2023. június 11., vasárnap

A BUKÁS BUKÁSA

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: SZÉKY JÁNOS
2023.06.09.


A magyar gazdaság hanyatlóban van, az infláció viszont Európa-rekorder, az uniós átlag háromszorosa, kiváltképp döbbenetesek az élelmiszerárak. A reálkeresetek idén márciusra hét százalékkal csökkentek. Nemzetközi tudományos megfigyelések szerint – nem vastörvény, csak erős tendencia – ekkora életszínvonal-zuhanásba előbb vagy utóbb bele szoktak bukni a kormányok.

Demokráciában.

Az „előbb” előrehozott választást jelent, miután a kormány föl- és beismeri, hogy az adott összetételben és az adott feltételek között képtelen a válságot kezelni, s ha nem kap elég bizalmat, próbálkozzék vele más. Az „utóbb” azt jelenti, hogy a kormánykoalíció vagy a legerősebb kormánypárt végigcsinálja, amit vállalt, még ha az életszínvonal-eséssel jár is, kivárja a következő rendes időben megtartott parlamenti választást, és azt veszíti el. Ahogy Magyarországon nem is egyszer megtörtént.

Mivel Magyarországon nincs demokrácia, mind az „előbb”, mind az „utóbb” ki van zárva.

Bár máshol a rendes politikai üzem része, nálunk az előrehozott választás soha nem volt igazi opció. 2006 ősze és főleg 2008 után a Fidesz és hű értelmisége időnként fölvetette, hogy a válság megoldására a kormány mondjon le, és tartsanak mielőbb választásokat (hallgatólagosan azzal az indokolással, hogy normális országban ez a demokratikus eljárás), de az akkori kormányoldal hallani sem akart róla.

Ami pedig a rendes időben megtartott választásokat illeti, a Fidesz–KDNP-nek 2010 óta kétharmados többsége van, tehát úgy igazgatja a választási törvényt, magyarázat nélkül, ahogy éppen az érdeke diktálja (legutóbb a 2024-es önkormányzati választásokra szabott az ellenzéknek új szabályokat), az érdeke pedig természetesen az, hogy az ellenzék ne jusson választás útján kormányzó hatalomhoz. Ilyen körülmények között nem lehet demokráciáról beszélni...


KARDOS ANDRÁS: VALÓSÁG NAGYBÁCSI ELVESZTÉSE

SZABADSÁG KLUB
Szerző: KARDOS ANDRÁS
2023.06.09.

Nos, a Valóság nagybácsi addig kedves rokona marad az önkénynek, amíg az uralni tudjon a valóságot, amíg az alternatív világ materiális és spirituális irányítása a kezében van. Ha ez a konstrukció megbomlik, repedezni kezd a diktatúra bástyája, és a réseken beszüremkedik immár nem az alternatív, látszat valóság, hanem annak földi mása: Valóság nagybácsi mintha ekkor felszállna a vonatra, amely nemsokára indul, de egyelőre csak áll a pályaudvaron és pöfög.

Minden diktatúra saját előfeltétele, sőt conditio sine qua nonja, hogy egy számára adekvát nyelvet és eszmét teremtsen. Másképpen szólva, minden autokrata rendszer saját valóságot teremt, melyhez elengedhetetlen eszköz a saját nyelv és eszme. Mármint a saját valóságteremtés eszközeiről beszélek, hiszen az önkényuralom a létező valóság fölé egy virtuális világot teremt, ha tetszik egy látszat világot, egy szimulakrumot. Enélkül ugyanis a hatalom akarása sikertelen marad, hiszen nem elég a népet leigázni, de a többségnek élhető alternatívát kell nyújtani, a híveket folyamatosan el kell látni ennek a látszatvilágnak a megélhetőségével.

Főképpen így van ez, ha a környező világ nem diktatúrák elegye, hanem épp ellentétesen: demokrácia. Márpedig pont ez a helyzet az EU és az USA esetében. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy egy önkényuralom saját világot teremtsen, mert csakis ezen újvilág révén tudja a valóságot uralni, átformálni, és elhitetni a hívekkel, hogy a fehér az fekete, és fordítva. Persze az alternatív valóság megteremtéséhez más is kell, mint új nyelv és alkalmazott eszme. Nem árt a jólét, a dübörgő gazdaság, a növekedés: ha ez keretezi a diktatúra kiépülését, úgy könnyebb a hívek és rajongók millióinak beadni, hogy a diktatúra új valósága a létező világok legjobbika. Persze, ehhez köllenek ellenségek, akik ellen harcolunk, akiktől megvédjük a lányainkat, asszonyainkat, gyermekeinket, mert hát a jóságos, ámde erős önkényuralom már csak ilyen: az alternatív valóság otthont kínál a híveknek, az egyetlen kérés, sőt elvárás, hogy ne a szemednek higgyél, hanem Vezérednek.

