2019. december 9., hétfő

SCHILLING ÁRPÁD: LEVÉL A SZÍNHÁZI KEVESEKHEZ, AKIK MOST FÖLÉBREDTEK

444.HU
Szerző: 444.hu
2019.12.09.



Kedves Kisebbség!

Azt ugye tudod, hogy a szakma (színházigazgatók, rendezők, színészek és egyéb színházi dolgozók) nagy része – továbbiakban A többség - nem ért egyet azzal, hogy politizálsz?

A többség úgy érzi, továbbra is jól mennek a dolgok, sőt, most mennek csak igazán jól, hogy láthatják szenvedéseidet. Megszámlálhatatlan sértett és bosszúvágyó ember dörzsöli elégedetten a tenyerét, amikor arról hall, hogy majd elveszik a támogatásodat, feloszlatják a társulatodat és kirúgnak Téged. Előre fogadásokat kötnek, hova mész munkáért könyörögni és hogyan fogod elfogadni végre az ő játékszabályaikat. Alig várják, hogy végre boldogan nyugtázzák: az inga most felénk lengett, ez már a mi világunk. A többség szerint elég a korlátlan szabadságból, elég az istentelenségből és nemzetietlenségből.

Vannak A többségnek olyan tagjai is, akik nem hívei a jelenlegi rendszernek, akik érzékelik a szakmai és erkölcsi problémákat, de még mindig bíznak abban, hogy hallgatásukért kijár a júdáspénz. Akár kőszínháziak, akár függetlenek, ők szememben a szakmánk legalja, Dante világában övék a pokol kilencedik köre.

Bár igyekeztél Te is megfelelni egynémely elvárásoknak, alkalmazkodtál, adaptálódtál itt meg ott, valahogy semmi sem volt elég.

Nem ért meglepetésként, hogy Téged is megtaláltak, de valahogy mégsem erre számítottál, azt hitted, marad valamennyi józan ész és méltányosság a rendszerben. Azt hitted, hogy ezt csak nem merik, meg egyáltalán, nem vagy Te olyan fontos, hogy Veled is fölmossák a padlót, hogy Téged is megleckéztessenek. Tévedtél! Nem először és lehet, hogy nem is utoljára.

Eddig Te sem politizáltál, Te sem szóltál, inkább hallgattál. A kibekkelésről úgy tartottad, hogy az a legcélravezetőbb és legbölcsebb megoldás. Ezt tanultad és ezt is adtad tovább: ne szólj szám, nem fáj fejem, hallgatni arany és így tovább. Kényelmesebb és biztonságosabb volt A többséggel együtt haladni, vagy éppen ülni a melegben. (Ahol büdös van, ott bizony meleg is – valamit valamiért.)

Nem szóltál, amikor A többség sértett, bumfordi vezére, Vidnyánszky Attila átírta az Előadó-művészeti törvényt. Nem szóltál, mert olyan jó volt hallani, hogy a nagytermészetű ember, az elnyomott magyarság védőangyala a társulatok érdekében cselekszik, és mivel Te is társulati tag vagy, örömmel vetted, hogy Téged sem zavarhatnak el, nem kell elhagynod szeretett otthonod, nem kell megváltoznod. Igaz, hogy ez az új törvény, amit Attila kedves ügyvéd barátjával, Kriza Zsigmonddal pár nap alatt megalkotott, gyakorlatilag megszüntette a demokratikus döntéshozatalt, és a független, értsd nem kőszínházi, nem normatív alapon támogatott, de nemzetközileg elismert művészetet a kafkai EGYÉB kategóriába sorolta, végső soron kipusztulásra ítélte. Te nem szóltál, mert nem ért közvetlen sérelem, és egyébként sem szeretsz elméleti írásokon rágódni, vitázni, együttműködni, nem akartál bajlódni a szavak mögött megbúvó súlyos üzenettel, amit Molnár Ferencnél egyszerűbben senki sem fogalmazott meg nálunk: einstand!

Ingerküszöbödet, kedves szakmai Kisebbség, nem érte el az sem, amikor az új törvény betűi szerint létrejöttek a centrális erőtér bizottságai, átalakultak az érdekképviselet szervezetei és előkerültek, előbújtak Vidnyánszky Attila elvbarátai, támogatói, mindenki, akiről eddig nem hallottunk semmit, de most végre megkapták jutalmukat. Nem emelkedtél szólásra, amikor a nagytermészetű uraság kinevezte magát legfőbb elnöknek, rektornak, igazgatónak. Nem zavart a minden demokratikus szakmapolitikai szabálynak ellentmondó gyakorlat, mert közvetlenül nem érintett, az elvi kérdések meg sohasem érdekeltek igazán. Soha nem fogalmaztad meg magadnak, hogy mit is jelent a demokrácia. Abban biztos voltál, hogy számodra a művészet, a művészeted a legfontosabb, és éppen ezért azt a rendszert, amely biztosította neked a szabad alkotást, sohasem támadtad közvetlenül. Elfogadtad azt, ami és aki békén hagyott, más ügyébe nem akartál beleavatkozni. Ezért nem szóltál, amikor a főnök ígéretének megfelelően lassan és akkurátusan elnyomta a függetleneket, mint valami gennyes pattanást. Ideológiai elhajlással vádoltak meg műhelyeket, személyeket, és szigorúan ideológiai alapon (tehát szakmai indoklás nélkül) vágtak meg támogatásokat, nyúltak bele pályázatokba, segítettek vezetői pozícióba olyanokat, akik önerőből még egy levelet sem tudnának megírni, nemhogy egy pályázatot.

Nem szóltál, amikor az állami támogatásaikat lassan elvesztő, nem normatív alapon támogatott intézmények búcsút mondhattak a TAO támogatásuknak is. Te meg tudtál egyezni, a Te helyzeted rendezve lett, így megszűnt az érdek, amely szólásra ingerelt volna.


Épp így nem szóltál, amikor végre valaki szóvá merte tenni, hogy egyesek túl sok mindent megengednek maguknak és erkölcstelen a viselkedésük: szóvá merte tenni a szexuális és hatalmi zaklatást! Nem az áldozatot védted, hanem saját magadat! Attól tartottál csupán, hogy kevesebben vesznek jegyet, ha valahol kiderül az igazság. Hagytad, hogy addig gyalázzák azt, aki szólni mert, amíg el nem menekült.

Te, kedves szakmai Kisebbség, hallgattál, súlyosan hallgattál, sőt kikérted magadnak, ha mások politizáltak, tüntettek, ugattak, zavart keltettek!

„Minek keresi a bajt? Hát, magára vessen!” – mondtad, miközben bölcsen mosolyogtál, és messzire elkerülted azokat, akik helyetted is védték a demokráciát, a kultúrát, a szabadságot...

CSERHALMI: A KORMÁNYNAK NINCS BELESZÓLÁSI JOGA A SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSÉBE

24.HU
Szerző: JANKOVICS MÁRTON, LÁSZLÓ PÁL
2019.12.09.


Színészeket és színházigazgatókat kérdeztünk arról, mit gondolnak a nagy tiltakozást kiváltó kulturális törvényjavaslatról, és ott lesznek-e a hétfő estére meghirdetett tiltakozáson.

Széleskörű tiltakozást váltott ki egy múlt héten kiszivárgott törvénytervezet, ami megszüntette volna az NKA-t, ellehetetlenítette volna a független színházakat, és lényegében vétójogot adott volna a kormánynak az önkormányzati kőszínházak igazgatói kinevezéseiben. A törvénymódosítás ellen tiltakozó petíciót tízezrek írták alá, hétfő estére pedig demonstrációt is szerveztek színházi szervezetek és társulatok a kultúra függetlenségéért. A hétfőn benyújtott, felpuhított törvényjavaslatból végül kikerültek a legtöbbet támadott pontok, amit a tüntetés szervezői úgy értékeltek lapunknak, hogy „a kormány beijedt” és ők folytatják a tiltakozást.

A törvénytervezettel kapcsolatban az elmúlt napokban sokan megszólaltak Alföldi Róberttől, Ónodi Eszteren át Mácsai Pálig, mi most olyan színházi embereket kerestünk meg, akik eddig nem fejtették ki a véleményüket nyilvánosan.

