VITRAY TAMÁS: A NEVEMET MÁR GYAKORTA BETŰZNÖM KELL

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.07.04.

Nézd, jól vagyok, minden rendben van körülöttem, a vérnyomásommal sincs már gond, és – talán ezért is – elkezdtem magam úgy érezni, mint aki vár valamit. Érted? Mennek a napok, és körülnézek, hogy akkor most mi van? Nem tudom jobban mondani: olyan várakozó álláspont ez. Hogy reggel felkelek, és végiggondolom: ma megint nincs semmi dolgom. Ettől meg egy kicsit berzenkedem. Hogy miért nincs nekem dolgom?” – mondta a Hírklikknek Vitray Tamás, a Tanár Úr, a magyar televíziózás legendás alakja. És azt is megtudhattuk tőle, hogy mégsem írja meg könyvét, élete második kötetét...

– Azt nagyon-nagyon nem szoktam meg, hogy Vitray Tamás bulvárlapok főszereplője legyen. Te hogy szoktad meg?

– Ez nem megszokás kérdése. A válásom, ugye? Ez volt a fő téma, ezzel indult el… Én akkor egyetlen kérdésre válaszoltam, de csakis azért, mert irritált, amit a másik fél mondott. Vele ugyanis megegyeztünk, hogy magáról a válásról, részletesen nem beszélünk, de az, hogy a tényt megmondjuk, nem lehet kérdés. Ehelyett ő azt mondta, hogy a „hír igaz, több mondani valóm nincs, remélem a másik félnek is lesz annyi esze, hogy hallgasson”. Márpedig ebben a mondatban túl sok minden van, túl sok minden kiolvasható belőle. Irritált, hogy azt mondta: lesz annyi eszem… Hiszen megegyeztünk. Ezért Kállay Bori mondatára annyit mondtam, hogy nem értem a művésznőt, akinek csak annyit kellett volna mondania, igaz a hír. Én sem mondtam többet. Minden egyéb – itt vannak eltéve a lapok – régi nyilatkozatokból, innen-onnan-amonnan lett összeszedve. A válásomról magáról több interjú nem született. Beleértve azt, hogy második feleségemet, Földi Terit látogatom a kórházban, hogy olyan beteg volt akkor már, hogy nem ismert meg. Tehát való igaz, hogy ott álltam mellette, de én erről nem beszélgettem senkivel. Az újságírók vagy a kórházból, vagy máshonnan tudták meg, és persze rám is szálltak, elkezdték firtatni, hogy miként élek, mihez kezdek, mi történt. Nézd, nem kell nekem ez ellen védekeznem, mert a bulvársajtónak sem mondtam mást, mint amit vállalok a mai napig is. Hozzáteszem, nem is olvastam olyasmit, ami vállalhatatlan lett volna. Kállay Borival harmincnégy évet éltünk együtt, ebből harminckettőt házasságban, ennyi volt és ennyi ma is a közlendő lényege. Másról én soha nem beszéltem. Hogy másról is írnak, hogy mi maradt nekem, és a másik félnek, nos, ez ellen nem tudsz védekezni...

ITT OLVASHATÓ

MILLIÁRDOK MENTEK FOCIRA A GAZDASÁGVÉDELMI ALAPBÓL, ÉS VÉGRE PÉCSEN IS LESZ STADION

ÁTLÁTSZÓ / HETI LAPSZEMLE
Szerző: ERDÉLYI KATALIN
2020.07.03.

Mfor.hu: Újabb pénzszórás: ezúttal 191 milliárdot költöttek el a Gazdaságvédelmi Alapból

Ismét jelentősebb összeget szabadított fel a kormány a koronavírus-járvány negatív gazdasági hatásainak mérséklésére és a gazdaság talpra állítására létrehozott Gazdaságvédelmi Alapból. Most 6,6 milliárdot kap a Budapesti Bozsik Stadion projektje, 2,6 milliárdot a nyugat-magyarországi utánpótlás-nevelési centrum beruházása, közel 1 milliárdot pedig a Nemzeti Sportközpontok.

444.hu: Orbán írásba adta, hogy Pécs is megkapja a maga stadionját

Hargitai János Baranya megyei kormánypárti képviselő már májusban büszkén újságolta, hogy a Parlamentben lobbizni kezdett Orbán Viktornál egy új pécsi stadionért. Pécs focicsapata egyébként csak most jutott fel hosszú vegetálás után a harmadosztályból a másodosztályba. Hargitai elmondása szerint korábban abban maradtak Orbán Viktorral, hogy ha meglesz az NB II, akkor beszélhetnek új stadionról. Most meglett, ezért Orbán rábólintott a tervekre.

Index: Magánbányákra vetette ki hálóját az állam a veszélyhelyzet alatt

A külföldi kivásárlások akadályozásával indokolja a kormány, hogy az egyik veszélyhelyzeti rendeletében lehetővé tette, majd pedig sebtiben be is jegyeztette az állami elővásárlási jogot olyan magánkézben lévő ingatlanokra és bányaterületekre, amelyek építőipari nyers- és alapanyag lelőhelyek lehetnek. Azt nem tudni, hogy konkrétan mennyi ilyen hazai ásványianyag-lelőhelyet érintett az intézkedés.

G7: Elképesztően drága veszteséggyár lesz, a kormány mégis megépítteti

Ha sportról és autóiparról van szó, semmi sem drága a kormánynak, a Hajdúnánásra tervezett új gyorsaságimotoros-világbajnoki (MotoGP) pálya esetében pedig a két terület találkozik. A lap hiába kérdezte az Innovációs és Technológiai Minisztériumot (ITM), hogy készült-e költség-haszon vizsgálat vagy megvalósíthatósági tanulmány a hajdúnánási pályával kapcsolatban, válaszaikban erre nem tértek ki. Egyelőre úgy tűnik, hogy kormányzati részről meg sem próbálják bebizonyítani a 65 milliárd forintos projekt közvetett, mindenféle gazdasági és társadalmi hatást figyelembe vevő megtérülését.

Népszava: Gátépítés, tömeges fakivágás – íme egy titokzatos kormányzati terv

Drasztikus beavatkozásra készült a kormány Budapest egyik legértékesebb, túlnyomó részben állami és önkormányzati tulajdonban lévő területén, a Hajógyári-szigeten: olyan védműrendszer megépítését tervezik, amelyik az egész területet megóvná az áradásoktól. A szigeten található 15,3 hektár ligeterdő csaknem ötödét érintené a védműrendszer megépítése. Legrosszabb esetben 950-1000 darab 30 centiméternél nagyobb átmérőjű fát kell kivágni.

ITT OLVASHATÓ

KENTAURBESZÉD – NÁDASDY ÁDÁM: LONDONI LEVÉL – A „HAZAI HIVATAL”

NÉPSZAVA
Szerző: NÁDASDY ÁDÁM
2020.07.04.

Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos elnevezés, „hazai hivatal”, mint ahogy van Foreign Office („külföldi hivatal”, azaz külügyminisztérium), és egészen 1964-ig még a régi, becsületes nevén neveződött a War Office („háborúhivatal”).

A járvány enyhülni látszik. Vagy legalábbis szeretnék az emberek, ha enyhülne. Tény, hogy nem hullanak a halottak jobbra-balra annyira, mint a régen a pestisben vagy a spanyolnáthában, nem jön egyik hullaszállító a másik után, így aztán az emberek elbízzák magukat. Mint amikor túl közel megyünk a medvéhez, hiszen békésen málnázik. De bele is fáradtak a karanténba. Feszültek is. Napok óta hallom a hírekben, hogy a jó idő miatt sok helyütt spontán utcabálokat, parkokban bulikat rendeznek – hiszen az éttermek, kocsmák, bulizós helyek még zárva vannak –, hogy végre jól kitombolják magukat. Több helyen olyan magasra hágott a jókedv, hogy a lakók kihívták a rendőrséget. Jöttek a rendőrök, szóltak, hogy csöndesebben, meg hogy hol lett ez bejelentve, menjenek haza, erre a mulatozók szokatlan hevességgel rátámadnak a rendőrökre: köveket, üvegeket dobáltak, számos rendőr megsebesült, mert erre nem voltak felkészülve. A fiatalok lefojtott indulata, mozgásigénye, üvölthetnékje hirtelen kiszabadul és robban. Pláne a munkáskerületekben, ahol a lakosok tétlenségre voltak kárhoztatva, hiszen a melós nem dolgozhat otthonról, nincs „home factory”. A Kis Herceg is megmondta: a vulkánokat rendszeresen tisztítani kell, akkor kitörések nélkül égnek, szépen lassan. És most jó ideje nem voltak kitisztítva. 

