2024. január 22., hétfő

LEVÁLTHATÓ-E MÉG AZ ORBÁN-RENDSZER, ÉS EGYÁLTALÁN MIFÉLE RENDSZER EZ? - MEGBESZÉLJÜK MAGYAR BÁLINTTAL

KLUBRÁDIÓ / MEGBESZÉLJÜK
Műsorvezető: BOLGÁR GYÖRGY
2024.01.21.



Magyar Bálint szociológus, egykori SZDSZ-es oktatási miniszter volt a pénteki Megbeszéljükben Bolgár György vendége, és arról beszélgettek, leváltható-e még az Orbán-rendszer, és egyáltalán miféle rendszer ez. A műsor interaktív jellegéből adódóan a betelefonáló hallgatók is bekapcsolódtak.


Lásd még:

MESEBESZÉD A DOLGOZÓK VÉDELME, KÖNNYEBB ELBOCSÁTANI A MAGYAR MUNKÁST, MINT A KÉTÉVES SZERZŐDÉSSEL ÉRKEZŐ KÜLFÖLDIT

NÉPSZAVA
Szerzők: BOD PÉTER, FRANK ZSÓFIA
2024.01.22.


Azt sem tudjuk, hány harmadik országbelit foglalkoztatnak Magyarországon, és ez csak a problémák egyik fele.


Nem a kulturális különbségek, és még csak nem is a magyar társadalom felkészületlensége okozza a legnagyobb gondot a harmadik országból érkező külföldi munkavállalók kapcsán idehaza, hanem legtöbbször az, hogy nálunk sok esetben 10-20 ezres közösségekbe, kisvárosokba érkeznek meg az indonéz vagy a Fülöp-szigeteki munkavállalók, ellentétben Nyugat-Európával, ahol százezres vagy milliós populációk fogadják őket – mondta el lapunknak László Zoltán, a Vasas Szakszervezet alelnöke. Aligha vitatható, hogy a jelzett arányok közötti különbség nem elhanyagolható.

A külföldi munkavállalókkal szembeni társadalmi ellenérzések nagyrészt megszűnőben vannak, ami egyfelől jó jel, másfelől, amennyiben a jelenleginél is több, döntően Ázsiából érkező munkavállaló magyarországi foglalkoztatására készül az ország, ez alapkövetelmény. Az már a gondokat jelzi, hogy nincs pontos statisztika, hány harmadik országból érkező munkavállalót foglalkoztatnak jelenleg idehaza. A Nemzetgazdasági Minisztérium tavaly év végi adata szerint 39 ezret, a KSH szerint 95 ezret.

Éppen azt nehezményezi a szakszervezeti vezető is, hogy ebben az ügyben nincsenek hiteles statisztikák, aminek egyik oka, hogy a harmadik országból érkező munkavállalókat a hazai cégek vagy saját alkalmazottként, vagy kölcsönzött munkaerőként, vagy a külföldi cég alkalmazottjaként tartják számon. A nyilvántartások különbségei ebből adódnak, és egyben lehetőséget adnak az adatokkal való bűvészkedésekre. Alapvető érdekünk volna tisztában lenni ezekkel a statisztikákkal, akár még önkormányzati szinten is – tett hozzá az elmondottakhoz László Zoltán, aminek, visszautalva a Covidra, járványhelyzetben óriási jelentősége lehet.

Erősen vitatható az a miniszterelnöki állítás, ami szerint az országnak a közeljövőben 500 ezer külföldi munkavállalóra lenne szüksége. Ez a szám csak több éves ciklusra értelmezhető, amikor az ekkora nagyságrendű munkaerő „átforog” a magyar gazdaságon.

A becslések alapján mostani viszonyok mellett egyidejűleg legfeljebb 250 ezer harmadik országbeli foglalkoztatása kivitelezhető.

Befolyásolja a helyzetet, hogy a munkaadók oldaláról nézve most lassul a magyar gazdaság. Nincs akkora munkaerőigény ma, mint fél évvel korábban, sok helyen létszámstopot léptettek életbe – tudtuk meg. Hogy e tekintetben mit hoz a holnap, nem tudni.

Érdemes volna átgondolni azt is, milyen szektorokban foglalkoztatják itthon a harmadik országból érkezőket. Ausztriában és Németországban nagy számban alkalmazzák őket a egészségügyben és a szociális szférában, közmegelégedés mellett – hívta fel egy eddig keveset említett szempontra a figyelmet László Zoltán, aki szerint a hazai idősgondozásban óriási számban volna szükség dolgos kezekre. Nyelvtanítás mellett erre kifejezetten alkalmasnak mutatkoznak a kulturált, empatikus, türelmes és udvarias indonéz és Fülöp-szigeteki munkavállalók. Világos, hogy az ilyen munkakörök nagyban különböznek a gyári szalagmunkától, de a hazai munkaerőigények is ebbe az irányba mutatnak. A külföldi munkavállalók kapcsán itthon hiányzik a stratégiai, a rendszerszintű gondolkodás. Helyette rövid távú érdekek és szűk körű alkuk alakítják a helyzetet...

A VÉGTELENBE NYÚLIK A KELETI NYITÁS 100 MILLIÁRDOS MINTAPROJEKTJE, A RAJTA DOLGOZÓ MAGYAR CÉGEK ISSZÁK MEG A LEVÉT

TELEX
Szerző: BRÜCKNER GERGELY
2024.01.22.


A magyar állam képviselői az elmúlt években már nem kommunikálnak olyan lelkesen az egykoron hatalmas sikerként bejelentett 300 millió dolláros (100 milliárd forint feletti) indonéz útdíjprojektről. Nem csoda, hiszen az indonéz sajtóból az látszik, hogy Indonézia ugyan még mindig kitart a magyar–indonéz útdíjrendszer mellett, csak éppen a cikkek mindig a projekt csúszásáról tudnak csak beszámolni. Azoktól, akik dolgoznak is rajta, úgy tudjuk, hogy a helybeli oldallal nagyon nehéz, sok az érdekellentét, a jogi nehézség, a kulturális meg nem értés. Na és persze a magyarok is sokat hibáztak.


„Képzeld el, hogy nagy nehezen felszerelsz harminc kamerát az autópályák mellé, hogy kiépítsd a modern, sorban állás és megállás nélküli útdíjrendszer infrastruktúráját. De valakik eddig is szedték arrafelé az útdíjakat. Ők pedig ellenérdekeltek. Bizonyítani semmit nem lehet, de valahogy másnapra az összes kamerádat összetörik.”

Ilyen, némileg meglepő kellemetlenségekről számolnak be azok a magyar szereplők, akik az indonéz útdíjrendszer kiépítésén dolgoznak.

Pedig három éve nagy magyar külgazdasági sikerként jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, hogy magyar cég nyerte el az indonéz autópályák modern díjrendszerének kiépítését.

A győzelem valóban meglepő volt, hiszen bár a magyar kormány már egy ideje prioritásként kezeli, hogy a kelettel ne csak kereskedjünk, de magasabb hozzáadott értékű projekteket is értékesítsünk, kicsi európai államként általában mégsem vagyunk meghatározóak távoli technológiai tendereken.

Viszont 2021-ben a Roatex Ltd. Zrt. nevű magyar cég 300 millió dolláros (100 milliárd forint feletti) tendert nyert el, megvalósíthatja Indonézia MLFF (Multi-Lane Free Flow) megállást és sorban állást nem igénylő útdíjfizetési rendszerét, a munka a bevezetés „vasaira”, kameráira, ellenőrző autóira és informatikájára szól. A Telex mutatta be elsőként a projektet, majd közel egy év múlva annak megtorpanásáról is írtunk.

Álom és az érdekellentétek valósága

Azóta sok-sok fordulat és csúszás közben ugyan szépen összeállt a megvalósító csapat, csak arra nem számított senki, hogy a projektbe megfelelő helyismeret nélkül belevágó magyar tanácsadók, politikusok és cégek valójában sokszor teljesen lehetetlen helyzetbe kerülnek. Emiatt ők is hibáztak, például a csak itthonról nem megvalósítható első tervezési munka is elhúzódott, de mint mondják, Indonéziában is nagyon sok az ellendrukkerük, a helyzetre akár az angolszász sajtóban gyakran idéznek egy mondást is ráhúzhatjuk, miszerint „nektek óráitok vannak, nekünk időnk” (you have the watches, we have the time) – vagyis hiába van valaki valamilyen szempontból fölényben, ha a másik fél nagyon ráér, és lassan felőrli.

- Politikai szinten ez azt jelenti, hogy nem készülnek el időben a projekthez szükséges szabályozások, nem érkeznek meg a földhasználati engedélyek.

- Céges szinten pedig a magyar rendszer beletrappol a mai útdíjszedő vállalkozások üzletébe. Sok a szabotázs, konkrétan nem adják át az ellenérdekeltek a munkaterületeket, rendőrt hívnak a magyarokra, de a bevezetőben említett kamerás eset, vagyis a rongálás is visszatérő probléma. Minden felépített kapuhoz és kamerához pedig nem lehet 0–24 órában biztonsági őrt állítani.

- A magyarok személyes véleménye szerint az indonéz alvállalkozókkal kulturálisan sem könnyű, a kint dolgozó magyarokban a „fehér emberekkel” szembeni történelmi traumák miatt sokan gyarmatosítót látnak. Ebből egy sor együttműködési probléma adódik, a magyarok arról számolnak be, hogy a helyiek gyakran nem fogadják meg az utasításokat, nem tartják be a biztonsági vagy más előírásokat, és olykor kifejezetten ellenségesek.