"Nem értek egyet ezzel a tervezettel, mert az állam és a kormány nem a saját pénzét költi, hanem az enyémet, így nincs beleszólási joga a színházak működésébe. Bár beteg vagyok, de természetesen ott leszek este a Madách téren a tüntetésen"

– mondta Cserhalmi György a 24.hu-nak...

A FASISZTA ÁLLAM A TUDOMÁNY UTÁN BEDARÁLJA A SZÍNHÁZAT ÉS KÖNYVKIADÁST - ELPUSZTÍTJÁK A SZABAD GONDOLAT, ALKOTÁS, ÖNKIFEJEZÉS ÉS TÁJÉKOZÓDÁS, AZ EMBERI LÉT ALAPJAINAK MARADÉKÁT IS

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2019.12.09. 



Aki azt gondolja, hogy van önkorlátozó diktatúra és egy fasiszta rendszer képes konszolidálni magát, az becsapja önmagát és közönyével utat enged a szabadság és az emberi élet teljes felszámolásának. Orbán Viktor fasiszta rendszere szisztematikusan és körkörösen nyirbálja meg a szabadságjogokat, kebelezi be és államosítja a közélet, a sajtó, a civil társadalom, az oktatás, a tudomány és a művészet egyes elemeit, majd saját embereit vezető pozíciókba ültetve cenzúrázza, hamisítja a világot, üldözi el a tehetségeket és szuverén alkotókat.
Akinek ez nem fáj, és nem jelent semmit, az nem tudja, hogy mindez nem a végső állomás, hanem egy-egy fontos lépés a totális kontroll, a nyílt diktatúrához vezető úton. A gondolkodó ember lemészárlása, a szabad gondolkodás és ismeretszerzés kivégzése zajlik, a külvilágtól elzárt elmebeteg társadalom létrehozása, amelyben a felcsúti gondolkodás korlátai közé szorított emberek egyre fullasztóbb légkörben élnek, és ahol minden szabad gondolat, érzés nemzetellenes hazaárulás lesz, amit előbb-utóbb szankcionálni fognak.
A jó színház mindig veszélyes volt a hatalomra, különösen az elnyomó hatalmakra, amelyek rettegtek tőlük. Ezért a diktatúrák is létrehozzák mindig a maguk színházait. A rendszer ideológiájának megfelelően egy náci színházat már alapítottak Budapesten. De ez nem elég, az egész színházi életet kell kontroll alá venni, megregulázni, cenzúrázni, fasizálni, amit majd nemzetinek és kereszténynek fognak nevezni, ami “értéket” közvetít, szemben az ilyen szabad színházakkal, amelyek áthallásosan politizálnak, örök igazságokat mondanak el az emberi elnyomásról és gazemberségről. Ezek majd lelkesítenek.
Abszurd, hogy az első magyar Oscar-díjat a Mephisto című film nyerte, amely azoknak az embereknek a hazugságáról és aljasságáról szól, akik fasiszta és náci rendszereket szolgálnak ki, és azt hazudják maguknak és a külvilágnak, hogy ezzel csak a művészetet és az értékeket védik, s nélkülük sokkal rosszabb lenne. Miközben csak gyávák, karrieristák és haszonlesők, jellemtelen gazemberek, akik semmit nem védenek meg, de mindent elárulnak, eladnak és a végén maguk is megkapják megérdemelt büntetésüket.

MEGHALT ORMOS MÁRIA

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: nepszava.hu
2019.12.09.



A Széchenyi-díjas történész életének 90. évében hunyt el – közölte a Magyar Tudományos Akadémia.

Életének 90. évében, 2019. december 8-án elhunyt Ormos Mária Széchenyi-díjas történész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Modernkori Történeti Tanszékének professor emeritája, korábban az egyetem rektora és a kar megbízott dékánja, a 20. századi magyar és egyetemes történelem neves kutatója - közölte az MTA.


Ormos Mária 1930-ban született Debrecenben. Egyetemi tanulmányait Debrecenben és Budapesten végezte, 1952-ben Debrecenben szerzett történelem–magyar szakos tanári diplomát. 1953-ig tanársegéd a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, 1953-tól 1957-ig tanársegéd, majd adjunktus Szegeden a József Attila Tudományegyetemen. 1957-ben fegyelmi eljárással eltávolították az intézményből. 1957-től 1963-it levéltári segédmunkatárs, általános iskolai tanár, majd lexikonszerkesztő. 1963-tól 1982-ig az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, majd főmunkatársa. 1984 és 1992 között a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektora. 2001-től professor emerita.

Kutatási területe Európa és Magyarország 20. századi története 1945-ig. Kandidátus 1968-ban, a tudományok doktora 1980-ban lett. 1987-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1993-ban rendes tagjává választották. Munkásságát egyebek mellett Széchenyi-díjjal és Akadémiai Díjjal ismerték el.

Ormos Máriát a Magyar Tudományos Akadémia saját halottjának tekinti. Temetéséről és búcsúztatásáról a család később gondoskodik.

MIÉRT AKARJA MAGA ALÁ GYŰRNI A KORMÁNY A SZÍNHÁZAKAT IS?

MÉRCE
Szerző: KOVÁCS BLANKA
2019.12.09.


Néhány napja röppent fel a hír, hogy a kormány megszüntetné a Nemzeti Kulturális Alapot (NKA), valamint a színházak felett is nagyobb kontrollt kíván gyakorolni egy törvénymódosító csomag révén. Habár most úgy tűnik, több ponton visszakozott a hatalom, a színházi világ így sem könnyebbülhet meg nagyon: tavaly például a kulturális TAO támogatás megszüntetése volt az, ami miatt aggódniuk kellett, miközben a jobboldali „kultúrharcból” is bőven jutott nekik. Zubek Adriennel, a Stúdió K színház egykori ügyvezetőjével és a Független Előadó-művészeti Szövetség társelnökével beszélgettünk arról, miért akarja a kormány ennyire átalakítani a színházak működését.

A kiszivárgott előterjesztéshez képest végül egy „puhított” verziót nyújtott be a Fidesz az országgyűlésnek. Kikerült a miniszteri vétójog a kőszínházak esetében, illetve a független színházak működési pályázatának tilalma is, az NKA-t nem is említik. Mi lehet az oka, hogy ennyire engedtek a szakmai nyomásnak, mind az NKA, mind a színházak esetében?

Nemcsak a szakma állt ki maga mellett, úgy-ahogy, végre, hanem az emberek is, egyszerűen megképezték azt a tömegnyomást, amivel már nem érte meg szembe menni. Mindez nagyon szépen mutatja, hogy bár mindig úgy néz ki, mintha esélytelenek lennénk egy irdatlan hatalmi gépezettel szemben, valójában van értelme az érdekvédelmi harcnak.

Ugyanakkor egyáltalán nem nyugodhatunk meg, amivel azt is mondom, hogy továbbra is szükségünk lesz a támogatásra: a független színházak működési pályázatát ki lehet írni egy semmire se jó keretösszeggel; az NKA-t el lehet suvasztani egy később megalkotandó rendeletben (nagyon sok mindent a majdani részletszabályokra bíz a törvény, miközben felállítja azt a nagytanácsot, amelynek a gumi-megfogalmazás szerint bármi alárendelhető); és az igazgatók kinevezéséhez továbbra is kell a minisztérium, noha itt is fontos eredmény, hogy a vétójoga már nincs a tervezetben. Mindenesetre, végtelen hálásak vagyunk a mellettünk kiállóknak, és továbbra is kérjük a támogató figyelmüket.

Lehet köze ennek ahhoz, hogy még a híresen kormánypárti Magyar Művészeti Akadémia (MMA) támogatását sem tudták megnyerni?

Lehet. Tudjuk, hogy jobboldalról is sokan lobbiztak a törvényjavaslat korábbi formája ellen, köztük az MMA, aminek ehhez önérdeke is fűződött...

Az NKA eddig sem volt fenékig tejfel, mert 2016-ban jogokat kapott benne az MMA: a mindenkori elnökének fontosabb esetekben vétójoga van (noha nem tudunk arról, hogy élt volna ezzel), továbbá jelölhettek kuratóriumi tagokat is. Az NKA megszűnésével és a tanácsok létrejöttével sok pozíciót elvesztettek volna, ugyanis az MMA a tervezetben nem szerepelt, tehát úgy tűnt, nem lesz szava. De a hivatalos indoklásukban az is állt, hogy a változtatás olyan mértékben megy szembe azzal a központi gondolattal, amiért az NKA-t létrehozták: hogy egy kormánytól független, de sok állami pénzzel bíró intézmény legyen, ami garantálja a szakmai önigazgatást és a szakmaiságot általában, hogy az már nekik sem fért bele.

