2017. augusztus 1., kedd

EZÉRT FONTOS AZ ÁLLAMI CÉGVEZETŐK BÉREIT KORLÁTOZÓ NÉPSZAVAZÁS

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Zala Miklós
2017.08.01.



...Kezdjük a jövedelmi különbségek problémájával. Ezek az 1970-es évek óta rendkívüli mértékben világszerte elszabadultak: az USA-ban például az 1979-2014 közötti időszakban az adózás előtti jövedelme a legvagyonosabb 1%-nak 174.5%-kal emelkedett a legszegényebb 20%-é viszont csak 39,7%-kal (amibe a jóléti transzferek is bele vannak számolva). Ráadásul, az adózás utáni jövedelmi különbségek még markánsabbak ezen időszak alatt: a leggazdagabb 1% jövedelme 200% körül növekedett, míg a legszegényebb 20% jövedelme 48,2%-kal nőtt – az e két jövedelmi réteg közötti 79% jövedelme 40%-kal nőtt ez idő alatt. Corbyn javaslatának oka a jövedelemi különbségek limitálására éppen az, hogy Angliában a tőzsdén jegyzett top 100-as cégek vezetőinek jövedelme már több, mint a 170-szerese annak, amit egy brit átlagalkalmazott visz haza.

Ezen óriási egyenlőtlenségek oka a pénzügyi szektor növekedésén, és azon túl, hogy a nemzeti jövedelem egyre nagyobb hányada tőkemegtérülés, az, hogy rendkívül megnőtt a vállalatvezetői és topmenedzseri, Thomas Piketty kifejezésével élve „szupermenedzseri” osztály súlya.


Mi a baj ezzel a kinyíló jövedelmi ollóval? Ezek az elszabaduló jövedelmi különbségek leginkább nem is önmagukban, hanem azon következmények miatt problémásak, amelyeket előidézhetnek. Például, a nagy vagyoni különbségek az átlag állampolgároktól teljesen elszakadt és elidegenedett elitréteget hozhatnak létre, mely nem kíván osztozni a közös tereken és a közintézmények fenntartásában -- ez pedig nemcsak sérti az egyenlő állampolgárság ideáját, de akár olyan gazdasági-társadalmi bajok előidézője is lehet, mint a 2008-as pénzügyi válság.


De a politikai méltányosság is csorbát szenvedhet, mert egy ilyen elitosztály könnyen politikai hatalomra válthatja nagy vagyonát. Az esélyegyenlőséget is alapvetően sértheti, mert az például megkívánja, hogy megfelelő nagyságú forrást biztosítsanak az állami iskolák számára, ez elmúlt évtized tapasztalatai alapján az elszabaduló egyenlőtlenségek ezt biztosan megnehezítik. Már csak azért is, mert a legvagyonosabbak sokszor igyekeznek elkerülni az állami intézményeket – sőt az elit változó fogyasztási szokásai is igazságtalanságokhoz vezethetnek. Míg Thorstein Veblen a XIX. század legvégén még azt állapította meg klasszikus munkájában, A dologtalan osztály elméletében, hogy az elit „hivalkodó” fogyasztás útján különbözteti meg magát az alsóbb osztályoktól, addig mára a jövedelmi elit sok esetben nem luxusautók, vagy méregdrága designer ruhák vásárlásával különbözteti meg magát, hanem például azzal, hogy gyerekeik számára az átlagembereknek megfizethetetlen oktatást biztosít. Ez végső soron szintén az esélyegyenlőséget csorbítja...


ITT OLVASHATÓ    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése