2019. augusztus 4., vasárnap

ORBÁN MEGERŐSZAKOLJA A NÉPAKARATOT

HÍRKLIKK
Szerző: JUSZT LÁSZLÓ
2019.08.04.


Gondolom nagyon kevesen emlékeznek már arra, amikor először 2011-ben megpendítette az új Puskás stadion tervét Orbán, akkor 35 milliárdról beszélt. 2015-ben már 110 milliárdos költségkeretről beszélt a kormánybiztos.

Akkor 72 ezer négyzetméterről volt szó. Mára ez körülbelül 50.000 négyzetméter lett. Az ára viszont a duplájára: 200 milliárdra nőtt. Ebben nincsen benne a tervezés, a bontás, meg az ilyen-olyan tanácsadói szerződések, az ellenőrzés, amelyek együtt hozzábiggyesztenek még, úgy 20 milliárdot.

Úgy mondják, hogy az FTC-stadionra emlékeztető aréna lesz, háromszor akkora méretben, tizenhatszoros áron...

VOLT FINN NAGYKÖVET: MAGYARORSZÁG AZ EGYIK LEGKORRUPTABB UNIÓS ÁLLAM, AHOL MÁR NINCS NYUGATI TÍPUSÚ DEMOKRÁCIA

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: nepszava.hu
2019.08.04.


Petri Tuomi-Nikula szerint a jogállami normákat semmibe vezető országok nem érdemelnek támogatást sem.

A közös értékek és a jogállamiság megerősítése a legfőbb célja Finnország soros EU-elnökségének” – írja Finnország volt budapesti nagykövete a Helsingin Sanomat napilapban megjelent véleménycikkében, melyet itthon a 444.hu talált meg. Petri Tuomi-Nikula szerint véget kell vet
ni annak a gyakorlatnak, hogy néhány tagállam semmibe veszi ezeket az értékekeket, 

ezeket az országokat meg kell fosztani az uniós támogatásoktól.

A volt nagykövet úgy látja, hogy Orbán Viktor érzékelte ezt a finn szándékot, és igen idegesen reagált: „a képzelet világából vett” érvekkel támadta meg (például a tusványosi beszédében) Finnországot. Orbánnak nagy szüksége van az EU-tól érkező forrásokra, az ország nemzeti össztemékének majdnem négy százalékát kapja EU-támogatások formájában, az egész unióban Magyarország kapja a legtöbb egy főre jutó támogatást. A magyar kormány ezekkel a támogatásokkal tudja fenntartani az kiépített intézményi korrupciót.

„Magyarország az egyik legkorruptabb ország az Unióban”


– írja a volt nagykövet. Emlékeztet rá, hogy a Fidesz 2010 óta egypárti uralmat épített ki, egy úgynevezett hibrid autokráciát vagy választási autokráciát (itt a brit történészt, Timothy Garton Ash-t, illetve a Guardianben megjelent cikkét idézi a nagykövet), tehát a demokrácia, abban a formában, ahogyan az Nyugaton létezik, már nincs jelen Magyarországon...

IDÉN KELLETT VOLNA ÁTADNI A BUDAPEST-BALATON BICIKLIUTAT, DE EGYELŐRE EGY MÉTER NEM ÉPÜLT BELŐLE

G7.HU
Szerző: TORONTÁLI ZOLTÁN
2019.08.04.


Kevesebb olyan ordítóan hiányzó biciklis fejlesztés van az országban, mint a főváros és a Balaton összekötése. Az agglomerációval együtt több mint kétmilliós Budapest durván 100 kilométerre van az ország legfontosabb nyaralóhelyének szélétől, de még 30 évvel a rendszerváltás után sem lehet eljutni a vízpartra egy normálisnak és folyamatosnak mondható biciklis infrastruktúrán keresztül.

Ahogy a főváros környéki magyar családoknak, úgy a Budapestre érkező turistáknak sem adja magát a kézenfekvő lehetőség, hogy nekivágjanak egy balatoni túrának. Elvileg ugyan el lehet tekerni a tóig, az út döntő részét azonban vagy a 7-es főúton az autóforgalomban kell megtenni, vagy olyan alacsonyabb rendű utakon keresztbe-kasul, amelyek sokkal hosszabbá teszik a távot. Egyébként annak ellenére, hogy a 7-es úton elég mostoha dolog biciklizni, szezonról szezonra egyre több a biciklis, de ők általában hobbi sportolók és nem turisták, illetve a legritkább esetben sem a Balatonra vagy a Velencei-tóra igyekvő családok.

Pedig a biciklis turista az egyik legjobb turistafajta. A tipikus biciklis turista ugyanis általában nem tud, de nem is szeretne sok mindent magával cipelni, mert az első komolyabb emelkedőn százszor elátkozza magát. Ennek következtében viszont útközben kell a legtöbb árut és szolgáltatást megvennie, vagyis a népszerű túraútvonalakra jó kiszolgáló biznisz is felhúzható, a panziótól kezdve a lángossütőn keresztül a cukrászdáig.

Nagyon ígéretes volt, amikor 2017 júliusában a Magyar Közlönyből végre megtudhattuk, hogy 2019-ig összesen 27 milliárd forintot különítenek el bicikliút-építésre, és a kiemelt projektek között végre ott volt a hányatott sorsú Bp-Balaton út is. Ennek terve ugyanis már 2011-től komolyabb formát öltött, de a több nyomvonal-változat közül hosszú évekig nem sikerült rábökni a megfelelő verzióra.

Végül a Balatonra menő bicikliutat nem a legrövidebb távolság elve alapján választották ki. Bár logikusnak tűnt volna a 7-es úthoz igazítani, ehelyett Budapesten a Kamaraerdő szélére tették az indulási pontot, és az (innen számított) első szakaszon beletettek egy kanyart az Etyeki-dombság felé. Így olyan lett az út, mintha Győr-Bécs felé indulna észak-nyugatnak, de a bicikliseket Biatorbágynál délnyugat felé fordítják, majd Etyeken illetve Gyúrón keresztül viszik a 7-es út közelébe...

ITT OLVASHATÓ

MEGÖLNEK BENNÜNKET, DE KIT ÉRDEKEL?

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2019.08.04.


Nem 2010-ben kezdődött. Nem Orbán újbóli hatalomra kerülése jelentette a magyar média helyzetében a fordulópontot. A Fidesz már ellenzékből építkezett; létrehozta saját tévéjét, rádióját, újságait. Mondhatni hallgatott Medgyessy Péterre, aki ugye – kormányfőként – az ellenzék panaszaira, hogy tudniillik a baloldal hatalmas médiafölényben van, azt tanácsolta: hozzák létre saját csatornájukat (Orbán 2002-ben két közszolgálati tévét követelt, erre válaszolta Medgyessy, hogy csináljanak maguknak.)

Az ellenzék vezére tanult a kijelentésből, és hozzálátott nem pusztán ahhoz, hogy saját médiája legyen, hanem ahhoz is, hogy a közszolgálati műsorszórókat is átállítsa saját oldalára. Így aztán 2010-re, mire megszületett az első kétharmados fideszes győzelem, voltaképpen a kezében volt – személyi összetételét tekintve mindenképpen – a köz médiája, a rádió, a televízió és a távirati iroda is.

Természetesen Orbán nem bízott semmit a véletlenre; a rendszert magát is átalakította (MTVA), amely így már nem pusztán megbízható emberekből, de alaposan megfélemlített munkatársakból állt; mindenki úgy tette a dolgát, hogy egy pillanatra sem feledhette, hogy ki a gazdája...

A LEGIZGALMASABB BALOLDALI VIDEÓS

444.HU
Szerző: plankog
2019.08.04.


Néha egy 19 éves fiú helyébe képzelem magam, aki válaszokat keres. Tudja, hogy valami nincs rendben az életében, érzi, hogy valami nem stimmel a kései kapitalizmus pusztaságában. De mit talál a Youtube-on magyarázatként? Vannak a mainstream dolgok, amikről el fog kapcsolni. Vannak az alt-right fasiszták, meg az Alex Jones-féle futóbolondok. És vagyok én.”


Így magyarázta saját szerepét Natalie Wynn, a Contrapoints nevű csatorna videósa, ami egészen egyedülálló az interneten:

úgy foglalkozik alapkérdésekkel baloldali nézőpontból, hogy közben vicces, tabudöngető és hiteles...

