2018. december 27., csütörtök

RÁADÁS: KISPÁL ÉS A BORZ - FISHING ON ORFÜ 2016

YOUTUBE
Szerző: KISPÁL ÉS A BORZ
2016.



A Fishing on Orfűn 2014-ben tartotta első tematikus visszatérő koncertjét a legendás Kispál és a Borz. A három évre tagolt rendhagyó újjáalakulás időrendben veszi sorra a zenekar életművét: 2014-ben az első három lemez legjobb dalaiból válogattak, 2015-ben a középső, míg 2016-ban a lezáró korszak következett...


RÁADÁS: HIPERKARMA - FISHING ON ORFÜ 2017


YOUTUBE
Szerző: Hiperkarma
2017.


A hiperkarma 2017-es koncertje a Fishing on Orfű fesztiválon. 

Rendezte: Kálocz Tamás 
Vágás/színezés: Fekete Gyula 
Hang keverés/master: Kálocz Tamás 
Felvétel: Prodart Movie 

A 2017-ben 10 éves Fishing on Orfű a jubileum apropóján elérhetővé tette az elmúlt évek teljes archívumát - így már több mint 500 koncertfelvétel található meg a weboldalon: http://fishingonorfu.hu/archivum
...

SZÜDI JÁNOS: KÉSZÍTSÜNK SZÁMVETÉST!

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZÜDI JÁNOS
2018.12.26.


A Horthy-korszak propagandája Trianon revíziójára, az antiszemitizmusra és az antibolsevizmusra épült. Mindhárom kitartott huszonöt évig, széleskörű társadalmi támogatottságot élvezett, meghatározta a kül- és belpolitika irányát. Ebből a trojkából az ász Trianon volt, amely pártok fölötti nemzeti egységet hozott létre, s amelynek érezhető hatása van a mai kor közgondolkodására is. Jelszavak, jelképek, amelyek nem akarnak eltűnni a fejekből. Amelyek vad indulatokat gerjesztenek ma is.

Az Orbán-korszak propagandája a menekültellenességre, a másság elutasítására, az európai összefogás erősítésének aláásására épül. Mindhárom széleskörű társadalmi támogatottságot élvez, meghatározza a kül- és belpolitika irányát, ezért ennek a hatalomnak is jó esélye van a hosszútávú tervezésre. A menekültektől való félelem pártok fölötti nemzeti egységet kovácsolt össze, elhomályosítva a szegénység, az egészségügy, az oktatás minden gondját és problémáját, az egyre többször napvilágra kerülő, az ország legfelsőbb vezetését érintő korrupciós ügyeket.

A három majom
Úgy tűnik hazánkban igen kelendő a fülviasz és a szemellenző. A szájzárból viszont fogyhatna több is. A három majomból kettő elégedett lehet. A magyarok nem látnak, nem hallanak. Vakon és süketen szidják a kormány által kijelölt ellenséget. Valójában a harmadik majom is elégedett lehetne. Igaz, a magyarok sokat beszélnek, de keveset mondanak. A fejekben minden a régi: Mi magyarok vagyunk! Jobbak mindenkinél! Balsors által üldözött, ellenségeink által szétszakított nemzet. De, mi „Nem engedünk 48-ból, piros, fehér, zöld zászlóból,/Az aradi 13-mat, megbosszuljuk mindahányat,/Tűzzel, vassal sejehaj! Sírva vígad a Magyar!” (Kárpátia zenekar)

Sikerült! Ismét sikerült megtalálni a lehető legrosszabb megoldást. Megállítani, visszafordítani az idő kerekét. Ezt az eredményt demokratikus úton, szabad választások útján sikerült elérni. Korunk miniszterelnöke büszke lehet teljesítményére: egy ingatag demokráciát sikerült átalakítania biztos talajon álló diktatúrává.
Vajon mi az, ami összehozta, összetartja a tábort? A kiszolgáltatottság? A félelem? A tudatlanság? A tájékozatlanság? Az irigység? A vakhit? Mindez együtt és külön-külön. Létezik azonban egy mindennél szilárdabb kovász: a tisztességtelenség erénye. Azt mondják: ha a magyar utolsóként lép be a forgóajtón, akkor is elsőként jön ki. Ez az ügyeskedés jellemzi az országot, átitatva az itt élők lelkét. Kijátszani, kicselezni egymást, a hatalmat. Megkeresni, megtalálni a kiskaput. Csak az a fontos, ami nekem jó. Ezzel a mentalitással akadályozta meg hosszú időn keresztül a magyar nemesi osztály az ország fejlődését segítő reformok bevezetését, például a közös teherviselést, a jobbágyság felszabadítását, a nemzetiségi jogok érvényesítését. Ezzel a mentalitással alakították ki az itt élők az alámerülés taktikáját, a nem politizálás filozófiáját. Össznemzeti játék ez, amelynek szabályai egyre kifinomultabbá váltak, amelyben a tisztességtelen hatalom tudatosan rájátszik az alattvalók túlélés iránti igényére, szándékosan teremt olyan helyzeteket, amelyek csábítanak a normaszegésre, amelyek felett szemet lehet hunyni. Így válik mindenki a hatalom cinkosává, zsarolhatóvá, érdekeltté a változatlanságban. Annak a kisebbségnek kell félnie, amelyik nem akar részt venni az „aki nincs ellenünk, az velünk van” játékban...

EZEK VOLTAK AZ ÁTLÁTSZÓ LEGFONTOSABB ADATIGÉNYLÉSES TÖRTÉNETEI AZ AZ ELMÚLT ÉVBEN

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: ERDÉLY KATALIN
2018.12.27.


Az előző évekhez hasonlóan 2018-ban is rengeteg különböző témában és hivatalhoz adtunk be közadatigényléseket, és nagy port felverő információkat sikerült így nyilvánosságra hoznunk. Bizonyos esetekben az elmúlt évben is pereskednünk kellett a közérdekű adatokért, sőt, ismét előfordult, hogy a jogerősen megnyert per után feljelentést is kellett tennünk, hogy a pervesztes állami szervezet kiadja a kért információkat. 2018-ban minden eddiginél többször fizettettek velünk költségtérítést közérdekű adatokért, amelyeket a biztonság kedvéért néha el is homályosítottak. Összegyűjtöttük az idei legfontosabb adatigényléses történeteinket: ...

"A MAGYAR KORMÁNY MŰKÖDÉSI ELVE A TÖRVÉNYSÉRTÉS" - AZ EÖTVÖS KÁROLY INTÉZET ÉRTÉKELTE 2018-AT

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BÍRÓ MARIANNA
2018.12.27.


– Az elmúlt hetek történései éles fénybe vonták azt, amit régóta látunk: a magyar kormánynak működési elve a törvénysértés. Korábban, ha a jog morális megalapozása nem is érdekelte, a kormányzat az esetek nagyobb hányadában legalább aktuális céljaihoz hozzáigazította a törvényeket, míg ma már szép számmal találunk olyan eseteket, amikor a jogállam látszatára sem adnak – írja a 2018-as évet értékelve az Eötvös Károly Intézet (EKINT). A Majtényi László volt ombudsman által vezetett intézmény össze is gyűjtött olyan példákat, amelyet jól jellemzik a mai Magyarországot, azt a helyet, ahol a jog uralma megtört.

1. Az igazság kizárólag szabad vitában mutatkozhat meg. A parlamentarizmus alapintézménye, azaz ököltörvénye a nyilvános vita, a deliberáció. Enélkül sehol nincs működő parlament. A hatályos törvények szerint a törvényeket rendesen a kormány képviseletében terjesztik elő, amelyeket társadalmi vitára bocsátanak és elfogadásuk előtt általános, majd a bizottságokban és a plenáris ülésen tovább folytatott részletes vitában az Országgyűlés többször is megtárgyal.

A munkavállalók millióinak jogait érintő túlóratörvényt képviselői indítványra társadalmi és érdemi parlamenti vita nélkül, továbbá jogilag megkérdőjelezhető és a házszabályi rendelkezéseket is sértő módon fogadtatták el, amelyet aztán a köztársasági elnök habozás nélkül alá is írt.

2. Az Alkotmánybíróság megszállását, gerincének eltörését követően lassan a bíróságok tekintetében is saját bírájává teszi magát a nemzeti együttműködés kormánya. Ennek legújabb fejezete szerint a közigazgatási bíróságokról szóló, szintén december 21-én aláírt törvény alapján a jövőben a kormány embere nevezi ki azokat a bírókat, akik a kormány ügyeiben döntenek, miközben az Alaptörvényben szövegszerűen szereplő hatalommegosztás alkotmányos elve már nem érvényesülhet.