„Tavaly a nyár egy szerdai napra esett” – szól a gúnyos-öngúnyos angol mondás. Ez nem kontinentális klíma, hanem óceáni, itt ritkán van igazi meleg, de minden évben van a nyári hónapokban néhány jó meleg nap. Ma 31 fok van, tegnap is ilyen hőség volt – az itteniek fogalmai szerint. Péntek van, itt az év első nyári hétvégéje. Iskola nincs (elvileg július közepéig volna!), az időjárási előjelzések ma reggelig jó időt ígértek. A járványügyi kormányzat félt, hogy tízezrek fognak kitódulni a tengerpartokra és parkokba, és ott nem egymástól másfél méterre fognak napozni és piknikezni. Ez esetben pedig az egész jól-rosszul keresztülvitt karanténprogram összeomolhat, és csúnyán elszabadulhat a járvány. A rádió óránként bemondta: ne menjenek tömegesen a szabadba. Csakhogy ilyenkor mindenki azt gondolja: én nem tömegesen megyek, én csak a családommal, barátaimmal, kedvesemmel megyek… Nos, a járványügyisek imái meghallgatásra találtak: nyugat felől eső- és viharzóna közeledik, egész hétvégén esni fog. Bevallom, én, aki a kommunista propaganda alatt nőttem fel, azonnal arra gondoltam: álhír, így akarják megelőzni a tömeges szabadba-vonulást, úgyhogy meg kéne hallgatni a Szabad Európát, hogy mi az igazság az időjárással. (Sajnos a Szabad Európa megszűnt. Mikor indítják újra?) 

Az időjárástól függetlenül elmarad a Glastonbury Fesztivál, a világ egyik legnagyobb könnyűzenei fesztiválja, amit évtizedek óta Nyugat-Angliában, egy farmon rendeznek, több mint 200.000 résztvevővel. Érthető, hogy törölték, hiszen egy ilyen esemény az összezártság miatt a fertőzés melegágya. Az itteni Classic FM rádióállomás idős műsorvezetője két Schubert-impromptu között sóhajtva mondta, hogy ma kellene kezdődnie a Glastonburynek. Nyilván odajárt fiatalon, akkor még mást hallgatott. A fesztivált ötévenként kihagyják (mezőgazdasági szóval: ugaron hagyják), hogy a föld regenerálódhasson, a környékbeliekről nem is beszélve, legutóbb 2018-ban volt ilyen ugar-év (fallow year), erre most kényszerűségből megint az van. Minálunk is nagy a bánat, mert a párom – bár nem siheder már – elkötelezett Glasto-járó. Bár most épp kinézett az ablakon: „Jön három nap eső, azért ilyenkor nem jó Glastoban.”...

ITT OLVASHATÓ

HOL VAN MOST A BALLIBERÁLIS ÉRTELMISÉG?

VÁLASZ ONLINE
Szerző: LÁNYI ANDRÁS
2020.07.03.

...Pedig már majdnem történt valami.

Tavaly ősszel a világ nagyvárosaiban még tízmillió tüntető követelt határozott intézkedéseket a klímaváltozás ellen. A Fridays for Future, az Extinction Rebellion tizen- és huszonévesei rájöttek, hogy ez a játék az ő bőrükre megy. A Covid-19 azután úgy söpört végig az emberiségen, hogy a hülye is megérthette, mit jelent a globális egymásrautaltság. Amikor pedig a kormányok intézkedni kezdtek, nemcsak az alkalmatlanságuk lepleződött le, hanem az is megfordult egyesek fejében, hogy a közhatalom eszközeivel esetleg megfékezhető volna maga a technológiai-gazdasági világrend, amely egyre újabb csapásokat zúdít az emberiségre. Csak akarni kellene.

A döntéshozók azonban, mihelyt a járvány első hulláma alábbhagyott, nem csillapítani, hanem felpörgetni akarták a mókuskereket, elhárítva az akadályokat az olcsó biomassza (emberi munkaerő, állati hús) és más áruféleségek útjából az országok és kontinensek között. Utat a kamionoknak! Nagyobb légiforgalmat, több széndioxidot a levegőbe! Több óceánjárót a tengerekre, nagyobb vonóhálót a halaknak, több szermaradványt az élő vizekbe, az emberi szervezetbe! A haladás útját hulladék- és hullahegyek szegélyezik, ez már csak így van. „Amíg van élet / Jobb ölni” kiálthatnák Macbeth-tel, ha olvasnának még régóta halott fehér férfiakat. A zöldeket mindenesetre a pokolba kívánták (jólétünk ellenségei, álcázott kommunisták, ökofasiszták), azok pedig szokás szerint környezeti katasztrófáról huhogtak, csakhogy újabban egyre népesebb hallgatóság előtt.

És akkor Minneapolisban az intézkedő rendőr megölt egy – történetesen fekete – férfit. A rendőri brutalitásban rasszista indíték ezúttal nem játszott szerepet (az intézkedő rendőrök sem mind voltak fehérek, Minneapolis rendőrfőnöke pedig maga is afroamerikai), mégis: ebből a szomorú incidensből támadt minden idők egyik leglátványosabb antirasszista megmozdulása, amely az internetnek hála ugyanúgy körbejárta a Földet, mint a vírus. Többé senki sem beszél ökocidiumról, klímaváltozásról, a világméretű járvány okairól, de magáról a járványról is alig, amely ezekben a napokban tetőzik az utcai erőszak lázában égő Egyesült Államokban.

Ki törődik ilyenkor a bioszférával vagy az emberiséggel? Potomságok ezek, amikor végre kiderül, hogy a világ rasszistákból és antifasisztákból áll, és az is rasszista, aki az egészből szeretne valahogy kimaradni. Mert azt nem lehet.

Mégsem értek egyet azokkal, akik a mozgalom viharos sikerét a multinacionális tőke elterelő hadműveletével magyarázzák. Az etnikai háború kiújulása ugyan kapóra jött azoknak, akiket nyugtalanít, hogy a világ népei végre elkezdtek a valódi sorskérdésekről meditálni. Ilyenkor a leghelyesebb egymásnak ugrasztani őket. Ehhez azonban nem volt szükség titkos machinációkra. A globalizáció labirintusában eltévedt áldozatok, mint a kísérleti patkányok, egymást marják halálra, mielőtt még a kiutat megtalálnák. Látható ellenséget követelnek végre a láthatatlanok helyett (a vírusok, hálózatok, árfolyamok, üvegház-gázok, cserearányok, nanorészecskék és megabájtok helyett), akin sérelmeikért bosszút állhatnak, akivel szemben a gyűlölet közössége egyesíti őket sorstársaikkal, s így végre tartozhatnak valahová...

ITT OLVASHATÓ

A NAGY BAJ AKKOR VAN, AMIKOR TÖBB ILYEN SÉRTŐDŐS BÜDÖSBUNKÓ ÖSSZEVERŐDIK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2020.07.03.