ASZPIKOS SONKATEKERCS, FANATIZMUS, TEREPJÁRÓ – TÖRTÉNETEK A GYÁRFÁS–FENYŐ HÁBORÚ FRONTVONALÁBÓL

24.HU
Szerző: KERESZTY ANDRÁS
2019.08.04.


A Fenyő-gyilkosság ügyében vádat emeltek Gyárfás Tamás ellen. A Fenyő János tulajdonában álló Népszavát főszerkesztő, Gyárfással televíziós vitában is együtt szereplő Kereszty András írása a két médiamágnásról, csillapíthatatlan konfliktusukról, stílusukról. A szöveg egy része korábban megjelent a szerző blogján.

Free at last! Végre szabad! – kiáltotta világgá a Newsweek című amerikai magazin címlapja. A volt szocialista országok sajtójáról írt címlapsztorit. És Magyarország ebben a történetben főszereplő volt. Egy ország, ahol a kommunista évek után a leginkább sokszínű a média. Ahol a szabad világ – mindenekelőtt Amerika – sajtónormái érvényesülnek.

A miniszterelnök a tévékamerák előtt fogadta az újságok képviselőit. Az államelnök interjúkat adott. A szerkesztőségek meghívására azonnal igent mondtak a pártvezérek. A nyomtatott sajtó nem egy nagymogul kezében volt. A lapok versenyeztek egymással. A közszolgálati televízióval szemben tekintélyes magántévé működött. És készülődtek a külföldi befektetők, hogy új és újabb csatornákat indítsanak.

A Magyar Újságíróbálon kötelező volt a megjelenés a gazdasági, pénzügyi, politikai, kulturális élet nagyjainak. A Farkasházy Tivadar balatonszárszói telkén rendezett éves összejövetelen nemcsak a baloldali, a liberális elit találkozott, ott voltak a mérsékelt jobboldal legismertebb emberei is...

UNIÓS PÉNZBŐL KAMPÁNYOL A FIDESZ, PEDIG 2010-BEN MÉG UGYANEZÉRT SZIDTA AZ MSZP-T

VASTAGBŐR
Szerző: LASPALMAS
2019.08.02.


Uniós pénzből akarja reklámozni az uniós projekteket a kormány, pont most, az önkormányzati választás előtt. 2010-ben az MSZP az országgyűlési választás előtt csinálta ugyanezt, akkor a Fidesz teljesen kiakadt. Mostanra úgy látszik, integrálták az ötletet.

A momentumos Kerpel-Fornius Gábor hozta ma nyilvánosságra azt a levelet, amelyben a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára, Oláh Gábor arra kéri a polgármestereket, hogy küldjenek számára mindenféle anyagot arról, miként épült-szépült a településük 2014 és 2020 között uniós pénzből.

Oláh Gábor az európai uniós források felhasználásáért felelős államtitkárságon dolgozik, és azt írja a levélben, hogy azért kéri a beszámolókat, mert uniós pénzből, egy TOP-os projekt keretében lehetőség van reklámozni a fejlesztéseket tévében, rádióban, szórólapokon, újsághirdetésekben és plakátokon. Lehetőleg minél egyszerűbben, hogy mindenki megértse.

“Minden polgár számára értelmezhető, kézzelfogható és könnyed módon.”

Nagyon fontos megmutatni a lakosoknak, mennyi mindenért kell hálásnak lenniük. Pláne most, a választás előtt, nehogy meggondolatlanul szavazzanak.

2010-ben az MSZP csinálta ugyanezt: az uniós forrásokat akkor kezelő, azóta már megszűnt Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) reklámozta az EU-s pénzből megvalósult projekteket. Ráadásul az MSZP-s választási jelmondathoz (“Többen vagyunk, mint gondolná!”) feltűnően hasonló szlogennel (“Többet fejlődünk, mint gondolná!”)...

ÁLLÁSKERESÉS LONDONBAN

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő
2019.08.04.


Az ember azt gondolná, hogy egy akkora városban, mint London, nem nehéz munkát találni. Ami persze egyrészt igaz, másrészt munkája válogatja. Nannyként például sok olyan tényező van, amit érdemes figyelembe venni.

A nanny munka egyik sajátossága, hogy egy idő után „lejár a mandátum”, hiszen megnőnek a gyerekek. Így járt Hanna is, aki két év után köszönt el egy családtól, ahol a gyerek ősszel kezdi az iskolát és bár számítanának rá, neki az óraszámok drasztikus csökkenése miatt már nem nagyon éri meg. Így aztán most munkát keres.

„Bár hálás vagyok az elmúlt 2 évért, a személyes munka ellenére és a gyerekek hozzám való kötődése ellenére is, ez csak munka nekem. Nekik pedig csak egy alkalmazott voltam, aki ott volt, mint a jobb kezük és lehetővé tette, hogy a munkájuk idejére és a szociális életük óráira legyen gyerekfelügyelet.

A nanny munkákban sokkal jobban benne van az ember, mind lelkével, mind személyiségével. De ha a körülmények változása mást diktál, be kell csukni az ajtót és továbbállni.

Nehéz szembesülnöm azzal most, hogy a kényelmes, bejáratott komfortzónámból ki kell lépnem ismét. Bújnom kell az állásportálokat, írogatni ügynökségeknek, CV-ket küldözgetni és telefonálgatni.

Stresszhelyzet… ismét.

Amennyire alulértékelt munka az enyém, annyira kacifántos az állás procedúra. Itt nem csak az számít, hogy hány éved és milyen van tapasztalatod, de a személyiséged is nagyon fontos.

Első benyomásra a CV-d után, egy személyes találkozó alkalmával szimpatikus leszel-e az anyukának, és vagy te szimpatikusnak találod-e a anyukát/családot. Mivel a házukban fogsz dolgozni, közvetlen főnököd a szülők, ha első benyomás nem jó, akkor ott elbukott rögtön a procedúra.

Nanny munka van dögivel, de nem mindegy milyen óraszámban, hány napot és hány óráig akar dolgozni az ember. Köszönöm nem kérek olyan munkákból, ahol reggel 7:30-kor ott kell már állni a konyhában, majd este 7:30-kor még ugyanazt a konyhát kell takarítanom. Heti 60 órában életem nem lenne.

Emellett meg halomban állnak az olyan munkák, amik a túrósra nem elegendőek. Heti 5 napra 25-30 órás pozíciók, amik pont azt fedeznék, hogy eltengődj Londonban és túlélj hónapról hónapra.

Mivel már 8 éve benne vagyok a gyerekgondozásban, s dolgoztam mindenféle órákat és napokat, egyre finnyásabb vagyok. Nekem van életem, táncra járok stb, emberi időben óhajtok végezni és nem hajnalok hajnalán kelni.

A hely is baromi fontos. A város másik végébe nem fogok napi 2 órát oda-vissza utazni egy munkáért. Az angol kertváros szélén lakom, az elmúlt 5 évben mákkal mindig helyben volt melóm, ahova rollerrel elgurultam. Nagyon bízom a hasonló folytatásban.”

A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el!
...

„HASZNOSABB A TUDATLANSÁG A KÉPZETTSÉGNÉL” - KLEÓN IGAZSÁGA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KENESEI ISTVÁN
2019.08.02.


Tulajdonképpen nem értem, nálunk miért nincsen több családtag a kormányban. Oly sokszor elhangzott ugyanis, hogy az Európai Unió egyik vagy másik országában pontosan ugyanúgy működnek az intézmények, mint amilyenre mifelénk igazítják át őket, gondoljunk például a bíróságok minisztériumi alárendeltségére vagy a kutatóhálózatok akadémiáktól való távolságára, sőt az akadémiának az oktatási tárca alá tartozására – ez utóbbi Finnországban, ebben a liberális, tehát elcsökevényesedett demokráciában, ahol a keresztény szabadságról nyilván soha nem is hallottak, sőt, mint új miniszterünk kijelentette, „akiknél nem volt feudalizmus” (sem) – bár a cári Oroszország rendszerét akkor nem tudom, minek nevezné, de bizonyára így kódolta ki, hogy mivel a felvilágosodás rossz, akkor a feudalizmus biztos jó dolog. Ugyan ami a finn „akadémiát” illeti, ott a kutatási pályázatokat kezelő szervet hívják így, ezért is tartozik a minisztériumhoz, de van nekik egy teljesen független tudományos akadémiájuk is, csak egy kicsit jobban kellett volna körülnézni az interneten.

