2020. május 16., szombat

KENTAURBESZÉD - MARKÓ BÉLA: HÁT EGY MAGYAR MENNYIT ÉR?

NÉPSZAVA
Szerző: MARKÓ BÉLA
2020.05.16. 


Különös nemzetfelfogásról tanúskodnak Klaus Iohannis legutóbbi nyilatkozatai, amelyekben a német származását egyébként soha nem tagadó államfő román-ellenességgel vádolja politikai ellenfeleit, a szociáldemokratákat. Szerinte a Szociáldemokrata Párt titkos alkut kötött a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel, sőt, Orbán Viktorral is a székelyföldi autonómia statútumának támogatásáról. Rá néhány napra azzal púpozta meg ezt a vádat, hogy nemcsak az autonómiát, hanem az egyes közigazgatási egységekben már 2001 óta érvényben levő nyelvhasználati rendelkezések kibővítését is románellenes kezdeményezésnek nevezte. Erre fel a szociáldemokraták mindenféle eszement javaslattal – hogy ezután soha senki nem nyújthat be tervezetet az autonómiáról stb. – próbálták lemosni magukról a gyalázatot.

Nehéz egyszerű elszólásnak tekinteni az államfői nyilatkozatokat, és az sem igaz szerintem, hogy csupán a körvonalazódó gazdasági válságtól való félelmében húzta elő a magyar kártyát. Persze erre is jó volt az ügyrendi gikszer, hogy a képviselőházon átcsúszott az időről időre valamelyik magyar képviselő vagy szenátor által inkább csak jelképes gesztusként benyújtott autonómia-tervezet, amiről úgyis a szenátusnak kellett döntenie. Döntöttek is nagy hirtelen, és ellene is szavazott mindenki, kivéve az RMDSZ-t. De közben már elhangzott az elnöki szózat: „Hihetetlen, hogy miféle egyezségek születnek Románia parlamentjében. Miközben mi, én, a kormány, más hatóságok, harcolunk a románok életéért, hogy megszabaduljunk ettől a pandémiától, az SZDP, a nagy SZDP azért harcol a parlament titkos kabinetjeiben, hogy odaadja Erdélyt a magyaroknak.” Nem részletezem tovább, magam is írtam már erről, meg aztán nem előzménytelen az ilyesmi, és sajnos, általában megvan az eredménye, mert aki ilyen meggyőzően románkodik – vagy Magyarországon: magyarkodik -, annak sok mindent el lehet nézni. 

Bár a német Klaus Iohannis, aki egy időben mellesleg az RMDSZ-hez hasonló szervezet, a Német Demokrata Fórum elnöke volt, most mintha elvetette volna a sulykot, sok román értelmiségi hitetlenkedve csóválta a fejét a könnyfakasztó hűségnyilatkozat hallatán. Nem beszélve azokról a magyarokról, akik lelkesen szavaztak a német elnökre 2014-ben, és sokan még 2019-ben is, mert másfajta együttélési modellt reméltek tőle, most viszont keserűen tapasztalták, hogy románabb az eddigi román elnököknél. Nem kellett volna meglepődni, nem volt ez derült égből villámcsapás. Legyünk őszinték, Klaus Iohannis nem árult zsákbamacskát az elmúlt években sem. Aki odafigyelt, észrevehette, hogy soha nem mondott véleményt kisebbségi ügyekben, és kizárólag csak románként szólította meg saját honfitársait. Jól láthatóan valamiféle politikai nemzetben gondolkozik, csakhogy amikor a nyelvi vagy kulturális különbözőségeket szembeállítja ezzel a nemzetfelfogással, a Iohannis-féle politikai nemzet nem a társadalmi kohézió, hanem az erőszakos asszimiláció eszközévé válik. Nem a járványról, nem a gazdasági válságról, nem is a kormányzó Nemzeti Liberális Párt csökkenő népszerűségéről van szó, hanem egy olyan rögeszméről, amely az elmúlt száz évben rengeteg szenvedést okozott Európa népeinek, különösen Kelet-Közép-Európában és a Balkánon. 

Még tíz esztendővel ezelőtt is azt mondtam volna, hogy ezzel a nemzetállami rögeszmével szemben sikerült egy olyan kisebbségpolitikai stratégiát érvényre juttatnunk, amely évszázados trianoni bénultságunkat is fel tudja oldani. Ezt a stratégiát tulajdonképpen a Kós Károly, Paál Árpád és Zágoni István által jegyzett 1921-es erdélyi röpirat, a Kiáltó Szó fogalmazta meg hitelesen. A röpirat szellemtörténeti jelentőségét ma is elismerjük, politikai üzenetére viszont már kevésbé figyelünk. Nem véletlen, hogy míg Kós Károly sodró erejű pátosszal megírt kiáltványa ott van a köztudatban, addig a másik két szerzőtárs által hozzácsatolt politikai, társadalmi és gazdasági programot gyakorlatilag senki sem emlegeti. Ugyanis a Kiáltó Szóban szenvedélyesen kifejtett erdélyi önállóság-eszme, a transzilvanizmus az irodalmi és művészeti életben valóban érvényesült a két világháború között. „Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak.” – mondja Kós Károly. Meg is indokolja, hogy miért van szükség önálló stratégiára: „A régi Magyarország nincs többé számunkra; de Erdély, Ardeal, Siebenbürgen, Transsilvánia, vagy bármi nyelven nevezte és nevezi a világ: feltámadt és van, aminthogy volt akkor is, amikor azt hittük mi magunk, mert akartuk hinni, hogy nincs és csak Magyarország van. Akkor is volt, de most is van, és akárhogyan is akarja akármilyen akarat, lesz örökön örökké.” A stratégia lényege, nem győzöm ismételni, a kényszerű önállóság, a magukra maradt erdélyi magyaroknak saját közösségi életet kell kialakítaniuk, beleértve a külön intézményrendszert is, ami a kultúrában meg is valósult, akár sikertörténetnek is nevezhetnénk, ha végre szabadulni tudnánk állandó frusztráltságunktól. A politikában viszont ez akkor tulajdonképpen azért sem sikerülhetett, mert még sokan hittek a trianoni döntés revíziójában, és az impériumváltást ideiglenesnek tekintették...

ITT TÉNYLEG CSAK AZ NEM HIBÁZIK, AKI NEM DOLGOZIK

KOLOZSVÁRI SZLONNA
- NEHAZUGGY BOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2020.05.16.


Jó estét mindenkinek! Nem ment egyszerűen, kellett még egy adag ócska, Habony szájszagú politikai színjáték, magamutogatás, vergődés, fenyegetőzés, falmelléki gúnyolódás és fontoskodás, de végül a feltűrt ingujjú hanyag elegancia belehajolt a nyomorék papírjaiba, és felolvasta azt, ami már hosszú napokkal ezelőtt is nyilvánvaló volt: a hivatalosan közölt járványügyi adatok és a melldöngető propaganda már sokáig nem egyeztethető össze azzal, hogy Budapest be van zárva. Nem mintha itt bármilyen ordas ellentmondás nem lenne csuklóból és propagandából lenyomható az országlakók torkán, csak hát a fővárosban már tavaly októberben sem volt oly nagy sikere a fidesznemeti szarsárdobálásnak és fenyegetőzésnek, úgyhogy.

Az egyszemélyes védekezési és támadási akciócsoport nem mutogathatott már hosszasan a fővárosra, hiszen a különleges jogrendből következő döntési kompentencia a kijárási korlátozások fenntartását/feloldását illetően a teljhatalomé. Ezért miután látványosan maga köré gyűjtötte a szakembereket, akik vele ellentétben értenek is hozzá (Rogán mondjuk nem tudom mihez értési minőségében volt jelen az orvostudományi vezetőkkel folytatott konzultáción, vagyis ott, ahova érintettként a főváros demokratikusan megválasztott polgármesterét eszükbe nem jutott meghívni), bejelentette, azt amit már tegnap is bejelenthetett volna: méltóztatnak feloldani Budapesten is a kijárási korlátozást. Hogy a vasárnap éjféltől megszűnő korlátozás helyébe lépő új szabályok pontosan mit jelentenek a gyakorlatban, arról a Gulyás Gergely nevűt szalajtotta beszámolni. Mert gondolom, túl sok dulma nem fért bele az utcai harcos propagandavideójába, amelyben azt is bejelentette egyúttal, hogy akkor ő most fényes győzelmet aratott. Már megint. Vagy az is lehet, hogy nem fért rá azokra a sok darabba vágott A4-es jegyzetlapokra, amelyeken az antidigitalizáció élő szobra számon tartja a fejében kerengő gondolatokat.

