINT A RONGY - MENNYIRE KELL OSTOBÁNAK LENNI AHHOZ, HOGY VALAKI NE TUDJA EZT KISZÁMOLNI?
MAGYAR NARANCS - NARANCSBLOG
Szerző: narancsblog
2016.09.18.
Erre mondják, hogy ki nem kényszerített hiba.
Ugye, mindenkinek megvan a külföldi utcán nagy hangon és persze ékes magyar nyelven ordítozó magyar, aki rendszerint a rosszallását fejezi ki valamiért, abból kiindulván, hogy magyarul aztán senki a világon nem ért, így azt mondhat, amit akar, azt sértegethet, akit akar. Gyakran még szomszédos országokban is ilyesmire ragadtatják magukat honfitársaink, pedig ott előre kimatekozhatóbb a lebukás veszélye. Na és, mi van akkor, igazam van vagy nincs igazam? Mindig igaza van, hát hogyne! Mindez – az összes jelenleg ismeretes konyhai pszichologizálás szerint – a kisebbrendűségi alapú kivagyiság szakácskönyvi esete, a tökéletes recept: azt mondok, amit akarok, mert úgysem érti, aki cáfolhatná. Azt mondok, amit akarok, mert úgy sem érti senki.
Most szegény Kövér László is így járt.
A hét elején jászberényi lakossági fórumot tartó Fidesz-veterán házelnök, talán azért, mert különösen méltánytalan helyzetben érezte magát (Lakossági fórumot tartani az én múltammal? Brrr! Jászberényben? Brrr!), vagy valami egyébért, esetleg a hülyeség kimondásának puszta öröméért azt bírta mondani, hogy a menekültek európai integrációjának lehetősége már csak azért is „ordas hazugság”, mert Mesut Özil inkább összeharapja az ajkát, hogy nehogy a német himnuszt kelljen énekelnie egy-egy válogatott focimeccse előtt. Már a kép maga is zseniális: „tüntetőleg összeharapja az ajkát, hogy ne kelljen énekelni a német himnuszt”, mintha az ajka megveszekedetten akarná dalolni a himnuszt, de a fogának helyén lenne az esze, s időben közbelépne az ő török identitása nevében.
Persze nem szegény Kövér László irodalmi vénája, illetve rétori vértezetének nehezen pótolható hiátusai okozzák a magyar világ bajait. Hanem ez a lábszagú tempó. Hogy dr. Kövér nem tudta kiszámolni előre, hogy mi következik, vagy úgy volt vele, hogy ezeknek ez is jó lesz (alkalmasint a kettő egyszerre)...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: narancsblog
2016.09.18.
Erre mondják, hogy ki nem kényszerített hiba.
Ugye, mindenkinek megvan a külföldi utcán nagy hangon és persze ékes magyar nyelven ordítozó magyar, aki rendszerint a rosszallását fejezi ki valamiért, abból kiindulván, hogy magyarul aztán senki a világon nem ért, így azt mondhat, amit akar, azt sértegethet, akit akar. Gyakran még szomszédos országokban is ilyesmire ragadtatják magukat honfitársaink, pedig ott előre kimatekozhatóbb a lebukás veszélye. Na és, mi van akkor, igazam van vagy nincs igazam? Mindig igaza van, hát hogyne! Mindez – az összes jelenleg ismeretes konyhai pszichologizálás szerint – a kisebbrendűségi alapú kivagyiság szakácskönyvi esete, a tökéletes recept: azt mondok, amit akarok, mert úgysem érti, aki cáfolhatná. Azt mondok, amit akarok, mert úgy sem érti senki.
Most szegény Kövér László is így járt.
A hét elején jászberényi lakossági fórumot tartó Fidesz-veterán házelnök, talán azért, mert különösen méltánytalan helyzetben érezte magát (Lakossági fórumot tartani az én múltammal? Brrr! Jászberényben? Brrr!), vagy valami egyébért, esetleg a hülyeség kimondásának puszta öröméért azt bírta mondani, hogy a menekültek európai integrációjának lehetősége már csak azért is „ordas hazugság”, mert Mesut Özil inkább összeharapja az ajkát, hogy nehogy a német himnuszt kelljen énekelnie egy-egy válogatott focimeccse előtt. Már a kép maga is zseniális: „tüntetőleg összeharapja az ajkát, hogy ne kelljen énekelni a német himnuszt”, mintha az ajka megveszekedetten akarná dalolni a himnuszt, de a fogának helyén lenne az esze, s időben közbelépne az ő török identitása nevében.
Persze nem szegény Kövér László irodalmi vénája, illetve rétori vértezetének nehezen pótolható hiátusai okozzák a magyar világ bajait. Hanem ez a lábszagú tempó. Hogy dr. Kövér nem tudta kiszámolni előre, hogy mi következik, vagy úgy volt vele, hogy ezeknek ez is jó lesz (alkalmasint a kettő egyszerre)...
ITT OLVASHATÓ
TÉRDRE, TESTRE, BEFUTÓRA
REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.09.18.
Még májusban esett egymásnak Dabason egy 67 és egy 71 éves helyi asszony. Mint a most napvilágra került rendőrségi jelentésből kitetszik, van bennük élet, ugyanis bottal és tányérral harcoltak. A 67 éves nő veszekedés közben egy közel másfél méteres pálcával többször is megütötte haragosát, aki nem maradt adós a válasszal: a kezében lévő üvegtányérral arcon ütötte a támadót.
Ahogy később a kirendelt orvosszakértő megállapította, mindketten könnyebben sérültek az összecsapás során.
Ha nem ebben a globalizált, migráncsoktól hemzsegő világban leledzenénk, akkor senki nem tudna a lokális perpatvarról, most meg mindenki élvezkedhet rajta. Itt, ahol lakok, ebben az utcában is folyamatosan ordítanak a jónépek. A minap mindenféle fölújítás és egyéb okokkal és indokokkal elképesztő hangzavar lett hirtelen, úgymint flex, csiszoló-ótvaroló, betonkeverő és bajtársai. Volt nekünk is 71 éves, és igen élénk asszonyunk, kitöltötte az egész utcát az elejétől a végéig...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: rezeda
2016.09.18.
Még májusban esett egymásnak Dabason egy 67 és egy 71 éves helyi asszony. Mint a most napvilágra került rendőrségi jelentésből kitetszik, van bennük élet, ugyanis bottal és tányérral harcoltak. A 67 éves nő veszekedés közben egy közel másfél méteres pálcával többször is megütötte haragosát, aki nem maradt adós a válasszal: a kezében lévő üvegtányérral arcon ütötte a támadót.
Ahogy később a kirendelt orvosszakértő megállapította, mindketten könnyebben sérültek az összecsapás során.
Ha nem ebben a globalizált, migráncsoktól hemzsegő világban leledzenénk, akkor senki nem tudna a lokális perpatvarról, most meg mindenki élvezkedhet rajta. Itt, ahol lakok, ebben az utcában is folyamatosan ordítanak a jónépek. A minap mindenféle fölújítás és egyéb okokkal és indokokkal elképesztő hangzavar lett hirtelen, úgymint flex, csiszoló-ótvaroló, betonkeverő és bajtársai. Volt nekünk is 71 éves, és igen élénk asszonyunk, kitöltötte az egész utcát az elejétől a végéig...
ITT OLVASHATÓ
HIÁBA A "CSALÁDBARÁT KORMÁNY", TÖMEGÉVEL KERÜLNEK UTCÁRA A BAJBA JUTOTT CSALÁDOK
KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: DÓSAMARIANN
2016.09.18.
„A kormánynak kiemelten fontos az otthonteremtés, ugyanis felmérések szerint a lakhatás kérdése meghatározó a családalapításban” – mondta Fűrész Tünde, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkára egy év eleji konferencián. Ezzel ellentétben áll A Város Mindenkié csoport és különösen a Hajléktalan Nők Egymásért Munkacsoport tapasztalata: rengeteg olyan szülő, többségében anyák kerestek meg bennünket az elmúlt hónapok során, akik komoly nehézségekkel küzdenek gyerekeik eltartása kapcsán.
Ezeknek a szülőknek közös problémája, hogy megoldatlan vagy bizonytalan a lakhatásuk, ami miatt annak is fennáll a veszélye, hogy kiemelik a gyereküket a családjukból - annak ellenére, hogy a Gyermekvédelmi törvény egyértelműen kimondja, hogy pusztán anyagi okból gyereket nem lehet a családjától elválasztani. A hozzánk fordulók közül sokan kilakoltatás előtt állnak, mások családok átmeneti otthonában, illetve anyaotthonban élnek vagy a megfizethető albérlet megtalálása okoz számukra megoldhatatlan problémát.
A Város Mindenkié csoport egyetért a kormánnyal abban, hogy a gyereknevelés felbecsülhetetlen érték, amit a társadalomnak támogatnia kell. A ma hatályos szakpolitikák azonban csak bizonyos gyerekek nevelését támogatják érdemben és a mi tapasztalataink szerint épp a támogatásra leginkább rászorulók számára nem biztosítottak jelenleg a gyereknevelés méltó feltételei. A minden társadalmi réteg számára elérhető családi pótlék összege 2008 óta nem emelkedett; a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatokat az állam nem látja el azokkal az anyagi, illetve kompetenciabeli erőforrásokkal, amelyek révén érdemben támogatni tudnák a hozzájuk forduló családok emberhez méltó lakhatását. Ennek következtében – a hozzánk segítségért forduló anyák elmondása alapján – szerepük gyakran kimerül a gyerekek kiemelésével való fenyegetéssel. Az alábbiakban olyan valós élethelyzeteket mutatunk be, amelyekben a hozzánk forduló családok együttmaradását veszélyezteti a jelenlegi magyarországi család, illetve lakáspolitika (illetve ezek hiánya). (A történetek az AVM megkeresésekori helyzetet tükrözik.)...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: DÓSAMARIANN
2016.09.18.
„A kormánynak kiemelten fontos az otthonteremtés, ugyanis felmérések szerint a lakhatás kérdése meghatározó a családalapításban” – mondta Fűrész Tünde, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkára egy év eleji konferencián. Ezzel ellentétben áll A Város Mindenkié csoport és különösen a Hajléktalan Nők Egymásért Munkacsoport tapasztalata: rengeteg olyan szülő, többségében anyák kerestek meg bennünket az elmúlt hónapok során, akik komoly nehézségekkel küzdenek gyerekeik eltartása kapcsán.
Ezeknek a szülőknek közös problémája, hogy megoldatlan vagy bizonytalan a lakhatásuk, ami miatt annak is fennáll a veszélye, hogy kiemelik a gyereküket a családjukból - annak ellenére, hogy a Gyermekvédelmi törvény egyértelműen kimondja, hogy pusztán anyagi okból gyereket nem lehet a családjától elválasztani. A hozzánk fordulók közül sokan kilakoltatás előtt állnak, mások családok átmeneti otthonában, illetve anyaotthonban élnek vagy a megfizethető albérlet megtalálása okoz számukra megoldhatatlan problémát.
