2021. december 26., vasárnap

FERGE ZSUZSA: HIÁNYZIK AZ EMBERI MÉLTÓSÁG TISZTELETE

NÉPSZAVA
Szerző: MUHARI JUDIT
2021.12.26.


Egy alapvetően feudális viszonyokkal terhelt országban élünk, ahol a szimmetrikus méltóság tisztelete egyszerűen nem létezik, alulról felfelé jár a tisztelet, felülről lefelé pedig ennek hiánya a természetes - állítja Ferge Zsuzsa, Széchenyi-díjas szociológus, a szegénység és a kirekesztés kutatója.


Keveset sikerült tenni annak elfogadtatásáért, hogy a társadalmi jól-léthez hozzá tartozik a humánum. Így fogalmazott önéletrajzában, ám hozzátette, ennél sokkal többet jelent, hogy egész életében támaszt, melegséget adtak a barátai, munkatársai, egykori tanítványai, de legfőképpen a családja. A munka és a magánélet mindig megfért egymás mellett?

Lényegében igen. A munkám szerencsére olyan volt, hogy én határozhattam meg, hol, mikor és mennyit dolgozom. Bár éppen amikor a gyerekek kicsik voltak, nyolc órát töltöttem a hivatalban. Nem állítom biztosan, hogy akkor minden egyensúlyban volt, de hétvégéken sokat kirándultunk a férjemmel és a gyerekekkel. A barátokra is jutott idő. Legtöbben a középiskolából és az egyetemről maradtak, és sokan jöttek a szakmából is. Nincsenek sokan, de ők egytől egyig az életem meghatározó részei. 

A szociálpolitikában, a szegénységkutatásban megkerülhetetlen a neve. Mikor érezte, hogy ezzel szeretne foglalkozni? 

Vannak korai emlékeim arról, hogy az anyám felhozott a lakásunkba éhes utcagyerekeket. Ez meghatározó élmény volt, de ha komolyan belegondolok, akkor sokkal később, a 60-as években végzett családlátogatás-sorozat volt az igazi mérföldkő. Ekkor még statisztikus voltam, és néhány kollégámmal lehetőséget kaptunk arra, hogy a hivatal Ladájával bejárjuk a fél, vagy talán az egész országot. Szegény és gazdagabb családokhoz is bekopogtattunk, a legtöbb helyen szívesen fogadtak minket. Ez jó lehetőség volt arra, hogy valamit megismerjünk az életből. 

Mi olyat látott, ami addig ismeretlen volt ön előtt? 

A cigánysoron láttam, milyen az, amikor az egész lakás egyetlen szobából áll, és abban nyolcan laknak. A szekrény mögött, a szekrény alatt, az ágyon és az ágy alatt is alszanak. Láttam, hogy mit esznek, milyen az, amikor a gyerek éhesen áll fel az asztaltól. Nagyképűség lenne azt állítanom, hogy megismertem ezt az életet, de azért valami képem van arról, hogy nagyon sokan milyen hiányokkal éltek, és élnek ma is. Nincs ágy, ágynemű, étel, ruha. Hiányoznak az iskolaszerek, a hely, ahol a gyerekek megírhatják a leckéjüket. Nincs olyan felület, ahová letehetnének egy füzetet. Ez körülbelül meg is határozza, hogy aki így nő fel, hogyan teljesít az iskolában. A fejlődés legfontosabb folyamata, hogy egy gyerek ki tudja magából hozni azt, ami benne rejlik. Ilyen feltételek mellett ez képtelenség. Aki soha nem kap lehetőséget arra, hogy énekeljen, bármilyen tehetséges, nem lesz belőle Pavarotti...

AZ OKTATÁS ÖSSZEOMLOTT, A TÍZ ÉVVEL EZELŐTTI ÍGÉRETEKNEK PONT AZ ELLENKEZŐJÜK VALÓSULT MEG

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2021.12.26.


Sok víz lefolyt a Dunán, mióta a Fidesz-KDNP-s parlamenti többség 2011. december 20-án hajnalban, név szerinti szavazással elfogadta a köznevelési törvényt. Pilz Olivér, a Tanítanék Mozgalom társalapítója, maga is gyakorló oktató, azt mondja, azóta sokat romlott a helyzet. A matematika, fizika és biológia szakos gimnáziumi tanár szerint az oktatás összedőlt. Sok iskolában – a kormány elvárásának megfelelően – gyerekmegőrzés folyik. A törvényből az akkori ígéreteknek pont az ellenkezőjük valósult meg. Semmi nem úgy történt, mint ahogy arról a nagy szavak elhangzottak. Ámították a népet.


Tíz éves a köznevelési törvény. Ön szerint mit hozott az oktatásnak?