Az külön szánalmas fejezete volt ennek a töketlenkedésnek kinéző, ámde nagyon is stratégiai időhúzásnak, hogy miközben a főpolgármester fejére válogatott rágalmakat, minősítéseket és sértegetéseket okádtak (a tegnapi disznóvágásos, bútorösszeszerelős miniszterelnöki kocsmafilozófiai röfögés nagyjából mindent alulmúlt), és teljesen világos volt, hogy a döntést már meghozták, még előtte szemfényvesztésileg kikérték a kerületi polgármesterek véleményét is az ügyről. Mintha lett volna jelentősége annak, hogy a zömmel ellenzéki kerületek vezetői mit gondolnak arról (bármiről), amiről egyetlen ember dönt aszerint, hogy éppen hogy vannak a számok közvélemény-kutatásilag. Ez annak fényében volt különösen undorító, hogy az ellenzéki polgármesterek információhoz való joga a negatív egész számokat a nullával összekötő tartományban mozog, miközben döntési és felelősségvállalási kötelezettségük ezzel fordítottan arányos. Erről szólt az egész járványügyi védekezési-hatalomtechnikai-választási kampányháborúja: kisajátította a teljhatalmat, minden információt megtartott magának, ezek alapján meghozta a semmiféle kockázattal nem járó döntéseit, ami meg büdös volt, azt áttolta az ellenségre. Arra az esetre, ha netán valami rosszul alakul, akkor se neki kelljen vállalnia a felelősséget. Nem hiába ő a 133 legbátrabb gazdája, ura és parancsolója. Az a baj, hogy közben meg az az érzése, hogy további 8 milliónak is. Kivétel nélkül...

PATTANÁSIG FESZÜLT A HELYZET: A TÁMOGATÁSOK HIÁNYÁBA AZ EGÉSZ NÉMET AUTÓS TÁRSADALOM BELEREMEG?

PORTFOLIO
Szerző: SZANDÁNYI LEVENTE
2020.05.16.


A koronavírus megjelenése, a megfékezése érdekében hozott szigorú intézkedések borzasztóan nehéz helyzetbe hozták a német autóipart egy kritikus időszakban. A szektor hiába tölt be meghatározó szerepet az ország gazdaságában, biztosít munkahelyet százezreknek, a politikusok egyelőre nem siettek a megsegítésére, legalábbis abban a formában nem, ahogy azt az autógyártók annyira szeretnék. Az új autók vásárláshoz adott állami támogatás egyelőre várat magára, mert számos védhető érv szól ellene. Látni kell azt is viszont, hogy a késlekedésnek hatalmas ára lehet.

A koronavírus váratlan megjelenése nagyon nehéz helyzetbe hozta a globális autóipart, a járvány terjedésének megakadályozása érdekében hozott enyhébb, szigorúbb kormányzati intézkedések, a beszállítói láncok megszakadása, a kereslet, autóeladások drámai visszaesése, az autógyárak és az autószalonok ideiglenes bezárása valóságos sokként érte az iparági szereplőket.

Természetesen mindez igaz volt Németországra is, ahol az autóipar termelése már 2019-ben, a koronavírus megjelenése előtt 23 éves mélypontra zuhant. Az ország autóipara, amely a német GDP durván 5 százalékát adja, és amely közvetlenül 830 ezer embernek ad munkát, csupán 4,66 millió autó legyártására volt képes tavaly, amely mintegy 9 százalékos visszaesést jelentett 2018-hoz képest. A külső kereslet csökkenése, az új technológiákra történő átállás és az elektromos autók vártnál gyorsabb elterjedése pedig már a békeidőkben is durván 400 ezer német munkahely jövőjét veszélyeztette.

Könnyű belátni, egy kritikus, kiemelten fontos időszakban érte a német autóipart a koronavírus-járvány, amely az Európai Autógyártók Szövetségének (ACEA) legfrissebb statisztikája szerint átlagosan 29 napos leállásra kényszerítette az ország üzemeit, amely során mintegy 606 ezer autóval kevesebb készült el, mint ahogyan arra számítani lehetett korábban...

ŐK ADHATNAK ERŐT: AKIK EL TUDJÁK MONDANI, HOGYAN LEHET A KARANTÉNT TÚLÉLNI

MÉRCE
Szerző: DOBSI VIKTÓRIA
2020.05.16.


Magyarországon a fogyatékkal élő emberek jelentős része járványhelyzet nélkül is folyamatosan karanténban érezheti magát: bár csaknem félmillió polgártársunkról van szó, szinte láthatatlanok – az akadálymentesség még mindig kivételes állapot. Sok helyre fizikailag sem lehet eljutni, és mentálisan is sok az akadály.

Többek között ezért jött létre 2014-ben a Rehab Critical Mass felvonulása, hogy egy napra a fogyatékkal élők, hozzátartozóik megmutathassák magukat, és a velük szolidáris tömeggel együtt mutassanak fel egy másik képet a sérült emberekről. Hogy egy napra létrejöjjön egy olyan közös tér, ahol valóban mindenki számára lehetőség nyílik a felszabadult együttlétre.

Kétirányú érzékenyítésben gondolkoztunk. Elsődleges a láthatóvá tétel projekt: rengeteg fogyatékkal élő ember van, és jó lenne, ha ők is ugyanúgy, hasznos és egész, teljes jogú részei lehetnének a társadalomnak. Másrészt ebben a társadalom is vegyen részt, és tudja, hogyan kell segíteni” – fogalmaz Surányi Judit, az esemény egyik szervezője.

Idén az RCM arra jutott, hogy mivel tavasszal-nyáron nem kerülhet sor a demonstrációra, ezért a járvány nyomán szélesebb körben is felfedezett internetes eszközökkel szervez online együttlétet.

Az RCM Alapítvány ügyvezetője a fentieken túl azt is elmondta a Mércének, hogy a jelenlegi helyzetben az is különleges -ahogy a hozzájuk beérkezett üzenetekből is kitűnik -, hogy ezúttal a fogyatékos emberek lehetnek azok, akik „el tudják mondani, hogyan lehet egy ilyen bezártságot túlélni, ők adhatnak erőt”...

TERÁPIÁS KERTÉSZKEDÉSBE MENEKÜLTEK AZ EMBEREK A KARANTÉN ALATT

ZÖLDINDEX
Szerző: JUHÁSZ EDINA
2020.05.16. 


Az elmúlt hetekben az otthoni munkavégzés sokakból hozta elő a benne szunnyadó péket: a pánikszerű élesztő-felvásárlás miatt a Facebook mással sem volt tele, mint a különböző módszerekkel nevelgetett kovászok képeivel. Meg persze a késhegyre menő vitával, hogy mikor és hogyan is kell etetni. Az önellátásra berendezkedő emberek pedig úgy tűnik, a kovászos kenyér mellé saját nevelésű zöldségeket is tennének.

Az, hogy tavasszal megszaporodik a kereslet a vetőmagok és palánták iránt, nem meglepő, hiszen alapvetően ez a szezonja. Ekkor veszik az emberek az évelő virágaikat is, de idén úgy tűnik, hogy az otthoni munkavégzés minden eddiginél több emberből csinált hobbikertészt. Vagy hobbirégészt – mint abból az angol férfiből, aki a gondolta, hogy felássa a kertet ha már úgyis ráér, és talált egy autót a földben...

MÉG 82 MILLIÁRDOT KAP A GAZDASÁGVÉDELMI ALAPBÓL MÉSZÁROS LŐRINC A BUDAPEST-BELGRÁD VASÚTVONAL FEJLESZTÉSÉRE

168 ÓRA
Szerző: INDEX / 168 ÓRA
2020.05.16.



Még 82 129 847 503 forintot csoportosítanak át a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztésére az idei költségvetésben, eredetileg ezt a pénzt a kormány gazdaságvédelemre szánta – olvasta a pénteki Magyar Közlönyben az Index.

A 2020-as büdzsében eredetileg úgy számoltak, hogy idén 61 milliárd körüli összeget költenek a vasúti fejlesztésre, a pénteken kiadott rendelet

ezt az összeget növelte 82 milliárd forinttal...