A mi minisztereinkre fordítva a szót, csak azért ötlött fel bennem a családon belüli munkamegosztás lehetősége, mert a frissen beiktatott brit kormányfő épp most nevezte ki hasonszőke testvérét, Jo Johnsont (többek között) felsőoktatási miniszterré, akitől arra lehet számítani, hogy első intézkedései között megtorpedózza a tandíjcsökkentésre irányuló kezdeményezést...Mi már ebben is hasonlítunk az angolokra, csak nálunk titokban, legalábbis a sajtó java által észre sem véve emelkedtek radikálisan, esetenként duplájukra a költségtérítés néven ismert tandíjak, egyes TTK-s szakokon egészen 500 ezer Ft-ra félévenként...

Az elitek árulása

De vissza az akadémiához! A tavaly tavasszal indult sajtókampány első fecskéje az akkor még Schmidt Mária kezében lévő Figyelő cikke volt. Itt írta le áprilisban maga a tulajdonos egy korábbi listázására utalva sajátosan emelkedett stílusában: „Mostanra emiatt mindenki, aki a ballib körökben adni akar magára, becsatlakozott a »listázás« elleni tiltakozók közé. Így a Magyar Tudományos Akadémia, amelyben még ott ülnek a komcsi időszak múmiái is, illetve neveltjeik, vagy az ELTE és a Corvinus oktatói közül jó néhányan a legfélősebbek közül. Ahogy a Professzorok Batthyányi (sic!) Körének és az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának megmondói is nyilván rettegni kezdtek.”...

Majd pár hónapra rá a lap egy újabb listával állt elő, amelyben egyébként csak néhány nappal a júniusi költségvetési elvonás bejelentése után konkrét nevekkel és címekkel támadta az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának (TK) kiszemelt belső és külső munkatársait a névtelen szerző által túlságosan „liberálisnak” tartott témáik miatt. „Az intézmény és a hozzá tartozó kutatóintézetek azért is fontos látleletei (sic!) az akadémiai munkának, mert azt gondolnánk, hogy itt a valós társadalompolitikai folyamatokat követő, a demográfiai krízis megoldására, vagy a gyermekvállalás elősegítésére javaslatot tevő munkák sorakoznak a polcokon, az itt dolgozók ezeken a területeken igen aktív publikációs munkát fejtenek ki. Ehhez képest azonban leginkább a liberális világszemlélet narratívája alapján, a szexuális kisebbségek társadalmi helyzete, a gendertudomány és a befogadás foglalkoztatja a kutatókat.”..

A TK, de maga az MTA is éles hangon utasította vissza ezt a beavatkozási kísérletet, amely egyrészt megmutatta, hogy nem egyszerűen a kormány számára fontos témák iránti elkötelezettség mozgatja a szerző tollát, hanem egyfajta ideológiai alapú kényszerzubbonyt húzna a kutatás autonómiáját eddig adottnak hitt szervezetekre, nem túlságosan különbözve egy lassan már feledésbe merült korszak gyakorlatától. Másrészt a hívek számára utat mutatott, miszerint az MTA „szabad préda” lett, nem élvezi a Fidesz belső köreinek nemhogy a védőernyőjét, de még a jótékony semlegességét sem. Ettől fogva mintegy varázsütésre megindultak a kormánybulvár vezércsahosai mellett a kommentelők falkái is: a tudomány jótékony szellőjétől érintetlen trollok és lelkes sajtólevelezők százai ugrottak rá az új témára, telefonjuk billentyűzetébe pötyögve kioktatásukat a kutatók számára, hogy miképp kellene hasznosabbaknak lenniük, ha már „a kormány mi pénzünkből fizeti őket”...


ETŰDÖK GYŰLÖLETRE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: HORVÁTH GÁBOR
2019.08.03.


Orbán azt szeretné hinni és elhitetni, hogy nem érdemi, hanem csupán érzelmi okok magyarázzák a politikájával szembeni ellenállást.

Arról, annak az értelmezéséről, hogy mi történik ma Magyarországon, azt megkockáztathatjuk, kellő szerénységgel, hogy létrejött egy illiberális állam és egy valódi államelméleti, politikaelméleti modell, egy sajátos, kereszténydemokrata állam. 

Ezek után már csak egyetlen kérdésre kell válaszolnom, hogy az ellenfeleink, a liberális demokrácia hívei miért gyűlölnek bennünket? Az, hogy ellenzik, amit képviselünk, az rendjén van, hiszen ők más meggyőződést vallanak magukénak. Ezért, hogy vitában vagyunk, esetleg elkeseredett, éles vitában vagyunk, ez a nemzetközi vagy tán még a belpolitikai vitáknak is természetes tulajdonsága. De a gyűlölet nem az! És mindannyian érezzük, hogy amikor bennünket támadnak és kritizálnak, akkor nem vitatkoznak velünk, hanem gyűlölnek bennünket. Persze a régi kommunista taktikai tanács az, hogy vádold meg az ellenfelet azzal, amit te csinálsz – ezért ők azt állítják, hogy mi, nemzeti érzelműek gyűlöljük őket, de az igazság pont fordítva van. Mert mi különbséget tudunk tenni – keresztény megközelítésből fakadóan – az ember meg a cselekedete között. Tudjuk nem szeretni, sőt utálni a cselekedeteit, de az embert nem utáljuk, és nem gyűlöljük. Ezzel szemben ők nemcsak azt nem támogatják, amit teszünk, hanem személyesen is gyűlölnek bennünket. Fontos kérdés, hogy megértsük, hogy ez miért van.” (Tusnádfürdő, 2019. július 29.)...

HOGY KELL ADÓT FIZETNI AZ ALBÉRLET UTÁN? - MUTATJUK A TUDNIVALÓKAT!

NAPI.HU
Szerző: CSERNÁTONY CSABA
2019.08.04.


Újra fókuszba kerültek az albérletek, a nyári főszezon, a ponthatárok kihirdetése és a közeledő tanév, valamint a politikusok lakáshotelezési szabályok szigorítására tett utalása miatt. Kiderül az is, hogyan kell adózni a kiadó lakás után:...


TALÁN A NER LEGNAGYOBB VESZTESEI, MÉGSEM ÁLLNAK KÉSZEN A SZTRÁJKRA

MÉRCE
Szerző: CSENGEL KARINA
2019.08.03.


Akár a segítségre szorulók, akár a segítséget nyújtó szakemberek szempontjából vizsgáljuk a helyzetet, mindenhonnan ugyanazt látni: évek óta borzalmas állapotban van a szociális ágazat Magyarországon, valahogy mégsem történik érdemi változás. Az alacsony bérek és a rossz munkakörülmények ellenére sokan leginkább csak elhivatottságból maradnak a pályán, miközben az a mentálisan és gyakran fizikálisan is megterhelő gondoskodó munka, amit ezek a szakemberek végeznek, nélkülözhetetlen. Ők dolgoznak a hajléktalanellátásban, a család- és gyermekvédelemben, ők ápolnak beteg, idős, sérült embereket és ők próbálják a felszínen tartani társadalmunk legelesettebb tagjait.

Az ágazatot érezhetően sújtja a munkaerőhiány, erről azonban teljesen pontos képet nem kaphatunk, mivel a KSH által (nem tudni, mi alapján) mért adatok szerint 10 százalék alatti a szociális szakemberek hiánya, a szakszervezetek szerint viszont ennél biztosan nagyobb mértékű. A Mércének erről a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének (SZÁD) elnöke beszélt, akit a dolgozók bérhelyzetéről, kilátásairól és a sztrájk lehetőségéről kérdeztünk.

„Ez kizárt dolog.” – mondta Köves Ferenc a hivatalos hiányszámot illetően. „Bármelyik intézménybe elmegyünk, mindenhol munkaerőhiány van. Lehet, hogy nem 20 százalékos, de mindenhol 10 vagy afölötti.” Szerinte átlagosan 20-25 százalékos munkaerőhiányról beszélhetünk az ágazatban. „Nem jók a munkakörülmények, alacsony a bér, nincs presztízse a szakmának… miért maradjanak? Az elhivatottabbak, vagy a bátortalanabbak maradnak, aki pedig azt gondolja, hogy máshol is tud keresni, és ugyan szereti ezt a szakmát, de nem minden áron, az meg megy tovább” – magyarázza a szakszervezeti vezető.