Biztosan mindenki ismer legalább egy olyan embert, amilyet körberajzolok: az illető szeret mindenkinek beszólogatni. Tapintatlanul, durván, pofátlanul. Akár van köze az adott kérdéshez, akár nincs. Akár kérdezte valaki a véleményét, akár nem. Sőt, akkor szokott leginkább beszólni, ha nem kérdezték. Majd – lehetőleg sokszor, sokaknak – elmondja, tudja ő, hogy kemény, mint a kredenc sarka, de ő csak őszinte. Az őszintéket senki nem szereti – szerinte -, márpedig ő ilyennek született, őneki ez a fő jellemvonása és nem is érti az emberiséget, főként az imént vérig sértett illetőt, miért ennyire puhányok, túlérzékenyek. Hiszen ő nem bántó szándékkal mondta, amit mondott, és az ő feneketlen nyíltsága és igazmondása legendás, ezért kevés a barátja, de aki van, az aztán a sírig.

Ugyanez az ember abban a pillanatban vált színt és fordul ki magából üvöltve, toporzékol, csíp, rúg, harap, habzik a szája és sértődik meg vérig és esküszik bosszút, amint valaki róla, az ő tetteiről merészel véleményt mondani, és az a vélemény nem kompatibilis az énképével. Röviden: az őszinteségre hivatkozva ő letiporhat bárkit, de ő maga nem bírja más őszinteségét, mert az támadás.

Ilyen típusú emberek bőséggel vannak a közéletben és a politikában is. Valószínűleg nem többen, mint a civil szférában, csak ők láthatóbbak. A nagy baj akkor van, amikor több ilyen sértődős büdösbunkó összeverődik. De hogy még pártot is alkotnak, az egészen egyedülálló...

ITT OLVASHATÓ

„A LÁNCHÍD-ÜGGYEL A KORMÁNY SAJÁT DUGÁJÁBA DŐLT"

HÍRKLIKK
Szerző: VÁSÁRHELYI MÁRIA
2020.07.04.

Elmagyarázná valaki, hogy miért is volna olyan ördögtől való, ha a Lánchídat a kormány újítaná fel? Szerintem tök rendben lenne. A Lánchíd épsége, rendben tartása az egész ország ügye. Ha jogilag a fővárosé is, valójában mindannyiunké. Ráadásul, mivel a világörökség része, ezért jogilag is az állam feladata a megóvása, szükség esetén felújítása. Mindemellett a kormány anyagilag folyamatosan vérezteti ki a fővárost, aminek ezért nincs pénze a felújításra, az államnak viszont duzzadnak a zsebei, hiszen elképesztő baromságokra szórja szét az adófizetők által befizetett irdatlan mennyiségű adót. Ezt mindenki láthatja, hiszen ha van tűzijátékra 10 milliárdja, MotoGP pályára 65 milliárdja, a felcsúti focira 68 milliárdja – és a sor vég nélkül folytatható –, akkor nyilván össze tud kaparni vacak 20 milliárdot az ország jelképére, a Lánchídra. Kiváltképp, mivel reggeltől-estig attól hangos az éter, hogy ők az igazi patrióták.

Szerintem ők is érzik, hogy túltolták ezt a Lánchíddal kapcsolatos szívatást. Gondolom, a közvélemény-kutatásokból kiderült, hogy ezt nem tudják olyan egyszerűen letolni a #amagyaremberek torkán. S ha valaki arra gondolna, hogy azért nem szabad hagyni, hogy a kormány újítsa fel a hidat, mert ebből komoly propagandatőkét tud felhalmozni, akkor meg kell nyugtatnom, hogy akár felújítják Karácsony Gergelyék, akár nem, úgyis azt fogjuk hallgatni a következő négy évben, hogy alkalmatlan és nem tudja összeszerelni az IKEA ágyat.

Viszont a fővárosnak alig van pénze, és ha a kormány átvállalná a híd felújítását, akkor a megmaradó pénzt felhasználhatnák eredeti céljaik egy részének megvalósítására: a rászorulók segítésére, a kulturális intézmények támogatására, a gyermekétkeztetés támogatására, a fedél nélkül maradók elhelyezésére stb. A budapestieket pedig szerintem egyáltalán nem érdekli, hogy ki újítja fel a Lánchidat, csak az, hogy ez megtörténjen. Ez egyetlen plusz szavazatot sem fog hozni nekik...

ITT OLVASHATÓ

MI LESZ A KÖZÉRDEKBŐL KIZSIGERELT ORVOSOKKAL A KATA SZIGORÍTÁSA UTÁN?

HVG
Szerző: hvg.hu
2020.07.04.

Miközben az orvosi kamara az önkéntes túlmunka-szerződések felmondását lebegteti, addig az orvosok többsége e nélkül is kizsigereli magát. Ha nem tennék, az egész rendszer bedőlne. Zavaros viszonyok, de a jéghegy csúcsa láttán is világos, hogy a végletekig agyonhajszoltak az orvosok.

Az orvosok jelentős része messze túlteljesíti a rabszolgatörvényben jóváhagyott, négyszáz órás túlmunkát. A közalkalmazott orvosok többnyire vállalkozóként hajszolják magukat, önkéntesen, hiszen bérüket így tudják feltornázni. 2021-től, a kisadózókra vonatkozó, épp a színlelt foglalkoztatást kiszűrni hivatott szigorítás után ez annak ellenére nehéz helyzetet idézhet elő, hogy az új rendelkezések alól mentesülnek az egészségügyi alapból finanszírozott vállalkozások.

Néhány területen kreativitásra lesz szükség, ha a törvényben előírt ügyeleti sort ki akarják majd állítani, de az is előfordulhat, hogy egészségügyi ellátások sora szűnhet meg, hiszen így fokozottan jelentkezhet a munkaerőhiány...

ITT OLVASHATÓ

"A KORMÁNY NEM KÉRDEZ, ELVESZI, AMIT AKAR" - INTERJÚ TÜTTŐ KATA FŐPOLGÁRMESTER-HELYETTESSEL

NÉPSZAVA
Szerző: SZALAI ANNA
2020.07.04.

A főváros el fogja utasítani a kormány tűzibombák Lánchídra telepítésére vonatkozó kérését – árulta el Tüttő Kata főpolgármester-helyettes, aki azt sem titkolta, hogy az M3-as metró valamennyi kivitelező cége vis majort jelentett.

- A Fidesz szinte összes prominense elmondta már, hogy a Lánchíd felújítására megvan a pénz, mivel a fővárosnak jelentős értékpapír állománya van. Az összeg egyre növekszik: Gulyás Gergely miniszter még 140 milliárd forintot mondott, Orbán Viktor már 180 milliárdról beszélt. Melyik szám igaz? 

- Az összeg valóban változik. Budapest ugyanis minden befolyó összeget befektet, akár egy-két napra is, hiszen a legkisebb kamat is jól jön. Így ha egy nagyobb befizetés, mondjuk az iparűzési adó fővárost megillető része megérkezik a számlára, akkor a lekötött összeg akár 180 milliárd is lehet. De néhány nap múlva lecsökkenhet több tízmilliárddal, attól függően, hogy a különféle közszolgáltatásokra mennyit kell költeni. Valószínűleg máskor nézett rá a fővárosi számlára Orbán Viktor és Gulyás Gergely. 

– Ha valóban van ennyi, miért nem lehet a Lánchíd felújítására költeni? 

A gond az, hogy ez a pénz nem valamiféle többlet, ennek az utolsó vasig megvan a helye. Sőt, serpenyő másik felét 240 milliárd forintnyi előző városvezetés által eldöntött fejlesztés, 114 milliárd forint hitel húzza, illetve mindaz, amit Tarlós Istvánék nem végeztek el, mert nem volt rá pénzük. Ha lett volna, akkor vélhetőleg új légkondicionált metrókocsikat vettek volna, nem küszködne a BKV 30 éves buszokkal, nem lenne kérdés a földalatti vagy a fogaskerekű rekonstrukciója, a föld alatt lévő vízcsövek állapotáról nem is beszélve. Ha az előző városvezetésnek ennyi megtakarítása volt, akkor miért hanyagolták el annyira a fővárosi utakat, hogy most 3 millió négyzetméternyi vár felújításra? De nem volt pénz. Tarlóséknak se volt, akármit mond most. A rezsicsökkentés, az adóelvonások a jelenlegi szigorítások előtt is azt eredményezték, hogy semmire se jutott elég...