Ez minden idők legnagyobb vasúti beruházása Magyarországon, összértéke a 700 milliárd forintot is meghaladhatja. A nagy részét kínai hitelből építjük majd. A projektet magyar részéről Mészáros Lőrinc cégcsoportja fogja lebonyolítani, Semjén Zsolt egyik salátatörvény-javaslatában pedig a beruházás szerződéseit tíz évre titkosítanák külgazdasági és külpolitikai érdekekre hivatkozva...


AZ IDEI TANÉVBEN MÁR ALIGHA LESZ ÚJRA TANTERMI OKTATÁS

HÍRKLIKK
Szerző: KARDOS ERNŐ
2020.05.16.


„Az iskolák újranyitásáról egyelőre nem dönt a kormány, még az sem egyértelmű, hogy erre az idei tanévben sor kerülhet-e” – nyilatkozta a héten Orbán Viktor. A kormány úgy döntött, hogy pünkösdig marad a készenléti állapot. A portálunknak nyilatkozó Gosztonyi Gábor, a Pedagógus Szakszervezet alelnöke is úgy gondolja, hogy ha június elejéig nem lesz nyitás, akkor utána már a tantermi az oktatást nem érdemes visszaállítani, mert a tanévből addigra csak két hét marad, ami komoly munkára már nem elegendő.

Ha a kormány pünkösdig, tehát június 1-jéig valóban nem nyitja ki az iskolákat, utána az idei tanévben már nem is érdemes – nyilatkozta a Hírklikknek Gosztonyi Gábor, a Pedagógus Szakszervezet alelnöke.

Az idei utolsó tanítási nap ugyanis június 15-e hétfő. A tanévből maradó két hét kevés lenne a tantermi tanításra való ismételt átállásra, illetve az érdemi pedagógiai munkára...

HÉTFŐN ÚJRAINDUL AZ ÉLET BUDAPESTEN: KINYITNAK AZ ÉTTERMEK, A STRANDOK ÉS AZ ÜZLETEK

444.HU
Szerző: SZUROVECZ ILLÉS
2020.05.16.


Miután Orbán Viktor szombat délután bejelentette, hogy Budapesten is feloldják a kijárási korlátozást, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter elmondta, mit jelent ez pontosan: 

- A kijárási korlátozások vasárnap éjfélig vannak érvényben. A közös háztartásban élőket leszámítva ezután is mindenkivel tartani kell a másfél méteres védőtávolságot.
- Üzletekben, tömegközlekedési eszközökön továbbra is kötelező a maszk.
- A közterületek, parkok, játszóterek látogathatók
- A 65 év felettiek továbbra is 9 és 12 óra közt mehetnek boltokba, a többiek pedig csak a nap többi részében. A piacok esetében ettől eltérhetnek az önkormányzatok, megjelölhetnek más idősávot is az idősek számára.
- Valamennyi üzlet nyitva tarthat, köztük a szolgáltatást nyújtó üzletek is.
- Kinyithatnak a strandok, szabadtéri fürdők, szabadtéri múzeumok és az Állatkert is.
- Kinyithatnak a vendéglátóhelyek, de egyelőre csak a teraszon lehet fogyasztani. A védőtávolsághoz szükséges feltételekről az üzemeltetőknek kell gondolkodniuk.
- A vendéglátóhelyeknek szeptember 1-ig nem kell közterület-használati díjat fizetni a terasz után.
- Lehet tartani istentiszteletet, misét, polgári esküvőt és temetést is.
- Budapesten június 15-től lehet 200 főnél kisebb létszámú lakodalmat tartani.
- Kinyithatnak az egyetemek is, de erről a rektornak kell döntenie. Ha a nyitás mellett dönt, biztosítania kell a védőtávolság tartásához szükséges feltételeket.
- Az egyetemi kollégiumok látogtása tilos.

Gulyás azt mondta, ha nem változik a járványügyi helyzet, a kormány a veszélyhelyzeti felhatalmazás megszüntetését fogja kérni az Országgyűléstől május végén.

KÖRÖSÉNYI ANDRÁS AZ ORBÁN-REZSIMRŐL: „DIKTÁTOR A NÉP JÓVÁHAGYÁSÁVAL”

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: TÓTH RICHÁRD
2020.05.16.


A magyar miniszterelnök kivirult a koronavírus-járvány idején, él, mint hal a vízben – mondta a Fülkében, a hvg.hu közéleti podcastjában Körösényi András. A politológus egyetemi tanárral a közelmúltban megjelent könyveiről és a vezérdemokráciákról is beszélgettünk.

Körösényi Andrásnak, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének tudományos tanácsadójának, a Budapesti Corvinus Egyetem tanárának 2019 végén jelent meg a Manipuláció és demokrácia című könyve, amiben az Orbán-rezsimet "plebiszciter vezérdemokráciaként" írja le. Ez szerinte alkalmas keretet kínál a rendszer elméleti megragadására és empirikus leírására.

Cezarista politikai uralmat teremt, azaz formájában demokratikus, miközben tartalmában autoriter rendszer

– írta a könyvben. Erről kérdezzük a Fülkében, de a beszélgetésből kiderül az is, mit ért az alatt, hogy a 2010-től kezdődő időszakban Orbán plebiszciter diktátorrá vált...

ORBÁN: A KIJÁRÁSI KORLÁTOZÁST BUDAPESTEN IS FELOLDJUK

INDEX
Szerzők: PINTÉR LUCA, BIROM
2020.05.16.


A budapesti kijárási korlátozás fokozatos feloldását jelentette be a miniszterelnök. A fővárosi szabályozás két héttel követi a vidékieket.

Az első csatát a járvánnyal szemben fényesen megnyertük

– mondta Orbán Viktor a Facebook-oldalán közzétett videóban. A kormányfő köszönetet mondott az állampolgárok fegyelmezettségéért, és bejelentette:

BUDAPESTEN IS CSÖKKEN AZ ÚJ MEGBETEGEDÉSEK SZÁMA, EZÉRT A KIJÁRÁSI KORLÁTOZÁSOKAT A FŐVÁROSBAN IS FELOLDJA A KORMÁNY.
Noha Orbán az enyhítés időpontját és pontos részleteit nem ismertette – ezt várhatóan szombat délután 16 óra 15 perctől Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter teszi meg televíziós beszédében –, a kormányfő azt is mondta, a fővárosi lazítások két héttel követik majd a vidéki szabályváltozásokat, miután a kormányfő szombati egbeszélésein számára világossá vált, hogy

a járványt Budapesten is letörtük..


ITT OLVASHATÓ.

A SVÉDEK ÉS A JÁRVÁNY TÍZ TANULSÁGA

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő
2020.05.16.


A svédek a nyugati világban meglehetősen szokatlan módját választották az új koronavírus-járvány elleni védekezésnek. Anélkül, hogy most ebbe részletesebben belemennék (elvégre a blognak ez nem profilja), a lényeg az, hogy a svédek jóval kevésbé voltak szigorúbbak a korlátozásokkal, mint akár a magyarok, osztrákok, németek, britek, olaszok. Hogy ez jó döntés volt-e, az más kérdés, engem inkább az érdekelt, milyen kulturális okok állnak a svéd döntés mögött, azaz mit árul el a svédekről az, ahogyan a járványt kezelték.

Az ugyanis nem kérdés, hogy a svédek döntésében igen komoly szerepet játszottak a kulturális berögzültségek és a társadalmi értékek – vélte Anne Pihl, aki könyvet is írt már a svéd kultúráról, beilleszkedésről, társadalmi elvárásokról. Most tíz pontban foglalta össze azokat az értékeket, melyek szerinte meghatározták azt, ahogyan az ország a járványra reagált.

1. Bizalom

A bizalom a svéd társadalom alapja és ez a bizalom ugyanúgy érvényes a kormányra, mint a másik emberre. Ennek egyik legtöbbet emlegetett és legékesebb példája a magas adó, ami ellen a svédek már csak azért sem berzenkednek különösebben, mert bíznak abban, hogy megfelelően költik majd el és kapnak valamit a pénzükért.

A járvány elleni védekezésben ez úgy csapódott le, hogy a svéd hatóságok megbíztak annyira az emberekben (és fordítva), hogy azok betartják az alapelveket és megfontoltan viselkednek majd büntetések híján is.