3. A közmédia propagandistáinak még a szájukat sem kell kinyitniuk, hogy hazudjanak. Azon túl, hogy olykor nyilvánvalóan tényt és hírt hamisítanak, a legnagyobb hazugságokat talán éppen hallgatással követik el. Megtehetik, mert a kormánypolitika mára gettóba szorította a sajtószabadságot. Ennek legutóbbi felvonásaként a történelem egyik legnagyobb médiaholdingját hozták létre. Ez a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány, amely a versenyjogi szabályok és a médiakoncentráció médiatörvényi tilalmának megsértésével jött létre, ám ez a tilalom nem érvényesülhet, mert nemzetstratégiai okra hivatkozva a kormány megakadályozza a törvény alkalmazását...

ORBÁN VIKTOR SZERETNÉ BETÖMNI A MAGYAROK SZÁJÁT, DE NEM LESZ KÖNNYŰ DOLGA

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.12.27.


Az egyik kezével elvesz, a másik kezével pedig visszaadja annak egy részét. Röviden így írható le az Orbán-kormány taktikája az utóbbi években. Úgy volt képes megszorítani a gazdaságban, hogy a legutóbbi időkig nem kellett komoly ellenállással számolnia a kormányzatnak, így nem csoda, ha ezt a gyakorlatot szeretné tovább vinni a következő esztendőkre is. Orbán Viktor olyan autokratikus rendszerek példáját követi, melyek a szabadságjogok megnyirbálása ellentételezéseként gazdasági növekedést, politikai alkukért cserébe akár a felső tízezerbe való bebocsáttatást ígér.

Orbán Viktor nagyon ügyel arra, hogy véletlenül se tűnjön úgy, mintha gesztusokat gyakorolna az ellenfelei irányában. Pedig az év vége közeledtével suttyomban visszavont a kormánya egy olyan törvényt, amely hatálybalépése esetén a gyülekezési jog korlátozásával járt volna. Röviddel az ünnepek előtt ugyanis annulálták azt a törvényhozásban megszavazott jogszabályt, amely szerint a nemzeti ünnepeken, emléknapokon és gyásznapokon nem lehetett volna demonstrálni a Kossuth téren. Kicsi engedmény az ellenzéknek, nagy a jelentősége viszont olyan szempontból, hogy megmutatja: apró gesztusokat ki lehet csikarni a kétharmados többségből kitartó és következetes ellenállással.

A frontvonalak az ünnepi bejgliknek köszönhetően egyelőre befagytak a kormány és a rabszolgatörvény elfogadása óta szinte permanensen protestáló ellenzék között, de mindkét fél tudja, hogy ez most a vihar előtti csend időszaka. Január elején újabb demonstrációk várhatók, és, ha a szakszervezetek is összeszedik magukat, akár komoly sztrájkhullám is végigsöpörhet az országon az év első heteiben. Orbán Viktort azonban nem olyan fából faragták, mint aki ölbe tett kézzel várja a dolgok alakulását, ő ugyanis megszokta, hogy irányítása alá veszi azokat a folyamatokat, melyek veszélyeztetik az országlását.

A Fidesz agytrösztje már nyilván kielemezte azt a helyzetet, amely a decemberi parlamenti törvénydömping elfogadása után alakult ki az országban. Az ellenzéki pártok soha nem látott egységben léptek fel a közigazgatósági bíróságok létrehozása és a túlóratörvény elfogadása után. Többezres tömeg demonstrált napról-napra Budapest, és olykor a vidéki városok utcáin azt skandálva, hogy: Elég volt! Ezt a jelszót értenie kell a Fidesz stratégáinak is, ugyanis azt jelzi, hogy olyan elégedetlenség halmozódott fel a tüntetők lelkében, amit már nem lehet apró gesztusokkal vagy lefitymáló kormányzati kommunikációval elnémítani.

A rabszolgatörvény elfogadása fontos motívum volt a tiltakozó hullám elindításában, ám, ha azt megelőzően korrekt politizálást, érdemi társadalmi párbeszédet tapasztaltak volna a polgárok a kormány részéről, nem tört volna fel ilyen elemi erővel az elégedetlenség. Orbán és csapata tehát valószínűleg már látja, hogy soroszással és migránsozással már csak a legelvakultabb kormánypárti szavazókat tudja magához édesgetni, a politikától eddig tudatosan elhatárolódó polgárok számára már kevés lesz az a nyomokban rasszizmust tartalmazó kommunikációs nyomulás, amit a közelmúltban téeszesített kormánysajtó produkál...

AZ ÁLLAM TITOKBAN ÁTJÁTSSZA AZ IDŐSGONDOZÁSI HELYEKET AZ EGYHÁZAKNAK, SENKI NEM MONDJA EL MELYIKNEK MENNYIT

MÉRCE
Szerző: KISS SOMA ÁBRAHÁM
2018.12.27.


A Népszava írta meg, hogy az állam gyors ütemben játssza át az idősgondozási ellátóhelyeket az egyházaknak – teljes titoktartás mellett, a nyilvánosság kizárásával.

A lap információi szerint egy 2017. elején megjelent kormányhatározat nyomán az 56.000 bentlakásos férőhely közül abban az évben 8.837, míg idén további 21.563 helyet adhatott le az állam az arra érdeklődő egyházaknak, vagyis a férőhelyek immár több, mint felét.
Azonban sem az állam, sem az érdekelt egyházak nem válaszoltak a Népszava kérdésére, mikor az átadott helyek pontos száma felől érdeklődött, ahogy azt sem tudni melyik egyház milyen arányban részesült az állami feladatok átvételéből.

Az egyházak titkolózása oly mértékű, hogy az Állami Számvevőszék is vizsgálódott az ügyben – melynek során a szervezetek gazdálkodását rendben találták, azonban a közpénzek felhasználásáról csupán a Magyarországi Evangélikus Egyház számolt el szabályosan, a nyilvánosság számára elérhető módon.

Eközben az ágazatból egyre menekülnek az ott dolgozók – van aki az egészségügyi rendszerbe, de akár kereskedelembe is – a bizonytalanság, az alacsony bérek és a fenntartóváltás miatt.

Sok helyen az intézmények átadásakor nincsenek az egyházak megfelelően informálva az állam felől, így nem tudnak megfelelően felkészülni a dolgozók alkalmazására, emellett az ellátószemélyzet és az ellátott idős emberek körében is feszültséget szül, hogy a nem hívők közül sokan nem szeretnének egyházi fenntartású intézményhez tartozni...

NINCSTELENEK KARÁCSONYA

KOLOZSVÁRI SZALONNA - VENDÉG
Szerző: TUKORÁNÉ KÁDÁR IBOLYA
2018.12.27.


„Kevesek bőségben lakomáznak, miközben túl sokaknak még az életben maradáshoz sincsen kenyerük.” /Ferenc pápa/ 

Karácsony másnapja, Debrecen, Petőfi tér. A város csendes, forgalom alig van. Aki teheti, az ünnep „fáradalmait” piheni ki. A nagy költőnkről elnevezett téren azonban már jóval 11.00-óra előtt gyülekeztek az emberek. Kisnyugdíjasok, egykor szebb napokat látott közmunkából élők, hajléktalanok, s sajnos sok család, kisgyermekekkel. Ők az ingyenes ételosztásra várnak, mint hosszú évek óta, az ünnep másnapján mindig.

A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Egyesülete és a Segíts a rászorulókon Facebook-csoport december 26-án a Petőfi térre hívta vendégségbe a városban élő szegényeket. Kis csapatunk igyekezett – ha csak pár órára is – szebbé tenni a térre érkezőknek Jézus születésének ünnepét. Tudjuk, nem pótolhatjuk a családi melegséget, de hisszük, amit XVI. Benedek pápa mondott: „Egy társadalom emberiességnek legfőbb mércéje az, hogy hogyan bánik a szegénnyel, az időssel, a beteggel, a gyöngével.”

Azt szerettük volna, hogy emlékezetes legyen 2018. karácsonya azoknak a nincsteleneknek is, akiknek nem futotta feldíszített fenyőfára, akik Szenteste még annak is örültek, ha nem hidegben, fázva, dideregve teltek az ünnep órái. Számukra a Megváltó születésére emlékezés is kizárólag a létért való küzdelmet jelenti. Nem csillogó-villogó kütyükre vágytak, csak egyszerű, hétköznapi csodára: minden nap jusson az asztalukra a család minden tagjának egy tál étel. Sok millió honfitársunk számára – 2018-ban – ez csak egy beteljesületlen, elérhetetlen álom.