Ezt támasztja alá, hogy a fluktuáció óriási, a meghirdetett állásokat betöltők jelentős része 1 évnél tovább nem marad egy munkahelyen, ami már most is a szakszerű ellátás biztosításának határait feszegeti. „A kimerült, kiégett, két munkahelyen dolgozó, másfél-két ember munkáját elvégző szakember hibázni fog” – mondja Köves. A kormány ezt a szakma hígításával próbálja enyhíteni, ami hosszú távon inkább csak még több problémát fog okozni. A jogszabályok lazításával ugyanis egyre könnyebb szakképesítés nélkül szociális munkát végezni.

Ma már ott tartunk, hogy bármilyen diplomával lehet szociális munkatársként dolgozni, a hajléktalanellátásban pedig 8 általánossal is bárki dolgozhat szociális segítőként.


Pedig nagyon nem mindegy például, hogy az ápoló-gondozó munkakörökben milyen képzettséggel és tapasztalattal látják el az arra rászorulókat.

A szakma hígításával sokat spórol az állam: az ágazatban dolgozók majdnem 80 százaléka a garantált bérminimumot kapja (ami 2019-ben bruttó 195 ezer forint). Ehhez jön az úgynevezett ágazati pótlék (ez a közszolgálati munkában töltött időtől és a végzettségtől függ), amivel a diplomások már átlépik a garantált bérminimumot, a szakma 70-80 százalékát adó nem diplomás szakemberek bére viszont a pótlékkal együtt sem lépi át. Ha csak az ágazati pótlék nélküli bérüket vesszük, egy középfokú végzettségű szociális szakember nem él addig, hogy átlépje a bére a garantált bérminimumot...

VAN VALAMI FURCSA ÉS MEGMAGYARÁZHATATLAN...

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: KOCSIS GYÖRGYI
2019.08.04.


abban a kettős politikai öngyilkosságban, amit az Európai Unió két, látszólag nagyon különböző tagállama, Nagy-Britannia és Magyarország elkövetni készül (míg az egyik a kilépésen, a másik a 7. cikkellyel járó elszigetelődésen ügyködik). Azért írom, hogy látszólag, mert a száraz tények szintjén kevés ennél különbözőbb két ország található a kontinensen.

A csatornán túl fekszik egy 60 milliós, többnemzetiségű szigetország, ahol az egy főre jutó GDP 32 ezer euró. Állandó tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának, atomfegyvere van, 500 éve ápolják a polgári demokrácia zöld füvét, a nyelvét az egész világon beszélik, és az EU egyik legnagyobb befizetője. A Lajtán innen terül el viszont egy szárazföldbe zárt, alig 10 milliós, etnikailag szinte homogén ország, ahol az egy főre jutó GDP 11 ezer euró, amelynek nyelvét sehol másutt nem beszélik, a demokráciával 30 évvel ezelőtt kezdett ismerkedni, a hadserege jelképes, az Európai Uniónak pedig az egyik legnagyobb nettó kedvezményezettje.

Itt azonban nagyjából véget is ér a felszíni különbözőségek sora, mert legalább ugyanannyi a hasonlóság. A politikai berendezkedés mindkét országban zűrzavaros: Nagy-Britannia névlegesen monarchia ugyan, mégis minden hatalom a parlamenté, a szimbolikusan köztársasági államformájú Magyarországon viszont a parlament hatalma elenyésző, szemben a mindenható, királyi palotába költözött miniszterelnökével. Hasonlóképpen keszekusza a párttérkép mindkét országban, lehetetlenné téve, hogy az állampolgár normálisan szavazhasson...

APRÁNKÉNT DŐL ROMBA A MONARCHIA BÜSZKESÉGE

INDEX
Szerző: -KG-
2019.08.03.


Kihalt laktanyával nem csak Vas megye van tele, a szovjet erők Veszprémben is nagy számban állomásoztak. Többek között Hajmáskéren is, ám az ottani, kastélyszerű katonavárost nem nekik köszönhetjük, hanem még az Osztrák–Magyar Monarchiának, ami a 20. század eleji, nagyszabású fegyverkezési láz indításaként döntött úgy, hogy óriási tüzérlaktanyával erősíti európai pozícióját. Majdnem száz évvel később, tökéletes keretként zárta le a hajmáskéri laktanya történetét, hogy innen indultak haza az első szovjet csapatok a megszállás után. A laktanya jövője ma erősen kérdéses, csak az tűnik biztosnak, hogy az állapota tovább romlik.

A Monarchia büszkesége

Az 1900-as évek legelején egész Európában érezhető volt a politikai feszültség, aminek hatására általános fegyverkezés indult szinte minden vezető hatalomban. Ez alól az Osztrák–Magyar Monarchia sem volt kivétel, főleg azután, hogy a 19. század második felére mennyiségileg ugyan még meghatározó, minőségileg viszont már egyre romló szintet képviselt a Monarchia hadereje.

Ezt ellensúlyozandó, Bécs a század legelején minden korábbinál drasztikusabb és gyorsabb ütemű haderőreformot indított, aminek fő területe a tüzérség és a laktanyák fejlesztése volt. Az egyik ilyen helyszín az állandó nyári lőgyakorlatok területe, a Gyulafirátót és Hajmáskér közötti lőtér lett, ami mellé a Monarchia legnagyobb laktanyáját kezdték építeni I. Ferenc József parancsára. Ez a lőtér a hossza miatt emelkedett ki a többi közül, nagyjából bármit lehetett tesztelni rajta – sőt még a mai napig is lehet, az elmúlt években NATO-gyakorlatokat is tartottak rajta, de harci helikopteres bevetésekre is használják a mai napig...

20 MILLIÁRDÉRT FÉNYEZTE MAGÁT A KORMÁNY

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S.PÉTER
2019.08.04.


Az Átlátszó tudta meg, hogy közel 20 milliárd forintot fordított a kormány 2019 áprilisa és júniusa között 32 állami szervezet kommunikációs és médiaügynökségi feladatainak ellátására. Ennyiért fényezi magát kedvenc kabinetünk, amely plakátokon rikácsolja bele a világba, hogy nem kér az illegális bevándorlókból, csökkentette a rezsit, emelte a minimálbért, óvodába küldte a gyerekeket. Minden magyarok legkiválóbb kormánya semmit sem hallgat el saját zsenialitásából, büszkén tudatja mindenkivel, hogy mennyi jót tett a magyar emberekkel. Működnek a reformok, nem leszünk gyarmat, több tiszteletet a magyaroknak - ez az üzenete ennek az önfényező szemfényvesztésnek.

Ha mindez igaz lenne, nem volna rá szükség. Akkor méregdrága hirdetések nélkül is tudnánk, hogy mennyire jó nekünk. Így viszont ezzel együtt sem tudjuk. Hiába írják bele akárhány újságba, hogy nem fáj a fejem, ha valamiért hasogat, nem leszek tőle boldogabb. Jobb helye is lenne a milliárdoknak.

Ezzel együtt, úgy gondolom, talán nem lesz haszontalan, ha én magam is tájékoztatom az olvasókat több évtizedes publicisztikai munkásságom sikereiről. Objektíven, természetesen, kellő távolságtartással, a rám jellemző ízléses, magamutogatástól mentes, visszafogott stílusban. Szólnék a kudarcokról, a kevésbé sikerült írásaimról is, de ilyenek, amint azt az olvasók nagyon jól tudják, nincsenek. Ha akarnék, sem tudnék rosszat írni, de nem is akarok. Miért is akarnék, amikor már előre tudom, hogy úgysem tudok?
...

ELLENSÉGADAGOLÁS PATIKAMÉRLEGEN – FÉLIX ANIKÓ: SENKI SEM SZÜLETIK KIREKESZTŐNEK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2019.08.04.


