PORTFOLIO
Szerző: PORTFOLIO
2019.07.02.
Az utóbbi egy évben Magyarország külfölddel szembeni finanszírozási igénye a GDP 1,4%-a volt. A szám azért különleges, mert ez a mutató utoljára 2009-ben volt pozitív. Azóta a válság utáni alkalmazkodás (adósságleépítés) jegyében a magyar gazdaság kevesebb jövedelmet használt fel, mint amit előállított. Így tehát a külföldet finanszírozta, vagyis a finanszírozási igénye negatív volt. Attól azért egyelőre nem kell tartanunk, hogy a külső egyensúlyunk úgy felborul, mint ahogy azt a válság előtt láthattuk...
...Nincs (még) dráma
Ezek szerint a magyar gazdaság az elmúlt egy évben már több jövedelmet használt fel, mint amennyit megtermelt, mennyire tekinthető ez aggasztónak? Három olyan megfontolás is van, ami miatt egyelőre nem kell aggódni:
1. Az, hogy 100 forint megtermelt jövedelemhez képest 101,4 forintot használtunk fel, nem jelent óriási billenést az egyensúlyban. a válság előtt évekig 106-109 forintot költöttünk, vagyis sokkal inkább a külföld finanszírozott minket, mint most.
2. Nagyon fontos az "egyensúlytalanság" struktúrája. Jelenleg a vállalati szektor a túlköltekező, ide pedig tulajdonosi hitel vagy közvetlen tőkebefektetés (FDI) formájában is érkezik pénz, ezek pedig nem olyan források, amelyek eladósodást okoznak. (Az FDI egyáltalán nem ilyen, de az anyavállalati hiteleket is ki szokták venni a külső adósság tételei közül.) Vagyis bár a külföld finanszírozza a magyar gazdaságot, ennek egy része a szerkezetből következően nem hitelalapú, így az ország külső adóssága továbbra is csökkenő pályán maradhat.
3. A kilátások egyensúlyi szempontból nem riasztók. A lakossági megtakarítási hajlandóság akár még emelkedhet is, a vállalati szektor expanziója a lanyha külső környezet mellett várhatóan nem erősödik tovább, az államháztartás pedig végre lépéseket tesz az egyensúlyi költségvetés irányába. Ebből a képből nem jön ki további súlyos romlás, még akkor sem, ha néhány olyan kockázatot is figyelembe veszünk, mint például a nagyon gyors bérkiáramlás.