A mi kis közösségünk minden hónap utolsó vasárnapján igyekszik a nélkülözők gondjain egy keveset enyhíteni. Tudják, számíthatnak ránk, ha esik, ha fúj, hidegben, melegben ott vagyunk a már megszokott időpontban a téren, s egy tál meleg étellel várjuk mindazokat, akiknek nem futja vasárnapi ételre. Ők a láthatatlan Magyarország, akinek nem jutott hely az élet napos oldalán. Számukra ismeretlen a karácsony varázsa, nélkülözve telnek az ünnep hosszú napjai.

Az ünnep alatt szünetel a hivatalos, állami szociális ellátórendszer, a népkonyhák zárva vannak. A nincstelenek a civilek, illetve néhány egyház által szervezett jótékonysági ételosztásokon juthatnak ételhez ezeken a napokon. A hosszú, ünnepi hétvégéken – bármilyen „furcsa” is – a szegény ember is éhes, de ezt eddig a hivatalos ellátórendszer – amely egyébként is ezer sebtől vérzik – nem vette figyelembe. Tudja valaki, hogy hány tízezer magyar gyermek nem jut egyáltalán ennivalóhoz az ünnep napjain? A 21.században, Európában nem lehet azt biztosítani, hogy a nélkülözők – felnőttek és gyermekek – az év minden napján ellátást kapjanak? Az ünnep alatt elárasztotta a médiát a kormány sokmilliárdos hirdetése a családok évéről. Vajon hány gyermek lakhatna jól a reklámra elköltött közpénzből? A reklámok kizárólag tehetősnek látszó családokat mutattak, pedig Magyarországon nem csak módosak élnek. A nyomorban élő családok vajon miért élnek kirekesztettként hazánkban, miért érzik másodlagos állampolgárnak magukat? Ők joggal vélekedhetnek úgy, hogy a karácsonyi „kötelező”, hivatalos szeretet, csak december 23-ig tartott...

" A SZEGÉNYEKNEK NEM CSORDUL LE SEMMI" - FERENC PÁPA ÉS A FELSZABADÍTÁSI TEOLÓGIA

ÚJ EGYENLŐSÉG BLOG
Szerző: HEGYI GYULA
2018.12.23.


A felszabadítási teológia fogalmazta meg először, hogy vannak olyan társadalmi struktúrák, amelyek a kizsákmányolást és az elnyomást szolgálják, s ezért jogosnak kell tekinteni az ellenük, azaz a „bűn társadalmi struktúrái” ellen vívott küzdelmet. Karácsonyi cikkünkben Ferenc pápa és a felszabadítási teológia kapcsolatáról írunk.

Még a kilencvenes években olvastam egy amerikai krimit, amelyben a detektív egy műkincsrablás után nyomozva betér egy katolikus templomba. Beszél a templomot vezető jezsuitával is, aki, ahogy a szerző írta, nem úgy nézett ki, ahogy akkoriban elképzeltek egy jezsuitát, nem egy fiatal, szakállas forradalmár volt, csak egy idős pap bácsi. Az átlagos magyar olvasó nem sokat értett volna ebből, hiszen nálunk 1990-ig hivatalosan nem is léteztek jezsuiták, s a rendjük a közvélemény képzeletében ismeretlenül is a merev konzervativizmust képviselte.

Latin-Amerikában azonban a múlt század hatvanas éveitől sok jezsuita azonosult az úgynevezett felszabadítási teológiával. A hatalmas társadalmi egyenlőtlenségek, a szegénység és a gazdagság drámai ellentéte, a kettős (hazai és észak-amerikai) kizsákmányolás, valamint a kubai forradalom kezdeti sikerei a latin-amerikai katolikus egyházon belül is megszülték a kapitalizmus radikálisabb vagy óvatosabb kritikáját. Más szerzetesrendek tagjai és világi papok is részt vettek ebben a mozgalomban, de a jezsuiták vértanúkat is adtak. A CIA támogatta salvadori jobboldali kormány 1989-ben hat, a baloldali gerillák és a kormány között közvetíteni próbáló, s a szegényeket segítő jezsuitát gyilkolt meg a rendházukban. A hetedik, Jon Sobrino SJ csak azért menekült meg a mészárlástól, mert éppen külföldön tartott előadást a felszabadítási teológiáról. Amikor a meggyilkolt jezsuitákat a jobboldali sajtó kommunistának nevezte, életben maradt társaik Helder Camara brazil érsek híres mondatát idézték. „Amikor enni adok a szegényeknek, szentnek neveznek. Amikor rákérdezek arra, hogy miért éheznek, akkor kommunistának mondanak.”

Kilenc évvel a hat jezsuita mártír előtt Oscar Romero San Salvador-i érseket is meggyilkolták a jobboldali halálbrigádok. Őt néhány hónapja avatta szentté Ferenc pápa a baloldali katolikus közösség nagy örömére és a jobboldaliak halkabb bosszúságára. Romero érsek már életében is a szegényekkel való szolidaritás jelképének számított. Érseki palotáját elhagyva egy kórház szerény kis szobájában lakott, segítette a szegényeket, keményen elítélte a jobboldali rezsim és a földbirtokosi oligarchia bűntetteit. Egyik megnyilatkozása ritka tömörséggel fejezi ki a felszabadítási teológia lényegét. „Amikor az Egyház hallja az elnyomottak kiáltását, nem tehet mást, mint hogy megbélyegzi azokat a társadalmi struktúrákat, amelyek létrehozzák és állandósítják a nyomorúságot, amelyből e kiáltás fakad.” A katolikus egyház elvben mindig elítélte a kapzsiságot, gyakran idézte a nevezetes jézusi szavakat arról, hogy „méltó a munkás az ő bérére”. De a kapzsiságot, a szegények meglopását mindig egyéni bűnként és nem az adott rendszer következményeként értelmezte.

A felszabadítási teológia fogalmazta meg először, hogy vannak olyan társadalmi struktúrák, amelyek a bűnt, a kizsákmányolást, az elnyomást szolgálják, s ezért jogosnak kell tekinteni az ellenük, azaz a „bűn társadalmi struktúrái” ellen vívott küzdelmet.

Nem csak a kapzsi egyének, hanem a kizsákmányolást lehetővé tevő rendszer elleni tudatos fellépést is. A mozgalmon belül abban volt vita, hogy az egyháznak csak a békés küzdelmet szabad támogatnia, vagy jogosultnak tartja a fegyveres harcot is? A közbeszédben ez utóbbiak hirdetőit nevezték marxistáknak, holott természetesen a kizsákmányoló társadalmi struktúra fogalma maga is a marxizmusból ered. Ami önmagában nem meglepő, hiszen már a II. Vatikáni Zsinat is használta a társadalmi osztályok fogalmát, noha az osztályharcot még elutasította.

A Latin-Amerikában fegyveres harcot folytató, szélsőbaloldali gerillák katolikus támogatói azzal érveltek, hogy vannak olyan helyzetek, melyekben a keresztény lelkiismeret a társadalmi-gazdasági elnyomó rendszert leleplezni kényszerül, és ha nem lát más kiutat, akkor végső lehetőségként a jogtalan hatalom megdöntésére fegyvert is foghat. Az argentin Montoneros nevű gerillaszervezet például nyíltan vállalta keresztény és szocialista elkötelezettségét. A katolikus ifjúsági egyesület három aktivistája alakította meg, és a felszabadítási teológiáját is beépítettek a fegyveres szervezetük ideológiájában. Ez jó alkalmat adott a felszabadítási mozgalom jobboldali ellenségeinek az egész mozgalom kompromittálására. Gustavo Gutiérrez, a felszabadítási teológia egyik alapítója az ellene XVI. Benedek pápasága alatt elindított vatikáni vizsgálat idején arra hivatkozott, hogy a marxizmus néhány elemének az átvétele nem jelenti a marxizmus és a kereszténység közti „szintézis” megteremtését. Ha ehhez hozzátesszük, hogy míg az előző pápák idejében Gutiérrez néhány állítását vitatta a Szentszék, addig idei kilencvenedik születésnapjára már baráti és dicsérő jókívánságokat kapott a jelenlegi pápától, akkor el is érkeztünk Ferenc pápa és a felszabadítási teológia ellentmondásos és tanulságos kapcsolatához. Miután II. János Pál és nyomában XVI. Benedek fellépett a felszabadítási teológiával szemben, „megtisztították” a jezsuita rendet annak progresszív vezetőitől és jobboldali püspökök százait nevezték ki a latin-amerikai egyházmegyékbe, úgy tűnt, hogy a mozgalom felett elmúlt az idő. Nyilván ezt erősítette a Szovjetunió összeomlása után általában a marxizmus és konkrétan Kuba presztízsének a megroppanása is...

