FACEBOOK, MÉDIALÓGUSSzerző: PERINTFALVI RITA2024.03.03.
Istenem, milyen gyakran hallottam azt papok által molesztált áldozatoktól, hogy a szüleik, és bizony gyakran éppen az édesanyjuk nem hittek nekik. Volt köztük egy 11-12 éves kislány, akinek története belém égett. A könyvemben Bernadett néven írtam róla. Szombatonként egyedül járt a templomba a felolvasást gyakorolni, a papnak így volt lehetősége molesztálni őt.
Az esetet Bernadett így írta le nekem:
“Aztán eljött a tavasz, és szoknyában kezdtem járni. És arra emlékszem, hogy a gyakorlásnál a plébános kirakta az asztalra a misekönyvet, ő leült, és nekem olvasáskor oda kellett állnom szorosan mellé. És Péter atya benyúlt a szoknyám alá és megfogdosta a meztelen combomat. És megmasszírozta a fenekemet.
Arra nem emlékszem, hogy hozzányúlt volna a szemérmemhez. Péter atyának nagy és jéghideg keze volt. Amikor először történt, akkor döbbenetemben nem tudtam mit csinálni. Ezért semmit nem csináltam. A gyakorlás után szépen hazamentem és nem szóltam senkinek.
Aztán eljött a következő hét, és én megint szoknyában voltam (azt vettem fel, amit anyukám adott), és a plébános úr megint benyúlt a szoknyám alá és ugyanazt csinálta. Én közben az undorral küszködtem.
Utána hazamentem, és elmondtam a családnak. Azt mondtam, hogy a hideg kezével a szoknyám alatt fogdos. Anyám hisztérikusan és agresszíven felnevetett, és azt mondta, hogy ne finnyáskodjak már, az atya mindenkinek benyúl a szoknyája alá. Ezt szokta csinálni. Ezzel ijesztgeti a kislányokat.
Ez nekem nagyon rosszul esett, mert én 11-12 évesen azt gondoltam, hogy ez nem természetes dolog. Hogy egy felnőtt férfi, aki ráadásul pap, kislányok meztelen combját szereti gyúrogatni. Ez egy beteg dolog. Péter atya nem százas, ha erre neki szüksége van.
Úgy éreztem, hogy anyám nem véd meg. Hogy miért, azt nem tudom. Annyira roszszul esett a reakciója, hogy nem feszegettem tovább a kérdést.
Én nem értem, hogy miért kellett anyámnak így viselkednie. Miért nem tudta azt mondani, hogy „Édes kislányom, a Péter atya egy malac. Amit csinál, az egy disznó dolog. Holnaptól nem olvasol többet a tízesen, és ha gondolod, akkor hagyd abba a ministrálást is.”
Budai Alexandra nem így tett!
Ő elhitte, amikor 9 éves kislánya elmondta neki, hogy Sz. atya, a Hajdúdorogi Főegyházmegye görögkatolikus papja hasonló módon és sorozatosan bántalmazta őt. És most hadd idézzem Alexandrát:
„Megkérdeztem tőle: Bántott valaki? Azt felelte, hogy nem. Nem hittem neki. Mondtam, hogy menjünk vissza az osztályfőnökhöz, hogy megkérdezzem tőle, ki bánthatta. Erre a lányom azt mondta: Nem, anya, nem az osztályfőnök bántott, hanem Sz. G. atya. Mondom, mit csinált veled? Azt mondta, hogy elege van, hogy fogdossa. Kérdeztem, hogy mit csinált vele. Azt mondta, maga mellé ültette hittanórán, belenyúlt az alsóneműjébe, a mellét fogdosta, és amikor kicsengettek az óráról, akkor sem engedte ki az osztályteremből, beszorította a sarokba, és folytatta a fogdosást.”
S amikor ezt az édesanya megtudta, elkezdte dühös és jogos harcát az igazságért. Mivel az ügyet egy személyes kapcsolódáson keresztül nagyon közelről végig figyelemmel kísértem, így tudom, hogy rettenetesen elkeseredett harc volt ez a hatalmas szélmalmokkal. Az egyházzal, a faluval, az emberek előítéleteivel.
Alexandrának azzal kellett szembenéznie, hogy egyik oldalon ott van egy szegény sorból származó roma édesanya, aki tisztességben neveli öt gyermekét, a másik oldalon pedig ott van Sz. atya a fehér, keresztény férfi, aki ráadásul pap, sőt egy megbecsült papi család sarja.
Aki többgyermekes családapa, s akiről az elöljárója Kocsis Fülöp érsek-metropolita azt nyilatkozta a 444-nek, hogy csupán koholt vádról van szó. És a gyermek rendkívül sérülékeny és érzékeny. Ezért reméli mindkét fél érdekében, hogy hamar kiderül, a férfit ártatlanul vádolták meg.
Mivel a 9 éves kislány előtt Sz. atya egy gyermekvédelmi intézmény lelki vezetőjeként molesztált egy kamaszlányt, amely ügyben a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat tett ellene feljelentést, de a rendőrség bűncselekmény hiányában ejtette a vádat, így Sz. atya nyilvánvalóan azt remélte, hogy most is meg fogja úszni az ügyet.
Kocsis Fülöp pedig feltételezem egyszerűen egyik vádat sem hitte el. A kevésbé optimista verzióról most ne is beszéljünk! Azt ugyanis Ferenc pápa a legsúlyosabban ítéli el. És úgy hívják, hogy eltussolás. Ami, ha bebizonyosodna, azért Kocsisnak is felelnie kellene.
Szóval Budai Alexandra szembeszállt a szélmalmokkal és kemény harcának, valamint a helyi rendőrség nagyon alapos, nem részrehajló és valóban az igazságot kereső munkájának köszönhetően, győzelmet aratott. Ebben az volt a döntő, hogy előkerült a harmadik, a negyedik és az ötödik áldozat is. De ahhoz, hogy ők előkerüljenek, kellett Alexandra bátorsága!
Mert ha ő nincs és nem dönti be a ez első dominót, akkor Sz. atya még mindig közel tudna férkőzni azokhoz a kislányokhoz, akik nem tudnák megvédeni magukat. Mert elöljárója soha nem állította volna félre.
Amúgy nagyon kiváncsi lennék Sz. atya feleségére, hogy mit észlelt abból, hogy egy sorozatos sze*uális ragadozóval éli az életét!
Kedves Alexandra, köszönöm szépen Önnek a hősies kiállását a kislánya mellett! Mert ezzel nem csupán őt, hanem még sok másik kislányt is megmentett ettől a beteges ragadozótól!
Lásd még:
