Teljesen kiszámíthatatlanná teszi a gazdaságpolitikát a húzd meg, ereszd meg politika – állapította meg a vele készült interjú első részében Csaba László. A CEU közgazdász professzorával arról is beszélgettünk, hogy az nem egy jó pozíció, ha valaki pénzt kér, és közben szidja a bankárt. Vagyis szerinte a visszafogottabb hangvétel Brüsszellel inkább eredményre visz, mintha verjük az asztalt. Az akkumulátorgyárakról azt mondta: nekünk ez nagyon nem jó irány, és jó, erős gazdasági és politikai érvek szólnak amellett, hogy a kormány ebből visszavonuljon.
Ilyenkor szokta elővenni a kormány azt a forgatókönyvet, hogy Brüsszel a hibás, a multik tehetnek minden rosszról. De megoldja-e a kormány problémáit, ha hangulatot kelt Brüsszel és a multik ellen?
Azt gondolom, ha Brüsszellel kapcsolatban most épp a pénzkérés állapotában vagyunk, akkor helyesebb nem hangoskodni, de legalább is a nyilvánosság előtt. Én nem akarok senkinek tanácsot adni, de ilyen értelemben az, hogy most megint van egy Európa-ügyi miniszter, amilyen sok-sok évvel ezelőtt Baráth Etele volt, talán nem baj. És talán az sem baj, hogy Bóka János az európai uniós ügyekért felelős miniszter. Ő egy olyan szakértő, aki egész életében uniós ügyekkel foglalkozott, ismeri a stílust, a tartalmat. Szerintem hagyni kellene, hogy ő legyen a hangadó, és Brüsszel, mint téma kicsit hátrébb szorulhatna a kommunikációban. A multik az egy bonyolultabb dolog, mert tőke-ellenes hangulat van nálunk, és ezt eddig mindig kihasználták, most is engedik. Én ezt nem tartom jónak, de előre jelzem, a multikat biztos, hogy fogják szidni. Brüsszellel kapcsolatban, ha bárki is kérdezne, azt tanácsolnám, hogy a visszafogottabb hangvétel inkább eredményre visz, mintha verjük az asztalt. De azt hiszem, hogy ez a szembenállás most már olyan szintűvé vált, a kormányzati kommunikációnak annyira a központi elemévé nőtte ki magát, hogy nem fognak tudni erről teljesen leszállni. Mindenesetre, ha valaki pénzt kér, és közben szidja a bankárt az nem egy jó pozíció...
Elképesztően aljas és hazug propaganda-hadjáratot indított az Orbán-rendszer médiája azok ellen az erdélyi újságírók ellen, akik írni mertek a Böjte Csaba által alapított gyermekotthonokban történt visszaélésekről. Nemi erőszakról, verésről, szidásról, éheztetésről, szájba vizelésről – hogy pontosan értsük, miről is van szó. Mert a NER médiájának a mocskolódásából épp csak az nem derül ki, mi a történet lényege. A támadások semmit sem változtattak azon, hogy rendszerszintű gondok vannak a Böjte-otthonokban.
A magyarországi kormánymédia az Origótól a Pesti Srácokon át a Magyar Nemzetig és a Hír Tévéig testületileg ráállt két erdélyi újságíró, Szabó Tünde és Kulcsár Árpád lejáratására.
A Hír Tévén egyenesen bűnözőnek és betegnek nevezik Kulcsárt, majd elhangzik, hogy „távol kell tartanunk magunkat ezektől a szörnyetegektől”.
Bármennyire is undorítók és gyomorforgatók ezek a cikkek, tévéadások, igyekeztem végigolvasni minden megjelent szöveget és megnézni a szóban forgó tévés anyagokat is, és elképedve láttam, anélkül uszítanak a két kolléga ellen, hogy egyáltalán szót ejtenének, miről is írtak ők tulajdonképpen. Látszik, egy összehangolt stratégia mentén dolgoznak: minden médiumban azt sulykolják, „megtámadták Böjte Csabát” és „lejárató kampány indult a gyermekmentő szerzetes ellen”.
