2017. február 4., szombat

MEGINT NEM LETTÜNK GYARMAT

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Föld S. Péter
2017.02.04.


Itt járt a gazda, megnézte a birtokot. Szerette volna tudni, hogy mennek a dolgok. Hiába jelentették neki rendszeresen, hogy minden úgy megy, ahogyan kell, a jó gazda nem bízik senkiben. Időnként a saját szemével is meg kell győződnie arról, hogy minden úgy van, ahogyan mondják neki.

Bizalmatlan a gazda, ami természetes. Ha nem az lenne, nem volna jó gazdája a birtoknak.

„Hadd látom, úgymond, mennyit ér. A velszi tartomány.”

Három géppel érkezett a gazda, mert fő a biztonság. Megbolondult a világ, nem árt az óvatosság. Senkiben nem bízhat az ember. Még magában is kételkedik időnként, ezért ellenőrzi magát, hogy nincsenek-e felforgató gondolatai.

Amikor leszállt a gép, az a langaléta fogadta a repülőtéren. Látta már néhányszor, külügyminiszternek mondja magát. Majd megkérdezem, mi a neve, gondolta a gazda.

Hanem most aztán, merre.

Több út van befelé a városba, ezúttal a hosszabbat választotta a biztonságáért felelős csapat. Mindenki szereti a gazdát, senki sem kívánja a halálát, de gazemberek bárhol lehetnek. Ezért kellett akkora konvoj, amellyel egy egész földrészt el lehetett volna foglalni.

Útközben kinézett az ablakon. Szépek a házak, bár az utcák lehetnének szélesebbek, állapította meg a gazda, az ablakon kinézve. Sok rendőrt látott az utcákon a gazda, ez elégedettséggel töltötte el. Ahol sok a rendőr, ott nem kell tartani semmitől. Sok rendőr, nagy rend.

Távolról valami füttyszó hallatszott, de nem foglalkozott vele. Biztos, közel van a vasútállomás, hangosak a vonatok.

Aztán vissza a valóságba. Azért szereti az egyenruhát a gazda, mert megnyugtatja az erő. Náluk, odahaza, még ennél is több a rendőr, de a birtokokon értelemszerűen nem jut minden sarokra egy hadosztály.

A birtokok szegények, Oroszország gazdag...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.