Felmerül a kérdés: miért pécézte ki magának a kormány a színházakat?

ILYEN A NYUGDÍJASOK ÉLETMINŐSÉGE MAGYARORSZÁGON

HÍRKLIKK
Szerző: KORÓZS LAJOS
2019.12.09.



Szociológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a magyar nyugdíjasok a legelégedetlenebbek az életükkel, a magyarok a legboldogtalanabbak, és hazánkban a legalacsonyabb az elégedettek aránya. Ezt nem én állítom, hanem az Eurostat.

Nézzük, mi a helyzet nyugdíjas-fronton a Nyugdíjas Parlament megállapításai után:

1. Nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek.

2. 2010 óta kétszeresére nőtt a szegénységben élő nyugdíjasok száma.

3. A bérek dinamikus növekedésével szemben, a nyugdíjak inflációkövető technikája a tartós leszakadást eredményezi.

4. Az inflációkövető technika egy csapda.


Az MSZP nevében benyújtott indítványaimat rendre leszavazta a fideszes többség. Ez értékválasztás is részükről.

Javasoltam az úgynevezett svájci indexálás visszaállítását, ami szerint 2020-ban 5,6 százalékos nyugdíjemelésre kerülne sor. A fideszesek leszavazták, s ezzel azt mondták, hogy minden nyugdíjas elégedjen meg a 2,8 százalékos emeléssel és punktum!

Egy másik indítványban javasoltam, hogy az öregségi nyugdíjminimumot emeljék 80 ezer forintra. A fideszesek szerint senki nem érdemli meg az ilyen mértékű emelést, így marad a 28 ezer 500 forint és a hozzárendelt többi ellátás: az anyasági, a GYES, a GYED…

Közben undorító módon húzzák az időt a rokkantak ügyében, hiszen az Alkotmánybíróság március 31-ig adott határidőt a kormánynak. Persze ezt is leszavazták, és azt üzenték a rokkantaknak, hogy minden marad a régiben. Meg lesznek alázva, mint régen, és kártalanítást sem kapnak, mert nem érdemlik meg...


TÉNYLEG AZ UTOLSÓ ESÉLYEINKKEL JÁTSZUNK

KLUBRÁDIÓ / REGGELI GYORS
Szerző: GALAVITS PATRIK / KLUBRÁDIÓ
2019.12.09.


Nem igaz, hogy atomerőművek nélkül nem lehet elérni a karbonsemlegességet, Ursula von der Leyen ambíciózus éghajlatváltozás elleni tervei pedig jót tehetnek az EU-nak, de a keleti tagállamok, köztük Magyarország meggyőzése nem lesz könnyű. Erről is beszélt a Klubrádiónak adott interjújában Malte Hentschke, a berlini központú környezetvédelmi ernyőszervezet, a Klima Allianz energiapolitikai szakértője. Malte Hentschke az ENSZ jelenleg is tartó klímacsúcsán is részt vesz, és mint a legtöbb klímavédelmi szakember, ő is állítja: a politikusok a következő hónapokban az utolsó esélyt ragadhatják meg az éghajlati katasztrófa elkerülésére.

Galavits Patrik Reggeli gyorsban elhangzott interjújának hosszabb változatát olvashatják:...

MI VAGYUNK AZ EMIGRÁNSOK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Swan Edgar
2019.12.09.



  Vidám jó reggelt! Megint rajtam a sor(os) és 
  az idegbaj, hogy meddig mennek még el 
  maffiadiktátorék, amire már a fotelba ragadt 
  seggű patópálok és patópálnék is azt 
  mondják, ez elég volt. Tudom, hogy 
  nyekeregni sokkal egyszerűbb és 
  bejelenteni, soha nem szabadulunk meg 
  ezektől, kár minden erőfeszítés, de a 
  véleményem változatlan: ez már a 
  végvonaglás. Igaz, az a meggyőződésem 
  sem változott, hogy még nagyon sokat fog 
  romlani a helyzet, mire vége lesz. De már ez 
  sem érdekel, úgysem lehet megúszni. Akkor 
  meg mindegy, legyünk túl rajta.

A Magyar Ateista Társaság feljelentette Kövér Lászlót közösség elleni uszítás vádjával. Nem butaság egyébként, naponta fel lehetne jelenteni a mára teljesen begőzölt portást. Kövér rohadtul keveri a szólás szabadságát a legalja, mocskos uszítással. Persze arról is meg van győződve valószínűleg, hogy neki és elvtárainak joga van bármilyen ocsmány módon gyalázkodni, de róla és imádott gazdájáról senki ne merjen egy rossz szót sem szólni, mert akkor kezdődik a vég nélküli hörgés. Én speciel nem vallom magam ateistának – azon egyszerű oknál fogva, hogy ahogy isten létét, úgy isten (bármit is értünk isten alatt) nem létét sem tartom bizonyítottnak -, a vallást azonban elutasítom. Ami ebben az országban mostanában megy, amit a megélhetési keresztények megengednek maguknak, az bőven túlmegy minden határon. A portás gyógyszere olyan messzire gurult, hogy azt már ötven intenzíven empatikus dilidoki sem tudná összeszedegetni. Eddig még csak – pedig az sem csak – a baloldaliak és liberálisok ellen uszított ez a túlfizetett tahó, de mostanában annyira beleszorult a vakhitbe, hogy a nem vallásosokat átkozza és mocskolja teli tüdőből. És úgy hiszi, neki ehhez joga van. Na, nem baj, tudtommal a böriben is van mód gyakorolni a vallást. Lesz ideje elmélyülni.

A pártlapok veszettül köpködnek, mert ma estére tüntetés szerveződik a Fidesz legújabb terve ellen, ezúttal a színházakat óhajtják felzabálni. Legalja posványék teljes hangerővel nyüszítenek, hazugságot és mocskolódást keverve a vinnyogásba. Egyrészt, hogy drágajó kormányunk nem fizeti a színházaknak járó támogatást, mert az úgy korrekt, hogyha drágajó kormány finanszíroz, akkor ellenőrizhessen is és bele is szólhasson. Aha, meg a lónak a faszát. Pont ugyanezt harsogták akkor is, amikor rátették a mocskos mancsukat a MTA kutatóhálózatára. Mostanra szét is baszták az egészet, ahogy arra lehetett is számítani. Azt pedig már ötezerszer elmondtam, de nem vagyok rest elismételni: nem a kormány fizeti a színházak támogatását, hanem mi, adófizető polgárok. Baloldaliak is, liberálisok is. A geci kormány rajtunk, polgárokon akar bosszút állni. Tőlünk akarja elvenni a színházat, a könyvet. Mindent. Azt pedig csak visszafogott szentségelés közepette jegyzem meg, hogy elmegy a retkes picsába az összes ótvaros görény propagandista, amikor ráfér a pofájukra neves művészek, hosszú évtizedek óta szeretetnek és tiszteletnek örvendő színészek pocskondiázása. Pogány Judit, Gálffi László, Bálint András, Mácsai Pál, Ónodi Eszter, Péterfy Bori nevét még akkor is ismerni fogjuk, amikor Orbán Viktor tyúkszaros diktatúráját elfújta a szél, az érte vergődő bűnözők pedig méltó helyükre kerültek.

Jut is eszembe Mácsai Pálról. Talán ideje lesz leporolni azt a verset. Akkor másféle nagyuraknak szólt. A címzett változott, a mondanivaló nem...


“MI OTT LETTÜNK EGY CSALÁD, ABBAN A KIS SZOBÁBAN”

ABCUG BLOG
Szerző: PIVARNYIK BALÁZS, NEUBERGER ESZTER
2019.12.09.