2. Felelősségvállalás

A szülőket már a gyerek egészen kiskorától arra bíztatják, hogy bátorítsák a felelősségvállalást. Ez aztán folytatódik az iskolában és a munkahelyen is. Utóbbiban a lapos hierarchia a norma, aminek egyik következménye, hogy elvárják az emberektől, hogy kiálljanak magukért és felelősséget vállaljanak a tetteikért, azaz nem mikromenedzselik őket.

A járvány során a nagy többség ennek megfelelően viselkedett. Akadtak persze olyanok is, akik úgy tettek, mintha mi sem történt volna, de ez volt a kisebbség.

3. Hosszútávú gondolkodás

A sikeres svéd vállalatok közül a legtöbb sokkal kevésbé a negyedéves eredmények rabja, mint a nyugati világ más tájain, ehelyett hosszútávra terveznek.

Ugyanez igaz a kormányra is és ez meglátszott a védekezés mögötti filozófiában is: ahelyett hogy kizárólag a fertőzöttségi arányokat és az elhunytak számát vették volna figyelembe, mérlegelték azt is, milyen hosszútávú egészségügyi, oktatási, gazdasági és egyéb hatásai lehetnek egy szigorú, hosszabb korlátozásnak.

4. Pragmatizmus

Az eredménycentrikus svédek számára a teljes társadalom bezárása a Covid-19 elleni harcban sosem tűnt kifejezetten vonzó lehetőségnek. Már az első pillanattól egy jóval pragmatikusabb megközelítést választottak, gyorsan optimalizálták a forrásokat, például átképezve az SAS légitársaság személyzetét, akik aztán a nővéreket segítették a kórházakban.

5. Lapos hierarchia

Svédországban komoly hagyománya van a civil világ és a politikai hatalom szétválasztásának. Az egészségüggyel kapcsolatos döntéseket a Közegészségügyi Ügynökség hozza meg. Ez a szervezet a svédeknél teljesen kimaradt a politikai játszmákból, ellentétben más országokkal, ahol a miniszterelnökök, államfők és a kormány villámgyorsan belehelyezkedett a legfőbb döntéshozó szerepébe.

A svédeknél ezzel szemben minden esetben (válsághelyzetben különösen) próbálnak egyetértésre törekedni, ez most sem volt másként, gyakorlatilag minden párt beállt a döntések mögé és nem törekedett politikai haszonszerzésre...

(JOG)ÁLLAMI DIKTATÚRA? – AVAGY A KIVÉTELES ÁLLAPOT MIBENLÉTÉRŐ

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: MÉSZÁROS GÁBOR
2020.05.15.



...A hazai alaptörvényi szabályozás – amely a különleges jogrendi fejezetben felsorolja a különböző minősített vagy rendkívüli időszakokat – azt a célt szolgálja, hogy ha a rendes jogrend már nem alkalmas valamely rendkívüli helyzet kezelésére, akkor a jog által szabályozott olyan válaszlehetőséget biztosítson, amely megfelel az alapvető jogállami követelményeknek. Persze ebben a keretben lehetőség van az alapvető jogok időleges jelentősebb korlátozására, esetleg egyes jogok felfüggesztésére vagy éppen a hatalom koncentrációjára, de csak az Alaptörvényben meghatározott ideig és mértékig. Az egyes különleges jogrendek közötti szabályok nem variálhatók, ugyanis a rendelkezések között fokozatossági elv is érvényesül (az államot ért külső fegyveres támadás elhárítása és hatásainak kezelése értelemszerűen súlyosabb korlátozásokat és jelentősebb hatalmi koncentrációt tesz lehetővé, mint például egy árvíz kezelése). Ebben a tekintetben tehát nem arról van szó, hogy az alkotmány korlátlan hatalommal ruházna fel valamely állami szervet, hanem arról, hogy a kvázi diktatórikus hatalom jogilag korlátozott, időben pedig kötött.

A különleges jogrend tehát feltételezi azt, hogy a rendkívüli intézkedések bevezetésére csak akkor kerüljön sor, ha a rendes jogrendben biztosított lehetőségek kimerültek vagy elégtelenek (a rendes jogrend keretében biztosított lehetőségekről a korábbiakban itt írtam: Koronavírus és hatalom, ÉS, 2020/13., márc. 27.). Amennyiben pedig valamely különleges jogrend bevezetésre kerül, akkor az így kapott felhatalmazással kizárólag az alkotmányos kereteket betartva lehet eljárni. A 2020. március 11-én elrendelt veszélyhelyzet, valamint a március 30-án elfogadott, úgynevezett „felhatalmazási törvény” nem felel meg ezeknek a követelményeknek, a különleges jogrend és az annak során bevezetett intézkedések nincsenek tekintettel az alapvető jogállami követelményekre.

A veszélyhelyzet elrendelésére elviekben az Alaptörvény 53. cikke alapján került sor, de ténylegesen a katasztrófavédelmi törvény biztosítja a jogalapot, amely megoldás viszont alkotmányellenes. Veszélyhelyzet elrendelésére az Alaptörvény szerint az élet- vagy vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség, illetőleg ezek következményeinek elhárítása érdekében van lehetőség. Az Alaptörvény nem, de a katasztrófavédelmi törvény meghatározza azokat a konkrét eseteket, amelyek ebbe a tág körbe tartoznak, így például az árvíz-, belvízhelyzet, hóesés, hófúvás, földtani veszélyforrások, szélsőséges időjárási körülmények, veszélyes anyag természetbe kerülése, súlyos környezetkárosítás, radioaktív kiszóródás, sugárterhelés stb. Ugyanakkor a tömeges megbetegedést okozó humánjárvány vagy járványveszély nem tartozik az Alaptörvényben meghatározott és a sarkalatos törvényben részletezett egyik kategóriába sem. Az Alaptörvény rendelkezéseit kiterjesztve, erre vonatkozó felhatalmazás nélkül maga a törvény sorol fel egyéb eredetű veszélyeket, amelyek között már megtalálható a tömeges megbetegedést okozó járvány esetköre. Alapvető jogállami követelmény azonban, hogy a jogforrási hierarchia csúcsán lévő alkotmány rendelkezéseit alsóbb szintű jogszabály, így törvény sem írhatja felül, a katasztrófavédelmi törvény pedig éppen ezt teszi: túlterjeszkedik a felhatalmazáson. Vagyis a veszélyhelyzet elrendelésére alkotmányellenes szabály alkalmazásával került sor.

További garanciális követelmény, hogy a veszélyhelyzet során bevezetett intézkedések hatálya 15 nap, amelyet a kormány meghosszabbíthat, feltéve, hogy az Országgyűlés erre felhatalmazást ad. Ez a felhatalmazás (amely egyébiránt nem indokol törvényi, pláne nem kétharmados szabályozást) azonban – miként erre Gadó Gábor is rámutatott (Kívül az időn, ÉS, 2020/13., márc. 27.) – a már meghozott rendkívüli intézkedések hatályának meghosszabbítására vonatkozik. A „felhatalmazási törvényben” szereplő valamennyi jövőbeni kormányzati intézkedésre irányuló biankó felhatalmazás szintén alkotmányellenes, az Alaptörvény szövegéből ilyen típusú felhatalmazás nem olvasható ki. Egyébként nem is férne össze a különleges jogrenddel kapcsolatos alapvető garanciális, jogállami követelményekkel. Ez a törvény ráadásul az alkotmányos kereteken is túl biztosít jogköröket a kormánynak, ugyanis az Alaptörvény és a már hivatkozott katasztrófavédelmi törvény megjelöli mindazokat az intézkedési lehetőségeket, amelyek veszélyhelyzet során bevezethetők. A releváns kétharmados szabályok külön törvényi felülírása, azok formális módosítása nélkül szintén túlmegy az alapvető alkotmányossági követelményeken. A „felhatalmazási törvény” tehát nem adhatott volna többletjogosítványokat a kormánynak, nem írhatta volna át az alaptörvényi szabályokat.