Amíg a diktatúra uralja a valóságot, amíg az ő nyelvén az ő „igazsága” működik, amíg félelmek és a magyarázatok, hitek és remények hozzá vannak bekötve, addig az önkény jól érzi magát. Mindent megkap, amit akar, rezsit csökkent, 13. havi nyugdíjat ad, kényelmesen megmondja, hogy mi a család, miben higgyél, vagyis: uralja a valóságot. Sőt: valóság nincs, az átírtuk, csakis a diktatúra álvalósága a valóság, az önkény „normalitása” a normalitás.

Nos, a Valóság nagybácsi addig kedves rokona marad az önkénynek, amíg az uralni tudjon a valóságot, amíg az alternatív világ materiális és spirituális irányítása a kezében van. Ha ez a konstrukció megbomlik, repedezni kezd a diktatúra bástyája, és a réseken beszüremkedik immár nem az alternatív, látszat valóság, hanem annak földi mása: Valóság nagybácsi mintha ekkor felszállna a vonatra, amely nemsokára indul, de egyelőre csak áll a pályaudvaron és pöfög.

De mi történik akkor, ha recesszió van, infláció van, árak a magasban, összeomlott a gazdasági Kánaán? Nos, akkor a diktatúra felpörgeti a nyelv általi hatalom mechanizmusát. Vagyis: a nyelvi varázslat lép a gazdasági „csoda” helyébe is, hiszen materialiter a Fidesz hívők is járnak boltba. Ideig óráig persze működik a varázs: továbbra is megvéd a Vezér, ő az egyetlen, aki békét akar, egyáltalán: az ő „valósága”, ha csak a hitben is, de még mindig az egyetlen valóság, hiszen az infláció oka is a szankció, meg Soros, meg az USA, meg a brüsszeli kommunisták. Ettől a perctől kezdve, amikor már pöfög Valóság nagybácsi vonata, még ugyan helyén marad az autokrácia, még fokozódik is a nyelvi bájital adagolása, de Valóság nagybácsi kezd elszakadni a diktatúrarokonságtól, már repedezik lelkében a diktátor unokaöccse iránt érzett nagy ragaszkodás.

És mit csinálnak eközben a szolgálattevő Gigafonosok, akik eddig is szórták az igét, sőt, ők adták meg az Értelmező Szótár jelentéseit is, persze a FŐ Szerkesztő útmutatásai szerint.

„Pócs János azt mondta a minap, hogy Brüsszel most rosszabb, mint a kommunizmus, nagyobb a diktatúra. Pócs János tévedett. Illetve csak félig. Mert ma az Amerikai Egyesült Államok rosszabb, mint volt a nyolcvanas évek Szovjetuniója, Brüsszel pedig „csak” ennek az Egyesült Államoknak a kilóra megvett slapaja.

S mindez természetesen a „birodalmi” Amerika. A „nemzetállam” Amerika nem ilyen, ezért lenne mindennél fontosabb, hogy fordulat jöjjön odaát, s ezt a „demokrata” deep state-t, ezt a szemétdombot eltakarítsák a nemzetállami Amerika normális milliói. (…)

Mielőtt végleg felszámolják a nemzetállami létet ott és Európában is. Mert vegyük észre végre: a vallási identitást már felszámolták, volt rá idejük, a nagy francia forradalommal és a felvilágosodással kezdték. A nemzeti identitás felszámolása a második világháború után kezdődött a globális tőkés világgazdaság győzelmével, és Nyugaton igen előrehaladott állapotban van. S immáron belekezdtek a nemi identitás felszámolásába is, erről szól az egész LMBTQ-elmebaj, -hisztéria és -pöcegödör.” (Magyar Nemzet)

Nos, Bayer gigafonos ma odáig ment, hogy az Amerikai Egyesült Államok rosszabb, mint a nyolcvanas évek Szovjetuniója, Brüsszel pedig kilóra meg van véve. Ebben voltaképpen sok új nincsen, csak annyi, hogy a fröcsögés, gyűlölet, a „szövetséges” USA és Brüsszel, a globális világ nemzetállamokat felszámoló hadcsapatait, immár a kétségbe zuhant, bár verbaliter még mindig gőgös és magabízó diktatúra Giga- és Megafonjai, Bayerek, Rákayk, Bencsikek, a „végső harcra” és háborúra hívják, persze, persze verbálisan, hiszen pontosan érzékelik (még a szerény Karmelita kolostorban is), hogy a valóság uralása kezd kicsúszni a kezük közül.