A Város Mindenkié csoport egyetért a kormánnyal abban, hogy a gyereknevelés felbecsülhetetlen érték, amit a társadalomnak támogatnia kell. A ma hatályos szakpolitikák azonban csak bizonyos gyerekek nevelését támogatják érdemben és a mi tapasztalataink szerint épp a támogatásra leginkább rászorulók számára nem biztosítottak jelenleg a gyereknevelés méltó feltételei. A minden társadalmi réteg számára elérhető családi pótlék összege 2008 óta nem emelkedett; a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatokat az állam nem látja el azokkal az anyagi, illetve kompetenciabeli erőforrásokkal, amelyek révén érdemben támogatni tudnák a hozzájuk forduló családok emberhez méltó lakhatását. Ennek következtében – a hozzánk segítségért forduló anyák elmondása alapján – szerepük gyakran kimerül a gyerekek kiemelésével való fenyegetéssel. Az alábbiakban olyan valós élethelyzeteket mutatunk be, amelyekben a hozzánk forduló családok együttmaradását veszélyezteti a jelenlegi magyarországi család, illetve lakáspolitika (illetve ezek hiánya). (A történetek az AVM megkeresésekori helyzetet tükrözik.)...
ITT OLVASHATÓ
A GYEREK, MINT ESZKÖZ
A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2016.09.18.
Nagyon ritkán szoktam dühös lenni. A probléma, amit próbálunk érteni, megérteni, és valamerre elindulni a megoldás felé, akkora, és olyan bonyolult, hogy ezt csak nyugodtan és türelemmel lehet boncolgatni.
Persze ezt kimondani könnyű… A gyakorlatban azért vannak pillanatok, mikor az ember nem tud másképp reagálni, csak dühösen. Számomra ezek a pillanatok általában azok, mikor a gyerek sérül, szenved hátrányt a szülő miatt, és nem tudom elérni, hogy ne ártson neki. Amikor az intézményrendszeren belül kell ezt kezelni, akkor már megvan az út, ilyenkor ötvözzük a hatósági és a pedagógiai eszközöket, sikerrel, támogatva egymást a változás érdekében. De vannak olyan pontok, mikor nem akkora a gond, hogy ezt a szintet elérje, mégis árt a gyereknek. Ilyenkor próbáljuk a megbeszélést, ha ez sem megy, akkor a közösség hatását, a nagyobb családét, hátha velük sikerül. Ritkán fordul elő, hogy ezzel is kudarcot vallunk, de van ilyen.
Az ok többnyire ahhoz kötődik, hogy nem kapnak meg valamit, vagy valami sajátosan értelmezett sérelem, vagy inkább sérelmek, amiket (többnyire valamilyen „jóakarónk” segítségével) összeraknak egy általuk értelmezhető rendszerré, majd közlik, kész, befejezték, nem akarnak velünk együttműködni, nem kérnek semmit, ők megvannak nélkülünk is. Ezzel nincs semmi baj, hiszen az együttműködés nem kötelező, ugye a közösen megalkotott „helyi igazságossági szabályzatunk” így kezdődik: „Nem köztelező az Igazgyönggyel együttműködni, de segítséget csak annak tudunk adni, aki nekünk is segít, hogy élhetőbb legyen a falu.” Ha valaki ezt nem akarja, és nem akar bekapcsolódni semmibe, amire lehetőséget nyújtunk, ne tegye.
Elfogadjuk ezt, tiszteletben is tartjuk, de a gyerekekre mi sosem vetítjük ki. Várjuk, fejlesztjük őket a művészeti foglalkozásokon, a tanodában, visszük őket kirándulni, segítjük iskolaszerrel, pszichológussal, szemüveggel, gyógyszerrel, ha betegek. Aztán a szülők is visszatérnek előbb-utóbb, és próbálunk tiszta lappal indulni velük újra.
Ám most a „bosszú” elérte a gyerekeket is. Közölték, hogy nem engedik a foglalkozásainkra sem. Próbáltunk beszélni velük, ne tegyék, mert a gyerekeknek szüksége van a fejlesztésre. Nagyon is. De nem. Végül odáig eljutottunk, hogy a Tanodánkba talán engedik, de a művészeti órákra nem.
Próbáltuk az okokat kideríteni, ami miatt a gyerekkel állnak bosszút rajtunk. Régi sérelmek jöttek elő, pl. pár éve, mikor egy digitális analfabetizmust felszámoló képzésre invitáltunk felnőtteket, a férfi is jelentkezett. Aztán, mikor eljött a képzés ideje, nem jött, elmentünk érte, de fel sem kelt a tv elől, közölte, nem érdekli, hagyjuk békén. Nyilván nehezményeztük, hiszen benne volt a létszámban, vele is számoltunk, mikor tanárt, gépet szereztünk. Aztán volt egy hűtőszekrény-ügy is. Még a nyár elején. Épp volt nekünk a raktárban, megkapták hát, a szokásos rendszer szerint, „beárazva” önkéntes munkára a kertben. Mert ha mindent „csak úgy” odaadunk, a tanult tehetetlenséget erősítjük és sosem lesz változás, beállunk abba, hogy ők kérnek, mi meg adunk, aztán megint kérnek, mi megint adunk, stb… Ezen már itt túl vagyunk évek óta, és a rendszert a közösség is elfogadja, közösen állapítjuk meg a napok számát, és a megbízhatóságot is mutatja, hogy ki, hogyan tölti le. Mert munkatárs pl. abból lehet, aki ebben is működik, hiszen mutatja a felelősségvállalás, szabálytartás szintjét is. Nos, itt nem történt meg a ledolgozás, amit persze számon kértünk. Még egy ok a sértődésre. És volt még több, hasonló, amiben mindig az volt a lényeg, hogy szerintük velük történt igazságtalanság, mi nem voltunk korrektek. És hiába a bizonyítás, hiszen mi sosem „fű alatt”, egyszemélyes segítségnyújtást végzünk, hanem a csapat előttit, képtelenség elfogadtatni velük egy más történést, mint amit maguknak összeraktak. Effélékből rakódott hát össze a helyzet, és a sérelmekért így vesznek gyógyírt, és a tartozás kiegyenlítésének is ezt a módját választották. A kapcsolat megszakítását, beleértve a gyerekeket is.
A megbeszélésen pedig jött még egy, amivel aztán az ember végképp nem tud mit kezdeni: „Eddig is megvoltunk maguk nélkül.” Merthogy nem voltak meg, a nyilvántartásunk pontos, benne minden, mikor, mivel segítettünk nekik. Az utóbbi időben kevesebbet kértek, ez igaz. De előtte a villanyban is mi segítettünk, a lakhatásukban, a gyerekek dolgaiban, mindenben, mint másnak is. A lista az ő esetükben is hosszú, hiszen a nyolcadik éve vagyunk a faluban, de ezzel nem akarnak szembesülni, még akkor sem, ha az aláírásuk is igazolja ezt...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: L. Ritók Nóra
2016.09.18.
Nagyon ritkán szoktam dühös lenni. A probléma, amit próbálunk érteni, megérteni, és valamerre elindulni a megoldás felé, akkora, és olyan bonyolult, hogy ezt csak nyugodtan és türelemmel lehet boncolgatni.
Persze ezt kimondani könnyű… A gyakorlatban azért vannak pillanatok, mikor az ember nem tud másképp reagálni, csak dühösen. Számomra ezek a pillanatok általában azok, mikor a gyerek sérül, szenved hátrányt a szülő miatt, és nem tudom elérni, hogy ne ártson neki. Amikor az intézményrendszeren belül kell ezt kezelni, akkor már megvan az út, ilyenkor ötvözzük a hatósági és a pedagógiai eszközöket, sikerrel, támogatva egymást a változás érdekében. De vannak olyan pontok, mikor nem akkora a gond, hogy ezt a szintet elérje, mégis árt a gyereknek. Ilyenkor próbáljuk a megbeszélést, ha ez sem megy, akkor a közösség hatását, a nagyobb családét, hátha velük sikerül. Ritkán fordul elő, hogy ezzel is kudarcot vallunk, de van ilyen.
Az ok többnyire ahhoz kötődik, hogy nem kapnak meg valamit, vagy valami sajátosan értelmezett sérelem, vagy inkább sérelmek, amiket (többnyire valamilyen „jóakarónk” segítségével) összeraknak egy általuk értelmezhető rendszerré, majd közlik, kész, befejezték, nem akarnak velünk együttműködni, nem kérnek semmit, ők megvannak nélkülünk is. Ezzel nincs semmi baj, hiszen az együttműködés nem kötelező, ugye a közösen megalkotott „helyi igazságossági szabályzatunk” így kezdődik: „Nem köztelező az Igazgyönggyel együttműködni, de segítséget csak annak tudunk adni, aki nekünk is segít, hogy élhetőbb legyen a falu.” Ha valaki ezt nem akarja, és nem akar bekapcsolódni semmibe, amire lehetőséget nyújtunk, ne tegye.
Elfogadjuk ezt, tiszteletben is tartjuk, de a gyerekekre mi sosem vetítjük ki. Várjuk, fejlesztjük őket a művészeti foglalkozásokon, a tanodában, visszük őket kirándulni, segítjük iskolaszerrel, pszichológussal, szemüveggel, gyógyszerrel, ha betegek. Aztán a szülők is visszatérnek előbb-utóbb, és próbálunk tiszta lappal indulni velük újra.
Ám most a „bosszú” elérte a gyerekeket is. Közölték, hogy nem engedik a foglalkozásainkra sem. Próbáltunk beszélni velük, ne tegyék, mert a gyerekeknek szüksége van a fejlesztésre. Nagyon is. De nem. Végül odáig eljutottunk, hogy a Tanodánkba talán engedik, de a művészeti órákra nem.
Próbáltuk az okokat kideríteni, ami miatt a gyerekkel állnak bosszút rajtunk. Régi sérelmek jöttek elő, pl. pár éve, mikor egy digitális analfabetizmust felszámoló képzésre invitáltunk felnőtteket, a férfi is jelentkezett. Aztán, mikor eljött a képzés ideje, nem jött, elmentünk érte, de fel sem kelt a tv elől, közölte, nem érdekli, hagyjuk békén. Nyilván nehezményeztük, hiszen benne volt a létszámban, vele is számoltunk, mikor tanárt, gépet szereztünk. Aztán volt egy hűtőszekrény-ügy is. Még a nyár elején. Épp volt nekünk a raktárban, megkapták hát, a szokásos rendszer szerint, „beárazva” önkéntes munkára a kertben. Mert ha mindent „csak úgy” odaadunk, a tanult tehetetlenséget erősítjük és sosem lesz változás, beállunk abba, hogy ők kérnek, mi meg adunk, aztán megint kérnek, mi megint adunk, stb… Ezen már itt túl vagyunk évek óta, és a rendszert a közösség is elfogadja, közösen állapítjuk meg a napok számát, és a megbízhatóságot is mutatja, hogy ki, hogyan tölti le. Mert munkatárs pl. abból lehet, aki ebben is működik, hiszen mutatja a felelősségvállalás, szabálytartás szintjét is. Nos, itt nem történt meg a ledolgozás, amit persze számon kértünk. Még egy ok a sértődésre. És volt még több, hasonló, amiben mindig az volt a lényeg, hogy szerintük velük történt igazságtalanság, mi nem voltunk korrektek. És hiába a bizonyítás, hiszen mi sosem „fű alatt”, egyszemélyes segítségnyújtást végzünk, hanem a csapat előttit, képtelenség elfogadtatni velük egy más történést, mint amit maguknak összeraktak. Effélékből rakódott hát össze a helyzet, és a sérelmekért így vesznek gyógyírt, és a tartozás kiegyenlítésének is ezt a módját választották. A kapcsolat megszakítását, beleértve a gyerekeket is.
A megbeszélésen pedig jött még egy, amivel aztán az ember végképp nem tud mit kezdeni: „Eddig is megvoltunk maguk nélkül.” Merthogy nem voltak meg, a nyilvántartásunk pontos, benne minden, mikor, mivel segítettünk nekik. Az utóbbi időben kevesebbet kértek, ez igaz. De előtte a villanyban is mi segítettünk, a lakhatásukban, a gyerekek dolgaiban, mindenben, mint másnak is. A lista az ő esetükben is hosszú, hiszen a nyolcadik éve vagyunk a faluban, de ezzel nem akarnak szembesülni, még akkor sem, ha az aláírásuk is igazolja ezt...