Az egyik első családok átmeneti otthona volt az országban a Szociális és Rehabilitációs Alapítvány (Széra) Budapest rákospalotai otthona, ahol 1997 óta találnak átmeneti menedéket lakhatási és megélhetési problémákkal küszködő családok. Nem csak szállást, hanem életvezetési, lelki segítséget is kapnak az otthon lakói az itt eltöltött másfél év alatt, úgy, hogy közben az ott dolgozó szakemberek nem kezelik a bajbajutott szülőket magukról és másokról gondoskodni képtelen gyerekekként. A Széráé emellett az egyik legkomplexebb szociális program a hazai családok átmeneti otthonai közül: kiléptető lakhatási programjukkal eddig összesen több mint 80 családot segítettek önkormányzati bérlakásokba. Munkájáért 2018-ban Jószolgálat-díjjal jutalmazták a szervezetet.

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

„A VILÁG KEZD TOTÁLISAN MEGHÜLYÜLNI” – MAGYAR HANG-AJÁNLÓ

MAGYAR HANG ONLINE
Szerző: Magyar Hang
2019.12.05.


A TARTALOMBÓL:

Presser Gábor: A világ kezd totálisan meghülyülni – A zeneszerző a C. ügynökről és a többi besúgóról, a zene lelketlen fogyasztási cikké válásáról, közéleti kiábrándultságról és A padlás New York-i kalandjairól. Interjú!

Orbán a válság haszonélvezőjeStefano Bottoni a Magyar Nemzet megszűnéséről, a polgári Magyarország bukásáról, az olasz „dimenziókról” és a nyugati világ megosztottságáról. Interjú

„A cigók nem indiaiak?” –Kétezer-ötszáz külföldi munkás lakik majd az épülő tiszaújvárosi konténervárosban. Riport

„Nem akarnak azok itt maradni” – A migráció mellett a csempészeknek és a háborúnak is köszönhetjük a csikériai alagutat. Riport a határról

Füstbe ment – Mészárosék milliárdokat vettek ki az erőműből, így a kármentést is az adófizetők állják majd

Legyünk résen a karácsonyi ajándékvásárlásnál – Ha kétféle áron kínálnak egy árut az áruházban, csak az olcsóbbat számlázhatják

Intézményi visszaélés: feljelentést tett az Emmi – A debreceni gyanús ügyek a minisztérium alá tartozó SZGYF-ig érnek

Beázik a méregdrága uszoda – Több százmilliós vitatott tételek a frissen átadott II. kerületi létesítményben

Elveszítette Bölcs Vár jellegét – Botrányok után és pereskedés közepette 8,7 milliárd forintért vásárolta meg a Magyar Nemzeti Bank azt a budai Várban álló műemléket, amelyet öt éve egyszer már megvett éppen annak az alapítványnak, amelytől most visszaszerezte

A nő, aki lerombolja Morales szocializmusát – Könnyen megtörténhet, hogy Bolívia most az egyik szélsőségből a másikba zuhan

Közelebb hozza-e a békét a párizsi csúcs? – Hozhat-e áttörést december 9-én Párizsban a normandiai négyek találkozója a kelet-ukrajnai helyzet rendezésében?

Mélyülő válság közepette ünnepelt a NATO – A megújulásra egyelőre képtelen szervezet 70 év után a helyét keresi

A Fidesz torpedózta meg a felvidéki magyar összefogást? – Mintha egy latin-amerikai szappanoperát láttunk volna az elmúlt hetekben Szlovákiában

„Dodinak már égnek állt a haja” – A Vakáción a Mézga család operatőre volt Dargay Attila felesége, Henrik Irén. Interjúnkban elsősorban ennek titkairól kérdeztük az idén 82 éves filmest. Interjú

Aki Bethlen Istvánt és II. Erzsébetet is megfesthette – László Fülöp munkásságát itthon alig ismerjük, külföldön viszont nagy becsben tartják képeit

Világegyetem a „semmiből”? – Dr. Orosz Lászlót, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Fizika Tanszékének docensét kérdeztük arról, mit tart a mai fizika – a semmiről. Interjú

Idegenné saját testvéreit – Tizenöt éve tartották a határon túli magyarok állampolgárságáról szóló népszavazást. A külhoni magyarokkal kapcsolatos, egyes anyaországi fejekben tetten érhető zavar nem volt előzmény nélküli – és, ha enyhült is, máig sem múlt el

– Perzsa dekadencia: sáfrány, rózsavíz és kardamom –Kötelező kitérő a budapesti Nagydiófa utcában található iráni cukrászda

Szülési fájdalmak árán a kilencnyilasért – Mesébe illő történetekkel és különleges egyéniségekkel vált a világ egyik legnépszerűbb sportjává a darts

Publicisztika:

Dévényi István: 90 perc halál, hálás feltámadás
Gulyás Balázs: Kósa Lala, Köves Slomi és a cimborák
Ficsor Benedek: Vágóhidak az örökkévalóságnak
Szerető Szabolcs: Koravén demokraták
Borbély József: Bizánc felé – hazafelé?
Dr. Kövér József: Gittegyletként működött a kamara
Pápay György: Nyilasok, kommunisták és a Fidesz
Mangel Gyöngyi: Az orrodat is tisztítja
Stier Gábor: Képes lesz-e Merkel elengedni a hatalmat?
Lukács Csaba: Napfürdő (Fotó: Déri Miklós) – Helyzet-Kép
Híd Jenő: Télapó itt lett volna
Lackfi János: Halvér
Haklik Norbert: Dalban mondom el (csak legyen, aki megértse)
Pethő Tibor: Duda és hupni – Ószleng
Gazda Albert: Nélkülem
Szerető Szabolcs: Futballtörténelem élőben – Szotyola
Puzsér Róbert: A gépfelség elve
Marabu: Sajtószabadság van

Kritika:

– Másnaposság mámor nélkül – Eszmélet
– Itt vannak a magyarok – Hász Róbert: Fábián Marcell és a táncoló halál
– A szembenézés tágassága – A tér tágassága. Életműinterjú Rajk Lászlóval
– Megint megírtak minket – Solymosi Bálint: Vakrepülés
– Ewokokról mesélni I. Erzsébet Angliájában – Gimesi Dóra–Jeli Viktória–Tasnádi István–Vészits Andrea: Időfutár 8. A visszazökkent idő
– Panamázó pesti kisemberek – Molnár Ferenc: Az éhes város
– „Csókot sem fogok kérni” – Nyáry Krisztián: Életemnél is jobban
– Kolozsvár–Kreuzberg, csak oda – Szántó T. Gábor: Európa szimfónia
– Barokk freskók tudományos bédekkere – Barokk freskófestészet Magyarországon. Szerkesztette: Jernyei Kiss János
– Akárcsak a Badacsony, a tokaji bor és a Hősök tere – Weiner Sennyey Tibor: Hamvas Béla ezerarcú és egyszerű élete és műve
– A tér nem egy végtelen tartály – Carlo Rovelli: A valóság nem olyan, amilyennek látjuk

TÓTA W.: A SZÍNHÁZ AZ ÚJ CEU

HVG ONLINE
Szerző: TÓTA W. ÁRPÁD
2019.12.09.


Mindig kell az ellenség. A kultúra elleni kampf nem áll meg.

Hosszú bénultság után a kormány feltalálta magát, és eldöntötte, hogyan viszonyuljon az ellenzéki fővároshoz. Szőnyegbombázással.

A támadás magyarázata – miszerint a kormány felügyeletére van szükség a színházi zaklatások megakadályozására – eleve kijelöli a közönséget, ugyanis ezt (ahogy a kocsismátéizmusokat általában) csak full hülyék eszik meg. A többi észleli, hogy előbb volt az előterjesztés, mint a botrány. Mint annyiszor, a Fidesz helyből lemond mindenkiről, aki egy ennyire tufa hazugságon átlát. Azok gyanús entellektüelek.

Amennyiben a miniszter jogot szerez a színházigazgatók kinevezésére, az ő felelőssége lesz, ha a helyükön maradnak kormánykritikus darabokat rendező vagy színpadra engedő direktorok. Kásler Miklós emberi nagyságán és politikai bátorságán múlik tehát a sorsuk. Nyilván életveszélyes lenne az olyan rendszer, amiben bármi Kásler Miklós bátorságán és tartásán múlik.

A CEU elüldözésének sem a többi egyetem oktatói és diákjai örültek, hanem azok a szegény buta drukkerek, akiknek aznapra ez volt a gólöröm – ha már a focival a pocakos tábornok semmire se ment tíz év alatt. A színházak elleni parasztfelkelés nem a kultúrafogyasztó polgárok kedvéért történik: a vérszomjra idomított talpasoknak készül az új migráns, az új zsidó – az ellenség, akit a mi hőseink férfias csatában le tudnak küzdeni.