– Azóta sokat romlott a helyzet. Számosan azt mondják, hogy össze fog dőlni az oktatás. Szerintem már összedőlt. Az, ami nagyon sok iskolában folyik – és ami lényegében a kormánynak is elvárása –, az gyerekmegőrzés. Ott, ahol egy iskolában már nincs egyetlen kémia-, angol-, vagy informatikatanár sem, ott rendes oktatás sincs. Ott már összedőlt az oktatás. Ezért úgy gondolom, nem jövő időben kell az összeomlásról beszélni. Igazában erről csak a szülőket kell megkérdezni. Mi látjuk, halljuk a visszajelzéseket. Nagyon sok iskolában, ha beteg a tanár, nincs helyettesítés. Előfordulhat, hogy akár fél évig sincs valamilyen szakos tanár. Sőt, még az is előfordulhat, hogy az adott iskolában egyáltalán nincs olyan szakos tanár. Az ilyen órákon pedig váltják egymást a pedagógusok. Közben a létszámhiány el van bújtatva azzal, hogy a kollégák úgyis bemennek helyettesíteni. De ha egy iskolában egyetlen kémia-, vagy fizikatanár van, akkor a többiek hogyan helyettesítik? Ilyenkor ugyanis a kémia, vagy a fizika órára az énektanár, a magyartanár vagy a történelemtanár megy be. Ezt azonban nem nevezzük szakos tanításnak. Az oktatás már nagyon sok iskolában összeomlott. A fővárosban, és persze vidéken is vannak olyan iskolák, amelyek még tartják a frontot, de ezek „végvárak”. Viszont nagyon sok iskolában nem így van. Egy vesztes háborúban vagyunk...

GYAKORLATILAG ELFELEJTETTEK TANULNI A DIÁKOK AZ ELMÚLT KÉT ÉVBEN

G7.HU / PODCAST
Szerzők: STUBNYA BENCE, HOLTZER PÉTER
2021.12.26.


A gyerekeknél ez a két év kiesett. Nagyon nagy hátrányt szenvedtek el, mert gyakorlatilag elfelejtettek tanulni. Hiába követtünk 80-100 gyereket nyomon napi szinten – mondta Nagyné Czaun Mariann, a Veszprémi Kossuth Lajos Általános Iskola intézményvezetője a G7 oktatási témájú podcastsorozata, a 28. óra újabb adásában.

Schultz Zoltán, a veszprémi Lovassy László Gimnázium intézményvezetője ugyanezt tapasztalta a járvány miatt bevezetett távoktatásnál. “Amikor az online oktatás zajlott, az ember nem gondolta, hogy mennyire fontos volt a személyes oktatás. Most viszont, amikor visszajöttünk, kikerekedett szemekkel néznek olyan dolgokra, amikről én azt gondoltam, hogy már beépült. És mondják, hogy igen, hallottam, de nem épült be. Egész más szintje lett a tudásnak, elúsztak a felszínen. Ez nagyon nehezen fog visszaépülni” – mondta...

...A 28. óra negyedik adásában Schultz Zoltánnal és Nagyné Czaun Mariannal többek között azt jártuk körbe, mit tehetnek a veszprémi iskolák azért, hogy ne vesszenek el a tehetségek az alap- és középfokú oktatásban, milyen módon tudnak helyben együttműködni, és hogyan látják a természettudományos tárgyak oktatásának és a tanárutánpótlás biztosításának lehetőségeit.

Nagyné Czaun Mariann szerint a természettudományok megszerettetését több tényező is nehezíti. Egyrészt általános iskolai szinten alacsony az óraszám a természettudományos tárgyakból, és ha ebből elkülönítenek órákat kísérletezésre, akkor még kevesebb óra marad a tananyag leadására. A másik, hogy az élményszerűbb oktatáshoz nem megfelelően a körülmények...

MÁSSÁGKEZELÉS – MÁSKÉNT - BEVÁNDORLÁS ÉS INTEGRÁCIÓ HOLLANDIÁBAN – BÉRCZES TIBOR ÚJABB INTERJÚKÖTETÉRŐL

MÉRCE
Szerző: NÓVÉ BÉLA
2021.12.16.


Bérczes Tibort, e kissé talányos című interjúkötet – Nem kell félnetek jó lesz – szerzőjét, mint ’56-os évjáratunkból sokunkat, egykor alighanem már ifjúkorában megkísértette a gondolat, hogy ha valaha is „disszidálásra” adná a fejét, a legkívánatosabb célország Hollandia lenne. E nyugtalan nyugati elvágyódását utóbb bölcsen elaprózta írói, műfordítói ösztöndíjakkal évről-évre száműzve magát az atlanti mélyföldre, hogy onnan rendre egy-egy izgalmas és eredeti témájú interjú-, szociográfiai vagy esszékötet kéziratával térjen haza. (Minden csak az első nap szokatlan, A holland foci, Élni és élni hagyni, A halál életkérdés.)

A kalandvágyból azóta is hazatérő „autochton” egri születésű szerzőről magam csak pozitív diszkriminációval írhatok, mivel közel fél évszázados barátság, sőt, baj- és bérlőtársi, sport- és munkatársi viszony tart össze bennünket (ez utóbbi, többek között a Cartaphilus Kiadó tízkötetes magyar Orwell-életmű sorozatának fordításaival). Elsőként a mára újfent legendás Hmvh (Hódmezővásárhely) mocsaras birkalegelőjén tűnt fel előttem sudár termetével, tizennyolc éves kamaszként egy elcsigázott menetoszlop élén, csaknem egészen kopaszra nyírva, egy 80-as aknavető „kályhacsövét” cipelve a vállán. Hogy vágyott-e akkor és ott egy marihuána-emblémás, jól fűtött amsterdami kávéházba beülni, ez utólag pimaszul provokatív kérdés. Miképpen az is, hogy „bokorugró kopaszként” mi járhatott a fejében a – hozzá hasonlóan – hosszúra nyúlt hidegháború derekán, surranójával a Vásárhely környéki mocsarak jegét tördelve. Nyilván a még elolvasandó és megírandó könyvek sora, netán, hogy a fenyegető őrszolgálat helyett hazatérhet-e karácsonyra egy kétnapos „eltávra”...