A fentiek alapján joggal merülhet fel az olvasóban a kérdés, hogy ha a különleges jogrendi szabályok lényege a különleges helyzet kezelésén túl olyan garanciák érvényesítése, amelyek biztosítják a demokratikus működést a válság elmúltával, akkor ezeknek a szabályoknak a meghaladása mit jelent a mindennapi életünkre lefordítva. A válasz az, hogy nem jelent jót. Azt írtam, hogy a különleges jogrend időleges alkalmazása egyfajta jogállami diktatúra, hiszen jelentős hatalomkoncentrációt biztosít, egyúttal lehetővé teszi az intézkedésre jogosult (jelen esetben a kormány) számára a gyors és hatékony kezelés érdekében a már-már diktatórikus hatalmat, de mindez azért marad a jogállamiság keretei között, mert mégis leírt, alkotmányi szabályok szerint kell ezzel a hatalommal élni. Ha nem így tesz, akkor tényleges célja a korlátlan hatalom biztosítása: a leírt alkotmányos szabályok (melyeket egyébként maga „gránitszilárdított” az Alaptörvénybe) semmilyen tiszteletre nem számíthatnak, a kormány innentől már a jogállamiság formális követésére sem hajlandó. Ne feledjük, pár éve még az volt az úgynevezett „jogállamiság” fokmérője, hogy a politikailag fontos kérdéseket egyszerűen az Alaptörvény módosításával tették az alkotmányosság részévé, egyúttal pedig hivatkozási alappá: „Lám, benne van az Alaptörvényben, így annak szellemiségében kell működnünk.” Így vált alkotmányjogunk részévé az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény-módosítással kapcsolatos korlátozott felülvizsgálati jogköre, a megújult családfogalom vagy éppen a hajléktalanság kriminalizálását lehetővé tevő, közterületen történő életvitelszerű tartózkodás tilalma. Ezek a módosítások a látszat-jogállamiság biztosítékai, céljuk az, hogy formálisan jogállami mázat adjanak az egyébként tartalmukban alkotmányellenes intézkedéseknek.

A különleges jogrend kihirdetése, majd a biztosított alkotmányos lehetőségektől történő eltérés és a példátlanul korlátlan – alkotmányellenes – felhatalmazással a kormányzat szintet lépett, ami azt is jelenti, hogy immáron a jogállamiság látszatának fenntartása sem fontos. Az az út, amin a hazai alkotmányjog „fejlődése” elindult, nagyon is sötétnek mutatkozik. Ha arra gondolunk, hogy a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kihirdetésével és annak egyébként jogalap nélküli fenntartásával megtörtént a kivételes állapot fokozatos beépülése a jogrendünkbe, akkor a mostani intézkedések alapján azt állíthatjuk, hogy immáron a kivételesség vált állandóvá, és a korlátlan hatalom birtokosától függ az, lesz-e esély a demokratikus visszarendeződére. A migrációs nyomás eltűnésével is fenntartott veszélyhelyzet azt prognosztizálja, hogy a járványveszélyre hivatkozás folyamatos rendeleti kormányzást fog fenntartani előre nem látható ideig, arról nem is beszélve, hogy az esetleges gazdasági válság kezelésére is – ne legyenek illúzióink – a különleges jogrend lesz a kormányzati válasz. A minap valahol azt lehetett olvasni, hogy a válság elmúlásával főként a nyugati országokban ismét feléledhetnek a rendszerellenességükről ismert terrorszervezetek. Kész szerencse, hogy a hatodik Alaptörvény-módosítás új különleges jogrendként bevezette a terrorveszélyhelyzetet. Már most kijelenthetjük: meg vagyunk mentve.




IDEJE LENNE OLYAN JÖVŐT ÉPÍTENI, AHOL NEM CSAK TE ÉS TETTESTÁRSAID SZÁMÍTANAK, HANEM MI MINDANNYIAN

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: Csaba
2020.05.15.


Kedves Viktor! Nem hiszem, hogy ebben a nagy káoszban, ami ma Magyarországot övezi, volt alkalmad meghallgatni Nana Akufo-Addo, Ghána elnöke 2017. december 5-i sajtónyilatkozatát, amelyre Emmanuel Macron francia elnök ghánai látogatása alkalmából került sor. Én mindenesetre találtam benne pár nagyon érdekes gondolatot, amit most megosztanék veled. Már csak azért is fontosnak tartottam a figyelmedbe ajánlani a nyilatkozatot, ami egyébként az egyik legnépszerűbb videómegosztó oldalra is felkerült pár napja, mert sok közös vonást látok a beszédben elhangzottak és a mai Magyarországot jellemző állapotok között.

Szemezgettem a beszédből. Nana Akufo-Addo válaszát egy újságírói kérdésre azzal kezdi, hogy az nem tartható fenn, hogy a ghánai államberendezkedés a külföldről, leginkább az Európai Uniótól kapott támogatásokra építve működjön. Szerinte ez nem hoz eredményt, ahogy eddig sem hozott az országnak. Hovatovább a mai ghánai vezetés felelősségét nem abban látja, hogy további támogatásokért kuncsorogjon, hanem abban, hogy egy olyan út alapjait fektesse le, amely lehetőséget ad arra, hogy Ghána képes legyen magát külső támogatások nélkül fenntartani és fejleszteni.

Az államelnök nem tartja elfogadhatónak, hogy 60 évvel az ország függetlenségének kikiáltása után (1957. március 7.) az még mindig az európai adófizetők támogatására szorul, hogy az oktatási és egészségügyi rendszereit egyáltalán működtetni tudja, miközben az afrikai kontinens az egyik leggazdagabb ásványi kincsekben, és Ghána lakossága erőteljes és fiatal. Az elkövetkezendő hatvan év legfontosabb kérdésének az elnök nem azt tekinti, hogy az uniós (francia) polgárok még mennyivel tudják támogatni Ghánát, hanem azt, hogy Ghána saját állampolgárai miként tudnak hatékonyabban részt venni az ország építésében ahelyett, hogy tudásukat és energiájukat külföldre vinnék. Hiszen szavai szerint a migráció nem újkeletű dolog, és mióta ember az ember, a történelemben mindig is jelen volt, különösen akkor, amikor egy ország nem tudott lehetőségeket és jövőképet nyújtani lakosainak. Ahogy ez egyébként történt például a XIX. század Olaszországában vagy éppen Írországában, ahonnan több generáció is kivándorolni kényszerült szerte a világ minden szegletébe.

Az elnök azt szeretné, ha a fiatalok az országban maradnának és azt gyarapítanák, éppen ezért elengedhetetlennek tartja, hogy a támogatásoktól való függőséget mihamarabb megszüntessék, és olyan intézményi rendszert alakítsanak ki, amely lehetőséget kínál egy építő és számon kérhető kormányzásra. Amely biztosítja, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi források a valódi fejlődést, ne pedig a korrupciót táplálják, illetve azt, hogy a lakosok maguk is érdekeltek legyenek abban, hogy tegyenek az országukért, mivel annak valódi és látható eredménye lesz. Szerinte ha mindez megvalósul, az felszabadítja az országot a függősége alól, miközben az emberek megérthetik, hogy az ország valódi változásokra képes, ahogy ez egyébként történt Koreában, Malájziában és Szingapurban is, amely országok nagyjából ugyanakkor nyerték el függetlenségüket, mint Ghána, és ma már a világ vezető gazdaságai között tartják őket számon. Ahogy ismételten kiemelte: szerinte Ghána fiataljai nem azért hagyják el az országot, mert annyira szeretnének elmenni, hanem azért, mert el kell hagyniuk a jövőkép, lehetőségek és remény hiányában. Éppen ezért Nana Akufo-Addo a támogatások nélküli Ghánát szeretné elnöksége alatt megteremteni, amely képes a saját lábán, támogatások nélkül is megállni, és jövőképet, reményt és lehetőséget nyújtani lakosainak...

BALJÓS ÁRNYAK: A VÁLSÁG A NYAKUNKON VAN

MÉRCE
Szerző: BÜTTL FERENC
2020.05.16.


Ugyan Matolcsy György még egy hete is ragaszkodott ahhoz az MNB előrejelzéshez, mely szerint a magyar gazdaság 2020-ban 2-3%-os növekedést fog produkálni – nincs itt semmi recesszió, ne tessék bámészkodni! –, a május 15-én megjelent KSH-gyorstájékoztató a bruttó hazai termék (GDP) 2020. I. negyedéves alakulásáról számai másra utalnak.

A KSH kiadvány szerint a gazdaság teljesítménye 2020. első negyedévében 2,2%-kal haladta meg a 2019. első negyedévi értéket, azaz a tizenkét hónapos időtartam alatt 2,2%-kal termelt többet a magyar gazdaság.

