2017. december 26., kedd

HA ANNYIRA IGÉNY VAN RÁ, ÉPÍTSÜNK EGY PIRAMIST

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ BLOG
Szerző: SWAN EDGAR

2017.12.25.


Szutyok időben szutyok az ember hangulata is. Szürke, nyálkás, nyomasztó, ködös minden. Mindenhol.

Felkapcsolom ugyan a villanyt, de a rezsicsökkentés óta csak óvatosan. Mit tudom én, meddig működik rendesen? Ha a szolgáltató nem fog fejleszteni, karbantartani, akkor nem biztos, hogy sokáig. Sokan panaszkodnak a gázra is. Mármint hogy van. Gáz. Csak szar. Viszont a rezsicsökkentés, mint nagyon hangzatos választási fogás, kétség kívül hatásos. Mert azt érti minden hülye. Én is. Bár én azt is tapasztalom, hogy a csirkecomb ára 700 Ft-ról 1000-re ment fel, a krumpli, hagyma marha drága, a tejet lassan megfizetni sem lehet, viszont a rezsi csökkent. Meg a tartós fogyasztási cikkek ára is. Én meg semminek sem tudok örülni. Pedig ugye olcsóbban világítok, láthatnám a rohadt nagy fejlődést. Lehet, drága az élelmiszer, de például az autó és a lapostévé mennyivel olcsóbb lett! Kár, hogy azt nem lehet megenni.

A pénzfelvétel is ingyenben van. Tessék, ennek is örülhetnék. De nem örülök, én hülye, mert a banki költség meg úgy általában a felével lett drágább. Arról nem beszélve, hogy ameddig a rohadt, kizsákmányoló bankokat szét nem csesztük a különadóval, a kártyahasználat és a saját ATM-ből történő pénzfelvét ingyenes volt. Igaz, akkor nem üvöltöttek rám a TV-ből, hogy ingyenes, mert Pártunk és Kormányunk elintézte. Csak úgy volt. Most meg nincs. Még a nagyon alacsony infláció sem fakaszt mosolyra, mert pont leszarom, ha úgy egyébként meg az élelmiszerek ára jóval magasabb lett. Az alapkamat is csökken, de ebből én annyit érzékelek, hogy a bankban lévő pénzem nemhogy nem kamatozik, hanem még én fizetek azért, hogy ott tartom a pénzemet. Már ha van pénzem.

A személyi jövedelemadó csökkenés sem hoz lázba, mivel majdnem a fele fizetésem megy a közösbe, csak most más néven. Nem mindegy az nekem, mi a neve a rablásnak?

A bankhiteleseket is lépten-nyomon meg akarjuk menteni. Holott például mi közöm nekem a más hiteléhez? Nem megmenteni kellene őket, ha normális lenne az árfolyam (konkrétan a forint nem a béke segge alatt nyóóóc méterrel tenyészne), ha lenne munkahely (a közmunka nem az!), akkor tudnák fizetni a törlesztőt is, a rezsit is, meg még kajára is futná.

A GYED extra sem fogja szaporodásra bírni a népet. Ugyanis marhára nehéz munkahelyet találni momentán. Egy, több apró gyerekes anyukáért nem fognak két kézzel kapkodni a munkáltatók, ugyanis a kicsi gyerek megbetegszik, anyu máris nem tud menni dolgozni. Arról nem beszélve, hogy miután át tetszettek alakítani a Munka Törvénykönyvét, a munkáltatók simán többlet munkát követelnek úgy, hogy nemhogy túlórát nem fizetnek, hanem kirúgással fenyegetik azt, aki az alap fizetésért nem hajlandó kétszer annyit dolgozni.

Miután a szakszervezetek jó részével is ágyba bújt a kormányzat, onnan sem várható segítség. Amelyik szakszervezet nem tette szét a lábát, azt meg lejáratják, lehetetlenné teszik. Mármint fölülről.

Összegezve:

CSOÓRI SÁNDOR: NÉGY CSENGŐSZÓ KARÁCSONYKOR

DIGITÁLIS IRODALMI AKADÉMIA
Szerző: PETŐFI IRODALMI MÚZEUM
2017.12.26.


Megérkezett két ádventi koszorúnk az ismerős virágboltból. Zöldek, elevenek, mutatósak. Tűleveleiket moha szelídíti és betlehemi csillag. Illenék tőlük meghatódnom. Dicsérem is őket a magam módján, de közben érzem, hogy a szavaim üresek. Gyerekkoromban a zámolyiak urizálásnak tekintették volna, ha valaki azért megy be Székesfehérvárra, hogy vegyen egy ilyen örökzöld, gyertyás koszorút, és odahaza elhelyezze a tisztaszoba asztalára vagy kiakassza az ajtóra, hadd lássák mások is, hogy ő is várja a karácsonyt, a Kisded megszületését.

Nemcsak elcsodálkoztak volna az illetőn, de egy-két csípős, megreformálatlan mondatot is eleresztettek volna róla, cöcögve, hogy, de fene jó dolga van ennek a szentmariskának, ha ilyen álombeli dolgokkal is ráér foglalkozni.

Ők ugyanis nem értek rá. Reggeltől estig találtak maguknak dolgot eleget, még télen is. Havat söpörtek, állatokat etettek, kukoricát morzsoltak, fát vágtak, rendbe rakták az istállót, megtömték a libákat, fontak, vasaltak, vízért mentek és így tovább. S különben is a rokonaim vallásossága szikár, kötelességszerű vallásosság volt. Kötelességszerű, mint az életük. Adyról még a harmincas évek közepén se hallottak semmit, de ennek ellenére vele tartottak ösztönösen is: hittek hitetlenül Istenben. Ehhez nekik nem kellett se ádventi koszorú, se böjt, se gyertya, se várakozás. Számukra karácsony december 24-én, azaz: a szenteste késői óráival kezdődött el, amikor már minden köznapi dolog kihunyt, elcsöndesedett a világ, elveszítette terheit és megindultak a falu pásztorai: a tehenészek és a kanászok köszönteni a gazdákat. Jómódút és szegényt egyformán. Minden ház udvarára tülökszóval és kanászostor csattogtatásával léptek be. Mögöttük ott tolongott az esztendő minden esője, napsütése, bogáncsa, harmata, állatbőgése.

Közönséges napokon természetes hangon szóltak oda és köszöntek oda egymásnak, de szentestén magasfeszültséggel telt meg körülöttük a levegő, s olyan drámai megilletődöttséggel léptek egymás elé s mondták el hagyományos köszöntőjüket, mintha Bessenyei Ferenc színésznövendékei lettek volna mindnyájan. Őket látva és hallgatva, könnyű volt elképzelnem, hogy a csordapásztorok is ilyen lámpalázas megrendüléssel léphettek oda a betlehemi jászol isteni vendége elé.

Ezeken a régi szentestéken olyan magas és szédítő volt mindig az ég, hogy semmi másra nem lehetett gondolni, csak hinni a csodákban.

MILYEN MEGLEPŐ: A KORMÁNY AZ ÜNNEPEKET IS RIOGATÁSRA HASZNÁLTA FEL

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2017.12.26.


Finoman szólva sem a következetességükről ismerhetjük meg a fideszes politikusokat. A karácsonyi ünnepeket például arra használják fel, hogy politikai üzeneteket küldjenek, mecsetekkel riogassanak, az ellenzék harciasságát, Európa gyengeségét hangsúlyozzák, ugyanakkor a kormány kommunikációja szinte minden elemében a harcra, a társadalom megosztására épül. A következetesség helyett tehát marad az álszentség azoknak, akik biztos fölényük tudatában is mindent elkövetnek annak érdekében, hogy lejárassák a másként gondolkodókat és tovább fűtsék híveik lelkében a gyűlölet kohóját.

Csoda, hogy az egri minaretet vagy a pécsi dzsámit még senki sem akarta lerombolni a kormánypárti politikusok vagy a Fidesz szimpatizánsai közül. Bár Törökországgal feltűnően szívélyes a magyar kormány viszonya, azt nem lehet garantálni, hogy a karácsonyi videóüzenetekbe szőtt muszlimellenes kirohanások nem járnak majd a hódoltság idejéből itt maradt oszmán emlékek megrongálásával.

A Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia kormánykedvenc plébánosa például a kormánypropaganda zászlóshajójának számító M1-en például azt találta mondani,hogy egyes adventi naptárakban már mecsetek képe jelenik meg. Osztie Zoltán szerint szándékosan próbálják kiüresíteni Jézus születésének ünnepét, de azt nem pontosította, hogy személy szerint kikre gondolt.

Nem lenne meglepő, ha Soros Györgyöt és bandáját sejtené a plébános e nagymérvű kiüresítés szándéka mögött, és valószínűleg az amerikai milliárdos megrendelésére készülnek a mecsetes naptárak. Elég életszerű törekvés egy zsidó származású milliárdostól. Ezek az ellentmondások azonban úgy tűnik, Magyarországon legalább két és félmillió embert egyáltalán nem zavarnak...

AZ ORDÍTÁS JOGÁN

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ BLOG
Szerző: Swan Edgar
2017.12.25.


Éjfél múlt. Megint. Új nap kezdődik, a tegnap már elment. Virradni fog. Hamarosan.

Töprengek a múlton, gondolkodom a holnapon.

Tudom, belül biztosan tudom, valami nem jó. Valami iszonyúan elromlott valamikor, valahol. Hibáztunk.

Sokáig, évtizedekig nem volt, nem lehetett közünk a politikához. Ebben nőttünk fel, ezt kaptuk, ezt ismertük. Hogy mások döntenek, nekünk nincs beleszólásunk.

A rendszerváltással ennek változnia kellett. Akartuk, vártuk a változást. Telve voltunk reményekkel, hittel.

Az első szabadon választott kormány, annak pártja ütötte az első éket az ország testébe, a mi lelkünkbe.

Észre sem vettük akkor. Sokan nem értettük, mi történik. Talán sokan ma sem értjük.

Hittük, hogy a demokrácia, a szabadság innentől kezdve jussunk. Jár nekünk, hiszen eddig el voltunk zárva tőle.

Azt gondoltuk, valami olyasmi ez, amit csak felrakunk a polcra és ott lesz, a miénk marad mindörökre.

Ez nem így van. A szabadságért, a demokráciáért tenni kell. Nem egyszer. Mindig. Minden nap, minden cselekedetünkkel, minden akaratunkkal.

Olyan ez, mint egy szerelem. Nem elég meghódítani a másikat, naponta meg kell hódítani.

Nem tudtuk és iszonyatos árat fizetünk érte. Azért, mert a politikát lassan kisajátította egy szűk réteg.

Mára az ő akaratuk szerint lépünk, lélegzünk, gondolkodunk.

Vagy hallgatunk.

Mára nincs jelentősége a mi vágyainknak, céljainknak, eszméinknek, álmainknak.

Gyáván hallgattunk, amikor pedig üvöltenünk kellett volna. Amikor a gyerekeink messzi országokban keresik a boldogulást. Ők bölcsebbek nálunk, bátrabbak és erősebbek. Akik mentek azok is. Akik maradtak, azok is.

Mi nem tudtuk megtartani őket, ahogy nem tudtuk megtartani a szabadságunkat, demokráciánkat és a szolidaritásunkat.

Ma már szemrebbenés nélkül megyünk el egy földön fekvő, véres ember mellett. Nem segítjük fel az elesettet, nem kérdezzük meg: mi baj van? Mit segíthetek?

Ma már természetes a városokat ellepő hajléktalanok látványa. A koldusok. Az éhező gyerekek és felnőttek.

Az ételosztásokon a szívszaggatóan hosszú sorok. Idősek, fiatalok, egész családok. Talán sok nem hajléktalan. Még nem. De ételre nem telik. Már nem.

A kétségbeesetten munkát kereső szülők rémült tekintete.

Az ajtókat döngető behajtók. A kilakoltatások.

Soha, soha nem volt ennyi nincstelen ebben az országban. Soha ennyi éhező. Ennyi ellátás nélkül maradt beteg.

Ennyi reménytelen, kiszolgáltatott helyzetben vergődő család.

Egymás ellen fordulunk, acsarkodunk, keressük a hibást. Keressük azt, akire minden keservünket foghatnánk, hogy a lelkiismeretünk megtisztulhasson.

Sok okolható sátánt találunk. A multik. Az Unió. A bankok. A külföldiek. A zsidók. A melegek. A másként gondolkodók. A más politikai eszmében hívők. A más vallásúak. A nők. A férfiak. A gyerekek. A filozófusok. A tűzoltók. Vasutasok. Vállalkozók. Munkáltatók. Munkavállalók.

Mindenki, csak szembe ne kelljen nézni azzal, ami a valóság. Mi magunk vagyunk önmagunk ellenségei.

Lassan, lépésről lépésre hátráltunk. Kineveltünk egy olyan burzsoáziát, magunk fölé emeltünk egy olyan politikai elitet, amely méltatlan arra, hogy szolgáljon minket.

Engedtük, hogy néhány száz, néhány ezer család minden hatalmat magához ragadjon és kedve szerint használja az országunkat, a földjeinket, a javainkat, minket és a gyermekeinket.

Azok az emberek, akik hisznek bennük, hisznek ebben a végtelenül igazságtalan és beteg rendszerben, éppen olyan nyomorultak, mint mi.

Akik üvöltve vágják az arcunkba, hogy takarodjunk ebből az országból, szintén napról napra élnek. Akik a békemenetnek titulált hazugságban hittel menetelnek, szintén lehetnek munkanélküliek, reményvesztettek. Lehet, hogy sok közülük most küldi a csomagot a gyerekének valahová külföldre. Szaloncukrot. Bejglit. Mert hát mindjárt Karácsony van.

Nem vették még észre, hogy nem mi vagyunk az ellenségeik. Mi a szomszéd vagyunk. A postás. Az orvos. A pénztáros a boltban. A rendőr.

Mi sem vettük észre, hogy nem ők az ellenségeink. Nem ők azok, akik kifosztottak minket.

Mi fosztottuk ki önmagunkat. Mi engedtük, hogy kifosszanak. Mi nem álltunk oda, amikor kellett volna. Mi nem ordítottunk, hogy ez így nem jó! Nagyon nem jó!

Talán természetes, talán így kell lennie. Fel kell nőnünk, fel kell nevelnünk a demokráciánkat, a szabadságunkat. Meg kell tanulnunk megvédeni. Meg kell értenünk, hogy nem mi vagyunk a politikusokért, ők vannak értünk. Meg kell tanulnunk, hogy jogunk van számon kérni őket. Hogy amivel sáfárkodnak, az nem az övék. A miénk. El kell fogadnunk, hogy sokan, sokfélék vagyunk. Hihetünk abban a politikai eszmében, abban az istenben, abban az ideológiában, amiben csak akarunk. A másik ember talán másban hisz, de ez nem baj. Ez jó és helyes. De az eltérő hiteink kiegészítik, nem kioltják egymást. Az ország egy. Mi itt élünk, ebben az országban. A miénk, mindannyiunké. Nem ezé, vagy azé a párté. Nem néhány ezer emberé. Tízmillióé. A szüleink nem néhány családnak építették fel a romokból, a szétszaggatott, megalázott ország roncsaiból. Önmaguknak és nekünk építették fel és azt akarták, szabadon éljünk benne.

Több, mint húsz éve eljött ez a szabadság, de mi nem tudtunk vigyázni rá. Eljött a demokrácia, de nem gondoztuk féltő szeretettel. Természetesnek vettük, nem törődtünk vele.

Most, amikor látjuk a pusztítást, várunk a csodára. Nincs csoda. Nincs senki, aki kivont karddal a védelmünkre kel. Nem feladata senkinek. Ez a mi feladatunk. Nekünk kell újra megvívni a jogainkért. Nekünk kell megszereznünk az elherdált szabadságunkat, demokráciánkat. Nekünk kell számon kérni a hatalom bitorlóin a jogállam lebontását, az Alkotmányunk meggyalázását, a kultúránk megcsúfolását, a történelmünk eltorzítását, a jelenünk sárba tiprását. Nekünk kell elszámoltatnunk őket az elherdált milliárdokkal, az őrült költekezésekkel, az oktatásból, egészségügyből, szociális ellátásból kivont pénzek eszement pazarlásával.

Néhány család, rokonok, barátok. Nem sok, mégis rengeteg. Mert emberek ezreinek jogtalanul és erkölcstelenül szerzett milliárdos magánvagyona és emberek tízezreinek magas pozíciója, egzisztenciális biztonsága függ egyetlen ember és az ő pártja hatalmon maradásától. Ezért ők bizonyosan mindent meg fognak tenni, hogy ez a rendszer ne változzon. Sem most, sem soha.

Nekünk pedig mindent meg kell tennünk, hogy változzon. Sokunknak nincs már hová hátrálni, nincs mit veszíteni. Vagy nagyon is sok veszítenivalónk van. A jelenünk, a jövőnk. A gyerekeink. A jogunk az emberi élethez, méltósághoz, szabadsághoz. Jogunk a munkához, tanuláshoz, kultúrához. Jogunk a félelem nélküli élethez. Jogunk a véleményszabadsághoz, vallásszabadsághoz, szólásszabadsághoz. Jogunk a joghoz. Ez nekünk jár, minket illet. Nem azt a néhány embert, aki most bitorolja. Vissza kell vennünk és soha többé nem engedni ki a kezünkből.

A magyarság jogán. Az európaiság jogán. Az emberség jogán.

(2013. 12.16.)

A MUNKAHELYEKRE MÁR BEFÉRKŐZÖTT A MAGÁNEGÉSZSÉGÜGY

MÉRCE
Szerző: TÓTH CSABA TIBOR
2017.12.25.


Jelenleg az aktív korú magyarok 15%-a kap valamilyen formában magánegyészségügyi biztosítást, derült ki az Union Biztosító által megrendelt általános felmérésből.

Az alkalmazottak rendes bérükön túli, úgynevezett cafeteria-csomagjuk részeként egyre több helyen jutnak hozzá magánorvosi szolgáltatásokhoz. Míg 2012-ben az összes munkavállaló között ez az arány 37% volt, mára 20%-al több, 57%, így a magyar dolgozók többségére jellemző az, hogy ilyen keretekben járnak magánrendelőkbe.

A kutatások adataiból tehát az derült ki, hogy a fizetős orvosi ellátás nem az igénybe vevők körében népszerű elsősorban, hanem cégeik tesznek előszeretettel ilyesmit a béren túli juttatások csomagjába, a magánorvosoknál hagyott pénz döntő többségét ilyen keretekben kapták meg a páciensek.

A közegészségügy egyre inkább leromlott körülményei, az egyes helyeken fellépő orvos- és ápolóhiány persze riasztóvá tette az ingyenes közellátást sok ember számára. Ugyanakkor a Napi.hu beszámolója szerint továbbra is igen borsos árat kérnek a magánklinikák és magánrendelők is ugyanezekért a szolgáltatásokért. A gazdasági hírportálnak nyilatkozó biztosítós azonban úgy vélte, a probléma kezelhető a magán-egészségbiztosítás kiterjesztése jelentené.

Miközben a kormány rendre elutasítja például a kórházi dolgozók bérének lényegi rendezését, a magánegészségügyet támogatja, hiszen a privát, pénzügyi alapú egészségbiztosítás Magyarországon 2012-óta adó- és járulékmentes. Ahogyan azonban a fenti szám is mutatja, ezek a szolgáltatások még a cafeterián keresztül is a magyar lakosság apró töredéke számára elérhetőek csak...

OTTHONTALAN HAZAVÁGYÓK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2017.12.26.


Sok zűr volt a szüleimmel. Ennyit volt hajlandó elmondani a mátészalkai gyermekotthon egyik lakója arra a kérdésünkre, miért lakik itt már két éve, távol a családjától. Ő is érzi, tudja, sokkal jobb körülmények közé került, mint amiben otthon volt része, mégis, ha lehetne, azonnal indulna haza. Ám a gyermekotthonból más irányba indulnak az utak. Kacskaringósak, rázósak, könnyű rajtuk eltévedni. Mátészalkán arra voltunk kíváncsiak, merre vezet Alex, Leo, Zoli és társaik útja.

– Minek tanulsz?

– Festőnek. Gázszerelőnek jelentkeztem, de csak hárman voltunk, úgyhogy nem indítottak osztályt. Jó lesz a festő is. Azzal is ki lehet menni külföldre – mondja Alex. Elsős szakiskolás, tizenöt éves.

– Miért mennél ki?

Megvonja a vállát.

– És hova mennél ki?

– Azt még nem tudom.

– Egyedül? Barátokkal? Barátnővel?

Megvonja a vállát.

– És mikor?

– Ahogy megszerzem a szakmát.

Alex a legidősebb a tizenkét fős Varga-csoportban. A mátészalkai otthonban a nevelőkről nevezik el az egyes csoportokat, sokat elárul a „családosodásról”, hogy Vargáné Jakab Klárát sokszor anyunak szólítják a gyerekek. Furcsa kis konglomerátum ez, a magja évek óta alig változik, a gyerekek között van egy testvérpár és egy testvérhármas is, ők már két éve élnek itt együtt. Mégis nagy a mozgás, mert Vargáék az úgynevezett befogadócsoport az otthonban. Bárkit elfognak a környéken a rendőrök, aki otthonról vagy egy másik gyermekotthonból vagy családból szökött meg, idehozzák, és a Varga-csoportban kell megvárnia, amíg a papírmunkát elintézik, majd visszaviszik oda, ahova tartozik...

KAMPÁNYOLÓ HALOTTAK: FELHASZNÁLÓK PROFILJAI POSZTOLNAK PUTYINISTA ÜZENETEKET AZ OROSZ KÖZÖSSÉGI MÉDIÁN

ÁTLÁTSZÓ BLOG
Szerző: GLOBAL VOICES ONLINE
2017.12.26.


Nem sokkal azelőtt, hogy Vlagyimir Putyin éves sajtótájékoztatója keretében bejelentette indulását a 2018-as választásokon, a Vkontakte orosz közösségi oldalt elárasztották az elnököt magasztaló üzenetek. Számos felhasználó idézte a sajtótájékoztatón elhangzottakat #PutinIsCool („Putyin menő”) hashtaggel.

Ezzel csak egy probléma volt: a felhasználók közül már több is halott volt. Akik ismerték a fiókok tulajdonosait, megdöbbenve látták elhunyt barátaik és rokonaik profiljait aktiválódni évekkel vagy hónapokkal az utolsó üzeneteik után.

Az egyik nő profilja, amely nemrég osztott meg putyinista tartalmat a Vkontaktén, évek óta nem posztolt semmit. A profil néhány nappal korábban kelt életre, és több #PutinIsCool hashtaggel ellátott üzenetet posztolt a Vkontakte közösségi oldalain. Valaki, feltételezhetően a még hozzáféréssel rendelkező rokonok, közzétettek egy üzenetet, melyben tájékoztatták a követőket, hogy Ludmilla 2013-ban elhunyt.

A legtöbb Putyin-párti üzenetet posztoló, elhunyt személyekhez tartozó profilt rövid időn belül felfüggesztették. Újságírók megkeresésére a Vkontakte vezetősége azt mondta, hogy a fiókokat ismeretlen elkövetők feltörték.

Nem meglepő módon a megkérdőjelezhető kampánystratégián számos orosz felhasználó felháborodott:

Undorító, hogy halott felhasználók profiljain keresztül tömegesen osztanak meg #PutinIsCool hashtaggel ellátott üzeneteket. El sem tudom képzelni, milyen mocsokkal fognak majd előrukkolni akkor, amikor hivatalosan is elkezdődik a kampány. Mindenesetre, már rég túl mélyre süllyedtünk.
— Wylsacom (@wylsacom) 2017.december 17.

Rég elhunyt felhasználóktól származó #PutinIsCool hashtaggel ellátott üzeneteket találtak a Vkontaktén, egy orosz közösségi hálón.
A valódi társadalmi támogatottság pontosan ilyen: még a halottak is a cárért rajonganak.
— Сталингулаг (@StalinGulag) 2017. december 17.

Számos, az elhunyt felhasználók fiókjain közzétett és Putyin-idézetet tartalmazó poszton az Egységes Oroszország Fiatal Őrzőinek (Molodaja Gvardija), az orosz kormánypárt ifjúsági szárnyának a logója volt. Újságírók megkeresésére a szervezet szóvivője, Anna Rogacseva tagadta, hogy bármi közük is lenne az incidenshez, és a zombiüzeneteket ismeretlen provokátoroknak tulajdonította
...

ITT OLVASHATÓ 

NYOLC ÉV TÜNETI TERÁPIA

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: DANÓ ANNA
2017.12.23.


Hogyan lehetséges, hogy bár a Fidesz "az egészségügy nem üzlet" jelszóval jutott hatalomra, nyolc év kormányzás után az elemzők, és a befektetők mégis arra fogadnak, hogy a párt újabb ciklusa a magánegészségügy még lendületesebb felvirágzását hozná Magyarországon? Mit tett és mit nem tett meg a kabinet, hogy a helyzet idáig fajult?

Kinek mennyi jusson?

Bár 2010-ben az ország már jött ki a válságból, a Fidesz egészségpolitikusai nem voltak könnyű helyzetben. Ha tisztességesen akartak kormányozni, reagálniuk kellett (volna) az ágazat három - minden közepesen fejlett országot érintő - meghatározó folyamatára.

Elsőként arra, hogy az orvostudomány egyre többet tud nyújtani: szolgáltatásai iránt parttalanul nő a kereslet, aminek kielégítése még a gazdag országokban is finanszírozhatatlan. Így egyre inkább az az ágazat kulcskérdése: kinek, mikor, mennyi jusson a közfinanszírozott ellátásból? Orosz Éva közgazdász már 2010-ben figyelmeztette a Fideszt, hogy eljött az őszinte beszéd ideje a társadalommal arról, mi az, ami még közpénzből fedezhető, ám szavai a semmibe hullottak: erről azóta sem indult társadalmi párbeszéd, így közmegegyezés sem jöhetett létre. Elvben továbbra is "mindenkinek minden jár", ám a gyakorlatban sokan – főként a szegények, az orvos nélküli körzetekben élők - kiszorulnak az ellátásból, ők amúgy jóval korábban halnak meg.

A másik jelenség a társadalom öregedése, ami egyrészt ugyancsak növeli az igényt az egészségügyi ellátásra, másrészt át is alakítja azt: új szolgáltatásokat és több segítőt kíván.

A harmadik meghatározó folyamat a második hatását is súlyosbítja. Miután a drágán képezhető egészségügyi személyzet az egész fejlett világban hiánycikké válik, létrejött egy nagyon erős áramlás a jobban fizető centrum országok felé. Miután beléptünk az Európai Unióba ez a szívóerő megállíthatatlanul apasztja a magyar egészségügyi munkaerőt is. S ugyan a kormánynak voltak próbálkozásai különféle bérprogramokkal, az orvos- és nővér-elvándorlás nem állt meg. Bár a távozni szándékozók száma az utóbbi időben csökkent, ez nem segít a közellátás munkaerőhelyzetén. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint idén nyáron a humán egészségügyi és szociális ellátásban több mint 7000 állás volt betöltetlen.

Sinkó Eszter közgazdász szerint lehet, hogy a migrációra vonatkozó adatsorok jobbak, de a magánellátás olyan mértékben fejlődik, hogy már az is elszippantja a közellátásból az egészségügyi dolgozókat. A közellátásból menekülők gyakran említik, hogy nem is mindig a magasabb fizetésért hagyják el az országot, hanem a szakmai-emberi körülményekből lett elegük. Ez utóbbiakban az öröklött feudalisztikus működés mellett már szerepe van a Fidesz ágazati politikájának is, amit azok a tanulságok alapoztak meg, amelyeket a 2010-es hatalomra kerülésüket megelőző évekből leszűrhettek maguknak...

APÁM, AKI ADVENTKOR ELMENT

MAGYAR NEMZET ONLINE
- HÉTVÉGI MAGAZIN
Szerző: LUKÁCS CSABA
2017.12.25.

Pár héttel a nyolcvannyolcadik születésnapja után meghalt édesapám. Advent első vasárnapjának estéjén még bevette a gyógyszereit, aztán elaludt, és nem ébredt fel többé. Borbála napján, hétfőn délelőtt fél tizenkettőkor távozott belőle a lélek.

Falun van a családi ház, a Székelyföldön, ahol még másképp mennek a dolgok. Negyedórával a halála után már tíz ember sorakozott fel a házuk tornácán: rokonok, komák, egyéb ismerősök, és mindenki segíteni akart. Villámgyorsan leosztották egymás között a feladatokat: egyikük elszaladt a háziorvosért, a másik elment a temetkezési vállalkozóhoz, a harmadik a temetőbe, megmutatni, hova ássák a gödröt. A déli harangszó után újra megszólalt a harang, immár apámért, és délután kettőre minden elrendeződött: készült a gyászjelentő, eldőlt a szerdai temetés minden fontos részlete, üvegekbe töltötték a köményes pálinkát, és megrendelték a kalácsokat.

Nálunkfele az a szokás, hogy a halottat első nap csak a család virrasztja; a ravatalozóban ott feküdt apám, ünneplőbe öltöztetve, öltönyén apró jelvény a magyar koronás címerrel. Ő kérte így, a jelvényt Kövér László személyesen adta neki, amikor pár éve apám visszakapta a magyar állampolgárságát. Minden porcikájában magyar volt, nem számításból lett másodszor is azzá; miután meglettek a papírjai, sehogy se tudtam rávenni, hogy engem Budapesten meglátogasson. „Nehogy azt mondják az ottaniak, hogy akarok valamit tőlük”, mondta, amikor rákérdeztem a miértre. Büszke volt arra is, hogy őt személyesen meglátogatta a házelnök, átadva neki bőrmappában a 2010-ben elfogadott törvényt a nemzeti összetartozásról. Aláírva, ahogy kell. Apám egy ideig úgy járt a Rodica-csárdába, hogy „véletlenül” mindig épp nála volt a mappa, így meg tudta mutatni mindenkinek. Egyébként évtizedeken át minden reggel kiment a falu központjában lévő korcsmába, oda, ahol Székelyudvarhely felé kanyarodik a főút. Egy féldeci mellett beszélgetni. Mindig azt mondta, nem az italt kívánja, ám amikor felvetettem, hogy akkor az olcsó likőr helyett ihatna gyümölcslét is, csak legyintett. Az komolytalan, mondta, kinézik a férfiak maguk közül már azt is, aki „mentes sört” rendel magának.

A temetése előtti nap délutánján a parajdi rezesbanda tagjai udvariasan megérdeklődték, zavarna-e minket, ha eljönnének a temetésére zenélni. Mózsi bácsi egész életében ingyen javította a kürtjeiket, üzenték, jár neki a tisztelet. Megható volt a gesztusuk, a bátyám kalácsot és pálinkát készített ki nekik. Nekem pedig eszembe jutott a gyerekkorom: javításra váró varrógépek, behorpadt kürtök és egyéb feltámadásra váró szerkezetek között teltek a napjaim, és néha, kegyelmi állapotban én is végignézhettem, hogy a falu ezermesterének számító apám új életet lehel beléjük. Meghökkentő esetekből sem volt hiány: egyszer egy alacsony és mokány férfi hatalmas tubát hozott azzal, hogy nem szól. Apám nem szerette, ha a tulajdonos nézi javítás közben, ezért mindig pár nap türelmet kért az illetőtől, hogy a maga csendjében fogjon neki a kihívást jelentő feladatnak. Egy nyugodtnak ígérkező délutánon ő is belefújt a tubába, és megállapította, amit már tudott: ez bizony nem szól. Akárhogy fújta, nem jött ki hang belőle. Rázogatta, forgatta a jókora hangszert, majd gumikalapáccsal aprókat ütött rá óvatosan, s fülét közel tartva figyelte a hangot. Eldugult, állapította meg, majd kimentünk az udvarra a kerti csaphoz. Rákötötte a slaugot a fúvókára, majd óvatosan kiengedte a csapot. A fúvós másik végén viszont nem kezdett bugyogni a víz, amire még jobban megengedte a vizet. Semmi változás. Teljesen kinyitotta a csapot, de akkor sem.

Apám fogta a gumikalapácsot, és finoman kopogtatni kezdte a hangszert. Egyszer csak tompa, puffanásszerű hangot hallottunk, a tuba megemelkedett, majd kilőtt egy jókora valamit, ami több méterre elrepült, nyomában az immár boldogan távozó vízsugárral. Megvizsgáltuk a már büdösödő dugót: egy rúd párizsi, vagy ahogy Erdélyben hívják, parizer volt. Később derült ki, hogy mi történt: a tubás hazafele tartva a feleség kívánsága szerint bevásárolt, de pechjére a bolt és a családi fészek között volt egy korcsma is. Oda belépve a hangszerbe rejtette a bevásárlást, hogy a társak ne ugrassák miatta, de az ottani tartózkodás elhúzódott, és mire hazaért (nem vennék rá mérget, hogy színjózan állapotban), nem emlékezett, hová lett a portéka. A tuba viszont nem szólt, így került hozzánk javításra...

AZ USA MÉG ELKERÜLHETI, HOGY MAGYAR- ÉS LENGYELORSZÁG SORSÁRA JUSSON, ÉS LÁTSZATDEMOKRÁCIA LEGYEN - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2017.12.26.


- Ez a tekintélyelvű kemény fiúk éve volt, Trump, Putyin és Hszi Csin-ping a szakadék felé viszik a világot a hatalmas egójukkal, a fiókdiktátorok pedig utánozzák őket.

- Mindenki másként csinálja: a lengyelek nem ugyanazt a csatát vívják az EU-val, mint a magyarok.
- Románia is azon ügyködik, hogy a magyarokhoz és a lengyelekhez hasonlóan bedarálja az igazságszolgáltatást.

New York Times

Paul Krugman úgy látja, hogy az Egyesült Államokból még lehet egy másik Magyarország vagy Törökország, vagyis ahol formálisan működik a demokrácia, ám a gyakorlatban tekintélyelvű a rendszer. Csak éppen nem lehet olyan könnyen és gyorsan átalakítani az USÁ-t, ahogy attól sokan féltek. Az idei év megfelelt a várakozásoknak és sok tekintetben a lehető legrosszabbat hozta Trump elnökségével. A politikus nap mint nap igazolja, hogy teljesen alkalmatlan a feladatára, erkölcsileg, értelmileg. De ami még szörnyűbb: a saját pártja alájátszik neki. A konzervatív médiából a republikánusok szimpla propaganda gépezete lett. A szerző mégis derűlátó, mert tíz és tízmillió amerikai a sarkára állt, és erőteljes ellenállást tanúsított. Tüntetéseken, a fontos időközi választásokon.
Az USA persze továbbra is halálos veszélyben van: a kormánypárt tartja kézben a hatalom minden eszközét, Trump maga szívesen lenne diktátor, aki fittyet hány minden demokratikus normára. Pártjának képviselői pedig egyértelművé tették, hogy semmiben nem kívánják korlátozni. Asszisztáltak ahhoz, hogy megszedje magát ő és a rengeteg vazallusa is. Meg ahhoz, hogy faji gyűlöletet gerjeszt és megpróbál tisztogatni az igazságügyi tárcánál, valamint az FBI-nál. És előreláthatólag ugyanez érvényes arra, hogy bármit is talál a különleges ügyész által folytatott vizsgálat az orosz kapcsolat ügyében, a párt az elnök mellett áll majd ki. Vagyis egyelőre halott betű a fékek és ellensúlyok rendszere. Meg fogják firkálni a félidős választások eredményét is, köszönhetően annak, hogy módosították a szavazókörzetek határait. A demokráciát azért is nehéz lesz helyreállítani, mert ahhoz két tisztességes párt kell, csakhogy a republikánusok végzetesen korruptnak látszanak. Mindent egybevéve azonban Krugman úgy gondolja, hogy Amerika még nem veszett el.

Guardian

Ebben az évben nyomult a tekintélyelvűség a világban, A kemény fiúk, nagy egóval ostoba módon a szakadék szélén táncoltak. A prototípus Putyin, de ilyen a kínai elnök is, Trump pedig az elnökség sarlatán paródiáját adta elő, riasztó szinten vegyítve a hatalmat és a tudatlanságot. Ez a nehézsúlyú csőcselék egy sor utánzót vonzott, a kis nagy embereket, mint az észak-koreai diktátor vagy a török elnök. A következmény az lett, hogy a nyugati demokráciák igen gyengének érzik magukat, a háború utáni rend pedig kezd omladozni. A megosztó, populista, nacionalista visszalépések jól megvilágították a dilemmát Európában. A legveszélyesebb biztonsági probléma Észak-Korea lett, a szorítóban két ingerlékeny, buta és tapasztalatlan elnökkel, Kim Dzsong-Unnal és Trumppal. Az amerikai vezető ugyanakkor nem száll szembe Kína hatalmi törekvéseivel, demokratikus hiányosságaival. De nem csak Hszi Csin-ping, hanem Putyin is meg tudta győzni Washingtont, hogy országa bizalomra méltó partner, Moszkva pl. Szíriában. Azon kívül Trump elfogadta, hogy a Kreml nem avatkozott bele az elnökválasztásba.
Európa nehéz éven van túl, de a gondok megmaradtak. Úgy indult, hogy jön a populista hullám, amit a bevándorlással szemben érzett félelem, a gazdasági helyzet, az euroszkepticizmus, az identitás elvesztése és a régi idegengyűlölet gerjesztett. A politikai közép azonban tartani tudta magát, bár helyzete korántsem olyan biztos, mint előzőleg. Keleten a magyar és a lengyel kormány csatázott a Bizottsággal a civil jogokról és a médiaszabadság korlátozásáról. Putyin ellen az a vád, hogy megpróbálja destabilizálni a nyugati demokráciákat. A belső bajok miatt az EU kevesebbet foglalkozott a peremén tapasztalható bajokkal...

EZÉRT VESZEL MAJD ELEKTROMOS AUTÓT

INDEX - PÉNZ BESZÉL BLOG
Szerző: FALUVÉGI BALÁZS
2017.12.25.


...Ha az emberiség a pozitív forgatókönyvet szeretné elérni, akkor 2050-ig CO2 kibocsátás szintjét a mostani 20 százalékára kell visszanyomni. A leginkább rugalmas területnek most a közlekedés tűnik, talán a légiközlekedés kivételével, de mindenképpen a személyszállítás fókuszával. Ez azt jelenti, hogy a belső égésű motorokkal rendelkező gépjárműveknek (ICE - Internal Combustion Engine) teljesen el kell tűnniük az újautó piacról 2035-2040-ig (piactól - pontosabban annak fejlettségétől, így az átlagéletkor szintjétől és szórásától). Ezeknek a helyét a trendek alapján egyértelműen az elektromos hajtású autók (EV - Electric Vehicle) veszik át.

Azok, akik szerint erre egyáltalán nincsen szükség, mára nagyon kevesen vannak. Vannak viszont még sokan, akik szerint erre ugye szükség lenne, de nem megvalósítható. A szerencsés helyzet az, hogy nagyrészt már most sincs igazuk (amiben pedig még igen, ott nagyon gyors a fejlődés).

Az Index nemrég megjelent cikkében is megszólaltak hasonló hangok a Mol Nyrt. részéről. Bár ez a vállalat az egyik legmagasabb szintű munkát végzi az ún. ESG (Environmental, Social, Governance - Környezetvédelem, Társadalom és Felelős Vállalatirányítás) adatok szolgáltatása területén itthon, de a hasonló kommunikáció után azt gondolhatjuk, hogy továbbra is egy rövid- és középtávú profitérdekeket követő olajvállalatról van szó. A Mol ugyanis rárepül a közösségi autóbérlés piacára Budapesten, de az eddigi innovatív piacon lévő startuppal szemben a járművek többsége benzines lesz.

Sőt, nagyon úgy fest, hogy lobbierejét bevetve még azt is el fogja érni, hogy ezek is mentesülhessenek a parkolási díjak alól. Pedig ez a szolgáltatás éppen a városon, esetleg agglomeráción belüli, rövid távú utakra van kitalálva, amire az elektromos hajtás ma már ideális. És nemcsak ebben az esetben, de nagyon sokak számára is mára gazdaságilag is reális alternatíva, hogy teljesen elfelejtsék a belső égésű motorral hajtott autózást. Közéjük tartoznak:
  • Akik napi ingázásra (munkahely, iskola, vásárlás, stb.) használják az autójukat, és nem vagy szinte soha nem kell (autótípustól függően) 100-300 km-nél többet menniük.
  • Akik használt autóért legalább 2,5 millió forintot, új autóért 6 millió forintot tudnak kiadni, vagy ezt megfinanszíroztatni. Természetes, hogy a legolcsóbb elektromos autót - még akár használtan is - a többség nem engedheti meg magának, de mindazok, akik autó vásárláson gondolkoznak, azoknak ezt már most érdemes megfontolni. A költségek pedig tovább fognak csökkenni, ezért egyre többen lesznek, akik ezt megengedhetik maguknak.
  • Akik tudják otthon, éjszaka tölteni az autójukat - például saját garázsban, teremgarázsban, kertben parkolnak otthonuknál. Egy - inkább iránymutatásként felfogható - szabály szerint az otthoni, tipikus hálózatról történő töltés során óránként mintegy 10 km nyerhető, így ha valakinek nem feltett szándéka az alváshiánnyal tönkretenni az egészségét, annak egy éjszaka bőven elegendő.
  • Akik most meg tudnak finanszírozni egy nagyobb kiadást, de cserébe az évek alatt jóval kisebb fenntartási költségekkel számolhatnak. Vegyünk egy hétköznaponként átlag 80 km-t megtevő autót, ami éves szinten kicsivel több, mint 20 000 km-t tesz meg. Így éves szinten csak az üzemenyagköltség mintegy 230 000 forinttal lesz kevesebb, mint egy hasonló belső égésű jármű esetén (természetesen ez az érték is erősen függ az autó típusától és a használat jellegétől). A jóval alacsonyabb szervízköltségeket is beleszámítva valahol 6-10 év üzemeltetési idő környékén van az a pont, ahol már érdemes csupán a gazdasági racionalitás alapján elektromos hajtású autót választani. Ebbe azonban még nem számoltuk bele az állami és önkormányzati kedvezményeket (például támogatás, súlyadó mentesség, ingyenes parkolás, ingyenes töltés), valamint a modernebb technológia csendességét, a rezonancia mentességet, a benzinkutakon töltött idő felszabadulását és a jobb érzést, hogy igenis tettünk a klímaváltozás ellen.
Mindezek alapján becslésem szerint a hazai személygépjármű állomány 28 százaléka lehetne 5 éven belül teljes mértékben elektromos hajtású ezen kritérium rendszer alapján, és akkor még nem is beszéltünk a technológia fejlődéséről, ami gyorsabb töltést, alacsonyabb fajlagos költségeket, nagyobb hatótávot, és értelmesen használható töltőoszlop hálózatot hoz magával. Ez a jelenlegi, mindössze pár ezer darabos EV állomány helyett mintegy 920 ezer autót jelentene. Az egyetlen, ami miatt ezt a számot sem elérni, sem megközelíteni nem fogjuk elsősorban kulturális okokra vezethető vissza - természetesen nemcsak Magyarországon, de világszerte is...

EGYEDÜL - ÉS EGYENETLENÜL - EMLÉKEZÉS SCHUBERT ÉVÁRA

VÁROSI KURÍR - KULTÚRA
Szerző: CANJAVEC JUDIT
2017.12.26.


„Még soha senkinek nem mondtam ennyi szomorú dolgot, mint magának!” – jegyezte meg, miközben kikísért a lakásából. S közben mosolygott. Én pedig meghatódtam. Schubert Évából – akitől a nyáron vettünk végső búcsút – csak úgy ömlött a sok gondolat, történet, a tények, a nevek, a helyek. Bámulva hallgattam őt, és szinte ittam minden szavát.

A szent küzdelem a legfontosabb


Számtalan nyilatkozaton, interjún túl lehet már. S a kérdezők régen elhangzott gondolatokkal is szembesíthetik. Nem zavaró ez néha?

– Éppen tavaly előtt rendezgettem az újságokat, sokat ki is akartam dobni, hogy ne foglalják a helyet, s végül két kofferra való cikket szedtem össze magamról. El is olvastam mindet, s azt tapasztaltam, hogy mindig ugyanazokat a dolgokat mondtam, mint azelőtt. Ez jelentheti, hogy az évek folyamán semmit sem fejlődtem, de azt is, hogy már igen korán kifejlődtem. Székely Gábor mondta nekem, amikor Szolnokon játszottam, mint vendég, hogy „Maga nagyon kész van!”

És ez baj?

– Sok rendező azt szereti, ha a színész gyötri magát. Pedig van, aki könnyebben dolgozik.

Végül miként próbált megfelelni e rendezői elvárásnak?

– Attól kezdve már igyekeztem, hogy ne mutassam, mennyire vagyok kész.

Egy okos asszony

Hm. Amikor fölmerül az Ön neve, ismertsége és népszerűsége mellett, rögtön az jut az ember eszébe, hogy Ön nagyon okos, rendkívül művelt, sok nyelven beszél. Előny, vagy hátrány ez a színésznői pályán?

– Nem hátrány. Legföljebb időnként kijavítok valakit a szinkronban, ha rosszul mond egy francia szót. Vagy megkérdeznek tőlem valamit, és nem tetszik nekik, ha tudom rá a választ. Régen a szinkronban másként dolgoztunk, s amikor valami hiba volt, azt kijavították. Ma már a zöldségesnek is van szinkronstúdiója. Nagy adag szerencse kell ehhez a pályához, és én peches voltam. Kétszer mentem férjhez, mindkettő szegény volt. De nem baj, hiszen az ember azért él, hogy küszködjön. A szent küzdelem a legfontosabb. Tudja, mint Madáchnál, Az ember tragédiájában, „…s az élet célja e küzdés maga.” Egyszer az iskolában karszalagot kaptam, amiért jól tanultam, s büszkén mutattam anyámnak. Ő azt mondta: vedd le! Nem vagy te csősz! S igaza volt. Nem kell hivalkodni.

Valóban. Furcsa lehet ebben az igen megváltozott világban művészi pályán lenni olyan alkotónak, aki egy más értékrendű világ színpadának deszkáin is föllépett.

– Régen még irodalmi anyagokból csináltunk tévéfilmeket, és az egész ország nézte. Az emberek tehát a jót is megnézik! Gyerekkoromban elolvastam az összes Jókait, amire ma azt mondják, nehéz, meg tele van latin kifejezéssel. Nekem nem volt baj, ha valami latinul volt, kikerestem a szótárból! Ma már ezt nem értik. Én meg nem értem, mit nem értenek! Magát a tényt sem, hogy az emberek már nem értik, amit magyarul olvasnak! Valaha még voltak filozófiai szövegek is a rádióban!...

ALÁZATOSAN JELENTEM

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: HEGYI IVÁN
2017.12.20.


Albert Aranylabdája ötvenéves. A tulajdonosa már nincs köztünk, a mítosza viszont itt él velünk, és a legendához tartozik a „császárság” meg a csípőre tett kéz. A dölyf.

Pedig idősebb Albert Flóriánnál alázatosabb futballistát keveset ismertem. Olyan alázatosat, amilyen ő volt, sokat. (Méghozzá sok nagyot.) Ám induljunk ki belőle, hiszen a magyarok közül senki mást nem tüntetett ki az örökbecsű díjjal a France Football, és senki mást nem hívtak jutalomjátékra a virtuóz labdarúgás őshazájába, Brazíliába.

S társai egyikét sem tartották hasonlóan kevélynek; a Császár becenév nem csupán az Aranylabdához illő arany lábának és arany fejének szólt.

Ám, mint mondom, Alberttől távol állt a kivagyiság. A finomkodás a pályán nyilván nem, de hát ki legyen a primadonna, ha nem a legkomplexebb játékos? (Azért tartom a hatvanas évek legösszetettebb magyar labdarúgójának, mert három tekintetben – a gólérzékét, a cselezőkészségét és az irányítóképességét illetően – is a világklasszisok közé sorolható.) Egyébként meg soha nem hallottam arról mesélni őt, hány embert fektetett el egy-egy szédítő szólója közben. Arra a felvetésemre viszont, hogy micsoda nagymenő lehetett a magyar–angol 2–0-on kilencszázhatvanban, amikor – húszon innen – mindkét gólt ő szerezte a 90 ezer nézővel zsúfolt Népstadionban, kapásból azt válaszolta: „Megőrültél? Örültem, hogy Kotász Öcsi mellett ülhettem az öltözőben...” Ugyanilyen „kiábrándítóan” felelt akkor is, amikor az 1964-es Európa-bajnokság értékeléséről kérdeztem: „Mit szóltál, hogy a valaha volt legnagyobb magyar Eb-siker, a bronzérem megszerzése után agyba-főbe kritizáltak benneteket?” Egykedvűen nézett rám: „Miért, nyertünk?”

Hozzáteszem (talán itt kellett volna kezdenem): a kivételes kilences mindennap hajnali négykor kelt Őrszentmiklóson, hogy elérje a vonatot, s ha este, a visszaút során lekéste a csatlakozást, akkor – iskolatáskával a kézben – Veresegyháztól Őrszentmiklósig szaladt.

A magyar labdarúgás legnagyobb Császára tehát tele volt alázattal.

Felfogta, mibe kerülhet bele, és tudta, amikor már befutott, minek az emblémája.

A bejutás mindennek mutatkozott, csak egyszerűnek nem. Ha Albert korában bárki arról álmodott, hogy futballista lesz, s a neve megjelenik a Népstadion eredményjelző tábláin a győztes gól szerzőjeként, akkor kiment valamelyik fővárosi nagy csapat toborzójára, amelyen több száz hozzá hasonló gyereket pillantott meg, noch dazu arról is értesült: tegnap ugyancsak legalább ennyien voltak, és másnap is ily sokan lesznek megint. Mindjárt felötlött benne az, amit a francia A Pál utcai fiúk, a könyv megjelenésének fél évszázados jubileumán – 1962-ben – megfilmesített Gombháború kis hőse emlegetett: „Ha én ezt tudom, el se jövök.” Egy-egy ilyen ötnapos labdás Ki mit tud? alkalmával nagyjából húsz kölyköt vettek fel, és még az elutasítottak között is hemzsegtek az olyan lurkók, akikhez ragadt a bőrgolyó, ahogyan akkoriban mondták. Ha valakit kirúgtak, az azért vált szerénnyé; aki bennmaradt, az meg azért. Ráérzett nyomban, a szerencse fiának is kellett lennie ahhoz, hogy éppen akkor bejöjjön a csel, és felhangozzék a mentő kérdés: „Hogy hívnak, öcsi?”...

KARÁCSONY VAN! KÉREM, NE ZAVARJANAK!

HUPPA BLOG
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2017.12.25. 


A diktátorok szeretik a Karácsonyt. A diktátorok seggnyalói is szeretik a Karácsonyt. Alább ezt be is fogom bizonyítani. Ugyan nem beszéltem velük erről, de – mivel nem rejtik véka alá – a megnyilvánulásaik erre utalnak. Mondhatja persze bárki, hogy a Karácsonyt mindenki szereti. Ez így jó, így természetes. Említettek azonban egészen másként és másért szeretik, mint más, rendes ember.

Van nekünk erre jó példánk is. Itt van mindjárt ez a G. Fodor Gábor nevű, embernek, magyarnak egyként silány, szellemi törpe. Mellesleg fizikai valójában sem egy dalia, de nem ezért nem szeretjük. Ettől még bőven lehetne tisztességes ember, de nem az. Aki akarja, nézzen utána a Mandineren a karácsonyi cikkének. (http://mandiner.hu/cikk/20171224_g_fodor_gabor_a_megrendulesrol) Jómagam véletlen és vétlen kalandozásaim során akadtam bele, vagyis minden szándékosság nélkül. Ennek megfelelően minden esetleges feddést és korholást a leghatározottabban hárítok. A Mandinerben leközölt iratnak az a címe, hogy „A megrendülésről”. Nem tudjuk, mitől rendült meg a G. Fodor, de legyünk abban egészen biztosak, hogy nem attól, amitől más rendes ember szokott. Ő speciel azt állítja, hogy egy távirattól (?) rendült meg, amiben mindössze annyi állt, hogy holnap érkezem. A távirat miatti jogos érzelmi hullámnak véleményem szerint csupán abban az esetben van, lenne értelme, ha a feladó az AVH (Nem ÁVH, de már majdnem!), és az értesítés előrevetíti a szerző jól megérdemelt sorsát a titkos földalatti kazamatákban, ahol végre megbízható és hagyományos módszerekkel kiszedik belőle az igazságot. Humbug amúgy. G. Fodorban semmi nem igaz, az egész ember egy nagy hamisság és hazugság. Azt meg, hogy ő csupán egy urat szolgál, feltétlen és alázatos szolgaként, úgyis tudjuk. A király udvari bolondja ő.

Eljátszadozom a gondolattal: mi lenne, ha megtudná, hogy a király haragja juttatta őt a hatalom titkos tömlöcébe, s szabadságának ára az, hogy megtagadja a királyát? Szerintem hamar, szinte azonnal szabadulna, még ruhacserére sem lenne idő, árván maradna a tyúklábmintás darócszmoking. (Vajon lesz-e majd a méretében?)...Hogy mi csalt mégis kényszerű, vagy inkább kényszeredett mosolyt az arcomra, elolvasva azt a pár mondatot, összehányt kusza gondolatsort (még hogy gondolat!), amiből cseppet sem derül ki a szerző megrendülésének oka és tárgya? Az első mondat, mely így hangzik (és ezt most szó szerint idézem!): „Tegyük most félre a politikát.” Igen, bold betűtípussal szedve, felkiáltójel nélkül, kijelentő módban. Első ránézésre mégsem lenne ez annyira sokkoló, ha utána rögtön nem következne a társadalmi célú hirdetés: Országgyűlési Határozat a Soros-Tervvel Szemben. (Ezt is már ki tudta így kitalálni, ezt a címet? Biztosan az is egy jó magyar ember volt. Talán a Szilárd, vagy a Lajos. Az ő napviláguk süt át a szórenden és szintúgy a tartalmi elemek vakablakán.)...

ORBÁN VIKTOR ELVESZTETTE ÁLLAMFÉRFI JELLEGÉT

HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: GERGELY MÁRTON, TÓTH RICHÁRD
2017.12.25.


Mi az a tíz esemény, ami meghatározta 2017-ben a magyar közéletet? A hvg.hu igyekezett folyamatokra visszatekinteni, és megjósolni, velünk marad-e az adott téma az új évre is. Íme, kétrészes visszatekintésünk első fele.

U-EU-CEU: megnyitják a nyugati frontot


Március 28-án este egy törvényjavaslatot nyújtott be a kormány az Országgyűlésnek. Ebben újraszabályozták, milyen feltételeknek kell megfelelniük a külföldi felsőoktatási intézményeknek Magyarországon. Első pillantásra nem volt nyilvánvaló, hogy ez a törvény a CEU budapesti ellehetetlenítését célozza, de hamar kiderült: csak a Soros György által alapított egyetem nem teljesíti az előírások néhány elemét.

A Michael Ignatieff rektor által vezetett ellenállás csak felbőszítette a kormányoldalt, és gyorsított eljárásban, szigorúbb határidővel verték át a törvénymódosítást. A CEU mellett az internetadóról szóló tüntetés óta nem látott tömeg demonstrált, megtudtuk, hogy van köztünk egy „bajszos szar”, Orbán mehetett Brüsszelbe az Európai Parlament előtt védeni igazát, majd harcoltak a Velencei Bizottsággal és New York állam kormányzójával.Ősszel pedig adtak még egy évet a CEU-nak a feltételek teljesítésére. Bár valószínűbb, hogy maguknak adtak még egy évet, hogy a választások eredményének ismeretében döntsék el, megnyerhetik-e a CEU bezárásával járó meccs második félidejét. Ez volt az első támadás Soros György ellen, ami aztán átölelte az évet.

Kilátás 2018-ra: Folyt. köv.

Őcsényben Orbán elveszti államférfi jellegét:...

TÉNYEK

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2017.12.26.


Áldott, békés, örömökkel terhes karácsonyi estét kívánunk minden cukorfalat nézőnknek és azok teljes családjának a kisded születése utáni első napon. Lássuk ünnepeket rengető híreinket ebben a csodás, tavaszias időben.

Késsel gyilkolt szenteste előtt

Késsel szúrta le férjét egy ….beli asszony, a szomszédok megdöbbentek, és értetlenül állnak az eset előtt. Elmondták, hogy a férfi már többször emlegette, el akar költözni a feleségétől, csak nincs hová mennie. Az asszony a polgármesteri hivatalban, a férfi az idősek otthonában dolgozik, illetve dolgozott, pardon. Jó ember volt a Lajos – mondta el az egyik helybéli – sokat segített az öregeknek. A felesége halkszavú nő volt, veszekedést soha, a gyilkosság estéjén sem hallottak a házból. A falu kollektíven és tátott szájjal figyel, a nő szabadlábon védekezhet, míg kiderül, hogyan és miért mészárolta le nagy-nagy szeretettel a hites urát. Legyenek óvatosak a karácsonyfával, és csatolják be a biztonsági öveket.

Leégett a ház, meghalt

Teljesen kiégett egy ház …ban, a tűz keletkezésének okát még vizsgálják. X. Béla, a tűzoltóság szóvivője híradónknak elmondta, nagy erőkkel vonultak a helyszínre, négy környező településről is érkeztek tűzoltók, és riasztották a katasztrófavédelmet is, de a tüzet nem tudták megfékezni. A házban egy elszenesedett holttestet találtak. A szomszédok sírással küszködve elmondták, hogy jó ember volt a Lajos, sokat segített az időseknek. Furcsa hangokra ébredtek, kirohantak, de segíteni már nem tudtak, mert méteres lángok csaptak ki az épületből. A tűz keletkezésének okát még vizsgálják, de legyenek óvatosak a karácsonyfával, és csatolják be a biztonsági öveket...