ALIG VALAKI MENTES A TUDATALATTI ELŐÍTÉLETEKTŐL: BENNED IS MEGVANNAK?

QUBIT
Szerző: KABOS ESZTER
2018.12.27.


Minden igyekezet ellenére még 2018-ban is eltérően kezelik a britek a kisebbségi etnikumú (angol rövidítéssel élve BAME - Black, Asian and Minority Ethnic, szó szerinti fordításban fekete bőrű, ázsiai és kisebbségi etnikumú) valamint a többségi, fehér bőrű embereket. Ennek oka részben a továbbra is fennmaradó tudattalan előítéletekben keresendő – derült ki a Guardian megbízásából készült kutatásból, amelyben ezer etnikai kisebbséghez tartozó és 1800 többségi (fehér) embert kérdeztek meg Nagy-Britanniában. (A cikk végén mutatunk egy harvardi tesztet, amellyel mindenki lemérheti, mennyire játszanak szerepet a nem tudatosult előítéletek a gondolkodásában.)

Néhány példa arra, hogy mit jelentenek az előítéletek a mindennapokban: a kisebbségi etnikumhoz tartozó emberek 47 százalékával fordult elő Nagy-Britanniában, hogy tévedésből bolti tolvajnak nézték, míg ez a fehér bőrűeknek csak 22 százalékára igaz. Ugyancsak a brit szigeten a BAME emberek 58 százaléka érezte úgy, hogy a munkahelyén igazságtalanul negatív elbírálásban részesül, míg a fehéreknek csak 35 százaléka számolt be hasonló tapasztalatról. Végezetül pedig a nem fehérek 55 százalékával történt már meg, hogy egy boltban vagy étteremben kiszolgáló-személyzetnek tekintették őket, míg a fehéreknek csak 36 százaléka tapasztalt ilyet.

Az előbbinél is élesebb különbségeket mutatnak a számok, ha arra kérdezünk rá, történt-e hasonló kellemetlenség a válaszadókkal az elmúlt egy évben. A színesbőrűek 31, míg a fehérek 10 százalékával fordult elő, hogy bolti tolvajnak nézték az előző 12 hónapban. Az pedig, hogy az elmúlt egy évben ok nélkül dobták ki vagy nem engedték be egy vendéglátóipari egységbe, a BAME emberek 20, a fehéreknek viszont csak 6 százalékára igaz.

A felmérés mintája a kisebbségi csoportra nézve kiemekedően részletes, ugyanis a BAME emberek a brit lakosság 13 százalékát adják, így ha a közvélemény-kutatók a szokásos, 1000 fős reprezentatív mintával dolgoztak volna, akkor az újságírók csak nagyjából 130 nem fehér ember válaszai alapján tudták volna levonni a következtetéseket...

NER-IZMUS

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: SZUKITS REZSŐ
2018.12.26.


...Néhány hete esténként egy kedves ismerősömmel „csetelek”. Mindketten árulók vagyunk: Ő elárulja nekem a NER-izmust én neki a liberalizmust. A vita nehéz, bár megosztottságunknak oka külső ok; a NER.

Aquinói Szent Tamás jut eszembe „Ahhoz, hogy (kérdéseinkre Sz.R.) igaz választ adjunk, először is külön kell választanunk azt, amiben ellenfeleinkkel egyetértünk, és azt, amiben nem értünk egyet.” Vitatársam nem ellenfelem, ellenfelem a NER, és feltételezem, hogy Neki sem én, hanem a liberalizmus. (Talán az sem teljesen, csak „túlkapásaiban”, ahogy mondja; hiszen van, amiben liberális.)

Vita közben elhangzik egy-egy udvarias megjegyzés: „Nem rád gondolok.” ám a libsizés. folyamatos: Sajtóidézetek, melyekben hemzseg a gyűlöletbeszéd. Gyűlöletbeszéd a libsikről, amelyben Hitler épp úgy liberális, mint ahogy a libsi fasiszta, buzi- és migránsbarát, pedofil, hagyományromboló, hazaáruló genderista. Én kétségbeesetten hivatkozom, idézgetek: szentek és filozófusok, Jézus és a kelet nagyjai kerülnek billentyűm alá, de nem marad ki a Korán és a szegedi boszorkányper egyik vádlottjának vallomása sem. Kétségbeesetten veszem észre, hogy kettőnk (a „konzervatív” NER-ista és a libsi) közül inkább én vagyok konzervatív. Én hivatkozom a cirka 2000 éve élt Senecára, a három- vagy kétezer éves bibliára és a szintén nem mai gyerek Dantére. 

A sok idézet miatt kezdek nyugtalanná válni: lehet, hogy ez nem kétségbeesett kapaszkodás a jóba (remélve, hogy ami többezer év nemzedékeinek kritikáját kiállta az jó) hanem egyszerű kivagyiság, fölényeskedés(?) igazából a magabiztosság, az önálló gondolatok hiánya, aztán tovább idézgetek: A többezeréves írásbeliség gondolkodói számomra többet jelentenek, mint a NER. Nem vagyok korszerű. Állapítom meg, most már vidáman.

„Vita” közben Assisi Szent Ferenc imájára gondolok: „Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem, (…) nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek, …” Igen, megérteni, és ehhez lenne jó a párbeszéd, de ez nem az. Ellenségemmel a NER-rel nem lehet vitázni. A NER nem tárgyalóképes, a tárgyalás a NER-nek nem „nemzeti” tulajdonsága. A NER számára nincs vita, megalkuvás, megállapodás, sem a másság tűrése. Döntések vannak, meg Isten, haza, család és hívek, meg árulók. Pontosabban hazaárulók. A despotizmus nem vitázik, felhatalmazása van: Kétharmad, és Nemzeti Konzultáció.

A despotizmus személyhez kötött, ám nem tudom eldönteni, hogy hazámban ma a személy a despota, vagy a személy csak despoták eszköze (a plutokrácia despotája; dekoráció). Nem döntök, és így közelítve tárgyunkhoz, dolgom személyeskedéstől mentessé válik, esélyeim javulnak: nem vitapartneremet és nem a NER megszemélyesítőjét kell megértenem, (és megértve elítélnem vagy felmentenem) hanem a rendszert: a NER-t, és ideológiáját a NER-izmust.

Ettől kezdve kritikám tárgya a NER-izmus...

KORNAI JÁNOS: BÁTRAN ÁLLÍTHATÓ, HOGY IGENIS VAN ELLENÁLLÁS

HVG ONLINE / GAZDASÁG
Szerző: FARKAS ZOLTÁN
2018.12.27.


„Az autonómia százszázalékos likvidálása lehetetlen, az, hogy a lehetőségekből mennyit használnak ki az emberek, rajtuk is múlik” – szűri le a közelmúlt tapasztalatait Kornai János, a Harvard és a Budapesti Corvinus Egyetem professor emeritusa.

HVG: A közelmúltban néhány nap leforgása alatt létrejött egy kormányzathoz közeli médiaholding, óriási piaci túlsúllyal, elüldözték Budapestről a CEU-t, minisztériumi kézbe vették a Magyar Tudományos Akadémia jövő évi költségvetésének egy részét. Ezekből a beavatkozásokból kirajzolódik, hogy mi a kormány célja?

Kornai János: Már mielőtt átvette a hatalmat, Orbán Viktor bejelentette: úgy akarják megszerezni azt, hogy utána hosszú-hosszú ideig ne adják ki a kezükből. Ebbe a törekvésbe illeszkedik mindaz, ami az elmúlt esztendőben a tudomány, az oktatás, a művészetek területén, a szellem, a betű és a szó világában történt.

HVG: Nem tűrnek semmiféle autonómiát, ellenvéleményt?

K. J.: Valamennyi autonómia belefér a rendszerbe, ám az ösztöneikben érzik, hogy minél kevesebb, annál jobb nekik. Most, hogy a korábbi években már kiépültek a rendszer politikai és gazdasági alapjai, elég erejük van ahhoz, hogy széles frontot nyissanak, különböző ágazatokban egyidejűleg, párhuzamosan hajtsák végre a terveiket. Maradjunk a tudománynál és az oktatásnál, érdemes listát készíteni arról, hogy mi történt eddig.

HVG: Hosszú lesz.