Ez természetesen messze van még a recessziótól – definíció szerint akkor mondjuk, hogy egy gazdaság recesszióban van, ha két egymást követő negyedév GDP volumenindex (reál GDP) változása negatív –,

de már figyelmeztet bennünket arra, hogy sok jóra nem számíthatunk a következő időszakok adatait és a teljes évet illetően...

A COVID-19 AZ LESZ A TÁRSADALMI ÉLETBEN, AMI A HIV A SZEXUÁLISBAN

VÁLASZ ONLINE
Szerző: BORBÁS BARNA
2020.05.15.


A járvány visszaszorul, de megosztóbb ügy lesz, mint valaha: ez az alacsony hazai fertőzöttségi adatok pszichológiai hatása. Emberek egyre nagyobb csoportja lesz meggyőződve, hogy komolytalan vírus miatt állítottuk le a (világ)gazdaságot, és lesz egy legalább ugyanakkora tömeg, amely akkor sem érzi magát biztonságban, ha a napi halálozási szám nullára csökken. A megosztott helyzetben éppen a három legfontosabb tanulság veszhet el: 1) Konkrétan ezt a védekezést nem lehetett volna nagyon máshogy csinálni. 2) A járványnak vége, de a COVID-19 nem tűnik el: az lesz a szociális életben, ami a HIV a szexuálisban. 3) Még egy ilyen védekezést gazdaságilag nem él túl az emberiség, megelőzés kell. A Válasz Online elmúlt két hónapjának összegző elemzése a magyar járványhelyzet fordulatának hetében...

ORBÁN KIJELÖLTE MAGA HELYETT AZ ELLENSÉGET

444.HU
Szerző: MAGYARI PÉTER
2020.05.15.


Orbán Viktor miniszterelnök péntek reggel a Kossuth Rádióban megadta az irányt a bontakozó gazdasági és szociális válság politikai kezelésére. A gyakorlati kezeléséről alig szólt – közmunkát vagy katonaságot ajánlott a munkát keresőknek, és játszóterezést az asszonyoknak – de sokat magyarázott arról, hogy kik miatt érdemes a lakosságnak idegeskednie. 

Amikor Karácsony Gergely főpolgármesterről beszélt, példákkal szemléltetett eszmefuttatást adott elő az elméleti embertípusról, aki nem tudja összerakni a bútort, aki csak vacsorára érkezik a disznóvágásra, és tanulmányokat ír, ahelyett, hogy odamenne, és rendet rakna.

Amikor a gyöngyöspatai szegregált iskoláról hozott ítéletről volt szó, akkor figyelmeztetett, hogy egy kisebbség nem mondhatja meg a többségnek, hogyan éljen, és emlékeztetett, hogy az őslakosok szempontjai a legfontosabbak, nem a később érkezett népességé. Utóbbiakat Soros György jól fizetett jogászai segítik, fűzte tovább a többség és kisebbség szembenállásának hátterét. A magyar igazságszolgáltatás legmagasabb rangú bíróiról közölte, hogy nem látnak ki a belvárosból, nem tudják mi történik vidéken, és ezért ítéleteiket sem kell elfogadni.

Újra előjött, hogy az EU migránsok befogadására kényszerítené Magyarországot, és az országot továbbra is egy nagy nemzetközi összeesküvés támadásától kell megvédeni.

Máshol ilyenkor örömtüzeket gyújtanak, de mi legyünk óvatosak - mondta még Orbán a járványhelyzetről.

Ezekkel a megállapításaival fontos irányt jelölt ki: nem arra építi várhatóan a kormány a következő időszak kommunikációját, hogy nagyon ügyesen megvédtünk titeket a koronavírustól, és köszönjük nektek az együttműködést, és legyünk együtt büszkék magunkra, hanem az ellenségekre kell koncentrálni, a szemüvegesekre, a kisebbségiekre, Soros embereire, a menekültekre, a nemzetközi háttérhatalomra. Ütközni fogunk az EU-val, Sorosékkal, a követelőző cigányokkal, a külföldiekkel, a saját bíróságainkkal is.

Ez egyenes folytatása a kormány eddigi kommunikációjának, a járvány kitörése előtt is ezeket a témákat tartották napirenden (plusz börtönbiznisz). Ilyen értelemben az élet normalizálódását jelenti, hogy egy valódi veszély csillapodtával a kormány visszatér azokhoz az ördögökhöz, amelyeket maga festett a falra...

„HA ELMEGYEK, KI ÁLL A HELYEMRE?”

24.HU
Szerző: ANTONI RITA
2020.05.16.


Szép gondolat, és, mint a koronavírus terjedése elleni jelenleg egyetlen hatékony módszer, jogos elvárás is a #maradjotthon. Számos szakma képviselői azonban nem engedhetik meg maguknak ezt a kiváltságot. E szakmák (ápoló, szociális gondozó, bolti eladó, pénztáros, takarító, patikus) jellemző nemi összetétele miatt nagyobb részben nők kerültek a frontvonalba – noha nem feledkezünk meg a jellemzően férfi buszvezetők, ételfutárok és hulladékszállítók munkájáról sem. Az alábbiakban Tímea mesél a tapasztalatairól, aki szociális munkásként próbál megküzdeni a rendkívüli helyzettel. Nevét és munkahelyét nem vállalhatja („Mindenki lapít. Én is lapítok”), ellenben szakmai beszélgetések alapján helyzetét a kollégái körében általánosan jellemzőnek ítéli meg.

Tímea egy családvédelmi intézményben dolgozik. A bentlakó szülők közül több tucatnyian nemrég elveszítették az állásukat, jövedelemkompenzációt (egyelőre?) nem kapnak, és a tetejébe még be is vannak zárva az intézménybe: a rendelkezések értelmében ugyanis azt kizárólag munkavégzés és orvoshoz menetel céljából lehet elhagyni.

– A bentlakóink többsége nem érti a vírusveszélyt – mondja Tímea –, őket jobban érdekli, hogy nincs pénz, nincs munka – mindent elvállalnának, de semmi! – és még nem is mehetnek ki. Nem értik meg, hogy a boltig sem engedhetem ki őket, csak az intézmény területén mozoghatnak. A legtöbben bizonytalan vagy fekete foglalkoztatásban dolgoztak, így az elsők közt küldték el őket. Az ügyfelek a felgyülemlett feszültséget egymáson, illetve a szociális dolgozókon vezetik le – panaszkodik Tímea, érezhetően megviselt hangon.

– Nem tudom megvédeni magam, szociális munkás vagyok, és nem teszik lehetővé, hogy megvédjem magam! Maszkunk is csak mostantól van, lakossági adományból – az államtól a mai napig egy darab maszkot sem kaptunk –, és ez is csak papír, nem a tényleges védelmet biztosító FFP maszk. Ez meg a pumpás kézmosó és fertőtlenítő önmagában kevés, ha a lakók nem tartják be a higiéniés szabályokat, leginkább, mert nincs mivel.

Pokoli a hangulat. Hosszú és nehéz műszakokban dolgozunk, napi 16 órákat (amelyek sokszor hosszabbra nyúlnak), és úgy érzem, már nem tudok megküzdeni a helyzettel. Soha nem szoktam megemelni a hangom, a múltkor viszont már elsírtam magam. De ha elmegyek, ki áll a helyemre?
...

KONCZ ZSUZSA: NEM ÚJDONSÁG A RENDŐRAUTÓ A HÁZ ELŐTT

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.05.16.


„Mint nő, arra gondolok, hogy nincs új a nap alatt, és hogy jé, magas platformos cipőt is hordtam már tinédzser koromban... Így aztán ez a rendőrautó a ház előtt sem újdonság, ezeket láttuk már, és ezek mind pontosan ugyanolyanok, amilyeneket annak idején távolról figyeltünk, és némelyikükről megjegyzések is születtek dalokban” – így fogalmazott Koncz Zsuzsa Kossuth-díjas énekes a Hírklikknek adott interjújában. Azt is elmondta: a jövőről ugyan semmit nem lehet tudni, de új dalok készülnek az október 23-i ünnep utáni koncertre…

Mikor másztál át utoljára az állami televízió kerítésén...?