Ahogy eddig is szakadatlanul: legyőzték Brüsszelt, a civileket, a genderlobbit, a Népszabadságot, Sorost, Ferenc pápát, mindenkit levertek a palacsintasütővel. Október 13-án felkapcsoltak a lámpák a nézőtéren, és kiderült, hogy már rég nincs teltház. De új szerepet ők már nem tanulnak.

A cél itt is a rombolás, ahogy a CEU elleni hadjárattal. Ez nem kenyérharc, nem kulturális térfoglalás. Azért nem, mert nem áll szerep és színpad nélkül egy kormánypárti gárda, akik eddig csak azért nem csinálhattak kultikus darabokat, mert nem jutottak lehetőséghez. Ahogy láttuk a filmművészet vagy a kultúrkampf összes többi területén, vagy akár – az Origo és a Figyelő lenyúlását követően – a sajtóban: nincsenek nekik szerzőik, szakembereik, művészeik, a világ összes pénzéből sem születnek meg a nagy művek. Fideszesnek lenni zsákbanfutás, igazodás a legegyszerűbb klisékhez és a nackó giccshez, állandó rettegés az újítástól, az ötlettől, a gondolattól, mert mi van, ha valahol keresztezi a hivatalos vonalat. Éppen az ilyen, jobb házibulikban is védhetetlen manőverek miatt nincs már mögöttük értelmiség, nincs vitázó és kreatív nyilvánosság, és nem állhat mögéjük senki, aki szalonképes akar maradni a szektán kívül. Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy felégetik a célpontot, aztán részegen gajdolják a romok közt a fehérvári huszárokat.

Nem az ellenzéki állócsillagok foglalják előlük a helyet. Hanem vannak a csillagok, meg van az üres sötétség.

SZISZÜPHOSZ MEGLÁTOGATÁSA NO7 – ÁLLAMI SZÚNYOGPÁLYÁZATOK (2020-2022) GÁZMINTÁKKAL

ÁTLÁTSZÓ / FAPADOS AGROKEMIZÁLÁS
Szerző: DARVAS BÉLA
2019.12.08.


(Fapados agrokemizálás No43)

2017-ben írtam ötrészes sorozatot, majd ez év nyarán írtam hozzá a hatodik részt a hazai csípőszúnyog-állománygyérítésről az Átlátszón lévő vendégblogomban, s írásomat – ha keveseket kellemetlenül is érintett – nem sikerült jogilag megtámadni. Kérdezték, hogy miként úsztam meg? Talán akként, hogy az igazat írtam le. Sikerem azonban csakis idáig terjedt – a cikksorozat nyomán minden maradt a régiben. Ahogy mondják: talált, de nem süllyedt el. Az addig cipelt kő a csúcs előtt visszagurult a mélybe. Jöhetett hát az ismétlés. A hazai hatóságoktól képtelentől képtelenebb válaszokat kaptam. Olvashatja, akit érdekel. Csupán az MTA Diverzitásbiológiai Tudományos Bizottsága (DTB) figyelt fel az ügyre és vezetőjük, Varga Zoltán Sándor (Debreceni Egyetem) hívott meg az általa vezetett bizottságba, hogy előadásban ismertessem előttük a cikksorozatban leírtak szakmai tartalmát. Ezt az előadást utóbb nyilvánosan is megtartottam a Magyar Ökotoxikológiai Társaság 2017-es konferenciáján, így nyoma is maradt.

Két év álságos csönd következett; az ügyet elővették, majd ejtették – mañana. 2019-ben aztán az MTA lépett. Szerintem pályázati számításai diktálták ezt a lépést. Nekem ugyan nem válaszolt a soros ügyintéző, de hirtelen több kutató is felfedezte a csípőszúnyogok területét. Nincs kétségem afelől, hogy az MTA hajdani kutatóhálózatának átalakítása terelte ebbe az irányba az érdeklődést, amelyben az Ökológiai Kutatóközpont is gyakorlati megoldásra váró területeket keres magának. Miért is ne, ha van hozzá eredmény és gyakorlati érzék. A 2019. augusztus 26-ai konferencia (174. kép) – amelytől távol maradt a PMG-konzorcium – azonban sajnos egyikről sem győzött meg. Az különösen elképesztett, hogy akadémiai kutatóintézeti munkatárs a valahol (nem feltétlenül nálunk) használt idegmérgek szakirodalomban található mellékhatásairól beszélt nagyon felszínesen, és saját eredményt egyetlent sem tudott felsorolni, sőt a hazai eredményeket sem ismerte jól. Még kínosabb talán, hogy a december 17-ei – a csípőszúnyogokat tekintve előzővel eléggé átfedő tematikájú konferencián, amit most a DTB szervez, ez a gyöngécske előadás is ismétlésre kerül. Gáz – mondanám, ha nem viselkednék...

ÍGY KERÜLT BELE ORBÁN VIKTOR A DONALD TRUMP ELNÖKSÉGÉT FENYEGETŐ BOTRÁNYBA

444.HU
Szerző: PANYI SZABOLCS
2019.12.09.


A magyar és az amerikai tárgyalódelegáció pontról pontra haladt a tárgyalási menetrendben Orbán Viktor és Donald Trump májusi találkozójakor, amikor a Fehér Ház tárgyalóasztalánál a Trump elnök oldalán ülő megbízott védelmi miniszter, Patrick Shanahan vette át a szót. A téma felelőseként egy vitás ügyre akart rátérni: Ukrajnára. Csakhogy Trump azon nyomban félbeszakította és Orbánra utalva azt mondta, hogy “a miniszterelnökkel ezt már négyszemközt megbeszéltük”. Trump azt is hozzátette, hogy az Orbánnal folytatott privát megbeszélése után minden tiszta Ukrajna kérdésében, Orbán ezt jobban tudja.

A jelenetet a május 13-i Orbán-Trump tárgyalás tágabb körű, nagyjából kéttucat fővel zajló részének egyik résztvevője írta le a Direkt36-nak, és a történteket egy, a beszélgetésről közvetett információkkal rendelkező magyar forrás is megerősítette a Direkt36-nak. A rövid jelenet azért kapott jelentőséget, mert a Donald Trump amerikai elnökkel szembeni alkotmányos vádeljárás (impeachment) meghallgatásai során több tanú is azt vallotta, véleményük szerint Orbán Viktor is Ukrajna ellen hangolhatta az elnököt...

ÚJ KÖZÉPKOR

REZEDA VILÁGA BOG
Szerző: Rezeda
2019.12.09.


Kövér Lászlót följelentették uszításért, Azbej Tristan pedig álruhában Burkina Fasóba utazott keresztényeket menteni. Ez a két dolog lényegileg tartozik össze, s mint majd látni fogjuk, kénköves és tömjénszagú országunkban mindezek miatt fel kell emelnünk a szavunkat az ateista-üldözés, noch dazu a muzulmánüldözés ellen. Kövér Lászlót azért jelentették fel, mert a nem keresztényeket istenteleneknek, hazaárulóknak és nemzettagadóknak nevezte, mintha Jumurdzsák lenne az Egri csillagokból, hitetlen gyaurozva az ellent a rozzant aklában.

Nem tudom, kitetszik-e, de nagy veszélyben van világi létünk. Tavaly már a karácsonyfa köré kitett nyüves szánkók is szakrális tárgyakká váltak, aki pedig advent idején tüntetni mert, mivel készült éhen dögölni, azt istentagadónak nevezték. Nem szoktam nagy szavakat használni, inkább röhögve lehülyézem a fideszcsürhét, de immár rá kell világítanom arra, hogy tébolyodottságuk fizikai veszélyt jelent. Kendőben a villamoson utazót zaklatnak nem is létező hite miatt, ha valaki kicsit többet csücsül a szoláriumban, félhet kimenni az utcára.

Azbej Tristan a pénzmosás mellett azért utazott Burkina Fasóba, mert ott keresztényeket üldöznek a dzsihádisták. Idehaza meg keresztes háborút indított a nemzet ellen a Fidesz. Secko jedno. Mivel jó, ha tudjuk, a népességnek talán a harmada hívő, még kevesebb a buzgó hitéletet élő, így, ami itt folyik, a kisebbség terrorja a többség ellen, s annak a legrosszabb fajtája, amikor a hitét akarja erőszakkal terjeszteni, és hatalmi eszközökkel rákényszeríteni a másikra, és ehhez minden eszköze meg is van. Társadalmi berendezkedésünk már régóta feudális, most tartunk ott, hogy szellemi életünk is visszatérjen a középkorba...

