2019. december 8., vasárnap

RÁADÁS: BRÓDY JÁNOS - TUDOD, ÉN OTT VOLTAM...

YOUTUBE
Szerző: BRÓDY JÁNOS
2019.09.19.



  Tudod, én ott voltam...

  ITT NÉZHETŐ MEG














Akit a hazája nem szeretett
Bródy János

Mikor világra jött Budapesten
már írták a törvényeket
Melyek kimondták róla, hogy másokkal
egyenlő nem lehet

És a hátsó padban ülve
kellett megtanulnia
Hogy az igazság szabaddá tesz,
de neki nem lehet igaza

És látta, hogy miként vadult meg
sok elbódított fiatal
Amikor délibábot festett az égre
az ősi dicsődiadal

És hiába szólt: Hé, emberek,
a szakadék felé megyünk
Az volt a válasz: Áruló,
ki nem tart most velünk

Lesz ez még így se, mondta,
én nem tartok veletek
S komédiának nézte
a tragikus helyzetet

Lesz ez még így se, mondta,
és keserűn nevetett
Aki a hazáját nagyon szerette,
de kit a hazája nem szeretett

Szerette volna hinni,
mikor az ország felszabadult
Hogy egy szebb jövő felé tart,
és nem tér vissza a múlt

De homlokán volt a bélyeg,
hogy másként gondolkodó
Egy szabad szellemű polgár,
aki sose lesz alattvaló

Lesz ez még így se, mondta,
én nem hajtok fejet
Vétkesek közt cinkos
és néma nem lehetek

Lesz ez még így se, mondta,
de nem menekülhetett
Aki a hazáját nagyon szerette,
de kit a hazája nem szeretett

És a szakadék szélén állva
megint szól a harsona
Ez a világ, a lehető
világok legjobbika

És áruló, ki a szebb jövőt
másként képzeli el
És ellenség lesz mindenki,
aki kételkedni mer

Lesz ez még így se,
ideje észhez térnetek
Aki a bálvány körül táncol,
azon én nem segíthetek

Lesz ez még így se, mondta,
és keserűn nevetett
Aki a hazáját nagyon szerette,
de kit a hazája nem szeretett


Ezek ugyanazok
Bródy János

Ahogyan 40 évvel ezelőtt is már voltak nehéz idők
de a Kondratyev-féle ciklusokkal sohasem törődtek ők
Mer’ az erősek mindig úgy érzik, hogy csalhatatlanok
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Mikor az entrópia emelkedik és mindent felkavar
A szolgálatok beindulnak, hogy ne legyen túl nagy a zaj
S kitüntetett szerephez jutnak megint a seggnyalók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Itt szép lehetsz, de okos nem, mert kötelező a hit
És ellenség lesz mindenki, aki kételkedik
És erkölcsről papolnak álszent köpönyegforgatók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Lassan kihull a memóriákból az egyéni tapasztalat
És átírja a központból kiküldött új adat
S jönnek a minden rendszerhez alkalmazkodók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Ahogy mindig újra kezdődik a bálvány körül a tánc
Megint befonja életünk egy láthatatlan lánc
És jönnek a lelkes ostobák s a gyáván megalkuvók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

S ha végül rájuk dől a ház és nincs már több hitel
Majd mást vádolnak azzal, amit ők követtek el
És engedelmes szolgáló a törvény és a jog
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Hát kedves fiam, édes lányom, véssétek be jól
E szép országban pusztít más is, nemcsak az alkohol
Jönnek majd és hirdetik, hogy milyen nagy magyarok
De tudjátok, hogy ezek bizony mindig ugyanazok
Édesapám, te megmondtad: ezek ugyanazok

Óh, valahol így van ez, ahogy volt, úgy lesz
Édesapám, te megmondtad
Van, ahol így van ez, ahogy volt, úgy lesz
Édesapám, te megmondtad

RÁADÁS: VIHAROS ÁTKELÉS

KAMIONOS VIDEÓK
Szerző: KÓTAI ZOLTÁN
2019.12.08.



  Viharos átkelés Angliába...

  ITT NÉZHETŐ MEG

A 21. SZÁZAD URALKODÓ MŰFAJA MÁR A FILMSOROZAT - MONDTA AZ IRODALMI NOBEL-DÍJ ÁTVÉTELEKOR TOKARCZUK

444.HU
Szerző: MAGYARI PÉTER
2019.12.08.


Szürreálissá vált a világ - többek között erről beszélt szombat délután Olga Tokarczuk lengyel író, amikor átvette Stockholmban az irodalmi Nobel-díjat (ő a 2018-as díjazott, de a zsűri elnökét érintő botrány miatt tavaly nem hirdettek győztest, így idén két irodalmi Nobelt is adtak, a 2019-es díjazott az osztrák Peter Handke lett, róla itt írtunk részletesen.

Olga Tokarczuk a díj átvételekor tartott előadásában szomorú látleletet adott a világ szellemi állapotáról. Azt mondta, hogy az emberi civilizáció sorvadóban van, és ez az irodalom jövőjét is veszélyezteti.

Annak ellenére érzékel válságot, hogy első ránézésre az irodalom remekül van: soha ennyi könyv nem jelent meg, és soha ennyi író nem adhatott ki könyvet, óriási könyvfesztiválok és könyvvásárok követik egymást szerte a világon. Mégis úgy érzi, hogy valójában csak a zaj lett nagyobb, és az irodalom lényege elveszőben van. Előadása végén mondta csak ki, hogy mi tűnik el éppen az orrunk előtt:

az érzékenység.

Márpedig szerinte az érzékenység az irodalom kiindulópontja, nélküle nem érdemes történetet mesélni, és az érzékenység az olvasónak is kell, mert megértett történetek nélkül nem lehet a világot felfogni.

Csak az egyes szám első személy érvényes már

Tokarczuk abból indult ki, hogy két jelenség változtatja meg éppen alapjaiban a történetmesélés módját. Az egyik a szubjektivitás diadala. Elsősorban a közösségi oldalaknak köszönhetően soha ennyi ember nem mondta még el egyszerre, hogy mi történt vele, merre járt. Ez lett a fő írói szerep is, mert mostanra az emberek azt a mesélési alapállást értik és fogadják el leginkább, amikor valaki elmondja, hogy mi van vele.

Ez egyfelől természetes következménye szerinte annak a nyugati kulturális hagyománynak, ami már évszázadok óta az egyén felfedezéséről szól. Ugyanakkor szerinte annyi párhuzamos, szubjektív narratíva érkezik most már az emberek felé, hogy kiveszőben van az univerzális látásmód, nincsenek közös metaforák, mítoszok, mesék, amelyeknek ismeretei érthetővé tették eddig a történeteket. Nincsenek érvényes hivatkozási pontok, példák, amelyek ugyanazt jelentik mindenkinek. Tokarczuk arra figyelmeztetett, hogy az élet események sorozatából áll össze, és ha ezeket az eseményeket nem lehet érvényesen elmesélni, akkor azokat megérteni sem lehet.

Az irodalom lényege Tokarczuk szerint az az intellektuális és érzelmi hatás, amikor az olvasó a történet szereplőinek motivációit és kalandjait beépíti a saját tapasztalatai közé, és ettől jobban megérti a világot és önmagát.


Ehhez azonban szükség lenne arra, hogy aki a történetet mondja, az ne csak önmagát lássa, hanem minden szereplő motivációját átérezze. Ez a látásmód azonban kiveszőben van szerinte. "Ki a narrátor, aki a Biblia elején azt mondja, hogy kezdetben volt az ige?" - tette fel a kérdést, szigorúan nem teológiai szempontból, hanem azt jelezve, hogy ma már nem az a kérdés, hogy mit mondunk, hanem az, hogy ki mondja. És ez a mesélés érvényességét fenyegeti.

Tokarczuk emlékeztetett, hogy évszázadokig élt az a vélekedés, hogy minél többet tud egy ember a világról, azaz a tényekről és azok összefüggéseiről, annál boldogabb, egészségesebb és gazdagabb lesz, és ha a sok ember válik műveltté, akkor az egész társadalom jobbá válik. Tokarczuk szerint az internetről kezdetben azt lehetett hinni, hogy óriási lehetőséget ad ennek az álomnak a megvalósításához.