K. J.: A tudomány világába való erőszakos politikai behatolás egyik korai fejleménye a Collegium Budapest – Institute for Advanced Studies tönkretétele volt, még 2011-ben. Ez engem is mélyen érintett. A Collegium Budapesttel a Princetoni Egyetem világhírű intézetének mintáját akartuk követni, amelynek az volt a célja, hogy a világ minden tájáról verbuvált tudósok hosszabb időre ideköltözzenek, és minden egyéb kötelezettségüktől felszabadítva a választott kutatásukra összpontosíthassák energiájukat. Rövid idő alatt a magyar tudományos élet egyik központjává vált, ahol Nobel-díjas fizikus, közgazdász és író tartott előadást, és amelyben 700 munkatárs fordult meg. A kormány és a Magyar Tudományos Akadémia ott volt a lelkes alapítók között. Később, az állami támogatás megvonására, az intézet autonómiájának megszüntetésére irányuló kísérletek révén elindult az a romboló folyamat, amely végül ennek a nagyszerű intézménynek a megszűnéséhez vezetett.

HVG: Most hasonló történik a Magyar Tudományos Akadémiával is? Felkerült a központosítandó intézmények listájára?

K. J.: Annyiban hasonló a történet, hogy a kormányzati akció célja közös. De markánsak a különbségek is. A Collegium Budapestnek húszéves múltja volt, az Akadémiának kétszáz éves, és történelmi gyökerei sokkal mélyebbek; Széchenyi akadémiáját nem lehetne egy jogszabállyal megszüntetni. Az autonómiája ellen azonban most támadás indult, megkísérlik a költségvetési támogatást átterelni a minisztérium erőforrásai közé, és a felhasználás feletti döntési jogkört is megragadni. A támadás egyik célpontja az akadémiai kutatóintézetek hálózata. A bürokratikus hatóság jogot formálna arra, hogy eldöntse, melyik intézet működjék tovább, és melyik szűnjön meg, még abba is beleszólna, melyik milyen témákkal foglalkozzék.

A CEU elleni támadásokról sokat írt a sajtó. Noha Magyarországon és külföldön számos kiváló értelmiségi és sok tekintélyes szervezet kiállt mellette, a kormány lehetetlenné tette a zavartalan működését. A CEU, bár igyekszik tevékenységeiből minél többet Budapesten folytatni, kénytelen lesz a tanítás mind nagyobb részét Bécsbe áthelyezni. Üldöztetése a világ szeme láttára zajlott. Viszont a felsőoktatást ért változtatások tartalma és káros hatásának jelentősége kevésbé ismert, már-már feledésbe ment. Az egyetemi autonómia kulcskérdése, hogy a rektort alulról választják vagy felülről nevezik ki. Korábban a szenátus döntött, most csak a rektorjelöltet nevezheti meg. A miniszter semmibe veheti a szenátus döntését és a saját emberét ültetheti a rektori székbe, ez történt például Debrecenben. Ráadásul a rektor mellett kancellár is működik, aki csaknem egyenrangú vele. Ilyen konstrukciót a nyugati világban sehol sem láttam!

Tegyük hozzá, hogy a középiskolai hálózat működtetését is központosították, a tankönyvkiadás piacáról kiszorították a magánvállalkozásokat, a szabad tankönyvválasztás pedig de facto ellehetetlenült. Mindemellett az új pártállam létrehozta a kormányzattal egyetértő vagy legalábbis annak akaratát nem ellenző személyekből a Magyar Művészeti Akadémiát, amely bőséges pénzügyi támogatásban részesül, és olyan emblematikus létesítmények tulajdonosa lett, mint a Vigadó vagy a Műcsarnok. Bár jogilag nincs monopóliuma, hiszen az autonóm Széchenyi Akadémia továbbra is létezik, csak éppen az utóbbinak az anyagi forrásai rendkívül szűkösek...

RABSZOLGATÖRVÉNY: EGYRE TÖBBEN LÁTJÁK ÚGY, HOGY ROSSZ IRÁNYBA MENNEK A DOLGOK

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Népszava
2018.12.27.


Egyre borúsabban látják a jövőt a magyar választók - derült ki a Publicus Intézet felméréséből, amelyet december 13 és 15. között, azaz a rabszolgatörvényként ismertté vált jogszabály elfogadása után készítettek. 

Az adatok egyelőre nem mutatnak áttörést a pártpreferenciát tekintve - továbbra is jelentős előnnyel vezet a Fidesz a biztos szavazó pártválasztók körében –, azonban egyre többen látják úgy, hogy rossz irányba mennek a dolgok. Míg novemberben még 41 százalék tekintett optimistán a jövőbe, addig decemberben már csak 30 százalék. Ezzel párhuzamosan 53 százalékról 64 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik szerint „rosszul mennek a dolgok”. 

A változást elsősorban a Demokratikus Koalíció, az LMP, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt (MKKP), az LMP és a Momentum szavazói és a bizonytalanok okozzák, a Fidesz és a Jobbik táborának véleménye ugyanis lényegében nem változott. (Az MSZP-s szimpatizánsok álláspontja sem módosult, de ebben a körben már korábban is 98 százalék szerint rosszul mentek a dolgok.)...

HÁT ITTHON VAGYOK

KOLOZSVÁRI SZALONNA - VENDÉG
Szerző: KLUPÁCS FLÓRA
2018.12.27.


Róma, 2018 tele

Évente kétszer családlátogatok Rómában. A testvérem nem a kalandvágyó/megélhetési kivándorló, a felesége olasz, a kétlakiság pedig a gyerekek miatt az iskolarendszerek finoman fogalmazva is kevéssé átjárható volta miatt sem működne. Kétezer éves romok ide vagy oda, nekem a kintlét egyik fénypontja még mindig az iskolába jövés-menés. Mindenki kék egyenköpenyt visel, amin eleinte kicsit meglepődtem. Olyan régi vágású, Nyilas Misis, tintakék pamut, békebeli fehér gallérral fiúknak-lányoknak egyaránt. Hogy alatta mi van, nem fontos, hiszen nem is látszik. A legmenőbb belvárosi delikátesz vezetőjének kisfia pont úgy néz ki benne kilenctől fél négyig, mint a sarki pakisztáni zöldségesé.

Írunk leckét is, a nyolcéves harmadikosok természetismeretből épp az Australopithecusokról tanultak. Pályaelhagyó biológiatanárként kicsit furcsálltam az időzítést, de aztán láttam a didaktikailag hibátlan vázlatot, az illusztrációt és a tökéletesen fogalmazott tizenkét mondatot. Másnap reggel iskolába menet, miközben ismételtünk, az egyik keresztutca végén a Vatikán fala tűnt fel. Ott és akkor értettem meg, ebben a korban és ebben az országban vajon miért tarthatták fontosnak a tanterv írói az emberi törzsfejlődés bevezetését alsó tagozatban. Van persze hittan, pontosabban inkább vallástörténet, fakultatív alapon. Aki nem szeretné erre az órára járatni a gyerekét, megteheti, velük egy másik tanító néni rajzolgat vagy énekel abban a háromnegyed órában. Állami iskolában, a Vatikán egy kilométeres körzetén belül, meg persze azon túl is.

Az osztályképről a gyerekszoba falán szerintem mindenféle színű, többnyire kicsit foghíjas, köpenyes gyerekek mosolyognak vissza. Az unokahúgom szerint a kép kék, s a kérdést, hogy a 21 fős osztályból a hat, szemmel láthatóan nem olasz felmenőkkel rendelkező, fekete/kreol/mandulaszemű gyerek milyen nyelven beszél otthon, nem is értette – nyilván sosem tette fel magának. Az iskolában mindenki olaszul beszél, válaszolta magyarul, és legózott tovább, én pedig csendben magamba néztem kicsit.

A mostani munkám miatt nyilván szakmai ártalom, hogy be-belógok a kinti kórházak előterébe, de látogatóban voltunk már beljebb is, szüléstől a billentyűcseréig. Ilyenkor mindenféle dolgot vittünk, például fényképezőgépet, virágot meg fagyit, de gyógyszert, szappant, törölközőt, vécépapírt és ágyneműt még soha. Beszélgettünk is mindenféléről, de az ehetetlen koszt, a leszakadó plafon vagy a meg nem érkező ápoló valahogy sosem került szóba. A nővérek azt hitték, eltévedtem, mikor legelőször városnéző üzemmódban bóklásztam a folyosón, pedig csak nem hittem el, hogy egy kórház lehet ilyen szép. A legbeszédesebb talán az, amikor az első gyerek születése után a testvérem megkérdezte az apósát, nem kellene-e valamit adni a szülésznőnek. A kicsit meglepődött após elment a legközelebbi virágárushoz, és vett egy nagy csokor virágot. Az ő meglepetésénél már csak a csokrot kapó szülésznőé volt nagyobb, de biztosan azt gondolta, a magyaroknál ez így szokás. A harmadik meglepett fél az öcsém volt.