ITT OLVASHATÓ

KUNCZE: NEM SIMICSKA NEVEZTE ELŐSZÖR GECINEK ORBÁN VIKTORT

HÍRKLIKK
Szerző: KARDOS ERNŐ
2020.07.04.

„Várjuk ki a végét” címmel, a napokban jelent meg Kuncze Gábor memoárkötete. Az ismert politikus – Mihancsik Zsófia kérdéseire válaszolva – beszámol azokról a négyszemközti beszélgetésekről, amelyeket az elmúlt három évtizedben a politika szereplőivel folytatott. Kuncze ugyan nem akar senkit leleplezni, de garantálja, hogy néhányan biztosan kellemetlenül fogják magukat érezni. Azok a közszereplők bizonyosan, akik a rendszerváltáskor az ország jövőjét akarták jobbá tenni, de most saját zsebre dolgoznak.

– A visszaemlékezéseinek címe, hogy „Várjuk ki a végét”. Van elképzelése, hogy mi lesz annak a vége, ami itt Magyarországon folyik?

– Fogalmam sincs, de azt tudom, hogy semmi sem tart örökké. Szerintem csak rajtunk múlik, mi lesz itt a jövőben.

– Persze a könyve inkább a múltról szól, a jegyzetei alapján készült kötet a rendszerváltás utáni időket eleveníti fel. Megtudunk majd olyasmit, amit eddig még nem is sejtettünk? Vannak a könyvben nagy leleplezések?

– Tévedés ne essék, ez a könyv nem a leleplezés szándékával készült, mindössze – a jegyzeteim alapján – felidézi, hogy mi történt aktív politikai pályafutásom alatt, illetve az elmúlt tíz évben. A legszemélyesebb élményeimet szeretném megosztani az olvasóval. A leleplezés távol áll tőlem. Az persze kétségtelen, hogy az általam felidézett történetek korábban biztosan nem kerülhettek nyilvánosságra. A négyszemközti megbeszéléseimről mindig alapos emlékeztetőket készítettem, és ezek között akadnak meglehetően érdekes információk. Ezek nyilvánosságra kerülése miatt, néhányan biztosan kellemetlenül fogják magukat érezni. De őszintén mondom, mindezt nem a leleplezés szándékával teszem...

ITT OLVASHATÓ

LEGALÁBB ÖTMILLIÁRDOT KAPOTT A WIZZ AIR, AMIÉRT HAZAHOZTÁK KÍNÁBÓL A LÉLEGEZTETŐGÉPEKET

444.HU
Szerző: HORVÁTH BENCE
2020.07.04.

A Népszava írt arról, járatonként 72 millió forintba is kerülhetett, hogy a Wizz Air egészségügyi eszközöket szállított Magyarországra. A lap információi szerint így még annál is több pénzt költhetett a kormány az egészségügyi eszközök beszerzésére, mint amit a külügy nemrég elismert: akkor 300 milliárd forintról volt szó, de abban még nem szerepelt az elsősorban Kínában megvásárolt lélegeztetőgépek hazaszállítása. Amúgy hogy ezek milyen típusú és felszereltségű gépek, azt a mai napig nem tudni. 

A lap közérdekű adatigénylés során tudta meg, hogy az állam

tavasszal mintegy 4,713 milliárd forintot fizetett a kormány a Wizz Air-nek 65 olyan járat után, amely egészségügyi eszközöket és védőfelszerelést hozott haza.
És ez biztosan nem a végösszeg, hiszen a Wizz Air legalább száz alkalommal repült már a két célállomás között. Ezért a Népszava becslése szerint a végösszeg jelenleg valahol 7,2 milliárd forint körül járhat...

ITT OLVASHATÓ

ASCHER TAMÁS: A MI EGYETEMÜNK MINDEN ÜLDÖZTETÉS ELLENÉRE IS JOBB ÉS SIKERESEBB, MINT A RIVÁLISÉ

24.HU
Szerző: LÁSZLÓ PÁL
2020.07.03.

Kultúrharc kétszáz éve zajlik Magyarországon. Ascher Tamás akár Vidnyánszky Attilával, akár a színművészeti egyetemet bíráló vidéki igazgatókkal is leülne beszélgetni, de azt ő sem cáfolja, hogy már nem sok értelme van. Interjú.

Tévedek, vagy a Színház- és Filmművészeti Egyetem elveszett ebben a harcban? Nem nagyon látszik olyan forgatókönyv, amelyben a kormány kiáll Vidnyánszky Attila mögül.
Nem tudom, hogy pusztán Vidnyánszky Attiláról van-e szó, vagy komolyabb érdekkörök is állnak az átszervezés mögött. Erre látszik utalni az alapítvány pár hete nyilvánosságra hozott nevéből váratlanul kitörölt szó: az „Egyetemért” – tehát mintha duzzadni látszana a készülő konglomerátum, amelyben újabb érdekcsoportok is részt óhajtanak venni. De akárki mögött is áll valójában a hatalom, az esély a tisztességes elbánásra nem nagy. Némi mozgásterünk azért talán van, mikor tárgyaló delegációnk a kuratóriummal, ha kineveződött, elkezdi megvitatni az új szervezeti és működési rendet. Akkor derül majd ki, hogy mekkora mozgástere van a szenátusnak, a rektornak.

Aki most nincs kinevezve, vagyis kérdés, hogy ki választja a rektort.

Ha véletlenül volna rektor, akadna ürügy leváltani. De a lényeg az, hogy gyakorlatilag minden vagy majdnem minden eldőlt, mielőtt velünk kommunikálni kezdtek volna. A különböző indokok hangoztatása – részben a segítőkészség, a fejlesztési szándék demonstrálása, másrészt a legkülönbözőbb természetű, egymásnak is ellentmondó bírálatok, szidalmak, sértegetések – mind pusztán utólagos szatírjátékai egy a nyilvánosságtól takarva lejátszódó drámai eseménysornak, arról lenne érdekes tudni valamit. Vizsgáljuk meg a szatírjáték egy jellegzetes epizódját: egy pár nappal ezelőtt lezajlott beszélgetést az ATV-n L. Simon Lászlóval.

„Sehol nem volt balhé, egyetlen más egyetemnél sem. Mégis, miért sérülne a Színház-és Filmművészeti autonómiája, ha az összes többié nem sérül?” A jó szándékú, de totál felkészületlen műsorvezető: „Nem tudom.” L. Simon diadalmas válasza: „A hallgatók se tudják, akik kimentek tüntetni! Az egyetemi vezetők se tudnak rá válaszolni; ők fogalmaznak meg politikai vádakat, ahelyett hogy végigvinnénk a folyamatot, amelynek eredményeképpen hitünk és reményeink szerint sokkal korszerűbb és magasabb oktatási színvonalat produkálni képes egyetem fog működni.”...

ITT OLVASHATÓ

A KÖVETHETŐ ÁLLAMI REKLÁMPÉNZEK 84 SZÁZALÉKA NER-CÉGEKHEZ KERÜL

G7.HU
Szerző: BUCSKY PÉTER
2020.07.03.

A koronavírus-járvány hatására radikálisan csökkent a hazai cégek reklámköltése január és május között. A Kantar Hungary adatbázisának segítéségével az idei év első öt hónapjának reklámmegjelenési adatait vetettük össze a megelőző év hasonló időszakával. Listaáron számítva a magyar médiapiac reklámbevételei 6,9 százalékkal csökkentek, de a piaci költések ennél sokkal jobban, 7,4 százalékkal estek vissza. Közben az államiak még nőttek is 11,6 százalékkal.