ITT OLVASHATÓ
AMIT A NÉPSZAVAZÁSHOZ TUDNOD KELL: ALAPFOGALMAK - 3. RÉSZ
GÉPNARANCS - BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Amnesty International
2016.09.18.
Az Amnesty International Magyarország szembeszáll a kormány idegenellenes kampányával és igyekszik eloszlatni a tévhiteket a menekültekről. Az október 2-i népszavazás előtt minden héten egy újabb témát jár körbe a blogján, hogy jobban megértsük, kikről vagy miről is kéne döntenünk.
ÁTHELYEZÉS
menedékkérelmek elbírálásának áthelyezése egy uniós tagországból egy másikba
FONTOS: Nem betelepítésről van szó (ilyen fogalmat nem ismer a menekültjog), hanem arról, hogy például Magyarországnak kellene 1294 Olaszországból és Görögországból érkező menedékkérő kérelmét elbírálnia, vagyis megállapítania, hogy közülük ki jogosult nemzetközi védelemre. A tavalyi 160 000-es keretből mindössze 4741 kérelem (3%) áthelyezését sikerült megvalósítani 2016. szeptember 12-ig.
Részletesebben itt írtak a kvótáról, itt pedig az október 2-i népszavazásról.
ÁTTELEPÍTÉS
háborúk és üldöztetések elől menekülő emberek befogadása egy harmadik országban
Az emberek nagy része menekülése során csak a szomszédos országokig jut, ott gyakran rendkívül sokan, nagyon nehéz körülmények között zsúfolódnak össze. Ezeken a helyeken általában sem az ellátásuk, sem a hosszabb távú lakhatásuk vagy speciális szükségleteik nem biztosítottak. A Szíriával határos Törökországban például jelenleg 3,1 millió menekült él, akik közül 2,7 millión szír állampolgárok.
A ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának áttelepítési programja azért jött létre, hogy a menekülők ellenőrzött, biztonságos és legális csatornákon keresztül jussanak el az őket befogadó harmadik országokba. A fogadó ország felelősséget vállal a menekültekért, vagyis gondoskodik jogi és fizikai védelmükről, és vállalja, hogy a saját állampolgáraihoz hasonló jogokat biztosít számukra.
Mivel az áttelepítésben csak néhány ország vesz részt (a legtöbb embert befogadó országok az Egyesült Államok, Ausztrália, Egyesült Királyság, Kanada és a skandináv államok), ezért évente csak a menekültek mintegy 1%-át sikerül harmadik országba áttelepíteni. 2015-ben 81 000 embert fogadtak be az országok, többségükben szíreket...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Amnesty International
2016.09.18.
Az Amnesty International Magyarország szembeszáll a kormány idegenellenes kampányával és igyekszik eloszlatni a tévhiteket a menekültekről. Az október 2-i népszavazás előtt minden héten egy újabb témát jár körbe a blogján, hogy jobban megértsük, kikről vagy miről is kéne döntenünk.
ÁTHELYEZÉS
menedékkérelmek elbírálásának áthelyezése egy uniós tagországból egy másikba
Az EU átmeneti intézkedése tavalyról, amelyet azért hoztak létre, hogy a menekültválság által leginkább sújtott országokat tehermentesítsék (Olaszországot, Görögországot, 2015 őszén még Magyarország is felmerült, de a kormány ezt elutasította), mert azok a megnövekedett ügyteher miatt nem vagy csak nagyon nehezen tudták a menedékkérőket regisztrálni és a kérelmeket elbírálni.
Részletesebben itt írtak a kvótáról, itt pedig az október 2-i népszavazásról.
ÁTTELEPÍTÉS
háborúk és üldöztetések elől menekülő emberek befogadása egy harmadik országban
Az emberek nagy része menekülése során csak a szomszédos országokig jut, ott gyakran rendkívül sokan, nagyon nehéz körülmények között zsúfolódnak össze. Ezeken a helyeken általában sem az ellátásuk, sem a hosszabb távú lakhatásuk vagy speciális szükségleteik nem biztosítottak. A Szíriával határos Törökországban például jelenleg 3,1 millió menekült él, akik közül 2,7 millión szír állampolgárok.
A ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának áttelepítési programja azért jött létre, hogy a menekülők ellenőrzött, biztonságos és legális csatornákon keresztül jussanak el az őket befogadó harmadik országokba. A fogadó ország felelősséget vállal a menekültekért, vagyis gondoskodik jogi és fizikai védelmükről, és vállalja, hogy a saját állampolgáraihoz hasonló jogokat biztosít számukra.
Mivel az áttelepítésben csak néhány ország vesz részt (a legtöbb embert befogadó országok az Egyesült Államok, Ausztrália, Egyesült Királyság, Kanada és a skandináv államok), ezért évente csak a menekültek mintegy 1%-át sikerül harmadik országba áttelepíteni. 2015-ben 81 000 embert fogadtak be az országok, többségükben szíreket...
ITT OLVASHATÓ
ÖRÖK VÁROS, DE MINDIG ÚJ
KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: Révay András
2016.09.17.
A várost a hagyomány szerint i.e. 573-ban alapították. Egykor nevezték úgy is, hogy Caput mundi, a világ feje, a világ fővárosa. Műemlékeinek, látnivalóinak, mondjuk úgy: csodáinak száma szinte végtelen. Az egyes részei más-más hangulatot árasztanak, de egy biztos, aki nyitott szemmel és nyitott szívvel érkezik, jól fogja érezni magát benne.
A turisták számára Róma kapuja nem a Szent Péter Bazilika, sokkal inkább a Termini. A pályaudvar, ami pont úgy helyezkedik el a belvárosban, mint Budapesten a Nyugati. Itt keresztezi egymást a két metróvonal is és körülötte pezseg az élet. Előtte a hatalmas térről rengeteg autóbusz indul szerte a városba, a vonat-busz-metró kapcsolat kifejezetten ideális minden közlekedőnek. Innen indulnak a városnéző buszok is. A két repülőtérről, a nagyobb Fiumicinoról és a kisebb Ciampinoról is ide hozzák az érkezőket a vonatok és a buszok, bár Ciampinora inkább a Ryanair és csak részben a Wizz Air járatai szállnak le. A nagy nemzetközi társaságok gépei Fiumicino repülőterét használják. A Terminit környező utcákban megszámlálhatatlan szálloda sorakozik, az üzletekről, a kisebb nagyobb kávézókról, éttermekről már nem is beszélve.
Róma – templom. A kereszténység temploma, a művészetek temploma, a történelem temploma. Aki Rómába megy, előtte válasszon: melyik templomba akar belépni és mennyi időt szán rá? Azt is el kell dönteni, utazási iroda által szervezett csoporttal – ez a kényelmesebb és egyszerűbb – vagy önállóan kívánja Rómát megismerni. Aki bátrabb, elég türelmes – és beszél valamilyen idegen nyelven – arra is vállalkozhat, hogy maga lesz a felfedező. IX. Pius pápa egyszer megkérdezte néhány külfölditől: mennyire sikerült megismerniük a várost? Fél évig tartott, míg az utolsó zugig – mondta az egyik. A másiknak egy egész év kellett rá, míg a harmadik azt mondta: évek óta próbálkozik, de nem jut a végére. Csak tőle búcsúzott úgy a pápa: viszontlátásra! Bizony ez az örök város napról napra megújul. A felszínen sárga kerítésekkel jelzett harmadik metróvonal építése már tíz éve folyik. Képtelenség gyorsan haladni, mert állandóan újabb és újabb értékek kerülnek elő a földből. Amit lehet, feltárnak, restaurálnak, bemutatják önmaguknak és a turistáknak...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Révay András
2016.09.17.
A turisták számára Róma kapuja nem a Szent Péter Bazilika, sokkal inkább a Termini. A pályaudvar, ami pont úgy helyezkedik el a belvárosban, mint Budapesten a Nyugati. Itt keresztezi egymást a két metróvonal is és körülötte pezseg az élet. Előtte a hatalmas térről rengeteg autóbusz indul szerte a városba, a vonat-busz-metró kapcsolat kifejezetten ideális minden közlekedőnek. Innen indulnak a városnéző buszok is. A két repülőtérről, a nagyobb Fiumicinoról és a kisebb Ciampinoról is ide hozzák az érkezőket a vonatok és a buszok, bár Ciampinora inkább a Ryanair és csak részben a Wizz Air járatai szállnak le. A nagy nemzetközi társaságok gépei Fiumicino repülőterét használják. A Terminit környező utcákban megszámlálhatatlan szálloda sorakozik, az üzletekről, a kisebb nagyobb kávézókról, éttermekről már nem is beszélve.
Róma – templom. A kereszténység temploma, a művészetek temploma, a történelem temploma. Aki Rómába megy, előtte válasszon: melyik templomba akar belépni és mennyi időt szán rá? Azt is el kell dönteni, utazási iroda által szervezett csoporttal – ez a kényelmesebb és egyszerűbb – vagy önállóan kívánja Rómát megismerni. Aki bátrabb, elég türelmes – és beszél valamilyen idegen nyelven – arra is vállalkozhat, hogy maga lesz a felfedező. IX. Pius pápa egyszer megkérdezte néhány külfölditől: mennyire sikerült megismerniük a várost? Fél évig tartott, míg az utolsó zugig – mondta az egyik. A másiknak egy egész év kellett rá, míg a harmadik azt mondta: évek óta próbálkozik, de nem jut a végére. Csak tőle búcsúzott úgy a pápa: viszontlátásra! Bizony ez az örök város napról napra megújul. A felszínen sárga kerítésekkel jelzett harmadik metróvonal építése már tíz éve folyik. Képtelenség gyorsan haladni, mert állandóan újabb és újabb értékek kerülnek elő a földből. Amit lehet, feltárnak, restaurálnak, bemutatják önmaguknak és a turistáknak...
ITT OLVASHATÓ
KIREKESZTENEK, HA KÖVÉR VAGY?
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2016.09.18.
Érdekes világban élünk, ahol bizonyos területeken működik (vagy ha úgy tetszik, kötelező) a politikai korrektség, másokon viszont ellenkezőleg. Utóbbi csoportba tartozik az elhízás is, a mai egyik, Németországban játszódó történet is ezt a kérdést feszegeti. Aztán kiderül majd az is, tényleg udvariasak-e az thaiak, végül ellátogatunk egy kínai expat-showra is.
Kezdjük tehát azzal, hogy miként áll a túlsúlyos emberekhez a nyugati társadalom, mennyire rekeszti ki őket. A kérdést az Élet sója blog szerzője vetette fel, személyes tapasztalat alapján.
„Néhány napja egy biztosítási ügynök segítségét kellett kérnünk, hogy eligazodhassunk a német egészségügyi biztosítások világában, s így 40 felett minél jobb, s több lehetőségünk nyíljon a megelőző vizsgálatokra, az esetleges kezelésekre. Barátságosan hallgattuk, hogy ha privát biztosítottak lennénk (nem lehet mindenki Németországban, elvileg mi lehetünk), s kicsivel többet fizetnénk, mint most, akkor mennyivel jobb ellátást kaphatnánk a rendelőkben és a kórházakban.