NŐ AZ INFLÁCIÓ, MATOLCSYÉK MÁRIS MÁSHOGY MÉRNÉK. DE IGAZUK VAN?

HVG360
Szerző: FARKAS ZOLTÁN
2019.12.09.


Ideje megváltoztatni az infláció mérésének módszerét – javasolta a Magyar Nemzeti Bank vezérkara, épp akkor, amikor a forint árfolyama gyengül, és a statisztika egyre nagyobb drágulást mutat. A gondolat egyrészt nem új, másrészt az indoklás egy része biztos, hogy sántít.

A 2008–2009-es globális válság óta megváltozott az infláció természete. Ennek egyik jellemzője, hogy gyengült az árfolyam és az infláció kapcsolata – állítja egyhangúan a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Matolcsy György, az alelnök Nagy Márton, a főközgazdász Palotai Dániel és a monetáris politikáért felelős ügyvezető igazgató, Virág Barnabás, akik a minap vázlatszerű írásban elemezték az új idők új fejleményeit.

Lehet, hogy ez a kapcsolat valóban gyengült, de bizonyára nem szűnt meg, erre az elmúlt napokban is akadt bizonyíték. Miközben a magyar – és a román – gazdaság produkálja a legnagyobb inflációt az unióban, a forint a minap újabb mélységi rekordot állított fel, amikor egy euróért 337,27 forintot kellett adni. És bár a lej 4,78 eurós árfolyama is negatív rekord, a román valuta értékvesztése még mindig szerényebb, mint a forinté.

Némi kapcsolat az árfolyam és az infláció között a magyar gazdaság csaknem egy évtizedes adatait vizsgálva is felsejlik. A 2010-es évet bázisnak tekintve a forint körülbelül 20 százalékot gyengült, miközben a fogyasztói árak szintje történetesen 21 százalékkal emelkedett. Összehasonlításképpen: Romániában is közel ekkora volt az infláció, viszont a lej cirka 16 százalékkal értékelődött le...

TERMÁLVÍZBEN, EGY SZÁL FÜRDŐGATYÁBAN DÖNTHETTEK KÖZBESZERZÉSEKRŐL BOLDOG ISTVÁNÉK

INDEX
Szerző: NÉMET TAMÁS
2019.12.09.



Úgy tűnik, a meghívásos közbeszerzési pályázatok leosztásában, az előre megbeszélt sikerekben, a visszacsurgatott pénzekben olyan szintű vadnyugati viszonyok alakultak ki Szolnok megyében, hogy a botrány akár egy fideszes országgyűlési képviselőt is magával ránthat. Ügyészségi nyomozás indult, egy ember nyomkövetőt kapott, 4 embert letartóztattak, köztük a kormánypárti parlamenti képviselő jobbkezét. Hogy működött a rendszer? És kik a főszereplők? Elmeséljük.

Nagyon komoly, felülről irányított rendszer alakulhatott ki Jász-Nagykun-Szolnok megye nagy részén a TOP-os pályázatoknál (Terület- és Településfejlesztési Operatív Program), azon belül is a 300 milliós értékhatár alattiaknál – ahol meghívásos és nem nyílt a közbeszerzés – abban, hogy mire pályázhatnak a települések, kiket kell meghívni, ki fog nyerni, és mindezt aztán kinek kell megköszönni...


NYUGDÍJAS KORÚAK IS BENTRAGADTAK A KÖZMUNKAPROGRAMBAN

HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu
2019.12.09.


Az idős, képzetlen nők tudnak legnehezebben kitörni a közmunkából.

Egyre több az idős és a nő a közmunkások között – írta meg a Népszava. 2016-ban még csak a közmunkások 29 százaléka volt 50 év feletti, most már 37,5 százalék ez a szám, a nők aránya pedig 50 százalék alattiról 59 százalékra nőtt.

Azok maradtak benne a közfoglalkoztatásban, akik megfelelő képzettség hiányában nem tudnak elhelyezkedni még az építőiparban vagy a hulladékgazdálkodás területén sem


- magyarázta a lapnak Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke. Ő azt tapasztalta: a nyugdíjhoz közeledő nők minden munkát elvállalnak, hogy pénzhez jussanak, házakhoz járnak takarítani, vendéglátóhelyeken mosogatnak, de sok helyen még ilyen munka sincs, így marad a közfoglalkoztatottság...

SZEGÉNYSÉG, 2019 DECEMBERÉBEN

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2019.12.08.


Sokszor írtam már arról, mennyire fontos lenne, hogy értsük a szegénységet. Értsük a viszonylagosságát, a szintjeit, mert ez sokat segítene abban, hogy a megoldásokat is megfelelően találjuk meg. És talán abban is, hogy ne sztereotípiák mentén ítélkezzünk.

Más a városi szegénység, és más a vidéki. Más a nyugat-magyarországi, és más a leszakadó keleti térségekben. Más egy olyan településen, ahol csak elszórtan fordul elő, és más egy szegregátumban. Más ott, ahol csak az utóbbi években szegényedtek el az emberek, és más ott, ahol generációk óta a nyomort örökítik át. És más volt a 19. században, mint most, napjainkban. És más India nyomornegyedeiben, és Európa közepén.

A legtöbb félreértés abból származik, hogy valaki nem a legmélyebb szegénységben próbál hatni, hanem ott, ahol inkább bizonyos tényezők tekintetében kevesebb van, mint máshol, ám úgy kommunikálja, mintha az mélyszegénység lenne. Magabiztosan állítja, hogy pofon egyszerű a dolog, csak oda kell vinni egy lehetőséget, és minden működni kezd. A mélyszegénység azonban nem ilyen. Ott nem lehet gyors sikereket elérni, mert sokkal több a visszahúzó erő, mint amire számítani lehet.

Emlékszem, pár éve, talán itt is írtam róla egy blogban, egy győri szakdolgozat opponense voltam. Kíváncsiságból vállaltam el, mert a szegénységről szólt, és érdekelt, mi van benne. Ott, a szegénység bemutatásánál borzongatóan írta le, hogy van olyan család, akiknél a vízöblítéses wc sem adatott meg, akkora a lakhatási szegénység. Jól emlékszem erre, mert előtte csináltattunk kerti, pottyantós wc-t, sok családnak, mert addig nekik az sem volt. Itt, Kelet-Magyarországon. Mert itt a szegénységet más mértékkel mérik.

A hátrányos helyzet meghatározása jogszabály alapján történik…de a terepről tudjuk, ez gyakran nem tükröz valós képet. Ilyenkor, mikor a gyerekek hátrányos helyzetű igazolása az alap a karácsonyi adományozásunkhoz, előfordul, hogy olyan ház előtt állunk meg az élelmiszeradománnyal, ahová be sem megyünk….visszafordulunk, mert a látvány azt üzeni, itt nem beszélhetünk szegénységről. Pedig hivatalos igazolással rendelkeznek róla. Más elveszíti ezt a státuszt pár száz forintos túllépés miatt, miközben az élethelyzetükben nincs változás, egy minimélbéres alkalmazás, pláne, ha azon még behajtócéges tartozás is van, nem ad biztosabb megélhetést. Ám ezeket senki sem vizsgálja. Ezek csak a konkrét család élethelyzetének ismeretében láthatók.

A szegénység sokszor a család önfenntartási képességének hiányából is adódik. Nincs beosztási képesség, a szegénység a pillanatnyi szükségletkielégítés vágyát táplálja, nem a spórolásét. Ezt megérteni, ennek a lélektanát, nagyon nehéz.

A múltkor vendégek voltak az alapítványnál, és a gyerekprogramon, a gyereket látva azt mondták: nem is látszik rajtuk a hátrányos helyzet. Végignéztem a gyerkőcökön. Csakugyan, mindegyiken szép ruha volt, nem volt szakadt, hiányos. Nyilván, mikor elkezdtük, ez nem így volt. Persze ezért is dolgozunk, hogy a ruha-cipő-kabát megfelelő legyen. És hála a rengeteg ruhaadománynak, meg a többi munkánknak, ez többnyire már rendben is van.