Persze, persze ez egy folyamat, ellenzék nincs, a szomszédban háború van, még ki tudnak vetni adót egy éjszaka alatt, csak már ott munkál a diktátorok lelkének legnagyobb rákfenéje: a valóságot már nem tudja uralni, hiszen nem ő diktál, és innentől kezdve ki van téve hívők és hitetlenek valóságérzékelésének. És a gazdaság, és a jólét, és a biztonság helyett nem lehet örökké nyelvi mágiában tartani egy népet.

GÁBOR GYÖRGY: A HOSSZÚ IDŐTARTAM CSAPDÁJA

NÉPSZAVA
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.06.10.


...A lezajlott rendszerváltás ellenére elementáris érdekeinkért és jogainkért továbbra sem vagyunk képesek kiállni: a belénk ivódott félelmek és beidegződések, az ilyen meg olyan diktatúrákból magunkkal cipelt hárító reflexek, a kollektivista elnyomás okozta öntudatdeficit, s az államnak való sok évtizedes kiszolgáltatottság eredményezte etatista függőség tette immunissá és apatikussá ezt az országot. Szórványzsörtölődésektől eltekintve csendben elfogadottá és legfeljebb hétköznapi poénok tárgyává vált annak bizonyossága, hogy a magyar állampolgárokat az 1990 előtti rendszerből jól ismert hatalmasságok klónjai továbbra is rendre meglopják és kifosztják, mondjuk a nyugdíjpénztárak lenyúlásától kezdve, a minden magyar állampolgárt megillető EU-s pénzeknek saját maguk, rokonaik és csókosaik privát zsebébe történő gátlástalan leszivattyúzásán, vagy a természet-adta közös vagyon, a Balaton egymás közötti elosztásán keresztül a közpénzekből milliárdossá feltuningolt családtagokig és strómanokig, vagy az állandósult, s a saját pártcsaládhoz tartozó vállalkozók érdekében rendszeresen elkövetett közbeszerzési jogsértésekig.

Elfogadja és természetesnek tekinti az ország az Alaptörvényben foglaltaknak, így a testi és lelki egészséghez való jognak a napi gyakoriságú, szervezett és államilag kivitelezett semmibe vételét.

Az évtizedeken át fizetett tb-járulék ma csak szétvert, kifosztott, működésében ellehetetlenített, a kora-középkor világát felidéző egészségügyi ellátásra biztosít lehetőséget. A túlélés reményében – ha a rendszer nem kiválasztott kegyeltjeinek egyáltalán még futja rá – a privát ellátást szükséges igénybe venni, ahová az állami egészségügyi intézmények lerohasztásával és kivéreztetésével és a szakmai személyzet ellehetetlenítésével előre megfontolt módon, szánt szándékkal térítették át a rászorulókat.

És gyávaságból, érdektelenségből, valamint teljes képtelenséggel arra, hogy saját jól felfogott elemi érdekeit érvényesítse, hallgat az ország, hallgat a szakma jelentős része, és hallgatnak mindazok, akik gyermekeik és unokáik révén a legközvetlenebbül érdekeltek és elkötelezettek szeretteik és az egész ország jövője iránt. Míg a rezsim agyondotált emberei, propagandistái, és sírig hű kiszolgálói a leendő kiváltságosok utánpótlását előkészítendő, saját gyermekeiket a legrangosabb külföldi iskolákba, egyetemekre küldik, addig a hazai indoktrinált, morálisan és szakmailag lezüllesztett köz- és felsőoktatási rendszer az összeszerelő üzemmé és a multik hátsó udvarává átalakuló magyar valóság nélkülözhetetlen cselédsorának kialakításán szorgoskodik. A szülők, a nagyszülők, s a társadalom egésze némán és meghunyászkodva asszisztál saját gyermekei és unokái sorsának ellehetetlenítéséhez, s a legnagyobb és leggaládabb lopáshoz: az ország jövőjének elrablásához.