A sok ömlengés végén jött a feketeleves, amikor kiderült, hogy én a 165 cm-es magasságommal nem vagyok 65 kg, de még 85 sem, hanem több. Az ember, az ügynök úgy nézett rám, mintha a megelőző másfél órában nem is látott volna (mondjuk nem nagyon nézett rám), s közölte, hogy akkor én nem lehetek privát biztosított, mert 65 kg-nak kellene lennem, vagy esetleg 20 kg feleslegem lehetne.
A férjem, aki orvosi indokokkal is próbálta lehűteni a levegőt, ami az én magamban fortyogásomtól egyre melegebb lett, megkísérelte elmagyarázni, hogy ez orvosilag is lehetetlen, hiszen olyan a testfelépítésem, a csontozatom, hogy soha nem lehetek 65 kg, ráadásul rendszeresen sportolok, nem kevés izomzatom van.
Az ügynök hajthatatlan volt! Nem merte ugyan kimondani, hogy kövér vagyok, de próbálta a lehető legtöbbféleképpen körül írni. Az már csak a hab a tortán, hogy a férjem is hasonlóan áll súlyilag, de őrá már nem mondhatta, hogy nem fogadják el, mert akkor nem jöhetne létre egy „zsíros” üzlet.
Tudom, hogy papírforma szerint nincs okom felháborodásra, no meg egy biztosító a kockázatot nézi, s nem azt, hogy én boldog vagyok kövéren is, de ez eléggé rosszul esett.
Nagyon sok olyan embert ismerek, aki egy dekagramm felesleggel sem rendelkezik, de még soha életében nem sportolt, egész hétvégén képes a kanapén feküdni, bármit megeszik válogatás nélkül, nem gondol a prevencióra, és mégis a társadalom őt dicsőíti, engem pedig a perifériára helyez, megvet.
De nem számít, ki mit gondol, mert én akkor is boldog vagyok kövéren, s akkor is sportolok, optimalizálni próbálom a súlyom, amennyire csak lehet csökkentem! S mindebben talán a kövérekre (piknikus alkatúakra) oly jellemző gömbölyded lelkem is a segítségemre van!”
A teljes posztot itt találjátok, szerintem érdemes elolvasni, már csak a hozzáállás és a pozitív gondolkodás miatt is!...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Határátkelő
2016.09.18.
Érdekes világban élünk, ahol bizonyos területeken működik (vagy ha úgy tetszik, kötelező) a politikai korrektség, másokon viszont ellenkezőleg. Utóbbi csoportba tartozik az elhízás is, a mai egyik, Németországban játszódó történet is ezt a kérdést feszegeti. Aztán kiderül majd az is, tényleg udvariasak-e az thaiak, végül ellátogatunk egy kínai expat-showra is.
Kezdjük tehát azzal, hogy miként áll a túlsúlyos emberekhez a nyugati társadalom, mennyire rekeszti ki őket. A kérdést az Élet sója blog szerzője vetette fel, személyes tapasztalat alapján.
„Néhány napja egy biztosítási ügynök segítségét kellett kérnünk, hogy eligazodhassunk a német egészségügyi biztosítások világában, s így 40 felett minél jobb, s több lehetőségünk nyíljon a megelőző vizsgálatokra, az esetleges kezelésekre. Barátságosan hallgattuk, hogy ha privát biztosítottak lennénk (nem lehet mindenki Németországban, elvileg mi lehetünk), s kicsivel többet fizetnénk, mint most, akkor mennyivel jobb ellátást kaphatnánk a rendelőkben és a kórházakban.
A sok ömlengés végén jött a feketeleves, amikor kiderült, hogy én a 165 cm-es magasságommal nem vagyok 65 kg, de még 85 sem, hanem több. Az ember, az ügynök úgy nézett rám, mintha a megelőző másfél órában nem is látott volna (mondjuk nem nagyon nézett rám), s közölte, hogy akkor én nem lehetek privát biztosított, mert 65 kg-nak kellene lennem, vagy esetleg 20 kg feleslegem lehetne.
A férjem, aki orvosi indokokkal is próbálta lehűteni a levegőt, ami az én magamban fortyogásomtól egyre melegebb lett, megkísérelte elmagyarázni, hogy ez orvosilag is lehetetlen, hiszen olyan a testfelépítésem, a csontozatom, hogy soha nem lehetek 65 kg, ráadásul rendszeresen sportolok, nem kevés izomzatom van.
Az ügynök hajthatatlan volt! Nem merte ugyan kimondani, hogy kövér vagyok, de próbálta a lehető legtöbbféleképpen körül írni. Az már csak a hab a tortán, hogy a férjem is hasonlóan áll súlyilag, de őrá már nem mondhatta, hogy nem fogadják el, mert akkor nem jöhetne létre egy „zsíros” üzlet.
Tudom, hogy papírforma szerint nincs okom felháborodásra, no meg egy biztosító a kockázatot nézi, s nem azt, hogy én boldog vagyok kövéren is, de ez eléggé rosszul esett.
Nagyon sok olyan embert ismerek, aki egy dekagramm felesleggel sem rendelkezik, de még soha életében nem sportolt, egész hétvégén képes a kanapén feküdni, bármit megeszik válogatás nélkül, nem gondol a prevencióra, és mégis a társadalom őt dicsőíti, engem pedig a perifériára helyez, megvet.
De nem számít, ki mit gondol, mert én akkor is boldog vagyok kövéren, s akkor is sportolok, optimalizálni próbálom a súlyom, amennyire csak lehet csökkentem! S mindebben talán a kövérekre (piknikus alkatúakra) oly jellemző gömbölyded lelkem is a segítségemre van!”
A teljes posztot itt találjátok, szerintem érdemes elolvasni, már csak a hozzáállás és a pozitív gondolkodás miatt is!...
ITT OLVASHATÓ
A GYŰLÖLETET ÁRULÓ
HUPPA BLOG
Szerző: Cserpes Tamás
2016.09.16.
„Bayer: Aki nem szavaz, vagy igennel szavaz, az hazaáruló.” (Bayer Zsolt tartott előadást az illegális bevándorlásról)
Ez a rövid odaszúrás egy meglehetősen semmitmondó és sommás ítéletet tartalmaz. Nincs benne semmi izgalmas, új, meglepő összetevő. A hazaárulózás Magyarországon ugyanúgy hozzátartozik a helyi folklórhoz, mint a gulyásleves vagy a rablóulti. Saját világnézetétől függetlenül valószínűleg mindenki többször is megkapta már ezt a jelzőt innen vagy onnan. Rendületlenül aggatjuk egymásra. Bagatell ügy. Nincs is nagyon értelme foglalkozni vele.
A hazaárulás ma már szóra sem érdemes. Ez a kifejezés régesrég elveszítette a jelentését, így valójában nincs számottevő értéke. Nem jelent semmit. Az ezzel a jelzővel oly gyakran megbélyegzettek száma úgy 9,897 millió fő lehet, de ehhez a számhoz nyugodtan hozzá lehet még csapni a világ minden táján szerteszét élő honfitársainkat is. Őket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Nekik is kijár ez a besorolás. Hogy miért? Azért, mert csak. Valamit biztos mondtak vagy tettek már életük során, ami nem nyerte meg mások tetszését.
Még magát a nagymestert is többször illették ilyesmivel. Bayer Zsolt a hazaáruló. Ebben a mondatban nincs egyetlen érdekes szó sem. Természetesen a Zsolton kívül.
Utóbbi török-magyar eredetű, a szultán méltóságnévből származó személynév, a Solt név alakváltozata, melynek jelentése fejedelem, uralkodó. Maga a név „komoly, felelősségteljes, családcentikus, erős egyéniség kialakulását segíti. Nagyon korrekt és megértő szülő lehet a név viselőiből. Bár nagyon jó üzleti meglátásai vannak, de nem agresszív az alkuiban, mert nem fontos neki az eredmény. Kedvező számára, ha a nyilvánossággal dolgozhat, mert az emberek kedvelik kedves, megértő, figyelmes, türelmes természetét. Magánéletében is sokaknak rokonszenves csodálatos, biztonságot nyújtó természete miatt.” (Zsolt) Igazán remek megállapítások. Bayer Zsolt, aki kedves, megértő, figyelmes, türelmes természetű. Hajszálpontos jellemzés.
Fizikai értelemben hazát árulni nagyon keveseknek adatik meg az életük során. Ehhez ugyanis befolyás, hatalom és adandó lehetőségek szükségeltetnek. Ha – csupán a példa kedvéért – Magyarország miniszterelnöke önző hatalmi célokból, vagy valami rejtélyes, személyes érintettség okán, erkölcstelenül kiszolgálná Oroszország érdekeit, illetve egyoldalú orosz energiafüggőségbe taszítaná az országot, akkor ezzel a tevékenységével rögtön életet lehelhetne ebbe a néhai jelzőbe. Ez mindenképpen jóval bűnösebb cselekedet, mint mondjuk 2016. október 2-án egész nap otthon tartózkodni és várni a postást.
Aki hazát akar árulni, az tegye meg ezt úgy, hogy annak konkrét, hosszan tartó, negatív következményei legyenek az egész ország számára. Egy valahova odakanyarított X jelzés segítségével nem lehet megoldani ezt a nehéz és összetett feladatot...
Bayer Zsolt, az uszításaival, hazugságaival, gyalázkodásaival, színes átkozódásaival nem a hazáját, hanem legfőképpen az embertársait árulta el. Származásuk, állampolgárságuk, bőrszínük, hitük, meggyőződésük miatt. Ez rendkívül gyalázatos cselekedet a részéről, amit nem is kíván abbahagyni. Ő ezt a tevékenységét ráadásul többszörösen visszaeső módon, hivatásszerűen, aljas szándékból, anyagai haszonszerzés céljából követte el, amire számos írásos bizonyíték áll rendelkezésre. A szóban forgó illető régóta kéjeleg üzletszerűen...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Cserpes Tamás
2016.09.16.
„Bayer: Aki nem szavaz, vagy igennel szavaz, az hazaáruló.” (Bayer Zsolt tartott előadást az illegális bevándorlásról)
Ez a rövid odaszúrás egy meglehetősen semmitmondó és sommás ítéletet tartalmaz. Nincs benne semmi izgalmas, új, meglepő összetevő. A hazaárulózás Magyarországon ugyanúgy hozzátartozik a helyi folklórhoz, mint a gulyásleves vagy a rablóulti. Saját világnézetétől függetlenül valószínűleg mindenki többször is megkapta már ezt a jelzőt innen vagy onnan. Rendületlenül aggatjuk egymásra. Bagatell ügy. Nincs is nagyon értelme foglalkozni vele.
A hazaárulás ma már szóra sem érdemes. Ez a kifejezés régesrég elveszítette a jelentését, így valójában nincs számottevő értéke. Nem jelent semmit. Az ezzel a jelzővel oly gyakran megbélyegzettek száma úgy 9,897 millió fő lehet, de ehhez a számhoz nyugodtan hozzá lehet még csapni a világ minden táján szerteszét élő honfitársainkat is. Őket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Nekik is kijár ez a besorolás. Hogy miért? Azért, mert csak. Valamit biztos mondtak vagy tettek már életük során, ami nem nyerte meg mások tetszését.
Még magát a nagymestert is többször illették ilyesmivel. Bayer Zsolt a hazaáruló. Ebben a mondatban nincs egyetlen érdekes szó sem. Természetesen a Zsolton kívül.