– Hát… érdekes kérdés…valamikor 2010-ben…

Csak azért tettem fel így a kérdést, mert Tóth Bertalan, az MSZP elnöke válaszolt így egy interjúban. Vagyis, hogy ő akkor járt az állami televízió, illetve rádió épületében, amikor képviselőtársaival együtt átmásztak a kerítésen. És, amikor ezt mondta, illetve készültem a veled való beszélgetésre, eszembe jutott, hogy a legutóbbi interjúnkban te is említetted, hogy te nem vagy látható a közszolgálati tévékben

– Valóban így van, de ez a fajta kizárás nem bánt különösebben. Szívesen megyek bárhova, szívesen beszélgetek riporterekkel, a közönséggel, de azért amennyire erre lehetőség nyílik, megválogatom a közeget, amelyhez a hangomat, vagy az arcomat adom.

Ez egy politikai állásfoglalás a részedről?

– Nem, nem. Nincs ennek semmilyen politikai összefüggése, sokkal inkább van köze – ha már valamit konkrétan meg kell nevezni –, az általam megítélt színvonalhoz.Szeretem becsülni azt, akivel beszélgetek...

SZABAD SZEMMEL: MAGYARORSZÁGON EGYRE NAGYOBB NYOMÁS NEHEZEDIK ORBÁN BÍRÁLÓIRA - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.05.16.


Washington Post 

Vigyázó szemetek Magyarországra és Lengyelországra vessétek – tanácsolja az elemzés mindazoknak, akik tudni akarják, mi vár az amerikai demokráciára, ha Donald Trump hivatalban marad a novemberi választás eredményeként. A szerző a Human Rights Watch alelnöke, Rob Berschinski, aki két éven át helyettes államtitkárként a demokráciát és a jogállamot felügyelte az utolsó Obama-kormányzatban. Azért gondolja, hogy a magyar és a lengyel fejleményeket kell figyelni, mert szerinte a két államban már a jogállam forog kockán. Az uralkodó elitet csak az érdekli, hogy minél több hatalmat tudjon a kezében, kerül, amibe kerül. Már a látszat sem érdekli, tehát hogy legalább ránézésre betartja a kormányzás elfogadott szabályait – teszi hozzá. Magyarország pár napja átkerült a demokráciák sorából a hibrid rendszerek közé a Freedom House egyik igen fontos jelentésében. Vagyis vannak választások, de a körülmények a Fidesznek kedveznek. Ugyanakkor már nincs érdemi média, a bíróságok a hatalom befolyása alatt állnak, a gazdasági előnyöket a vazallusok élvezik. Viszont mumus lett a migránsokból. A kormányfő odáig jutott, hogy bevezette a rendeleti kormányzást. A módszer lényege, hogy az ilyen vezetés kikezdi a rendszert és bár választással került hatalomra, lassaként aláássa a jogállamot. Ezt csinálja az amerikai elnök is, amikor folyamatosan ostromolja a fékeket és ellensúlyokat, a normákat. Nincs szó persze arról, hogy az Egyesült Államok máris olyan volna, mint Magyarország és Lengyelország. De azért Trump is sutba dobta azt az alapkonszernzust, hogy a győztes nem visz mindent. Ennélfogva a tengerentúlon nagyobb már nem lehet a tét az őszi választáson – áll az elemzésben.

Magyarországon egyre nagyobb nyomás nehezedik Orbán Viktor bírálóira, ami látszik abból, hogy rövid időre két embert is őrizetbe vettek hamis hírek vádjával, a megszigorított jogszabályok alapján. Az ország hetek óta a nemzetközi kritika kereszttüzében áll a meghatározatlan időre szóló különleges felhatalmazás miatt. Utóbbinak része az a jogszabály, amely az ellenzők szerint alkalmas újságírók és ellenzékiek fenyegetésére. Novák Katalin azonban teljesen megalapozatlannak tartja ezeket az aggályokat. Szerinte csak a veszedelmes pánikkeltők ellen kellett a jogi alap. De ellenük is csak akkor járnak el, ha terjesztik a rémhíreket és így gátolják a vírus elleni küzdelmet. Ám egyre inkább úgy tűnik, hogy a törvény – akarva, akaratlanul – eszközül szolgál az ellenoldal megrendszabályozására. A két előállított férfi nem adott tovább torz információkat, viszont közzétette kemény véleményét. Így egyikük közvetve diktátornak minősítette a miniszterelnököt. És bár az ügyészségnek köszönhetően mindkettőjüket hamar elengedték, azért van ok az aggodalomra. Főleg kisebb településeken egyáltalán nincs szükség arra, hogy bevigyék a másként gondolkodókat, ha el akarják fojtani a kritikát. Elég ha reggel 6-kor megjelenik a ház előtt a rendőrautó és az illetőnek be kell mennie, hogy kifaggassák az őrszobán. Az esetnek gyorsan híre meg, és utána már mindenki óvatosabb lesz. A törvény ügyében jogos az ellenvetés a kemény szabadságvesztés kapcsán, mert az szakértők szerint egyáltalán nincs összhangban az elkövetett tett súlyával. De ha lefújják a vészhelyzetet, akkor érvényét veszti a szabályozás.

A kommentár katasztrofálisnak tartja az unió szempontjából, hogy Magyarország immár a kifejlett önkényuralom képét mutatja, hiszen kiiktatta a parlamentet és a rendőrséget küldi rá a bírálókra. Mindezt a koronaválság ürügyén. Mindazonáltal Orbán éppen most jelentette be, hogy hamarosan lemond a rendeleti kormányzásról. Láthatólag nem akar EU-szankciókat kiprovokálni. De ettől még tény, hogy egy uniós tagállamban vége a liberális demokráciának, és ettől nem jár messze Lengyelország sem. E pedig így, együtt riasztó. Az elemzés annak kapcsán jelent meg, hogy az osztrák elnök az ország függetlenségét visszaállító államszerződés aláírásának 65. évfordulóján csendesen arra figyelmeztetett: felelősségteljesen kell bánni a szabadsággal, a liberális demokráciával. Már önmagában érdekes, hogy a demokráciát jelzővel kell ellátni, de hát meg kell különböztetni annak illiberális, tekintélyelvű, irányított változatától. Utóbbi olyan államokban járja, ahol általában „erős ember van a kormánynál”. Rendeznek ugyan választásokat, de ez nem jelent semmit. Az ellenzéknek és a hatalommal szemben álló nyilvánosságnak semmi esélye. Az egész államapparátus és az igazságszolgáltatás az autoriter uralkodónak van alárendelve. A kommentár szerint ez Magyarországon már tény, de a lengyelek is közelednek efelé. A szomszédságon belül Oroszországban és Törökországban dívik az autoriter demokrácia. Lehet, hogy az ilyen rezsimek élvezik a szavazópolgárok többségének támogatását, mégis messze vannak az igazi demokráciától. Mellesleg ha Trump tehetné, követné a példát. Van der Bellen éppen azért beszélt a liberális demokráciáról, mert félti. Amerikában a folyamatok aggasztóbbak, mint ahogy azt a világ érzékeli. De az államfő utalt arra is, hogy a vírus miatt szűkíteni kellett a szabadságjogokat. Úgyhogy a következő időszakban lehetőleg gyorsan véget kell vetni ezeknek a korlátozásoknak. Egyébiránt a fertőzés felszínre dobta az összeesküvés elméletek és szélsőségesek erős irányzatát, amely titokban pontosan azon van, hogy felszámolja a liberális demokráciát.