Csakhogy a rengeteg könnyen hozzáférhető információ inkább durvábbá, dühösebbé tette a világot, mert egymással összeegyeztethetetlen narratívákat erősített fel, és univerzális látásmód helyett a kiabáló őrjöngés jellemzi. A rengeteg információ elől pedig az emberek a leegyszerűsített kinyilatkoztatások mögé menekülnek. Illetve az egykor csak neurotikus költőkre jellemző teljes elbizonytalanodás mostanra általános közérzetté vált.

Ráadásul a sok információnak nem a felhasználók látják elsősorban hasznát, hanem azon kevesek, akik a felhasználókról szóló információkhoz férnek hozzá, és így üzleti vagy politikai érdekeik mentén manipulálják az embereket...

CSAK FELNŐTTKÉNT ÉRTETTEM MEG, MEKKORA AGYMOSÁST JELENTETT A KOMMUNIZMUSBAN NEVELKEDNI

24.HU
Szerző: BODNÁR JUDIT LOLA
2019.12.08.


Egyszer, amikor a gyerekkoromról meséltem, a lányom azt mondta: „De apa, nincs olyan fal, amit nem lehet megkerülni, minden falnak van vége.” Hiába mondtam neki, hogy ennek a falnak nem volt vége, és nem volt arra se mód, hogy átjuss rajta

– emlékszik vissza Petr Sís, a világhírű cseh író és illusztrátor. Ha nem is konkrétan ezen pillanat, de a sok ehhez hasonló élmény nyomán született meg benne a gondolat, hogy megpróbálja egy gyerekkönyvben átadni azt, hogy mit jelentett a vasfüggöny mögött nevelkedni, hátha úgy az övéihez hasonló, szabadságban felnőtt gyerekek is megsejtik az ő generációjának valóságát. Az érzékletesen, gazdagon illusztrált könyv hosszas munkával meg is született, először az Egyesült Államokban jelent meg 2007-ben The Wall címen, most pedig, tizenkét évvel később, a berlini fal leomlásának harmincadik évfordulóján a magyar kiadás, A Fal is napvilágot látott, aminek Sís életében személyes kötődése is van: neje, Terry Lajtha magyar. Így a szerzőnek különösen fontos, hogy a kötet végre megjelent magyarul is, „a feleségem miatt, a gyerekeim miatt, és a történelem miatt, amelyen osztozunk”.

Petr Sís és Terry Lajtha egyébként akkor ismerkedtek meg, amikor a kommunista rendszer még javában állt, és nem látszott, véget érhet-e valaha. Sís épp Amerikában élt politikai menekültként, és elmondása szerint a kelet-európaiságával hívhatta fel magára az ekkor már sikeres filmvágóként dolgozó Lajtha figyelmét – no meg azzal, hogy egészen tisztességes gulyást tudott főzni. Az már tényleg csak a történelem érdekes fordulata, hogy ők ketten – egy magyar és egy cseh, azaz két kommunista ország Amerikába szakadt gyermeke – akkor is épp Kelet-Európában voltak, amikor az addig megdönthetetlennek tűnt rendszer omladozni kezdett. 1989-ben ugyanis Sís megkapta az amerikai állampolgárságot, és leendő feleségével hazalátogathatott Prágába, hogy találkozhasson szeretteivel. Arra azonban, hogy bőröndös kelet-németeket fognak útba igazítani, aligha számítottak, nem sokkal később pedig, amikor, már Amerikába hazatérve, a tévében a berlini fal leomlásának közvetítését nézték, gyakorlatilag nem hittek a szemüknek...

A CIA HOSSZÚ KEZE – PROFI ÜGYNÖKÖK ÉS ÁRTALMATLAN BALEKOK KREÁLTÁK AZ ÜGYEKET

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SZALAY ZSOLT
2019.12.08.


Sohasem tudjuk meg a teljes igazságot; amit tudunk, azt már régen tudjuk, de nem sokat érünk vele…

Talán érdekelheti a 168 Óra olvasóit néhány adalék ahhoz a cikkhez, amely a lap 2019. november 14-i számában jelent meg. A cikk – mint az olvasók nyilván emlékeznek rá – arról szól, hogy a II. világháborút követően, 1948 és 1952 között az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) vastagon közreműködött a kelet-európai, akkor már lényegében szovjet ellenőrzés alatt álló országok úgynevezett koncepciós pereinek vádlottakkal és vádakkal való „ellátásában”. Továbbá hogy minderről manapság kerülnek elő „bizalmas akták” és „súlyos titkok”.

A cikk bevezetésében az áll, hogy „Lassan napvilágra kerülnek az előző évtizedek súlyos titkai. Több mint hetven évvel a második világháború befejezését követően lefújhatják a port a kutatók azokról a szigorúan bizalmas aktákról, amelyeket eddig hét pecséttel lezárt raktárak mélyén őriztek.” A titkosszolgálati iratok legalapvetőbb tulajdonsága viszont éppen az, hogy titkosak; hacsak nincsenek olyan beavatottak, akik kiteregetnek közülük egyet-kettőt, akkor sohasem kerülnek elő. Ahogy az 1948 és 1989 közötti előző magyarországi pártállam besúgóiról és egyéb ügynökeiről sincs hiteles és átfogó tájékoztatás...

PÉTERFY GERGELY: "BERÁGOTT A MI KIS GULYÁS-NAPÓLEONUNK

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: hvg.hu
2019.12.08.


Szerinte a rezsim minden kritikus hangot el akar némítani.

A kultúrát érintő salátatörvény ellen tiltakozik honlapján közzétett írásában Péterfy Gergely író is, aki Orbán Viktort "gulyás-Napoleonként" emlegeti.

Berágott a mi kis gulyás-Napóleonunk

- kezdte írását. Szerinte az önkormányzati választásokon lelepleződött, milyen sebezhető a hatalma,

ezért most bosszút áll a szabadság legelkötelezettebb védelmezőin – a művészeken, mindenkin, aki szavakkal dolgozik.

A kormány nem csak a színházak igazgatói kinevezésébe szólna bele, a HVG információi szerint állami ellenőrzés alá vonnák a könyvkiadást is. Péterffy szerint a kormány azért áll bosszút, mert

még mindig az igazság kimondása a diktatúrák legnagyobb ellensége és leghatékonyabb ellenszere.

Szerinte "a rezsim" célja az, hogy minden hangot elnémítson, amely ki meri mondani az igazságot, az ő létük a hazugságaiktól függ: ezért aztán minden kimondott igazság gyengíti őket.

Meg aztán: aki hazudik, mindig stresszel és retteg: mert tudja, hogy a hazugság illúziója egyszerre omlik össze és nagy zajjal jár. Az igazságot kimondani persze nem könnyű, de legalább nyugalom önti el utána az embert és erőssé teszi a tudat, hogy megtette, ami emberileg megtehető: nem köpte szembe önmagát. A legkisebb igazság is megteszi...

HARMINCEZREN TILTAKOZNAK A FÜGGETLEN KULTÚRA KIVÉGZÉSE ELLEN

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KONCZ TAMÁS
2019.12.08.


Tízezrével gyűlnek az aláírások és a politikusoknak szánt levelek, miután kiderült, hogy a kormány a Gothár-ügyre hivatkozva kulturális einstandra készül.

Csak két napja indult el, de már több mint 30 ezren írták alá a Független Előadóművészeti Szövetség (FESZ) Ahang oldalon megosztott petícióját, melyben a művészszakma a kormány kulturális központosítási törekvései ellen tiltakozik. Az aláírók egyúttal sablonlevelet küldhetnek mind a 199 országgyűlési képviselőnek, hogy így követeljék az egyeztetés nélkül, titokban előkészített einstand leállítását. (A cél az 50 ezer szignó összegyűjtése, az ívet itt lehet elérni.)

Az előzményekről a Népszava is részletesen beszámolt: a kormány egy salátatörvénybe rejtett javaslat formájában teljes ellenőrzést követelne magának az eddig független kulturális platformok és nem teljes mértékben központosított források felett.

- A javaslat megszüntetné a Nemzeti Kulturális Alap szakkollégiumait, melyek eddig több ezer pályázatnak ítéltek meg forrást – helyettük az EMMI által kinevezett vezetők döntenének a támogatásokról.
- A tao-támogatások fejében a kormány döntene arról is, hogy kit nevezzenek ki a fővárosi színházak vagy zenekarok igazgatójának – erről eddig a Fővárosi Önkormányzat határozott.
- A független előadó-művészeti szervezetek programjait és működését eddig pályázati úton támogatta az Emmi. Az új tervezet úgy módosítaná az előadó-művészeti törvényt, hogy a függetlenek ezentúl nem pályázhatnának működési támogatásra...