Utóbbi török-magyar eredetű, a szultán méltóságnévből származó személynév, a Solt név alakváltozata, melynek jelentése fejedelem, uralkodó. Maga a név „komoly, felelősségteljes, családcentikus, erős egyéniség kialakulását segíti. Nagyon korrekt és megértő szülő lehet a név viselőiből. Bár nagyon jó üzleti meglátásai vannak, de nem agresszív az alkuiban, mert nem fontos neki az eredmény. Kedvező számára, ha a nyilvánossággal dolgozhat, mert az emberek kedvelik kedves, megértő, figyelmes, türelmes természetét. Magánéletében is sokaknak rokonszenves csodálatos, biztonságot nyújtó természete miatt.” (Zsolt) Igazán remek megállapítások. Bayer Zsolt, aki kedves, megértő, figyelmes, türelmes természetű. Hajszálpontos jellemzés.
Fizikai értelemben hazát árulni nagyon keveseknek adatik meg az életük során. Ehhez ugyanis befolyás, hatalom és adandó lehetőségek szükségeltetnek. Ha – csupán a példa kedvéért – Magyarország miniszterelnöke önző hatalmi célokból, vagy valami rejtélyes, személyes érintettség okán, erkölcstelenül kiszolgálná Oroszország érdekeit, illetve egyoldalú orosz energiafüggőségbe taszítaná az országot, akkor ezzel a tevékenységével rögtön életet lehelhetne ebbe a néhai jelzőbe. Ez mindenképpen jóval bűnösebb cselekedet, mint mondjuk 2016. október 2-án egész nap otthon tartózkodni és várni a postást.
Aki hazát akar árulni, az tegye meg ezt úgy, hogy annak konkrét, hosszan tartó, negatív következményei legyenek az egész ország számára. Egy valahova odakanyarított X jelzés segítségével nem lehet megoldani ezt a nehéz és összetett feladatot...
Bayer Zsolt, az uszításaival, hazugságaival, gyalázkodásaival, színes átkozódásaival nem a hazáját, hanem legfőképpen az embertársait árulta el. Származásuk, állampolgárságuk, bőrszínük, hitük, meggyőződésük miatt. Ez rendkívül gyalázatos cselekedet a részéről, amit nem is kíván abbahagyni. Ő ezt a tevékenységét ráadásul többszörösen visszaeső módon, hivatásszerűen, aljas szándékból, anyagai haszonszerzés céljából követte el, amire számos írásos bizonyíték áll rendelkezésre. A szóban forgó illető régóta kéjeleg üzletszerűen...
ITT OLVASHATÓ
NIHILISTA LETTEM
NÉPSZAVA ONLINE - VÉLEMÉNY
Szerző: Lendvai Ildikó
2016.09.17.
Kiderült: nihilista vagyok. Lehet, hogy eddig is az voltam, csak tapintatból nem szóltak. De a miniszterelnök nem szépíthette tovább a dolgot. Kötcsén végre ki kellett mondania: aki a politikájának ellenfele, az nihilista. Eddig úgy volt, hogy liberális, de nem. Mint elmagyarázta, amire a bírálói hivatkoznak, annak „semmi köze a nagy liberális elődök gondolataihoz”, (hogy is hihettem, hogy bármilyen nagy elődhöz közöm lehet!), „az puszta nihilizmus.” A nihilistákat onnan lehet megismerni, hogy „lopakodva rátelepedtek a világ és Európa intézményeire”. Kész, lebuktam. Ha egy kis időm van, rátelepszem én bármire. Lopakodva. És ha már ott vagyok, „miként a nihilista elit”, megragadom „a zsűri pozícióját az európai intézményrendszerben”, hogy megsemmisítsem a „keresztény-nemzeti Európát”. Ezt Csurka István leplezte le, „lehangolóan, de pontosan megragadva a dolgok lényegét”. Ez volt köztünk a munkamegosztás. Én a zsűri pozícióját ragadtam meg, ő meg a dolgok lényegét. A kormányfő ebben Csurkát tartja mesterének, ami valóságos ideológiai rehabilitációnak tekinthető. Ideje volt.
Arról már korábban informáltak, hogy hazaáruló vagyok. Bayer Zsolt lovagiasan emlékeztetett is rá egy vidéki fórumán: aki nem megy el október 2-án, illetve érvénytelenül vagy igennel szavaz, az hazaáruló. Nem is magyar. Bár valami homokszem csúszhatott a gépezetbe, mert éppen aznap kaptam meg a Kormányzati Tájékoztató Központ levelét, amelyben „Tisztelt Honfitársunk”-nak szólítanak. Több éberséget, elvtársak! Egy percre még Orbán Viktor éleslátása is elhomályosult , mert évadnyitó parlamenti beszédében majdnem visszaemelt a nemzetbe: „A magyar emberek közös életének alkatrészei jól vannak összeillesztve, ismét egy közösség, egy nemzet vagyunk.” Vagyis ha megelégszem a jól illeszkedő „alkatrész”szerepével, akkor a nemzet része lehetek, viszont ha „zsűrizek”, akkor nihilista.
Az új ellenség megzavarta a híveket is: olvasom, ugrásszerűen megnőtt a Google-on a „nihilizmus” címszót felkeresők száma. Muszáj naprakészen tájékozódni. Még a végén a gyanús szomszédot liberálisnak vagy komcsinak nézik, pedig igaziból nihilista. Bár ez a kommunista-ügy kicsit kusza. Mert például az Orbánt az Unión kívülre kívánó luxemburgi külügyminisztert a fegyelmezett Szijjártó már nihilistának nevezte (lásd Karinthy: „A jó tanuló felel” című írásából Steinmannt, a Grófnőt), de a főnöke csak lekommunistázta. Ebből arra következtetek: választhatok, nihilista szeretnék-e lenni, vagy még mindig kommunista. Elvégre szabad országban élünk. Nehéz a választás, mert ha kommunista maradnék, akkor a kötcsei beszéd szerint velem „már fölösleges is viaskodni”. Végre egy kis nyugi. Ám ez esetben a Terminátorra hasonlítok, az ilyenek pedig „néhány szétesett törmelékből is képesek újraéledni”. Valahogy nem vonz ez sem. Egyrészt messziről sem emlékeztetek a Terminátort alakító Schwarzeneggerre, a család sem örülne neki, és ha jól emlékszem a filmre, őt a törmelékesítés során egy présgéppel lapítják szét. Akkor már maradok a nihilistánál...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Lendvai Ildikó
2016.09.17.
Kiderült: nihilista vagyok. Lehet, hogy eddig is az voltam, csak tapintatból nem szóltak. De a miniszterelnök nem szépíthette tovább a dolgot. Kötcsén végre ki kellett mondania: aki a politikájának ellenfele, az nihilista. Eddig úgy volt, hogy liberális, de nem. Mint elmagyarázta, amire a bírálói hivatkoznak, annak „semmi köze a nagy liberális elődök gondolataihoz”, (hogy is hihettem, hogy bármilyen nagy elődhöz közöm lehet!), „az puszta nihilizmus.” A nihilistákat onnan lehet megismerni, hogy „lopakodva rátelepedtek a világ és Európa intézményeire”. Kész, lebuktam. Ha egy kis időm van, rátelepszem én bármire. Lopakodva. És ha már ott vagyok, „miként a nihilista elit”, megragadom „a zsűri pozícióját az európai intézményrendszerben”, hogy megsemmisítsem a „keresztény-nemzeti Európát”. Ezt Csurka István leplezte le, „lehangolóan, de pontosan megragadva a dolgok lényegét”. Ez volt köztünk a munkamegosztás. Én a zsűri pozícióját ragadtam meg, ő meg a dolgok lényegét. A kormányfő ebben Csurkát tartja mesterének, ami valóságos ideológiai rehabilitációnak tekinthető. Ideje volt.
Arról már korábban informáltak, hogy hazaáruló vagyok. Bayer Zsolt lovagiasan emlékeztetett is rá egy vidéki fórumán: aki nem megy el október 2-án, illetve érvénytelenül vagy igennel szavaz, az hazaáruló. Nem is magyar. Bár valami homokszem csúszhatott a gépezetbe, mert éppen aznap kaptam meg a Kormányzati Tájékoztató Központ levelét, amelyben „Tisztelt Honfitársunk”-nak szólítanak. Több éberséget, elvtársak! Egy percre még Orbán Viktor éleslátása is elhomályosult , mert évadnyitó parlamenti beszédében majdnem visszaemelt a nemzetbe: „A magyar emberek közös életének alkatrészei jól vannak összeillesztve, ismét egy közösség, egy nemzet vagyunk.” Vagyis ha megelégszem a jól illeszkedő „alkatrész”szerepével, akkor a nemzet része lehetek, viszont ha „zsűrizek”, akkor nihilista.
Az új ellenség megzavarta a híveket is: olvasom, ugrásszerűen megnőtt a Google-on a „nihilizmus” címszót felkeresők száma. Muszáj naprakészen tájékozódni. Még a végén a gyanús szomszédot liberálisnak vagy komcsinak nézik, pedig igaziból nihilista. Bár ez a kommunista-ügy kicsit kusza. Mert például az Orbánt az Unión kívülre kívánó luxemburgi külügyminisztert a fegyelmezett Szijjártó már nihilistának nevezte (lásd Karinthy: „A jó tanuló felel” című írásából Steinmannt, a Grófnőt), de a főnöke csak lekommunistázta. Ebből arra következtetek: választhatok, nihilista szeretnék-e lenni, vagy még mindig kommunista. Elvégre szabad országban élünk. Nehéz a választás, mert ha kommunista maradnék, akkor a kötcsei beszéd szerint velem „már fölösleges is viaskodni”. Végre egy kis nyugi. Ám ez esetben a Terminátorra hasonlítok, az ilyenek pedig „néhány szétesett törmelékből is képesek újraéledni”. Valahogy nem vonz ez sem. Egyrészt messziről sem emlékeztetek a Terminátort alakító Schwarzeneggerre, a család sem örülne neki, és ha jól emlékszem a filmre, őt a törmelékesítés során egy présgéppel lapítják szét. Akkor már maradok a nihilistánál...
ITT OLVASHATÓ
A FARKAS VISSZATÉRT A DOLOMITOKBA
SZÍNEK ÉS FOLTOK BLOG
Szerző: Göbölyös N. László
2016.09.18.
Az észak-olaszországi Dolomitok pásztorai között visszatér a farkasoktól való ősi félelem, miután nemrég egyetlen éjszaka 40 juhoz találtak szétmarcangolva a Pale di San Martino nemzeti parkban. Félnek Trentinóban is, ahol speciális program keretében újra meghonosították a medvéket.
A birkatetemek maradványai többszáz méteres területen hevertek szétszórva. A szakemberek megszámozták azokat, nyálmintákat vettek a DNS-teszthez, megmérték a harapások által hagyott nyomokat és ezeknek alapján állapították meg, hogy a tettesek farkasok voltak.
A kárvallott pásztoroknak másnap kellett volna a nyájat elterelni a hegyi lejtőről...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Göbölyös N. László
2016.09.18.
Az észak-olaszországi Dolomitok pásztorai között visszatér a farkasoktól való ősi félelem, miután nemrég egyetlen éjszaka 40 juhoz találtak szétmarcangolva a Pale di San Martino nemzeti parkban. Félnek Trentinóban is, ahol speciális program keretében újra meghonosították a medvéket.
A birkatetemek maradványai többszáz méteres területen hevertek szétszórva. A szakemberek megszámozták azokat, nyálmintákat vettek a DNS-teszthez, megmérték a harapások által hagyott nyomokat és ezeknek alapján állapították meg, hogy a tettesek farkasok voltak.
A kárvallott pásztoroknak másnap kellett volna a nyájat elterelni a hegyi lejtőről...
ITT OLVASHATÓ
SZENT ISTVÁNHOZ
GÉBICS BLOGJA
Szerző: Gébics
2016.09.17.
"Mert most tükör által homályosan látunk..."