Ha egy társadalomban hiányoznak a konszenzuális értékek, akkor a többséget nem nehéz megosztani szélsőséges nézetekkel – mondja a 168 Órának Félix Anikó szociológus. Úgy véli, egy kormányzati szerepet betöltő párt esetében elsősorban a stratégia és a taktika része, hogy milyen megosztó társadalmi ügyeket emel be a közbeszédbe. A különböző ellenségképző diskurzusok többféle viszonyrendszerben is felépíthetők, és ha ez megtörtént, akkor a hatalom patikamérlegen kiszámolva adagolhatja, hogy szerinte aktuálisan éppen mely csoportok felől éri támadás a társadalmat. Hogy aztán megvédhesse a többséget a kisebbségtől.

Az elmúlt hónapokban mintha összehangolt kormányzati támadás indult volna az LMBT-közösség ellen. A társadalomtudós is így érzékeli?

– Ez a most érzékelhető „felívelés” nem a semmiből jött. Talán az egyik legfontosabb előzmény, hogy a jelenlegi kormányzat már az Alaptörvénybe beiktatta: a házasság egy férfi és egy nő között létrejövő életközösség, amelyből így egyértelműen kizárta a homoszexuális párokat. Ez megadta az alaphangot a továbbiakhoz. Érdemes megemlíteni azt a Fővárosi Közgyűléshez benyújtott módosító indítványt, amelyben kormánypárti politikusok, köztük Tarlós István kérték Budapest közterületeiről való eltávolítását azoknak az eseményeknek, amelyek kiválthatják a „lakosság többségének megbotránkozását”. Nem volt ugyan explicit módon kimondva, de a beadvány megfogalmazásából egyértelmű, hogy a Pride-ra céloztak. A társadalmi nemeket mint ellenségképet középpontba állító „genderezés” szintén ebbe a folyamatba illeszkedik. A mostani kormányzati támadás aktualitását talán az adhatja, hogy a hivatalos szélsőjobboldalnak a homofóbia maradt gyakorlatilag az egyik utolsó kártya a kezében, logikus, hogy a kabinet ezt is megpróbálja kivenni a kezéből...

MEGOLDHATATLAN HELYZETEK LÁNCOLATA

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2019.08.03.


Ebben a munkában a legfájóbb érzések mindig a tehetetlenséghez kapcsolódnak. “Utálom a megoldhatatlan helyzeteket!”- fakadt ki nemrég egy kollégám…. és úgy érzem, nagyon igaza van. Ez veszi ki a legtöbb energiát az emberből, és sok van belőlük. Talán túl sok is. 

Azt hiszem, ezt nem élik át sokan, akik véleményt formálnak a témáról, a munkánkról. A konkrét élethelyzeteket, az újra- és újra előkerülő problémákat, a sehogyan sem mozduló beidegződéseket. Mert “elméletileg” járható útnak tűnik sok minden.

Annyiféleképpen gondolkodnak emberek erről az egészről! A “bárcsak így élhetnék én is, ilyen szabadon, nem törődve semmivel”-romantikus érzésétől hajtva megfogalmazott “minek szóltok bele az életükbe?”, a “miért nem mondjátok meg nekik…” típusú, “aha” élményként a megoldást látókon át a szélsőségesen rasszista viszonyulásokig, széles a skála.

Mi pedig nagy nyugalommal magyarázzuk újra és újra a többnyire hallomásból, vagy olvasmány-élményekből táplálkozó tudással, ám nagy magabiztossággal fevértezetteknek, hogy nem, a mi tapasztalatunk szerint már nincs vajda rendszer, a nők nem az “ősanyai” szerepük átélése miatt szülnek annyi gyereket, és nem, az anyák nem mesélnek a szegregátumokban roma meséket (sem) a gyerekeiknek, vagy azt, hogy bőven vannak olyan cigány családok, akiknél nincsenek “házi oltárok”, stb.

Van, aki elfogadja ezt, van aki nem. Nem mondom, hogy nem kerültem már e miatt konfliktusba elméleti szakemberekkel is. Akik nyilván kutatásokból levont következtetések mentén, nagy szakirodalmi tudásokból és összehasonlításokból táplálkozva állítottak valamit, amit nekem muszáj volt megcáfolnom. Vannak, akik szerint én “túl pesszimista vagyok”, és “ártok az egész ügynek azzal, hogy úgy állítom be a problémát, mintha nem lehetne megoldani.” Pedig szerintük mindent meg lehet, hiszen ebben az egészben a “megfosztás” ténye a kulcskérdés, a lehetőség nyújtásától pedig majd mindenki működni fog.

De nem így van. A lehetőségek nélkülözhetetlen, de nem elégséges elemei a változásoknak. Mert a mélyszegénységben azok az elemi készségek sem működnek, amelyek a lehetőségek felismeréséhez szükségesek. Ez a fejlesztés, a “képessé tétel” szerteágazó munkája a legnagyobb kihívás ebben az egészben.

Sokat gondolkodom egyébként ezen. Annyi mindent átéltem már az évek során. És nyilván, még mindig állandó bennem a kétkedés, hogy jól csinálom-e. Nem az, hogy jót akarok-e, az nem vitás, más is jót akar…. Mégis, más el sem jön, úgy kritizál, vagy eljön, hogy lássa, majd itt ötletel, mit kellene kipróbálnunk, finoman vagy kevésbé finoman jelezve, hogy szerinte nem elég jól csináljuk. De nem marad. Elmegy, vissza a komfortzónájába, mi pedig maradunk. Maradunk a konfliktusokkal, küzdve tovább. Arra pedig nem volt válasza, mit tegyen az ember, ha rasszizmussal vádolva feljelenti a kisebbségi önkormányzat elnöke, mert nem őt és a családját hoztuk pozícióba a társadalmi vállalkozásunkban. Arra sincs, mit tegyünk a szerelemféltés miatt egymás haját tépő asszonyokkal, vagy a gyermekét prostituáló anyával. Vagy azzal, akit segítettünk, támogattunk, majd gátlás nélkül meglopva minket rúgta fel a hitet abban, hogy megéri küzdeni vele, érte. Folytathatnám hosszan a sort, sokat megéltünk már.

Volt, akinek ajánlottam, én elfogadom, hogy nem jó ez az út, amit mi próbálunk…ha bebizonyítja, hogy az övé lesz jó. Keressen magának egy szegregátumot, egy falut, annyi van, ahol senki sem indított el semmit, és lásson neki. Ha sikeresebb lesz és gyorsabb, fejet hajtok előtte. Az első ilyen ajánlást ha jól emlékszem, öt-hat éve tettem. De a másik utat, modellt, nem látni azóta sem. Csak “elméletileg.” Hogy kellene, milyen egyszerű látni az utat annak, aki ugyebár ért hozzá…. Szájjal megy, tettekkel már nem igazán.

Persze nehogy félre értse valaki, nem azt mondom, hogy az elméleti tudás nem szükséges. Nagyon fontos a folyamatok értelmezése, nagyobb összefüggésekben láttatása. De a terepi tapasztalat sem nélkülözhető. A társadalmi beágyazódás állandó változásai csak így, a problémával együtt élve, abban dolgozva tárhatók fel. A hatások gyorsan változnak, új lehetőségeket és új problémákat is termelve. Mégis, mintha ez nem lenne fontos. A megállapítások, a tervezések ezektől függetlenül épülnek rendszerré. “Elméletileg.”

A rendszer pedig nem ad megoldást a gyakorlatban megoldhatatlan élethelyzetekre.

Néhányszor írtam már e blog posztjaiban is, hogy a lány, aki 15 évesen még ígéretes, gyönyörű teremtés volt, hogy lett fizikailag is eltorzult, gondnokolt pszichiátriai beteg, a kábítószer és a hozzá kapcsolódó prostitúció útján. Azóta is egy légüres térben él, megoldás nélkül. Hol az anyjával, hol valahol, hol a pszichiátrián. A gyámja, akivel kapcsolatban vagyunk, sem tudja a rendszeren belül stabilizálni a helyzetét.