A TÉNYEK MAKACS DOLGOK...

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: HORN ANNA
2019.12.08.


Jelen esetben számokról lesz szó. Kicsit unalmas, tudom, viszont időnként hasznos ahhoz, hogy jobban lássuk a valóságot. Nem a párhuzamost, amiben a magyar „nagyok” élnek, csak azt, ami a kisebbek életét is nagyon komolyan befolyásolja.

Év vége van, a napi rutinfeladatok mellett összesítéseket, beszámolókat, konkrét számokat is elvárnak az ember lányától a másmilyen nagyok – a regionális és az uniós főnökség. Ugyan, számoljatok már, gyerekek, két terepmunka között, kellenek az adatok.

Kellenek, egyetértek, bár utálom csinálni, mint minden adminisztrációt. Mert bár emberekről és az ő sorsukról szólnak majd a táblázatok, ez mégis a nemszeretem része a munkának. De meg kell csinálni, így belebúvárkodtam magam mindenféle statisztikába.

Muszájból a KSH adatai között is próbáltam eligazodni. Menekültügyekkel foglalkozva minden magyar hírre is kíváncsi vagyok a témában. A napokban újra, mert állítólag ismételten meg kell hosszabbítani a migráns-helyzettel kapcsolatos (v)álságcirkuszt. A valódi krízishelyzetekről órákig tudnék beszélni, de most hegyeznem kell az agyam a magyar határon tapasztalható rettenetes állapotra. Amelyet csak a kivezényelt több ezer rendfenntartó tud kordában tartani. Pár centis alagutat ásott valaki, állítólag, a remek kerítés alatt. Amin át árut csempészni esetleg lehet, átkúszni embernek nemigen. Képtelenségnek tartom, hogy valamelyik hazánkfia benyeli ezt a sületlenséget, de tudom, mennyi minden lenyelésre került az elmúlt években, így maradok akár egyedül is a véleményemmel.

Na szóval, KSH adatok. Először az angol nyelvű verzió kerül a képernyőre, és bármennyire keresem, nem találok idén júniusi adatoknál frissebbeket. Vannak oszlopok, ahol már áprilisban lefagyott az adatfeldolgozás, a legszembetűnőbb ezek közül a „menedékjogot kérők” rovat. Tiszta véletlen lehet, én nullára tippelek, de az mégis csak olyan ciki, egy kiválóan teljesítő, gazdaságilag dübörgő, tejjel-mézzel folyó …isztánban, hogy inkább nem kell eleget tenni annak az uniós kötelezettségnek, amit úgy hívnak: korrekt adatszolgáltatás.

Akkor jöjjön az unalmas rész, néhány szám. 2018-ban 671 ember kért hivatalosan menedékjogot Magyarországon. Legtöbbjük iraki, pakisztáni és szíriai. Horribilis szám, kétségtelenül. Bőségesen elegen lennének ennyien is ahhoz, hogy elpusztítsák a magyar kultúrát és az európai civilizációt. És indokolja ez a szám azokat a milliárdos költségeket, amelyek az undorító kerítést védelmező rendőrök, katonák és kutyák emésztenek fel. Nem tőlük sajnálom a fizetést – a hülye intézkedések háborítanak fel...

FŰ, FA, FÜST... - KALÁKA 50.

LÁNGOLÓ GITÁROK BLOG
Szerző: BORS MÁRIA ANNA
2019.12.08.



  Amikor a Kaláka együttes megalakult, akkor 
  a dobosunk éppen ötéves volt,

  - kezdte bevezető mondókáját a Budapest 

  Bár zenekar-vezetője, Farkas Robi, a MÜPÁ-
  ban tartott 50 éves Kaláka, születésnapi 
  koncertjén.

  Aztán még folytatta a matekozást, hogy ki és 

  mikor és hány éves volt, amikor ez meg az 
  megalakult. Így hát a vicces számolgatás 
  percei alatt, magam is belegondoltam abba, 
  mióta ismerem a fiúkat, és hogy kerültem a 
  képbe újra.

Amikor én még kislány voltam, nem volt Kaláka, de amikor az én nagyobbik lányom kislány volt, bizony a legtöbb lemezünk otthon a Kalákától szólt.

Ahogy mondani szokták, rongyosra hallgattuk őket. Annyira szívhez szóló volt számomra a hangjuk, a hangzásuk, az a sokféle hangszer, az a rengeteg gyönyörű vers, melyeket csak velük és általuk ismerhettünk meg és fel.

Aztán valahogy úgy alakult, hogy elkezdtem külsősként dolgozni a Magyar Rádióban, és éppen feladatként kaptam egy Kaláka-koncerten való segítést. már nem is emlékszem pontosan a részletekre, de arra annál inkább, hogy a műsoruk végén még kicsit talán beszélgettem velük, aztán pedig hazáig repültem, és ehhez nem kellett repülőgépre ülnöm, mert magamtól is szálltam a föld felett, annyira örültem.

És ha nekem így megtetszik valami, akkor azt nem hagyom annyiban. Utánajártam, és megtudtam, hogy nemsokára éppen tizenöt éves lesz a Kaláka (akkor, 1984.ben). Mikrofonengedélyt kértem, kaptam, és heteken belül már el is készítettem egy riportot velük az Ámor presszói teaházban, melyben akkoriban szintén dolgoztam.

A kazetta még meg van, nemrégiben digitalizáltam.

Viszont azóta, hogy elkészült az az interjú, azaz harmincöt éve, nem láttam a fiúkat élőben.

Akkortájt kezdődött egy új szakasz az életemben, új férj, új gyerek, új lakás, vidékre költözés, és más élet, más zenék, más versek, más énekek.

Harmincöt év telt el azóta, és egyszer csak elém áll a nagyobbik lányom azzal, hogy képzeld, anya, énekelek a Kaláka ötvenedik szülinapi koncertjén.

Hogy mi van? Ki lesz ötvenéves, és mit keres ott Bori lányom? Hirtelen semmit sem értettem, mert az eseményeket ilyen mélységeiben már rég nem követtem.

Az van, anyu – mondta a lányom – hogy a Budapest Bár néhány énekesének abban a megtiszteltetésben lett részem, hogy felléphetek a MÜPÁ-ban, most november harmincadikán, András napján, este.”

Ó, és Te is fellépsz? És én? Velem mi lesz?” –kérdeztem a lányomtól, persze nem arra gondolva, hogy én is fellépjek, hanem arra, hogy mehetek-e legalább értő-érző közönséges közönségnek. Na, de egyáltalán, mit keres ott a Budapest bár?

Még jó, hogy azt tudtam, hogy Bori lányom amúgy is énekel a „Bár”-ban.

Kérdések és válaszok özönlöttek ezután. Aztán pedig lelkes munka, hogy a régi kazettát digitalizálva elküldjem Gryllus Dánielnek és Huzella Péternek, akik a Facebookon is ismerőseim nekem, no meg egy régebbi Gyermekünk újság cikket beszkennelve, melynek Vasárnapi Kaláka volt a címe...


ORBÁN VILLÁMHÁBORÚT INDÍTOTT

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2019.12.08.


Kettős célja lehet, van a Fidesznek, hogy a Gothár-ügyet sokkal nagyobbra fújja fel, mint amilyen: szeretné elfedni vele a Borkai-botrányt, valamint apropót ad ahhoz, hogy maga alá gyűrje a kultúrát. Hogy pontosan mit is jelent ez a maga alá gyűrés, van-e ennek ideológiai- vagy igazi érték-tartalma, azt senki nem tudja. Egyelőre annyit lehet belőle látni, hogy száműzni akarják azokat az embereket, alkotókat és alkotásokat, amelyek – úgymond – liberális, vagy baloldali művészekhez köthetők.

Sokan érzik úgy, az Orbánhoz és rendszeréhez törleszkedők közül, hogy eljött az ő idejük, a demeterszilárdok ideje. És bizonyos értelemben így is van: ők jutnak megkerülhetetlennek hitt pozíciókba, ők osztanak pénzt, ők döntenek műhelyek sorsáról.

Orbán nem ért a kultúrához – mondják –, igazából nem is érdekli őt. Azt azonban szeretné, akarja, hogy egyetlen olyan alkotás se szülessen, amelyben bírálják a rezsimjét, vagy olyan mondatok hangzanak el, könyvek, versek készülnek, íródnak, amelyekben – ha áthallással is – kritika éri a Vezért, a kormányt...