A Kantar adataiból a bruttó reklámköltést lehet nyomon követni: a cég munkatársai a hirdetési listaárak és a megjelenések alapján számítják ki ezt az értéket. A médiapiacon azonban bevett gyakorlat a jelentős, egyes estekben akár 90 százalékos kedvezmények alkalmazása. Ezért a Kantar adatait a 2019-es, a Magyar Reklámszövetség által összeállított reklámtorta adataival vetettük össze, így médiatípusonként megkaptuk, hogy a bruttó költések mekkora része a nettó költés. Ez alapján pedig a 2020-as adatokat is nettósítottuk...

ITT OLVASHATÓ

BARTUS LÁSZLÓ: EZ TETTE TÖNKRE A BALOLDALT ÉS A JOGÁLLAMOT

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2020.07.03.

Meghallgattam Bolgár György “Megbeszéljük” című műsorának azt a részét, amelyben egy betelefonáló azt feszegette, miért nem foglalkozik a Klubrádió és a balliberális média a Németh Sándor-üggyel. A telefonáló nagyon jól beszélt, egyenesebben, mint az újságíró, akinek ez lenne a dolga. Azt is megmondta, hogy ha igaz, ami a Fesz lesz című könyvben van, akkor Németh Sándornak börtönben van a helye.

Bolgár György egy ideig próbálkozott azzal, hogy nem bizonyított vagy nem bizonyítható az ATV és a Hit Gyülekezete kétmilliárdos vagyonrészének ellopása (amit Bolgár György bármikor ellenőrizhetne, ha akarná, de az is elég, ha az Átlátszó.hu és a Magyar Hang közös oknyomozó cikkét elolvassa, amely megfelelő hitelességgel igazolta, hogy a Fesz lesz című könyvben írottak megalapozottak és igazak).

Aztán Bolgár György kimondta a valódi okot: ha a mi oldalunkon állókat kritizáljuk, akkor azzal gyengítjük az ellenzéket, és az ATV-be legalább még mindig bemehet az ellenzék. Most azt nem is mondom, hogy az ATV nem a mi oldalunkon áll, hanem Orbán Viktor oldalán. Ezt bizonyítja, hogy a jobboldali média is hallgat Németh Sándorról. Az ATV-t Orbán egyik oligarchája, Németh Sándor tulajdonolja és irányítja a háttérből, aki Orbán mellett kampánykörutakat szervezett. Az ATV a kijelölt karám, ahova válogatott emberek mehetnek be, a meghúzott határok között mozogva, és a végén egy ellenzéknek ártó műsorhoz asszisztálva.

Ez az Orbán által kijelölt terep, ahol mozoghatnak, totális kontroll alatt, és a kijelölt határokig. Amúgy a Klubrádió ugyanez. Helyesen mondta a betelefonáló, hogy ha 1848-ban lett volna Klubrádió és ATV soha nem tört volna ki a forradalom. A párhuzam is tökéletes, a liberális polgári demokrácia ellenfele ma is a “Szent Szövetség”, amelynek része Németh Sándor Hit Gyülekezete nevű vallási magánvállalkozása, bizniszegyháza...

ITT OLVASHATÓ

NEM CSAK FELCSÚTON VÁLT VALÓRA AZ ILLIBERÁLIS FUTBALLÁLOM

INDEX
Szerző: MIZSUR ANDRÁS
2020.07.04.

Valószínűleg maga Orbán Viktor sem gondolta volna, amikor még a Felcsút SE-ben focizott, hogy az 1800 fős falu csapata egyszer nemzetközi kupában indul majd. Márpedig a Honvéd 2-1-es legyőzésével szombaton eldőlt, hogy a Felcsút – immár Puskás Akadémia néven – harmadik helyen zárja az NB I.-et, vagyis a következő szezonban az Európa Liga selejtezőjében indulhat.

A Felcsút 2013-ban jutott fel először az NB I.-be, első évében a 14., a következőben 10. lett. 2016-ban kiestek, de ez nagyban az élvonal létszámcsökkentésének volt betudható. Mindössze egyetlen évet töltöttek az NB II.-ben, 2017-ben újra elsőosztályú volt a taopályázatokon taroló csapat. Az előző két évben 6-7. helyen végeztek, az idei bronzérem tehát nagy ugrás az akadémia jellegét egyre jobban elvesztő Puskásnak.

Nem először történik meg a futballtörténelemben, hogy egy csapat a semmiből felemelkedve ér el meglepő sikereket. Ami változik, hogy ezt saját erőből, vagy a politikának, esetleg egy gazdag befektetőnek köszönhetően viszik véghez...

ITT OLVASHATÓ

EGY EGÉSZEN SZOKATLAN JÚLIUS 4.

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2020.07.04.

Július 4-e a legnagyobb ünnepek egyike az Egyesült Államokban, amit idén a koronavírus-járvány miatt nem a hagyományos módon ünnepelnek majd az amerikaiak és az ott élő határátkelők. Mindenféle tippek, tanácsok születtek az amerikai oldalakon, ezek közül válogattam ki néhányat.

A parádék és a tömegek előtt rendezett tűzijátékok idén elmaradnak, illetve másképp rendezik meg őket, miként hagyományos nagy családi, baráti összejövetelek sem lesznek, vagy ha igen, akkor jóval visszafogottabb méretekben és keretek között.

A klasszikus július 4.

Mielőtt azonban megnéznénk, milyen lesz az idei július 4., érdemes talán visszatekinteni egy tipikus ünnepre, például arra, amiről pár éve Bumber számolt be Minneapolisból.

„Mivel július negyedikét sok amerikai a családdal, barátokkal tölti, ezért a grillezés elengedhetetlen része a napnak. (Egyébként is elengedhetetlen része az amerikai életnek, parkokban, tóparton is nagyban zajlik a sütögetés, legalábbis Minneapolisban és környékén, ahol a környezet ráadásul ezt lehetővé is teszi.)

Tehát az ember megveszi a húsokat, steaket, halat, s mi jó falat, folyik az elmaradhatatlan sör, és megy a beszélgetés. Mit mondjak, meglehetősen kellemes tevékenység…

Minneapolisban az idei július 4. (meg gondolom a többi is, de azokról nem tudok nyilatkozni) a nagy dzsemborik napja is volt, a Mississippi partján rengetegen voltak, ment az evészet, ivászat, és a koncertek sem maradhattak el.

Voltak egész színvonalasak is, például ez a James Brown-dal egész jól hangzott (nem is beszélve a táncra perdülő emberekről)...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/27. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2020.07.03.

P U B L I C I S Z T I K A

Váncsa István: Semmi se készül

Az a háromszázmilliárd, amelyről a frissiben beszerzett tizenhatezer léle­geztetőgéppel kapcsolatban oly sok szó esik, legyünk egészen nyugodtak, a legjobb helyre ment. Persze nem Kínába, apostoli kormányzatunk ugyan köztudottan na­gyon szereti Kínát és a kínaiakat, annál azonban több esze van, semhogy háromszázmilliárdot csak úgy lazán odalökjön nekik. Lopja a pénzt a mi apos­to­li kormányzatunk? Igen, de egyfelől az is munka, más­felől pedig háromszáz­milliárd nem aprópénz, azért még a mi legjobbjaink is hajlandók lehajolni, ha az utcán belebotlanak. Hogy mégis mekkora ös­szegről van szó, azt a közrendű állampolgár fel se bírja fogni, de azért csak próbálkozzunk. A ta­valyi év első hét hónapjában ennyi volt a ma­gyarországi szálláshelyek összesített árbevétele. Virágzó és szépen növek­vő idegenforgalom mellett, amikor a járványt még elképzelni se tudtuk volna. Vagy vegyünk egy má­sik, de ugyancsak ehhez a tárgykörhöz tarto­zó párhuzamot. Apostoli kor­mányzatunk tavaly márciusban határozott Ma­gyarország öt kiemelt turisz­tikai térségének fejlesztését illetően, és erre az öt projektre összesen háromszázmilliárdot szánt. Tavaly márci­us­tól egé­szen 2030-ig, merthogy természete­sen akkor is ugyanaz a brancs fogja gya­ko­rol­ni a hatalmat, amelyik már tíz éve tesz minket bol­doggá. Ráadásul a Magyar Turisztikai Ügy­nök­ség, amely ezt a pénzt kiporciózni hivatott, nem szociális intéz­mény. Kormánypárti képviselők és ábrándos tekintetű multi­mil­li­árdosok kas­tély­szállóit szokta támogatni, más szóval azért van, hogy az urak a zsák­mányon méltó körülmények között osztoz­kod­hassanak. De lám, három­száz­milliárdnyi jó magyar forint akkora összeg, hogy azt még Csák Máté földjén se egyszerre talicskázzák haza, hanem apránként, ahogy finom népeknél szokás...