És ez természetesen csak az indonéz oldal.

Magyar oldalon is nagyon megcsúszott a tervek elkészítése, változott a projekt felügyelő gazdája. Eleinte túl sokan szerettek volna beférkőzni a projektbe, majd akinek ez sikerült, ma már inkább a sebeit nyalogatja.

A magyar szereplőkkel is előfordul, hogy meglepődnek, például nem mérik fel kellően a helyi szabványokat vagy a jogi környezetet, például azt, hogy fizikai feladatokat nem is nagyon végezhetnek a szabályok szerint magyarok, csakis helyiek...

AZ AKG KÖZZÉTETTE, MILYEN ÁTLAGPONTSZÁMOKAT ÉRTEK EL NÁLUK A KÖZÉPISKOLÁKBA FELVÉTELIZŐK

TELEX
Szerző: JOÓB SÁNDOR
2024.01.22.


A hatosztályos gimnáziumokba és a középiskolák 9. évfolyamára jelentkezők átlagosan 29-32 pontot értek el az idei magyar és matematika középiskolai felvételin – közölte a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium azok eredményei alapján, akik náluk írták meg szombaton a központi írásbelit. Az iskola elemzése alapján idén nehezebb volt a magyar felvételi (vagy a tavalyi volt túl könnyű). A teszteket láthatóan egyre inkább igyekeznek úgy összeállítani, hogy ne legyen akkora előnye a jó matekosoknak a jó magyarosokhoz képest.

Szombaton írták meg a negyedikes, a hatodikos és a nyolcadikos diákok a középiskolai felvételikhez szükséges központi írásbeli tesztet. A diákok pár nap múlva kapják meg az eredményüket, de ilyenkor sokan találgatják azt, mennyivel teljesíthettek jobban az átlagnál. Ez azért fontos, mert a teszt nehézségétől függően évről évre van eltérés abban, hogy milyen pontszámtól hívják be a diákokat a jobb iskolákba szóbelizni.

Szombaton 537 kijelölt iskolában írhatta meg több mint 72 ezer felvételiző magyar nyelvből és matematikából a feladatlapokat. Ezek közül az egyik volt a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium. Az iskolában már ki is javították az összes, ott megírt felvételi dolgozatot. Ezekről egyelőre csak átlagadatokat közölt az iskola, ami azért irányadó lehet másoknak is.

Az AKG-ban csak a 7. és 9. évfolyamokra jelentkező diákok írtak központi tesztet. A náluk kijavított vizsgadolgozatok eredményei alapján idén matematikából a tavalyihoz hasonló átlageredmények várhatók, magyarból viszont a tavalyi átlaghoz képest 5 ponttal alacsonyabb lehet az átlag országosan a hetedikre és a kilencedikre jelentkezők eredményeiben.

Mindegyik írásbeli felvételin maximum 50 pontot lehet elérni. Idén tehát az AKG-ban megírt vizsgadolgozatok átlagai a következők voltak, összehasonlítva az iskolában megírt dolgozatok tavalyi átlagával és a tavalyi országos átlaggal:

6.-os vizsgázók: magyar 30,7 (tavalyi iskolai átlag 36,0, országos átlag 35,6)

6.-os vizsgázók: matek 30,0 (tavalyi iskolai átlag 32,0, országos átlag 29,3)

8.-os vizsgázók: magyar 32,7 (tavalyi iskolai átlag 37,8, országos átlag 33,9)

8.-os vizsgázók: matek 29,1 (tavalyi iskolai átlag 29,5, országos átlag 21,9)

A vizsgákat a pótírásbelire egy hét múlva érkező 22 tanuló még nem írta meg...


FICO SZLOVÁK KORMÁNYFŐ MINTHA ORBÁN PAPAGÁJ-KOMMANDÓSA LENNE - A KLUBRÁDIÓ NEMZETKÖZI LAPSZEMLÉJE

KLUBRÁDIÓ / VILÁGTÜKÖR
Szerző: CSERNYÁNSZKY JUDIT
2024.01.22.


"Ukrajna nem független és nem szuverén ország, az Egyesült Államok gyakorol kontrollt felette" – állítja Robert Fico. Ennek ismeretében igencsak érdekes lesz a szlovák miniszterelnök szerdai találkozója ukrán kollégájával, Denys Shmyhallal Ungváron.


Kilencven perccel az aszteroida becsapódása előtt figyelmeztetett a NASA, mi várható Nyugat-Berlin felett 21-én, vasárnap hajnalban. Szerencsére a kisbolygó tényleg nagyon pici volt, mindössze 1 méteres átmérőjű, így igazából veszélyt sem jelentett, és minden bizonnyal szétporladt a földre érkezésekor. [Kisbolygónak nevezzük a szabálytalan alakú, tömör, törpebolygóknál kisebb égitesteket. Átmérőjük 1 métertől 1000 kilométerig terjed – a szerk.]

A hír azért került ide, mert nem sokkal a becsapódása előtt észlelte az "aszteroida vadászként" ismert Sárneczky Krisztián, akinek nem ez az első ilyen felfedezése. Tavaly Franciaországban ért tetten efféle planetoidát, előtte a Jeges tengeren, összesen 8 alkalommal. Nevét jegyzik is a szakmában. S az aszteroidáét is Sar2736 néven – tudósított az EarthSky nemzetközi kozmoszportál, amit aztán még a CBS News is ismertetett. Összegyűjtött pár felvételt is, például nemcsak Berlinből, de Prágából is láthatjuk a kisbolygó zuhanó repülését.

Fico szerint Ukrajnát az Egyesült Államok irányítja

Az AFP francia és a többi jelentős hírügynökség is felfigyelt Robert Fico szombati rádióinterjújára, amelyben bejelentette, nem támogatja Szlovákia az ukránok uniós és NATO-tagfelvételét és további segélyeket sem fog küldeni a háborúban álló országnak. Szerinte Ukrajna nem független és nem szuverén ország, az Egyesült Államok gyakorol kontrollt felette. Viszont ennek ismeretében igencsak érdekes lesz szerdai találkozója ukrán kollégájával, Denys Shmyhallal Ungváron. Előre bejelentette, hogy „meg fogom neki mondani, megvétózom EU- és NATO csatlakozási kérelmüket. Ugyanis ellenkező esetben jönne a III. világháború.” Közölte, az egyik legkorruptabb országnak tartja Ukrajnát, s ki tudja hova került az a sok segély, amit a világ küldött nekik. Szerinte a konfliktusnak nincs jó megoldása, hacsak fel nem adja területei egy részét Oroszország számára. Irreálisnak tartja hinni abban, hogy az oroszok feladnák a harcot és távoznának Ukrajnából. Ugyan a szövegben nem utal, de képben igen, hogy nemrég szorongatta meg Budapesten Orbán Viktor kezét és ott nyilván kapott egy kis fejtágítást is.

A Pénzügyminisztérium is átköltözik a budai várba

A Hong-Kong-i BNN Breaking portál is felfigyelt arra, hogy a magyar nemzetieskedő, öntudatébresztő program része lett a Pénzügyminisztérium budai várba történő visszahelyezése 76 év elteltével. A József nádor térről a patinás épületbe költözik a Varga Mihály vezette tárca, a régi épületet visszaadják a bankszektornak, merthogy eredetileg 1909-ben a Magyar Általános Hitelbank kezdte meg itt a működését, de a cikk megjegyzi, a kommunista érában nem érezték szükségét a II. világháború utáni újjáépítés keretében a Budai vár intézeti restaurációját.

Orbán az EU egységét játssza ki a Putyin-kártyával

A Covent Garden-i székhellyel rendelkező londoni lap, az EU Today Orbán Putyinnal szoros kapcsolatát elemzi, keresve a jó viszonyt megalapozó összefüggéseket. Közös bennük például a liberális Nyugat hanyatlásának hirdetése. Az ellenük irányuló nyugati kritikát mindketten a belügyekbe való beavatkozásként értékelik. Orbán pragmatikus szemlélete és az ország az orosz energiától való függősége teremtette meg a két ország közti kiváló kapcsolatot, ami viszont visszatetszést kelt az EU-ban. Ez egyik oka lehetett a Strasbourgban az EP által most elfogadott Magyarország ellen irányuló határozatnak. Hiszen Orbán az EU egységét játssza ki a Putyin-kártyával.

Új tengely alakulhat Orbán ellen

Az Abu-Dhabiban működő The National News az uniós választási kampány várható fordulataira hívja fel a figyelmet, először is arra, hogy a hagyományos német-francia tengely gyengülőben, nézeteltérések vannak a gázai háború és a migrációs problémák megoldásának kérdésében, nem beszélve az uniós katonai – elsősorban – légvédelem megteremtéséről, amit Emmanuel Macron szorgalmaz. Lengyelország csillaga jelenleg felfelé tart, de mellette ott tündökölhet Orbán Viktor is, aki jelezte már, semmilyen pénzzel nem zsarolható, ha menekültekről van szó, őket nem fogadja be büntetésfizetés ellenére sem. Az ET elnökének idő előtti távozása posztjáról a kampányra való hivatkozással pedig helyet teremthet Orbán számára a közelgő magyar soros elnökségnek köszönhetően is. Az elemzés gyengének tartja Olaf Scholzot, nemcsak a világpolitikában, – például Davosba se ment el igét hirdetni Macronnal ellentétben –, és az otthoni problémákkal, legfőképp a migrációval és a szélsőséges AfD-vel sem tud mit kezdeni. Mindenesetre várható egy újabb, kibővült tengely létrejötte lengyel-francia-német vonalon, akiknek feladatuk lenne Orbánt helyrerakni – ekképp látják a helyzetet a Egyesült Arab Emírségekben.