KÖNYV-VEKKER

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: PANDULA DEZSŐ
2019.12.08.


Adva van egy ország, ahol a kormány ikonikusan hajtalan és hajlíthatatlan államtitkára szerint a sajtónak nem dolga a hatalom ellenőrzése, a magukat független újságíróknak mondók pedig valójában a tudjukki(k)nek a politikai aktivistái. Ezt a körmöst Kovács Zoltán államtitkár válasznak szánta a hat nemzetközi médiaszervezet által összeállított jelentésre, mely szerint e honban az állam fokozatosan felszámolta a média függetlenségét és sokszínűségét. Az élkeresztény kormánynak pediglen titkolhatatlan célja a kritikus sajtó elhallgattatása. „Haj ne hátra, haj előre! / Vérmezőről vérmezőre! / Mert ott az a virág terem, / Melynek neve győzedelem, Haj rá haj!” – vallja Arany Jánossal a hajbókoló kártárs.

Adva van egy ország, ahol a hatalom nem bír belenyugodni abba, hogy megkopasztott polgárai szinte korlátlanul kifejthetik véleményüket az – általa egyébként digitálisan és élő erővel erőst megfigyelt és befolyásolt – elektronikus közösségi médiában. Ennek a rosszallásnak a legutóbbi jele, hogy példátlanul nagy összegre, 1,2 milliárd forintra büntették a Facebook-ot, hajánál fogva előrángatott ürüggyel. A bikkfanyelvi blabla nem leplezi a tényt, hogy az elnyomó rezsim nem csupán a népszerű, milliók által látogatott site megregulázására hajt, hanem végső soron annak kiiktatását tervezi. Ebben ideig-óráig csak a várható nagyfokú tiltakozási hullám készteti álcselekvéses toporgásra.

Adva van egy ország, amelynek kórmánya az autokrácia nagy mintapéldáit – Kínát, Oroszországot, Törökországot, Észak-Koreát – plagizálva, most épp a könyvszakma leigázására gyúr, izompólóban. Az MTA bekebelezése, a független színházi műhelyek támogatásának megszüntetése valamint az önkormányzati színházak miniszteri gyámság alá rendelésének a hírei után már megint túltolják a vízibiciklit. Egy kiszivárgott tervezet szerint valamennyi könyvkiadó szenzitív adatához hozzáférnek majd a kormány megbízott illetéktelenjei. Megismerhetik a példányszámokat, az írók, jogtulajdonosok személyes adatait – még akkor is, ha ez az előírás egyébként törvényt sért. Tudni akarnak a jövőbeni tervekről is, bekéretik a kiadni szándékozott művek nyomdai pdf-ét. Minden magára valamit is adó, trendkorrekt diktatúrában csak a megjelenés után szokás elégetni a nemkívánatos könyveket (és esetleg azok szerzőit is), de nem így nálunk! Itt még a kiadás előtt lehetetlenítik majd el mindet. Megszüntetik a nem elég nemzeti Nemzeti Kulturális Alapot, a pályázatokat ezután párthűségileg makulátlan elmék bírálják majd el a bírálhatatlan direktívák szerint. A rendszerváltás frenetikus évei után – amikor még mindenki papírra nyomtatott szövegeket olvasott, s még újságokat is vettek a népek (hihetetlen, nem?) – előbb csak a kiadványok utcai árusítását tiltották be, aztán az árak is a csillagászat magasságáig kúsztak. A könyvek és a hajléktalanok a rendszer legnagyobb ellenségei, talán mert tükröt tartanak elébe. Nem csoda hát, hogy eme izgágáknak nincs helyük az utcán. Haljanak meg másutt, lehetőleg! Aztán jöttek a matyidezsők, akik elsíbolják a könyvkiadók szerényke jövedelmét. Nem elég, hogy az eladott produktumok árának 50-60%-át teszik zsebre a terjesztés ürügye alatt ezek a cégek – maximális haszon, nulla kockázat -, de még azt a kevéskét is lenyúlják lehetőleg. Nyomozás, az van (az Alexandra tulajdonosa ellen legalábbis) – és már mióta!… Régóta politikailag kontrollált, a közkönyvtárakba mi juthat be. Ilyen körülmények között a tőkeerőtlen, jelentős olvasói bázis nélküli magyar könyvkiadók csak elvétve mernek kiadni bármit is, a szerzőknek honor helyett többnyire meg kell elégedniük pár tiszteletpéldánnyal. Bevezetik továbbá egyetemlegesen – a könyvkiadókat eddig jobbára nem érintő – NAV-hoz bekötött elektronikus számlaadási kötelezettséget. A kézírásos számlázás megszüntetése újabb szög a Gutenberg-galaxis koporsójában... 

POGÁNY JUDIT ÚGY ÉRZI MAGÁT MOST, MINT A KÁDÁR-RENDSZERBEN

INDEX / KULTÚRA
Szerző: FT
2019.12.08.



  Ismert színészek mondják el 
  véleményüket a Fidesz kulturális 
  finanszírozást teljesen felforgató 
  törvénytervezetéről a Katona József 
  Színház vasárnap délben megjelent 
  videójában. Pintér Béla szerint a tervezet 
  "megszüntetné a független színházak 
  támogatását, ezzel a biztos halálra ítéli 
  őket". 

  Kováts Adél úgy látja, hogy demokráciában 

  széles körű szakmai egyeztetés nélkül nem 
  hozhat törvényt a parlament, nem végezhet 
  radikális átalakítást, "sem a kultúrában, sem 
  semmilyen területen". Ónodi Eszter szerint a "kultúra nem a politikusoké, a kultúra a miénk". Az átalakítással kapcsolatban legerősebben talán Pogány Judit fogalmazott:

"Én már színész voltam a 60-as, 70-es, 80-as években is. Harminc év demokrácia után nem gondoltam, hogy egyszer ugyanúgy fogom érezni magam, mint akkor."


A színésznőhöz csatlakozva Bálint András is arról beszélt, hogy kezdenek visszaköszönni a 70-es évek, a "központi ellenőrzés és a cenzúra". "Én ezt már megéltem, ne legyen újra" - mondta.


Vasárnap délig közel 29 ezren írták alá "a kulturális élet szétverése ellen" indított petíciót, hétfőre pedig tüntetést szerveznek a szabad színházakért és a kultúra függetlenségéért...

MÁR TELEPÍTI AZ AKNÁKAT A FIDESZ AZ ELLENZÉKI ÖSSZEFOGÁS ELÉ

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KÓSA ANDRÁS, ZOLTAI ÁKOS
2019.12.07.



Az ősszel győztes ellenzéki együttműködés miatt a Fidesz már most 2022-re készül, és a házszabály módosításával verne éket a pártok közé.

A házszabály tervezett módosítása kapcsán a közvélemény és az ellenzék főleg azokra a változásokra figyelt az elmúlt hetekben, amelyek a parlamenti képviselők durva szankcionálásának lehetőségéről, jogaik csorbításáról szóltak. Csakhogy – miként arra a 444 felhívta a figyelmet – több olyan „akna” is van a várható módosítások között, amely alapvetően befolyásolhatja az ellenzéki politika mozgásterét. 


Ilyen például az a terv, amely szerint a közös listán induló pártok ezután nem alakíthatnának külön frakciót. Egy másik: egy képviselő egy ciklusban csak egy parlamenti frakció tagja lehetne, ha ebből kilép, nem csatlakozhat másikhoz. Meghatároznák azt is, hogy független képviselők nem léphetnének be egy frakcióba sem. A frakciók nem egyesülhetnének és minden képviselőcsoportnak ugyanazt a nevet kellene viselnie a ciklusban. 

A parlamenti logikát és szabályokat ismerve a most tervezett változtatásokkal nem a mostani ciklusban van terve a Fidesznek. Ami például a frakcióegyesülések tiltását illeti: az ellenzéknek is az az érdeke – például a parlamenti szereplések és az igénybe vehető állami támogatás miatt –, hogy minél több frakciója legyen. Épp ezért sokkal valószínűbb, hogy a kormánypárt már előretekint és az októberben sikeresnek bizonyult ellenzéki összefogás miatt megpróbálja megnehezíteni a 2022-es választásra az együttműködést. Ennek pedig egyik kulcseleme az, hogy a közös listát állító pártok nem alakíthatnának külön frakciót. 

Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogász szerint mindez elsőre még úgy tűnhet, mintha kedvező lenne az ellenzék számára. Az elmúlt kilenc évben ugyanis kiderült, több listával nem lehet legyőzni a Fideszt, vagy látszólag összefogásba tereli a pártokat ez a szabály. Csakhogy – mutatott rá a szakértő – valójában épp a fordítottjáról van szó. Egy példa erre: a törvényjavaslat szerint ha például a Momentum és a Jobbik közös listát állít 2022-ben, akkor kötelező közös frakcióban politizálnunk az egész ciklusban, amit vélhetően egyik fél sem tervez. Vagyis – az alkotmányjogász szerint – ezekkel a feltételekkel előfordulhat, hogy a vacilláló ellenzéki pártvezetők azt mondják: ne legyen közös lista, mert az közös frakcióval is jár. Így pedig végeredményben az történik, amit a Fidesz szeretne. 

A DK képviselője, Arató Gergely szerint kicsinyes dolog a Házszabály ilyen módosítása, és „az ellenzék így is meg fogja találni a megfelelő jogi formákat a hatékony együttműködésre”. A politikus úgy látja, a módosítással a Fidesz a kisebb szervezetek frakcióhoz jutását próbálhatja megakadályozni, ezzel pedig az esetlegesen megalakuló új politikai formációk dolgát megnehezíteni...

RENDEZŐI FAROK

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2019.12.07.



Volt hajdan vörös farok a létező szocializmusban, aztán lett fehér farok a rendszerváltás után - ez azt jelentette, hogy a rendszerkritikus mondatok után beillesztettek egy bekezdést - de Amerikában négereket vernek, majd hogy a kommunisták elnyomták a beszédhibás kisebbséget, mert tagjait nem vették fel rádió-bemondónak.
Az uralomra jutott gömböc nem bajlódik ezzel, ő egy-egy kiválasztott emberen keresztül öli meg az intézményeket, politikai - művészeti irányzatokat, mert tudja, a művész nagy úr, de csak addig, ameddig van hely, ahol teret adnak elképzeléseinek.
A három T világában mindenki otthonosan érezhette magát, hiszen volt logikája: a rendszer számára kedves alkotások támogatottak lettek - az rendeli a zenét, aki fizet - még a kocsmában is.
Aztán voltak a tűrt művek, művészek, ők nem kaptak támogatást, de ha elő tudták teremteni működésük anyagi feltételeit, hát előadhatták vízióikat, műveiket, eljuthattak a közönségükhöz, ha volt.

A tiltott művek zömmel megérdemelték a sorsukat, ilyen kevés volt, legalábbis a rendszerváltás után nemigen lehetett ilyenekkel találkoztni a Mein Kampfon és a nyilas szakirodalmon, továbbá a vallási szekták irodalmán kívül - legalábbis én nem találkoztam ilyenekkel.
Ma a három T kettőre redukálódott, van a támogatott és van a tiltott mű.
Utóbbit nem kivégzéssel, hanem kivéreztetéssel teszik el láb alól, de mire ez bekövetkezik, addigra a társadalom egyetértését is kimódolják.
Ennek véghezvitelére leginkább a neves művészek farkát látják megfelelőnek, mondván, a Neves Művész egy vérnősző barom, aki a színházak táján nagy számban található szűzeket úgy fogyasztja, mint daliás időkben a krétai útvesztőben a Minotaurusz.
A Neves Művészek viselkedéséről pedig mindent feltételezhetünk, és az is boldogan tetszeleghet művésznőpártoló szerepében, aki még életében nem járt egyetlen színházban sem.
Ha véletlenül berángatják egybe, akkor egész este hiába várja a műlovarnőt meg a bohócokat, miközben ölében a magával hozott rántottcsirke-combot nyiszálja a bicskájával...

SZAMOÁN MOST KIDERÜLT, HOVA VEZET AZ OLTÁSELLENESSÉG

444.HU
Szerző: BEDE MÁRTON
2019.12.07.


December 5-én és 6-án Szamoán az egészségügyi szakembereken kívül szinte senki nem ment ki az utcára, de már ez sem tudta megakadályozni, hogy a szigetországban 65-re emelkedjen a hetek óta tartó kanyarójárvány halálos áldozatainak száma. Túlnyomó többségük 4 év alatti gyerek, van olyan család, amely három gyermekét is elvesztette néhány nap alatt. Szamoa lett az a hely, ahol a körülmények szerencsétlen összjátékának köszönhetően először láthatja a világ, milyen tragikus eredménye lehet az oltásellenességnek. 

Az Új-Zéland és Hawaii között nagyjából félúton található Szamoának valamivel kevesebb mint 200 000 lakosa van. Ilyen kis országban az a 65 halott annyi, mintha Magyarországon egy hasonló járvány több mint 3000 embert ölne meg. Az áldozatok száma ráadásul még tovább emelkedhet: sokan vannak kórházban életveszélyes állapotban (többségükben szintén gyerekek), és az országban az elmúlt hetekben regisztrált közel 5000 beteg sem épült még mind fel.

A szamoai járvány tulajdonképpen csak a legújabb és a legsúlyosabb fejleménye az utóbbi évek egyik legaggasztóbb globális egészségügyi tendenciájának, a kanyaró visszatérésének. Éppen a napokban hozta nyilvánosságra éves kanyarójelentését az Egészségügyi Világszervezet (WHO), amely szerint 2018-ban a világon 140 ezren haltak meg kanyaróban, és az előzetes adatok alapján idén ennél is jóval tragikusabbak a számok. Mindez azért különösen szomorú, mert sok évnyi javulás után ismét egyre több a világban a kanyarós megbetegedés és haláleset, miközben egy olyan betegségről van szó, amely védőoltással megelőzhető lenne.

A megbetegedések egy része olyan, a legjobban felszerelt oltóprogramok által is nehezen meghódítható országokban történik, mint például a Kongói Demokratikus Köztársaság, ahol 2018 óta egy különösen súlyos kanyarójárvány pusztít. Ez nem újdonság, az viszont igen, hogy az utóbbi néhány évben a fejlett országokban, sok esetben pedig ezeken belül is a legjómódúbb társadalmi csoportokban, ismét felütötte a fejét egy olyan betegség, amiről sokáig azt hihettük, hogy véglegesen sikerült legyőzni.

Csak 2018-ban négy európai ország, Nagy-Britannia, Albánia, Csehország és Görögország is lekerült azoknak az országoknak a listájáról, amiket kanyarómentesként tartottak nyilván. Ezért egyértelműen az a globális oltásellenes őrület a felelős, amelynek köszönhetően sok helyen a mágikus 95 százalékos arány alá csökkent a kanyaró elleni védettséggel rendelkezők száma, amit a szakértők a nyájimmunitáshoz szükségesnek tartanak.

2019-ben tízszer annyian betegedtek meg Lengyelországban kanyaróban, mint tavaly. A kanyaró miatt kellett szükségállapotot elrendelni New Yorkban. Kanyarójárvány volt Ukrajnában és Romániában. Olaszországban pedig a populista/őrült frakciónak köszönhetően az oltásellenesség lett a választási kampány egyik slágertémája. Magyarországon szerencsére még nem történt nagy baj, de figyelve a nemzetközi és különösen a környező országok helyzetét, nehéz optimistának lenni...

HOSSZÚ AZ ÚT A FELÉPÜLÉSIG A GYEREKKORI SZEXUÁLIS BÁNTALMAZÁSBÓL

24.HU
Szerző: SEREG TÍMEA
2019.12.07.


A gyerekekkel szembeni szexuális visszaélésekről nincs hazai statisztikai, hiszen az áldozatok többsége elfojtja a történteket és önmagukat hibáztatják, nem beszélnek. A négyéves kislány nem tudja elcsábítani a 19 éves fiút, ahogy egy hatéves fiú sem tudja elcsábítani a 24 éves mostohaanyját. A még fejlődésben lévő gyerek személyiségének harmóniája felborul, és felnőttkorban számtalan párkapcsolati és szexuális gondként jelenhet meg kvázi tünetként.