Csakhogy a tartós, korokon és rendszereken átívelő, s hosszú időtartamra „berendezkedő” mentalitás nem csupán a múltból örökölt magatartásminták, reakciók, gondolkodásformák és értékrendek tartós megkövesedését idézi elő. A hosszú időre kiható mentális paradigmák a jövőre is hatással lesznek, megfertőzve a következő, tán még meg sem született nemzedékeket. Tévedések elkerülése végett:

nem a bűnszövetkezetben elkövetett köztörvényes bűncselekmények, az ellopott közpénzrengeteg, a megszerzett földek, kastélyok, ingóságok és ingatlanok képezik az Orbán-rezsim legnagyobb bűnét,

és persze nem is az ehhez való „törvényes” falazás (vesd össze a legfőbb ügyész „otthonról hozott” személyét). Egy ország gazdasági tönkretétele és ellehetetlenítése – erre a legújabb példa az a gusztustalan és rendkívül kártékony ötletcsomag, amely „szociális hozzájárulásnak” mondatik (hogy miért, azt senki se kérdezze) és amelyről süt, hogy megalkotója a makroközgazdasághoz ugyan semmit sem konyít, kizárólag a rendszer embereinek és hűbéreseinek érdekeire (és a tulajdonukban lévő bankokra) képes fókuszálni – nagy nehézségek árán, kínlódva, gyötrődve, generációkat felemésztve, ám idővel rendbe tehető. A történelmet ismerők pontosan tudják, hogy egy-egy korábbiakban gazdaságilag tönkrement birodalom képes volt újra talpra állni, s másod- vagy harmadvirágzását megérni.

A köztörvényes bűnöknél sokkal súlyosabb, kártékonyabb és időtállóbb az a tényleges nemzetellenes rombolás (az elkövetők szókincsét kölcsönvéve bátran nevezzük ezt hazaárulásnak), amelyet a kollektív mentalitásban, a lelkek pusztításában hajtott végre az Orbán-kormány, közpénzek milliárdjaiból fenntartott propagandista-zsoldosainak agyakat átmosó galád, velejéig hazug közreműködésével, visszarepítve az országot évtizedekkel ezelőtti múltjába, a még mindig magunkban hordozott feudálszocializmus otthonosan meghitt és változatlanul ismerős, vagy újra ismerőssé tett világába.

A jelenleg adott magyar társadalomban messzemenően elfogadott és tudomásul vett tény, hogy minden civilizációs elvárással vagy szemponttal ellentétben a politikában és a politika holdudvarában tevékenykedőknek nem a közjó szolgálata a legelemibb kötelessége, hanem a saját érdekek és szempontok gátlástalan érvényesítése.

Mindez a legsilányabb emberi tulajdonságokat hozta a felszínre, s tette azokat a hatalmi pozíciókba kerültek legfőbb attribútumaivá: így például a „csak arra vigyázzunk, hogy ne mi kapjuk a legtöbbet” gátlástalanságát, vagy a cinikus „ha támadják, majd meghosszabbítjuk Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor Lovasberényig” bosszúállásra kész elborzasztó primitívségét. A minden embertelenséggel és kíméletlenséggel szembeni gazdagon honorált közömbösséget, az ugyancsak felülről dotált, füleket befogó, szemeket lehunyó végtelen lojalitást, a racionális érvelést mellőző átkozódást és szitkozódást, a szabályok folytonos kijátszásának technikáját, az egoizmust, a csalást, a közösségi normák semmibe vételét, a gazdasági és politikai korrupció minden létező módját, a rendszerhű figuráknak sokszorosan bizonyított alkotókkal, tudósokkal, művészekkel, közéleti személyekkel szembeni gőgjét, irigységét és frusztrált ellenszenvét, a hatalmi támogatottságból táplálkozó roppant bátorságot és a saját munkásságukkal szembeni, mindennemű önreflexiótól mentes megrendíthetetlen és töretlen öntudatot, a jól ismert ressentiment érzését. És nem utolsó sorban azt, hogy már szégyenkezésre sincs okuk: gazemberségüket, alattomos módon megszerzett, nem a saját tehetségüknek, kizárólag a Legfőbb Nagyúrnak és a hatalmi konstellációnak köszönhető meggazdagodásukat immár titkolni sem szükséges, nem kell szemérmesen hallgatni minderről, hanem pont ellenkezőleg: a moral insanity erkölcsi elmezavarával büszkélkedni, a protekcionista kiváltságokat fennen hirdetni, hogy a hatalomhoz hű fegyverhordozók a maguk számára megszerzett javakat kecsegtető példázatként mutathassák föl.