Azt követően lendült akcióba a fideszes pártsajtó, hogy az egyik Böjte-otthon volt lakója, aki arccal és névvel számolt be a szidalmazott újságíróknak arról, hogy az intézmény vezetője rendszeresen megerőszakolta őt – hónapokkal a tényfeltáró anyagok megjelenése után – írt egy posztot a Facebook-oldalára. Ezt forgatták ki és értelmezték félre, hogy azt állíthassák: „visszakoznak az áldozatok” és „összedőlni látszik a Böjte elleni lejárató kampány”.
Ha valaki nem emlékezne, felidézem: két nagyobb ügyet göngyölített fel az erdélyi sajtó ( illetve az Azonnali és a Mérce), pontosabban azok az újságok, amik nem kerültek a Fidesz kezébe. Az első bemutatott ügy arról a tíz éven át tartó, folyamatosan elkövetett visszaélés-sorozatról szólt, melyet két Hargita megyei otthonban követett el egy nevelő.
a férfi, aki módszeresen kínozta a rábízott tizenöt kisfiút – a szájukba pisilt, verte és szexuális erőszakot követett el ellenük –, 28 év börtönt kapott.
Szóval, mi dőlt itt össze mégis? Egy jogerős bírósági ítéletről szóló beszámoló a „Soros-pénzekből dolgozó” újságírók „Böjte elleni támadásaként” fogható fel?
A nyugati világ haladó közvéleményében szinte mantrává vált, hogy – szemben a jobboldali családpolitikával – a születésszám mérséklése a felelős magatartás, ha valaki tenne a klímaváltozás ellen. Csakhogy közben épp a népességfogyás hatásai azok, amelyek már ma kézzel fogható gondokat okoznak a fejlett gazdaságokban. Kinek van igaza? Thomas Malthus kései híveinek vagy az emberhiánytól tartó Elon Musknak? Sajnos úgy tűnik, mindkettőnek, így a világ nagy részének (Magyarországnak is) egyszerre kell megküzdenie saját öregedése és az afrikai népességrobbanás tüneteivel. Háttér...
A hipermarketek terjeszkedése régóta bírált jelenség a nyugati világban, az Egyesült Államoktól Európáig jellemzően lakossági tiltakozás kíséri a nagy bevásárlóközpontok felépítését, arra hivatkozva, hogy azok elnyomják a helyi boltosokat, csökkentik a foglalkoztatást, rontják a béreket és a munkakörülményeket, akadályozzák a szakszervezet-alapítást, lenyomják az ingatlanárakat, növelik az autóforgalmat és elvonzzák az embereket a belvárosból, ezzel kiüresítve a helyi közösségi életet és az arra épülő kisvállalkozásokat (még azokat is, amelyek nem kiskereskedelmi riválisok).
Részben a magyar kormány is hasonló (bár inkább a gazdasági nacionalizmusból, nem a közjó és a piaci verseny féltéséből fakadó) érvekkel próbálja korlátozni különböző adminisztratív eszközökkel a külföldi tulajdonú hipermarket-láncok terjeszkedését: a nagyobb és hatékonyabb multik elnyomják a hazai konkurenciát, kicincálják a magyar emberek zsebéből a pénzt, és kiviszik az országból temérdek extraprofitot.
Hogy ez itthon valóban így van-e, arról nem igazán készült empirikus munka, viszont az Egyesült Államokban a Walmart terjeszkedésének hatását sokat és sok szempontból próbálták felmérni részletes adatgyűjtéssel és komolyan vehető közgazdatani elemzési módszerekkel. Ezek a kutatások pedig egy közelmúltbeli összefoglaló szerint a népi bölcsességnek sok mindenben ellentmondó eredményre jutottak.
A messze legnagyobb amerikai hipermarket-lánc, a Walmart terjeszkedése csökkentette az élelmiszer-árakat; nem nyomta el a kisvállalkozókat, hanem elsősorban a szupermarketek forgalmát vonzotta el; és a jelek szerint a helyi foglalkoztatást sem csökkentette, sőt a kutatások többsége szerint kis mértékben még növelte is. Ezzel együtt a hipermarketek az amerikaiak egészségére és a bűnözési rátára negatívan hatnak, és környezeti hatásuk is vitatott...