Magyarok első királya,
Szent István,
ki elhoztad nekünk
a kereszténységet
és befogadtad
az idegeneket,
törvényekkel megzaboláztad
a hatalmaskodókat,
látod,
országod
most foszlik semmivé!
Elég volt ehhez néhány tízezer
nyomorult idegen,
egy nagyszájú demagóg,
és vallást váltott tunya néped –
gyűlöletre cserélte
az üdvösséget!
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Gébics
2016.09.17.
Magyarok első királya,
Szent István,
ki elhoztad nekünk
a kereszténységet
és befogadtad
az idegeneket,
törvényekkel megzaboláztad
a hatalmaskodókat,
látod,
országod
most foszlik semmivé!
Elég volt ehhez néhány tízezer
nyomorult idegen,
egy nagyszájú demagóg,
és vallást váltott tunya néped –
gyűlöletre cserélte
az üdvösséget!
ITT OLVASHATÓ
REJTÉLYES ROBBANTÁS NEW YORKBAN
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2016.09.18.
Szombat este fél 9-kor robbanás történt New Yorkban, Manhattanben, a 23. utca és a 6. Avenue sarkához közel. A robbanás a 6. és a 7. Avenue közötti szakaszon történt a 23. utcában a bal oldalon. A robbanást okozó eszköz egy kukában volt, amelybe egy videofelvétel szerint egy férfi valamit beledobott. Kezdetben nem lehetett tudni, hogy robbantás vagy valamilyen baleset történt, bár éjfélkor a hivatalos kommentárok már szándékos robbantásról beszéltek.
A robbanás következtében 29-en sérültek meg, köztük egy terhes nő, de senki nincs életveszélyben. A legutóbbi hírek szerint 23-an csak könnyebben sérültek meg, egy súlyos eset van. A sérülést főleg szilánkok és fémek okozták. A New York-i rendőrség lezárta a környező utcákat és az FBI, valamint a terrorelhárítás bevonásával zajlik a nyomozás, hogy megállapítsák, mi történhetett.
A robbanás hatalmas robajjal és nagy füsttel járt, még nem zárják ki a terrortámadást sem, de még az is lehet, hogy baleset történt. Az MSNBC-ben megszólaló robbantási szakértő szerint a leírások szerint lehetett négy csőbomba is a robbanás okozója, de egyelőre nem lehet tudni semmit. A terrortámadás teóriáját erősíti, hogy ugyanezen a napon New Jerseyben is volt egy kisebb robbantás egy 5 kilométeres futóversenyhez közel, ahol senki nem sérült meg.
A lehetséges terrortámadás ellen szól, hogy senki nem vállalta magára a robbantást. Az is furcsa, hogy a robbantó miért éppen ezt a helyet választotta. Ha halottakat vagy félelemkeltő robbantást akar, akkor a szimbolikus helyeken ezt sokkal hatékonyabban tehette volna meg. A Times Square és a City más részei is zsúfoltak szombat este, de a robbantás helyszínétől egy sarokra van a híres "vasalóház", ahol szintén nagy tömeg volt a robbantás időpontjában. Nem messze van innen a Madison Square Garden, a főposta, feljebb a Rockefeller Center és a Columbus Circle, amely szintén jobb célpont lehetett volna. Arról nem beszélve, hogy ezen a héten zajlik a Little Italyban az évi San Gennaro olasz fesztivál, ahol ezekben a napokban a Keresztapa című film helyszínén tízezrek zsúfolódnak össze a keskeny utcákban...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Amerikai Népszava
2016.09.18.
Szombat este fél 9-kor robbanás történt New Yorkban, Manhattanben, a 23. utca és a 6. Avenue sarkához közel. A robbanás a 6. és a 7. Avenue közötti szakaszon történt a 23. utcában a bal oldalon. A robbanást okozó eszköz egy kukában volt, amelybe egy videofelvétel szerint egy férfi valamit beledobott. Kezdetben nem lehetett tudni, hogy robbantás vagy valamilyen baleset történt, bár éjfélkor a hivatalos kommentárok már szándékos robbantásról beszéltek.
A robbanás következtében 29-en sérültek meg, köztük egy terhes nő, de senki nincs életveszélyben. A legutóbbi hírek szerint 23-an csak könnyebben sérültek meg, egy súlyos eset van. A sérülést főleg szilánkok és fémek okozták. A New York-i rendőrség lezárta a környező utcákat és az FBI, valamint a terrorelhárítás bevonásával zajlik a nyomozás, hogy megállapítsák, mi történhetett.
A robbanás hatalmas robajjal és nagy füsttel járt, még nem zárják ki a terrortámadást sem, de még az is lehet, hogy baleset történt. Az MSNBC-ben megszólaló robbantási szakértő szerint a leírások szerint lehetett négy csőbomba is a robbanás okozója, de egyelőre nem lehet tudni semmit. A terrortámadás teóriáját erősíti, hogy ugyanezen a napon New Jerseyben is volt egy kisebb robbantás egy 5 kilométeres futóversenyhez közel, ahol senki nem sérült meg.
A lehetséges terrortámadás ellen szól, hogy senki nem vállalta magára a robbantást. Az is furcsa, hogy a robbantó miért éppen ezt a helyet választotta. Ha halottakat vagy félelemkeltő robbantást akar, akkor a szimbolikus helyeken ezt sokkal hatékonyabban tehette volna meg. A Times Square és a City más részei is zsúfoltak szombat este, de a robbantás helyszínétől egy sarokra van a híres "vasalóház", ahol szintén nagy tömeg volt a robbantás időpontjában. Nem messze van innen a Madison Square Garden, a főposta, feljebb a Rockefeller Center és a Columbus Circle, amely szintén jobb célpont lehetett volna. Arról nem beszélve, hogy ezen a héten zajlik a Little Italyban az évi San Gennaro olasz fesztivál, ahol ezekben a napokban a Keresztapa című film helyszínén tízezrek zsúfolódnak össze a keskeny utcákban...
ITT OLVASHATÓ
CONTEO: SZAVAZÁSRA MENEKÜLTEKKEL FELKÉSZÜLNI
GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2016.09.17.
A kormányzat már egyszer kijátszotta azt a kártyát, amely mögött sejthető volt egyfajta provokatív szándék. Tekintettel arra, hogy az annak idején, a Keleti pályaudvarnál felduzzadt, megrekedt menekült tömeget akár a lakosság provokálása, a „hatalmas veszélyhelyzet” demonstrálása okán is meg lehetett ott rekeszteni.
A Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) teleplakátolná az országot. Elég sok helyen meg is jelennek a plakátjaik. Rávilágítva nem egy olyan szempontra a nagy októberi választási forradalom kapcsán, amin érdemes lehetne elgondolkodni. Aztán hagyni a csudába. A szavazást. Találkoztam egy olyan plakáttal, ami sötét felhőket is előre vetíthet.
Az MMKP plakátjai ugyanis nem egy esetben olyasmikre utalnak, amelyek kapcsán az juthat eszünkbe, hogy a hatalom nem fejti ki minden esetben az igazság minden rétegét. Ilyen az a szöveg is, amely lényegét tekintve arra hívja fel a figyelmet, hogy a nagy riogatásban jelenleg előbb találkozik az átlag magyar ufókkal, mint menekültekkel. Nagyjából azért, mert több kékkel megalapozott félelemkeltési segédeszköz ékeskedik a köztereken, mint ahány menekült szaladgál a gyűjtőtáborokon kívül, illetve határainkon belül. Mely megállapítás alighanem igaz. Azonban még emlékezhetünk arra, hogy a jelenleg regnáló kormányzat már egyszer kijátszotta azt a kártyát, amely mögött elég alaposan sejthető volt egyfajta demonstrációs, illetve provokatív szándék. Tekintettel arra, hogy az annak idején, a Keleti pályaudvarnál felduzzadt, megrekedt menekült tömeget akár a lakosság provokálása, a „hatalmas veszélyhelyzet” demonstrálása okán is meg lehetett ott rekeszteni.
A hatalom akkor valószínűleg elég nagy pofont kapott Budapest lakosságától. Tekintve, hogy az istennek sem akart uszulni a menekültekkel érkezett gyermekek, kisgyermekes anyák családjaira. Ehelyett aszfaltrajz-készítést és társadalmi gyűjtést kezdeményezett, valamint még ingyenes koncertre is futotta a közösségi kezdeményezésekből, adományokból. Így aztán maradtak az ultrák, akik útközben egy kicsit még beleromboltak a Planetáriumba is. Mert nem igazi ultra az, aki nem rombol, ha rombolhat. Szép demonstrálására annak a „magyar kultúrának”, amit olyan nagyon félt az orbanista közhatalom. S amely kultúrát sokan nem éreznek, tegyük hozzá, hogy még nem éreznek, magukénak. Akkor, ott, a Keletinél, a hatalom megkapta a maga pofonját a menekültektől is. Egyszerűen azért, mert nem hagyták magukat provokálni. Nem kezdtek bele az ultrák módszeres felpofozásába. Így aztán az – egy esetleges rendpárti fordulatot is megalapozni képes – provokatív akció kifulladt. A menekültek pedig, hogy, hogy nem, de el tudták hagyni a főváros, a lakosság tömegét tekintve inkább emberségesnek maradt Budapest területét...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Andrew_s
2016.09.17.
A kormányzat már egyszer kijátszotta azt a kártyát, amely mögött sejthető volt egyfajta provokatív szándék. Tekintettel arra, hogy az annak idején, a Keleti pályaudvarnál felduzzadt, megrekedt menekült tömeget akár a lakosság provokálása, a „hatalmas veszélyhelyzet” demonstrálása okán is meg lehetett ott rekeszteni.
A Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) teleplakátolná az országot. Elég sok helyen meg is jelennek a plakátjaik. Rávilágítva nem egy olyan szempontra a nagy októberi választási forradalom kapcsán, amin érdemes lehetne elgondolkodni. Aztán hagyni a csudába. A szavazást. Találkoztam egy olyan plakáttal, ami sötét felhőket is előre vetíthet.
Az MMKP plakátjai ugyanis nem egy esetben olyasmikre utalnak, amelyek kapcsán az juthat eszünkbe, hogy a hatalom nem fejti ki minden esetben az igazság minden rétegét. Ilyen az a szöveg is, amely lényegét tekintve arra hívja fel a figyelmet, hogy a nagy riogatásban jelenleg előbb találkozik az átlag magyar ufókkal, mint menekültekkel. Nagyjából azért, mert több kékkel megalapozott félelemkeltési segédeszköz ékeskedik a köztereken, mint ahány menekült szaladgál a gyűjtőtáborokon kívül, illetve határainkon belül. Mely megállapítás alighanem igaz. Azonban még emlékezhetünk arra, hogy a jelenleg regnáló kormányzat már egyszer kijátszotta azt a kártyát, amely mögött elég alaposan sejthető volt egyfajta demonstrációs, illetve provokatív szándék. Tekintettel arra, hogy az annak idején, a Keleti pályaudvarnál felduzzadt, megrekedt menekült tömeget akár a lakosság provokálása, a „hatalmas veszélyhelyzet” demonstrálása okán is meg lehetett ott rekeszteni.