Közben pedig hipokrita módon papolni nemzetről és kereszténységről.

Akinek pedig nincs ehhez sem gyomra, sem kellő romlottsága, gátlástalansága és züllöttsége, vagy akinek a civilizáció romjain még maradt valami csekélyke, amonnan mélyen lenézett és megvetett, naponta kigúnyolt és semmibe vett hite, elkötelezettsége, hagyományos értékrendje és kikezdhetetlen agytekervénye, az forduljon föl a legelső útszéli árokban. Ha maguktól erre képtelenek, a legnagyobb készséggel segítenek be ebbe a folyamatba napjaink magyar állami-officiális keresztényei: egzisztenciális fenyegetésekkel, megfélemlítésekkel, karaktergyilkosságokkal, elhallgattatással, gyalázkodásokkal és gyomorforgató trágár szitkozódásaikkal, mindazzal, amire kelléktárukból futja.

A mentalitás hosszú időtartama lassan százötven éve nem adja meg magát e honban, inkább bővítetten (és reménytelenül) újratermelődik. Ezért lehetnek meghitt, közeli ismerőseink Mikszáth, Eötvös, Kemény Zsigmond vagy Móricz alakjai, ezért érezzük elevenbe vágó aktuális szövegeknek Vajda János és Ady politikai publicisztikáját, s

ezért tántorog ki Amerikába és a honi vezetőink által gyűlöltnek és dekadensnek nyilvánított Európába sok százezer emberünk. Köztük a legjobbak és a legtehetségesebbek. Akik maradnak, azok pedig rendületlenül őrzik és szaporítják másfél évszázad mentalitását.

Magyarország nem előre megy, igaz, nem is hátra. Magyarország vígan és önfeledten alussza tovább Csipkerózsika álmát.

ALGORITMUSNAK ÉS EMBERNEK EGYÜTT KELL HARCOLNIA A DEEPFAKE ELLEN

QUBIT PODCAST
Szerző: QUBIT
2023.06.08.


Mennyire különböztethető meg a szintetikus és a valós tartalom? Belefáradunk-e abba, hogy ezentúl szinte minden videóban kételkedni kell? A Qubit podcastjának vendége Veszelszki Ágnes egyetemi docens és Kovács Dominik, egy AI-videókat gyártó magyar cég CEO-ja.


Nem nagyon volt mostanában olyan hét, amikor ne foglalkoztunk volna új, mesterséges intelligenciára épülő alkalmazásokkal vagy a veszélyeikre figyelmeztető nyilatkozatokkal. A globális AI-őrület tavaly decemberben kezdődött, amikor az OpenAI ChatGPT chatbotja mindenkinek hozzáférhetővé vált. Az azóta frissített ChatGPT rekordidő alatt érte el első 100 millió felhasználóját, és lassan nincs olyan Microsoft-termék, amibe ne integrálták volna. A chatbotok mellett ezerrel halad az olyan képgenerátor algoritmusok fejlesztése, mint a Midjourney vagy a Dall-E 2, és a hang-, valamint videógenerátorokkal is egyre szofisztikáltabb tartalmakat lehet előállítani.

Egyes kutatások szerint a generatív mesterséges intelligencia és a chatbotok százmilliók munkáját veszélyeztetik, de közben már adatok is mutatják, hogy képesek ténylegesen növelni az emberi produktivitást. A mesterséges intelligencia hosszabb távú kockázatai és társadalmi hatásai mellett sokan attól tartanak, hogy a technológia fejlődése hamarosan realisztikusnak ható deepfake tartalmak özönét zúdíthatja ránk, ami tovább fokozza majd a világon eluralkodó információs káoszt.

De hogyan viszonyul a deepfake a generatív mesterséges intelligenciához? Milyen legitim felhasználásai vannak? Miként szabályozható a technológia? Mennyire különböztethető meg a szintetikus és a valós tartalom, és milyen kutatások készültek eddig erről? Mi lehet a szerepe a következő amerikai elnökválasztásban? Belefáradunk-e abba, hogy ezentúl szinte minden online tartalomban kételkedni kell? Mikortól terjedhetnek el tömegesen a deepfake videók? Mennyire kell tartani attól, hogy a generatív mesterséges intelligencia elveszi a munkánkat?
...

