HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2018.08.09.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember Meseországban, aki mindenféle gazemberségekkel piszok gazdag ember lett. De olyan gazdag volt ez az ember, hogy még a vízcsapból is ő jött, mikor el nem zárták, most is itt van, kinőve a könyökömön.
Volt ennek az embernek annyi minisztere és felelős államtitkára, mint a rosta lika, s még eggyel több – most a legkisebbről mesélek nektek.
Hát az úgy volt, kedves gyerekek, hogy ez a legkisebb emberminiszter még kis miniszter volt, fiatalka, mert az elődjét nem sokkal korábban bocsátották el a szolgálatból, adták ki néki az obsitot. Sokat dolgozott az az előd, igen sokat, de sok volt a munka is: azt, amikor szegény gyermekeket vitt életében egyszer luxusszállóba enni, még Durumó sem fogja neki elfelejteni, kap érte egy üsttel több szurkot a Pokolban, de nem egy ilyent tett, százat, meg is kapta érte a jutalmát, véka aranyat, véka ezüstöt, mert így számláznak Meseországban, és aki miniszter, annak vissza sem kell osztani belőle. Hanem hát nem három nap egy esztendő, egy nap tűnik három esztendőnek – mármint a meseországiak számára, ilyen miniszterek mellett.
Na, de mi az a miniszter?
Az, gyermekeim, a szegény gazdag ember portáján olyan, mint az öregbéres meg a számadó juhász együtt. Igyekezni kell annak, aki miniszter akar lenni, mert ha nem elég nagy marha, ki sem engedik a gulyával, sokat kell bőgni, kérődzni a közhelyeket, míg miniszterkedésre adhatja a fejét az ember.
Régi miniszter ment, dióhéjba kerekedett, a Küküllőn leereszkedett, holnap legyen a ti vendégetek, új miniszter jött, intézkedett, mert új seprű jól seper. Hát mit intézkedett ez az új öregbéres? Mondott valamit arról, hogyan kell vajákolni a tízparancsolatról, aztán beállt a kertbe kapálni. Mármint a gyermekkertbe, az óvodába, az a gyermekkertészet.
Előhívta íródeákját, nagyot pödört a paszományon, mert azt a szép, ősz bajuszát féltette, oszt meghagyta szigorú parancsba, hogy a kisbíró dobolja ki, amit mond:
„A Kormány mintegy 4,5 milliárd forinttal több támogatást biztosít az óvodák fenntartói számára a 2019. évi költségvetésben.
A többletforrás a működési támogatások emelése mellett lehetővé teszi majd az eddiginél hatékonyabb egészséges életre való nevelést, az intézmények szakmai programjának bővítését, a nemzeti értékeink, hagyományaink megőrzését, a meglévő terek bővítését, az udvari játékok korszerűsítését, amelyek mind-mind a gyermekek egészséges fejlődését szolgálják.
A Nemzeti köznevelésről szóló törvény és a módosított Óvodai nevelés országos alapprogramja elsődleges célként tűzte ki az óvodáskorú gyermekek egészséges fejlődésének elősegítését, amelynek a miniszter útmutatása szerint az egészséges életmódra nevelés mellett fontos része a játékos formában történő lelki nevelés, a szülőföldhöz kötődés. Ezért az alapprogram az óvodai nevelés mindennapi gyakorlatába illeszti a magyar népmesék, versek és mondókák, hagyományőrző népi játékok, dalok megismerését. Ezt a munkát a minisztérium többek között sajátgyártású kisfilmek készítésével is elő kívánja segíteni, melynek előkészületei már folyamatban vannak. Hamarosan minden magyar óvodába eljuttatjuk a Magyar Népmesék ajándékcsomagot. Az óvodapedagógusok ingyenesen hozzáférhetnek módszertani-digitális tartalmakhoz a Nemzeti Köznevelési Portálon. A kapcsolódó tartalmi fejlesztések megvalósítására a 2019. évi költségvetés további 500 millió forintot biztosít.” (kormany.hu)
Hej, vakarta a fejét, ahány óvónéni, óvóbácsi volt Meseországban, hogy ez ugyan mit jelentsen. Merthogy semmi értelme. Minek kéne nevelni a gyerekeket hazafiságra, nem rekruták, meg hát szeretik azok a hazájukat maguktól is. Nincs még, miért ne szeressék, idővel majd megjön az is, de egyelőre kicsik. Kértek volna tanácsot az igazságos Mátyás királytól, de az meghalt, kértek volna a sokat látott Hétszűnyű Kaponyányi Monyóktól, de az meg most kulturális államtitkár, és ha elkap egy írót, a hasáról eszi meg a kását, a végén a szegény ember okos lánya mondott nékik okosat, az adó- és jogtanácsadó, jön is meg nem is, ad is, meg nem is...