Néha, többnyire a “van valahol” stádiumban bejön hozzánk, kap ruhát, élelmet, de nem tudunk megoldást a sodródó, akaratát vesztett életére. Pár napja nem ő jött, hanem egy idős férfi. Ismertük, voltak már bent együtt is, korábban. Receptet hozott, hogy kiváltanánk-e? A lányé. Kérdezem, mi van vele. “Két hónapja az anyja elzavarta, elment megint Pestre. Ott volt, nem tudom mit csinált. Aztán bevitték a pszichiátriára. De ott már nem maradhatott. Azt mondták, hogy kiteszik az utcára. Az anyjának nem kell, nem engedi magához. Hát mit csináljak? Mégiscsak egy ember….nem lehet csak úgy kitenni az utcára. Hát nem? Most nálam van. Nem velem, volt, régen, hogy velem volt. De már csak nálam. Érti ugye? Szóval, csak ott lakik nálam. Ha adom neki a gyógyszert, lehet vele boldogulni. Akkor nem hisztizik. Nekem is csak a bajom van vele. De hagytam volna én is? Mégiscsak egy ember….”

Kiváltottuk a gyógyszert, persze. Hálás vagyok neki, hogy felvállalja, és amíg az egészsége, kora engedi, néha befogadja. A lány élete, sorsa azonban megoldatlan. Kábítószerfüggő, pszichiátriai beteg, prostituált, gondnokolt. Egy ember, egy sors, egy megoldhatatlan problémahalmaz.

Ilyen sorsok, életek láncolata alkotja ma a mélyszegénység világát. Mindegyik más, a hasonló bennük, hogy nincs rendszerszintű megoldásuk. Amikor egyet-egyet sikerül biztatóbb ívre állítani, boldogok vagyunk. De pontosan tudjuk, hogy az ív gyorsan irányt veszt, ha nincs támasz. A támaszok rendszere pedig nem épül. Maximum a kommunikációban. “Elméletileg.”

ORBÁN SZÁMÁRA CSAK A HATALOM VAN

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KÖVESDI PÉTER
2019.08.04.


Petőcz György kögazdász, publicista 2001-ben elsőként írta meg a Fidesz keletkezésének történetét (Csak a narancs volt). Most azt mondja: Orbánék nem árulhatták el a liberalizmust, mert valójában sosem kötötték magukat ideológiákhoz. Szerinte ahhoz, hogy a Fidesz rendszerét lebonthassuk, először a magát liberálisnak vagy baloldalinak mondó elitnek kellene önvizsgálatot tartania.

Az idei tusványosi beszéd volt a NER Kötcséken és Tusványosokon át tartó ideológiai menetelésének csúcspontja és valószínűleg a hanyatlás kezdete – írja a közösségi oldalán, és rögvest felhívást is közzétesz a magukat liberálisnak vagy bármilyennek valló ellenzéki értelmiségiek számára, hogy a struktúrák alá nézve adjanak magyarázatot a beszéd főbb pontjaira. Mit ért a hanyatláson? 

Azt, hogy a beszéd végén elhangzó „keresztény szabadsággal” Orbán Viktor első alkalommal adott pozitív választ a párt ideológiáját firtató kérdésekre. Márpedig az ő erejük mindig is az ideológiamentességben volt. A Fidesz alapvetően nem ideologikus párt. Kezdettől fogva praxisban gondolkodtak, a gyakorlatiasság volt az ­ethoszuk. Szemükben mindenki mást ideológiák rángattak, a feldolgozatlan történelmi múlt sérelmei, míg nekik egyetlen moralitásuk volt: most mi jövünk. Kezdetektől ez az önérvényesítő praktikusság az ő ideológiájuk. Ennek első manifesztuma a Nagy Imre újratemetésén elhangzott Orbán-beszéd volt. Az ő akkori rendszerükben mindenki más fölösleges vitákba bonyolódik, nem képes határozottan cselekedni, és ebben a koordináta-rendszerben az ő ha­ta­lom­akarásuk pozitívnak számított.

Azért különös, amit mond, mert létezik egy közmegegyezés, amely szerint a ’90-es évek elejének Fidesze és Orbán Viktorja a liberalizmust vallotta fő ideológiájának, akárcsak az SZDSZ, és későbbi konfliktusaik egy része is ebből táplálkozott

Diktatúrát kellett lebontani, és mindenki a liberalizmus felé ment. A szocia­listák, a konzervatívok, mindenki. Liberális korszak volt. Ki a klasszikus, konzervatív liberalizmus felé, ki a szociális liberalizmus felé. Hatalommegosztás, fékek, ellensúlyok, többpártrendszer, jogok. Ebben a korhangulatban az ő alapmotívumuk nem egy tételes ideológia volt, mint a többieknek, hanem az, hogy „a tétel mi vagyunk”. A Fidesznél – ellentétben az SZDSZ-szel, az MDF-fel és a többi párttal, semmiféle ideológiai árnyékbokszolás nem volt. 

Ehhez képest 1998–2002 között olyan elemek jelentek meg a párt politizálásában, mint a kereszténység, a nemzet, a haza. Nem ekkor adták fel az ideológiamentességüket? 

1998 a Fidesz számára a honfoglalás éve volt. A hatalom megragadásáé. Amikor nemzetről, hazáról, kereszténységről kezdtek beszélni, csupán arról volt szó, hogy a hatalomra kerülő elitnek valahogy integrálnia kellett a hatalom körül tolongó szatelit csoportokat: a kereszténydemokratákat, a kisgazdákat, nacionalistákat, mikor kit, és ehhez jól passzolt ez az egész maszlag. Emlékezzünk a korai Fidesz egyházellenességére! Az ideológiai elemek csak gyakorlati politikai célokat szolgáltak. A párt mögött álló ideológusok találmánya volt a megfagyott struktúrák elmélete. Eszerint rendben van, most mi vagyunk hatalmon, de a háttérben ott vannak ezek a megfagyott struktúrák, a kommunista múlt hagyatékai, amelyeket mindenekelőtt le kell bontani, szét kell rombolni, akár a hétköznapi erkölcsiség ellenében is. Amíg ezek a beásott struktúrák ott vannak, addig mi, akiknek ez a hivatásunk, nem tudjuk véghezvinni, amit akarunk. Ezt nevezhetjük valamiféle ideológiának, de azért ez mégiscsak a hatalom megragadásáról szólt. Ha megengedőek vagyunk, felfoghatjuk ezt annak a szemforgató ártatlanságnak, ami a kezdettől fogva bennük volt. „Úgy harcolunk ezek ellen, ahogy lehet.” 

2014-ben, szintén Tusványoson jelent meg a miniszterelnök szótárában az „illiberális” kifejezés. Ezzel – úgy tűnt – keretbe foglalta mindazt, amit tettek és tenni szándékoztak az országgal. Ez sem számított ideológiai fordulatnak? 

Az én olvasatomban nem. Ezzel a szóösszetétellel nem kötötték meg magukat ideológiai szempontból. Csak tagadás volt, amely továbbra is totális mozgásteret engedett. Nem azt mondta meg, hogy ki vagyok, hanem csak azt, hogy ki nem. A liberálisokkal az volt a baja, hogy őket mindig köti a valóság, vergődnek benne, próbálják magukat meghatározni a valósághoz képest. Míg mi, illiberálisok magunk formáljuk a valóságot és egyben a jövőt is. Nincsenek kőbe vésett szabályok, mi magunk vagyunk a cselekvő törvény. 

Erről szól az Alkotmány, illetve most már Alaptörvény folyamatos módosítása is? 

Igazán csak az szabad – mondják –, akiket nem kötnek holmi papírok. Ha a törvény rossz vagy nem írja le megfelelően az adott pillanat valóságát, akkor nem a valóságot alakítom a papírhoz, hanem a papírt a valósághoz. A liberális demokráciában gondolkodóknak az alkotmány dogma, az illiberális gondolkodással pedig ez az akadály rögtön eltűnik. Emlékeim szerint Orbánék már a ’90-es évek elején unták a parlamentáris demokráciát, az eljárásrendet, azt, hogy mindig mindenen vitatkozni kellett. „Mi jók vagyunk, miért nem csinálhatjuk, amit kell?” Az illiberalizmus csak a szabad teret jelenti, azt, hogy nincsenek kötöttségek...

"POLITIKAI SZÜRKEZÓNA VAGYTOK" - A DIÁKSZÓNOK A KLUBRÁDIÓNAK – CLARE HUMPHREYS-INTERJÚ

KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ
Szerző: KLUBRÁDIÓ / GALAVITS PATRIK
2019.08.03.