EGYRE TÖBB MAGYAR TELEPÜL AUSZTRIÁBA - KÖZEL 50 SZÁZALÉKOS AZ ÉVES NÖVEKEDÉS

AZ ÉN PÉNZEM
Szerző: B. VARGA JUDIT
2023.06.08.


Az Ausztriába vándorlók magyarok száma 2022-ben a hivatalos adatok szerint jelentős mértékben nőtt az előző évhez képest – derült ki a KSH adataiból. Az országban élők száma közben alig csökkent, köszönhetően például annak, hogy sokan érkeztek Ázsiából, de még Afrikából is.


A magyar állampolgárok évenkénti elvándorlását – olvasható a KSH népmozgalomról készített kiadványában (ezt itt nézheti meg) – 2015-től csökkenő tendencia jellemezte, de 2020-tól a kivándorlók száma ismét emelkedni kezdett. A Magyarországon született magyar állampolgárok visszavándorlásának üteme 2018-ig növekedett, majd enyhe csökkenésnek indult. 2022-ben 26,5 ezer magyar állampolgár hagyta el az országot, és 21,9 ezer fő vándorolt vissza.

A hivatalos statisztika szerint (amiből sokan hiányozhatnak, hiszen nem mindenki bíbelődik a teljes ügyintézéssel, illetve vágja például el egyszerre a köldökzsinórt) a kivándorló magyarok 44 százaléka Ausztriát, 25 százaléka Németországot, 5-5 százaléka Hollandiát és Svájcot, míg mindössze 4 százaléka választotta új otthonának az Egyesült Királyságot. Miközben a korábban kiemelt jelentőségű Egyesült Királyságba évről évre kevesebben vándorolnak, a Németországba vándorlók száma enyhén, az Ausztriába vándorlóké pedig jelentős mértékben növekedett az előző évhez képest. Utóbbiak – számolta ki az Azénpénzem.hu – tavaly 46,2 százalékkal voltak többen a 2021-esnél. Angliából viszont 2018-tól többen vándorolnak vissza, mint ahányan kimennek.

Ameddig 2013-ban a hazánkban élő külföldiek felét a szomszédos országok állampolgárai tették ki, e csoport aránya a következő években csökkenni kezdett, és 2019 óta 35–37 százalék körül stagnál. 2023. január 1-jén a hazánkban tartózkodó külföldiek közel kétharmada (144,1 ezer fő) az európai kontinens állampolgára volt, míg 29 százalékuk (közel 65 ezer fő) Ázsiából, 4 százalék (9050 fő) Afrikából, és 3,4 százalék (7600 fő) pedig Amerikából származott.

A külföldi állampolgárok száma 2023. január 1-jén népességarányosan Budapesten volt a legmagasabb, itt 57 külföldi állampolgár jutott ezer lakosra. A külföldi állampolgárok ezer lakosra jutó aránya a nyugati országrész határmenti vármegyéiben, Győr-Moson-Sopron, Zala, Baranya, Somogy, valamint Vas vármegyében is jelentős, 25 ezrelék feletti volt...

SORRA ZUHANNAK KI AZ UNIÓS KONZORCIUMOKBÓL A HAZAI EGYETEMI KUTATÓKÖZPONTOK

SZABAD EURÓPA
Szerző: GYÉVAI ZOLTÁN
2023.06.07.


Az alapítványi kuratóriumok körüli vita megoldatlansága miatt a hazai egyetemi kör fél év alatt tíz-tizenöt uniós kutatási konzorciumban való részvételtől eshetett el Kasza Gyula, az Állatorvostudományi Egyetem kutatójának becslése szerint. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora egy, az EP-ben tartott meghallgatáson úgy vélte, hogy a tanács Erasmus+ programokban való részvételt ellehetetlenítő döntése „alapjaiban téves ismereteken nyugszik”.

A közérdekű vagyonkezelő alapítványi modellre átálló huszonegy magyar egyetem közül kettő, a Semmelweis Egyetem és az Óbudai Egyetem rektorai szerdán egy, a Fidesz parlamenti képviselőcsoportja által rendezett meghallgatáson megkérdőjelezték azokat az érveket, amelyek alapján az EU egy tavaly decemberi tanácsi döntés folyományaként megfosztotta az alapítványi modellben működő egyetemeket az új Erasmus+ és a Horizont Európa programban való részvétel lehetőségétől.