Molnár Erzsébet: Social attachment

Berend T. Iván: Délibábos Közép-Európa

Gadó Gábor: Alaptörvény, mi az?

Kenesei István: Nemzeti egyetem, nemzeti tudomány, nemzeti könyvtár

Szűcs R. Gábor: Diplomatakeltető

A tervek szerint ősszel megindul Magyarországon a diplomataképzés. Posztgraduális oktatásról van szó, amelyért államtitkár a felelős. Honlapja szerint „a Magyar Diplomáciai Akadémia a Külgazdasági és Külügyminisztérium irányítása alatt működő oktatási intézmény. Ez az első olyan magyar diplomataképző, amely biztosítani tudja a magyar diplomáciai szolgálat egységes, magas szintű elméleti és gyakorlati képzését és az utánpótlásnevelést”1. Némi kétséget ébreszthet talán, hogy a leendő oktatók nevét nem ismerjük (bár a sajtóban Schmitt Pál és Gyurta Dániel neve is fölmerült). A tanulmányutak közül egyedül Erdélyt említették („erdélyi és egy választható határon túli tanulmányi kirándulás”)2. Ennek hasznos és szükséges jellegét nem vonva kétségbe a legalább ilyen hasznos Brüsszel (EU, NATO) és talán Genf (ENSZ-szervezetek, WTO), London (EBRD), valamint Bécs (EBESZ) közül legalább az egyik mintha hiányozna. Könnyen lehetséges, hogy ez a magyar külpolitika jelenlegi prioritásait tükrözi. De még azt sem igazán, mert ugyancsak kimaradt Trieszt, a Közép-európai Kezdeményezés (CEI) székhelye, úgyhogy e tekintetben most tanácstalan vagyok...

Kincses Előd: Petre Roman szelektív memóriája és a valóság
Losoncz Miklós: Brexit: megegyezés felé?

Az utóbbi hetekben az EU és az Egyesült Királyság közötti kilépési tárgyalásokon a retorika szintjén a felek álláspontjában a rugalmasság és kompromisszumkészség felé történő elmozdulás volt tapasztalható. A várakozásokat azonban visszafogják a brit miniszterelnök politikai játszmái és az a körülmény, hogy a tárgyaló felek álláspontja sok kérdésben még mindig távol áll egymástól. A koronavírus-járvány súlyosbítja a rendezetlen Brexit következményeit, amelynek valószínűsége továbbra is magas...

Kovács Zoltán: Ők látták

Böcskei Balázs–Német Szilvi: Szigorú apák sikerei a politikában

Szilágyi Gyula: Kóbor kutyák és emberek

Tábor Ádám: Najmányi László
(1946–2000)

V I S S Z H A N G

Pétervári Zsolt: Csere félidőben

Kornai János: Kiegészítő megjegyzés

Lipovecz Iván: Hamis német példák

Lányi Pál: Többség

Szále László: Hibaigazítás
P Á R A T L A N

-hg-: AKTIVISTA

-átkai: BEVÁSÁROLVA

ics: BELÉPÉS, KILÉPÉS

aha: A JÖVŐ ELKEZDŐDÖTT

-hágé-: EL, ÁT

pá-ti-: PÁRT, FOGÁS

K. F.: IDÉZET

msz: MIT JELENT?

Ladányi András: DÉJÀ VU?

-skó: NAGYAPÁK, NAGY FIÚK

Völgyi Ferenc: SIETSÉG

(celebrálja Nyerges András): HETI TEXTUS

Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/27. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2020.07.03.

F E U I L L E T O N

Csuhai István: „le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”
Tolnai Ottó nyolcvanéves

I N T E R J Ú

Demény Péter: „A reménnyel keresem"
Beszélgetés Gálfalvi György marosvásárhelyi íróval, szerkesztővel

K R I T I K A

Sinkó István: Képtörténetek

(A Várfok Galéria kiállítása 2020)

Különös és jó érzés úgy belépni egy kereskedelmi galéria ajtaján, hogy már a kiállítás címe elvonatkoztat. Mitől is? Attól a megszokott állapottól, hogy az adott kiállítás feltehetőleg a galéria egy művészének vagy művészeinek bemutató – évi rendes, kötelező – tárlata, melynek során a látogató megnézheti a friss alkotásokat meg az árakat, és dönthet, vásárol, vagy sem. Itt és most a Várfok Galériába lépve szembetűnővé válik a különbség, ez nem egy bemutató tárlat, nem képvásár, hanem valami más. A tárlat címe Rendkívüli művek, rendkívüli időkben, illetve Tájvédelmi körzet. Tematikus kiállítás a galéria művészeinek munkáiból, „hozott anyagból” álló érdekes és különös anyag tárul a néző elé...

Stőhr Lóránt: Úrfelmutatás

(Jan Komasa: Corpus Christi)

A harmincas évei végén járó Jan Komasa nagy ambíciójú rendező, aki kortárs drámák, bűnügyi tévésorozatok mellett nemzetközi visszhangot kiváltva egy kiszínezett, felhangosított második világháborús fikciós dokumentumfilmet (A varsói felkelés) és ugyanabból a témából akciódús történelmi játékfilmet (Varsó ’44) is rendezett. A Corpus Christi rendezőjeként erős kézben tartja ezt a lengyel viszonyok között botrányosnak ható történetet, határozott elképzeléssel vezeti a főszereplő színészeket, és jó érzékkel teremt közeget, a stílusos fényképezés azonban gyakran túllép a film egészét meghatározó realitáselven...

Végső Zoltán: Sokan lenni

(Hungarian FolkEmbassy: Báthory–Balassi–Bem–Balatonboglár – népzenével és régizenével a magyar–lengyel barátságról – Fonó, 2020; Subtones: Octopus – Tom-Tom Records, 2020)

Korszerű, modern, könnyedén elegáns jazzfunk formabontó megoldásokkal és kiemelkedő hangszeres játékkal. Jónás Vera és Kiss Flóra rokon hangfekvésüket az előadói habitussal teszik egyedivé, kiegészítik egymást, párbeszédet folytatnak, és mellettük olykor harmadik „énekesként” kapcsolódik be Subicz Gábor hosszabb trombitaszólóival. Ha majd újra élő zenét hallgathatunk, a Subtones bizonyosan ott lesz a pörgős buliéjszakákon...

Herczog Noémi: Roma Kurázsi

(Független Színház: Falunap – Gasztrotúraszínház a Gellérthegyen. Írta és rendezte: Balogh Rodrigó)

A Független Színház alkotói egyszerre végeznek oktató tevékenységet, építenek roma színházi hálózatot Európában és készítenek előadásokat. Olyan ez a társulat kicsiben, mint a jövő színháza, vagy úgy is mondhatnám, a normalitás: közösen dolgoznak benne romák, nem romák. A társulat oktató-előadó tevékenysége egyedi, jelenleg semmi mással nem összehasonlítható Magyarországon. Mert rajta keresztül a kultúra a magyar polgárosodás miniatűr modelljeként működik...