Amikor egy felnőtt férfi vagy nő rá tud venni egy gyereket arra, hogy szexuális játékokat játsszon vele, holott a gyerek anyát, apát, rokont, ismerőst, tanárt lát a felnőttben, akkor a gyerek fejlődését hosszú távra megzavarják. A gyerekkorban átélt szexuális bántalmazás, molesztálás minden esetben erőszaknak minősül, megbontja a fejlődésben lévő gyerekben a személyiség struktúráját, ami évek múlva sokféle szexuális és párkapcsolati problémákat okozhat. Ilyen esetekben nincs szervi ok a szexuális gondok hátterében, ezt a szakorvosok ki is zárják. Többféleképpen felbukkanhat felnőttként a gyerekkorban megélt intim kapcsolat problémaköre, a férfiaknál például előfordulhat, hogy hiányzik a lelki beteljesülés a szexben és csak fizikai szinten van meg az ejakuláció, nem nyújt örömet a szeretkezés felnőttként. A nőknél a vaginizmus is megjelenhet szexuális diszfunkcióként, ami a hüvely görcsös összehúzódása szexuális helyzetben, lehetetlenné téve a behatolást.

A legnagyobb árulás a gyerekekkel szemben, ha szexuálisan közeledik feléjük egy felnőtt, és annál is nagyobb árulás, ha valamelyik szülő teszi ezt vele. Azoknak, akiket gyerekkorukban szexuális erőszak ért, mindenképpen szükségük van szakpszichológus segítségére, terápiával bizonyos esetekben teljes gyógyulás is elérhető. Az önsegítő csoport is jó megoldás lehet, de csak akkor működhet, ha képzett szakember vezeti a csoportot. A terápia lényege minden esetben az, hogy az áldozat megélje az érzéseit a történtekkel szemben, hogy a düh, a gyász elkezdődjön. Ezeket az érzéseket általában elfojtják felnőttként, nem engedik felszínre törni, hiszen annak már vége, már elmúlt, miért is kellene beszélni róla. Csakhogy ameddig az áldozat elhessegeti a valós érzelmeit a traumával kapcsolatban, addig az állandó problémákat okozhat a mindennapi életben. Ráadásul terápiával azt is szükséges és el is lehet érni, hogy a felelősség átháruljon arra az egyénre, aki valójában felelős a molesztálásért. A folyamatban kvázi meg kell gyászolni a gyerekkort, ezzel együtt pedig fontos meglátnia az igazságot: nem ő a hibás...

A FIDESZ MAGA A SZÉLSŐJOBB, ÉS NE BECSÜLJÜK LE ORBÁN VIKTORT

168 ÓRA ONLINE
Szerző: RÓZSA PÉTER
2019.12.08.


Keszthelyi András politikai szakértő az elmúlt kilenc év legnagyobb politikai innovációjának tartja az előválasztást. E mellett úgy látja, a közösségi média mozgósító ereje és az együttes jelöltállítás az a fegyver, amivel 2022-ben a NER legyőzhető. E kampánytechnikán kívül azonban nincs más eszköz az ellenzék kezében, a Fidesz viszont a nemzettudat és az egzisztenciális biztonság érzetével továbbra is uralja és egy zászló alatt tartja a táborát.

Előző lapszámunkban Vajda Mihály filozófus azt mondta az önkormányzati választásról, hogy az ellenzék azért nem kampányolt, mert semmi nem jutott az eszébe. Ön is üresnek tartja az összekapaszkodó pártok programját?

– Nagyon is kreatív, invenciózus kampány volt. Talán Vajda Mihály azért gondolja másként, mert a látható felületeken valóban csak a kormány jelent meg, hiszen a média legnagyobb részét birtokolja. Az utcai plakátokról nem is beszélve…

Ha viszont az ellenzék másként nem juthatott szóhoz, akkor hogyan győzhetett számos helyen?

– Egyrészt azért, mert az elektronikus felületeken soha nem látott erővel kampányolt, és meg is lett az eredménye. 2006 óta először volt nagyobb a mozgósítás ezen az oldalon, mint a Fidesznél. Ez elsősorban a Facebookon folytatott kampánynak volt köszönhető...

A KORMÁNYFŐ OLASZ BARÁTAI ÉS MÉG MÁS

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: PANKOVITS JÓZSEF
2019.12.06.



Madarat tolláról, embert barátjáról – tartja jó öreg közmondásunk. Orbán Viktorra nem állna ez a népi bölcsesség, hiszen ellentétben olasz barátaival, mégsem minősíthető fasisztának? Nem vet rá azonban jó fényt – a „demokratikusan megválasztott”, az ország vezetésére választott Fidesz-vezetőre, aki „oly kiválóan ismeri a magyar nép lelkét” (hisszük, népünk sem fasiszta, akárcsak Orbán) –, ha fasiszták társaságában tűnik fel, még akkor sem, ha a fasizmust újabban zavaros, zavarkeltő és félreérthető módon magyarázzák.

Legutóbbi vendéglátója, Giorgia Meloni és pártjának tagjai (Fratelli d’Italia, Olaszország testvérei) vállalják a fasizmust. Orbán első olasz barátai közül Berlusconit „csak” populistának definiálták, amint Orbán is „csak” illiberális, a néha baloldali, néha nem baloldali liberalizmus (amikor Orbán még liberálisnak mondta magát, baloldali vagy jobboldali volt, mi volt?), és, persze jelenleg, minden baloldali áramlat ellenzője, ellensége, a kereszténység, a keresztény Európa védelmének éllovasa. Meloni szinte gyermekkorától Mussolini örököse. 1992‑ben, tizenöt évesen tűnt fel az elődpárt AN (Alleanza Nazionale) ifjúsági szervezetében, majd gyors karriert futott be: képviselő Berlusconi negyedik kormánya idején, 2008–2011 között az ifjúsági ügyek minisztere, 2014 óta elnöke a pártjának. Felfogását jellemző kijelentései: „derűs viszonyban vagyok a fasizmussal”, „elég a fasizmus–antifasizmus vitából”, „Mussolini komplex személyiség, historikusan kell szemlélni”.

A francia filozófus, a nyári kánikulában Budapesten előadó Bernard‑Henri Lévy megállapítása szerint bohóc Matteo Salvini – a Meloni előtti kitüntetett Orbán‑barát – politikai ázsiója mára átmenetileg leértékelődött (ide kívánkozik Berlusconi minapi kijelentése: a Ligának, a fasisztáknak végük van nélkülem), miután elvették tőle a belügyi tárcát, mindig a jobbszélre helyezkedett, noha egyszer közröhejt kiváltva megkockáztatta, hogy antifasisztának nevezze magát. Berlusconi, Salvini és sokan mások zavarkeltők, a politikai frontvonalak kuszálói, a tájékozatlanok manipulátorai. Berlusconi igazi nagymester ebben, jóllehet az előzmények bonyodalmai után – melyek részletezésétől eltekintünk – hangoztatta kezdetben populista, majd egyre inkább a fasizmust rehabilitáló véleménymanipulátori szólamait, példázva a populizmus és a fasizmus ikertestvérségét. Már Mussolininél megfigyelhető, hogy a populizmus elvezet a fasizmushoz, de ha felidézzük Berlusconi bemutatkozását a politikai porondon, nézeteink megszilárdulnak. 1993 novemberében, amikor egy, a tulajdonában levő bolognai szupermarket megnyitásán – az üzlet, a kereskedelmi marketing Berlusconi igazi világa, nem a politika – megkérdezték tőle, kire szavazna a Rómában esedékes polgármester‑választáson, habozás nélkül kivágta, Gianfranco Finire, a neofasisztára, és nem a baloldal jelöltjére, az egyébként eredetileg radikális párti Francesco Rutellire. Fini ekkorra már frázisaiban „megtért” a demokráciához, pártját is beöltöztette a demokrácia köntösébe, de nem tagadta fasiszta múltját, pártjában vitatták kétértelmű irányvonalát. Berlusconi ugyanezt a technikát alkalmazta. Nem tudni, hogyan vélekedett bemutatkozásáról pártfogója és üzleti sikereinek támogatója, a ’80‑as évek szocialista miniszterelnöke, Bettino Craxi, ereiben antifasiszta vérével. 2000‑ben elhalálozva foroghatott a sírjában a túlvilágról figyelve Berlusconi megnyilatkozásait: kegyeltje egyre‑másra állást foglalt a fasizmus, Mussolini mellett, mondván például, micsoda tiszteletre méltó férfiú volt a „duce”, ellenfeleit napsütötte szigetekre internálta, üdülési feltételeket biztosítva nekik. Arról nem beszélt, hogy 1924‑ben Giacomo Matteotti szocialista képviselőt megölette (mert bírálta a választási csalásokat), hogy bérgyilkosokat küldött a Párizsba emigrált liberálszocialista Rosselli testvérek likvidálására, hogy a kommunista Gramscit börtönbe vetve lassú, de biztos halálra ítélte. Sorolhatnánk a kül‑ és belpolitikai fiaskóit, katonai tévedéseit a háborúban, amiért végtére III. Viktor Emmanuel király megfosztotta hatalmától...