„Az EU Tanács döntése alapjaiban téves ismereteken nyugszik” – szögezte le Merkely Béla professzor, a Semmelweis Egyetem rektora, aki Kovács Leventével, az Óbudai Egyetem rektorával együtt cáfolta, hogy a modellváltás – amely az állami tulajdonból kiszervezte és kuratóriumokra bízta a tulajdonjogok gyakorlását – bármilyen módon is csökkentette volna az ellenőrzésük alatt álló oktatási intézmények autonómiáját.

Magyar rektorok szerint nem sérült az egyetemi autonómia

Merkely szerint a tanács decemberi döntése – amely a jogállamisági feltételességi eljárás keretében megtiltotta az uniós intézményeknek, hogy jogi kötelezettségvállalást kössenek az alapítványi modellben működő intézményekkel, köztük 21 hazai felsőoktatási intézménnyel – „nincs összefüggésben az EU pénzügyi érdekeinek védelmével”. Az Óbudai Egyetem rektora hangsúlyozta, hogy az új modellre való átállás, 2021 februárja óta az egyetemi szenátus által hozott 393 határozatból egyet sem küldött vissza a kuratórium.

Emlékezetes, hogy a fenntartói jogokat gyakorló, kvázi részvényes kuratóriumok részben politikusokkal és kormányhű köztisztviselőkkel való feltöltése szúrt szemet az Európai Bizottságnak, arra sarkalva, hogy az összeférhetetlenségi problémák kiküszöbölésére ösztönözze a kormányzatot. A Semmelweis Egyetem rektora leszögezte, hogy a szenátus a modellváltás óta is „autonóm módon működik”, a tulajdonosi jogokat gyakorló kuratórium mindössze egy alkalommal tett észrevételt.

Ehhez kapcsolódóan: Gyalog galopp tempóban egyezkedik a kormány az uniós feltételek teljesítéséről

Az egyetemi vezetők sérelmezték, hogy az EU részéről a mai napig nem mondták meg, hogy az egyetemek hol, mikor és mivel sértették meg a jogállamiság elveit. „Nem konzultáltak velünk, úgy büntettek, hogy meg sem hallgattak” – közölte Merkely Béla...

ITT OLVASHATÓ

AZ ORBÁN-KORMÁNY ESZKÖZKÉNT TEKINT A PEDAGÓGUSOKRA, ISKOLABEZÁRÁSOKRA IS SZÁMÍTANI KELL

NÉPSZAVA
Szerző: JUHÁSZ DÁNIEL
2023.06.10.


Nem a tanári pálya megbecsülése, hanem a még nagyobb tanárhiányra való felkészülés a parlament elé terjesztett státusztörvény célja – mondja Ercse Kriszta oktatáskutató. Interjú.


A „pedagógusok új életpályájáról” szóló, kedden benyújtott törvénytervezet – közismertebb nevén: státusztörvény – egyetlen valós megoldást sem kínál a közoktatás problémáira, állítja a Civil Közoktatási Platform. A Belügyminisztérium mást mond: az új jogszabály a pedagógusok nagyobb szakmai és anyagi megbecsülését teszi lehetővé. Hol az igazság?

Egy vicc jutott eszembe: igaz-e, hogy Moszkvában Mercedeseket osztogatnak? A hír igaz, de nem Moszkvában, hanem Vlagyivosztokban, nem Mercedeseket, hanem Moszkvicsokat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. A státusztörvény és más intézkedések mellé rendelt kormányzati magyarázatokat valahogy így lehet értelmezni. Ez a törvénytervezet a semmiből jött, egyáltalán nem volt rá szükség, és semmit nem old meg. Az kiolvasható belőle, hogy a kormány nem egy oktatásfókuszú pedagóguspolitikával akarja megoldani azt a krízishelyzetet, amit az egyre nagyobb pedagógushiány, a pályaelhagyás, az utánpótlás hiánya okoz. Nem foglalkozik azzal, ami ennek a jelenségnek az oka a pedagógustársadalom elöregedésén kívül. Amit látunk, hogy úgy kezelik ezt a területet, mint egy kényszermunkatábort: a napi penzum, hogy 20 tonna követ kell kibányászni. Ha azt eddig 140 ezren bányászták, akkor tőlük várták el, ha a nyugdíjazások, pályaelhagyás után mondjuk 115 ezer rabszolga marad, akkor nekik kell teljesíteni. Ennek a megoldásnak ágyaz meg a státusztörvény, ehhez alakítja ki a jogi kereteket.

Például mire gondol?