Fáy Miklós: Te is megölheted

(Verdi: Otello – Sony, 2020)

Nyomokban ez is egy Otello-felvétel, bár azt ma már nem engedheti meg a kiadó, hogy Otellót a címlapfotó kedvéért bekenjék bagarollal, Jonas Kaufmann-nak épp csak jó, egészséges színe van. A lemezhez kapcsolódó londoni előadásban még az sincs, őszes haj, fehér bőr. Egyelőre még nem találtak hozzá hasonló nemzetközi afrikai sztártenort, addig tessék használni a nézői fantáziát...

Siba Antal: Álomcsapat

(Futball a televízióban)

Igen, ez a helyzet. A tizenegyből tíz hazánkba szakadt külföldi, egyáltalán nem neves játékosok. Nem lenne ezzel különösebb gond, ha egyrészt nem költene a kormány különböző csatornákon keresztül évi tízmilliárdokat a sportágra, ezen belül az utánpótlásnevelésre...

Torma Tamás: Életszeszély
Centrumban a periféria

(A PPKE kiürülő piliscsabai kampusza)

25 év után a Pázmány Péter Katolikus Egyetem elhagyja Piliscsabát, és véglegesen a pesti Palota-negyedbe teszi át székhelyét. Nagyjából párhuzamosan azzal, hogy a Természettudományi Múzeumot sitty-sutty, éppen Debrecenbe telepítenék (kell az a Ludovika, teljesen) az 1994-ben átadott piliscsabai kampusz Budapesttől 24 kilométerre és egyórányi vonatútra mégis csak túl messzinek bizonyult, ez szerintem már a hallgatói jelentkezések számát is befolyásolhatta...

Csehy Zoltán: A villamos hangja májusban

Villányi László: Mindenek előtt. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 88 oldal, 2990 Ft

A legveszélyesebb kerti évszak a május. A május féktelen buzgalma a városig terjed: „Még a villamosnak is más hangja van májusban”. Május mindent áthangol, a májusok emlékezete, időkezelése, asszociativitása, vitalitása, sőt vállalt romantikája hatja át Villányi új verskötetét...

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...

Deczki Sarolta: Ex libris

Lakner Lajos (szerk.): Tar Sándor: A lehetőség
Dezső András: Maffiózók mackónadrágban
Hercsel Adél: Láthatatlan pokol
Stalter György: Régi / új képek

Darida Veronika: Tolnai arborétuma

Tolnai Ottó: Titorelli faiskolája. Forum Könyvkiadó Intézet–Ferenczy Múzeumi Centrum, Újvidék–Szentendre, 2020, 78 oldal, 3490 Ft

Milyenek Tolnai Ottó fái? Elsősorban nem fák, sokkal inkább táncoló fűszálak, hajladozó pálcikaemberek, felszálló szitakötők, madárcsontvázak, kibogozhatatlan írásjelek. Valamennyi kép csupa finom rezgés, remegés. Dante a Paradicsom egy helyén azt írja: „az a művész, aki tudja mesterségét, de gyönge keze reszket”. A remegő kéz, melyet önmaga kapcsán Tolnai is megemlít, szükségszerű alkotói állapot, termékeny hezitálás a fehér papír előtt. Ennyiben az írás nem különbözik a rajzolástól. Tolnai Ottó a fák nem-rajzolásával töltött évek során azzá vált, ami mindig is volt: képíróvá...

Laczó Ferenc: Csődjelentés

Ungváry Krisztián: Horthy Miklós. A kormányzó és felelőssége, 1920–1944. Jaffa Kiadó, Budapest, 2020, 224 oldal, 3999 Ft

A szerző Horthy revíziós politikáját illetően úgy ítél, hogy a revízió lehetőségének felvillanása a kormányzó esetében visszatérően józan ítélőképessége elvesztéséhez és közjogi korlátainak semmibevételéhez vezetett. Sőt mi több, a nyugati hatalmak viszontbiztosításának elengedésével a revízió ügyét a német–olasz szövetség háborús szerencséjétől tette függővé, a Romániával való vetélkedés esetén pedig – reálpolitikai megfontolásokat felülírva – határozottan elzárkózott a szovjetek bevonásától, amivel érdemben rontotta az erdélyi magyarság későbbi esélyeit...

Erdős László: Fel kell szabadítanunk az állatokat?

Peter Singer: Az állatok felszabadítása. Fordította Garai Attila. Oriold és Társai Kiadó, Budapest, 2019, 284 oldal, 2950 Ft

Ha egy ártatlan embert megkínoznak, azt a többség erkölcsileg elfogadhatatlannak tartja. Singert az a kérdés foglalkoztatja, hogy miért tartjuk a kínzást etikai értelemben rossznak. Azért, mert a megkínzott ember intelligens? Vagy mert képes valamely nyelven kommunikálni? Nyilvánvalóan nem; az intelligenciának és a kommunikációs képességnek semmi köze ahhoz, hogy a kínzás helytelen. Singer szerint egy embert megkínozni azért rossz, mert az illetőnek ez szenvedést okoz. A szenvedés okozása az, ami miatt a kínzás erkölcstelen. És éppen ez az, amiért állatokat kínozni szintén erkölcstelen. Singer meggyőzően érvel amellett, hogy az egyenlőség elve minden olyan élőlényre érvényes, amely képes szenvedni és boldogságot átélni...

Weiss János: „Csak ne ez a dal [...]”

Ketten egy új könyvről – Spiró György: Malaccal teljes éveink. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 88 oldal, 2499 Ft

A középosztály látja az alatta tátongó szakadékot, tudja, hogy van vesztenivalója, és szorong. Ezért ki van éhezve a populista ideológiákra és az archaizáló magyarázatokra. Itt a kontextus nemzetközivé tágul, miközben megállunk az előtt a nagyon fontos kérdés előtt, hogy a XXI. század második évtizedében Magyarországon hogyan kerülhetett sor a horthysta és a kádárista ideológia „sikeres és nagyszabású” szintézisére.

Ötven év szomorú története. Egy generáció perspektívájából elbeszélve. A mai fiatalok csak bizakodhatnak benne: „csak [újabb ötven év múlva] ne ez a dal legyen”. (Cseh Tamás – Bereményi Géza: Tíz év múlva.)...

Klajkó Dániel: „Nekünk utat / Kelet mutat, / ezért ugat / ránk a Nyugat”

Ketten egy új könyvről – Spiró György: Malaccal teljes éveink. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 88 oldal, 2499 Ft

A címadó szöveg a könyv legszemélyesebb alkotása, ami látleletét adja az író egyetemi tanulmányainak és az Eötvös Collegiumban eltöltött koleszéveknek. A kötet leghosszabb egysége kiváló példája annak, hogyan lehet az iskolában szerzett személyes emlékekről bárminemű pátosz és nosztalgia nélkül beszélni. A szöveg egyszerre lenyomata a pálya eleji szárnypróbálgatásnak, a szervezkedő kulturális- és értelmiségi mozgolódásoknak, egzisztenciális lehetőségeknek, miközben azok kisiklásáról, lehetetlenségéről is beszél, és lefesti ezeknek a szervezkedéseknek az ideológiai terrénumban való bizonytalan működését is.

I R O D A L O M

Grecsó Krisztián: Nem érdekel

A Füvészkertből át lehetett volna sétálni hozzánk, és nincs ebben semmi metaforikus, konkrétan ez volt a helyzet. A klinika petyhüdt kertje és a vörösingesek tanyájának titkos zugai között egy régi gyerek, aki még a nyitott gangok lekvároskenyér-ízű világában serdült, tudta volna, merre forduljon. De, még egyszer mondom, ennek semmi jelentősége. Mint ahogy az is csak véletlen egybeesés, hogy a Gogol utcai lakásunk, ahol a szövegkönyv ősét írtam, abban a házban volt, melynek a pincéjében Fábri legendás filmjének forgatásához – a hatvanas évek legutolján – berendezték az öltözőket. Mártuska, a szomszéd özvegyasszony, rátarti, eredeti lakó, ’57-ben költözött az akkor épült házba, és úgy mondta: – A szenes pincében lakott a kis Nemecsek! – Anthony Kempet ott spriccelték izzadt homlokúra, mélyen hallgatott benne a nyolcadik kerületi zsidó fiú, csupa kisbetűvel, magyar hangja Ősz Róbert. Néztem Mártuskára másnaposan, a vígszínházi premiert követő októberi reggelen újságolta el ezt, lágy, zselatinos kedvességgel a hangjában, mintha régóta jóban lennénk, pedig addig a köszönésemet se fogadta...