Ellentmondás és feszültség persze van ott is bőséggel. Az utcák még budapesti mércével mérve is piszkosak, a szemét kidobását a sarki szelektív konténerekbe leginkább az orosz ruletthez hasonlítanám. (Ma belefér vagy nem fér bele?) Döglött patkányt is csak ott láttam még az iskola kapujában, ahogy a koszt megelégelő, szombaton társadalmi munkában utcát takarító fővárosi szülőket is. A belvárosban járva-kelve nem lehet nem észrevenni a rengeteg…migránst? Külföldit? Bevándorlót? Többnyire fiatalok, férfiak és afrikaiak. Kalappal a kézben hangos jó napot kívánnak, és aprót kéregetnek. Nem erőszakosan, de kitartóan és mindenütt. Időről időre eltöprengek, milyen sors az, amelyhez képest ez az élet vonzó alternatíva, majd bedobozolom ezt a zavaró kérdést a többi megválaszolatlan mellé...

MÚZEUMI SZŐNYEGEKEN TAPOSNAK ORBÁN ÚJ IRODÁJÁBAN A VÁRBAN

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: ERDÉLYI KATALIN
2018.12.27.


Megnézhette a sajtó a miniszterelnök új irodáját, amire több milliárd forint közpénzt költöttek, de a kormány és a propagandasajtó ennek ellenére azt hangsúlyozza, hogy egyszerű és puritán. Azt viszont még az Origo is megírta, hogy az iroda szőnyegeit, amiket a padlóra terítve, rendeltetésszerűen használnak, az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből kölcsönözte ki a Miniszterelnökség.

December közepén Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentette, hogy Orbán Viktor miniszterelnök 2019 januárjában felköltözik a budai Várba. Az Index december 22-én arról írt, hogy megkérdezték a miniszterelnök sajtófőnökét, hogy mikor lesz az épület sajtóbejárása, de Havasi Bertalan nem válaszolt a lap érdeklődésére.

December 23-án Orbán Viktor már a Várban lévő új irodája erkélyéről posztolt egy fényképet a Facebook-oldalára, ezzel is megerősítve a költözés tényét. Másnap, Szenteste, a pártsajtó egyik legaktívabb és legszervilisebb tagja, az Origo írt PR-cikket a miniszterelnök új irodájáról.

Akárcsak Lázár János, a Miniszterelnökséget akkor vezető miniszter 2016-ban, a mostani Origo-cikk is azt hangsúlyozza, hogy Orbán Viktor új irodája a Várban nagyon szerény és puritán.

A december 24-i sajtóbejárásra végül a korábban válaszra sem méltatott Index is meghívást kapott, a lap építészeti elemekre koncentráló cikkét itt lehet elolvasni...

A GONOSZ BIRODALMA? LACKFI JÁNOS ÉS LOVASI ANDRÁS SZELÍD VITÁJA A MAGYAR KÖZÁLLAPOTOKRÓL

VALASZONLINE.HU
Szerző: STUMPF ANDRÁS
2018.12.26.


Vannak még, akik képesek a békés, sőt baráti és szeretetteljes egyet nem értésre: két jelentős alkotó, Lackfi János költő és Lovasi András zenész-dalszerző ült egy asztalhoz a Válasz kérésére, hogy átbeszéljék a kultúrkampfot, a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, a lassan magunk mögött hagyott évet – közéleti és művészi szempontból egyaránt.


Lackfi János nem is látszik megszeppentnek.

Lackfi János: Annak kellene lennem?

– Liberális kultúrterroristával egy asztalnál ülni…

Lovasi András: Az vagyok? Nem nagyon olvasok ilyen terroristázós újságokat, úgyhogy nem tudtam.

Lackfi: Én sem. Tehát lehet, hogy én is az vagyok!

Csak Lovasi. Szakács Árpád összes művei, 3. rész. Abból derül ki, hogy sivalkodik itt, miközben „számait unalomig játsszák a diktatúra által működtetett közmédiumok és egyéb jobboldali rádiók, ami Lovasi úrnak vaskos bevételt hoz a konyhára”.

Lovasi: Aha. Ez egyszerűen nem igaz. Ami Szakács egy másik, kifejezetten könnyűzenét érintő írását illeti: a most futó produkciók esetében, ha szellemiségükben liberálisnak tűnnek is, vagy egyszerűen csak felszínesek és talmiak, mint a magyar rádióbarát pop általában – kivéve persze Ákos –, érdekes módon szinte mindig van személyi, rokoni szál, amellyel a NER szekeréhez kapcsolódnak. A mi információs csatornáink közben legfeljebb fenntarthatják az érdeklődést. Ugyanazokhoz tudunk szólni újra és újra. Meg kell nézni a játszási listákat. Nyilvánosak. Nem játszanak minket 2016 májusa óta.

Történt akkor valami?

Lovasi: Kedves kis történet. Április, versünnep, Nemzeti Színház. A feleségem színésznő, őt hívta fel egy szervező, hogy menjünk együtt fellépni. Eszter klasszikusan apolitikus alkat, aki Gyurcsányt és Orbánt talán még felismeri képről, de amúgy egyáltalán nem foglalkoztatja a közélet. Úgy emlékezett még az Alföldi-időszakból, hogy rengeteg ember van ott, mindenki szaval, csodálatos buli. Kérlelt, menjünk el fellépni. Mondtam oké, még pénzt se fogadtunk el. Odamentünk már délután, hogy a „Színészek a költészetről”-részben szerepeljen, de sajnos elmaradt, mert nem volt közönség. Aztán jött a „Jelentős szövegírók: Földes László, Lovasi András”. Azon volt három nagymama meg Hobó és én. Aznapra színházjegyünk volt, én meg, mivel láttam, hogy az esti műsorra sincs néző, megkértem a szervező hölgyet, hogy az elejére tegyenek át, akkor még elérjük az esti előadást. El is játszottuk közös számunkat, a Hirosima című dalomat, aztán lementünk, a takarásban meg mondtam valami olyat Eszternek, hogy, na jó, meghekkeltük a rendezvényt, lépjünk, így legalább odaérünk a darabra. Mögöttünk volt egy néni. A Magyar Művészeti Akadémiának valami főnénije. Nagyon csúnyán nézett.

Ez még nem olyan durva azért. Hogy csúnyán néz.

Lovasi: Másnap csörgött a telefonom. A Dankó Rádió kifarolt a közös projektünkből. Évek óta csináltuk közösen a nótakaraoket Orfűn, a fesztiválunkon. Valódi cigányzenészek húzták, az emberek kérhettek tőlük nótát vagy népdalt, és elénekelhették velük a színpadon. Mivel tapasztalatom szerint a legtöbb ember csak odáig tudja a népdalokat, hogy „Édesanyám….”, kivetítőn ment a teljes szöveg. Imádták. Másnap tehát csörgött a telefon, hogy ez nem lesz. Aztán sorban jöttek a lemondások. Heidl Gyuri barátommal van egy formációnk, amellyel egyébként épp János verseit énekeljük…

Lackfi: Az a lemez „röpített fel” engem! Meg a Kalákával való együttműködésem. De amikor lemezre énekelted a verseimet Heidl Gyuri zenéire jó tíz éve, utána kezdtek jobban odafigyelni rám. Addig egy voltam korosztályom ötven költője közül. Ma is egy vagyok persze, de annak a lemeznek érezhető hatása volt abban, hogy jobban látszom.

Lovasi: Lám, tíz éve még segíthetett a költőn egy hanghordozó! Húsz éve még röhögtünk az ötszáz példányban eladott versesköteteken, miközben mi eladtunk negyvenezer lemezt. Mára ez megfordult: a popzenészek adnak el ötszáz példányokat.

Lackfi: Bocs, belevágtam a szavadba. Mi volt a tévében?

Lovasi: Meg akartak hívni, egyébként veled közösen. Aztán sajnos közbejött valami. Azóta sorban, mindig. Az mondjuk már nevettetően abszurd volt, amikor egyszer Gyurival készített interjút a köztévé. A műsorunkról, amelyben ókeresztény himnuszokat éneklünk. A háttérben molyoltam a kottákkal, mire az operatőr megkért, hogy ugyan, menjek már ki a képből. A tiltólista az tiltólista, kérem szépen, nem ám lődörgünk ott homályosan a kép hátterében!
...

ÍGY IS LEHET SEGÍTENI A RÁSZORULÓKON

HÍRKLIKK
Szerző: NVZS
2018.12.27.


A legnagyobb közösségi oldalon kering a Re-Formáló Egyesület Enni adok ételdobozainak megtöltésére a figyelmet felhívó poszt, amely a mellékelt térkép segítségével pontosan megmutatja, hogy hol találhatók ezek a dobozok. Jelenleg 42 ilyen doboz van szerte az országban.