Az Orbán Viktor által jegyzett „hét törvényt” írták fel egy felújított csepeli középiskola falaira, aztán a hazai nyilvánosságban nagy hullámokat vetett az ügy, néhány nap múlva le is szedték a hatalmas méretű feliratokat. Azt máig nem tudjuk, ki rakatta fel azokat. A csepeli alpolgármester szerint ha Kossuth- és Petőfi-idézetek lehetnek az iskolákban, akkor Orbántól ugyanúgy lehetnek. Ungváry Krisztián történész szerint azonban történeti távlat kell ahhoz, hogy mérlegelni lehessen, a nemzet nagyjai közé tartozik-e egy politikus, ráadásul Kossuth és Petőfi nem indul a választásokon. Az iskola pedig semmiképpen nem lehet a napi pártpolitika terepe.
Augusztus végén Orbán Viktor miniszterelnök bölcsességei kerültek fel egy frissen felújított csepeli gimnázium falára. A 22 milliárdos állami támogatással megújított Jedlik Ányos Gimnázium nemcsak korszerű lett, hanem rendkívül esztétikus is, a képek tényleg magukért beszélnek. Ha súlyos állami milliárdok épületekre való elköltéséről van szó, akkor valószínűleg széles körű egyetértés van arról a magyar társadalomban, hogy jó helyre megy a pénz, ha iskolákra költik.
Azonban Németh Szilárd és Maruzsa Zoltán fideszes államtitkárok, valamint más kormányközeli közszereplők is úgy vettek részt az ünnepélyes átadón, hogy egyiküknek se jutott eszébe szóvá tenni: aggályosnak tartják azokat a hatalmas méretű táblákat, amelyeken Orbán Viktortól származó idézeteket raktak ki az iskola belső falain.
Ugyanezek az idézetek egyébként a Jedlikbe felszerelt tábláknál kisebb méretben már két éve ott vannak a Karmelitában a miniszterelnök dolgozószobájának falán, ahogy erről korábban maga a kormányfő számolt be. A két dolog azonban nagyon nem ugyanaz: egészen más Orbán-idézetekkel találkozni a miniszterelnök irodájában és egy állami iskola falán.
Miután az óriási méretű Orbán-idézetek híre bejárta a hazai sajtót, és az iskola igazgatója kezdeményezte a táblák leszerelését, az intézmény öregdiákjának számító, a felújítást elindító Németh Szilárd is jelezte: egyetért a döntéssel, hiszen „pártpolitikának nincs helye az iskolában.” Végül Maruzsa Zoltán és Németh Szilárd intézkedett, hogy a táblákat leszereljék a hétvégén...
A párizsi Le Monde helyszíni riportot közöl a Debrecentől délre található, 5300 lakosú Mikepércsről, ahol a helyi lakosokat aggasztja a településen tervezett kínai akkumulátorgyár-beruházás, az erőltetett iparosítás várható környezeti hatása.
A kínai CATL, a világ legnagyobb akkumulátor-gyártója Kínán kívül Németországban és Magyarországon fogja előállítani a Sen-hszing típusú, gyorsan tölthető akkumulátorát – közölte Kao Peng-fej, a cég főmérnöke a müncheni autóvásáron – jelenti a Reuters. A kínai gyártás már ez év végén megkezdődik, és az ilyen akkumulátorral ellátott járművek jövőre kaphatók is lesznek. Az európai gyártás megindításának a pontos időpontját a főmérnök egyelőre nem tudta megmondani. A CATL szerint az új, lítium-vasfoszfáttal – rövidítve LFP-vel – készülő Sen-hszing akkumulátor tíz perces töltés után 400 kilométer megtételét teszi majd lehetővé, teljes feltöltéssel pedig – aminek az időigényét azonban a Reuters-beszámoló nem adja meg – 700 kilométer lesz a megtehető távolság. Az LFP felhasználása alacsonyabb költséggel jár, mint a BMW, illetve a Tesla által használt nikkel-kobalt-mangán akkumulátor – állította Kao Peng-fej. A hírügynökség emlékeztet arra, hogy a CATL türingiai üzeme már tavaly decemberben megkezdte működését, az épülő debreceni telepen pedig, amely a tervek szerint a legnagyobb európai akkumulátorgyár lesz, két-három éven belül akarják elindítani a termelést.
A hírügynökségi jelentés után röviden még ugyanerről a témáról egészen más műfajban: a párizsi Le Monde helyszíni riportot közöl a Debrecentől délre található, 5300 lakosú Mikepércsről, ahol a helyi lakosokat aggasztja a településen tervezett kínai akkumulátorgyár-beruházás, az erőltetett iparosítás várható környezeti hatása. A riportban megszólaltatott lakos szerint félő, hogy idővel nehézfém-oldatok szennyezhetik a talajt, a vizet és a levegőt, a hatóságok pedig nem nőttek fel ahhoz a feladathoz, hogy betartassák az előírásokat. A cikk terjedelmes áttekintést ad arról, hogy Orbán Viktor akkumulátor-nagyhatalommá akarja tenni Magyarországot.
Meloni: a posztfasiszta vezető, aki átírhatja a brüsszeli játékszabályokat
Most pedig bővebben arról, hogy meglehetősen szokatlan kifejezést használ Giorgia Meloniról szóló elemzésében Anthony Constantini a Politico című amerikai portál európai kiadásában: nyugati nacionalizmusnak nevezi az olasz miniszterelnök politikáját. Meloni, mióta kormányfő lett, meglepetéssel szolgál a brüsszeli kétkedőknek: a posztfasiszta Olasz testvérek vezetőjétől sokan azt várták, hogy ugyanolyan bajkeverő lesz, mint Orbán Viktor. Ehelyett viszont azt a célt tűzte ki maga elé, hogy ő legyen az első olyan jobboldali populista vezető, aki valódi összeurópai szövetséget kovácsol egybe. Ha ez sikerül neki, azzal végérvényesen átírhatja a brüsszeli játékszabályokat – vélekedik a Politico szerzője.
Kitér arra, hogy belpolitikai kérdésekben Meloni visszafogta korábbi EU-ellenes nyelvezetét, a külpolitikában pedig határozottan Ukrajna-párti, szembefordult volt koalíciós partnere, Silvio Berlusconi Oroszország melletti kijelentéseivel. Jó viszonyban van más európai vezetőkkel, és még Joe Biden amerikai elnökkel is kijön, ami ritkaságszámba megy jobboldali populista európai politikusok körében. Meglepő módon Kínával szemben is határozottan fellépett, és nemrég bejelentette, hogy Itália kivonul a Peking által kezdeményezett „Új Selyemút” projektből. Mindez egyelőre kifizetődik, Meloni elfogadottsági rátája 57 százalékos.
Anthony Constantini megállapítja: Meloni európai fogadtatása élesen eltér attól a gyakran fagyos légkörtől, amely körülvesz más jobboldali populista vezetőket, így Orbánt, Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnököt, Marine Le Pen francia állandó ellenzéki vezetőt, illetve Janez Janša volt szlovén kormányfőt. A Politico elemzője szerint ez annak tudható be, hogy a többieket csak a saját országuk szorosan vett szempontjai mozgatják – ezért őket Constantini „kis nacionalistáknak” nevezi, és ez a „kis nacionalizmus” csupán otthon teheti őket sikeressé, a páneurópai egyesült jobboldali koalíció létrehozásához már nem elegendő, nem alkalmas arra, hogy sikert arasson Brüsszelben, mert ezek a politikusok csak nyűgnek látják Brüsszelt, ahelyett, hogy meg akarnák reformálni.
Meloni ezzel szemben – állítja a Politico elemzője – a „nyugati nacionalizmusban” hisz, amely a nyugati civilizáció továbbélésének és virágzásának a fenntartását tűzi ki célul, nem csak a saját államára összpontosít, és ez olyan újdonság az európai színtéren, amely képes lehet arra, hogy teljesen átalakítsa az Unió politikai funkcióit. A Brüsszelt és Washingtont gyakran sértegető „kis nacionalistákkal” ellentétben Meloni világosan érti, hogy Brüsszel és Washington támogatása nélkül Olaszországnak nincs esélye a következő évszázadban.
Constantini arra is felhívja a figyelmet, hogy az olasz miniszterelnök képes szorosan együttműködni a néppárti Ursula von der Leyen európai bizottsági elnökkel, ami hasznosnak bizonyulhat egy olyan jövőbeli európai koalíció szempontjából, amely a centrumtól jobbra eső erőket fogja össze. Az Európai Parlamentet, amióta csak fennáll, mindig a jobbközép és a balközép nagykoalíciója vezette – ehhez képest földrengéssel érne fel az uniós politikában, ha a jövő évi választások nyomán jobboldali irányítás jönne létre, Meloni „nyugati nacionalizmusa” jegyében – olvasható a Politico elemzésében.
A HVG volt főszerkesztője is távozik az egyetemről és további személyek is fontolóra vették a távozásukat. Kovács Attila dékán az Alapjogokért Központ egyik igazgatójaként is tevékenykedik…
Balaton: feleannyi strandoló júniusban, tizedével kevesebb szállásfoglalás – a MTÜ 2022-es adatokkal válaszol. Hiszen nem készült el az adatközpont (szarkazmus).
“Az előterjesztések részét képezte egyébként a végrehajtási törvény „értelmi szerzőinek”, a Völner–Schadl páros ügyének azon részleteinek vizsgálata, amelyek a kiszivárogtatott nyomozati anyagokban még szerepelnek, ám a vádiratban már nem.”
“Valójában a csúcsintézményeken és a kormány kedvében járó kulturális szereplőkön kívül szinte mindenki pénzhiánnyal küzd, legyen szó táncegyüttesekről, zenei formációkról, galériákról és kiállító képzőművészekről, vagy épp a független színházakról.”
A korábbi Fonográf Étterem és Polgári Klub helyén megépített Botaniq Budai Klub „a klasszikus polgári értékrendet és mentalitást testesíti meg” – akármit is jelentsen ez (vannak sejtéseink).
Amióta kipcsakok lettünk, teljesen elfeledtük a halszagú rokonokat. Sőt, leginkább le is tagadnánk őket. Ezen túl ma már – a felmérések szerint – olvasni sem nagyon tudnak a magyari kisdedek. Ha pedig a betűket ismerik is, meg nem értik az azokból formált szöveget, így kerülnek a megfelelően bamba állapotba, amelyben hatni tud a trombitaszó meg az ágyúdörej. A harci dumák. Amikor még nem voltunk kipcsakok, akkor sem sokat foglalkoztunk a finn népi eposszal, a Kalevalával, de azért benne volt a tantervben.
Innen lehet, hogy akad még olyan, aki emlékszik Vejnemöjnenre, az ősidők örök, északi dalosára, aki a kanteléjét pöngetve énekével hegyek elmozdítására is képes volt. Tisztára Tom Waits. De ez mellékszál. Mint ahogyan az eposz is természeténél fogva mese, mágikus, misztikus világ, de csodálkozva kell felfedeznünk, hogy alig is különbözik valamiben Orbánétól, aki szintén a szavak csodás hatalmában bízik a tettek ellenében. Más kérdés, hogy így kormányozni nem lehet, de Magyarországon már rég nem erről van szó.
Hogy miről, azt majd az út végén meglátjuk. De, hogy ezen miképpen haladunk, s hová visz minden valószínűség szerint, azt az mutatja, hogy ugyan beledöglünk az inflációba, mégis eposzi méretű küzdelem – és papíron győzelem – zajlik ellene. Mi magunk is, akik azt hisszük, túl vagyunk minden jón és rosszon, és azt hisszük nagy naivan, hogy újat mutatni nekünk már nem lehet, szóval csak mi is kapkodjuk a fejünket és tátjuk a málé szájunkat a szavaktól. Hogy majdnem magával ragad azok varázsereje. De tényleg csak épphogy.
No most, mindebből fakad, hogy hideg fejjel és józan ésszel vizsgáljuk meg a dumákat, a tartalmakat, amiket Orbán – vagy olykor bájos csapata – összedelirál nekünk infláció ügyében, hogy ezen a ponton meglássuk, itt ezek már nem is street fighterek, (de leginkább Orbán), hanem, ahogyan fölbukó érzéseinket kifejtettük, egy Vejnemöjnen veszett el az ugaron. Csak míg az igazi ment is valamire a dalaival és a nagy dumájával, ez a miénk meg semmire sem. Hogy mesélünk mégis róla, az Mária néni miatt van, ezt az egészet az ő fülével halljuk.
Meg az ő szemével látjuk is. Így lesz a potrohos, pocakos valóságból mesebeli, deli hős, megazisten. Nodehát, harc van mindig és mindenütt, ahogyan az infláció ellen is, amiről kiderült: „Nekünk kell lebirkózni, fülön ragadni és megtaposni”. Most ezt tessenek elképzelni, és látják, hogy igazam van, amikor Vejnemöjnenről beszélek. De van másik. „Üstökön ragadtuk az inflációt” egy e küzdelemről, a Kossuthon elhangzott dalban. Más alkalommal „letörte” az ellenséget, de, hogy ne maradjon teljesen egyedül, arról az Alexandra gondoskodott.