NEVELŐ JÖHET A PEDAGÓGUS HELYÉRE – A DIPLOMÁS ÓVÓNŐK MEG KÜLFÖLDÖN DOLGOZNAK

VÁLASZ ONLINE
Szerző: SASHEGYI ZSÓFIA
2024.01.18.


Márta, az óvónő vette észre, hogy valami nem stimmel. Csak neki köszönhetően derült ki, hogy a gyereknek agydaganata van. Ezért sem mindegy, hogy gyorstalpalón végzett nevelők vagy valódi, képzett pedagógusok vannak a gyerekeinkkel. S hogy a kérdés miért olyan égető most? Januárban hatályba lépett a státusztörvény végrehajtási rendelete, amely a szakmabeliek szerint 60-70 évvel ezelőtti modellhez löki vissza az óvodapedagógus-képzést: a felsőfokú diploma mellé emeli a középiskolai szakképzésben elérhető technikusi oklevelet. Pedig diplomás óvodapedagógusból is végez elég. Hogy akkor mi van a háttérben? Mutatjuk.


„Ez dilettantizmus, ez a társadalom, a magyar nemzet elleni minősített bűntett!” – fogalmazott Golyán Szilvia, az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar Neveléstudományi Tanszékének docense tavaly nyáron, amikor megjelent a kultúráért és innovációért felelős miniszter rendelete (5. melléklet az 5/2023. (VII. 27.) KIM rendelethez), amelynek értelmében a középfokú technikusi végzettség (óvodapedagógusi alapfokozat) után elegendő lesz a két éves tanítóképzést elvégezni ahhoz, hogy óvodapedagógusi feladatot lásson el az ember. Bár a szakember már akkor megfogalmazta állásfoglalását, amelyet a minisztériumhoz is eljuttatott, a hír nem ütötte át a közvélemény ingerküszöbét. A döntéshozók körében is süket fülekre talált: mára hatályossá lett a kormányrendelet-módosítás.

Az ELTE docense szerint ha a középfokú képzés beindításának a pedagógus hivatás népszerűvé tétele lenne a célja, nem is lenne rossz kezdeményezés, de a szakmabeliek inkább attól tartanak, hogy inkább a felsőfokú képzés kivezetése a végcél. – A csavar a történetben az, hogy míg nyáron jogszabályban rögzítették, hogy egy technikusi óvodai nevelő szakmairánnyal és egy óvodapedagógus diplomával ugyanazt a feladatkört láthatja el, a kormányzati kommunikáció ellentmond ennek. A szakképzésért felelős helyettes államtitkár, Pölöskei Gáborné úgy magyarázza a helyzetet, hogy a gyakorlatban nem lesznek azonos munkakörben, mivel az óvodai nevelő csak levezényli a foglalkozásokat az óvodapedagógus által megírt tervezet szerint. Csakhogy

a pedagógia nem úgy működik, hogy én összekészítem a hozzávalókat, amiből ő megfőzi az ételt, én pedig ott állok fölötte és mondom, hogy balra kavarja vagy jobbra és szólok, ha leég

– fogalmaz a szakember.

Ebben az általunk megkérdezett szakmabeliek egytől egyig egyetértettek. Abban is, hogy a pedagógusi álláshelyek betöltése érdekében megfogalmazott jogalkotói megoldás, azaz a középiskolai végzettségű óvodai nevelők alkalmazásának lehetővé tétele, nem nyújt megoldást a munkaerőhiányra, ellenben a szakma presztízsét tovább csökkenti. Mivel a kormányzati kommunikációban az azonos jogkörre való emelés mellett folyamatosan hangsúlyozzák, hogy a nevelők „csak” középfokú képzésen esnek át, feltételezhető, hogy úgy kalkulálnak: ezek a fiatalok kevesebb bérrel is beérik majd, így el lehet fedni az egyre súlyosabb pedagógushiányt. Kérdés azonban, ők miért mennének el dolgozni – kevesebb pénzért, alacsony megbecsültségért.

Magyarországon, ahol az óvodapedagógusi hivatásnak lassan 200. évfordulóját ünnepeljük, 1959-re nőtte ki magát tanfolyamiból a felsőfokú képzés. Ezt a Ratkó-korszak hozta változások generálták, amikor hirtelen megnövekedett az óvodás korú gyerekek száma. Bár akkoriban még nem volt kötelező óvodáztatás, a nőktől elvárták, hogy menjenek vissza dolgozni, ezért hirtelen sok új óvodapedagógusra volt szükség. Akkor vezették be a szakképző iskolákban a középfokú képzést...

MEGJELENT A KUTATÁS, A BUDAPESTI KERÜLETEK ÉS A MEGYESZÉKHELYEK HALADNAK, A KISVÁROSOK HANYATLÁSNAK INDULTAK

NÉPSZAVA
Szerző: CZENE GÁBOR
2024.01.22.


Szegény térségben lévő, apró borsodi falvak is bekerültek a legtöbbet fejlődő községek közé. Aggasztó viszont, hogy az Egyensúly Intézet vizsgálata szerint a kisvárosok többsége nem előre, hanem hátra halad.


Az Egyensúly Intézet 53 indikátor, jelzőszám alapján kutatta a magyarországi települések fejlettségi szintjét. A budapesti kerületek és a megyeszékhelyek mellett külön kategóriába kerültek a 15 ezer lakosnál nagyobb és kisebb városok, valamint az 5000 fő alatti települések.

Boros Tamás politikai elemző, az intézet igazgatója elmondta lapunknak, hogy olyan statisztikai adatokat vettek alapul, amelyek minden évben rendelkezésre állnak és számszerűsíthetően megmutatják egy adott település fejlettségét (infrastruktúra, jövedelmi helyzet, iskolázottság, internetes hozzáférés, orvosi ellátás, közlekedés, új építésű ingatlanok száma és így tovább).

Fontos, hogy nem a települések élhetőségét vizsgálták. Ennek megítéléséhez ugyanis kevés adat áll rendelkezésre, túl sok a szubjektív tényező. Az például, hogy egy kisvárosban régi épületek, árnyas utcák és szép parkok vannak, mindenképpen javítja az életminőséget, de statisztikailag nehezen mérhető.

Így aztán előfordulhat, hogy egy kisváros az adatok tükrében nem számít fejlettnek, mégis jobb ott élni, mint egy hasonló méretű és fejlettebbnek minősülő, azonban kevésbé jó hangulatot árasztó településen.


A kutatás ezért is kapta A jövő települései Magyarországon címet. Az általunk összeállított rangsor arról tanúskodik, hogy mely települések készültek fel leginkább a jövő kihívásaira – fogalmazott Boros Tamás.

A fejlettséget tekintve a fővárosban az V. kerület végzett az első helyen, a megyeszékhelyek közül Székesfehérvár, a 15 ezernél népesebb városok közül Budaörs, a 15 ezernél alacsonyabb lélekszámú kisvárosok közül Balatonfüred, az 5000 fő alatti települések versenyében pedig Hévíz. (További részletek térképünkön.) A borsodi Berente – amely népszavazással vált le Kazincbarcikától – némileg kilóg az előkelő helyen szereplő községek sorából: a település komoly bevételekhez jut a részben a területén fekvő BorsodChem vegyipari cég jóvoltából...

TRUMP ÉS DESANTIS KIGOLYÓZTA HALEYT

AMERIKAI NÉPSZAVA
Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2024.01.21.


Ron DeSantis floridai kormányzó a New Hampsire-ben sorra kerülő újabb előválasztás előtt két nappal váratlanul kilépett a versenyből, és bejelentette, hogy Trumpot támogatja. Ez azt jelenti, hogy szavazóit Trump támogatására szólította fel. A hivatalos közlés szerint nem látott esélyt Trump legyőzésére, ezért nem látta értelmét a további pénzköltésnek.

A visszalépés találgatásokra ad okot, mert Iowa után egy nappal még Town Hall-t tartott New Hampshire-ben, erősen fogadkozott és készült, semmi jele nem volt annak, hogy a versenyből kiszáll. A hivatalos magyarázat mellett nem lehet kizárni, hogy Trump beígért neki valamit, esetleg megzsarolta, vagy mégis beállna alelnöknek mellé.

Ez utóbbi lehetőséget csökkenti, hogy Trump nem bízik DeSantisban, és nem akar még egyszer úgy járni, mint Pence esetében, aki nem támogatta az alkotmányos rend elleni támadását. Ezért valószínűnek látszik, hogy megválasztása esetén totális elmebeteget választ, aki nem lesz mellette az alkotmányosság kontrollja.

Mindenesetre a visszalépés legnagyobb nyertese Trump, akinek mindennél fontosabb volt, hogy sehol ne szenvedjen vereséget, erre pedig New Hampshire-ben nagy esélye volt. Ha DeSantis megosztja a MAGA szavazókat, Nikki Haley nyerhetett volna. Így azonban ez az esély a nullával egyenlő. A „kinek volt érdeke” kérdésre egyértelmű a válasz.

Ez meglátszik máris a felmérésekben. Haley-nek 41 százalékos a támogatottsága, amivel DeSantis részvétele mellett simán nyert volna New Hampshire-ben. Most azonban Trump támogatottsága 53 százalékos lett, ami jóval kevesebb lenne, ha DeSantis versenyben marad. Ez azt jelentheti, hogy Trump és DeSantis kigolyózta Haley-t.

Ezt alátámasztja, hogy két nappal New Hampshire előtt már nem volt anyagi jelentősége a kilépésnek, ezzel nem spóroltak semmi pénzt. Ezt bejelenthette volna New Hampshire után is, ahol várhatóan csak harmadik lett volna. Visszalépésével viszont megnyitotta az utat, hogy Trump már a vége előtt elsöprő győzelemmel a republikánusok elnökjelöltje legyen.

Trump, mint a nárcisztikus pszichopaták megtestesült mintapéldánya, mindenre képes volt, hogy győztes legyen mindenhol, mindenkit lesöpörjön, és „vezérként” vonuljon a Fehér Ház megszerzéséért folyó csatába. Ezért elképesztő aljassággal támadta Haleyt, bármire képes volt ahhoz, hogy valahogy kijátsszon mindenkit, és csak győztes legyen...

MI HOZ TÖBBET A MAGYAR GAZDASÁGNAK, EGY KILÓ SZALÁMI VAGY EGY KILÓ AUTÓ?

G7.HU
Szerző: VÁCZI ISTVÁN
2024.01.22.


Érdekes összevetésre ad lehetőséget, hogy a BYD szegedi autógyára részben azon a telken valósul majd meg, amelyen korábban a Pick Szeged Zrt. egy új szalámiüzem létesítését tervezte, de végül egy másik terület mellett döntött. Korábbi rövid cikkünk után most alaposabban megnézzük, mit jelent ez a magyar gazdaság szempontjából.

Elöljáróban érdemes leszögezni, hogy más nagyságrendű a két befektetés: míg a BYD a megjelent információk szerint az ország legnagyobb beruházása lesz mintegy 1900 milliárd forinttal (5 milliárd euró jelenlegi árfolyamon), addig az új szalámigyár 60 milliárd forintból kijöhet. Igaz, ez egy néhány évvel ezelőtti szám, és mivel még csak a beruházás előkészítése zajlik, most már minden bizonnyal drágább lesz a megvalósítás, de így is legfeljebb a százmilliárdos nagyságrendbe kerülhet át.

Abból a szempontból azonban nagyon is érdekes az összehasonlítás, hogy két szimbolikus cégről van szó. A Pick a magyar élelmiszeripar egyik legrégebbi ma is létező vállalata, amelyet az alapító család az 1948-as államosítással veszített el, a rendszerváltás után számos fordulatot követően került Csányi Sándor tulajdonába. A szegedi szalámi 2007-ben az első uniós eredetvédettséget elnyert magyar termék lett, a Pick Téliszalámi pedig természetesen hungarikum.

A BYD nemrég a világ első számú elektromosautó-gyártójává vált, modelljei elkezdték meghódítani az európai piacot is. Szegedi gyárépítésével pedig hirtelen a kormány által 2010 óta propagált keleti nyitás új jelképévé vált, a beruházás számait felhasználva a miniszterek egymásra licitálva beszélnek a magyar gazdaság újabb és újabb beruházási rekordjairól. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter múlt héten a davosi világgazdasági fórumon egyenesen arról beszélt, hogy 2030-ig megduplázódik a jelenleg 100 milliárd eurós magyarországi működőtőke-állomány, a magyar export pedig a GDP 100 százalékára emelkedhet.

Ez alapján könnyen tűnhet úgy, hogy a Pick és általában a magyar élelmiszeripar a múlt, amelyre büszkék vagyunk és még mindig fontos ugyan, de nem lehet egy lapon említeni az akkumulátorgyárakkal és az elektromos autókat összeszerelő üzemekkel, amelyek a magyar gazdaság fényes jövőjét jelentik. Sőt, látszólag ez már most is lejátszott meccs, hiszen míg az ezredforduló körül még ugyanakkora volt a hazai jármű- és az élelmiszeripar kibocsátása, azóta az előbbi messze túlszárnyalta az utóbbit...

ORBÁNI NEREKCIÓ KÉZENFOGVA, 300 MILLIÓBÓL BUDI SKANZEN, ÉLJEN A SAJTÓSZABADSÁG❗| SOMOGYI ANDRÁS |

SOMOGYI ANDRÁS VIDEÓ
Szerző: SOMOGYI ANDRÁS
2024.01.21.



Orbáni NERekció kézenfogva, 300 millióból budi skanzen, éljen a sajtószabadság❗

HAZUDTUNK A PEDAGÓGUSBÉREKRŐL! - KORMÁNYINFÓ + NO. 49. 3. HÉT

KORMÁNYINFÓ+
Szerző: KORMÁNYINFÓ+
2024.01.22.



Hírcsárda az álhírportál és Magyarország Kedvenc Műsora közös produkciója.

HEVÉR GÁBOR: HA EGY KULTÚRDÖNTŐ KÖR HATÁROZ A TÁMOGATÁSOKRÓL, A RENDSZER NEM IGAZSÁGOS

SZABAD EURÓPA
Szerző: LAMPÉ ÁGNES
2024.01.21.


...Az őrült nők ketrecének négyszázadik, ünnepi előadásán Alföldi Róbert rendező is ott volt, felment a színpadra, hogy együtt ünnepeljenek.

Igen, huncutkodott, mert két nappal előtte még azt mondta: semmiképpen nem tud eljönni. Mondtam neki, Robi, ne csináld már, ez a négyszázadik előadás, ott kell lenned. De csak azt hajtogatta, hogy értsük meg, nem tud, de sok puszit küld mindenkinek. Rosszul színészkedett, de végül bevált. Nagyon helyes, kedves gesztus volt a részéről.

Azon az estén Alföldi az RTL-nek úgy nyilatkozott: „Ez egy olyan ország, ahol a melegeket befóliázzák, betiltják, a nácikat meg nem. Ezen el kell gondolkodni. A magyar történelmet ismerve olyan sokat nem kell…”, majd úgy folytatta: „Némileg provokatívan azt tudom mondani, hogy várom, mikor szednek majd össze minket, mit kell majd viselni.”

Amikor valaki érintett egy bizonyos problémában, ahogy Robi, akkor egészen másképp reagál rá. Az őrült nőkben amúgy is mindig van aktualitás. Az, hogy Magyarországon hogyan alakul az LMBTQ-emberek helyzete; L. Simon László kirúgatása is pontosan erről szól. Abszurd, hogy egy kép mellé ki kellett volna tenni a 18 éven felülieknek szóló karikát. Miért is? Csak mert van egy törvény, amelyik kimondja, hogy mit nem szabad? Innen indulnak a nonszenszek. Robi nyilvánvalóan arra célzott, hogy mindig ilyen kisebb esetekkel kezdődik. A mondatai valószínűleg az ő fájdalmának, az ő elkeseredettségének szólnak.

A darab régóta van színen, most vált aktuálissá?

Nem, már nagyon sokszor aktuálissá vált. A tíz évvel ezelőtti helyzet is ugyanilyen volt, igaz, akkor még törvény nem volt róla. Az elfogadás Magyarországon egészen másképp működik. Vannak olyan barátaim, akik abszolút megengedők, de azt a helyzetet, hogy két azonos nemű szereti egymást, egész egyszerűen nem tudják elfogadni és megérteni. Ekkor jönnek a komoly előítéletek vagy akár vészjósló tettek is.

Az Átrium helyzete is vészjósló, hisz nem is olyan soká bezárja kapuit.

Igen, az üzemeltetők azt mondják, hogy ennek így vége.

Miközben más színházak élnek és virulnak, sőt nagy összegű támogatást kapnak.

Egészen addig, amíg egyes színházak egy kultúrdöntés, illetve egy bizonyos kultúrdöntő kör elképzelése miatt kapnak állami támogatást, mások pedig nem, addig a piac nem kiegyenlített. Ezért volt igazságos rendszer a tao, hisz az bevételalapú támogatási rendszer volt. De ebben a helyzetben a piac nem tud működni, hiszen egyes színházak még a nagyon borsos jegyárak ellenére is tele vannak, míg máshol komoly állami támogatás mellett 3500 forintba kerül egy jegy, mégsem tudják eladni valamennyit. Pedig ennyiért havonta többször is el lehet menni színházba, míg 17 ezer forintért már nem biztos. Ehhez képest amint Az őrült nőket meghirdetik az Átriumban, azonnal elkelnek a jegyek, még úgy is, hogy öt előadás van egy hónapban.

A nézők pedig összeadták a színház működésére szánt pénzt.

Igen, egyszerűen csodálatos volt, amikor a nézők 92 millió forintot adtak össze, ami pusztítóan sok pénz. De azt akkor sem lehet, hogy adakoznak, hogy aztán fizessenek a jegyért. Ezt nem szabad még egyszer megcsinálni. Miközben az adófizetők máshova is fizetnek, amiből az Átriumnak, félve mondom, járna támogatás.