Közel harmincezren nézték már meg a Facebook posztot, amely a rászorulóknak nagy segítséget kínáló ételdobozokra hívja fel a figyelmet. A Re-Formáló Egyesület szervezi ezeket a dobozokat, amelyek ötlete – mint írják – nem új és nem is az övék Évek óta jelen van már az országban is, s „szerettük volna a helyi embereknek is elérhetővé tenni, ezért kezdtünk bele. Aztán jött az igény a többi városból és mi segítünk nekik is, hogy működhessen az Enni adok doboz náluk is!” – olvasható az egyesület honlapján, amelyen számos fontos információ is található...

CSALÁDOKAT SZAKÍT SZÉT A KILAKOLTATÁS

24.HU
Szerző: HORVÁTH CSABA LÁSZLÓ
2018.12.27.


Noha az elmúlt években – főként a devizahiteles válság miatt – folyamatosan nőtt a kilakoltatások száma, képtelenség felfogni azt, mit jelent körülbelül 10 ezer család utcára kerülése, de legalábbis lakhatási bizonytalansága. A statisztikák szerint ugyanis az elmúlt három évben nagyságrendileg ennyi kilakoltatás történt. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar nyilvántartása alapján

- a legtöbb családot 2017-ben lakoltatták ki, abban az évben több mint 3600-an kényszerültek elhagyni az otthonukat.
- 2016-ban 3 ezren veszítették el otthonukat,
- az idei végleges adatokat egyelőre nem tudni, de októberig 2274 esetben lakoltattak ki az önálló bírósági végrehajtók.

A családok többsége barátoknál, rokonoknál vagy bérelt lakásban húzta meg magát, de akadnak olyanok is, akik nem tudnak hova menni, ilyen esetben pedig az illetékes gyámhivatalnak kötelessége a kiskorú gyermekeket kiemelni a családból és elhelyezni.

A végrehajtási törvény szerint a kilakoltatáskor kiskorú gyermek érintettsége esetén a gyámhatóság képviselője is részt vesz. Ilyenkor az ügyben eljáró önálló bírósági végrehajtó kötelessége megkérdezni a családot, hogy van-e hova menniük. Ha nincs, a gyámhivatalnak be kell avatkoznia.

Noha a Magyar Bírósági Végrehajtói Karnak nincsenek erre vonatkozó statisztikái, Schadl György, a szervezet elnöke korábban arról beszélt a Magyar Nemzetnek, hogy minden évben akadnak olyan esetek, amikor a család nem tud hova menni, és a gyámhivatal – ha ideiglenesen is – gondoskodik a kiskorú gyermekek elhelyezéséről. Tehát ha kis számban is, de előfordul, hogy családok hullanak szét azért, mert olyan adósságcsapdába kerülnek, ahonnan nincs kiút...

VIDEOTÉKA: A FENE EGYE MEG, NEKEM NEM LEHET, Ő MEG ELVETETI?


444
Szerző: ÁCS DÁNIEL
2018.12.26.


Almási Tamás 2001-ben bemutatott Sejtjeink című dokumentumfilmje nálam ott van elől a 20 valaha készült legjobb magyar film listáján. A történet három pár gyerekért folytatott keserves küzdelmét mutatja be. Almási két és fél éven át követte a párok útját a kilencvenes évek lombikprogramjában.

Már maga a beavatkozás folyamata is elképesztően izgalmas dráma. A felszínen olyan kérdések merülnek fel, hogy összejön-e a pénz a mesterséges megtermékenyítésre, eladják-e a videomagnót, hogy ki tudjanak fizetni egy újabb injekciót. Sikerül-e stresszes szituációban, időre leadni a spermát? Összejön-e a beültetés, megtapadnak-e a petesejtek?

Lebilincselően érdekes a film ismeretterjesztő rétege is, amiben a szemünk láttára egy tű hegyével leütik a kiválasztott, izgő-mozgó spermiumot, felszívják, majd belövik egy átszúrt petesejt belsejébe. De a mélyén ennél sokkal többről szól a Sejtjeink.

Olyan kérdéseket feszeget, hogy mi is a házasság, vagy a páros élet célja. Miért köti össze két ember az életét? Van-e értelme az életnek, ha nincs gyereked? Bűn-e, betegség-e, szégyen-e a meddőség? Ha bűn, akkor kinek a bűne, a férfié vagy a nőé? Meddig szabad elmenni a gyerekért folytatott küzdelemben? Érdemes-e feláldozni a szerelmet a születő gyerekért? És végül, hogy szembe szállhatunk-e a természettel, szabad-e a teremtő szerepébe bújni? Játszhat-e Istent az ember?

A Sejtjeinket Oscar-díjra is jelöltek, magyar dokumentumfilm, 2002, 1 óra 30 perc, rendező: Almási Tamás, operatőr: Almási Tamás

Azt mondják, az ember két dologért képes mindent megtenni: hogy ne legyen, vagy hogy legyen gyereke. Hőseink mindennél jobban vágytak arra, hogy gyermekük szülessen. A remény hiábavaló, hosszú évei követték egymást, míg bebizonyosodott, csak a mesterséges megtermékenyítés, a lombik-bébi program segíthet rajtuk. Nehéz idők következnek. Eufória és kilátástalanság, fizikai és lelki tehertétel állítja állandó próba elé szerelmüket. De előttük lebeg a nagy cél: a gyermek... Magyarországon a házasságok és élettársi kapcsolatok közül minden tizedik meddő A film két és fél éven át követi három pár sorsát, a gyermekért folytatott küzdelmét.

ÚJ MEGLEPETÉSEKET HÚZ ELŐ A KALAPBÓL AZ ORBÁN-KORMÁNY 2019-BEN (TOP 10 SZTORI - 6.)

PORTFOLIO
Szerző: Portfolio
2018.12.26.


A magyar népesség folyamatosan csökken. Ha ez így megy tovább, a magyarok el fognak fogyni - figyelmeztetett nemrégiben Orbán Viktor. Mindezek fényében nem meglepő, hogy a kormány idén több új családtámogató intézkedésről döntött és nagy bejelentésekre készül 2019-ben is. Azt is tudjuk, hogy ezeknek keresi a helyet a költségvetésben, és amit talál, ki is használja.

Nincs látványos eredmény

Érthető, hogy a kormány egyre nagyobb erővel feszül neki a gyerekvállalási kedv javításának, hiszen ezen a területen - bár fontos stratégiai célként jelölte meg - nem sok sikerélmény érte. 2014-től ugyan volt némi javulás, de az utóbbi két évben a termékenységi ráta az 1,5-ös szintnél kezdett stagnálni. Ezt a mutatót szeretné a kormány 2030-ig 2,1-re tornászni, ám a mostani elakadást látva valószínű, hogy további ösztönzők lesznek szükségesek. Mivel a szülőképes korú nők száma folyamatosan csökken, ezért a stagnáló gyerekvállalási kedv két éve apadó születésszámot eredményez. Arra is van esély, hogy az idén - 4 év után először - újra 90 ezer alatt legyen a gyerekszületések száma...

ELKÉSZÜLT A VÁRBAN AZ ÚJ MINISZTERELNÖKI IRODA

MAGYAR IDŐK
Szerző: Magyar Idők
2018.12.27.


Orbán Viktor miniszterelnök új székhelyét az Index Urbanista blogjának a munkatársai járhatták be a napokban. A budai Várban található karmelita kolostorban kialakított irodákat hivatalosan januárban veheti birtokba a kormányfő és a stábja. A blog beszámolója szerint a belső kifejezetten puritán lett, a legtöbb irodahelyiség a szerzetesi cellák méretét őrzi, miközben megfelelően felszereltek, pél­dául minden helyiségben falfűtést alakítottak ki. Mint írták, a házba csak egy helyen került egy – ellipszis alakú – új feljáró, amelynek közepén felvonóval oldották meg az akadálymentesítést.

A nagyobb tárgyalók az épület északi végébe kerültek, ahol az egykori rendház főbb helyiségei voltak. A kormány ülésterme az egykori refektóriumban, vagyis a szerzetesek közös ebédlőjében kapott helyet. A Duna felőli oldalon sorakoznak a kisebb tárgyalók, irodák, az étkező és egy melegítőkonyha. Az egyszerű kialakítású belső kertet nem teszik látogathatóvá.

Külsőleg mindössze egyetlen jelentős beavatkozás történt a házon: az erkély építése a Duna felőli oldalon. A kápolnának nevezett szárnyban utoljára a Táncszínház működött, amely hamarosan a Millenárison kap új helyet, ahol lapunk értesülései szerint februárban kezdik meg az előadásokat. A tervezésért felelős építész, Zoboki Gábor feladata volt egyszerre megvalósítani egy XVIII. századi rendház rekonstrukcióját és a kormányfő munkahelyének kialakítását. A műemlékvédelmi előírások, valamint a kormányzati igények figyelembevétele mellett meg kellett őriznie a kolostor szellemiségét is.