A BÁRSONYOS FORRADALOMRÓL HARMINC ÉV UTÁN, BÓNUSZ KORABELI HAVEL-BESZÉLGETÉSSEL

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS
2019.12.06.



  Mikor leomlott a Berlini Fal, a következő 
  dominó Prága & Pozsony volt, 
  értelemszerűen. Mesés férfiak kurblival, 
  seggstemplivel, villamosban trombitáló 
  tűzoltózenekarral, Allen Ginsberg Král 
  Majales-versével, ahol az amerikai   
  beatnik azt örökítette meg, hogy 1965-ben 
  prágai diákok Májuskirálynak 
  választották, harsányan ünnepelték, ám 
  nyüzsgött körötte a titkosrendőrség.

  Az ÉS-ben Széky János cikkezett a   

  magyarul Eszmélet (csehül Bez Vědomi, 
  angolul The Sleepers) című cseh HBO-
  sorozatról, melynek „sugárzása” november 17-re, pont a 30. évfordulóra esett. Számomra csak azért is érdekes, mert saját 1989 c. dolgozatomból fejlesztendő sorozattervről, melyhez a cseh és a román HBO beszállása is kellett volna, azért mondott le a magyar társszerv, mert a csehek már ezen dolgoztak.

1976-ban politikai okokból letartóztatták a Plastic People of the Universe nevű prágai beatzenekart, amire értelmiségi tiltakozóhullám söpört végig az országon, és a határokon túl is. Ez lett a Charta 77, ugye, és a magyar demokratikus ellenzék indulásának is ez a tiltakozás, és a két évvel későbbi „aláírás” a sarokköve.

A sorozat 1977-ben kezdődik, Angliában folytatódik, hisz a tengerbe zajló Británnia és Csehország között nem csak a tenger a közös nevező, legalábbis Shakespeare szerint, de a kései utód Tom Stoppard darabjából kihüvelyezhetően a Rock’n’roll is. Mondjuk a sorozatban semennyi rock sincs, csak hegedűművész főszereplőnő, Marie (szerepében a Kerekes Vica-klón cseh Tatiana Paulhofova), valamint a bőséggel használt szélfúvásban és baljós előérzetben gazdag nem-diegetikus zene, úgyis mint hangulati aláfestés és érzelmi támaszállat. Marie férje Viktor régi ellenzéki, kalandosan disszidálnak, rajta vannak az esztebákok (az StB – Sátny Bezpečnost/Állambiztonság – szóból), sőt.

Britek, szovjetek; nem Bond, hanem Smiley, nem Jezsov, hanem Andropov (mondjuk). Viktorról később persze kiderül ez-az, csehszlovák-brit-szovjet titkosszolgálati háromszögben élt hibernáltügynöki élet, aki az első évad végére még a KGB járszalagján rendszerváltott csehszlovák belügyminiszter is lesz...


„LESZNEK HALÁLOS ÁLDOZATOK” – 48 ÓRA EURÓPA MIGRÁNSPOKLÁBAN

VÁLASZ ONLINE
Szerző: VÖRÖS SZABOLCS
2019.12.06.


- Bár jelentősen visszaesett a forgalom a balkáni menekültútvonalon, aki jön, az többnyire Bosznián át halad.

- Egyszerre nagyjából 7500 ember tartózkodik az országban, a legelszántabbak többször is nekifutnak a horvát határátkelésnek.
- Klasszikus menekült már nem nagyon van, ez már kőkeményen gazdasági migráció.
- Közülük 800 embernek ad otthont egy aknamezőre telepített tábor; az ottani körülményeket az ellenségeinknek sem kívánnánk.

Alighanem akkor is rájönnék, hol vagyok, ha a Zágráb–Bihács autóbusz utasaként Horvátország és Bosznia-Hercegovina között nem kéne a két határőrbódé előtt libasorba állnom, hanem délutáni alvásból ébrednék egy schengeni határátlépés után. A viszonylag rendezett horvát hegyvidék római katolikus templomai után Bosznia szimbólumai összetéveszthetetlenek: török és szaúdi pénzből felhúzott modern mecsetek, az 1998-ban lecserélt, de az etnikai identitásnak ma is szerves részét képző fehér-kék-arany liliomos bosnyák zászló meg az autóbontókat jelző vulkanizer feliratok és a tőszomszédságukban téglákra felültetett, kerék nélküli öreg német autók. Az 56 ezer lakosú Bihács mindössze 15 kilométerre fekszik az uniós határtól, de hogy az EU-ból pillanatok alatt a valódi Balkánra érek, azt az autóbusz-pályaudvarnak nevezett betontorzó (egyszersmind hivatalos wifi-lelőhely) és a hegyvidéki köddel elegyedő émelyítő fafűtésszag is jelzi.

Ezektől eltekintve rendezett helységről van szó, a sétálóövezetté alakított belvárosban sorakoznak a kávéházak az ősi Fethija mecset tövében, a vízlépcsővel zabolázott Una folyó partján pedig esti randira megy Bakir és a csadoros Amina – fantázianevüket talán a friss lepényből, csevapból és joghurtból álló vacsoráért zarándokolva már az éhség mondatja velem...

ELTUSSOLHATTAK EGY ZAKLATÁSI ÜGYET A DÖRNER GYÖRGY-FÉLE ÚJSZÍNHÁZBAN

INDEX
Szerző: BIROM
2019.12.07.


Egy állami kitüntetéssel is rendelkező, ismert színész érdemi következmény, felelősségre vonás nélkül zaklathatott szexuálisan egy másik dolgozót a Dörner György által vezetett Újszínházban még 2016 elején. Az intézmény igazgatójához forduló áldozat a színház egyik nem színész alkalmazottja. Az eset nyomán csak annyit tudott elérni, hogy „elkülönítsék” a feltételezett elkövetőtől, azaz, hogy mellé ne osszák be dolgozni.

A hvg.hu írt elsőként arról, hogy az Újszínház vezetése, azaz Dörner György igazgató pénteken levelet kapott az intézményt fenntartó Fővárosi Önkormányzattól, melyben azonnali tájékoztatást kértek egy, a színházban történt állítólagos szexuális visszaélésről. A portál szerint a főváros illetékesei azt tudakolják Dörnertől, hogy érkezett-e bejelentés 2016 elején a színház vezetéséhez, és ha igen, milyen intézkedések történtek. Ha érkezett bejelentés, de nem volt vizsgálat, úgy az elmaradás okára kérdeznek rá, illetve arra, hogy milyen belső szabályok léteznek a munkavállalók védelmére.

A portál megkereste Dörner Györgyöt, de amikor azt kérdezték tőle, meg tudja erősíteni, hogy történt-e szexuális visszaélés az általa vezetett színházban 2016-ban, állítólag azt felelte: „Köszönöm a kérdését, és minden jót kívánok”, majd letette a telefont.

Az Index is megpróbálta elérni Dörnert, főként miután színházi forrásaink megerősítették a szexuális zaklatás vádját és azt, hogy a főigazgatónak tudomása volt az esetről, azaz panaszbejelentést is kapott arról, hogy

AZ ÉRINTETT SZÍNÉSZ ÁLLÍTÓLAG LESZORÍTOTTA ÉS FOGDOSTA AZ ÁLDOZATOT, ILLETVE A RUHÁJA ALÁ IS NYÚLT.

A színház vezetőjét azonban az általunk ismert számon nem tudtuk elérni, és egyéb megkeresésünkre sem reagált. Szintén kerestük telefonon a súlyos váddal érintett színészt is, cikkünk megjelenéséig azonban nem reagált sem a hívásunkra, sem az sms-ünkre...

A JÓZSEFVÁROSI ÚJSÁG BEMUTATJA: HOGYAN NE SZAKÍTSUNK A PROPAGANDÁVAL

MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2019.12.07.


„Az emberek hozzá fognak szokni, hogy a józsefvárosi újság többé nem észak-koreai szintű propagandát tol”

– mondta Pikó András, Józsefváros új polgármestere néhány hete egy rendezvényen.

Az önkormányzati választás előtt az ellenzék sokszor, és legtöbbször teljes joggal jelezte: országszerte hatalmas probléma, hogy a helyi nyilvánosságot a fideszes városvezetés tökéletesen leuralja a helyi lapok szervilis, egyoldalú, és korántsem objektív anyagaival, amelyek az ellenzéki együttműködésről legfeljebb akkor számoltak be, ha riogatni akartak (extrém példa Dunaújvárosból), míg a kormánypárti vezetőségről kizárólag önfényező írásokat közöltek.