Tóth Krisztina: Lépegető

Dr. Kreutzer a jegyzetei alapján úgy számolt, hogy a balesetnek legalább két éve kellett történnie. Tudni szerette volna, hogy hol tart ez az asszony a gyász folyamatában, mennyire stabil lelkileg, hogy valóban terhelhető-e, ahogyan állítja, és nem csak menekül egy másik, nehéznek feltételezett feladatba. Semmi szüksége nem volt olyanokra, akik a figyelmüket akarják elterelni valami szerintük hősies, erejüket meghaladó vállalással. Kiegyensúlyozott, elszánt emberekre vágyott, miközben tudta, hogy maga a munka kifejezetten vonzza majd az olyanokat, akik a saját feldolgozatlan problémáik, zavaros szorongásaik elől futnak egy olyan helyzetbe, ahol a szorongás végre körvonalat, sőt, bizonyos értelemben célt, nemes célt is kap majd.

Nemes cél! Finoman, féloldalasan elmosolyodott, végigsimított a bőrnotesz lapjain.

A nő nem válaszolt rögtön. Töprengett, mintha össze akarná szedni a gondolatait, mielőtt felel. A nyakán enyhén megereszkedett a bőr, amitől az áll vonala kissé fellazult, de még így is felidézhető volt az egykori arc harmonikus, kerekded vonala. A nyakában ezüstláncot viselt, a láncon pedig egy zománcozott, kék szívet, ami érdekesen rímelt a szemére.

Szép, kék szeme volt. Megtört, de szép.

Dr. Kreutzer várt. Ügyelnie kellet, hogy ne alakuljon ki valamiféle hamis egyezség, olyan látszat, mintha ez az asszony terápiába járna hozzá. Nem akarta, hogy rábízza magát, és most, a beállt csendben kicsit meg is bánta, hogy ilyen gyorsan, szinte mohón visszakérdezett a fiára.

– Rendet raktam – kezdte vontatottan a nő, és nem nézett fel, hanem valahová belülre figyelt. – Apránként, szépen, mindenütt rendet csináltam.

Tulajdonképpen hetekig csak pakoltam, jártam körbe a lakásban. Külön a nyári, külön a téli ruháit. Mindenét. A cipőket, a régi kesztyűket. Úgy értem, az orkánkesztyűket. Olyanokat később nem hordott, de valahogy megmaradtak.

Annyi minden megmaradt...

Egressy Zoltán: Zongorán kísér: a szerző
– közhelymonológ Dukay Nagy Ádám emlékére –

Bús barátom, egykoron kétkezes elbeszélést tervezgettünk. Közös írásművet kínos, modoros, álvagány, végtelenül elcsépelt szókapcsolatokat tartalmazó mondatokkal. Soha nem kezdtünk hozzá. Halálod miatt egyedül kell megírnom. Eddig vártam vele...

...csak most visz rá a lélek. Pedig sok víz lefolyt a Dunán, mióta bemondtad az unalmast. Olaszba repesztettem épp, a csigazabálóknál összetákolt verdámban csekkoltam az üzit. Dobtam egy hátast. Csak néztem ki a fejemből. Most végre felveszem a fonalat, pedig az a nagy büdös helyzet, hogy cefetül el vagyok havazva. Isten az atyám, így görbüljek meg. Okézsoké, ez egyéni szocprobléma. De nem akarok addig malmozni, míg a hamut is mamunak mondom, belecsapok a lecsóba. Próba, cseresznye. Igazam van, vagy igazam van? Lássuk, miből élünk.

Mióta beadtad a kulcsot, én is megjártam a hadak útját. Húzom az igát, pedig már nem érzem a bugit a lábamban. Szarul vagyok, de büszkén. Itt se minden fenékig tejfel, a csapból is az folyik, hogy szar van a palacsintában. Nem a királyi tévében, az másik kávéház. Lényeg a lényeg: kiveri a biztosítékot, amit pölö állam bácsi művel. Nem vagyok semmi jónak az elrontója, virágozzék minden virág, Simándy. De Isten látja a lelkem, tele van a hócipőm. Élek a gyanúperrel, hogy elgurult a gyógyszerük. Ide a rozsdás bökőt. Erről szól a történet...

Pénzes Tímea: Súlyok

Pénzes Tímea: Tócsa

Nagy Márta Júlia: Oblomova beszélget a halottakkal

Nagy Márta Júlia: Moira

ITT OLVASHATÓ

INFLÁCIÓ: MÍTOSZ VAGY VALÓSÁG?

G7.HU
Szerző: SOLYMOS MÁRTON
2020.07.03.

(Solymos Márton az Alapblog szerzője.)

A gazdasági világválság után (a modern korban) példátlan pénznyomtatásba kezdtek a vezető jegybankok, valamint a fejlett piaci jegybankok árnyékában élő kisebb fejlődő piaci jegybankok számára is megnyílt az út a lazítás felé. A koronavírus-járvány márciusi nyugati megjelenése után az európai és amerikai monetáris döntéshozók újra befűtötték pénznyomdáikat, és hetek leforgása alatt dollár és euró százmilliárdokat nyomtak a pénzpiacokra.

Csakúgy, mint tíz évvel ezelőtt, most is vannak, akik rossz szemmel nézik a monetáris bázisok hirtelen bővülését. Ahogy a bevezetőben írtam, a pénznyomtatás jelensége csak a modern – Bretton Woods utáni – érában egyedülálló. Ez nem is meglepő, hiszen a lebegő devizák bevezetését követően a legtöbb vezető gazdaságnak a magas inflációs nyomással kellett megküzdenie, így a pénznyomtatás témaköre nem kerülhetett elő. A huszadik század első feléből azonban korántsem ismeretlen a pénznyomtatás fogalma. Legtöbbjük valamelyik világháborúhoz vagy a háborús időszak utáni helyreálláshoz kapcsolódik. Ezen esetekből kiindulva – és a modern zimbabwei és venezuelai esetekkel tarkítva – rengeteg kritikát lehet olvasni a modern jegybanki programokkal kapcsolatban...

ITT OLVASHATÓ

MATOLCSY MENJEN A BÜDÖS FRANCBA!

1000 LEÜTÉS BLOG
Szerző: HaFr
2020.06.29.

Nem lőnék utána Jótündér kartárs jól megírt posztjának a Vincent blogon -- amiért idecitálom a reálisan várható 6-7%-os GDP csökkenés helyett az idénre 2-3%-os növekedést jósoló (sacc per kábé 4 ezer milliárd forint a differencia), jelenleg éppen 356 forintos euróval operáló (stb.) Matolcsy vágyálmait, az az, hogy íme, egyetértsek vele. MINDEZ, amiről írt és itt lejjebb idézem, a modernizálódó Magyarország programja lehetne... (lehetett volna szisztematikusan alkalmazva 2010-től, vagy 1990-től, huh, lássuk, mit veszítettünk az "elitünkkel"), ha nem volna az őt alkalmazó Orbán valósága éppen -- teljesen véltlenül -- az Augiász-istálló Pro változata, kivéve, hogy a lovakat már ellopták belőle. Azaz elég pontosan tudják, mi kéne, ha vóna, de ellopják, a trágyát meg itt hagyják a népnek. Szóval menjen Matolcsy a büdös francba...

ITT OLVASHATÓ