Az Átriumban van műsoron az Igenis, miniszterelnök úr! című, Angliában játszódó darab is, komoly politikai, közéleti áthallásokkal. Ezeket mennyire kell elválasztani a mai magyar közélettől?

Ez egy tíz évvel ezelőtti darab, a szövege tíz éve változatlan. Tíz éve vannak benne ugyanazok a mondatok.

Milyen mondatok?

Például hogy kell egy lányt keríteni a kumrán nagykövetnek, hogy az olajvezetékről szóló megállapodást megköthessék Nagy-Britanniával. Ezen az egész kabinet és a miniszterelnök is felháborodik. Azt hozzák fel ellene, hogy neki van a legnagyobb felelőssége az ügyben, őt vádolják. Mire ő: Engem? Mégis mivel? A kabinetvezető azt válaszolja: kerítéssel. Ez a tízéves szóvicc új jelentéstartalmat kapott. És szerepel benne több mondat több magyar miniszterelnöktől is. Pedig Gyurcsány Ferenc kijelentésére már senki nem emlékszik.

Melyik kijelentésére?

Az „Egyszer csak megunják, és hazamennek” szövegre.

Én emlékszem.

De a nézők nem. A politikai emlékezet legfeljebb pár hétig tart. Olyan mondatokat említünk, amelyek faramucik vagy rosszul sikerültek, és humorra adnak okot. Egy másik jelenetben például azt mondja a kabinetfőnököm: figyeljen, miniszterelnök úr, átalakítjuk a kulturális szektor finanszírozását. Elvesszük a pénzüket, és csak akkor kapnak, ha csatlakoznak hozzánk, szóval lojálisnak kell lenniük. Még egyszer: ez tíz éve benne van a darabban.

A közönség veszi ezeket az utalásokat?

Természetesen. De a darab nem erről szól, nem korrajz. Az emberek pedig nyilván azt is belehallják, ami nincs is benne...

ITT OLVASHATÓ 

KADARKAI ENDRE: SZAVAKON TÚL - GÁSPÁR SÁNDOR

KLUBRÁDIÓ / SZAVAKON TÚL
Műsorvezető: KADARKAI ENDRE
2024.01.21.



Vendég: GÁSPÁR SÁNDOR színművész


A FIDESZ GIGANTIKUS ÁLCIVIL HÁLÓZATOT ÉPÍTETT A VÁLASZTÁSOKRA – SOK KIS „NÉMETH SZILÁRD” LÉPHET AKCIÓBA

VÁLASZ ONLINE / NAGYTOTÁL
Szerző: BÓDIS ANDRÁS
2024.01.22.


Idén önkormányzati és európai parlamenti voksolás is lesz – választások környékén pedig a kormányzat rendre megnyitja a Városi Civil Alap nevű többmilliárdos pénzcsapot. 2021-ben, 2022-ben és 2024-re is megnyitotta. A Válasz Online most minden eddiginél egyértelműbben bizonyítja, hogy ez a forráselosztás szinte kizárólag a Fidesz érdekében történik: a győzteslistákból kigyűjtöttük a legsikeresebb 251 városi szervezetet, vagyis a 15 és 37 millió forint közötti összegre érdemesített társaságokat. Azt találtuk, hogy a csúcsdíjazott egyesületek, alapítványok 87 százaléka a Fidesz „leányvállalata” vagy szövetségese. Gondolta volna például, hogy a pártalelnök Németh Szilárd egyben a legnagyobb magyar civil is?


Legelőször 2021-ben jeleztük, hogy a kormányzat visszaélni látszik a „civil” szóval. Vagyis nem normatív módon igyekszik bátorítani az önszerveződő polgári közösségeket, hanem hatalmi-választókerületi logikával teríti a Városi Civil Alap (VCA) néven gründolt pénzkeretet. Miről is van szó pontosan? A kabinet három éve nyilvánvalóvá tette, hogy nem tart igényt a Norvég Alapból járó 77 milliárd forintra, mert a négymilliárdnyi civil alkassza szétosztásába ideológiailag vállalhatatlan – értsd: Soros-közeli – szervezetek is beleszólnának. Vállalta viszont, hogy a Miniszterelnökség által biztosított forrásból létrehoz egy „idegen érdekektől mentes”, a szuverenitásvédelmi szempontoknak ezer százalékig megfelelő pénzosztó mechanizmust. Ez lett a 2021-ben 4,4 milliárdos kerettel meghirdetett VCA, melyet aztán a 2022-es választási évben már 4,8 milliárddal nyitottak újra, nemrég pedig az idei két voksolás (európai parlamenti, önkormányzati) előtti 4,8 milliárdos eredményt is kihirdették.

Tehát három pályázati körben mindösszesen 14 milliárd forintot pumpáltak a városi civil szférába (illetve a hasonló falusi alapba is jutottak tetemes összegek). Az első VCA-fordulóban maximum 15 millió forintot lehetett nyerni például buszra, ingatlanra, kommunikációra – azaz a választási kampányban is remekül hasznosítható dolgokra –, a második és a mostani harmadik felvonásban már legfeljebb „csak” 11 millió járt az érintett egyesületeknek, alapítványoknak. Ám ez utóbbi tétel is közel háromszorosa a hagyományos civil kiírásoknál elnyerhető összegnek. És míg utóbbiaknál legalább egy lezárt üzleti évnyi múltat várnak el a pályázóktól, illetve gyakran több tízezer karakteres indoklást kell írni a beadványokhoz, addig

a VCA-ból frissen bejegyzett szervezetek is részesülhetnek, ráadásul elég kétezer karakternyi „rizsa” a dicsőséghez. Vagyis már a városi civil pályáztatás folyamata garantálja, hogy ne szakmai jellegű döntések szülessenek, hanem

A „hanem” utáni szövegrészt nyilván mindenki kitalálta, de azért a Fidesz-közeli szervezetek helyzetbe hozásának is vannak fokozatai. Azt talán mi sem tennénk szóvá, ha egy valós tevékenységet folytató, valamilyen múlttal, bázissal és referenciával rendelkező szervezet lobbizna az érdekeiért, majd nyerne. Ám három éve ­– a 2021-es eredménylista alapján – igazoltuk: teljesen egyértelmű, hogy nem országosan érvényes értékelési kategóriák alapján hozták ki a győzteseket. Parlamenti választókerületenként eltérő mintázatot azonosítottunk, ami arra utal, hogy a helyi fideszes „nagyúr” (választókerületi elnök) környékéről érkeztek, érkeznek impulzusok a Miniszterelnökségre...

L. RITÓK NÓRA: GONDOSKODÁSPOLITIKA

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2024.01.20.


Még nem írtam erről, volt elég nagy publicitása, kormányzati és ellenzéki oldalon is, egymásnak tökéletesen ellentmondva. Talán ez is szemléletesen mutatja, hogy mennyire összeolvadt a pártpolitika és a szakpolitika. Szembehelyezkedés, durva minősítések szorították ki a vita lehetőségét is, itt is, mint mindenhol máshol.


Az alapprobléma a felelősség kérdése. Azt rögzítették ebben, hogy először is az egyén, aztán a család, majd az önkormányzatok, egyházak, civilek és végül az állam felelőssége, és szerepvállalása a döntéshozók számára elfogadható sorrend a szociális problémák megoldásában.

Van ennek az egésznek tudományos megközelítése is, irányvonalak, melyek szerint szerveződik a szociálpolitika. Az egyén szabadságát központba helyező liberális vonal, a szolidaritásra hangsúlyt tevő szociáldemokrata modell, és a konzervatív, ahol a meglevő társadalmi rend stabilitását kívánja támogatni a szociálpolitika. Az, hogy hol, mi mentén szerveződik ez, az minden országnak a saját társadalmi közegébe, történelmébe van beágyazódva. Nincs minősítés, hogy az egyik jobb, mint a másik, azt hiszem, nincs is ebben tökéletes modell, ami biztosra vehetően jól működik, mert a szociális helyzet összetett, és folyamatosan változó probléma és minden ország magának formálja, a kormányai által képviselt érdekek szerint. Amiről azért tudjuk, hogy gyakran elég furcsa viszonyokat teremt.

No, és nézzük akkor nekem milyen tapasztalati képem van erről az egészről, mi a gondom ezzel a gondoskodáspolitikával. Ha maradok a tudományos megközelítés mellett, akkor legelőször az, hogy milyen az az elképzelt társadalmi rend, amiben ez a szemlélet kialakítható? Mennyire illeszkedik abba a szokásrendszerbe, ami változik ugyan, de mégis mélyen gyökerezik a társadalomban, annak különböző rétegeiben? Ha ezt befolyásolják (mert úgy tűnik, igen, minden eszközzel), akkor ez általánossá tud-e válni, vagy marad csak egy szűk réteg elképzelése? És ha mégis általánossá válik az alapszemlélet, képes-e a társadalom leképezni ezt a mindennapok gyakorlatában?

Azon túl, hogy ebben szkeptikus vagyok, mert nem hiszek semmilyen területen az olyan működésben, amikor valakik döntést hoznak, és anélkül, hogy annak társadalmi kivetülését alaposan elemeznék, több oldalról, nemcsak a maguk szemszögéből, és egyszerűen működtetni kezdenek egy új, a döntéshez igazodó rendszert. Ez csak egy szűk réteg ideája így, és szerintem ennek nem így kellene történnie. Sokkal több tudásnak, tapasztalatnak és felelősségnek kellene ebben lennie.