A hatalom akkor valószínűleg elég nagy pofont kapott Budapest lakosságától. Tekintve, hogy az istennek sem akart uszulni a menekültekkel érkezett gyermekek, kisgyermekes anyák családjaira. Ehelyett aszfaltrajz-készítést és társadalmi gyűjtést kezdeményezett, valamint még ingyenes koncertre is futotta a közösségi kezdeményezésekből, adományokból. Így aztán maradtak az ultrák, akik útközben egy kicsit még beleromboltak a Planetáriumba is. Mert nem igazi ultra az, aki nem rombol, ha rombolhat. Szép demonstrálására annak a „magyar kultúrának”, amit olyan nagyon félt az orbanista közhatalom. S amely kultúrát sokan nem éreznek, tegyük hozzá, hogy még nem éreznek, magukénak. Akkor, ott, a Keletinél, a hatalom megkapta a maga pofonját a menekültektől is. Egyszerűen azért, mert nem hagyták magukat provokálni. Nem kezdtek bele az ultrák módszeres felpofozásába. Így aztán az – egy esetleges rendpárti fordulatot is megalapozni képes – provokatív akció kifulladt. A menekültek pedig, hogy, hogy nem, de el tudták hagyni a főváros, a lakosság tömegét tekintve inkább emberségesnek maradt Budapest területét...
ITT OLVASHATÓ
BEMERÉSZKEDTÜNK A MEDVE BARLANGJÁBA, ÉS MEGTUDTUK, MIÉRT A FIDESZ A LEGERŐSEBB
KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: KMérce
2016.09.17.
A csapból is a kvótanépszavazási (kényszerbetelepítési) kampány folyik, a Fidesz kimaxolja a mozgósítási lehetőségeit: lakossági fórumokon vonulnak fel a párt nagyágyúi, hogy egy általános útmutatással, de a helyi „igényeknek” megfelelően lelkesítsék híveiket. Csütörtökön és pénteken a főváros két szomszédos kerületében, Terézvárosban és Erzsébetvárosban is tartottak ilyen fórumot. Előbbin Kovács Zoltán, utóbbin Deutsch Tamás lépett fel. Kíváncsiak voltunk arra, mennyiben hasonlít, és miben különbözik a két előadás. Páros riport a helyi Fidesz-szervezetek bugyraiból...
Diószegi-Horváth Nóra – Pap Szilárd István riportja:
Szilárd: Budapest 6. kerületében, a Jókai utca egész hosszában nem látni egy dohányboltot sem. Pedig még van negyed óra a Fidesz csütörtöki lakossági fórumának kezdetéig, amelyen Kovács Zoltán kormányszóvivő a kvótanépszavazásról fog fejtágítást tartani a helyi szimpatizánsoknak. A cigimet magammal hoztam, de nincs nálam gyújtó: mi sem mutatja jobban, hogy készültem az eseményre, szépen fel is öltöztem, ahogy illik, csak hát az ünneplő nadrág zsebében nincs öngyújtó. Miközben próbálok vadászni egyet, Hassay Zsófia, Terézváros polgármestere megy el mellettem, talpig ünneplőben. Megfordul a fejemben, hogy letámadom egy tűzért, de az mégsem járja, meg hát, ki tudja, dohányzik-e.
A Jókai utcai bérház félemeletén lesz a buli, tehát inkább fölmegyek, a gangon Hassay Zsófia üdvözöl, cigizik. Bent már úgy negyven ember gyűlt össze. Aki olvasott már tudósítást ilyen lakossági fórumról, az tudhatja, hogy ebben a műfajban a közönség átlagéletkora kb. Schmuck Andor támogatói bázisáéval egyezik meg, de ezek a korsztereotípiák engem nem igazán mozgatnak meg, úgyhogy ne is fecséreljük erre az időt.
Nóra: Rutinosan sok cigivel és öngyújtóval futok neki egy nappal később az erzsébetvárosi etapnak. A Klauzál téren lévő Fidesz-szervezetben azonban nem viccelnek a szépkorúak, 20 perccel a kezdés előtt már a székek többsége foglalt, úgyhogy kihagyom a dohányzós kört és egyből bevetem magam a pogácsák közé. Majszol a helyi fideszes kör, szépen bongyorított hajú nénik flangálnak inges-nyakkendős bácsik karján, jól láthatóan mindenki ismer mindenkit, így elsősorban nem a közelgő előadás a téma, hanem a hétköznapok nyomorúsága. Irgalmatlan ütemben fogynak a pogik. Bevetem magam Ibolya és Béla közé, előbbi valamiféle főnénije lehet a helynek, utóbbi viszont azt meséli, 25 éve nem tud belépni a pártba (az okok homályosak, némi összeesküvés-felhangot vélek felfedezni), de mégis eljött, mert kétszer is rátelefonáltak, hogy jönnie kell.
„Ne mocorogj” – szól rá Ibolya türelmetlen és a pártpolitikára egyelőre (sajnos) még nem túl fogékony unokájára, majd amikor berobog a terembe az este főattrakciója, az EP-képviselő és Fidesz-alapító, MTK-elnök és családapa Deutsch Tamás, és lekezel vele is, bizalmasan belesúgja a kissrác fülébe (csak hogy az egész terem hallja) „ez itt a főnök.” Pogácsáimmal a kezemben hátradőlök, és várom, hogy elkezdődjön a műsor...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: KMérce
2016.09.17.
A csapból is a kvótanépszavazási (kényszerbetelepítési) kampány folyik, a Fidesz kimaxolja a mozgósítási lehetőségeit: lakossági fórumokon vonulnak fel a párt nagyágyúi, hogy egy általános útmutatással, de a helyi „igényeknek” megfelelően lelkesítsék híveiket. Csütörtökön és pénteken a főváros két szomszédos kerületében, Terézvárosban és Erzsébetvárosban is tartottak ilyen fórumot. Előbbin Kovács Zoltán, utóbbin Deutsch Tamás lépett fel. Kíváncsiak voltunk arra, mennyiben hasonlít, és miben különbözik a két előadás. Páros riport a helyi Fidesz-szervezetek bugyraiból...
Diószegi-Horváth Nóra – Pap Szilárd István riportja:
Szilárd: Budapest 6. kerületében, a Jókai utca egész hosszában nem látni egy dohányboltot sem. Pedig még van negyed óra a Fidesz csütörtöki lakossági fórumának kezdetéig, amelyen Kovács Zoltán kormányszóvivő a kvótanépszavazásról fog fejtágítást tartani a helyi szimpatizánsoknak. A cigimet magammal hoztam, de nincs nálam gyújtó: mi sem mutatja jobban, hogy készültem az eseményre, szépen fel is öltöztem, ahogy illik, csak hát az ünneplő nadrág zsebében nincs öngyújtó. Miközben próbálok vadászni egyet, Hassay Zsófia, Terézváros polgármestere megy el mellettem, talpig ünneplőben. Megfordul a fejemben, hogy letámadom egy tűzért, de az mégsem járja, meg hát, ki tudja, dohányzik-e.
A Jókai utcai bérház félemeletén lesz a buli, tehát inkább fölmegyek, a gangon Hassay Zsófia üdvözöl, cigizik. Bent már úgy negyven ember gyűlt össze. Aki olvasott már tudósítást ilyen lakossági fórumról, az tudhatja, hogy ebben a műfajban a közönség átlagéletkora kb. Schmuck Andor támogatói bázisáéval egyezik meg, de ezek a korsztereotípiák engem nem igazán mozgatnak meg, úgyhogy ne is fecséreljük erre az időt.
Nóra: Rutinosan sok cigivel és öngyújtóval futok neki egy nappal később az erzsébetvárosi etapnak. A Klauzál téren lévő Fidesz-szervezetben azonban nem viccelnek a szépkorúak, 20 perccel a kezdés előtt már a székek többsége foglalt, úgyhogy kihagyom a dohányzós kört és egyből bevetem magam a pogácsák közé. Majszol a helyi fideszes kör, szépen bongyorított hajú nénik flangálnak inges-nyakkendős bácsik karján, jól láthatóan mindenki ismer mindenkit, így elsősorban nem a közelgő előadás a téma, hanem a hétköznapok nyomorúsága. Irgalmatlan ütemben fogynak a pogik. Bevetem magam Ibolya és Béla közé, előbbi valamiféle főnénije lehet a helynek, utóbbi viszont azt meséli, 25 éve nem tud belépni a pártba (az okok homályosak, némi összeesküvés-felhangot vélek felfedezni), de mégis eljött, mert kétszer is rátelefonáltak, hogy jönnie kell.
„Ne mocorogj” – szól rá Ibolya türelmetlen és a pártpolitikára egyelőre (sajnos) még nem túl fogékony unokájára, majd amikor berobog a terembe az este főattrakciója, az EP-képviselő és Fidesz-alapító, MTK-elnök és családapa Deutsch Tamás, és lekezel vele is, bizalmasan belesúgja a kissrác fülébe (csak hogy az egész terem hallja) „ez itt a főnök.” Pogácsáimmal a kezemben hátradőlök, és várom, hogy elkezdődjön a műsor...
ITT OLVASHATÓ
NEMZETI SORSKÉRDÉSEINK
GÉPNARANCS - BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Budácsik Lajos
2016.09.17.
A napokban a Fidesz egyik Hajdú-Bihar megyei országgyűlési képviselője úgy fogalmazott "a népszavazás nem a kormányról és nem is a politikáról szól, mert ez nemzeti ügy". Butaságokat egy politikus - aki ráadásul ha nem tévedek történésznek is vallja magát - a havi szerény tiszteletdíjáért bármikor mondhat. Ez a magyar politikában egyébként is mindennapos.
A népszavazási kampányban a Fidesz számára gyakorlatilag nem léteznek tabuk, nincsenek tekintettel az alapvető emberi értékekre, erkölcsi normákra. Gátlástalanul uszítanak, keltenek félelmet, a következmények nem érdeklik őket. Az említett képviselőnek talán a frakcióvezetője lehet a példaképe, akit egyesek már Torgyán reinkarnációjaként is emlegetnek. A városi legenda szerint a frakcióvezető úr által mondott zagyvaságok, összefüggéstelen mondatok, a köznevetség tárgyává váltak. Hallani, sokan már azt is megkérdőjelezik, hogy tud-e egyáltalán (fel)olvasni, a szövegértési problémáról már nem is beszélve. De lehet mindez csak rosszindulatú ármánykodás, amely mögött – tudjuk – Soros György állhat.
Szeretnék kevéskét segíteni a képviselő úrnak egy szubjektív listával arról, hogy mit is tartok én igazi nemzeti ügynek Magyarországon:
– ne legyen egyetlen egy éhező gyermek sem;
– minden családban legalább egy főnek legyen tisztességes, állandó munkája, amiből szerényen, de el tudja tartani a családját;
– egyetlen beteg sem haljon meg azért, mert hosszú volt a kórházi várólista;
– minden magyar embernek joga legyen a gyógyulásra, függetlenül a saját maga, vagy családja vagyoni helyzetétől;
– mindenkinek esélye legyen arra, hogy képességeinek legjobban megfelelő oktatási formában vegyen részt. Származástól, lakóhelytől, a családja anyagi helyzetétől függetlenül;
– a köz pénze a közt, és ne a Fidesz csókosait gazdagítsa;
– a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás a mindenkori hatalomtól függetlenül működjön;
– stadionok építése helyett új munkahelyekre, biztos megélhetésre, a vagyoni különbségek csökkentésére van szükség...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Budácsik Lajos
2016.09.17.
A napokban a Fidesz egyik Hajdú-Bihar megyei országgyűlési képviselője úgy fogalmazott "a népszavazás nem a kormányról és nem is a politikáról szól, mert ez nemzeti ügy". Butaságokat egy politikus - aki ráadásul ha nem tévedek történésznek is vallja magát - a havi szerény tiszteletdíjáért bármikor mondhat. Ez a magyar politikában egyébként is mindennapos.