Például arra, hogy eredetileg az egyenlőtlen munkabeosztás lehetőségének megteremtése érdekében hathónapos munkaidőkeret megállapítás megengedte volna a 48 órás heti munkaidőt, ám a benyújtott változatból ez végül kikerült. Ami nem azt jelenti, hogy akkor ennyi nem lehet, hanem azt, hogy a határ a csillagos ég. De van egy olyan paragrafus is, ami lehetővé teszi, hogy a tankerületi vezető meghatározza a pedagógusok számára, hol, mennyi munkát végezzenek és mennyi ideig. A pedagógusok szabad felhasználású munkaidőkeretéről is dönthet úgy, hogy azt az iskolában töltsék el. Ha a törvényt elfogadják, az adott járáson belül át is lehet majd helyezni őket másik intézménybe dolgozni, akár utasítással is. Mindezt azért, hogy “a köznevelési feladatellátás folyamatos működése biztosítható legyen”. Micsoda arcátlanság. Igen, ehhez tényleg kellenek pedagógusok, de nem úgy, hogy játszom velük, mint a zsetonokkal. A probléma gyökereihez a kormány nem hajlandó hozzányúlni, pedig a pedagógusok jól artikulálták, milyen problémáik vannak: a bérezésen kívül nem elégedettek a munkakörülményeikkel, szakmai munkájukkal, ami korlátok közé van szorítva. De a tárca a szakmai problémakezelés helyett inkább úgy gondolja, azzal a pedagógusállománnyal főz, ami van.

Mintha a kormány valójában a pedagógushiány további növekedésére számítana.

Egyértelmű, hogy erre számít. A pedagógusok többsége 50 év feletti, a következő években a nyugdíjazások meg fognak ugrani, erre lehet készülni. A kormány mindent mér, biztosan tisztában vannak azzal is, valójában mekkora a pályaelhagyók aránya. De mivel nem akarják kezelni azokat a strukturális problémákat, amik elüldözik a pályáról a tanárokat, azzal számolnak, hogy fogyni fognak, és olyan helyzeteket rögzítenek a törvényben, amelyek esetén előírható a többletmunka. A kormány eszközként tekint a pedagógusokra, nem az a célja, hogy vonzó legyen a pálya, hanem bármit megtehetővé tesz azokkal szemben, akik még ott maradtak. Az is teljesen egyértelmű, hogy iskolabezárásokra is számítani kell majd...

HOGYAN VÁLT KELET-EURÓPA A GLOBÁLIS MIGRÁCIÓ KÖZPONTI SZEREPLŐJÉVÉ?

G7.HU
Szerző: SZABÓ MILÁN
2023.06.11.


Magyarország és más kelet-európai országok különleges helyzete termékeny talajt jelentett a menekültellenes politikai erőknek, akik a migráció témájával tudták mozgósítani a saját jóléti pozíciójukat féltő tömegeket – állítja Melegh Attila, szociológus, a Polányi Károly Globális Társadalmi Tanulmányok Kutatóközpont vezetője új könyvében.

A kelet-európai országok közül is leginkább azokra az országokra jellemző a legnagyobb bevándorlásellenesség, ahol a szocialista időszakban érdemi gazdasági fejlődésről beszélhettünk, és a rendszerváltás után is fennmaradtak olyan jóléti privilégiumok, amik egyre több ember számára tűntek elérhetetlennek.

A Migration Turn and Eastern Europe (A migrációs fordulat és Kelet-Európa) című könyvben Melegh történeti és szociológiai elemzését nyújtja korunk egyik leginkább megosztó témájának, a migrációnak: a kétpólusú világrend felbomlása és a globalizáció beindulása, valamint a 20. század végén kezdődő népességcsökkenés Európát és annak keleti felét egy új korszak meghatározó szereplőivé tették.

Ebben a cikkben a könyv három fontos állítását mutatjuk be, melyek új támpontokat adhatnak a migrációellenesség növekedésének értelmezéséhez...

"SEMMITMONDÓ POLITIKAI SZLOGENEKBEN VILÁGBAJNOK AZ ORBÁN-KORMÁNY."

KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ
Műsorvezető: SZÉNÁSI SÁNDOR
2023.06.10.



A Hetes Stúdió 2023. június 10-i adásában Szénási Sándor Bolgár Györggyel, Rostoványi Andrással, a Népszava újságírójával, valamint Kovács Zoltánnal, az Élet és Irodalom főszerkesztőjével beszélte meg a hét legfontosabb hazai és nemzetközi eseményeit.