Többnyire. Mert azért épp a héten akadt meg a szemem egy fiúcskán, aki a mínuszokhoz már nem annyira megfelelő vastagságú sportcipőt viselt, de ez még a kisebb baj volt. A nagyobb az, hogy zokni sem volt rajta. Persze mi ez ahhoz képest, ahol tíz éve tartottunk! Nagy baj is lenne, ha nem tudnánk ebben eredményt felmutatni.

Kérdés persze, hogy mi az eredmény. Számomra egy beépült, fenntartható változás a családok életében, helyzetében. Olyan, amiben már segítség nélkül is, önerőből is rendben van a gyerekek ruházata.

De vannak más élethelyzetek is. Nemcsak a gyerekeknél. Hanem pl. azoknál, akik öregségükre egyedül maradnak. A héten pl. egy nagyon rossz állapotú, áram nélküli melléképületben (nyugodtan nevezhetném ólnak), ahol egy nő egyedül élt, beomlott a tető, eldőlt a kémény. Nem tudott begyújtani a kályhába, amit tavaly adtunk neki, mikor éveken át tartó könyörgés után végre beengedett minket magához. A látványtól sokáig nem tudtunk magunkhoz térni. A kormos falak, az alig-bútorok, a gyertya…sütött a nyomorúság. A látvány azóta sem változott, csak lett benne egy működőképes kályha. Nyilván, ha ott marad, reggelre megfagyott volna. Megoldást kellett keresnünk, gyorsan, a hamar sötétedő délutánban.

Azt hiszem, sokan nem tették volna meg. Leginkább hagyták volna. Mi nem tudtuk hagyni. Mert az egy dolog, hogy valakinek kell a napi alkoholmennyiség, ha a szegénység nem is enged már neki lerészegedést. Az is, hogy valami miatt (aminek feltehetően köze van az alkoholhoz) a gyerekeivel megszakadt a kapcsolat, és kölcsönösen nem óhajtják egymást, nem is tudnak egymásról. Na de valamit kezdeni kell vele….nem fagyhat meg, még akkor sem, ha azt mondja rá mindenki: nem megfelelő az életvitele. Mert neki ugyan megfelelt,ezt hangoztatta is, de mi látjuk az életveszélyt, amit most ő is belátott végre. Amihez nyilván kellett a tető beomlása, és a hideg is.

A szegénységet sokan vélik egyéni döntésnek. És felelőtlenségnek, ha valaki ebben gyereket vállal. Azt kellene megérteni, hogy itt nincs döntés, tervezés. Itt csak megtörténnek a dolgok. Napról napra. Persze a túlélési stratégiák itt is a könnyebb megoldások felé mozdulnak, mint mindenhol az emberek között. A rövid távra tervezhető élet nem engedi a hosszú távú gondolkodást. Legfeljebb csak álmodozásra nyit teret, de a megoldáshoz szükséges tartós erőfeszítésekre már nem futja. És az álmodozások sem az éveken át tartó tanulás, vagy az ezzel megszerezhető jó állás, és a biztos boldogulás felé teljesednek ki, hanem az anyagi javak felé. A “most legyen” a vágy, a távoli jövő senkit sem érdekel.

Nincs tudás a másféle életre, mert sem az iskola, sem a család nem adott annyit, hogy ebből más ívű jövőt lehessen építeni. Ebbe nőttek bele, megszokták, ennek a keretei között keresik a boldogságot, ebben nézik le, és használják ki a másikat, akinek még kevesebb van, és ezt adják mintaként a gyerekeiknek.

Ha nem próbálunk meg segíteni mi, akiknek másféle túlélési stratégiát adott főleg a család, és ezért az iskola is, nem lesz változás. Persze lehet azt gondolni, hogy hagyni kell őket. De ha hagyjuk, sosem törik meg ez a kör. Sőt, egyre többen lesznek benne, mert sokan lecsúsznak, és hamar válnak generációs szegénnyé ők is. Egy társadalom pedig nem lesz élhető, ha a szakadék ekkora, és az arány ilyen magas.

Ez a két kritikus pont. A jövedelmi viszonyok, és a lakossági arány. Érdemes komolyan venni. Míg nem lesz késő.

VESZÉLYES ÁLHÍREK – EGY KUTATÁS, AMELY TÚLMUTAT ÖNMAGÁN

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SEBES GYÖRGY
2019.12.09.


Nyolcszázhatvan oktatási intézménybe küldtek kérdőíveket, és kétszáztíz tanár válaszolt a kérdésekre. A diákokkal pedig úgynevezett fókuszcsoportokban találkoztak, hogy megismerjék véleményüket napjaink egyik legtöbbet tárgyalt témájáról, az álhírek jelenségéről. Mindezt azért, hogy felmérjék, mennyire pusztít a dezinformáció és a manipuláció az iskolákban, és hogy az érintettek miképpen látják az ellene lehetséges fellépést. A napokban ismertetett kutatás három intézmény munkáját dicséri, de a téma természetesen nem csupán az oktatást érinti, hanem az egész társadalmat.

Az orosz tehenek világhírűek lettek. A moszkvai mezőgazdasági minisztérium jóvoltából ugyanis bejárta a világsajtót a róluk szóló hír. E szerint – persze egyelőre csak kísérletképpen – egy különleges szemüveget tettek a fejükre. Ennek köszönhetően pedig állandóan nyári mezőket látnak, függetlenül attól, éppen merre járnak. A VR-szemüvegeket kifejezetten a tehenek fejére tervezték, hogy megfelelően láthassák a virtuális réteket, még a színtónusokat is a szemükhöz igazították. És láss csodát: az állatok immár kevésbé idegesek, a csorda egészében javult a hangulat. A szakértőknek ezt a megállapítását persze aprópénzre még nem tudták váltani, hiszen egyelőre vizsgálják, vajon a tejhozamban mindez jelent-e javulást.

Ez a néhány napos hír természetesen még nem szerepelhetett azok között, amelyeket egy felmérés keretében ismerhettek meg középiskolás diákok. A kutatás célja az volt, hogy képet alkossanak, mi a 16–24 éves fiatalok véleménye, tapasztalata az álhírekről. A Political Capital és a Social Development Institute – együttműködve a Heinrich Böll Alapítvánnyal – tanárokat is megkérdezett a jelenség mértékéről és az álhírekkel szembeni fellépés lehetséges módjairól. A tanulóknak azonban nemcsak egy kérdőívre kellett válaszolniuk, hanem gyakorlati feladatot is adtak nekik. Összeállítottak számukra egy hírcsokrot, és ki kellett belőle válogatniuk, melyik igaz és melyik nem. Olyan híreket olvashattak, amelyek egy része ugyan álhírnek látszott, bár a valóságról tudósított, többet viszont direkt az ő kedvükért találtak ki, noha legfeljebb csak néhány elemük igaz. Az orosz tehenekkel – ha bekerültek volna a kutatásba – nyilván meggyűlt volna a bajuk...

A MAGYAROK ELÉGEDETLENEBBEK AZ ÉLETÜKKEL, MINT AZ UNIÓS ÁTLAG

INDEX / EUROLOGUS BLOG
Szerző: ARATÓ LÁSZLÓ
2019.12.09.



Érdekes felmérést tett közzé az Európai Unió: megmérték, hogy az európaiak mennyire elégedettek az életükkel, és hogy ennek alapján mennyire boldogok. A helyzet javul, az eredmények jobbak mint az öt évvel korábbiak. Ugyanakkor a magyarok a mezőny végefelé találhatók, az uniós átlagnál jóval elégedetlenebbek és boldogtalanabbak vagyunk.

Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat megmérte, hogy mennyire elégedettek az emberek az életükkel az Unió egyes országaiban. A felmérés 2018-as kutatásokra alapul, igaz, Szlovákiából, Írországból és Nagy-Britanniából több kérdéshez nem érkeztek adatok, viszont belevettek a felmérésbe két nem uniós országot, Svájcot és Norvégiát is. Öt évvel korábban volt egy hasonló kutatás, így most össze lehet hasonlítani a 2013-as eredményeket a tavalyiakkal. Általánosságban annyit mondhatunk, hogy elégedettebbek és boldogabbak vagyunk, és ez összefügg anyagi helyzetünkkel, munkánkkal, társas és társadalmi kapcsolatainkkal.