Meglepetést és elismerést váltott ki a Corvinus Egyetem múlt heti diplomaosztóján Clare Humphreys, aki a végzősök nevében kritikus beszéddel búcsúzott az intézménytől. A hallgatótársai üdvrivalgással jutalmazták az egyetem államosítása, a CEU elűzése és az MTA megcsonkításáról is szót ejtő amerikai kommunikáció szakos végzőst, míg az egyetem vezetősége dermedten hallgatta. A Klubrádió telefonon érte el a már Seattle-ben lévő Corvinus-alumnát, aki a beszédének háttere mellett radikális baloldaliságáról és a nálunk töltött három éve alatt szerzett tapasztalatairól is beszélt. Galavits Patrik interjújának rövidebb változatát hallják, a teljes beszélgetést a Klubrádió honlapján találják:...

A CSÁSZÁR TÁBORNOKAI

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2019.08.03.


Hát nem is tudom, de valahogy nem bízom korlátlanul egyetlen katonában sem, mondta a császár kedvenc rendőrminiszterének, mire is Fouche megértően bólogatott.
Most, mikor a haderő ilyen komoly átalakításon megy keresztül, mikor a kovás puskákat kanócosra cseréljük és a társzekerekből is modernebb változatot veszünk - rengeteg pénzért, megjegyzem, - nem biztos, hogy ésszerű lenne megengedni, hogy ez a sok ostoba baka belelessen a pénztárcánkba, meg mindenféle hülye szakmai indokkal zavarja a döntéseinket.
Arról nem is szólva, hogy egy ponton túl akár el is szemtelenedhetnek, és részt kérhetnek a csurgalékból, melyet a gondosan kiválasztott cégek csatornáznak hozzánk, ez pedig helytelen lenne, hiszen pénzben nem ismerünk tréfát.
Császárom, mondta halkan Fouche, a végén még a létraiparba is be kellene szállnunk, és az idős kocsisokkal is sok a baj, nem is szólva a kocsik elé fogott lovakról, melyek eléggé nagy hibaszázalékkal tapossák csak halálra a másik kocsiról - alkalmas helyen és időpontban - lepottyanó létrája után bóklászó felesleges bajkeverőt!
Jobb az ilyet tanúk nélkül szervezni, mondá a Császár, - hajdan az abrakszőkítés idején sem tülekedtünk ezren a tál körül, hagytuk, hogy egyedül legyen öngyilkos, aki belekotort az ügyeinkbe...

CSÓR-NEMZETSÉG

HÍRKLIKK
Szerző: LENDVAI ILDIKÓ
2019.08.04.


Az egészről Kolumbusz Kristóf tehet. Ha ő nem fedezi fel felelőtlenül Amerikát, ma is nyugodtan alhatnánk, a Microsoft-botrányról mit sem tudva. Pláne, hogy akkor Microsoft sem volna. Így viszont az okvetetlenkedő amcsik megint cirkuszolnak, épp úgy, mint Vida Ildikó idején. Ahelyett, hogy tanulmányoznák nemzeti történelmünket, ahol olvashatnának a királyi udvarnak szolgálatokat teljesítő "Csór-nemzetség"-ről, és nem piszkálnák a tradícióinkat.(Nem vicc, tényleg ez a nevük.)

Úgy látszik, Trump, aki többek gyanúja szerint maga is becsületes adócsaló, mégsem csinált rendet. Akkor viszont minek lapogatta olyan barátian Orbán hátát, így teljesen elaltatta az éberségünket. És erre tessék, derült égből villámcsapás, az amerikai Igazságügyminisztérium az FBI-jal és a Tőzsdefelügyelettel karöltve kiszagolta, hogy a magyar Microsoft (az amerikai anyacégtől kisírt nagy árengedménnyel) olcsón adta el szoftver-licenceit olyan viszonteladóknak, akik viszont jó drágán adták tovább a puszipajtás állami szerveknek, például magának a stiklik üldözésére hívatott Országos Rendőrfőkapitányságnak és az adóhatóságnak.

Nem kell mondanom, a sápot a szinte semmi munkával leszedő viszonteladók így vagy úgy, de kormányközelinek mondhatók,ezért tudták elnyerni a szoftverekre uniós támogatásból kiírt pályázatokat. Az üzletben például itt is ott is, feltűnik egy-egy Tiborcz: Tiborcz István cégének nyilván jó okkal rendszeresen tejelt az egyik viszonteladó, a testvére: Tiborcz Péter pedig az állami oldalról, az Adó- és Vámhivatalnál felelt akkor az informatikai fejlesztésekért...

EZ AZ ORSZÁG NEM A HATALOMMÁNIÁS VEZÉRÉ, NEM A HATALOMNAK BEHÓDOLT EGYHÁZÉ. EZ AZ ORSZÁG MINDANNYIUNKÉ

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2019.08.03.


...Ha kell óvoda, akkor lesz is. Ha négyéves kortól kötelező a kicsiknek óvodába járni, akkor kell óvoda doszt, meg óvónő is. Meg idegek ahhoz, hogy a kormány önkényes döntéseit elviseljük. Orbán Viktor imádja a gyerekeket. Különösen kampány időszakban. Akkor még videót is csináltat róluk. Tavaly szegény rá is pacsált, mert a Nemzeti Választási Bizottság elmarasztalta. Képzeljék, el-ma-rasz-tal-ta Magyarország miniszterelnökét! Gyerekek körében úgy kampányolt, hogy kibiggyesztette a videókat a Facebook-oldalára – a szülők engedélye nélkül. Szegény Orbán. Ja, meg a Czunyiné dr. Bertalan Juditot is megbüntették. Ő az, akinek oktatási államtitkárként vörös pöttyök lepték el a testét, ha gyereket látott, és ki kellett volna találnia, hogy az ország több százezer diákjával mit kellene csinálni. Oktatásilag. Mind a kettőjükre 345 ezer forintos büntetést szabtak ki. Akkor kicsit megroggyant a háztartási büdzséjük, így aztán újabb és újabb közpénz után kellett nézniük, hogy tartsák az addigi luxus színvonat. Tartják.

Orbán Viktor miután önkritikát gyakorolt, úgy döntött, jó fiú lesz, és építtet óvodát. Kap is jövőre 944 millió forintot a Svábhegyi Református Gyülekezet, amelynek Orbán-bán is a tagja. Ebből lesz az óvoda ott, nem tud leszokni rohadt rossz szokásáról, megint a közös büdzsét csapolta meg az egyház javára. Jól van na, a szeged-csanádi püspök meg stadiont épít. Mégis csak szimpatikusabb egy óvoda, nem? Szerencse, hogy szabad vallásgyakorlás van Magyarországon, és mindenki annyit dob bele a perselybe, amennyit akar. De csessze meg Orbán meg a Kiss-Rigó László is, ne a mi pénzükből garázdálkodjanak!

Orbán már tavaly is meglepte a svábhegyi gyülekezetet 27 millió forinttal, a parókia befejezésére. Mit csináljunk, elfogyott a munkálatokra szánt 120 millió forint. Gyorsan segített az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Ha már ingyen kapták meg az államtól a 650 milliós, több mint hétezer négyzetméternyi terület tulajdonjogát, akkor csúnya dolog lett volna magukra hagyni őket.

Orbán Viktor a templom évekkel ezelőtti felszentelésén egyébként azt nyilatkozta a Reformátusok Lapjának: a kormány nevében „mélyen motiválva” érzi magát, hogy a teljes befejezéshez még hiányzó összeg minél hamarabb eljusson a gyülekezethez.

Mindent a gyerekekért, a családokért, ez az elve Kiss-Rigó püspöknek is, hadd legyen a szegedieknek gyönyörű stadionjuk, mert a szegediek is arra vágytak, hogy a nyolcezres stadion ára négymilliárd forinttal dráguljon: az eredeti 9,4 milliárdról 13,4 milliárdra emelkedjen. Azt nem tudom, hogy 1981-ben, amikor Kiss-Rigót Esztergomban pappá szentelték, volt-e olyan isteni feltétel, hogy le kell feküdnie a világi hatalomnak, és legalább egy arénát kell építenie az emberek pénzéből. Ha nem volt, akkor annál aljasabb, amit művel a püspök úr...

SZABAD SZEMMEL: ORBÁN ADDIG URALKODHAT, AMÍG A FUT A GAZDASÁG NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.08.04.