A népszavazási kampányban a Fidesz számára gyakorlatilag nem léteznek tabuk, nincsenek tekintettel az alapvető emberi értékekre, erkölcsi normákra. Gátlástalanul uszítanak, keltenek félelmet, a következmények nem érdeklik őket. Az említett képviselőnek talán a frakcióvezetője lehet a példaképe, akit egyesek már Torgyán reinkarnációjaként is emlegetnek. A városi legenda szerint a frakcióvezető úr által mondott zagyvaságok, összefüggéstelen mondatok, a köznevetség tárgyává váltak. Hallani, sokan már azt is megkérdőjelezik, hogy tud-e egyáltalán (fel)olvasni, a szövegértési problémáról már nem is beszélve. De lehet mindez csak rosszindulatú ármánykodás, amely mögött – tudjuk – Soros György állhat.
Szeretnék kevéskét segíteni a képviselő úrnak egy szubjektív listával arról, hogy mit is tartok én igazi nemzeti ügynek Magyarországon:
– ne legyen egyetlen egy éhező gyermek sem;
– minden családban legalább egy főnek legyen tisztességes, állandó munkája, amiből szerényen, de el tudja tartani a családját;
– egyetlen beteg sem haljon meg azért, mert hosszú volt a kórházi várólista;
– minden magyar embernek joga legyen a gyógyulásra, függetlenül a saját maga, vagy családja vagyoni helyzetétől;
– mindenkinek esélye legyen arra, hogy képességeinek legjobban megfelelő oktatási formában vegyen részt. Származástól, lakóhelytől, a családja anyagi helyzetétől függetlenül;
– a köz pénze a közt, és ne a Fidesz csókosait gazdagítsa;
– a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás a mindenkori hatalomtól függetlenül működjön;
– stadionok építése helyett új munkahelyekre, biztos megélhetésre, a vagyoni különbségek csökkentésére van szükség...
ITT OLVASHATÓ
TÚLLÉPNI AZ ŐSZÖDIEKEN, VAGY MEGSEMMISÜLNI VÉGKÉPP
KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.09.17.
10 évvel ezelőtt ezen a napon futárok vitték több szerkesztőségbe Gyurcsány Ferencnek a balatonőszödi üdülőben, az MSZP-frakció előtt 3 hónappal korábban elmondott beszédét. Ez a beszéd és ez a nap azóta szimbólummá vált, de a valóság az, hogy ez a történés maga lényegtelen. A 2006-os év ellenben végleg megváltoztatta a rendszerváltás utáni Magyarország történetét, és ennek az évnek, illetve a baloldal ebben az évben elkövetett cselekedeteinek köszönhetően tartunk ott 2016-ban, ahol tartunk. A kérdés az, hogyan tudunk előrejutni? De hogy megválaszoljuk ezt a kérdést, meg kell értenünk, mi történt 2006-ban.
10 évvel ezelőtt a baloldal választást nyert, méghozzá a semmiből, de ennek nagy ára volt. A 2006-os igéretcunami kampány után az emberek azt várták, hogy miképp 2002-ben Medgyessy, úgy Gyurcsányék is betartják igéretüket a jólét további növekedéséről, de nem ez történt. A kormány becsapta az embereket, és alig 2 hónappal a választások után megszorításokat jelentett be, méghozzá óriásiakat: 30 százalékkal emelték a gáz, 10-14 százalékkal a villany árát, két százalékkal több lett az egészségügyi hozzájárulás, négy százalékkal emelkedett az szja felső kulcsa, drágult a cigaretta és az alkohol. A középső áfakulcs 15-ről 20 százalékra nőtt.
A legenda szerint, amit Gyurcsány Ferenc most is elővett, a Fidesz vitte utcára ezeket az embereket, és szervezte meg a “zavargásokat”. A legenda igazságtartalma viszont az akkori kormány és a koalíciós partnerek, illetve a pártértelmiség reagálása miatt lényegtelen is.
2006 forró ősze ugyanis ma már csak halovány emlék lenne, ha tüntetés tüntetést követett volna. De a TV-székháznál bénázó rendőrség, illetve az ott agresszívan fellépő tüntetők erőszakosságát a következő hetekben megbosszuló egyes rendőrök túlkapásai teszik kitörölhetetlenné a mai magyar politikából az akkor történteket.
A tévében a szeme előtt bemutatott viperát letagadó Gergényi, majd az ő kitüntetése, az utcán megvert emberek fotói, a Dohány utcában az emberek közé hajtó lovasrendőrök kitörölhetetlenül beleégtek az emberek agyába. A megvert fideszes képviselőt, Révész Máriuszt lemártírozó Kuncze Gábor, a magyar állam nevében fellépő rendőrök túlkapásait relativizáló, letagadó vagy egyenesen helyeslő politikusok végképp elvesztették hitelességüket a társadalom nagy része számára.
Ez a kettős hitelvesztés, a szociális ígéretek be nem váltása, és az emberi jogok eltiprása miatt keletkezett hitelvesztést pedig az MSZP (és a DK) azóta se tudta feledtetni. Sőt, maga a baloldali liberális világ sem, sem a civil szervezetek, se az azóta keletkezett pártok, akik hasonló alapokról indulva gondolkodnak a világról, mint az akkori kormánypárt..
Persze várhatunk arra, hogy maguktól mennek el, de miért is tennék ezt? Választókat képviselnek, szavazók bíznak bennük, támogatottságuk van, és sokszor tényleg egyedüliként képviselnek fontos ügyeket és értékeket...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.09.17.
10 évvel ezelőtt ezen a napon futárok vitték több szerkesztőségbe Gyurcsány Ferencnek a balatonőszödi üdülőben, az MSZP-frakció előtt 3 hónappal korábban elmondott beszédét. Ez a beszéd és ez a nap azóta szimbólummá vált, de a valóság az, hogy ez a történés maga lényegtelen. A 2006-os év ellenben végleg megváltoztatta a rendszerváltás utáni Magyarország történetét, és ennek az évnek, illetve a baloldal ebben az évben elkövetett cselekedeteinek köszönhetően tartunk ott 2016-ban, ahol tartunk. A kérdés az, hogyan tudunk előrejutni? De hogy megválaszoljuk ezt a kérdést, meg kell értenünk, mi történt 2006-ban.
10 évvel ezelőtt a baloldal választást nyert, méghozzá a semmiből, de ennek nagy ára volt. A 2006-os igéretcunami kampány után az emberek azt várták, hogy miképp 2002-ben Medgyessy, úgy Gyurcsányék is betartják igéretüket a jólét további növekedéséről, de nem ez történt. A kormány becsapta az embereket, és alig 2 hónappal a választások után megszorításokat jelentett be, méghozzá óriásiakat: 30 százalékkal emelték a gáz, 10-14 százalékkal a villany árát, két százalékkal több lett az egészségügyi hozzájárulás, négy százalékkal emelkedett az szja felső kulcsa, drágult a cigaretta és az alkohol. A középső áfakulcs 15-ről 20 százalékra nőtt.
Egy baloldali kormány elárulta a választóit, és az szja felső kulcsának megemelésén kívül csak és kizárólag olyan intézkedéseket vezetett be, ami fő szavazóbázisának, a dolgozóknak, az alsó-középosztálynak, a szegényeknek fájt a legjobban. Lényegében szembeköpte szavazóit. Az eredmény nem is maradt el: a párt alig két hónap alatt elvesztette támogatóinak majdnem egyharmadát, ezeket az embereket pedig a baloldal azóta se szerezte vissza.
Ebben a pillanatban került napvilágra az őszödi beszéd, amely önmagában nem volt kiemelkedően botrányos, azonban ebben a helyzetben a “hazudtunk éjjel és nappal”, és a “nem kormányoztunk” mondatokkal pontosan igazolta a választók korábbi hónapokban felgyülemlett érzéseit. És alkalmas volt arra is, hogy a megszorítások miatt csalódottakat, illetve a Fidesz választási veresége miatt elégedetleneket az utcára vigye, sőt azóta se teljesen megbontott szövetségbe kovácsolja.A legenda szerint, amit Gyurcsány Ferenc most is elővett, a Fidesz vitte utcára ezeket az embereket, és szervezte meg a “zavargásokat”. A legenda igazságtartalma viszont az akkori kormány és a koalíciós partnerek, illetve a pártértelmiség reagálása miatt lényegtelen is.
2006 forró ősze ugyanis ma már csak halovány emlék lenne, ha tüntetés tüntetést követett volna. De a TV-székháznál bénázó rendőrség, illetve az ott agresszívan fellépő tüntetők erőszakosságát a következő hetekben megbosszuló egyes rendőrök túlkapásai teszik kitörölhetetlenné a mai magyar politikából az akkor történteket.
A tévében a szeme előtt bemutatott viperát letagadó Gergényi, majd az ő kitüntetése, az utcán megvert emberek fotói, a Dohány utcában az emberek közé hajtó lovasrendőrök kitörölhetetlenül beleégtek az emberek agyába. A megvert fideszes képviselőt, Révész Máriuszt lemártírozó Kuncze Gábor, a magyar állam nevében fellépő rendőrök túlkapásait relativizáló, letagadó vagy egyenesen helyeslő politikusok végképp elvesztették hitelességüket a társadalom nagy része számára.
Ez a kettős hitelvesztés, a szociális ígéretek be nem váltása, és az emberi jogok eltiprása miatt keletkezett hitelvesztést pedig az MSZP (és a DK) azóta se tudta feledtetni. Sőt, maga a baloldali liberális világ sem, sem a civil szervezetek, se az azóta keletkezett pártok, akik hasonló alapokról indulva gondolkodnak a világról, mint az akkori kormánypárt..
Ez az őszödi szimbólum jelentése, nem egy beszédről van szó, hanem a baloldal árulásáról. Ezen az őszödi szimbólumon kell a baloldalnak felülkerekednie, ha le akarja győzni az azóta sokkal több kárt okozó Fideszt, ha vissza akarja szerezni a hitelét a társadalom előtt.
De ehhez először el kell tűnnie az Őszödöt mint bélyeget magukon viselő pártoknak, politikusoknak és közéleti szereplőknek. Enélkül nem lesz hiteles baloldal Magyarországon.Persze várhatunk arra, hogy maguktól mennek el, de miért is tennék ezt? Választókat képviselnek, szavazók bíznak bennük, támogatottságuk van, és sokszor tényleg egyedüliként képviselnek fontos ügyeket és értékeket...
ITT OLVASHATÓ
EGYMÁST MARJÁK A FIDESZESEK A KONCÉRT A METRÓPÓTLÓBUSZ-TENDEREN
ÁTLÁTSZÓ - MUTYIMONDÓ BLOG
Szerző: mutyimondo
2016.09.17.
Ami csak a csövön kifér: ömlenek a milliárdok a kormányzati kommunikációra (444)
Habonyszerű jelenség a plakátpiacon (HVG)
Itt az igazi innováció, a totálisan sík bobpálya (444)
Elszólta magát az MNB, egymilliós fizetésű munkatársnője miatt válik Matolcsy (NOL)
Fideszesek lobbiharca bénítja a metrópótlóbusz-tendert (Index)
Szerző: mutyimondo
2016.09.17.
Heti Top 5 – magyar sajtó:
Ami csak a csövön kifér: ömlenek a milliárdok a kormányzati kommunikációra (444)
Habonyszerű jelenség a plakátpiacon (HVG)
Itt az igazi innováció, a totálisan sík bobpálya (444)
Elszólta magát az MNB, egymilliós fizetésű munkatársnője miatt válik Matolcsy (NOL)
Fideszesek lobbiharca bénítja a metrópótlóbusz-tendert (Index)
Legjobb rádiós anyagaink:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)