A magyarok elégedetlenkednek

2018-ban az elégedettség aránya uniós szinten 7,3 volt. A válaszadók 0 és 10 pont közötti értékeket adhattak meg, ahol a 0 az életével teljesen elégedetlent, a 10 pedig a teljesen elégedettet jelentette. A legmagasabb általános elégedettség Ausztriában, Finnországban, illetve Norvégiában és Svájcban volt, ahol az értékek megközelítették, vagy egy kicsit meg is haladták a 8 pontot. A legalacsonabb adat Bulgáriából jött, ahol 5,4-re értékelték a helyzetüket az emberek. Az uniós átlag alatt szerepelt viszonylag alacsony átlagértéket mutatva Magyarország, Horvátország, Litvánia, Lettország és Portugália. A magyar adat mélyen az uniós átlag alatt van, 6,5 pontot mértek...

SZABAD SZEMMEL: ORBÁN ÚJABB REVANSOT VESZ A VÁLASZTÁSI EREDMÉNY MIATT - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.12.09.  



Főleg a magyar színházi élet félti a függetlenségét, miután egy kiszivárgott tervezet tanúsága szerint Orbán Viktor egyértelművé tette, hogy egységes irányítást tart szükségesnek a kultúrában. A cikk összefoglalója szerint a jobboldali-nacionalista miniszterelnök kormánya „nemzetstratégiai szintre emelte a kultúrpolitikai célokat”. A terület dolgozói pedig elégedjenek meg azzal, hogy aktívan védelmezik a nemzet megmaradását, jólétét és felvirágzását. Ennek érdekében Nemzeti Kulturális Tanács alakul, természetesen olyanokból, akiket gondosan megválogatnak. Módosul a finanszírozás és bővül az állam beavatkozásának köre. Ily módon, a támogatások megvonásával megfojthatják a szabad színházi világot. Az igazgatók kinevezésénél a kormányé lesz a végső szó. A nyilvánvaló cél az, hogy így egyenlítsék ki a számlát a helyi választásokon elszenvedett kínos vereségért. A hatalom persze eddig is megnehezítette azoknak az életét, akik nem a völkisch-nemzeti vonalat képviselték a kultúrában. A független társulatokat eddig is anyagi bizonytalanságban tartották. Bizonyos haladó színházi alkotók ellen kampányok folytak, a pénzek odaítélésének rendszere átláthatatlan és elfogult volt. Az új javaslattal alighanem vége a kritikus és független kultúrának Magyarországon. A mai tüntetés felhívásához idáig 20 ezren csatlakoztak.

Die Presse 

Kósa Lajos egyik emlékezetes kijelentésével igyekszik megismertetni (ha úgy tetszik: sokkolni) az osztrák olvasókat a magyar állapotokkal az ÉS főszerkesztője: vendégkommentárjában azt idézi a Fidesz alelnökétől, hogy 10 millió turista jön Magyarországra, ők sem kapnak enni az államtól, mégsem halnak éhen. Kvázi, nem kell ugrálni, amiért a tranzitövezetekben megvonják az élelmet az elutasított menedékkérőktől. (A cikknek az a címe: miként gondolkodnak Magyarországról külföldön?) Kovács Zoltán emlékeztet arra, hogy a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság ez ügyben 17-szer marasztalta el az Orbán-kormányt, ahányszor csak a Helsinki Bizottság oda fordult. De hát a miniszterelnököt is csak anya szülte, mégis az a benyomás, mintha büszke lenne arra, hogy nálunk menekülteket éheztetnek. A jelszó nagyjából az: ne érezzék magukat jól magyar földön. Ám a kérdés ezek után az, mi maradt a nemzeti karakterből? A faragatlanság? A kegyetlenség számtalan változata? Miközben még az sem kizárt, hogy Európa is erre az útra tér rá. Főleg azért, mert az elvhű németek a jelek szerint egyre gyakrabban felpuhítják az alapértékeket. Mintha Berlin és a multik számára a gazdasági különszerződések, az adókedvezmények és az alkalmazottellenes egyezségek fontosabbak volnának, mint a szabad verseny eszménye. Nincs kétség afelől, hogy az úgynevezett stratégiai megállapodásokból olyan ügyletek kerekednek ki, amelyek állami szintre emelik a korrupciót. A jelek szerint a néppárti bölcsek tanácsa sem kapkodja el, hogy előterjessze ajánlását a Fidesz tagságáról. Már 8 hónapja dolgoznak a jelentésen, de úgy tudni, hogy az idén már aligha rukkolnak ki a magyar helyzet elemzésével. A döntés kétségtelenül nem egyszerű, hiszen a legnagyobb EP-frakció egy egész országról fog véleményt mondani ily módon. Az ítélet még a folyamatban lévő jogállami eljárást is befolyásolhatja. De ettől még következmények nélkül maradhat az alapértékek megszegése, mert az unió nincs felfegyverkezve a normák eltorzításának esetére. Mintha Európa kimondatlanul ugyan, de elfogadná és megengedné az erkölcsi igénytelenséget, mint amivel szemben nincs mit tenni. És ha ezek után netán vannak olyanok, akiket megdöbbent Kósa Lajos cinikus megjegyzése, akkor azért csak ne legyünk rá büszkék.

Guardian 

Ma lép hivatalba az EU külpolitikai főmegbízottja, a veterán spanyol (katalán) szocialista, Joseph Borrel, aki az egyenes beszéden kívül arról nevezetes, hogy határozottabb uniót tart szükségesnek a világban, de cseppet sem lesz könnyű dolga. Persze, hogy nem tesz lakatot a szájára, azt úgy is lehet venni, hogy nem diplomatikus. Tavaly például, országa friss külügyminisztereként az egyik legelső interjújában Európa struccpolitikájáról lamentált a migráció és a demokrácia kapcsán. Majd nem sokkal később elárulta, hogy Trump a bevándorlás megakadályozásra azt tanácsolta neki: Madrid emeljen falat a (csaknem 5 ezer kilométer széles) Szaharában. Új szerepkörében az a fő teendője, hogy megerősítse az EU szerepét a nemzetközi színtéren. Bennfentesek ugyanis attól tartanak, hogy a földrész a globális sakktáblán csupán gyalog lesz, amelyet félresöpör a szeszélyes amerikai elnök vagy a tekintélyelvű Kína. Főleg a nagy tagállamok azon vannak, hogy gyorsabban szülessenek meg a döntések és érdemibbek legyenek a viták. Ezt persze könnyű mondani, amikor egyes kormányfők hazai pozíciója gyenge, azon kívül a tagok véleménye eltér olyan kérdésekben, mint a transz-atlanti viszony, Törökország vagy a Közel-Kelet. Az Európai Külkapcsolati Tanács madridi irodavezetője külön megemlíti, hogy a német politika megosztott és megbénult, Marcon Berlin megkérdezése nélkül dob be indítványokat, miközben Magyarország és mások egyre inkább blokkolnak mindent, mert egyszerűen nem akarják, hogy működjön a szervezet. Magyarország nemrégiben megakadályozta, hogy az unió megbírálja Trumpot, amiért az úgy határozott, hogy immár nem tekinti illegálisnak a megszállt területeken lévő izraeli településeket.

Süddeutsche Zeitung 

Hírek szerint a Bizottság alelnöke szerdán terjeszti elő klímavédelmi javaslatát és a „Zöld New Deal”-t azután csütörtökön-pénteken megvitatják az évzáró csúcstalálkozón. A cél az, hogy Európa 2050-ig nullára csökkentse a nettó széndioxid kibocsátást -, csakhogy a magyar, a lengyel és a cseh kormány továbbra sem kívánja elkötelezni magát az időpont mellett. Úgy tudni, azt akarják, hogy az EU vállaljon kötelezettséget az erősen a szénre épülő 3 gazdaság átállásának anyagi támogatására, még a megadott határidő utánra is. Egyben az atomenergia fontosságát hangsúlyozzák a klímasemlegesség elérése szempontjából, ezzel viszont Ausztria nem ért egyet. De kétkedő hangok hallatszanak a néppárti frakció soraiból is. Így von der Leyennek és Michelnek, az Európai Tanács elnökének igen nagy diplomáciai ügyességet és meggyőző erőt kell tanúsítania az álláspontok közelítésére.