Talán másképp látnám én is ezt a sorrendet, ha nem ebben dolgoznék. De mivel a terepen végzett hosszú távú munka másfajta képet ad nekem, mint ami távolról, “elviekben”, vagy az állami intézményi hálóból érkező, a valóságot mindig a felettesek elvárásához igazító információkból épül fel, nem tudok egyetérteni vele. Mert az, hogy ki, hogyan él, milyen életstratégiát épít, arról csak azok gondolják, hogy leginkább egyéni akarat és felelősség kérdése, akik nem ismerik mélységében a társadalmi leszakadást.

A generációs szegénység ugyanis nem úgy kezdődik, hogy valaki eldöntötte valamikor, hogy ő szegény lesz, és akkor ez ennyi. Szegény ő is, ezért majd a gyerekei is azok lesznek, tudja, hol a helye, ne nyavajogjon. Ha meg nem akar szegény lenni, tegyen róla. Tanuljon, dolgozzon, és akkor majd neki is lesz pénze.

De ki akarna szegény lenni? Csóró? Ki döntene úgy, hogy ezt az utat választja? Akkor valami másnak is kellene lennie a problémában, mint a személyes döntés…. Miért nem tudják generációkon keresztül megtörni a nyomorúság körét? Vajon miért nem megy nekik egyedül, ahogy ezt elvárják?

Nos, azért, mert a problémáikkal egy olyan rendszerben élnek, ami nem segíti a megoldásokat. Nem segíti, mert a politika sokáig szőnyeg alá söpörte, aztán, ha bele is kezdtek valamibe, inkább megtorpantak, mintsem következetesen kitartottak volna a folyamatok mellett. Kormányokon átívelő történésekkel meg nem igazán dicsekedhetünk. Aztán jöttek az erre irányuló pályázatok, majd az elszámolásokkal együtt járó sikerek bizonygatása, ott is, ahol kudarc volt, de papíron abban is teljesültek az indikátorok. Mindig és mindenhol. Beépülő hatás, fenntarthatóság? Ugyan, kit érdekelt és kit érdekel ma is? Annyira szeretném egyszer látni, hogy mennyi pénz ment el pl. kosárfonó tanfolyamokra az évek során, és annak milyen hasznosulását láthatjuk? Vagy a kompetencialapú tanfolyamokra…

Aztán, mintegy folytatásként, jött a korrupció. Mert kiderült, hogy nem rossz pénzforrás ez, az uniós források pedig elfolytak, a nélkül, hogy valós, fenntartható hatásuk lett volna.

Közben mindez beépült, természetessé vált, és eljutottunk oda, hogy más folyamatokkal együtt hatva a rendszer elveszítette esélykiegyenlítő jellegét. Az oktatási rendszer szegregálódott, és nem ad olyan képzést, ami ennek a társadalmi csoportnak biztos alapkészségeket jelentene. Ja, tudom, magukra vessenek… tanulhatnának, ha akarnának. De aki közelről látja ennek az oktatási rendszernek a legesélytelenebbekre gyakorolt hatását, ennek az egésznek a működését, az ellentmondásait, az kimondja: az oktatást nyugodtan kihúzhatjuk azokból a hatásokból, ami számukra változást hozhatna.

És ott a többi is, ami segíthetne. A családgondozás, szociális szféra. Aminek, sokszor leírtam már, a legnagyobb baja az ügykezelő szemlélet… holott a társadalmi leszakadásnak okai vannak. De a rendszer nem jut el az okokig. Mint ahogy a hatások összehangolásáig sem.

Akkor mi marad? Maga a család, az átörökített mintáival. És ehhez jönnek a kor változásai, a fogyasztói világ hatása, az eladósodás, a közösségek szétesése, a gyűlölködés irányába mozduló közhangulat, a hibáztatás, majd a nyomorúság választások idejére célzott politikai kihasználása. Ezt felfűzni valamiféle álságos társadalmi igazságosságra, miközben az egész rendszer alapjaiban nem az, nem lehet.

Szóval, ha van egy rendszer, ami nem kezeli az állampolgárok problémáit, hanem a működési hézagaiban hagyja, hogy azok az elemek erősödjenek meg, melyek akadályai a változásnak, majd, mikor nyilvánvalóan minden képességüket elvesztették ehhez, akkor azt mondja: te vagy a felelős a sorsodért, nekem nincs hozzá közöm, nos, ezt elég álságos gondoskodáspolitikának nevezni.

És ez még csak a generációs szegénység… Nem beszéltem még a sérült emberekről, akik a társadalmi leszakadásban nem jutottak hozzá azokhoz a fejlesztésekhez gyermekként, ami az állapotukon javított volna. Mert a rendszer nem ér el oda. És mert a szülőnek sincs tudása arra, hogy értse, mit kellene tennie, hova kellene fordulnia. No és nem beszéltem a az idősekről sem, a szenvedélybetegről, a pszichiátriai betegekről, az állandó gondoskodást igénylő halmozottan sérültekről, stb.

Oldja meg a család? Mit? Miből? Hogyan? Vagy az önkormányzat? Hol vannak azok a megoldási módok, melyek biztonságosan és folyamatosan ott tudnak lenni mellettük?

Persze ha lennének közösségek, olyan szellemiség és források a településeken, ami megoldást adhatna… De ez nincs meg. Széttörte a nyomorúság, no meg az elmúlt évek gyűlöletkeltő, manipulált kommunikációja. Ez kinek a felelőssége?

Majd az egyházak? Mert ennek van hagyománya? Hol? Mert én nem látok ennek olyan múltbéli gyökereit, ami indokolttá tenné, hogy pl. a gyermekvédelem ilyen arányban kerüljön egyházi fenntartás alá…és a többi területen sem. Sem a hagyományát, sem azt a szaktudást, ami a szociális munkához kell, ami nem hit kérdése, mert bármilyen meglepő, ez is egy szakma.

Számomra ez így egy torz szociálpolitika. És túl sok gyereket, családot látok, akik eddig is maguk voltak, és ezután is maguk maradnak. A különbség annyi, hogy most már törvénybe is van rögzítve.

TITKOLJA AZ ORBÁN-KORMÁNY, HOGY MEGSZÜNTETI-E A CSALÁDI PÓTLÉKOT - A CSALÁD-ÉS MUNKAALAPÚ TÁRSADALOMBAN HISZNEK

NÉPSZAVA
Szerző: MUHARI JUDIT
2024.01.22.


Nem cáfolta a családi pótlék megszüntetésének tervét a Kulturális és Innovációs Minisztérium. Azt követően vetődött fel a kérdés, hogy a tárca minisztere, Csák János egy decemberi parlamenti meghallgatáson arra a felvetésre, hogy mikor várható a 2008 óta nem emelt családi pótlék összegének emelése azt válaszolta: „Ha valaki csak segélyen él, és nem a munkaerőpiacról, azt nem tartjuk jó iránynak.”...



...Van, aki azt se tudja létezik, de sokaknak fontos tétel

L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány szakmai vezetője napi kapcsolatban van a szegénységben élő családokkal. Korábban lapunknak azt mondta: a jólétben élő gyerekek azt sem tudják, hogy létezik családi pótlék, a leszakadó rétegeknél viszont komoly és fontos tétel, amely az alapszükségletekhez, a megélhetéshez feltétlenül kell. Hogy összegét nem emeli a kormány, azt jelenti, hogy nem segíti e társadalmi csoport tisztes gyereknevelését. Az összes többi családpolitikai elem kizárólag a jó státuszúakat támogatja, ráadásul nem alanyi jogon jár. A szegénységben élő családoknál ha jön a családi pótlék, bevásárolnak, és ilyenkor esetleg nemcsak kenyeret kapnak a gyerekek, hanem egy szelet csokit vagy egy üveg üdítőt is. Ők ugyanúgy vágynak ezekre a finomságokra, mint bárki más - mondta.

KÖRÖTTE CSEND: FELSŐOKTATÁSI BÉRHELYZET

FACEBOOK
Szerző: Kard
2023.12.30.


ÉS NEM KÖZÉPISKOLÁS FOKON?

(A TANÁRBÉREK EMELÉSE VS. ELTE ÉS BME EGYETEMI KERESETEK)

Péntekre virradóra kijött a közlöny, benne a rég várt tanári béremelés részletei, illetve a kapcsolódó „társadalmi vita” mikéntje. Az idézőjel annak szól, hogy van rá pár nap, hogy beírd a véleményed egy honlapon. Alább az, amit én be fogok írni. De még előtte a lényeg: kb. harminc százalékos béremelés lesz, és minden tanárnak, még a felsőoktatásból frissen kikerülő gyakornokoknak is, minimum bruttó 528 ezer forint lesz a garantált bérminimuma. „Pedagógus I” besorolás esetén ez 538 ezer, „Pedagógus II” esetén 555 ezer forint lesz, a „mesterpedagógus” minimum 630 ezer, a „kutatótanár” pedig 750 ezer forint bruttó bért kell legalább kapjon. Ez utóbbinak már feltétele a tudományos fokozat (PhD) és a rendszeres publikáció is. A természettudományos tanárhiány kezelésére az e tárgyak (matek, fizika, kémia, biológia, földrajz, természettudomány-környezettan, digitális kultúra) oktatói további négy százalékos illetményemelésre jogosultak.