Der Standard 

A volt cseh külügyminiszter úgy gondolja, hogy Orbán Viktor tehetséges politikus, nagyon ügyesen játszik az érzelmeken – egészen addig, amíg nem áll fejre a gazdaság. De addig bizonyosan kormányon marad. Karl Schwarzenberg, aki a közép-európai szellem nagy híve, azt mondja, hogy 30 évvel a rendszerváltás után Orbán és köre enyhén szólva is bevette magát a hatalomba. Lengyelország meglehetősen tekintélyelvű, de még Kaczynski legádázabb ellenségei sem állítják, hogy bármit lopott volna. Nacionalista, ám nem bűnöző. Csehországban és Szlovákiában vacak a helyzet: oligarchák egyszerűen kisajátítják a két országot, jelen vannak a fasiszták, igaz, ők messze nem olyan erősek, mint a Jobbik. Bántják a szemet és a fület, de nem veszélyesek. Ezzel együtt a régióban immár nem zárnak be senkit sem. Magyarországot leszámítva mindenütt nagymértékben érvényesül a szólásszabadság, utóbbi lehangoló, viszont még mindig jobb, mint a szocializmus. De hát egy diktatúra után nehéz annak a szellemi és egyéb örökségétől megszabadulni. Schwarzenberg ezzel együtt időnként derűlátó, plldául amikor azt látja, mi történik Szlovákiában. Hiszen ott korán kialakult az igazi polgári társadalom és most egy liberális államfőt választottak. Lengyelországban nem rokonszenves a rendszer, de nem diktatúra. A 82 éves politikus szükségesnek tartja, hogy az EU gyakoroljon nyomást Közép-Európára, mert nem szabad megengedni, hogy itt bármi megtörténjen. Ezzel együtt jó irányt vehetnek a dolgok, hacsak nem történik valami erőszakos dolog. Mert, ha adott esetben valamilyen jelentősebb viszály robban ki a Közel-Keleten, akkor lehet, hogy errefelé valaki le akar csapni a lehetőségre.

FAZ 

A kommentár azt igyekszik megmagyarázni, mi lehet az oka, hogy Orbán és Kaczynski hirtelen a Bizottság új elnöke mögé állt, amikor a két ország évek óta hadakozik Brüsszellel. Az biztos, hogy Ursula von der Leyen teherrel a vállán kezdi meg működését, hiszen a Fidesz és a PiS voksai segítették a győzelemhez, de idáig jottányit sem engedett a jogállam ügyében. Sőt, új mechanizmussal akarja idejekorán tetten érni a jogsértéseket és a büntetést is szigorúbbra venné. Azt is támogatja, hogy az uniós pénzek a jövőben csak akkor érkezzenek hiánytalanul, ha az adott állam tiszteletben tartja a demokráciát. Ezzel együtt úgy tűnik, hogy most ki lehet hozni Magyarországot és Lengyelországot a maga választotta elszigeteltségből. Budapest és Varsó ünnepelte VDL megválasztását, ami időnként furán hangzik. Például amikor Orbán a politikusnő 7 gyerekében fordulatot lát Európa szemszögéből. De a jelek szerint őszinte akarat van mögötte, mármint hogy méregtelenítsék a kapcsolatokat az EU-val. Úgy látszik, a magyar vezető kész gyakorlatias megoldásokról tárgyalni a migráció kapcsán. A jó szándék további jele, hogy kit akar biztosként Brüsszelbe küldeni a két kormány. Trócsányi Lászlóról ismerői azt mondják, von der Leyen nem is kaphatna jobbat. Oka van annak, hogy a két ország változtatni igyekszik az irányvonalon. Hamarosan készen lesz ugyanis a következő, hosszú távú uniós költségvetés, és ott sok pénzről van szó, még akkor is, ha a magyarok és a lengyelek bizonyosan kevesebbet kapnak, mint eddig. Azon felül a Brexit előrevetíti árnyékát. Az unió nehézségi pontja egyértelműen az euroövezet lesz a britek kiválása után. Aki külső pályán akar maradni, az hamarosan azt veheti észre, hogy egyedül van.

Az újság azt jósolja, hogy bizonyosan változik az új Bizottság stílusa, mert von der Leyennek máris sikerült új megközelítést találnia a visegrádi államokhoz. Budapest, illetve Varsó több megértésben bízik. Javul az esélye annak, hogy sikerül áthidalni az árkokat kelet és nyugat, illetve észak és dél között. Juncker és utódjának módszerei között ugyanis ég és föld a különbség. Ennek következményei már most látszanak. VDL maga a megtestesült önfegyelem, szorgalom, céltudatosság, és mindig keresztül akarja vinni az akaratát. Ehhez képest a búcsúzó elnök stílusát Budapest és Varsó arrogánsnak találta, így ott az EU éppen az ellenkezőjét érte el, mint amit akart. Olyannyira, hogy Junckert Magyarországon nemkívánatos személynek minősítették. Von der Leyen antréja más volt, nem csak azért, mert a V4-ek voksaival futott be. Hanem, mivel a csoport azt várja tőle, hogy jobban odafigyel a különleges helyzetükre és már érkezett is visszajelzés ez ügyben. Brüsszelnek tiszteletben kell tartania a keleti kormányok legitimitását. Természetesen ragaszkodnia kell a jogállam betartásához. Bárki is veszi át Timmermans szerepkörét, a demokratikus normákért legalább olyan erőteljesen kell fellépnie, mint ahogyan azt a holland szociáldemokrata tette. Ám ezek az országok a szovjet uralom után most meg akarják élni visszaszerzett szuverenitásukat és nemzeti identitásukat. Nem szeretnék, ha azt az unió ismét korlátozná. Emiatt nem hajlandóak menedékérőket sem befogadni. Viszont ha Németország morális intézményként felemeli a mutatóujját, akkor erős ellenállásba ütközik. A náci terrort nem felejtették el a földrészen. A Lisszaboni Szerződés kimondja, hogy az EU ügyel a tagállamok nemzeti önazonosságára. Ezt lehetne akár a sokszínűség egységének is nevezni.

SÍRÁSÓ VERSENY

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2019.08.04.


Három férfi állt a kiégett mező szélén öltönyben, és az egyik közülük gumicsizmában mégis. Kelemen szaktárs volt az első közülük, a Temetkezési Vállalat igazgatója, aki úgy nézett ki, mint egy aszott, vén, akasztott holló, mellette János, a sírásó. Ő volt a gumicsizmás, mint szakértő, és végül a díszes kompánia színe-virága, bokréta a kalapon, Balázs elvtárs a helyi pártirodáról, mint a zsűri elnöke. Balázs elvtárs kis tévedésben volt a mai feladatról, mert egy ollót szorongatott a kezében, hogy mit kell átvágni, avatni, kereste a nemzeti színű szalagot, de az nem volt sehol.

Kicsit kurvaanyázott, de, amikor lefényképezték, megnyugodott, hogy bekerül az újságba mégis. Úgy pózolt, úgy tartotta az ollót a kezében, mint egy győztes hadvezér, és vigyorgott, hogy kilátszott mind a száznegyvenkét foga is, ahogyan középen állt, és ölelte át a vállát Jánosnak, a sírásónak, akinek viasz-szerű képe, fényes gumicsizmája és zsírfoltoktól fénylő öltönye ezer temetést idézett meg. Kelemen szaktárs pedig, az igazgató és ötletgazda, hogy sírásó versenyt rendezzenek, egy napkeleti bölcs elégedettségével szerepel a képen a szordínós mosolyával örök időkre immár.

Így várták ők hárman a kiégett mező peremén a versenyző csapatokat. A sajtó is izgatott volt. Húsz éves slapaj volt a sajtó, aki azzal a megbízással érkezett ide, hogy riportot írjon a nagy és nemes vetélkedőről, kidomborítva az anyagban a keresztény, magyar temetkezés és sírásás felsőbbrendűségét a mindenféle liberális ásással szemben. De nem tudta, mi az a riport, ezért minden szart lefényképezett. Balázs elvtárs nyugtatgatta, ne izguljon, majd ő diktálja, hogy mit lát, már gyűjtötte a harcias jelzőket, a kedves vezető iránymutatásait az ásó és lapát megfelelő használatáról úgy, hogy a másik kezünkben kard van...