A koronavírus veszedelmes módon átalakítja Európát, háttérbe szorul a környezetvédelem, lezárják a határokat és ez mind-mind fokozza a feszültséget, amire rámehet az egész EU – mutat rá az Európai Reformközpont nevű agytröszt igazgatója. Charles Grant szerint még korai, hogy megvonjuk a járvány mérlegét, de hat negatív irányzat azért máris kirajzolódik. Ezek már jelen voltak korábban is, ám most felgyorsultak. Így vagy úgy, de mindenképpen a populisták kezére játszanak, gazdasági autarkiához, szigorúbb határőrizethez és a klímavédelemmel szembeni ellenállás felerősödéséhez vezetnek. A kelet-nyugati megosztottság évek óta azt jelenti, hogy Magyarország és Lengyelország szemben áll a többiekkel, sőt, ez időnként érvényes más kormányokra is a térségben. Vitatéma a migránsok befogadása, a széndioxid kibocsátás csökkentése, a jogállam, mivel a magyar és a lengyel vezetés nagy ívben tesz a bíróságok függetlenségére és a sajtó sokszínűségére. A Covid-19 azután csak még tovább mélyítette az árkot. Közép-Európa attól fél, hogy a járvány miatt el fogja veszteni az uniós támogatások egy részét. Orbán Viktor a fertőzés örvén bevezette a rendeleti kormányzást, tovább növelve az aggályokat, hogy ténylegesen diktatúrát alakít ki. A nemzetállamok visszaszerzik jogkörük egy részét az EU-intézményektől. A Bizottság nincs könnyű helyzetben, hogy egyben tartsa a 27-eket, összehangolja a fellépést a kórokozó ellen, főleg, mert az emberek ilyen helyzetben saját kormányuktól várnak segítséget. Az unió lezárta a külső határait az idegenek előtt, de megnehezült a közlekedés a schengeni övezeten belül is. És ez várhatóan nem változik azután sem, ha csitul a járvány. Igen ellenségesnek ígérkezik a hangulat a bevándorlókkal szemben, mert az emberek féltik a munkahelyüket. Továbbá az éghajlatvédelemre sem szívesen áldoznak. Szélesedik az észak-déli törésvonal is. A bajban lévő mediterrán tagállamok azonban segítségként inkább kölcsönökre, semmint vissza nem térítendő támogatásra számíthatnak. De ez jól jön a Salvini-féle populistáknak. Az olaszoknak már 49 százaléka mondja azt, hogy jó volna kilépni az unióból. További gond, hogy elakad a globalizálódás, a termelési-kereskedelmi szálak összenövése. Mindegyik jelenség igen rossz, mert például a kelet-nyugati ellentét riasztó, de nem lehet úgy megoldani, hogy szemet hunyunk a jogállam lebontása fölött. A schengeni zónán belüli korlátozások nem sokat érnek. A gazdag észak és a bajban lévő dél vitája felerősítheti az EU-ellenes érzelmeket és oda vezethet, hogy valamely tagállam kiválik vagy az unióból vagy az euróövezetből.

A vezércikk úgy értékeli, hogy igen rossz válságot él át az unió, de ha nem néz szembe a nehézségekkel, akkor csak ront a helyzeten. Az EU idáig botladozva ugyan, de ment előre. Ma a liberális értékek világítótornya, azt példázza, hogy a kapitalizmus lehet lágyabb is. Ugyanakkor utat tévesztett. A járvány egyre inkább felszínre hozza a politikai és alkotmányos gondokat. Meg lehetne oldani ezeket, de a tagok között nincs egyetértés a hogyan kapcsán. Kár hogy elszalasztják a lehetőséget, amikor éppen egymás ellen fordul Kína és Amerika. A járvány próbára teszi az összetartozás kötelékeit, amit jól mutat, hogy a német Alkotmánybíróság megkérdőjelezte az Európai Bíróság egyik ítéletét. A lengyel kormány vitatja a közösségi jog elsődlegességét. Az egész szervezet megrendül, ha a vírus meggyengíti az unió legfőbb ítélőszékének alapjait. A kiúthoz vízió, megegyezés és reform kellene. A tagok azonban nem tudják, például hogy mitévők legyenek a magyar és a lengyel demokrácia felszámolása ügyében. Ha az EU prosperálni akar, akkor sokkal több lendületre lesz szüksége, mint amennyire az északi államok hajlandóak. A stagnálás elkerülésére változtatni kell az alapszerződésen. Ez azzal jár, hogy el kell fogadni a többsebességes Európa elvét. De lépni kell, mert különben bedőlhet az egységes piac, illetve az eurózóna. Ehhez bátorság szükségeltetik, de ily módon el lehet kerülni a katasztrófát és el lehet indulni a stabilitás útján. Szóval megéri.

Nacionalista úton jár a német kisebbségből származó román elnök, aki pedig az európai egység előmozdításáért odaítélt Nagy Károly-díj idei kitüntetettje. Johannis a magyar etnikai közösséget szidja országában, aminek a politikai következményei messzire hatnak a térségben. Pedig az államfő elvileg a nacionalisták ellentettje, hiszen saját bevallása szerint a liberális demokrácia és a jogállam híve, támogatja a földrész egységét. Ám most lábbal tapodja a saját hitvallását, mert láthatólag választási megfontolásból átvette a román nacionalisták egyik legkeményebb szólamát. Azzal vádolta meg az ellenzéki szociáldemokratákat, hogy azok az RMDSZ-szel összejátszva át akarják játszani Erdélyt Magyarországnak. Orbánnak pedig azt hányta a szemére, hogy titokban ő mozgatja a szálakat. Többről van itt szó, mint hogy a politikus felrúgott egy tabut. Új, nacionalista feszültségspirált indított be az amúgy is feszült román belpolitikában. Ez pedig kihatással lesz a magyar-román viszonyra, ami a stabilitás egyik legfőbb tényezője a régióban. A háttér az, hogy az év végén jönnek a választások és az államfő pártja nem áll jól a közvélemény kutatásokban. A kormánynak sokat ártott, hogy össze-vissza kapkodott az egészségügyi válság kezelése során. Romániában ilyen helyzetben már régóta előveszik a „magyar kártyát”. Nagyjából 30 éve egy hasonló eset csaknem polgárháborút eredményezett. Megfigyelők szerint Johannis úgy érzi: bizonyítania kell, hogy jó román hazafi. De az is biztos, hogy nem először megy neki a magyaroknak. Erdélyben nagyjából-egészében Orbán gyakorolja az ellenőrzést a magyar nemzetiség fölött. Évente sok-sok millió eurót nyom az országrészbe, mert szüksége van a határon túliakra választóként. A román elnök mostani kirohanására meglepően visszafogottan reagált, bár nem sokkal később egy olyan fényképet tett közzé, amelyen Nagy-Magyarország térképe látható és ez nem csupán Bukarestben keltett nagy felháborodást. Úgyhogy a román törvényhozás gyorsan nemzeti emléknappá nyilvánította Trianon évfordulóját.

HYPO

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.05.16.


Tegnap reggel a jószomszéd boltban összetört egy férfi szíve. Hangosan csörömpölve hullott a koszos, kopott járólapra, és a szeme, amely alig is látszott ki a maszkja mögül, olyan nyüszítő-bánatosan csillogott, mint egy gazdáját vesztő vizsláé, és lehet, hogy előző életében az is volt. Vagy tacskó. Ezekben a maszkos időkben felértékelődik az emberek szeme, ennyi marad a személyiségükből. Meg a hangjuk, ami visít vagy kopog, lágyan árad, netán nincs is, esetleg dadog, mint a lét. És mindezek után, hogy elmeséltük az emberiség történetét, nézzük meg közös erővel, mi is történt létbéli vizslánkkal – vagy tacskónkkal – a jószomszédi boltban.

Hypót vásárolt ő két flakonnal. Mert bár Ceci néni nem mondta neki a tévén keresztül, mint életben tartó igét, hogy a kórságot azzal tartsa távol ő, de, mint régi vágású proletár, aki a külvárosi éjben nevelkedett és tanulta a létezést, úgy emlékezett, úgy ivódott belé az igazság illata és szaga, hogy a tisztaság, a kosz ellentéte tehát, és a kórság, fosás, hányás elkerülésének esszenciája a hypo, ez a csodaszer, ami annyit sem érdemelt eddig, hogy megfelelő flakont kapjon. Ilyen kiszuperált barna, hülyekék vagy szürkésfekete műanyagokban állott a polcokon mindig is, filléres ócskaság a főzött pelenkákhoz, de amióta papírba bugyolálják a kisdedek seggét, már arra se jó.

Sőt, mint flancos háziasszonyok szokásába jött, lecserélték a hypót cifra és citromszagú cloroxra, csicsás fertőtlenítőkre, így a hypo már majdnem elfeledve porosodott a polcokon. Legalul mindig, ahová olyasmiket dugnak, amik már senkinek sem kellenek, meg különben is, szaros nyolcvan-kilencven forint volt a hypo literje, és valljuk meg, kinek kell valami, ami ékességek nélkül, kiszuperálva porosodik a polc alján, kilencvenért. Mert mit érhet az, amit a vadkapitalizmusban ennyiért adnak, semmit, ha belegondolunk. Mintha nem is lenne. Így haldokolt a hypo már évtizedek óta, amikor a világot elöntötte a járvány, és maszkos népek lepték el a boltokat, utcákat meg mindent...