És akkor a társadalmi vitába szánt véleményem. Tök jó, hogy végre elértünk ide, megérdemlik, szerintem többet is, sőt, az egész bértáblát érdemes lenne a minimálbérhez kötni. Kifejezetten jó ötletnek tartom a természettudományokat oktatók többlet-díjazását (bár lehet, hogy ebben szerepe van annak, hogy én is e téren oktatok, tehát véleményemnek ez a része lehet, hogy nem releváns és semmiképp nem pártatlan). Viszont: tegyük már mellé az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) oktatói bértábláját is. Így most ott vagyunk, hogy pl. az ELTE tanárképzésben részt vevő oktatóinak (adjunktusi és docensi szinten) kevesebb a fizetése, mint azoknak a kezdő bére, akiket képeznek. A garantált bére pedig még ennél is kevesebb.

És ez mindkét esetben állami finanszírozásban, állami törvények alapján történik így.
Lássuk a számokat. Az állami felsőoktatásban utoljára nagyjából egy évtizede határozták meg a bértáblát. Ezeknél a számoknál többet lehet adni (ha van miből) kevesebbet viszont nem. Ez akkor úgy nézett ki, hogy (bruttó számokat írok mindenütt) az adjunktusok 276 ezer, a docensek 388 ezer, az egyetemi tanárok (professzorok) 555 ezer forintnál nem kereshetnek kevesebbet. Telt-múlt az idő, de ez a tábla nem változott. Aztán eljött a választás, és pár éve ezekre a számokra 30% pótlék került. „Munkáltatói döntésen alapuló illetménykiegészítés” a neve, a fizetési papíron a fenti számok szerinti alapbértől elkülönül, és jogilag is bármikor visszavonható – így pl. banki hitelfelvételnél sem számítható be. Ezzel az adjunktus kb. 360 ezer, a docens kb. 500 ezer, a professzor 720 ezer bruttó fizetést kap – ameddig a munkáltató úgy gondolja. (Más kérdés, hogy mi pl. az ELTE TTK-n a 30 helyett csak 20%-ot kapunk meg ebből havonta, a maradék 10%-ot a kar a teljesítményértékelés szerinti pontozás függvényében adja – amivel én egyet is értek, csak mondom, hogy így van.) Jött aztán egyrészt a felsőoktatás többi részének alapítványosodása és az infláció. Az alapítványi egyetemeken a fizetések egyből nagyot ugrottak, míg az ELTE és a BME nem alapítványosodott, a pénz maradt, ami fent. Az infláció viszont az itteni kollégák pénztárcájára is kihatott.

Ez egy éve arra vezette a fenntartót, hogy az adjunktusok bérét 420 ezerre emelje (a többieké maradt, pedig a fizetési arányok megtartása eseténa docensek bérét 588 ezerre, az egyetemi tanárokét 840 ezerre kellett volna emelni, ami még mindig nem érné el a szintén államilag finanszírozott "alapítványi" szintet). Azt pedig, hogy a doktori képzésben részt vevő hallgatók ösztöndíja az első két évben 140 ezer, a második kettőben 180 ezer, már csak nagyon halkan merem leírni.

Az adjunktus az az oktató, aki már tudományos fokozatot szerzett, vagyis a diploma megszerzése után 5-10 évvel lehet valaki jellemzően ilyen besorolású, publikál, sokat oktat. Az az adjunktus, aki a pozíciót 4-5 éve betölti, és jól csinálja (meg épp nem nevel apró gyereket), az habilitált címet szerez (ez egyfajta „emelt szintű doktori”) és ha az egyetemnek van rá pénze, akkor előlép docensnek, tehát vezető oktató lesz. A professzori kinevezés még jóval odébb van, az ELTE természettudományi és a BME építőmérnöki kara esetén akadémiai doktori cím is kell hozzá (sok más mellett), és persze a MAB akkreditáció és a fizetésének a forrása.

Szóval a kérdésem az, hogy egy egyetemi adjunktus mitől is kell az állami fenntartó szerint kevesebbet keressen, mint egy hasonló elvárásokkal szembesített kutatótanár, de legalább egy mesterpedagógus? Amely utóbbi esetben az egyetemi bértábla úgy illeszkedne az emelt pedagógusbérekhez, hogy az adjunktusok 630 ezer, a docensek 882 ezer, az egyetemi tanárok 1,26 millió forintos bruttó bért kapnának – nem mellesleg úgy, hogy ezt a fenntartó biztosítaná, hasonlóan a pedagógus-béremeléshez, nem csak emelne a táblán azzal, hogy „gazdálkodjátok ki”, ahogy Medgyessy Péter csinálta az egyetemi kutatókkal 2002 végén.

A végére még valami. Igen, persze, az ELTE és a BME sok oktatója végez külön munkát. Vagy ennyivel is kevesebbet dolgozik azért, amiért a fizetését kapja, vagy beleszakad. És igen, persze, elképzelhető, hogy ha ezek az egyetemek alapítványiak lennének, lenne itt is pénz. Viszont most, az örvendetes tanári béremelés kapcsán a kérdés az: mi az akadálya annak, hogy a fenntartó állam elismerje, hogy akik a tanárait, mérnökeit képezik, azok is érnek annyit, mint akiket képeznek, a napi nyolc órás munkaidejükben, állami fenntartású felsőoktatási intézményben?
-tg-

MÉG MINDIG AKTUÁLIS: ELTE-SEK A FELSŐOKTATÁSI BÉRHELYZETRŐL (2023.01.18.)

FACEBOOK
Szerző: ELTE-sek az egyetemi oktatás jövőjéért
2023.01.18.


2022 novemberében az ELTE több karának mintegy 650 dolgozója fogalmazott meg az egyetem vezetése felé egy állásfoglalást, amelyben az alapbérek rendezését követelték. A nyilatkozat kitért arra, hogy az ELTE oktatói alapbérei európai, közép-európai, sőt még magyarországi összehasonlításban is rendkívül alacsonyak, és ez már az intézmény alapműködését is veszélyezteti.

A jelenlegi fizetések nem biztosítják az oktatók és az adminisztratív munkakörben dolgozók megélhetését, nem teremtik meg a tudományos kutatás, illetve a színvonalas oktatási és azt támogató tevékenységek minimálisan szükséges előfeltételét sem, és egyre nehezebbé teszik az utánpótlás biztosítását. Ráadásul az egyetemi bértáblába sem az oktatók, sem az adminisztratív munkakörben dolgozók bérére vonatkozóan nincs beépítve semmiféle automatizmus, amely akár csak a hivatalos infláció követését lehetővé tenné.
A nyilatkozat aláírói elfogadhatatlannak tartják a jelenlegi bérezést, nemcsak az oktatókét, hanem az adminisztratív munkakörben dolgozókét is, és azt várják az egyetem fenntartójától, a magyar államtól, illetve az egyetem vezetőitől, hogy haladéktalanul tegyenek konkrét lépéseket a súlyos helyzet megoldására.

A közvélemény tájékoztatása céljából írjuk: míg 10 éve egy adjunktus bértábla szerinti alapbére (jelenleg bruttó 277.200 ezer Ft) a nemzetgazdasági átlagbér körül mozgott, mostanra annak 60%-a alá csökkent. A jelenlegi bértábla szerint az új minimálbérnél (bruttó 232 ezer Ft) alacsonyabb a tanársegédi alapbér (bruttó 221.800 ezer Ft), és az új garantált bérminimum (bruttó 296 ezer Ft) még az egyetemi adjunktusi alapbérnél is magasabb. Az elmúlt években az ezeket az összegeket kiegészítő, központilag előírt 15+15%-os béremelés csak “munkáltatói döntésen alapuló illetmény” formájában valósult meg, és az átlagos tanársegédi bér ezzel együtt is alatta marad az átlagkereset 60%-ának. Magyarország százalékosan is lényegesen kisebb részét (0,9%) költi eleve alacsonyabb GDP-jének felsőoktatásra, mint a legtöbb fejlett ország; az arány alacsonyabb nem csak Ausztriáénál (1,7%) vagy Németországénál (1,3%), hanem Lengyelországénál (1,3%), Csehországénál (1,2%) és Szlovéniáénál (1,1%) is (OECD Education at a Glance (2022), C2.1-es tábla, 2019-es összehasonlító adatok).

Mivel a 2022 novemberében megfogalmazott és az egyetemi vezetéshez eljuttatott állásfoglalásra nem kaptunk sem a fenntartó államtól, sem az egyetemi vezetéstől kézzelfogható, érdemi választ, most ismét, immár a nyilvánosság előtt, az egyetem vezetéséhez és a fenntartóhoz fordulunk. Továbbra is elengedhetetlennek tartjuk az alapbérek rendezését. Ezt az alulfinanszírozottság miatt egyetemen belül, forrásátcsoportosítással lehetetlen megoldani, épp ezért a központi költségvetésből szükséges hozzá megemelt forrást biztosítani. A jelenlegi bérszínvonal olyan alacsony, hogy az alapbérek azonnali megháromszorozására lenne szükség. Csak az igazi alapbéremelés jelent valódi megoldást, az ideiglenes, visszavonható pótlékok, kiegészítések nem. Csak így érhető el, hogy a tanársegédi alapbér 2008 után először ismét a garantált bérminimum duplája legyen. Szükségesnek tartjuk azt is, hogy az így létrejött alapbéreknek a mindenkori garantált bérminimumhoz viszonyított arányát az Országgyűlés iktassa törvénybe.