NAGYOT VÁLTOZIK JANUÁRTÓL A VILÁG - MÁR CSAK A MA BEÉRKEZŐ PÉNZÉRT VEHETŐ ERZSÉBET-UTALVÁNY

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2018.12.27.


Talán a rendszerváltozás időszakát leszámítva, nem sok olyan évet élhettünk meg, amikor annyi változásra kell felkészülniük a magyaroknak, mint most, 2019-ben. Gyakorlatilag egyetlen olyan csoport sem akad, amelyet ne érintenének húsba vágóan az átalakítások. Némelyik elég váratlanul.

A meglehetősen sajátos pályát befutott Erzsébet-utalvány 2019. január 1-jétől már nem rendelhető – derült ki a forgalmazó karácsony előtt közzétett tájékoztatásából. Az időközben a neten szárnyra kapott félretájékoztatással szemben ez az elektronikus utalványokra is vonatkozik. Utoljára azokat a megrendeléseket teljesítik, amelyek ellenértékét a cég számláján ma (2018. december 27-én) jóváírták. A legyártott utalványok legkésőbb 2019. december 31-ig használhatóak (kérdés vajon, mivel „kényeztetik” ezután a nyugdíjasokat).

Összefoglalónkba nem fért bele minden (például az eszközkezelős program leállítása sem szerepel). A közigazgatási bíróság pedig év közben áll majd fel. Ráadásul a kormány nyilvánvalóan nem áll le, így a 2019-es évben jöhetnek még meglepetések.

Az Erzsébet vége, bár hirtelenségével nagyon meglepő, de jól illeszkedik a béren kívüli juttatási rendszer jövő évi teljes átszabásához. A cafeteria helyzetét röviden a „csak egy maradhat” mondattal lehet jellemezni. A jogalkotók egyértelműen a SZÉP-kártyát igyekeztek privilegizált helyzetbe hozni. (Ezekről a változásokról legutóbb itt írtunk.)

Nagyon fontos, hogy a SZÉP-kártyára vonatkozó jogszabály is módosult. A pihenőkártyát kibocsátó bankok közvetlenül a kártyabirtokosokkal állnak kapcsolatban. Jövő januártól (esetenként már az idén) csak azok kaphatnak új feltöltést, akik szerződnek a bankkal...

MAGYAR ÜNNEP ZANZIBÁRTÓL SZINGAPÚRIG

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.12.27.


Egyszerűen annyi fotó érkezett még be (és olyan egzotikus helyekről is), hogy nem volt szívem nem összeállítani még egy képes posztot. Így aztán ma Zanzibárból indulunk, hogy Szingapúron, Thaiföldön, az Egyesült Államokon át jussunk el Európába. A végállomás pedig legyen meglepetés…

"NINCSENEK JÓ POPULISTÁK, MIND VESZÉLYESEK A DEMOKRÁCIÁRA"

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: TÓTH RICHÁRD
2018.12.27.


Orbán Viktor úttörő abból a szempontból, ahogyan az államszervezetet átformálta, ahogyan elkezdte megfojtani a civil szférát és a sajtót, ráadásul a liberalizmus megsemmisítésére törekszik. Interjú Jan-Werner Müllerrel, a Princeton Egyetem politológiaprofesszorával a populizmusról, a miniszterelnökről, és arról, hogy egyenlőségjelet lehet-e tenni Magyarország és Venezuela közé.

Jan-Werner Müller 2016-ban könyvet írt What is populism? címmel, ami idén magyarul is megjelent. A magyar kiadásban a cím kérdőjel nélkül szerepel: Mi a populizmus, Konok Péter fordította a könyvet. Filippov Gábor az Élet és Irodalomban azt írta, a magyar közéleti vitákban a populizmust talán már örökké a demagógia szinonimájaként fogják emlegetni, ráadásul – tesszük hozzá – 2018-ban csúcsra járt ennek a szónak a használata, ezért interjút kértünk Jan-Werner Müllertől.

(A politológussal készült interjúnk több levélváltás után állt össze.)


hvg.hu: Két évvel az eredeti megjelenése után idén megjelent magyarul is könyve, a borítón pedig Orbán Viktor és a vele szinte összenőtt hátizsákja látható. Az üzenet egyértelmű, ráadásul aktuálisabb, mint valaha.

Jan-Werner Müller
: Higgye el nekem, én lennék a legboldogabb, ha a könyvem kevéssé lenne aktuális, de sajnos nem így van. A helyzet ugyanis az, hogy a populizmus még ma is az egyik legfőbb politikai jelenség. Azonban azt is látni kell, hogy létezik egy téves tendencia, ami mindent populizmusnak bélyegez: nacionalizmust, protekcionizmust, rasszizmust, pedig ezek mást takarnak, politológiai értelemben meg kell különböztetnünk ezeket. Nem lehet minden „populizmus”, csak azért, mert „a populizmus korában” élünk, és trend lett ezt a kifejezést használni...

ORBÁN VIKTOR, AZ INFLUENSZER

INDEX
Szerző: FÖLDES ANDRÁS
2018.12.27.


Az influenszer a reklámipar új hirdetési eszköze. Az influenszer a közösségi média feltalálásával jött létre, amikor is a marketingesek rájöttek, hogy a jelentős követővel rendelkező facebookosokat, instásokat, twittereseket hirdetési felületként lehet használni. A közösségi média központi alakjainak pénzt vagy ingyen termékeket adtak, cserébe azért, hogy ezekről spontán posztoljanak, beszéljenek.

Az influenszerség viharos gyorsasággal tarolta le a közösségi médiát, és mostanra már az is influenszernek számít, aki nem kap pénz a szolgáltatásaiért, egyszerűen csak népszerűvé teszi az általa érdemesnek tartott termékeket.

ILYEN PÉLDÁUL ORBÁN VIKTOR, AKINEK 2018-AS FACEBOOK-POSZTJAIBÓL KIRAJZOLÓDIK: A MINISZTERELNÖK A LAKTATÓ ÉTELEK IRÁNT A LEGELKÖTELEZETTEBB.

De mielőtt belemennénk a részletekbe, rövid áttekintés. Orbán Viktor 2018-ban, december 20-ig számításaink szerint 312 posztot jelentetett meg. (Megjegyzés: Kisebb eltérés lehet a posztok számában a Facebook nehézkes lapozórendszere miatt.) A posztok legtöbbje érthetően a miniszterelnök programjához kapcsolódik: hivatalos látogatások, csúcstalálkozók, kézfogások, kampány. Ez eddig egy miniszterelnöki Facebook-oldal rendes működése.

De miről posztol Orbán Viktor a kötelezőn túl?

A nem kötelező posztokon felül öt témát különítettünk el Orbán oldalán: migránsok, sport és stadionok, kaja, kultúra és állat.

Migránsok: Ha nem a kötelező programokról van szó, akkor Orbán legszívesebben a migránsokról posztol. Bejegyzései szerint Magyarország nem lesz bevándorlóország, Brüsszel migránsbarát, továbbá Európa végveszélyben. A miniszterelnök 38 migránsozós posztot jelentetett meg idén, azaz bejegyzéseinek több mint 12 százalékát teszik ki ezek a posztok.

Sport és stadionok: Orbán második kedvenc időtöltése a sport és stadionavatás. Összesen 20 posztban értekezett új stadionokról, díjazott sportolókról, szurkolt magyar sportsikereknek és rázott kezet sportügyi illetékesekkel. A sport dominanciáját jelzi, hogy nem számoltuk ide az olyan határterületeket, mint a nomád vendégjátékok Kirgizisztánban, vagy a szakmunkásverseny, amelyek szintén jelentős megjelenést kaptak Orbán oldalán.

Kaja: A migránsok és a sport persze erősen köthető Orbán politikájához, így ha a szabadon választott témákat nézzük, akkor az étkezés a miniszterelnök kedvenc témája. Nyolc posztot szánt különböző ételeknek és éttermeknek idén. Orbán Viktor kedvenc helyeinek listája ráadásul a szavazók széles rétegéhez szól, az alt-rightos NER-hipszterektől a közmédián nevelt vidéki szavazókig mindenkinek kínál valamit.

Anyukám mondta: Azután, hogy Orbán korábban inkább bicskával szeletelt kolbászokról szeretett posztolni, meglepő, hogy egy nemzetközileg is elismert étteremből jelentkezett be. A szöveg szerint a felesége javaslatára látogatták meg a helyet, ami idén a legjobb vidéki étterem címét is megkapta...