Pikó már kampányában is jelezte, hogy ennek véget fog vetni, ahogy az ominózus beszélgetésen is kijelentette: a jövőben az ellenzéki képviselőket is meg fogják majd szólaltatni a helyi lapban.

És akkor a héten megjelent a postaládákban a Józsefvárosi Újság legfrissebb, már a Pikó-érában készült száma.

Amiben Pikó kap szót, nem is keveset (a kétkolumnás bevezető anyagban az ellenzék sikeres stratégiájáról esik rengeteg szó, majd jön egy ennél valamivel hosszabb interjú az új polgármesterrel, amit még egy oldal követ, a kerület új vezetőségének terveiről), azonban igen feltűnő, hogy az ellenzéknek nulla sornyi megszólalási lehetőség jut...

SZABAD SZEMMEL: KEZDHETNEK KOMOLYAN AGGÓDNI A JÓÉRZÉSŰ EMBEREK - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.12.08.


Der Standard 

A kommentár szerint a világban ma olyan a helyzet, hogy jó ok van félni a demokratikus, jogállami rend szétesésétől. A 2. világháború után a fejlett ipari államok által létrehozott rendszer 70 éven át garantálta a nyugalmat, a békét, jólétet. Ebben segítette az olyan nemzetközi intézmények hálózata, mint az ENSZ, a NATO és az EU. Csakhogy 25 évvel a „Nyugat győzelme” után hatalmas nyomás nehezedik a modellre, kívülről, de ami sokkal súlyosabb, belülről is. A putyini Oroszország tökéletesítette a destabilizálást. Ebben a törekvésben hasznos idiótáknak bizonyul az európai szélsőjobb, lásd az FPÖ-t. Ráadásul Trump alatt már az USA sem jelent erős ellensúlyt. Az elnök szívesen lenne olyan tekintélyelvű uralkodó, mint példaképe, az orosz államfő, vagy más diktátorok, akiket szintén csodál. A jóérzésű emberek kezdhetnek komolyan aggódni, ha Trump átvészeli az alkotmányos jogsértési eljárást és újraválasztják, amire jók az esélyei. Az öreg földrész aligha tudja magát megvédeni Amerika nélkül. Ráadásul az unióban már most igen jelentősek a széthúzás erői, ideértve a Brexitet, továbbá, hogy a németeknél és a franciánál vezetési vákuum fenyeget. Kelet-Európában pedig nyomulnak az autokraták. Mindehhez járul a migrációs nyomás, amely csupán a törökökkel kötött egyezménynek köszönhetően, átmenetileg enyhült. És akkor még ott van a hatalmas kínai veszély, amelynek várható következményeit egyelőre fel sem lehet mérni. Ezt mind-mind tekintetbe kell venni, mielőtt bárki hozzálát az ellenstratégia kidolgozásához.

Szégyenletesnek tartja a magyarországi antiszemitizmust a Svájcban élő neves műfordító, a német nyelv professzora, Löb László, de azt is, hogy mégis elmarad a tiltakozás, pedig az emlékek élnek és le kellene vonni belőlük a tanulságokat. Ám ahhoz több gerincre, bátorságra és idealizmusra volna szükség, mert látni kell, hová vezethet a rasszista politika. Az irodalmár csaknem 10 éve könyvet írt Kasztner Rezsőről, akinek az életét köszönheti, hiszen 75 évvel ezelőtt ő is tagja volt annak a csaknem 1700 fős zsidó csoportnak, amely az Eichmannal kötött alku révén megválthatta a szabadságát és kiutazhatott Svájcba. Mint emlékezetes, az akció szervezőjét, aki jogász, újságíró és cionista volt, jóval a háború után Izraelben bíróság elé állították, majd egy szélsőséges agyonlőtte, ám Löb szerint az általa összegyűjtött bizonyítékok, tanúvallomások alapján ennél jobban érdemelt volna. Mellesleg később a Legfelsőbb Bíróság jóformán minden vádpont alól felmentette. Ma sem tudni, az akkor 11 éves Löb és édesapja miként került be a szerencsések közé, de a szerző ostobaságnak tartja a vádat, hogy elsősorban Kasztner rokonai, barátai, illetve gazdag zsidók menekültek meg ily módon. Egyébiránt utóbbiak csak páran voltak, de ők fizették a váltságdíjat a többiekért is. Ám az összetétel kvótára épült, tükrözte az akkori zsidóság szociális szerkezetét. Egyébként pedig a listát a megadott szempontok alapján bizottságok állították össze. A szerző úgy gondolja, jobb, ha pár százan megússzák, mintha nem történik semmi. Ugyanakkor a marhavagonokból álló szerelvény 1944. júliusában először Bergen-Belsenbe vitte a csoportot. Hónapokig maradtak ott túszként, közben pusztított az éhség és a járvány. Jóindulatuk jeleként a nácik ugyan nem egészen egy hónap múlva 318 magyart elengednek Svájcba, a többieknek azonban decemberig kell várakozniuk. Löb azt mondja, a lágerben a rovarok, a túlzsúfolt barakkok, az éhség, a félelem a bombatámadásoktól, az appellplatzra szóló felhívások felőrölték az emberek idegeit, de a legrosszabb mégis az volt, hogy senki sem tudta, mi történt a családjával, illetve mi lesz velük. Bármikor elvihették volna őket megsemmisítő táborokba, vagy belehalhattak volna valamilyen betegségbe. A svájci hatóságok a szabadulás után elhelyezték a megmenekülteket, de amúgy meglehetősen hűvös volt a fogadtatás. Csak a segélyszervezetek és a lapok közbeavatkozására álltak el attól, hogy továbbküldjék őket észak-afrikai, illetve dél-olasz gyűjtőhelyekre. Löb úgy gondolja, a túlélést csakis a vakszerencsének köszönhette, de ez nem ok arra, hogy bűnösnek érezze magát sok millió sorstársának halála miatt. Ezzel együtt szégyelli magát, amikor olyanokkal találkozik, akik annak idején sokkal többet szenvedtek, mint ő. És nem gondolja, hogy Kasztnert bűnözőnek kellene tekinteni, amiért megállapodott Eichmannal, mert erkölcsi megfontolásokból ugyan nem szabadna szövetkezni az ördöggel, ám amikor emberéletekről van szó, kompromisszumot kell kötni. Amúgy az embermentő szerepe máig vitatott Izraelben, de a Yad Vashem elismerte tettét.

Az Europol arra figyelmeztet, hogy szélsőjobbos szervezetek a többi közt kiképzési célokból egyre többször vonnak be tevékenységükbe olyanokat, akik a hadseregben, vagy biztonsági szolgálatoknál komoly szakmai tapasztalatokat szereztek. Az EU soros finn elnöksége sürgeti, hogy mérjék fel a tényleges helyzetet, ám egyes államok gátolják a közös fellépést. A kérdés úgy került előtérbe, hogy megszaporodott a szélsőséges támadások száma. A tagállamok belügyminiszterei ugyan egyetértenek abban, hogy a demokrácia és a társadalom számára egyre nagyobb veszélyt jelent a szélsőjobb, ám egyelőre hasztalannak bizonyult a javaslat, hogy írják össze ezeket a csoportokat. Egyes kormányok mellett ugyanis a Bizottság is úgy véli, hogy előbb meg kellene határozni, mi számít erőszakos szélsőségnek. Az unió terrorellenes koordinátora azt hangoztatja, hogy a merénylők összefognak, túllépnek a nemzeti kereteken, ezért visszaszorításukhoz nemzetközi együttműködés szükséges. Egyetért ezzel a megközelítéssel Németország, valamint a skandináv közösség. Annál is inkább, mert a szélsőségesek hálózatot hoznak létre, partnereket keresnek és a találnak más államokban, pl. az USÁ-ban is. A betiltott Vér és Becsület alszervezeteket hozott létre. Tavaly 44 embert vettek őrizetbe ilyen okok miatt a kontinensen, két évvel korábban ez a szám csupán 16 volt. Ugyanakkor idáig csupán 3 tagállam jelezte, hogy szembesült a gonddal. Egy uniós diplomata szerint a jelenség sokkal elterjedtebb, ám sok ország egyelőre nem hajlandó beismerni, hogy hasonló cipőben jár...
ITT OLVASHATÓ