Az alacsony és egyre erősebben inflálódó bérszínvonal nemcsak az állami felsőoktatás jellemzője, hanem hosszú évek óta fennálló probléma szinte minden olyan, állami fenntartású szektorban, amelyek feladata az állampolgárok életének segítése, jobbá tétele, különösképpen a közoktatási és szociális szférában. Kiállásunkkal az ő ügyükért is szót emelünk, és az érintettek céljaival összhangban sürgetjük a közalkalmazotti bértáblák újratárgyalását is!


„NEM TUDOM, MENNYIRE LEHET SIKERES EGY OLYAN CSATA, AMIT AZÉRT VÍVUNK, HOGY AZ EMBEREK NE LEGYENEK HÜLYÉK”

24.HU
Szerző: LÁSZLÓ ANNA LUCA
2024.01.21.


December közepén szinte a teljes magyar médián végigsöpört a hír: kikerül a művészettörténet tárgy az alaptantervből. A cikkek sorát az MTA tiltakozása indította el, ám az ügy évekkel korábbra nyúlik vissza, ugyanis a művészettörténet sorsáról már 2020-ban döntöttek. De miért most került a figyelem középpontjába a kérdés, mi lehet az oka a tantárgy megszüntetésének, és egyáltalán: mi a jelentősége a művészettörténeti ismereteknek? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ a szakma képviselőivel.


„Elfogadhatatlannak, átgondolatlannak, rövid és hosszú távon egyaránt rendkívül ártalmasnak tartjuk a döntést, amely a képző-, ipar- és építőművészet több ezer éves múltjáról és kortárs alkotásairól úgy véli, hogy az nem szerves része az általános műveltségnek” – így kezdődik a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) közleménye, amely karácsony előtt a művészettörténeti érettségi és az önálló művészettörténet tantárgy megszűnéséről szóló cikkek sorát indította el.

A művészettörténet kivezetése a nemzeti alaptantervből azonban nem egy friss ügy – a tantárgy sorsáról a 2020-as NAT-módosítás döntött, melyet az azóta eltelt években felmenő rendszerben vezettek be. A tavalyi tanév volt az utolsó, amikor a végzős diákok ebből a tantárgyból is megszerezhették a szükséges érettségi pontjaikat, önálló órát pedig csak az alapítványi és egyházi fenntartású iskolák biztosíthatnak.

De akkor miért nem 2020-ban indult tiltakozás a döntés ellen?

Erre leginkább a kormány kommunikációs módszerei adhatnak választ.

"Semmilyen bejelentés nem volt. Én például tavaly tudtam meg, hogy megszűnik a művészettörténet – úgy, hogy a tantárgy nem szerepelt a jövő évi érettségik listáján, de erre is a vizuális kultúra tantárgy tételbizottságának elnöke hívta fel a figyelmemet. Ezután elkezdtünk körbetelefonálni: ez hogyan lehet? Nekem volt egy ismerősöm, aki akkor még az Oktatási Hivatalban dolgozott, és ő erősítette meg. Még egyszer mondom: semmilyen bejelentés nem volt. Amikor elkezdtünk írni nekik, akkor sem érkezett rá reakció"

– mondta el lapunknak Raszler György, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium vizuális kultúra tanára, aki december 30-ára demonstrációt szervezett a Szépművészeti Múzeum elé, hogy a Renoir-kiállításra érkező látogatókat informálja az ügyről. „Az emberek nem tudják, hogy megszűnik a művészettörténet, ha csak nem járnak külön utána, ezért mentem ki.”

A négy évvel ezelőtti döntésről tényleg alig található információ a világhálón, az MTA közleményét megelőzően gyakorlatilag egyedül a Klubrádió tavaly november 10-ei adásában erősítették meg a tanári szakszervezetek a tantárgy megszűnésének tényét, bár a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete hangsúlyozta: „a PDSZ már a 2020-as NAT bejelentésétől és megjelentetésétől kezdődően tiltakozott a tantárgy megszüntetése ellen.”

Arról pedig még kevesebben tudnak, hogy nem a művészettörténet az egyetlen tárgy, amiből nem lehet többé a gimnázium során vizsgát tenni:

2024-től pszichológiából is megszűnt az érettségi lehetősége, a művészettörténet pedig nem csak önálló tantárgyként tűnik el – tananyagát a vizuális kultúra érettségi követelményeiből is eltávolították...

AZ AGGÁLYOK ELOSZLATÁSA HELYETT ÚJ AGGÁLYOKAT ÉBRESZTETT A BM ALAPÍTVÁNYI ISKOLÁKNAK KÜLDÖTT KÖRLEVELE

TELEX
Szerző: NAGY MÁRTA
2022.01.22.


Sokakban ébresztett aggályokat a múlt héten a Belügyminisztérium közoktatási államtitkársága, amikor körlevélben küldött jogértelmezést az alapítványi iskoláknak arról, hogyan tudnák jogszerűen előírni a fizetési kötelezettséget tanulóiknak anélkül, hogy az állami támogatás elvesztését, szankciók kiszabását kockáztatnák. Bár az államtitkárság célja éppenséggel az aggályok eloszlatása volt, többen is attól tartanak, hogy ezzel jogszabályváltozást készítenek elő. Az aggódok abból jutottak erre, hogy amúgy a kérdést rendező jogszabályok évek óta változatlanok, mi más indoka lehetne tehát egy ilyen tájékoztatásnak.

„Nagyon örülök a cikknek, a gyermekeim is egy alapítványi iskolába járnak, ahol hasonló az alapítványi támogatásnak/adománynak hívott fizetési módszer, és mi most, szülők, a cikk után aggódunk a gyermekeink jövőjéért” – írta egy Telex-olvasó a BM államtitkárságának leveléről beszámoló írásunkra reagálva. De akadt, aki azon aggódott, hogy az állam a fizetős és az államilag támogatott oktatás szétválasztásán dolgozik már. Ő abban bízik, hogy valóban csak egy technikai részletről szól a levél, és nincs rejtett szándék.

Különböző vérmérsékleten, de főleg az aggódás hangján nyilvánultak meg az olvasók, ezért a még felmerülő kérdésekben érdemesnek láttuk még egyszer a téma után nyúlni. Ennek egyik legfőbb oka az volt, hogy a legtöbb levélíró szülő szerint

az ő iskolájukban is évek óta a minisztérium által jogszerűtlennek tartott gyakorlat szerint finanszírozzák az intézményt,

de ez eddig nem okozott gondot. A soproni Waldorf-iskolát ugyanakkor keményen megbüntették...

NAHALKA ISTVÁN: HA EGY FALUBÓL ELTŰNIK AZ ISKOLA, A TELEPÜLÉS UTOLSÓ KAPASZKODÓJA VÉSZ EL

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2024.01.21.


Függetlenül attól, hogy ki van a hatalmon, a kisiskolák bezárása időről-időre fölmerül – válaszolta Nahalka István kérdésünkre, lehet-e valóságalapja annak a felröppent hírnek, hogy a kormány kisiskolák bezárására készülne, csak politikai okokból az önkormányzati választások után lépné meg. Az oktatáskutató szerint gondolkodni kell a kisiskolák problémájáról, de a bezárásukat nem szabad fűnyírószerűen intézni, hanem mindegyiket önálló, sajátos döntést igénylő esetnek kell tekinteni. A helyi közösségeknek kell határozniuk, mi legyen az iskolájukkal. Ehhez persze nem a jelenlegi merev irányítási és fenntartási szerkezet kellene, hanem egy olyan, ahol a helyiek valóban urai a saját közoktatási rendszerüknek. A fenntartás struktúráját nagyon át kéne alakítani.


Bár a BM tagadja, de – nem először – ismét felmerült, hogy a kormány kisiskolák bezárására készül, csak politikai okok miatt az önkormányzati választások utánra hagyja. Akkor is majd struktúraátalakítás címén fogja megvalósítani. Lehet a hírnek valóságalapja?

Lehet. Ez mindig felmerül, függetlenül attól, hogy ki van éppen hatalmon. Vannak szakértők – és most kifejezetten róluk beszélek –, akik szerint okosan, de el kell kezdeni a kisiskolák felszámolását, és nagyobb egységbe integrálásukat, és vannak, akik nagyon nem értenek vele egyet. Ebben a kérdésben tehát már a szakértők is megosztottak, a politikusok pedig még inkább. Időnként mégis felmerül, de akkor mindenki rájön, hogy az ilyen durvább beavatkozások szavazatvesztéssel járnak, és százszor meggondolják, hogy meglépjék-e. Nagyon nehéz kérdésről van szó, mert a kisiskolák fajlagosan drágák, az osztálylétszámok kicsik, a pedagógusok száma relatíve nagy, a diákság létszámához mérve nagyobb, mint más iskolákban. A meglevő tereket ott is ki kell fűteni, ugyanúgy kellenek eszközök, amelyek tanulócsoportokra vannak számolva, ott is van igazgató, igazgató-helyettes, és még sorolhatnám. Vagyis egy csomó olyan dologra kell ugyanúgy elkölteni a pénzt, mint másutt. Általában ez a kiindulópontja a bezárások ötletének...