A Szentkirályi. A soknevű hadügyes b. neje, aki a kormány szavát viszi. Szerinte „térdre rogyasztottuk az inflációt”, s ha ő ezt mondja, akkor a hivatalából fakadóan ez a kormány szava, amely azonban megegyezik a vezérével természetszerűleg. És máris benne vagyunk újra egy csudálatos mesevilágban, ahol mindenki varázsgombát eszegetett. Ebből az állapotból fakadhat miniszterelnök urunk másik költői képe, amelyben az inflációt „nyakon ragadja” és úgy töri le. Hogy igazán nem áll össze a nyakragadás-letörés mozdulatsor, az nem baj...
Kövér László Jézus gyilkosainak szellemi utódairól delirált egy egyházi iskolában. Nincs nem-antiszemita kontextusa a “Jézus gyilkosai” dumának, amit a katolikus egyház a II. Vatikáni Zsinattal engedett el örökre. Az illuminátusok és luciferisták emlegetése a kései, már teljesen leépült Csurka Istvánt idézi, azt a magyar hagyományt, ami miatt nincs rokonságom, közös családi ünnepeink, ilyesmi. Azok ott maradtak Auschwitz-ban, ahová a magyar állam, az egykori kövérlászlók, orbánviktorok, a kollektív dzsungáriai mandiner küldték őket. Ennyit erről az antiszemita tahóról.
Az orbánista Nemzeti Közszolgálati Egyetem júliusban rendezett egy konferenciát Cambridge-ben a Churchill College-ban, közösen a Res Publica alapítvánnyal (ez Phillip Blondot jelenti valójában, aki az NKE-n volt vendégprofesszor, elég érdekes figura, egyfajta erősen baloldali és nagyon vallásos, liberalizmus-kritikus konzervatív “red tory” filozófus, valamikor írtam róla, de nem találom). Mielőtt valaki nagyon okos lenne, egy részlet Blondtól, pár hőnapos szöveg:
“As such, one can discern in Poland an emergence from nationalism and an opportunity to form a broader, more coherent philosophy and polity. Hungary, by contrast, has adopted a pure nationalism when looking at the war in Ukraine—one that has isolated it from its allies and advocates and inexplicably aligned it with its former oppressor. Such are the consequences of repudiating the idea of a binding universal across nations.“
Blond erősen ellenszenvezik a nacionalizmussal és egy bizonyos Big JC univerzalizmusát vallja, és talán nem is eszi meg más vaniliáskarikáját, amivel véletlenül sem szeretnék célozgatni. Big JC nem egészen úgy liberális, mint én, ezt már párszor megbeszéltük, kölcsönösen toleráljuk egymás nünükéit. Létezik egy mélyen morális és univerzális, a szegényekkel, az elesettekkel szolidáris furcsa konzervativizmus, amitől minden, de tényleg minden idegen, amit ez az őskomcsi családba született, antiszemita tahó kövérlászló a demencia felé vezető vélhetően nem túl hosszú úton képvisel. A bátorságáról kevésbé híres, de azért magából sportból hülyét még sem csináló, Hörcher Ferenc professzor volt a magyar oldal képviselője, és leginkább a hangoskodó brit nemzetikonzerv vonaltól jelentősen elhajló (vagy csak érdeklődő) brit professzorok voltak az előadók.
Azt gondolom, hogy a mélyen morális, intellektuális konzervativizmusnak van létjogosultsága Magyarországon, de csakis a nacionalista, Lölö-konform Orbán-rezsimmel szemben. Ez a világ nem egyszerű, nem biztos, hogy a szokásos liberális mantráink mindig működnek, annak ellenére, hogy én személyesen, minden gyanakvásom és erősődő kritikám ellenére, még mindig a liberális mantrákhoz érzem magam legközelebb. Látok ilyen értelmiségieket, nem sokat, de látok.
Hogy mondja a kedves Olvasó, hogy ez a poszt nem visz előre az Orbán-rezsim megdöntéséhez? Ez vélhetően így van, de több más dolgot sem tud, például porszívózni.
